Megkezdődött a III. Mezőmadarasi Képzőművészeti Alkotótábor. Visszatérő vendégekre is számíthat a szervező Mezőmadaras Fejlesztési Egyesülete és a református egyházközség. Szabó Izolda szervező, az egyesület vezetője, lelkészfeleség tájékoztatott: idén húsz művészt hívtak meg. /Nagy Botond: Vendégfestők Mezőmadarason. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 15./

A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros megyei szervezete 2000-ben kilépett az országos gazdatömörülésből és RMGE-Maros néven hozott létre jogi személyiségű független, önálló szervezetet. A múlt évben, december 27-én Hármasfaluban a gazdaköri elnökök közgyűlésén született a határozat, miszerint az RMGE-Maros név helyett felveszik az Erdélyi Gazdasági Egyesület nevet. Az EGE február 28-án tartotta közgyűlését. Csomós Attila, az RMGE-Maros elnöke elmondta, 1094 tagdíjat fizető tagja van megyében, összesen 32 jogi személyiséggel és azzal nem rendelkező gazdakörök tagjai. Ezenkívül társult tagok a holtmarosi Transsylvania Szarvasmarha-tenyésztők, a Mezőmadarasi Szarvasmarha-tenyésztők Egyesülete, s a Hármasfalusi Méhészegyesület is. Az EGE számos nemzetközi kiállításon vett részt. Megválasztották a vezetőséget. Elnök Csomós Attila, elnökségi tagok: Berekméri Sándor, dr. Bocz István, Fazakas Miklós, Biró Csaba, Nemes József, Nyárádi István. /(kilyén): Erdélyi Gazdasági Egyesület. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 1./

Június 26-án a Mezőmadarasi Fejlesztési Egyesület székházában közel húsz civil szervezet képviselői vettek részt a magyarországi Agóra Vidékfejlesztési Alapítvánnyal közösen szervezett tanácskozáson, a „Humánerőforrás-fejlesztés és szakmai együttműködés -építés Maros megyei és magyarországi civil szervezetek között” elnevezést viselő projekten. Annak, hogy Románia civil szervezetei felkészülten kezdhessenek el pályázni az uniós alapokra, egyik feltétele az összefogás mind a hazai, mind pedig a határon túli szerveződések között. A képzést dr. Kulcsár László egyetemi tanár, az Agóra VA kuratóriumának elnöke vezette. Nagyon fontos, hogy a nemkormányzati szervezetek ne külön-külön, hanem egy hálózatban tevékenykedve, közösen próbáljanak információhoz jutni, felkészülni és hozzáférni az Európai Unió által ilyen célokra szánt összegekhez. /(bodolai): Civil szervezetek esélye az EU-ban. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 28./

Megnyílt az ötödik mezőmadarasi alkotótábor, amelyen ez évben 22 képzőművész vett részt a megyéből, Temesvárról, Székelyudvarhelyről, illetve Magyarországról. A Mezőmadarasi Fejlesztési Egyesület, illetve a helyi református egyházközség által szervezett táborban az alkotómunka mellett ifj. Molnár Dénes képzőművész tartott előadásokat. /A mezőmadarasi alkotótábor tárlata. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 8./

Tizenhetedik századi nyomtatványokkal büszkélkedhet Mezőmadaras mezőségi falu református egyházközsége. Több mint százhatvan címet tartalmaz a könyvtár értékes gyűjteménye. Mezőmadaras szigetnek számít a Mezőségben. A több mint ezerhétszáz lelket számláló falu 95 százaléka magyar. Mezőmadaras nemrégiben levált Mezőbándról, és önálló községet hozott létre, mint amilyen korábban is volt, az 1967-es közigazgatási átszervezés előtt. A Mezőmadarasi Fejlesztési Egyesület a társadalmi és közművelődési feladatok jó részét felvállalja. /Bakó Zoltán: Mezőmadaras kincsei. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./

A mezőmadarasi alkotótábor, a vendégszerető falu, a szervező Mezőmadaras Fejlesztési Egyesület és a helyi református egyházközség öt éve visszavárja vendégeit, amatőr és szakképzett képzőművészeket, fotóművészeket. A tábor befejezése után tárlaton láthatók a Mezőmadarason készült munkák, melyre ezúttal Marosvásárhelyen, a Szabadi úti református egyházközség Dr. Juhász András termében került sor. A hagyományosan a Mezőmadaras Fejlesztési Egyesületnek és a helyi református egyházközségnek ajándékozott munkákból jött létre a tárlat. /Nagy Botond: Marosvásárhelyen is bemutatkozott a mezőmadarasi alkotótábor. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 20./

Ötéves születésnapját ünnepelte Mezőmadaras Fejlesztési Egyesülete az egyesület székházában. Bethlen Anikó grófnő, Mezőmadaras Fejlesztési Egyesületének elnöke köszöntötte a kuratórium tagjait, majd számba vették az ötéves tevékenységének eredményeit. Dr. Szekeres Szabolcs, Mezőmadaras egyik történelmi múltú családjának leszármazottja, külföldön élő bankszakember 1997-től rendszeresen látogatja Mezőmadarast és érzékenyen reagál a falu gondjaira. 2001 októberében elkészített egy Mezőmadarasról szóló tanulmányt és fejlesztési tervet. A fejlesztési terv egyik pontja azt tűzte ki célul, hogy a faluban létrehozzon egy fejlesztési egyesületet, amely a későbbiekben szavatolja a falu és a térség gazdasági, kulturális és szociális felemelkedését. Az egyesület megalapításához szükséges anyagi fedezetet is dr. Szekeres Szabolcs, biztosította. Ebben a hónapban tíz erdélyi civil szervezet képviselője egyhetes magyarországi tanulmányúton vesz részt. A résztvevők magyarországi sikeres civil szervezeteket látogatnak meg. /Szabó Izolda, az egyesület vezetője: Ötéves Mezőmadaras Fejlesztési Egyesülete. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 18./

A mezőmadarasi származású Szekeres Szabolcs és Szekeres Zsolt Budapesten élő cégvezető augusztus 24-én a helybeli gazdakörrel, a református egyház presbitériumával és a Mezőmadarasért Fejlesztési Egyesület kuratóriumával találkoznak. A megbeszélésen áttekintik az utóbbi tíz év sikereit, ezenkívül az újabb EU-s pályázati lehetőségekről is tájékoztatják a jelenlevőket. A Szekeres család tagjai tíz éve dolgoznak a falu gazdasági fellendüléséért. /10 év a fejlődés útján. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./

A turizmus fejlesztése a Mezőség magyarlakta térségeiben címmel szervezett előadás-sorozatot a Pro Ruris Mezőmadarasi Fejlesztési Egyesület. A projekt célcsoportja az érintett településekről érkező önkormányzati vezetők, vállalkozók és civil szervezetek vezetői. A képzést három hétvégére ütemezték be. /Mezey Sarolta: A turizmus fejlesztése a Mezőség magyarlakta térségeiben. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 27./

Újjászületik a mezőmadarasi tánc
Pénteken zárt a mezőmadarasi gyermektánctábor. A szervezőket az eredményekről kérdezem.
Fazakas Ildikó, az EMKE Maros megyei szervezetének ügyvezető elnöke: – A rövid távú célunkat elértük: ízelítőt adtunk Mezőmadaras néptáncaiból mind a helyieknek, mind a Mezőmadarason megfordult vendégeknek, rendezvényünket ugyanis az anyaországi Mezőtúrról és a kalotaszegi Türéből érkezett vendégek is meglátogatták, ők a csittszentiváni fafaragó tábor lakói voltak. Ugyanakkor a résztvevők különböző kézműves-foglalkozásokkal ismerkedhettek, megtanulták a bútorfestés, gyöngyfűzés alapjait, valamint fonalakból készítettek különbőző tárgyakat, más-más technikával. Nem volt gondmentes a tábor, ezek Mezőmadaras infrastrukturális hiányosságaiból adódtak.
Fazakas János néptáncos, táncoktató: – Minden intenzív mozgás fárasztó és izzasztó. De komolyra fordítva a szót, a napi kétszeri tanítással a résztvevők mozgáskészsége sokat javult, egyúttal pedig a saját táncos anyanyelvüket is sikerült pallérozni. Mára igencsak megritkultak a táncos alkalmak, és ez a hiány nemcsak Madarason, hanem minden más faluban is nehezíti, ellehetetleníti a tánctanulást. Hiányzik az a közeg, ahol az idősebbeket egyáltalán táncolni látják. Ezért hívtam meg egyik estére a falu messze híres tánckútfőit egy rövid bemutatóra. Legalább láthatták őket és rádöbbenhettek arra, hogy a táncuk is érték.
Szabó Ibolya Izolda, a Pro Ruris Egyesület elnöke: – Röviden összefoglalva jó volt és hasznos. Már régóta szerettünk volna egy ilyen tábort, tervünk megvalósításában állt mellénk az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete, az EMKE pályázta meg a tábor költségeinek egy részét a Corvinus Támogatásközvetítő Zrt.-től, és vállalta a tábor vezetését.
Fazakas Ildikó: – Szerintem sikeres öt nap van a hátunk mögött. A felméréseink azt mutatják, hogy szükség van az ilyen rendezvényekre. Az utolsó napon a gyermekek megkérdezték, hogy a jövő héten is kell-e jönni. Válaszoltuk, hogy nem. Elkeseredve mondták: "Akkor mi mit fogunk csinálni?"
Úgy terveztük, hogy naponta kétszer két órában lesz táncoktatás és egy-egy fél óra énektanítás. Végül akkora lett az igény, hogy módosítani kellett, délutánra még be kellett iktatni egy órát külön a kicsiknek (ovisok meg elsősök és másodikosok), mert délutánra megérkeztek a fiatalok is a faluból, akik különböző elfoglaltságaik miatt délelőtt nem tudtak ott lenni. Este a táncházba pedig jöttek szülők és a környező falvakból a fiatalok, akik szintén táncot szerettek volna tanulni.
Fazakas János: – A siker közös és egyéni is egyben. Mindenki tanult, és nem keveset. A különböző korcsoportoknak differenciált nehézségi fokozatú tananyagot állítottam össze és tanítottam meg. Magabiztosabbak lettek, ezután bátran felállnak majd táncolni, ha alkalom adódik. És keresni fogják a táncos alkalmakat is. Személyesen is sok apró öröm ért a héten. Minden megtanított, már ösztönössé váló mozdulat az én sikerem is. A szabadtánc közben felismert és felszabadultan megszólaló, táborban tanult ének számomra a jól elvégzett munka egyik jele volt.
Fazakas Ildikó: – Mindenképpen közösségformáló ereje van. Azon kívül, hogy jól érezzük magunkat és tanulunk az oktatóktól és egymástól, rájövünk arra, hogy a település és a kistérség érdekében együtt kell működnie a civil szférának, az önkormányzatnak és a vállalkozóknak egyaránt. Ez alkalommal is bebizonyosodott, hogy a szervezők, a mezőmadarasi gyerekek szüleinek, a református egyházközség tagjainak, egy lelkes tanító néninek és segítőkész vállalkozóknak az összefogásából sikeres rendezvény születik.
Fazakas János: – A néptánc az közösségi kultúra. Kivételek persze vannak, mint ahogy szólóformák is kialakultak, pl. a legényesek. A páros táncot nem lehet egyedül táncolni. De ugyanakkor a régi falusi világban a táncnak is rendje volt. Szabályozva volt minden. Mostanra sajnos felbomlott a régi rend. És a gyerekek, fiatalok csak így, szervezett formában tanulhatják meg elődeik táncait. Aki kimaradt a tanításról, az a későbbiekben sokkal nehezebben tudja elsajátítani ezt a mozgásvilágot. Nem értik és nem is keresik a néptáncos alkalmakat. Marad nekik a diszkó és a kocsma világa.
Fazakas Ildikó: – Hogyan tovább? Ismeretes, hogy a Székely-Mezőség öt települése létrehozta a Maros Mezőségi Művésztelepet, ahol fontos képzőművészeti tevékenység folyik minden nyár folyamán. Elérkezett az idő, hogy a kistérségben folytatott kulturális tevékenységek néptánc és népzenei rendezvényekkel is bővüljenek, a népművészettel kapcsolatosakat pedig fejlesszük. Tudomásom szerint az idén a csittszentiváni fafaragó- és kézművestáboron kívül ilyen jellegű rendezvény nincs és nem is kerül megszervezésre a kistérségben. Madarason pedig meg szeretnénk szervezni jövőre is, mert igény van rá, sőt a bővítése is a terveink között szerepel, mivel egy ilyen rendezvénynek nemcsak hagyományőrző, hanem gazdasági hatása is van a kistérségre, például a hagyományos gazdasági tevékenység erősödése, a szolgáltatások bővülése a kistérségben, ezek szerves következménye pedig a munkahelyek teremtése lenne. Csak ehhez még kellene javítani a település infrastruktúráján, gondolok itt az ivóvíz- és csatornahálózatra, korszerűbb telefon- és telekommunikációs hálózatra. A szervezők egyik hosszú távú célja, hogy a térség népi kultúráját, hagyományait, művészi és kulturális értékeit feltárják, megőrizzék és terjesszék a kulturális turizmus részeként különböző csatornákon keresztül a megye és országhatárokon innen és túl. Fontos a turisták számának növelése a kistérségben, ehhez szervesen hozzájárulna a tábor is, mivel a rendezvény ideje alatt szerzett ismeretek és a kellemes tapasztalatok a legjobb reklám.
Szabó Ibolya Izolda: – Mivel a Pro Ruris Egyesület az idén szervezi a kilencedik képzőművészeti tábort, tapasztalatból tudom, hogy ha a művészek jól érezték magukat nálunk, visszajáró vendégekké válnak, sőt, tanácsukra minél többen fogadják el a szervezők meghívását. Ugyanígy, ha mindenki megtalálja egy hagyományőrző rendezvényen a számítását, szívesen jön vissza, és hoz másokat is magával. A Székely- Mezőségre látogató turisták számának növelését és a kistérség minél jobb megismerését fogja szolgálni az a turisztikai információs központ is, ami a közeljövőben épül fel Mezőmadarason az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból, ennek keretében kulturális útvonalak kidolgozását és a hozzá szükséges infra- struktúra létrehozását tervezzük.
Fazakas János: – A táborzárásra meghívtam a mezőpaniti fiatalok már öt éve működő Porka Színjátszó és Néptánccsoportját. A rendszeresen dolgozó csoport magas szinten mutatta be falujuk néptáncait. Ők nemcsak Mezőpanit táncait ismerik, hanem a vajdaszentiványi, nyárádmenti táncokat is. Jelenleg a mezőségi táncok koreográfiáját tanulják, amit műhelymunka alkalmával szemléltettek is. Az előadás és a tábori gálaműsor után a gyerekek szülei és a fiatalok is megkerestek, a továbbtanulás módozatairól beszélgettünk. Úgy néz ki, van igény a folytatásra. A falu szerintem megbírna még két különböző korosztályú tánccsoportot is. A Magyarországon is méltán híres mezőmadarasi tánc remélhetőleg újjászületik a faluban a gyerekek és a fiatalok lábán.
Bölöni Domokos. Népújság (Marosvásárhely)

Határon átívelő kezdeményezések műhelye
A Kárpát-medencében tevékenykedő civil szervezetek rendkívül hasznos térségfejlesztési műhelyére és tapasztalatcseréjére került sor múlt hét végén a kárpátaljai Antalócon, a budapesti székhelyű Határon Átnyúló Kezdeményezések Közép-európai Segítő Szolgálata (CESCI) szervezésében. Maros megyét a Pro Ruris, a Pro Provincia, az EMKE és a Pro Traditio egyesületek képviselték. A munkálatokat dr. Ocskay Gyula, a CESCI főtitkára vezette.
Határtalanul – 20-25.000 magyarországi diák látogat határon túlra
A konferencia résztvevőit Magyarország kárpátaljai főkonzulja köszöntötte, majd Ocskay Gyula főtitkár elmondta, hogy bár szervezetük a közép-európai ügyek előmozdításáért felel, a Kárpát-medence térségének fejlődését kiemelten magyar ügyként kezelik, hiszen ezt a „térképet” egyazon kultúra alakította. – E műhely keretében próbáltuk összegyűjteni a Kárpát-medence térségeiben okosan gondolkodókat, mert érdemes hálózatot kialakítanunk, hogy egymástól tanuljunk, hogy közös projekteket és ezáltal fejlődést generáljunk – mondta a főtitkár.
Ulicsák Szilárd, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium miniszteri biztosa a magyar kormány 1990 utáni támogatási és fejlesztési politikájáról beszélt. Elmondta, hogy Magyarország sok év után „felfedezte” az elszakadt nemzetrészeket, az elszakadt országrészeken kialakult súlyos problémákat. Ezért olyan alapítványokat hozott létre, amelyek kiemelten a magyar oktatást támogatták, így jöhetett létre a Sapientia EMTE és a Selye János Egyetem. 2004-ben a nagy rendszerek „megtörtek”, és bukás következett be a magyar–magyar kapcsolatokban. A támogatásokat pedig stratégia nélkül „átpolitizálták”. Most egységes rendszerben gondolkodnak, ezt hivatott szolgálni a Bethlen Gábor Alap, melynek forrásaiból 20-30% kerül a határon túlra. Fő cél az oktatás-nevelés támogatása óvodától egyetemig, kiemelten a határon túli magyar egyetemek támogatása és a Határtalanul program, amely révén magyarországi diákoknak határon túli tanulmányi kirándulásokat szerveznek. Ezt a programot az Apáczai Közalapítvány kezdte, tavaly 6000 diákot utaztattak, és rendkívül pozitív visszajelzéseket kaptak. Idén 20-25.000 diák fog utazni. Ádám János Imre, a Nemzetgazdasági Minisztérium referense a Kárpát-medencei gazdasági térség programjáról, dr. Baranyai András az EU határain átívelő területi együttműködési programokról, Kajner Péter, a Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezető-helyettese a helyi termékek piacra jutásának lehetőségeiről beszélt.
Továbblép a Székelyföldi legendárium
A Kárpát-medencéből összesereglett civilek több jól működő szervezettel és modellel ismerkedhettek meg, mint például az oszkói Hegypásztor Kör, a szabadkai Tudományi Társaság, amely a falusi vendéglátás lehetőségeit ismertette, az Ipoly menti Kulturális és Turisztikai Társulással, illetve az ipolyszalkai élő tájház történetével, továbbá az Ormánsági Alapítvánnyal és az itt élő emberek gondjaival. A székelyudvarhelyi Civitas Alapítvány a hagyományos székely gyümölcsösök újratelepítési és gyümölcsfeldolgozási projektjét mutatta be. Nagy sikere volt a Székelyföldi legendáriumnak, melyet Drakula ellenében gondoltak ki, azért, hogy a székely gyerekek saját monda- és legendakincsük világában „nőjenek” fel. Az eddig feldolgozott 140 legendából könyv és rajzfilm is készül. A projektet, amely turisztikai elképzelésekkel is társul, Fazakas Szabolcs, a Konnertfilm producere ismertette.
– Tervünk, hogy átlépjük a Székelyföld határait és a legendáriumot kiterjesszük az egész Kárpát-medencére – mondta a projekt ötletgazdája.
A konferencia résztvevői a szerednyei borpincében ismerkedhettek meg a vidék híres boraival.
Mezey Sarolta, Népújság; Erdély.ma

Falukutató tábor Mezőmadarason
A múlt héten húsz magyarországi, Sopronban tanuló egyetemista vett részt Mezőmadarason falukutató táborban. A tábor célja az volt, hogy az anyaországiak megismerkedjenek az erdélyi magyarság kultúrájával és mindennapjaival, ezen belül pedig az erdélyi nemesség jelenlegi státusával és szerepvállalásával. A csoport munkáját dr. Kulcsár László, a Nyugat-magyarországi Egyetem tanára, Varga Norbert doktorandusz és Dolhai István, a budapesti Kultúrkúria igazgatója vezette. A kutatást a helybeli Pro Ruris Egyesület együttműködésével bonyolították.
– A hallgatók, mondhatnánk, házról házra járva felkeresik a családokat, ahol kérdőívet töltenek ki. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan vélekednek a helybeliek a településhez kötődő nemességről, milyen emlékeik vannak róluk, milyen szerepet tulajdonítottak nekik, hogyan éltek együtt a falusiakkal, köthető-e társadalmi átalakulás a család nevéhez, léteztek-e, léteznek-e előítéletek a nemességgel kapcsolatban és hogy együttműködtek-e a falusi emberekkel, illetve segítették-e őket. Érdekes számunkra, hogy Mezőmadarason nagyon pozitívan emlékeznek vissza az itt élő nemesekre, gondolok itt főként gróf Bethlen Anikó családjára. Ebben a faluban pozitívumként élték meg a nemesség jelenlétét. Ezt a helyzetet nem változtatta meg a kommunista diktatúra sem, pedig erőteljes próbálkozás volt arra, hogy a népet ellenük hangolják. Arra is kíváncsiak vagyunk, hogy a rendszerváltás után milyen szerepet vállal a nemesség a falu életében, hogyan tölti be azt a szerepét, amit a kommunizmus előtt felvállalt, hiszen régen élen jártak a közművelődés- szervezésben, a szociális gondok felvállalásában, az oktatás támogatásában, a könyvtáralapításban, ami az 1945 utáni üldöztetések sorozatával megszűnt. Most, hogy ismét felvillant a lehetőség a régi szerepkör betöltésére, vállalhatják-e, vállalják-e ezt a küldetést? Olyan társadalmi csoportról van szó, mely esetében a név, a hírnév kötelez, hiszen a jó hírnév örökké tartó gazdagságot jelent. Nem csak anyagi természetű támogatásra gondolok itt, hiszen a személyes kiállás is adhat egyfajta erősítést – mondta dr. Kulcsár László professzor.
A kutatócsoport tagjai – a Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karának hallgatói –, az Életfa Kárpát-medence Összefogás – elmondták, hogy a falubeliek készségesen fogadták őket, szívesen válaszoltak kérdéseikre, egyik család a másikat ajánlva igazította útba őket és messzemenően elismerően szóltak az itteni arisztokrata családokról.
A kutatás eredményeiről, az elszármazott nemességgel készült interjúkból kötetet jelentetnek meg.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

Képzés a szórvány szerepvállalóinak
A szórványban élő lelkészek, vallástanárok és civil szervezetek vezetői mint a helyi fejlesztés és közösségformálás motorjai témakörben szervezett november és december folyamán több héten át tartó képzést a mezőmadarasi Pro Ruris Egyesület.
A szórványban, sok mezőségi faluban, az elmúlt évek politikai, gazdasági és népesedési jelenségei következtében az erős intézményi kiüresedés folyamata vált jellemzővé. A szórványban élő magyarság egyre gyakrabban éli át azt a helyzetet, hogy közösségének meghatározó intézményei fogynak. Sok esetben csak az egyház marad meghatározó intézményként az erdélyi falvakban. Funkciói kiszélesedtek, tevékenységének helyi társadalomszervező, közösségépítő jelentősége megnőtt. Az egyházi szolgálaton – ami ilyenkor, karácsony tájt a legintenzívebb, hiszen a legnagyobb keresztyén ünnepre készülnek – kívül társadalomépítő, sőt gazdaságfejlesztő tevékenységet vállaltak fel. E felismerés késztette a Pro Ruris Egyesületet a képzés megszervezésére, amely főként lelkészeknek, vallástanároknak és civil szervezetek vezetőinek szólt. A Mezőség falvaiban hiányoznak azok a vállalkozó szellemű emberek, akik anyagi forrásokra tudnak pályázni annak érdekében, hogy a térségben a kulturális, hagyományőrző és környezeti örökségvédelem mellett gazdasági fejlesztést eszközöljenek. A képzésen példaértékű projekteket, sikereket mutattak be, ismertették a pályázati lehetőségeket, és a szakmai konzultáció érdekében fórum létrehozását szorgalmazták.
A képzést Mezőmadarason és Marosvásárhelyen különböző helyszíneken tartották, meghívott előadó oktató dr. Kulcsár László, a Nyugat-magyarországi Egyetem Társadalom- és Neveléstudományi Kutatóközpontja tanára volt, neves magyarországi vidékfejlesztési szakember, továbbá dr. Obádovics Csilla, a Szent István Egyetem tanára. A helyiek közül Fazakas Ildikó és Szabó Izolda, a Pro Ruris Egyesület elnöke tartott előadást és saját tapasztalatból fakadó tanácsadást. A képzést a Bethlen Gábor Alap támogatta.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

Székely-mezőségi konferencia a népművészetről és a közművelődés szerepéről
A Székely-Mezőségen számos népművészettel, hagyományápolással, kézművességgel foglalkozó civil szervezet és magánszemély tevékenykedik, több-kevesebb sikerrel. Munkájuk jelentős vidékfejlesztési potenciállal bír, sajnos, ez a lehetőség csak nagyon kis mértékben kihasznált. A konferenciát a mezőmadarasi Pro Ruris Egyesület a mezőbergenyei Pro Traditio Egyesület közreműködésével szervezte meg.
Az esemény március 22-24. között zajlott A népművészet és a közművelődés szerepe a vidékfejlesztésben címmel. A konferencia lehetőséget nyújtott a térség civil szervezeteinek, önkormányzati vezetőknek, tanároknak, tanítóknak, illetve a népművészettel foglalkozó magánszemélyeknek, kézműveseknek a tapasztalatcserére, a problémák azonosítására, új célok kitűzésére, a román kormány által kiírt aktuális pályázati lehetőségek népszerűsítésére.
A rendezvény első napján a közművelődési rendezvények szervezéséről és lebonyolításáról tartottak előadást. Második nap az előadásokon a népművészet fontos szerepét emelték ki, a népművészetnek, néphagyománynak a vidékfejlesztésben, a falusi kulturális turizmusban betöltött szerepéről szóltak. Szó volt a civil összefogás fontosságáról a népművészet és a néphagyomány ápolása érdekében. Érdekes előadás hangzott el a hagyományos falusi életmód értékeiről és ezek hasznosításáról a vidékfejlesztésben. A résztvevőket a kormány által kiírt aktuális pályázati lehetőségekről tájékoztatták.
Érdekfeszítő volt A népművészet "eladható" élmény című előadás is. A konferenciát Mezőmadarason, a Pro Ruris Egyesület székházában, a Dr. Szekeres János Emlékházban tartották.
Fazakas Ildikó
Népújság (Marosvásárhely).

Konferencia a népművészet és a közművelődés szerepéről
A Pro Ruris Egyesület idén hatodjára szervezte meg A népművészet és a közművelődés szerepe a vidékfejlesztésben című székely- mezőségi konferenciát, melynek a mezőmadarasi Dr. Szekeres János Ház adott otthont.
A Székely-Mezőségen számos népművészettel, hagyományápolással, kézművességgel foglalkozó civil szervezet és magánszemély tevékenykedik. Munkájuk jelentős vidékfejlesztési potenciállal bír. A vidék fejlődése, a vidéken élők lehetőségeinek kiszélesítése összetett rendszer, amely tervezési, döntési és végrehajtói tevékenységet foglal magába, és amely a társadalom összefogását, az egyes ágazatok együttműködését feltételezi. Megfelelni a kihívásoknak, azokra adekvát választ adni csak akkor lehet, ha a kulcsfontosságú szereplők kellő felkészültséggel, ismerettel, azaz humánerőforrás-készlettel rendelkeznek. A humán tőke mellett a társadalmi tőke színvonalának erősítése is igen fontos.
A konferencia lehetőséget nyújtott a térség civil szervezeteinek, tanároknak, tanítóknak, illetve a népművészettel foglalkozó magánszemélyeknek, kézműveseknek a tapasztalatcserére, a problémák azonosítására, új célok kitűzésére és a pályázati lehetőségek népszerűsítésére.
Az idén hangsúlyt fektettünk a kulturális turizmusra – a vidék tárgyiasult és nem tárgyiasult értékeire, mint hagyományos építészet, kézművesség, népzene, néptánc, népmese, jeles ünnepek –, a szakrális hagyományokra.
A népművészet a nemzeti kultúra speciális része, meg kell őriznünk. Pénteken délután A közművelődési rendezvények szervezése és lebonyolítása címmel hangzott el előadás, majd megbeszélés következett a közművelődés mint a magyar identitás fenntartója témakörben. Szombaton A népművészet, néphagyomány mint a vidékfejlesztés elemei, A népművészet szerepe a falusi kulturális turizmusban, Kulturális turizmus. Civil összefogás a népművészet és a néphagyomány ápolására címmel hallgathattak előadásokat. A résztvevők a Székely-Mezőség népművészeti, néprajzi, kézműves, építészeti és kulturális értékei, öröksége, a hagyományos falusi életmód értékei és ezek hasznosítása a vidékfejlesztés érdekében témakörben értekeztek, majd a román kormány által kiírt aktuális pályázati lehetőségekről szerezhettek tudomást. A konferencia zárónapján a székely- mezőségi régió 2014-es közművelődési naptárát ismertették.
Szabó Izolda
Népújság (Marosvásárhely)

Székely-mezőségi Néptánctalálkozó Mezőmadarason
Az erdélyi Mezőség és a történelmi Székelyföld metszésövezetében elhelyezkedő Mezőmadarason, a Mezőmadarasi Interetnikus Egyesülettel együttműködve, a mezőmadarasi Árvalányhaj Néptánccsoport ez év június 16-án első alkalommal szervezte meg a Székely-mezőségi Néptánctalálkozót. Az eseményen, a helyi csoportok mellett, a szomszéd falvakból is érkeztek fellépő csoportok, mint például a Fénysugár Néptánccsoport Mezőbodonból, a Kincsásó Néptánccsoport Mezőbergenyéből, a Fürgelábak Néptáncegyüttes Szabédról, a Csipkebogyó Néptánccsoport Mezőbándról, a Gyöngyvirág Néptáncegyüttes Csittszentivánról és az Árvácska Néptánccsoport Erdőcsinádról. A környékbeli csoportok mellett más megyékből, illetve Magyarországról érkező néptánccsoportokat is vendégül láthattak a mezőmadarasaiak. Ilyen volt a Kolozs megyei Kaláka Néptáncegyüttes Szamosújvárról, illetve az egri Szedett-Vedett Néptánccsoport Szatmár megyéből. A fellépők között szerepelt a Fagyöngy Citerazenekar is Marosvásárhelyről.
Az ünnepi megnyitón köszöntő beszédet mondott Szabó Andor mezőmadarasi református lelkipásztor, Kovács Ilona, a helyi RMDSZ Nőszervezetének elnöke, Dávid Gyula Árpád, Mezőmadaras polgármestere, illetve Varga Gábor, Tényő település polgármestere Magyarországról. A köszöntő beszédek után következett a néptánccsoportok bemutatkozása, a szabadtéri színpadon fellépőket a Sopronból érkező Pendelyes Néptáncegyüttes gálaműsora zárta. A gálaműsor után a soproniak biztosították a hangulatot, hiszen az esti táncházban a Fajkusz Banda gondoskodott a talpalávalóról.
Az esemény megszervezése nem valósulhatott volna meg a lelkes támogatók nélkül, akik között felsorolható a Mezőmadarasi Önkormányzat, a Mezőmadarasi Református Egyházközség, illetve Roman Rozália, Szombath Béla, Nagy István, Nagy Levente, Czirjék Lajos (festőművész), Szabó Izolda, a Pro Ruris Egyesület elnöke, Kovács Ilona, a mezőmadarasi önkormányzat képviselői és a buzgó szülői közösség.
Az esemény megvalósulása újabb mérföldkő a mezőmadarasi Árvalányhaj Néptánccsoport történetében. Fazakas János táncoktató és Kovács Annamária csoportvezető odaadó és kitartó munkájának köszönhetően a mezőmadarasi hagyományőrzés újabb szintre lépett. A találkozó lebonyolítását még a gyülekező viharfelhők sem szakították meg, s a magyar táncörökség megünneplésének egy igazi, lelket melengető találkozó keretében örülhetett a nézőközönség és meghívottak.
Mindez arra ad reményt, hogy a népi hagyományok szeretete és ápolása él a székelymezőségiek szívében, s ez továbbadódik a következő generációknak is.
Fogarasi Melinda, Mezőmadaras
Népújság (Marosvásárhely)

Mezőmadaras a képzőművészetben
Csütörtökön kezdődött el a Maros Mezőségi Művésztelep és a Pro Ruris Egyesület szervezésében a 15. Mezőmadarasi Képzőművészeti Alkotótábor, vasárnap délben pedig az elmúlt 15 év alkotásaiból nyílik kiállítás a mezőmadarasi művelődési házban. A tárlat anyagát Czirjék Lajos és Molnár D. Dénes képzőművészek méltatják.
Az elmúlt másfél évtizedben Marosvásárhelyi, Kolozsvári, vajdahunyadi, kassai, debreceni, bánffyhunyadi, Temesvári, Szatmárnémeti, Budapesti, Sepsiszentgyörgyi, szegedi, kiskunfélegyházi, Segesvári, Székelyudvarhelyi, pápai, Csíkszeredai művészek fordultak meg Mezőmadarason, a Czirjék Lajos által megálmodott és megszervezett alkotótáborban.
Megörökítik a tanyasi világot
A Marosvásárhelyen élő, mezőmadarasi születésű festőművésznek mások példájából kiindulva tizenöt évvel ezelőtt támadt az ötlete, hogy szülőfalujába is jöjjenek képzőművészek, örökítsék meg a székely-mezőségi település jellegzetességeit, azt a tanyasi világot, amely Erdélyben már elég ritka, azokat a régi házakat, portákat, amelyeket még nem semmisítettek meg a korszerűsítés jelszava alatt. „A cél az volt, hogy a falu hírét elvigyék az itt megforduló vendégek, beszéljenek róla, vigyék el a hírét a nagyvilágba ennek a kis mezőségi településnek, amely még őrzi a hagyományait, és ahová érdemes időnként eljönni pihenni, feltöltődni” – magyarázta lapunknak Czirjék Lajos.
A helyiek is támogatják
A kezdeményezés sikeresnek bizonyult, az ötletet felkarolta a helyi református egyház, a lelkész házaspár, de a falubeliek közül is sokan – bár szokatlan volt számukra – a szervezők mellé álltak, szállást adtak otthonukban az idegenből érkező vendégeknek, sőt saját terménnyel támogatták a tábort, friss zöldséggel, gyümölccsel, kacsával, tyúkkal járultak hozzá az ellátáshoz. Ugyancsak a helybéliek közül kerültek ki a szakácsok és segédeik is, akik helyi ízekkel kényeztették a táborlakókat. Az első években a művészek a parókián, illetve a falubelieknél kaptak szállást, a műtermet a papi lakban rendezték be, valamint annak tornáca és kertje is alkotóműhelyként szolgált.
Művészek lepték el a falut
A képzőművészek a falu utcáira, dombjaira, temetőjébe is kimentek, festőállványaikkal érdekes látványt jelentettek az egyszerű emberek számára. Dülöngélő kapubejáratot, százéves parasztházat, régi kerítésre kikönyökölő anyókát, mezőn dolgozó embert, itató előtt álldogáló lovat, hazatérő csordát, szénásszekeret rajzoltak, festettek, megörökítették a templomot, a temető régi sírköveit, az akkor még elég rossz állapotban lévő iskolát. Az évek alatt a falusiak is hozzászoktak a rajzolgató idegenek látványához, a festés már nemcsak a szobafestést jelentette számukra, a művészet pedig nem csupán a művirág csokrot vagy a giccses vásári képet. A mezőmadarasi képzőművészeti alkotásokból augusztus 25-én a Marosvásárhelyi várban is szerveznek egy kiállítást.
Antal Erika |
Krónika (Kolozsvár)