Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Petőfi Iskola (Segesvár)
2 tétel
2012. március 9.
Rendkívüli ülés rendkívüli témája
A marosvásárhelyinél csendesebben ugyan, de Segesváron is zajlik az iskolaügy: a 4637 magyar által lakott városban az RMDSZ három közgyűlési képviselője 800 szülői aláírás, az egyházak és civil szervezetek támogatólevelének birtokában már tavaly, az új tanügyi törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásai alapján kért jóváhagyást a tanfelügyelőségtől az önálló magyar iskola létrehozására. A válasz: elkéstek vele. A képviselők azonban nem adták fel: legalább a 2012/2013-as tanévtől egy épületbe szervezett magyar nyelvű oktatást szerettek volna a magyar diákok számára. Ez irányú kérelmüket Gál Ernő helyi RMDSZ-elnök szerint 2011 márciusa óta válaszra sem méltatta a megyei tanfelügyelőség.
A beiskolázási tervre vonatkozó javaslatot a segesvári tanács harmadik nekifutásra tárgyalja. Február 23-án vitatkoztak rajta először, eredménytelenül, majd a március 5-i rendkívüli tanácsülés szintén kudarc lett, így aztán március 13-án e “rendkívüli” téma vitájára ismét rendkívüli ülést hívnak össze.
Teljességgel érthetetlen, hogy a jelenleg két, egymás közelségében, a városközpontban levő tanintézményben tanuló magyar diákok miért ne tanulhatnának egy épületben?! Ehhez épületcserére lenne szükség, ami csak előnyt jelentene a román osztályok számára, hiszen kevesebb magyar diák költözne ki az Eliade líceumból, mint ahány román diák érkezne helyükbe az Aurel Mosora néven futó épületegyüttesből (ide tartozik az egykori Petőfi iskola is, jelenleg a református egyház évek óta visszakövetelt, de vissza nem szolgáltatott, pereskedés tárgyát képező tulajdona).
Az RMDSZ közgyűlési képviselők épületcserére vonatkozó javaslata meglepetésként érhette a tanácsosokat a március 5-i ülésen, és úgy érezték, meg kell hívniuk (ismét!) a tanfelügyelőség képviselőjét, akitől állítólag “magyarázatokat” várnak. A keddi rendkívüli ülés feszültséggel terhesnek ígérkezik. A dolgok remélhetőleg nem fajulnak oda, ahova a marosvásárhelyi Bernády iskolanévadási határozat vagy a MOGYE-ügy jutott, de ehhez a magyar érdekképviseletnek a közbenjárására is bizonyára szükség lesz. Mert nálunk nem elég a törvényt meghozni, betartásához hosszas egyeztetésekre, kitartó, meggyőző munkára van szükség, a siker pedig egyáltalán nem garantált...
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)
A marosvásárhelyinél csendesebben ugyan, de Segesváron is zajlik az iskolaügy: a 4637 magyar által lakott városban az RMDSZ három közgyűlési képviselője 800 szülői aláírás, az egyházak és civil szervezetek támogatólevelének birtokában már tavaly, az új tanügyi törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásai alapján kért jóváhagyást a tanfelügyelőségtől az önálló magyar iskola létrehozására. A válasz: elkéstek vele. A képviselők azonban nem adták fel: legalább a 2012/2013-as tanévtől egy épületbe szervezett magyar nyelvű oktatást szerettek volna a magyar diákok számára. Ez irányú kérelmüket Gál Ernő helyi RMDSZ-elnök szerint 2011 márciusa óta válaszra sem méltatta a megyei tanfelügyelőség.
A beiskolázási tervre vonatkozó javaslatot a segesvári tanács harmadik nekifutásra tárgyalja. Február 23-án vitatkoztak rajta először, eredménytelenül, majd a március 5-i rendkívüli tanácsülés szintén kudarc lett, így aztán március 13-án e “rendkívüli” téma vitájára ismét rendkívüli ülést hívnak össze.
Teljességgel érthetetlen, hogy a jelenleg két, egymás közelségében, a városközpontban levő tanintézményben tanuló magyar diákok miért ne tanulhatnának egy épületben?! Ehhez épületcserére lenne szükség, ami csak előnyt jelentene a román osztályok számára, hiszen kevesebb magyar diák költözne ki az Eliade líceumból, mint ahány román diák érkezne helyükbe az Aurel Mosora néven futó épületegyüttesből (ide tartozik az egykori Petőfi iskola is, jelenleg a református egyház évek óta visszakövetelt, de vissza nem szolgáltatott, pereskedés tárgyát képező tulajdona).
Az RMDSZ közgyűlési képviselők épületcserére vonatkozó javaslata meglepetésként érhette a tanácsosokat a március 5-i ülésen, és úgy érezték, meg kell hívniuk (ismét!) a tanfelügyelőség képviselőjét, akitől állítólag “magyarázatokat” várnak. A keddi rendkívüli ülés feszültséggel terhesnek ígérkezik. A dolgok remélhetőleg nem fajulnak oda, ahova a marosvásárhelyi Bernády iskolanévadási határozat vagy a MOGYE-ügy jutott, de ehhez a magyar érdekképviseletnek a közbenjárására is bizonyára szükség lesz. Mert nálunk nem elég a törvényt meghozni, betartásához hosszas egyeztetésekre, kitartó, meggyőző munkára van szükség, a siker pedig egyáltalán nem garantált...
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)
2012. április 25.
Petőfi nélküli Segesvár
Úgy látszik, sem Petőfi parknak, sem Petőfi iskolának nincs helye a Nagy-Küküllő menti városkában. A költő mellszobra 2006 óta elzárva hever a helyi önkormányzat egyik raktárában, csakúgy, mint az emlékmű védőláncai (a szóbeszéd ellenére remélhetőleg még megvannak), és hat év sem bizonyult elégnek ahhoz, hogy a városvezetés visszaállítsa régi vagy új helyére. Hol építőtelepi lerakat volt a szobornak kiszemelt park, később meg ásatások, majd történelmi felfedezések színhelye. A Petőfi iskola kapcsán történt botrányos tanácsülések pedig a valós helyzetet vetítik vissza: Segesváron a helyi tanács román pártjainak ma nem ér annyit a 16 százaléknyi magyar lakosság, hogy egyetlenegy anyanyelvű tanintézmény létrehozására rábólintsanak, itt már az RMDSZ- képviselők kemény kiállása is kevésnek bizonyult.
Az iskolaügy a jelek szerint – egyelőre legalábbis – elbukott, a Petőfi park és szobor esetében azonban van, illetve volt még remény, hiszen a helyi RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt egyezségén alapult a tanácsi döntés. A munkálatoknak nemrég nekifogtak, pontosabban: felhordták a várba az építőanyagot, a tavaly felfedezett középkori várfalromot konzerválták, gyakorlatilag már csak a zöldövezet vár kialakításra. De az is lehet, hogy a sok építőanyagot, kockakövet csupán a gépkocsiparkoló megépítéséhez rakták le (muszáj volt ugyebár autóparkolóval megspékelni a parkot!). Nem kizárt azonban, hogy a Petőfi park létrehozásától – ha sürgősen, az önkormányzati választások előtt nem történik meg – nyugodtan elbúcsúzhat a város magyarsága és az RMDSZ, hiszen a szövetség minden jel szerint már nem számít partnernek egyetlen román párt számára sem. Amióta híre kelt, hogy az RMDSZ mellett a Magyar Polgári Párt is jelöltet állít, sőt, lehetséges, hogy egy független magyar polgármester is harcba száll, a román pártok nem keresik az RMDSZ-t. Leírták. Tehát a továbbiakban nincs miről és miért tárgyalniuk, egyezkedniük a szövetséggel. Sem történelmi magyar egyházak, sem civil szervezetek támogatásáról, sem szobrokról, parkokról, magyar iskoláról.
Széthúzás van hát a magyar politikai berkekben Segesváron is. Hogy megéri-e? Ők tudják, megéri-e nem összefogni, különjelöltekkel választásdit játszani szórványban, tizenhat százaléknyi magyarság mellett, és végül mindenkinek "kívül" rekedni. A szórvány képviseletét fontosnak deklarálta minden magyar politizáló szervezet, ehhez képest a tettek mást mondanak, de még mindig nem késő felelőse(bbe)n dönteni!
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)
Úgy látszik, sem Petőfi parknak, sem Petőfi iskolának nincs helye a Nagy-Küküllő menti városkában. A költő mellszobra 2006 óta elzárva hever a helyi önkormányzat egyik raktárában, csakúgy, mint az emlékmű védőláncai (a szóbeszéd ellenére remélhetőleg még megvannak), és hat év sem bizonyult elégnek ahhoz, hogy a városvezetés visszaállítsa régi vagy új helyére. Hol építőtelepi lerakat volt a szobornak kiszemelt park, később meg ásatások, majd történelmi felfedezések színhelye. A Petőfi iskola kapcsán történt botrányos tanácsülések pedig a valós helyzetet vetítik vissza: Segesváron a helyi tanács román pártjainak ma nem ér annyit a 16 százaléknyi magyar lakosság, hogy egyetlenegy anyanyelvű tanintézmény létrehozására rábólintsanak, itt már az RMDSZ- képviselők kemény kiállása is kevésnek bizonyult.
Az iskolaügy a jelek szerint – egyelőre legalábbis – elbukott, a Petőfi park és szobor esetében azonban van, illetve volt még remény, hiszen a helyi RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt egyezségén alapult a tanácsi döntés. A munkálatoknak nemrég nekifogtak, pontosabban: felhordták a várba az építőanyagot, a tavaly felfedezett középkori várfalromot konzerválták, gyakorlatilag már csak a zöldövezet vár kialakításra. De az is lehet, hogy a sok építőanyagot, kockakövet csupán a gépkocsiparkoló megépítéséhez rakták le (muszáj volt ugyebár autóparkolóval megspékelni a parkot!). Nem kizárt azonban, hogy a Petőfi park létrehozásától – ha sürgősen, az önkormányzati választások előtt nem történik meg – nyugodtan elbúcsúzhat a város magyarsága és az RMDSZ, hiszen a szövetség minden jel szerint már nem számít partnernek egyetlen román párt számára sem. Amióta híre kelt, hogy az RMDSZ mellett a Magyar Polgári Párt is jelöltet állít, sőt, lehetséges, hogy egy független magyar polgármester is harcba száll, a román pártok nem keresik az RMDSZ-t. Leírták. Tehát a továbbiakban nincs miről és miért tárgyalniuk, egyezkedniük a szövetséggel. Sem történelmi magyar egyházak, sem civil szervezetek támogatásáról, sem szobrokról, parkokról, magyar iskoláról.
Széthúzás van hát a magyar politikai berkekben Segesváron is. Hogy megéri-e? Ők tudják, megéri-e nem összefogni, különjelöltekkel választásdit játszani szórványban, tizenhat százaléknyi magyarság mellett, és végül mindenkinek "kívül" rekedni. A szórvány képviseletét fontosnak deklarálta minden magyar politizáló szervezet, ehhez képest a tettek mást mondanak, de még mindig nem késő felelőse(bbe)n dönteni!
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)