Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Petrozsényi Szent Borbála Római Katolikus Egyházközség/Plébánia
5 tétel
2007. július 3.
Petrozsényban a Magyar Házban tartott hét végi előadásra összesereglett maroknyi közönség is nyilvánvalóvá tette: mindaz, ami ma a régi, virágzó bányászvárosról elhangzik, az már a múlté. A két évszázadig csak faluként emlegetett Petrozsényt 1924 januárjában emelték városi rangra, amikor már 15 ezer körüli lakosa volt. Népességét elsősorban a kőszénkitermelésnek köszönhette. Megépült a négy számottevő felekezet: a római katolikus, evangélikus, református és unitárius egyházközségek temploma, illetve a görög katolikus templom, melyet az ortodox egyház később bekebelezett. A fiatal művészek: Mátyás József, Szlamka Béla, Tellmann József, Nagy Ervin, Szilveszter Győző 1955-ben megalapították Petrozsényben a Képzőművészeti Alkotó Közösséget. 1948-ban megalakul a Bányász Főiskola is, az időközben államosított magyar oktatásban fiatal, jól képzett pedagógusok tanítottak a népes osztályokban. Mindez a múlté. A mai Petrozsénynek, hajdani bányászvárosnak újjá kell teremtődnie. A csíra már megindult: a magyar közösségnek a Szent Ferenc Alapítvány jóvoltából újra van iskolája, s halványan ugyan, de működni kezdett a Magyar Ház is. /Gáspár-Barra Réka: Séta a néhai Petrozsényban. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 3./
2009. január 13.
Hány magyar él még Hunyad megyében? A legutóbbi – 2002-es – népszámlálás 25 ezer körüli számot mutatott ki. Azóta folyamatosan csökken a szórványmagyarok száma. A temetések száma meghaladja a születésekét, szinte valamennyi egyházközségben. Déván, Vajdahunyadon és környékükön lévő településen, néhány magyar faluban él a Hunyad megyei magyarság legjelentősebb része. A dévai belvárosi római katolikus egyházközösségben 4 esküvő, 13 keresztelő, 27 temetés volt 2008-ban, a dévai csángótelepi római katolikus egyházközösségben 25 esküvő, 22 keresztelő és 27 temetés, a dévai református gyülekezetben 5 keresztelő, 22 temetés, a dévai unitárius egyházközségben 2 temetés volt, keresztelő egy sem. A csernakeresztúri római katolikus egyházközségben 8 keresztelő és 14 temetés volt, a hozzátartozó Piskitelepen keresztelő nem volt, csak 6 temetés. A piskitelepi reformátusoknál 1 keresztelő, mellett csupán 2 temetés volt. Az ide tartozó Haró faluban a 2 temetésre 4 keresztelő jutott! Sajnos ez kivételnek számít. A vajdahunyadi római katolikusok 30 keresztelőt, és 33 temetést tartanak nyilván 2008-ban. A vajdahunyadi református egyházközösségben 5 keresztelő mellett 29 temetésre került sor, a vajdahunyadi unitárius egyházközségben csak 1 temetés volt. A rákosdi református egyházközségben: 2 keresztelő, 2 temetés. Az ide tartozó Hosdáton egyetlen keresztelőre 4 temetés jutott, Alpestesen, pedig 3 temetés volt. A megyén belüli szórványban sem jó a helyzet. A szászvárosi római katolikus egyházközségben 2 keresztelő, 2 temetés, a szászvárosi református egyházközségben 1 keresztelő, 3 temetés, az ide tartozó Lozsádon egyetlen temetés volt. A pusztakaláni római katolikusnál 2 keresztelő, 11 temetés, az egyházközséghez tartozó hátszegi katolikusoknál 2 keresztelő, 4 temetés, a hátszegi reformátusoknál az egyetlen keresztelőre 3 temetés jutott. A petrozsényi római katolikus egyházközösségben 24 keresztelőt, 47 temetést, a petrozsényi reformátusoknál 6 keresztelőt, 26 temetést, a petrozsényi unitáriusoknál 2 keresztelőt és 5 temetést regisztráltak. A petrillai reformátusoknál 1 keresztelő és 4 temetés volt. A vulkáni római katolikus egyházközösségben 18 keresztelő és 23 elhalálozás, a vulkáni reformátusoknál 3 keresztelés és csak 2 temetés volt. A lupényi római katolikusoknál 44 keresztelő és 42 temetés történt, a lupényi reformátusoknál 6 keresztelő és 16 temetés, a lupényi unitárius egyházközségben 1 keresztelő és 5 temetés volt. Hunyad megyében az elhunytak szinte kivétel nélkül magyarok, míg az esküvők gyakran vegyesek, s gyakran vegyes családokból származó, vagy magyarul egyáltalán nem beszélő szülők gyermekeit keresztelik. /Chirmiciu András: Tovább fogy a Hunyad megyei magyarság. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 13./
2012. január 14.
Rohamosan fogy a Hunyad megyei magyarság
Megállíthatatlan mélyrepülés
Minden bizonnyal lehangoló eredményeket hoz a tavaly őszi népszámlálás a Hunyad megyei magyarság számát illetően. A megye teljes népessége is közel 16%-kal csökkent 2002-höz és 25%-kal 1992-höz képest, a magyarság körében azonban a visszaesés jóval nagyobb méretű, akár a megyei átlag duplája.
Hány magyar él még Hunyad megyében?
Az 1992-es népszámlálás szerint olyan 32 000-ren voltunk, a 2002-es összeírás viszont már csak 25 000 körüli számot mutatott ki. A népszámlálás nem hivatalos előzetes adatai szerint 16-17 000-re csökkent, vagyis a húsz évvel ezelőtti szám felére, jócskán a korábban becsült 20 000-es szint alá.
A fogyás, sajnos, nem a statisztikai manipulációból adódik, a magyar egyházak adatai ugyanis évről évre megerősítik a drasztikus fogyatkozást. Míg az előző években itt-ott előfordult pozitív mérleg, 2011-ben valamennyi egyházközségben több volt a temetés, mint a keresztelő. Sőt, az sem ritkaság, hogy a keresztelők és az esküvők száma együttesen sem éri el a temetésekét. Különösképpen a városokban.
Központi problémák
Déván, Vajdahunyadon és a környékükön lévő településen, néhány magyar faluban él a Hunyad megyei magyarság legjelentősebb része. Mit mondanak az éves adatok, mire utalnak a puszta tények?
A dévai belvárosi római katolikus egyházközösségben 4 esküvő, 23 keresztelő, 36 temetés volt a nemrég lezárult évben, és 12 ifjú volt elsőáldozó.
A dévai csángótelepi római katolikus egyházközösségben 10 esküvőt, 15 keresztelőt és 27 temetést regisztráltak, s 11 fiatal volt elsőáldozó.
A dévai református gyülekezetben 3 pár kötött házasságot, keresztelő csupán 1 volt, temetés viszont 19! Tavaly 4 fiatal konfirmált.
A dévai unitárius egyházközségben 1 keresztelő és 1 temetés volt, esküvő és konfirmálás viszont egy se.
A megyeszékhelyen csökken a magyarság. Lehangoló, főleg ha figyelembe vesszük, hogy itt van a legmagasabb életszínvonal a megyében. A katolikusoknál a keresztelők és az esküvők száma még együttvéve sem éri el a temetésekét, a reformátusoknál pedig majdnem ötször kisebb! Roppant egyensúlytalan arány, ami jelentős apadásra utal.
Hasonló a helyzet a szomszédos kohászvárosban: a temetések száma ott is majdnem duplája volt a keresztelőkének.
A vajdahunyadi római katolikusok 14 keresztelőt, 8 esküvőt és 36 temetést tartanak nyilván 2011-ben, s 14 fiatal volt elsőáldozó.
A vajdahunyadi református egyházközösségben 15 keresztelőre, 2 esküvőre és 28 temetésre került sor tavaly. Ráadásul úgy, hogy konfirmálás nem is volt.
Sajnos, a megye központjában lévő kisebb településeken sem jobb a helyzet, a temetések száma itt is duplája a keresztelőkének.
A csernakeresztúri római katolikus egyházközségben 7 keresztelő, 3 esküvő és 114 temetés volt tavaly, 12 fiatal volt elsőáldozó. Az egyházközséghez tartozó Piskin 5 keresztelő, 2 esküvő és 10 temetés volt, elsőáldozó egy se.
A piskii református egyházközségben kivételesen aránylag kiegyensúlyozott a helyzet, hiszen 1 keresztelőre és 2 esküvőre csak 2 temetés jutott, konfirmálás pedig nem volt. Az idetartozó Haró faluban viszont 1 esküvőt és 3 temetést regisztráltak, keresztelő és konfirmáció viszont nem.
A rákosdi református egyházközségben is drámai a helyzet: 2 keresztelő, 1 esküvő és 9 temetés volt tavaly, konfirmálás viszont nem.
A szászvárosi református egyházközségben 1 esküvő, 1 keresztelő és 3 temetés volt tavaly, konfirmáló egy se.
Siralom völgye?
Menjünk tovább, talán az egykor még szapora Zsil-völgyében jobb a helyzet. Az adatok, sajnos, az ellenkezőjére utalnak.
A petrozsényi római katolikus egyházközösségben 16 keresztelőt, 11 esküvőt, és 46 (!) temetést regisztráltak a tavalyi év során. 32 fiatal volt elsőáldozó.
A petrozsényi reformátusoknál még rosszabb az arány: 3 esküvőre és 3 keresztelőre nem kevesebb, mint 20 temetés jut a tavalyi év során! 4 fiatal konfirmált.
A petrozsényi unitárius egyházközösségben talán a legtragikusabb az éves mérleg: keresztelő, esküvő és konfirmálás egyáltalán nem volt, temetés viszont 9!
A vulkáni reformátusoknál hasonló a helyzet: keresztelés nem volt, esküvő sem, viszont volt 6 temetés volt. 3 fiatal konfirmált.
A lupényi római katolikus egyházközösség is azon kevesek közé tartozik, ahol aránylag kiegyensúlyozott az éves mérleg, noha még mindig negatív: 30 keresztelő, 8 esküvő, és 36 temetés történt tavaly, illetve 12-en voltak elsőáldozók.
A lupényi református gyülekezetben viszont már lényegesen aggasztóbb az arány: 4 keresztelőre 16 temetés jutott. Esküvő egyáltalán nem volt, ami egyedi eset az egyházközség 100 éves létezésében! 5 fiatal konfirmált, ami viszont az utóbbi évek legnagyobb száma.
A lupényi unitárius egyházközségben 1 keresztelő, 1 esküvő, 1 konfirmálás és 2 temetés volt.
A petrillai református egyházközségben 4 keresztelőt, 2 esküvőt és 7 temetést jegyeztek be, s 2 fiatal konfirmált.
Összességben véve, a Zsil völgyében is rohamosan csökken a magyarság, habár nem olyan mértékben, mint másutt. Komoly csökkenésről van szó, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a házasságok jelentős hányada vegyes, sőt, az egyetemes jellegű római katolikus egyházban gyakori, hogy egyik fél sem magyar. A magyar nemzeti egyházaknak számító reformátusoknál és unitáriusoknál az ilyesmi még mindig ritkaság, viszont ott is jóval kevesebb a tiszta magyar házasság, mint a vegyes magyar–román egybekelés. Mivel évek óta tartó folyamatról van szó, aligha meglepő, hogy a megkeresztelt gyermekek nem mind magyarok. Ellenben az elhunytak – ritka kivételtől eltekintve – szinte mind magyarok, valamennyi felekezetnél.
Lehet még fokozni? Sajnos, lehet. A keresztelők és esküvők egy része ugyanis nem az állandó gyülekezetet erősítik, sok esetben olyan külföldön dolgozó párokról van szó, amelyek csak megesküdni, vagy gyermekük keresztelésére jönnek haza, de nem élnek Hunyad megyében. Ez különösen a Zsil-völgyére jellemző.
A megyei adatok nem engednek túl sok derűlátást a Hunyad megyei magyarság jövőjét illetően. Immár a falvakban sem kiegyensúlyozott a mérleg, a városokban pedig roppant egyoldalú. A temetések száma jócskán meghaladta a keresztelőkét, még kivételesen sincs olyan egyházközség, ahol fordítva lett volna! A népszámlálás minden bizonnyal megerősíti az egyházak évről évre romló adatait, s a Hunyad megyei szórványmagyarság további drasztikus fogyatkozását mutatja ki.
Aligha bánnánk, ha megtörténne a csoda, s 2012-ben a szórványban is jelentkezne az, amit a kolozsvári demográfusok jeleznek, s amelyet az előzetes népszámlálási adatok megerősíteni látszanak. De ennek, sajnos, kicsi a valószínűsége.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)
Megállíthatatlan mélyrepülés
Minden bizonnyal lehangoló eredményeket hoz a tavaly őszi népszámlálás a Hunyad megyei magyarság számát illetően. A megye teljes népessége is közel 16%-kal csökkent 2002-höz és 25%-kal 1992-höz képest, a magyarság körében azonban a visszaesés jóval nagyobb méretű, akár a megyei átlag duplája.
Hány magyar él még Hunyad megyében?
Az 1992-es népszámlálás szerint olyan 32 000-ren voltunk, a 2002-es összeírás viszont már csak 25 000 körüli számot mutatott ki. A népszámlálás nem hivatalos előzetes adatai szerint 16-17 000-re csökkent, vagyis a húsz évvel ezelőtti szám felére, jócskán a korábban becsült 20 000-es szint alá.
A fogyás, sajnos, nem a statisztikai manipulációból adódik, a magyar egyházak adatai ugyanis évről évre megerősítik a drasztikus fogyatkozást. Míg az előző években itt-ott előfordult pozitív mérleg, 2011-ben valamennyi egyházközségben több volt a temetés, mint a keresztelő. Sőt, az sem ritkaság, hogy a keresztelők és az esküvők száma együttesen sem éri el a temetésekét. Különösképpen a városokban.
Központi problémák
Déván, Vajdahunyadon és a környékükön lévő településen, néhány magyar faluban él a Hunyad megyei magyarság legjelentősebb része. Mit mondanak az éves adatok, mire utalnak a puszta tények?
A dévai belvárosi római katolikus egyházközösségben 4 esküvő, 23 keresztelő, 36 temetés volt a nemrég lezárult évben, és 12 ifjú volt elsőáldozó.
A dévai csángótelepi római katolikus egyházközösségben 10 esküvőt, 15 keresztelőt és 27 temetést regisztráltak, s 11 fiatal volt elsőáldozó.
A dévai református gyülekezetben 3 pár kötött házasságot, keresztelő csupán 1 volt, temetés viszont 19! Tavaly 4 fiatal konfirmált.
A dévai unitárius egyházközségben 1 keresztelő és 1 temetés volt, esküvő és konfirmálás viszont egy se.
A megyeszékhelyen csökken a magyarság. Lehangoló, főleg ha figyelembe vesszük, hogy itt van a legmagasabb életszínvonal a megyében. A katolikusoknál a keresztelők és az esküvők száma még együttvéve sem éri el a temetésekét, a reformátusoknál pedig majdnem ötször kisebb! Roppant egyensúlytalan arány, ami jelentős apadásra utal.
Hasonló a helyzet a szomszédos kohászvárosban: a temetések száma ott is majdnem duplája volt a keresztelőkének.
A vajdahunyadi római katolikusok 14 keresztelőt, 8 esküvőt és 36 temetést tartanak nyilván 2011-ben, s 14 fiatal volt elsőáldozó.
A vajdahunyadi református egyházközösségben 15 keresztelőre, 2 esküvőre és 28 temetésre került sor tavaly. Ráadásul úgy, hogy konfirmálás nem is volt.
Sajnos, a megye központjában lévő kisebb településeken sem jobb a helyzet, a temetések száma itt is duplája a keresztelőkének.
A csernakeresztúri római katolikus egyházközségben 7 keresztelő, 3 esküvő és 114 temetés volt tavaly, 12 fiatal volt elsőáldozó. Az egyházközséghez tartozó Piskin 5 keresztelő, 2 esküvő és 10 temetés volt, elsőáldozó egy se.
A piskii református egyházközségben kivételesen aránylag kiegyensúlyozott a helyzet, hiszen 1 keresztelőre és 2 esküvőre csak 2 temetés jutott, konfirmálás pedig nem volt. Az idetartozó Haró faluban viszont 1 esküvőt és 3 temetést regisztráltak, keresztelő és konfirmáció viszont nem.
A rákosdi református egyházközségben is drámai a helyzet: 2 keresztelő, 1 esküvő és 9 temetés volt tavaly, konfirmálás viszont nem.
A szászvárosi református egyházközségben 1 esküvő, 1 keresztelő és 3 temetés volt tavaly, konfirmáló egy se.
Siralom völgye?
Menjünk tovább, talán az egykor még szapora Zsil-völgyében jobb a helyzet. Az adatok, sajnos, az ellenkezőjére utalnak.
A petrozsényi római katolikus egyházközösségben 16 keresztelőt, 11 esküvőt, és 46 (!) temetést regisztráltak a tavalyi év során. 32 fiatal volt elsőáldozó.
A petrozsényi reformátusoknál még rosszabb az arány: 3 esküvőre és 3 keresztelőre nem kevesebb, mint 20 temetés jut a tavalyi év során! 4 fiatal konfirmált.
A petrozsényi unitárius egyházközösségben talán a legtragikusabb az éves mérleg: keresztelő, esküvő és konfirmálás egyáltalán nem volt, temetés viszont 9!
A vulkáni reformátusoknál hasonló a helyzet: keresztelés nem volt, esküvő sem, viszont volt 6 temetés volt. 3 fiatal konfirmált.
A lupényi római katolikus egyházközösség is azon kevesek közé tartozik, ahol aránylag kiegyensúlyozott az éves mérleg, noha még mindig negatív: 30 keresztelő, 8 esküvő, és 36 temetés történt tavaly, illetve 12-en voltak elsőáldozók.
A lupényi református gyülekezetben viszont már lényegesen aggasztóbb az arány: 4 keresztelőre 16 temetés jutott. Esküvő egyáltalán nem volt, ami egyedi eset az egyházközség 100 éves létezésében! 5 fiatal konfirmált, ami viszont az utóbbi évek legnagyobb száma.
A lupényi unitárius egyházközségben 1 keresztelő, 1 esküvő, 1 konfirmálás és 2 temetés volt.
A petrillai református egyházközségben 4 keresztelőt, 2 esküvőt és 7 temetést jegyeztek be, s 2 fiatal konfirmált.
Összességben véve, a Zsil völgyében is rohamosan csökken a magyarság, habár nem olyan mértékben, mint másutt. Komoly csökkenésről van szó, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a házasságok jelentős hányada vegyes, sőt, az egyetemes jellegű római katolikus egyházban gyakori, hogy egyik fél sem magyar. A magyar nemzeti egyházaknak számító reformátusoknál és unitáriusoknál az ilyesmi még mindig ritkaság, viszont ott is jóval kevesebb a tiszta magyar házasság, mint a vegyes magyar–román egybekelés. Mivel évek óta tartó folyamatról van szó, aligha meglepő, hogy a megkeresztelt gyermekek nem mind magyarok. Ellenben az elhunytak – ritka kivételtől eltekintve – szinte mind magyarok, valamennyi felekezetnél.
Lehet még fokozni? Sajnos, lehet. A keresztelők és esküvők egy része ugyanis nem az állandó gyülekezetet erősítik, sok esetben olyan külföldön dolgozó párokról van szó, amelyek csak megesküdni, vagy gyermekük keresztelésére jönnek haza, de nem élnek Hunyad megyében. Ez különösen a Zsil-völgyére jellemző.
A megyei adatok nem engednek túl sok derűlátást a Hunyad megyei magyarság jövőjét illetően. Immár a falvakban sem kiegyensúlyozott a mérleg, a városokban pedig roppant egyoldalú. A temetések száma jócskán meghaladta a keresztelőkét, még kivételesen sincs olyan egyházközség, ahol fordítva lett volna! A népszámlálás minden bizonnyal megerősíti az egyházak évről évre romló adatait, s a Hunyad megyei szórványmagyarság további drasztikus fogyatkozását mutatja ki.
Aligha bánnánk, ha megtörténne a csoda, s 2012-ben a szórványban is jelentkezne az, amit a kolozsvári demográfusok jeleznek, s amelyet az előzetes népszámlálási adatok megerősíteni látszanak. De ennek, sajnos, kicsi a valószínűsége.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)
2014. január 20.
A Magyar Kultúra Napja Petrozsényban
Sík Sándor és Vermesy Péter szellemében
Sík Sándor és Vermesy Péter szellemében zajlott a hétvégén Petrozsényban a Magyar Kultúra Napjának ünnepe. A Szent Borbála templomban tartott rendezvényt kolozsvári előadóművészek szavalata, helyi és vendégkórusok előadása tette igen tartalmassá.
Az ünnepi szentmisével kezdődő rendezvényen Msgr. Szász János pápai káplán, kanonok, petrozsényi plébános a rendkívül gazdag magyar kultúrára, ennek ápolására irányította a résztvevők figyelmét. Kultúra nélkül egy közösség halott. A szórványban is fontos tudatosítani magunkban, környezetünkben, hogy milyen fejlett, gazdag kultúrát örököltünk. És nekünk is tennünk kell azért, hogy ez tovább fejlődjön és átöröklődjön a következő nemzedékekre. Hiszen ha a szórványban gyengülnek, megfogyatkoznak közösségeink, az a tömb zsugorodásához vezet. Ezért itt fokozottan helyt kell állnunk, ápolnunk kell kultúránkat a tömbmagyarság és a magunk védelmére – fogalmazott Szász János.
Tiberiu Iacob Ridzi, Petrozsény polgármestere ezúttal is részt vett a magyar közösség ünnepségén, kiemelve köszöntőjében a magyar kultúra szerepét e térség fejlődésében. „Öröm és megtiszteltetés számomra itt lenni, együtt ünnepelni azzal a magyar közösséggel, amely másfél százada folyamatosan hozzájárul a Zsil völgyének fejlődéséhez mind a kultúra, mind az oktatás, felsőoktatás, illetve a bányászat terén. A mai zűrös világban, mely e vidéket sem kíméli, példaértékű a Petrozsényban élő számos nemzetiség békés együttélése és munkálkodása, amely szintén bő másfél évszázada tart. Úgy gondolom, ez adja e város erejét és ebben fontos szerepet játszik a magyar közösség élni akarása, kultúra iránti elkötelezettsége” – fogalmazott a polgármester.
Ridzi külön üdvözölte az ünneplők soraiban ülő gyermekeket, a Jézus Szíve Kollégium diákjait, akik Dénes Ernő karvezető irányításával népdalokat adtak elő. Márton Anna Rózsa, Jenei Erika és Vladu Mónika pedig Sík Sándor-szavalatokkal idézte meg a 20. század jelentős magyar költőjének emlékét. A 125 éve született piarista költőt, műfordítót, irodalomtörténészt és egyházi írót Msgr. Jakab Gábor pápai káplán, kolozsvári plébános méltatta, kiemelve Sík Sándor egész életét és munkásságát meghatározó rendületlen hitét. Verseinek minden sorában ott rejlik az Istenbe vetett bizalom, és ez jellemezte csodálatos nevelői munkásságát is, melynek részeként 1912–13-ban irányadója és egyik alapítója volt a magyar cserkészmozgalomnak, illetve első parancsnoka a budapesti piarista gimnáziumcserkészcsapatának. Ft. Jakab Gábor egy huszadik század első felében zajló irodalmi vita kapcsán mutatta be a költőt, idézve Reményik Sándor sorait, melyben az erdélyi protestáns költőtárs rendkívül nagyra értékeli Sík Sándor hittel átszőtt irodalmi munkásságát.
A rendezvényen fontos helyet kapott a 75 éve született és 25 esztendeje elhunyt Vermesy Péter erdélyi magyar zeneszerző emléke is. Dr. Angi István zeneesztétának Vermesyre való emlékezését Jancsó Hajnal olvasta fel, kiemelve az alkotó és a kiváló zenepedagógus emberi nagyságát, a népzene, az anyanyelv és a maradandó értékek iránti elkötelezettségét, melyet nagyszerűen ötvözött kora modern törekvéseivel, és egész lényét átható könnyed humorával. Ez utóbbi vonása szövi át a híres Pimpimpáré című alkotását is, melyben jó barátjának, Szilágyi Domokosnak verseit zenésítette meg egészen egyedi stílusban.
A petrozsényi ünnepségen fellépő Magyarfenesi Vegyeskar, illetve a Guttmann Mihály Magyar Pedagóguskórus Gárdonyi Zoltán, Kocsár Miklós, Halmos László és Bárdos Lajos művei mellett több Vermesy-kórusművet is előadott. Záróakkordként pedig Sík Sándornak a Kodály által megzenésített Te Deum című művét hallhatta az ünneplő közönség. Utóbbit prózai formában is előadta Rekita Rozália kolozsvári színművész. Külön színfoltja volt a rendezvénynek az Eisler Márta karnagy által vezényelt petrozsényi Szent Borbála Kórus előadása. És természetesen nem maradt ki az ünnepi műsorból Kölcsey Ferenc Himnusza sem. Dr. Jancsó Miklós színművész maradandó élményt nyújtva szavalta el a magyar nép zivataros századait felelevenítő költeményt, illetve Kölcsey Huszt című versének egy részletét.
A rendezvény egészét mélyen áthatotta a petrozsényi születésű Guttmann Mihály zenetanár, karnagy és zenepedagógus szelleme, melyet mindenekelőtt leánya, Tóth Guttmann Emese, a Románia Magyar Dalosszövetség elnöke éltet tovább. A magyarfenesi vegyeskar karnagyaként, illetve a rendezvény kezdeményezőjeként ő köszöntötte az egybegyűlteket, külön oklevéllel és apró ajándékkal köszönve meg mindazok munkáját, akik szervezéssel, előadásukkal hozzájárultak a Magyar Kultúra Napjának petrozsényi rendezvényéhez. – Az 1994-ben újraalakult Romániai Magyar Dalosszövetség immár hetedik éve minden januárban Kolozsvár szívében ünnepli meg a Magyar Kultúra Napját és három éve annak, hogy a szórványba is ellátogatunk. Két évvel ezelőtt Déván és Vajdahunyadon szerveztünk kórustalálkozót, tavaly Nagybányán és Máramarosszigeten, idén pedig itt vagyunk Petrozsényban. Ez régi álma volt a Dalosszövetség tiszteletbeli elnökének, Guttmann Mihálynak is, hiszen itt született és mindig nagy szeretettel gondolt e vidékre. Ő sajnos már nem lehet közöttünk, de áldozatos munkáját tovább folytatva, a kórusok összefogásával, a szórványban és tömbvidéken egyaránt vállalt fellépésekkel arra törekszünk, hogy megteremtsük az éneklő Erdélyt – fogalmazott a Dalosszövetség elnök asszonya.
A házigazdák részéről Wersászky Eduárd petrozsényi RMDSZ-elnök köszöntötte a meghívottakat és helyi fellépőket, rámutatva: az egységes, de oly színgazdag európai kultúra csak a nemzeti kultúrákból táplálkozva tud megmaradni, tovább erősödni és ebben a magyarságnak itt, a dél-erdélyi szórványban is igen fontos szerep jut.
A rendezvény a petrozsényi római katolikus egyházközség által szervezett szeretetvendégséggel zárult, ahol kórustagok és vendéglátók immár együtt énekeltek asztali áldást, pohárköszöntőt, és hosszan egymásba fonódó búcsúdalokat.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad),
Sík Sándor és Vermesy Péter szellemében
Sík Sándor és Vermesy Péter szellemében zajlott a hétvégén Petrozsényban a Magyar Kultúra Napjának ünnepe. A Szent Borbála templomban tartott rendezvényt kolozsvári előadóművészek szavalata, helyi és vendégkórusok előadása tette igen tartalmassá.
Az ünnepi szentmisével kezdődő rendezvényen Msgr. Szász János pápai káplán, kanonok, petrozsényi plébános a rendkívül gazdag magyar kultúrára, ennek ápolására irányította a résztvevők figyelmét. Kultúra nélkül egy közösség halott. A szórványban is fontos tudatosítani magunkban, környezetünkben, hogy milyen fejlett, gazdag kultúrát örököltünk. És nekünk is tennünk kell azért, hogy ez tovább fejlődjön és átöröklődjön a következő nemzedékekre. Hiszen ha a szórványban gyengülnek, megfogyatkoznak közösségeink, az a tömb zsugorodásához vezet. Ezért itt fokozottan helyt kell állnunk, ápolnunk kell kultúránkat a tömbmagyarság és a magunk védelmére – fogalmazott Szász János.
Tiberiu Iacob Ridzi, Petrozsény polgármestere ezúttal is részt vett a magyar közösség ünnepségén, kiemelve köszöntőjében a magyar kultúra szerepét e térség fejlődésében. „Öröm és megtiszteltetés számomra itt lenni, együtt ünnepelni azzal a magyar közösséggel, amely másfél százada folyamatosan hozzájárul a Zsil völgyének fejlődéséhez mind a kultúra, mind az oktatás, felsőoktatás, illetve a bányászat terén. A mai zűrös világban, mely e vidéket sem kíméli, példaértékű a Petrozsényban élő számos nemzetiség békés együttélése és munkálkodása, amely szintén bő másfél évszázada tart. Úgy gondolom, ez adja e város erejét és ebben fontos szerepet játszik a magyar közösség élni akarása, kultúra iránti elkötelezettsége” – fogalmazott a polgármester.
Ridzi külön üdvözölte az ünneplők soraiban ülő gyermekeket, a Jézus Szíve Kollégium diákjait, akik Dénes Ernő karvezető irányításával népdalokat adtak elő. Márton Anna Rózsa, Jenei Erika és Vladu Mónika pedig Sík Sándor-szavalatokkal idézte meg a 20. század jelentős magyar költőjének emlékét. A 125 éve született piarista költőt, műfordítót, irodalomtörténészt és egyházi írót Msgr. Jakab Gábor pápai káplán, kolozsvári plébános méltatta, kiemelve Sík Sándor egész életét és munkásságát meghatározó rendületlen hitét. Verseinek minden sorában ott rejlik az Istenbe vetett bizalom, és ez jellemezte csodálatos nevelői munkásságát is, melynek részeként 1912–13-ban irányadója és egyik alapítója volt a magyar cserkészmozgalomnak, illetve első parancsnoka a budapesti piarista gimnáziumcserkészcsapatának. Ft. Jakab Gábor egy huszadik század első felében zajló irodalmi vita kapcsán mutatta be a költőt, idézve Reményik Sándor sorait, melyben az erdélyi protestáns költőtárs rendkívül nagyra értékeli Sík Sándor hittel átszőtt irodalmi munkásságát.
A rendezvényen fontos helyet kapott a 75 éve született és 25 esztendeje elhunyt Vermesy Péter erdélyi magyar zeneszerző emléke is. Dr. Angi István zeneesztétának Vermesyre való emlékezését Jancsó Hajnal olvasta fel, kiemelve az alkotó és a kiváló zenepedagógus emberi nagyságát, a népzene, az anyanyelv és a maradandó értékek iránti elkötelezettségét, melyet nagyszerűen ötvözött kora modern törekvéseivel, és egész lényét átható könnyed humorával. Ez utóbbi vonása szövi át a híres Pimpimpáré című alkotását is, melyben jó barátjának, Szilágyi Domokosnak verseit zenésítette meg egészen egyedi stílusban.
A petrozsényi ünnepségen fellépő Magyarfenesi Vegyeskar, illetve a Guttmann Mihály Magyar Pedagóguskórus Gárdonyi Zoltán, Kocsár Miklós, Halmos László és Bárdos Lajos művei mellett több Vermesy-kórusművet is előadott. Záróakkordként pedig Sík Sándornak a Kodály által megzenésített Te Deum című művét hallhatta az ünneplő közönség. Utóbbit prózai formában is előadta Rekita Rozália kolozsvári színművész. Külön színfoltja volt a rendezvénynek az Eisler Márta karnagy által vezényelt petrozsényi Szent Borbála Kórus előadása. És természetesen nem maradt ki az ünnepi műsorból Kölcsey Ferenc Himnusza sem. Dr. Jancsó Miklós színművész maradandó élményt nyújtva szavalta el a magyar nép zivataros századait felelevenítő költeményt, illetve Kölcsey Huszt című versének egy részletét.
A rendezvény egészét mélyen áthatotta a petrozsényi születésű Guttmann Mihály zenetanár, karnagy és zenepedagógus szelleme, melyet mindenekelőtt leánya, Tóth Guttmann Emese, a Románia Magyar Dalosszövetség elnöke éltet tovább. A magyarfenesi vegyeskar karnagyaként, illetve a rendezvény kezdeményezőjeként ő köszöntötte az egybegyűlteket, külön oklevéllel és apró ajándékkal köszönve meg mindazok munkáját, akik szervezéssel, előadásukkal hozzájárultak a Magyar Kultúra Napjának petrozsényi rendezvényéhez. – Az 1994-ben újraalakult Romániai Magyar Dalosszövetség immár hetedik éve minden januárban Kolozsvár szívében ünnepli meg a Magyar Kultúra Napját és három éve annak, hogy a szórványba is ellátogatunk. Két évvel ezelőtt Déván és Vajdahunyadon szerveztünk kórustalálkozót, tavaly Nagybányán és Máramarosszigeten, idén pedig itt vagyunk Petrozsényban. Ez régi álma volt a Dalosszövetség tiszteletbeli elnökének, Guttmann Mihálynak is, hiszen itt született és mindig nagy szeretettel gondolt e vidékre. Ő sajnos már nem lehet közöttünk, de áldozatos munkáját tovább folytatva, a kórusok összefogásával, a szórványban és tömbvidéken egyaránt vállalt fellépésekkel arra törekszünk, hogy megteremtsük az éneklő Erdélyt – fogalmazott a Dalosszövetség elnök asszonya.
A házigazdák részéről Wersászky Eduárd petrozsényi RMDSZ-elnök köszöntötte a meghívottakat és helyi fellépőket, rámutatva: az egységes, de oly színgazdag európai kultúra csak a nemzeti kultúrákból táplálkozva tud megmaradni, tovább erősödni és ebben a magyarságnak itt, a dél-erdélyi szórványban is igen fontos szerep jut.
A rendezvény a petrozsényi római katolikus egyházközség által szervezett szeretetvendégséggel zárult, ahol kórustagok és vendéglátók immár együtt énekeltek asztali áldást, pohárköszöntőt, és hosszan egymásba fonódó búcsúdalokat.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad),
2017. október 27.
130 éves a Szent Borbála templom
Szent László emlékezete Petrozsényban
Október 28-án, szombaton 130 éves fennállását ünnepli a petrozsényi Szent Borbála templom. A délután öt órától kezdődő ünnepi szentmisét Msgr. Tamás József segédpüspök mutatja be. Ezt követően kerül sor a Pro Patria Egyesület és a petrozsényi Szent Borbála plébánia szervezésében a Szent László élete, kultusza és szellemi öröksége c kiállítás megnyitójára. A kiállítás igényesen megszerkesztett anyaga idén bejárta a Kárpát-medencét. Petrozsényi bemutatásán Okos Márton, a Szent László-év Tanácsadó Testület tagja, a Báthory–Bem Hagyományőrző Egyesület elnöke eleveníti fel Szent László király életét, történelmi jelentőségét, szellemi hagyatékát. A rendezvényre tisztelettel és szeretettel várnak minden érdeklődőt. Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)
Szent László emlékezete Petrozsényban
Október 28-án, szombaton 130 éves fennállását ünnepli a petrozsényi Szent Borbála templom. A délután öt órától kezdődő ünnepi szentmisét Msgr. Tamás József segédpüspök mutatja be. Ezt követően kerül sor a Pro Patria Egyesület és a petrozsényi Szent Borbála plébánia szervezésében a Szent László élete, kultusza és szellemi öröksége c kiállítás megnyitójára. A kiállítás igényesen megszerkesztett anyaga idén bejárta a Kárpát-medencét. Petrozsényi bemutatásán Okos Márton, a Szent László-év Tanácsadó Testület tagja, a Báthory–Bem Hagyományőrző Egyesület elnöke eleveníti fel Szent László király életét, történelmi jelentőségét, szellemi hagyatékát. A rendezvényre tisztelettel és szeretettel várnak minden érdeklődőt. Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)