Egyházi vezetők felfogása az állam és egyház kapcsolatáról
A nagyváradi Posticum Egyháztörténeti és Társadalomtudományi Intézet, a budapesti Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, a nagyváradi Szacsvay Akadémia és a szegedi METEM – Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség előadás-sorozatot szervez november 14-15. között Nagyváradon, a Posticum Kulturális és Ifjúsági Központban (Nagyatádi Szabó István, ma Teiului utca 26.).
Az egyház hatalma – a hatalom egyháza. A közép-kelet-európai egyházi vezetők felfogása az állam-egyház kapcsolatáról 1945 és 1989 között című előadás-sorozat programja a következő:
November 14., csütörtök: 14 óra –14.20 – Megnyitó. I. szekció: „Behálózva” – hírszerzés és egyházi diplomácia. Moderátor: Varga Szabolcs. 14.20–14.50 – Jánosi Csongor (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Református Tanárképző Kar, Kolozsvár): Román–magyar belügyi és állambiztonsági együttműködés református egyházi ügyekben az 1950-es évek végén és a ’60-as évek elején. 14.50–15.20 – Bandi István (történész-levéltáros, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Budapest): A magyar hírszerzés kísérletei a katolikus egyház vezetőinek befolyásolására a ’60-as, ’70-es évek fordulóján. 15.20–15.50 – Zombori István (történész, szakértő, METEM, Szeged): A hatalom egyháza: Magyarország és a Szentszék az 1960-as években. II. szekció: „Rendszer-minták” – antropológiai és teológiai megközelítés. Moderátor: Zombori István. 16.10 –16.30 – Bánkuti Gábor (egyetemi adjunktus, Pécsi Tudományegyetem): Egyház és hatalom Romániában és Magyarországon az ’50-es években. Rendszer-antropológiai összehasonlítási kísérlet. 16.30–16.50 – Gárdonyi Máté (főiskolai tanár, Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola): Egyház a szocialista társadalomban – mint teológiai probléma. 16.50–17.20 – szünet. 17.20–18.20 – Vita. Moderátor: Balogh Margit.
November 15., péntek: III. szekció: Személyek és személyes döntések – katolikus helyzetkép. Moderátor: Kovács Sándor. 9–9.30 – Janka György (tanszékvezető, főiskolai tanár, Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza): A magyar görögkatolikus egyházi vezetők és az államhatalom (1945–1989). 9.30–10: – Balogh Margit (történész, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, Budapest): Hűség és felelősség a túlélés tükrében. Mindszenty József az együttműködés határairól. 10–10.30: Vörös Géza (történész-levéltáros, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára): „Elment az öregember” – Mindszenty emigrációs évei a hírszerzés tükrében. 10.30-11: Nagy Mihály Zoltán (történész, Posticum Egyháztörténeti és Társadalomtudományi Intézet, Nagyvárad): Együtt létezés vagy kollaborálás? Márton Áron püspök felfogása az állam-egyház kapcsolatáról 1948 és 1960 között. 11–11.20: szünet. 11.20–13.50 – Vita. Moderátor: Gárdonyi Máté. IV. szekció: Személyek és személyes döntések – protestáns helyzetkép. Moderátor: Janka György. 14.30–15: Csendes László (Ph.D, a CNSAS volt elnöke): Próbatétel. Argay György püspök 33 esztendőnyi szolgálata az Romániai Evangélikus Egyház élén. 15–15.30: Kovács Sándor (egyetemi tanár, Protestáns Teológiai Intézet, Kolozsvár): Párhuzamos életrajzok? Kovács Lajos és Erdő János életpályája 1956 után.
16.30–17: Pál János (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Református Tanárképző Kar, Kolozsvár): Az unitárius egyház és az állam viszonya 1945–1965 között. Az egyház szerepe az államszocializmus első két évtizedében. 17–17.20: szünet.
17.20–18.20: Kiértékelés, vita. Moderátor: Gyarmati György
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Az egyház hatalma, vagy a hatalom egyháza?
November 14-én és 15-én második alkalommal rendezett egyháztörténeti konferenciát Nagyváradon a Posticum Egyháztörténeti és Társadalomtudományi Intézete. A színvonalas szakmai fórum azt vizsgálta, hogy az államszocializmus időszakában az egyházak milyen magatartást tanusítottak az állammal szemben és milyen ideológiai alapokra helyezték az esetleges kollaborálást. Az esemény konklúzióiról beszélgettünk Gyarmati György történésszel, a budapesti Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatójával, valamint Nagy Mihály Zoltán főszervezővel, a Román Kulturális Intézet (ICR) alelnökével.
A mostani konferenciára lassan azt mondhatjuk, hogy egy sorozat egyik állomása volt amikor magyarországi és romániai egyházak közelmúltbeli történetét vették számba, élve azzal a lehetőséggel, hogy az úgynevezett államszocializmus korszakának iratai fokozatosan elérhetőbbé válnak – mondta el Gyarmati György. A történész hozzátette, a konferencia egyik legmarkánsabb jellemzője, hogy nem a médiában szokásos ügynökvadászati, leleplező célzatú megközelítéssel próbálta felmérni az erdélyi egyházak helyzetét, hanem a történelmi szakszerűségnek eleget téve próbált azzal szembesíteni, milyen volt állam és egyház, állam és társadalom, illetve felekezetek egymás közötti kapcsolata. Erre utal egyégként a konferencia címe is: Az egyház hatalma – a hatalom egyháza.
Sokszor azt gondoljuk, hogy az egyházak sorsát az általuk vallott hitelvek irányítják, de a konferencia is azt mutatta, hogy ez sok esetben inkább személyiségfüggő volt – mondta el Nagy Mihály Zoltán. Ennek erdélyi magyar viszonylatban Márton Áron az egyik legkiemelkedőbb példája, hiszen az ő magatartása bizonyítja, hogy római segédlet nélkül ez az egyház mégis teljesíthette küldetését Romániában, egy olyan jogi környezetben, ahol a katolikus egyház mint „megtűrt” egyház létezett – hangsúlyozta a konferencia főszervezője. Az egyének szerepére és személyes kihatásukra azonban csak történelmi visszatekintés vethet fényt.
A konferencia ugyanakkor arra is igyekezett reflektálni, hogy a politikai rendszerváltozások egyházpolitikai változásokat is vontak-e maguk után. A huszadik századi világi rendszerek történetében meglehetősen gyakori, amit manapság úgy hívunk, hogy rendszerváltás, ehhez képest a katolikus egyház esetében majd’ kétezer éves kontinuitás, de a protestáns egyházaknál is mintegy félezer éves folytonosság követhető nyomon – hangsúlyozta Gyarmati György. „Az egyházakon belül, valamikor a ’60-as ’70-es évek fordulóján van egy nehezen észrevehető rendszerváltás, amikor már az államszocializmus időszakában teológussá lett, és adott esetben már teológus korában beszervezett személyek kerülnek az egyház vezetői pozícióiba” – mondta el a történész, aki hozzátette, hogy a ’60-as ’70-es évek fordulóján ordináriussá lett egyházi vezetők kontinuitása bizonyos esetekben megmaradt még a ’89-es változások után is.
Szombati-Gille Tamás
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Híd a román és magyar történetírás között
A szakma jeles magyar és román kutatói képviseltetik magukat azon az államszocializmus időszakához kötődő egyháztörténeti konferencián, amelyet október 29–31. között immár negyedik alkalommal szervez meg a nagyváradi Posticum Egyháztörténeti és Társadalomtudományi Intézet, és amely egyedülálló módon, évek óta hidat képez a magyar és román történetírás között.
Az első konferencia előadói azt vizsgálták, hogy az állam milyen intézményeken keresztül és milyen módszerekkel próbálta meg ellenőrzése alatt tartani az egyházakat, a második konferencián az egyházak állammal szemben tanúsított magatartását vették górcső alá, a harmadik alkalommal pedig egyház és társadalom viszonyáról beszélgettek. Az idei konferencia címe Historiográfiai mérleg és az egyháztörténeti kutatások új irányai, s ennek megfelelően teljesen új irányból közelíti meg az eddig is tárgyalt tematikát.
„Eddig sok kis helyi történet meséltünk el, most viszont az a célunk, hogy mérleget vonjunk és bemutassuk, hogy a különböző országokban milyen kutatások történtek ezen a téren, és ezeket a kutatásokat milyen módszerekkel végezték” – nyilatkozta a Reggeli Újságnak Nagy Mihály Zoltán főszervező, a Román Kulturális Intézet (ICR) alelnöke. Mint hozzátette, Nagyvárad perifériának tekinthető mind az anyaország, mind pedig Románia szemszögéből, de épp a határhoz való közelsége teszi alkalmassá arra, hogy a magyar és román történetírást összehozza egy fedél alá. Ezért ez a konferencia-sorozat az évek során szakmai műhellyé is alakult.
„Sokak számára kérdés, hogy az államszocializmus időszakában, az állam és egyház viszonyát milyen mértékben diktálta Moszkva és milyen mértékben volt saját egyházpolitikai elképzelése a helyi kommunista vezetőknek. Erre deríthetünk fényt, ha összevetjük a különböző nézőpontokat” – tette hozzá a történész.
Fontos megemlíteni ugyanakkor, hogy a konferencia sorozat anyagát minden évben egy-egy kötetbe is foglalják, így az elhangzott előadásokat jó kivitelezésben kézhez is kaphatják az érdeklődők a helyszínen, vagyis a Posticum Kulturális Központban (Teiului u. 26.), csütörtökön, pénteken és szombaton. Különlegesen érdekesnek ígérkezik ugyanakkor Balogh Margit Mindszenty Józsefről szóló monográfiája, amely több kontinens levéltárainak anyagát foglalja össze több mint kétezer oldalon, s amelyet a nyitónapon 18.30-tól mutatnak be egy pódiumbeszélgetés keretében.
Sz. G. T.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Historiográfiai mérleget vontak a Posticumban
Csütörtök délután kezdődött és szombaton ért véget a Posticum Egyháztörténeti és Társadalomtudományi Intézete által szervezett negyedik, az államszocializmus korszakához kötődő egyháztörténeti konferencia. A rendezvény három napja során, az összegyűlt szakemberek beszéltek többek közt a forrásadottságról, vagyis arról, hogy melyek azok a levéltári anyagok, amelyek ma hozzáférhetők, de szó esett a történészek szerepéről is. Ez előadások nyomán világossá vált, hogy a különböző felekezetek egyháztörténet-kutatói hasonló problémákkal szembesülnek, és hogy az egyháztörténeti kutatások még nem intézményesültek.
„Ahhoz, hogy nagyon szisztematikus kutatások legyenek, szükséges lenne egy akadémiai program elindítása, és szakosodott kutatóintézeteket kellene létrehozni. Ezt az űrt igyekszik betölteni kicsiben a Posticum Egyháztörténeti és Társadalomtudományi Intézete, amely igyekszik intézményes keretet biztosítani arra, hogy ennek a korszaknak a kutatói évi rendszerességgel összegyűljenek” – nyilatkozta a Reggeli Újságnak Nagy Mihály Zoltán, a Román Kulturális Intézet alelnöke.
A nagyváradi Posticum egyre stabilabb pontot jelent a szakemberek számára ebben az intézményi töredezettségben, az évi rendszerességgel megrendezett konferencián elhangzott előadások anyagát ugyanis kötetekben publikálják, a szaktalálkozón pedig egyre szélesebb körben képviseltetik magukat a történészek. Az idei konferencián részt vettek többek közt a Nemzeti Emlékezett Bizottságának és a Pécsi Egyháztörténeti Intézetnek kutatói is, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára és a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközössége (METEM) pedig már rendszeres partnernek tekinthetők.
A szakmai fórumon ugyanakkor új kutatási irányvonalak is megfogalmazódtak: tisztázásra szorul például a vidéki egyház története helyi közösségek szintjén, illetve a nemzeti- és felekezeti hovatartozás kérdése például a magyar görög-katolikus közösségek vagy a nagy búcsújáró helyek kapcsán.
Sz. G. T.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Könyvbemutató: a romániai jezsuiták a 20. században
A történeti változás és az egyházak történelmisége címmel interdiszciplináris egyháztörténeti konferenciát szerveztek Nagyváradon október 27–29. közt.
A szervezők a Posticum Egyháztörténeti és Társadalomtudományi Intézet, a budapesti Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, a Pécsi Egyháztörténeti Intézet, a Szacsvay Akadémia és az RMDSZ voltak.
A Posticumban csütörtök este tartott nyitóünnepségen a házigazda intézet nevében dr. Nemes István programfelelős köszöntötte az érdeklődőket. Szabó Ödön történész, az RMDSZ Bihar megyei szervezete által alapított Szacsvay Akadémia ötletgazdája elégedettségének adott hangot, hogy immár ötödik éve, jeles szakértők jönnek Váradra megvitatva különböző témákat, kialakítva egy olyan műhelyt, mely aztán mindig letesz valamit a kutatás asztalára, kitermelve érdekes dolgokat.
Életrajzok
Az érdeklődőket ezután Nagy Mihály Zoltán, a bukaresti Román Kulturális Intézet alelnök is üdvözölte, bemutatva egyúttal a meghívottakat, majd ismertette Bánkuti Gábor történész, pécsi egyetemi adjunktus A romániai jezsuiták a 20. században című kötetét. A jezsuiták 1924-ben alapított romániai szerveződése a Szentszék geopolitikai és missziós szándékainak horizontján jött létre, távlatilag a görögkeleti románok áttérését célozva meg. (Erdélyben a jezsuiták 1579-ben jelentek meg először, a katolikus Báthory István fejedelem támogatásával). Mint elhangzott, a téma abból a szempontból is érdekes, hogy egy latin szertartású rend úgy döntött, felvesz a soraiba keleti rítusú személyeket Romániában, s ezáltal egy kicsit úgymond román renddé is vált. Felvetődik tehát az etnikai falakon való áttörés kérdése, miközben arról sem szabad megfeledkezni, hogy a görög katolikusoknak a Rómához fűződő kapcsolata nemzeti identitásmeghatározó tényezőnek is bizonyult (közös latin nyelveredet), illetve a nyugati kultúrkörhöz való kapcsolódás a társadalmi felemelkedés lehetőségét is biztosította. Emellett a görög katolikusok a kommunista rendszer előtt a román identitás megőrzésének egyik záloga voltak Erdélyben, s a 20. század közepén hirtelen azzal kellett szembesülniük, hogy a román ortodoxia első számú ellenségei lettek, s ezáltal még a nemzeti identitásuk is megkérdőjeleződött, melyre mindig oly büszkék voltak.
Az életrajzokat is tartalmazó kiadványban a szerző olyan kérdésekre keresi a választ, mint például: hogyan viszonyultak a római elképzelésekhez a helyi szereplők? Az elvárások és az adottságok miként alakították a jezsuiták romániai közösségét? Az etnikai és felekezeti ellentétek tűzvonalában milyen válaszokat adtak az impériumváltások és politikai fordulatok okozta kihívásokra?
Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro