"Az emlékeket összegyűjtötte a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete, a több éves munka gyümölcsként megjelent Pásztai Ottó és Hutyra G. Zoltán szerkesztésében a Nagyváradi Permontrei Öregdiákok Emlékkönyve. Ismertetik a premontrei kanonokrendet, a váradszentmártoni rendház és plébánia történetét, osztálynévsorok és a tanárok portréi egészítik ki a könyvet. /Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 8./"

A Nagyváradi Premontrei Öreg Diákok Egyesülete /NPÖDE/ febr. 7-én útjára indított Hírlevél címen egy új kiadványt. Az egyesület lapja A5-ös formátumú, 16 oldalas, a vezércikket id. Pásztai Ottó, a NPÖDE elnöke jegyezte. A határon túli magyar testvéregyesületek is jelentkeztek a lapban. A Nagyváradi Premontrei Öreg Diákok Egyesülete 1994-ben alakult meg. A Hírlevél félévente fog megjelenni. /Tüzes Bálint: Próbaszám. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 7./

Júl. 16-án tartották Szatmárnémetiben, a Kölcsey Ferenc Kollégiumban a kilencedik véndiáktalálkozót. Grebur Miklós, a Kölcsey Ferenc Véndiákszövetség elnöke megnyitó beszéde előtt a résztvevők néma csenddel áldoztak azok emlékének, akik már nem lehettek jelen a találkozón. Beszédében az elnök hangsúlyozta, hogy 1992-ben, amikor az első véndiáktalálkozót tartották, nem gondolták, hogy ilyen sikeres lesz, és évenként egyre többen látogatnak el iskolájukba a világ minden tájáról. Pásztai Ottó, a nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesület elnöke is beszélt a megjelentekhez, majd a Kölcsey Ferenc Kollégium nevében Muhi Miklós iskolaigazgató. /Véndiáktalálkozó a Kölcsey Ferenc Kollégiumban. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 17./

Egy éve, 1999. dec. 9-én alakult meg a 14 tagszervezetet tömörítő Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ). A BINCISZ az Anna Nőszövetség, az Árpád-házi Szent Erzsébet Ökumenikus Intézet, a Bihari Gáz Alapítvány, az Erdélyi Kárpát Egyesület Bihari Osztálya, az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság Bihar Megyei Szervezete, az Erdélyi Múzeum Egyesület Nagyváradi Fiókegyesülete, a Lazarus Alapítvány, a Matyi Műhely Magánbábszínház, a Mindennapok Kereszténye Szövetség, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete, a Sapientia Varadiensis Alapítvány, a Tempo Klub, az RMGE, valamint a Tibor Ernő Galéria ernyőszervezete. Fő célkitűzése a civil szervezetek közötti együttműködés javítása, szorosabb összefogás és közös álláspontok kialakítása. Dr. Fleisz János történész, BINCISZ elnöke arról tájékoztatott, hogy kidolgozták az alapszabályzatukat. Első rendezvényük a Magyar Tudomány Napjának megszervezése volt. Azt tervezik, hogy jogi keretet adnak a szövetségnek, ezzel több esélyük lesz a pályázatok elnyerésére. Jövőre január 22-én szeretnék megszervezni első alkalommal Nagyváradon a Magyar Kultúra Napját. A következő rendezvényük - valamikor májusban - a Civil Társadalom Napja lesz. - Dr. Fleisz János igen aktív, a BINCISZ mellett a Sapientia Varadiensis és az EME fiókszervezetének vezetői tisztét is betölti. /Pásztai András: BINCISZ. Számvetés az első évről. = Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 14./

"Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének Sepsiszentgyörgyön megjelenő hírleve, a Hírhordó októberi számában az illyefalvi, a mogyoróskai, a veszprémi nyári anyanyelvi táborról olvasható élménybeszámoló a részt vevő diákok-tanárok tollából. Kósa András a Kárpát-medencei magyar nyelvű oktatásról szóló eszmefuttatását, Komoróczy György helységneveinkről írott jegyzetét, Erdély Judit az anyanyelvi versenyekről fogalmazott álláspontját teszi közzé a hírlevélben. A Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének Hírlevele a Szent László Római Katolikus Gimnázium alapításának és fejlődésének történetét hozta. /Hírlevelek, hírek. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 12./"

Nagyváradon hét tagú testület jött létre Biró Rozália alpolgármester vezetésével, amely a nyugdíjasok sokrétű problémáin szeretne változtatni. A testület tagja Wéber Csilla pszichológus, a PKE pszichológia tanszékének vezetője, Pásztai Ottó, a Premontrei Öregdiákok Egyesületének elnöke, Szombati-Gille Ottó rendező, Budaházy István, a vasutaskórház korábbi főgyógyszerésze, Fazekas Mihály és Kiss László Attila a nyugdíjasok szövetségétől. Nyugdíjas klubokat akarnak. Az első találkozási lehetőség február 27-én lesz. A rendezvény mottója: Add, a kezed!" Első lépésben kérdőívek segítségével próbálnak reális képet alkotni a nyugdíjasok problémáiról. /(Balla Tünde): Add a kezed! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./

Április 27-én Nagyváradon, a Tibor Ernő Galériában a Premontrei Öregdiákok Egyesülete szervezett emlékezést a váradi festőművészekre a Varadinum egyik estjeként. Kiállították Kristófi János festőművész képeit is. Pásztai Ottó, az öregdiák egyesület elnöke köszöntötte a megjelenteket. A Mikesként ismert Münich Ödön átütő sikert aratott 1899-ben Münchenben, majd Firenze, Róma, Velence következett. Nagyváradra 1906-ban tanárként tért vissza. Tibor Ernővel igyekezett nagyváradi festőiskolát létrehozni, kevés sikerrel. A zalaegerszegi születésű Udvardy Ignác festőművész (1877–1961) 1901 és 1922 között tanított a premontrei iskolában. Mezey Lajos (1820-1880) festette a premontrei templom oltárképét és még jó pár, ma is létező templomi festményt. Tibor Ernőt rajzolta a legélethűbb Ady-portrét és Dutka Ákosét. Tibor Ernőt Nagyvárad ihletett festőjeként tartják számon, 1945-ben haláltáborban hunyt el. A városban 1995 óta galéria őrzi nevét. /Lakatos Balla Tünde: Varadinum 2005. Festőművész premontrei diákok és tanárok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 28./

Mintegy ötven nagyváradi polgár vett részt október 12-én azon a rendezvényen, amelyen arra a tizenkét magyar honvédra emlékeztek, akik 1944. október 12-én életüket áldozták a központi Szent László híd megmentéséért. A megemlékezést a főtéri Szent László-templom falán a Premontrei Öregdiákok Egyesülete által elhelyezett emléktáblánál tartották meg, amelyen a tizenkét honvéd neve mellett magyar és román nyelven az is szerepel, Nagyvárad hálás polgársága kegyelettel emlékezik mártírjaira. A tizenkét honvédnak azért kellett meghalnia, mert megpróbálták megakadályozni, hogy a menekülő német alakulatok felrobbantsák a létesítményt, ezért kivégezték őket. Az emlékezésen elhelyezték az emléktábla mellett az önkormányzat, a városi képviselő-testület RMDSZ-frakciója, valamint néhány civil szervezet koszorúit. A város román lakosai ugyancsak 1944. október 12-re emlékeztek: az önkormányzat által városnappá nyilvánított napon szállták meg ugyanis a román egységekkel kiegészült szovjet csapatok a települést. Ennek emlékére megkoszorúzták a román katona szobrát, az önkormányzat ünnepi ülést tartott, este pedig koncerteket rendeztek a belvárosban. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezete aláírásgyűjtésbe kezdett annak érdekében, hogy a város önkormányzata tűzze más időpontra a város napjának megünneplését. Az EMI indoklása szerint ugyanis az október 12-i dátum sértő a város mintegy hatvanezer magyar lakosára nézve. /Balogh Levente: Mártírokra emlékeztek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 13./

Nagyváradon bemutatták A nagyváradi római katolikus középiskolai oktatás és a premontrei főgimnázium története 1718-1948 című monográfiát. A Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete által kiadott könyvet Pásztai Ottó és Hutyra Gram Zoltán szerkesztette. Pásztai Ottó, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének elnöke beszámolt arról, hogy egyesületüknek 150 tagja van, közülük többen külföldön élnek. /P. M.: Bemutatták a premontrei főgimnázium monográfiáját. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 12.

A Magyar Kultúráért díjak átadásával zárult Nagyváradon január 22-én a Magyar Kultúra Ünnepe. Az egyhetes rendezvénysorozat része a magyar kultúra napi ünnepségnek, amelyet egész Erdélyben változatos programok kísértek. A nagyváradi színházban tartott díszelőadáson Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke és Markó Béla RMDSZ-elnök mondott beszédet. Életműdíjban Implon Irén újságíró és Tolnay Tibor festőművész részesült. A Magyar Kultúráért díjakat Dukrét Géza helytörténész, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság elnöke, Hasas János, a Pro Rév Egyesület elnöke, illetve Szilágyi Aladár, az Erdélyi Riport munkatársa vette át. Díszoklevelet Pásztai Ottó, a Premontrei Öregdiákok Egyesületének elnöke és Sztankovics Gyula hegyközcsatári kultúraszervező kapott. A Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesülete nevében Szombati Gille Ottó, a margittai Horváth János Társaság nevében Szőke Ferenc, az EKE Bihar megyei szakosztálya nevében pedig Újvárosi Tibor vette át az oklevelet. /Magyar kultúrnap „a fantázia és a megújulás földjén”. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

Évről évre megörvendezteti tagjait és az irodalomkedvelőket a nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete egy-egy kötettel. Az elnököt, Pásztai Ottót munkájában Bodóczi Erzsébet, Rauscher Erzsébet és Zalder Éva tanárnők segítették Emőd Tamás szinte egész költői életművét tartalmazza az Ez a város című kötet. Emőd Tamás a legfiatalabb holnapos volt (mindössze 20 éves az antológia megjelenésekor). /Tüzes Bálint: Volt Víg-Várad, volt Vég-Várad. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 3./

Németh Géza 1995-ben elhunyt református lelkészt és a nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületét díjazta a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) újévi fogadásán. A KREK székhelyén megtartott fogadáson hagyománnyá vált a fontos egyházi és közéleti szerepet vállaló személyek és szervezetek díjazása. Idén január 11-én a Premontrei Öregdiákok Egyesülete kapta meg A Közjó Szolgálatában díjat. A laudációt Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság elnöke olvasta fel, ebben ismertette az egyesület történetét. Az oklevelet Tőkés püspöktől Pásztai Ottó egyesületi elnök vette át. A Pro Ecclesia Militans (Harcoló egyház) díjat post mortem Németh Géza református lelkésznek ítélték oda. Az 1995-ben elhunyt lelkipásztor ellenzékinek számított az akkori egyházi vezetés szemében, mutatott rá laudációjában Tőkés László püspök. Például bibliákat csempészett, segítette a nagycsaládos lelkipásztorokat. Németh Géza alapította meg Budapesten az Erdélyi Gyülekezetet, amely később a KREK-hez csatlakozott. A díj átvétele után az elhunyt lelkipásztor fia, Németh Zsolt elmondta, édesapja élete pedig azt példázza, hogy nincs reménytelen helyzet. /Fried Noémi Lujza: Elismerés az egyházi tevékenységért. = Krónika (Kolozsvár), jan. 16./

Nagyváradon az Ady Endre Gimnáziumban bemutatták a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete kiadásában megjelent dalgyűjteményt, a Nótacsokor III. címűt, amely kiegészítő folytatása a 2007-ben kiadott, azonos című kétkötetes antológiának. A háromszáz magyar nótát (kottát és szöveget) tartalmazó kiadvány Pásztai Ottó szerkesztette, aki az öregdiákok egyesületének elnöke is. /Reggeli Újság (Nagyvárad), nov. 26./

Nadányi, az elfelejtett költő
Nagyvárad – Csütörtök délután a Szent László Gimnázium egyik osztálytermében szokásos havi összejövetelüket tartották a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének tagjai. Ezúttal Bod Péter tartott előadást.
Csütörtökön a Szent László Római-Katolikus Gimnázium egyik osztálytermében szokásos havi találkozójukat tartották a Premontrei Öregdiákok Egyesületének tagjai. Vonház Antal titkár üdvözlő szavait követően Zilahy Bertalan köszöntötte a születés-, illetve névnapjukat ünneplőket. Ezután Bod Péter premontrei öregdiák tartott előadást Nadányi Zoltán költőről. Azért döntött így, mivel megitélésében Nagyváradon eléggé feledésbe merült, általában Adyt, Juhász Gyulát vagy Dutka Ákost emlegetik, ha a költészetről van szó.
Elhangzott: Nadányi Zoltán 1892-ben született a Bélfenyér melletti Feketegyörösön. Nyolc éven keresztül járt a Premontrei Főgimnáziumba (1902-1910). Irodalmi érdeklődése már a középiskolában megmutatkozott, magyar szakos tanár akart lenni. Földbirtokos édesapja azonban ellenezte ezt, azt ambicionálta, hogy fiából jogász legyen, mivel egy állami munkahely biztosabb jövőt igért. Kivánsága teljesült: Nadányi elvégezte a váradi Jogakadémiát, majd a Szegedi Egyetemen szerzett diplomát. Időközben több verse is megjelent különböző lapokban, többek közt a Pesti Naplóban is. Tagja volt a Tavasz nevű irodalmi csoportnak, és a Nyugatosok is jóindulattal fogadták, elismerő kritikákat kapott. Szelíd hangú, lírai egyéniség volt, gazdag szókinccsel rendelkezett. Fő témájának aszerelem bizonyult: mivel az érzés pozítiv megnyilvánulási formáit írta le, kortársaimodern trubadúrnak is nevezték. 1917-1945. között tíz verseskötete jelent meg, kettő ezek közül Nagyváradon.
Főlevéltárosként dolgozott
Trianon után Budapestre költözött, ahol újságíróként és szerkesztőként dolgozott. 1926-ban a berettyóújfalui megyeházán vállalt munkát, mint főlevéltáros. Ettől kezdve inkább epikus költeményeket írt. Versciklusának középpontjában egy Piripócs nevű helység állt, melyben az ott élők könnyen ráismerhettek Berettyóújfalura. 1940-től 1944-ig Nagyváradon volt főlevéltáros. Irásaiban elitélte a hatóságok antiszemita, zsidóellenes megnyilvánulásait. Támogatta a fiatal, szárnyaikat bontogató költőket, s a kulturális élet szinte valamennyi területén jelen volt. Jónéhány versét megzenésítették, ezek közül egyet Karády Katalin is elénekelt. A bombázáskor a levéltár értékesebb anyagait kimenekítette egy közeli településre. A világháború után ismét Pestre került, műfordítóként (Burns, Heine, Lermontov stb.) dolgozott 1955-ben bekövetkezett halálig. Hét falu kovácsa címmel egy meseszíndarabot is írt, melyet 1957-ben mutattak be. Napjainkban Nadányi Zoltán nevét viseli a berettyóújfalui Művelődési Központ.
Ciucur Losonczi Antonius. Forrás: Erdon.ro

Nyírő Józsefre emlékeztek
Csütörtök délután a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum egyik osztálytermében tartották szokás havi találkozójukat a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének tagjai. 
Az érdeklődőket Pásztai Ottó elnök üdvözölte, majd a szépkorúakat a Biró Rozália RMDSZ-es parlamenti képviselő, nőszervezeti elnök részéről megjelent Ursuţa Éva köszöntötte, egy olyan lappal kedveskedve nekik, melynek egyik oldalán egy 2010-es naptár található, a másikon pedig egy költemény olvasható. Az októberben név- vagy születésnapjukat ünneplőket Zilahi Bertalan köszöntötte, ezután Nikolits Anna két verset olvasott fel. A továbbiakban Tóth L. Ágnes ismertette Nyirő József életét és munkásságát annak apropóján, hogy 64 éves korában 64 évvel ezelőtt, vagyis 1953. október 16-án hunyt el. A rendezvény koccintással ért véget.
Ciucur Losonczi Antonius. Forrás: erdon.ro

"Az órái élményszámba mentek"
Nagyvárad – Isten szolgája dr. Bogdánffy Szilárd püspök az Egyházhoz való hűség vértanúja. Boldoggá avatását XVI. Benedek pápa hirdette ki és engedélyezte, a szertartás Nagyváradon lesz.
Az erdon.ro-nak nyilatkozó Pásztai Ottónak, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete vezetőjének az 1944/45–ös iskolaévben dr. Bogdánffy Szilárd az osztályfőnöke volt. Az elnök így emlékszik vissza az akkori időkre:
– A Premontrei Gimnáziumot előbb a németek, majd pedig az oroszok foglalták le tábori kórháznak, így bennünket az Orsolya Gimnázium fogadott be. Számunkra ismeretlen helyzetbe kerültünk, hiszen mindeddig nem ismertük a koedukált oktatást. Úgy a leányoknak, mint a fiúknak külön gimnáziumuk volt. Ráadásul pontosan a kamaszkor idejében voltunk, bizony nagyon idétlenek, félszegek, gátlásosak. Ennek a vegyes társaságnak lett osztályfőnöke Bogdánffy Szilárd. Én személy szerint nagyon örültem, mert a nálam négy évvel idősebb unokabátyámtól, akinek a Gojdu Líceum magyar tagozatán, majd a Szent László Gimnáziumban tanára volt, nagyon sok szépet és jót hallottam róla. Megjelenésre nézve derék ember, olyan 185 cm körüli, jókötésű, szemüveges, mosolygós arcú volt. Nagyon hamar megbarátkozott az osztállyal, segített feloldani a bennünk lévő feszültségeket, gátlásokat. Mi kimondottan büszkék voltunk arra, hogy egy olyan osztályfőnökünk van, aki kilenc nyelvet beszélt és több, mint tizenkét tantárgyat is tanított addigi különböző oktatási tevékenységei során. A hittan, a magyar, a latin mellett matematikát, történelmet, franciát és lélektant is kiválóan adott elő.
Végtelenül tiszteltük tudásáért, kitűnő pedagógusi érzékéért. Sohasem emelte fel a hangját, de erre nem is volt szüksége. Óráin mindenki nagyon figyelt, s úgy éreztük minden egyes alkalommal, hogy ma többek lettünk, mert olyat tanultunk, aminek mindig hasznát vehetjük. Az osztályfőnöki órái élményszámba mentek, mert megosztotta velünk diákkori élményeit, a sikerhez vezető utat, a balsikereket, a csínytevéseiket, az olvasás végtelen szeretetét, a jellemnevelés buktatóit, a természet iránti végtelen szeretetét, a sportolás hasznosságát, a kisebbségi sorsban lévő ifjúságunk helytállásának szükségességét. Mesélt a cserkészetről, a Mária Kongregációról, a Szív-gárdáról. Előrevetítette, hogy nehéz idők várnak mindannyiunkra, és azt tanácsolta, hogy próbálja mindenki megőrizni a becsületét, emberségét. Mi pedig ittuk a szavait.
Fi-fi bácsi
Az osztályunk átlagon felüli, jó eredményeket mutatott fel, hiszen a tanulmányi átlaga 8,40 feletti volt. Tankönyveink nem voltak, mindent jegyezni kellett. Volt egy kémia tanárunk, aki igen gyorsan, és türelmetlenül adott elő. Bizony ez az alapok elsajátítására sehogyan sem volt alkalmas. Egyszerűen az osztály 85 százaléka semmit sem értett abból, amit hallott. Ha megkérdeztünk nagy félénken valamit, három kapkodó mondattal elintézte, s mi továbbra is tanácstalanok maradtunk. Ez természetesen a kapott osztályzatainkban is kirívóan jelentkezett. A félévi bizonyítvány osztás előtt kb. 2–3 héttel az osztályfőnök urunk – akit már akkor mi Fi-fi bácsinak becéztünk- leült a kémia tanár úrral beszélgetni, s érdeklődött: Miben látja a problémát, hogy az osztály ennyire gyengén áll kémiából? Ő azt felelte: nem figyelünk, nem eléggé érdekel bennünket a kémia, hiányosak, rosszak a jegyzeteink. Mire Fi-fi bácsi megkérte, engedje meg, hogy egy hónapig ő tartsa nekünk a kémiát. Először megsértődött a tanár úr, kicsit gúnyosan visszakérdezte: az osztályfőnök úr úgy gondolja, hogy ő mindenhez ért? Mire ő szerényen azt válaszolta: természetesen nem, de úgy gondolja mindent az alapoknál kell elkezdeni, csak ezután van mire építeni. S ezalatt a hónap alatt valóban elsajátítottuk a szükséges alapismereteket, s ha nem is látványosan, de elfogadhatóan birkóztunk meg a kémiával. Nyilvánvaló, hogy azok, akik megszenvedték a helytelen pedagógiát, a későbbiekben sem szimpatizáltak ezzel a tantárggyal…
Az év végén készítettünk egy csoport képet – melyet mindenki féltve őriz –, s ragaszkodó szeretettel vettünk búcsút kedves, nagyrabecsült osztályfőnök urunktól, akit a későbbiekben Szatmárra helyeztek.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ma

Nyugdíjasügyekről a premontreieknél
Nagyvárad – Csütörtökön szokásos havi találkozójukat tartották a premontrei öregdiákok a Szent László Gimnáziumban. Ezúttal Szilágyi Ibolyát, a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesülének elnökét hívták meg.
A Szent László Római Katolikus Gimnázium egyik osztálytermében lezajlott összejövetelen Pásztai Ottó, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének vezetője üdvözölte a megjelenteket, Zilahi Bertalan tag pedig a név-, illetve születésnapjukat ünneplőket köszöntötte. Az e havi találkozójukra Szilágyi Ibolyát, a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének elnökét hívták meg, akinek a beszámolójából az derült ki, hogy igen sokrétű, hasznos közéleti és kulturális tevékenységet folytat az általa irányított érdekvédelmi civil szervezet. Többek közt elhangzott: 2005-ben alapították, Biró Rozália alpolgármester ötlete nyomán azzal a céllal, hogy a magyar nyugdíjasokat közösséggé kovácsolja össze, enyhítsen a gondjaikon és olyan rendezvényeket kináljon a számukra, melyek érdeklik őket. Eddig három elnökük volt: Szombati Gille Ottótól 2007 májusában Jakab Ibolya vette át a stafétabotot, Szilágyi Ibolya pedig 2008 augusztusától vezeti előbb ideiglenesen, majd 2009 márciusától teljes joggal a tömörülést.
Egyesületi tervek
Jelenleg 424 tagja van az egyesületnek, akiknek körülbelül az egyharmada jár rendszeresen az eseményekre. Figyelemre méltóak a kórusnak, a tánc- és színjátszócsoportnak a fellépései, illetve elismerést érdemel az irodalmi kör, a kézművesfoglalkozás és a német nyelvtanfolyam. Baráti társaságok is alakultak, az ezüsthajúaknak az elmúlt években számos emlékezetes élményben volt részük. A tervek közt szerepel egyebek mellett vetélkedőknek a szervezése, írásra buzdítani a nyugdíjasokat, illetve egy olyan képzőművészeti tárlatnak a megrendezése, melyen az érintettek munkáit állítanák ki.
Ciucur Losonczi Antonius, erdon.ro

Berettyóujfalu fogadja a váradiakat
Hétfőn egy kilenctagú nagyváradi civil küldöttség látogatott el Berettyóujfaluba Fleisz Jánosnak, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) elnökének a vezetésével, hogy leadják vagy előjegyeztessék honosítási kérelmeiket.
„A Magyar Kultúra Ünnepe” elnevezésű közös rendezvénysorozat lezárásaként látogattak a nagyváradiak Berettyóújfaluba, hogy a magyar állampolgárságért folyamodjanak. A küldöttséget a következők alkották: Fleisz János, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének (BINCISZ) elnöke, Lajos Annamária, a BINCISZ titkára, Fleisz Judit az Alma Mater Alapítvány képviseletében, Bányai Szabados Katalin, a Tibor Ernő Galéria alkotói közösségének reprezentánsa, Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság elnöke, Kádas Károly, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének vezetőségi tagja, Bücsi Ilona, a Sapientia Varadiensis Alapítvány egyik képviselője, valamint Sándor Dénes, a Nagyváradi Állami Filharmónia nyugalmazott művészeti titkára és neje. A küldöttséget Muraközi István, Berettyóújfalu polgármestere a városházán fogadta. Üdvözlőbeszédében elmondta, hogy a jelenlegi országhatárok semmilyen formában nem befolyásolhatják Berettyóújfalu és Nagyvárad kapcsolatát, hiszen egy egyetemes magyar kultúra van. Az egy évtizede a civilek által kezdeményezett közös magyar kultúra napi ünnepléssel kapcsolatban kifejtette: mindig volt valamilyen aktualitásuk a rendezvényeknek, 2007-ben például Románia uniós csatlakozása. Idén a schengeni határ megszűnése lehetett volna az események apropója, ám ez még késik. A magyar kormány viszont gondoskodott aktualitásról, ugyanis január elsejétől lehetővé teszi a határon túliak egyszerűsített honosítási kérelmének befogadását. „Egy egységes magyar nemzet van, ehhez szeretnénk mi is hozzájárulni azzal, hogy itt, a polgármesteri hivatal anyakönyvvezetőjénél benyújthatják honosítási kérelmüket” – zárta szavait az elöljáró. Azt is elmondta, hogy terveik szerint az ünnepélyes eskütétel valószínűleg május 23-án, a város ünnepén, a később jelentkezők részére pedig augusztus 20-án lesz Berettyóújfaluban. Ezután Törökné Kovács Judit anyakönyvvezető ismertette a honosítással kapcsolatos tudnivalókat. A helyi anyakönyvi hivatal szerdánként 8-16 óra között fogadja az állampolgársági kérelmeket. Érdeklődni a (0036)54-505-450-es telefonszámon lehet. A helybeliek részéről Porkoláb Lajos is köszöntötte a váradiakat, segítséget adva az ügyintézésben.
Az ottani sajtó kérdésére Fleisz János egyetemi tanár a váradiak nevében elmondta, hogy a két város civil szervezetei közötti évtizedes kapcsolat megkoronázásának lehet tekinteni e napot, amikor a nagyváradi civil küldöttség a honosítási kérelemmel Berettyóújfaluba érkezett. Ez által a lelki közösség ismét sorsközösséggé formálódhat. Újra kell értelmezni önmagunkat, és újra kell értelmezni kapcsolatainkat a magyar nemzeti egység alapján. Újságírói kérdésre a történész kifejtette, hogy hosszabb távon mindenképpen azt várja: a partiumi, erdélyi magyarok egyenrangú állampolgárok lesznek az anyaországiakkal, és ez a szavazati jog kiterjesztését is jelenti. A szívélyes fogadtatás után sor került az iratok átadására, illetve az előjegyzésre.
Rövid városnézés után a váradiak megtekintették a most újonnan megnyitott civil központot, amelyben a Megyei Népfőiskolai Egyesület és a Bihari Szabadművelődési és Népfőiskolai Egyesület sokrétű tevékenysége folyik Harasztosi Sándor és Porkoláb Lajos irányításával. Délután „A Magyar Kultúra Ünnepe” utolsó rendezvényére a Járási Hivatal dísztermében került sor, ahol Meleg Vilmos nagyváradi színművész hangulatos Emőd Tamás-estjét adta elő. A zenei kíséretet Thurzó Zoltán zongoraművész szolgáltatta a népes közönség számára. Az esti kötetlen beszélgetésben már az idei további közös rendezvények is szóba kerültek. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Emlékezés Nagyvárad hőseire
Nagyvárad- Szerda délután a váradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének és az RMDSZ Bihar megyei szervezetének rendezésében megemlékezést tartottak a Szent László-templom falán levő emléktáblánál.
A Szent László-templom falán elhelyezett emléktábla annak a tizenkét mártírnak (Bereczky Sándor, Béres Sándor, Boér Péter, Gurzó Imre, Huszár István, Hant Elek, Katona József, Krammer Ferencz, Nagy Gyula, Seres János, Simonovits János és Szíki Gyula) az emlékét örökíti meg, akik 1944 őszén életüket áldozták a Körös-híd felrobbantásának megakadályozásáért.
Az egybegyűlteket Szabó József, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető alelnöke köszöntötte, majd Biró Rozália alpolgármester mondott beszédet. Hangsúlyozta: hazafikra, hősökre, életüket szülőföldjükért és városukért áldozókra emlékezünk minden év október 12-én, immár tizenegy éve. Hozzászólásában többször is kiemelte a „mi” névmást, arra utalva ezzel, hogy bár sok esztendeje emlegetjük és tiszteljük a Körös-hídnál hősi halált halt áldozatok nevét, a mindenkori városvezetők közül a mostani immár a harmadik a sorban, aki még mindig nem érzi fontosnak azt, hogy a város napján megemlékezzünk nem csupán a román nemzetiségű hősökről, hanem azokról a magyarokról is, akik életüket vesztették a harcokban. Ugyanis az idén sem egyezett abba bele az önkormányzat román vezetése, hogy a hivatalos programok közé beiktassák ezt a rendezvényt is. Ugyanakkor megjegyezte: nagyon sok olyan váradi magyar is van, „aki azt mondja, hogy a közösségért dolgozik”, és akinek ezen a megemlékezésen lenne a helye, ennek ellenére mégsincs jelen. Arra figyelmeztetett: egy pillanatig se feledjük, hogy ennél a hídnál elesett nagyjaink a várost, Nagyváradot védték, a lakosságot óvták nemzetiségre való tekintet nélkül önfeláldozó cselekedetükkel. Az értelmetlen rombolást, a felelőtlen megsemmisítést akarták és tudták meggátolni. Legyen példaképünk a tizenkét hős, akik tanúbizonyságot tettek szülőföldszeretetükről, felelősségvállalásukról és identitástudatukról, tanácsolta végül az RMDSZ-es elöljáró.
Értelmetlen pusztítás
Pásztai Ottó, a Premontrei Öregdiákok Egyesületének elnöke arra emlékeztetett: immár 67 éve, hogy véget ért a második világháború értelmetlen öldöklése, rettenes pusztítása az emberek közt, az épületekben és a létesítményekben. Élnek még olyanok, akik mindezt átélték, talán nincs is olyan család, melyet közelről ne érintettek volna az események. Azon az esős október 12-én Nagyvárad összes hídja alá volt aknázva, ám a vörös hadsereg gyors támadása következtében a visszavonuló katonaságnak már nem volt ideje és lehetősége, hogy felrobbantsa ezeket. Az előretörő szovjetek már elfoglalták az Aradi utat, behatoltak a várad-ősi negyedbe, elfoglalták Biharkeresztest és Biharpüspöki egy részét, lehetetlenné téve a Várad- Szatmár közti úton való menekülést. Ilyen körülmények között a menekülő utóvéd német motorosalakulat teljesen értelmetlenül a Szent László téri Körös-híd felrobbantására adott parancsot. Ezt a tizenkét váradi, illetve Bihar megyei idős honvéd vonakodott teljesíteni, ezért a fékeveszett német katonák sortüze azonnal végzett velük, majd utóbbiak felrobbantották a hidat. A holttestek két napig temetetlenül hevertek a Körös Bémer téri partján, mivel a várost elfoglaló katonaság nem engedte eltemetni őket. Később városunk bátrabb polgárai az esti szürkületben földdel betakarták a holttesteket, de csak decemberben vált lehetségessé, hogy a Rulikowski-temetőben méltóképpen eltemessék őket, emlékeztetett az egyesületi elnök.
Nem volt szabad
Pásztai Ottó arra is felhívta a figyelmet: a szomorú a gyászoló családok számára az volt, hogy közel ötven évig megemlékezni sem volt szabad róluk, mígnem a premontrei öregdiákok 2001-ben kezdeményezték egy emléktábla felállítását sikerrel, mely ötletet az RMDSZ is támogatta.
A rendezvényen közreműködött Meleg Vilmos színművész, majd koszorúzással és a Szózat eléneklésével zárult a megemlékezés.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Könyvbemutató: Városnéző séta Váradon
Nagyvárad - Kedd este a Premontrei Öregdiákok Egyesületének szervezésében az Ady Endre Középiskola dísztermében bemutatták a Városnéző séta Nagyváradon című grafikai albumot. Az igényes kivitelezésű kötetet összeállították Pásztai Ottó, Zalder Éva és a Tibor Ernő Galéria művészei. 
A Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének nevében Vonház Antal titkár köszöntötte a megjelenteket, kiemelten Szabó Ödön RMDSZ-es megyei önkormányzati képviselőt, Sárközi Zoltán városi tanácsost, Zalder Évát, a Szent László Római Katolikus Iskolaközpont igazgatónőjét, dr. Fleisz János BINCISZ-elnököt, Dukrét Gézát, a PBMET vezetőjét, valamint a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének kórustagjait.
A könyvet ismertető Péter I. Zoltán helytörténész Biró József művészettörténész, festőművész 1932-ben megjelent doktori értékezésének előszavából idézett („Irányító elve, az egyetemes magyar művészet szempontja és rugója az a kötelesség, mellyel mindenki, hajlamához és képességeihez mérten tartozik leróni adóját szülővárosával szemben”), arra hívva fel a figyelmet: ’89-et követően ezt az ars poeticát igen sokan magukénak vallották a legkülönbözőbb művészeti ágakban, ezúttal pedig Bányai Szabados Katalin, Egei György, Márton Katalin és Sztaharóczky Júlia rótták le adójukat azzal a várossal szemben, ahol laknak és büszkék erre, oly sok mindenkihez hasonlóan, akik rövidebb vagy hosszabb itt tartózkodás után egy életre váradinak érezték magukat. Ugyanis a váradi születésű Dutka Ákoshoz vagy a csupán négy évig itt újságíróskodó Ady Endréhez hasonlóan váradivá válhat mindenki, aki otthon érzi magát ebben a városban, azonosulni tud a közösség örömével, bánatával, és magáénak vallja Váradot nem csak jelenével, hanem gazdag múltjával egyetemben is. Mindez elmondható a TEG négy művészéről is, akiknek akárcsak az eddigi munkáik, a most megjelent kötetben látható alkotásaik is e város szeretetét példázzák. „Jóléső érzéssel fedezhetjük fel az albumban városunk jellegzetes részeit, melyek az egyéni művészi látásmódok következtében új perspektívákban jelennek meg az olvasók számára, emlékképeket ébresztve fel bennük, s egyben a téma továbbgondolására sarkalva mindazokat, akik e könyvet forgatják. A benne szereplő művészek nem öncélúan alkottak, hiszen mindvégig arra törekedtek, hogy a saját egyéni, szubjektív látásmódjuk által megszűrt műalkotásaik reprodukciói segítségével utódaink hiteles képet kaphassanak a 20. század végi, a 21. század eleji városunkról”, hangsúlyozta Péter I. Zoltán.
Szót kértek a szerzők
Pásztai Ottó egyesületi elnök elárulta: külön öröm számára, hogy a Bihar Megyei Tanács, illetve a megyei és városi RMDSZ-szervezet támogatásával a premontreieknek egy olyan könyvet sikerült letenniük a váradi polgárok karácsonyfája alá, melynek segítségével újra felfedezhetjük azon műemlékeinket, egyetemes értékeinket, melyekre méltán lehetünk büszkék. Az otthon számunkra ugyanis az a hely, ahol jól érezzük magunkat, biztonságérzetünk és önbizalmunk van, nyugodtan élhetünk és reménykedhetünk, boldogok és elégedettek lehetünk. Az elődeink egy ilyen helyet alapoztak meg nekünk Váradon, bebizonyítva azt: azért élünk a Földön, hogy valamit alkothassunk rajta. Bányai Szabados Katalin azon meggyőződésének adott hangot, hogy Várad Európa legszebb városa. Elárulta: „egyetért” kilenc éves unokájával, aki egyszer azt mondta neki, hogy biztosan egyvalaki tervezte a várost, mert annyira egységes képet mutat. Márton Katalin kijelentette: büszke arra, hogy itt született, taníthat, ennek a városnak az utcáin járhat, vonalaival pedig az épületek stílusa iránti alázatát, a formák összetettségét próbálta visszaadni. A bukaresti születésű Egei György Schneider N. Antalnak a Tibor Ernő Galériáról szóló írását olvasta fel.
A szöveget angol és román nyelvre fordító Zalder Éva kifejtette: munkája során ismét rádöbbent arra, hogy milyen csodálatos dolog váradinak lenni. A férjét idézte, aki azt szokta hangoztatni: amikor a város utcáit rójuk, nem árt, ha néha feltekintünk, s a logó kábelek vagy omladozó vakolat mögött meglátjuk az Épületeket. Megjegyezte: a kiadvány szép karácsonyi ajándék, azt bizonyítja, hogy élnek még jó kezű, tisztán látó, nyílt szemű és szívű magyar emberek Váradon. Szabó Ödön az idei esztendő magyar megvalósításait összegezte RMDSZ-es szemszögből (Szigligeti Színház, Szacsvay iskola stb.), majd egy hasonlatva élve úgy fogalmazott: ahogyan a kávé átadja az ízét a víznek, úgy adjuk át mi is „arománkat” Váradnak, mert ettől szebb és jobb lesz mindannyiunk élete.
Művészeti percek
A könyvbemutatót művészeti percek színesítették. Új idők ifjú merészei címmel irodalmi műsorral készült a Szent László Iskolaközpont négy diákja (Kogler Evelyn, Kéri Martin, Balajti Zoltán és Hegedűs Krisztina), illetve Ady Endre három versét (A hosszú hársfa-sor, Dalok a szüretről, Sorsunk) elszavalta Szenderszky Henrietta. A gyermekeket Fehér Gabriella és Rázmán Enikő tanárnők készítették fel. Boros Beatrice vezényletével fellépett a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének kórusa (ősbemutatóként felcsendült Boros Beatrice Gloria in excelsis Deo című szerzeménye), és Balassa Sándor-, illetve Dankó János- szerzeményeket szólaltatott meg a Tokaji Ágnes-Costin Éva hegedűművész duó.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Le Calloc’h: a magyarságszolgálat engem is magyarrá tett
Bernard Le Calloc’h francia akadémikusról, jeles Kőrösi Csoma Sándor kutatóról tudhattak meg többet, akik ellátogattak a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének augusztus 2-i előadására.
A Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének szokásos havi találkozóját ezúttal is a Szent László Római Katolikus Iskolaközpontban tartották meg. Az érdekes bemutatót Bernard Le Calloc’h francia akadémikusról, egyetemi tanár életéről és munkásságáról Pásztai Ottó egyesületi elnök tartotta meg, aki közel húsz éve személyesen is ismeri a jeles kutatót. Pásztai Ottó elmondta, hogy 1994 júniusában a Gödöllői Öregdiákok meghívására a frissen megalakult Nagyváradi Öregdiákok Egyesületének tagjai is részt vettek a Kárpát-medencei Premontrei Öregdiákok találkozóján, itt ismerkedtek meg Bernard Le Calloc’h-sal is. „Azóta is minden évben részt vesz a gödöllői találkozókon, ahol elbeszélgetünk. Egy végtelenül szerény ember, magáról alig-alig beszélt, csupán annyit tudtam meg róla, hogy nagyon sokat foglalkozott Kőrösi Csoma Sándorral, valamint azt, hogy a finn-ugor eredet apostola”-hangzott el.
Le Calloc’h élete
Bernard Le Calloc’h 1925. november 2-án született Le Havre-ban. A magyarság iránti vonzalommal egykori tanára, a neves professzor Sauvageot, a nagy francia–magyar szótár szerkesztője oltotta be. 1947-től Gödöllőn tanított egészen az államosításig. Ezután a budapesti Francia Követségen teljesített szolgálatot követségi titkárként. Franciaországba 1953-ban tért vissza, 1956–58 között tolmácsként, fordítóként működött, majd De Gaulle kormányának kabinetfőnöke lett és 1960-tól Georges Pompidou haláláig a gaullista párt központi hivatalában dolgozott. 1985–95 között a szenátusnál külügyi tanácsosként tevékenykedett, 1995-ben, hetven éves korában pedig nyugdíjba vonult.
Díjak, elismerések
Történelmi, irodalmi, nyelvészeti, néprajzi, földrajzi és vallási ismereteket ötvöző munkássága több szálon is kötődik a magyarsághoz. 1970-es évektől kiemelkedő kutatómunkát folytatott többek között Kőrösi Csoma Sándor, az erdélyi székely és csángó kisebbségek témakörében. „Hat évtizednyi magyarságszolgálat engem is magyarrá tett”-vallotta Le Calloc’h több alkalommal is. Számos tudományos társaság tagja és számtalan díj, elismerés tulajdonosa. Pásztai Ottó a bemutató után a Le Calloc’h-sal folytatott levelezésből is felolvasott, valamint egy a kutatóval készült interjút is meghallgathatták a jelenlevők. A találkozó utolsó részében az egyesület jelenlevő tagjai szervezési kérdéseket tárgyaltak meg. A Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének következő találkozójára szeptember 6-án kerül sor.
Nagy Noémi
Erdon.ro

Túl sok magyar érdek Nagyváradon? – Kizárták a Sárközi Zoltánt a műemlékvédelmi egyesületből
A városi testület RMDSZ-frakciójából így jelenleg senki nem tagja az egyesületnek, ami azt jelenti, hogy a Bihar Megyei Műemlékvédelmi Egyesületben nincs egyetlen magyar tag sem – a megyei közgyűlésben, ahol az USL koalícióban kormányoz az RMDSZ-szel, még nem született döntés a kérdésben.
Nemcsak elnöki mandátumától, de tagságától is megfosztották Sárközi Zoltánt a Bihar Megyei Műemlékvédelmi Egyesületben (BMME). A Bihar megyei és a nagyváradi önkormányzat által közösen létrehozott alapítványban az eredeti szabályzat szerint váltásban kapott volna elnöki tisztséget egy liberális párti és egy RMDSZ-es tanácsos – utóbbi volt Sárközi egészen mostanáig.
Az önkormányzati képviselő a Krónikának azt mondta, nem csodálkozna, ha az volna a döntés oka, hogy a helyi tanácsban kétharmados többséget szerzett Szociálliberális Unió (USL) szerint elnöksége idején túlságosan a magyar műemlékvédelmi problémákra koncentrált. A városi testület RMDSZ-frakciójából így jelenleg senki nem tagja az egyesületnek, ami azt jelenti, hogy a BMME-ben nincs egyetlen magyar tag sem – a megyei közgyűlésben, ahol az USL koalícióban kormányoz az RMDSZ-szel, még nem született döntés a kérdésben.
Sárközi Zoltán mindemellett azt mondja, a BMME által az ő elnöki mandátuma alatt felvállalt munka egy részét átveheti a tavaly tavasszal megalapított Nagyváradi Várszövetség. A jogi személyiséggel nem rendelkező ernyőszervezet a hagyományőrzéssel és műemlékvédelemmel foglalkozó váradi civil szervezetek jó részét tömöríti – tagja a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság, a Premontrei Öregdiákok Egyesülete, a Történelmi Vitézi Rend, az MM Pódium, a Tanoda Egyesület, a Pro Familia Alapítvány, a Pro Liberta Partium Alapítvány, illetve bírja a történelmi magyar egyházak támogatását is.
Tervei között szerepel például, hogy az épp helyreállítás alatt álló váradi várban idegenvezetős túrákat szervezzenek, és nem tesznek le arról sem, hogy hivatalosan „gazdát találjanak” a Váradon és a megyében fellelhető összes emlékmű és emléktábla számára. A leltár egyébként már elkészült, Sárközi Zoltán pedig magára vállalta, hogy képviseli a szövetség kezdeményezéseit a helyi tanács előtt. „Aktív civil kontrollt gyakorlunk, a politikai eszközöket is felhasználva” – fogalmazott lapunknak a tanácsos.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Értékteremtő közjó szolgálat
Nagyvárad- Hétfő délután a Szent László Római Katolikus Iskolaközpontban bemutatták a Boldog Várad sorozat 3. és 4. kötetét, melyek a premontrei öregdiákok és a nyugdíjasok egyesületéről szólnak.
Két olyan váradi magyar, többnyire idős tagokból álló civil szervezet tevékenységéről esett szó a hétfő délután zajlott kettős könyvbemutatón, melyek értékmentő- és teremtő munkája útmutató lehet a mai ifjúság számára is. A Boldog Várad - Civil, polgári, szövetségi élet sorozat 3. és 4. kötete ugyanis a Premontrei Öregdiákok és a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének sokrétű és szerteágazó „életét” rögzíti, foglalja össze. (Előbbit az Újvárosért Egyesület, utóbbit pedig a PMNYE adta ki).
A Szent László Római Katolikus Iskolaközpont dísztermében megjelenteket Vonház Antal, az öregdiákok titkára üdvözölte, köszönetet mondva a Polgármesteri Hivatal és a Bihar megyei tanács anyagi támogatásáért, Zalder Éva igazgatónőnek a helyszín biztosításáért, valamint Pásztai Ottónak, V. Szilágyi Istvánnak és Szilágyi Ibolyának a kötetek összeállításáért és a nyomdának.
A házigazda tanintézmény III. B osztályos, Szallós Ildikó tanítónő által felkészített diákjainak zenés-táncos produkciója után- a Légy jó mindhalálig és a Mary Poppins című musicalekből mutattak be részleteket- Zalder Éva értékelte a két civil szervezet munkáját. Elsősorban azt emelte ki, hogy hiányuk teljesen megváltoztatná létünket, megalkotóik, működtetőik pedig olyan önkéntesek, akik a magyar közösséget szolgálják önzetlenül és fáradhatatlanul. Magatartásformájukra a civil kurázsi jellemző, olyan egyetemes értékek őrzésére és továbbadására összpontosítanak, mint az emberi méltóság, a szabadság eszméje, a személyiségfejlesztés, a tolerancia és a szolidaritás, miközben mindenekfelett a közjó megteremtésére törekednek. Példát mutatnak abból, hogy miként lehet „szépen és cselekvő szeretetben megöregedni”, identitásőrző tevékenységük pedig olyan szavakkal írható körül, mint derű, erő, nemzeti elkötelezettség vagy szolgálat.
Bemutatkozások
Pásztai Ottó, a Premontrei Öregdiákok Egyesületének elnöke kifejtette: 1994-ben alakultak meg, 44 egykori diák kezdeményezésére. Az évek folyamán a létszámuk 155-160 főre duzzadt, de az életkori sajátosságukból fakadóan 117 kollégájuktól búcsút kellett venniük. Jelenleg 143 tagjuk van, az utódiskolák diákjaival és a szimpatizánsokkal együtt, akik felvállalták a célkitűzéseiket, úgymint: a tagok mozgósítása, illetve lelki összefogása, a hajdani Premontrei Főgimnázium hagyományainak, a múlt emlékeinek gondozása, ápolása, a rendelkezésre álló dokumentációs anyag tanulmányozása, kapcsolatteremtés, az ifjúság felkarolása. Pásztai Ottó ugyanakkor a jelentősebb megvalósításaik közül Károly József Irenaeus kanonok, tudós, paptanár életének és teljesítményének népszerűsítését, a Szent László templom levő emléktábla felavatását, valamint a dr. Grósz Frigyes szemész főorvosnak való emlékállítást hangsúlyozta ki. Hozzátette: 18 könyvet is szerkesztettek és kiadtak, melyek közül öt a premontrei rendről, a gimnáziumról, egykori jeles diákokról szól, a többi pedig Nagyvárad kultúr- és sporttörténetével kapcsolatos.
Szilágyi Ibolya, a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének vezetője felidézte, hogy 2003-ban gondolta ki Biró Rozália akkori alpolgármester a szervezetük megalapítását, a hivatalos bejegyzés pedig közel két évet vett igénybe. A szilárd alapokat Szombati Gille Ottó és Jakab Ibolya korábbi elnökök teremtették meg, közösségformáló programjaik pedig csapatmunka eredményei.
Kölcsönös támasz
A Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesülete kórusának fellépése után (Köteles Erika vezényletével karácsonyi dalok csendültek fel) Pásztor Sándor RMDSZ-es városi önkormányzati képviselő is értékelte a jelen levő két civil szervezet munkáját, azon meggyőződésének adva hangot, hogy nagy szükség van ilyen eredményes munkát kifejtő társaságokra. Azt kérte tőlük: adjanak munkát a magyar helyi tanácsosoknak a továbbiakban is, hiszen a támasz kölcsönös jellegű.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Művelődéstörténeti vetélkedő zajlott
Nagyvárad- Szerda délután a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ), a Várad-hegyfoki Premontrei Kanonokrendi Prépostság és a Premontrei Öregdiákok Egyesületének szervezésében az Ady Endre Középiskola dísztermében bonyolították le a dr. Károly József Iranaeus premontrei kanonok, tudós, tanár emléke előtti tisztelgő, róla elnevezett művelődéstörténeti vetélkedőt.
Az idén kilenc, 3 fős csapat vett részt ezen, a házigazda tanintézményből, a Mihai Eminescu Főgimnáziumból és a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumból.
Első helyen végzett az Eminescu Főgimnázium IX. J csapata: Kecse Dalma, Oltean Franciska és Ternován Dávid. Második lett az Eminescu Főgimnázium IX. I csapata: Costa László, Bara Dávid és Farkas Boglárka, míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokára az Ady líceum IX.E/2 csapata állhatott: Holt-Valentin Dávid, Dudás Norbert és Pántya Gergő. A versenyt értékelte és minden résztvevőnek dr. Károly József Iranaeusról szóló ismertetőt adott Fejes Rudolf Anzelm premontrei apát, prépost-prelátus.
erdon.ro,

Festum Varadinum: új fejezet
Nagyvárad- Április 21-28. között a Varadinum Kulturális Alapítvány immár XXII. alkalommal szervezi meg a Festum Varadinum rendezvénysorozatot. Csütörtökön sajtótájékoztatón ismertették a részleteket.
Felvezetőjében Biró Rozália szenátor felidézte az elmúlt 11 esztendő történéseit, amikor alpolgármesteri tisztségének betudhatóan ő volt a főszervező Varadinum Kulturális Alapítvány kuratóriumi elnöke. Úgy vélte, a Szent László király ünnepe köré rendezett Festum Varadinum, melynek ékköve a szentmise és a körmenet, nem csupán hagyományőrző szerepet tölt be, hanem büszkeséggel tölti el mindazokat, akik magukénak érzik ezt a várost. A 2002-ben kijelölt alapcélkitűzések változatlanok: a magyar közösség minél szélesebb rétegének megszólítása azáltal, hogy az RMDSZ együttműködik a történelmi egyházakkal, a civil szervezetekkel és a kulturális intézményekkel, prioritást képez a helyi értékek felmutatása, tehetségeknek a felkarolása, illetve a három Varadinum-díj odaítélése azon entitásoknak, melyek a korábbi évben a legkiválóbb eseményt szervezték (az emlékplakett Jankó Szép Noémi képzőművész munkája). Biró Rozália ugyanakkor örömének adott hangot, hogy az évek folyamán olyan rangos rendezvények nőttek ki magukat, melyek megszületésénél valamelyik Festum Varadinum „bábáskodott”, és olyan személyiségek vállalták el a fővédnökséget, mint Kelemen Hunor RMDSZ szövetségi elnök, volt művelődési miniszter, vagy Halász János magyarországi kulturális államtitkár.
Változások
A volt alpolgármesternő arra hívta fel a figyelmet: az idén új fejezet kezdődik a Varadinum Alapítvány, és értelemszerűen a Festum életében, hiszen az alapító okirat értelmében az elnöki tisztséget az a személy kell betöltse, aki a helyi politikai életben a legmagasabb funkcióban van, és jelenleg ez a közszereplő Pásztor Sándor, az RMDSZ-frakció vezetője. Ezen kívül a kuratórium szerkezete is módosult: a civil szférát két ernyő szerű szervezet képviseli (a Várszövetség Dukrét Géza PBMET-elnököt, a Nagyváradi Civil Kerekasztal pedig dr. Fleisz János BINCISZ-elnököt delegálta), illetve tag még a Szigligeti Színház mindenkori főigazgatója (jelenleg Czvikker Katalin), és a nagyváradi magyar oktási intézményeket is mindig reprezentálja ezentúl valaki, most éppen Pásztor Gabriella, a Szacsvay Imre Általános Iskola igazgatónője.
Pásztor Sándor arra hívta fel a figyelmet, hogy április 21-28. között összesen 29 programmal várják az érdeklődőket. Amellett, hogy az eseménysorozatot igyekeztek átláthatóbbá tenni, több újdonsággal is készülnek. Például hangsúlyozottabban képviselik magukat Várad magyar tannyelvű iskolái (az Ady Endre Középiskola, a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum, a Lorántffy Zsuzsanna Református Kollégium, a Mihai Eminescu Főgimnázium, a Szacsvay Imre Általános Iskola és a Juhász Gyula Általános Iskola). Ugyanakkor olyan meglepetéseket is tartogatnak a résztvevőknek, melyek nem szerepelnek a műsorfüzetben, csak a helyszíneken derülnek ki. Érdekességként bevezették, hogy ne csak a városközpontban, hanem a biharpüspöki Bocskai István Közösségi Házban is legyen rendezvény (szombat délután 6 órától).
Meghívók
A Festum Varadinum hagyományos módon a Szigligeti Színházban tartott díjkiosztó ünnepséggel zárul. Ezúttal Madách Imre: Az ember tragédiája című drámáját mutatja be koprodukcióban a Debreceni Csokonai Színház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház. Meghívókat 15 lejért lehet igényelni péntektől a körzeti RMDSZ székházakban, a magyar iskolákban, az egyházaknál és a civil szervezeteknél.
A kuratóriumi elnök néhány egyéb eseményt is kiemelt a programkavalkádból, a teljesség igénye nélkül. Hétfőn 17 órától például a partiumi nyugdíjasok meghívására Péter I. Zoltán helytörténész tart előadást a két Rimanóczyról a Szent László líceum dísztermében, majd ugyanott 18 órától Pásztai Ottó, a Premontrei Öregdiákok Egyesületének elnöke értekezik Arany János Paszkál tanárról. Kedden 14 órakor a szoborcsoport előtt diákok tisztelegnek A Holnaposok előtt, szerdán 17 órától pedig Péter I. Zoltán A jelenkori Nagyvárad megalapítása című könyvét mutatják be az Ady líceumban. Érdekesnek ígérkezik ugyanakkor Makai Zoltán Szemelvények Bihar megye és vidéke ipartörténetéből című kötetének bemutatója, pénteken este 7 órától a KREK székházának dísztermében. „Bár anyagi források tekintetében szinte a padlón vagyunk, azért megpróbálunk hasonlóan színvonalas rendezvényeket lebonyolítani, mint eddig”, hangsúlyozta Pásztor Sándor, hozzátéve, hogy pályáztak a román Kulturális és Örökségvédelmi Minisztériumnál, a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának kulturális államtitkárságánál és a Communitas Alapítványnál. Médiatámogató a Bihari Napló.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Tizenkilencedik Horváth Béla szavalóverseny
Az anyanyelv megismerésének, elsajátításának, ápolásának eszköze
Úgy húsz esztendeje, az 1990-es éveknek még az elején felvetődött a gondolat: mi lenne, ha a környékbeli, anyanyelvi, azaz magyar állami oktatásban jórészt már akkor sem részesülő gyermekeket évente egyszer összehívnák egy versmondó versenyre, amelyre természetesen fel kellett készülni, magyar verset kellett megtanulni.
Nevet nem volt túl nehéz találni a versenynek, hiszen a Fehér-Körös-parti városban született Horváth Béla, a kolozsvári színház későbbi neves színésze, rendezője, és akkoriban még a szülői házban élt nővére is.
A szerény, a katolikus plébánia egyik helyiségéhez köthető kezdet után a verstalálkozó egyre nagyobb népszerűségnek örvendett a környékbeli gyerekek között, mind többen jelentették be részvételüket – nem utolsósorban azért, mert hazai, de főleg külföldi – magyarországi – szponzorok jóvoltából a nyertesek itthoni és külhoni nyaralást nyerhettek egy vers elmondása fejében. A vetélkedő tágasabb helyre, a városházára költözött – előbb a kisebb ülésterembe, majd amikor azt kinőtte, a kultúrház nagytermébe, ahol azóta is tartják.
Manapság azonban már kevesebben jelentkeznek, mint pár esztendeje – volt év, amikor a százat meghaladta a jelentkezők száma. Idén a verseny örökös főszervezője, dr. Vajda Sándor összegzéskor negyven vers elhangzását jelentette be. Csakhogy a rendszerváltáskor a borosjenői magyar lakosság száma ezer körül járt, ma már feleannyian, ha vannak, azok is jobbára idősek, s a környékbeliekkel ugyanez a helyzet. Nem a rendezőkön múlik, hogy a helyzet így alakult.
A szombati találkozón Bodnár Lajos tiszteletes, helyi lelkész köszöntötte az édesanyákat, dr. Vajda Sándor a megjelenteket – a versenyzőkön és a felkészítő óvónőkön, tanítónőkön, lelkészeken kívül az anyaországi vendégeket, köztük Adorján Juliannát, a Gyömrői Civil Szervezet a Városért szervezet képviselőjét, Kozák Attilát, a
budapesti Magyar Műveltség Szolgálat elnökét, Nagy Gizellát, a megyei RMDSZ képviselőjét és nem utolsósorban Călin Abrudan borosjenői polgármestert, aki köszöntőjét „Jónapot kívánok!”-kal, magyarul kezdte. „A szavalóversenyt nem versengésnek tekintjük, hanem a magyar irodalom, az anyanyelv megismerése, elsajátítása, ápolása eszközének”, mondta többek között dr. Vajda Sándor, majd a vendégek közül is többen köszöntötték a versenyzőket és magát a rendezvényt.
A dr. Brauch Magda (elnök), Nagy Gizella, Ujj Ágnes, Bodnár Lajos és alulírott összetételű zsűri az óvodásokat és előkészítő osztályosokat nem pontozta, ők versenyen kívül léptek fel, a többieknél azonban díjra ment a versmondás.
A vetélkedőn résztvevő valamennyi tanuló részvételi oklevcelekt és könyvcsomagot kapott a szponzorok – Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Nemzetpolitikai Államtitkárság, Budapest, COMMUNITAS Alapítvány, Aradi RMDSZ, Borosjenői Református Egyházközség, Magyar Műveltség Szolgálat, Budapest, Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete, Magvető Könyvkiadó, TROIE Kft. jóvoltából, a szervezők pedig a szokásos módon szendviccsel, süteménnyel, üdítővel kínálták a résztvevőket, pedagógusaikat, kísérőiket is beleértve.
A 19. után jövőre a 20. szavalóversenyre kerül sor, és már most bejelentették, hogy nagyszabású rendezvénnyel kívánják megünnepelni, amelyre az eddigi összes fellépőt meghívják.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Akadályoztatott koszorúzás
A nagyváradi önkormányzat illetékes testülete elutasította, hogy október 12-én az elmúlt évek hagyományaihoz híven az RMDSZ megkoszorúzza a Szent László-templom falán levő emléktáblát.
Évek óta hagyománynak számít, hogy október 12-én az RMDSZ közösen a Premontrei Öregdiákok Egyesületével megkoszorúzza a Szent László-templom falán lévő azon táblát, mely azoknak az antifasiszta hősöknek állít emléket, akik 1944-ben életüket áldozták a központi híd felrobbantásának megakadályoztatásáért. Az RMDSZ péntek esti küldöttgyűlésén Szabó Ödön ügyvezető elnök arról számolt be, hogy az önkormányzat illetékes testülete az idén elutasította a Szövetség erre vonatkozó kérését, illetve nem értett egyet azzal, hogy az ünnepség a hivatalos városnapi rendezvények részét képezze.
A politikus hangsúlyozta: „a meccs még nincs lejátszva”, megpróbálják törvényes úton addig forszírozni az ügyet, amíg a Polgármesteri Hivatal végül csak engedélyezi, ha pedig nem, akkor is lesz valamilyen fajta megemlékezés, esetleg a templom falain belül. Úgy fogalmazott: nem hátrálnak meg, mert aki fél, nem szabad. „Az önkormányzat a Nagyváradi Ősz-fesztivál eseményeire hivatkozva utasította el a kérelmünket, a mi véleményünk szerint viszont a programokat illetően semmi sem változott tavaly óta. Meg fogjuk találni a módját annak, hogy törvényesen megkoszorúzzuk a táblát, és hivatalosan megemlékezzünk azokról, akik életünket áldozták Nagyváradért. Ha Rimler Károly, akit előszeretettel emleget a mostani városvezetés, egy arckifejezéssel reagálhatna a mostani döntésre, nem biztos, hogy az érintetteknek tetszene ez a gesztus”- közölte.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Hídőrző vértanúink öröksége
Mintegy száz nagyváradi magyar polgár jelent meg azon a szombat délutáni megemlékezésen, mely során annak a tizenkét mártírnak az emléke előtt tisztelegtek, akik 1944 őszén életüket áldozták a Körös-híd felrobbantásának megakadályozásáért.
A koszorúzást és megemlékezést a nagyváradi önkormányzat nem akarta engedélyezni, bizonyára úgy vélték, a Nagyváradi Ősz fesztivál programjaiban nincs keresnivalója ennek. Ezért a szervezők, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete és az RMDSZ Bihar megyei szervezete csak többnapos vita és utánajárás révén tudta kiharcolni, hogy a koszorúzást végül is engedélyezzék. Más kérdés persze, vajon az önkormányzat szervezte belvárosi bulikra, a különféle rendezvényekre hány százan, ezren mentek át sietve az említett hídon, és vajon hány átkelőnek jutott eszébe, hogy ez a híd azért áll a mai napig a város központjában, mert 1944-ben tizenkét bátor magyar ember az életét áldozta érte.
A koszorúzáson beszédet mondott Pásztai Ottó, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének elnöke és Biró Rozália, az RMDSZ Bihar megyei szenátora. Az elhangzott gondolatok egyértelműen arra világítottak rá, hogy bárhogyan akarják egyesek, a váradi magyarságnak nem szabad elfelejtenie azokat a bátor hídőrzőket, akik nem féltek a zsarnok, elnyomó hatalmaktól, s népük, városuk védelme iránt érzett elkötelezettségük erősebb volt az emberi gyengeségnél és a halálfélelemnél. Nem szabad hagyjuk, hogy elhitessék velünk, kevesen vagyunk és úgyis hiábavaló minden próbálkozásunk, hiábavalók emlékezéseink, ugyanis pont ez a céljuk azoknak, akik manapság fel akarják „robbantani” a múltunkkal és jövőnkkel összekapcsoló hídjainkat, hangzott el. A Szent László-templom falán levő márványtáblán (tetszik vagy sem ez egyeseknek) ma is ott olvasható a tizenkét váradi hős neve (Berecki Sándor, Béres Sándor, Boér Péter, Gurzó Imre, Hant Elek, Huszár István, Katona József, Krammer Ferenc, Nagy Gyula, Seres János, Simonovits János, id. Sziki Gyula), és aki hisz Nagyvárad magyar szellemiségében, nem mulasztja el, hogy köszönettel és tisztelettel gondoljon rájuk. A beszédek végén sor került a koszorúzásra, majd Pék Sándor, a Szent László-templom plébánosa mondott áldást az emlékezőkre.
Sz. M.
Krónika (Kolozsvár)

Életműveket ismertek el a magyar kultúra napján
Gazda József Kovásznán élő író, művészettörténész, publicista kapta idén a Háromszék kultúrájáért díjat. A kitüntetést szerda este, a magyar kultúra napján adták át a sepsiszentgyörgyi színházban.
A Kovászna megyei önkormányzat által alapított életműdíj a háromszéki kultúráért kifejtett több évtizedes tevékenység elismerése. Az ezer euróval járó díjat – amelyet tavaly ítéltek oda először – Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke adta át Gazda Józsefnek (képünkön).
„Gazda Józsefet az érdekelte, hogyan, milyen körülmények között él a szétszabdalt magyarság, hogyan lehetett megmaradni ebben az elmúlt, borzalmas évszázadban" – méltatta a rendkívül gazdag életpályát Bogdán László író, kiemelve a világban szétszórt magyarok krónikájának tekinthető A Harmadik ág – Magyarok a szétszórattatásban című könyv és a díjazott egyéb elismert szociográfiai és művészeti írásait. Szerinte Gazda József az oral history műfajban alkot, és egy intézmény munkáját végezte el egyedül.
„Meg tudunk maradni, ha akarunk, sorsunk a saját kezünkben van, én legalábbis hiszem ezt" – fogalmazott a díj átvevésekor Gazda József, aki hangsúlyozta, ezt a hitet szerette volna átadni írásain keresztül, és bár tragikusnak látja a magyarság jelenlegi helyzetét, mindig kereste, és ezután is keresni fogja a reménysugarat.
A kitüntetett elmondta, hogy a magyar nép a lelkében hordja a tehetséget, az alkotó erőt, a magyarság művészeket, hősöket, tudósokat adott a világnak, és neki megadatott, hogy ezt a folyamatot végigkövesse, és ereje szerint könyvekben megörökítse. Zsigmond Barna Pál. Magyarország csíkszeredai főkonzulja ünnepi beszédében emlékeztetett, a múlt öröksége mellett a jövő nemzedék felelősségét is hordozza nemzeti imánk. Az ünnepség az Evilági együttes Kincs című lemezének bemutatókoncertjével folytatódott. A csapat harmadik albumán tizenöt, Sepsiszentgyörgyön élő vagy a városhoz valamilyen módon kötődő művész működött közre.
Életműdíjat kapott Csíky Ibolya
A nagyváradi Szigligeti Színházban rendezett kultúranapi gálaesten a Bihar megyei RMDSZ által 2002-ben alapított díjakat osztották ki. A Jakobovits Miklós-díjat – amelyet tavaly alapítottak a váradi festőművész emlékére – Ujvárossy László képzőművésznek, a PKE tanárának ítélték, aki beszédében visszaemlékezett arra, amire még Jakobovits tanította: „A művészetben soha sem szabad kompromisszumot kötni."
Életműdíjat kapott a nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének alapítója és elnöke, Pásztai Ottó és a nagyváradi színművész, Csíky Ibolya, akit a szobor átvételekor percekig állva tapsolt a közönség. Munkásságáért emlékplakettet vehetett át a népi mesterségek ápolásáért a nagyszalontai Fekete Mária, Szabó István ottományi és Wilhelm Sándor székelyhídi nyugalmazott pedagógus és a műemlékvédőként ismert Kordics Imre.
Magyar Kultúráért díjat kapott a Dukrét Géza vezette Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság, a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesülete és a Mezőtelegdi Pacsirták néptánccsoport. A díjátadó után a Szigligeti Társulat Színház az iskolában, iskola a színházban programjának keretében diákszereplők bevonásával készült Liliomfi-remix című előadást mutatták be a közönségnek.
Magyarországon díjazták Széles Annát
A magyar kultúra napja alkalmából a 2008-ban Hódmezővásárhely város által alapított Bessenyei Ferenc Művészeti Díjat Steiner Béla magyarországi zeneszerző mellett Széles Anna nagyváradi születésű színművész is megkapta. Az elismerést B. Élthes Eszter, a hódmezővásárhelyi születésű, 2004-ben elhunyt színész özvegye és Almási István, a magyarországi település polgármestere adták át az alföldi város szerdai ünnepi közgyűlésén.
A 2008-ban alapított díjjal a város pecsétjével ellátott oklevél és a Bessenyei Ferenc portréját ábrázoló plakett mellett 500 ezer forintos pénzjutalom is jár. Széles Anna Nagyváradon született, Marosvásárhelyen szerzett színészdiplomát, 1965-ben a Kolozsvári Állami Magyar Színházhoz szerződött, amelynek 1989-ben történt Magyarországra való áttelepüléséig tagja volt.
Az anyaországban előbb a Karinthy Színpad, 1990-től a Thália, majd az Arizona Színház tagja lett. 1962-től szerepelt filmekben, és néhány esztendő alatt Románia egyik legtöbbet foglalkoztatott, leghíresebb, legkedveltebb női filmszínészévé vált. A hatvanas évek végétől Magyarországon forgatott filmekben is játszott, és ő volt a Németh László Irgalom című regényéből készült tévésorozat főszereplője is. 1975-től tíz éven át Florin Piersic román színész felesége volt.
Krónika (Kolozsvár),

Díjátadás és díszelőadás Nagyváradon
Gálaesten adták át a nagyváradi színházban az idei Magyar kultúra-díjakat, valamint a Jakobovits-díjat. Köszöntő beszédet Biró Rozália Bihar megyei szenátor és Vitányi István magyarországi országgyűlési képviselő mondott, majd a díjátadást követően a Liliomfi-remix című előadást láthatták az egybegyűltek. Az előadáson több mint száz diák lépett színpadra, ők a Szigligeti társulat Színház az iskolában, iskola a színházban programjának keretében ismerkednek a színjátszással.
Emlékplakettet Kordics Imre helytörténész (betegsége miatt Dukrét Géza vette át), a nagyszalontai Sinka István Kézműves Kör nevében annak vezetője, Fekete Mária, Szabó István ottományi helytörténész és Wilhelm Sándor székelyhídi néprajzkutató vehetett át Szabó Ödöntől, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnökétől, és Biró Rozália szenátortól.
Magyar Kultúra-díjat kapott a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesülete, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság, valamint a mezőtelegdi Pacsirták Néptánccsoport.
Életműdíjban Csíky Ibolya, a Szigligeti Színház művésze, és Pásztai Ottó, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének vezetője részesült.
Ujvárossy László képzőművész vehette át idén a Jakobovits Miklós-díjat, amelyet Jakobovits Márta, és az előző évi díjazott, Jovián György adott át.
A Magyar kultúra ünnepe elnevezésű rendezvénysorozat, amelyet Nagyvárad idén is Berettyóújfaluval együtt szervezett meg, pénteken zárul.
Fried Noémi Lujza
maszol.ro,