Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Pro Transilvania Alapítvány/Egyesület
25 tétel
1998. szeptember 18.
Hatalmas vihart kavart az a kiáltvány, melyet a kolozsvári köztévé egyik szerkesztője, Sabin Gherman a Pro Transilvania Alapítvány elnöke a Monitorul de Cluj lapban tette közzé. A "Torkig vagyok Romániával" címet viselő felhívásban Gherman a centralizmus felszámolását, a térség közigazgatási autonómiáját sürgette, Bukarestet a vidék "diszkriminációjával" vádolva, fő érvként azt említette meg, hogy ebben az évben a fővárost nagyobb költségvetés illette meg, mint egész Erdélyt. Az 1918-as egyesülés arra adott esélyt az országnak, hogy elsajátítsa Erdély szervezettségét, értékrendjét, de valójában "Románia elnyelte Erdélyt": Bukarestben pedig csak korrupcióval lehet elérni valamit: "itt nem jogaid vannak, hanem engedményeid". Gherman az erdélyiek "ébredését" szorgalmazza, hiszen "minden rossz Bukarestből jön"; 75 éve csak beszélgetünk, és "75-ször szegényebbek vagyunk" - véli. A szerző ugyanakkor határozottan visszautasított mindenféle "etnikai" értelmezést kezdeményezésének; szerinte Erdély számára bármiféle, nem etnikai szempontok szerinti föderalizáció csakis előnyökkel járhat. A fiatal tévésnek elege van abból, hogy a "nem erdélyiek" mondják azt neki, hogy itt "baja van a magyarokkal", de elutasította "Tőkés László etnikai aberrációit" is. "Elegem van Romániából, az én Erdélyemet akarom" - fejezte be Gherman. /Torkig vagyok Romániával, Erdélyemet akarom. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 21./ A lap főszerkesztője, Adrian Suciu napi rovatában arról írt, hogy neki is elege van a központ diktátumával és mindenféle, Erdély közigazgatási autonómiájára irányuló törekvést támogatni fog. A tegnapi és mai román lapok hosszú összeállításokban hozták az RNEP, a KDNPP és az ortodox egyház képviselőinek hazaárulást kiáltó nyilatkozatait. A mai Cotidianul a fő ellenzéki párt, az RTDP nyilatkozatát közölte, mely elítélte az "aljas" és "románellenes" nyilatkozatot és azt kéri a Főügyészségtől, vizsgálja ki az ügyet; az RTDP ugyanakkor a jelenlegi kormányt tette felelőssé az "autonomista irányzatok felerősödése miatt", annak "inkoherens és következetlen" politikája miatt. Az Adevarul de Clujban a Vatra Romaneasca Egyesület pedig a nemzet érdekei elleni összeesküvéssel vádolta nemcsak a kiáltvány szerzőjét, de az azt közlő lapot is. /Romániai Sajtófigyelő (Kolozsvár), szept. 18./
1998. október 10.
Sabin Gherman elmondta, hogy szinte egész Erdély területén létrejöttek az általa elindított PRO TRANSILVANIA Alapítvány fiókszervezetei. Közel nyolcezer tagja van az alapítványnak. Egyelőre nem tervezik, hogy párttá alakuljanak. Sabin Gherman két meghívást kapott: Svájcba az Erdélyiek Szövetsége, az Egyesült Államokba pedig a Columbia Egyetem hívta meg, hogy előadást tartson Erdély jövőjéről. /Szabó Csaba: Több ezer tagja van a PRO TRANSILVANIA Alapítványnak. Megalakult az ötödik fiókszervezet is. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./
1998. november 3.
"Amennyiben Sabin Gherman Pro Transilvania Alapítványa párttá válik, az nem a nacionalista pártokat fogja megosztani, hanem a Demokratikus Konvenciót és az RMDSZ-t, állapította meg Szabó Csaba. Az RMDSZ kudarcnak kitett tevékenysége, vezetőinek civakodása megrongálta az RMDSZ képét. Egyre fogy a közös magyar célok száma és varázsereje, így a Bolyai Egyetem, a székely autonómia, a kétnyelvű felirat... Sok erdélyi magyar számára a fontossági sorrendben első helyen állnak a megélhetési gondok. Kilenc év alatt az RMDSZ nem volt képes olyan családvédő segélyszolgálatot megszervezni, amely havi anyagi segélyben részesítette volna a magyar kisgyermekes családokat. Csökken az RMDSZ-bizalmon alapuló magyar szolidaritás. "Az egyetlen erdélyi karizmatikus egyénségnek, Tőkés Lászlónak alig sikerült megnyernie a püspökválasztást! Széthúzás, magánérdekek előtérbe kerülése mindenütt..." /Szabó Csaba: Egységes megkönnyebbülés. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./"
1998. november 26.
"Csipor Ildikó válaszolt Ábrahám Dezsőnek, aki úgy reagált "Szemléltető" című cikkére, hogy kétségbe vonta létezését, mondván: ilyen nevű személyt nem ismer. Aki "elolvassa Ábrahám Dezső legutóbbi förmedvényét (RMSZ, 1998. október 21.) annak bizonyára feltűnik, hogy a Nagy Lejárató eszköztára végzetesen kimerült." Bemutatkozott: "Csipor Ildikó vagyok. Születtem 1968. január 10-én, Temesvárott. Címem a szerkesztőségben." "1986 óta ismerem Tőkés Lászlót." "Megtiszteltetés számomra, hogy akkor reménytelennek tűnő küzdelmében mellette, mögötte állhattam, másokkal együtt." Csipor azt kéri, hogy Ábrahám Dezsőnek válaszoljon arra, "volt-e valaha valamilyen bűncselekmény miatt elítélve? Ha igen, mi volt ez a bűncselekmény és mikor követte el?" Hogyan kapott útlevelet? Miért éppen akkor rágalmazza meg a Transsylvania Alapítványt, amikor Sabin Gherman a nyilvánosság elé lépett a Pro Transilvania Alapítvány nevében? /Csipor Ildikó: Cogito ergo sum ? vagy mégsem? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./"
1999. január 23.
Sabin Gherman, a Pro Transilvania Egyesület elnöke a Szabadságnak nyilatkozva kifejtette: a Nagy-Románia Pártba tömörült volt szekusok hadjáratának vagyunk tanúi a Bukarestbe tartó zsil-völgyi bányászok akciójának leple alatt. Gherman szerint ha a tüntetők eljutnak Bukarestbe, C. V. Tudor vezetésével államcsínyre kerülhet sor. Ha ez bekövetkezik, a Pro Transilvania Alapítvány egy hónapon belül kiharcolja Erdély autonómiáját vagy éppenséggel függetlenségét, az erdélyiek számára ugyanis teljesen elképzelhetetlen a Romániára váró tragikus sors. Gherman felkéri Erdély lakóit, hogy ne szolidarizáljanak Cozma hadaival, hanem őrizzék meg tisztánlátásukat és hidegvérüket! (A Szabadság nyomán) /Sabin Gherman Erdély autonómiáját követeli! = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./
1999. február 27.
"Sabin Ghermant, a Torkig vagyok Romániával kiáltvány szerzőjét, a Pro Transilvania Alapítvány vezetőjét febr. 24-re a kolozsvári ügyészségre idézték hazaárulás, az alkotmányos rend, a román állam nemzeti és oszthatatlan jellege veszélyeztetése címén. Ghermant Nicolae Popa, a Szövetség Romániáért Párt parlamenti képviselője, továbbá a Nagy-Románia Párt, a Román Nemzeti Egységpárt és az SZDRP jelentette fel. Sabin Gherman kihallgatása után nyilatkozott Transilvania Jurnal című lapnak. Kénytelen megállapítani, hogy torkig lenni Romániával súlyos bűncselekménnyé lépett elő anélkül, hogy valami is elhangzana azok felelősségéről, akik lejáratták a reform eszméjét, állapította meg. Nem érzi magát sem árulónak, sem politikai üldözöttnek. Emlékeztetett arra, hogy a maastrichti egyezmény előírja: a szubszidiaritás, a regionális autonómia elve az EU-ba való belépés kötelező elve. "Kevés román tudja azt, hogy Spanyolországban 17 autonóm tartomány található, hogy Olaszország ugyanezt az elvet alkalmazza, hogy Franciaország, amely a nyugati központosított állam mintája, kétszáz év után visszatért az autonóm történelmi tartományokhoz." - érvelt. /Azok vádolnak, akiknek tíz éve fizetem inkompetenciájukat - vallja az ügyészség elé idézett Sabin Gherman, a "Torkig vagyok Romániával" című kiáltvány szerzője. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 27-28./"
1999. április 23.
"Bejegyezték a Pro Transilvania Alapítványt, amelynek fő célja Erdély közigazgatási önrendelkezésének kivívása. Az alapítvány elnöke Sabin Gherman, alelnöke Marius Avram újságíró, főtitkára Iulius Constantinescu. Sabin Gherman szerint három hónap alatt az alapítványnak legkevesebb 100 000 tagja lesz. Erdély 12 megyéjével sikerült szoros együttműködést kialakítaniuk. "Végre megértették, hogy Erdély közigazgatási önrendelkezésének elve sem Románia alkotmányának, sem a Románia által aláírt nemzetközi egyezményeknek nem mond ellent" - mondta Sabin Gherman. /Bejegyezték a Pro Transilvania Alapítványt. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./"
1999. június 9.
"A Kolozsvári Nyilatkozat tervezete: A magyarországi antikommunista ellenzék és a demokratikus román emigráció képviselői által aláírt Budapesti nyilatkozat - melyet teljességében elfogadunk - 10. évfordulóján mi, románok, magyarok és németek, akik úgy ítéljük, Erdély komplementáris, kulturális és vallási pluralizmusú területéhez való tartozásunk legalább annyira fontos, mint maga nemzeti identitásunk és az alapvető történelmi premisszája annak, hogy az Egyesült Európa polgárai lehessünk, részesei lévén ama societas civilis-nek, mely Erdélyben már a 17. és 18. században felemelte szavát a polgári jogok biztosításáért, konstatálva, hogy a politikai pártok és szervezetek képtelennek bizonyultak új és gyökeres megoldásokat találni arra, hogy megkönnyítsék az ország kilábalását a mélyülő válságból és lezárják a recentralizáció, az Európa-ellenes restauráció útját, síkra szállunk azért, hogy kezdődjék nyílt vita Erdély és a Bánság közigazgatási autonómiájának távlatairól - Románia keretében, regionális törvényhozó gyűlésekkel, amelyek a jövőben a központosított állam modelljének valós alternatíváját képezik, lehetővé téve a történelmi régiók gazdasági, művelődési és politikai érdekeinek érvényesülését, az erdélyi civil társadalom és egyházak képviselőinek, hazai és külföldi szakértők részvételével alkotmányozó bizottságot hozzanak létre, mely átfogó, magas tudományos szintű okmányt dolgozzon ki az új közigazgatási egységek és az illető törvényhozó gyűlések hatásköréről, tiszteletben tartsák a román állam nemzeti szuverenitását és területi épségét és a hatalom központi szervei csorbítatlanul gyakorolhassák kompetenciáikat a külpolitika, a honvédelem és a pénzügy terén. Valamennyi román történelmi tartománynak joga legyen a devolúció és a szubszidiaritás elveire épülő regionális intézményekhez. Teljes mértékben értékesüljön Erdély - ahol a lakosság harmada az ország nemzeti össztermékének 55 %-át valósítja meg - húzó szerepe Románia európai integrációs folyamatában. Biztosíttassék Erdély valamennyi nemzeti közösségének jogegyenlősége, melyek megfelelő intézményekkel és pontosított és pontosított törvényes kompetenciákkal kell hogy rendelkezzenek és pontosított törvényes kompetenciákkal kell hogy rendelkezzenek nemzeti kultúrájuk és nyelvük fennmaradása és fejlődése biztosítása végett. Valódi, a közös érdekekre, a kölcsönös tiszteletre és a nemzeti közösségeink közötti együttműködésre alapozó partnerség jöjjön létre, mely regionális szinten megvalósulva a Románia és Magyarország, illetve a Románia és Németország közötti gazdasági, művelődési és politikai kapcsolatok erősítésének szilárd alapját képezheti, mely kapcsolatok stratégiai fontosságúak annak biztosításában, hogy Románia valamennyi európai struktúra tagja lehessen. Aláírják: Alexandru Cistelecan - irodalomkritikus, Marosvásárhely; Alexandru Vlad - író, Kolozsvár; Ion Muresan - költő, Kolozsvár; Traian Stef - író, Nagyvárad; Daniel Vighi - író, Temesvár; dr. Paul-Jurgen Porr - orvos, Kolozsvár; Paul Phillippi - történész, Nagyszeben; Bakk Miklós - politológus, Lugos; Horváth Andor - irodalomtörténész, Kolozsvár; Tánczos Vilmos - néprajzkutató, Kolozsvár. Az alábbi személyek és szervezetek csatlakoznak a nyilatkozathoz: az 1989. június 16-i Budapesti nyilatkozat aláírói. Sabin Gherman elnök és Marius Avram alelnök - Pro Transilvania Alapítvány; Toró T. Tibor elnök és Szilágyi Zsolt alelnök - az RMDSZ Reform Tömörülése. (Az Adevarul nyomán; fordította: Ferencz L. Imre) /A Kolozsvári Nyilatkozat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./"
1999. július 27.
"A Lugoson megjelenő Redesteptarea hetilap júl. 22-i száma közölte a Dragan Alapítvany (Fundatia Europeana Dragan) Tudományos Tanácsának júl. 13-i határozatát, miszerint az Alapítvány a kolozsvári főügyészhez fordult, és büntetőper indítását kérte a Kolozsvári Nyilatkozat következő "aláírói" ellen: 1. Sabin Gherman, a Pro Transilvania Alapítvány elnöke; 2. Alexandru Cistelecan, irodalomkritikus; 3. Alexandru Vlad, költő; 4. Daniel Vighi, író; 5. Paul Philippi, történész; 6. Bakk Miklós, politológus; 7. Horváth Andor, irodalomtörténész; 8. Tánczos Vilmos, néprajzkutató; 9. Toró T.Tibor, az RMDSZ Reform Tömörülés platformjának elnöke. Az Alapítványt ebben az ügyben képviselő Gheorghe Pancratiu, Iuliu Gheorghiu, dr. Constantin A. Bob és dr. Augustin Deac (az utóbbi kettő egyetemi tanár) szerint az "aláírók" a Btk. 1661. szakaszának 1. bekezdése ("alkotmányos rend elleni cselekmények") és 167. szakaszának 1. bekezdése ("összeesküvés") alapján marasztalhatók el. /(Bakk Miklós): Büntetőper az aláírók ellen? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./"
1999. október 2.
A vádlott távollétében lefolytatott tárgyaláson a dési bíróság ötmillió lejes pénzbírságra ítélte Sabin Ghermant, a Pro Transilvania Alapítvány elnökét. Florian Caba tábornok rágalmazás miatt tett ellene feljelentést. A tábornok az 1989-es kolozsvári decemberi eseményekről készített legfelsőbb ügyészségi jelentésben a vádlottak listáján szerepelt, és sértve érezte magát azért, mert Sabin Gherman a helyi televízió egyenes adásában azt állította, hogy a tábornok felelős a ?89-es események megtorlásáért, ugyanis parancsot adott, hogy lőjenek a tüntetőkbe. Sabin Gherman fellebbezni fog. Szerinte a dési bíróság politikai jellegű döntést hozott, mivel az ügyirat állandó utalást tartalmaz arról, hogy ő a Pro Transilvania Alapítvány elnöke, ennek következtében pedig a román nép ellensége. /Sabin Gherman büntetése ötmillió lej. Megkérdőjelezhető a bíróság elfogulatlansága. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./
1999. november 1.
"Okt. 28-án Budapesten tartott előadást Sabin Gherman, a Pro Transilvania Alapítvány elnöke. A találkozót "Erdély, ha felnő - Van-e lehetőség Erdély közigazgatási és gazdasági autonómiájának kivívására?" témakörben hirdették meg. Sabin Gherman ismertette a Pro Transilvania Alapítványt, majd csoportosulásuk pártalakítási tervét. Egyes felszólalók vitatták Sabin Ghermannak azt a kijelentését, hogy Erdélyre a tolerancia szelleme jellemző, addig, amíg a közvélemény-kutatások szerint az erdélyi románok 52 százaléka tartja azt a magyarokról, hogy nem lojálisak a román államhoz, s ugyanok megválasztják Funar urat kétszer is. /Guther M. Ilona: Erdély, ha felnő. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./"
1999. december 1.
Nov. 30-án tartotta első sajtóértekezletét a Sabin Gherman által alapított Erdély-Bánát Liga. A párt elnökjelöltje, Sabin Gherman üdvözlő beszédében hangsúlyozta, hogy ez az új párt nem a Pro Transilvania Alapítvány politikai kicsapódása, hanem egy magát jobbközépnek tartó, korszerű párt. A párt elnökjelöltje felolvasta a frissen alakult politikai szervezet szándéknyilatkozatát, valamint statútumának lényeges pontjait. Ezek szerint az Erdély-Bánát Liga síkra száll Románia területi egységéért, és nem ért egyet azokkal a politikai szervezetekkel, amelyek Románia etnikai alapú föderalizálásáért kardoskodnak. A párt határozottan síkra száll viszont Románia hét régiójának pénzügyi-közigazgatási autonómiájáért. Az Erdély-Bánát Liga minden régió esetében egy olyan Regionális Tanács és Regionális Kamara felállítását szorgalmazza, amely miniparlamentként működik majd. Az előbbinek végrehajtó, az utóbbinak törvényalkotó szerep jutna. - Erdélyben és Románia más régióiban is természetes dolognak kell tekinteni a kisebbségek nyelvének hivatalossá tételét - mondta Gherman. /Szabó Csaba: Regionális kormány felállítását kérik Megszületett Sabin Gherman pártja, a Bánát-Erdély Liga. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 1./
1999. december 30.
Torkig vagyok Romániával! címmel, a kolozsvári Erdélyi Híradó Könyvkiadó gondozásában megjelent román nyelven a Sabin Gherman-jelenséggel kapcsolatos interjúkötet, amely a Pro Transilvania Alapítvány elnökével kapcsolatos újságcikkeket, interjúkat tartalmazza. A könyvben olvasható interjú, melyet Szőcs Géza készített Ghermannal, Gherman híres kiáltványának szövege /melyet a Monitorul de Cluj 1998. szept. 16-i száma közölt először/, majd a sajtó reakciói. - Minden tisztelet kijár e könyv kiadásáért a Szőcs Géza vezette Erdélyi Híradó Könyvkiadónak. /Szabó Csaba: Torkig vagyok Romániával! Megjelent a Sabin Gherman interjúkötet. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./
2000. szeptember 7.
"Október közepén Kolozsváron fogja megtartani első kongresszusát a Pro Transilvania Alapítvány politikai szárnya, a bejegyzés előtt álló Erdély-Bánság Liga. Sabin Gherman, az alapítvány elnöke kifejtette: az erdélyi nem román és román lakosság összefogása nélkül lehetetlen lesz megvalósítani a nyugati típusú autonómiát. Az "etnonacionalizmus fő bástyája Romániában éppen az állam; lásd például a magyar egyházi ingatlanok visszaadása körüli hercehurcát." Az Erdély-Bánság Liga meg fogja találni az RMDSZ-szel és más regionális érdekeltségű politikai tömörülésekkel is a közös hullámhosszt. /Szabó Csaba: Első kongresszusára készül az Erdély-Bánság Liga. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./"
2000. november 14.
Nov. 13-án váratlanul véget ért az a per, amelyet Sabin Gherman, a Pro Transilvania Egyesület (PTE) elnöke ellen indított mintegy másfél évvel ezelőtt az RTDP, RNEP és az NRP: az egyesületet törvénytelennek ítélte meg a Kolozs megyei táblabíróság. Sabin Gherman kijelentette, hogy nem érte teljesen váratlanul a döntés. Gherman a táblabírónak a Helsinki Értekezlet gyülekezeti szabadságra és szabad véleménynyilvánításra vonatkozó cikkelyeit hozta fel, de hiába. Gherman most külföldre utazik, hogy a nyugati politikusok figyelmét felkeltse a romániai helyzet iránt. Rövidesen tüntetéseket szervez a különböző nagykövetségek előtt. Kijelentette, hogy nem szünteti meg a Pro Transilvania Egyesületet. Jelenleg 32 ezer tagjuk van. - Gherman nem fél a letartóztatástól. /Szabó Csaba: Illegalitásba kényszerült a Pro Transilvania Egyesület. Sabin Gherman nem fél a letartóztatástól. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./
2000. november 21.
A Pro Transilvania Alapítvány törvényen kívüli helyezése után ennek elnöke, Sabin Gherman külföldre utazott, hogy a nyugati közvéleményt tájékoztassa az esetről. Visszaérkezése után elmondta, hogy több tucat, az emberi jogok védelmére szakosodott intézmény vezetőivel tárgyalt a dologról. Európa-szerte bejegyzik rövidesen a Pro Transilvania Alapítványt. Ezt követően Romániában újra bejegyezteti az alapítványt, sőt, a Pro Dobrogea, Pro Moldva és Pro Bucovina Alapítvány megalakulását majd bejegyzését is támogatni fogja. Szerinte rövidesen Európa-szerte tárgyalóasztalra kerül majd ez alapítvány illegalitásba kényszerítése! /Sz. Cs.: Európa-szerte bejegyzik a Pro Transilvania Alapítványt. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./
2000. december 9.
A Pro Transilvania Egyesület washingtoni fiókja, az Egyesült Államokba szakadt erdélyi románok és magyarok csoportja tüntetéssel tiltakozik a szélsőséges erők romániai hatalomra jutása ellen. A tüntetők a washingtoni román nagykövetség elé vonulnak. A tiltakozók Erdély több etnikumú területi jellegének megtartását, a C. V. Tudor vezette NRP hatalomra jutásának megakadályozását, Erdély közigazgatási autonómiájának kiharcolását, valamint a magyar nyelvű iskolák és egyetemek visszaszolgáltatását követelik. Ismeretes, hogy Romániában az igazságügyi miniszter felkérésére illegálisnak minősítették a Sabin Gherman alapította Pro Transilvania Egyesületet, amely Erdély és a Bánság közigazgatási autonómiájáért szállt síkra. Gherman ellen másfél évvel ezelőtt indított pert az RTDP, az RNEP és az NRP. A washingtoni tüntetők, akik magukévá tették Gherman azon kijelentését, hogy ″Elegem van Romániából, saját Erdélyemet akarom″, tiltakozásukat fejezik ki az egyesület törvényen kívül helyezése ellen. - A washingtoni tüntetéssel egy időben Székelyudvarhelyen is tüntetésre kerül sor az RMDSZ keresztény-nemzeti platformjának, az Erdélyi Magyar Kezdeményezésnek szervezésében. A székelyudvarhelyiek többek között Székelyföld elrománosítása ellen tiltakoznak. /Tüntetések Washingtonban Erdélyért. Tiltakozó megmozdulás a Székelyföldön is. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./
2001. január 12.
"A Pro Transilvania Alapítvány törvényen kívül helyezése után újabb támadás kivédésére készül az alapítvány vezetősége. Sabin Gherman, az alapítvány elnöke ugyanis szóbeli üzenetet kapott a Legfelsőbb Bíróságról, hogy fölöslegesen gyűjtötte össze az alapítvány politikai szárnyaként nyilvántartott Erdély-Bánság Liga bejegyzéséhez szükséges aláírásokat, mert azt úgysem fogja tudni Romániában bejegyeztetni. - Az eddig begyűjtött mintegy 9600 aláírással rövid időn belül meg kellene kezdődnie az EBL bejegyzése - nyilatkozta Gherman. /Akadályozzák az Erdély-Bánság Liga bejegyzését. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./"
2001. február 3.
"Damó Péter mérnök vegyes házasságból származik, a Pro Transilvania Alapítvány nagyenyedi képviselője. Nem fogadja el azt a nézetet, hogy Erdélyben aki magyar, az csak az RMDSZ-re szavazhat. Vannak szép számban olyan magyarok, akik nem RMDSZ-tagok, vetette ellen Damó Péter. A nagyenyedi Erdély-Bánság Liga-szimpatizánsok mintegy 70 százaléka román, és csak 30 magyar. Szerinte azok a magyarok támogatják őket, akik eddig sem voltak RMDSZ-tagok, vagy búcsút mondtak az RMDSZ-nek. /Szabó Csaba: Elégedetlen magyarok iratkoztak át. Interjú Damó Péterrel, a nagyenyedi Erdély-Bánság Liga képviselőjével. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./"
2001. március 7.
"Sabin Gherman, a betiltott Pro Transilvania Alapítvány elnöke, kiadta Iuliu Maniu eddig jóformán ismeretlen 1938-as Memorandumát az erdélyi románság helyzetéről. A kötethez maga Gherman írt előszót, melyben a román történetírás nagy tabutémájának nevezte Maniu e művét. A II. Károly román királyhoz címzett 1938-as röpirat utalt az erdélyi Igazgatótanács szerepének pozitív vonatkozásaira és a bukaresti hatalommal kialakult ellentétére, az 1923-as alkotmány kérdéses legitimitására, arra, hogy ezt a ma oly demokratikusnak tartott alaptörvényt lényegében visszaélések sorozatával fogadtatta el a Nemzeti Liberális Párt az ország új vezetésével. A Maniu-memorandum elsősorban az 1938-as alkotmány ellen készült vádirat, amely II. Károlyt bírálta, felrótta azt a diktatórikus eszközökkel megszervezett népszavazást. Röpiratából az erdélyi románság nagy-romániai térvesztése tűnik ki. A mű kiadása az erdélyiség szempontjából mindenképpen hézagpótló. /B. M.: Sabin Gherman kiadta Maniu Memorandumát. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./"
2001. augusztus 29.
"Adrian Nastase miniszterelnök a szociáldemokrata ifjúság moldovai nyári szabadegyetemén leszögzte, hogy a kormánynak nagyon oda kell figyelnie a nemzet integritására, mert egyre gyakoribbak a Románia föderalizálását propagáló kezdeményezések, a különböző autonómiaformákra, az etnikai alapú területfelosztásra vonatkozó törekvések. Ezeknek hirdetésében nemcsak a különböző televízió- és rádióadások, lapok vesznek részt, hanem egyes pártok, szövetségek is - kongatta meg a vészharangot. "Mi maximális toleranciával viseltetünk a nemzeti kisebbségek iránt, de ugyanakkor határozottan ki kell állnunk nemzeti érdekeink védelmében. Biztosítjuk az anyanyelven való tanulást, emellett azonban meg kell követelnünk a román oktatást is minden szinten, márpedig jól tudjuk, ezt nem mindenhol tartják tiszteletben" - hangoztatta Nastase, aki szerint a legveszélyesebbek az úgynevezett transzszilván törekvések, a különböző kétnyelvű vagy magyar folyóiratok, lapok, a magyar kisebbség televízió- és rádióadásai tele vannak ilyen vonatkozású üzenetekkel, cikkekkel. A "transzszilván eszme" hirdetői között mindenekelőtt Sabin Ghermant nevezte meg, aki a Patria de lux kötetével vallott színt, továbbá Molnár Gusztáv és Gabriel Andreescu politológusokat. A kormányfő értesülései szerint több, a ProTransilvaniához hasonló alapítvány létezik, és tudomása van egy Erdélyi Párt alapítására vonatkozó kezdeményezésről is, de elég csak az RMDSZ háromszintű autonómiatervezetére gondolni - mondotta. /Románia integritását félti a kormányfő Nastase szerint veszélyesek az autonómiatörekvések. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./ Nastase szerint az "új irányvonal" képviselői négy vonalon "támadnak": 1. Hangsúlyozzák az erdélyi lakosság közös kulturális múltját. 2. A Bánság autonómiáját elfogadó közhangulat megteremtésén dolgoznak. 3. A föderalista és autonómiapárti eszmék népszerűsítéséhez felhasználják a nemzetközi civil szervezeteket. 4. Olyan eszméket terjesztenek, hogy Románia területi szerveződése túlhaladott - a megyékre nincs szükség, át kell térni a régiókra. A kormányfő szerint az erdélyiség hívei a betiltott Pro Transilvania Alapítvány vezetője, Sabin Gherman elveinek elvetését követően is megpróbáltak a Ghermanéhoz hasonló eszméket terjeszteni az erdélyi lakosság körében. Erre több sajtóterméket is felhasználtak: román nyelvűeket (Transilvania Jurnal), kétnyelvűeket (Provincia), illetve magyar nyelvű lapokat, például a kolozsvári Krónikát. A "transzszilvanizálás veszélyeiről" szólva Nastase egyebekben felhívta a figyelmet a nemzeti kisebbségek nyelvén sugárzott rádió- és tévéadások vizsgálatának szükségességére, valamint a Molnár Gusztáv magyar filozófus, politológus és Gabriel Andreescu (Románia) közösen jegyzett köteteiben megfogalmazott elképzelésekre. Nastase bejelentette: az új egyetemi tanévet valahol Székelyföldön nyitják meg, mert - mint kifejtette - szükség van "fokozottabb jelenlétünkre ebben a térségben". /Nastase a "föderalizáció veszélyeiről" A célpontok között: Molnár Gusztáv és Gabriel Andreescu. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 29./"
2002. március 25.
Márc. 23-án Kolozsváron tartotta alapító küldöttgyűlését az Erdély–Bánság Liga. Az egybegyűltek — Románia 16 megyéjének 83 küldötte — a Pro Transilvania Alapítvány elnökét, az utóbbi években a központosított román nemzetállam decentralizálását és regionalizálását feltűnően hangosan követelő politikust, Sabin Ghermant választották meg ideiglenes elnöknek. Elfogadták az új politikai tömörülés statútumát, majd a nagyváradi Mircea Teaha, illetve az aradi Wilkli Landt személyében megválasztották a párt alelnökeit. Az Erdély–Bánság Liga főtitkára a besztercei Iosif Murza lett. Az új pártnak Kolozsváron lesz a stratégiai központja, Besztercén fog működni a titkársága, és Aradon alakítják majd ki gazdasági fiókját. Gherman elmondta, hogy a párt bejegyzésének kérelmét 15 napon belül fogják benyújtani a fővárosi bírósághoz. /Szabó Csaba: Párttá alakult az Erdély–Bánság Liga. Sabin Gherman az ideiglenes elnök. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./
2003. február 4.
"Az Ítélőtábla febr. 3-i megfellebbezhetetlen döntésével végleg elutasították az Erdély-Bánság Liga pártként való bejegyzését. Sabin Gherman, a szervezet elnöke a strasbourgi nemzetközi bírósághoz fordul jogorvoslatért. Sabin Gherman felhívást intézett minden erdélyi lakoshoz, hogy nyomásgyakorlással, lobbival támogassa az Erdély-Bánság Liga bejegyzését. Az Erdély-Bánság Liga párttá alakulását 2002. márc. 23-án jelentették be, Sabin Gherman mozgalmának kolozsvári kongresszusán. Gherman mozgalma 1998-ban indult a kolozsvári újságíró elhíresült, Elegem van Romániából... című röpiratával, s a pártalapítási kísérlet előtt a Pro Transilvania Alapítvány támogatásával próbált kibontakozni. /Lázár Lehel: Gherman kártérítést követel. Véglegesen elutasították az Erdély-Bánság Liga bejegyzését. = Krónika (Kolozsvár), febr. 4./"
2003. szeptember 22.
"Szept. 22-én véget ért Kolozsváron az a kétnapos Közép-Európai Fórum, amelyet - az Európa Parlament támogatásával - az Erdély-Bánság Liga, a Pro Európa Liga valamint a Provincia Csoport szervezett, és amelynek fő célja a régiósítás összeurópai illetve lokális folyamatainak számbavétele volt. A Regionalizálásért és Európai Integrációért alcímet viselő rendezvényen az Európai Unió tagállamainak regionális törekvésű pártjait tömörítő Szabad Európai Szövetség (EFA) magas rangú küldöttei is jelen voltak. A megjelent szakemberek között volt Drozdik Sándor (Felvidék), Molnár Gusztáv és Bakk Miklós (Provincia), Kolumbán Gábor (Sapientia), Smaranda Enache (Pro Europa), Szilágyi Zsolt (RMDSZ-RT), Gabriel Andreescu (APADOR CH), továbbá a rendezvény ötletgazdája, Sabin Gherman, a Pro Transilvania Alapítvány, a bejegyzés előtt álló Erdély-Bánság Liga és Erdélyiek Pártja elnöke illetve társelnöke. A sajtóértekezleten az EU-EFA küldötte, Bartlomiej Swiderek elmondta: nem idegen számára az erdélyi többnyelvűség problémaköre, ugyanis Sziléziából származik, és a lengyel-német együttélési gondokat jól ismeri. Smaranda Enache jelezte, hogy az új alkotmányból a régió kifejezés is hiányzik, a Gherman által vezetett Erdély Bánság Liga bejegyzését lehetetlenné tették. /Szabó Csaba: Összeurópai tükörben a régiósítás. Véget ért a Közép-Európai Fórum. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./"
2016. december 3.
Akinek elege van Romániából – beszélgetés Sabin Ghermannal románokról, magyarokról, Erdélyről
Csak közös román–magyar párt létrehozásában lenne partner, de abban nagyon. A román közvélemény szemében fekete báránynak számító Sabin Gherman kolozsvári újságíróval román ünnepekről és Erdély autonómiájáról is beszélgetett Csinta Samu újságíró.
Van kedvenc román történelmi alakja?
– Nincs. Inkább olyan példákat tudnék felhozni, amelyek nagyon zavarnak. Baba Novac kolozsvári emlékművén például az áll, hogy magyarok által megölt román hős. Márpedig ha ugyanazt művelném, mint Baba Novac, hasonló bánásmód járna nekem is. Mert mit érdemel egy kém? Ő ugyanis szerb betyárként az ortodox pappal szövetkezve pénzért szolgáltatott információkat a temesvári pasának, hogy mikor kellene megtámadni Lugost és Karánsebest.
– Az 1918. december elsejei nagy egyesüléssel azért csak jobb a viszonya...
– Nem feltétlenül. Az én diákkoromban a nagy egyesülés korántsem volt még akkora esemény, gyakorlatilag mindent augusztus 23-ában élt ki a Ceaușescu-rezsim. A gyulafehérvári események nem sokat mondtak nekem, jelentőségük csak jóval később kezdett tudatosodni bennem. És az is, hogy december elseje nem más, mint egy győzelemre, illetve veszteségre való emlékezés apropója, amelyben mindkét érdekelt fél, a román és a magyar is abban hibázik óriásit, hogy aránytalanul felnagyítja a pillanat súlyát. Márpedig a történelmet nem lehet újrajátszani.
– A gyulafehérvári kiáltványban foglalt vállalásokat sem? Például amelyik teljes nemzeti szabadságot ígér valamennyi együtt élő nép számára.
– És amely vállalásokat a mai napig elmulasztottuk életbe léptetni. A Kárpátokon túl a magyarokat ma is hazátlanoknak, bozgoroknak nevezik, bennünket, románokat pedig magyar keverékeknek, boanghenoknak. Ha te lebozgorozod a magyart – szoktam ilyenkor válaszolni –, akkor én is az vagyok, mert azzal vagyok szolidáris, aki mellettem él Erdélyben. Persze tudom, hogy ez édeskevés.
– A magyar és román történetírás pedig továbbra is párhuzamos pályákon fut. December elseje tekintetében is.
– Ami a történelemkönyvekben ma zajlik, egyszerre szomorú és abszurd. A magyar szemlélet Erdély elvesztésének folyamatos siratásában merül ki. A román nacionalizmus ugyanakkor furcsa kettősségben fuldoklik: miközben állandóan a román felsőbbrendűséget hangsúlyozza, nem bízik saját történelmében. Minden győzelem mögött ott érzékelhető az örökös frusztráció, hogy bennünket, románokat mindig nyomorult jobbágyokként kezeltek. A német és francia diákok viszont ma saját térségük összefésült történelmét tanulják. Pedig közöttük több száz éves háborúskodás húzódik, míg mi, magyarok és románok ezer év alatt talán kétszer-háromszor estünk egymásnak háborúban, akkor sem feltétlenül nemzeti okokból. A német–francia példa alapján kellene nekünk is megírnunk közös történelmünket, előtte viszont olyan környezetet kellene kialakítanunk, amelyben mindenki saját nyelvén írhat, olvashat, énekelhet, és ebből semmiféle hátránya nem származhat.
– Közel húsz éve jelent meg a nagy vihart kavart, Elegem van Romániából című vitairata. Másként fogalmazna, ha ma írná?
– Részben biztosan, időközben ugyanis változott a befogadó közeg. A román állampolgárok negyedének van már elege ebből a Romániából, derül ki egy nem régi felmérésből. Én mindenekelőtt gazdasági érvekkel próbálom meggyőzni az embereket. Miért kell 41 megye, amikor hét régió sokkal hatékonyabban működhetne? Mindenkinek szüksége van gazdaságilag érvényesíthető régiós identitásra, Erdélynél ismertebb régió pedig kevés van a világon. A hivatalos kurzus azonban Erdélyt ma is csak az időjárás-jelentésben nevezi a nevén. Holott Erdély több száz éve létezett, amikor Romániának még nyoma sem volt. Amikor Havasalföld és Moldva még valahol a ködben bolyongott, Erdély már a vesztfáliai béke aláírói között szerepelt. Az egyik jelentős román szociológus – nevét saját védelmében hallgassuk el – máig nem merészeli nyilvánosságra hozni annak a közvélemény-kutatásnak az eredményét, amelyben arra kérdeztek rá, hogy hányan szorgalmaznák Erdély adminisztratív-pénzügyi autonómiáját. Nos, 62 százalékról van szó.
– Mi akadályozza leginkább az erdélyi autonomista mozgalom – amelynek érdekében megalapította az Erdély–Bánság Ligát – sikerét? A magyarok jelenléte?
– Ellenkezőleg. Ez a mozgalom csak akkor teljesedhet ki, amikor a magyarok, a románok és a szászok egyformán akarják. Sokan megkeresnek, hogy csináljunk külön pártot. Én viszont kizárólag egy alku tárgyát soha nem képező elv- és alapvetésrendszer mentén, váltott elnökséggel működő erdélyi párt létrehozását támogatom. És ezt a magyar pártok vezetői felé is többször egyértelműsítettem már.
– Ebben a műfajban viszont elég riasztó a felvidéki Most–Híd párt példája...
– Valóban, az a modell legalább tíz évvel késleltette a mi törekvéseinket. Azóta az aludttejet is tízszer megfújja mindenki ebben a témában. A Most–Híd esetében az volt az alapvető hiba, hogy nem fektették le azokat a soha alku tárgyát nem képező alapelveket, amelyek megszabják a párt működését. Ilyen az anyanyelv használata, egy másik kulturális-nyelvi közösségben való lét jogosságát és jogegyenlőségét szabályozó megállapodás. Mindig elképeszt, amikor a magyarok kisebbségként határozzák meg magukat. Hagyjátok ezt a Ceaușescutól hallott kifejezést, mondom nekik, ti nemzeti közösség vagytok, amely az én identitásomat is alakította. Érdemes lenne a nemzeti közösségek szintjén is érvényesíteni a felvinciek és alvinciek példáját. A két Fehér megyei település lakói annak idején megegyeztek, hogy soha nem emlegetik fel az elődök által egymás ellen elkövetett sérelmeket. Sőt, a gyerekeiknek sem mondják el, hogy ne mérgezzék a tudatukat.
– A történelem elhallgatható? Mi több: elhallgatandó?
– Nem ebben az értelemben. Ha egy csepp tintát öntünk egy pohár vízbe, máris oda a tisztaság. Egyetlen csepp gyűlölettel egész nemzedékeket mérgezhetünk meg. A történelmet úgy kell ismernünk és értékelnünk, ahogy megtörtént, a teljes körülményeikkel együtt. Ki kell mondani, milyen őrült dolgokat voltunk képesek művelni egymással. Hogy mi sem voltunk okosabbak a korabeli világnál. Erdély velünk, mindannyiunkkal az igazi, ezért nem vagyok hajlandó más pártban gondolkodni, csakis vegyes pártban.
– Akkor az RMDSZ elbukásáért szurkol a december 11-i parlamenti választáson?
– Nem feltétlenül, ha ugyanis az RMDSZ nem éri el az ötszázalékos küszöböt, és csak alternatív útvonalon, mondhatni a hátsó bejáraton jut be a parlamentbe, sebzett farkassá válik, amelyet az ép farkasok – akikkel korábban kormányon volt – kíméletlenül széttépnek. Azonnal a többi jelentéktelen magyar párt közé sorolják, feladat kipipálva, ellenség hatástalanítva, mondják majd a nagy román pártok. Nem kívánom az RMDSZ vesztét, bár nem kedvelem túlságosan. Azt szerettem volna ugyanis, hogy engem, az erdélyi románt is képviseljen a parlamentben. Ezt nem nagyon érzem, de lévén az egyetlen erdélyi identitású regionális párt, szurkolok neki. Ugyanakkor számomra az egyetlen erkölcsileg elfogadható párt. Egyetlen adalék: a dák állam központját, Sarmisegetuza maradványait Kelemen Hunor kulturális miniszter mentette meg a leaszfaltozástól.
– Mit gondol, Erdély autonómiája esetén Románia milyen tekintetben veszítené a legtöbbet?
– Semmiféle veszteséget nem szenvedne el Erdély saját lábra állásával. Nyereségről annál inkább beszélhetünk. Mindenekelőtt hatástalanítani lehetne a nacionalizmust, eltűnne az a kép, miszerint a románok magyart reggeliznek, és fordítva. Egy jóléti Erdély ugyanakkor több szomszédos régiót is képes lenne maga után húzni. Persze nem az 1927-es szinten, amikor Románia költségvetésének 86 százalékát Erdély és a Bánság biztosította. Ma Bukarestben adóznak az ország legnagyobb cégei, az a 2500 vállalat, amelynek éves üzleti forgalma meghaladja az 50 millió eurót. Csak így érdemes értelmezni, hogy Bukarest adja a hazai össztermék 25 százalékát. Az ország bármelyik Mol-kútjánál vásárolsz benzint, annak adóvonzatai a bukaresti kasszát gazdagítják. Arról nem is beszélve, hogy míg országszerte 600 ezer köztisztviselő dolgozik, Bukarestben 430 ezerre rúg a számuk.
– Hol tápláltak a fejébe ennyi „hazaáruló” gondolatot?
– Így alakult. A Marosvásárhelytől 35 kilométerre fekvő Mezőzáhon születtem, Vásárhelyen éltünk, s ma is sajnálom, hogy nem tanultam meg tisztességesen magyarul. Magyar barátaink szülei ugyanis mindig arra kérték anyámat, beszéljünk románul, hogy az ő gyerekeik is megtanulhassák a nyelvet. Az egyik első dilemmám is Záhról fakad: az iskolai tankönyvekből a népnyúzó magyar nemesekről tanultunk, az öregektől viszont azt lehetett hallani, hogy a falu földesura, Ugron István egyáltalán nem a hétfejű sárkány megtestesítője volt, hanem visszahúzódó, diszkrét ember, aki sokat segített az embereken. És ott volt a gyönyörű kastély, amely mindig is meghatározta a falu identitását. 1989-ig nem is volt magyar- vagy románkérdés: együtt húsvétoztunk, szilveszterkor román és magyar éjfélkor egyaránt koccintottunk, normálisan éltünk. A disznóság a forradalmat követően tört ki, amikor hirtelen sok embernek lett fontos a nemzetiségi kérdés.
SABIN GHERMAN
Újságíró, publicista, Erdély adminisztratív autonómiája ügyének animátora. A Maros megyei Mezőzáhon született 1968. november 22-én, a craiovai egyetem román–francia szakán diplomázott, 1992 és 1999 között szerkesztőként dolgozott a köztelevízió kolozsvári stúdiójában. Ma a kolozsvári székhelyű Transilvania Look tévé népszerű műsorvezetője. A Monitorul de Cluj napilapban 1998-ban közölte a nagy vitát gerjesztő, Elegem van Romániából című vitairatát, amelyet a ProTransilvania Alapítvány saját kiáltványává nyilvánított. 2000 májusában megalapította az Erdély–Bánság Ligát, amelynek elnöke is volt. Az Európai Szabad Szövetség romániai jelentéstevője.
[Háromszék] itthon.ma/erdelyorszag
Csak közös román–magyar párt létrehozásában lenne partner, de abban nagyon. A román közvélemény szemében fekete báránynak számító Sabin Gherman kolozsvári újságíróval román ünnepekről és Erdély autonómiájáról is beszélgetett Csinta Samu újságíró.
Van kedvenc román történelmi alakja?
– Nincs. Inkább olyan példákat tudnék felhozni, amelyek nagyon zavarnak. Baba Novac kolozsvári emlékművén például az áll, hogy magyarok által megölt román hős. Márpedig ha ugyanazt művelném, mint Baba Novac, hasonló bánásmód járna nekem is. Mert mit érdemel egy kém? Ő ugyanis szerb betyárként az ortodox pappal szövetkezve pénzért szolgáltatott információkat a temesvári pasának, hogy mikor kellene megtámadni Lugost és Karánsebest.
– Az 1918. december elsejei nagy egyesüléssel azért csak jobb a viszonya...
– Nem feltétlenül. Az én diákkoromban a nagy egyesülés korántsem volt még akkora esemény, gyakorlatilag mindent augusztus 23-ában élt ki a Ceaușescu-rezsim. A gyulafehérvári események nem sokat mondtak nekem, jelentőségük csak jóval később kezdett tudatosodni bennem. És az is, hogy december elseje nem más, mint egy győzelemre, illetve veszteségre való emlékezés apropója, amelyben mindkét érdekelt fél, a román és a magyar is abban hibázik óriásit, hogy aránytalanul felnagyítja a pillanat súlyát. Márpedig a történelmet nem lehet újrajátszani.
– A gyulafehérvári kiáltványban foglalt vállalásokat sem? Például amelyik teljes nemzeti szabadságot ígér valamennyi együtt élő nép számára.
– És amely vállalásokat a mai napig elmulasztottuk életbe léptetni. A Kárpátokon túl a magyarokat ma is hazátlanoknak, bozgoroknak nevezik, bennünket, románokat pedig magyar keverékeknek, boanghenoknak. Ha te lebozgorozod a magyart – szoktam ilyenkor válaszolni –, akkor én is az vagyok, mert azzal vagyok szolidáris, aki mellettem él Erdélyben. Persze tudom, hogy ez édeskevés.
– A magyar és román történetírás pedig továbbra is párhuzamos pályákon fut. December elseje tekintetében is.
– Ami a történelemkönyvekben ma zajlik, egyszerre szomorú és abszurd. A magyar szemlélet Erdély elvesztésének folyamatos siratásában merül ki. A román nacionalizmus ugyanakkor furcsa kettősségben fuldoklik: miközben állandóan a román felsőbbrendűséget hangsúlyozza, nem bízik saját történelmében. Minden győzelem mögött ott érzékelhető az örökös frusztráció, hogy bennünket, románokat mindig nyomorult jobbágyokként kezeltek. A német és francia diákok viszont ma saját térségük összefésült történelmét tanulják. Pedig közöttük több száz éves háborúskodás húzódik, míg mi, magyarok és románok ezer év alatt talán kétszer-háromszor estünk egymásnak háborúban, akkor sem feltétlenül nemzeti okokból. A német–francia példa alapján kellene nekünk is megírnunk közös történelmünket, előtte viszont olyan környezetet kellene kialakítanunk, amelyben mindenki saját nyelvén írhat, olvashat, énekelhet, és ebből semmiféle hátránya nem származhat.
– Közel húsz éve jelent meg a nagy vihart kavart, Elegem van Romániából című vitairata. Másként fogalmazna, ha ma írná?
– Részben biztosan, időközben ugyanis változott a befogadó közeg. A román állampolgárok negyedének van már elege ebből a Romániából, derül ki egy nem régi felmérésből. Én mindenekelőtt gazdasági érvekkel próbálom meggyőzni az embereket. Miért kell 41 megye, amikor hét régió sokkal hatékonyabban működhetne? Mindenkinek szüksége van gazdaságilag érvényesíthető régiós identitásra, Erdélynél ismertebb régió pedig kevés van a világon. A hivatalos kurzus azonban Erdélyt ma is csak az időjárás-jelentésben nevezi a nevén. Holott Erdély több száz éve létezett, amikor Romániának még nyoma sem volt. Amikor Havasalföld és Moldva még valahol a ködben bolyongott, Erdély már a vesztfáliai béke aláírói között szerepelt. Az egyik jelentős román szociológus – nevét saját védelmében hallgassuk el – máig nem merészeli nyilvánosságra hozni annak a közvélemény-kutatásnak az eredményét, amelyben arra kérdeztek rá, hogy hányan szorgalmaznák Erdély adminisztratív-pénzügyi autonómiáját. Nos, 62 százalékról van szó.
– Mi akadályozza leginkább az erdélyi autonomista mozgalom – amelynek érdekében megalapította az Erdély–Bánság Ligát – sikerét? A magyarok jelenléte?
– Ellenkezőleg. Ez a mozgalom csak akkor teljesedhet ki, amikor a magyarok, a románok és a szászok egyformán akarják. Sokan megkeresnek, hogy csináljunk külön pártot. Én viszont kizárólag egy alku tárgyát soha nem képező elv- és alapvetésrendszer mentén, váltott elnökséggel működő erdélyi párt létrehozását támogatom. És ezt a magyar pártok vezetői felé is többször egyértelműsítettem már.
– Ebben a műfajban viszont elég riasztó a felvidéki Most–Híd párt példája...
– Valóban, az a modell legalább tíz évvel késleltette a mi törekvéseinket. Azóta az aludttejet is tízszer megfújja mindenki ebben a témában. A Most–Híd esetében az volt az alapvető hiba, hogy nem fektették le azokat a soha alku tárgyát nem képező alapelveket, amelyek megszabják a párt működését. Ilyen az anyanyelv használata, egy másik kulturális-nyelvi közösségben való lét jogosságát és jogegyenlőségét szabályozó megállapodás. Mindig elképeszt, amikor a magyarok kisebbségként határozzák meg magukat. Hagyjátok ezt a Ceaușescutól hallott kifejezést, mondom nekik, ti nemzeti közösség vagytok, amely az én identitásomat is alakította. Érdemes lenne a nemzeti közösségek szintjén is érvényesíteni a felvinciek és alvinciek példáját. A két Fehér megyei település lakói annak idején megegyeztek, hogy soha nem emlegetik fel az elődök által egymás ellen elkövetett sérelmeket. Sőt, a gyerekeiknek sem mondják el, hogy ne mérgezzék a tudatukat.
– A történelem elhallgatható? Mi több: elhallgatandó?
– Nem ebben az értelemben. Ha egy csepp tintát öntünk egy pohár vízbe, máris oda a tisztaság. Egyetlen csepp gyűlölettel egész nemzedékeket mérgezhetünk meg. A történelmet úgy kell ismernünk és értékelnünk, ahogy megtörtént, a teljes körülményeikkel együtt. Ki kell mondani, milyen őrült dolgokat voltunk képesek művelni egymással. Hogy mi sem voltunk okosabbak a korabeli világnál. Erdély velünk, mindannyiunkkal az igazi, ezért nem vagyok hajlandó más pártban gondolkodni, csakis vegyes pártban.
– Akkor az RMDSZ elbukásáért szurkol a december 11-i parlamenti választáson?
– Nem feltétlenül, ha ugyanis az RMDSZ nem éri el az ötszázalékos küszöböt, és csak alternatív útvonalon, mondhatni a hátsó bejáraton jut be a parlamentbe, sebzett farkassá válik, amelyet az ép farkasok – akikkel korábban kormányon volt – kíméletlenül széttépnek. Azonnal a többi jelentéktelen magyar párt közé sorolják, feladat kipipálva, ellenség hatástalanítva, mondják majd a nagy román pártok. Nem kívánom az RMDSZ vesztét, bár nem kedvelem túlságosan. Azt szerettem volna ugyanis, hogy engem, az erdélyi románt is képviseljen a parlamentben. Ezt nem nagyon érzem, de lévén az egyetlen erdélyi identitású regionális párt, szurkolok neki. Ugyanakkor számomra az egyetlen erkölcsileg elfogadható párt. Egyetlen adalék: a dák állam központját, Sarmisegetuza maradványait Kelemen Hunor kulturális miniszter mentette meg a leaszfaltozástól.
– Mit gondol, Erdély autonómiája esetén Románia milyen tekintetben veszítené a legtöbbet?
– Semmiféle veszteséget nem szenvedne el Erdély saját lábra állásával. Nyereségről annál inkább beszélhetünk. Mindenekelőtt hatástalanítani lehetne a nacionalizmust, eltűnne az a kép, miszerint a románok magyart reggeliznek, és fordítva. Egy jóléti Erdély ugyanakkor több szomszédos régiót is képes lenne maga után húzni. Persze nem az 1927-es szinten, amikor Románia költségvetésének 86 százalékát Erdély és a Bánság biztosította. Ma Bukarestben adóznak az ország legnagyobb cégei, az a 2500 vállalat, amelynek éves üzleti forgalma meghaladja az 50 millió eurót. Csak így érdemes értelmezni, hogy Bukarest adja a hazai össztermék 25 százalékát. Az ország bármelyik Mol-kútjánál vásárolsz benzint, annak adóvonzatai a bukaresti kasszát gazdagítják. Arról nem is beszélve, hogy míg országszerte 600 ezer köztisztviselő dolgozik, Bukarestben 430 ezerre rúg a számuk.
– Hol tápláltak a fejébe ennyi „hazaáruló” gondolatot?
– Így alakult. A Marosvásárhelytől 35 kilométerre fekvő Mezőzáhon születtem, Vásárhelyen éltünk, s ma is sajnálom, hogy nem tanultam meg tisztességesen magyarul. Magyar barátaink szülei ugyanis mindig arra kérték anyámat, beszéljünk románul, hogy az ő gyerekeik is megtanulhassák a nyelvet. Az egyik első dilemmám is Záhról fakad: az iskolai tankönyvekből a népnyúzó magyar nemesekről tanultunk, az öregektől viszont azt lehetett hallani, hogy a falu földesura, Ugron István egyáltalán nem a hétfejű sárkány megtestesítője volt, hanem visszahúzódó, diszkrét ember, aki sokat segített az embereken. És ott volt a gyönyörű kastély, amely mindig is meghatározta a falu identitását. 1989-ig nem is volt magyar- vagy románkérdés: együtt húsvétoztunk, szilveszterkor román és magyar éjfélkor egyaránt koccintottunk, normálisan éltünk. A disznóság a forradalmat követően tört ki, amikor hirtelen sok embernek lett fontos a nemzetiségi kérdés.
SABIN GHERMAN
Újságíró, publicista, Erdély adminisztratív autonómiája ügyének animátora. A Maros megyei Mezőzáhon született 1968. november 22-én, a craiovai egyetem román–francia szakán diplomázott, 1992 és 1999 között szerkesztőként dolgozott a köztelevízió kolozsvári stúdiójában. Ma a kolozsvári székhelyű Transilvania Look tévé népszerű műsorvezetője. A Monitorul de Cluj napilapban 1998-ban közölte a nagy vitát gerjesztő, Elegem van Romániából című vitairatát, amelyet a ProTransilvania Alapítvány saját kiáltványává nyilvánított. 2000 májusában megalapította az Erdély–Bánság Ligát, amelynek elnöke is volt. Az Európai Szabad Szövetség romániai jelentéstevője.
[Háromszék] itthon.ma/erdelyorszag