Átadták a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) díjait a Magyar Sajtó Napja, márc. 15-e alkalmából Budapesten. Több évtizedes újságírói munkája elismeréseként Aranytoll kitüntetésben részesült Nagy Pál, a Népújság állandó külső munkatársa. Márc. 15-én a Pilvax Kávéházban Budapesten átadták a Szabad Sajtó Alapítvány elismeréseit. Ebben a kitüntetésben részesült Máthé Éva, a Romániai Magyar Szó munkatársa. /Marosvásárhelyi újságírók kitüntetése. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 16./

Az 1991-ben létrehozott Szabad Sajtó-díjat minden év márc. 15-én – hagyományosan a budapesti Pilvax kávéházban rendezett ünnepségen – adja át a Szabad Sajtó Alapítvány. Az idei díjazottak: a Magyar Televízió Provokátor című műsorának szerkesztősége, Máthé Éva, a Romániai Magyar Szó marosvásárhelyi munkatársa, Nagy N. Péter, a Népszabadság rovatvezetője és Teleki József, az Új Néplap (Szolnok) újságírója. Földes György történész, a Politikatörténeti Intézet igazgatója, az alapítvány kuratóriumának elnöke méltatta a kitüntetetteket. Máthé Éva méltatásakor kiemelte sokrétű – írott és elektronikus sajtóban kifejtett – újságírói tevékenységét, következetes kiállását az erdélyi magyarság jogainak érvényesítéséért. „Szép dolognak tartom, hogy végre nem elit publicistákat, főszerkesztőket díjaztak – hangsúlyozta Máthé Éva –, hanem olyanokat, akik hosszú idő óta, kitartóan és bizonyos színvonalat képviselve teljesítenek, vagy nóvumot hoztak.” „Szerintem az újságírónak bírálnia is kell, és mindig a hatalmon lévőket. Én nem mondanék le erről sem Erdélyben, sem Magyarországon." /(Guther M. Ilona): Máthé Éva, lapunk munkatársa Szabad Sajtó-díjat kapott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./

Az idén is kalotaszegi meghívottakkal ünnepelték Budapesten a Pilvax Kávéházban a magyar sajtó napját, március 12-én. Dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke mondott ünnepi beszédet. A népviseletbe öltözött kalotaszegiek Péntek László, a kőrösfői Vasvári Pál Emlékmúzeum létrehozójának vezetésével jelentek meg. Péntek Zsuzsa színinövendék 48-as dalokat adott elő, Albert Beáta kezében a jelenlévők megcsodálhatták a Vasvári Pál által verbuvált egykori Rákóczi csapat zászlajának hiteles másolatát. Ezt követően átadták a több mint 15 éve alapított Vasvári Pál-díjat, mellyel olyan munkahelyeket jutalmaznak, ahol a munkaadók és munkavállalók között korrekt a kapcsolat. A pályázat alapján odaítélt díjat az idén az Axel Springer-Magyarország Kft. Somogy Megyei Irodája, valamint az általa kiadott Somogyi Hírlap és a munkahely szakszervezete kapta. /Okos Márton: Kalotaszegiek a Pilvaxban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14/

"Március 15. legyen az öröm ünnepe"
Emberközelibb megemlékezésre készül az EMNP és az EMNT
Háromnapos rendezvénysorozattal készül március 15-re a Maros megyei Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, derült ki azon a sajtótájékoztatón, amelynek programját a két társszervezet megyei elnökei, Portik Vilmos, illetve Jakab István ismertették.
Portik szerint újra kell gondolni március 15-e marosvásárhelyi értelmezését és tartalmát, a magyar szabadság napja nem a szomorúságé, hanem az öröm ünnepe kellene legyen. Az EMNP megyei elnöke "siratóbeszédek" és koszorúk helyett ünnepi rendezvényeket szeretne látni, akár több helyszínen, ezért ők a Petőfi-szoborhoz virágcsokrokat visznek, koszorúikat a postaréti emlékműnél helyezik el. Mint mondta, eljött az ideje, hogy "Marosvásárhelyen olyan ünnepnappá varázsoljuk március idusát, amely nem kizáró, hanem befogadó, ahol lehet ugyan több helyszínen ünnepelni, de a programok az ünnephez méltó békében alkotnak egységet. Ehhez pedig arra van szükség, hogy a politika egy kicsit hátrább lépjen, és sokkal nagyobb teret kapjon ehelyett a kultúra, sokkal emberközelibbé váljanak a megemlékezések".
Újra nyit a Pilvax
A háromnapos rendezvénysorozat első napján, március 14-én nyílik a Pilvax kávéház, amely idén is a Várban levő Múzeum kávézóban kap helyet, ahol lesz kokárdakészítés, lehetőség a 12 pont kinyomtatására, valamint egy 1848-as fegyvereket bemutató tárlat is nyílik a partnerszervező Maros Megyei Múzeum jóvoltából – mondta Jakab István, az EMNT megyei elnöke. A továbbiakban megtudtuk, hogy március 15-én folytatódnak az előző nap elkezdett tevékenységek, de lesz népdaléneklés, előadás arról, hogy mi történt 1848-ban ezen a napon Marosvásárhelyen. A tanulóknak kincskereső vetélkedőt szerveznek, illetve korabeli ruhák bemutatására is sor kerül.
Varó Huba, a Kökényes néptáncegyüttes vezetője az általuk előkészített Verbuválás, csatamező, szabadság… címet viselő táncjátékról beszélt, amellyel színesíteni akarják a Pilvax kávéház programkínálatát.
Föl föl vitézek a csatára!
Sántha Ágnes, a gyermekprogramok felelőse elmondta, hogy a szervezők két pályázatot hirdettek az 1848-49-es szabadságharc témakörben. Az óvodások és kisiskolások a Föl föl vitézek a csatára… kezdetű Klapka-induló ihlette rajzzal nevezhetnek be. Az V-VIII. osztályosok fogalmazással, a IX-XII.-esek esszével pályázhatnak, amelynek ihletője a Gábor Áron rézágyúja című dal egyik sora, Édes rózsám, a hazáért el kell válnom tőled.
A rajzokat március 10-ig személyesen vagy postán lehet eljuttatni a Mihai Viteazu (Klastrom) utca 40. szám alatti EMNT- irodába, a fogalmazás vagy esszé formájában megírt pályamunkákat szintén március 10-ig a maros@emnt.org e-mail címre lehet elküldeni.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),

A közös kulturális örökség ápolása
A várbeli rendezvények üzenete
Az idén is – folytatva az előző évi kezdeményezést – a marosvásárhelyi várban március 15-e alkalmával az EMNT és az RMDSZ olyan rendezvényeket szervezett, amelyeknek célja az volt, hogy politikamentesen idézze fel az 1848-1849-es forradalom hangulatát. A régészeti történeti múzeum (volt katonai sorozó épülete) tanácstermében érdekes – Marosvásárhelyhez kötődő – történelmi részletekről meséltek, a kávézóban pedig a huszárokról, a kokárdáról hallhattak előadást az érdeklődők, volt magyarruha- bemutató, bajuszverseny, s végül népdalest. A rendezvények visszhangjáról Soós Zoltánt, a Maros Megyei Múzeum vezetőjét kérdeztük.
– Jó volt látni, hogy március 15-én a Múzeum kávézóba és az emeleti tanácsterembe nagyon sok gyerek, fiatal jött el, akikhez talán sokkal közelebb került így mindaz, amit az 1848-as forradalom jelent az összmagyarságnak. Üzenet is volt: lehet közösen politikamentesen is ünnepelni.
– Valóban az volt a megyei múzeum szándéka, hogy az idei ünnepség ne csak a Postarétre, vagy azokra a már megszokott kinti helyszínekre szorítkozzon, ahol beszédek hangzanak el és koszorúznak az elöljárók, lehetőséget akartunk biztosítani az érdeklődőknek, hogy kötetlenebb formában kapcsolódjanak be a rendezvényekbe. Ezért támogattuk az EMNT tavalyi kezdeményezését, ami igen népszerűnek bizonyult: felidézték a budapesti Pilvax kávézó hangulatát. Emellett az idén hangsúlyozottabban volt jelen az RMDSZ is. Az emeleti teremben fotókiállítás nyílt, ott is készíthettek az óvodások, kisdiákok kokárdát, csákót, az 1848-as eseményekhez kötődő témákat rajzolhattak a kisebbek, és este Marosvásárhely legavatottabb történészei (László Lóránt, Spielmann Mihály, Tamási Zsolt, Novák Zoltán moderátorként) új megközelítésben mesélték el az 1848- 1849-es forradalom legfontosabb mozzanatait. Ezután pedig a filmklub keretében néhány markáns, 1848-at taglaló filmet (Hídember, Szegénylegények) láthattak az érdeklődők, és az est fénypontja a közös táncház, éneklés volt, ami jó példa arra, hogy a nemzeti ünnepen közösen is tudunk ünnepelni.
– A Maros Megyei Múzeumnak nem ez az első olyan kezdeményezése, amely élővé teszi a múltat, több kulturális rendezvény partnere is az intézmény. Világszerte a nagy múzeumok ma már olyan interaktív módszerrel szerveznek kiállításokat, amellyel valóban – a kor vizuális igényeinek megfelelően – vonzóbbá teszik a rendezvényeket. Talán erről is szólt a március 15-i várbeli program?
– Az idén több olyan művelődési együttműködésnek volt partnere a múzeum, ha nem mással, a helyszín biztosításával, mint a felolvasó-maraton, filmmaraton a magyar kultúra napján. A szervezéskor derült fény arra, hogy vannak olyan kulturális és médiaszervezetek, amelyek fel tudják vállalni színvonalas rendezvény szervezését, lebonyolítását. Ezért is a múzeum továbbra is nyitott az ilyen civil kezdeményezések irányában. Hasonló, interaktív módon szervezzük meg a már hagyományos saját rendezvényeinket, mint a Múzeumok éjszakája, továbbá az idén 100 éves Kultúrpalota születésnapi ünnepségét. Nemsokára megnyílik a Leonardo-kiállítás, és őszire lesz fotótörténeti tárlat is. Nyilvánvalóan azt is kezdeményezzük, hogy hasonló román kulturális rendezvények is helyet kapjanak a várban, hiszen nyitottak vagyunk minden kultúra felé. Ebben partner a Nemzeti Színház L. Rebreanu társulata, a 74 színház stb. Azt szeretnénk, hogy a vár a magyar és román kultúra tégelye legyen.
– Mindezek beindulása attól is függ, hogy mikor lesz újra működőképes a vár, mikor fejezik be a felújítási munkálatokat.
– Sajnos, pénzhiány miatt leálltak a munkálatok, holott alig 60%-ban készültek el vele. Hasonló helyzetben vannak a régészeti feltárások, állagmegőrző munkálatok is. Jelenleg az infrastruktúra kiépítésénél tartanak, folyamatosan távolítják el a töltésréteget. Az viszont jó hír, hogy a várostörténet szempontjából értékes régészeti leletanyagra bukkantunk, ezekről később számolunk majd be. Fontos része az újjáépítésnek az északi fal renoválása, hiszen itt volt a régi kapu, ugyanakkor érdekes építészeti feladat lesz a turisztikai információs központ megépítése, ami egyaránt kihívás a közönségnek és a kivitelezőknek, ugyanis egy olyan új struktúra lesz, amely nem illik ugyan a várba, de – a párizsi Louvre-ban látható üvegpiramishoz hasonlóan – lehet, hogy egyedi arculata miatt vonzó lesz. A kapu és a szabók bástyája közé építünk egy amfiteátrumot – amelynek pincéjébe téglaégető kemencét illesztünk be –, ez előadótér újabb helyszíne lehet majd a várbeli rendezvényeknek, igaz, azzal a feltétellel, hogy itt többet nem rendeznek Marosvásárhelyi Napokat, borfesztivált és más nagyobb jellegű megmozdulást, amivel tönkretehetnék a restaurálás után kialakított létesítményeket. Mi is szeretnénk, ha minél előbb folytatódnának a munkálatok, hiszen igény van arra, hogy ezt a helyszínt a korábban említett célokra használják a marosvásárhelyiek.
– A múzeum a megyei tanács hatáskörében van, míg a vár a polgármesteri hivatal irányítása alatt áll. Ismerve a két intézmény közötti politikai konfliktust, mi a garancia, hogy valóban az ön által említett kulturális központ fog működni a várban?
– Sajnos, a konfliktus a tavalyi helyhatósági választásokat követően sem oldódott fel. Ezért szándékomban áll marosvásárhelyi tanácsosként egy olyan különálló igazgatóság létrehozását kezdeményezni, amely kizárólag a várat igazgatja és nemcsak adminisztrációval, hanem elsősorban kultúrme-nedzseléssel foglalkozik. A várban minden közösség meg kell találja a helyét olyan színvonalas színházi, képzőművészeti, fotóművészeti, zenei rendezvényeken, amelyek tükrözik a valódi erdélyi szellemiséget, és a jövőre mutatnak. Van már egy jó csapat, amely képes ezt megszervezni, és sikerként könyvelhetjük el, hogy a múzeumban szervezett március 15-i rendezvények is ezt bizonyították.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely),

A magasztos szó
Írom – lévén levelező viszonyban nemzetemmel –hogy míg benned boldogan kóborol a felfedezés öröme, addig erősnek érezheted magad.
Az erőseket pedig futva kerüli a halál. Ha többet kutattam volna Vasvári (született Fejér) Pál 48-as forradalmár majd 49-es hősi halott nyomában, most nem riasztana föl romániai csendemben a felfedezés öröme. Adom is tovább az Igét; épp eleget idézgetik a példabeszédeket bölcsőnk és koporsónk mellett. Vasvári Pál (1826–1849) a pesti Pilvax kávéház egyik jelentős alakja, Petőfi és a többi mellett. Jogász volt, ő a híres Tizenkét pont egyik fogalmazója, melyet az elnyomó Habsburg udvar ijedtében sietve elfogadott. Addig is, amíg az orosz cárral leverette a szabadságharcot, forradalmat.
Igen, először találkoztam most az ő megfogalmazásában minden szabadságharcok fő feltételével. Idézem. „Minden pártkérdésen felül áll a magasztos szó: nemzetegység. Ha mi egymás között birkóznánk, ellenségeink kacagnának.”
És megvolt a nemzetegység! És győzött volna véglegesen a honvédség, Kossuth és a magyar nép, még akkor is, ha a ránk uszított Avram Iancu a maga románjaival hátba támadta a világszabadság zászlaját fennen lobogtató honvédséget. Ha nem támad ’49 nyarán kelet felől a cári sereg, a románság sem mészárolta volna a magyarságot, hiszen volt védelem. Iancu jelentette Bécsnek, hogy gyilkoltak rettenetesen, és Vasvári halott.
A Habsburgokat a cár mentette ki az egységben harcoló magyarok szabadságharcából. Vajon bennünket ki ment meg a 95 éves román elnyomásból, a 25 évnyi szakadatlan pártoskodás posványából? Senki.
Vasvári Pál kristálytisztán látta azt, amit mi – amit mi is tisztán látunk, de türemkedik nyakunkra az elnyomókkal együtt a hatalomvágy.
Ellenségeink kacagnak, mert mi a saját ravatalunk mellett birkózunk egymás közt. Mai politikusunktól veszem a szólást: nem az a fontos, mennyi hiányzik az üvegből, hanem az, hogy mennyi van benne. Bizony, szerintem az a fontos, kik itták ki azt, ami hiányzik. Mert abból a népnek csak néhány csepp jutott, amivel be-bekeresztelték őket a pártba. Vasvári Pál sem nyugszik, de szavai élnek.
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)