Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Piarista Rend Magyar Tartománya
2 tétel
2014. augusztus 16.
Üzenet a Végekről
2014-ben, Koltai András és Orosz Krisztofer Levente szerkesztésében jelent meg „Üzenetek a Máramarosi Végekről” című könyv, amely kor- és egyháztörténeti dokumentum.
A kutatók kötetbe gyűjtötték össze Kádár József piarista szerzetes 1945- 1992 közötti időszakban írt leveleit, beszámolóit, melyekből megismerhető Máramarossziget élete, a piarista rend megpróbáltatásokkal, küzdelmekkel teli élete, az egyház társadalmi szerepvállalása abban a korban. A szerzők érzékeltetik, a történelem miként szólt be a piarista rend életébe, miként próbálták túlélni a megpróbáltatásokat, megőrizve a keresztény értékeket.
Könyvüknek tudományos értéke van. A magyarországi és a romániai tartományfőnökség levéltárában fellelhető leveleket válogatták, kötetbe foglalták. A borítóterv Szentes Zágon munkája. Kádár József 1911-1993 között élt. Kézdiszászfaluban született, szülei jómódú gazdák voltak. 1930-ban a Kézdivásárhelyi Katolikus Gimnáziumban érettségizett. Teológiai tanulmányait a kolozsvári Kalazantínumban végezte. Az egyetemet természetrajz- földrajz szakos tanári diplomával végzett. 1945-ben a máramarosszigeti házfőnökké, illetve a gimnázium és a konviktus igazgatójává nevezték ki. A háború után óriási nehézségeket kellett leküzdeniük. Az iskola lepusztult állapotba került, tanerő hiánnyal küszködtek. Szemes Ferenccel, a piarista matematika-fizika szakos tanárral együtt dolgozták ki az oktatási tervet, és indították be az iskolai életet. Ugyanakkor Máramarosszigeten nagyszámú deportált és hadifogoly volt. Ezekről gondoskodtak, segítették haza utazásukban. Kádár József személyében nemcsak a kitűnő piarista rendfőnököt ismerhetünk meg, a nagy műveltségű, tudású tanárt, hanem kiváló, mai szóval élve menedzsert, aki minden esetben megtalálta a megoldást, nemcsak a szerzeteseknek, hanem a közösség problémáira is. Tanított, de ha kellett, akkor orvosi teendőket is elvégzett. De volt olyan is, hogy szappant főzött. Állatvásárban segített az embereknek, a megfelelő állat kiválasztásában. Hatóságokkal küzdött az iskola államilag történő kisajátítása ellen, saját és mások szabadságáért harcolt. A könyv kortörténelmi dokumentum is. A kommunista rendszer minden erőt felhasznált saját hatalmának a megerősítésére. 1948-ban államosították az egyházi iskolákat. Felfüggesztették a Piarista Szerzetesrendet. A rendházak állami tulajdonba kerültek, a nővérek hazatértek falvaikba. Szerzeteseket internálták.
13 levelet olvashatunk, melyek Zimányi Gyula tartományfőnöknek, Karl János magyarországi rendtartományi asszisztensnek, valamint Bíró Vencel romániai tartományfőnöknek is írt. Ugyanakkor olvashatjuk a beszámolókat, melyek 1948-ban a máramarosszigeti rendház helyzetéről, 1954-ben a romániai piaristák helyzetéről szólnak. 1965-ben ugyancsak a romániai piaristák helyzetéről számolt be.
A rendház történetében életbevágó 1948-as év: „Az új alkotmány értelmében nem tarthat egyetlen felekezet sem közérdekű tanintézeteket.” Mivel a tanítást rendtagok nem vállalhatták pasztorizációban kellett megfelelő munkát találniuk. Ugyanakkor megélhetési forrásokról kellett gondoskodniuk. Beszámoló a Romániai Piaristák helyzetéről-című írásában kifejti: „Ezt a beszámoló félét 1949-el kell kezdeni. Akkor jelent meg egy minisztertanácsi rendelkezés, amely szerint Rendünk működését megszüntetik. Indoklás: a tanügy állami ügy lett, tehát nincs ránk szükség tovább. A rendtagok a következő lehetőségek között választhattak: elhelyezkednek a termelésben, hazamennek családjukhoz, külföldre mennek a rendi központba, vagy „klauzúrába” vonulnak. A valóságban csak az az utolsó lehetőség várt reánk, ami magyarul belágerezést jelentett.” A saját helyzetéről azt írja: „Vagyok lelkipásztor és állatorvos, ellő tehenek bábája és minden egyéb”. 1954-ben a Romániai Piaristák helyzetéről írt egy rövid beszámolót, amiből kiderült: „A többi szerzetesek sorsa: ferencesek, jezsuiták, minoriták 1950 óta lágerben vannak. A ferencesek Óradnán és Désen, a jezsuiták Szamosújváron, egyebek Esztelneken.” Kádár József azt írja, hogy ő maga renoválta a templomát kívül- belül.
1948-tól Borsabányán volt. 1959-től 1964-ig- Láposbányára helyezték, majd 1964-tól Színérváralját vállalja. Megbetegedett. 1978-tól szülőhelyén élt. Vállalta ezt az életet, ami tele volt zaklatással. Bátor, tényeket feltáró eseményeket jelentette felettes hatóságának, valamint a kolozsvári elöljáróinak. A könyv rendkívül olvasmányos. Szerkezete jól strukturált. Az alábbi fejezeteket tartalmazza: Levelek és beszámolók 1945- 1965 között. Önéletrajzi írások (1984- 1992. Függelék. Névmutató. A szerzőkről
Koltai András a Magyar Piarista Rend fő-levéltárosa. Orosz Krisztofer Levente a BBTE Római Katolikus Karának végzőse, a kolozsvári Szent Mihály Plébánia fő-gondoka. A könyv kolozsvári bemutatóján elmondta, hogy máramarosszigeti származású, tehát kötődik a városhoz. A könyv keletkezéséről mondott néhány gondolatot. Budapesten találkozott Koltai András fő-levéltárossal, aki Kádár József leveleiről beszélt. Orosz Krisztofer tanulmányozta Kádár József leveleit, megismerte csodálatos egyéniségét.
A könyvben a Végek üzenetét fogalmazták meg: A könyv olyan történelmi értéket hordoz, melyet meg kell becsülni. Olvasván a könyvet megismerhetünk egy személyiséget, aki hisz az Istenben és abban az elhivatottságban, melynek szolgálatára felesküdött. A nehézségekkel, megpróbáltatásokkal teli élet a hit erejével válik élhetővé.
Kádár József élete példaképet jelent az utókor számára.
Csomafáy Ferenc
Koltai András,Orosz Krisztofer Levente: Üzenetek a Máramarosi Végekről. Kádár József piarista beszámolói és emlékezései (1945-1992) /Kolozsvár/
erdon.ro
2014-ben, Koltai András és Orosz Krisztofer Levente szerkesztésében jelent meg „Üzenetek a Máramarosi Végekről” című könyv, amely kor- és egyháztörténeti dokumentum.
A kutatók kötetbe gyűjtötték össze Kádár József piarista szerzetes 1945- 1992 közötti időszakban írt leveleit, beszámolóit, melyekből megismerhető Máramarossziget élete, a piarista rend megpróbáltatásokkal, küzdelmekkel teli élete, az egyház társadalmi szerepvállalása abban a korban. A szerzők érzékeltetik, a történelem miként szólt be a piarista rend életébe, miként próbálták túlélni a megpróbáltatásokat, megőrizve a keresztény értékeket.
Könyvüknek tudományos értéke van. A magyarországi és a romániai tartományfőnökség levéltárában fellelhető leveleket válogatták, kötetbe foglalták. A borítóterv Szentes Zágon munkája. Kádár József 1911-1993 között élt. Kézdiszászfaluban született, szülei jómódú gazdák voltak. 1930-ban a Kézdivásárhelyi Katolikus Gimnáziumban érettségizett. Teológiai tanulmányait a kolozsvári Kalazantínumban végezte. Az egyetemet természetrajz- földrajz szakos tanári diplomával végzett. 1945-ben a máramarosszigeti házfőnökké, illetve a gimnázium és a konviktus igazgatójává nevezték ki. A háború után óriási nehézségeket kellett leküzdeniük. Az iskola lepusztult állapotba került, tanerő hiánnyal küszködtek. Szemes Ferenccel, a piarista matematika-fizika szakos tanárral együtt dolgozták ki az oktatási tervet, és indították be az iskolai életet. Ugyanakkor Máramarosszigeten nagyszámú deportált és hadifogoly volt. Ezekről gondoskodtak, segítették haza utazásukban. Kádár József személyében nemcsak a kitűnő piarista rendfőnököt ismerhetünk meg, a nagy műveltségű, tudású tanárt, hanem kiváló, mai szóval élve menedzsert, aki minden esetben megtalálta a megoldást, nemcsak a szerzeteseknek, hanem a közösség problémáira is. Tanított, de ha kellett, akkor orvosi teendőket is elvégzett. De volt olyan is, hogy szappant főzött. Állatvásárban segített az embereknek, a megfelelő állat kiválasztásában. Hatóságokkal küzdött az iskola államilag történő kisajátítása ellen, saját és mások szabadságáért harcolt. A könyv kortörténelmi dokumentum is. A kommunista rendszer minden erőt felhasznált saját hatalmának a megerősítésére. 1948-ban államosították az egyházi iskolákat. Felfüggesztették a Piarista Szerzetesrendet. A rendházak állami tulajdonba kerültek, a nővérek hazatértek falvaikba. Szerzeteseket internálták.
13 levelet olvashatunk, melyek Zimányi Gyula tartományfőnöknek, Karl János magyarországi rendtartományi asszisztensnek, valamint Bíró Vencel romániai tartományfőnöknek is írt. Ugyanakkor olvashatjuk a beszámolókat, melyek 1948-ban a máramarosszigeti rendház helyzetéről, 1954-ben a romániai piaristák helyzetéről szólnak. 1965-ben ugyancsak a romániai piaristák helyzetéről számolt be.
A rendház történetében életbevágó 1948-as év: „Az új alkotmány értelmében nem tarthat egyetlen felekezet sem közérdekű tanintézeteket.” Mivel a tanítást rendtagok nem vállalhatták pasztorizációban kellett megfelelő munkát találniuk. Ugyanakkor megélhetési forrásokról kellett gondoskodniuk. Beszámoló a Romániai Piaristák helyzetéről-című írásában kifejti: „Ezt a beszámoló félét 1949-el kell kezdeni. Akkor jelent meg egy minisztertanácsi rendelkezés, amely szerint Rendünk működését megszüntetik. Indoklás: a tanügy állami ügy lett, tehát nincs ránk szükség tovább. A rendtagok a következő lehetőségek között választhattak: elhelyezkednek a termelésben, hazamennek családjukhoz, külföldre mennek a rendi központba, vagy „klauzúrába” vonulnak. A valóságban csak az az utolsó lehetőség várt reánk, ami magyarul belágerezést jelentett.” A saját helyzetéről azt írja: „Vagyok lelkipásztor és állatorvos, ellő tehenek bábája és minden egyéb”. 1954-ben a Romániai Piaristák helyzetéről írt egy rövid beszámolót, amiből kiderült: „A többi szerzetesek sorsa: ferencesek, jezsuiták, minoriták 1950 óta lágerben vannak. A ferencesek Óradnán és Désen, a jezsuiták Szamosújváron, egyebek Esztelneken.” Kádár József azt írja, hogy ő maga renoválta a templomát kívül- belül.
1948-tól Borsabányán volt. 1959-től 1964-ig- Láposbányára helyezték, majd 1964-tól Színérváralját vállalja. Megbetegedett. 1978-tól szülőhelyén élt. Vállalta ezt az életet, ami tele volt zaklatással. Bátor, tényeket feltáró eseményeket jelentette felettes hatóságának, valamint a kolozsvári elöljáróinak. A könyv rendkívül olvasmányos. Szerkezete jól strukturált. Az alábbi fejezeteket tartalmazza: Levelek és beszámolók 1945- 1965 között. Önéletrajzi írások (1984- 1992. Függelék. Névmutató. A szerzőkről
Koltai András a Magyar Piarista Rend fő-levéltárosa. Orosz Krisztofer Levente a BBTE Római Katolikus Karának végzőse, a kolozsvári Szent Mihály Plébánia fő-gondoka. A könyv kolozsvári bemutatóján elmondta, hogy máramarosszigeti származású, tehát kötődik a városhoz. A könyv keletkezéséről mondott néhány gondolatot. Budapesten találkozott Koltai András fő-levéltárossal, aki Kádár József leveleiről beszélt. Orosz Krisztofer tanulmányozta Kádár József leveleit, megismerte csodálatos egyéniségét.
A könyvben a Végek üzenetét fogalmazták meg: A könyv olyan történelmi értéket hordoz, melyet meg kell becsülni. Olvasván a könyvet megismerhetünk egy személyiséget, aki hisz az Istenben és abban az elhivatottságban, melynek szolgálatára felesküdött. A nehézségekkel, megpróbáltatásokkal teli élet a hit erejével válik élhetővé.
Kádár József élete példaképet jelent az utókor számára.
Csomafáy Ferenc
Koltai András,Orosz Krisztofer Levente: Üzenetek a Máramarosi Végekről. Kádár József piarista beszámolói és emlékezései (1945-1992) /Kolozsvár/
erdon.ro
2017. augusztus 17.
A piarista rend alapításának 400., jubileumi éve
2017 a Kegyes Iskolák Rendje, közismertebben a piarista rend alapításának 400., jubileumi évfordulója. V. Pál pápa 1617. március 6-án hagyta jóvá a Kegyes Iskolák Páli Kongregációját, első rendi elöljárónak Kalazanci Szent Józsefet jelölte ki.
Az évforduló erdélyi viszonylatban is fontos esemény, hiszen itt mindmáig él a piarista szellemiség, főként Temesváron és Nagykárolyban, ahol a rendnek a temesvári, illetve a szatmári püspökségekkel karöltve sikerült visszaszereznie a kommunista rendszer által jogtalanul elvett iskolaépületeket – utódiskolaként a Gerhardinum Római Katolikus Líceum, illetve a Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum működik ma bennük. Ezekben a városokban, akárcsak Kolozsváron és Máramarosszigeten, valóságos „piarista fészkekben” fejtették ki áldásos működésüket a néhai főgimnáziumok.
A Magyar Piarista Rendtartomány augusztus 18-án ünnepli a rend alapításának 400. jubileumát, amelyen részt vesznek azok a püspökök, illetve papok, akik piarista tanintézetekben tanultak, valamint a rend konfráterei a romániai rendtartományból is.
A jubileumi esztendő jelmondata: „Nevelni, hirdetni, átalakítani.” A piaristák számára a rendalapító, Kalazanci Szent József valóságos evangélium, általa új hangszínt kapott a szerzetesi, papi és tanári hivatás. Bárcsak mások is így tudnák tettekben megélni a 21. században az evangéliumot! A piaristák nem birtokolják az evangéliumot, hanem amikor eljutnak egy új helyre, hogy küldetésüket gyakorolják, akkor kapják meg, fogadják magunkba és hirdetik a sajátos piarista karizma révén, így az illető hely átalakul.
A jubileumi évet ünnepélyes keretek között 2016. november 27-én, Rómában nyitották meg, a rend San Pantaleo főtemplomában tartott szentmisével, amelyet João Braz de Aviz bíboros, a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának prefektusa mutatott be. Akkor felolvasták a jubileumi év szentszéki bulláját, amelyben a Szentatya, Ferenc pápa teljes búcsút adott az egyház vonatkozó előírásai szerint. A jubileumi év 2017. november 25-én zárul ugyancsak a San Pantaleo-templomban bemutatott szentmisével, Pedro Aguado generális atya vezetésével.
Az évnyitót követően január 31-én, a Kegyes Tanítórend konstitúciója jóváhagyásának évfordulóján a piarista hivatásért tartottak hálaadó napot, február 6-án, Szent Dorottya vértanú emléknapján pedig a rendtagok a keresztény nevelés szolgálata melletti elköteleződésüket újították meg. Március 6-án a rend első szervezési formájának, a Páli Kongregáció alapításának évfordulója volt a jubileumi év központi napja, amikor is az összes piarista szerzetes ünnepélyes formában és nyilvánosan megújította szerzetesi fogadalmát ott, ahol él. Március 25-én, az első piaristák beöltözésének napján a rend a novíciusaiért tartott imanapot. Azt kértük az Úrtól, hogy mindegyikük őszintén és nagylelkűen tudjon választ adni az Örök hívására. Április 2. hagyományosan a piarista missziók reflexiós és imanapja a piarista missziós szellemiség témával; azokért imádkoztunk, akik készek voltak missziós küldetést vállalni a rend valamilyen új jelenlétében. Április 15. a rend új konstitúciója jóváhagyásának évfordulója. Ezen a napon hagyták jóvá a II. Vatikáni Zsinat iránymutatásai szerint megújított rendi alkotmányt. Május 8-án a boldogságos Szent Szűzet, a kegyes iskolák édesanyját ünnepeltük, minden piarista helyszínen megújítva a kegyes iskolák Máriának szenteltségét. Május 31. Glicerio Landriani tiszteletre méltóvá nyilvánításának napja, a piarista hivatásokért tartott imanap. Július 8. a befogadó otthonok napja, melyet a szegény gyermekek, a rend kincsei iránti figyelemnek szenteltünk. Július 16. Kalazanci Szent József szentté avatásának 250. évfordulója. Ez a nap a Kegyes Iskolákban imanap az életszentség ajándékáért. Augusztus 25. Kalazanci Szent József ünnepe, melyen nagy örömmel ünnepeljük alapító atyánkat.
A fontosabb magyarországi, egyben erdélyi vonatkozású programok a következők: rendtörténeti kiállítás rendezése a Budapesti Történeti Múzeumban 2017 novembere és 2018 márciusa között, Vashegyi György és az Orfeo koncertje a Piarista Kápolnában, díszközgyűlés az Új Városházán 2017 novemberében. Ünnepi kiadványok is készülnek, mint például a régóta tervbe vett piarista anekdota kötet, illetve Sántha Ferenc Kossuth-díjas író, piarista öregdiák tanulmánykötete is napvilágot lát.
Mind Kolozsvár, mind Erdély történelmében és kultúrája megalapozásában nagy jelentőségű, meghatározó volt a felvilágosult szellemű erdélyi fejedelem, majd lengyel király, Báthory István elhatározása, aki 1579-ben akadémiai szintű jezsuita iskolát alapított. Ezt a rangos tanintézetet a jezsuita rend 1773-ban történt feloszlatásakor Mária Terézia osztrák császár és magyar király a Kegyes Tanítórend iránt érzett nagyrabecsülése jeléül, 1776-ban a piaristák vezetésére bízta.
Az alapítástól kezdődően 369 esztendőn keresztül a szerzetesrendek és tanintézményeik 1948-ban történt kommunista önkényes beszüntetéséig a kolozsvári piarista főgimnáziumnak mindmáig kisugárzó szellemisége és tartása volt. Ez mindenek előtt azt eredményezte, hogy az ősi hagyománnyal rendelkező intézményben mély hivatás- és kötelességtudattal tanító és nevelő tanárok Európa ezen részében – többek között Nagykárolyban, Máramarosszigeten, Meggyesen, Temesváron, Besztercén, sőt rövid ideig a havasalföldi Krajován és Bukarestben is – híres tudósokat, írókat, papokat és más közéleti személyiségeket neveltek, nemzetiségi és felekezeti megkülönböztetés nélkül. Kalazanci Szent József fiai megalapozott világszemléletet adtak növendékeiknek, azt hangsúlyozva, hogy csak az az igazán értékes, amit kitartással és odaadó munkával tud megszerezni magának az ember.
A 20. századi kolozsvári piaristák közül kiemelkedő Biró Vencel személyisége, akiben többek között az erdélyi katolicizmus történetének egyik legnagyobb szakértőjét tisztelhettük.
Fodor György / Szabadság (Kolozsvár)
2017 a Kegyes Iskolák Rendje, közismertebben a piarista rend alapításának 400., jubileumi évfordulója. V. Pál pápa 1617. március 6-án hagyta jóvá a Kegyes Iskolák Páli Kongregációját, első rendi elöljárónak Kalazanci Szent Józsefet jelölte ki.
Az évforduló erdélyi viszonylatban is fontos esemény, hiszen itt mindmáig él a piarista szellemiség, főként Temesváron és Nagykárolyban, ahol a rendnek a temesvári, illetve a szatmári püspökségekkel karöltve sikerült visszaszereznie a kommunista rendszer által jogtalanul elvett iskolaépületeket – utódiskolaként a Gerhardinum Római Katolikus Líceum, illetve a Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum működik ma bennük. Ezekben a városokban, akárcsak Kolozsváron és Máramarosszigeten, valóságos „piarista fészkekben” fejtették ki áldásos működésüket a néhai főgimnáziumok.
A Magyar Piarista Rendtartomány augusztus 18-án ünnepli a rend alapításának 400. jubileumát, amelyen részt vesznek azok a püspökök, illetve papok, akik piarista tanintézetekben tanultak, valamint a rend konfráterei a romániai rendtartományból is.
A jubileumi esztendő jelmondata: „Nevelni, hirdetni, átalakítani.” A piaristák számára a rendalapító, Kalazanci Szent József valóságos evangélium, általa új hangszínt kapott a szerzetesi, papi és tanári hivatás. Bárcsak mások is így tudnák tettekben megélni a 21. században az evangéliumot! A piaristák nem birtokolják az evangéliumot, hanem amikor eljutnak egy új helyre, hogy küldetésüket gyakorolják, akkor kapják meg, fogadják magunkba és hirdetik a sajátos piarista karizma révén, így az illető hely átalakul.
A jubileumi évet ünnepélyes keretek között 2016. november 27-én, Rómában nyitották meg, a rend San Pantaleo főtemplomában tartott szentmisével, amelyet João Braz de Aviz bíboros, a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának prefektusa mutatott be. Akkor felolvasták a jubileumi év szentszéki bulláját, amelyben a Szentatya, Ferenc pápa teljes búcsút adott az egyház vonatkozó előírásai szerint. A jubileumi év 2017. november 25-én zárul ugyancsak a San Pantaleo-templomban bemutatott szentmisével, Pedro Aguado generális atya vezetésével.
Az évnyitót követően január 31-én, a Kegyes Tanítórend konstitúciója jóváhagyásának évfordulóján a piarista hivatásért tartottak hálaadó napot, február 6-án, Szent Dorottya vértanú emléknapján pedig a rendtagok a keresztény nevelés szolgálata melletti elköteleződésüket újították meg. Március 6-án a rend első szervezési formájának, a Páli Kongregáció alapításának évfordulója volt a jubileumi év központi napja, amikor is az összes piarista szerzetes ünnepélyes formában és nyilvánosan megújította szerzetesi fogadalmát ott, ahol él. Március 25-én, az első piaristák beöltözésének napján a rend a novíciusaiért tartott imanapot. Azt kértük az Úrtól, hogy mindegyikük őszintén és nagylelkűen tudjon választ adni az Örök hívására. Április 2. hagyományosan a piarista missziók reflexiós és imanapja a piarista missziós szellemiség témával; azokért imádkoztunk, akik készek voltak missziós küldetést vállalni a rend valamilyen új jelenlétében. Április 15. a rend új konstitúciója jóváhagyásának évfordulója. Ezen a napon hagyták jóvá a II. Vatikáni Zsinat iránymutatásai szerint megújított rendi alkotmányt. Május 8-án a boldogságos Szent Szűzet, a kegyes iskolák édesanyját ünnepeltük, minden piarista helyszínen megújítva a kegyes iskolák Máriának szenteltségét. Május 31. Glicerio Landriani tiszteletre méltóvá nyilvánításának napja, a piarista hivatásokért tartott imanap. Július 8. a befogadó otthonok napja, melyet a szegény gyermekek, a rend kincsei iránti figyelemnek szenteltünk. Július 16. Kalazanci Szent József szentté avatásának 250. évfordulója. Ez a nap a Kegyes Iskolákban imanap az életszentség ajándékáért. Augusztus 25. Kalazanci Szent József ünnepe, melyen nagy örömmel ünnepeljük alapító atyánkat.
A fontosabb magyarországi, egyben erdélyi vonatkozású programok a következők: rendtörténeti kiállítás rendezése a Budapesti Történeti Múzeumban 2017 novembere és 2018 márciusa között, Vashegyi György és az Orfeo koncertje a Piarista Kápolnában, díszközgyűlés az Új Városházán 2017 novemberében. Ünnepi kiadványok is készülnek, mint például a régóta tervbe vett piarista anekdota kötet, illetve Sántha Ferenc Kossuth-díjas író, piarista öregdiák tanulmánykötete is napvilágot lát.
Mind Kolozsvár, mind Erdély történelmében és kultúrája megalapozásában nagy jelentőségű, meghatározó volt a felvilágosult szellemű erdélyi fejedelem, majd lengyel király, Báthory István elhatározása, aki 1579-ben akadémiai szintű jezsuita iskolát alapított. Ezt a rangos tanintézetet a jezsuita rend 1773-ban történt feloszlatásakor Mária Terézia osztrák császár és magyar király a Kegyes Tanítórend iránt érzett nagyrabecsülése jeléül, 1776-ban a piaristák vezetésére bízta.
Az alapítástól kezdődően 369 esztendőn keresztül a szerzetesrendek és tanintézményeik 1948-ban történt kommunista önkényes beszüntetéséig a kolozsvári piarista főgimnáziumnak mindmáig kisugárzó szellemisége és tartása volt. Ez mindenek előtt azt eredményezte, hogy az ősi hagyománnyal rendelkező intézményben mély hivatás- és kötelességtudattal tanító és nevelő tanárok Európa ezen részében – többek között Nagykárolyban, Máramarosszigeten, Meggyesen, Temesváron, Besztercén, sőt rövid ideig a havasalföldi Krajován és Bukarestben is – híres tudósokat, írókat, papokat és más közéleti személyiségeket neveltek, nemzetiségi és felekezeti megkülönböztetés nélkül. Kalazanci Szent József fiai megalapozott világszemléletet adtak növendékeiknek, azt hangsúlyozva, hogy csak az az igazán értékes, amit kitartással és odaadó munkával tud megszerezni magának az ember.
A 20. századi kolozsvári piaristák közül kiemelkedő Biró Vencel személyisége, akiben többek között az erdélyi katolicizmus történetének egyik legnagyobb szakértőjét tisztelhettük.
Fodor György / Szabadság (Kolozsvár)