Sikerélményre szükség van a szakmában és magánéletben egyaránt
Interjú Kereszturi Zsolttal, az OTP Bank Románia Kolozsvári, főtéri fiókjának vezetőjével
Kereszturi Zsolt tizenhárom éve fejezte be az alapképzést a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság és Gazdálkodástudományi Karán, és nyolc éve vezeti az OTP Bank Románia Kolozsvári főtéri fiókját. Sokat tanult az üzleti élet szigorú írott és íratlan szabályaiból, követelményeiből. Az alábbi interjúban tapasztalatairól vall.
– Kérem, vázolja röviden eddigi életpályáját. Mennyi idő alatt jutott el az OTP Bank Románia fiókigazgatói tisztségébe?
– 2003-ban végeztem az egyetemi alapképzést a Kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karán. Már diákkoromban elkezdtem dolgozni, kezdetben életbiztosítási ügynökként az egyik piacvezető cégnél. Ez az állás jelentette számomra az alapokat, itt szereztem értékesítési tapasztalatot, ügyfelekkel való kapcsolatokat és vonzalmat a pénzügyi szektor irányába. 2005 áprilisában pont a Szabadság napilapban olvastam, hogy az OTP Bank belépett a romániai piacra, felvásárolva egy kisebb kereskedelmi bankot. Megjelent egy álláshirdetés, vállalati kapcsolattartót kerestek, s feltétel volt a magyar nyelvtudás meg az értékesítési tapasztalat. Jelentkeztem a hirdetésre, és felvettek. Három évig dolgoztam ebben a pozícióban. Vállalati ügyfelekkel tartottam a kapcsolatot, feladataim közé tartozott az ügyfélakvizíció, pénzügyi elemzés és hitelnyújtás, a meglévő portfólió adminisztrálása. 2008 januárjában, mikor megüresedett a fiókvezetői szék a kirendeltségben, ahol dolgoztam, én is megpályáztam a pozíciót, sikerrel. Azóta az OTP Bank Románia Kolozsvári főtéri fiókját vezetem.
– Mikor érezte, hogy már nem elegendő az, amit másoktól tanult, hanem abból is meríteni kell a hétköznapok során, amit a saját bőrén tapasztalt?
– Igazából állandóan így érzem, szerintem az ember legtöbbet a saját bőrén tanul, a tapasztalataiból és sajnos a hibáiból is. Szerencsére az egyetemen, majd később a munkahelyeimen is minőségi képzésben volt részem, mindkét cég sokat fektetett az alkalmazottak képzésébe. De nagyon fontos, hogy az elméleti képzést hogyan ülteted gyakorlatba, hogyan alkalmazod a saját élethelyzeteidben, a konkrét mindennapi feladatokban, másképpen az információ és a tudás elvész. A tapasztalatot pedig semmi sem írja felül. Az elején nehéz volt ellátni a fiókvezetői feladatokat, mert komplex és nagy felelősséget igénylő pozíció. El kellett telnie pár évnek, ameddig kényelmesen éreztem magam, a szó pozitív értelmében. Rengeteg olyan helyzet, probléma adódik, amelyre nincs bevett gyakorlat, módszertan, tehát csakis a személyes tapasztalatodon múlik, hogyan sikerül megoldani.
– A mai hazai pályakezdők könnyebb vagy nehezebb helyzetben vannak, mint ezelőtt tíz, húsz évvel?
– Összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben vannak szerintem, mint az én generációm volt, vagy az előttünk levőké. Először is jobb képzésben részesülnek az egyetemeken, lehetőségük van reális szakmai gyakorlatokra különböző vállalatoknál. Az egyetem elvégzése közben s mellett rengeteg plusz forrás van, ahol elméleti és gyakorlati tudásukat kibővíthetik, gondolok itt diákköri vetélkedőkre, szakkollégiumokra stb., külföldi csereprogramokra. Ugyanakkor Kolozsvár, de akár Románia gazdasága is látványosan fejlődött, számos olyan cég jelent meg a piacon, ahol pályakezdőket foglalkoztatnak, és ahol ők naprakész tudást meg tapasztalatot nyerhetnek. Nem csak a multikra, az IT-ra meg a különböző üzleti folyamatok kiszervezésével (BPO) foglalkozó cégekre gondolok, hanem szerintem azóta már számos olyan hazai tőkével rendelkező közepes és nagyvállalat van, ahol nagyon szép karriert lehet befutni.
– Miből kell több manapság egy vállalkozás beindításához: szaktudásból, bátorságból, rátermettségből vagy kezdőtőkéből? Netán inkább az informáltság, kapcsolatok, türelem, szerencse fontosabb?
– Mindezekből szükség van egy jó adaggal, de elsősorban nagyon fontos, hogy legyen egy jó ötletünk és egy célunk, amit meg szeretnénk valósítani. Ezenkívül szükség van bátorságra, vállalkozó szellemre, kockázatvállalási hajlandóságra s persze nem árt, ha némi pénzügyi tudással is rendelkeznek. Főleg pályakezdőknek ajánlom, hogy próbálkozzanak, merjenek vállalkozni, mert nincs mit veszíteniük, később sokkal nehezebb lesz. Lehet, hogy kudarcba fullad egy-két próbálkozásuk, de megvan a siker lehetősége is.
– Mi motiválja leginkább: a szakmai elégtétel, újabb kihívások, rendezett családi élet, anyagi biztonság?
– Nagyon fontosnak tartom mind a szakmai életünkben és munkánkban, mind a magánéletben a sikerélményt. Fontos egy nehéz projekt, egy kihívás megvalósítása után az elismerés, a siker megünneplése. Ez az, amiből merítek az elkövetkező periódusra, aminek egyben újabb kihívást is kell jelentenie. Persze megvan a mindennapi rutinmunka, de szerencsére olyan téren dolgozom, ami az elmúlt 10 évben folyamatosan újabb kihívásokat hozott számomra. Sokszor újra kellett értékelni az addigi megvalósításokat, újra fel kellett találnom magam szakmailag, új szellemi erőforrásokat kellett felfedezni olyankor, amikor azt gondoltam, hogy elfogyott az energiám. Az anyagi biztonság egy nem elhanyagolandó szempont, és egy szükséges feltétel ahhoz, hogy az ember közép és hosszú távú stratégiában tudjon gondolkodni.
– A mai erdélyi magyar fiatalok miben higgyenek a legnagyobb mértékben: önmagukban és alkalmazkodó képességükben a romániai nehézkes, illetve világpiaci gyorsan változó gazdasági fejleményekhez, vagy a „csak azért is megmutatom” kitartásukban?
– Olyan világban élünk, amelyben hihetetlen gyorsasággal változik a napi realitás, új trendek jelennek meg, új iparágak, szolgáltatások, s ráadásul mindez globálisan. Részben az új technológiák hatására is úgy érezzük, hogy felgyorsult az idő, s az állandóan világhálóra kapcsolt életünkben könnyű elveszíteni az irányt, hogy honnan jöttünk és hova tartunk. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy mai fiatal megőrizze és magával vigye azt a kulturális örökséget, hátteret, amiből származik, ugyanakkor előre kell nézni, alkalmazkodni kell a modern világhoz, különben elveszünk. Azt tudom tanácsolni, fedezzük fel magunkban, hogy mi az, ami motivál, szabjunk meg magunknak célkitűzéseket, és ezek mellett következetesen tartsunk ki. És feltétlenül bízzunk önmagunkban, képességeinkben, kitartásunkban, mert akkor nyitott számunkra a jövő.
ÖRDÖG I. BÉLA
Szabadság (Kolozsvár)

Pénzidomár: segít anyanyelven is eligazodni a gazdasági életben
A Pénzidomár néven elindított gazdasági és pénzügyi vetélkedőt ötödik alkalommal szervezi meg a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Kara, az OTP Bank Románia, illetve Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa.
Sajtótájékoztatón ismertették kedden a verseny céljait és menetét. A vetélkedő leginkább székelyföldi középiskolákat céloz meg, de várják minden romániai magyar tannyelvű iskola csapatának jelentkezését. Az elmúlt négy évben 824 jelentkezőt számláltak, ebből 240-en, azaz 60 csapat mérhette össze tudását az egyetem épületében.
A vetélkedő kétfordulós: először egy feladatlapot kell kitöltsenek a diákok, ennek beküldése jelenti tulajdonképpen a jelentkezést. A feladatlapok értékelését követően a legjobban teljesítő 12 csapat bekerül a második fordulóba. Tánczos Levente-József, az üzleti tudományok tanszékének oktatója kiemelte, ez a szám akár 16-ra is nőhet. A második fordulóban a Sapientia egyetemen egy esettanulmányt kell megoldjanak a továbbjutott csapatok: egy székelyföldi vállalkozás valós, aktuális problémáira kell megoldást találniuk. A szervezők kihangsúlyozták, fontosnak tartják, hogy anyanyelvükön tudjanak eligazodni a fiatalok a gazdasági életben is. A döntőt november 18–22. között szervezik meg.
„Nagy lemaradás van a térségben a jogi köznyelvet illetően, az emberek gyakran használnak olyan átvett kifejezéséket, mint például a faktúra vagy a kontroll. Ennek a versenynek az is célja, hogy a magyar nyelvű közgazdasági szakkifejezéseket és köznyelvet fejlessze, ezenkívül pedig felsőfokú közgazdasági képzésben részesülnek a diákok” – hangsúlyozta Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja. Farkas László, az OTP Románia csíkszeredai fiókjának vezetője hozzátette, a bank kiemelten fontosnak tartja, hogy a székelyföldi fiatalok pénzügyi oktatásban részesüljenek, és bár a Pénzidomár egy verseny, vannak oktatási jellegű tulajdonságai is.
Iszlai Katalin Székelyhon.ro

Mit tehet Magyarország az erdélyi magyar kisebbség védelmében?
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerdán a magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága előtt számolt be a kormány terveiről a kisebbségvédelem területén. Van előrelépés, de félő, hogy csekély, hiszen egyre több erőfeszítésre van szükség, a környező országok magyarellenessége semmit sem lankadt.
Az országgyűlési nemzeti összetartozás bizottságnak beszámoló külügyminiszter szavaiból egyértelműen kiderült, hogy a magyar kormány több lényeges, a Kárpát-medence magyar kisebbségét érintő ügy megoldásán is dolgozik, ugyanakkor egyáltalán nem elhanyagolható, sőt, aggasztó jelenségek orvoslásával nem, vagy csak részben foglalkozik. Kétségtelen, hogy Szijjártó Péter és kabinetje elődeivel ellentétben egy markánsabb, ha úgy tetszik, nemzetibb külpolitikát folytat, ugyanakkor – amint azt az MTI is kiemelte, rögtön beszámolójának címül is adva Szijjártó szavait – igencsak „viharos évet zártak a magyar nemzeti kisebbségek”.
Az, hogy milyen évet zárnak a magyar külhoni kisebbségek, természetesen nem csak a mindenkori magyar kormány felelőssége, hiszen ez a környező országok soha sem lankadó magyarellenességének is a függvénye. Ugyanakkor a román vagy éppen az ukrán fél csak addig mer elmenni kisebbségellenességében, amíg a magyar külügy joggal elvárt karakán ellenállásába nem ütközik. Ismert, hogy a múltban úgy a szocialista, mint a jobboldali magyar kormányok külpolitikája is a hírhedt és egyoldalú „jószomszédi viszony” ápolására korlátozódott, méghozzá bármi áron, így nem is csoda, ha az utódállamok magyar kisebbségei sorra rossz éveket zárnak. Ugyanis az elődök okozta kárt nehéz felszámolni, főleg úgy, ha az említett önfeladó, behódoló mentalitást sem sikerül teljes egészében felszámolni.
Ennek egyik megnyilvánulása – ahogy arra a miniszteri meghallgatásról a közmédiánál bővebben beszámoló Szávay István, a Jobbik képviselője felhívja a figyelmet – a tervezett magyar válasz a gyulafehérvári nyilatkozat román megünneplésére, hiszen nyilvánvaló, hogy Románia a történelmének túlnyomó részét kitevő elmúlt száz év ünneplését arra próbálja felhasználni, hogy ország-világ előtt hangoztathassa Erdély elcsatolásának jogosságát, örök létét. Ez a száz év egyben az erdélyi magyar kisebbség semmit sem csituló felszámolására tett kísérlet is, így nem közömbös, hogy Magyarország miként kíván reagálni a valószínűleg mindent elárasztó román propagandára. Szijjártó Péter szerint ezen a téren úgy kell fellépni, hogy a „kétoldalú kapcsolatok” és a „nemzeti büszkeségünk” se sérüljön, miközben a magyar szervezeteknek sem „okoznak gondot”. Hozzátette, hogy a magyar pártokkal egyeztetik a tervezett lépéseiket, valamint a román külügyminiszterrel is tárgyalt már az ügyről (Orbán Viktor egyébként kedd délelőtt fogadta Kelemen Hunort).
Az autonómia támogatásának kérdésében sem látszik az előrelépés: Szávay István hangot adott véleményének, miszerint a területen sokkal többet kéne tenni, emlékeztetve, hogy létezik az Alapítvány a Magyar Nemzeti Közösségek Európai Érdekképviseletéért nevű lobbiszervezet, aminek működésével elsősorban az a baj, hogy az állami költségvetésből kapott 80 milliós támogatásának körülbelül háromnegyedét „Kövér László határon túli haverjainak falunapjaira költi”, ahelyett, hogy az autonómia érdekében lobbizna – emlékeztetett Szávay. Szijjártó a maga részéről csak annyit tett hozzá a dologhoz, hogy a magyar kormány irányvonalát mindig az adott országban jelen lévő magyar szervezet irányítja. Ha márpedig ez tényleg így van, felmerül a kérdés, hogy az autonómia ügyének megfeneklését mégis kiken kellene számon kérni, kikre hárul a felelősség, kik vezetik a magyar kormány kezét (RMDSZ, SZNT, stb.)?
Szintén fontos kérdés, hogy ha a román, szerb, ukrán, szlovák cégek és vállalatok sovinizmusa ellen nem is lépnének fel, a kifejezetten magyar cégek leányvállalatainál üssön az asztalra a magyar kormány. Nem csak arról van szó, hogy az olyan magyar cégek, mint a CBA, MOL, OTP (a két utóbbi Erdélyben is az ún. nagyok között van) nem követelik meg a magyar nyelvtudást külhoni üzleteikben és fiókjaikban, de botrányos viselkedést is eltűrnek, hogy azt ne mondjuk, támogatnak (emlékezetes a somorjai eset és egyéb incidensek egész sora). Szijjártó Péter ezzel kapcsolatban elmondta, hogy ő személyesen is többször egyeztetett Csányi Sándor OTP-vezérrel, amelynek nyomán ma már elvárás, hogy minden fiókban legyen legalább egy magyar nyelven beszélő alkalmazott, az OTP Romania pedig folyamatosan jelentést készít a magyar nyelv használatáról (emellett is gyakori, hogy a bank reklámanyagain nagyítóval sem lehet magyar szót találni).
A jobbikos képviselő felhívta a figyelmet a csángók magyar nyelvű misézésének problémájára is. Szijjártó Péter válaszában úgy fogalmazott, hogy ez egy nagyon nehéz és összetett kérdés, de a Vatikánban nyitottságot észlelt és minden alkalommal felveti az ügyet, amikor találkozik Richard Gallagher érsekkel, a Szentszék külügyminiszterével.
Elmondható, hogy egyáltalán nem irigylésre méltó a magyar külügy helyzete, hiszen az utódállamok szinte futószalagon alázzák meg a magyar kisebbséget (az ukrán nyelvtörvény jelenleg a legsúlyosabb ügy). Legutóbb éppen a csíksomlyói búcsú UNESCO világörökségi listára való felvételének ügyében hazudott a román fél, évekre elszabotálták az ügy előrelépését. Ezért is üdvözlendő lenne a magyar (lehetőleg pártfüggetlen) érdekvédelem teljes felerősödése, hiszen nem igaz, hogy alapból csak vesztes csatákra lehet és kell számítani. itthon.ma/karpatmedence