"A Polirom kiadónál megjelent Problema transilvana című tanulmánykötet azokat az esszéket foglalja magába, amelyeket magyar és neves román értelmiségiek (Gabriel Andreescu, Sorin Mitu, Liviu Andreescu, Antonela Capelle-Pogacean, Liviu Antonesei) írtak a közelmúltban, válaszképpen Molnár Gusztáv politológus Az erdélyi kérdés (Problema transilvana) című vitaindító szaktanulmányára. Molnár Gusztáv és Gabriel között zajló civilizált érvpárbaj adja a tanulmánykötet gerincét. Molnár Gusztáv szerint az erdélyiek nagy része lényegében nem a két alternatíva (a Román Demokratikus Konvenció és a nacionalista ellenzék) között akar választani, hanem egy harmadik politikai tömb felbukkanását várja: a regionális érdekeket képviselő politikai alakulatét. Gabriel Andreescu is eljutott a regionális párt gondolatköréhez. Számára viszont nem mérvadó Sabin Gherman politikai látásmódja. - Jelentős eredmény, hogy az "autonómia-fóbiában" szenvedő Romániában sikerült megjelentetni ezt a román nyelven megjelent kötetet. /Szabó Csaba: Román értelmiségiek Erdély jövőjéről. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./"

Molnár Gusztáv a Teleki László Intézet keretében 1995 óta folyó geopolitikai kutatások vezetője. Jelenleg a kolozsvári egyetem vendégtanára. Geopolitikai és regionális szerveződéseket szem előtt tartó megközelítése vitát váltott ki. A vitáról a Polirom Kiadó közölt válogatást Problema transilvania címmel. A kötetet Molnár Gusztáv Gabriel Andreescuval közösen szerkesztette. Molnár Gusztáv elmondta, hogy tíz évvel ezelőtt készült tanulmányában /Volt Európának egy különös tartománya/ pesszimista álláspontra helyezkedett. Ezt az írását a Szekuritate akkor elkobozta. Akkor úgy gondolta, hogy Erdély mint közép-európai tartomány teljesen megsemmisül. Mai gondolkodásában viszont a reménystratégia van jelen. Lehet tervezni, építkezni. Erdélyben már vannak csoportok, melyek a kérdés politikai oldalát felvállalják, így Sabin Gherman ligája vagy az RMDSZ-en belül a Reform Tömörülés csoport. Molnár Gusztávot a dolog ideológiája, egy lehetséges közös erdélyi nyilvánosság, közös hagyomány megteremtése foglalkozatja. - Molnár Gusztávot a területek, tartományok lázadása érdekelte, ami a század- és ezredforduló világjelensége. "Quebecktől Kelet-Timorig és Skóciától Kasmírig mindenütt megmutatkozik. Európában ez a kérdés most a nyugati civilizáció-állam keleti határvonala mentén kialakuló új Frontier problémájaként jelenik meg." Azokra a tartományokra gondol, amelyek képesek lennének a Nyugathoz való csatlakozásra, de az országok, amelyekhez tartoznak, nem. - Ösztönstratégia kezd érvényesülni ezekben a tartományokban, állapította meg: a Nyugat közelsége dezintegratív erővel hat a közvetlen környezetére. Nem véletlen Adrian Nastase hisztériája, amikor a regionalizmus szóba kerül. Molnár Gusztáv 1997-es tanulmányában, amely a Problema transilvania kötet vitaindítója, megállapította, hogy Bukarest egy angol típusú devolúciós stratégiával kezelhető szinten tudná tartani a kérdést, megőrizve az állam egységét, ugyanakkor Erdély számára bizonyos intézményi önállóságot biztosítana. Vitapartnere, Andreescu másra érzékeny. Amennyiben beindul Erdélyben az autonómia intézményesülése, akkor Ó-Románia nem-nyugati jellemvonásai élesebben kiütköznek. Andreescunak, a Bukarestben élő nyugatos értelmiséginek ez nem érdeke. A kötetben Tom Gallagher azzal érvel Molnár Gusztáv okfejtése ellen, hogy Erdélyen belül a románság és a magyarság Erdély-képe olyannyira eltérő, hogy nem egyeztethetők össze egy közös erdélyi stratégia érdekében. Igaz, felelt erre Molnár Gusztáv, hogy eltérő, de meg lehet teremteni a közös stratégiát. Tom Gallagher a román erdélyiséget a Román Nemzeti Egységpárthoz közötte. Ma már azonban egyre gyengül ez a párt. Molnár Gusztáv hisz a közös erdélyi identitás megteremtésében. Először a közös erdélyi nyilvánosságot kell megteremteni. Amennyiben nem teremtik meg, figyelmeztetett Molnár Gusztáv, akkor "végzetesen megroppan - a németeké után - a magyar közösség ereje, konzisztenciája is." Akkor megkezdődik az Erdélyből való elvándorlás. Ez nagy veszély, "ezért az erdélyi regionalizmus nem elméleti kérdés, hanem egy vállalható, élhető létstratégia kérdése, amely nem mond ellent sem a román, sem egy régiófelelősséget is érző magyar nemzetstratégiának." Erdélynek két központtal is meg kell értetnie a maga igazát. /Bakk Miklós: Beszélgetés Molnár Gusztáv erdélyi származású politológussal. Erdélynek két központtal is meg kell értetnie a maga igazát. = Krónika (Kolozsvár), jan. 15./

"Megnyílt Kolozsváron a Könyves Kávézó, a Szentegyház utcai Insomnia Kávéházban. A legrangosabb könyvkiadók termékeit forgalmazzák, szerződéses viszonyban vannak többek közt az Osiris, Balassi, SHL, Móra, Nap, Mentor, Vince, Kairosz, Atlantisz, Kalligram, Jelenkor, Európa, Akadémiai, Kriterion, Literator, Napvilág, Komp-Press, Pro Philosophia, Erdélyi Híradó, Új Mandátum, Paralela 45, Millon-Krisis, PUF, Dacia, Polirom, Oxford University Press kiadókkal. A látogatók számára a kölcsönzés, böngészés, lapozgatás, sőt a jegyzetelés is biztosított. Gazdag a választék a történettudományok, az irodalomtudományok, a nyelvészet terén is, szótárak, folyóiratok, művészeti albumok, regények, verseskönyvek, hasonmás kiadások sora áll rendelkezésére. /Szabó Csaba: A Könyves Kávézó kultúrhonfoglalása. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./"

Forrásértékű kötet jelent meg a bukaresti Polirom Kiadónak a kommunizmus időszakának dokumentumait közreadó sorozatában: Nagy Imre: Insemnari de la Snagov, azaz Nagy Imre: Snagovi jegyzetek. A könyv a néhai miniszterelnök romániai deportálása idején készített jegyzeteit tartalmazza. 1956. november 22-én a budapesti jugoszláv nagykövetséget elhagyó Nagy Imrét és csoportját a szovjetek Romániába hurcolták. A csoportot Snagovban őrizte a Securitate. 1957. április 14-én a csoport férfitagjait bilincsbe verve visszahurcolták Budapestre. Snagovban Nagy Imrét és csoportjának többi tagját a Securitate végig lehallgatta, róluk valamennyi alkalmazott, így őrzőik is, szinte naponta jelentéseket írtak, feljegyzéseiket pedig távollétük idején titokban lefényképezték. Snagovi tartózkodás idején Nagy Imre csaknem 700 oldalas füzetet írt tele. Mintegy 550 oldalas munkában elemezte a magyarországi helyzetet, a forradalom kirobbanásának körülményeit és annak történéseit, és több mint száz oldalt kitevő részletes önéletrajzát is megírta (ez utóbbi Budapesten már megjelent). 1957 tavaszán Nagy Imre valamennyi kéziratát megsemmisítette. Kéziratát éppen a Securitate mentette meg a jövő generációk számára. Ioanid Ilona a budapesti 1956-os Intézet (az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete) megbízásából 1998 óta kutatta a román titkosszolgálat és más bukaresti intézmények levéltárában a forradalom és a Nagy Imre-csoport dokumentumait. Az évek során a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) összesen 46 dossziényi aktát adott át neki az általa őrzött vonatkozó anyagok közül. Ioanid Ilona Nagy Imre 550 oldalnyi jegyzetéből, a magyar, a román és más állami, illetve pártvezetőknek írt leveleiből, a titkosszolgálati személyzet jelentéseiből és a lehallgatások anyagából kötetet állított össze. Nagy Imre jegyzeteinek teljes terjedelmű kiadását hamarabb olvashatják Romániában, mint Magyarországon. Nagy Imre fikarcnyit sem engedett meggyőződéseiből. Minden egyes, Snagovban, Nagy Imre vagy őrizői által írt papír egyenesen Gheorghe Gheorghiu-Dej pártfőtitkár, illetve Valter Roman (Neulander Ernő) asztalára került. A pártfőtitkár széljegyzeteket is írt a dokumentumokra, például: „Sejti, hogy mi vár rá.” /Tibori Szabó Zoltán: Sejtette Nagy Imre Snagovban, hogy mi vár rá? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./

Kiss Jenő a Megyei Könyvtár /Sepsiszentgyörgy/ igazgatója elmondta, hogy a megyei könyvtárak nem szólhatnak bele a települési könyvtárak működésébe, csupán tanácsadó szereppel bírnak. Falun néhol könyvtáros sincs, másutt csak félnormás. Háromszéken a legkirívóbb példa Nagyborosnyó, ahol immár másfél évtizede nincs könyvtáros. A múlt esztendő végén módosított könyvtári törvény kétszeresére emelte az évente beszerzendő új könyvek számát, most ezer lakosonként félszázzal kellene bővülniük az állományoknak. A beszerzést pedig az önkormányzatoknak kell finanszírozniuk. Kevés község áldoz a könyvvásárra. A könyvtárak gyarapításának más útjai is léteznek, a megyei könyvtár például tavaly 1700 új kötetet vásárolt, de emellé még összeszedett Magyarországról közel kétszer ennyit, s egyféle mecenatúra is működik: a jászvárosi Polirom Kiadó például 1500 saját kiadású új könyvet adott a könyvtárnak. Az erdélyi magyar kiadók nemigen tesznek hasonló felajánlásokat. Újabban, mióta báziskönyvtárrá léptették elő, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kötelezi az általa támogatott könyvekből példányok leadását a Kovászna megyei könyvtárnak is. – Sepsiszentgyörgyön az 1990 előtti időkhöz képest nem csökkent a könyvesboltok száma. /Váry O. Péter: Él még a Gutenberg-galaxis. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 18./

Január 16-án immár negyedik alkalommal került sor Kolozsváron a Magyar Irodalomtudományi Tanszék által szervezett Könyves Napra, amelynek keretén belül bemutatták a tanszék tanárainak tavaly megjelent köteteit. Egyed Emese tanszékvezető köszöntője után Balázs Imre József ismertette a kötetcímeket: Balázs Mihály (koord.): Kénosi Tőzsér János – Uzoni Fosztó István: Az erdélyi unitárius egyház története I. kötet, Balázs Imre József: Mint egy úszó színház (Pallas Akadémia), Berszán István (szerk.): Alternatív mozgásterek (Scientia); Gábor Csilla (szerk.): A történetmondás rétegei a kora újkorban tanulmánykötetek (Scientia), Horváth Andor: A szent liget. Tanulmányok a görög tragédiáról (Polis); M. Bodrogi Enikő – Varga P. Ildikó – Pályi Éva Ildikó: Limba finlandeza. Simplu si eficient (Polirom), Orbán Gyöngyi: Olvasókönyv a líceumok/szakiskolák X. osztálya számára (T3,), valamint Orbán Gyöngyi: Az irodalomtanítás öröméért (T3). /D. I.: Negyedik Könyves Nap. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./

A 2005-ös esztendő igazi szenzációjának az kiadvány számít, amelyre leginkább „a láthatatlan könyv” meghatározás illene. A kétkötetes munkát a jászvásári Polirom Kiadó jelentette meg. Az első, Raport final (Zárójelentés) című, több mint 400 oldalas kötet azt a jelentést tartalmazza, amelyet a romániai holokauszt tanulmányozására és tisztázására még a Ion Iliescu államfő által felkért bizottság készített. A bizottság, amelyet elnökéről, Elie Wieselről, Wiesel-bizottságként emlegetnek, a második kötetben Documente – (Dokumentumok) a romániai holokauszt legfontosabb írott forrásait adta közre, Benjamin Lya történész szerkesztésében, összesen 670 oldalon. A könyvről sokat vitatkoztak ugyan az elmúlt hónapokban, de az nem került a könyvesboltok polcaira. Állítólag azért, mert a kiadását a Külügyminisztérium rendelte meg, következésképpen a Polirom Kiadó az összes példányt a bukaresti külügy székházába szállította. /Tibori Szabó Zoltán: A láthatatlan sikerkönyv. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./

Romániában a történetírást a kelet-európai átlagnál jóval nagyobb mértékben fertőzte meg a mítosz, az egyoldalúság, a manipulatív érdek. Amikor e mítoszok közül egyiket-másikat román tudósok megpróbálták lebontani, a felhördülés hatalmasnak bizonyult. Jó példa volt erre Lucian Boia Istorie si mit in constiinta romaneasca (Történelem és mítosz a románság tudatában. Editura Humanitas, Bukarest, 1997.) című könyve, ugyanígy a romániai holokausztnak a román történelemírás által tagadott valóságait összegező ún. Wiesel-bizottság jelentése (Comisia Internationala pentru Studierea Holocaustului in Romania [A Romániai Holokausztot Tanulmányozó Nemzetközi Bizottság], Raport final [Zárójelentés]. Editura Polirom, Iasi, 2005.). Ellentmondásos a román történetírásban dr. Petru Groza megítélése. Magyarul is remekül beszélt, Budapesten szerzett doktorátust, miniszter volt a Trianont követő időszak több román kormányában, képviselő a bukaresti parlamentben Dúsgazdag volt az 1930-as években. Később balra sodródott, az Ekés Frontnak nevezett, a kommunistákhoz közel álló parasztmozgalom vezére lett, baloldali és zsidókat pártoló tevékenységéért 1943-ban bukaresti börtönbe került, onnan 1945. március 6-án egyenesen „az első demokratikus román kormány” kormányfői székébe ült, majd 1952-től 1958-ban bekövetkezett haláláig a Nagy Nemzetgyűlés elnökségének elnöke, azaz államfő lett. Két könyv jelent meg róla az elmúlt években a bukaresti Compania Kiadónál. Az első könyv (Petru Groza, Adio lumii vechi! [Agyő, régi világ!]. Editura Compania, Bukarest, 2003. – a következőkben: Groza, 2003.) Petru Groza memoárjait tartalmazza. A második könyv Dorin-Liviu Bîtfoi fiatal történész munkája, Groza politikai életrajza (Dorin-Liviu Bitfoi, Petru Groza, ultimul burghez. O biografie [Petru Groza, az utolsó nagypolgár. Egy életrajz]. Editura Compania, Bucuresti, 2004. – a következőkben: Groza, 2004.). A hatvanas években azt mondták, róla: kommunista. Később, a kilencvenes évek elején, pedig: nem volt kimondott kommunista. Petru Groza a Piskihez nagyon közel fekvő Bácsi faluban született 1884-ben, régi ortodox (görög keleti) papcsaládban. A szászvárosi Református Gimnáziumban magyar tanult, ahol 1903-ban érettségizett. Ezt követően jog- és gazdaságtudományi tanulmányokat folytatott Budapesten, Berlinben és Lipcsében, s 1907-ben Budapesten szerzett jogi doktorátust. Később az erdélyi románok autonómiájáért küzdő Román Nemzeti Pártban politizált, részvevője volt az Erdély Romániával történő egyesítésével végződő politikai akcióknak. Román nemzetisége miatt a magyarok sokszor megalázták, ezt soha nem tudta elfelejteni. Mégis vallotta, hogy a két nép megbékéléséért harcol. Groza 1919 végén utazott Bukarestbe, hogy az egyesülés utáni Nagy-Románia első, alkotmányozó nemzetgyűlésében képviselője legyen. Megdöbbentette a regáti korrupció, az erkölcstelen élet, a mocsok és a szegénység. Fő céljának tekintette, hogy a Regátot a „nyugatias” erdélyi szintre felemelje. Erőfeszítései sikertelennek bizonyultak, ezért kivonult a politikából, évekre visszavonult dévai ízlésű villájába. A baloldali eszmék híve lett, 1933-ban a dévai központú Ekés Front elnökévé választották, s így közelebb került a Kommunista Párthoz. Ion Antonescu marsall, a román diktátor idején őrizetbe vették, ezután lett az új rendszerben miniszterelnök. A kommunisták nem szerették: benne az osztályát eláruló nagypolgárt látták. Groza kijelentette: az erdélyi magyarok legyenek nyugodtak, mert Románia és Magyarország között nemsokára létrejön a vámunió, és a határokat el fogják törölni. Groza miniszterelnökként 1947 után aktívan részt vett a történelmi román pártok felszámolásában, a magyarokkal történt leszámolásban, a kommunisták választási csalása fölött szemet hunyt. A kommunista vezetők nem mozdították el Grozát, mert tudták, hogy az erdélyi tömegek tisztelik, ezért fölfelé, a pusztán dekoratív államfői székbe buktatták. Maradék befolyását az egykori polgári osztály azon exponenseinek börtönből való kiszabadítására fordította, akik iránt valamennyi tiszteletet érzett. Szobrait 1990-ben Románia-szerte ledöntötték, a dévait és a székelyudvarhelyit is, a róla elnevezett erdélyi város pedig visszakapta régi nevét: Stei (Vaskohsziklás). /Tibori Szabó Zoltán: A nagypolgárság kommunistája, a kommunisták nagypolgára. Petru Groza történelmi szerepének átértékelése. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12., folyt.:15., 16./

Sorin Mitu történész, kolozsvári egyetemi tanár legújabb könyvében /Transilvania mea (Az én Erdélyem), Polirom Kiadó, Iasi/ részrehajlás nélkül, csak írott forrásokra támaszkodva, azt bizonyítja, hogy Erdély azoké, akik lakják, ahogy őseik is együtt éltek e tájakon. A Barátok és ellenségek című fejezet példákkal mutatja be, románok és magyarok hogyan vélekedtek egymásról a múltban. A román és magyar nemzetkép-kutatásnak hatalmas irodalma van, a szerző állításait Makkai László, Köpeczi Béla, Lucian Boia, Alina Mungiu, Mitu Melinda, Makó Mária, Miskolczy Ambrus, Magyari-Vincze Enikő és mások munkáira alapozza. Bemutatta, hogy a sovinizmus mérge nem erdélyi találmány, hanem jelen van egész Európa múltjában: török és görög, orosz és lengyel, német és francia, angol és ír épp úgy szapulta egymást az idők folyamán, mint román és magyar. A maga idején magyargyűlöletben senki sem múlta felül Alexandru Papiu-Ilariant (Marosvásárhelyen líceum viseli nevét). A mai Vatra Romaneasca egyesület ideológiája alighanem az ő munkáiból ihletődött, ugyanis ilyeneket írt le: igazi román hazafi csak magyarellenes lehet; a magyarok barbárságának az az oka, hogy jövevények Erdélyben, tehát nem európaiak, mint a románok, hanem mongol leszármazottak, míg a románokban tiszta római vér csörgedez. Az 1830-as években, tehát béke idején magyar szerzők műveiben a románok barbár jövevények voltak, akik juhaikkal a Balkán-félszigetről szivárogtak be Erdélybe, hogy itt a magyarok európai civilizációjának jótéteményeiben részesüljenek. Dóczy József 1830-ban egy bécsi tanulmányában megállapította, hogy a vlachok lusták, babonásak, műveletlenek. 1848 tavaszán, amikor a Habsburg-ház ellen szükség volna az erdélyi románok segítségére, Pálffy Albert a Márczius Tizenötödike hasábjain már így lelkesedett a románokért: „Csendes, békés, szelíd, hálás nép... Zöme a hegyekben él, a magyarság iránt semmifajta ellenséges érzelmeket nem táplál.” /Barabás István: Egymásra mutatva. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 8./

Sorin Mitu legújabb könyvét – Transilvania mea (Polirom Kiadó. Iasi) (A mi Erdélyünk) – fél évvel megjelenése után is vihar előtti csend övezi. 1999 őszén Sorin Mitu XII. osztályos történelemkönyvének bűnéül a román nacionalisták azt rótták fel, hogy lábbal tiporja a nemzeti érzelmeket. A valóságban kizárólag levéltári források alapján szertefoszlatta a román nacionalizmus rögeszméit. Végképp felháborította őket, hogy Sorin Mitu a nemzeti kisebbségeket nem jövevényeknek, hanem a románsággal egyenrangú sorstársaknak mutatta be. A lejárató kampányban maga Adrian Nastase, akkor az ellenzéki szocdemek első alelnöke készített vádiratnak beillő szintézist: a Cotidianul 1999. október 18-i számában háborgott a tankönyv ellen: „A tanulók öntudatát beoltja a magyar revizionizmus eszméivel, amelynek célja Erdély autonómiája és a Román Állam megcsonkítása. A fiatal nemzedék nem ismeri a magyar revizionizmus historiográfiai agresszióját, ezért a tankönyv téves eszméi könnyen befolyásolhatják.” Különösen veszélyesnek tartotta a roesleri tézist, miszerint a római uralom alatt és a népvándorlások során a dák nép kihalt, így az Ázsiából érkező honfoglaló magyarok a IX. században üres területre érkeztek, a románok csak azután vándoroltak be a Balkán-félszigetről. Adrian Nastase egyébként 1999. október 11-én Bukarestben, az európai geopolitikai nemzetközi szemináriumon kijelentette: Erdélyben rövidesen súlyos etnikai konfliktusok következnek be. Sorin Mitu történész, kolozsvári egyetemi tanár 1965-ben született. Mitu egyik őse 1628-ban Bethlen Gábor fejedelemtől nemesi oklevelet kapott, elismerésül a hadjáratokban szerzett érdemeiért, mintegy bizonyságául, hogy az erdélyi román családok sorsa egybefonódott a magyarságéval. Sorin Mitu megemlíti, hogy ilyen példák nyomán tudott mentes maradni a nacionalizmustól, de ebben döntő szerepet játszott házassága is Melindával, aki most pályatársa is: Mitu Melinda számos tanulmányt közölt a román-magyar művelődési kölcsönhatásokról. Sorin Mitunak meglepően sok műve jelent meg, például olyan alapvető munkák is, mint az Istoria modernizarii Romaniei (1800-1918); Geneza identitatii nationale la romanii ardeleni; Introducere in istoria Europei moderne stb. Mostani könyvében a szerző köszönetet mondott barátjának, Mihai Razvan Ungureanunak, a Polirom Kiadó Historia sorozata szintén történész szerkesztőjének (jelenleg külügyminiszter), valamint Silviu Lupescu igazgatónak azért, hogy könyve megjelenését lehetővé tették „nem Erdélyben, hanem Moldvában!” – tette hozzá a szerző, talán arra célozva, hogy ilyen könyv Kolozsváron, az ottani román környezetben nem láthatott volna napvilágot. Sorin Mitu már bevezetőjében rögzítette célját, eloszlatni az Erdéllyel kapcsolatos, eddigi rögeszmés ködösítéseket. Utalt Ion Lancranjanra, Stefan Pascura, Ilie Ceausescura, akiknek művei már címükkel is sugallják tartalmukat (Erdély, az ősi román föld), hogy szembeállítsa velük az új történész-nemzedék (Lucian Boia és társai) tárgyilagos szemléletét. Sorin Mitu szertefoszlatja a legismertebb közhelyeket, előítéleteket; ízelítőül csak néhány példa. Erdély története mintha 1918. december 1-jével kezdődne, a román történészek többsége vagy démonizálja mindazt, ami előtte volt, vagy egyszerűen nem vesz tudomást róla. Így történik többek között a kolozsvári egyetemmel. Sorin Mitu ezért külön fejezetet szentelt az egyetem történetének Az itteni felsőoktatás kezdetei 1581-ig nyúlnak vissza, mikor Kincses Kolozsváron (a szerző ezt így, magyarul írja) Báthory István jezsuita intézetet létesített. 1872-ben indult be Kolozsváron a magyar tudományegyetem, amely 1897-től Ferenc József nevét viselte. A román történetírás erről a korszakról nem akar tudomást venni – írta Sorin Mitu -, mintha Kolozsváron a felsőoktatás 1919-ben, a román egyetem megalapításával kezdődött volna. El kell mondani, hogy Kolozsváron létezett a Ferenc József Tudományegyetem, amelynek román utódja csak 1919-ben indult be, és 1927-ben kapta a Regele Ferdinand I nevet. Történetéhez hozzátartozik 1959 is, amikor a kommunista rendszer egyetlen tollvonással egyesítette a Babes és Bolyai egyetemeket, hogy engedményt tegyen a román nacionalizmusnak. Tudomásul kell venni azt is, hogy Románia mint országnév, csak 1833-tól létezik, míg Erdélyt első ízben 1190-ben említik források, írta. Ennek ellenére, némelyek fesztelenül emlegetik Románia első vonatját, első futballcsapatát, első villanyvilágítású városát, noha mindez Ausztria-Magyarország területén létezett. A Monarchia hatása nélkül Erdély ma a török és orosz befolyás nyomán úgy festene, mint Moldávia Köztársaság, azzal a különbséggel, hogy itt a román sovén-nacionalizmus nem az oroszok, hanem a magyarok ellen irányul. A regáti szellem és különösen a kommunista rendszer romboló hatása következtében a mai Erdély tökéletesen hasonult Románia többi részéhez. Sorin Mitu ebből az alapállásból vizsgálta az autonómia, illetve Erdély föderalizációjának „szép illúzióját”. Az előfutárok bemutatása után eljut a teoretikusok mai nemzedékéhez: Alexandru Cristelecan és Sabin Gherman után Molnár Gusztávhoz. A föderalizáció kérdésében Sorin Mitu nem ért egyet Molnár Gusztávval. Szerinte már az elképzelés kiindulópontja téves, miszerint Erdély különbözne Románia többi tartományától, mert ez csak 1918 előtt volt így, ma már Bukarest balkáni szelleme, a felületesség uralja Erdélyt is. A történetírással kapcsolatban Sorin Mitu a Köpeczi Béla nevével fémjelzett, Erdély története című háromkötetes monográfiát (1986) tartja legjobbnak. Ez a monumentális vállalkozás mutatja be legteljesebben és legkiegyensúlyozottabban Erdély román, magyar és szász közösségeinek múltját. /Barabás István: A mi Erdélyünk. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 26./

„Nem a pénztelenség az oka annak, hogy A Hét hónapok óta nem jelenik meg nyomtatott formában” – szögezte le Parászka Boróka, a 2006 augusztusa óta csak internetes változatban megjelenő kulturális hetilap főszerkesztője. Szerinte Romániában a tízezer alatti példányszámú lapok terjesztését nem lehet megfelelően biztosítani, ezért kellett lemondaniuk a nyomtatott változatról. Három évvel ezelőtt indult újra a hetilap, melyet a Rodipet Rt. terjesztett, de még ma is jelentős összeggel tartozik a szerkesztőségnek, sőt, a megrendelők listáját sem volt hajlandó átadni. A főszerkesztő hangsúlyozta, hogy az utóbbi három évben a román művelődésügyi minisztérium nem nyújtott normatív támogatást a tulajdonában lévő lapnak, a többi hasonló kiadvány mögül is kihátrált. A szerkesztőség ezt követően vált le a minisztériumról, és mára sikeresen pályázó egyesületet hozott létre. A Hét korábban soha nem működött ilyen változatos tartalommal – állította Parászka. Szerinte a romániai napi-, heti- és havilappiacon talán egyetlen kiadvány, a szintén Marosvásárhelyen megjelenő Látó igazolja tartalmával a létét. A többi – ideértve a régi és az új évfolyamú A Hét hetilapot – szakmailag súlyosan kikezdhető. Jelenleg az internetes formátum mellett nemrég elindítottak egy mellékletet, ez A Hét művészeti melléklete, illetve Hetedszép címen mintegy ezer-ezer példányban negyedévente lát napvilágot. A jövőben az A Hét nemcsak lapkiadóként, hanem kultúraszervező, kultúraterjesztő műhelyként és civil fórumként is kíván működni. Idén a 2006-ban megkezdett Hetedszép Találkozások című sorozat keretében, amelyet a szegedi József Attila Körrel közösen szerveznek, szándékaik szerint a magyar irodalom legjavát hoznák olvasóközelbe. A Hét továbbá könyvműhelyként is működne. A szerkesztőség egy uniós projekten dolgozik, amelyre a iasi-i Polirom Kiadó munkatársait és a pozsonyi Kalligram Kiadó szerkesztőit kérték fel partnerként. A cél egy többnyelvű kulturális portál létrehozása. A lap on-line változatát Székely Csaba irányítja. Nő-, gyerek- és romajogokkal foglalkozó rovatot működtetnek, de szavazni lehetett az RMDSZ „euróbársonyszékért” versengő jelöltjeire vagy többet megtudni Britney Spears szexuális forradalmáról. A honlap látogatottságáról Parászka nem kívánt nyilatkozni. /Szucher Ervin: A Hét virtuális jövőképe. = Krónika (Kolozsvár), jan. 25./

Az elmúlt évtizedek hivatalos román politikájának magyarellenessége sokakban erős nyomokat hagyott. Sokan mondják, hogy minden baj forrása az etnocentrikus román történetírás, amely gyűlölködő nemzettudatot terjeszt. Horváth Andor szerint a román történetírás változik, a folyamat elkezdődött, „és van okunk rá, hogy bizalommal szemléljük. ” A fiatal kolozsvári történész, Sorin Mitu már könyve címével jelzi (Transilvania mea. Istorii, mentalitati, identitati/ Az én Erdélyem. Történelmek, mentalitások, azonosságok. Polirom, 2006), hogy a történelmek többeséről értekezik. 19. századi szerzők – Ürmösy Sándor, Kőváry László, Jókai Mór – szövegeit elemezve nemcsak megismerteti olvasóját a magyar irodalom románságképével, hanem tévhiteket is oszlat. /Horváth Andor: Erdély, történelmek. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./

Nem tudom, képes volnék-e értelmiségiként élni, ha képtelen lennék kritikailag elhatárolódni a sajátjaim múltjától, írta Sorin Mitu Transilvania mea (Az én Erdélyem) Editura Polirom, Iasi, 2006 című könyvének bevezetőjében. A szöveg magyarul a Korunk 2008. januári számában jelent meg. Erdély a román nacionalizmus kreációja volt, fejtette ki Sorin Mitu. Ő maga is lelkesen énekelte az Ébredj, román!-t, amelyet nagyapjától tanult. Egy-egy kiránduláson a magyarok bosszantására kiáltotta: „zsarnok barbárok”. Így tanulta az iskolában, az utcán, a történelem- és irodalomkönyvekből. A szerző nacionalizmustól való elszakadásában meghatározó volt a hivatalos nacionalista, éles magyarellenesség, a Ceausescu-rezsim utolsó évtizedének gyakorlata. Megértette, hogy Ceausescu beszédeinek magyarellenes támadásai nem egyebek manipulációnál és diverziónál. Kádár Magyarországában az embereknek jobb volt a soruk. Ceausescu nacionalizmusa csupán felújította a háború előttit. Sok polgártársa bedőlt ennek a primitív manipulációnak. A mai mérsékelt nacionalisták úgy vélik, a nacionalizmust nem kellene szigorúan elítélni, a Ceausescu-korszak idején gyakorolt túlzásai miatt. A látszólag nemes nemzeti eszme bármikor átalakítható uralmat szolgáló eszközzé. A szerző célja a hazugság leleplezése. /Sorin Mitu: Szakítás a nacionalizmussal. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

Bartis Attila marosvásárhelyi születésű fiatal írónak számos kötete jelent meg. Korábban Nyugalom című regénye látott napvilágot román nyelvű fordításban (Tihnea), most pedig A séta jelent meg Plimbarea címen, a kolozsvári Marius Tabacu fordításában, a bukaresti Polirom Kiadónál. Ennek Marosvásárhelyen volt a bemutatója, a várbeli 74 Színház kávézójában, több román értelmiségi jelenlétében. Silviu Lupescu nyitotta a méltatások sorozatát. majd a szerző olvasott fel egy részletet a könyvéből magyarul, utána ugyanezt tette román nyelven a fordító. /Nagy Botond: Mese az egyszerű, elmesélhetetlen meséről. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 21./

Dragomán György A fehér király című, 2005-ben megjelent, második regényének román fordítását mutatta be a Polirom Kiadó Bukarestben, az általa szervezett irodalmi fesztiválon. Az 1973-ban, Marosvásárhelyen született, Budapesten élő író elmondta, Bukarest számára idegen város. Még elég jól beszél románul, holott nem gyakorolja a nyelvet. Első regényét /A pusztítás/ tíz évig írta. A fehér királyban egy kisfiú, akinek az édesapját elvitték a csatornához, meséli el a kommunizmus terrorját saját szemszögéből. Számos elismerésben részesült a regényért, többek között Márai Sándor- és József Attila-díjat kapott, több mint húsz nyelvre fogják lefordítani. /Székely Zita Bukarestben A fehér király. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

Bartis Attila erdélyi származású író A séta regényének román fordítását mutatta be a Polirom Kiadó a hét végén Bukarestben. Bartis Attila 1968-ban született Marosvásárhelyen, a kommunista diktatúra éveiben el kellett hagynia az országot, de az 1989-es rendszerváltás óta sűrűn jár haza. A regényt Marius Tabacu fordította. Rendszeresen hazajár, mesélte Bartis Attila, két-három hónapot tölt évente Erdélyben. Bartis Attila fényképész is, fotósként elkezdte megteremteni azt a világot, amiről a regény egy része szól. /Székely Zita: Séta – több szűrőn át. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./

Ez már történelem?
A diktatúraellenes temesvári népfölkelés kitörésének 25. évfordulóján rendezett emlékhét keretében könyvnapot tartottak december 19-én a Bánság fővárosában, a Makovecz Imre tervezte, még mindig épülő Új Ezredév Református Központban.
 Egyszerre nyolc olyan könyv bemutatóját tartották meg, a szerzők-szerkesztők jelenlétében, amelyeknek tartalma közvetlenül vagy közvetve a temesvári antikommunista forradalomhoz és az azt követő romániai rendszerváltáshoz kötődik. Az eseményt Gazda István házigazda lelkipásztor rövid áhítattal vezette be, majd szólt a református központról, amely szintén a forradalom hatására és emlékjeleként épülhet meg.
A rendhagyó könyvbemutatón részt vett Tőkés László EP-képviselő, egykori temesvári lelkipásztor, a 25. évvel ezelőtti események kulcsfigurája, aki rövid nyitóbeszédében rámutatott: semmi sem zárult le tisztességesen és megnyugtatóan, a köz és azon belül romániai magyarságunk megelégedésére az akkor megindult folyamatokból, ám részben a feledés ellen, részben pedig a már meglévő negyedszázados távlat okán érdemes mindent begyűjteni és megörökíteni. Ezt szolgálják az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az európai parlamenti iroda és más önzetlen támogatók segítségével megjelent könyvek is.
Az első bemutatott kötet, Szőczi Árpád magyar származású kanadai újságíró Temesvár − A romániai forradalom igaz története című műve volt, amely főként azt taglalja, hogy 1989-ban milyen politikai és társadalmi körülmények hatására „telt be a pohár” Romániába, valamint hogy miért épp Temesváron és miért éppen akkor csordult túl ez a pohár. A könyvben ugyanakkor hihetetlen epizódok tarkítják a hiteles tényeket, történéseket, ezért többen inkább dokumentumregénynek vélik az újságíró művét, ami javított és bővített kiadásban jelent meg ismét, immár román nyelven is. Tőkés Lászlót maga is hangsúlyozta a bemutatón, hogy a könyv kémregénybe illő fordulatairól, a Szőczi által „kinyomozott” részletekről nincs tudomása, de azt majd a későbbi kutatásoknak, feltárásoknak kell kimutatniuk, hogy a riporternek nyilatkozó egykori „bennfentesek” tudása, ismerete, szava mennyit ér. Azt az egykori temesvári lelkipásztor sietett pontosítani az 1989. decemberi eseményekkel kapcsolatban: 15-én reggel 8–9 óra körül kezdett gyülekezni a tömeg a református parókia előtt, hogy tanúja legyen Tőkés László kilakoltatásának, így ez az időpont tekinthető a temesvári forradalom kezdetének. „A média is rosszul tudja és híreszteli, sőt Temesváron van 1989. december 16-a utca is, de valójában egy nappal korábban kezdődött a népfelkelés” – mondta Tőkés László.
Antal János a Joel Daviddal írt angol nyelvű kötetéről beszélt, a Rev. Revolution-ben„a forradalom tiszteletese” meséli el életének és a temesvári forradalomnak a történetét. A Nagy Attila által szerkesztett Egy forradalom a média tükrében a romániai forradalomról szóló magyar nyelvű híradások gyűjteménye 1988–89-ből. A Temesvár − Románia Csillaga árnyékában című kötetet is ő szerkesztette, ez Tőkés László román állami kitüntetésének kálváriáját összegzi, Lengyel György beszélt az ügyről és a kötetről. Antal János Revisionists Seek Revenge című munkája ennek egy rövid  angol nyelvű rezüméje. Molnár Kálmán Szilágysági szabadító karácsony. Tövisháti emlékezések című kötetének harmadik, bővített kiadását is bemutatták Temesváron, akárcsak Molnár JánosSzigorúan ellenőrzött evangélium című korszakos művének három vaskos kötetét, amelyhez immár egy kiegészítő negyediket is mellékelt a kiadó kolozsvári Kriterion. Borbély Zsolt Attila Az erdélyi magyar politikai érdekképviselet negyed évszázada című könyve nem közvetlenül a temesvári forradalomról szól, de szorosan kötődik a romániai rendszerváltozáshoz és annak kisebbségi vonatkozásaihoz.
Végül Mara Chirițescu szerkesztő, műfordító mutatta be a bukaresti Pavesiana kiadót, amely a román-olasz irodalmi hídverésben játszik fontos szerepet, de kortárs történeti munkákat is kiad, valamint a rangos Paradigma folyóiratot. A hallgatóság soraiból érkező kérdések, felvetések, kommentárok előtt Gabriel Andreescu politológus, emberjogi aktivista szólt még, egyebek mellett a Polirom kiadónál megjelent Ultimul deceniu de comunism (Az utolsó kommunista évtized) című kötetről, amely egy megrázó gyűjteménye a Szabad Európa Rádiónak Romániából küldött hallgatói leveleknek, üzeneteknek.
A könyvbemutatók alkalmából a temesvári származású Pintye Tamás minikiállítás formájában mutatta be, hogyan siettek a zalaegerszegiek a kolozsváriak és a temesváriak segítségére közvetlenül a forradalom után.
tokeslaszlo.ro/cikk

Magyar irodalom románul, román irodalom magyarul
A kelet-közép-európai, de főként a magyar írók könyveinek a román könyvpiacon való jelenlétéről a Balassi Intézet bukaresti központja és a Román Kulturális Intézet szervezésében tartott megbeszélésen az állami támogatással működő műfordítói programok fontosságát hangsúlyozták a román kiadók képviselői. Javaslatként elhangzott az is, hogy a Balassi Intézet javasoljon tíz olyan könyvet, amit érdemesnek tart lefordítani románra, a románok pedig szintén tízet, és mindkét fél tegyen meg mindent, hogy ezek kiadása megtörténjen.
A beszélgetésen Stefania Nalbant, a Curtea Veche Kiadó képviselője elmondta, hogy ők a 2000-es évek elején kezdték kiadni magyar írók műveit. Márai Sándorral kezdték, majd Esterházy Péterrel folytatták. Kezdetben nagy volt a lelkesedés, és nem folyamodtak állami támogatásért, de a 2008-ban kirobbant gazdasági válság több mint 30 százalékkal vetette vissza a román könyvpiacot. Ettől kezdődően létfontosságúvá váltak az állami műfordítói programok – magyarázta –, hiszen ezek nélkül a magyar írók szinte egyáltalán nem jutnának el a román olvasókhoz, ugyanis a kisebb kiadók számára önerőből szinte lehetetlen veszteség nélkül kiadni magyar írók könyveit.
Hozzátette: általában a kelet-közép-európai írók, így a magyarok iránt is alacsony az érdeklődés a román piacon, egy kötetet legjobb esetben öt év alatt kétezer példányban lehet eladni. Ezt nagymértékben befolyásolja, hogy a román kiadók becslése szerint a 19 milliós lakosú Romániában mintegy egymillióra tehető az aktív könyvvásárlók száma. Nalbant szerint Romániában Esterházy Péter és Nádas Péter a legismertebb kortárs magyar író, ami eredményes népszerűsítésük mellett annak is köszönhető, hogy többször jártak Romániában.
Ioan Cristescu, a Tracus Arte Kiadó képviselője szerint hibát követnek el a román és a magyar kiadók, hogy elsősorban kortárs írók munkáit akarják megismertetni olvasóikkal, hiszen a románok és a magyarok nem ismerik egymás klasszikusait sem, így a kortárs írók iránt sem fognak érdeklődni. Dan Croitoru, a Polirom Kiadó képviseletében megerősítette: annak ellenére, hogy nagyon sok jó kelet-közép-európai író van, a román nyelven kiadott könyveik iránt csekély az érdeklődés Romániában. Mint mondta, a román olvasók sokkal jobban érdeklődnek az ázsiai, a dél-amerikai és a nyugat-európai szerzők iránt.
MTI
Erdély.ma

KISEBBSÉGBEN: Ez lenne a jó!
A románok közül egyre többen kérdőjelezik meg a román nemzetről kialakított hivatalos képet. Azt, amit a történészek, a politikusok és a sajtó – egyszóval a hivatalos mesemondók terjesztenek a több ezeréves múltról, folytonosságról, eleget nem dicsérhető nemzeti nagyszerűségről és kiválóságról. Egyre több román kívánja ma azt, hogy szálljunk le egy kicsit a földre, a magas lóról, és nézzünk bele a tükörbe – mert nagy bajba kerülhetünk, ha tovább álltatjuk magunkat. Ezt a célt szolgálja a iaşi-i Polirom Kiadó Magyarok a románokról című könyve is – Melinda Mitu és Sorin Mitu 424 oldalas tanulmánya.
A könyv címe nem sok jót sejtet – de a címlapja azért előrevetít valamit. Egy híres festmény reprodukciója látható ott, a Molnár József festményéé, amelynek a címe: Dezső vitéz feláldozza magát királyáért – vagyis Károly Róbert királyért, akinek a hős saját élete árán megmenti az életét a posadai csatában, amelyet a magyarok, ugye, elvesztettek. A románok más nevet adtak ennek a képnek, nevezetesen azt, hogy: Károly Róbert futása Posadáról. Így akarták emlékezetbe vésni a nagy eseményt – a románok katonai győzelmét a magyarok felett.
Szerencsére az idézett könyv mentes az ilyen szándékoktól. Nem kíván a magyarokat szidalmazó szócső lenni, de ennek az ellentéte sem. Végre egy normális hang! Távol áll tőle az immár közhellyé vált megnyugtató válasz is, mely szerint az egyszerű románok és az egyszerű magyarok mindig békében éltek egymással. Mert ez nagyszerű lenne, csakhogy nem igaz, nem jött össze mindig... Pontosan ezeknek az egyszerű embereknek a tömege volt állandóan a célpont – őket akarták mindig egymás ellen uszítani a nagyszájú nacionalisták. És sajnos ez néha sikerült is nekik.
Melinda Mitu és Sorin Mitu könyve pontosan azért jó, mert eljut eddig a pontig – amikor tiszta vizet önthetünk a pohárba. Amikor végre higgadtan számot vethetünk azzal, hogy kik és miért akartak – és akarnak ma is! – összeháborítani bennünket, kinek áll érdekében az, hogy mi egymásra acsarkodjunk. Hát például azoknak, akiknek szellemi, erkölcsi vagy egyéb fogyatékosságuk folytán egyébre sem telik, mint a nemzeti mesemondásra, vagy egyéb hiány ennek köszönhetően akarják megtömni a zsebüket – és itt visszatérhetünk a már említett kiválóságokra: a nagyszájú nemzeti történészekre, politikusokra és az olcsó szenzációból élő sajtóra. Nagy az ő bűnük! Le kellene építeni őket! – Hol vagy DNA?! - Hogy beszéljünk már végre egymásról előítéletek és piszkos kis anyagi számítások nélkül. Ez lenne a jó!
Zsehránszky István 
maszol.ro

Bookfest hatodszor
Könyvsziget a színházban
Másfél-két hónappal a novemberi nagy könyvünnep előtt évről évre pár napra az írott szó egy kisebb szigetévé változik a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előcsarnoka. A Bookfest elnevezésű szemle kínálatában főként a román közönséget célozza meg, de a figyelmes látogató magyar nyelvű olvasnivalót is találhat a kívül-belül tetszetős, változatos kiadványok között.
A Romániai Kiadók Egyesülete és a Maros Megyei Tanács hatodik alkalommal szervezte meg a Bookfest Könyvszalont. A részt vevő kiadók, kereskedők szeptember 21-étől, csütörtöktől 24-éig, vasárnapig, délelőtt 10 órától este 8 óráig várják a színház előcsarnokában a vásárlókat.
Az érdeklődők tizenegynéhány stand kínálatából – egyebek mellett a Curtea Veche Publishing, Niculescu & Oxford University Press, Corint, Nemira, Polirom, Pearson kiadók könyveiből – válogathatnak. Magyar nyelvű kiadványokat egyedül az emeleten, a marosvásárhelyi Garabontzia Kiadó asztalánál találtunk.
Kleindl László, a kiadó igazgatója elmondta, hogy minden évben részt vesz a Bookfesten, a legelső szemle érte meg a leginkább. Kereslet szempontjából a novemberi nemzetközi könyvvásárral természetesen nem vethető össze az ősz eleji könyvszalon, de azt sem lehet állítani, hogy egyáltalán nincsenek magyar vásárlók a Bookfesten.
– Főképpen a gyermekkönyveket keresik, ugyanakkor a felnőtt-szépirodalom és a monográfiák iránt is van érdeklődés. Ezúttal is hoztam ilyen jellegű könyveket is. Ami a klasszikusokat illeti, egyebek mellett Móricz-, Wass Albert-művek találhatók a standomnál, de kortárs szerzők, például Szávai Géza is szerepel a kínálatban. Gáspárik Attila A színház kiterjedése című kötete, illetve az újonnan megjelent színháztörténeti kiadvány, a Ferencz Éva – Keresztes Franciska szerkesztette Marosvásárhelyi Állami Színház 1961–1978 című kötet is itt van – sorolta a kiadó igazgatója.
Kleindl László antikváriumi könyveket is hozott, azok ára 5–15 lej között mozog. Az új, színes gyermekkönyvek 25–50 lejért kaphatók, egy album ára 60 lej, a legdrágább kiadványok 80 lejbe kerülnek.
Péntek délelőtt a számos kedvezmény ellenére nem sokan tolongtak a kétemeletnyi könyves stand körül. Többnyire fiatalok pár fős csoportjai nézegették a nyelvkönyveket, illetve egy-két középkorú vásárló időzött a szótárak, különféle szakkönyvek előtt. Egy fiatal édesanya két és fél éves kisfiával érkezett, neki szeretett volna magyar nyelvű mesekönyvet vásárolni. Mint mondta, tavaly is szétnézett a Bookfesten, és akkor talált is kedvére való könyvet, idén egyelőre nem járt szerencsével. Remélhetőleg a kisfiúnak volt türelme, hogy az emeleti részt is átfésüljék, a Garabontzia Kiadó standjánál ugyanis – mint említettük – számos szép könyv várja a legkisebb mesehallgatókat is.
A Bookfest hangulatát kellemes zene tette meghittebbé, ottjártunkkor éppen egy olasz dal töltötte be a helyiséget. A látogatók egyébként a szépirodalmi olvasnivalók, nyelvkönyvek, szótárak, szakkönyvek mellett számos lemez, kazetta, illetve zenés CD-k, DVD-k kínálatából is válogathatnak. Aki pedig egy új pólóra vágyik, az emeleti standok között még azt is találhat.
NAGY SZÉKELY ILDIKÓ / Népújság (Marosvásárhely)

Rendszerváltozás óta nem jelent meg ennyi magyar irodalmi mű románul
Rendszerváltozás óta az idén jelenik meg a legtöbb magyar irodalmi mű román nyelven, ami azt mutatja, hogy a magyar irodalomnak van piaca Romániában – nyilatkozta pénteken az MTI-nek Kósa András László, a Balassi Intézet bukaresti központjának igazgatója.
A kötetek többsége a Külgazdasági és Külügyminisztérium Balassi Intézetének Publishing Hungary nevű programja keretében jelenik meg. Az intézet a Duna-térség kulturális összefüggéseivel foglalkozó Donau Lounge irodalmi projekt égisze alatt vesz részt a kelet-romániai Jászvásáron (Iasi) vasárnapig tartó Nemzetközi Irodalmi és Fordítási Fesztiválon (FILIT), amely a régió legnagyobb műfordítói szakmai fóruma. A fesztiválon bemutatják a román könyvpiacon idén megjelent, illetve megjelenés előtt álló magyar irodalmi fordításokat. Ezek között Márton Evelin Szalamandrák éjszakái, Bartis Attila A vége, Garajszki Margit Bartók és a fából faragott királyfi, Gárdos Péter Hajnali láz, Rusz Lívia összes képregénye, Gerlóczy Márton A csemegepultos naplója, Csender Levente Egyszer majd el kell mondani, Kiss Csaba Drámák, valamint A másik forradalom – Alternatív ötvenhat című műveket. Kósa András László felidézte, 1989 előtt Románia és Magyarország között megállapodás volt arról, hogy a román és a magyar irodalomból rendszeresen készülnek kölcsönös fordítások. Ennek fő hajtóereje a bukaresti Kriterion kiadó volt, amely 1989 után már nem tudta vállalni ezt a szerepet. Megszűntek a műfordítói szemináriumok, a bukaresti hungarológia tanszéken csökkent a magyar órák száma, ezért az 1990-es évek végétől űr keletkezett, magyar irodalmi mű ritkán jelent meg románul – magyarázta az igazgató. A Balassi Intézet eddig háromszor szervezett Balatonfüreden a Magyar Fordítóházzal és a Román Kulturális Intézettel együttműködve magyar-román műfordítói szemináriumot George Volceanov vezetésével, de több olyan rendezvény is volt, ahol írók, kiadók és műfordítók találkozhattak egymással.
„Ezeknek a programoknak is köszönhetően megjelent egy új műfordítói nemzedék, és ha sikerül biztosítani a szükséges anyagi támogatást, a jövőben is fenntartható az idei ütem” – mondta az igazgató. Fontosnak nevezte, hogy van érdeklődés a román kiadók részéről a magyar irodalom iránt. Példaként említette, hogy a magyar irodalom közlését eddig is kiemelten kezelő Curtea Veche mellett a két legnagyobb román kiadó, a Polirom és a Humanitas is kezdi megjelentetni magyar szerzők műveit. Bartis Attilának most jelent meg A vége című regénye a Poliromnál, amely az író A nyugalom című regénye második kiadását is megjelentette. szatmar.ro