A körmére néz a Partiumi Keresztény Egyetemnek a Sapientia Alapítvány
Részben „gazdálkodási problémák” miatt ettől a tanévtől csak a Sapientia Alapítvány jóváhagyásával rendelkezhet a magyar állami támogatás elköltéséről a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem – tudta meg lapunk. A Maszol értesülését a PKE és az alapítvány illetékesei is megerősítették.
Alaposan megnézi ettől a tanévtől a Sapientia Alapítvány, hogy mire költi a magyar államtól kapott támogatást a Partiumi Keresztény Egyetem. A finanszírozót képviselő, kolozsvári székhelyű alapítvány azt kéri a Tőkés László Fideszes EP-képviselő által elnökölt PKE-től, hogy láthassa az intézmény pénzforgalmát, számlamozgását. Emellett abban állapodtak meg, hogy a nagyváradi egyetem ettől a tanévtől csak az alapítvány munkatársának jóváhagyásával költhet el összegeket a magyar állami pénzekből.
Mindezt a PKE rektorától tudtuk meg, amikor arról az értesülésünkről faggattuk, miszerint a Sapientia Alapítvány a „gondnoksága alá vette” a nagyváradi egyetemet. János Szabolcs a „gondnokság” kifejezést elutasította, ám azt megerősítette, hogy az alapítványnak ettől a tanévtől sokkal nagyobb beleszólási joga van a költekezésükbe.
Pénzügyi gondjaik vannak
A szigorítás előzménye, hogy a PKE hosszú évek óta a Sapientia Alapítvány révén kapja meg a magyar államtól a normatív finanszírozást. Ez az összeg a múlt tanévben 621 millió forint volt, és Kolozsvárról utalták át a nagyváradiak OTP-s számlájára. Arra azonban az alapítványnak nemigen volt rálátása, hogy az összeget a PKE pontosan mire költi.
Az ellenőrzési jogköröket a rektor tájékoztatása szerint azért kérték Kolozsvárról, mert a nagyváradi egyetemnek pénzügyi gondjai vannak. „Bele kell férnünk a magyar állami finanszírozásba. Ez nem mindig sikerült, mert váratlan tételek is adódnak az akkreditálási folyamatból, oktatók alkalmazásából, emellett a tandíjas hallgatók száma is csökken” – magyarázta János Szabolcs. Hozzátette, a megállapodás értelmében saját bevételét a PKE arra költi, amire jónak látja: konszolidációra, fejlesztésre, „amire éppen szükség van”.
Az ellenőrzési szándék már korábban megvolt
A Sapientia Alapítvány irodavezetőjétől, Farkas Emődtől megtudtuk: mindig is volt egy erős szándék az alapítvány részéről arra, hogy a nagyváradi egyetem gazdálkodását a Sapientia EMTE költekezéséhez hasonlóan ellenőrizni tudja. Ezt azonban nem tudta megtenni, mert míg az EMTE-t maga a Sapientia Alapítvány hozta létre, a PKE különálló intézmény.
„Míg az EMTE chartájába egyértelműen be tudott kerülni, hogy a Sapientia Alapítványnak milyen felügyeleti és ellenőrzési jogkörei vannak az egyetem működésében, addig a PKE – mivel különálló jogi személy – chartája ezt nem tartalmazza” – fogalmazott az irodavezető.
Farkas Emőd elmondta, az EMTE rendszerint belefért a magyar állam által biztosított működési keretbe, míg a PKE nem. Ennek szerinte az oka részben az, hogy a nagyváradi egyetem kisebb, mindössze három karral működő felsőoktatási intézmény. „Ha egy egyetemnek mondjuk csak egy diákja van, az egy hallgatóra eső költségei nyilván magasabbak, mint ha ezer diákja lenne" – magyarázta. Másfelől „érezhető volt régóta, hogy gazdálkodási problémák lehetnek a háttérben” – tette hozzá.
Farkas Emőd hangsúlyozta, hogy kizárólag a magyar költségvetésből származó, a Sapientia Alapítványon keresztül továbbított támogatások sorsát követik figyelemmel. „Az alapítvány gazdasági munkatársai ellenőrzik, hogy a PKE költekezései összhangban vannak-e azzal a költségvetéssel, amit a Sapientia Alapítvány kuratórium jóváhagyott számukra. Ezt úgy láttuk a legkönnyebben megvalósíthatónak, hogy ha harmadik aláíróként a kifizetéseket az alapítvány egyik munkatársa is hitelesíti” – magyarázta az irodavezető.
Mint ismert, a PKE a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által létrehozott Sulyok István Református Főiskola utódja. Az egyetemet a Pro Universitate Partium Alapítvány hozta létre 1999-ben, és 2008-tól az első, államilag elismert, önálló magyar felsőoktatási intézmény Romániában. A PKE-n három kar működik, összesen 11 tanszékkel, és ezeken belül 15 alapképzési szakkal.
maszol.ro

Egyéves haladék a doktori nélkül oktató egyetemi tanároknak
Egy évvel, 2016. szeptember végére halasztja az oktatási minisztérium a doktori címmel nem rendelkező egyetemi tanárok elbocsátását – jelentette be hétfőn Sorin Cîmpeanu tanügyminiszter Aradon, az Aurel Vlaicu Egyetem tanévnyitóján.
A tárcavezető néhány órával korábban Temesváron, szintén egy tanévnyitón még úgy nyilatkozott: a leépítést még ez év szeptemberében végre kell hajtani, Aradon azonban már arról beszélt, hogy a kormányon belül folytatott egyeztetések nyomán a halasztás mellett döntöttek. Az elbocsátás több mint háromezer egyetemi tanárt érint.
Újabb esélyt adnak a tanároknak
Cîmpeanu emlékeztetett: év elején még arról volt szó, hogy már februárban menesztik a doktori címmel nem rendelkező pedagógusokat, de végül úgy döntöttek, hogy tisztességtelen lenne, ha a 2014/2015-ös tanévet megkezdő tanárok nem fejezhetnék be éves munkájukat. „A kormány egyúttal esélyt adott az érintetteknek arra, hogy megszerezzék a doktori fokozatot, amelyet ezer egyetemi tanár meg is tett” – magyarázta az oktatási miniszter.
Hozzátette: a rendszer számára sokkoló lett volna, ha hirtelen háromezer, többségében 35 évesnél fiatalabb pedagógus hagyja ott a felsőoktatási intézményeket, főként, hogy az elmúlt években a fiatal tanárok aránya 30 százalékról 17 százalékra csökkent. „A kormánytagokkal abban állapodtunk meg, hogy egy évvel halasztjuk az elbocsátások ügyét, és már a kabinet szerdai ülésén elfogadjuk az erre vonatkozó rendeletet” – nyilatkozta Cîmpeanu.
A tanügyminiszter hétfő délben Temesváron még arról beszélt, hogy ez év szeptember 30-áig háromezer, doktori címmel nem rendelkező tanárt kénytelenek elbocsátani az egyetemek. Cîmpeanu kifejtette: országos szinten 2010 elején a felsőoktatási intézményekben dolgozó pedagógusok 66 százaléka rendelkezett doktori titulussal, 2015 elejére pedig arányuk 80 százalékra emelkedett, vagyis a címet körülbelül 4500-an nem szerezték meg, közülük ugyanakkor mintegy ezren szeptemberig eleget tettek az előírásoknak.
„Szerdán – miután a több mint háromezer érintett távozik a rendszerből – Románia már azzal fog büszkélkedni, hogy egyetemi tanárai egytől egyig kiérdemelték a doktori címet” – fogalmazott Temesváron Sorin Cîmpeanu. A miniszter egyúttal aggodalmát fejezte ki annak kapcsán, hogy a megüresedett állásokat sikerül-e betölteni, mivel „az tanügyi rendszerben meglehetősen alacsonyak a fizetések”.
„Nem az utolsó pillanatban kell döntést hozni”
„Nem az utolsó pillanatban, a tanévkezdés előtt alig egy nappal kellene ilyen döntést hozni” – véli János Szabolcs. A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) rektora lapunknak elmondta: szerdán tartják a felsőoktatási intézmény szenátusi ülését, és arra is készen állnak, hogy az eddigiek értelmében felbontsák a doktori címmel nem rendelkezők szerződését, amennyiben Cîmpeanu ígérete mégsem valósul meg. Rámutatott: arra várnak, hogy az egyéves halasztásról szóló rendelet hivatalosan is hatályba lépjen.
János Szabolcs kifejtette: nem okozott volna tanárhiányt az egyetemen, ha már most el kellett volna bocsátaniuk az érintetteket, mert óraadó tanárként foglalkoztatták volna tovább azokat, akiket nem tudnak hiányolni. „Olyanok is vannak, akiket menetközben ért a törvénymódosítás, vagyis amikor tanársegédként bekerültek a rendszerbe, még nem volt szükségük doktori fokozatra. Ők négy év alatt nem végezhették el a hatéves képzést. De olyanok is vannak, akik halogatták a fokozat megszerzését, ők most kapnak még egy év haladékot, hogy rendezzék a soraikat” – fogalmazott a PKE rektora.
Kőrössy Andrea, Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Szilágyi Zsolt: szabadság nélkül nincs teljes értékű élet
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ebben az évben is megemlékezett az aradi vértanúkról.
Október 5-én este, a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermét zsúfolásig megtöltő közönséget Nagy József Barna, az EMNT partiumi régióelnöke köszöntötte. Mint elmondta, október 6-át Magyarország kormánya 2001 novemberében nyilvánította nemzeti gyásznappá, s a hősökre való emlékezés ma azért különösen fontos, mert olyan példát adtak nekünk, amiből erőt meríthetünk a mindennapokban.
A Nagyváradi Asszonykórus lélekemelő szolgálata után Szilágyi Zsolt, a Néppárt elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Rövid emlékező beszédében a szabadság szeretetének fontosságára hívta fel a figyelmet. „A szabadságért minden időben és korban küzdeni kellett és kell, hiszen szabadság nélkül nem élhetünk teljes értékű életet. A szabadságért való küzdelem jegyében törtek ki forradalmaink 1848-ban, 1956-ban és 1989-ben Temesváron is” – mondta Szilágyi, aki felelevenítette, hogy milyen emlékezetes volt számára, temesvári diákként 1988-ban, majd 89-ben, titokban, a „szekuritáté” megfigyelése alatt, elutazni Aradara, a vesztőhely közelébe.
A Néppárt elnöke hozzátette: „Az ifjúságnak a temesvári – és mindegyik – forradalom azt üzeni, hogy szabadság nélkül nincs teljes értékű élet. A szabadság szeretete olyan érték, amihez a mai korban is igazodni lehet. Ennek fényében érthetjük meg azt, hogy ma is a szabadságért küzdenek azok, akik meg akarják védeni Európa határait, keresztény kultúránkat.”
Szilágyi Zsolt beszéde után négy békéscsabai színész – Nagy Erika, Mészáros Mihály, Szabó Lajos, Tomanek Gábor – adta elő A magyar szabadság szentjei című összeállítást. Az eredeti dokumentumokra, visszaemlékezésekre épülő drámai előadást nagy érdeklődéssel fogadta a közönség. A megemlékezés végén a Váradi Dalnokok dalárdája adta elő az alkalomhoz illő műsorát. A megemlékezés a Szózat közös eléneklésével ért véget.
Október 6-án délelőtt, az EMNT és a Néppárt vezetői megkoszorúzták Nagy Sándor József nagyváradi származású aradi mártír emléktábláját is. A Néppárt nevében koszorút helyezett el Zatykó Gyula, a Néppárt országos alelnöke, Csomortányi István, a Néppárt Bihar megyei elnöke, Moldován Lajos, a Néppárt nagyváradi elnöke és a nagyváradi elnökség több tagja. Az EMNT és Tőkés László EP-képviselő nevében koszorút helyezett el Nagy József Barna, az EMNT partiumi régióelnöke, Orbán Mihály, a képviselő irodavezetője és Agyagási Ernő, az EMNT Bihar megyei alelnöke.
Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája
Erdély.ma

A szabadság szentjeire emlékeztek
Az aradi vértanúkra emlékezetek október 5-én, hétfőn délután a Szent László Egyesület által szervezett előadással. Az eseménynek a váradi Partiumi Keresztény Egyetemen adott helyet.
Az 1849. október 6-i eseményekre, a tizenhárom aradi vértanúra emlékeztek meg mindazok, akik részt vettek a Szent László Egyesület által szervezett hétfő délutáni rendezvényen. Az emlékezőket Nagy József Barna az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács partiumi régióelnöke köszöntötte, majd Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke osztotta meg gondolatait. Mint elmondta, október 6-án, október 23-án, március 15-én Erdélyben és Kárpát-medencében, de szerte a világon a szabadságra emlékeznek. „Olyan helyen élünk, ahol gyermekeinknek nagyon zsenge korban meg kell tanulniuk, hogy mi is a szabadság. Harcolni kellett, harcolunk és valószínű a jövőben is harcolni kell majd a szabadságért, amelyért az aradi tizenhármak életüket adták. Fontos, hogy ne feledjük el a szabadság szeretetét, hogy gyermekeink megértsék, hogy szabadság nélkül nincs teljes értékű élet”. Aktuálpolitikai témára kitérve, Szilágyi Zsolt megjegyezte, hogy jelenleg az európai kereszténység megmaradásáért, Európa határainak megvédéséért is harcolni kell. „Mi magyarok a 1848-49, Trianon, 1956 vagy 1989 félsikere vagy sikertelensége miatt siránkozunk, de ilyenkor rá kell döbbenünk arra, hogy boldog csak az a nemzet lehet, amelynek vannak szabadsághősei, mert ők tartják bennük a hitet, ők nyújtanak példát, elszántságot és ők adnak nekünk erőt” – tette hozzá végezetül.
Előadás
A beszédeket követően a meghívott békéscsabai művészek – Nagy Erika, Mészáros Mihály, Szőke Pál és Tomanek Gábor – dokumentumműsorukban felelevenítették az 1849-es eseményeket, eredeti dokumentumok és iratok, jelentések, napló, levél és beszéd részleteken keresztül. Az előadásból kiderült, mi történt Aradon az ítélet előtt, közben és utána, hogyan zajlott a kivégzés és elhangzott a 13 vértanú utolsó mondata is. A történelmi részletekben gazdag előadásból még az idősebb korosztály is megtudhatott új részleteket. A megemlékezést a Nagyváradi Asszonykórus és a Váradi Dalnokok fellépése színesítette, a két kórus alkalomhoz illő dalokat énekelt.
P. Nagy Noémi
erdon.ro

„Kapcsokra van szükség” – Az aradi vértanúkra emlékeztek Erdély-szerte
A magyar–román sorsközösség tudatosítását, a nemzet megmaradását kell segítenie az aradi vértanúk kivégzésére való megemlékezésnek – mondta Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes kedd délután Aradon, az október 6-ai megemlékezésen.
A Szabadság-szobor körüli tér felújításai miatt a Vesztőhelyen tartott megemlékezésen a kormányfőhelyettes az aradi vértanúk történelmi szerepét méltatta, illetve az október 6-ai megemlékezések múltbeli akadályoztatására emlékeztetett. Rámutatott, hogy miután 11 évvel ezelőtt sikerült a vár kazamatáiból kiszabadult Szabadság-szobrot felállítani, különösen fájdalmas volt az emlékművet ért újabb atrocitás.
„A szoborgyalázóknak persze fogalmuk se volt arról, hogy a kivégzett tábornokok – kettő kivételével – még csak a környékén sem jártak Erdélynek, román lakosságú területeken semminemű hadműveleti tevékenységet nem végeztek, román csapatokkal ütközetek során nem találkoztak" – mondta Semjén. Kiemelte: természetellenesek és kontraproduktívak a politikai villongások, hiába vannak utak a két ország között, ha nincs szellemi nyitottság az autonómia, a nyelvi jogok biztosítása és a szimbólumok tiszteletben tartása iránt.
Hangsúlyozta: minél több összekötő kapocsra van szükség a 450 kilométeres magyar–román határszakaszon, ezért szorgalmazta, hogy a tíz, már megépült közúti határátkelőt mihamarabb adja át a román fél a forgalomnak. „És szeretném ehelyütt is hangsúlyozni, hogy mi most is nyitottak vagyunk mindenre, ami a két ország közötti partnerséget szolgálja, és ami elősegíti, hogy Magyarország és Románia minél több szálon legyen összekötve" – fogalmazott Semjén Zsolt. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök ünnepi beszédében kifejtette: a szabadság nem lehet kizárólagosan egy nemzeté. „Nem lehet egy nép szabad, amíg a vele élő más népek vagy etnikumok nem érzik magukat szabadnak" – mondta.
„Nem elég egyszer felállítani a szobrot"
Aradon már hétfőn este elkezdődött az ünnepségsorozat, a Szabadság-szobor felállításának 125. évfordulóját ünnepelte az RMDSZ és a Szabadság-szobor Egyesület.
Az eseményen emlékéremmel köszönték meg közéleti személyiségeknek, országos és helyi intézményeknek azt, hogy 16 évvel ezelőtt segítették és támogatták a szobor kiszabadítását, 11 éve pedig köztéri visszaállítását. Zala György szobrász tizenhárom aradi vértanúnak emléket állító, közösségi adományokból létrehozott alkotását 1890. október 6-án leplezték le.
„125 éves műalkotást ünneplünk, egy olyan szoborcsoportot, amelynek hányatott sorsa volt, megjárta a poklok bugyrait. Ennek a remekműnek a 125 esztendeje azt mutatja, hogy sokkal több időt töltött rabságban, mint amennyit szabadon. Visszaállítása után 11 évvel azt remélem, hogy a következő időkben is köztéren marad annak ellenére is, hogy a történelem nem egyirányú utca, amelyen nem lehet visszafordulni" – hangsúlyozta Kelemen Hunor a Ioan Slavici Állami Színházban megtartott ünnepségen.
Emlékeztetett, hogy 74 évig sínylődött rabságban a szobor, rejtegették, mint olyasvalamit, amitől félnek. „Nem igaz az, hogy ha 74 éves rabsága után kiszabadítottuk, akkor ez a szobor az idők végezetéig szabad lesz" – mondta Kelemen Hunor, majd a visszaállítást véghezvivők „csapatkapitányának", Markó Béla szenátornak, volt szövetségi elnöknek nyújtotta át az emlékérmet.
„Ez a szobor volt az utóbbi 25 évben a mi igazi próbatételünk. Hitnek, meggyőződésnek, kitartásnak, a jövőbe vetett bizalomnak a próbatétele" – jelentette ki Markó Béla, aki emlékeztetett: 1989 után az érdekvédelem és érdekképviselet arra vállalkozott, hogy „az ébredező szabadságot kiteljesíti".
Úgy vélte, elsősorban az aradiaknak kell köszönetet mondani, hiszen ők voltak azok, akik teljes meggyőződéssel hittek abban, hogy a szobor visszaállítható.
„Szobrainknak érdekes történetük van, hiszen nem elég őket egyszer fölállítanunk, többször is fel kell állítanunk. De én remélem, hogy a Szabadság-szobor most már egyszer és mindenkorra áll" – nyomatékosította.
Király András államtitkár, a Szabadság-szobor Egyesület elnöke a műalkotást „az örök magyar gyász szép arájának" nevezte, és hozzátette: az emlékérem kitüntetettjei közül mindenkinek megvan a saját, szoborhoz kapcsolódó kálváriája, megvolt a maga szerepe és feladata az emlékmű visszaállításában.
Faragó Péter, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke beszédében kiemelte: Zala György 125 éves monumentális műve hitet és erőt adott.
„Szabadság nélkül nincs teljes értékű élet"
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) szintén hétfőn este tartott megemlékezést Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében. A résztvevőket Nagy József Barna, az EMNT partiumi régióelnöke köszöntötte. Elmondta, a hősökre való emlékezés ma azért különösen fontos, mert „olyan példát adtak nekünk, amiből erőt meríthetünk a mindennapokban".
Szilágyi Zsolt, a néppárt elnöke beszédében a szabadság szeretetének fontosságára hívta fel a figyelmet. „A szabadságért minden időben és korban küzdeni kellett és kell, hiszen szabadság nélkül nem élhetünk teljes értékű életet. A szabadságért való küzdelem jegyében törtek ki forradalmaink 1848-ban, 1956-ban és 1989-ben Temesváron is" – mondta Szilágyi, aki felelevenítette, hogy milyen emlékezetes volt számára, temesvári diákként 1988-ban, majd '89-ben, titokban, a Szekuritáté megfigyelése alatt, elutazni Aradra, a vesztőhely közelébe.
A néppárt elnöke hozzátette: „Az ifjúságnak a temesvári – és mindegyik – forradalom azt üzeni, hogy szabadság nélkül nincs teljes értékű élet. A szabadság szeretete olyan érték, amihez a mai korban is igazodni lehet. Ennek fényében érthetjük meg azt, hogy ma is a szabadságért küzdenek azok, akik meg akarják védeni Európa határait, keresztény kultúránkat."
Szilágyi Zsolt beszéde után négy békéscsabai színész – Nagy Erika, Mészáros Mihály, Szabó Lajos, Tomanek Gábor – adta elő A magyar szabadság szentjei című öszszeállítást. Az eredeti dokumentumokra, visszaemlékezésekre épülő drámai előadást nagy érdeklődéssel fogadta a közönség. A megemlékezés végén a Váradi Dalnokok dalárdája adta elő az alkalomhoz illő műsorát. A megemlékezés a Szózat közös eléneklésével ért véget. Kedd délelőtt, az EMNT és a néppárt vezetői megkoszorúzták Nagysándor József nagyváradi származású aradi mártír emléktábláját is.
„Főhajtáskor tudunk erőt meríteni"
Sepsiszentgyörgyön kedd délután mintegy kétszázan gyűltek össze az aradi vértanúk emlékére szervezett ünnepségen. A megyei könyvtár mögött négy évvel ezelőtt létrehozott emlékparkban A tizenhármak emlékezete című műsort mutatták be a Székely Mikó Kollégium diákjai és a Református Kollégium Refsonor kórusa. Az eseményre Balázs Antal kopjafafaragó felújította a parkban található, általa készített kopjafákat. A rendezvényen Szabó Lajos sepsiszentgyörgyi kanonok-plébános mondott beszédet és áldást, majd a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit.
Kolozsváron több mint ötvenen gyűltek össze a Házsongárdi temetőben kedd délután, Tamás András honvéd alezredes emlékoszlopánál. Az RMDSZ szervezte megemlékezés a kolozsvári református kollégium kórusának műsorával kezdődött, majd Kádár István római katolikus plébános és Jobbágy Júlia unitárius lelkész mondott imát.
A résztvevőket Csoma Botond, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke köszöntötte, és a megemlékezés fontosságára híva fel a figyelmet. „Azért kell tisztelegnünk ma, mert mi magyarok olykor hajlamosak vagyunk arra, hogy elcsüggedjünk. Ilyenkor erőt tudunk meríteni elődeink példájából" – fogalmazott. Magyarország kolozsvári főkonzulátusa részéről Albertné Simon Edina konzul mondott beszédet, amelyben a nemzeti egység értékét hangsúlyozta. A Farkas utcai református templomban is ökumenikus áhítatot tartottak. A megemlékezést a Kolozsvári Magyar Operában hagyományos gálaműsor zárja, melyen fellép a Tabán Néptáncegyüttes.
Az aradi vértanúkra emlékeztek Budapesten
Katonai tiszteletadás mellett ünnepélyesen felvonták a nemzeti lobogót az 1849-es aradi vértanúk emléknapján kedd reggel Budapesten a Parlament előtti Kossuth téren. A kegyelet kifejezéseként Magyarország lobogója egész nap félárbócon maradt a nemzeti gyásznapon. A megemlékezésen ott volt Áder János köztársasági elnök, Simicskó István honvédelmi miniszter, Benkő Tibor vezérkari főnök, a diplomáciai testület több tagja, pártok, katonai és állami szervezetek képviselői, valamint a Honvédelmi Minisztérium KatonaSuli programjában részt vevő budapesti középiskolák és a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola diákjai és kísérőik. Az ünnepség végén a díszzászlóalj tiszteletadása mellett a Magyar takarodó hangjaira felolvasták a tizenhárom aradi vértanú nevét. A Kossuth Lajos térről az emlékezők a Batthyány-örökmécseshez vonultak át, hogy mécsesekkel tisztelegjenek az október 6-án Pesten kivégzett Batthyány Lajos, Magyarország első független, felelős kormánya miniszterelnökének emléke előtt.
Krónika (Kolozsvár)

Felavatták a tanszéki galériát
A váci Nalors Grafikai Műhely A magyar kortárs grafika című kiállításának megnyitójával avatták fel a PKE Képzőművészeti Tanszékének pincegalériáját.
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) történetében jelentős esemény zajlott le kedden délután, ekkor avatták fel ugyanis a felsőfokú intézmény Képzőművészeti Tanszékének Zárda (Mihai Viteazul) utcai pincegalériáját a tanszék képviselői, valamint a Magyar Művészeti Akadémia képzőművészeti tagozatának tagjai az egyetem hallgatóinak és az érdeklődőknek a jelenlétében. Dr. Balázs Zoltán tanszékvezető köszöntötte elsőként a megjelenteket, galéria avató és tárlatnyitó beszédet mondott dr. Ujvárossy László, az egyetem professzora, aki az új galéria megnyitásának jelentőségét emelte ki. „Ez a mostani avató különösen nagy horderejű abban a városban, ahol négy kiállító hely is volt valamikor, de már lassan tíz éve nincs múzeum, és városi galériánk sem. Mostantól nem vagyunk rászorulva a város kegyelmére, ha szeretnénk bemutatni diákjaink alkotásait, vagy azoknak a műveit, akiket meghívni óhajtunk” – fogalmazott.
Grafikai kiállítás
Ujvárossy László a továbbiakban a kiállítás anyagáról beszélt. „Tanszéki galériánkat a váci Nalors Grafikai Műhelyben készült magyar kortárs grafikákból válogatott grafikákkal nyitjuk meg. Magyarországon az autonóm képgrafika már a 60-as évek végétől az európai élvonalhoz tartozott. A festészethez képest a grafika műfajának szabad útja volt, így a magyar grafika elég korán felzárkózhatott az avantgárd törekvésekhez” Mint mondta, Vácon 1987 óta mindmáig létezik a nemzetközi szempontból is egyedülálló grafikai műhely, amelyben professzionális felszereltség és gépmesterek segítik a grafikusokat minden technikai akadály elhárításában. Mint mondta, a Romániában élő grafikusok helyzete más volt, a cenzúra meggátolta őket a szabad alkotási folyamatban, így a nagyváradi 35-ös műhely tagjai számára 1989 után revelációnak számított Butak András és Stefanovits Péter meghívása a Váci Országos Grafikai Műhelybe, ahol évente ösztöndíjjal dolgozhatnak az alkotók. A professzor jelezte, a mostani tárlaton többek között Banga Ferenc, Butak András, Kalmár István, Kótai Tamás, Prutkay Péter Stefanovits Péter, Szurcsik József munkáit állították ki.
Magas színvonal
A megnyitón beszédet mondott Stefanovits Péter a Magyar Művészeti Akadémia képzőművészeti tagozatának vezetője is: „Örömmel avatjuk fel ezt a kis pincegalériát, azzal a gyűjteményi anyagnak egy parányi válogatásával, ami huszonhárom éve gyűlik.” Kiemelte, hogy a váci műhely ma is működik, és lehet ott dolgozni. „Nekünk csak az a dolgunk, hogy saját elképzelésünket a kőre rajzoljuk, minden mást a technikus megold. Hogy ez műhely működik, mondhatni egyedülálló Európában”- tette hozzá Stefanovits Péter.
Pap István
erdon.ro

Kihelyezett ülés és galériaavató
Október 6-án a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE) tartotta kihelyezett ülését a Magyar Művészeti Akadémia képzőművészeti tagozata.
A Magyar Művészeti Akadémia mintegy húsz tagja képviseltette magát tegnap a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE) megtarott kihelyezett ülésen. A tagozati ülés kezdetén Stefanovits Péter tagozatvezető köszöntötte a PKE dísztermében összegyűlt megjelenteket, hangsúlyozva azt, hogy az akadémia képzőművészeti tagozatának ez az első Magyarországon kívül megtartott ülése, a konkrét helyszín pedig adta magát, hiszen Nagyvárad az egyetlen Magyarországon kívüli hely, ahol magyar nyelvű művészeti felsőoktatás van. A Művésztelepek szerepe, lehetőségei napjaink progresszív művészeti megnyilvánulásainak tükrében című konferencián és tagozati ülésen több előadás hangzott el, az előadók többnyire a címben meghatározott témát járták közül különböző szemszögekből.
Jakobovits Márta neves nagyváradi keramikus például többek között a kecskeméti nemzetközi kerámia művésztelepről beszélt, Véső Ágoston a nagybányai festőtelep múltjáról illetve utóéletéről adott szemléletes képet, Balázs Zoltán a PKE Képzőműbészeti tanszékének vezetője az Animáció Világnapja alkalmából több ébven át szervezett eseménysorozatról tájékoztatta a hallgatóságot. Beszéde végén kijelentette, hogy a tanszék egy inkubátor stúdiót kíván létrehozni, amivel biztosítani kívánják azt, hogy az egyetem volt diákjai tovább alkothassanak. Ujvárossy László a PKE professzora A természetek közötti interferenciák címmel tartott előadást, többek között a művészeti kutatás szükségességéről értekezve a művészeti oktatási intézményeken belül. Mint fogalmazott: „a művészeti kutatás nemcsak tudatos, újításra fókuszáló tevékenység, sokkal inkább személyes belső nyugalmat jelent, kapcsolat egy primordiális világgal.” A kétirányú, azaz tudatos tevékenységre és az ösztönszerű, ráérzésre építő kreativitás fejlesztésében nagyon nagy szerepe van egy művésztelepeken való közös együttlétének, fiatalok és az idősebb alkotók találkozásának – fejtette ki. A kihelyezett tagozati ülésen több más érdekes előadás is elhangzott. Az esemény folytatásaképpen délután felavatták a PKE Képzőművészeti Tanszékének pincegalériáját. A Zárda (Mihai Viteazul) utca 3. szám alatti galériát a váci Nalors Grafikai Műhely A magyar kortárs grafika című kiállításával nyitották meg.
Pap István
erdon.ro

Szabálytalanságok, adósság a PKE-n
Hiányosságok és szabálytalanságok állapíthatók meg a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) elmúlt évi gazdálkodásában és pénzügyvitelében, ugyanakkor az utóbbi évek folyamán a tanintézet jelentős adósságokat is felhalmozott.
Minderről Tőkés László, a nagyváradi felsőoktatási intézmény alapítók tanácsának elnöke számolt be annak kapcsán, hogy a kolozsvári székhelyű Sapientia Alapítvány ellenőrzi ezentúl a PKE pénzügyi tevékenységét és a magyar államtól kapott támogatás kezelését. A magyar állam által finanszírozott egyetemen kialakult helyzetről nemrég lapunk is beszámolt.
Tőkés László csütörtöki közleményében feltárta: a PKE-n kialakult aggasztó helyzet tisztázása végett az alapítók tanácsa már 2015. február 6-ai ülésén külső könyvszakértői kivizsgálást rendelt el, ezzel együtt pedig a gazdasági bizottságtól is átfogó jelentést kért az egyetem gazdálkodásáról. (A Tőkés vezette testület az alapító Pro Universitate Partium Alapítvány megbízása értelmében a PKE stratégiai irányító- és ellenőrző testületeként működik.)
Ezzel párhuzamosan a Sapientia Alapítvány is határozott fellépésre szánta el magát, és olyan megállapodás aláírását kezdeményezte a nagyváradi tanintézettel, amelynek értelmében a továbbiakban megszigorítja ellenőrzését, sőt harmadik aláíróként a kifizetések szabályosságát az alapítvány egyik munkatársa fogja hitelesíteni.
„A kialakult helyzetben az alapítók tanácsa a Sapientia Alapítvány közbelépését, illetve a költségvetési fegyelem szigorítását – egyetemünk jól felfogott érdekeit szem előtt tartva – köszönettel veszi. Ugyanakkor sajnálatosnak tartja, hogy a hosszú évek alatt felhalmozódott gondokra – mint felügyeleti és ellenőrző szerv – nem derített korábban fényt” – állapítja meg Tőkés László.
A PKE alapítók tanácsa elnökének közleménye szerint szeptember 18-ai ülésén a testület meghallgatta az egyetem gazdasági helyzetéről és gazdálkodásáról szóló könyvszakértői jelentést, továbbá a gazdasági bizottság, valamint a Sapientia-rendszert felügyelő programiroda igazgatójának helyzetértékelését. Tőkés hozzátette: mindezek alapján kivizsgálást rendeltek el a felelősség megállapítása, valamint a kialakult helyzet orvoslása céljából, ugyanakkor az egyetem gazdasági hátterét biztosító Sapientia Alapítvánnyal szorosan együttműködve kívánnak rendet teremteni a fennálló helyzetben.
János Szabolcs, a PKE rektora szeptember végén a Krónikának úgy nyilatkozott, a Sapientia Alapítvány és a váradi felsőoktatási intézmény abban állapodott meg, hogy ettől a tanévtől kezdődően a magyar állami pénzeket csak a szervezet jóváhagyásával lehet elkölteni.
„Ez esetben a Sapientia Alapítvány a finanszírozót, a magyar államot képviseli, és jogos elvárás, hogy a támogató rálásson az intézmény gazdálkodására. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a Sapientia Alapítvány egy munkatársa velünk együtt követi a kiadásokat, az általunk kidolgozott költségvetés alapján meghozott döntéseket” – magyarázta a rektor.
Egyébként a Sapientia Alapítvány a magyar állami normatív támogatásokat kezelő és felügyelő finanszírozóként biztosítja mind a PKE, mind a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem működését. A PKE évek óta az alapítvány révén kapja a magyar állami pénzeket, a támogatás tavaly 621 millió forint (8,7 millió lej) volt.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

RMKT vándorgyűlés a tudásról, megújulásról és jövőről
Jól sikerült az idei, 24. Közgazdász Vándorgyűlés, amit Marosvásárhelyen szervezett meg a hétvégén a Romániai Magyar Közgazdász Társaság – közölte az RMKT.
A szakmai konferencia témája a tudás, a megújulás és a jövő volt, a kis- és középvállalkozások versenyképessége a globalizált világban. Az előadások a technológia legújabb vívmányaitól kezdve, a pénzügyön, az üzleti intelligencián az emberi elkötelezettségig, széles palettát jártak körül, valamennyi résztvevő megtalálta azt a témát, ami a legjobban érdekelte.
A háromnapos rendezvénysorozat sikeréhez hozzájárult a helyszín is, az, hogy első nap, a megnyitóra és a plenáris ülésre a Kultúrpalota nagytermében került sor. A megnyitón Peti András alpolgármester egy olyan gazdasági térképről beszélt, ahol Marosvásárhely a második rangsorolást kapta. Elmondta azt is, hogy egy nemzetközi kiadvány a várost az infrastruktúra, az adókedvezmények tekintetében országosan a 9. helyre sorolja.
Bár sokan úgy érzik, hogy Kolozsvár mellett háttérbe szorul, kapcsolatai által, akár abból is előnyt faraghatna, hogy közel van Kolozsvárhoz, Szebenhez, Brassóhoz, hogy számos jelentős külföldi várossal áll partneri viszonyban. Marosvásárhelyen jelenleg 18 ezer cég szerepel a céglistán, amelyből 8 ezer aktív. A 2014.es esztendőben 16 milliárd lej (közel 4 millió euró) volt az kereskedelmi forgalma – ismertetett néhány adatot az alpolgármester.
Kelemen András, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karának dékánja arra hívta fel a figyelmet, hogy a kis- és középvállalkozókhoz hasonlóan a kis egyetemek is nagyon fontos szerepet tölthetnek be a társadalom gazdasági életében, ha azt teszik, amit kell. Ezt erősítette meg Szécsi Kálmán, az RMKT elnöke, aki arról beszélt, hogy minden vándorgyűlés alkalmával együttműködnek annak a városnak az egyetemével, amelyben gyűléseznek, illetve arra törekednek, hogy az erdélyi egyetemekről is legyenek előadóik.
Pénzügyi stabilitásról, gazdasági hanyatlásról
Miért van szüksége a reálgazdaságnak pénzügyi stabilitásra és mi újat hoz a makroprudenciális politika? – ez volt a témája Dr. Nagy Ágnesnek. A román nemzeti bank igazgatótanácsi tagja, egyetemi előadótanár egy történelmi hasonlattal vezette be az előadását: arról beszélt, hogy milyen pénzügyi deficit rázta meg a Római Birodalmat 33-ban, amely végül a bukásához vezetett. Kísérteties a hasonlóság a közel kétezer évvel ezelőtti események és a maiak között – hangsúlyozta az előadó, aki többek közt az átgondolatlan, mértéktelen, keresztül-kasul történő hitelezést, a likviditás elakadását, a pánikot említette az okok között.
Tiberius császár hatékonyan cselekedett: például likviditást pumpált a gazdaságba, hitelezői kamat nélküli kölcsönt nyújtott, a romlásért felelős személyeket pedig kivégeztette. Tehát a rendszerszintű pénzügyi válság a 21. században nem újdonság, a szélsőséges hitelezői lufik kipukkantak, az új normalitás pedig nagyon hasonlít a régi normalitáshoz, az adóhátrálékok csökkentéséhez időre van szükség – állapította meg a szakember. Előadását Romániára vonatkoztatta Nagy Ágnes, aki arról beszélt, hogy a fenntarthatatlan, túlzott hitelezés, a jelentős kockázatvállalás, a pénzügyi fegyelem hiánya vezetett többek közt a gazdaság romlásához.
A munkaerő megnyerése
A szekcióülések közül öt tematikai közül választhattak a résztvevők. A Sapientia EMTE koronkai kampuszában tartott szakmai konferencián a Marketing a vállalati vezetésben, Innováció és gazdaság: IOT, az eszközök hálózata, Vállalatok finanszírozása: a tőkebevonás alternatívái, A munkaerő „megnyerése”, valamint a Vállalkozások életciklusa szekciók szerepeltek a programban.
Kánya Hajnalka, a Partiumi Keresztény Egyetem Gazdálkodási és Menedzsment Tanszékének tanszékvezetője Az érzelmi kompetenciák fejlesztésének hasznossága az üzleti életben címet adta értekezésének. Az érzelmekről, az érzelmi intelligenciáról, azok fejleszthetőségéről beszélt az üzleti szempontból megközelítve. A magyar nyelvben számos kifejezés létezik, amely az érzelmet határozza meg: például ismerjük az érzelmek elfojtását, feldolgozását, kifejezését, beszélünk az érzelmi adottságokról, az érzelem kifejezéséről, érzelmi kiegyensúlyozottságról, kreativitásról, krízisról, érzelmi memóriáról – fejtegette.
Az előadása kulcsfogalmai az érzelmek, az érzelmi intelligencia és az érzelmi kompetencia voltak. Elmondta, hogy pszichológiai és közgazdasági szempontból is az érzelmeket mentális állapotként lehet meghatározni, illetve olyan folyamatnak, amely során az események értékelése történik. A munkahelyi érzelmek és a kompetenciák kötődése kapcsán az előadó rávilágított arra, hogy mindezt a menedzser tudja befolyásolni. Ha jó a szervezet érzelmi klímája, a dolgozók is jól érzik magukat és jobban teljesítenek, mint abban az esetben, amikor ez az érzelmi klíma nem megfelelő. Az érzelmileg intelligens menedzser legfontosabb jellemzői a konfliktustűrés, a kreativitás és innovációs képesség, lelkesedés, lelkierő, önismeret, önkontroll, szorgalom – mondta Kánya Hajnalka.
A munkahelyi elkötelezettségről tartott előadásában Szécsi Gyöngyike, a Coats Odorhei Kft. igazgatója az előtte elhangzottakhoz kapcsolódott. Arról beszélt, hogy egyre több vállalatnak fontos az alkalmazottak részéről történő visszajelzés. Ott, ahol elkötelezett alkalmazottak dolgoznak, a cégek 19 százalékkal növelték a munkahelyi profitjukat, és 28 százalékkal emelkedtek részvényeik értéke egy év alatt. Ahol viszont alacsony volt az elkötelezettség, 32 százalékkal csökkent a profit és 11 százalékkal a részvények értéke.
Antal Erika
maszol.ro

Magyar egyetemi oktatókat is menesztettek a doktori cím hiánya miatt
Nem kellett sok magyar egyetemi oktatónak távoznia a 2011-es tanügyi törvény miatt, amely előírja: valamennyi felsőoktatásban dolgozó tanárnak – a tanársegédtől a professzorig – doktori címmel kell rendelkeznie. Utánajártunk, hogy a Babeş-Bolyai, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudomány- és a Partiumi Keresztény Egyetem tanári karából hány személy nem teljesítette a feltételt.
A jogszabálycsomag négy évet írt elő a doktori fokozattal nem rendelkező oktatóknak arra, hogy megszerezzék a titulust. A határidő 2015. február 11-én járt le, egy sürgősségi kormányrendelettel viszont – kötelezően minden egyetemre – kitolták szeptember 30-ig.
A kormány szeptember 30-án, az utolsó pillanatban ismét halasztott, és úgy rendelkezett, hogy a határidőt kitolja egy évvel (2016. szeptember 30-ig). A rendelet már az egyetemekre bízta, hogy eldöntsék, mely oktatónak adnak még egy év esélyt a doktori cím megszerzésére.
Cîmpeanu: túl nagy érvágás lett volna
Sorin Cîmpeanu oktatási miniszter tájékoztatása szerint körülbelül háromezer tanártól kellett volna szeptember 30-án megválni a felsőoktatásban, ha nem adnak újabb haladékot. Értékelése szerint a háromezer oktató egyszerre történő távozása túl nagy érvágás lett volna. Főleg azért, mert az érintettek nagy része 40 év alatti, az utóbbi években pedig 30 százalékról 17 százalékra esett a fiatal címzetes pedagógusok számaránya a felsőoktatásban – mondta a miniszter.
A tárcavezető egy temesvári konferencián úgy nyilatkozott, hogy 2010 elején az egyetemi oktatók 66 százaléka rendelkezett doktori titulussal, 2015 elején pedig ez az arány 80 százalékra nőtt, ami azt jelenti, hogy év elejéig 4 500 oktató még mindig nem teljesítette a törvény idevonatkozó feltételét. 2015. szeptember 30-ig mindössze ezer tanár szerezte meg a titulust a 4 500-ból.
A Sapientiáról kevés tanár távozott
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen a tanügyi törvény előírása kevesebb mint 30 oktatót érint Erdély-szerte – tudtuk meg a kolozsvári kar dékánjától, Tonk Mártontól. „2014-ben hosszabbítottak, hogy 2015. szeptember 30-án este tíz órakor – ismét csak kellő komolyságról adva tanúbizonyságot – újabb kormányrendelettel tolják ki a határidőt. Gondolom, a rendelet nem volt mentes különféle politikai és választási kalkulustól” – mutatott rá a kormány és az oktatási tárca következetlenségére Tonk.
A rendelet értelmében az egyetem vezetőtanácsa és szenátusa dönthet arról, mely oktató esetében élnek az egy éves halasztás lehetőségével. A dékán hangsúlyozta, a tanügyi törvény előírása nem minden egyetemet érint vérveszteségként, nem azoknál az intézményeknél van gond, amelyek eddig is tartották magukat a minőségi kritériumokhoz, hanem ott, ahol már korábban is voltak rendellenességek.
A Sapientia öt tanártól vált meg, esetükben az egyetem vezetősége úgy ítélte meg, nincs garancia arra, hogy rövid időn belül megszerezzék a doktori címet. „Az előírás például tornatanárokat is érint, akik esetében az egyetem szenátusa úgy döntött, doktori cím nélkül is minőséget tudnak nyújtani a diákoknak, így meghagytuk őket az állásaikba. Ugyanilyen logikát követett az egyetem azokkal a nyelvoktatókkal szemben is, akik nem bölcsészszakokon tanítanak, hanem például a mérnökin, a nemzetközi kapcsolatok szakon oktatnak idegen nyelvet” – vázolta Tonk Márton, hogy milyen elv mentén döntött az egyetem vezetősége.
Amikor a fej nem tudja, mit csinál a kéz
Tonk Márton a kormányrendelet és a tanügyi törvény ellentmondó előírásaira is rávilágított. Nem kerülnek például megkülönböztetett helyzetbe azok a pedagógusok, akik 2011 után szülési szabadságra mentek, és 2-3-4 év után úgy tértek vissza az egyetemre, hogy megszűnt a munkaszerződésük. Ez utóbbi például ellentmond a munkatörvénykönyv bizonyos passzusainak.
Mivel a halasztást lehetővé tévő rendeletet a tényleges tanévkezdést követően hozták meg, így a megüresedett állásokat csupán 2016-ban lehet címzetesként meghirdetni – hívta fel a figyelmet a dékán. Az álláskeretet az egyetem szenátusa a tanév megkezdése előtt fogadja el.
A megüresedett állásokat a Sapientia meghívott oktatókkal, valamint az intézményen belül szétosztott órákkal oldja meg.
A BBTE szintén kevés magyar oktatótól vált meg
A Babeş-Bolyai Tudományegyetem mintegy 40 oktató esetében döntött úgy, hogy nem adja meg a halasztás lehetőségét, ebből öten a magyar tagozaton oktattak – tájékoztatott megkeresésünkre Nagy László, a BBTE rektorhelyettese. „Azokról van szó, akik tanársegédek vagy adjunktusok voltak, és nem rendelkeztek doktori fokozattal, illetve nem is volt kitűzve a doktori védés időpontja. Egyetemi szinten körülbelül 15 oktató esetében tettünk kivételt, esetükben már kitűzték a védés időpontját” - magyarázta a rektorhelyettes.
Az egyetem a megüresedett állások egy részét nem címzetesként meghirdette, másik felét pedig a kollégák között osztotta szét órabéres fizetéssel.
A Partiumin volt olyan, aki doktoranduszként ment nyugdíjba
A Partiumi Keresztény Egyetem vezetősége egyetlen oktató esetében döntött úgy, hogy alkalmazza a tanügyi törvény előírását és nem él a halasztás lehetőségével. Az egyetem rektorától, János Szabolcstól megtudtuk, időközben két tanár távozott önként az egyetemről, ők vélhetően azért hagyták el az intézményt, mert látták, nem tudják időben megszerezni a doktori címet. Egy oktató doktoranduszként vonult nyugdíjba.
Azoknál a tanároknál, akiknél bizonyítható volt a doktoranduszi státusz, jóváhagyták a hosszabbítást. „Ezeket a tanárokat viszont oktató-tudományos teljesítmény alapján különböző kategóriákba soroltuk, és teljesítmény alapján megemeltük az egyetemi normájukat, így érzékeltettük, hogy nehezményezzük a határidők be nem tartását” – jegyezte meg a rektor. A megüresedett állásokat belső újraosztás alapján töltötték fel.
János Szabolcs szintén nehezményezte, hogy a kormány utolsó pillanatban módosította a tanügyi törvényt. „A doktori cím kérdése is megérdemelne egy misét. Azzal, hogy az adjunktusoknak legyen doktori fokozata, messzemenően egyet tudok érteni. Külföldön viszont a nagyobb tradíciókkal rendelkező egyetemeken a tanársegédi státushoz nem kötelező a doktori cím, az aktív státusz viszont igen. Romániában összességében nem rossz az intézkedés, a végrehajtás módozataival viszont komoly fenntartásaim vannak” – mondta a rektor.
maszol.ro

Vers- és balladamondó verseny
Szerda délután Szatmári Ildikó és Tamás-Péter Réka magyartanárnők szervezésében a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium biztosított helyszínt a Kriza János mesemondó, balladamondó és balladaéneklő verseny számára.
Előbbit első, utóbbi kettőt pedig második alkalommal rendezték meg V-XII. gyermekek számára. Váradról a házigazda tanintézményen kívül az Ady Endre Középiskolából, a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumból, a Mihai Eminescu Főgimnáziumból, a Iosif Vulcan Főgimnáziumból és a Szacsvay Imre Általános Iskolából, míg vidékről például Érmihályfalváról és Székelyhídról érkeztek diákok. Ez jelentette a megmérettetés megyei szakaszát, ahonnan évfolyamokra lebontva összesen tizenkét tanuló jutott tovább az országos döntőbe, melyet Sepsiszentgyörgyön bonyolítanak majd le november 13-15. között. A szakemberek alkotta zsűribe meghívták Brugós Anikót (Partiumi Keresztény egyetem), Kocsis Gyulát és Ozsváth Zsuzsát (Szigligeti Színház), Szakács Zoltán iskolalelkészt és Holczman Ilona magyartanárnőt. Az éneklésnél jó pontnak számított az tiszta intonáció, a szövegértés és -mondás, valamint az egy-egy tájegységre jellemző dialektus használata, míg a szavalás esetében a szövegérthetőség, a megfelelő előadásmód és a tiszta beszéd bizonyult nyerőnek. Azok, akik dobogós helyeken végeztek, könyvjutalmakkal és édességekkel térhettek haza.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Az ’56-os forradalom kitörésére emlékeznek Erdélyben
Erdély-szerte megemlékeznek a hétvégén az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kitöréséről. Kolozsváron az RMDSZ Kolozs megyei szervezete és a Kolozsvár Társaság pénteken 13.30-tól tart megemlékezést a Sétatéren álló ’56-os emlékműnél.
A nemzeti ünnep alkalmával 17 órától a belvárosi unitárius templomban felekezetközi ünnepi istentiszteletet tartanak. Fellép a János Zsigmond Unitárius Kollégium énekkara, majd megkoszorúzzák az 1956-os hősök emlékére a templom bejáratánál állított márványtáblát.
Nagyváradon az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt szervezésében pénteken 11 órától tartanak rövid megemlékező műsort a Partiumi Keresztény Egyetem belső udvarán, az ’56-os emléktáblánál, melyen jelen lesz Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke is. Pénteken 17 órától Hidak, korok, Budapest címmel nyílik kiállítás a Partiumi Keresztény Egyetem emeleti aulájában, a Partiumi Magyar Művelődési Céh szervezésében. A tárlatot Módos Péter, az Európai Utas Alapítvány elnöke, a kiállítás kurátora mutatja be az érdeklődőknek.
A kiállítás az elmúlt 300 év történelmét mutatja be Budapest (Pest és Buda) hídjainak történetén keresztül, felhasználva a legjobb magyar képzőművészek, festők, rajzolók műveinek másolatait és fotódokumentumokat. A kiállított anyagok között több 1956-os kötődésű fotó is található, ily módon az esemény egyben megemlékezés is az 1956-os magyar forradalomra.
Marosvásárhelyen pénteken három helyszínen is emlékeznek az ’56-os forradalom és szabadságharc kitörésének 59. évfordulójára. Az EMNT Maros megyei szervezete 13 órától a Bolyai téri unitárius templomba várja az emlékezőket, ahol ’56 erdélyi vonatkozásait Kálmán Attila történész ismerteti. Az 1956-os Bajtársi Társaság 18 órától a Vártemplomban tart ünnepi megemlékezést, majd megkoszorúzzák a templom udvarán levő 1956-os kopjafát. A Magyar Dolgozók Egyesülete és az Erdélyi Magyar Baloldal szintén 18 órától a Deus Providebit Tanulmányi Házban tart emlékrendezvényt, ahol Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója tart rövid történelmi visszatekintést.
Sepsiszentgyörgyön 11 órától megkoszorúzzák a polgármesteri hivatal homlokzatán található Gloria Victis emléktáblát, valamint Szalai Attila ’56-os mártír Csíki utcai emléktábláját. A nemzeti ünnep alkalmából a kommunista diktatúra áldozatainak emlékházában 12 és 17 óra között nyílt napot tartanak. A látogatáshoz előzetes bejelentkezés szükséges a 0726–237947-es telefonszámon. 18 órától az ’56-os emlékparkban hajtanak fejet a hősök és mártírok előtt, majd fáklyás körmenetet tartanak az Erzsébet parkig, ahol a kommunizmus áldozatainak emlékére állított kopjafánál helyeznek el virágokat.
Kézdivásárhelyen 13 órától a református temető kopjafáinál tisztelegnek az ’56-os hősök előtt, majd 18.30-tól az iskolák diákjai vonulnak fel fáklyákkal a Gábor Áron téren. A megemlékező műsor és koszorúzás a Hősök Emlékművénél 19 órától kezdődik.
Kovásznán pénteken 17 órától a központi parkban lévő emlékműnél emlékeznek. A Baróti Szabó Dávid Iskolaközpont udvarán pénteken 17 órától kezdődik a megemlékezés. Csíkszeredában pénteken 11 órától a Kalász lakótelepi temető előtti téren felállított 1956-os kopjafánál kezdődik a programsorozat. A központi ünnepség 17 órától lesz az 1956-os téren, a Gloria Victis-emlékműnél.
Székelyudvarhelyen 18 órakor a Székelyföldi Filharmónia kamaraestjével kezdődik megemlékezés a városháza Szent István Termében, majd 19 órától az Udvarhely Néptáncműhely lép fel a művelődési ház színpadán. 20 órakor innen indul a fáklyás felvonulás az üldözöttek és áldozatok emlékművéhez, ahol ünnepi műsor és koszorúzás lesz.
Gyergyószentmiklóson a római katolikus temetőben tartanak emlékműsort pénteken 17 órától.
Krónika (Kolozsvár)

Kozma Dezső köszöntése
Kolozsvár, Györgyfalvi negyed. A város egyik legrégebbi és legzöldebb, emberszabású lakótelepe. Fás, ligetes kis allé a Băiţa (Kérő) utcában. Azt hinné a járókelő, hogy egy kisváros csöndes negyedében sétál, holott a „kincses” nagyváros ott zubog, kattog, forrong és nyüzsög két utcányira.
Alkotói, „interaktív” szoba a negyedik emeleten. A barnára pácolt polcokon körös-körül könyvek ezrei, két-három párhuzamos sorban. Folyóiratok, újságok feltornyozott halmazai színesítik és bélelik a falakat. A tekintélyes méretű íróasztal a szoba negyedét uralja. Papír- és tollsercegés helyett most a számítógép billentyűzete kattog.
Igazi irodalom-birodalom ez, amelynek mosolygó, fehérhajú ura Kozma Dezső professzor. Legújabb könyvét, talán a huszonkettediket, éppen mostanában fejezte be. Eddigi irodalomtörténészi munkásságának egyfajta szintézise, több mint félezer oldalon, egy újabb nagy pohár tiszta irodalom. Címe: Irodalmunk útjain – Erdélyben (Madách Irodalmi Társaság, Szeged, 2015).
Klasszikus bölcsész életút az övé. Vidékről, az egykori Kolozs (ma Szilágy) megyei Középlakról indult. A katedra igézete hamar befonta. Rövid ideig – fiatal tanárként – a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban tanított, hogy aztán egy versenyvizsga 1959 elején végleg Kolozsvárra repítse – a Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalmi Tanszékére.
Ezt követően a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen annak rendje-módja szerint végigjárta a ranglétrát: gyakornok, tanársegéd, lektor (adjunktus), docens, 1994-től professzor, közben doktorandusokat irányít, dékánhelyettes. Nyugdíjazása után, 2003-tól az éppen alakuló nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem hívja meg. Egy évtizedig fáradhatatlanul ingázik Várad és Kolozsvár között, tanít, tekintélyével, dékánként szilárdítja a fiatal váradi egyetem létét és működését.
Életműve tekintélyes: 22 könyv, köztük tankönyvek, több száz tanulmány, számos szakközlemény, kritika, publicisztika. Kutatási területéhez hűséges, a XIX. század magyar irodalma érdekli elsősorban. Az 1972-ben megjelent, A valóság igézete című könyvében rég elfeledett, sorsüldözött, kettétört életű erdélyi írók, egykori szerkesztőségek alig ismert világát tárta fel az irodalomkedvelő olvasók nagy örömére.
Petelei István, Thury Zoltán, Gozsdu Elek, Kovács Dezső, Meltzl Hugó, Iványi Ödön, Malonyay Dezső, Török Gyula és mások lappangó műveiről fújta le a port, és emelte újra napfényre a bezuhant sötétségből. Az egyetemen a XIX. század és a századforduló nagyjainak (Petőfi, Arany, Madách, Kemény, Jókai, Vajda, Mikszáth, Gárdonyi, Krúdy) műveiről tartotta előadásait, nem feledkezve meg a klasszikusok erdélyi utóéletéről, kultuszáról sem. Közben előadásokat tart Erdély-szerte, Magyarországon, részt vesz (Bécsben, Rómában) a szakma nemzetközi ülésszakain is.
Kozma Dezső az örök és régivágású professzor típusa, aki mert a szó jó értelmében tradicionális, konzervatív lenni – mint az igazi őrlelkek. Ma is vonaton utazik, tökéletes gavallérsággal, mosolygó vendégszeretettel fogadja a hozzá betérőt. Mosoly nélkül soha nem láttam az arcát, pedig biztosan lett volna oka a komor szomorúságra nem egyszer. Volt tanítványaként ma is úgy látom, hogy ő az igazi értékek felkutatója, gazdája és fóruma. Megbízható „mérce”, tudós, gyakorlati segítségnyújtásra mindig kész – kedves Magdájával együtt.
Nekünk, volt tanítványainak egyfajta „lelki szerviz” volt lakásuk. Irodalmi kispad, ahol jó üldögélni és hallgatni az okosabbat. Tanulni tőle emberséget, kedvességet, szakmai hűséget. Több mint négy évtizede ismerem, azóta alig változott. Tanítványa voltam, ma már büszkén vallhatom barátjának is magam. Pedig nem léptem a nyomába, engem nem fogott meg a katedra igézete, más utat szánt nekem a sors. Éppen azért nézek fel ma is rá tisztelettel és szeretettel, mert az ilyen őrlelkekből már nagyon kevés van. Kolozsvárott talán ő az utolsó a régi klasszikus professzori gárdából.
Kozma Dezső és nemzedéke lelkierejét kellene valahogy eltanulni a mai tanárnemzedéknek is. Félek azonban, hogy ez manapság nem trendi. Kozma professzor azok közé tartozik, akik számára irodalom és katedra, tudós tanári magatartás és otthonról hozott emberség harmonikusan fonódik eggyé. Kozma Dezső november 6-án lesz 80 éves, de sem testben, sem lélekben nem „vállalja” az öregséget. Számára ez csak „külső” korhatárt jelent: 80 évét oly könnyedén hordja, mint Kinizsi a malomkövet. Lélekenergiája friss és elnyűhetetlennek tűnik ma is.
Kedves Professzor úr, kedves Kozma Dezső: az Isten éltesse!
Ütő-Dávid Lenke
A szerző Magyarországon élő nyugalmazott felelős szerkesztő
Krónika (Kolozsvár)

Elhelyezték az emlékezés koszorúit
Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire emlékeztek, s a Partiumi Keresztény Egyetem udvarán elhelyezett emléktáblát koszorúzták meg a péntek délelőtti ünnepélyes megemlékezésen.
A Szózat eléneklésével vette kezdetét az ünnepség, majd Török Sándor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Mint mondta, Pesten, a Kossuth téren is épp zajlik a megemlékezés, melyet Nagyváradon annál a táblánál tartanak, melyet 1956 emlékére, annak ötvenéves évfordulója alkalmából állítottak az egyházkerület vezetői.
Mártírok – csillagok
Bár a foradalmat leverték, mégsem volt sikeretelen, s 56 kapcsán 1989 is eszünkbe jut – azok a napok, amikor Tőkés László köré gyűltek az emberek, s ez szikrája volt a kommunizmus elleni foradalom kitörésének.
Varga Vilmos színművész szavalata következett, Márai Sándor Mennyből az angyal című verse hangoztt el.
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke felszóllalása során kihangsúlyozta: a magyarok megemlékezései mindig a szabadságharchoz kötődnek, meg elbukott mártírjainkra – csillagokra, amelyek szabadságunk egén fénylenek. Az 1956-os eseményeknek eleinte nem volt etnikai élük, de mire a megtorlás szelleme Erdélybe ért, már volt, hangzott el. Milyen ez a demokrácia, tette fel a retorikus kérdést, ha még az akkor meghurcolt egyetemistákat sem rehabilitálták? Van-e igazság abban a rendszerben, mely mindeközben igazságosnak, demokratikusnak és szabadnak hirdeit magát? Elfeledhetjük-e az évek múltán beköszöntő tragédiákat – a csángó oktatás és a Bolyai egyetem megszűnését, a Sass Kálmán perében ártatlanul eltélteket?A szabadság utáni vágy nem racionális dimenzióban születik, olyan mint a légszomj és az éhség, nem tudjuk befolyásolni, hangzott el.
Kis csapat
Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EMNT elnöke kifejtette: kár, hogy egyesek pártos célokra használják fel nemzeti ünnepeinket. Az a kis csapat, mely részt vesz a megemlékezésen, nem más, mint „a nyáj maradéka”, ők azok, akik tovább viszik a fáklyát és éltetik az eszmét. És épp ezért minden jelenlét örvendetes, a tanároké és diákoké egyaránt. Ilyenkor emlékezünk a 48-as márciusi ifjakra, az 56-os pesti srácokra és a szabadságra vágyó nagyváradi ifjakra is, akik mindvégig élen jártak a szabadságért való harcban. Sajnos nagymértékben kioltották bennünk a szabadságszeretetet, ez tükröződik e találkozón is, tette hozzá.
Cselekedni kell
Változásra van szüksége Európának, de nem úgy, hogy mások diktálják az ütemet, migráns áradatok veszik kezükbe Európa sorsát – nekünk kell a cselekvés élére állnunk. Akárcsak annak idején, amikor a magyar kezébe vette a sorsát, s nem hagyta, hogy a szovjet kommunista hatalom diktáljon. Mert ha nem, régi új elvtársak fognak diktálni megint, s fullajtáraik arra hajtják a magyarságot, amerre a roman hatalom akarja.
A Partiumi Keresztény Egyetem épülete hosszú éveken át a Román Kommunista Párt székhelye volt, ennek az épületnek a sorsa tükrözi az azóta megtett utat jóban-rosszban. Fontos, hogy itt lehetünk egyházunk és egyetemünk központjában, tudván, hogy azok az idők nem fognak soha visszatérni. Tőkés László a migráns-üggyel kapcsolatban kihangsúlyozta: nem hasonlíthatók össze az 56-os menekültek a mostaniakkal, akik többszázezren vannak, de vajon akad-e közöttük akár egy foradalmár. Egyúttal a nyugati nagyhatalmaknak a keleti tűzfészekhez való felemás viszonyulásáról is szólt – mint mondta, nagymértékben nekik tulajdonítható, hogy ilyen helyezt alakult ki. Hasonlóképpen, mint az 56-os forradalom idején, amikor Magyarországot is sorsára hagyták, csupán koldusalamizsnában részesítették.
Egyek vagyunk
A pártos irányvonalat sérti, ha lármafákat gyújtunk, ha nem a hivatal hozza fonyadt koszorúit, sérti őket az igazság és a szabadság szeretete, mondta Tőkés László. „Ne hagyjuk, ez a mi szabadságharcunk, önrendelkezésért folytatott küzdelmünk. Ezért is csatlakoztunk a Székely Nemzeti Tanácshoz – sajnos egyes hangok szerint zavarják a partiumiakat a székely autonómia kezdeményezések, ám ezt csak a roman titkosszolgálat terjesztheti, egyek vagyunk a nemzeti tanáccsal, hátrébb állunk ugyan, mint a székelyek, de ez nem szégyen, s arra sarkall, hogy csatlakozzunk hozzájuk, szolidaritást vállalva a székely testvérekkel”– mondta Tőkés László, majd elhelyezte a tábla előtt az emlékezés koszorúját.
Koszorúk
Tőkés Lászlót követően János Szabolcs rektor, majd ez Erdélyi Magyar Néppárt nevében Szilágyi Zsolt, Csomortányi István és Moldován Gellért koszorúzott, az EMNT nevében Kálmán Balázs partiumi elnök és Török Sándor Bihar megyei elnök, a MINTA ifjúsági szervezet nevében Székely Beáta és Dénes Andrea, az egyetem nevében pedig Tőkés Tamás és Körtvélyesi Kinga helyezett el koszorút, majd mások is virágcsokrokat, koszorúkat helyeztek el. A megemlékezés a Himnusz eléneklésével zárult.
Neumann Andrea

Ismét néptánctalálkozó volt
A hétvégén Váradon ismét nagy szerepet kapott a néptánc, népdal és a néphagyományok, ugyanis immár 13. alkalommal rendezték meg a Csillagocska Gyermek és Ifjúsági Néptánc találkozót.
Csillogó szemű gyermekekkel lehetett találkozni péntek délután a Partium Keresztény Egyetem dísztermében, ahol kézműves-foglalkozásokkal lehetett melegíteni az esti fellépésekre, miközben folyamatosan érkeztek a résztvevők, akik aztán egy-egy próba erejéig a színpadot is birtokukba vették. Az elmúlt években tartott összejövetel sikerét, népszerűségét és fontosságát az is jelezte, hogy az egész Kárpát-medencéből jöttek vendégek: Erdély számos településéről, Partiumból, az anyaországból, valamint Kárpátaljáról, összesen 13 csoport, ami kiegészült a házigazda Csillagocska néptáncegyüttessel, így közel félezer gyermek és fiatal ünnepelt együtt a néptánc, népdal és a népi hagyományaink tiszteletére szervezett fesztiválon.
Nemezelés, gyöngyfűzés, bőrdíszművesség, mézeskalácssütés, bútorfestés, fonás és számos más a népi kultúrából vett kisipari mesterséget lehetett elsajátítani az első két napon, a foglalkozásokat Halmágyi Csaba, Kohán Zsombor, egy hobby bolt és Manus Pulchrae egyesület önkéntesei Tóth Beáta népművész vezetésével bonyolították le. A megjelentek ezenkívül összemérhették tudásukat népdal ismereteikben és hajfonási technikáikban, amelyet szakemberek zsűriztek és értékeltek. Minden este fergeteges táncházzal zárult, amelyet Deák Hortenzia, Tálas Ágnes és Kiss Zsolt budapesti vendégeink vezettek.
Gálaműsor
A Csillagocska Alapítvány által szervezett három napos rendezvény programjában gálaműsorok, valamint egy szakmai kollégium is szerepelt a csoportvezetők számára, ahol a már említett budapesti szakemberek kiértékelték a gálaműsoron bemutatott produkciókat, valamint megoszthatták egymással élményeiket, sikereiket, problémáikat. A találkozó részét képezte emellett a várad-réti református templom vasárnap délelőtt zajlott istentisztelet is. A rendezvényt a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. is támogatta.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Születésnap – Köszöntjük a 80 éves Kozma Dezsőt
„Egy nemzeti irodalom a nemzet életének, lelkiismeretének része, megtestesítője”
Kozma Dezső irodalomtörténész, nyugalmazott egyetemi tanár, 1935 november 6-án született Középlakon. Köteteinek sora már helyére került a szakmában.
– Kezdjük ezt az évfordulós beszélgetést a külső, történelmi meghatározókkal. Olyan emberrel beszélgetek, aki az életét a II. világháborúval kezdte. Ez már önmagában külön téma lehetne. Öt-hat évesen az embernek sokkal fontosabb dolgai vannak, olyan istenigazából nagy elhatározás, nagy célok vezetik. De amikor annak rendje és módja szerint iskolába indultál volna, közbeszólt minden idők legnagyobb világkatasztrófája. Hol, hogyan élted át azokat az éveket, azt a több mint ezerhatszázhatvan napot, milyen nyomot hagytak az életedben?
– Már-már múltbavesző, mégis máig tartó élményeket éleszt bennem kérdésed. Természetesen a világot csak részben értő 5-6 éves gyermek megpróbál tájékozódni, eligazodni abban a környezetben, amelybe beleszületett. Különösen nem könnyű ez sorsformáló időben, még a mindennapok szintjén sem.
Egy magyar–román lakosú, szép fekvésű erdélyi faluban szereztem első tapasztalataimat: az egykori Kolozs (ma Szilágy) megyei Középlakon. Nem messze a kultúrházunkat tervező Kós Károly Varjúvárától, Wesselényi Miklós és Ady Endre szellemét őrző Zilah, illetve Kolozsvár vonzáskörében. Mintha a település neve is jelképesen ezt fejezné ki: Kalotaszeg, a Szilágyság és Erdély művelődési központjának számító „kincses” város felé vezetnek az utak.
Négy elemis iskolánk és a református zsoltárok jelentették számunkra az első szellemi „útravalót”. S lélekben persze azok a minősítések, amelyeket az osztatlan iskola tanítója 1940 és 1945 között értesítőinkbe vésett: „jó”, „jeles”, „dicséretes”, „kitűnő”. Mindezek az épp akkor véget érő háborút követő történelmi fordulattal sem múltak el nyomtalanul. Iskolánkban azonban nem lévén további osztályok, magántanulóként, egyedül egy szál tanító segítségével kellett eligazodnom a könyvekkel egyébként sem bővelkedő szűkebb világomban. Az év végi kolozsvári számonkérő vizsgán mégse kellett szégyenkeznem, így aztán a következő szeptemberben velem is elindultak a szekerek a betű újabb birodalmába. Előbb Bánffyhunyadra, ahol a bentlakás volt „magán”, ugyanis a valamikor jobb napokat látott Böske néni kénytelen volt a kisváros környéki falvak tanulni vágyói számára otthonában bentlakást berendezni. Középiskolai éveimnek színhelye, Kolozsvár – Mátyás király szobrával, patinás épületeivel – nyitott könyvet jelentett egy falusi fiatalember számára. Érettségi után a Bolyai Egyetem előttem is kitárta kapuját, hogy aztán pár év múlva a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban taníthassak magyar irodalmat.
Leegyszerűsítő szűkszavúsággal: ezek voltak a tágabban értelmezett kezdetek, a felkészülés útjelzői.
– 1956. Itt az országban, az akkori hatóságok az elítélteket a következő években egyenként, hosszabb-rövidebb idő után börtönözték be vagy bocsátották el. Édesapámat, édesanyámat politikai okokbál elbocsátották. Börtönben nem voltak, „csak" elbocsátották őket. 21 évesen mit éltél meg '56 következményeiből?
– Több mint fél évszázad távlatából (mai történelmi tudásunk birtokában) nem könnyű pár szóban elmondani, kolozsvári magyar szakos egyetemi hallgatókként – a rádió mellett szorongva, reménykedve – miként válhattunk érzelmileg részeseivé az általunk is világfordítónak vélt történéseknek. Sokszor elmondott szavak kívánkoznak ide: ritkán tapasztalható szabadságvággyal, aggódásaink közepette is megőrzött bizakodással, hittel, majd a felemelő érzelmeket követő tragikusan fájdalmas keserűséggel. „Egységből csoda született" – emlékezett az idei évfordulón az akkori feszült napokat tevőlegesen megélő Dávid Gyula. Ma nem titok az sem, hogy a korábban engedélyezett esemény (a magyar írók sírjai melletti tisztelgésünk a kolozsvári Házsongárdi Temetőben) november elsején már tiltottnak számított, veszélyes politikai megmozdulásnak, amit abban a pillanatban a bennünket vezető tanárunk, Dávid Gyula (ő mondta el) sem tudott, nem tudhatott. Hét évi börtönnel szenvedett meg érte. A verseivel jelentkező Páskándi Géza elítélésekor (ő is csaknem ennyi évet kapott) vádpontként szerepelt az is, hogy sürgette az oktatási rendszer reformját, a többi között azt, hogy a történelmi materializmus mellett más filozófiát is oktassanak az egyetemen.
Nem egy évfolyamtársamat meghurcolták, másokat kizártak az egyetemről. És jól ismertek a más szakokon, kolozsvári szellemi intézményekben az országszerte elkövetett megtorlások is. Rengetegen kerültek hosszú évekre börtönbe, többen az életükkel fizettek.
- Képzett, elsősorban a munkájával foglalkozó irodalomtörténész, egyetemi tanár számára milyen fordulatot jelentett 1989?
- Nem szükséges fejtegetnem, számunkra, számomra is hozott változást 1989. Legfeljebb arról lehetne most beszélni, hogy milyen mértékben, milyen módon. Kétségtelen: addig nem javallott, illetve kényes témák, elhallgatott írók is sorra kerülhettek előadásaimon, árnyaltabban lehetett megközelíteni egy-egy életművet, mint ahogy a különböző szemináriumi, államvizsgai és a továbbképzést szolgáló szakdolgozatok tematikája is bővülhetett. És a tudományos kutatómunkára tágabb lehetőségek nyíltak, bizonyos forrásokhoz nem kellett külön engedélyt kérni, hazai és külföldi (magyarországi) levéltárak is hozzáférhetőbbekké váltak. Személyesebbre fordítva beszélgetésünket: 1994-ben neveztek ki professzornak. (Jóllehet korábban megvoltak az ehhez szükséges szakmai feltételek. Huszonhárom évvel azelőtt, 1971-ben megkaptam a filológia doktora tudományos fokozatot, 1994-ig 12 önálló kötetem, két egyetemi kézikönyvem, számos kísérő szöveggel ellátott válogatásom magyar írók műveiből és több mint kétszáz tanulmány, szakközleményem jelent meg különböző folyóiratokban, lapokban. Elnézést a felsorolásért, nem valamiféle utólagos méltatlankodásból fakadóan teszem ezt, hisz az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy abban az időben egyáltalán nem volt könnyű a „ranglétrán” előrelépni, és talán a Tanszék sem siette el a felterjesztést – lehet, hogy csak puszta feledékenységből. Végső soron örültem, hogy professzor lettem.) 1996-ban a Bölcsészettudományi Kar dékánhelyettesévé választottak, 1997-ben a doktori iskola keretében szakirányítással bíztak meg, majd konzulens professzorként mentem nyugdíjba. Némiképp az általad említett fordulat következményének tekinthető az is, hogy kolozsvári nyugdíjazásom után a frissen alakuló nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen még tíz évig (2003–2013) taníthattam magyar kultúrát, magyar irodalmat, és talán itteni dékáni működésemnek (az adminisztrációs munkát elvégzőknek köszönhetően) is volt valami értelme. És azt hiszem, nem puszta véletlen, hogy szakmai díjazásokban, kitüntetésekben csak 1990 után részesültem.
- Tudományos tevékenységedről néhány kérdést. Miért, hogyan lettél irodalomtörténész?
– Hogy mikor és miért lettem irodalomtörténész? Nehezen tudnám pontosan egy bizonyos időszakhoz, eseményhez kapcsolni, úgy vélem ugyanis, hogy egy ilyen elhatározás több tényezőtől függő. Közre játszhatott ebben az is, hogy mindig érdekelt a múlt, szerettem hallgatni a régi történeteket, nézegetni a régi épületeket, tárgyakat. Középiskolai történelemtanárom, Pataki József (később egyetemi professzor) csak fokozta bennem a tovatűnt korok iránti vonzalmat, kíváncsiságot. Évek múlva a kolozsvári egyetemi könyvtár rendszeres látogatójaként, régi könyveket, lapokat böngészve mindez „tudatosabbá”, „rendezettebbé” vált bennem, arra késztetett, hogy egy irodalmi mű, életmű vizsgálata alkalmával (természetesen az esztétikai értékek felfedezésével párhuzamosan) életre keltsem azt a történelmi, szellemi közeget, amelyekben ezek az alkotások megszülettek. Egyébként abban az időben a különböző – olykor inkább csak divat-szülte – elméletekhez nemigen juthattunk hozzá. Vagy ha igen, ezek az elméletek nemigen voltak vonzóak.
- Hogyan és miért éppen a 19. századot választottad?
- Fiatal tanársegédként, a 60-as években a magyar irodalom különböző korszakait szeminarizáltam, és volt időszak, amikor verstan, összehasonlító irodalom, irodalomelmélet és esztétika is szerepelt az óráim között. Mondanom sem szükséges, hogy a sokféle tantárgy nemcsak rengeteg időt vett igénybe, egyben nem kis próbatételt jelentett szakmai szempontból, ezért ritkán nyílt alkalom egy irodalmi áramlattal vagy életművel behatóbban foglalkozni. Azonban nyomban hozzáfűzném: ez a szerteágazó lefoglaltság nem ártott, sőt megkönnyítette később az egy területre, egy irodalmi jelenségre szorítkozó búvárkodásomat, oktatói működésemet. Lehet, hogy másképp nem vállalkoztam volna középiskolai tankönyvek írására.
– Éveken át főleg a 19. század magyar irodalmát szeminarizáltam, és ebből a korszakból merítettem doktori értekezésem témáját (Irodalom a kolozsvári századvégen). Így lettem viszonylag korán (majd professzorként is) irodalmunk egyik nagy korszakának előadója.
Talán nem szükséges a neveket felsorolni: Arany János, Madách Imre, Tompa Mihály, Jókai Mór, Kemény Zsigmond, Vajda János, Mikszáth Kálmán, Gyulai Pál. Folytathatnám a századfordulón jelentkező és a századelőn kibontakozó nemzedékkel: Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő, Justh Zsigmond, Iványi Ödön, Gozsdu Elek, Petelei István, Thury Zoltán, Csiky Gergely, Gárdonyi Géza, Bródy Sándor, Ambrus Zoltán, Tömörkény István, Krúdy Gyula.
Nem kis erőfeszítést jelentett számomra szűkre szabott óraszámban mindezt bemutatni. Ezért éreztem szükségét előadásaimat nyomtatásban megjelentetni. (Magyar irodalom a XIX. század második felében, Bukarest, 1980; Magyar irodalom a századfordulón, Kolozsvár, 1978 ). Persze, közben ki-kirándultam a 20. századba és a világirodalomba.
– Új Európa van születőben – más kontextusban más a recepció. Ugyanaz a műalkotás ma más életet él. Csak egy példát, de klasszikusat, és éppen a 19. századból. Arany János A walesi bárdok című költeményét lefordították walesi nyelvre. A remekműnek eget-földet rengető sikere van. Voltak már más fordítások, más próbálkozások is – Zolman Péter angol fordítása stb. – de egyiknek sem volt ekkora sikere, ilyen hatása. Európa nyugati és keleti „fele" ma másképp, jobban figyel egymásra? Sőt, születőben egy egységesülő kontinens? Hogyan reagál a 21. század elméletírása? Mi mindent kell újraírni?
– Azt hiszem, kérdésed az irodalmon túlmutató választ igényelne. Már maga a különböző irodalmak kölcsönhatása, a műfordítások szerepe a nemzeti kultúrák közeledésében igen sokféleképp értelmezhető. Szószaporítás lenne újra és újra elmondani, hogy minden kor (így a mi 21. századunk is) megbirkózik jelenbe épülő örökségével, értékeivel. Különösképpen gond az, hogy egy olyan, a nemzet életéhez és szellemi örökségéhez szorosan kötődő alkotó, mint Arany János költői világa, kivételesen gazdag nyelve, annak sajátos ízei miként közvetíthetők kellő színvonalon más nyelvű olvasók számára. Önkéntelenül Kosztolányi Dezső szállóigévé vált szavai jutnak eszembe: fordítani annyi, mint gúzsba kötve táncolni. A többi között jórészt ezzel is magyarázható, hogy az utóbbi időben megélénkültek a „kulturális modernség" és a szellemi kölcsönhatások körüli, különböző felfogásokat szembesítő viták. Ebben az „egymásra figyelésben" arról sem feledkezhetünk meg, hogy egy nemzeti irodalom elsősorban (már csak nyelve okán is) a nemzet életének, történelmi és szellemi-irodalmi örökségének, önismeretének vagy akár lelkiismeretének része, megjelenítője. Természetesen azoknak az egyetemes értékeknek is kifejezője, amelyeket már a reformkor nagyjai, Kölcsey, Vörösmarty megfogalmaztak. Mint ahogy figyelmet érdemlő, milyen közegben történnek meg ezek a találkozások, párbeszédek. A jeles irodalomtörténész, Horváth János vélekedése sok igazságot hordozó: az irodalom kétlaki növény, amelynek virágai a formák világában nyílnak, s a nemzeti irodalmak fejlődéstörténeti helyzetétől is függ, hogy melyik mikor fejti ki a maga egyediségét. Már ezért sem lehet a tolmácsolás, a szellemi értékek közvetítésének módja sem „röghöz kötött". Elég, ha a magyar irodalom több mint másfél évszázaddal ezelőtti „kulcsszavaira" gondolunk: haza és emberiség, népek hazája nagyvilág.
– Kötetek sorában foglalkoztál erdélyi magyar irodalommal. Gondoltál már egy teljes erdélyi magyar irodalomtörténet megírására? Eddigi tudományos tevékenységed mintegy előrejelzi...
– Az Erdélyben született magyar irodalom csakugyan foglalkoztatott (foglalkoztat), a régebbi és az első világháború utáni erdélyi (romániai) írókról, művekről több alkalommal írtam. Egy részük a szegedi székhelyű Madách Irodalmi Társaság kiadásában most megjelent válogatott írásaimban olvasható, a két háború közötti romániai magyar írókról készült közleményeim jórészt hazai folyóiratokban láttak napvilágot. Talán egyszer összegyűjtöm őket. Egyelőre megbízható irodalomtörténeti kézikönyvként ajánlom Pomogáts Béla többkötetes (2008–2010 között megjelentetett) kiváló irodalomtörténeti munkáját: Magyar irodalom Erdélyben.
– Bálint Tibor íróval sokat beszélgettünk a témáról: az író feladata, hogy megírja a maga korát. Ő a háború következményeit és a diktatúrát élte meg, hát két főműve a Zokogó majom és a Bábel tornya. Bálint Tibor írói feladatát elvégezte. Mire ösztönöz, illetve kötelez az irodalomtörténet-írás?
– Kétségtelen nem ritka, hogy egy alkotó el-mulaszthatatlan szükségét érzi, írói feladatának tekinti személyes élettapasztalait, élményeit írásaiban megörökíteni. Bálint Tibor valóban ezt tette. Némiképp módosítva kérdésed és a választ, bennem is felsejlettek korábbi élményeim újrateremtésére késztető gondolatok. Persze másképpen. Pédául úgy, hogy a magyar irodalom egyik nagy korszakáról több mint három évtizeddel ezelőtt megjelent egyetemi kézikönyvemet – azóta felgyűlt ismereteim alapján – továbbgondoljam, mintegy ötvözve az akkori és mostani élményeimet, gondolkodásmódomat. Nem föltétlenül tankönyvszerűen. A válogatott írásaimat tartalmazó, a Madách Irodalmi Társaság jóvoltából most megjelent gyűjteményes kötetem tulajdonképpen ilyen szándékkal is készült: szembesülni egykori, máig elkísérő élményeimmel. Azt hiszem, ez is szellemi léthelyzetek egyfajta újraélése.
– Európa történelmének utóbbi nyolc évtizede sok csodát és sok szörnyűséget produkált, sokszor ipari méretekben. Hamvas Béla, aki megélte mind a két világháborút, aztán a diktatúrát, politikai börtönt, aki életében egyetlenegyszer publikálhatott, „Óda a XX. századhoz" című esszéjében írja: mindezek után és csakis ezek után beérik az emberben egy bölcs derű. Az a derű pedig nem langyos jókedv, hanem túl jón és rosszon is az élet igenlése...
–Hamvas Bélához kapcsolódó kérdésedre – irodalmárként – a szintén hányatott életű, mellőzött Weöres Sándor jut eszembe, a saját belső világából oly mélyen merítő költő. Számomra ugyanis Hamvas szintén az egyén és a világ harmóniáját kereső, a lét értelmén töprengő alkotó, aki a mindennapok tapasztalataiból és az emberiség több évszázados tudományos teljesítményeiből, filozófiai kultúrájából alakítja ki, teremti meg (még nem teljesen feltárt) életművének világát. Kérdésed egyben másfajta hasonlóságra is emlékeztet: szellemi és testi megpróbáltatások közepette Hamvas Béla sem veszítette el tudósi tartását, jobbító szándékú hitét és „bölcs derűjét". Világszemléletét Patmosz című esszékötetében olvashatjuk: „Tudjuk, hogy az életnek célja nincs; értelme van. Az értelmet pedig maga az ember helyezi el önmagában azzal, hogy milyen életet tart a maga számára méltónak.”
- Min dolgozol most? Mik a terveid?
- Most éppen a Madách életművéről (jórészt erdélyi utóéletéről) megjelent írásaimat, a Madách
Imre Irodalmi Társaságban megtartott előadásaimat gyűjtöm össze. Mintegy bővíteni, kiegészíteni szeretném a 2003-ban Magyarországon kiadott gyűjteményemet. Elképzeléseim közül csak egyet említenék itt meg. Több évtizedes búvárkodásom folytatásaként könyvet szeretnék írni a korán elhunyt Török Gyuláról, akinek regényei, elbeszélései új színt jelentettek a 20. század első éveinek magyar prózájában. Remélem öröksége feltárásával sikerül erről másokat is meggyőzni.
Józsa István egyetemi oktató
Szabadság (Kolozsvár)

Lemondott a nagyváradi PKE rektora és igazgatója
Felajánlotta lemondását a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) rektora és gazdasági igazgatója a felsőoktatási intézmény gazdálkodásában és pénzügyvitelében feltárt hiányosságok és szabálytalanságok miatt.
János Szabolcs és Berei Annamária távozását hétfőn hozta nyilvánosságra a nagyváradi egyetem irányítását ellátó alapítók tanácsa. A testület egyúttal elrendelte a korábban elindított belső kivizsgálások folytatását, és meghagyta a szenátusnak a súlyos helyzet rendezéséhez és megoldásához szükséges intézkedések megtételét.
A magyar állam által finanszírozott PKE-n tapasztalt hiányosságok és szabálytalanságok október elején kerültek nyilvánosságra. Tőkés László európai parlamenti képviselő, az egyetem alapítók tanácsának elnöke egy hónappal ezelőtt jelentette be, hogy a 2008-ban akkreditált felsőoktatási intézmény tavalyi gazdálkodásában és pénzügyvitelében történtek rendellenességek, ugyanakkor az utóbbi évek folyamán a tanintézet jelentős adósságokat is felhalmozott.
A PKE-n kialakult, az alapítók tanácsa által aggasztónak nevezett helyzet tisztázása végett a stratégiai irányító és ellenőrző testület már idén februárban külső könyvszakértői kivizsgálást rendelt el, ezzel együtt pedig a gazdasági bizottságtól is átfogó jelentést kért az egyetem gazdálkodásáról.
Az alapítók tanácsa szeptemberben meghallgatta az egyetem gazdasági helyzetéről és gazdálkodásáról szóló könyvszakértői jelentést, továbbá a gazdasági bizottság, valamint a Sapientia-rendszert felügyelő programiroda igazgatójának helyzetértékelését.
Mindezek alapján kivizsgálást rendeltek el a felelősség megállapítása, valamint a kialakult helyzet orvoslása céljából, ugyanakkor jelezték azt is, hogy az egyetem gazdasági hátterét biztosító Sapientia Alapítvánnyal szorosan együttműködve kívánnak rendet teremteni a fennálló helyzetben. Mint ismert, a Sapientia Alapítvány a magyar állami normatív támogatásokat kezelő és felügyelő finanszírozóként biztosítja mind a PKE, mind a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem működését. A PKE évek óta az alapítvány révén kapja a magyar állami pénzeket, a támogatás tavaly 621 millió forint (8,7 millió lej) volt.
A hiányosságok feltárása nyomán a kolozsvári székhelyű Sapientia Alapítvány átvette a PKE pénzügyi tevékenységének, valamint a magyar államtól kapott támogatás kezelésének teljes ellenőrzését, ennek keretében ettől a tanévtől kezdődően a magyar állami pénzeket csak az alapítvány jóváhagyásával költhetik el a nagyváradiak.
A PKE alapítók tanácsának hétfői közleménye szerint a rektor és a gazdasági igazgató az eddigi kivizsgálás, illetve az elkészített szakértői jelentés következtetései alapján, a testülettel egyetértésben mondtak le tisztségükről.
Az alapítók tanácsa jelezte, elengedhetetlenül fontosnak tartja egy új pénzügyi és gazdasági terv kidolgozását, a Sapientia Alapítvánnyal kötött megállapodás meghagyásainak következetes végrehajtását és az egyetem fenntartójával való szoros együttműködést.
A hatályos tanügyi törvények és az egyetemi charta előírásainak megfelelően a PKE jó működésének személyi feltételeit a rövidesen összeülő szenátus hivatott biztosítani.
Szabadság (Kolozsvár)

Kiállítás a magyar emigrációról
A 17–19. század közötti törökországi magyar emigráció életébe nyújt bepillantást a november 12–17. között a nagyváradi várban látható fényképtárlat.
A fotókiállítás az egri Eszterházy Károly Főiskolán volt látható, mely dr. János Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem leköszönő rektora és dr. Verók Attila, az egri főiskola dékánhelyettesének személyes kapcsolatának és kezdeményezésének köszönhetően most Nagyváradra kerül, tájékoztatta a sajtót tegnap Huszár István Nagyvárad alpolgármestere. Mint elmondta, a nagyváradi polgármesteri hivatal társszervezője ennek a tárlatnak, melyet november 12-én délelőtt tizenegy órától nyitnak meg a nagyváradi vár L. épületében. A kiállítás ingyen látogatható november 17-ig naponta 9–17 órák között. Huszár István elmondta, hogy a polgármesteri hivatal meghívókat küld ki a magyar tanintézményekhez, illetve magyar-, és történelemtanárokhoz abban bízva, hogy minél többen látni fogják a tárlatot, mely Nagyváradról a kolozsvári Erdélyi Múzeum Egyesület székházába fog átkerülni.
A száműzetés mindennapjai
A nagyváradi kiállítás megszervezésében tevékenykedő Mihálka Nándor történész a tárlat kapcsán a sajtótájékoztatón tudatta, hogy egy több mint nyolcvan felvételből álló fényképkiállításról van szó. „Az egész kiállításnak az a koncepciója, hogy a 17. századtól kezdve a 19. századig a magyar jelenlétet dokumentálták Törökországban, Thököly Imrétől, Mikes Kelemenen és Rákócziékon át Kossuth Lajosig. A magyar emigráció jelenlétének helyszínei, emlékhelyei, valamint különböző dokumentumok felvételei lesznek láthatók, kezdve a rodostói Rákóczi laktól a Kossuth Lajos emlékszobáig és emlékházig, valamint a hozzájuk kapcsolódó egyéb épületek, utcák, paloták is láthatók, melyekben a kor szultánjai és pasái laktak”. Mihálka Nándor kifejtette, hogy érdekes dokumentumokról is készültek fényképek, többek között olyan levelekről, amelyek árulkodnak arról, hogy milyen úton-módon történt, és mennyibe került Kossuth Lajosnak a költöztetése egyik városból a másikba, melynek költségét egyébként a török állam teljes egészében magára vállalta. Mint mondta, a tárlaton feltárulnak a magyar történettudomány számára újdonságnak számító információk is, de ezek nem nagy volumenű felfedezések, hanem inkább a törökországi magyar emigráció mindennapjaiba nyújtanak mélyebb bepillantást. Külön érdekessége a kiállításnak az, hogy megmutatja azt, maguk a törökök miképpen viszonyultak a magyar emigrációhoz. A tárlat anyagából az derül ki, mondta Mihálka Nándor, „hogy a magyar emigráció jól érezte magát Törökországban, és rendkívül hálás is volt ezért, mert a törökök mindent elkövettek annak érdekében, hogy otthonosan és kényelmesen érezzék magukat magyarjaink Törökországban.”
Pap István
erdon.ro

Nagy adósság a partiumi egyetemen
Késéssel elszámolt pályázati pénzek, egy nagy összegű bankkölcsön törlesztése során felmerült nehézségek, a bevételeket túlszárnyaló kiadási költségek – lapunk értesülései szerint többek között ezek a tényezők vezettek a Partiumi Keresztény Egyetem működésében idén feltárt súlyos gazdasági-pénzügyi helyzethez.
A Krónika úgy tudja, a nagyváradi felsőoktatási intézmény adóssága mára meghaladja a 3,5 millió lejt, a pénzügyi gondokat pedig a jelenlegi vezetőség „megörökölte”. Az egyetem vezetői egyelőre nem nyilatkoznak.
Mintegy 3,5 millió lejes (közel 800 ezer euró) adósságot halmozott fel lapunk információi szerint az elmúlt hat évben a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE), amelynek rektora és gazdasági igazgatója nemrég felajánlotta lemondását. Nagy mértékben a tetemes hiány vezetett oda, hogy – mint arról beszámoltunk – ettől a tanévtől a Sapientia Alapítvány ellenőrzi a nagyváradi felsőoktatási intézmény pénzügyi tevékenységét, és a magyar államtól kapott támogatás kezelését.
A Sulyok István Református Főiskola jogutódjaként 1999-ben alakult, 2008-ban akkreditált, első romániai magyar egyetem gazdálkodásában tetten érhető hiányosságok már az év elején nyilvánvalóvá váltak az intézményben. Emiatt a stratégiai irányító- és ellenőrző testületeként működő alapítók tanácsa februárban külső könyvszakértői kivizsgálást rendelt el a pontos kép felvázolására, ugyanakkor a gazdasági bizottságtól is átfogó jelentést kért az egyetem gazdálkodásáról.
A Krónika birtokába került adatok szerint a pénzügyi gondok még a jelenlegi vezetőség előtti időszakból eredeztethetők, 2009 óta ugyanakkor folyamatosan gyarapodott a PKE adóssága, különösen 2012-ben és 2013-ban, amikor egyaránt több mint egymillió lejjel nőtt a költségvetési hiány. A tavaly foganatosított költségmegtakarítások nyomán a deficit az egy évvel korábbihoz képest közel felére csökkent.
Úgy tudjuk, az egyik legnagyobb „lyukat” az ütötte a felsőoktatási intézmény büdzséjében, hogy a PKE összesen tizennégy alkalommal pályázott a Magyarország–Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program (HURO) keretében, ezek a projektek pedig pénzügyi szempontból ráfizetésnek bizonyultak.
A PKE egyebek mellett olyan HURO-projektekben vett részt, mint például a romák munkaerőpiaci integrációjának elősegítése a Bihar–Hajdú-Bihar Eurorégióban, határmenti pedagógusközösségek interkulturális kompetenciáinak erősítése, felnőtt- és szakképzési együttműködés, és a 14 pályázat keretében összesen mintegy 750 ezer eurót hívott le. Az ezeken a pályázatokon való részvétel ugyanakkor önrészt is feltételezett, ezeket a költségeket pedig az utólagos elszámolásig saját forrásból kellett fedezni.
Ezeknek a költségeknek a fedezésére az egyetem bankhitelt vett fel, amelynek összege információink szerint tavaly több mint 300 ezer euróra rúgott. Mivel csak késéssel számolta el a HURO-projekteket, az egyetem nem tudta tartani a kölcsön viszszafizetésére vállalt ütemtervet, emiatt a kamat és a hitelkeret évről évre növekedett. Ráadásul mivel a kölcsön kamatát a PKE nem számolhatta el költségtételként a Sapientia felé, kizárólag saját jövedelméből fedezhette volna, amiből viszont nem futotta.
De nemcsak a bankkölcsön törlesztése okozta a hiányt a tanintézet költségvetésében, hanem az is, hogy a kiadások meghaladták a bevételeket. Bár a PKE jövedelme – ahol a magyar állami finanszírozás jelenti a legnagyobb tételt – évről évre nőtt (hat évvel ezelőtt 5,1 millió, 2014-ben pedig 12,1 millió lejből gazdálkodhatott az egyetem), a működési költségek 2009 óta folyamatosan túllépték a hozzájuk rendelt bevételeket; a legnagyobb mértékben 2012-ben, 110 százalékkal.
Úgy tudjuk, a súlyos pénzügyi helyzetbe került egyetem 2013-ban késve tudta kifizetni közterheit a román államnak, emiatt a pénzügyi hatóság zárolta a számláit, és több mint 300 ezer lejes büntetőkamatot rótt rá. Tetézi a PKE hiányát, hogy a diákok számára előnyös lakhatási lehetőséget biztosító Arany János kollégium veszteséges, mintegy egymillió lejes fenntartása tavaly a bevétele közel kétszeresére rúgott. A Krónika úgy tudja, az idén végzett külső könyvszakértői vizsgálat arra tett javaslatot, hogy a gazdasági döntések a jövőben egyetlen döntéshozó kezében összpontosuljanak a PKE-nél, aki felel a költségvetés betartásáért.
Mint ismert, az alapítók tanácsa nemrég elrendelte a korábban elindított belső kivizsgálások folytatását, és meghagyta az egyetem szenátusának a súlyos helyzet rendezéséhez és megoldásához szükséges intézkedések megtételét. János Szabolcs rektor és Berei Annamária gazdasági igazgató az eddigi kivizsgálás, illetve az elkészített szakértői jelentés következtetései alapján, a testülettel egyetértésben ajánlotta fel lemondását.
Különben a történtek nyomán hasonló döntést hozott Horváth Gizella rektorhelyettes és Balogh Brigitta tudományos titkár is. Lapunk úgy tudja, lemondólevelében Berei Annamária felhívja a figyelmet, hogy bár számtalanszor, több vezetőségi testületben jelezte a komoly gazdasági nehézségeket, ezek megoldása érdekében évekig nem tettek lépéseket.
A gazdasági igazgató szerint a független pénzügyi és gazdálkodási átvilágítás szerkezeti problémákat állapított meg, a kialakult hiány mértéke pedig egy folyamat eredménye, ami már 2009 előtt elkezdődött. Berei egyébként kifogásolja, hogy az alapítók tanácsa által októberben megbízólevél alapján kijelölt, további ellenőrzésekkel megbízott bizottság tagjai – köztük a megbízó levélben nem szereplő Pajzos Csaba gazdasági bizottsági elnök, a közgazdaság-tudományi kar dékánja – azonnali lemondását követelték.
Lapunk szerette volna reagáltatni a kialakult helyzetre a PKE vezetőit. János Szabolcs rektortól, illetve az alapítók tanácsa alelnöki, valamint az egyetem igazgatótanácsa elnöki tisztségét betöltő Tolnay Istvántól azonban egyaránt azt a választ kaptuk, hogy közös megegyezés alapján csak a szenátus november 18-ai ülése után nyilatkoznak.
Belső forrásaink szerint az egyetem két vezető testületében betöltött tisztsége folytán Tolnay mindvégig részt vett a döntéshozatalban, és rálátása volt a gazdálkodási nehézségekre, az eladósodás mértékére. A felsőoktatási intézmény berkeiben sokan azt is furcsállják, hogy csak most robbant ki az ügy, és hogy a lehetséges felelősök közül mindössze két személyt nevesítettek. A szenátus ülésén várhatóan hangsúlyosan terítékre kerül a tanintézet gazdasági helyzete, valamint a PKE különböző testületeinek a felelőssége.
Krónika (Kolozsvár)

Áskálódás, hitelrontás, hisztériázás a PKE nehézségei kapcsán
A romániai magyar sajtóban egyre-másra jelennek meg olyan írások, amelyek a nagyváradi székhelyű Partiumi Keresztény Egyetem „súlyos” helyzetét ecsetelik, miközben a felsőoktatási intézet illetékesei higgadtan nyilatkoznak. Magyarországon a balliberális oldal a kormány elleni támadásra használja fel az egyetem gazdasági nehézségeit.
Még a bulvártól és a kültelki hírlapírástól távolabb álló kolozsvári Krónika is olyan vészjósló beszámolókkal állt elő, amelyekben úgy röpködnek a számok, adatok, minősítések és konklúziók, hogy azok mögött nem állnak sem nevek, sem dokumentumok. Az „értesülés-publicisztika” eklatáns példája a Nagy adósság a partiumi egyetemen címmel frissen megjelent és széles körben átvett összefoglaló, amelynek leglényegesebb mondata ez: „Lapunk szerette volna reagáltatni a kialakult helyzetre a PKE vezetőit. János Szabolcs rektortól, illetve az alapítók tanácsa alelnöki, valamint az egyetem igazgatótanácsa elnöki tisztségét betöltő Tolnay Istvántól azonban egyaránt azt a választ kaptuk, hogy közös megegyezés alapján csak a szenátus november 18-ai ülése után nyilatkoznak.” A szerkesztőség ezzel gyakorlatilag beismeri, hogy semmit sem tudott meg, mégis mindent megírt…
A sajtóbeszámolók azt próbálják sugallani, hogy a magyar állam nem a megfelelő helyre adja évek óta azt a támogatást, amit az egyházi hátterű erdélyi egyetemnek ad. Merthogy arra sokan másoknak is fáj a foguk.
A PKE Alapítók Tanácsa pár órával ezelőtt kiadott közleményében sietett leszögezni: az egyetemen az oktatói, nevelői és tudományos munka, sőt az építkezés is rendben, fennakadások nélkül zajlik, és ez a jövőben is így lesz. A rövid tájékoztató kommüniké szó szerint így hangzik: „A Partiumi Keresztény Egyetem Alapítóinak Tanácsa ezúton hozza a nyilvánosság, a szülők és a hallgatók tudomására, hogy az egyetemen kialakult válságos helyzet kezelése folyamatban van. Az egyetem szenátusának november 18-ra kitűzött ülése várhatóan újabb lépést fog jelenteni a helyzet normalizálásának irányába. Eredeti küldetésének eleget téve, az Alapítók Tanácsa továbbra is azért munkálkodik, hogy az erdélyi magyar felsőoktatási hálózat első magánegyeteme a jövőben is stabil, megbízható és fejlődő intézménye legyen erdélyi közösségünknek. Amint azt az új épületszárny befejezésének közelgő időpontja is üzeni, az átmeneti válságos idők múltán sikeresen folytatódhat az oktatás, építkezés és a tudományos munka.” Az Alapítók Tanácsának nevében jegyzi Tolnay István alelnök.
R. B. M.
itthon.ma//erdelyorszag

Tájékoztatás a Partiumi Keresztény Egyetemről
A Partiumi Keresztény Egyetem Alapítóinak Tanácsa ezúton hozza a nyilvánosság, a szülők és a hallgatók tudomására, hogy az egyetemen kialakult válságos helyzet kezelése folyamatban van. Az egyetem szenátusának november 18-ra kitűzött ülése várhatóan újabb lépést fog jelenteni a helyzet normalizálásának irányába.
Eredeti küldetésének eleget téve, az Alapítók Tanácsa továbbra is azért munkálkodik, hogy az erdélyi magyar felsőoktatási hálózat első magánegyeteme a jövőben is stabil, megbízható és fejlődő intézménye legyen erdélyi közösségünknek.
Amint azt az új épületszárny befejezésének közelgő időpontja is üzeni, az átmeneti válságos idők múltán sikeresen folytatódhat az oktatás, építkezés és a tudományos munka.
Nagyvárad, 2015. november 13.
Az Alapítók Tanácsának nevében
Tolnay István alelnök
Nyugati Jelen (Arad)

PKE: kezelik a válságos helyzetet
Folyamatban van a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen kialakult válságos helyzet kezelése – hívta fel a figyelmet szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében Tolnay István, a felsőoktatási intézmény alapítói tanácsának alelnöke.
Rámutat, a helyzet normalizálódását a szenátus november 18-ai ülésétől várják. „Eredeti küldetésének eleget téve, az Alapítók Tanácsa továbbra is azért munkálkodik, hogy az erdélyi magyar felsőoktatási hálózat első magánegyeteme a jövőben is stabil, megbízható és fejlődő intézménye legyen erdélyi közösségünknek" – áll a közleményben, amely „átmeneti válságos időknek" nevezi az egyetem nehézkes anyagi-pénzügyi helyzetét. A Krónika úgy tudja, a nagyváradi felsőoktatási intézmény adóssága meghaladja a 3,5 millió lejt.
Krónika (Kolozsvár)

„Ha nincsenek diákok, nincsenek oktatók” – Konferencia az erdélyi magyar felsőoktatás helyzetéről
A romániai magyar felsőoktatás szakmai-szervezeti kérdéseit járta körül az Erdélyi Szövetség legutóbbi konferenciáján, amelynek védnöke és egyik előadója dr. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott volt.
A szakmaiság mellett az irodalom is helyet kapott a tanácskozása kezdetén: dr. Hévizi Józsa elnök köszöntő szavai után Rafain Enikő olvasta fel saját sorait szülőföldjéről, amelyet aztán dallal és verssel is kiegészített. „Erdély a kimeríthetetlen múlt. Az időnek kútja, melyből nem fogy ki soha a tartalom – szóltak a prózai mű sorai. – Mi, magyarok bárhol is éljünk a nagyvilágban szétszóródva, örökké összetartozunk.” Szót kapott Borhy Józsa, Hévizi Józsa édesanyja is, aki – a konferenciának helyt adó Szent Margit Gimnázium egykori diákjaként – nagy átéléssel mondta el Harmos Andor Visz az Isten című versét.
Dr. Szili Katalin megmaradásunk zálogaként emelte ki az erdélyi felsőoktatást, és jelképesnek tartotta, hogy e rendezvényre épp a Magyar Nyelv Napja és a Magyar Szórvány Napja között került sor. A miniszterelnöki megbízott egy néhány évvel ezelőtti személyes élményét osztotta meg Szlovákiából, ahol egy fiatal magyar tolmácslány már nem tartotta magát magyarnak, hiszen csak a nagyszüleivel beszélt a család anyanyelvén. Szili Katalin rámutatott: még ma is a kultúrák közötti különbségek válaszútján állunk. Vajon van-e homogén, centralizált európai kultúra, vagy a nemzeti sokféleség határozza meg a térséget? Nem kérdés, hogy Európa ez utóbbitól lesz erős, legfontosabb feladatunk tehát a szülőföldünk és identitásunk megőrzése. Ma már a fundamentumokig kell visszamennünk nyelvünk, kultúránk megőrzésében, s ebben az oktatásnak kulcsszerepe van. Az erdélyi és magyarországi egyetemek hallgatóinak 60%-a nem akar a szülőföldjén maradni – hangsúlyozta a miniszterelnöki megbízott asszony. S bár a mobilitás jó dolog, vonzóvá kell tenni a szülőföldöm maradás alternatíváját is. Szili Katalin saját feladatának az igények koordinálását tekinti, de hangsúlyozta: a megvalósítás menetét a helyi értelmiségi közösségeknek kell kidolgozni.
Hévizi Józsa ez utóbbi gondolathoz kapcsolódva a skót önkormányzás példája nyomán a gazdasági megerősödést emelte ki, továbbá az ezzel párhuzamosan erősítendő egyházi autonómia fontosságát, vagyis nagyobb mértékben kell támogatni a határon túli egyházakat. Dr. Vekov Károly nyugdíjas egyetemi tanár, történész-művelődéstörténész – egyben a konferencia egyik szervezője – „Visszapillantás az erdélyi magyarsággal szemben alkalmazott román politikára az elmúlt majd száz évben” címmel olvasta fel írását. Az előadás kevésbé a jelen oktatási problémáira koncentrált, inkább részletes történelmi áttekintést nyújtott a 19. századig visszamenően a román történelemről, fókuszában a magyarság elleni nyílt és burkolt politikai stratégiákról. A művelődéstörténész elemezte, hogyan állt a Habsburgok mellé a számszerűleg megerősödött, összefogó románság, és hogyan éleződött ki az első világháború idejére a román–magyar ellentét. A huszadik századi románosítás során fokozatosan és folyamatosan megfosztották a magyarságot szellemi-gazdasági javaitól, és egyre inkább teret hódítottak a nacionalista-soviniszta nézetek. Napjainkban ez a nyelvhasználat visszaszorításában, a médiumok korlátozásában, a kiadók ellehetetlenítésében érhető tetten. Fájdalmas tünet, hogy a magyar történelmet nem oktatják a középiskolákban, a történelmi hősöket átkeresztelik a tankönyvekben. A felsőoktatásban elszabotálják az állami finanszírozású egyetemek támogatását, felszámolják az etnikai csoportok intézményeit. Ahhoz, hogy ez a jelenleg sajnos sikeres stratégia más irányt vegyen, a román politika alapállásának kell megváltoznia – hangsúlyozta zárásképp az előadó.
Dr. Tonk Márton egyetemi tanár, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem dékánja „Romániai magyar felsőoktatás: helyzetkép és stratégiai kihívások” című előadásában megköszönte a kormánynak, amit a Sapientia Tudományegyetemért tett, hiszen az erdélyi magyarság létkérdése az iskola. Bár az oktatási „problémacsomag” keretei nem nemzetspecifikusak (a minőség–mennyiség problémájából fakadnak), az erdélyi magyarságnak speciális kihívásokkal kell szembenéznie. 1992 és 2011 között a magyar népesség 25%-kal csökkent Erdélyben, és ahogy a Sapientia egy kedves idős portása mondta egyszer a dékánnak: „Ha nincsenek diákok, akkor nincsenek dékánok, oktatók, de én, a kicsi kapus sem vagyok”. A 2010-ig kialakult magyar felsőoktatási hálózat hat pillérre támaszkodik: ezek a Babeş-Bolyai, a Marosvásárhelyi Orvosi, a Marosvásárhelyi Művészeti, a Sapientia és a Partiumi Keresztény Egyetem, valamint a Protestáns Teológiai Intézet. Az utóbbi három magánegyetem, amely magyarországi támogatást élvez. E három intézményben és a magyarországi egyetemek kihelyezett szakjain lehet megvalósítani a legfontosabb nemzetpolitikai stratégiákat – hangsúlyozta az előadó. Dr. Tonk Márton grafikonokon mutatta be részletesen a hallgatói arányszámok alakulását az évek során, amely nemcsak a magyar diákok viszonylatában mutat radikális csökkenést. A statisztikák fő konklúziója, hogy olyan szakokat kell indítani Romániában, amelyek még nincsenek magyar nyelven. Nem kérdés, hogy az erdélyi magyarságnak joga van állami finanszírozású egyetemet működtetni. A reálpolitikai megoldást az intézmények összefűzése és a közös stratégia kialakítása jelenti.
A tanácskozás újabb részében nem kevésbé tanulságos statisztikákat láthattunk a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvosképzés múltjáról és távlatairól, amelyek szintén alátámasztották, hogy a demográfia ismerete nélkül nincs értelme felsőoktatási problémáról beszélni. Az idén hetven éves egyetem – amely egy bukaresti pártutasítás következtében 1962-ben lett vegyes nyelvű intézmény – számos problémával küzd. 2011-ben fogadta el a MOGYE az új chartát és 2012-ben született kormányhatározat az új kar alapításáról, de 2014-ben a magyar tisztségviselők lemondtak a be nem tartott egyezmény miatt. Jelenleg 23%-os az egyetemen a magyar oktatók aránya. Emellett jelentős fejlesztések is zajlanak az egyetemen: épül a gyógyszerészeti kar, sportlétesítmények és egyéb beruházások kapnak támogatást. A magyar lakosság születési arányszámának csökkenését, az asszimilációt itt is – mint más térségekben – csak a hagyományokra épülő értékrend, a családközpontúság, a szülőföldön való boldogulás segítése és főleg a gyermekvállalás állíthatná meg.
A konferencia befejező szakaszában Tolnay István, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Igazgatótanácsának elnöke az erdélyi-partiumi magyar nyelvű egyházi tanintézmények huszonöt évét tekintette át, a feltárult lehetőségektől a (rideg) valóságig. Az egyházi iskolák évszázadokon át hitbeli és nemzeti megmaradásunk zálogai voltak, kevés nép dicsekedhetett ennyi és ilyen jelentős tanintézménnyel. A trianoni tragédia súlyos következménye lett azonban az utódállamokban az egyházi magyar iskolarendszer összezsugorítása; majd az 1948-as államosítás után az elorozott református intézményekből csak néhány középiskolát sikerült újraindítani, törvényi háttér nélkül. (1918-ban az erdélyi iskolák közel háromnegyede még felekezeti volt.) A globalizáció és identitásvesztés szorításában különösen fontos az évszázados hagyományú erdélyi egyházi oktatás helyreállítása. Bár az idén tavasszal életbe lépett oktatási törvény jobb, mint az előzőek, a felekezeti oktatás szempontjából még mindig nem megnyugtató: továbbra is egybemossa a felekezeti és magánoktatást. Tovább kell tehát harcolni, ám jó jel, hogy több egyházközség új óvodák, iskolák indítására készül.
Befejezésképp dr. Bodó Barna – 2007-ig a Babeş-Bolyai Tudományegyetem politikatudományi tanszékének adjunktusa, jelenleg a Sapientia Egyetem nemzetközi kapcsolatok tanszékének munkatársa – a kisebbségi iskolaválasztás kérdéseiről beszélt. A kisebbségi lét nehézségeit vizsgálva érdemes kiemelni a nemzeti identitásválság formáit: a hétköznapi életből kiszorított identitást; annak negatívvá formált alkotóelemeit; illetve a legsúlyosabb formát, a rasszizmust. A választóvonal tömb és szórvány között az iskolaválasztás tekintetében a legmarkánsabb. A statisztikák azt mutatják, hogy tömbben sokkal többen választják az anyanyelvi iskolát. Bár az oktatás meghatározó az anyanyelv őrzésében és művelésében, az egész felelősség nem hárítható az iskolákra. A szülők felelősségének megvitatása általában nem szerepel az oktatással kapcsolatos napirendeken, és ezen a helyzeten a civil kezdeményezés sokat segíthetne. (Dr. Bodó Barna átfogó kutatása a Mozaik2011 – Magyar Fiatalok a Kárpát-medencében című tanulmánykötetben jelent meg.)
Az Erdélyi Szövetség hagyományos és megszokott vendégszeretetének köszönhetően a közönség és az előadók a szellemiek után egy kis harapnivaló mellett is megismerhették egymást.
Laik Eszter
irodalmijelen.hu

A PKE szenátusa elfogadta a vezetők lemondását
A magyar állam által fenntartott Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) szenátusa a szerda estébe nyúló ülésén elfogadta az oktatási intézmény vezetőinek a lemondását – áll a szenátus közleményében.
János Szabolcs rektor, Berei Annamária gazdasági igazgató, Horváth Gizella rektorhelyettes és Balogh Brigitta tudományos titkár azt követően nyújtotta be lemondását, hogy egy belső vizsgálat hiányosságokat és szabálytalanságokat tárt fel a felsőoktatási intézmény gazdálkodásában és pénzügyvitelében.
Amint arról beszámoltunk, a Krónika birtokába került adatok szerint az egyetem az elmúlt években mintegy 3,5 millió lej (közel 800 ezer euró, 245 millió forint) adósságot halmozott fel. A szenátus közölte: az egyetem új vezetőinek megválasztásáig a lemondott tisztségviselők ügyvivői státusban látják el feladataikat.
„A szenátus elkötelezte magát a kialakult gazdasági helyzet következetes kezelése mellett, és tájékoztatja a közvéleményt, hogy az egyetem elfogadott költségvetése biztosítja az oktatási és kutatási tevékenység zökkenőmentességét, valamint az intézmény pénzügyi kötelezettségeinek a maradéktalan teljesítését” – áll a közleményben.
Az egyetem döntéshozó testülete azt is közölte, hogy befejezéséhez közeledik az egyetemi székház építése, küszöbön áll a doktori képzés beindítása anyaországi partnerintézményekkel együttműködésben, és az ütemtervnek megfelelően zajlik egy, a hallgatók munkaerő-piaci elhelyezkedését segítő európai uniós forrásokból támogatott nagyszabású projektje.
Pálfi József egyetemi docens, a szenátus elnöke az MTI-nek elmondta, a PKE-n folyamatban van a tisztségviselők megválasztása. „Már túl vagyunk a tanszékvezetők megválasztásán, megtörtént a kari tanácsok megválasztása, következik a dékánok és a rektor megválasztása. A választási menetrendnek megfelelően március elején lehet új rektora az egyetemnek” – nyilatkozta a szenátus elnöke. A hiányosságok észlelése nyomán az erdélyi magyar felsőoktatásra szánt magyar állami támogatásokat kezelő Sapientia Alapítvány átvette a PKE pénzügyi tevékenységének az ellenőrzését, és ettől a tanévtől a magyar állami pénzeket csak az alapítvány jóváhagyásával költheti el a nagyváradi egyetem.
A Partiumi Keresztény Egyetem a Tőkés László korábbi református püspök által 1990-ben alapított Sulyok István Református Főiskola jogutódja. Az 1999-ben alakult, 2008-ban akkreditált intézményt a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel együtt a magyar állam tartja fenn.
Krónika (Kolozsvár)

A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet lefejezése (Ötvenhat Erdélyben)
A román kommunista hatalom által a Bolyai Tudományegyetem ellen indított per szerves részének tekintjük a Kolozsvári Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézet (ez volt a hivatalos megnevezése!) hallgatói és tanárai megfélemlítésére, ellehetetlenítésére kezdeményezett retorziót, a letartóztatások, bebörtönzések 1958. március 15-e és 1959 novembere közötti sorozatát. Összesen huszonegy teológust, illetve időközben felszentelt fiatal lelkészt ítélt el a Kolozsvári Katonai Törvényszék. Négy csoportban ítélték el őket.
Az első csoport ellen az volt a vád, hogy a kolozsvári gimnazista Burchard Márta „rendszerellenes” verseit terjesztették. Alig töltötte be a tizenhetedik életévét, amikor 1959. március 15-én (a Securitate kéjes élvezettel választotta a letartóztatás időpontjaként március 15-ét! – T. Z.) a diáklányt letartóztatták. Két hónapi vizsgálati fogság után tiltott dokumentumok őrzésének, terjesztésének vádjával tizenkét év börtönbüntetésre ítélték. A nők számára kijelölt csíkszeredai és arad-gáji börtönben raboskodott. Az utóbbiból szabadult 1962. szeptember 27-én. Szabadulása után érettségizett, két éven át egyetemre is járt, majd fényképészként választotta a kitelepedést Németországba. Burchard Márta ötvenhatos versei jelentették az ürügyet a kiváló kolozsvári tanárnő, Imre Magda letartóztatására. Valójában e letartóztatás, majd a súlyos börtönbüntetés is az erdélyi református egyház ellen irányult: Imre Magda édesapja, az 1947-ben a román állam által nyugdíjba kényszerített, sziklaszilárd és megingathatatlan jellemű Imre Lajos harminc éven át a gyakorlati teológia tanszékének nemzetközi hírnevű, korszak-meghatározó professzora volt, életművében az elmélet és a gyakorlat, a tudományos munka és a lelkipásztori szolgálat szorosan összefonódott. Nem véletlen, hogy egyetemes mércével mérhető munkásságáról, életművéről a holland Magda van der Ende írt nagyszerű doktori disszertációt!
Imre Magdát, Oláh Tibor színházi kritikus, műfordító feleségét 1959. április 4-én azért tartóztatták le, mert nem jelentette fel Burchard Mártát ötvenhatos versei miatt. A vád ezúttal is: tiltott írások, dokumentumok őrzése, terjesztése. S tíz év börtönbüntetés. Imre Magda nemcsak a csíkszeredai és aradi börtön embertelen világát ismerte meg – miközben a kosárfonást tanulgatta –, hanem a nagyváradi fegyház egyedi „atmoszféráját” is. Az 1964/411-es, amerikai nyomásra született törvényerejű rendelet alapján a szabadulásakor – 1964. április 15. – a büntetés le nem töltött részét ugyan elengedték, de a tanügybe soha nem kerülhetett vissza. Előbb fizikai munkásként, majd a kolozsvári Carbochim vállalat műszaki rajzolójaként, 1976-tól pedig az Erdélyi Református Egyházkerület nyugdíjpénztárának tisztviselőjeként kereste a kenyerét.
A teológuscsoport elsőrendű vádlottja a kiváló szónokként, tollforgatóként, professzorként ismert, nemrég elhunyt Péter Miklós biharvajdai helyettes református lelkész volt, akit 1959. március 22-én tartóztattak le. A Kolozsvári Katonai Törvényszék tiltott dokumentumok, iratok terjesztése vádjával tizennégy év börtönbüntetésre ítélte. Péter Miklós végig a szamosújvári börtönben raboskodott. A már említett 1964/411-es törvényerejű rendelet alapján szabadult 1964. augusztus 2-án. Belényesen, Érselinden, Mónospetriben, Sütő András szülőfalujában, Pusztakamaráson volt helyettes lelkész, majd Pankotán és Bethlenben parókus lelkész. Az 1989. decemberi rendszerváltás után 2001-ig vallástanár a kolozsvári Református Kollégiumban, 2002-ben a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem protestáns teológiai karán, 2002-től a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen docens, tanszékvezető tanár. Börtönemlékeit az Akik imádkoztak üldözőikért. Börtönvallomások, emlékezések című, 1996-ban megjelent kiadvány második kötetében közölte.
A protestáns teológusok második csoportjának perében az elsőrendű vádlott a rendszerváltás után a Hazáért és a Szabadságért 1956-os Emlékéremmel, a Bethlen Gábor- és Julianus-díjjal, posztumusz Magyar Örökség-díjjal kitüntetett, alsósófalvi származású Fülöp Gábor Dénes református lelkész volt. Ebben a perben ítélték el Adorjáni Dezső evangélikus teológust és Böjte Sándor kolozsvári szerszámlakatost, Böjte Csaba édesapját. A Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács bukaresti levéltárában őrzött P(enal) 3427-es jelzetű perirat dokumentumait abszurd drámaként kell olvasnunk! 1959. július 7-én tartóztatták le Fülöp Gábor Dénest, a marosvásárhelyi Vártemplom akkori segédlelkészét. Kezét, lábát megbilincselve külön repülőgéppel (micsoda „luxus”!) szállították a kolozsvári repülőtérre, onnan a Securitate Árpád utcai börtönébe. A marosvásárhelyi Vártemplom lépcsőjén a letartóztatást Fényes Ferenc százados vezényelte le, aki a református felekezetű gyanúsítottak vallatására „szakosodott”.
„A Teológiát nagyon nagy ellenségnek tartották. Vallatóim kitaláltak egy hazug történetet, melyben valódi emberek szerepeltek, a barátaim és én is. Például Adorjáni Dezső teológustársam, zseniális zenészember, jó barátom volt. Azzal vádolták, hogy 1957. március 15-én a teológusok reggeli áhítatán a magyar himnuszt játszotta az orgonán. Valójában azon a reggelen a Farkas utcai világhírű műemlék templomban kántorizált. Hét évet kapott, csak azért, mert el akarták ítélni. A letartóztatások másik ürügyéül szolgált, miszerint a Nagy András teológiai professzor házában tartott bibliakörön a forradalom napjaiban állítólag arról beszéltünk, hogyan lehetne kiszabadítani a magyarországi foglyokat, akiket Budapest felől Kolozsváron át szállítottak a Szovjetunióba. Az én vádpontjaim között is szerepelt ez a bibliakör. Én viszont soha nem jártam Nagy András házában! Soós Ferencet, akit korábban iszonyú kínzások után halálra ítéltek, rá akarták venni, hogy tanúskodjék ellenem. Kicsikartak belőle egy hamis tanúvallomást, de amikor megbilincselten megjelent a tárgyalásomon, visszavonta azt, és védőtanúmmá lett. A fő vádpont ellenem az volt, hogy 1957. március 15-én imádkoztam a magyar népért és az októberi foglyokért azon a reggeli áhítaton, ahol Adorjáni Dezső a magyar himnuszt játszotta. Tizenegy év börtönbüntetésre, teljes vagyonvesztésre s ráadásul tízévi teljes társadalmi jogvesztésre ítéltek. Valójában 21 év büntetést kaptam” – mondta el e sorok írójának Fülöp G. Dénes. Sajnos, a per tárgyalásán Péter Miklós a vád tanúja lett!
A periratból egyértelműen kiderül: Fülöp G. Dénes ellen az egyik fő vádpont az volt: 1956. december 13-án részletes feljegyzéseket készített a már letartóztatott, később hét év börtönbüntetésre ítélt Balázs Imre és Tirnován Vid nyilvános tárgyalásán. Már-már röntgenszerűen beszámolt a koncepciós és magyarellenes perek döbbenetes hangulatáról. Bodor Ádámmal, a későbbi Kossuth-díjas íróval ketten vállalták – a megfélemlítések ellenére! – a tárgyaláson való részvételt. Fülöp G. Dénes pontosan lejegyezte az 1956. október 24-i, Mátyás király szülőházában megfogalmazott ötpontos diákszövetségi követelést is, így válik az általam megtalált dokumentum kortörténeti jelentőségűvé.
TÓFALVI ZOLTÁN
(folytatjuk)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Megerősítették kezüket a jóra”
Tizennegyedik alkalommal szervezték meg az Erzsébet-Katalin Jótékonysági Bált november 21-én este a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében. Idén a Csillagocska óvoda javára gyűjtöttek.
Immár tizennegyedik alkalommal szervezte meg hagyományos Erzsébet-Katalin Jótékonysági Bálját a váradi Csillagocska Alapítvány és a Nagyvárad-Réti Református Egyházközség. A bálnak ezúttal is a Partiumi Keresztény Egyetem díszterme adott otthont, amely idén is megtelt olyanokkal, akik együtt, közösségben szeretnének jót cselekedni, hozzájárulásukkal adni valamit magukból másoknak. Idén a legkisebb csillagocskákat, a Csillagocska Református Zeneóvodát támogatták a bálozók. A köszöntők sorában az est házigazdájaként dr. Pálfi József várad-réti lelkipásztor, a Csillagocska Alapítvány elnöke szólt először az egybegyűltekhez, kiemelve, hogy a jótékonysági bálok alkalmával a jelenlevők a kulturált szórakozás mellett minden évben nemes dolgot cselekszenek azáltal, hogy együtt, egy közösséget alkotva „megerősítik kezüket a jóra”(Nehémiás 2,18). „Életemnek, munkámnak is ez a gondolat az egyik mozgatórugója, hogy ha lehet, minél inkább tudjuk összekapcsolni, összehozni az embereket, hogy érezzék jól magukat együtt, úgy hogy annak legyen értéke, súlya és tudjanak is tenni valamit. Az egyre inkább atomizálódó közösségek idején hatalmas értéke van annak, ha meg tudjuk őrizni a baráti társaságokat, közösségeket” – mondta el Pálfi József.
Köszönetnyilvánítás
A lelkipásztor beszédében kiemelten köszöntötte Gál Helgát, a Magyar Külügyminisztérium bor- és gasztronómiai tanácsadóját, az est védnökét, Takács Péter kolozsvári konzult, Takaró Ritát a Tokaj Kereskedőház Zrt. igazgatóját, valamint a Kárpát-medence egyik legjelesebb borászát Konyári Jánost. Mindezek után Pálfi József megköszönte mindazoknak, akik az elmúlt hetekben azon fáradoztak, tevőlegesen, pénzzel, adománnyal vagy egy imával, hogy a bál sikeres legyen. Külön köszönetet mondott Konyári Jánosnak, aki borokat ajánlott fel az estre, Bartha Sándor dévaványai vállalkozónak, aki 25 gyermeket hívott meg Dévaványára, valamint Vassy Erzsébetnek és a Holló családnak, akik festményeket ajánlottak fel a jótékony cél érdekében. A beszédek rendjén Gál Helga védnöki tisztségében köszöntötte az egybegyűlteket, majd hivatalosan is megnyitotta a bált.
Gazdag programkínálat
Mint az elmúlt években, úgy idén is gazdag és változatos műsort állítottak össze erre az alkalomra. Az est sikeréhez kicsik és nagyok egyaránt hozzájárultak. Elsőként a nagyváradi Művészeti Líceum két diákja lépett fel: Ilisz Dominik zongorázott, majd Pálfi Boróka fuvolázott, őt Ferencz Mercedes kísérte zongorán. A komolyzenei programsor Thurzó Zoltán zongoraművész játékával ért véget. Az esten nagy sikert aratott Szóka Júlia operettprimadonna előadása, aki ismert operettrészleteket, dalokat énekelt. Táncos előadással készült a Csillagocska Néptáncegyüttes, amely kalotaszegi táncokat mutatott be. Idén sem hiányozhatott a programból a divatbemutató, ezúttal Cristina Breteanu divattervező ruhakölteményeit csodálhatták meg a jelenlevők, köztük a Nagyvárad Táncegyüttes Betyárvilág című előadásából ismert darabokat is. A rendhagyó divatbemutató elején a Nagyvárad Táncegyüttes és a Csillagocska Néptáncegyüttes hölgytagjai felvonultak a szebbnél szebb ruhákban, majd következett a Betyárvilág előadásának egy kis részlete, ami során a tánc mellett még több betyárruhát tekinthettek meg a jelenlevők. A műsor végeztével a bálozók vették birtokba a táncparkettet, az élőzenét a Sanzon Együttes és a Csillagocska Zenekar biztosította. A táncot már csak a tombolahúzás és a festményárverés szakította meg.
P. Nagy Noémi
erdon.ro

Kitüntették Geréb Zsolt egyetemi professzort
Geréb Zsoltot, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Akadémia professzor emeritusát is kitüntették csütörtökön a Magyarországi Református Egyház (MRE) zsinatának tudományos, pedagógiai és szeretetszolgálati díjainak átadásakor.
A kolozsvári egyetemi tanár, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem volt rektora az Aranygyűrűs teológiai doktor díjat vehette át.
Az elismeréseket Bogárdi Szabó István, a zsinat lelkészi elnöke és Huszár Pál világi elnök nyújtotta át a testület budapesti ülésén.
Az Év Könyve díjat idén Zsengellér József, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának dékánja kapta A kánon többszólamúsága című könyvéért, amely a L'Harmattan és a Kálvin Kiadó közös gondozásában jelent meg 2014-ben.
A szeretetszolgálati munkáért odaítélhető Kiss Ferenc-díjat idén Baji Lászlóné Tatár Magdolna, a miskolc-tetemvári gyülekezet tagja kapta idős és fogyatékos emberek lelki gondozásáért. Az intézményes diakóniában szolgálóknak adható Juhász Zsófia-díjjal pedig Németi Imréné Halász Juliannát, a balmazújvárosi református egyházközség idősotthonának vezetőjét tüntették ki.
A pedagógusoknak járó Imre Sándor-díjat Sipos Kund Kötönyné, a nyíregyházi Jókai Mór Református Általános Iskola igazgatója vehette át.
Krónika (Kolozsvár)

Kálvin-emlékjelet avattak Nagyváradon
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Partiumi Keresztény Egyetem és a hollandiai Juhász István Alapítvány rendezte meg 2014. november 20-22. között a „Kálvini vonások a magyarok lelki arcán” című tudományos konferenciát a nagyváradi egyházkerületi székházban, amely jelenleg a PKE főépületeként is ismert.
A Kálvin-emlékévek bezárásaként tartották meg a többnyelvű nemzetközi szimpóziumot, hiszen Kálvin János születésének 500-ik évfordulója alkalmával két konferenciát és több kiállítást szerveztek egyházi és civil szervezetek támogatásával Nagyváradon. A konferenciát egy megemlékezés-sorozatba ágyazták bele, amely magába foglalt emléktábla-avatást, könyvkiadást, könyvbemutatót, kiállítást és kulturális programokat is.
A konferencia idején a budapesti Kálvin kiadó tartott könyvvásárt. A napi áhítatok mellett előadások és megbeszélések zajlottak, zenei momentumokkal lelkes előadók szolgáltak – az egyházi zeneirodalomtól a népies katonadalokig terjedő skálán.
A nagy reformátor bronzplakettjének avatását november 24-én koradélután tartották a konferencia záró momentumaként, a Partiumi Keresztény Egyetem panteonjában, ahol Deák Árpád képzőművész alkotását Gaál Botond debreceni és Eberhard Busch göttingeni teológiai professzorok leplezték le. Avatóbeszédet Tőkés László előző királyhágómelléki református püspök mondott, aki nemcsak Kálvin János reformátori munkásságát és szellemtörténeti jelentőségét domborította ki, hanem „magyarrá honosításának” folyamatát és fontosságát is, áll a Tőkés László EP képviselő, sajtóirodájának közleményében.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Fejlesztés az Arany János Kollégiumban
A Partiumi Keresztény Egyetem bentlakása, az Arany János Kollégium jó ideje biztosít szállást és étkezést a távolról érkezett diákoknak, akik több évig Nagyváradon szeretnének tanulni Románia első akkreditált magyar nyelvű egyetemén.
A kollégium vezetése a lelki élet fontossága mellett a lakhatási körülmények javítását is fontosnak tartja. Éppen ezért született két esztendeje egy közösségi tér is a kollégium pincéjében holland alapítványi támogatással, ahol a diákok kötetlenül vagy szervezett programok keretében lehetnek együtt. Mivel az intézmény igyekszik diákzsebhez mérten megszabni árait, így nagyobb fejlesztésre, illetve befektetésre kevés forrás áll rendelkezésre és minden olyan lehetőséget igyekszik felkutatni, ami segít a diákokat tehermentesíteni, mint például adományok és pályázatok segítségével fejleszteni a kollégiumot és a lakhatási feltételeket.
Idén ez meg is valósult, a Bethlen Gábor Alap segítségével, ahonnan 800 ezer forint támogatást sikerült szerezni, melyet az Arany János Kollégium matracvásárlásra fordíthatott. A körülbelül 11 ezer lejnek megfelelő támogatást sikerült saját alapból kiegészíteni, így a bentlakás négy szintjéből kettőben sikerült száz darab régi matracot újakra cserélni. A befektetés összege 28 900 lej volt – tudatta lapunkkal Ráksi Lajos, a kollégium lelkész-igazgatója.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

KREK-Bibliaismereti vetélkedő Kécen
November 21-én, Magyarkécen, immár kilencedik alkalommal került megrendezésre a Királyhágómelléki Református Egyházkerület bibliaismereti vetélkedője, amelyen nyolc egyházmegye kilenc gyülekezete képviseltette magát.
A versenyen részt vettek név szerint (egyházmegye/gyülekezet): Nagybányai (Szinérváralja) Szatmári (Mikola) Nagykárolyi (Érendréd) Érmelléki (Érszőllős és Magyarkéc), Bihari (Hodos) Temesvári (Temesvár – Belváros) Szilágysomlyói (Kraszna) Zilahi (Désháza). A egyházkerületi szakaszra idén is az egyházmegyei szakasz győztesei érkeztek, valamint hivatalból a tavalyi első helyezett, az érszőllősiek. A négy fős csapatok idén a Lukács Evangéliumából készültek. Magyarkéc már több alkalommal otthont adott a rendezvénynek, így a lelkes és alapos szervezés idén is színessé tette az rendezvényt. Az érkező csapatokat a házigazdák terített asztallal várták, majd a gyülekezet Élő Kövek nevű együttese kíséretével ifjúsági énekeket énekeltünk. Ezt követően Mike Pál magyarkéci lelkipásztor és Bán Alpár érmelléki ifjúsági előadó köszöntötte az egybegyűlteket, majd Ráksi Lajos, a Partiumi Keresztyén Egyetem lelkipásztora tartott áhítatot.
Különdíjas játék
Egy újabb éneklést követően a résztvevők megkapták az erre az alkalomra készített pólókat és névjegykártyákat, majd kezdetét vette az 50 kérdésből álló vetélkedő, amit félidőnél egy szünet szakított meg, melyben az Élő Kövekkel énekelhettünk együtt, majd Ráksi Lajos egyetemi lelkipásztor bemutatta a Partiumi Keresztyén Egyetemet a jelenlévő fiataloknak. A folytatásban, a kérdések elhangzása után a zsűri tagjai elkezdték a javítást, a versenyzők számára pedig különdíjas játék következett, ahol nem csak tudás, hanem a gyorsaság is számított. Bár mindenik csapat helyesen oldotta meg a feladványt, ez a leggyorsabban a magyarkécieknek sikerült, így ők könyvjutalomban részesültek.
Könyvjutalmat kaptak
Az ebédet követően a jelenlévők az Élő Kövek koncertjének aktív részeseként énekelhettek, majd eredményhirdetés következett. Ez alkalommal a magyarkéciek csapatának sikerült megszerezni az első helyezést, kevéssel lemaradva tőlük, másodikak lettek a Krasznaiak, nyomukban pedig a harmadik helyezést az Érszőllősieknek csapata érte el. A dobogósok és minden résztvevő könyvjutalomban részesült. Csodálatos volt látni, hogy a fiatalok mennyi időt és energiát szántak rá arra, hogy ilyen színvonalasan felkészüljenek erre a vetélkedőre. És bár verseny volt, mégis úgy érzem, hogy mindannyian nyertek, hiszen Isten Igéjével gazdagodhattak.
Gratulálunk nekik!
Bán Alpár érmelléki ifjúsági előadó
erdon.ro