Nem múlik Köröstárkány nagypéntekje…
Bihar megye – Nagypénteken ismét csak a falu egy része emlékezett meg Köröstárkányban arról a 91 civil áldozatról, kiket 1919. április 19–én gyilkoltak meg az előretörő román félkatonai alakulat tagjai
Kellemes tavaszi idő köszöntött Köröstárkányra az idei nagypénteken, de a napfény még megcsillant a közeli Bihari havasok csúcsainak hósapkáján. Közel sem ilyen kellemes az a tragikus falutörténeti nap, amelyre 1990 óta több–kevesebb bátorsággal emlékeznek nyílvánosan a helyiek: a Székely Hadosztály visszavonulása nyomán előretörő román félkatonai alakulat tagjai 91 férfit, nőt és gyereket mészároltak le a falu központjában 1919 nagypéntekén. Az istentiszteleten Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke hirdetett igét, egyebek mellett arról szólva, hogy egyre biztonságosabb világot akarunk magunknak, miközben éppen az egyre tökéletesebb biztonsági rendszerektől rettegünk, és nem vesszük észre a valódit, a hit biztonságát. Mintegy biztatásként hozzátette: a kereszthalál a talpraállásra, az újrakezdésre is lehetőséget ad.
Sokan hazamentek
A prédikációért Szakács Zoltán helyi lelkész mondott köszönetet, majd elhangzott Mécs László Vadócba rózsát oltok című verse. A templomozás után az ünneplő/gyászoló feketébe öltözött hívek közül – akárcsak tavaly – sokan meg sem álltak az istenháza mellett lévő,1999 augusztusában felavatott emlékműnél, hanem tovább siettek, mintegy demonstrálva: a Belényesi medence falvában továbbra is békétlenség van. Az utca gépjárműforgalmát két rendőrnő vigyázta, és intette lassúbb haladásra a szinte hihetetlen számú közlekedőt. Ennek ellenére a motorok zaja többször fölé kerekedett a szónokokénak, kiknek sorába most – egészségi okból – nem volt ott Csapó József egykori szenátor, az emlékmű védnöke. Csűry István megállapította, hogy sajnos „a mi generációnk” még nem az, akiknek életében „rendbe kerülnek a dolgok”.
Nem haragudhatunk elődeinkre
Gábor Ferenc, az emlékműállítás, és az évenkénti megemlékezés szervezője így fogalmazott: szégyenkezem azok helyett, akik pár lépésről nem jönnek el egy évben egyszer fejet hajtani azok előtt, akik megteremtették Tárkány jólétét. Aktuláis viszálykodásra utalva hozzátette: szorongathatjuk egymás nyakát, de nem haragudhatunk elődeinkre, miközben unokáink jussát elherdáljuk. Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke szerint Tárkány sorsa jól szemlélteti az összmagyarság XX. századi sorsát, ezért nem volt véletlen, hogy a 2004. december 5.–i népszavazás ötödik évfordulóján szervetett, elmúlt decemberi budapesti gyűlésen Gábor Ferenc is beszédet mondhatott. Az elnök összefogásra, és a Tárkány nevű Kárpát medencei települések szövetségében rejlő lehetőségek kihasználására buzdította a helyieket.
Pártpolitikától mentesen
A megemlékezés idén mentes volt a pártpolitikától, ami abban is megnyilvánult, hogy nem koszorúztak sem az RMDSZ, sem az MPP képviselői, akik egyébként sem voltak jelen. Fejet hajtottak viszont Patrubány Miklós és két budapesti magánember mellett a KREK, a Polgármesteri Hivatal, a helyi, a várasfenesi és a kisnyégerfalvi református egyházközség, a helyi iskola, a Pro Tharkan illetve a Fiatalokért és Oktatásért Egyesület, továbbá a nagyváradi Lórántffy Zsuzsanna liceum képviselői, fiatalok Wass Albert–verseket szavaltak. A koszorúzás utáni egy perces néma emlékezést a harang zúgása kísérte, majd a Himnusz és a Székelyhimnusz éneklése után Szakács Zoltán áldásával ért véget az idei ünnepség.
erdon.ma

Politikusok „érdekvédelme”
Többen és többször is mondták már, hogy a románoknak mindig jobb politikusaik voltak, mint nekünk, magyaroknak. Van benne igazság, mert azért a történelmi helyzeteket sokszor politikusok alakítják ki. Sajnos én is meggyőződtem, hogy a román politikusok jobban végzik a dolgukat, mint a mieink.
Írt már róla a Reggeli Újság is, hogy a Belényest elkerülő utat, ami a egyben Nagyvárad–Déva gyorsforgalmi autóút is lesz, rányomják Tárkányra. Nem mondom, hogy ráerőszakolják, mert a helyi tanács RMDSZ-es tanácsosai is jóváhagyták. A bennünket „képviselők” rábólintottak, mi több, kiálltak mellette, mert mint mondták: lesz majd „invesztíció”. Hogy a poron, füstön, zajon kívül mit fektetnek még belénk, az csak talány, de tény az, hogy jóváhagyták. A Pro Tharkan civil egyesület tiltakozott helyben, kérve a tanácsi határozat visszavonását, a megyei szakmai és politikai intézményeknél, a bukaresti minisztériumoknál – környezetvédelem, szállításügy. Még a pénzügyminisztériumhoz is küldtünk beadvány, hogy ne finanszírozzanak egy olyan változatot, mely sokkal drágább, mint más, Tárkányt nem érintő. Mindhiába, mindenhonnan elutasító választ kaptunk. Még olyan kifogásoló, hazugságot sem nélkülöző választ is kaptunk, amit magyar nevű állami alkalmazott írt alá. Gondolom, az RMDSZ ültette irodai székébe, hogy a magyarság érdekeit képviselje…
Nem maradt más hátra, csak az EU-hoz, Brüsszelhez való folyamodás. Hogy az „érdekvédelmi” szervezetünk emberei a fent leírt módon viselkedtek, megkerestük Tőkés László EP-alelnök parlamenti irodáját, hogy segítsen a dokumentumok célba juttatásában, illetve ellenkezésünk képviseletében. Már több hónapja várjuk onnan a választ, de semmilyen érdemleges választ nem kaptunk a nagyváradi EP-irodától. Közben román politikusok, polgármesterek elutaztak Brüsszelbe, hogy európai pénzeket kérjenek az elkerülő utak építésére, közöttük a már említett Tárkányt érintőre is. Habár a román politikai pártok között sincs egyetértés, ami az elkerülő utak irányát, helyét illeti, ők azért elutaztak Brüsszelbe, mi több, olyan változatra kértek pénzt, ami jóval drágább, mint másik kettő. A cél csak egy: Tárkányra vinni rá a teherforgalmat.
Hát ennyi a különbség ma román és magyar politikusok között. Lehet, nem is a politikusainkkal van a baj? Inkább a tiltakozást megfogalmazókkal vagy a közösséggel? Nincs elég potenciális szavazó, mitugrász talpnyaló, potya után sündörgő? Vagy nem éri meg egymás köreit zavarni egy magyar kisközösség miatt? Gábor Ferenc
Köröstárkány. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Köröstárkány: „Ne osszák meg a közösséget”
Ne szervezzenek “alternatív megemlékezéseket”, mert azok sem a holtak emlékének őrzését, sem az élők jövőjét nem szolgálják, mondta péntek délben Köröstárkányban Patrubány Miklós MVSZ-elnök.
Ahogyan az emlékmű felavatása óta minden évben, 2013. nagypéntekén is megtartották a megemlékezést Köröstárkányban. Mint köztudott – bár a történelemkönyvek még adósak vele – 1919. április 19-én, ami akkor nagypéntek volt, a visszavonuló Székely Hadosztály nyomában előretörő román félkatonai alakulatok Köröstárkányban és Kisnyégerfalván válogatás nélkül gyilkolták a civil lakosságot. A 91 helyi áldozatnak 1999-ben avattak emlékművet Köröstárkányban, ami a sok évtizedes beidegződés nyomán még akkor is sokakban félelmet keltett. Az idei nagypénteken hósapka borította a falut övező magasabb hegycsúcsokat. A délelőtti istentiszteletről kijövőket hideg szél várta, mely erőteljesen lobogtatta az emlékmű előtti kerítésre erősített magyar, román és MVSZ-lobogók mellett a falu zászlaját is. A megjelenteket Gábor Ferenc szervező, a Pro Tharkan Civil Egyesület elnöke köszöntötte. Üdvözölte a vendégeket, akik sorra szót is kaptak, a beszédek között szavalatok hangzottak el az emlékmű előtt sorfalat álló helyi cserkészek tagjaitól, illetve az érsemjéni illetőségű Lajter Márkótól.
Áldozatokra emlékezünk
Elsőként dr.Csapó József korábbi szenátor, az emlékmű védnöke állt a mikrofonhoz, felelevenítve, hogy Tárkány székely-magyar népe nem véletlenül marad meg minden viszontagság között hittel és méltósággal – mint ahogyan az sem véletlen, hogy manapság sokan támadják a székelyek történelméről készült történelemkönyvet, azért mert az az igazságot tartalmazza. Gyüre Csaba, a Jobbik alelnöke úgy vélte, hogy a XX. század megrontotta a magyarságot, Tárkány “csak egy a Kárpát medence sok golgotája között”. Ilyen csapások csak akkor történhetnek, ha egy kormány nem visel felelősséget a nemzete iránt, tette hozzá. Az egységes magyar nemzet megerősödésének lehetőséget abban látja a politikus, ha a magyar állampolgárság megadása mellett minden állampolgárt azonos jogok fognak megilletni. Nem csak a tárkányi, de a Kárpát medence minden áldozatára emlékeznünk el nagypéntekenként, fogalmazott Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) elnöke. Kérést fogalmazott meg a helyi és környékbeli települések illetékesei felé: ne osszák meg a közösséget “alternatív megemlékezések” szervezésével, mert azok sem az áldozatok emlékének ápolását, sem az élők jövőjét nem szolgálják. (Arra utalt, hogy a mindenkor nagypénteki megemlékezés mellett szoktak szervezni egyet a vérengzés dátum szerinti évfordulóján is – szerz.megj.)
Koszorúzás
Az MVSZ-elnök korábbi évekhez hasonlóan szorgalmazta, hogy a magyar kormány adja meg a Mártír Település címet Köröstárkánynak. A beszédek után a koszorúzás következett, melynek során ugyancsak cserkészek segédkeztek a szervezetek, intézmények képviselőinek, majd egy percnyi néma főhajtással emlékeztek az áldozatokra, miközben megszólalt a harang is. Miután Gábor Ferenc megköszönte a jelenlétet “azoknak, akik szükségesnek érezték a megemlékezést” – mintegy 120-an voltak, a Himnuszt és a Székely Himnuszt énekelték el. Az esemény végén meg lehetett vásárolni Gábor Ferenc: Egy falu, melynek nem látni mását című könyvét, mely a szerző utószavában megfogalmazottak szerint “nem egy szokványos monográfia, inkább egy saját szemszögből látott (…) helyszín- és korrajz.”
Rencz Csaba
erdon.ro,

"A méltányosság döntsön Köröstárkányban"
Idén is megtartották a Pro Tharkan Egyesület szervezte megemlékezést nagypénteken a köröstárkányi emlékműnél, melyet újabb viszály övez. Jelen volt mások mellett Bíró Zsolt MPP-elnök, illetve Patrubány Miklós, a MVSZ elnöke is.
Ahogyan már szinte hozzátartozik a Köröstárkányban tartott nagypénteki megemlékezésekhez, a délelőtti istentiszteletről távozók jórésze megállás nélkül ballagott el az első és második világháború, illetve az 1919 húsvéti mészárlás áldozatainak emlékét őrző, 1999-ben avatott emlékmű előtt. Az eddig is megvolt feszültséget (a falu egyik része a vérengzés dátum szerinti évfordulóján, a másik része a mindenkori nagypénteken tart megemlékezést) tovább szítja, hogy az emlékművet egy turulmadárral kívánják kiegészíteni, amit elvileg mindenki támogat, ám a kivitelezés módjában vannak nézetkülönbségek (lásd. BN, március 31.). A mintegy 70 megjelentet (köztük kéttucatnyi cserkészt), kiknek nagyobb része meghívott és vendég volt, Gábor Ferenc, a Pro Tharkan Egyesület elnöke köszöntötte, az emlékmű kerítésén fáklyák lobogtak, illetve a román, magyar, EU-s, a tárkányi és a Magyarok Világszövetségének zászlaját lengette a szél (a publikum soraiban még egy Jobbik Magyarországért Mozgalom-zászlót is lobogtatott a kellemes tavaszi szellő).
Döntsön a méltányosság
A felszólalók sorában először dr. Csapó József volt szenátor, az emlékmű védnöke méltatta Gábor Ferenc érdemeit az emlékműállításban, szerinte kötelességünk emlékezni a nemzetet próbára tevő nagy eseményekre. Bíró Zsolt, az MPP országos elnöke, mint a már említett turul adományozója, egyebek mellett arról beszélt, hogy nagypéntek nélkül nincs feltámadás, az emlékmű kiegészítésének szánt madár pedig már a jövőbe vetett reményt jelképezné. Bottyán Zoltán, a Magyarok Világszövetségének alelnöke Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus-át mondta el, majd Patrubány Miklós MVSZ-elnök állt a mikrofon elé. "Személyes kudarcként élem meg, hogy a köröstárkányiak összefogása ma távolabbinak tűnik, mint valaha", fogalmazott a "turul ügyre", illetve a két időpontban tartott megemlékezésekre utalva, hozzátéve: mindkét fél tud cáfolhatatlan észérveket felsorakoztatni, melyekkel nem lehet igazságot tenni. Meglátása szerint egy megoldás van: "a méltányosság kell döntsön", mégpedig azok javára, akik annak idején kiharcolták az emlékművet.
Szorosabb együttműködés
Patrubány Miklós külön méltatta a Pinka-völgyi települések több mint 500 kilométert utazott küldöttségeinek jelenlétét. (Tíz magyarok, horvátok és németek lakta nyugat-magyarországi település - Alsócsatár, Felsőcsatár, Horvátlövő, Kisnarda, Magyarkeresztes, Nagynarda, Németkeresztes, Ólmod, Pornóapáti, Szentpéterfa - ellenszegülve a trianoni döntésnek kiharcolta 1923-ban megtörtént visszacsatolását az anyaországhoz Ausztriától - szerz.megj.). Mint mondta, az MVSZ közreműködésével szorosabb kapcsolat kiépítésére törekszenek a Fekete Körös-völgyi magyar falvak és a Pinka-völgyi települések között. A beszédek közt szavalatokkal közreműködtek a cserkészek, illetve Lajter Márkó érsemjéni/debreceni diák, utánuk pedig harangszó kísérte az egy perces néma főhajtást, majd koszorúzás következett, és a himnuszok eléneklésével ért véget az ünnepség, mely után a szervezők a kultúrházba várták nagypénteki böjtös ebédre a vendégeket.
Rencz Csaba. erdon.ro

Láncra vert „istenmadara”
Tovább borzolódnak Köröstárkányban a kedélyek azok után, hogy az év elején a helyi Pro Tharkan Egyesület egy magyarországi alapítványtól pályázat útján egy majdnem kétmillió forintnak megfelelő értékű, bronzból öntött turulmadarat nyert. A szobor szárnyainak fesztávolsága valamivel több, mint egy méter. A nemzet madara annak az emlékműnek a további díszítőeleme lett volna, mely emlékmű a helyi református egyház tulajdonában lévő területre épült, és amely a román félkatonai alakulatok és civilek által rendezett 1919. április 19-ei vérfürdő emlékére emeltetett.
A helyi Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke, Gábor Ferenc elmondása szerint a tartóoszlop és a madár kihelyezését illetően minden hivatalt és protokollt végigjárt, kezdve a helyi polgármesteri hivataltól – innen az engedélyeket meg is kapták – az egyházi jóváhagyás-kérésig, ám a magyarok „istenmadarát” azóta sem tudták felhelyezni az emlékműre, mert a helyi RMDSZ és a református egyház mindent elkövetett annak érdekében, hogy ez ne történhessen meg. Ennek valószínű oka – az MPP elnöke szerint –, hogy ők nyerték a pályázatot, és ez nem az úgynevezett másik oldal politikáját dicséri.
Mint mondtuk, az 1999-ben emelt emlékmű egyházi területen van, és köztulajdont képez. Legalábbis eddig úgy volt.
A napokban azonban újra megkereste szerkesztőségünket az MPP elnöke, aki elmondta, hogy ajánlott levelet kapott a helyi RMDSZ-től Mikló Ernő elnök aláírásával, a szervezet pecsétjével ellátva, mely iromány szerint a helyi RMDSZ-szervezet betelekkönyveztette az emlékművet a tulipános párt javára. A levélben többek között az is fel van tüntetve, hogy mivel az emlékmű az elmúlt években igencsak megosztotta a magyar közösséget, a szervezet azért döntött a telekkönyveztetés mellett, hogy ezt a jövőben elkerüljék (!). Ennek megfelelően kérik Gábor Ferencet és az általa képviselőt civil szervezetet, valamint a polgári pártot, hogy a 2015-ös esztendőben koszorúzzanak együtt. Továbbá ez is áll a levélben: „Ha valamilyen oknál fogva ön vagy az ön által képviselőt civil szervezet mégis úgy dönt, hogy nem április 19-én szeretne koszorúzni, akkor kérjük, jelezzék ezt írásban, hogy szervezetünk tudja azt jóváhagyni. Mellékelve átküldjük a tulajdonjogot bizonyító dokumentumot és a telekkönyvi kivonatot (…).”
Gábor Ferenc szerint ez még nem minden. A történések napról napra szaporodnak, és egyre furcsább fordulatokat vesznek.
Lakat és lánc
A tulajdonjogi átruházás és a figyelmeztető levél után az emlékmű bejáratát lakattal lezárt lánccal biztosították be, mivelhogy az emlékmű ezután az RMDSZ-szervezet magántulajdonát képezi. Riportunk készítésekor annak szerettünk volna utánajárni, hogyan kerülhetett egy egyházi területen fekvő, köztulajdonban lévő emlékmű egyik napról a másikra a helyi szövetség tulajdonába.
Az ügyben Szakács Zoltán lelkipásztort szerettük volna elsőnek megkérdezni, de a telefont a felesége vette fel, aki közölte, a tiszteletes és családja szeretne kimaradni az egészből, és kérték, tartsuk tiszteletben kívánságukat, amelyhez természetesen joguk van.
Utoljára márciusban beszéltünk Szakács Zoltánnal a kialakult helyzetről. Akkor arra hivatkozott, hogy ő az utolsó, aki ilyen ügyekben dönthet. Minden határozatot, köztük az emlékművel kapcsolatosakat is a presbitérium hozza meg. Akkor az egyházfik át is küldtek szerkesztőségünknek egy nyilatkozatot, amelyben ez állt: „A tárkányi református egyházközség presbitériuma sajnálattal vette tudomásul, hogy Gábor Ferenc és társai, akik ennek az egyházközségnek is tagjai, nem törekedtek arra, hogy az általuk elterveztetett és pályázati úton támogatott, az egyház területét is érintő akciójukban egyeztessenek az illetékes egyházi hatósággal. Mert minden jó ügy elsikkadhat, és tévútra térhet, ha annak képviselői nem tartják be mindenekelőtt a keresztyén emberség párbeszédének, majd pedig a törvényesség útjának menetét. Csak súlyosbítja a helyzetet az a tény, hogy a világi sajtó oldalain keresnek orvoslatot panaszukkal, mikor az egyház vezető testületének, a presbitériumnak a döntése kell, hogy mérvadó legyen ebben a helyzetben.”
Átfedések
Közben sikerült elérni és szót váltani a helyi RMDSZ-szervezet elnökével is, Mikló Ernővel. A helyi szövetség alapembere sajnálatát fejezte ki, hogy egyáltalán valaki is feltételezhette a szervezetről, hogy lezárták volna az emlékmű kerítésének kapuját. Mint mondta, amikor értesült róla, maga vonta be a rendőrséget az ügybe, mi több, le is vágatta a lakatot a kiskapuról. Sőt, feljelentést tett ismeretlen elkövető ellen. Arra a kérdésünkre, hogy ki lehet az a negyedik „entitás”, aki lezárhatta a bejáratot, nem tudta megnevezni azt.
Ugyanis Gábor Ferenc, aki maga a reklamáló, már startból kiesik a gyanúsítottak közül, a helyi RMDSZ tótumfaktumai tagadják, az egyházi emberek úgyszintén.
Itt aztán megfeneklett a dolog.
Mikló megerősítette, hogy Szakács tiszteletes semmilyen döntést nem hozhat a presbitériumot megkerülve. Tehát az egyház területén lévő emlékművet a presbitérium jóváhagyásával tábláztatta be a szervezet. Ám a presbitérium zöme a helyi érdekképviselőeti vezetőkből tevődik össze, Miklóval az élen.
Hamisítvány!
Az ominózus levél tartalmára is kitértünk, amellyel kapcsolatban megkérdeztük, hogy lehet egy emlékművet kisajátítani egy politikai pártnak? Ugyanakkor a kívülálló szemével nézve itt már jóval többről van szó, mint az MPP-vel való konfrontációról.
A helyi Pro Tharkan civil szervezeten vagy MPP-n kívül magánszemélyeknek vagy bármilyen más csoportnak is lehetne olyan kezdeményezése, hogy elutazik Köröstárkányba koszorúzni. Mivel kérvényezni kell a hozzáférést, ez valahogy nagyon furcsán veszi ki magát: magyarul, nem tudni, a lóláb lóg-e ki, vagy az ördögpata?
Mikló határozottan tagadta a levél eredetét is, mi több, hamisítványnak nyilvánította, amiért, mint mondta, szintén rendőrségi eljárást fog kezdeményeztetni. Az aláírás és a pecsét felől is érdeklődtünk, de szerinte az is oda lett hamisítva. Digitálisan.
Azért is rendőrségi eljárást fog kezdeményeztetni, mert az MPP elnöke rágalomhadjáratot indított ellene a médiában és több internetes oldalon is.
„Mellékelve átküldjük…”
Ha nem olvastuk volna a levél végét, és nem láttuk volna a csatolt dokumentumot, talán el is hisszük, hogy van ilyen. Azaz hamisított levél, pecséttel, aláírással. De ott a mellékelt dokumentum, amelyet a tulajdonjogtól idegen személy nem kaphat meg a közjegyzőtől, csakis a betáblázott emlékmű jogos birtokosa.
Úgyhogy ez a történet nagyon sok sebből vérzik. Bármennyire is szerettük volna elhinni a helyi szervezet elnökének, illetve az általa képviselőt presbitériumnak a jóindulatát, a levélhez csatolt dokumentum halomra döntött minden magyarázatot.
Hogy meddig lehet még ragozni a tárkányi ügyet, nem tudjuk. Tény, hogy nem kell már ide a külső ellenség, felemészti, felőrli a magyar saját magát anélkül is.
Sütő Éva
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Újabb botrány Köröstárkányban
A Fekete-Körös völgyi Köröstárkány (Bihar m.) elrettentő példája a politikai machinációk szülte magyar-magyar ellentétnek, háborúskodásnak, amely még a szorult helyzetben lévő, de jobb sorsra hivatott kis magyar közösségeket is sújtja manapság – dacára annak, hogy több évszázados küzdelmes helytállással sikerült mindeddig példáját adni az önbecsülésnek.
A mára már román beltengerré változott Belényesi-medencében Tárkány az egyetlen olyan község, amelynek a lakossága mindmáig többségében magyar nemzetiségű. Ennek ellenére itt az elmúlt huszonöt évben egyetlen egyszer, 1996-ban sikerült magyar elöljárót választani, de annak megbízatása is csúfosan ért véget négy év múlva. Azóta a megosztottság sorra fialja a botrányokat, s az RMDSZ mindig minden cirkuszban főszerepet játszik. Ez pedig főképp abból adódik, hogy megyei pártszervezet kísérleti terepnek tekinti Köröstárkányt, ahol a fentről érkező utasítások végrehajtásának technikáját gyakorolják – a helyi közösség rovására. Amúgy azt is a nagyváradi tulipános vezérkar dönti el, hogy adott periódusban éppen ki a „jó fiú” Tárkányban, kit kell támogatni vagy ellehetetleníteni, mikor mi történjen a községben, legújabban még azt is, hogy mikor, mit és hogyan ünnepelhetnek, mikor, kire és hogyan emlékezzenek a helybéliek.
Ebben az évben már két „világraszóló” és több kisebb botrányt is sikerült kiprovokálnia a Szabó Ödön parlamenti képviselő „ügyvezette” Bihar megyei RMDSZ-nek, amely itt is, miként újabban szinte mindenütt, a református egyházat is kollaborációra utasította. Ami azért sem váltott ki különösebb önérzeteskedést az egyháziakból, mert már Tárkányban is – mint a Királyhágómelléki Református Egyházkerület legtöbb eklézsiájában – a Párt és az Egyház szinte egy: a központi, megyei és helyi hatalmat megtestesítő RMDSZ változatos eszközökkel vonta befolyása alá a lelkészeket, presbitériumokat, egyéb egyházi testületeket.
Tavasszal az borzolta fel a kedélyeket Köröstárkányban – és a híradások révén az egész Kárpát-medencében –, hogy a helyi RMDSZ-vezetők az egyháztanáccsal karöltve megakadályozták egy turulszobor kihelyezését az 1919-es vérengzés áldozatainak emlékművére. Holott az eredetileg is egy turulmadaras szoborral volt elképzelve, de amikor másfél évtizede felavatták, akkor még sem a politikai helyzet nem volt kedvező, sem szobor nem állt rendelkezésre. Időközben a Pro Tharkan Egyesület kapott volna egy kétmillió forint értékű bronz turulszobrot, adományként, de az mégsem kerülhetett a helyére, mert kihelyezését a tárkányi RMDSZ-esek az egyháziakkal karöltve megfúrták. Ugyanis a világháborús emlékmű történetesen az egyházközség által betábláztatott zsebkendőnyi telken áll, a templom előtt. 1999. augusztus 15-én avatták fel annak emlékére, hogy nyolcvan évvel korábban a Köröstárkányba bevonuló román félkatonai alakulatok vérfürdőt rendeztek az addig a Székely Hadosztály védelme alatt álló lakosság soraiban. Az ártatlanul meggyilkolt közel száz férfi, nő és gyermek neve ott áll az emlékfalon, amely felerészben a Magyarok Világszövetsége költségén épült meg, a többi pénzt közadakozásból és pályázatokból teremtették elő.
Akkor még az RMDSZ is „tettestársként” tűnt fel, de a román nacionalista sajtókampány és az igazodási kényszer már megosztotta az emlékmű-állítók és emlékezők közösségét. A tulipános fennforgók félelmükben azt hangoztatták, hogy kár felszaggatni a múlt sebeit, így aztán valójában csak az RMDSZ nemzeti-polgári vonulata, az ún. belső ellenzék állt ki maradéktalanul az 1919. április 19-i magyarellenes pogrom áldozatainak és leszármazottainak tisztelete mellett. Csapó I. József szenátor, Patrubány Miklós MVSZ-alelnök, Tőkés László püspök neve fémjelezte az akciót, a végrehajtásban Gábor Ferencnek vannak elévülhetetlen érdemei, aki akkor még helyi RMDSZ-elnökként szállt szembe az akadékoskodókkal. Ő honosította meg Köröstárkányban a nagypénteki megemlékezéseket is, hiszen a tömeggyilkosság a világháború utáni első húsvét szombatján történt. Évről évre lélekmelegítő, öntudaterősítő, közösségformáló tisztelgéseknek volt helye az emlékfal és a mögötte álló református templom, s mivel húsvét mozgóünnep, senkit sem zavart, hogy a megemlékezések nem egy fix dátumhoz kötődnek, hanem a krisztusi áldozat mindenkori évfordulójához. A „Párt” azonban szekularizálni óhajtja ezt is, miként privatizálni az emlékművet, ezúttal is a református egyházközséggel együttműködve. A turulmadár kihelyezését azzal az ürüggyel akadályozták meg tavasszal, hogy a kezdeményező – ugyanaz a Gábor Ferenc, aki az emlékmű felavatását követően már le is vetette az RMDSZ-gúnyát, s manapság egy civil szervezetet vezet – nem kérte a helyi egyházi és tulipános vezetők beleegyezését, ráadásul összeszűrte a levet a Magyar Polgári Párttal is. Most, ősszel pedig az RMDSZ-esek egyszerűen a párt nevére íratták az egész emlékművet! Mondván, hogy már nemcsak az a talpalatnyi hely nem köztulajdon, amin áll s amit bekeríttettek, sőt lakattal le is zártak, hanem maga a műalkotás sem (amit annak idején ők maguk csúfoltak fürdőszobafalnak, mivel nem ők építették). Az építtetők szerint viszont az emlékmű közterületen áll, a falu főutcáján – ami igaz is –, köztulajdon (vagyis az önkormányzat leltárában szerepel) és bárkinek joga van bármikor fejet hajtani előtte.
Ebből kiderül: politikai szembenállásról is beszélhetünk, de a tény az tény: az RMDSZ mindent a magáénak tekint, s ami nem az, arra megpróbálja rátenni a kezét. Az eset súlyosságát tetézi, hogy „hivatalos átiratban” köteleznék a párt emberei a civil lakosságot arra, hogy akkor ünnepeljen és emlékezzen, amikor ők előírják. A köröstárkányiak például ne minden év nagypéntekén, a keresztény hagyományt is ápolva, hanem mindig csak április 19-én, a polgári időszámítás szerinti pogrom-évfordulón. Mert csak akkor veszik majd le a lakatot az elkerített emlékmű kapujáról…
Időközben a botrányt azzal próbálják csillapítani az RMDSZ szószólói, hogy ők csak a köz érdekében és a román törvények alapján vették a nevükre a tárkányi emlékművet, a lakat meg nem is az övék. Sőt a fejléces, pecsétes papír sem, nem is beszélve a pártutasításról, amivel kisajátították az emlékezés és tisztelgés jogát.
itthon.ma