Hatvanöt év, megannyi szereplő, élmény a Puck Bábszínház történetében
Sok ember pályája, élete fonódott össze az évek során a kolozsvári Puck Bábszínház történetével: többek között rendezők (Kovács Ildikó, Dan Vasile, Aureliu Manea, Mona Marian, Tudor Chirilă, Varga Ibolya, Traian Savinescu, Rumi László, Bogdan Ulmu stb.), színészek (Péter János, Balló Zoltán, Benedek Dezső, Pillich Erzsébet, Sigmond Júlia, B. Laczka Zsuzsánna, Jakab Ildikó, Botos Júlia, Jobbágy Sándor, Ferencz Éva, Koblicska Kálmán, D. Szabó Lajos stb.), díszlettervezők (Alexandru Rusan, Botár Edit, Virgil Svinţiu, Epaminonda Tiotiu, Szervátiusz Tibor, Walner Günther, Carmencita Brojboiu stb.) éltek, dolgoztak hónapokon, éveken vagy akár évtizedeken át az intézmény falai között a korántsem áldásos körülmények közepette is arra törekedve, hogy a művészet nyelvén minél több gyereket és felnőttet megörvendeztessenek, elgondolkodtassanak.

Kétnaposra nőtt a múzeumi éjszaka
Gazdagabb zenei kínálat, tárlatnyitók, felolvasómaraton…
Hamarosan múltbeli kincsek világítják be a vásárhelyi éjszakát. A május 16–17- én zajló, ezúttal tehát kétnapos Múzeumok éjszakájának kínálatát a tegnapi sajtótájékoztatón körvonalazták a szervezők.
– Évről évre nőtt az érdeklődés rendezvénysorozatunk iránt. A tizedik Múzeumok éjszakájára, az előző évekhez hasonlóan, gazdag programkínálattal készültünk. Ebben a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a Maros Művészegyüttes, a Romániai Képzőművészek Szövetsége, a Bolyai téri unitárius templom, a Keresztelő Szent János-plébániatemplom, illetve az Egyházművészeti Múzeum, a Román Ortodox Érsekség és a Marosvásárhelyi Állatkert voltak a partnereink – mondta elöljáróban Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója. Az intézményvezető arra is felhívta a figyelmet, hogy a múzeumok kiállításait idén is karszalagos belépővel lehet majd megtekinteni, a karkötők elővételben a Kultúrpalota jegyirodájában, az esemény napján pedig a múzeum részlegein, illetve a társszervezőknél vásárolhatók meg felnőttek esetében 6 lejért, 6-18 év közötti gyerekek számára 3 lejért. A szabadtéri programok ingyenesek, az állatkertbe viszont külön belépőjegyet kell vásárolni.
A múzeumigazgató a Színház téri rendezvényeket is ismertette. Mint mondta, az idei Múzeumok éjszakáján főként a zenei kínálat gazdagodik. 16-án, szombaton nagyobb zenekarok, 18 órától a Pinwheels, 19 órától Marcian Petrescu & Trenul de Noapte, 20.30-tól a Kerekes Band koncertezik a Színház téren, 17-én, vasárnap az erdélyi, illetve vásárhelyi tehetségeké lesz a tér, 17 órától a Tiberius kvartett, 18 órától a Vecker, 19 órától a Dzseztán, 20 órától a Viorica Pintilie Trio, 21 órától a sZempöl Offchestra szórakoztatja a zenekedvelőket. Szintén a Színház téren nyílik a tavaly igen népszerűnek bizonyult kézműves-vásár, amely 16-án délelőtt 10 órától éjfélig, 17- én 10 órától 17 óráig látogatható.
A múzeumi éjszaka egyik legvonzóbb állomása minden bizonnyal a Kultúrpalota Tükörtermében délelőtt 10 órától éjjel 2-ig látogatható, Románia ókori arany- és ezüstkincsei című, április elején nyílt kiállítás lesz, amelyet 17-én utoljára lehet megtekinteni. A belépéshez a karkötő mellett külön 3/6 lejes jegyet kell váltani.
Orchideák és gyermekprogramok
A további részlegek programjait az illetékes osztályvezetők vázolták fel. Daniela Botos a Természettudományi Múzeumban nyíló Romániai orchideák című kiállításról szólt, amely a vidékeinken megtalálható 58 védett faj több mint felét felvonultatja. A természettudományi részleg a legkisebb múzeumlátogatók számára is kedvelt célpont szokott lenni, nekik szóló rendezvényekből, alkotóműhelyekből ezúttal sem lesz hiány, többek között állatokat formázhatnak a múzeumi terekben a gyerekek. Raluca Dumitrescu a restaurálási részleg által szervezett múzeumpedagógiai foglalkozások felelőseként a modellezést, üvegfestést, arcfestést említette.
Kalandozások az időben
Dobos Alpár, a görgény-szentimrei részleg régésze a várbeli Történelmi és Régészeti Múzeumban 16-án nyíló Avarok és germánok Erdélyben című kiállításról szólt. Angela Pop, a Néprajzi és Népművészeti Múzeum osztályvezetője a Maros megyei vásárok és falvak világa című, illetve az erdélyi csipkéket bemutató kiállításra hívta meg az érdeklődőket, az utóbbi kiállításon népi mesterek is jelen lesznek, akik különféle csipkekészítő technikákat mutatnak majd be. Szintén a néprajzi múzeumban nyílik a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem közreműködésével szervezendő Kivonatok a bábszínház történetéből című kiállítás, amelynek kis látogatói ki is próbálhatják a bábkészítést. Az alkotóműhelyi bemutatót a kolozsvári Puck Bábszínháztól érkező Lucian Boldor Sesan tartja.
Az első világégésre emlékeznek
Lázok Klára, a Teleki Téka osztályvezetője a Bolyai-Teleki Könyvtár rendezvényeit ismertette. Elmondta, hogy ezúttal az első világháborús kiállítás köré szervezik az eseményeket. A marosvásárhelyi lakosság közreműködésével, emléktárgyainak felajánlásával született tárlat május 16-án 18 órától éjjel 2-ig lesz látogatható. 19 órakor a Művészeti Szakközépiskola minikoncertjére várják az érdeklődőket, majd ezt követően megkezdődik a világégés emlékének szentelt felolvasómaraton, amelyre előzetesen a 0265/261-857-es telefonszámon, illetve a helyszínen is be lehet jelentkezni. Az olvasni vágyók otthonról is vihetnek a témához kapcsolódó könyveket, de a könyvtár is biztosít számukra műveket, amelyekből válogathatnak. A maraton végén, 22 órakor meglepetés vár a Bolyai-Teleki Könyvtárban éjszakázókra.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Megkezdődött a Lurkó Fesztivál Csíkszeredában
Három magyarországi és öt erdélyi társulat tizenegy produkciója lesz látható hat nap alatt Csíkszeredában. A Csíki Játékszín és a Kortina Egyesület által szervezett 3. Lurkó Fesztivál szerdán a brassói Arlechino Gyermekszínház A csodálatos furulya című román nyelvű előadásával vette kezdetét, majd a budapesti Kerekasztal Színház és a Szputnyik Hajózási Társaság A hosszabbik út című színházi játéka következett.
Az óvodásokat, kisiskolásokat, kamaszokat változatos kínálattal várja a fesztivál, a családoknak szombaton szabadtéri előadást és vasárnapi színházlátogatást, a tipegőknek első színházi élményt ajánlanak a szervezők.
A továbbiakban Budapestről a Bárka Színház és a Budapest Bábszínház, Szatmárnémetiből a Brighella Bábszínház, Nagyváradról a Lilliput Társulat, Kolozsvárról a Puck Bábszínház, Székelyudvarhelyről a Tomcsa Sándor Színház lép fel a fesztiválon, a házigazda Csíki Játékszín pedig a Három arany hajszál című mesejátékát játssza.
Gimesi Dóra dramaturg meseadaptációról és mesedramaturgiáról tart előadást, a Kerekasztal Társulás szakemberei pedig színészeknek és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatóinak színházi nevelés témában tartanak szakmai tréninget.
Krónika (Kolozsvár)

Kultúrára nevelne Puck és barátai
A szórakoztatva oktatást, a kultúraközvetítést tűzte ki célul a kolozsvári Puck Bábszínház Puck és barátai elnevezésű projektje, amelynek részleteit sajtótájékoztatón ismertette tegnap Emanuel Petran.
– Ki kell mozdulnunk ebből a száz férőhelyes térből, hogy a gyermekek tudjanak rólunk, és versenyképessé válhassunk – hangsúlyozta a bábszínház igazgatója, ugyanakkor szót ejtett arról is, hogy kísérleti jelleggel már idén szerveztek olyan rendezvényeket, amelyek a megszokott tér elhagyását feltételezik. A Kolozs Megyei Tanács támogatását élvező program a Művészeti Múzeum, az Erdélyi Néprajzi Múzeum, a Román Opera, az Octavian Goga Megyei Könyvtár és a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség együttműködésén alapszik. A tervek szerint nemcsak a bábszínház előadásait viszik el a megye településeinek iskoláiba, de a könyvtárnak köszönhetően ingyen könyveket is osztogatnak, és a vidéki diákok kolozsvári múzeum- és könyvtárlátogatására is lehetőség nyílik. A projekt hozzávetőleges összköltségvetése 600 ezer lej.
(dézsi)
Szabadság (Kolozsvár)

Évadnyitó a Tékában: társasjátéktól a néphagyományokig
A szamosújvári Téka konferenciatermében a 3. Feketelaki Összművészeti táborban született alkotásokat bemutató kiállítás megnyitójával kedden este elkezdődött a Téka Művelődési Alapítvány 17. őszi évadnyitó rendezvénysorozata, amely október 3-ig sokszínű programokkal várja az érdeklődőket.
Így ma este 18 órától társasjáték estet szerveznek a „Gödörben”, holnap, pénteken 10 órától pedig a Művelődési házban a kolozsvári Puck bábszínház mutatja be „Ördögverő jóbarátok” című előadását. Délután 5 órától a székelyudvarhelyi Kaszaj zenekar kiséri a Prücskök játszóházát, majd este 8 órától a Kontra Bandával közösen táncházba várnak mindenkit a Tékánál.
Szabadság (Kolozsvár)

Gazdag programkínálat a Fux Feszten
Az október 5–10. között Nagyváradon tartandó II. Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiváljának lesz egy versenyprogramja és egy versenyen kívüli programja is.
A két évvel ezelőtt megrendezett I. Fux Feszthez képest változások lesznek az október 5-én kezdődő, és 10-ig tartó II. Fux Feszt szerkezetében. Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház főigazgatója az eseményt beharangozó szerdai sajtótájékoztatón elmondta, hogy az első bábfesztivállal kapcsolatban felmerült igényeket, észrevételeket beépítették a II. Fux Fesztbe. Elárulta, hogy legutóbb volt olyan társulat, amelyik elégedetlen volt azzal, hogy ez egy versenyfesztivál. Ebből az észrevételből kiindulva döntöttek úgy a szervezők, hogy a mostani fesztiválnak lesz egy versenyprogramja, és egy versenyen kívüli programja is, ugyanakkor minden egyes előadást szakmailag is kiértékelnek. A főigazgató szerint a Fux Feszt egy hiánypótló rendezvény, mely bemutatkozási lehetőséget nyújt a hivatásos erdélyi magyar bábtársulatok számára, emellett pedig a társulatok jobban megismerkedhetnek egymással ennek a fesztiválnak a keretében. Czvikker Katalin hozzátette: az erdélyi magyar hivatásos bábtársulatok mellett az eseménybe bekapcsolódik a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem is, melynek növendékei három előadást is elhoznak, ami azért is külön kiemelendő, mert a váradiak a következő időszakban bábszínészeket akarnak alkalmazni.
Nemzetközi fórum
A továbbiakban Botházy-Daróczi Réka, a Lilliput Társulat művészeti igazgatója ismertette a legfontosabb tudnivalókat. Elmondta, hogy a fesztivál minden napján négy előadás és szakmai kiértékelés lesz. A hat erdélyi magyar hivatásos bábtársulat – a nagyváradi Lilliput Társulat, a kolozsvári Puck Bábszínház, a szatmárnémeti Brighella Bábszínház, a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház, a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági- és Gyermekszínház, és a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház – egy-egy előadásukkal szerepelnek a versenyprogramban, és versenyprogramon kívül is bemutatnak egy előadást, a temesváriak kettőt. Mellettük, és a marosvásárhelyi egyetem növendékein kívül fellép a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház a Cókmók című darabjával, és a nagyváradi Mária Királyné Színház Arcadia Társulata Aladdin című román nyelvű előadásával, Magyarországról pedig a debreceni Vojtina, a nyírbátori Szárnyas Sárkányok, a kaposvári BábSzínTér, a Budapest Bábszínház és a kecskeméti Ciróka Bábszínház hozza el egy előadását a fesztiválra. Botházy Daróczi Réka hangsúlyozta: Magyarországról európai rangú társulatok szakmai szempontból kiemelkedő előadásait hívták meg, etekintetben külön kiemelte a kecskemétiek Hamupipőke előadását, valamint a Budapest Bábszínház Tíz emelet boldogság című darabját. Érdekes színfoltja lesz a fesztiválnak a Szárnyas Sárkányok gólyalábas utcaszínháza, mely október 5-én délután öt órától kezdődik a Holnaposok szoborcsoportjánál, innen vonulnak majd a szereplők és a nézők a Szigligeti Stúdióig.
Zsűrik
A II. Fux Feszt szakmai zsűrijének tagjai Kozsik Ildikó bábszínész, teatrológus, Zsigmond Andrea kritikus, Sardar Tagirovsky rendező, színész, bábszínész és Horányi László színész lesznek. Emellett felállítanak egy pedagógus zsűrit, amely az előadásokat – mint azt a zsűri neve is mutatja – pedagógiai szempontból fogja értékelni. Ezt a testületet Farkas Tünde, az Orsolya óvoda igazgatója, Veszprémi Emőke tanítónő és Pető Csilla tanfelügyelő alkotják majd. Ugyanakkor lesz egy gyerekzsűri is, amely egy nyolc, egy tizenegy és egy tizenhat éves ifjúból fog állni. Ez utóbbi zsűri tagjait pályázat útján választották ki a szervezők, mondta Czvikker Katalin főigazgató, hozzátéve, hogy a szakmai zsűri kiválasztása során ügyeltek arra, hogy annak tagjai egyetlen a versenyprogramban szereplő előadás alkotógárdájában se szerepeljenek.
Díjak
Kérdésünkre válaszolva Czvikker Katalin elmondta: nem lesz mód arra, hogy a legnagyobb érdeklődésre számot tartó előadásokat többször is bemutassák a fesztivál keretében, jelezte viszont azt, hogy a pedagógus zsűri és a gyerekzsűri által legjobbnak tartott előadásokat vissza fogják hívni Nagyváradra. Ha már zsűrizésnél tartunk: a szakmai zsűri három díjat fog odaítélni: a Fesztivál Nagydíját a legjobb előadásnak, a legjobb látványtervért járó Fux Pál Díjat, valamint a Legjobb Alakítás Díját. Emellett a pedagógus zsűri és a gyermekzsűri is odaítéli a maga által legjobbnak tartott előadás díját. Minden egyes társulat egy Jankó Szép Noémi alkotta kisplasztikát is kap ajándékba. Az előadásokra jegyek elővételben kaphatók a színház jegypénztárában, illetve online. Czvikker Katalin azt ajánlja az érdeklődőknek, hogy vásároljanak jegyet elővételben, mert máris több olyan előadás van, amelyre már alig vannak jegyek. A II. Fux Feszt összköltségvetése mintegy negyvenezer lej, a rendezvény támogatója a Bihar Megyei Tanács, a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal, a Román Nemzeti Kulturális Alap, valamint a Bethlen Gábor Alapkezelő zrt.
Pap István
erdon.ro

Startolt a második Fux Feszt Nagyváradon
Hat előadás szerepel a második Fux Feszt – Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiváljának versenyprogramjában, emellett további 14 produkciót tekinthetnek meg az érdeklődők az október 5-e és 10-e között Nagyváradon zajló seregszemlén – derült ki a Szigligeti Színház Lilliput Társulatának honlapján közzétett tájékoztatásból.
A szakmai zsűri mellett ezúttal gyerekek és pedagógusok is díjazzák a fellépő együtteseket; az ítészek a kolozsvári Puck Bábszínház, a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház, a szatmárnémeti Brighella Bábtagozat és a nagyváradi Lilliput Társulat közül választják ki azt a csapatot, amely a legjobb alakításért járó díjat hazaviheti, kiosztják továbbá a fesztivál nívódíját és a legszebb látványért járó Fux Pál-díjat is.
A kolozsvári Puck Bábszínház a Ha én lennék Mátyás király című előadásával van jelen a fesztivál versenyében.
Szabadság (Kolozsvár)

Nívódíjas lett A helység kalapácsa
Az Árkádia Bábszínházban ért véget a Nagyváradon október 5-10 között megszervezett II. Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiválja.
A II. Fux Feszt szombati zárónapja igen gazdag programot kínált kicsiknek és nagyoknak egyaránt, ugyanis négy előadást is láthatott a közönség, a kecskeméti Ciróka Bábszínház rendezvényzáró Hamupipőke előadása előtt pedig kiosztották a fesztivál szakmai-, pedagógus- és gyerekzsűrije által odaítélt díjakat. A szombati nap eseményeit a Budapest Bábszínház Tíz emelet boldogság című előadása nyitotta meg az Árkádia Bábszínház nagytermében. Gimesi Dóra meséjét Kovács Petra Eszter rendezésében Hannus Zoltán játszotta. Két budapesti tömbház lakóinak élete elevenedett meg a színpadon, és a mese végén a panelek kocklakásaiba zárt emberei ugyanúgy egymásra találnak, mint a két szerelmes tömbház, amelyek valójában békés óriások, akik az embereknek otthont nyújtó építményekké váltak. Déli tizenkét órától a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház mutatta be a Szigligeti Stúdióban A hétfejű tündér című meséjét, délután két órától pedig a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház produkcióját, a Cókmók, avagy a morgolódó szekrénymanó című előadást láthatta a közönség az Árkádia kistermében.
Díjkiosztás
Délután öt órakor kezdődött meg a díjkiosztó ünnepség. A pedagógus zsűri nevében szóló Pető Csilla kifejtette, hogy azt az eelőadást díjazták, amely a leginkább figyelembe vette a gyerekek életkori sajátosságait, amely atémaválasztásában és megjelenítésében a legközelebb állt a gyerekekhez, és amelyben a színészek párbeszédet folytattak a gyerekekkel. Mindezeket figyelembe véve a pedagógus zsűri a díjat a kolozsvári Puck Bábszínház Ha én lennék Mátyás király című előadásának ítélte oda. A gyerekzsűri a tenesváriak Csomótündér című darabját ítélte a legjobbnak. Ugyanakkor Simon Judit újságíró is különdíjat osztott ki, ő szintén a Csomótündér című előadás alkotóit díjazta. A továbbiakban a szakmai zsűri díjai következtek. Kozsik Ildikó bábszínész, teatrológus a legszebb látványért járó díjat adta át, szintén a Csomótündér című előadás alkotóinak. Zsigmond Andrea kritikus a legjobb alakításért járó díjat adta át. Elmondta, hogy a szakmai zsűri nagyon sok jó egyéni alakítást látott a fesztiválon, éppen ezért végül azt az előadást díjazta, amelyikben a legtöbb jó alakítás volt: így eset a választás nem egy bábszínészre, hanem a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház Verstől versig című előadására. A legjobb előadásnak járó nívódíjat Horányi László színművész, előadóművész hirdette ki: a szakmai zsűri a hazai pályán játszó Lilliput Társulat A helység kalapácsa című előadását ítélte a legjobbnak. A díjat az előadásban szereplő bábszínészek: Oláh Anikó, Csepei Róber, Daróczi István, Hanyecz Debelka Róbert és a muzsikus Varga Imre vették át.
Hamupipőke
A II. Fux Fesztet a kecskeméti Ciróka Bábszínáz Hamupipőke című előadása zárta. A klasszikus és közismert mesét újszerű feldolgozásban láthatta a közönség, hiszen a bábszínészek bábok helyett mindenféle kacattal – papírdarabokkal, dobozokkal, szemétkukákkal, kiszuperált kályhacsövekkel, szatyorral, nejlonzsákkal – játszották azt el. Az előadók a zenei aláfestés egy részét is ezekkel a kacatokkal szólaltatták meg, és a lepusztult városi gettóra emlékeztető színpadkép is szokatlanul hatott még a felnőtteknek is. A nagyon érdekes, mindazonáltal olykor talán egy kissé már tulságosan is hangos előadás elnyerte a nagyobbak és a felnőttek tetszését, a kisebbek viszont nem feltétlenül élvezték felhőtlenül a produkciót.
A II. Fux Feszt díjazottai:
Nívódíj: Lilliput Társulat – Nagyvárad: A helység kalapácsa; Látványdíj: Csiky Gergely Állami Magyar Színház – Temesvár: Csomótündér; Legjobb alakítás díja: Cimborák Bábszínház – Sepsiszentgyörgy: Verstől versig; Pedagógusok zsűrijének díja: Puck Bábszínház – Kolozsvár: Ha én lennék Mátyás király; Gyerekzsűri díja: Csiky Gergely Állami Magyar Színház – Temesvár: Csomótündér.
Pap István
erdon.ro

Új magyar nyelvű programmagazint indított az Igen, tessék!
Megjelent Kolozsvár legújabb magyar nyelvű programmagazinja, a Ma Este, amelyet az Igen, tessék! Egyesület ad ki havonta. Az ingyenes programmagazin célja láthatóbbá tenni Kolozsvár szórakoztató programjait és kulturális kínálatát.
„Az új kiadvánnyal egyesületünk a kultúrát szolgáltató intézményeket, szervezeteket kapcsolná össze a közönséggel. A Ma Estét az Igen, tessék! terjesztői hálózata juttatja el a kolozsvári és Kolozsvár környéki háztartásokba, de megtalálható lesz a leglátogatottabb művelődési intézményekben, vendéglátó-ipari egységekben is” – olvasható az egyesület lapunkhoz eljuttatott közleményében.
Az eseménytár kolozsvári lapbemutató sajtótájékoztatóján Talpas Botond, az egyesület elnöke elmondta, hogy az eseménytár kiadásával szeretnék megkönnyíteni a magyar anyanyelvű lakosság számára a kolozsvári szórakoztatóipari, illetve kulturális programok közötti eligazodást. A havilapba a magyar nyelven is elérhető programok mellett a román, illetve más nyelveken megszervezett események is bekerülnek.
Bethlendi András a lap arculatát és tartalmát ismertette. „A 16 oldalas eseménytárban a kolozsvári és Kolozsvár környéki magyar közösséget megszólító kulturális, szabadidős, szórakoztató rendezvények, események beharangozói kapnak helyet, valamint különböző állandó programok, mint például a színház vagy az ecsetgyár havi műsora” – mondta az Igen, tessék! egyesület ügyvezetője.
A programmagazin az eseménytár rovat mellett a hónap legizgalmasabbnak ígérkező eseményeivel kapcsolatos háttéranyagokat, interjúkat, recenziókat is közöl. Az első lapszámban Györgyjakab Enikő színésznővel készült interjú jelent meg arról, hogy idén miért lesz érdemes betérni a Kolozsvári Állami Magyar Színházba.
A 8. és 9. oldalon az Ecsetgyár novemberi eseményeinek hátteréről olvashatnak részletes összefoglalót az érdeklődők. A lapban előzetest jelent meg a közelgő Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozóról, valamint a Puck Bábszínház és a ZUG kultúrtér által újraindított Lugosi Béla filmklubról is. A Ma Este szerkesztői minden hónap 10-éig a maeste@igentessek.ro címre várják a következő hónapra vonatkozó programajánlókat.
Krónika (Kolozsvár)

Mimorózart-bemutató a Puck Bábszínházban
Két művészzseni, Joan Miró képzőművész alkotásaiból és Wolfgang Amadeus Mozart zenéjéből született a Mimorózart című előadás, amelyet ma, december 15-én, kedden délután 6 órától mutatnak be a Puck Bábszínházban, Palocsay Kisó Kata rendezésében. A szerkesztőségünkhöz eljuttatott közlemény szerint a produkciót a négy éven felüli korosztálynak ajánlják, beleértve a felnőtt közönséget is. A szereplők utazók, bohócok, vándorok, akik megteremtik számunkra Mimorózart világát, ahol szabadon szárnyalhat a fantáziánk. 
Az előadás szerkezetileg 10 bábos etűdből áll, mindenikben más-más bábos technikát használnak a színészek. Miró, akárcsak a bábjátékosok, különleges kapcsolatban állt a tárgyakkal. Unokája, Joan Punyet Miró ezt meséli róla: „Egész gyűjteménye volt szokatlan tárgyakból. Csupa furcsa és meghökkentő tárgy, amelyeket eredeti kontextusukból kiemelve, homogén csoportokba tudott rendezni, ami a spontán ötletek gazdag és termékeny talaja lett.” Palocsay Kisó Kata megjegyzi: az alkotók követték a mestert, és az általa megteremtett színekkel, formákkal, és anyagokkal eljátszottak, megelevenítették őket. Minden tárgyhoz és helyzethez gyermeki lelkesedéssel, rácsodálkozással közelítettek. A játék hangulata Mozart muzsikájától friss és pajkosan játékos. A humor, a harmónia és a derű, a játék szabadsága a fő jellemzői az előadásnak.
Szabadság (Kolozsvár)

Bábmesterek-bemutató a Puck Bábszínházban
Bemutatóra készül a kolozsvári Puck Bábszínház társulata: a Bábmesterek szövegkönyvet William Shakespeare nyomán, Demeter Ferenc segítésével Vadas László, az előadás rendezője írta, a díszletet és a bábokat Lőrincz Gyula tervezte, a zenét pedig Kötő Áron szerezte. Bemutató: január 16-án, szombaton délelőtt 11 órától az intézmény Király/I. C. Brătianu utca 23. szám alatti székhelyén.
„Egy pajkos szellem, csintalan manó és tréfamester, név szerint Puck, szeretettel vár mindenkit a Puck-házba, annak is abba a szobájába, ahol minden megtörténhet. Itt játékká nemesülnek a munkaeszközök, barátok vesznek össze, ellenfelekből lesznek puszipajtások. Puck kedvenc játékát, a színházasdit legközelebbi játszótársaival, a William Shakespeare Szentivánéji álom című tündérjátékából származó (az eredeti műben megírt szerepkörükben módosult) mesteremberekkel játssza” – olvasható a bábszínház által szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményben. Mint kiderül, a kétkezi munkások nehezen találják a számukra hiteles kifejezési formákat, amíg Puck szellemtársa, a Játéktündér meg nem mutatja nekik a helyes utat: a munkaeszközüket bábként használhatják. Kezükben a tárgyak életre kelnek és ez megváltoztatja őket, magukat is. Csoda történik. A vitatkozás és marakodás helyét átveszi a közös játékkal járó lelkesedés és öröm. Szabadság (Kolozsvár)

Ünnepel pénteken a Puck Bábszínház
Hatvanhatodik születésnapját ünnepli február 5-én a Puck Bábszínház. Délelőtt 11 órától a Mimorózart című, Palocsay Kata rendezésében készült nonverbális előadásra várják az érdeklődőket, majd délután 5-től kerekasztal-beszélgetést tartanak Részletek a Puck Bábszínház történetéből címmel. A belépés ingyenes.
A szerkesztőségünkhöz eljuttatott közlemény szerint a magyar és a román társulatnak több mint 300 bemutatója volt 1950 óta, közülük több előadást mindkét nyelven játszották. Az évek során számos produkcióval szerepeltek sikeresen hazai és nemzetközi fesztiválokon; itthon legutóbb a nagyváradi Fux Feszten voltak jelen, ahol a Ha én lennék Mátyás király című előadás a pedagógusok díját nyerte el. Az intézmény meghatározó személyiségei közé tartozik Kovács Ildikó, Mona Chirilă, Aureliu Manea, Botár Edit, Virgil Svinţiu és Epaminonda Tiotiu. Szabadság (Kolozsvár)

Születésnapi nosztalgia a Puck Bábszínházban
Az ünneplés mellett arra is alkalmat kínálnak az évfordulók egy-egy intézmény életében, hogy tagjai, egykori és jelenlegi munkatársai találkozzanak és visszatekintsenek, már-már mesébe illő történeteket elevenítsenek fel.
Ugyanakkor azok számára is tanulságosak lehetnek ezek az alkalmak, akik nem tagjai a csapatnak, hiszen az emlékek felidézése, a vélemények kifejtése mélyebb összefüggések megértéséhez vihetik közelebb az érdeklődőket. A Puck Bábszínház 66. születésnapja alkalmából tartott péntek délutáni beszélgetésen többek között a bábjátszás iránti szerelemről, odaadásról, elhivatottságról is szó esett, amelyek által nagyszerű dolgok születhetnek, bár a körülmények nem mindig játszanak ebben közre. A bábszínház mágikus világáról beszélt Balló Zsuzsa bábszínész is (fotó), aki örömmel osztotta meg emlékeit a hallgatósággal.
F. Zs. Szabadság (Kolozsvár)

Színház a lurkóknak is
Hét társulat, tizenöt produkció, huszonhárom előadás – foglalható össze számokban a negyedik alkalommal Csíkszeredában megrendezendő Lurkó Fesztivál. Május 16-22. között a legkisebbektől a felnőttekig, mindenki számára kínálnak magyarországi és erdélyi társulatok előadásokat több helyszínen.
„Az évad bizonyos szempontból legjelentősebb színházi eseménye következik: a gyerekek számára hoznak minőségi kínálatot különböző társulatok, ami a színházzal való találkozás legnemesebb pillanatait teremtheti számukra. Nem mintha az évad többi része nem lenne épp ilyen fontos, de ennek, hogy a gyerekeknek játszunk, különös jelentősége van, mert a jövő színházát alapozzuk” – jelentette be Parászka Miklós, a szervező Csíki Játékszín vezetője a közelgő fesztivál programját ismertető keddi sajtótájékoztatón.
Az idei fesztivál különlegessége, hogy több helyszínen tartanak előadásokat, különlegességként a Nagy Imre Általános Iskola tornatermében, továbbá a Márton Áron Gimnázium dísztermében, a Művészetek Házában, a Csíki Moziban, a Hunyadi László Kamarateremben, illetve szabad téren, a Csíki Játékszín melletti parkban.
Bemelegítő, nulladik napként hétfőn Gyerekek báboznak címmel a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola I-II. osztályos tanulóinak két csoportja mutatja be bábelőadásait a Csíki Moziban. Kedden már itt lesz a győri Vaskertes Bábszínház, a társulat öt produkcióját hozza el, minden korosztályt megszólítva – tájékoztatott Szabó Noémi sajtóreferens. A Szemenszedett mesével kezdenek négy éven felüli gyerekeknek, ami egyféle Hamupipőke-történet. Az időnk rövid története már nagyobb gyerekeknek szól. A kisebbeknek hozzák a Bob és Bobek című produkciót, a cilinderből kikerülő két nyúl történeteit. Lesz egy tárgyanimációs előadásuk, amelynek a Fehér varázs a címe, az 1-3 éveseknek szól az Egyik kicsi, másik nagy című előadás, amely gyerekversekre, mondókákra épül.
Budapestről itt lesz a Juhász Kata társulata, ők fognak a Bemelegítés című előadással a tornateremben fellépni, és ez nem föltétlenül egy testnevelés órai bemelegítésre utal, hanem egyfajta felkészülés az életre. Itt lesz Budapestről a Nézőművészeti Kft. két produkciója, A gyáva és az Ady/Petőfi. Előbbi szövege drogfogyasztók történetei alapján állt össze. A fesztivál utolsó napján, jövő vasárnap a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház két előadással örvendezteti meg a közönséget, A Hepp, cirkuszi bohócjáték kisebbeknek, este a Kövek a zsebben című előadásukat láthatjuk, mely 14 év fölöttieknek szól. Az erdélyi társulatok közül jelen lesz a fesztiválon a marosvásárhelyi Ariel román tagozata A kíváncsi kiselefánt előadással, a nagyváradi Lilliput Társulat A helység kalapácsával, szabad téren pedig a kolozsvári Puck bábszínház a Világszép nádszálkisasszonyt mutatja be. A házigazda Csíki Játékszín két előadással jelentkezik: a Hamupipőkét elsőssorban a dévai Szent Ferenc Alapítvány gyerekeinek kínálják fel ajándékként, és lesz egy premierjük is, az 1-4 éves korosztálynak szóló Pity-Palatty című, közös játékkal végződő stúdiószínházi bemutató. A jegyek ára az előadásokra 7 és 10 lej.
Izsák-Székely Judith
Székelyhon.ro

Előadásgyermek – beszámoló a Puck Bábszínház színészeinek torockói alkotótáboráról
A Puck Bábszínház magyar tagozatának bábszínészeként vettem részt június 20-a és 27-e között egy továbbképzésen a festői Torockón.
Az árnyjáték, valamint a zenével való gyógyítás titkaiba avattak be bennünket a meghívottak. Az árnyjáték kulisszatitkaiba Szentirmai László pedagógus, a Magyar Bábjátékos Egyesület elnöke, a sárospataki Zsákomban a bábom fesztivál szervezője segítségével tekinthettünk be, Tőke Zoltán, szintén Magyarországról érkező és hangterápiával foglalkozó szakember segítségével pedig a zene gyógyító erejével ismerkedhettünk. Az alkotótábor gerincét Szentirmai László elméleti és gyakorlati bemutatója, és ezt követően egy alkotói folyamat jelentette. Képet kaptunk arról, hogyan alkalmazzák manapság az árnyjátékot, ami azért volt igazán izgalmas, mert érezni lehetett, hogy az oktatónk személyesen találkozott több, a világ különböző pontjain élő és játszó, tradicionális bábjátékot művelő bábossal. Megismerhettük az árnyjáték néhány alaptechnikáját, a pontszerű és szórt fény hatásait. Szentirmai László mindezt nagyon szemléletes képeken, de a gyakorlatban is bemutatta.
Az általános fogalmak bevezetése után nagyon konkrét alkotói folyamat kezdődött. Egy általa kiválasztott mesét, és a mese keretében egy második mesét vittünk színre. A két mese két bábkészítési technikát kívánt, így háromdimenziós bábokat, naiv marionetteket készítettünk a kerettörténethez, majd ehhez a díszleteket is megszerkesztettük kartonból, szövetből. A fiúk összeállították a második mese árnyjátékához szükséges keretet, de mindannyian vágtuk, faragtuk, ragasztottuk, díszítettük az árnyfigurákat is.
Hans Christian Andersen A repülő láda című meséje képezte az alaptörténetet, amelynek a főhőse egy dán fiatalember, aki esztelen nagyvonalúsággal elherdálta a vagyonát. Az elszegényedett fiún megkönyörül a sors, egy jóakarójától különös koffert kap ajándékba, amely elrepíti egyenesen a mesésen gazdag Törökországba. Itt megtudja, hogy a szultánkisasszonyt azért zárták el magas falakkal a világtól, mert egy jóslat szerint őt a szerelme boldogtalanná fogja tenni. A fiú hallva a történetet, elhatározza, hogy megkeresi a szultánkisasszonyt és elveszi feleségül. Berepül a palotába, és a törökök isteneként mutatkozik be a magányos lánynak, aki boldogan fogadja, és segíti, hogy díszes kaftánt vásároljon magának, valamint felkészíti a próbára, amit ki kell állnia. Olyan mesét kell mondania a lány kezének elnyeréséért, ami egyszerre mulatságos és tanulságos is. Így születik meg tehát a mesében a mese.
PATKA ILDIKÓ
Szabadság (Kolozsvár)

Bábos hangulat a Művészeti Múzeumban
A Puck Bábszínház elmúlt évadában bemutatott előadások különleges bábjait, díszleteit, valamint az elmúlt 66 évben készült plakátokat tekinthetik meg az érdeklődők Kolozsváron, a Művészeti Múzeumban. A Bábok múzeuma július 31-ig látogatható a múzeum Főtér/Piaţa Unirii 30. szám alatti székhelyén, szerdától vasárnapig 10 és 17 óra között.
Szabadság (Kolozsvár)

Nyári turné a bánsági szórványban
Újra elindult Thália szekere a Bánsági Vándorszínházzal. A Rózsa, a lovag című előadással járják be Temes-, és Arad megye tizennégy települését. Rejtő Jenő komédiájával csalogatják a nézőket a piactérre, templomudvarba, ha esik, akkor a kultúrházba. Harmadik éve július elejétől augusztus közepéig a játékról szól Aszalos Géza művészeti vezető és Orbán Enikő dramaturg, mindenes tanyaanya élete. Idén önállósult a kis társaság, már nem a Bánsági Közösségért Egyesület, hanem a Tarisznyás Egyesület égisze alatt működnek. Simon Judit riportja Kemenes Henriette fotóival.
Végváron, ahol a Bánsági Vándorszínház három hétig tanyázik, szinte semmi sem változott tavaly óta. Amikor megérkezünk a községbe, mutatom a piacteret, ahol másnap Rejtő Jenő komédiáját láthatjuk, elhaladunk az óvoda mellett, és máris ott az iskolaudvar kapuja. A bejárat előtti füves területen egy béka üdvözöl. A pocsolyák a két nappal korábbi vihar mAradványai. A zápor nyomai az udvaron is láthatók, ügyesen bele is lépek a sárba.
A társulat éppen pihenőt tart, nemrég fejezték be a kihurcolkodást. Az elmúlt napokban a megbízhatatlan időjárás a sportcsarnokba kényszeríttette őket. Ott állították fel a díszletet, ott próbáltak. Az egyik színész nevetve meséli, nagyjából ezzel a szöveggel engedték be őket: a fiatalok szétverték a csarnokot a sok diszkóval, úgyhogy maguk is bemehetnek. De ez csak tréfa, a valóságban Végváron idén is mindenki kedves, szeretettel fogadták őket. Megkapták az iskola bentlakását, amely kívülről talán kicsit még lepusztultabb, mint a tavaly, a nagy viharban a mennyezet beszakadt egy részen, de a szobákban kényelmesek az ágyak, a lányoknak van külön mosdójuk és zuhanyzójuk, a konyhát is korlátlanul használhatják. Került gáztűzhely és hűtőszekrény, ágynemű és sok minden, ami szükséges a ház körül. Néha érkezik zöldség és gyümölcs is. Nagy luxus ez a vándoréletben, főleg hogy az elmúlt évekhez képest mostohább körülmények között élnek majd a vándorúton. Pontosabban romantikusabb lesz, közelebb kerülnek a Dériné korabeli komédiásélethez. A pénzszűke miatt lemondtak a motelekről és a cateringről. Főznek maguknak, azt mondják, sokkal jobban is esik az ebéd, mint amikor Temesvárról hozatták egy cégtől. A vándorszínészek útjuk során kevéssel beérik: egy erős konnektort, előadás után vacsorát, éjszakára szállást kérnek csupán.
Kevés pénz, sok lelkesedés
Aszalos Géza Temesvári színművész, a vándorszínház vezetője és második éve rendezője elmeséli, idéntől a Tarisznyás Egyesület égisze alatt működnek. Az egyesület fő tevékenysége a Bánsági Vándorszínház megszervezése, adminisztrációs feladatainak ellátása, és nem utolsó sorban az előadás létrehozása és utaztatása.
„Sokkal kevesebb a pénzünk, még a tavalyinál is kevesebb, mert az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalától (DRI) egy vasat sem kaptunk, formai hibára hivatkozva utasították el a pályázatunkat. MAradtunk a Bethlen Gábor Alaptól kapott csekély összeggel, de pozitívan gondolkodunk: azt mondjuk, nem most van kevés, hanem eddig volt sok”. Ezen jót nevetünk, majd Aszalos folytatja: „Nagy bajban akkor lennénk, ha nem állna mellettünk a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház. Szerződésünk is van az intézménnyel, s Balázs Attila igazgatóm és kollégám teljes mellszélességgel támogat. Onnan van a díszlet, a jelmezek, a színpadtechnika. Mindent megkapunk, ami az előadáshoz szükséges, ahol játszunk, csak áramforrást kérünk.”
A magyar vállalkozók továbbra sem tülekednek, hogy támogassák a Vándorszínházat, hogy teljesíthessék – ha patetikusan is hangzik, leírom – nemes feladatukat: színházat vinni olyan településekre, ahol tavalyelőttig, évtizedek óta nem járt magyar társulat. Aszalos úgy fogalmaz, lélekben támogatják őket. Kétszáz elektronikus levelet küldtek szét, hogy támogatókra találjanak. Nem pénzt kértek, akármilyen felajánlás – egy ebéd, egy éjszakai szállás is jól esett volna. Egyetlen válasz sem érkezett.
Hangsúlyozza: a valódi mecénásuk Csáki Károly polgármester, aki második éve fogadja be a társulatot az iskola bentlakásába, ingyen, valamint engedi őket a piactéren játszani. Azt mondta az elöljáró, ha esik, akkor kinyitja a kultúrházat, hogy ott tartsák meg az előadást.
„A települések vezetői, akik szó nélkül biztosítanak nekünk helyet az előadáshoz, és a települések lakosai támogatnak minket – kapcsolódik a beszélgetésbe Orbán Enikő, aki a vándorszínház dramaturgja, szervezője és mindenese. Első évben tanyaanya volt, a másodikban mindenes, idén mindenes tanyaanya, ha éppen elanyátlanodnak a fiatal színészek. „Várnak és visszahívnak a településekre, ahol már jártunk, és olyan helyekre is, ahol még nem játszottunk. Azok a nénik a támogatóink, akik összevesznek, hogy ki főzzön nekünk vacsorát, melyik portán terítsenek asztalt.”
Tény: igény van a vándorszínházra, az emberek szeretik őket és bizony, inkább abból van sértődés, ha valahová nem jutnak el. Augusztus 5-én szabadnap lett volna, de nem lett, mert jelentkezett egy település, hogy szívesen látják őket. Mindenhol akad szállás, meleg étel, sok néző és szeretet. „Ezért éri meg, hogy a szabadságunk alatt, nyaralás helyett próbáljunk, szereljünk, játsszunk” – mondja Aszalos és Orbán szinte egyszerre. A hivatásos színészek, akik néhány hétre felcsapnak vándorkomédiásoknak, úgy vélik, a színház lényege valósul meg a piactereken: a játék. Olyan nézők előtt mutatják be produkcióikat, akik őszintén reagálnak. Akkor tapsolnak, ha tetszik az előadás.
Hivatásos komédiások
Aszalos megerősít abban, lassan kialakul az állandó vándortársulat. Idén egy új tag csatlakozott hozzájuk. Mondhatnánk, nemzetközi társaság készülődik a próbára: Lanstyák Ildikó harmadik éve jön játszani, idén diplomázott a Kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karán. Vincze Tímea a Kolozsvári Puck Bábszínház társulatának tagja, aki Morzsa kutyával állandó résztvevője a vándorszínházi munkának. Mihály Csongor szintén harmadjára tér vissza a Vándorszínházba, közben diplomát szerzett a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen, bábszínész szakon, ősztől a Temesvári színház bábtársulatának a tagja. Hodu Péter a Szegedi Nemzeti Színháztól, másodjára tér vissza, és bizonyára alapember mArad. Dévai Zoltán a Zentai Magyar Kamaraszínház társulatából érkezett.
A Vándorszínház egyik alapembere Horváth Alpár. A Temesvári színház díszlettervezője álmodja meg és készíti el az előadások színpadképét. Fúr, farag, kalapál, fest és mázol, kelléket fabrikál, jelmezeket keres és talál. Első pillanattól kezdve Aszalos és Orbán munkatársa, és nem azzal, hogy mennyi a honorárium. Amúgy a színészek gázsija a kalapozásból kerül ki, de erről kicsit később.
Megérkezik Nándi és Béla. Előbbi Kolozsvári színészhallgatóból lett üzletember, de állandó segítője a vándorszínházasoknak. Utóbbi végvári fiatalember, aki önkéntesen vállalta, hogy besegít a csapatnak.
Főpróba szúnyogokkal
Még egy korty kávé, egy slukk a cigiből és a társulat készülődni kezd a próbára. Mindenki tudja, mi a feladata, mit kell megszerelni, összerakni, becsavarozni, hogy elkészüljön a díszlet, amely az idén egy kávéházat, illetve szobabelsőt ábrázol. Olyan szép és pontosan kidolgozott, hogy kőszínházban is megállná a helyét. Mialatt a fiúk szerelnek, a lányok a jelmezekkel és a kellékekkel foglalatoskodnak. Gyors mosdás után öltözni kezdenek, tükör nincs, egymásnak segítenek, hogy mindenki „jólöltözött legyen”. Orbán Enci most fodrásznak csap fel, fésüli, zselézi a fiúk haját, aztán picit átmegy sminkesbe, majd leül Aszalos mellé a keverőpulthoz, ők ketten a hangosítók és a világosítók.
A próbára is begyűlnek néhányan, a kezdés előtt a tiszteletes kérdezi, vasárnap hánykor kezdődik a bemutató, hogy kihirdesse a templomban.
Öltözködés közben mesélik, a faluban elterjedt, hogy a színészek vetkőzni is fognak, pedig nem. Sőt, a múlt század elejének divatja szerint öltöznek fel, szenvednek rendesen az este is alig enyhülő melegben.
Mi nézők, a szúnyogoktól szenvedünk, de nagyon. Egy végvári hölgy elmondja, jöttek a helikopterek, szórták a rovarirtót, de mintha vitamint kaptak volna a vérszívó szörnyecskék, úgy felélénkültek.
A próba után a színészek leszerelik a díszletet, összepakolják a jelmezeket, és üdvrivalgással nyugtázzák, a szokásosnál nagyobb díszlet is belefér az immár legendás utánfutóba.
Búcsúzunk, és alig várjuk a másnap estét, hogy megnézzük az előadást.
Szórvány és színház
Vasárnap délelőtt a barátnőim kiállításra mennek, én csavargok Temesváron. Nemrég jártam itt, július elején, amikor a Vándorszínház tagjai már készülődtek, hogy kiköltözzenek Végvárra, a táborhelyükre, én és újságíró kollégáim a Bánság fővárosában táboroztunk. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) szervezte meg, hogy a városi szórvánnyal ismerkedjünk a nagyvárosban, ahol számos magyar kulturális intézmény működik, és persze a magyar nyelvterület egyik legrangosabb színháza. Fesztiválok, kiállítások, könyvbemutatók követik egymást, ahol magyarul szólal meg a kultúra.
A kihívást azok a vegyes lakosságú, magyar szempontból egyre gyakrabban a szórványhoz sorolt települések jelentik, ahol továbbra is templomban, vagy jó esetben az iskolában beszélnek magyarul.
Igazat kell adnom Aszalos Gézának, aki úgy véli, a Vándorszínház feladatot teljesít, magyar színházat, magyar kultúrát visz ezekre a településekre, olyan közönségnek, akik közül sokan addig sosem láttak színházi előadást. Ott valóban közösségmegtartó erő a színház és közösségalakító. A kocsmában, a piacon az előadásról beszélnek, ami éppen ezért nem lehet gagyi. Sem a darab, sem a produkció. A Bánsági Vándorszínházban csak hivatásos színészek dolgoznak, s irodalmi értékű darabot adnak elő.
Emlékszem, az első évben, valamelyik kisvárosban az előadás után egy idős úr köszönte meg a színészeknek az előadást. Azt mondta, több mint húsz éve nem látott magyar színházat. Diszkréten elmorzsolt egy könnycseppet, mialatt megígértette a komédiásokkal, hogy a következő évben is visszatérnek.
Egy másik bánsági faluban pedig az a mondás járja, hogy három nagy ünnep van az évben: a karácsony, a húsvét és a vándorszínház előadása.
Megtelt a kalap
Vasárnap sem sikerül egyből kijutni Temesvárról, de legalább mindenki tudja, merre van Végvár. Napközben beszerezzük a csodaszert, amitől a szúnyogok majd meg sem közelítenek. Elvileg, mert a gyakorlatban, ahogy megérkezünk, ránk rontanak. A közönség már gyülekezik, az első sorokban a gyerekek, még alig totyogó babát is elhozta az anyukája. Heni, az ifjabbik barátnőm, amúgy költő, mosolyogva fényképez. Valami ragadós öröm van a levegőben.
Keressük Morzsát, Vincze Tímea 12 éves kutyusát, de a bölcs eb úgy döntött, az előadást kihagyja, úgyis látta a próbákat. Morzsa Váradig útitársunkul szegődik, gazdija nem meri Végváron hagyni, a turné pedig túl fárasztó lenne az idős barátnak.
Ebben az évben is kevésnek bizonyulnak a Székek, állóhely viszont akad bőven a téren. Este kilenckor még nincs teljesen sötét, de amikor felgyúlnak a reflektorok, a nézőtér elcsendesedik.
A Rózsa, a lovag Rejtő Jenő egyik színpadi műve, de a szerzőt nem a darabjai miatt szeretjük. Bebizonyosodik, hogy Orbán Enikő jó dramaturg, Aszalos pedig tudja, hogyan kell komédiát rendezni. A színészek tehetségesek, jól énekelnek és tudnak poént mondani, ami nem kis feladat. Az előadás szórakoztató, a dalokat tapssal kísérjük. Egy óra felhőtlen derű, a színpadnak kinevezett részről a játék öröme árad felénk. Nagyszerű, hogy az alkotók nem veszik félvállról, őszintén komédiáznak. Fiatalok és tehetségesek, jó nézni őket, együtt örülni velük a sikernek.
Az előadás után kalapoznak, az összegyűlt pénzt elosztják, az a napi gázsi. A kalap az előadás fokmérője is: ha tetszett a nagyérdeműnek, akkor másnap van mit aprítani a tejbe, ha nem nyerték el a közönség tetszését, akkor jó, ha tej lesz.
Vasárnap este szinte megtelt a kalap, tetszett az előadás.
A színészek azonnal pakolni kezdenek, már tíz óra elmúlt, másnap, indulás a következő településre. S ha nem sietnek, kihűl a vacsora.
Az autó felé menet kuruttyolva ugrik elém egy béka. Lehet, hogy az, amelyik tegnap fogadott. Úgy döntök, nem csókolom meg, nem vágyom királyfira. De azért jól esett, hogy üdvözölt.
erdelyiriport.ro

Kolozsvár: magyarok által frekventált helyekre kerültek ki a Kétfarkú Kutya Párt plakátjai
Kolozsváron is megjelentek a kvótanépszavazás kapcsán a Kétfarkú Kutya Párt által indított ellenkampány plakátjai. Olvasónk a Király (Ion I.C. Brătianu) és a Farkas (Mihail Kogălniceanu) utcában, a Puck Bábszínház, a Báthory István Elméleti Líceum, és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem környékén fotózta a plakátokat.
Transindex.ro

Bemutató a bábszínházban
Móra Ferenc meséiből ihletődött a Puck Bábszínház magyar tagozatának Meseszőnyeg című előadása, amelyet október 5-én, szerdán délelőtt 10 órától mutatnak be az intézmény székhelyén. A szerkesztőségünkhöz elküldött közleményből kiderül, hogy az előadás az óvodás korú gyerekeknek készült, célja megismertetni, megbarátkoztatni a legkisebbeket a színpadi játékkal – így a gyerekek játszótársakból nézőkké válnak, azaz, figyelő, gondolkodó résztvevőkké Szabadság (Kolozsvár)

Kezdődik a Puck bábfesztivál
Összesen huszonkét előadás szerepel a XV. Puck Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiváljának programjában, a romániai társulatok mellett Oroszországból, Dániából, Magyarországról, Moldova Köztársaságból és Szlovéniából érkeznek csapatok az október 17-e és 21-e között Kolozsváron zajló rendezvénysorozatra – derül ki a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményből.
Helyszínként a szervező Puck Bábszínház terme, a Diákművelődési Ház, az Árpád/Traian úti Zug.zone, a Georghe Dima Zeneakadémia, a monostori Dacia mozi, a román színház és a Kolozsvári Magyar Opera szolgál.
Emanuel Petran, a Puck Bábszínház igazgatója kifejtette: jelentős esemény az intézmény életében az immár tizenötödik alkalommal megszervezett fesztivál. „Kihívásokkal teli évek kemény munkájának és erőfeszítéseinek eredménye ez, amelyeknek köszönhetően a kolozsvári közönség minden alkalommal kiváló műveket láthatott a világ minden tájáról érkező művészek előadásában”, nyugtázta büszkén az igazgató. Szabadság (Kolozsvár)

„Aki megtöri a diót, talál benne finomat”
INTERJÚ – Kocsis Tünde drámapedagógus a színházoktatásról, bibliodrámáról és arról, hogy nem kell félteni a fiatalokat.
– Már harmadik alkalommal, illetve évadban szervezi meg a Kolozsvári Állami Magyar Színház az ESziK vagy isszák? elnevezésű projektet, amelynek keretében különböző korosztályba tartozó csoportoknak tartanak színházi különórákat. Miben tér el az aktuális kiadás a korábbiaktól?
– Úgy döntöttünk, hogy ezúttal középiskolásokat, egész osztályközösségeket szólítunk meg, mivel a korábbi alkalmakkor nehezen tudtuk mozgósítani ezt a korosztályt azokon a fórumokon, amelyeken meghirdettük. Próbáljuk ugyanakkor sajátos formában megvalósítani a tevékenységet, mégpedig az osztályfőnöki órákkal összhangban. Vannak osztályfőnökök, akik nem tudják, esetleg nem akarják tartalmasan kitölteni ezt a tanórát, holott az oktatási minisztérium számos, a középiskolásokat érintő témát javasol, amelyet különböző módon ki lehet bontani a diákokkal. Persze a projekt nemcsak nekik szól, hanem azoknak a pedagógusoknak is, akik fontosnak tartják, hogy diákjaik a színház világából is gazdagodjanak.
Az ajánlott témák átnézése után – sorra vettük a kolozsvári színház előadásait, és felkínáljuk az osztályfőnököknek a lehetőséget, hogy egy-egy ilyen tanórát ezzel a tevékenységgel töltsenek ki. Sok múlik a pedagógusokon, hiszen ők kezdeményezik a projektet a szülők és a tanulók számára. A szülők úgy jönnek a képbe, hogy a színházi különóracsomaghoz ugyan kedvezményesen lehet hozzájutni, hiszen a tevékenységekért nem kell fizetni, de a színházi előadás jegyét ki kell váltaniuk a résztvevőknek. A foglalkozás szerkezete egyébként nem változott: egy felkészítővel kezdünk, majd megnézzük az előadást, és tartunk egy feldolgozó találkozót – mindezt a közösen kiválasztott téma mentén.
Kocsis Tünde
1983-ban született Marosvásárhelyen, az Unirea Főgimnáziumban érettségizett. Elvégezte a kolozsváriBabeş–Bolyai Tudományegyetem néprajz–magyar nyelv és irodalom szakát, 2010-ben a vásárhelyi Művészeti Egyetem színházrendezői szakán is oklevelet szerzett. Drámapedagógusi és bibliodráma-vezetői képesítéssel is rendelkezik. 2016 elejétől a kolozsvári Puck Bábszínház magyar tagozatának irodalmi titkára, 2015-től pedig drámapedagógusi tevékenységeket vezet a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. Magyartanárként is dolgozott, bibliodráma-csoportokat vezetett, 2010-ben pedig ŐszinTe versszínház néven alapított társulatot. Írásokat közölt a Korunk, a Művelődés, a Székelyföld és a Látó folyóiratban, recenziókat és kritikákat írt a Játéktérnek, illetve fesztiválriportot az Art Limes művészeti lapnak.
– Mekkora az érdeklődés a diákok részéről?
– A kolozsvári Apáczai Csere János Gimnázium és a Báthory István Gimnázium volt nagyon nyitott, de amikor a korábbi évadokban gyerekekkel is foglalkoztunk, a János Zsigmond Unitárius Kollégiumból érkeztek a legtöbben. Változó, hogy éppen kik érdeklődnek.
A pedagógusok mozgósítóereje azért is fontos, mert a legutolsó projekt során például csak olyan középiskolások jelentkeztek, akik a korábbi években már részt vettek a tevékenységben. Ezért gondoltuk úgy, hogy most egész osztályközösségeket szólítunk meg (a programot a napokban hirdette meg a Kolozsvári Állami Magyar Színház – szerk. megj.), így nem teljesen önkéntes alapon működik, hanem mondjuk választhatóan kötelező színezetet kap.
Vagyis ha a csapat többsége igent mond, mindenkinek jönnie kell, ami azért is jó, mert így olyanok is eljutnak színházba, akik számára ez a világ még idegen.
– Hogyan zajlanak ezek a foglalkozások?
– Sok technikát vegyítek, összeadódnak az évek során szerzett képzettségeim, és mindig próbálok alkalmazkodni az előadáshoz, az adott korosztályhoz és a közösen meghatározott témához. Különféle drámapedagógiai eszközöket variálok, néha önismereti irányba is elkanyarodunk, de nem merülünk el túlságosan, mert egyszerűen nincs hozzá elég idő. A másfél óra csak annyira elég, hogy – jó hangulatban – megnyíljunk egymás felé, egy téma kapcsán játsszunk és beszélgessünk. Az már nem annyira rajtam és a kollégáimon múlik, hogy egyesek a játék élményével, mások a kibontott témával kapcsolatban vagy az előadást érintő gondolatok némelyikével maradnak, esetleg saját magukkal kapcsolatban fogalmaznak meg valamit.
Mi inkább a keretét biztosítjuk annak, hogy ki-ki a saját módján közelítse meg a témát, és a saját nyelvén bontsa ki a látott színházi előadást. Ha van is a beszélgetéseknek önismereti jellege, csak akkora mértékben, amennyire a résztvevők belemennek. A felkészítőkön, amiket én vezetek, inkább a játék a fontos, majd erről a közös játékról beszélünk – arról, hogy mi történt, hogy érezték magukat, mit gondolnak, miért történt valami úgy, ahogy. A résztvevők összefüggéseket, magyarázatokat keresnek saját megnyilvánulásaikra, és saját élethelyzeteket hoznak kapcsolatba a témával. Előfordul az is, hogy egymásra reagálnak, visszajeleznek, de én inkább azt szeretem, amikor közösen játszanak ugyan, de mindenki csak a saját dolgaira reflektál. Így amikor reagálunk a történtekre, látottakra, akkor senki sem okosabb a másiknál, és ami elhangzik, az az illető személy önmagára érvényes és hiteles véleménye. Ezért van, illetve lehet önismereti hozadéka is ennek a tevékenységnek.
– Mennyire nyitottak a középiskolások az ilyen közös színházi foglalkozásokon?
– Rendkívül nyitottak, de őszintén szólva nincs olyan korosztály, amellyel ne lehetne jól dolgozni. A kisgyerekekkel olyan szempontból nehezebb, hogy az energiájukat úgy kell irányítani, a játékokat úgy kell beosztani, hogy mozgósítva is legyenek, de amikor leülünk beszélgetni, akkor már ne pörögjenek, és legyen türelmük figyelmesen meghallgatni egymást. Tanulják meg, hogy a társakkal nemcsak versengeni lehet, hanem mindenkitől lehet valamit tanulni is, vagy rácsodálkozni egyik ismert kollégára, hogy egy szokatlan helyzetben milyen érdekesen reagált. Nekem inkább ez jelent nehézséget, megtalálni az elemi iskolások és a még kisebbek dinamikáját. Most egyébként a Légy jó mindhalálig című előadás kapcsán ennek a korosztálynak is hirdetünk foglalkozást.
A kisgyerekekkel minimális mértékben kanyarodunk az önismeret felé, számukra főként a játék és az élmény a fontos. De arra azért törekszünk, hogy próbáljanak meg kicsit tudatosabban tekinteni egy előadásra. Ez mondjuk, a felnőttek esetében is igaz, hiszen hajlamosak vagyunk megnézni a produkciót, és nyomban el is engedni. Pedig nem kell sok erőfeszítés ahhoz, hogy egy, akár számunkra nem tetsző előadásnak pozitív hozadéka legyen. Melyek azok a jelenetek, szereplők, amelyek és akik nagyobb hatással voltak rám, vagy amiket ki nem állhattam, milyen típusú üzeneteket találtam, miért pont ezek jutnak el hozzám? − és így tovább, rengeteg kérdést tehetünk fel magunknak. Ez a kisgyerekek számára még túl sok, de bennük is el lehet indítani valamilyen nézőtudatosító „folyamatocskákat”, illetve már az is eredmény, ha meg tudják fogalmazni a véleményüket, tudnak érvelni mellette.
– Ezek a foglalkozások, noha most valamilyen szinten kapcsolódnak az oktatási rendszerhez, nem működnek intézményesített formában, és talán nincs is esély arra, hogy ez egyhamar változni fog, hogy a színházi nevelésnek valahogyan teret engednek a tantervben.
– Nagyon sajnálom, hogy a közoktatás nem ad intézményesített keretet, nem honorálja az ilyen típusú foglalkozásokat. Holott nagy szükség lenne rá. Például úgy tudom, hogy a színművész szakos hallgatók pedagógusi képzettséget is szerezhetnek, tehát azok a végzett fiatalok, akik nem kapnak állást egy színházban, tudnának drámaórákat tartani, előadásokat létrehozni a tanulókkal. Tudom, hogy vannak olyanok, akik ezt szívesen végeznék, de nincs kitalálva ennek a formája, nem lehet alaposan megszervezni. Én is a tanügyben kezdtem ezt a fajta tevékenységet, a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban Solymosi Zsolt aligazgató kérésére a diákokkal megrendeztük előbb Háy János A Gézagyerek című drámáját, majd egy kortárs lengyel drámát vittünk színre, ezért viszont a szülők fizettek. Megvolna ennek a törvényes módja is, de annyira bonyolult és meg nem fizetett, hogy annak, aki hivatásszerűen csinálná, nem éri meg.
Mindez azért van, mert az ilyen jellegű oktatásnak nincs meg a státusa, és az is nehézséget jelent, hogy ugyanazoknak a kritériumoknak kellene megfelelni, mint egy hagyományos tantárgy esetében, például egy padokkal túlzsúfolt osztályteremben egy személynek 30 diákkal kellene dolgoznia ötven percen keresztül. Ez így nem működik, legalábbis az én elképzeléseim szerint. Holott úgy érzem, óriási igény lenne erre a diákok részéről, mert egész személyiségüket mozgósítja ez, a hagyományos iskolaitól eltérő tevékenység, amely, mivel egyfajta kreatív tanulás, kiegészíthetné a jelenlegi minimális művészeti oktatást.
Mindez nem is föltétlenül egy előadás létrehozásáról szól. Sokkal fontosabb a közös, felszabadult játék és annak a tudata, hogy ezen a helyen mindenki egyenlő mértékben kap lehetőséget saját véleménye megfogalmazására. Ezek a foglalkozások nagyon sokrétűen fejleszthetik az embert, például az érzékelést, az expresszív kifejezésmódokat, a mozgáskoordinációt vagy az egymásra figyelést. A színházi oktatás ugyanakkor sok mindenhez köthető, kiindulhatunk irodalmi művekből, konkrét személyekből, filmekből, majdnem bármiből, és a legkeményebb témákat is megközelíthetjük.
– Mit gondolsz, valós az előítélet, miszerint a fiatalokat ma már nem vonzza a színház, csak a mozgókép képes lekötni őket?
– Úgy gondolom, hogy a fiatalokat nem kell félteni, nincs velük semmi különösebb probléma, pontosabban a helyükben mi sem lennénk ügyesebbek, jobbak. Adekvátan reagálnak a mai kor kihívásaira és problémáira. Aki pedig megérzi, megtapasztalja a színház – nem akarom azt mondani, hogy katartikus erejét, mert az túl nagy szó, de – lényegét, azt hogy a színpadon is rólunk, akár az egész emberiségről vagy személyesen róla van szó, az előbb-utóbb visszatér. Inkább az a lényeges, hogy egy előadás, lehetőleg az első, amivel a színházban találkoznak, megfogja őket, ezért tartom nagyon fontosnak a jó gyerekelőadásokat.
Nekem is életem egyik legelső színházi élménye tizenhárom évesen egy Légy jó mindhalálig előadás volt Marosvásárhelyen, emlékszem, sírva rohantam haza, hogy milyen kegyetlen és szép az élet. Nehezen lehet kiszámítani, hogy egy gyerek mennyire nyitott vagy érett egy-egy színházi előadásra, de ha a szülők vagy a pedagógusok évente egyszer-kétszer elhozzák őket, nagy valószínűség szerint középiskolásként, majd felnőttként vissza fognak térni.
– A térségben azért elég hiánycikknek számítanak a gyermek- és ifjúsági előadások.
– Valóban, Kolozsváron nagyon sok felnőtteknek szánt, kemény tartalmú előadást rendeznek, viszont ezek az alkalmak pont azt teszik lehetővé, hogy beszéljünk a felvetett nehéz témákról, és feldolgozzuk ezeket. A kimondottan gyermekeknek, illetve fiataloknak szánt produkciók terén nagy űr van, mint ahogy a musicalek szempontjából is, de most éppen úgy látom, hogy mind a kolozsvári opera, mind a színház évente legalább egy-két produkció erejéig kezdi komolyan venni ezt a korosztályt is. Úgy gondolom ugyanakkor, hogy egy tizenegyedikes, tizenkettedikes fiatal már olyan szinten van, hogy a legdurvább tartalmakat is be tudja olyan mértékben fogadni, hogy ne legyen rá veszélyes.
– Tehát a szülőknek, pedagógusoknak nem kell félteniük a tinédzsereket a komolyabb tartalmaktól?
– Már az interneten is ugyanilyen vagy még durvább tartalmak jönnek szembe velük, gondoljunk csak az aleppói harcokkal kapcsolatos megosztásokra. Csak kinyitjuk a szemünket, és már áradnak felénk a borzasztó képek, az pedig a realitás. A színház ugyan a való életből táplálkozik, de azért fikcióról beszélünk. Úgyhogy én nem féltem őket a színháztól ebből a szempontból. Aki megtöri a diót, talál benne finomat és táplálót. Én különben is inkább vagyok híve annak, hogy beszéljünk komoly dolgokról, aztán kacagjunk, minthogy rózsaszín felhőket eregessünk. De nem a komédiák ellen beszélek, a jó kortárs komédia is hiánycikk, egy pár kivételtől eltekintve. Lenne igény arra is, hogy komoly drámákat komédiaként vigyenek színre, Csehov- vagy Ionesco-darabokat például. A remek rendezők mind a mai napig a kemény drámákat is humorosan tálalják.
– Mi a helyzet a bábszínházzal? Lassan egy éve dolgozol a kolozsvári Puck Bábszínház magyar tagozatának irodalmi titkáraként, tapasztalataid szerint van igény az ilyen előadástípusra?
– A bábszínház fontos lépcsője és módja a nevelésnek mind esztétikai, mind a nézővé válás szempontjából. Igény is van rá, de a szülők nagyon megválogatják, hogy hová viszik gyermekeiket, a kincses városban pedig rengeteg lehetőség, alternatíva adott. A 2016-os év folyamán a magyar tagozat fele lecserélődött, új világosító, hangosító, díszletmunkások, közönségszervező és tagozatvezető, valamint két új színész került a csapatba, és én is tavaly januártól vagyok bábszínházas. Úgyhogy most egy jó, friss, lelkes csapat dolgozik, igyekszünk építkezni, pályázati forrásokra is támaszkodni, frissíteni mind arculati, mind tartalmi szempontból.
Nekem is vannak terveim és persze kötelezettségeim, például egy félszobányi archívum vár arra, hogy valaki lajstromolja, rendszerezze, digitalizálja. Nagyon szeretném látni azt is, hogy a bábszínházi kritikaírás beindul Erdélyben, ennek érdekében lépéseket is tettünk, és azon vagyunk, hogy egyre több gyermek- és bábelőadásról szülessenek írások. Fontos, hogy némiképp rálátást nyerjünk arra, hogy a különböző helyszíneken, Erdély-szerte milyenek a mai bábszínházi előadások.
– Erdélyben és a Partiumban hol működik magyar bábszínház?
– Nagyváradon ott van a Lilliput Társulat, Temesváron a színház keretében működik egy külön bábszínházi csapat, Marosvásárhelyen működik az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház, Sepsiszentgyörgyön pedig a Cimborák Bábszínház. Emellett rengeteg magántársulat van, például Gyergyószentmiklóson, Szatmárnémetiben, de Kolozsváron is legalább 4–5 magyar magánbábos alkot rendszeresen, ezek általában egy-két személyes társulatok. Ők többnyire turnéznak, kiszemelnek egy szórványvidéket, megszervezik, körbejárják a településeket. Magánemberként nagyon örülök annak, hogy léteznek, hisz a konkurencia a minőség javára válik, és a bábszínházi paletta is színesebb a sokféle stílusnak és játékmódnak köszönhetően.
– Foglalkoztál versszínházzal is, rövid videókat rendeztél, ez a projekt hogy áll most? És pontosan hogyan kell elképzelni egy ilyen produkciót?
– A koncepció az, hogy valaki mond egy verset, de a néző nem az előadót látja – az a klasszikus versfilm –, hanem asszociatív képeket, amelyek kapcsolódnak az elmondottakhoz, de nem ábrázolják azt. Inkább hangulatokat jelenítünk meg, de az is megtörténik, hogy ellenpontozunk. Adott például egy nagyon szerelmes vers, közben a képeken húst vágnak és potyolnak. A néző elgondolkodhat azon, hogy mi is tulajdonképpen egy kapcsolat, milyen más, árnyékoltabb vetületei vannak a szerelemnek. Az értelmezési sík tágul, teljesebb lesz a kép. A csapattal, amely különböző végzettségű versmondó fiatalokból, verskedvelő színisekből, illetve színészekből áll, eddig 12-13 alkotást hoztunk össze. Sajnos nincs időnk rendszeresen foglalkozni ezzel, mindenkinek sok munkája, családja, akár gyerekei vannak.
Az elején egyébként sokat hibáztunk: vagy nagyon konkrétan ábrázoltuk a verset, vagy túlságosan eltávolodtunk attól. De lassan megtaláltuk a hangunkat. A produkciók többsége egyelőre nem nyilvános, mert terveztük, hogy elküldjük ilyen-olyan fesztiválokra, de azt tapasztaltuk, hogy a szervezők nem igazán tudják hova tenni ezeket a két-három perces felvételeket. Tartottunk viszont egy versfilmes estet Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban, és nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, nemcsak pozitív, hanem építő kritikát is. Egy tanárnő azt is megjegyezte, jó lenne eljuttatni pedagógusokhoz ezeket a felvételeket, hogy lássák: így is meg lehet közelíteni az irodalmat.
Az egyik legközelebbi tervünk tehát az, hogy a videókat feltöltsük az internetre, és oktatási fórumokon jelezzük a tanároknak, hogy létezik ilyesmi, illetve nyitottak vagyunk, mi, név szerint az ŐszinTE versszínház többféle együttműködésre is. Az elmúlt hetekben egy versszínházi előadás terve is megfogant ben

Konfliktus árnyékolta be a Puck Bábszínház születésnapját
Kiszorult az intézményből saját születésnapján a Puck Bábszínház magyar társulata, miután a román vezetés nem vette figyelembe kérését. Vákár István, az intézményt fenntartó megyei önkormányzat alelnöke szerint az igazság középen van. 
Meseszőnyeg című előadásával pénteken ünnepelte fennállásának 67. évfordulóját a kolozsvári Puck Bábszínház magyar társulata. Az ünnep azonban nem bizonyult felhőtlennek, a társulat tagjai ugyanis úgy érzik, szándékosan háttérbe szorítja őket az intézmény igazgatója.
Varga Ibolya, a társulat rendezője a Krónikának úgy nyilatkozott, azt sérelmezik, hogy a társulat születésnapján kiszorultak az intézményből, így végül a Bánffy-palotában kellett bemutatniuk születésnapi előadásukat. „A bábszínház születésnapját az 50 éves évforduló óta, 2000-től hagyományosan minden év február 5-én megünnepeljük. Közönségünknek ilyenkor pro bono (megj: ingyen, jegyárusítás nélkül) játszunk, és meglepetésrendezvényekkel is igyekszünk a kedvében járni. De a tizenhét év alatt még nem volt példa arra, hogy a magyar társulat ezen a napon kiszoruljon a bábszínházból" – magyarázta.
Hozzáfűzte: bár a társulat valamennyi tagja által aláírt írásos kérvényt nyújtottak be az igazgatóhoz, melyben azt kérték, hogy a születésnap alkalmából a bábszínház előadótermében játszhassanak, kérésükre nem kaptak választ. Holott a kérdéses időpontban a bábszínházban nem is volt előadása a román társulatnak, mindössze próbálták a Pinokkió című előadásukat. A magyar tagozat tagjai azt is kifogásolják, hogy az ünnepségnek a Meseszőnyeg előadáson kívül nem volt magyar vonatkozású programja, holott korábban erre sem volt példa.
Mint megtudtuk, a Puck Bábszínházban belső konfliktusoktól terhes a légkör, Emanuel Petran igazgató ugyanis szankció terhe mellett megtiltotta Varga Ibolyának, hogy sajtóban vagy nyilvánosan bárhol az intézményt érintő kérdésekről beszéljen.
Átszervezést terveznek
Paul Sarvadi, a magyar társulat alig egy hónapja kinevezett vezetője a belső konfliktusról nem kívánt nyilatkozni lapunknak, mint elmondta: a bábszínház magyar társulatának idei terveiről február végén terveznek sajtótájékoztatót tartani. Hozzátette, jelenleg időre van szüksége, hogy felmérje a helyzetet ahhoz, hogy utána magas művészi színvonalon tudja vezetni a társulatot. Kérdésünkre arról is beszámolt, hogy átszervezés várható a bábszínháznál, a magyar társulat várhatóan február végéig új tagokkal egészül ki. Jövőbeli terveikről egy tartalmas beszélgetést szerveznek majd a kolozsvári sajtó számára, tette hozzá.
Az igazság félúton van?
Vákár István, a bábszínházat is fenntartó Kolozs megyei önkormányzat alelnöke a Krónikának elmondta: ki fogják vizsgálni az ügyet, ugyanakkor azt is leszögezte: nem olyan egyszerű egy igazgatót eltávolítani a tisztségéből. Mint elmondta: előfordulhat, hogy a magyar társulat tagjainak igazuk van, de a megye vezetésének nincs joga beleszólni a kulturális intézmény menedzsmentjébe. Ugyanis véleményük szerint jól működik a bábszínház, „kifelé jobban látszanak".
Vákár István leszögezte: azt, hogy a magyar társulat hátrányba kerüljön, senki nem hagyja, de szerinte az intézményben személyes ambíciók feszülnek egymásnak, ez magyarázza a belső konfliktust. „Az igazság valószínűleg félúton van" – vélte az elöljáró. Felvetésünkre, hogy a társulat tagjai arra is panaszkodtak, hogy az elmúlt években több bábszínész otthagyta a Puck Bábszínházat, kifejtette: ennek elsősorban az az oka, hogy jobban fizető magántársulatoknál helyezkedtek el.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Közösségi programokban is részt vállal a Puck
Számos közösségi programban vesz részt, új előadásokat mutat be a kolozsvári Puck Bábszínház magyar tagozata, amelynek nemrég kinevezett vezetőjét, Sarvadi Pault kérdeztük a tervekről.
A korábbiakhoz képest több bemutatóval, rengeteg közösségi programmal készül idén a kolozsvári Puck Bábszínház–közölte lapunkkal Sarvadi Paul, az intézmény magyar tagozatának nemrég kinevezett vezetője.
Mint mondta, ha minden jól alakul, akkor idén összesen hat bemutatót tartanak, és ez óriási dolog lenne, hiszen tavaly összesen három új produkciót mutattak be. A tagozatvezető szerint a klasszikus bábszínházi előadások mellett látványos, modern produkciókat is szeretnének műsorra tűzni, ugyanakkor számos fesztiválon vesznek részt.
A külvárosi magyar gyerekekre is gondolnak
Először április 9-én a Pinocchio című előadást mutatják be Călin Mocanu rendezésében, a következő nagy bemutatóra pedig szeptember 20-án kerül sor: Szent László élete képekben a munkacíme annak a produkciónak, amit Szentirmai László, a Magyar Bábjátékos Egyesület alapítója rendez.
Arany János születésének 200. évfordulója apropóján a költő verseiből készül egy összeállítás, Urmánczi Jenő is rendez egy darabot, illetve György László is készül egy előadással. Sarvadi hozzáfűzte, március 21-ére, a bábszínház világnapjára is készülnek, az Életfa Családsegítő Egyesülettel közösen kincskereső játékkal lepik meg a gyerekeket. Március 16-án csatlakoznak a Kolozsvári Állami Magyar Színház gyermekmegőrző programjához: egyórás előadást mutatnak be.
Ezenkívül terveznek egy sor közösségi programot, így helyt adnak gyerekkoncerteknek, az áprilisi vakációra naponta kétórás programmal készülnek, többnyire műhelymunkákkal. A Puck Bábszínház más városokból, országokból is tervez meghívni produkciókat. Kolozsváron nemcsak a belvárosban, hanem a Monostoron, a Dacia moziban, illetve a Györgyfalvi lakónegyedi új sportkomplexumban is tartanak előadásokat havonta legalább egyszer, ugyanis a külvárosi iskolákban tanuló magyar gyerekekre is gondolnak. A Váróterem Projekttel is kötöttek megállapodást, ennek köszönhetően ingyen használhatják egymás előadótermeit. Idén a nagycsaládosok számára kedvezményes családi jegycsomagot vezetnek be, és lesz olyan előadás, amely után a szülők vásárlási utalványt is kapnak a jegy mellé, így olcsóbban vehetnek süteményt a környékbeli cukrászdákban a gyerekeknek. December 5-én Kovács Ildikó bábszínházi rendező születésének 90. évfordulójára készülnek egy ünnepséggel, munkásságát a román közönséggel is szeretnék megismertetni.
Teljes a magyar tagozat csapata
Sarvadi kifejtette, ami a társulatot illeti, hosszú távon szeretnének fiatal színészeket alkalmazni, ezért felvették a kapcsolatot a marosvásárhelyi színművészeti egyetemmel. Két évig nincs lehetőségük új színészeket felvenni, mert egyelőre nincs üresedés náluk, ugyanakkor szeretnék megtartani a jelenlegi csapatot. Legkorábban 2018-ban kerülhet erre sor, egyébként is akkorra fejezik be tanulmányaikat a mostani elsőéves hallgatók.
Összesen 11 színész tagja a magyar társulatnak, most teljes a csapat, hiszen valamennyi törvényesen engedélyezett állást betöltik a Puck Bábszínháznál. Mint részletezte, nagy szükségük lenne még egy grafikusra március 15-étől, de ha minden jól megy, ezt is megoldják. Kérdésünkre elmondta, természetesen jót tett a társulatnak, hogy február elsejétől a kormány 50 százalékkal növelte a közpénzekből működtetett kulturális intézményekben dolgozó előadóművészek – színészek, zenészek, táncosok –, valamint a kiszolgálószemélyzet juttatását. Javult a munkamorál, jobban érzik a társadalmi megbecsültséget is a bábszínház munkatársai, hiszen a legkisebb fizetések a mai napig a bábszínházakban vannak, még így is, hogy emelkedtek a bérek – magyarázta.
A tagozatvezető kitért arra is, hogy az elmúlt időszakban kilenc ember távozott a társulattól, ami bármelyik színháznál fennakadást okoz, hiszen újra kell szervezni a csapatot. Ráadásul a műszaki részlegről is távozott a bábszínház több munkatársa, így kinevezése után az első dolga az volt, hogy stabilizálja a helyzetet. „A színházban minimum öt évre kellene tervezni, most ott tartunk, hogy ha minden jól megy, ez a csapat minimum két évet együtt marad” – mondta.
A Krónika korábban írt arról, hogy február elején kiszorult az intézményből saját születésnapján a Puck Bábszínház magyar társulata, miután a román vezetés nem vette figyelembe kérését. Kérdésünkre, hogy mennyire feszült a viszony az intézmény román igazgatója és a magyar társulat között, Sarvadi úgy nyilatkozott: valójában személyi konfliktus van Varga Ibolya bábszínházi rendező és Emanuel Petran igazgató között, ami természetesen kihat a munkára.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Bábszínházi Világnapot ünnepelnek a Pucknál
Interaktív sétával, komatállal, és természetesen bábelőadással ünnepli a Puck magyar tagozata a Bábszínházi Világnapot. Március 21-én szeretettel várnak minden kedves érdeklődő gyermeket és felnőttet a rendezvényekre, olvasható az intézmény közleményében.
A program interaktív sétával kezdődik délután 4 órakor, amelyre a nagycsoportos és iskolás gyerekeket és szüleiket várják, a Bábkereső című játékban bábokat és bábszínészeket kell keresni Kolozsvár központjának különböző pontjain. A bábszínésznek és a bábnak a gyerekek egy-egy (bármilyen) kérdést kell feltegyenek, a válasz segítségükre lesz abban, hogy megtalálják a következő helyszínt és bábos mesefigurát. A játékba a Puck Bábszínházban lehet bekapcsolódni 16-tól 17 óráig, a játék az Életfa Családsegítő Egyesület székhelyén (Magyar utca/21 Decembrie 1989 78. szám) zárul, ahol 17.30-tól gyerekjátékok és komatál várja majd a célba érőket. 18.30-tól a Puck és a többiek című előadás látható az Életfa egyesület székhelyén. A részvétel ingyenes.
Az ezredfordulón, 2000-ben, németországi kongresszusán döntött úgy a Nemzetközi Bábművész Szövetség, hogy a színházi világnap mintájára legyen a bábosoknak egy külön ünnepe. „Akkor már joggal éreztük úgy, hogy ez a műfaj nagykorúvá vált. Minden más színháznál szélesebb korosztálynak játszik. Fiataloknak, öregeknek, felnőtteknek, kamaszoknak, gyerekeknek, néha még csecsemőknek is. (…) Dadi Pudumjee, a Nemzetközi Bábművész Szövetség mostani elnöke azt mondta: a mi ünnepünk csakis akkor lehet, amikor az egész földkerekségen mindenütt süt a nap. Ez pedig március 21-én van, a tavasz első napján. “ (Balogh Géza Jászai Mari-díjas rendező, az UNIMA nemzetközi és magyar vezetőségének tagja)
Szabadság (Kolozsvár)

Bábkereséssel, előadással ünnepli a bábszínházi világnapot a Puck
Interaktív sétával, komatállal és bábelőadással ünnepli a Puck magyar tagozata a Bábszínházi Világnapot március 21-én, kedden Kolozsváron. A nagycsoportos és iskolás gyerekeket és szüleiket interaktív sétára hívják. A Bábkereső című játékban bábokat és bábszínészeket kell keresni városszerte (a központban). A bábszínésznek és a bábnak a gyerekek egy-egy (bármilyen) kérdést kell, hogy feltegyenek, majd megkapják a következő megkeresendő helyszínt és bábos mesefigurát.
A játékba a Puck Bábszínházban lehet bekapcsolódni 16-tól 17 óráig, a játék az Életfa Egyesület székhelyén (Magyar utca/21 Decembrie 1989 78. szám) zárul, ahol 17.30-tól gyerekjátékok és komatál várja majd a célba érőket. 18.30-tól a Puck és a többiek című előadást játsszák. A belépés minden programra ingyenes.
Transindex.ro

Bábkeresés és komatál a bábszínház világnapján
Interaktív bábkereső játékra hívta a kolozsvári Puck Bábszínház a gyerekeket és szüleiket tegnap a bábszínház világnapján.
A teátrum székhelyétől indulva hét helyszínen találkozhattak a gyerekek bábokkal és bábosokkal, megismerkedve Mátyás király bolondjával, Vadmalaccal vagy Árnikával és a mögöttük levő bábosokkal. A gyerekek a bábnak és a bábosnak is fel kellett tegyenek egy-egy kérdést, csak így tudhattak meg részletet a következő helyszínről. „Neked melyik a kedvenc ételed?” – kérdezte szégyenlősen Vadmalactól az egyik kislány, aki már a harmadik állomáson járt. Vadmalac elmondta, ő a makkot kedveli, mire a kislány is elárulta, az ő kedvence a brokkoli.
A játék az Életfa Családsegítő Egyesület székhelyén ért véget, ahol gyermekjátékokkal és komatállal vártak a feladatot sikeresen teljesítő gyerekeket. Az est a Puck és a többiek című előadással zárult.
Sarány Orsolya
Szabadság (Kolozsvár)

Bábkiállítás a Tordai Történeti Múzeumban
A kolozsvári Puck Bábszínház előadásainak ismert szereplőivel találkozhatnak a bábszínház-kedvelő gyerekek a Tordai Történti Múzeumban rendezett kiállításon. A kiállítás mellett a Puck műhelymunkára is invitálja a tordai közönséget.
A Bábok múzeuma címet viselő bábkiállítást március 27-én, délelőtt fél tízkor nyitják meg a Tordai Történeti Múzeumban (Bogdan Petriceicu Hasdeu utca 2 szám), amelyen részt vesz Elena Ilaş, a bábszínház díszlettervezője, a múzeum részéről pedig Carmen Dragomir. A román és magyar nyelvű előadásokból ismert szereplőkkel találkozhatnak az érdeklődők, összesen 36 bábot állítanak ki. A tárlat március 27-e és április 21-e között látogatható.
A Báok múzeuma hagyományos rendezvénye a Puck Bábszínháznak, amelynek célja, hogy a bábszínház-kedvelő gyerekek megismerkedhessenek kedvenc történeteik szereplőivel, a színfalakon kívül is. Tordán találkozhatnak az érdeklődők Ion Creangă A rászedett medvecímű meséjének, a Grimm Testvérek nyomán készült Hansel és Gretel című előadás, valamint Weöres Sándor Búbocska és Holdbéli csónakos című történeteinek szereplőivel.
Emellett Kicsi bábos címmel szerveznek bábkészítő műhelyeket is, március 27-e és 30-a között, amelyen a Puck bábosainak segítségével készíthetik el a legkisebbek is saját szereplőiket, különböző érdekes anyagok felhasználásával. A rendezvény célja, hogy megyei szintű együttműködés valósuljon meg, a legkisebbeket pedig arra bíztatja, hogy játszva ismerjék meg a bábszínházak varázslatos világát.
Szabadság (Kolozsvár)

Fiatalos lendületet vett a kolozsvári bábszínház magyar tagozata
„Ki kell hozni a színházat a sikátorból, életre kell kelteni” – véli a kolozsvári Puck Bábszínház magyar tagozatának vezetője, Sarvadi Paul, aki rengeteg tervvel, újító ötlettel vágott bele a decemberben vállalt feladatba. Interjúnkban ezekből adott ízelítőt, de egyebek mellett szóba került a gyermekekkel szembeni felelősség is, valamint a bolognai rendszer hatása a művészetoktatásra.
- Kőszínház PR-felelőse voltál, kipróbáltad magad rendezőként, a nagykárolyi SPOT Fesztivál kezdeményezője vagy. Hogy illeszkedik ezek mellé a bábszínház?
- A bábszínház is színház, néha azt gondolom, hogy még inkább színház. Csodás világ. Különleges hely, vannak specifikus vonásai, különböznek az előadások időpontjai, más a létrehozási folyamat, a színészi és a rendezői munka, de az adminisztratív keret ugyanolyan, mint egy állami színházé. A művészi elvárások pedig nem egy intézmény jellegétől kellene függjenek. Minden eddigi tapasztalatom sokat segít nekem a jelen helyzetben. Sok mindent megtanultam a kőszínházi bonyolult rendszerről, ezért számomra nem annyira nehéz a Puckban nap mint nap dolgozni.
A SPOT Fesztivál (Színházi Egyetemek Nemzetközi Fesztiválja) célja kapcsolatot teremteni a romániai és a szomszédos országok színházi iskoláinak hallgatói között. A színházi előadások mellett közösségi programokat, műhelymunkákat is szerveznek évente a nagykárolyi fesztiválon.
A SPOT bizonyos szempontból nagyon hasonlít elveiben ahhoz, aminek itt kell történni a bábszínházban, csak a korosztályok különböznek. Ott a diákokkal, a színház belső utánpótlásával foglalkozunk, itt pedig a gyerekekkel, akik a jövő nézői, alkotói lesznek. Úgyhogy nem látok ebben nagy utat. A SPOT egy teljesen színháztalan környezetben született, teljesen ellenséges volt ott minden, de eltelt tíz év, és a fesztivál talpon maradt, fejlődött, tudatosan járta az előre meghatározott útját.
Talán ezért érzem a Puck Bábszínházat egy óriási lehetőségnek, én mindig szerettem a kihívásokat. Lehet, hogy nem volt a legjobb helyzetben ez a színház. Mielőtt bármilyen kapcsolatom lett volna vele, elég furcsa dolgokat hallottam róla, de valójában ez sem számít. Ami igazán fontos, hogy közben éppen ez az, ami nagyon motiváló! Az, hogy jobbá, hasznosabbá, értékesebbé lehet tenni ezt az egészet.
A Puck Bábszínház magyar tagozatának vezetése az a fajta szakmai és személyes kihívás, amit nem szabad kihagyni. Nagyon szeretném, ha újra sikeressé és szakmailag fontossá válna ez a színház, ha néhány év múlva megváltozna az emberek, a szakma, és a saját magunk felfogása az intézményről, aminek amúgy nagyon fontos szerepe van a kolozsvári közösség életében. Néha úgy érzem, hogy árvácska volt ez a színház, a szakma sem foglalkozott vele különösebben. Kolozsváron nincs kifejezetten báboktatás, ezért azok a fiatalok, akik itt végeztek, soha nem arról álmodoztak, hogy a Puck Bábszínházban dolgozzanak. Oda kellene felfejlődni, hogy a színészek mindent megtegyenek azért, hogy a Puckban játszhassanak.
- Milyen konkrét ötleteket, terveket szeretnél megvalósítani a Puck Bábszínház életében?
- Az első és legfontosabb az volt, hogy stabilizáljuk az intézményt, mert tavaly kilenc ember jött-ment, és ez nagyon rossz. Az irodákból mentek el, két tagozatvezetője volt tavaly a színháznak, technikai személyzet távozott, színészek mentek el. Ez egy csomó pluszmunkát jelent, helyettesíteni kell őket, újra kell venni olyan próbafolyamatokat, amelyeken már sokan rég túl vannak, és ez nagyon fárasztó.
Most úgy néz ki, hogy a jelenlegi csapat két évig együtt tud maradni, de ez még mindig nagyon kevés, a színházban hét-tíz években kellene gondolkodni, ez az az időszak, amikor egy komoly koncepció megérik és beteljesedik.
Emellett nincs egy koherens vizuális arculatunk, ezen is dolgozunk, próbálgatjuk a grafikusokat, folyamatosan megfogalmazzuk, majd újrafogalmazzuk az identitásunkat, szerepünket.
Nagyon kevés előadása van a magyar tagozatnak, azon vagyunk, hogy sokkal több előadásunk legyen. Úgy néz ki, hogy idén hat-hét új előadásunk lesz, de ha ötöt sikerül megvalósítani a hétből, az is nagyon jó lesz. Most nagyon boldog vagyok, mert megnyertünk egy pályázatot a városházánál, a Váróterem Projekttel lesz egy közös előadásunk, amelyben nagyon sok gyerek fog részt venni. Egyelőre Az én élő mesém a munkacíme. Meghirdetünk majd egy meseíró versenyt az iskolákban, az összegyűlt mesék közül kiválogatjuk azokat, amelyek jóknak tűnnek, majd szövegkönyvet írunk, és abból fog születni a produkció. Szeretnénk, ha az előadás minden kolozsvári iskolába legalább egyszer eljutna, és ha a megyébe is sikerül elvinni két-három nagyobb városba, tökéletes lesz. Ez az év végéig kész kell legyen.
Bukaresti és budapesti rendezőket hívtak meg
A Pinocchio előbemutatója áprilisban lesz, Călin Mocanu, a Țăndărică színház igazgatója rendezi. A Szent László élete munkacímű előadást szeptemberre tervezzük Szentirmai László rendezésében, aki a budapesti főiskola bábtagozatának volt dékánhelyettese, a Magyar Bábjátékos Egyesület tiszteletbeli elnöke, szakmailag egy nagyon jól képzett rendező.
Ugyanakkor a fiatal színészeinkkel készít egy előadást Rekita Rozália kollégánk. Ez egy beszédtechnikai műhelyként indult, de ha már naponta összegyűlnek, és dolgoznak, úgy gondoltuk, hogy legyen egy végállomása is, mutassuk be a közönségnek. Mivel Arany János-emlékév van, az ő verseivel dolgoznak.
Van még egy meglepetés előadásunk, egy bűvészről fog szólni, amivel egy olyan bábtechnikát akarunk bevezetni, amit eddig még nem használtak Kolozsváron. Urmánczi Jenő is rendez majd egy előadást – ő készítette tavaly a Ha én lennék Mátyás Király című produkciót, ami nagyon sikeres volt –, illetve György László kollégánk is készül előadással, amelynek a munkafolyamata színházon kívül zajlik, de lehet, hogy társulunk majd, és átvesszük az előadást, amikor elkészül. Kocsis Tünde kolléganőnk is készít idén egy vers alapú produkciót.
- Arról az ötletről is olvastam, hogy a marosvásárhelyi bábtagozatosoknak akartok fellépési lehetőséget biztosítani. Ez miben áll?
- Ez azt jelenti, hogy április 10-én a másodéves bábosok be fogják mutatni az egyik vizsgaelőadásukat Kolozsváron. Szeretnénk, ha egy komoly együttműködésünk lenne a marosvásárhelyi egyetemmel, mert Erdélyben csak ott képeznek bábosokat. Kell gondolni a profi utánpótlásra.
Kimozdítani a színházat a megszokott térből
Van még egy nagy tervünk. Mi a központban vagyunk egy elég kicsi, 130 férőhelyes teremmel, és azt tapasztaltam, hogy vannak iskolák távol a központtól, amelyek a távolság miatt nem jönnek el az előadásainkra, így mi megyünk hozzájuk. Minden hónapban játszani fogunk a felújult monostori Dacia-moziban, a Györgyfalvi sportkomplexum egyik termében, a Mărăști negyedi moziban, illetve van még egy olyan együttműködésünk a Váróteremmel, hogy alkalmanként teret cserélünk egymás között. Remélem, hogy júniusig lefedünk minden lakótelepet, mert egy tíz-húszperces séta belefér a gyerekeknek, de a másfél-két órás utat már nem tudják megoldani.
Az is hosszú távú tervünk, hogy a megyébe is sok helyre eljussunk – minket a megyei tanács tart fenn –, mert sok olyan gyermek van, aki talán soha életében nem volt bábszínházban.
Felvettük a kapcsolatot a Kalandpark vezetőjével is, Szélyes Leventével, aki nagyon nyitott volt a megkeresésünkre, ha kitavaszodik, valószínűleg szervezünk ott műhelymunkákat, előadásokat. Folyamatban van az is, hogy összeírjuk a kolozsvári rendezvényeket, például el tudom képzelni, hogy a Jazz in the Park-on belül délben kiviszünk egy előadást.
Egy kolozsvári könyvkiadóval is volt egy nagyon érdekes beszélgetésem, együtt tudnánk abban működni, hogy a kolozsvári meseszerzők alkotásait bemutassuk. Ezt ki kell használni, mert ritka az, hogy úgy dolgozhatsz egy bábelőadáson, hogy a szerző is részt vesz a munkafolyamatban.
Emellett a kolozsvári magyar színházban van a gyerekmegőrző program, aminek az első részében foglalkozást tartanak a gyermekeknek, és azután játszunk mi egy előadást. Ezt az együttműködést nagyon fontosnak tartom.
Nagyon szeretném, ha a gyerekek műhelymunkákban is részt vennének, hogy lássák, hogyan születik egy báb, hogyan jön létre egy bábelőadás. Ezt az áprilisi vakációban fogjuk kipróbálni. Egyrészt ez sokkal közelebb hozza őket a bábszínházhoz, másrészt pedig úgy gondolom, fontos a művészet felé is nevelni a gyermeket. Az, hogy a bábszínház bemutat egy előadást, nem meríti ki a nevelés fogalmát. Azt is szeretném, hogy soha ne haljanak ki ezek a bábszínház körüli szakmák. Ismersz valakit, aki szabadidejében bábokat készít? Na ugye.
Megtriplázott nézőszám, új jegycsomagok
Az idei év első három hónapjában megtripláztuk a nézőszámot a tavalyihoz képest – ezt az első sikerünknek szeretném elkönyvelni, Sipos Krisztina közönségszervezőnk elváráson felül teljesített. Indítunk két új jegycsomagot a nagycsaládosoknak, de lesz tizenöt százalékos cukrászda- és étterem-utalvány is, mert azt szeretném, ha a gyerekek nemcsak a bábelőadásnak örülnének, hanem annak is, hogy ebben a zajos életben eltöltenek egy pár órát anyuval, apuval előadás után. Szeretnénk gyerekkoncerteket is, de ezeket jól meg kell szervezni.
Májusban megyünk fesztiválokra Budapestre, Sepsiszentgyörgyre, Csíkszeredába, Aradra, november környékén pedig a váradi Fux Fesztiválra, és természetesen a SPOT-ra. Az Iskola másként hét programjába is beszálltunk. December ötödikén pedig Ildikó néni (Kovács Ildikó rendező – szerk. megj.) 90 éves lenne, ezt meg szeretnénk ünnepelni.
Készülünk egy mini-könyvesbolt kialakítására az előcsarnokunkban, ahol reményeim szerint rövid időn belül miniatűr bábokat lehet vásárolni. A nagy koncepció az, hogy sokkal több legyen a Puck, mint egy szokványos bábszínház. Egy olyan hely, ahová a gyermek szívesen visszatér, még akkor is, ha ezért otthon hisztiznie kell.
Optimálisan és felelősségteljesen kell bánnunk a költségvetésünkkel. Szeretnék workshopokat biztosítani a színészeknek, hogy kifogástalan legyen a teljesítményük. Rengeteg dolog van a fejemben, és be kell valljam: kell még egy kis idő, amíg rendszerezni és ütemezni fogom ezeket. De biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog, bízhatok a csapatban.
- A Puck Nemzetközi Báb- és Marionettszínházak Fesztiválját illetően lesznek változások?
- Októberben lesz a fesztivál, bővülni fog. Javaslataim vannak előadásokra, amelyeket szakmailag jónak tartok, és abból a 8-9 címből remélem egy-kettő eljut ide. Többnyire külföldiek, van köztük magyarországi színház, ahol nagyon szép dolgok történnek, de vannak spanyol, francia művészek is a listámon.
Nagyon fontos tudni, hogy a kolozsvári bábszínház magyar tagozata jelenleg arról híres, hogy kesztyűs bábokkal dolgozik, ami egy nagyon régi bábtechnika, de van még egy csomó minden – például árnyjáték, marionett –, amit nem használunk. Illene lassan fejlődni ezekben is. 2017-ben vagyunk, és a bábelőadásokban is elkezdték ezeket az új médiákat, vetítéseket, mindenféle modern dolgokat alkalmazni. Segít a szakmai fejlődésben, távol tart a betokosodástól, esélyt ad a kapcsolatteremtésre, nem utolsó sorban pedig egy ünnep, aminek akkor is örülnünk kell, ha néha sok munkával és stresszel jár.
- Véleményed szerint hogyan kell a bábszínházban őszintén szólni a gyerekekhez?
- Talán az első és legfontosabb, hogy szakmailag mindenki jól felkészüljön, így sok mindent el lehet kerülni. Azután oda kell figyelni a műsortervre, hogy mikor és mit játszik a színház, milyen alkotókkal dolgozunk és miért. Ámbár nagyon sok időt töltünk a színházban, mégis valahogy meg kell ismerni a gyermekek igényeit, fejlődnünk kell pedagógiai szempontból. Nagyon nagy a felelősségünk, mindannyiunknak meg kellene próbálni kiegyensúlyozottan élni. Példaképek kell legyünk minden bábszínházba látogató gyermek számára. Ezen mindenkinek, aki most a Puckban dolgozik, el kellene gondolkozni. Meg kell erősíteni azt a jót, amit a család vagy az oktatási rendszer ad a gyerekeknek, és pótolni azokat, amelyekben ezek hiányosak. Dolgozni kell töretlenül, és bízni abban, hogy igenis van értelme. Profik kell legyünk!
- Azt érzem ki abból, amit mesélsz, hogy hosszú távra tervezed a bábszínházas jövődet.
- Nincs értelme másképp belevágni, semmilyen szempontból nem éri meg, tisztességtelen volna. Nem egy olyan munka, ahol az ember degeszre keresi magát, és egy évig kibírja ha rossz is, vagy ha nem szereti, de legalább sok pénzt keres. Egy kicsit meg kell legyen bolondulva az ember, elhivatott kell legyen, hogy belevágjon. Nagyon sokan mondták, hogy ne jöjjek ide, mert rossz lesz. Közben fantasztikus embereket ismertem meg a kollégáimban, egyre jobb velük dolgozni, felfedezni őket emberileg és művészileg.
Képzelj el például egy hatvan év körüli bácsit, aki nem pecázni vagy sörözni megy szombat reggel, hanem minden egyes szombaton bábozik a gyerekeknek. Ez olyan szép, nem? Nincsenek agyonsztárolva ezek az emberek, nem is nagyon ismerik őket. Ilyen szempontból is tiszteletre méltóak. Nagyon nehéz körülmények között dolgoztak éveken át. A mai napig a legkisebb fizetések a bábszínházakban vannak, annak ellenére is, hogy most megnőttek.
Dolgozni kell, van mit csinálni. És van értelme, úgy gondolom. Annyi magyar gyereknek, amennyi van Kolozsváron, körülbelül háromezren vannak óvodától nyolcadikig. Fele annyit sem tudunk játszani, mint a román tagozat, ezt el kell fogadnunk. Ki kell hozni a színházat a sikátorból, egy kicsit életre kell kelteni, és nyitottak vagyunk bármilyen ötletekre, észrevételekre, nem akarunk elzárkózni.
- A SPOT Fesztivált folytatni fogod?
- El fogom dönteni hamarosan. Ha lesz, akkor teljesen más lesz. Tíz év alatt sok minden letisztult, és nagyon sok mindenben csalódtam is. A folyamatos kapcsolattartás a főiskolákkal elég sok mindenre rávilágított. Nincs túl sok értelme ugyanúgy folytatni a fesztivált, mint eddig. A koncepció afelé alakul a fejemben, hogy minél nyitottabb legyen a külföldi iskolák felé, hogy mindenki lássa, hogy hogyan oktatnak külföldön, mert úgy érzem, hogy itthon a dolgok megakadtak.
Rosszat tett a színészképzésnek a bolognai rendszer
A régi rendszerből való átállás a bolognaiba nagyon elrontotta a dolgokat. Ha valakinek fontos a színház, akkor most kéne segítse az egyetemeket. Kevés színház van, nincs ahol dolgozni, telik meg a piac, nehéz most a fiatal színészeknek. Ugyanannyi diák végez attól függetlenül, hogy hány munkahely szabadul fel. Tanár-generáció váltás is van, ez is gondokat okoz, hiszen a tapasztalathiány nagyon veszélyes a művészetoktatásban. Sajnos a bolognai rendszernek ez a legnagyobb hátránya, nem az van, mint például az újvidéki főiskolán, hogy egy évben felvesznek négy diákot, ha négy jó. Ha itt kilenc hely van, kilenc diákot vesznek fel.
Lehet, hogy emiatt is fejlődnek folyamatosan a független társulatok.
Inkább megszületnek, és túlélnek, kicsit sok számomra az, hogy fejlődnek. Nincs idejük rá, mert folyamatosan pályázatokat kell írni, vadászni kell a nézőket, technikával, PR-ral kell foglalkozni. Nem biztos, hogy ezek a társulatok így képzelték el, hogy fel voltak erre készülve. Legtöbbször azt érzem, hogy nem egy művészileg meghatározó irány. Ez – habár egyre több független megmozdulás van – valójában szomorú.
Tasi Annabella
maszol.ro

Kultúra fiataloknak is (Szent György Napok)
Közel száz program várja a közönséget az idei városnapok első részében, a kulturális héten, és jelentős részük a fiataloknak szól, illetve feléjük is nyit témájában, műfajában, tálalásban, még a jegyárakban is. Az idén ugyanis fél áron válthatnak színházi belépőt a diákok, egyetemisták és a nyugdíjasok, de sietniük kell, mert csak a helyek 20 százalékára adnak kedvezményt. A városnapok honlapja – www.szentgyorgynapok.ro – tegnaptól működik, és nem csak a kínálat tanulmányozására alkalmas, hanem az online jegyvásárlást is lehetővé teszi. A legdrágább teljes árú belépő 40, a legolcsóbb 10 lej, a bábszínházba gyermekeknek és felnőtteknek 7 lejes egységárat szabtak.
Ebben az évben a legkisebbek számára is van előadás: a nagyváradi Lilliput Bábszínház 0–3 éveseknek készített Kezeslábas műsorát az erős és aktív helybeli kismamaközösségnek hívták meg; ugyanez a társulat Az égig érő fa meséjével a nagyobb gyermekekhez is szól. Két népmese-feldolgozással – Az élet és a halál vize, Angyalbárányok – érkezik a felvidéki Écsi Gyöngyi, a debreceni Vojtina Bábszínház pedig egy kortárs népmesét hoz a 8 éven felülieknek és szüleiknek, Tessék engem megmenteni címmel. A kolozsvári Puck Bábszínház nonverbális képzőművészeti és zenei kalandozására magyar és román családok egyszerre is mehetnek, román nyelvű mesejátékkal a brassói Arlechino Bábszínház érkezik – közölte a gyermekprogramokat szervező Péter Orsolya, a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház művészeti vezetője. Azt is elmondta: mivel idén a kulturális hét a tavaszi vakáció idejére esik, szervezett csoportokra nem számítanak, a szülőknek, nagyszülőknek kell elkísérniük gyermekeiket, egész családok számára kínálnak közös szórakozást április 23-tól 27-ig (vasárnaptól csütörtökig) délelőtt és délután.
A nagyobbak, a fiatalok és szüleik számára főként őket foglalkoztató témájú előadásokat hívtak meg, kevesebb kőszínházat és több független hazai társulatot. A Szent György Napokat szervező Knopp Ildikó, a városimázs iroda munkatársa csak néhányat emelt ki közülük: a temesvári Csíky Gergely Színház által játszott Hair musicalt, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Dogs and Drugs (Kutyák és drogok) előadását, kolozsvári és bukaresti alkotóműhelyek produkcióit a szülői ellenőrzésről és a fiatalok jövőképéről. A zenei kínálatból a Queen Classics nyitókoncertjén kívül egy orgona- és kürthangversenyt, Szabó Tibor Meseautó című sanzonestjét, a látványelemekkel gazdagított Cinematic Bones Ft. Bocskor Bíborka-koncertet, a székesfehérvári Blahalouisiana együttest, valamint a szerdától péntekig működő blueskocsmát említette, ahol Vali Răcilă dzsesszzenész is fellép.
Az irodalom iránt érdeklődők sem maradnak szárazon: bár e téren is elsősorban a fiatalokat kívánják megmozdítani, ismert szerzőkkel is találkozhatnak az olvasni szeretők. Többek között Kemény István, Németh Gábor, valamint a magyar fordításban is olvasható Simona Popescu és Cristian Tudorescu lesz a város vendége, de a Pulzart fesztiválokról ismerős interdiszciplináris rendezvényeket, könyvbemutatókat is tartanak.
És persze a mozi sem marad ki, ha már megvan: április 22-én este országos premier helyszíne lesz, a Kojot magyar filmdráma romániai bemutatója után közönségtalálkozóra is sor kerül; a filmet vasárnap és hétfőn is meg lehet nézni. És a moziban is lesz gyermekprogram: a Székelyföldi legendárium rajzfilmsorozat zenéjét szerző Evilági együttes lemezbemutatóján a három legújabb fejezetet is megnézhetik a meserajongók.
Új színekkel vagy inkább hangokkal gazdagodik a Szent György téri Közösségi színpad is, ahol ezúttal is elsősorban a helybelieké a főszerep, de a rétegzenekarok mellett a fogyatékkal élők is fellépnek, és utcabál is lesz. Pénteken hagyományosan a diákegyütteseké a Sugás Áruház előtti pódium, a napot az Ismerős Arcok együttes zárja. A szombat esti utcabál előtt – amelyen DJ Vanothek és MC Anastasia keveri a zenét – a Kistehén lép fel, vasárnap az Outsider Fest Headliner keretében a fogyatékkal élő amatőr és hivatásos zenekaroknak lehet tapsolni, végül pedig a magyarországi Zuboly együttesnek.
Mindez csak ízelítő, a teljes program ennél sokkal gazdagabb, kiállítások, táncbemutatók, egyebek is vannak még, és a múzeumkert programját még csak ezután véglegesítik – hangsúlyozta Knopp Ildikó. A vásári hétvégén gyermekváros is lesz, a Bodok Szálloda előtti parkolóban, de csak kíméletesebb eszközökkel, nagy játékgépeket az idén sem fogadnak a városünnepen.
Demeter J. Ildikó / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Marosvásárhelyi bábszínisek vendégszerepelnek Kolozsváron
Bálint Ágnes Mazsola-történetei elevenednek meg a kolozsvári Puck színpadán hétfőn, április 10-én a vásárhelyi bábos diákok jóvoltából, tudtuk meg a bábszínház közleményéből.
Amint a Puck bábszínház magyar tagozatának vezetőjével készültinterjúnkból is kiderült, a következőkben lehet még számítani a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem bábművészet szakos diákjainak vendégszereplésére.
Az Anya, mesélj Mazsolát című előadás történetei gyerekekhez és felnőttekhez egyaránt szólnak, céljuk a fiatalok megszólítása és szüleik szórakoztatása. A két előadás a hétköznapokat mutatja be gyerekszemmel, ugyanakkor humorosan beszél a gyereknevelés problematikájáról. Elszakad a nevelési kliséktől, megmutatva a felnőttben bujkáló gyermeket. Az előadásban Rácz Mihály, Köllő Andrea, Bugnár Szidónia Erika, Erdős Orsolya másodéves bábszínész szakos hallgatók játszanak.
Az előadást kétszer játsszák április 10-én, hétfőn: 10:30-tól, 12 órakor. Jegyek válthatóak előadás előtt egy órával a bábszínház pénztáránál, illetve minden nap reggel 8 és délután 16 óra között jegyfoglalás lehetséges Sipos Krisztina közönségszervezőnél. maszol.ro