Van kiért és van miért létrehozni a petrozsényi magyar házat, szögezte le Mózes István református lelkész, a magyar ház ötletének atyja és megvalósítója. Petrozsényban ugyanis léteznek magyar egyházak, immár újból működik a magyar iskola, RMDSZ is van. Valami mégis hiányzik: az együvé tartozást elősegítő kapocs. Az ideiglenesen a református parókia emeleti termeiben létesített magyar ház éppen ezt az űrt hivatott betölteni. Déva és Vajdahunyad után immár Petrozsényban is szükség van magyar házra, hangsúlyozta Winkler Gyula megbízott miniszter, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke. Hasonlóképpen vélekedett Schreter Károly polgármester is. /CH. A.: Magyar ház Petrozsényban. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 10./

Petrozsényban a Magyar Házban tartott hét végi előadásra összesereglett maroknyi közönség is nyilvánvalóvá tette: mindaz, ami ma a régi, virágzó bányászvárosról elhangzik, az már a múlté. A két évszázadig csak faluként emlegetett Petrozsényt 1924 januárjában emelték városi rangra, amikor már 15 ezer körüli lakosa volt. Népességét elsősorban a kőszénkitermelésnek köszönhette. Megépült a négy számottevő felekezet: a római katolikus, evangélikus, református és unitárius egyházközségek temploma, illetve a görög katolikus templom, melyet az ortodox egyház később bekebelezett. A fiatal művészek: Mátyás József, Szlamka Béla, Tellmann József, Nagy Ervin, Szilveszter Győző 1955-ben megalapították Petrozsényben a Képzőművészeti Alkotó Közösséget. 1948-ban megalakul a Bányász Főiskola is, az időközben államosított magyar oktatásban fiatal, jól képzett pedagógusok tanítottak a népes osztályokban. Mindez a múlté. A mai Petrozsénynek, hajdani bányászvárosnak újjá kell teremtődnie. A csíra már megindult: a magyar közösségnek a Szent Ferenc Alapítvány jóvoltából újra van iskolája, s halványan ugyan, de működni kezdett a Magyar Ház is. /Gáspár-Barra Réka: Séta a néhai Petrozsényban. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 3./