Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Pro Economica Alapítvány
9 tétel
2017. május 20.
Erdélyre is kiterjesztik (Budapest gazdaságfejlesztő programjai)
A Vajdaság és Kárpátalja után Erdélyre is kiterjeszti a magyar közösségek megerősítését szolgáló gazdaságfejlesztési programjait a magyar kormány. A Mezőség Maros megyei részét felölelő első, egymilliárd forintos keretösszegű mintaprogram beindítását tegnap jelentette be Marosvásárhelyen Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium gazdaságdiplomáciáért felelős államtitkára.
Nem időszakos beavatkozásról van szó, mostantól a nemzetpolitika stabil pillére lesz az a támogatás, amely a magyar közösségek gazdasági értelemben vett megerősítését szolgálják – mutatott rá az államtitkár. Magyar Levente kifejezte meggyőződését, hogy 2017 – az egész közösség gazdasági megerősödését megcélzó, a magyarokat sújtó gazdaságpolitikai hátrányokat és sérelmeket kiegyensúlyozó fejlesztési program beindulásának éveként – történelmi jelentőségű, sorsfordító esztendővé válik az erdélyi magyarság életében. A Vajdaság példájára alapozva, ahol ötvenmilliárd forintnál tart már a kifizetett támogatások összege, a gazdaságdiplomáciai államtitkár úgy vélekedett: hosszabb távon az erdélyi gazdaságfejlesztési programok a százmilliárd forintos nagyságrendet is elérhetik. „Évtizedek óta először fordul elő, hogy Magyarországnak olyan nemzeti kormánya van, amely nemcsak elkötelezett a nemzeti ügy mellett, hanem anyagi erőforrások tekintetében képes is arra, hogy végrehajtson egy ilyen nagyszabású beavatkozást” – jelentette ki Magyar Levente. Hozzátette: nemcsak a politikai akarat, és a gazdasági képesség szintjén adottak a feltételek, hanem az RMDSZ-ben megtalálták azt a felkészült és elkötelezett helyi partnert is, amely egy ilyen programot képes végigvinni.
A Mezőség szórványtelepülésein élő magyar gazdák és kisvállalkozók június közepétől egy hónapon keresztül nyújthatják be pályázataikat az erdélyi programok lebonyolítására létrehozott Pro Economica Alapítványnál. Az alapítvány Marosvásárhely főterén, a Köpeczi-Teleki-házban rendezte be székhelyét. Az irodát Magyar Levente Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével közösen avatta fel. „Mindannyiunknak az a közös célja, hogy az emberek jobban éljenek, hogy megalapozhassák a jövőt családjaik számára, hogy a szülőföldön boldoguljanak, ne kelljen elvándorolniuk máshová ahhoz, hogy az anyagi jólét feltételeit megteremtsék” – magyarázta az erdélyi politikus, köszönetet mondva a magyar kormánynak, hogy eszközöket rendelt ezen cél megvalósításához. Megjegyezte: a most induló program a román gazdaságra is jótékony hatással lesz, ezért bízik abban, hogy ezt a romániai hatóságok is nyitottsággal fogadják. Amennyiben a mezőségi „főpróba” sikerül, a gazdaságfejlesztési programokat Székelyföldre, Partiumra, Dél-Erdélyre is kiterjesztik, a stratégiai tervezésnél mindenütt figyelembe véve a helyi sajátosságokat és közösségi igényeket – ígérte az RMDSZ elnöke. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. május 22.
Cél: a szórványrégió fellendítése
Gazdaságfejlesztési program indul a Maros-Mezőségen
A marosvásárhelyi Köpeczi–Teleki-házban május 19-én indult el Magyarország kormányának támogatásával a Maros-mezőségi Gazdaságfejlesztési Program. A projektet Magyar Levente, a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium gazdaságdiplomáciáért felelős államtitkára és Kelemen Hunor szövetségi elnök ismertette. Az avatón részt vett még Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke és Kozma Mónika, a Pro Economica Alapítvány ügyvezető igazgatója.
Történelmi lépés a Maros-Mezőség életében
Egyéves munkafolyamat eredményeként mérföldkőhöz érkezett a Pro Economica Alapítvány, amely útjára indítja a maros-mezőségi fejlesztési programot. Ez történelmi lépés Maros megyében, amelyet a későbbiekben egész Erdélyre kiterjesztenek. – A Pro Economica Alapítvány előtt álló feladat bátorságpróba lesz, de szeretjük a kihívásokat, s a gazdaságfejlesztési program sikeres vállalkozása lesz a magyar kormány és az alapítvány közös együttműködésének – mondta a megnyitó elején Kozma Mónika, az alapítvány ügyvezető igazgatója.
– A 2017-es év arannyal jelzett esztendő lesz az erdélyi magyarság történetében. A célunk az, hogy ha pár év múlva visszatekintünk erre az esztendőre, akkor ez a tétel helytálljon, ugyanis 2017-ben indul az a nagyszabású gazdaságfejlesztési program Erdélyben, amelyet a Kárpát-medence más magyarlakta vidékein már elindítottunk, először a Vajdaságban, majd Kárpátalján. Most van annyi tapasztalatunk és erőnk, hogy a legnagyobb terület és a legnagyobb lélekszámú magyar közösség vonatkozásában is meg tudjuk tenni ezt a történelminek mondható lépést. Nem más az ambíciónk, mint hogy a 2017-es és az ezt követő esztendők sorsfordító jelentőséget hordozzanak abban az értelemben, hogy az erdélyi magyarságot sújtó gazdaságpolitikai hátrányok és sérelmek kiegyensúlyozódjanak ezen beavatkozás által. Most először fordul elő az utóbbi évtizedekben, hogy Magyarországnak olyan kormánya van, amely nemcsak elkötelezett a nemzeti ügy mellett, hanem az anyagi erőforrások tekintetében képes arra, hogy végrehajtson egy ilyen nagyszabású gazdaságfejlesztési programot, hiszen ehhez semmi más nem kell, mint akarat. Ennek a kormánynak magától értetődő és természetes, hogy anyagi értelemben is felelősséget kell viselnie a határon túli magyar közösségekért. A magyar gazdaság elmúlt évekbeli és a következő évekre előrevetített teljesítménye lehetővé teszi ezt. Egybeesik az akarat és a képesség. Egy ilyen program sikerességének feltétele, hogy olyan helyi partnerünk legyen, aki felkészült és kellőképpen elkötelezett aziránt, hogy egy ilyen programot véghezvigyen, ami nem kis kihívás Erdély vonatkozásában, hiszen egy Magyarországnál is nagyobb területről, a magyarországinál jóval nagyobb településszámról beszélünk, ahol magyarok élnek. Mindezt tekintetbe véve egy gigantikus vállalkozásról van szó. De minden igényt kielégítő és felkészültségű az a partner, amellyel összefogtunk ennek a programnak a sikerre vitelére. Ez a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. Kelemen Hunor elnök úrban és munkatársaiban olyan partnerekre leltünk, akik kétséget kizáróan bizonyítják, hogy felkészültek egy ilyen program végrehajtására. Rajtuk fog múlni a program sikere – mondta Magyar Levente államtitkár.
A százmilliárd forintot is elérheti a támogatás
Tekintettel a példátlan és hosszú távú kezdeményezésre, a program a százmilliárd forintos nagyságrendet is elérheti. Nem egy-egy időszakos beavatkozásról van szó, hanem mostantól kezdve a magyar kormány nemzetpolitikájának stabil pilléréről beszélünk.
– Folyamatosan rendelkezésünkre kell álljanak olyan eszközök, amelyek által a magyar közösségek anyagi értelemben meg tudnak erősödni. Első lépésként egymilliárd forint áll rendelkezésünkre arra, hogy a Mezőségen megvalósítsunk egy mintaprogramot, ami arra hivatott, hogy az ott élő magyar gazdálkodókat, vállalkozókat 4,5 millió forintnyi vissza nem térítendő támogatással segítse, amihez 25 százalékos önrészt kell biztosítani. A pályázó gazdáknak bemérjük a földterületeit, elvégezzük a kataszteri bejegyzéseket, ami eddig adott esetben gátjai voltak a gazdálkodásnak – fogalmazott Magyar Levente.
Amennyiben sikeres lesz ez a program, s a következő hónapokban mind a budapesti kormánynak, mind az erdélyi magyar közösségeknek bizonyítani tudják, hogy ez transzparens és az emberek valódi érdekeit szolgáló program, akkor lehetőség lesz arra, hogy kilépjenek ebből a dimenzióból mind területi, mind finanszírozási értelemben, és elindíthatnak egy nagyszabású fejlesztési programot, aminek célja, hogy az erdélyi magyarok, bárhol is éljenek, bármennyire is kisebbségben legyenek adott településen, érezhetően megerősödjenek. Olyan egzisztenciális felemelkedést remélnek a programtól, ami korábban nem volt tapasztalható. Sok mindent kell ellensúlyozni, hiszen hátrányokkal néznek szembe azok a magyarok, akik vállalkozóként akarták a közösséget előre vinni.
– A Mezőség Maros megyei részére esett a választás, az itt élő néhány tízezer ember a célközösség. Ebben a régióban nagy szükség van a gyors beavatkozásra és a gazdasági segítségre. A sok hitegetés után most tényleg itt lesz a segítség. Ilyen kezdeményezésre nem volt példa. A gazdasági és politikai hányattatások után, amin az erdélyi magyarság az elmúlt száz évben keresztülment, végre egy kézzelfogható lehetőség, ami minden egyes erdélyi ember számára elérhető lesz, nem csak azon a jogon, hogy pályázhat, hanem azon a jogon, hogy munkahelyeket fogunk teremteni, befektetések érkeznek. Ha a vállalkozók erősödnek, ennek kihatása lesz a közösség minden tagjára. A Vajdaságban és Kárpátalján remekül sikerült, nem arról van szó, hogy néhány vállalkozót támogatunk, hanem minden Erdélyben élő magyar emberhez szeretnénk eljutni, minden Erdélyben élő magyar ember élhet a lehetőséggel. Jó hír, hogy hatalmas léptékű fejlesztések lesznek, és hatalmas támogatások fognak érkezni Romániába, amiből olyan régiók is részesülnek, ahol románok laknak többségben – biztosította a hallgatóságot az államtitkár.
A jólétért ne kelljen elvándorolni
Kelemen Hunor szövetségi elnök rámutatott, hogy amikor a Vajdaságban elindították a programot – amely azóta nagyon sikeresnek bizonyult, a támogatások összege eléri az ötvenmilliárd forintot –, Orbán Viktor miniszterelnök elmondta, szándéka, hogy ezt kiterjesszék más régiókra, ahol magyar közösségek élnek. Ez megtörtént, a közös cél az, hogy az erdélyi emberek jobban éljenek, hogy a jövőt a szülőföldön alapozzák meg, hogy ne kelljen elvándorolni azért, hogy az anyagi jólét feltételeit megteremtsék. Magyar Levente államtitkár személyében egy olyan partnerre találtak, aki elkötelezett az országhatárokon kívül élő magyar közösségek gazdasági jóléte iránt. – Nemcsak tudja, mit kell tenni, hanem a gyakorlati lépéseket is megteszi. Létrehoztuk a Pro Economica Alapítványt, ez fogja lebonyolítani a pályázatokat nyílt pályázati rendszerben. Azoknak a kisvállalkozóknak, kisgazdaságoknak, magánszemélyeknek nyílik meg a lehetőség, akiknek megvan az önrészük. A programnak a román gazdaságra is jótékony hatása lesz, ezért bízunk benne, hogy a legnagyobb nyitottsággal fogadják. S amennyiben a főpróba sikerül, s a gazdaságfejlesztési program meghozza az eredményeit, továbblépünk a Székelyföld, Közép-Erdély, Dél-Erdély és a Partium felé… Vannak identitásunkból fakadó gondjaink, amelyek mellett lennie kell egy olyan tervezésnek is, amely a jóléti társadalom megteremtéséhez tartozik. A ma induló gazdaságfejlesztési program, amelyet Magyarország kormánya támogat, ilyen – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök.
Június 15-től lehet pályázni
Péter Ferenc megyei tanácselnök elmondta, öröm, hogy Maros megyében, a Mezőségen, egy olyan szórványrégióban indul a projekt, amelyet szándékukban állt fejleszteni. Köszönet illeti a magyar kormányt, hogy támogatja ezt a régiót. – Nem könnyű a feladat, amelyre vállalkozunk, de úgy érzem, hogy megbirkózunk vele. A sikerhez szükség van mindenki munkájára. A segítség megvan a magyar kormány és az RMDSZ vezetősége részéről, a többi pedig rajtunk múlik – fogalmazott a tanácselnök.
A Pro Economica Alapítvány igazgatótanácsa: Balázs Attila közgazdász, Csóti Emese projektmenedzser, Jakab István lelkipásztor, Kecskés Csaba lelkipásztor, Novák Levente jogász. Ügyvezető igazgató: Kozma Mónika.
A Pro Economica honlapján már megjelentek a pályázati feltételek, június 15-étől egy hónapon át lehet benyújtani a pályázatokat. Érdeklődni az alapítvány Forradalom utca 1. szám alatti irodájában vagy a honlapon lehet.
MEZEY SAROLTA / Népújság (Marosvásárhely)
2017. május 23.
Felélénkítenék az erdélyi gazdaságot a magyar kormány támogatásával
Az erdélyi magyarság gazdasági felvirágoztatása a hosszú távú célja annak a magyar kormányzati programnak, amelynek „főpróbáját” a Maros-Mezőségen tartják. A térség gazdálkodói, vállalkozói számára hamarosan 4,5 millió forint áll rendelkezésre, a projektet pedig ezután egész Erdélyre kiterjesztik.
„Számba kell vennünk erőinket, szerveznünk kell a munkát, tudnunk kell a célt, amit el akarunk érni” – Kós Károly ezen gondolatait választotta mottójául a marosvásárhelyi Pro Economica Alapítvány, amelynek hétvégi székhelyavatóján ismertették a magyar kormány RMDSZ-támogatással megvalósuló erdélyi gazdaságélénkítő programját. Az alapítvány Marosvásárhely főterén, a Köpeczi-Teleki-házban rendezte be székhelyét
A nemzetpolitika stabil pillére
A magyar kormány gazdaságdiplomáciáért felelős államtitkára, Magyar Levente elmondta, a Vajdaság és Kárpátalja után a legnagyobb külhoni magyar közösség számára, Erdélyre is kiterjesztik a „sorsfordító jelentőségű” projektet. „Ezzel is igyekszünk az erdélyi magyarságot sújtó sérelmeket kiegyensúlyozni, és most van egy olyan nemzeti kormány Magyarországon, amely gazdaságilag képes is arra, hogy ezt végrehajtsa. Elkötelezettek vagyunk megtenni ezt a történelmi lépést, mert anyagi értelemben is felelősséget vállaltunk a külhoni magyarságért, jelenleg pedig a politikai akarat és képesség egybeesik, és helyi partnerre is leltünk. Gigantikus vállalkozás, mert Erdély nagyobb Magyarországnál, éppen ezért évtizedes távlatban tervezünk, ez a kiszámítható, átlátható, hatékony program stabil pillére lesz a nemzetpolitikának. Olyan anyagi fellendülést eredményez, amilyen még nem volt, célunk az erdélyi magyarságot érezhetően megerősíteni.Hatalmas léptékű fejlesztések lesznek, ezért ez jó lesz Romániának is – fogalmazott az államtitkár.
Romániának nincs félnivalója
A megnyitón az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor úgy fogalmazott, azt szeretnék elérni, hogy az anyagi jólét megteremtéséhez ne kelljen elvándorolni. Mi úgy tervezünk itthon, hogy döntéseinknek köszönhetően a magyar emberek – bárhol is éljenek Erdélyben – érezzék a gazdasági programok nyújtotta gondoskodás hatását. Vannak identitásunkból fakadó gondjaink, amelyek orvoslása mellett olyan befektetéseket kell elindítanunk, támogatnunk, olyan erőfeszítéseket kell tennünk, amelyek közösségünk jólétét teremtik meg. A ma (pénteken, szerk. megj.) induló gazdaságfejlesztési program, amelyet Magyarország Kormánya támogat, ilyen. Az igények régiónként különböznek, ezért a pénzforrások hatékony felhasználására törekszünk.Abban is bízom, hogy az új gazdaságfejlesztési programunkat nyitottsággal fogadja a román fél is, hiszen amennyiben a főpróba, azaz a Maros-mezőségi Gazdaságfejlesztési Program sikeres lesz, és képesek leszünk eredményeket felmutatni, továbblépünk Székelyföld, Közép- és Dél-Erdély, de Partium fele is” – mondta a szövetségi elnök. A Maros megyei tanács elnöke, Péter Ferenc megköszönte és külön megtiszteltetésnek vette a lehetőséget, hogy a Maros-Mezőségen indulhat a program, a szórványvidék ugyanis specifikus odafigyelést igényel.
A Maros-mezőségi Gazdaságfejlesztési Program megvalósítását a marosvásárhelyi Pro Economica Alapítvány végzi, amelynek a hétvégén avatták fel a Köpeczi-Teleki házban található székhelyét. „Egyéves munkafolyamat után ez mérföldkő és komoly bátorságpróba számunkra, hiszen Erdély gazdasági felvirágoztatása a program célja” – mondta az alapítvány ügyvezető igazgatója, Kozma Mónika.
Akár 100 milliárd forint
A Maros-mezőségi kisgazdálkodók, magánszemélyek, kisvállalkozók nyílt pályázati rendszerben 4,5 millió forint értékben pályázhatnak eszközbeszerzésre, fejlesztésre, a földbirtokviszony rendezésére 15 százalékos önrész biztosítása mellett a június 15-től egy hónapon keresztül a gazdaságélénkítő programban, majd kiértékelik az eredményeket. A cél az, hogy minden jó pályázatot támogassunk Erdély-szerte, mindenki számára nyújtsunk kézzelfogható támogatást, minél több embert érjünk el. A mintaprogramra összesen egymilliárd forint (mintegy 3,2 millió euró) van erre jóváhagyva, de szerintem már idén is lesz többletigény, s addig fogjuk emelni a keretet, amíg minden jó pályázót támogatni tudunk. Ha azt vesszük figyelembe, hogy a jóval kisebb Vajdaságban 50 milliárd forintot osztottunk szét, akkor Erdélyben elérhetjük a 100 milliárd forintot (mintegy 324 millió euró – szerk.megj.)” – ismertette Magyar Levente. A gazdaságfejlesztő program részletei hamarosan elérhetők a www.proeconomicaalapitvany.ro honlapon.
Gáspár Botond / Székelyhon.ro
2017. július 7.
A határon túli területek gazdasági fejlesztéséről tanácskoztak az IKSZ kisvárdai táborában
Az identitásmegőrzés mellett Erdély, Felvidék, a Vajdaság és Kárpátalja magyarlakta területeinek gazdasági fejlesztési programjairól, a fiatalok szülőföldön tartásának lehetőségeiről tanácskoztak a magyar kormány és a határon túli magyar szervezetek vezetői az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) nyári táborában a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kisvárdán pénteken.
Az Itthon, Fiatalon, Szülőföldön Akadémia című rendezvény péntek délelőtti szekcióülésén a fiatalok szülőföldön való boldogulásáról tartottak kerekasztal-beszélgetést, délután pedig a határon túli területek gazdaságfejlesztési programjainak jelenlegi állásáról számoltak be a külhoni magyar politikusok a több mint 170 résztvevőnek.
A rendezvényen Kiss-Parciu Péter, a Külügyi és Külgazdasági Minisztérium határ menti gazdaságfejlesztésért felelős helyettes államtitkára elmondta, a kabinet által elindított külhoni gazdaságfejlesztési programok célja elsősorban a munkahelyteremtés, a vállalkozások segítése és az „egységes Kárpát-medencei térben való gondolkozás” elősegítése. Előadásában rámutatott, a fejlődés alapjait a közút- és vasútfejlesztés jelenti az anyaország és a külhoni magyar városok viszonylatában, de ugyanilyen fontos új határátkelési pontok kialakítása is.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke kifejtette, az elmúlt több mint két évtizedben a határon túli magyarokat összefogó szervezetek a külhoni magyar közösségek identitásmegőrzésével, a megmaradás problémáival és az oktatást, a kultúrát, a médiát és a nyelvhasználatot érintő kérdésekkel foglalkoztak leginkább. Jelenleg az életminőség és az egzisztencia kialakítását, azaz a gazdasági megerősödést tartják a magyarok és az őket képviselő politikai erők a legfontosabb feladatnak.
Hozzátette, ehhez nem volt elegendő a szerb állam pénzügyi támogatása, az elmúlt években Magyarországról érkező források azonban elindították a gazdasági fejlődést a Vajdaságban is. Elkészült egy három évre szóló gazdaságfejlesztési program, amelynek megvalósításához 2015 novemberében 50 milliárd forintot biztosított a magyar költségvetés – emlékeztetett a VMSZ vezetője.
Ismertette, hogy az elmúlt másfél évben a források elosztására és az irányítói feladatokra létrehozott alapítvány 13 pályázatot hirdetett meg három körben, amire 7 ezren pályáztak és 6200 nyertest hirdettek ki. Ezek többsége családi gazdaságok, mikro- és kisvállalkozások voltak, amelyek a vissza nem térítendő támogatásokból eszközöket vásárolhattak, emellett a föld- és a házvásárlási program is elindult.
Jelenleg a nagypályázatok elbírálása van folyamatban, erre több mint 30 magyar cég jelentkezett. A rendelkezésre álló, félmillió eurótól 9 millió euróig terjedő fejlesztési keretből munkahelybővítést és beruházásokat indíthatnak el – ismertette Pásztor István. Megjegyezte, a számítások szerint körülbelül 4 ezer beszállító tud majd ezekre a cégekre rákapcsolódni.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke arról beszélt, hogy Erdélynek földrajzi és gazdasági jellemzői miatt bonyolultabb a helyzete, mint a Vajdaságnak. Erdély gazdaságfejlesztési stratégiáját a tájegységi eltérések, a román nemzetnek a térséget érintő „fóbiája”, valamint az európai uniós források szigorú felhasználási feltételei árnyalják – fejtette ki.
Idén indul el egy kísérleti jellegű program a Mezőségben, majd a következő évben kezdődhetnek ennek a projektnek a székelyföldi, a partiumi, a dél- és közép-erdélyi ágai - közölte a szövetségi elnök. Hozzátette, Pro Economica néven létrejött egy alapítvány, amely a pályázatok lebonyolításával fog foglalkozni.
A kerekasztal-beszélgetésen Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártja (MKP) elnöke összefoglaló előadásában a Felvidék helyzetével kapcsolatban azt mondta, Dél-Szlovákiában csökken a magyarság száma, erős az elöregedés, növekszik a fiatalok elvándorlása és a munkanélküliség, emellett az infrastrukturális fejlesztések és a beruházások elmaradása Szlovákia magyarlakta járásait sújtja leginkább.
A felvidéki kisebbség azonban „nem ült ölbe tett kézzel”, 2014-ben összeállt a Baross Gábor Tervezet, ami a régió fejlesztési lehetőségeit tartalmazza – mondta. Hozzátette, ezt a szakmai anyagot augusztusban és kora ősszel szeretnék bemutatni a magyar közösségnek és ezzel egy időben elindulna egy gazdaságfejlesztési párbeszéd is a lakossággal.
Kárpátaljára több programon keresztül érkeztek gazdaságfejlesztési támogatások Magyarországról az elmúlt években – mondta beszámolójában Gulácsy Géza, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke. A projektekről szólva elmondta, 2016-tól nyílt meg az Egán Ede Gazdaságfejlesztési Program, amely a mezőgazdaságot, a vállalkozásokat és a turizmus fejlesztését támogatta. Ebben az évben a több mint 1100 beérkezett pályázatból 880 kapott támogatást, ami hasonló arány, mint a Vajdaságban.
Idén megduplázódott a pályázók száma 2016-hoz képest, mintegy 3200 pályázatról van vagy lesz döntés a következő időszakban – tette hozzá Gulácsy Géza. (MTI)
2017. augusztus 30.
Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (augusztus 23-29.)
Gazdasági revizionizmus vagy esély a magyar megmaradásra és megtartatásra? – HVG-s körkép a magyar kormány határon túli vállalkozásfejlesztési támogatásairól
Megszólalt a héten a HVG legfrissebb számában Szabó Yvett és a hetilap Gazdaság rovatában közreadott Hinternacionalizmus című cikkében azt járta körül, hogy miként alakult a magyar kormány sokmilliárdos vállalkozásösztönző támogatásainak sorsa a Kárpát-medencében. A program kedvezményezetteit és szakembereket megkérdezve annak igyekezett utánajárni, milyen esélyt jelent ez az előzménytelen és bőkezű budapesti segítség határon túli magyarság szülőföldön való boldogulása számára, és mi az oka annak, hogy míg egyes szomszéd országok megértéssel, sőt örömmel fogadják a támogatási programot, mások viszont berzenkednek ellene, fenntartásaiknak hangot adva pedig jogi érvekkel hozakodnak elő.
„Aki Magyarországon azzal érvel a határon túliak támogatása ellen, hogy a pénzből hány kórházat lehetne itthon felépíteni, az gyorsan menjen tüntetni amiatt, hogy a német, holland, osztrák, svéd adófizetők – EU támogatások formájában – Magyarországra küldik pénzük egy részét, egyebek között vállalkozások fejlesztésére.”
Ekképp indítja a HVG szerkesztője, Kocsis Györgyi a hetilap legfrissebb számának belső oldalán az aktuális lapszám ajánlóját. A szerkesztőségi „előszava” annak a joggal népszerű közvéleményformáló orgánumnak, mely minap, tőlünk elszármazott felelős szerkesztőjének, Nagy Iván Zsoltnak megújulási programját meghirdető című hitvallásával, a Legyen világosság! – Ha független sajtó nincs, demokrácia sincs-el tette le a garast az olvasóknak az objektív és színvonalas információkkal, valamint a hiteles és kendőzetlen véleményekkel való kiszolgálása mellett, nem véletlenül kapta a Hetedhét határon túl címet. A szóbahozott tartalomismertető elöljáró beszéd, amint arról fenti fotónk is tanúskodik, elsősorban a népszerű közéleti, gazdasági-politikai folyóirat idei 34. számában címlapsztoriként helyet kapó, Szabó Yvett által írt cikkre összpontosított, melynek bemutatásra ezúttal vállalkozunk.
A mögöttünk hagyott hét nap szerintünk feltétlenül megkülönböztetett odafigyelést érdemlő publikációjának ismertetése előtt viszont érdemes még a szerkesztői beköszöntőből néhány további gondolatot idézni. Annál is inkább kívánatos ezt megtenni, mert Kocsis Györgyi a folytatásban nemcsak arra hívta fel a figyelmét mindazoknak, akik kezükbe vették az eheti nyomtatott HVG-t, hogy mennyire hamis demagógia azzal érvelni, hogy a határon túli magyar közösségeknek nyújtott anyagi támogatások miatt nem jut pénz magyarhoni szükséges beruházásokra, hanem mást is hangsúlyosan szóbahozott. Azt is, ami azért annyira nem igazán jó befektetés a budapesti kormány számára és azt is, hogy meglátása szerint, milyen motivációk állhatnak az eddig soha nem tapasztalt nagyságrendű, a Kárpát-medencei magyar közösségek számára biztosított budapesti gazdaságélénkítő programok hátterében.
Jöjjön tehát a redaktori preambulum folytatása:
„(Beszúrás: ami biztosan pénzkidobás, az a minden fronton leszerepelt Szőcs Géza exállamtitkár, all-round lúzer hazai startup vállalkozások állítólagos menedzselésre indított startupjának a minap adott 400 millió – lásd cikkünket a Magyarország rovatban. Beszúrás vége.)
Minden országnak, térségnek elemi érdeke ugyanis, hogy szomszédságában prosperitás legyen, különben kezelhetetlenné válik a gazdasági bevándorlás, terjed a bűnözés és más török áfium. Amennyire korlátolt gondolkodásra utal azonban a gazdasági sovinizmus, annyira az a magyar kormány által érvényesíteni próbált etnicista gazdaságpolitika is. E heti címlapsztorink azt járja körül, miként ad(na) az Orbán-rezsim jelentős magyar kormányzati támogatásokat határon túli vállalkozásokra, úgy hogy azok csak az ott élő magyarok számára legyenek elérhetők, ezért – az uniós joggal ellentétben – magyar állampolgársághoz köti a juttatást”
A szerkesztői lapszám-beharangozó zárójelbe tett beszúrását illetően nem mennénk bővebben bele a részletekbe. Aki a Hamvay Péter által készített Szőcs Géza 400 milliót költhet nagy kísérletére című cikkre kíváncsi, melyből amúgy kiderül, hogy a kulturális államtitkárság és a milánói expóbiztosság után most a költő-politikus, azért kapott 400 millió adóforintot kapott új hobbijára, a „találmányok piacra jutásában érintett intézmények rendszerének, együttműködésének, szinergiájának vizsgálatára”, az ide kattintva megismerkedhet a miniszterelnöki főtanácsadó, – az egykori költő pályatárs, Körössi P. József nem túlságosan hízelgő olvasatában „A főnök” – merész terveivel. Meg azzal is, hogy Szőcs Géza leplezetlenül képes önmaga fontosságát hangsúlyozni páratlan szerénységről is tanúságot téve: úgy véli, óriási kár lenne állítólagos nemzetközi kapcsolatrendszerét nem a köz javára hasznosítani, mert mind mondja: „Nemzeti ügy, hogy ezt a páratlan networköt kamatoztassuk.”
Ami az eheti HVG lapszám szerkesztőjének, Kocsis Györgyinek „fülszövegében” szintén megfogalmazást nyert és fentebb olvasható volt, az vélhetően egyeseket reflexiókra vagy akár vitára is ösztönözhet. Számukra, de távolról sem csak nekik, úgy hisszük, mindenképen érdemes alaposabban megismerni Szabó Yvett Hinternacionalizmus című tényfeltáró riport-összeállítását, melynek néhány apró részletét a hetilap online változata isközreadta minap.
Felemás a gazdasági nemzetegyesítés 2017 augusztus végi mérlege a Kárpát-medencében – derül ki a HVG címlapsztorijának már a felvezetőjéből, az pedig, hogy ez így alakult, nem a kezdeményező Orbán-kormányon múlt. Magyarország szomszédjai közül például a nem EU-tag Szerbia és Ukrajna örül, vagy csak egyszerűen tudomásul veszi, ha az ott élő magyar nemzetiségű polgárai az anyaországuk jóvoltából pénzt, paripát, azaz páratlan esélyt kapnak a szülőföldjükön való boldogulásra vállalkozásfejlesztési támogatások révén. Viszont az EU-tag Románia és Szlovákia mindezt egészen másképp látja.
A cikk felvezetője, majd a beszédes példázata a május 19-én, Marosvásárhelyen beígért „főpróba”, azaz a Maros-mezőségi Gazdaságfejlesztési Program beindításnak megtorpanásáról egyértelműen jelzi: Bukarest álláspontja az erdélyi magyarok vállalkozásfejlesztési támogatása tekintetében egyelőre éppoly merev, mint volt annakidején az ún. Státustörvény kapcsán, 2001-ben. Kormányok azóta jöttek-mentek a Dâmboviţa partján, de a jelek szerint a „hagyományos” bizalmatlanság a régi, a zsigeri ellenálláson túllépni, mert, ha azt nem akarják, nem lehet.
„Mégsem tudott beindulni a romániai magyar vállalkozások milliárdos támogatása, hiába ígérte az Orbán-kormány. Románia ugyanis jogsértőnek tartja a magyar szándékot. A szerbek ugyanakkor örülnek a pénznek, a gazdasági revizionizmus gondolata fel sem merül bennük.
A marosvásárhelyi székhelyű Pro Economica Alapítvány honlapján július 5-én jelent meg az utolsó hír, amelyben a projektet koordináló szervezet közli: elhalasztják a június közepére beharangozott pályázatokat, és egyeztetnek a román hatóságokkal, hogy a magyarországi támogatás a befogadó ország jogrendjébe illeszkedjen. A határon túli magyarok vállalkozásainak megsegítésére, valamint termőföld- és ingatlanvásárlásra az Orbán-kormány az elmúlt másfél évben összességében 150 milliárd forintot is meghaladó támogatási programot hirdetett meg.
Összehasonlításul: ez több mint amennyit a magyar állam egy évben a háziorvosi hálózat finanszírozására költ. A program már két országban is elindult. A Vajdaságban és Kárpátalján javában működtetik és használják azokat a gépeket és ingatlanokat, amelyeket a pályázat első nyertesei a zömében vissza nem térítendő pénzből megvásároltak. Romániában és részben Szlovákiában viszont diplomáciai csörtéken akadt el a projekt, amely évszázados lelki sérüléseket szaggathat fel Közép-Európában, miközben a Fidesz hátországát és szavazótáborát minden bizonnyal erősíteni tudja.”
A cikkszerző által felkeresett vajdasági magyar kisvállalkozók számára a Prosperitati alapítványon keresztül folyósított budapesti anyagi támogatás úgy kellett, mint egy falat kenyér. A sokat, bő évtizeden keresztül minden Kárpát-medencei magyar honfitársaink által sokkal jobban megpróbált vajdasági magyar közösség számára a túlélést, tehát a megmaradás esélyét megteremtő, forintmilliókban, sőt még ennél is nagyobb nagyságrendben nyújtott segítségnyújtás jelentősége vitathatatlan, valóban nemzetpolitikai fordulópontot jelentő kezdeményezésként értékelhető. Még akkor is az, ha a külső szemlélő számára mutatkoznak „gyermekbetegségek”, például olyanok, hogy a kedvezményezettek óvatosak, talán egy Budapestről érkező újságírónak túlon túl is azok.
A szabadkai Ötvös Attilát érteni, megérteni lehet, elmarasztalni viszont kevésbé kellene, mert ő Vajdaságban élt tegnap és tegnapelőtt is. Ő már bizonyára találkozott házfalakon, nem is rég, konkrétan alig öt esztendeje olyan feliratokkal, melyek ma már hál’ Istennek hihetetlennek tűnnek. Olyanokkal, mint például a „Srbija Srbima”, „Smrt mađarima” (”Szerbiát a szerbeknek”, „Halál a magyarokra”) vagy „Mađare pod led” („Jég alá a magyarokkal”).
Ezek a lélekölő emlékképek aligha felejtődnek el néhány év alatt, feldolgozásukhoz még hosszú időre van szükség. Mifelénk, a nagy egyesülés centenáriumi készülődésének közepette nagyobb megértéssel viszonyulunk a szabadkai fitneszszalon létrehozójának félszegségéhez is, mint a mai Pest-Budáról Vajdaságba látogató vendég. Mi azt is tudjuk, hogy 2013 decembere óta Belgrád miként tette névlegessé Vajdaság önálló tartomány autonómiáját, de ezt most hagyjuk is. Helyette inkább olvassuk Zserai Zsoltot, mert amit mond, az nemcsak megindító, hanem felettébb üzenetértékű is:
„A szabadkai Ötvös Attila például 775 ezer dinárt, mintegy 2 millió forintot nyert el egy fitneszközpont létrehozására. A klub megnyílt ugyan, de még a Facebook-oldalán sem olvasható magyar szó. Ahogy egy másik nyertes, Berkesei Ildikó magyarázza a HVG-nek, otthon ő is magyarul beszél, de amint kilép az utcára, átvált szerbre. Az utcákon egyre kevesebb a magyar felirat, hiába bír autonómiával a Vajdaság. Ildikó és ikertestvére, Gabriella divattervező, egyedi táskákat készítenek, de szeretnének cipőgyártással is foglalkozni. Ezért a támogatásból három varrógépet vettek, amelyek közül az egyik már lábbelik készítésére is alkalmas lesz. Elsősorban az interneten értékesítenek, s ott magyarul is kommunikálnak.
Az újabb pályázati kör már nagyobb cégeket is elérte a Vajdaságban. Több közepes agrárvállalkozás is egymilliárd forint fölötti összeghez jutott. A csantavéri Gebi takarmánygyár termelési igazgatója, Zserai Zsolt azt mondja, az elmúlt 20-25 év határzárai, embargói és háborúskodásai után szinte hihetetlen volt számukra, hogy az anyaország több mint 1,3 milliárd forintjának köszönhetően lehetőségük nyílik egy napraforgó-feldolgozó és egy – tároló építésére.”
Másutt, Kárpátalján, Dél-Baranyában és a Mura-vidékén a tapasztalatok szintén pozitívak, vagy reményekre feljogosítók. A romániai mellett a szlovákiai ellenállást viszont le kell majd küzdeni, ami komoly feladatot ró a magyar diplomáciára. Borítékolható: Orbán-Fico barátság ide, Orbán-Fico kölcsönös megértés oda, a Széchenyi programirodában munkálkodók tennivalója, – mert Szlovákiában, akárcsak a státustörvény esetében ezúttal is csak különutas, kvázi „öszvérmegoldással” kell próbálkozni – aligha lesz sétagalopp. Ráadásul a magyar állampolgársági törvény hétesztendős szlovákiai utóélete nem igazán ad okot túl sok optimizmusra.
„Ukrajna bünteti ugyan a kettős állampolgárságot, a pénznek azonban nem állta útját. Már Kárpátalján is 2,2 milliárd forintot osztottak ki olyan vállalkozóknak, akinek még az első Orbán-kormány idején bevezetett magyarigazolványuk van, vagy dokumentumokkal tudják igazolni magyar iskolai végzettségüket és legalább középfokú magyarnyelv-tudásukat. Bár Horvátországban és Szlovéniában csak néhány ezres magyar közösség él, ott is készülnek a pályáztatásra. Szlovákiában azonban nagyobb a tét, hiszen a félmilliót közelíti a magyarok száma, miközben ott is szankcionálják a kettős állampolgárságot, méghozzá a szlovák megvonásával. Így nem csoda, hogy a felvidéki program beindítása is húzódik. Jóllehet annak büdzséjét 2017-re 5 milliárd forintra emelték, csak júliusban jelölték ki, hogy a határ menti kétoldalú projekteket is irányító Széchenyi programiroda lesz a pályázatok kezelője. pedig a többi országban az ottani kisebbség által felállított szervezetek irányítják a tendereket.”
Pedig sem a nemzetközi jog, sem az európai bevett gyakorlat nem indokolja a román és szlovák ódzkodást. Ezt a Szabó Yvett által megkérdezett szakemberek mind-mind megerősítik. A fenntartások mögött újra csak felsejlik a bizalmatlanság, az előítéletesség, az ellenkezőkben saját históriájuk egynémely XX. század eleji mozzanata ötlik fel. Amikor a köztudatban ma is él annak a forgatókönyvnek az emléke, hogy egykor a románok, bankjaik segítségével, tudatosan felvásárolták Erdély földjét, hogy onnan kiszorítsák a magyarokat és növeljék a románok arányát, ott hiába érvelsz XXI. századdal, közös, uniós nagy hazával.
„Önmagában nem mond ellent a nemzetközi jognak ez a támogatáspolitika, és nem is számít unikálisnak. Lattmann Tamás nemzetközi jogász azt mondja, inkább csak az az egyedi, hogy – Trianon következményeként – egy nemzetnek minden irányban ennyi tagja szakadt ki az anyaországból. Éppen ez a mérték az az, ami veszélyezteti a status quot és érzékenyebbé teszi az utódállamokat. Elvégre hasonló törekvéseket már a magyarok is érezhettek a bőrükön, amikor az 1990-as évek elején a román királyság utasítására a román bankok finanszírozták a románok földvásárlásait Erdélyben. Amikor pedig Gömbös Gyula 1933 nyarán Hitlerrel tárgyalt Németországban, az egyetlen feszültséget az okozta a szövetségesek között, hogy a német állam pénzt adott a Közép-Európában élő német ajkúaknak, hogy részesedéseket szerezzenek bankokban, bányákban – sorolja a történelmi párhuzamokat Gulyás László történész. Magyar Gábor ügyvéd ugyancsak azon az állásponton van, hogy ha a magyar állam betartja azokat a brüsszeli szabályokat, amelyek például egy-egy gazdasági társaság támogatását három éven belül legfeljebb 200 ezer euróban maximálják, és nem diszkriminál állampolgárság alapján, akkor semmi akadálya nem lehet a dotációnak. Ha viszont a pályázati kiírás kizárja a románokat, illetve piactorzító, akkor azok a vállalkozások végső soron beperelhetik a magyar államot a bíróság előtt, vagy jogorvoslatért fordulhatnak a romániai versenyhatósághoz. Összességében azonban a nemzetpolitikai stratégia végső soron felülírja azt a gazdasági racionalitást, hogy a határon túli magyarok természetes munkaerő-utánpótlást jelenthetnének az anyaországban, és itt termelhetnék meg a GDP rájuk eső részét.”
A bevezetőnkben már szóvá tettük, hogy a Hetedhét határon túlcímet viselő lapajánló egy-két megfogalmazása minden bizonnyal vitára fog ingerelni egyeseket. Ez hangsúlyosan valószínűsíthető a cikkszerző egyes, az elkövetkezendőkben olvasható következtetései okán is. A szemleírónak nem tiszte a minősítés, de a „gazdasági revizionizmus” fogalomhasználat kapcsán nem tudja titkolni megütközését. Vajon valóban erről lenne szó a magyar kormány vállalkozásösztönző támogatásai kapcsán? Szerintünk aligha.
Mielőtt átadjuk a szót ismét Szabó Yvettnek, hadd jegyezzük meg: ha a szabadkai Berkesi Ildikó és testvére, Gabriella budapesti segítséggel három varrógépet vehetett, s ezek közül egyikkel már cipőt is fognak tudni majd készíteni és értékesíteni, ha a csantavéri honfitársaink napraforgó-feldolgozót meg napraforgó-tárolót tudnak majd építeni hasonló forrásból, vajon indokolt-e ez az előítéletekre csak ráerősítő és óhatatlanul keserű szájízt adó meg gyanakvást keltő szóhasználat? A magunk részéről inkább hiszünk a cikkszerző által megkérdezett újvidéki magyar írónak, Végel Lászlónak, aki jónak ítéli az Orbán-kormány kezdeményezését, miközben maga is tisztában van azzal is, hogy „az ördög a részletekben rejlik.” Vajon nem csak annyi történik, hogy Szabadkán, Csantavéren és Oromhegyesen meg másutt is, egyre többen a jövőjüket talán már nem Budapesten, Győrben vagy Stuttgartban képzelik el. Mindössze ennyi, de ez talán bőven elegendő is.
Ahogyan annak okán se kiáltanánk „gazdasági revizionizmust” 2017 augusztusában, mert a tavalyi és az idei évben tízmilliárd forintból fejlesztik Kárpátalja magyar vállalkozásait és gazdaságait, összesen 17 ezer családot érintően. Azért pedig végképp nem, mert például nyolc nappal ezelőtt Beregszászban, a Rákóczi-főiskolán 954 nyertes pályázóval, kárpátaljai magyar mezőgazdasági vállalkozóval írtak alá támogatási szerződést az Egán Ede program jóvoltából, aminek köszönhetően, ismételjük csak meg, mert nem árt, 17 ezerre nőtt az exisztenciateremtő kárpátaljai családi vállalkozók száma, amivel az ottani magyar túlélés és a megmaradás esélye megnőtt.
„Márpedig a Kárpátaljára, a Vajdaságra vagy Felvidékre szóló gazdaságfejlesztési stratégiák inkább gazdasági revizionizmussal próbálják begyógyítani a Trianon ütötte sebeket. A kárpátaljai magyarság programjaiban sarkalatos pontként nevezik meg, hogy hosszabb távon is a magyarok birtokában maradjanak a kül- és belterületi földek, annál is inkább, mert a parlagon heverő birtokok egyre jobban vonzzák a spekulánsokat.
Más piaci környezetben, de hasonlóan fogalmaz a vajdasági program is: „A cél a szántóföldek fölvásárlása, azaz a közösség tulajdonban való megtartása.” a gazdaságilag jóval fejlettebb Horvátországban már alig van eladó terület, miközben óriási a kereslet a termőföldre, így az árak egyre emelkednek. a fiatal magyar házasok lakóingatlan vásárlására is kapnak pénzt a határ túloldalán. A legfeljebb 3,1 millió forint odaítélésének egyebek mellett az a feltétele, hogy a család legalább 10 éven át ott éljen a támogatásból megvásárolt lakásban.
Az első birtokbavételek már meg is történtek, amiről a helyi, ámde az anyaországból bőkezűen támogatott magyar nyelvű sajtó meg is kezdte a tudósítást. Az idilli képek pedig igencsak jól jönnek az Orbán-kormánynak, amely a határon túliak voksaival bármilyen ellenzéki vagy külföldi diplomáciai morgás mellett tovább tudja növelni szavazótáborát. Végel László vajdasági magyar író például úgy látja, hogy elvben jó kezdeményezés ez a támogatáspolitika, mivel a (hivatalos) célja a vajdasági magyarság szülőföldön való maradása. A megvalósítása azonban bizonytalan. Az elvándorlás nem állt le, inkább felgyorsult, amit hosszú idő után először a Vajdasági magyar szövetség elnöke is elismert. Augusztus 20-ai beszédében Pásztor István az elmúlt évek legfontosabb és egyben ijesztő tapasztalataként említette a minden péntek délután hazafelé és a vasárnapi ebéd után elfelé igyekvő autók és kisbuszok sokaságát a határátkelőkön. Miközben pedig az esetlege kételyekről a határon túli sajtó szót sem ejt, a magyar kormány szponzorált közleményei között a kárpátaljai hírportálokon piaci reklám hirdeti, hogy Magyarországon százával várják a határon túliakat az egészségügyi állásokba.”
Végül, de korántsem utolsósorban szóljunk arról, hogy a felrajzolt Kárpát-medencei körképet egy keretes írás egészíti ki, melyből két budapesti nagykövet, a román Marius Gabriel Lazurca és a szerb Rade Drobac egymástól gyökeresen eltérő véleménye ismerhető meg a magyar kormány határon túli vállalkozásösztönző támogatáspolitikai gyakorlatát illetően. A Diplomáciai csörtecímet viselő, a tisztánlátást szolgáló felettébb hasznos, „háttéranyagot” alább szintén az olvasó rendelkezésére bocsátjuk:
„Románia egyértelműen úgy látja, sérti a nemzetközi normákat, ha valamely állam gazdaságpolitikájának az a célja, hogy kisebbségben élő rokonait segítse meg egy másik állam területén. Marius Gabriel Lazurca szerint ehhez el kell nyerni a másik állam belelegyezését. A román álláspont szerint azonban úgy látszik ennek az a feltétele, hogy a tervezett pályázatokon ne csak magyarok indulhassanak. A nagykövet – miközben sűrűn hangoztatja, hogy Románia nagy híve a közös projekteknek – a HVG kérdésére úgy fogalmazott: „Ezeket az intézkedéseket nem lehet diszkriminatív módon, etnikai kritériumok alapján foganatosítani, mivel ez ellentétes a nemzetközi és az európai normákkal.
Nem érhette meglepetésként a magyar kormányt a bukaresti berzenkedés, hiszen Erdélyben eleve úgy indult a gazdaságfejlesztési programnak, hogy az egymilliárd forint kerettel először csak kitapogatja, milyen a fogadtatása a kisebbség anyaországi támogatásának, és csak később bővíti a lehetőségeket. Első körben csak Maros megyéből jelentkezhettek volna pályázók, ahol a magyarok aránya még mindig egyharmad fölött van, de ez meghiúsult.
Míg Romániában egyelőre kudarcot vallott az etnikai alapú megkülönböztetés, Szerbiában semmi akadálya nincs. Már több mint hatezer pályázó jutott hozzá együttesen csaknem 10 milliárd forinthoz, miközben feltétel (a szerb mellett) a magyar állampolgárság is. Szerbia budapesti nagykövete, Rade Drobac lelkes támogatója a magyar kormány nemzetpolitikájának. A HVG érdeklődésére nem is kertel: szerb érdek is a vajdasági magyar kisebbség támogatása, ami az egész térség gazdasági fejlődését is elősegíti.”
Bálint-Pataki József / maszol.ro
2017. október 5.
„Feléledt” gazdaságélénkítés: rábólintottak a magyar kormány erdélyi programjára
Három hónapos halogatás után október elsején elkezdődhetett a Magyarország kormánya által meghirdetett erdélyi gazdaságfellendítő program. Ez idő alatt világossá vált, nem kifogásolják a Pro Economica Alapítványon keresztül zajló, egyelőre a Maros-Mezőség térségét megcélzó támogatási rendszert a román hatóságok.
„Elkötelezettek vagyunk megtenni ezt a történelmi lépést, mert anyagi értelemben is felelősséget vállaltunk a külhoni magyarságért, jelenleg pedig a politikai akarat és képesség egybeesik, és helyi partnerre is leltünk” – ezekkel a szavakkal indította útjára ez év májusában Marosvásárhelyen Magyar Levente az erdélyi gazdaságfellendítő programot. A szalagvágáson az Orbán-kabinet gazdaságdiplomáciáért felelős államtitkára ugyanakkor arról is beszélt, hogy kormánya évtizedes távlatban tervez, ezért várhatóan a kiszámítható, átlátható, hatékony program stabil pillére lesz a nemzetpolitikának. Magyar Levente szerint az anyaország támogatása olyan anyagi fellendülést eredményezhet, amilyen még nem volt Erdélyben. Az ünnepi eseményen az is elhangzott, hogy az idei pályázatokat június 15. és július 14. között fogadják. Amint beszámoltunk róla, a Pro Economica három típusú pályázatot hirdetett. Egyrészt anyagi segítséget készült nyújtani a mezőgazdasági földterületek telekeléséhez, másrészt állatok, mezőgazdasági gépek és eszközök vásárlását szerette volna támogatni. Harmadrészt segítséget kívánt nyújtani a kis- és középvállalatoknak. Az idei, kísérleti évre Budapest egymilliárd forintos költségvetést irányozott elő.
Nyár eleji hidegzuhany
A kezdeti optimizmust és ezzel együtt a Pro Economica eredeti terveit a Grindeanu-kormány megbuktatása körül kialakult magyarellenes hisztéria törte meg. A közösség gyalázása mellett a bukaresti kereskedelmi tévéadók némelyik műsorában a gazdasági programról is elhangzott egy-egy rosszindulatú célzás, olykor hamis információ a meghívottak vagy akár a műsorvezetők részéről. A félelmetes arányokat öltő magyarellenes hangulatban a program lebonyolítói a halasztás mellett döntöttek. „A Pro Economica Alapítványnak, mint a gazdaságfejlesztési program lebonyolítójának a célja, hogy a befogadó ország, azaz Románia jogrendjébe illeszkedjenek a tervezett gazdaságfejlesztési támogatások, és azok széles körben elfogadottak legyenek. Éppen ezért a közeljövőben sorra kerülő további egyeztetések lezárultáig a pályázati felhívások megjelentetését elhalasztjuk” – ez a közlemény jelent meg július 5-i keltezéssel az alapítvány honlapján.
Román igen a magyar támogatásra
Az eltelt időszakban a pályázatok meghirdetői a versenytanácshoz és a diszkriminációellenes bizottsághoz fordultak. Ugyanakkor diplomáciai szinten is párbeszéd indult a két ország között. Megkaptuk a hivatalos válaszokat, ezek alapján, a pályázati kiírás és a támogatási rendszer nem sérti a versenytársakat, ugyanakkor nem is diszkriminál senkit” – fejtette ki lapunknak Kozma Mónika, a Marosvásárhelyen székelő Pro Economica ügyvezetője.
Románia és Magyarország augusztus végén egyezett meg a program maradéktalan életbe ültetéséről. Szijjártó Péter külügyminiszter akkor a nap legjobb hírének nevezte, hogy bukaresti találkozóján Teodor Meleşcanu, valamint a román kormány többi képviselője is pozitívan fogadta azt a magyar szándékot, hogy a vajdasági és a kárpátaljai után Budapest erdélyi gazdaságfejlesztési programot is indítson. A németek már dolgoznak hasonló programon Románia területén, és mi a német mintára szeretnénk elindítani ezt. Abszolút pozitív a román kormány hozzáállása, és már csak néhány technikai részletet kell tisztáznunk ahhoz, hogy ezt a magyar, a román és az EU-s jogszabályoknak is meg tudjuk feleltetni” – nyilatkozta öt héttel ezelőtt Szijjártó. A külügyminiszter a Romániai Németek Demokrata Fóruma segédletével működő brassói Saxonia–Transilvania Alapítvány hasonló tevékenységére célzott. Ez a német kormány támogatását közvetíti az erdélyi szászok és svábok felé. A program nem, a határidő módosult A bejelentett program nem módosul, mindössze a pályázati határidő tolódik ki október 20-ig.
A 2017-es mezőségi, kísérleti jellegű támogatási rendszer célja itthon tartani a fiatalokat, megtanítani az embereket a tulajdon megbecsülésére, arra, hogy ha birtokolnak egy földdarabot, vagy létrehoznak egy vállalkozást, értékkel rendelkeznek. „Ugyanakkor főpróbája a jövő évi, tizenhat erdélyi megyére kiterjedő programnak” – tette hozzá Kozma Mónika. Előzetes felvilágosítást a www.proeconomicaalapitvany.ro honlapon vagy a szervezet marosvásárhelyi székhelyén, a Szentgyörgy (Forradalom) utca 1. szám alatti Köpeczi–Teleki- házban lehet kapni. Szucher Ervin / Krónika (Kolozsvár)
2017. október 10.
Fókuszban a Mezőség beruházásai
Kezdődik a magyar kormány erdélyi fejlesztési programja – idén egymilliárd a pályázatok összege
A magyar kormány által meghirdetett és finanszírozott erdélyi gazdaságélénkítő program indult el, amely első körben egy, a Maros-Mezőség térségét célzó támogatási rendszert kíván létrehozni.
A tizenhat erdélyi megyére kiterjedő, 2018-tól elindítandó program főpróbájának szánják a három hónapos halogatás után elkezdett, kísérleti jellegű mezőségi támogatási rendszer beüzemelését. Eredetileg június 15. és július 14. között tervezték fogadni a marosvásárhelyi székhelyű Pro Economica Alapítvány által meghirdetett pályázatokra érkező anyagokat, de a Grindeanu-kormány megbuktatása körüli, magyarellenes felhangokat is bőven tartalmazó hisztéria miatt a program lebonyolítói a halasztás mellett döntöttek.
Az azóta eltelt időszakban a pályázatok meghirdetői folyamatosan konzultáltak a román versenytanáccsal és a diszkriminációellenes bizottsággal, és a diplomáciai szintű tárgyalások során is állandó téma volt a kezdeményezés ügye. A két külügyminiszter, Szijjártó Péter és Teodor Melescanu augusztus végi, bukaresti találkozója után a román kormány több képviselője is pozitívan nyilatkozott a magyar kormány azon szándékáról, hogy a vajdasági és a kárpátaljai után erdélyi gazdaságfejlesztési programot is elindítson.
Annál is inkább, mivel van már hasonlóra példa Romániában, a brassói Saxonia–Transilvania Alapítvány által a Romániai Németek Demokrata Fórumával partnerségben működtetett program a német kormány támogatását közvetíti az erdélyi szászok és svábok felé. – Mi is a német mintára szeretnénk elindítani a magunk programját. A román kormány hozzáállása abszolút pozitív, már csak néhány technikai részletet kell tisztáznunk ahhoz, hogy a program a magyar, a román és az uniós jogszabályoknak is megfeleljen – nyilatkozta akkor Szijjártó Péter.
A program a fiatalok helyben tartásának elősegítését, a tulajdon megbecsülését célozza, illetve annak tudatosítását, hogy egy földdarab birtoklása, egy vállalkozás létrehozása értéket jelent. Az idei kísérleti évre előirányzott egymilliárd forintos költségvetésű pályázatokkal anyagi segítséget készülnek nyújtani a mezőgazdasági földterületek telekeléséhez – ami a tulajdonosok további pályázatokon való részvételét is nagymértékben elősegíti –, állatok, mezőgazdasági gépek és eszközök vásárlásához, illetve támogatni a kis- és középvállalatokat.
Az indulást a román fél szeptember végén érkezett hivatalos válasza tette lehetővé, amely szerint a pályázati kiírás és a támogatási rendszer nem sérti a versenytársakat és senkit sem diszkriminál. Kozma Mónika, az alapítvány ügyvezetője szerint a kiírásban időközben egyetlen érdemi változás történt, mégpedig az, hogy a magyar állampolgárság nem előfeltétele a pályázásnak. Amúgy csak a pályázati határidő tolódik ki október 20-ig, november végéig szeretnének eredményt hirdetni, december 15-ig megkötni a támogatási szerződéseket is, év végéig pedig a pénzeket is célba juttatni.
A megítélt finanszírozás összege nem a pályázó bankszámláján landol, a szerződések alapján közvetlenül a beszállítónak utalják át. A meghirdetést megelőző felmérések mindenekelőtt eszközbeszerzési igényeket azonosítottak a térségben, így elsősorban mezőgazdasági gépek vásárlására benyújtott pályázatokra számítanak. Az egyénenkénti finanszírozási plafon 15 ezer euró, így minden bizonnyal szükség lesz a teljes, egymilliárd forintos keretre.
Október 9-én mintegy száz beérkezett és regisztrált pályázatról számolhattak be, de Kozma Mónika az utolsó hétre várja a jelentkezési özönt. Addig is igyekeznek minden hívásnak eleget tenni, ahol további tájékoztatást igényelnek az érdeklődők. „A közvetlen haszon mellett abban reménykedünk, hogy e program sikerével képesek leszünk eloszlatni azt a gyanakvást, amely a későbbi projektjeink hatékonyságát is károsan befolyásolhatná” – fogalmazott a Pro Economica Alapítvány igazgatója. Csinta Samu / Magyar Idők (Budapest)
2017. november 10.
A főpróba sikeresnek tűnik: százmilliárd forint érkezhet Erdélybe gazdaságfejlesztésre
A magyar kormány gazdaságfejlesztési mintaprogramja keretében benyújtott mezőségi pályázatok összértéke messze meghaladja a magyar kormány az 1 milliárd forintos keretösszeget. Hosszú távon százmilliárd forintos nagyságrendű tőke érkezhet Erdélybe, magyar vállalkozásoknak nyújtott, vissza nem térítendő támogatások formájában.
Óriási volt az érdeklődés a Maros megyei Mezőség magyar vállalkozóit támogatni hivatott, a magyar kormány által finanszírozott mintaprogram iránt. Az 1 milliárd forintos, mintegy 13,5 millió lejes keretösszegre 526 pályázatot nyújtottak be, ezek közül 114 cégektől, a többi pedig gazdálkodóktól érkezett. Kozma Mónika, a gazdaságfejlesztő programot menedzselő Pro Economica Alapítvány elnöke a Maszolnak azt nyilatkozta, az igényelt támogatások összege messze meghaladja a keretösszeget.
A pályázatok elbírálása előre láthatóan november 15-ig lezárul, ennek az eredményét az alapítvány kuratóriumának, majd pedig a magyar külügyminisztérium illetékes testületének is jóvá kell majd hagyja. „A szerződéskötésekre már idén sor kerül, az elszámolásra, vagyis a kifizetésekre pedig január-február folyamán” – nyilatkozta Kozma Mónika.
A Mezőség Maros megyei területén található 40 önkormányzathoz tartozó 172 településről három kategóriában lehetett támogatást igényelni: betelekeléshez, mezőgazdasági erőgépek és tenyészállatok vásárlására, illetve egyéni vállalkozók, mikro-, kis- és középvállalkozások technológiai felszereltségének fejlesztéséhez. Előbbi célra parcellánként 1575 lej volt az összeghatár, utóbbi két kategória esetében pedig 67 500 lej.
Kiterjesztik egész Erdélyre
A mintaprogram beindítása alkalmából májusban, Marosvásárhelyen megtartott sajtótájékoztatón elhangzott, hogy ha sikeresnek bizonyul, akkor a magyar kormány ki fogja terjeszteni azt a Székelyföldre, a Partiumra és Dél-Erdélyre is. Magyar Levente gazdaságdiplomáciai államtitkár akkor azt mondta, hosszú távon százmilliárd forintos nagyságrendű tőke érkezhet Erdélybe, magyar vállalkozásoknak nyújtott, vissza nem térítendő támogatások formájában.
A mezőségihez hasonló gazdaságfejlesztési programot az anyaország elsőként a Vajdaságban indított. Ennek keretében, az ottani magyar vállalkozók mostanáig 50 milliárd forint értékű támogatáshoz jutottak.
Nem volt zökkenőmentes az indítás
A gazdaságfejlesztési program erdélyi kiterjesztésről az elmúlt hónapokban intenzív román-magyar diplomáciai egyeztetések zajlottak. Budapest azzal érvelt: Romániának, a befogadó államnak is előnyére válik, ugyanis minden adóvonzat, a munkavállalók után fizetett járulékösszeg az államkasszát gyarapítja.
Az egyeztetéseket nehezítette, hogy a Grindeanu-kormány megbuktatása körül kialakult magyarellenes hangulatban a bukaresti hírtelevíziók némelyik műsorában a gazdasági programról is elhangzott egy-egy rosszindulatú célzás, olykor hamis információ a meghívottak vagy akár a műsorvezetők részéről. A félelmetes arányokat öltő magyarellenes hangulatban a program lebonyolítói a halasztás mellett döntöttek – idézte fel korábban a Krónika.
A Pro Economica Alapítvány július 5-én bejelentette, hogy a pályázati felhívások megjelentetését elhalasztják. Arra hivatkoztak: a programot lebonyolító alapítvány célja, hogy Románia jogrendjébe illeszkedjenek a tervezett gazdaságfejlesztési támogatások, és azok széles körben elfogadottak legyenek. Közölték, hogy további egyeztetések szükségesek a román hatóságokkal.
Románia és Magyarország augusztus végén egyezett meg a program maradéktalan életbe ültetéséről. Szijjártó Péter külügyminiszter akkor a nap legjobb hírének nevezte, hogy bukaresti találkozóján Teodor Meleşcanu, valamint a román kormány többi képviselője is pozitívan fogadta azt a magyar szándékot, hogy a vajdasági és a kárpátaljai után Budapest erdélyi gazdaságfejlesztési programot is indítson.
„A németek már dolgoznak hasonló programon Románia területén, és mi a német mintára szeretnénk elindítani ezt. Abszolút pozitív a román kormány hozzáállása, és már csak néhány technikai részletet kell tisztáznunk ahhoz, hogy ezt a magyar, a román és az EU-s jogszabályoknak is meg tudjuk feleltetni” – nyilatkozta akkor Szijjártó. A külügyminiszter a Romániai Németek Demokrata Fóruma segédletével működő brassói Saxonia–Transilvania Alapítvány hasonló tevékenységére célzott. Pengő Zoltán / maszol.ro
2017. november 21.
Több mint ötszáz pályázat érkezett a magyar kormány gazdaságélénkítő programjára
Összesen 526 pályázat érkezett a magyar kormány által meghirdetett Maros-mezőségi gazdaságélénkítő programra, és a megfelelő pályázatok mindegyikét támogatni kívánják – annak ellenére, hogy ehhez meg kell emelni az eredetileg meghatározott pénzügyi keretet.
Sikeres volt a magyar kormánynak a marosvásárhelyi székhelyű Pro Economica Alapítványon keresztül megvalósított programja, amely keretében a térség gazdálkodói, vállalkozói számára nyílt lehetőség eszközvásárlásra pályázni. Az alapítvány ügyvezető igazgatója, Kozma Mónika a májusi programindító bejelentés keddi összegzésén elmondta, a gazdaságélénkítő elképzelés „főpróbáját” az ősszel tartották a Maros-mezőségen, a nagy érdeklődés közepette lezajlott pályáztatás során pedig emberi kapcsolatok bizonyították a gazdák tenni és élni akarását.
A Maros megyei önkormányzat elnöke, Péter Ferenc szerint sokat jelent a program Maros megyének azon a részén, ahol „elkel a segítség” a szülőföldön maradáshoz. A Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, Magyar Levente kifejtette, nem volt könnyű szülés, de reméli, most már a program megmarad és egyre erősebb lesz. „526 pályázat érkezett a mezőségi gazdálkodóktól, vállalkozóktól, erre a mennyiségre nem is gondoltunk. Az igényelt összeg mintegy 1,5 milliárd forint, azaz majdnem 5 millió euró, ez pedig jóval meghaladja az eredetileg előirányzott összeget. A pályázatok több mint 90 százalékát fogjuk tudni támogatni, a jövő év első egy, két hónapjában mindenki megkapja az igényelt összegek, aki elfogadott pályázatot nyújtott be, de ehhez előbb meg kell emeljük a támogatási keretet. Magyarország elégedett az eredménnyel, jövőre jóval nagyobb mértékben és új területeken – nagy beruházásokra is kiterjesztve – folytatjuk az erdélyi magyarság támogatását. Mindehhez kellett a politikai megállapodás a román féllel, a profi lebonyolítás, ami adott, valamint befogadókészség a gazdák részéről, amit nagy örömmel tapasztaltunk” – mondta a miniszterhelyettes.
Újságírói kérdésre hozzátette, Magyarországnak is hasznára válik a szomszédos térségek, országok fejlesztése, hiszen a közép-kelet-európai térség csak együtt tud felemelkedni.
„Románia és Magyarország viszonyának szeptemberi hullámzása sok más mellett erre a programra is kihatással volt, de hosszútávú tanulságként mindkét fél levonhatja azt, hogy egyik országnak sem érdemes vitára felcserélni erejét, hanem építeni kell. Ez egy ébresztő volt, hogy kerülni kell ezeket a helyzeteket, mert konstruktív hozzáállással sokkal többet tudunk adni állampolgárainknak. Romániára stratégiai partnerként tekintünk, az erdélyi magyarság gazdasági fejlődése Románia érdeke is. Mindkét országban rendkívül nagy a gazdasági növekedés, ez nagy potenciált jelent, amit ki kell használni” – fogalmazott Magyar Levente. A Maros-mezőségi gazdaságélénkítő pályázat győzteseinek jegyzékét december folyamán teszik közzé, a szerződéseket pedig várhatóan 2018 elején írják alá. Gáspár Botond / Székelyhon.ro