Az 1990-benn újjáalakult Erdélyi Múzeum-Egyesület önállóan működő Orvostudományi Szakosztálya máj. 7-én Nagyváradon tartja meg III. tudományos ülésszakát. A szakosztály elnöke, dr. Puskás György elmondta, hogy 1990 tavaszán az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel együtt alakult újra szakoszályuk. A szakosztály központja Marosvásárhelyen van, ez a város az erdélyi magyar orvoslás fellegvára. Együttműködnek a szintén Marosvásárhely központú Keresztény Orvosok Szövetségével és a Bolyai Társaság marosvásárhelyi szervezetével. Az elmúlt évek kivándorlása a szakosztályt érzékenyen érintette. Az Orvostudományi Szakosztály tudományos ülésszakot tartott Székelyudvarhelyen /1991/ és Kézdivásárhelyen /1992/. A székelyudvarhelyi vándorgyűlésen elhangzott előadások anyagát kiadták az EME Orvostudományi Értesítő 64. számában. Nagyváradon a vándorgyűlést együtt tartják a Keresztény Orvosok Szövetségének közgyűlésével. Dr. Brassai Zoltán, a külkapcsolatokkal megbízott elnöki tag beszámolt arról, hogy az anyaország lehetőséget biztosít posztgraduális képzésre. /Dr. Ábrám Zoltán: Az EME Orvostudományi Szakosztályáról a III. tudományos ülésszak előtt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ székhelye és mindegyik szakosztálya Kolozsváron van, kivéve az orvostudományit, amely Marosvásárhelyen működik. Munkájukról dr. Pap Zoltán egyetemi tanár, szakosztályi elnök és dr. Benedek István titkár számolt be. Szakmai továbbképzéssel foglalkoznak. A szakosztály elnöke 1990-től 1994 februárjáig Puskás György egyetemi tanár, titkára dr. Bérczes Judit volt, utóbbi lemondott, utóda 1994-ig dr. Péter H. Mária lett. Évente tartanak tudományos üléseket /1991: Székelyudvarhely, 1992: Kézdivásárhely, 1993: Nagyvárad, 1994: Csíkszereda, 1995 szeptemberében Marosvásárhelyen tervezik/. A tudományos üléseken felolvasott dolgozatokat a szakosztály Értesítő címen kiadja. /Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./

"Ápr. 26-án Kolozsváron tartotta meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület éves közgyűlését. Benkő Samu elnöki beszámolójában leszögezte: "Jogaink visszaszerzésében nem történt változás. Ez a tényállás." Még mindig az anyanyelvi oktatási rendszer visszaállítása a legégetőbb gond, ugyanúgy mint hét évvel ezelőtt. A kulturális javak visszaigénylése is fontos követelés. Az EME taglétszáma jelenleg 3125 fő, és önerőből alig 5 %-át képes előteremteni a tevékenységéhez szükséges anyagiaknak. Az EME kiállt a Bolyai Egyetem mellett, felmerült az alkotmány megváltoztatásának szükségessége is: a magyar nyelv csak úgy használható természetességgel, ha az ország második nyelvének fogadják el. Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége alelnöke bejelentette, hogy szervezete 200 ezer forinttal támogatja idén az Erdélyi Múzeum-Egyesületet, emellett a Bolyai Egyetem érdekében tudományos titkárságot nyit Budapesten és Kolozsváron, és külön programot indít a nagycsaládosok megsegítésére.Kötő József, az RMDSZ alelnöke kifejtette, hogy a romániai magyarság a felsőoktatás megteremtésében három forrásra támaszkodhat: az állami költségvetésre, az önszerveződésre és az anyaországi támogatásra. Májusra várható az új oktatási törvény elfogadása, júniusban pedig az RMDSZ szakemberei befejezik a jelenlegi hazai magyar tanügy felmérését. Zárszavában Benkő Samu hangsúlyozta: az önálló magyar egyetem ügyében a törvényes magyar szervezeteknek, tehát az egyházaknak, a megválasztott politikai képviselőknek és az erdélyi művelődési intézmények választott testületeinek a véleménye lehet perdöntő. Az önálló magyar egyetem, a magyar főiskolai rendszer ügyében nem dönthet a Babes-Bolyai Tudományegyetem szenátusa. /Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./ Kiss András főtitkári jelentésében elmondta, hogy beindult az EME nagyváradi fiókegyesülete is. Az EMÉ-nek három főállású kutatója van, két könyvtárrészlegük: a Jordáky Lajos Könyvtár és a nyelv-és történettudományi szakkönyvtár, kialakulóban van a kézirattár. Felelevenítették a vándorgyűlések hagyományát, 1996-ban Szilágysomlyón volt az első. Az EME rendszeresen megjelenő kiadványai: Erdélyi Múzeum, Múzeumi Füzetek /Természettudományi és Matematikai Szakosztály évkönyve/, Orvostudományi Értesítő /Orvostudományi Szakosztály szemléje/, Erdélyi Tudományos Füzetek. Az Emlékkönyv Zsigmond születésének nyolcvanadik évfordulójára című kötet egyúttal a romániai magyar történeti kutatás eredményeinek bemutatása is. - Jelentős az öt egyéves ösztöndíj, melyet a Magyar Tudományos Akadémia ajánlott föl az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek. A magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium posztgraduális ösztöndíjakat biztosít. Az 1990-1995 között hosszabb időre kiküldött 25 ösztöndíjas közül 13 nem tért vissza. 1996-ban különböző adományok gazdagították az egyesületet. Kiemelkedő Szabó T. Attila hagyatéka, bútorzattal együtt, dr. Kós Károly hagyatéka, Nagy Jenő, az EME volt titkára hagyatéka. Két utóbbi néprajzi tárgyú hagyatékát az egyesület a Kriza János Néprajzi Társaságnál helyezte el. Pataki József történész szakkönyvtári és kéziratos hagyatéka szintén az EME tulajdonába került. Magyarországi könyvtárak szintén adományoztak könyveket. Kiss András megjegyezte, hogy az ismeretek hiányának tekinti a magyar kormányzati feladatokkal megbízott személy részéről annak jelzését, hogy a magyarországi támogatás - amelyet az első világháborút követően minden felelős és legális kormányzat erkölcsi kötelességének tartott - a jövőben átháramlana az itteni kormányra. - Az EME pert indított a Kolozsvár főterén álló Wass Ottilia házért, keresetét az Ítélőtábla elutasította. Nemzetközi bírósághoz fognak fordulni. - AZ EME-házban van az egyesületi elnök irodája, továbbá több szakosztály és könyvtár, az EME titkársága a római katolikus egyháztól bérelt lakrészben van, ott van továbbá a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály és másik szakosztály is. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./"

"Máj. 1-3-a között tartották meg Szatmárnémetiben az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályának - az újjászervezés óta immár hetedik - tudományos ülésszakát. A szervezést dr. Nagy Béla nőgyógyász vezetésével a város magyar orvosai vállalták magukra. A megnyitón Pap Zoltán professzor, szakosztályi elnök és Riedl Rudolf prefektus mondott beszédet. A 833 tagot számláló szakosztályból 250-en jelentek meg, 112 dolgozatot küldtek be. Öt orvoskutató tartott előadást, majd a szakelőadások a katolikus püspökség pasztorációs központjában folytatódtak. Az ülésszakon kapható volt az Orvostudományi Értesítő legújabb, 1996-os évjelzést viselő, 69. kötete, amely a tavalyi sepsiszentgyörgyi tudományos ülésszak 75 dolgozatát közölte. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./"

Márc. 2-án tartotta választmányi ülését az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi és Gyógyszerészeti Szakosztálya. Arról döntöttek, hogy idei közgyűlésüket a május 11-13-a között Székelyudvarhelyen sorra kerülő X. tudományos ülésszak keretén belül tartják meg. A választmány elfogadta a Pápai Páriz Ferenc Alapítvány alapszabályát. Az alapítvány a jövőben díjat és emlékérmet adományoz kiváló kutatási eredményt elérő, illetve jelentős tanulmányt, felmérést, orvosi szakkönyvet alkotó orvosoknak, gyógyszerészeknek. Beszámoló hangzott el az EME Orvostudományi Értesítő 72. kötete szerkesztéséről. A kötet a tavalyi, gyergyószentmiklósi tudományos ülésszak közleményeit tartalmazza. /(Dr. Ábrám Zoltán, az EME Orvostudományi Szakosztály jegyzője): Választmányi ülés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi és Gyógyszerészeti Szakosztályának székelyudvarhelyi tudományos ülésszakát, a jubileumi, X. ülésszakot máj. 11-13-a között tartották. Az eseményre 350-en érkeztek, s 175 színvonalas előadás hangzott el. Neves orvosok jöttek el nemcsak az országból, hanem az Egyesült Államokból, Magyarországról és Szerbiából is. A díszvendégek közt pedig ott volt Hajdú Gábor egészségügyi miniszter, Andrásofszki Barna professzor, a Magyar Egészségügyi Társulat elnöke és más jeles személyiségek. A jelenlévők 23 szekcióban hallgathattak orvostudományi és gyógyszerészeti előadásokat. Az ülésszak keretében került sor a Pápai Páriz Ferenc Alapítvány díjkiosztó ünnepségére is. Ez az alapítvány első ízben díjazott olyan orvosokat, akik kiváló szakmai és tudományos tevékenységet fejtettek ki. /Jubileumi tudományos ülésszak. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 15./ Pápai Páriz Ferenc emlékérmet és oklevelet Csőgör Lajos, a marosvásárhelyi orvosegyetem első rektora, Csidey József neves gyermekgyógyász főorvos és post mortem Módy Jenő professzor kaptak. Az EME Orvostudományi és Gyógyszerészeti Szakosztályának több mint 1100 tagja van. A közgyűlés Puskás György professzort, az újjáalakult szakosztály első elnökét az Erdélyi Múzeum-Egyesület tiszteletbeli tagjának javasolta. /Dr. Ábrám Zoltán: Az EME Orvostudományi és Gyógyszerészeti Szakosztályának X. tudományos ülésszaka. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 17./ Az elhangzott előadásokat az EME kiadványa, az Orvostudományi Értesítő közölni fogja. /Orvoskonferencia Székelyudvarhelyen. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 20./

Jan. 19-én Marosvásárhelyen közgyűlést tartott az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi és Gyógyszerészeti Szakosztálya. A titkári beszámoló után tisztújításra került sor. Az elmúlt választási ciklusban az elnöki tisztséget betöltő dr. Feszt György nyug. egyetemi tanár utóda dr. Kovács Dezső, a Szájsebészeti Klinika docense, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem fogorvosi karának tudományos titkára lett. Programbeszédében az új elnök kihangsúlyozta, hogy mindent megtesz a szakosztály minél önállóbb működése érdekében, igyekszik javítani a tagsággal való kapcsolattartáson, fontosnak tartja a székház nyújtotta lehetőségek javítását és a szakosztály által kiadott Orvostudományi Értesítő megjelentetését. /(Dr. Ábrám Zoltán): Tisztújító közgyűlést tartott az orvostudományi szakosztály. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 22./

"Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi és Gyógyszerészeti Szakosztályának kiadványa, az Orvostudományi Értesítő ezentúl évi négy számban jelenik meg. Kapható a 2002. évi 75. kötet 2-3. összevont száma, amely a 2002. áprilisában Marosvásárhelyen lezajlott tudományos ülésszakon bemutatott dolgozatokat tartalmazza, valamint az orvostanhallgatók dolgozatait magába foglaló 4. szám. /Kapható az Orvostudományi Értesítő. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./ "

"Megtartotta évi közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi és Gyógyszerészeti Szakosztálya. Dr. Péter Mihály akadémikus, az EME alelnöke köszöntését követően dr. Sipos Emese titkár beszámolója következett az elmúlt év tevékenységéről. A tudományos ülésszakon kívül a 15 területi csoport, valamint a 12 szakcsoport sokirányú tevékenységet fejtett ki. Az idei legfontosabb célkitűzések: a szakcsoportok tevékenységének segítése, tudományos ülésszak és egyéb szakmai rendezvények lebonyolítása, az Orvostudományi Értesítő folyóiratként való akkreditáltatása, a szakosztály honlapjának folyamatos karbantartása, hozzájárulás egy központi orvosi könyvtár létrehozásához Marosvásárhelyen stb. Dr. Kovács Dezső előadótanár, a szakosztály elnöke a legfontosabb eredménynek a szakosztály lapjának, a magyar nyelvű orvosi és gyógyszerészeti szakcikkek közlésére vállalkozó Orvostudományi Értesítőnek évi négy számban való megjelentetését tartotta. /Dr. Ábrám Zoltán: Közgyűlést tartott az EME Orvostudományi és Gyógyszerészeti Szakosztálya. A jövő évi tudományos ülésszak Kolozsváron lesz. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 26./"

"Márc. 29-én a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartotta rendes évi közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke levélben üdvözölte a közgyűlést. Elnöki beszámolójában dr. Egyed Ákos az EME 2002-ben elindított reformfolyamatát elevenítette fel: nőtt a tagság bizalma és érdeklődése, 429 rendes és 30 állandó taggal gazdagodtak, erősödött a belső rendtartás és munkafegyelem, elkezdődött a regionális kutatás és a korszerű informatikai adatbázis kialakítása. A tavalyi esztendő egyik legfontosabb eredménye az MTA-val megkötött együttműködési megállapodás volt. Ősszel hagyományteremtő szándékkal indult be az erdélyi Magyar Tudomány Napja. A közgyűlés meghallgatta és elfogadta Sipos Gábor főtitkári jelentését, Soó Tamás gazdasági tanácsosi beszámolóját, valamint Kerekes Jenő ellenőri jelentését. A közgyűlésen számos hozzászólás, javaslat hangzott el. Sipos Emese (Marosvásárhely) az Orvostudományi Értesítő című kiadvány várható beindításáról számolt be. Egyed Emese (Kolozsvár) nagyra értékelte az EMÉ-nek az irodalomtudományi kiadványok támogatásában vállalt szerepét. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület választmányának új tagjai: Antal Árpád, Tánczos Vilmos, Péntek János, Jakó Zsigmond (1. szakosztály); Balla Árpád, Bocskay István, Brassai Zoltán, Molnár Géza (3. szakosztály); Vincze Mária, Vallasek Magdolna (4. szakosztály). /Ördög I. Béla: EME-reformtörekvések tudományos életünkben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./ Kolozsvár) Az EME taglétszáma 4963, 2039 rendes tag (ebből 1707 aktív. 332 nyugdíjas) 90 pártoló tag, 2739 egyetemi hallgató. /(Csomafáy Ferenc): Lezajlott az Erdélyi Múzeum Egyesület rendes évi közgyűlése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1./"

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi és Gyógyszerészeti Szakosztálya idei első választmányi gyűlésén megvitatták a szakosztály idei munkatervét. A legfontosabb célkitűzések: a területi csoportok és a szakcsoportok tevékenységének segítése, további segítségnyújtás az ösztöndíjak odaítélésénél, az idei tudományos ülésszak és egyéb szakmai rendezvények zökkenőmentes lebonyolítása, az Orvostudományi Értesítő megjelentetése, a tagság számítógépes nyilvántartásának aktualizálása, a szakosztály honlapjának folyamatos karbantartása, a tagság számára széles körű hozzáférhetőség biztosítása az internetes orvosi dokumentációhoz, a kapcsolattartás és az együttműködések bővítése stb. A választmány tagjai – dr. Kovács Dezső szakosztályi elnök javaslatára – elhatározták, hogy a 2005-ben Marosvásárhelyen sorra kerülő tudományos ülésszakon első alkalommal osztják majd ki a szakosztály tudományos díját, amelyet Lencsés Györgyről, a vidék első orvosi könyvének szerzőjéről neveznek el. /Tudományos díj orvosoknak. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 10./

Február 1-jén Csíkszeredában összegyűltek azok, akik részt akartak venni az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvosi Szakosztálya Hargita megyei fiókjának újraalakításában. Az ülésen részt vettek Marosvásárhelyről, az orvosi szakosztály vezetősége képviseletében Kovács Dezső elnök, Egyed Imre alelnök, valamint Szilágyi Tibor jegyző. Hargita megyében az orvosi szakosztály működése a 90-es évek végén megtorpant – ezt szeretnék újraéleszteni. A megbeszélésen szó volt az évente négy alkalommal megjelenő Orvostudományi Értesítő szerepéről, a marosvásárhelyi magyar orvosi könyvtár létrehozásáról, saját honlapról (www.emeogysz.ro), külföldi kapcsolatokról, pályázatokról. /Székely Judit: EME Orvosi Szakosztály Hargita megyében. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 2./

Március 5-én tartja közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Kolozsvárt a Protestáns Teológiai Intézet. A közgyűlés résztvevőinek kézbesítették a főtitkári jelentést az EME 2004. évi tevékenységéről. A jelentés beszámolt az egyesület vándorgyűléseiről, konferenciáiról, a szakosztályok és a kutatóintézet munkájáról, valamint a fiókszervezetek rendezvényeiről. A Romániai Magyar Irodalmi Lexikon munkacsoportja is az EME szervezésében működik. A kutatások eredményeit a szakosztályi kiadványok – Erdélyi Múzeum, Múzeumi Füzetek, Orvostudományi Értesítő – ismertetik; az Erdélyi Tudományos Füzetek elnevezésű sorozatban az egyesület újraalakulása óta az elmúlt másfél évtizedben 250 kötet jelent meg. Az egyesületi 4910 fős taglétszámából 97 az alapító és 2164 a rendes tag, az elmúlt évben az EME 295 új taggal gyarapodott. /(Fejér László): Az EME közgyűlése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 19./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztálya február 24-én Marosvásárhelyen tartotta közgyűlését. Az elmúlt évi tevékenységet dr. Kovács Dezső egyetemi tanár, a szakosztály elnöke ismertette. Az 1300 tagot számláló szakosztályba az elmúlt év során 100-an iratkoztak be. A 12 nyilvántartott szakcsoport közül a legélénkebb tevékenységet 2006-ban a családorvosi, fogorvos- tudományi, gyermekgyógyászati és kardiológiai csoport végezte, amelyek továbbképző tanfolyamokat szerveztek. Az elmúlt évben új csoportok jöttek létre, így például a Mátyus István nevét viselő orvos- és gyógyszerésztörténeti valamint a bőrgyógyászati szakcsoport, s készülőben van az egészségügyi mendzsment – egészségbiztosítás szakcsoport megalakulása. A szakosztály 2006. április 27-29. között Csíkszeredában tartott tudományos ülésszakán kiosztották az elmúlt évi díjakat. November 17-én ünnepelték a szakosztály fennállásának századik évfordulóját, amelynek történtét dr. Péter Mihály és dr. Péter H. Mária írta meg. Dr. Szilágyi Tibor felelős szerkesztő vezetésével megjelent az Orvostudományi Értesítő három száma, s a negyedik folyamatban van. A kolozsvári EME-központtal továbbra sem felhőtlen a kapcsolatot, a legnagyobb taglétszámú szakosztály a vélemények szerint nem részesül az elvárt támogatásban. A 2007-re szóló tervek között van az évi tudományos ülésszak, amelyet április 12-14. között Kolozsváron tartanak, márciusban a családorvosok számára szerveznek tanácskozást Székelyudvarhelyen, április végén pedig a magyarországi Falusi Körorvosok Országos Szövetségével közös rendezvényre kerül sor, szeptemberben Szilágysomlyón, a Báthori Napok keretében szerveznek továbbképzőt. /(bodolai): Kolozsváron tartják az évi tudományos ülésszakot. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 27./

Gálfalvi György több évtizedes szerkesztői munka után, 65. életévét betöltve vonult nyugdíjba az Igaz Szó, később a Látó szépirodalmi folyóirattól, melynek munkatársa, szerkesztője, főszerkesztő-helyettese, majd főszerkesztője volt. Nagy terhet tett le a válláról, mondta, mert a szerkesztést mindig hivatásként élte meg. Rengeteg elképzelése van arról, hogy mit fog megírni. „Nem beszámolni, nem elszámolni, megírni. ” Egy könyvre gondol, amely valahol a regény és az emlékirat határán fog libegni. Úgy látja, hogy azt a teret, „amit ‘89 után megszereztünk, úgy érzem, fokozatosan veszítjük el, kezdünk kiszorulni. Mert ki akarnak szorítani. De nem szabad hagynunk magunkat. ” Intézményeket kell teremteni, vallja. Weszely Tibor matematikus, Bolyai-kutatót Marosvásárhely díszpolgárává választották Bolyai- kutatásaiért. 2007. szeptember 15-étől már nem tanít a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karán, így idejét teljes mértékben a Bolyai-hagyaték feltárására fordíthatja. 2007 legnagyobb megvalósításának a Bolyai-világtalálkozót tartja, a rendezvényre a világ minden tájáról hazajöttek volt diákok és tanárok, s ez is bizonyítja, hogy az alma mater ősi szelleme összekovácsolja az embereket. Ugyancsak a Bolyaiak szellemiségét hirdeti a Bolyai Alkotótábor is, amelyet Csegzi Sándor alpolgármester kezdeményezett. Weszely Tibor Bolyai Jánosról 2002-ben kiadott könyvét Star Gyula, a Vince Könyvkiadó szakszerkesztője közreműködésének köszönhetően Manfred Stern hallei matematikus-műfordító német nyelvre is átülteti. Weszely Tibor folytatja a Bolyai-kéziratok alapos tanulmányozását, hiszen a nagy matematikus magyar, latin és német nyelven 13. 000 oldalt hagyott hátra. Weszely Tibor 2008-ban Sándor Józseffel (a Babes-Bolyai Egyetem matematikaprofesszora) és Oláh Gál Róbert csíkszeredai történész-kutatóval hozzáfognak az általa Vályi Gyuláról – az egyetlen Marosvásárhelyen született tudós matematikusról – írott monográfia kibővítéséhez. A 2008-as év fordulópontot jelent a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem életében. Vezetőségváltásra kerül sor, dr. Béres András rektor mellett dr. Kovács Levente, a magyar tanszék vezetője is leköszön tisztségéből. Kovács Levente az akkreditációs folyamatokhoz fontos dokumentumok kidolgozásában vett részt. Vezetésével újraindítottak egy rendező osztályt és a tavaly végzett rendezők sikeresen elhelyezkedtek. Kovács Levente rendező is, minden évben rendez Nagyváradon. Most életének ez a területe is lezárul. A Színművészeti Egyetem tovább fogja vezetni a rendező osztályt és ha több szakon beindul a mesterképzés, talán ott is lesznek feladatai. Fő feladata a doktori képzésben részt vevő doktorandusok útnak indítása lesz. A magyar nyelvű zenetanári szakon az első évfolyam most negyedéves. E szak beindítása jelentős megvalósításnak számít, hiszen az anyanyelvű zenei képzés negyven év alatt teljesen háttérbe szorult. A képzőművészeti oktatás terén látvány-, díszlet- és rendezvénytervezési szak indítását tervezik. Már elkészült az akkreditációhoz szükséges dokumentáció. Farkas Ernő nagyon szeret tanítani. Van három osztálya a Református Kollégiumban. Dr. Kovács Dezső egyetemi tanár /a MOGYE Fogorvosi Karának dékán-helyettese, a szájsebészeti klinika vezetője, mellette az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályát irányítja/ elégedetlen, mert a jelenlegi vezetőség sem oldotta meg a szájsebészeti klinika helyzetét, nem megfelelő helyen, nem megfelelő épületben működik. Az egyetlen valós segítséget a megyei tanácstól kapták. Lokodi Edit elnök asszony teljesítette az ígéretét, és két korszerű fogászati röntgengép megvásárlását tette lehetővé. Az EME Orvostudományi Szakosztályának 1400 aktív tagja van, a szak- és területi csoportok eredményesen működnek. Korszerűsítették a székházat, sikerült emelni az Orvostudományi Értesítő színvonalát, amelyet nemzetközi bizottság szerkeszt. Pályázati lehetőséget teremtettek a könyvkiadásra, évente három fiatal kutatónak biztosítanak ösztöndíjat. /Bodolai Gyöngyi, Menyhárt Borbála, Nagy Botond, Vajda György: Óévbúcsúztató gondolatok. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 29./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztálya február 23-án tartotta meg évi tudományos ülésszakát a marosvásárhelyi Vártemplomban. A résztvevőket dr. Brassai Zoltán akadémikus, az EME alelnöke üdvözölte, a múlt évben végzett munkáról dr. Sipos Emese előadótanár, a szakosztály titkára számolt be. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület keretében működő legaktívabb szakosztálynak 1200 tagja van, számuk az elmúlt évben százzal gyarapodott. 15 területi központjából a legélénkebb tevékenység Szilágysomlyón, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában folyik. Az elmúlt évben jegyeztették be az Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályra módosított elnevezést, s szintén a tavaly akkreditáltatták az Orvosi Kamaránál mint kreditpontos továbbképzések szervezésére jogosult egyesületet. Nyomdában van az Orvostudományi Értesítő 80. kötetének negyedik száma is. Az információközvetítést segíti elő a dr. Szilágyi Tibor, a szakosztály jegyzője által működtetett honlap, www.emeogysz.ro címmel. /(bodolai): Tanácskozott az EME Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztálya. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 28./

Orvos- és gyógyszerész-tudomány magyar nyelven
A több mint 150 évvel ezelőtt, 1859-ben, gróf Mikó Imre kezdeményezésére és támogatása által megalapított Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) keretében 1906-ban vált önállóvá az Orvostudományi Szakosztály (O.SZ), amely 1990 után bontakoztathatta ki széles körű tevékenységét. Taglétszáma nagymértékben kibővült, jelenleg 1250-en vannak az aktív tagok. Mivel a gyógyszerészeket is soraiba fogadta, az utóbbi években felvette az Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztály (OGYSZ) nevet.
A minden évben más városban megrendezett tudományos konferenciák nemzetközi rendezvényekké nőtték ki magukat, így az orvos- és gyógyszerész-továbbképzők nagy érdeklődésnek örvendenek. Az egyesület szakmai folyóiratát, az Orvostudományi Értesítőt (amely 1976 óta jelenik meg), sikerült akkreditált folyóirattá minősíttetni, a szakosztály pedig az Országos Orvoskollégium által is elismert orvostovábbképzés szervező egységévé vált.
Az idén az EME az OGYSZ XXI. tudományos ülésszakát Szatmárnémetiben rendezte meg. Erdélyben, a magyar orvosoknak és gyógyszerészeknek a legjelesebb eseménysorozata a Keresztény Orvosok Szövetségének éves közgyűlésével kezdődött, ahol újra bebizonyosodott, hogy “a huszonegyedik században is érdemes követni a keresztény szellemiséget, hiszen ez egyaránt jó a betegnek és az orvosnak is.”
Az Északi Színház nagytermében tartott ünnepélyes megnyitón Cseke Attila egészségügyi miniszter reálisan és meglehetősen borúlátóan ismertette a hazai egészségügy aktuális problémáit, kiemelten foglalkozott az orvosok elvándorlásával, valamint azzal a ténnyel, hogy sok beteg a külföldi kórházakban keresi a gyógyulást.A tanácskozásoknak és előadásoknak az Északi Színház, a Református Gimnázium és az Astoria Szálló gyűlésterme adott otthont, és 358 résztvevővel (45 határon túli), 11 szekcióban 138 dolgozatot mutattak be, a gyógyszertani, belgyógyászati, sebészeti, endokrinológiai, fogorvosi, patológiai, onkológiai, hematológiai, közegészségtani, gyermekgyógyászati, nőgyógyászati, infektológiai, ortopédiai és ideggyógyászati témakörökben.
Hagyományos módon a konferencián díjak átadására is sor került, a Lencsés György tudományos díjat idén dr. Kun Imre endokrinológus professzornak adományozták, a “Pápai Páriz Ferenc Alapítvány” díját dr. Egyed Zsigmond és dr. Szabó Béla professzoroknak, valamint dr. Mezei Tibor patológus tanársegédnek ítélték oda. A szatmári róm. kat. püspöki székesegyházban tartott ökumenikus istentiszteleten igét hirdetett Ft. Schönberger Jenő megyés püspök és Nt. Nagy Sándor, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese.
A komoly, tudományos programmal eltöltött napok és a záróülés után egy rendkívül tartalmas kirándulásnak örülhettek a résztvevők. Adyfalván meglátogattuk a nagy költő szülő- és emlékházát, Kaplonyban a Kákolyi-kriptát, majd Sződemeteren Kölcsey Ferenc szülőházát.
Az idei konferencia is bizonyította, hogy egyesületünknek a szakmai tevékenységen túlmenően, fontos szerepe van a magyar orvosi és gyógyszerészeti közösség formálásában, az együvé tartozás érzésének fenntartásában, amely fontos eleme lehet megmaradásunknak.
Dr. Vajda Sándor főorvos 
Nyugati Jelen (Arad)

Erdélyi örökségünk digitalizálva
Erdélyi Digitális Adattárat hozott létre az Erdélyi Múzeum-Egyesület, mellyel a társaság az erdélyi magyar tudományos és művelődési örökséget teszi elérhetővé digitalizálva. Az adattárral széles körben lehet terjeszteni az erdélyi magyarság teljes gyűjteményét, és az könnyen elérhető bárki számára. A másfél évszázada működő egyesület regionális tudásközpont létrehozását is tervezi a kolozsvári Wass Ottilia-házban, amely az összmagyarság érdekében végzett kutatások egyik bázisa lehetne Romániában.
„Egybehordani a szép Erdély ritkaságait, régiségeit, természeti kincseinek válogatott darabjait, és egy táborba egyesíteni azokat, kik a tudomány örök céljáért dolgoznak és lelkesednek” – e gondolatok jegyében alapította 152 évvel ezelőtt az Erdélyi Múzeum-Egyesületet (EME) gróf Mikó Imre művelődés- és gazdaságpolitikus. Ez az egyesület azóta is, ha nem is töretlenül, de él, és szolgálja az erdélyi magyar közösséget és a tudományt. Legújabb terveik egyike egy Erdélyi Digitális Adattár létrehozása volt azzal a céllal, hogy archiváló és szolgáltató intézményként gyűjteményeket alakítson ki és gondozzon, valamint szolgáltatásokat fejlesszen és üzemeltessen az oktatás és a kutatás elősegítésére. – Az Erdélyi Digitális Adattár gondolata a 2005 februárjában aláírt EME–OSZK együttműködés tervezetéhez vezethető vissza. A fejlesztés többéves munkát vett igénybe, hiszen a keretrendszer kiépítése s főleg a digitális adatok folyamatos létrehozása időigényes munka – mondta lapunknak Bitay Enikő, az EME főtitkára.
Az EME – hagyományához híven – kiemelt figyelmet fordít a gyűjteményében lévő örökség megőrzésére és gyarapítására, tudományos feldolgozására és publikálására. Az információs társadalom követelményeit szem előtt tartva a digitális adattár révén szeretné a világhálón elérhetővé tenni tudósok hagyatékából, levéltári anyagokból, kéziratokból, könyvekből és fotókból álló gyűjteményének jelentős részét. A digitális adattáron keresztül az erdélyi tudományos munkákat széles körben meg lehet ismertetni, és lehet terjeszteni, illetve könnyebben elérhetők a kiadványok, s teljes szövegükben mód van a keresésre. Az adattár fejlesztéseként hosszú távon lehetőség nyílik az EME elkobzott gyűjteményeinek feldolgozására is, mely az erdélyi magyarság egyik legfontosabb gyűjteménye; mielőbbi feldolgozása és közzététele legalább annyira fontos, mint a tulajdonjogának tisztázása – emelte ki Bitay Enikő, hozzátéve, hogy az adattárban helyet kapnak az intézetben folyó kutatási programok által gyűjtött forrásanyagok, illetve a kutatások eredményei is: tanulmányok, publikációk majd minden tudományterületen. A szöveg, a kép és az audiovizuális anyagok megőrzése, interneten való elérhetősége, a dokumentumok teljes szövegű kereshetősége, az adatok letölthetősége a további kutatást, valamint az oktatást is egyértelműen és nagymértékben segítheti.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1859. november 23-án alakult meg, könyvtárat, természettudományi és történelmi gyűjteményt (régészet, numizmatika, műtárgyak), levéltárat, képtárat, néprajzi gyűjteményt tartott fenn azzal a céllal, hogy az erdélyi magyarság múltjának tárgyi és írásos emlékei fennmaradjanak – mondta Sipos Gábor, az EME elnöke, aki hangsúlyozta, az egyesület gyűjteményei tették lehetővé a kolozsvári tudományegyetem megalapítását 1872-ben. Az egyetem szerződés alapján használatba vette a tudományos gyűjteményeket, és bért fizetett értük. Az egyesület az erdélyi tudomány kutatási eredményeinek közzététele céljából folyóiratokat is megjelentetett: 1874-től az Erdélyi Múzeumot, 1878-tól pedig az Orvostudományi Értesítőt. A kommunizmus az Erdélyi Múzeum-Egyesületet sem kímélte, tevékenységét 1950 februárjában szüntette meg a román kommunista kormányzat. Működését 1990-ben kezdhette újra öt szakosztállyal, melyek száma azóta hétre emelkedett. Az említett folyóiratok is újraindultak, ezenkívül évente 10-12 tudományos kiadványt jelentet meg mindenféle tudományágból. 1995-től kutatóintézetet tart fenn, és az új könyvtár több mint 80 ezer kötetet tartalmaz, kézirattára az erdélyi magyar tudósok hagyatékait őrzi.
– Munkánkat a magyar állam, az MTA, a romániai Communitas alapítvány támogatja rendszeresen, és egy romániai CNSIS (a magyar OTKA megfelelője) pályázatot is elnyertünk három évre. Egy-két rendezvényünket a kolozsvári városi tanács is támogatja évente – fogalmazott Sipos Gábor, hozzátéve, az egyesület gyűjteményeit ma a kolozsvári BBTE és más intézmények kezelik, az EME tulajdonjogát a román állam egyelőre nem ismeri el.
Arra a kérdésre, hogy milyen kapcsolatuk van más intézményekkel, az elnök elmondta: – A gyűjteményeket kezelő intézmények közül a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtárral a legjobb a viszony, ott őrzik 300 ezer kötetnyi könyvtárukat a kézirattárral és más különgyűjteményekkel együtt. Az egyetemi könyvtár többször rendezett kiállítást az EME könyvtárának történetéről, és ugyancsak jó kapcsolatban vagyunk az EME gyűjtőlevéltárát és intézményi irattárát kezelő megyei levéltárral (Román Országos Levéltár Kolozs Megyei Igazgatósága). Az EME digitális adattárának avatása június 10-én lesz Kolozsvárott.
Az EME tevékenysége itt még korántsem ér véget. A fejedelmi kancellárián keletkezett dokumentumokat tartalmazó Királyi könyvek közzététele is folyamatban van. Az erdélyi Királyi könyvek az erdélyi fejedelmek által kiállított oklevelek szövegét tartalmazza, ezt a kéziratos jegyzőkönyvsorozatot a Magyar Országos Levéltárban (MOL) őrzik, az EME tudományos munkatársai az oklevelek információit magyar nyelvű kivonatokban közlik. A kiadványból eddig két kötet jelent meg, és Magyarországon is kapható.
Szabó T. Attila nyelvészprofesszor szótörténeti vonatkozású levéltári kijegyzéseit közli az Erdélyi magyar szótörténeti tár, ami a 16–19. századi beszélt nyelv fordulatait teszi közismertté. Első kötete 1976-ban jelent meg a bukaresti székhelyű Kriterion Könyvkiadónál, az EME 1995-től kapcsolódott be a sajtó alá rendezés munkálataiba, A IX. kötettől az EME társkiadóként szerepel az Akadémiai Kiadó mellett. Most az utolsó, XIV. kötet szerkesztése folyik.
Az EME tervei közt szerepel a Wass Ottilia-ház rendezetlen jogviszonyának megszüntetése is. Ahogy az elnök kifejtette, a házat Kolozsvár főterén a névadó adományozta az egyesületnek az I. világháború után, jövedelméből sikerült az egyesületet fenntartani a két világháború közötti időszakban és másfél évtizedes szünet után újból megjelentetni az Erdélyi Múzeumot. Az EME most egy regionális tudásközpontot szeretne létrehozni a Wass Ottilia-házban. – A Regionális tudásközpont lényege, hogy a visszaigényelt kolozsvári főtéri ingatlanunkat a tudomány szolgálatába állítsuk úgy, hogy az oktatási intézményekkel karöltve kutatási programokat működtethessünk, melyek révén a régiót, a kutatást s egyben az oktatást is fejlesszük, s mindemellett a tudós-oktatói utánpótlást is biztosítsuk. Amennyiben sikerül az ingatlan tulajdonjogát tisztázni, a Wass Ottilia-ház az erdélyi magyar közösség és az összmagyarság érdekében végzett kutatások egyik bázisa lehetne Romániában.
mno.hu 
Erdély.ma

Óvatos örömmel
Néhány hónappal ezelőtt úgy tűnt, hogy a közismert József Attila- idézet, miszerint "a lét dadog, csak a törvény tiszta beszéd", a visszájára fordult itt, Marosvásárhelyen. A tanügyi törvény dadogott azok kezében, akik úgy akarták, hogy az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem önálló magyar tagozatának léte se képezhesse tiszta beszéd tárgyát. A Ponta-kormány szemléletében bekövetkezett változás tette lehetővé, hogy szeptember 21-én a román és a magyar oktatók képviselői között egyezség szülessen. Ennek eredményeként került be az egyetem szervezési- működési szabályzatába az a cikkely, amely kimondja a magyar tagozat létét és amelyik lehetővé tette, hogy a magyar oktatók tiltakozása miatt elmaradt választásokat megtartsák, majd ezt követően dr. Szilágyi Tibor egyetemi tanárt beiktassák a rektorhelyettesi tisztségbe.
– Az egymást követő optimista kicsengésű beszámolókkal ellentétben az újságíró számára, aki hosszú évek óta követi az egyetemen zajló folyamatokat, a hétpontos szeptemberi egyezségnek választási kampány íze van. Attól tartok, hogy a jövő évre kilátásba helyezett ígéretek megvalósulásában nem lehetünk egészen biztosak. Hogy érzi ezt Szilágyi Tibor rektorhelyettes?
– A kétkedés megalapozott, magam is óvatos vagyok. Jó jel, hogy elkezdődött az egyezségbe foglalt ígéretek teljesítése, de csak akkor mondhatjuk, hogy teljesültek a jogos kéréseink, amikor mind a hét pont megvalósult. Első lépésként a chartába bevették a magyar tagozat (pontosabban linie-vonal) fogalmát, ami lehetővé tette a választásokat. Mindez előrelépést jelent olyan szempontból, hogy létrejött a keret, ami biztosíthatja a magyar tagozat működését, de az igazán nehéz lépéseket kéréseinknek a gyakorlatba ültetése jelenti.
– Csakhogy akkorra már vége lesz a kampánynak.
– Én azt remélem, hogy a választások után csendesebb, nyugodtabb korszak következik, s az egyetem ügyében a szakmai szempontok kerülnek előtérbe.
– Most, hogy túl vannak már a választásokon, a szenátus és a kari tanácsok kiegészültek a magyar oktatókkal, s a dékánhelyetteseket is kinevezték, a megfogyatkozott magyar oktatói kar kiegészítése következik. Hogyan értékeli, hogy vannak magyar oktatók, akik a román tagozaton szeretnék folytatni a munkát?
– Ezt mindenki maga döntheti el, s jobb, ha kezdettől fogva tisztán látunk. Valószínűleg kevesen lesznek, s ha szükség lesz rá, a magyar tagozat is megkérheti bizonyos órák megtartására őket. Nem zárjuk ki, hogy áttaníthasson egyik tagozatról a másikra az, aki rendelkezik a megfelelő nyelvi kompetenciákkal. Olyan tanszék is van, ahol egyetlen oktató működik, aki mindkét nyelven kell tanítson, mert nincsen párja a másik tagozaton.
– A tények és a helyzet ismeretében a legnehezebb munka következik. Hogy lehet feltölteni azt a hiányzó, több mint 70 személyből álló oktatói keretet, ami a magyar tagozat önálló létéhez szükséges?
– Jelenleg a pontos helyzetfelmérésen dolgozunk, meg kell találnunk azokat a személyeket, akikkel pótolni lehet a hiányt. Ha ez elkészült és a minisztérium hajlandó új állásokat kihozni, továbbá az egyetem vezetősége beleegyezik a javaslatainkba, akkor tudjuk meghirdetni ezeket az állásokat. A hétpontos egyezség szerint a magyar tagozatért felelős rektor- helyettesnek fontos szava kell legyen ezekben a kérdésekben.
– Kívülről szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik.
– Sajnos, egy hullámban nem fog megoldódni, hisz nagyon nehéz eleget tenni a feltételeknek. Egy tanársegédi állásra pályázó befejezett doktorátussal kell rendelkezzen, egy adjunktusnak ezenkívül megjelent könyve, kutatási pályázata és rangos szaklapokban megjelent tanulmányai is kell legyenek. Azért lényeges a magyar főtanszékek megalakulása, hogy ezt a célt folyamatosan tudjuk követni. Fontos szempontot jelent a megélhetési körülmények biztosítása, az egyetemi pálya vonzóvá tétele is.
– A nehézségek ismeretében Szilágyi professzor miért vállalkozott a rektorhelyettesi tisztségre?
– Az elmúlt másfél éven át Szabó Béla professzorkollégámmal sokat harcoltunk a magyar tagozat létrehozásáért, közösen tárgyaltunk a szakminiszterekkel, a felsőoktatás minőségéért felelős szerv (ARACIS) képviselőivel, s tulajdonképpen már az elejétől az új chartát kidolgozó bizottságban is együtt vettünk részt. Az egyeztetés már elég jól haladt, amikor tavaly júniusban a feje tetejére állt az egész. Pillanatnyilag elég jól ismerem a törvénykezési hátteret, az Erdélyi Múzeum-Egyesületben kifejtett tevékenységen és az Orvostudományi Értesítő szerkesztése révén pedig szervezői tapasztalatokra tettem szert. Ennek ellenére nem akartam a tagozat élére állni. De amikor Szabó professzor azt mondta, hogy nem szeretné, ha őmiatta nem jöhetne létre az egyezség, önkéntelenül szóba jött az én személyem, mint aki leginkább bekapcsolódott ebbe a munkába. Hozzá kell tennem, hogy a tagozat irányítását továbbra is közösen fogjuk ellátni.
– A magyar rektor- és a dékán-helyetteseket is a legnehezebb feladattal bízták meg: a tudományos munkáért felelnek, ami az egyetem körül történtek miatt nem hálás feladat. Ugyanakkor e téren vannak a legnagyobb hiányosságok, hisz még a professzorok közül is kevesen tesznek eleget az uniós szabályozások alapján megállapított feltételeknek.
– Valóban, tudományos téren van az egyetem a leginkább elmaradva, s ez vonatkozik mind a román, mind a magyar tagozatra. A vezetőség többi tagjával egyetértünk abban, hogy változtatásokra, fejlődésre van szükség. Az új tanügyi törvény is nagy hangsúlyt fektet a színvonalas és nemzetközileg is értékelhető kutatómunkára. Az olyan állapot, amikor a középszerű munkával is jól meg lehetett élni, megváltozott, és ez Romániát is közelebb viszi az európai és az egész világon létező értékrendszerhez. Ha törvénykezési szinten esetleg visszalépés történik, nekünk továbbra is ezt az értékrendet kell képviselni.
– Éveken át a magyar helyettes vezetői tisztség csapdát jelentett olyan szempontból, hogy a tisztségre kijelölt személyt az intézmény egészére vonatkozó feladattal bízták meg, és azon túl nem, vagy alig volt cselekvési lehetősége. A MOGYE-n világosan körvonalazódott, hogy Szilágyi professzor a tudományos kutatás mellett az egész magyar tagozatért felel?
– A magyar tagozatért felelő rektorhelyettesi tisztséget a törvény is előírja, s leszögezi a hétpontos egyezség is. Ezért remélem, hogy intézményes keretek között fogom a feladatot ellátni.
– Bár a magyar oktatók óhaját tükrözi, vannak, akik elégedetlenek a választott magyar képviselettel. Ön szerint elég erős lesz-e a magyar szenátusi csoport, hogy a tagozat érdekeit képviselje?
– Meg vagyok győződve, hogy választott képviselőink ki fognak állni a céljaink és érdekeink mellett. Ugyanakkor azt is tudom, hogy egyharmad alatti képviselettel nem lehet döntéseket kierőltetni. Ahhoz, hogy a helyzetünk ténylegesen megoldódjon, fontos, hogy meggyőző munkával a másik fél álláspontját is befolyásolni tudjuk.
– A beszélgetés végén mondjuk el, hogy mit tanít dr. Szilágyi Tibor rektorhelyettes, és miért választotta?
– Matematika-fizika szakon érettségiztem, édesanyám fizikatanárnő, édesapám matematikaprofesszor, a Babes-Bolyai Egyetem rektorhelyettese volt, a testvéreim informatikusok. Bár én is hajlottam a reál tantárgyak irányába, leginkább a biológiai rendszerek működésének megértése vonzott, s az ehhez szükséges ismereteket az orvosi egyetemen tanították. Menet közben sok klinikai szakterület is megtetszett. Mivel az egyetem elvégzése után lehetőségem nyílt kutatói ösztöndíjra a Szegedi Biológiai Kutatóintézetben, végül is visszatértem az eredeti érdeklődési területemhez, majd László József professzor tanítványaként felvettek az Élettani Tanszékre.
– Az egyetemen történtek után hogyan fogadták a rektori hivatalban?
– Jól. A rektorhelyettes kollégákkal korábban is együtt dolgoztam, a rektorral évfolyamtársak voltunk. Nagyon sok munkával és megbízatással vártak, amelyek mindkét tagozat számára közösek. A jövő év elején esedékes akkreditációra, a működési engedély meghosszabbítására kell előkészíteni az egyetemet. Ha országos szinten enyhítenének a feltételeken, akkor ez valószínűleg könnyebb volna. Ha ezen túlesünk, következhet a legnehezebb feladat, a magyar főtanszékek létrehozása. Örvendünk, hogy elindultunk, de óvatosan tekintünk a jövő elé, ami nagyon sok buktatót és akadályt is hozhat.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Kikerülni az ördögi körből – beszélgetés dr. Szilágyi Tiborral, a MOGYE új rektorhelyettesével
Szilágyi Tibor szerint nem lehet a magyar tagozatot úgy képviselni, hogy az folyamatos ellenségeskedést szüljön. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem új rektorhelyettese a Krónikának adott interjúban elmondta, feltétlenül együtt szeretne dolgozni román kollégáival, de soha nem az érzelmi hadakozást kívánja előtérbe helyezni, hanem a tényeken alapuló, konstruktív vita híve. "Úgy érvényesülhetünk, ha javaslatainkkal olyan előnyöket is képesek leszünk felmutatni, amelyek nem csak kizárólag a mi javunkat szolgálják. Be kell látnunk, hogy bizonyos elmozdulás csak történt, a román fél is alábbhagyott az erőből való hadakozással vagy az érzelmi alapon hozott döntések meghozatalával." – véli a professzor.
– Mi késztette arra, hogy mindössze 45 évesen elvállalja a rektorhelyettesi tisztséget, főként egy olyan időszakban, amikor az egyetemre az 1990-es, rendkívül feszült hangulat jellemző?
– Meg kell vallanom, hogy nem túl szívesen, sőt valamelyest kényszerből mondtam igent, miután szószólónk, Szabó Béla professzor kollégám kijelentette, nem akar a kerékkötője lenni a megegyezésnek, inkább visszalép. Addig is képben voltam, hisz lényegében mi ketten voltunk azok, akik legmélyebben beleástuk magunkat a magyar tagozat ügyének a rendezésébe. Együtt vettünk részt a minisztériumi meg a helyi tárgyalásokon, és együtt fogunk dolgozni a továbbiakban is.
– Ez azt jelenti, hogy a magyar tagozat kétfejű lesz, és ön rektorhelyettesként, Szabó Béla pedig tagozatvezetőként együtt dönt az oktatási kérdésekről?
– Ebben nincs semmi kivetnivaló, hisz úgy, ahogy egy országot elvezethet az államfő meg a kormányfő, a magyar tagozatot is lehet így irányítani. Másrészt én rektorhelyettesként nem vehetek részt a döntéshozó fórumban, Szabó Béla viszont ott lesz a szenátusban és képviselni fogja az ügyünket.
– Azt viszont láttuk, tapasztaltuk, hogy az államfő és a kormányfő jónak indult viszonya az idő elteltével el tud mérgesedni. Ezzel számolnak?
– Remélem, hogy a mi esetünkben nem így lesz. Egyelőre nagyon jól együttműködünk, és bízom abban, hogy ez a továbbiakban sem lesz másként.
– Nem jelent bizonyos hátrányt a magyar kollégák előtt az a tény, hogy ön lényegében tartalékmegoldásként került a prorektori székbe?
– Nem hinném, hogy a kollégák úgy tekintenek rám, mint egy tartalékra. Az eddigi választásokon is szinte ugyanannyi szavazatot kaptam, mint Szabó Béla, sőt a tavaszi voksolás alkalmával a kari tanács esetén az eredmény egyenlő volt. Az Orvostudományi Értesítő felelős szerkesztőjeként állandó kommunikációs viszonyban voltam a kollégákkal. Gyakorlatilag szinte mindenki ismer, és tisztában van a szervezői tevékenységemmel.
– Azonban bármikor megvádolhatják azzal, hogy ön az, akit az eddig magyarellenes magatartást mutató román fél elfogadott.
– Ilyen alapon senkinek sem kellene elvállalnia a tisztséget? Remélem, hogy úgy alakul az egyetem helyzete, hogy az efféle vádak távlatilag értelmetlenné váljanak.
– Persze, ha az érem másik oldalát nézzük, akkor akár azt is észrevehetjük, hogy ebből a pozícióból több mindent el lehetne érni a román félnél.
– Ez így van. Éppen ezért úgy gondolom, hogy az intézmény normális működéséhez a vezetőségben bizonyos koherenciának, együttműködésnek kell lennie. Nem lehet a magyar tagozatot úgy képviselni – még a hétköznapi döntések szintjén sem –, hogy az folyamatos ellenségeskedést szüljön. Ami meg a közös dolgainkat illeti, azokban föltétlenül együtt szeretnék dolgozni a román kollégákkal. Soha nem az érzelmi hadakozást szoktam előtérbe helyezni, hanem a tényeken alapuló, konstruktív vitának vagyok a híve.
– Gondolja, hogy a MOGYE-n lehet józan érvek felsorakoztatásával is vitázni? Egy olyan helyen ahol az elmúlt hónapokban sem az oktatási törvény betűjének, sem annak szellemének a felemlegetése nem sokat vetett a latba. Eddig azt láttuk, hogy ezen az egyetemen az érvényesítette az igazát, aki kétharmados többséggel rendelkezett. Mitől lenne ez ezentúl másként?
– Tisztában vagyok azzal, hogy rendkívül nehéz helyzetben vagyok, ezért is említettem, hogy a rám ruházott tisztség nem tölt el feltétlen örömmel. A kétharmad–egyharmad aránnyal egyelőre nincs mit kezdenünk; ide jutottunk, mert ennyien vagyunk. De még mindig azt mondom, hogy ha érvekre támaszkodva vitázunk, lehet esélyünk. Úgy érvényesülhetünk, ha javaslatainkkal olyan előnyöket is képesek leszünk felmutatni, amelyek nem csak kizárólag a mi javunkat szolgálják. Be kell látnunk, hogy bizonyos elmozdulás csak történt, a román fél is alábbhagyott az erőből való hadakozással vagy az érzelmi alapon hozott döntések meghozatalával.
– A szenátusban mennyire számíthatnak a teljes egyharmadra? Hisz köztudott, az év elején néhány behódoló, magát ilyenkor magyarnak valló tanerőt a román kollégák választottak a testületbe.
– Mindenekelőtt két, a köztudatban keringő pontatlanságot szeretnék tisztázni. Egyrészt a nemrég megejtett választásokon mi jelöltük és mi szavaztuk meg a képviselőinket, ami a szeptemberi megegyezés előtt nem így volt. Másrészt nem csupán a fennmaradt három helyet kaptuk meg, hanem mind a kilencet. Ezek látszólag akár elhanyagolható részleteknek is tűnhetnek, ám mégis rendkívül fontosak. A kialakult konfliktus óta először dönthettünk mi magunk a saját dolgainkról.
– Ez az egyharmad–kétharmad, amiből a román fél nem enged, hol szerepel írásban?
– Sehol. Ezt az oktatói arány adja. Ezért lenne előnyösebb, ha a diákok arányát vennénk figyelembe, amelyik negyven százalék körül van jelenleg.
– Miként lehet kikerülni ebből az ördögi körből? Hiszen éppen azért ilyen az arány, mert nincs elég magyar oktató, és azért nincs elég magyar oktató, mert ilyen az arány.
– Ez sajnos így van, és ebből a körből csakis az új magyar oktatók felvételével tudnánk kitörni. Ez a hétpontos egyezség egyik legfontosabb része, úgy is fogalmazhatnék, hogy mérföldköve. Fontos, hogy ennek nemcsak most, egy egyszeri vizsga esetén kell érvényesülni. Az elkövetkező években is beleszólásunk kell majd legyen az állások meghirdetésébe. Ettől függ részben a főtanszékek létrehozása is.
– A közeljövőre beígért alkalmazások esetében létezik egy bizonyos, előre leszögezett létszám?
– Nincs. Ennek szabályozása majd az én feladatom és gondom lesz, mert az egyezség alapján a magyar rektorhelyettesnek beleszólása van az állások meghirdetésébe. Jelenleg folyamatban van egy felmérés, amelyből meg szeretnénk tudni, milyen állásokra, milyen eséllyel rendelkező jelentkezőkre számíthatunk. Az lenne az ideális, ha meghirdethetnénk az összes olyan állást, amelyre potenciális jelentkezők vannak.
– Daniel Funeriu volt oktatási miniszter az év elején még azt javasolta, hogy az egyetemi charta 55. szakaszába foglalják bele azt, hogy a kisebbségi nyelven való oktatásba lehetséges társult oktatók foglalkoztatása nem történt meg, holott számos magyarországi professzor felajánlotta segítségét.
– Attól függetlenül, hogy nem került be a chartába, bízom abban, hogy megvalósulhat. Derűlátásra ad okot, hogy a magyarországi egyetemekkel való partnerséget a román vezetők sem ellenzik. Ahhoz, hogy alkalmazzunk egy magyarországi oktatót, nincs szükség chartamódosításra; ehhez a törvényes kereteket kell megtalálnunk. Az, hogy külföldről hívjunk meg valamelyik klinikai szakra valakit, nemcsak az egyetemen múlik, hanem az egészségügyi rendszeren is. Gondolok az orvosi kamara álláspontjára, a kórházak álláskínálatára, a román nyelvtudás szükségességére meg sok minden egyébre, ami gyakorlatilag megnehezítheti azt a folyamatot, ami elméletben a lehető legegyszerűbbnek tűnik. Számítunk az anyaországi segítségre, de hosszú távon a saját oktatói gárda kinevelése a fő cél.
– Elődje, Nagy Örs professzor többször is arra hívta fel a figyelmet, hogy a meghirdetett állásokra sem jelentkeznek a fiatalok, vagy legjobb esetben eljönnek, de mindössze ugródeszkának használják az egyetemet.
– Ez a gyatra javadalmazásnak és kevéssé vonzó munkakörülményeknek betudható jelenség – amely egyébként mindkét tagozatot érinti – sajnos továbbra is fennáll. Csak remélni tudom, hogy amennyiben a MOGYE-n javul a közhangulat, illetve, ha életképes kapcsolatokat alakítunk ki a külföldi egyetemekkel, nagyobb mozgáslehetőség nyílik a fiatal oktatók számára, a motiváció is nőni fog. Mindezt én aktívan szeretném segíteni. Jelen pillanatban ezt tartom a legsürgősebb és legfontosabb feladatomnak.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Az erdélyi orvosképzés ünnepe
A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség s egyben az erdélyi magyar orvosképzés ünnepének nevezte a XX. jubileumi Tudományos Diákköri Konferenciát Madár István, a rendezvény főszervezője. Az elmúlt két évtized lehetővé tette a tudományos szaknyelv jobb elsajátítását és gyakorlását – hangsúlyozta a MOGYE diákja, aki hozzátette, hogy 130 hallgatótársa vett részt a szervezésben oktatóik támogatásával.
Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács alelnöke örömmel nyugtázta, hogy az idén százéves Kultúrpalota a fiatalok rendezvényének ad otthont, akik az elmúlt évtizedek során a világ minden tájára elvitték a marosvásárhelyi egyetem hírét-nevét.
A tudományos diákköri tevékenység a tehetséggondozás legfontosabb módja – hangzott el dr. Szilágyi Tibor rektorhelyettes beszédében. Az orvosi egyetem professzora hozzátette, hogy e tevékenység a kitartó, pontos munka iránti belső igényt, a kreativitás kibontakozását, a tudományos kutatás iránti érdeklődést, az érvelés készségét, az értékek iránti tiszteletet erősíti meg a leendő orvosokban, gyógyszerészekben. A konferencia résztvevőinek lehetőségük nyílik dolgozatuk kivonatát az Orvostudományi Értesítőben közölni, a tanároknak pedig megkönnyíti az utánpótlás kinevelését. Az ismereteket a legkönnyebben anyanyelven lehet átadni, de a tudományosság globális jellegét figyelembe véve arra biztatta a hallgatókat, hogy menjenek el külföldre tanulni, és térjenek vissza, oktatótársainak pedig azt, hogy teremtsenek ehhez megfelelő körülményeket. Húsz évvel ezelőtt egy tanteremből indult, a XX. TDK-n pedig már 240 dolgozatot mutatnak be – emelte ki a rektorhelyettes, aki köszönetet mondott a diákoknak a szervezésért s a felkért előadóknak a részvételért.
A szaknyelvet minden rezidens orvosnak anyanyelven is ismernie kell – hangzott el dr. Mezei Tibor, egykori TDK-főszervező beszédében, aki a kapcsolatok építésének fontosságára hívta fel a diákok figyelmét, a tanárokét pedig arra, hogy vonják be a fiatalokat a munkába.
A konferencián közel 500-an vesznek részt, és 240 tudományos dolgozatot mutatnak be, kétharmad részt belföldi, egyharmad részt a magyarországi egyetemekről érkezett hallgatók – válaszolta kérdésünkre Tubák Nimród a szervezők nevében.
A XX. TDK csütörtökön dr. Kun Imre nyugalmazott endokrinológus professzor előadásával kezdődött, aki az étvágy kialakulásának és szabályozásának rendkívül bonyolult folyamatait mutatta be, s beszélt az elhízás kezelésében használt gyógyszerek hatásáról és mellékhatásáról, majd a különböző szekciókban folytatódott a dolgozatok bemutatása.
A péntek reggeli ünnepélyes megnyitón a marosvásárhelyi Művészeti Líceum tizedik osztályos diákjainak kvartettje játszott.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely),

Marosvásárhely lesz a 2016-os tudományos ülésszak helyszíne
Szombaton a Vártemplom gótikus termében tartotta szokásos év eleji közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztálya. A résztvevők elfogadták a szakosztály múlt évi tevékenységéről szóló beszámolót, megszavazták a 2016-os munkatervet, újraválasztották a lejárt mandátumú választmányi tagok többségét, kettő helyébe pedig új tagot juttattak be a vezetőségbe.
A Szabó Béla professzor, a választmány elnöke vezette közgyűlésen elhangzott, hogy a szakosztálynak jelenleg 900 aktív tagja van, 2015-ben 69-en iratkoztak be. A tagsággal való kapcsolatot az Orbán-Kis Károly által karbantartott hírlevélen keresztül tartják.
A szakosztályt orvos-továbbképzéseket szervező és kreditpontadó egyesületként 2015-ben is akkreditáltatták az Országos Orvosi és Fogorvosi Kamaránál. Ha valaki a helyi jellegű és az országos rendezvényeken is részt vett, megszerezhette a szükséges számú kreditpontot – hangzott el az ülésen.
Az elmúlt évben a Kultúrpalota nagytermében ünnepelték meg a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés 70. évfordulóját, és erre az alkalomra egy kötetet is megjelentettek.
A múlt év áprilisában Kolozsvár volt a helyszíne a szakosztály XXV. tudományos ülésszakának, amelyen 103 előadás hangzott el, és 495-en vettek részt. Az ülésszak keretében Feszt György professzort Csőgör Lajos-díjjal, Szilágyi Tibor professzort Lencsés György–Ars medica díjjal tüntették ki. Török Tamás gyógyszerészhallgató Dr. Kopp Elemér- pályadíjat vehetett át. Az ülésszakot Bódizs György alelnök szervezte.
A múlt évben is megtartották Székelyudvarhelyen a XXII. családorvosi továbbképző konferenciát, amelynek fáradhatatlan szervezője Balla Árpád főorvos.
Szeptemberben Szémán Péter, az EME szilágysomlyói csoportjának vezetője szervezte meg a XXIII. Báthory Napok keretében a XXII. orvostovábbképző konferenciát az egészséges életmódról. A Magyar tudomány napja Erdélyben égisze alatt Csíkszereda volt a helyszíne a XIX. Erdélyi Orvosnapoknak (Sipos Emese és Pázmán Enikő rendezésében).
Az Orvostudományi Értesítő különkiadásokban jelentette meg a kolozsvári tudományos ülésszak és múlt évi Tudományos Diákköri Konferencia előadásait. 88. kötetének két száma a nyomdában van, költségeit a Gedeon Richter Románia Rt. fedezte.
A Magyar tudományosság Romániában 2002–2013 között (2015) című kötetben a Gyógyszerészeti kutatások című fejezetet Gyéresi Árpád professzor szerkesztette.
Vass Levente a Studium Alapítvány lapját és az orvosi szaknévsort tartalmazó füzetet mutatta be.
A múlt évben is meghirdették a szakosztály által és a Semmelweis Egyetemmel közösen is a kutatóknak szóló pályázatokat, amelyeken két kutató és öt kutatócsoport nyert meg.
A legjobb tanulmányi eredményt elért hallgatókat ballagáskor Csőgör Lajos-díjjal jutalmazták. Feszt György és Gyéresi Árpád professzoroknak Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét adományozta. Fülöp Ibolya adjunktus, aki a beszámolót és a tevékenységi tervet bemutatta, a Pápai Páriz Ferenc Alapítvány fiatal kutatói ösztöndíjában részesült, Sipos Emese professzornak a Dr. Mikó Imre-emlékplakettet adományozta az EME vezetősége.
Dr. Benedek Imre professzor bejelentette, hogy a 180 tagot számláló kardiológiai szakcsoport vállalja, hogy továbbképző tanfolyammal egybekötött népszerű évi tanácskozásukon társszervezőként feltüntetik az EME Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályát. Tudományos tevékenységük ismertetése során bejelentette, hogy egy újabb pályázatot nyertek, ennek keretében 22 millió euróból gazdálkodhatnak.
A szakosztály 2015-ös megvalósításai között szerepel az Orvostudományi Értesítő szerkesztésébe bevezetett Editorial Manager program, ami korszerűbbé, gördülékenyebbé teszi a szerkesztőségi munkát, és amelyet Mezey Tibor ismertetett.
A megszokott forgatókönyvet követő 2016-os munkatervből kiemeljük, hogy a XXVI. tudományos ülésszak helyszíne Marosvásárhely lesz. A nulladik napon a fiatalok kérésére pályázatírásról, magánrendelő megnyitásáról, a malpraxis- biztosításról és egyéb, őket érdeklő gyakorlati ismeretekről tartanak előadásokat. Továbbra is érvényben marad, hogy akik a jelentkezési határidőig közlésre alkalmas formában küldik be tudományos dolgozatukat az Értesítő szerkesztőségébe, ingyenesen vehetnek részt az ülésszakon.
Bár 2015-ben nem járt sikerrel, 2016-ra is meghirdetik a könyvkiadási pályázatot.
Az ülés végén került sor a választásra. Incze Anna sepsiszentgyörgyi, Pázmány Endre csíkszeredai és Simon István gyergyói választmányi tagok, akiknek lejárt a mandátumuk, továbbra is vállalták a megbízatást. A nagyváradi Földes Béla Kékedi Imre margittai orvost ajánlotta maga helyett, amivel egyetértett a választmány. Kovács Dezső professzor megüresedett helyére ketten pályáztak, Kovács István belgyógyász főorvos, kardiológus szakorvos, aki a fiatalítás jegyében való előrelépésben ígért segítséget, és Székely Edit, a MOGYE mikrobiológiai tanszékének adjunktusa, aki végül is eggyel több szavazattal került be a választmányba.
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)