Ördögűzés
Bírósághoz fordult egy Argeş megyei ügyvéd azzal a panasszal, hogy az általa ördögűzéssel megbízott három ortodox pópa nem végezte el a rá bízott feladatot: hiába szálltak ki helyszíni bevetésre, a patások ezt követően is folytatták a randalírozást lakásában.
Amint keresetéből kiderül: a pokolfajzatok elsősorban az elektromos készülékeket zavarták, legfőképpen a televíziót, így keserítették meg a felperes életét. Az ügyészség azonban úgy döntött, nem emel vádat, így várhatóan elmarad a felelősségre vonás.
Bár szolidarizálok a megkárosítottal, az a véleményem, hogy a szóban forgó ügyvédnek a törvény embereként tudnia kellett volna, hogy nem nyerhet pert, hiszen az efféle beavatkozásokra vonatkozólag eleddig nem született kielégítően körültekintő jogi szabályozás. Emiatt nem tartanám rossz ötletnek, ha a jövőben felvállalná, hogy maga dolgozza ki a hiányzó törvényi hátteret annak EU által megadott rendje és módja szerint. Leszögezhetné például, hogy mely testület kompetens annak megállapítására, hogy az adott lakás ördögi megszállottsága milyen mértékű (ISO-szabvány kidolgozását feltétlenül javasolnám), illetve hogy miféle módszerek alkalmasak a sátáni fajzatok elűzésére.
Például ha mindössze egy-két mezei ördögfióka fészkelte be magát az ingatlanba, a kivitelezésre szerződő pópáknak kötelességük háromszor végigpermetezni a lakást szenteltvízbe mártott bazsalikomcsokorral, és elmondani hét miatyánkot. De ha valamelyik főördög veti meg patáját a lakásban, a felsoroltak mellett kötelező 40 percnyi kántálás, 9 keresztvetés és többnapos böjt is. Az ördögűzés gyakorlatba ültetése előtt javallott – megvalósíthatósági és műszaki tanulmányok körültekintő kidolgozása után – egy tenderfüzet összeállítása is, hiszen mindezek szükségesek egyrészt a beavatkozás szakszerűségének biztosításához, másrészt pedig sikertelenség esetén mindezen dokumentumok segíthetik a panaszosokat a kárpótlás kieszközlésében a fogyasztóvédelmi hatóságnál és a bíróságokon egyaránt. Tekintve a problémakör összetettségét, nem ígérkezik könnyűnek a felsorolt szabályok kidolgozása, egy dolog azonban valószínűsíthető: a rendszeres kemény munka stabilizálhatja ügyvédünk elmeállapotát, ami köztudottan az egyik leghathatósabb védelmet jelenti a pokolfajzatok állandó, aljas mesterkedésével szemben.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár),

Ortodox agrárium
Felcsillant a jobb élet reménye a román gazdák számára, hiszen mostantól igazi szakemberek gondoskodnak arról, hogy a Fennvaló áldása kísérje munkájukat.
Az történt ugyanis, hogy a kormány megállapodott az ortodox egyházzal arról, hogy a papok a liturgiák végén tájékoztatni fogják zömmel gazdálkodással foglalkozó vidéki híveiket a mezőgazdaság területén rendelkezésre álló európai uniós támogatási lehetőségekről.
Ha jobban belegondolunk, a lépés tulajdonképpen logikus, hiszen Romániában az ortodox egyház államegyházi kiváltságokat élvez. A kormány és az önkormányzatok számolatlanul szórják a pénzt a görögkeleti felekezet templomainak építésére, tehát teljesen természetes, hogy a pópák a továbbiakban az állam által rájuk testált közfeladatokat is ellássanak. Sőt amenynyiben az együttműködés sikeresnek bizonyul, további területekre is ki lehetne terjeszteni.
Például ott vannak az állami cégek. A legnevesebb, állami irányítású vállalatok már évek óta a csőd szélén szédelegnek, a vasút, a posta, valamint számos energetikai és vegyi üzem többezres nagyságrendű elbocsátásokra kényszerül. Viszont az ortodox egyház köztudomásúlag az egyik legnyereségesebb vállalkozás Romániában. Mintegy 35 ezer hektárnyi erdő és 40 ezer hektárnyi termőföld van a tulajdonában (már csak ezért is alkalmas a mezőgazdasági tanácsadásra), de az ikon- és gyertyaértékesítésből is tízmilliók folynak be, vannak szállodái és panziói, és van olyan püspökség, amely tőzsdézett is. Ennek nyomán véget kell vetni a képmutatásnak, el kell ismerni, hogy az ortodox egyház szorosan összefonódott az állammal, a veszteséges cégeket pedig a virágzó üzleti birodalommal rendelkező őboldogságák és beosztottaik gondjaira kell bízni. Ha eddig ilyen jól elboldogultak, akkor az isteni gondviselés bizonyára abban is a segítségükre lesz, hogy a vasúttársaságokat vagy a vegyi üzemeket is gazdaságosan működtessék. Az alkalmazottak pedig kétszeresen jól járnak, hiszen ha valami nyomasztja őket, csak bekérezkednek műszak végén az ügyvezető igazgatóhoz gyónni egyet.
Ha bejönne az üzlet, akkor az ortodoxok legalább ilyen formában visszajuttatnának valamit a számolatlanul a számlájukra vándorló közpénzekből. Bár előfordulhat, hogy az ájtatos pátriárkák és pópák az ökumenizmus jegyében szívesebben fizetnének vatikáni valutával.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Államalkotó lehet a magyar kisebbség
Elismerné a nemzeti kisebbségek szerepét a román állam kialakulásában az új alkotmány, amely lehetővé tenné számukra a nemzeti jelképek szabad használatát is.
Az alaptörvény módosítását előkészítő parlamenti bizottság csütörtökön elfogadta az RMDSZ erre vonatkozó módosító javaslatait, miután visszatért több olyan, a nemzeti kisebbségekre vonatkozó cikkelyhez, amelynél korábban nem született döntés a szövetség indítványairól. A testület döntése értelmében az alkotmány első cikkelyénél megmarad a meghatározás, amely alapján Románia nemzetállamként határozza meg magát, de elismerik államalkotó tényezőként a kisebbségeket. A bizottság szövegtervezetébe mindez olyan megfogalmazásban került be, hogy Románia elismeri a királyi ház, a nemzeti kisebbségek, az ortodox egyház és a többi vallásos felekezet történelmi szerepét a román állam kialakulásában.
A bizottság szövegtervezetébe bekerült egy olyan kitétel, miszerint a nemzeti kisebbségek szabadon használhatják köztéren és magánterületen az etnikai, nyelvi és vallásos identitásukkal kapcsolatos nemzeti jelképeiket. Máté András, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője szerint ha ezt a kitételt a parlament plénuma is megerősíti, többé nem lehet korlátozni a székely vagy a magyar zászló kitűzését az országban. Mint ismeretes, a román prefektusok az év elején valóságos hajtóvadászatot indítottak Hargita és Kovászna megyében a székely zászlók használata ellen, és felszólították a települések elöljáróit: távolítsák el a lobogót a polgármesteri hivatalok, közintézmények homlokzatáról.
Az alkotmány-szövegező bizottság az RMDSZ azon javaslatát is elfogadta, amely szerint a nemzeti kisebbségek képviselői saját döntéshozó és végrehajtó szerveket hozhatnak létre az identitásuk megőrzését érintő hatáskörökkel. Csakhogy ez az új alkotmányos cikkely arra a kisebbségi törvénytervezetre hivatkozik, amelyben szerepel ugyan a kulturális autonómiára vonatkozó fejezet, ám a jogszabály 2005 óta „porosodik” a bukaresti törvényhozásban. Ioan Avram, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselője közölte: éppen azért nem szavazta meg a passzust, mivel nem létező törvényre hivatkozik. „Nem lehet beemelni az alkotmány szövegébe annak a kisebbségi jogszabálytervezetnek az előírásait, amelyet a parlament még meg sem szavazott. Még akkor sem, ha ennek a kitételnek az alkotmányban történő megjelenítése később nem kötelezi arra a parlamentet, hogy elfogadja a kisebbségi törvényt” – indokolta ellenszavazatát a PSD-s honatya.
Ezzel kapcsolatban különben az Erdélyi Magyar Néppárt aggasztónak tartja, hogy az indítvány szerint a kulturális autonómia intézményének létrehozási jogát nem a közösség kezébe adják, hogy annak tagjai általános, titkos és közvetlen választás útján hozzák létre döntéshozó és végrehajtó testületeiket, hanem egy kellően nem definiált szervezet – a nemzeti kisebbség „törvényes” képviselője – kizárólagos hatáskörébe utalják. „Mindez előrevetíti, hogy ezt a hatáskört a későbbi törvényi szabályozás az RMDSZ-re szabja majd, és ezáltal a szövetség csúcsvezetése lehetőséget kap arra, hogy – a közösség nevében fellépve, de annak demokratikus ellenőrzése alól kivonva magát – kisajátítsa a kulturális autonómia intézményeinek létrehozását és működtetését, ékes példáját szolgáltatva ezzel a minden körülmények között kerülendő és káros etnobiznisznek” – állapította meg csütörtöki közleményében Toró T. Tibor. Az alakulat elnöke szerint a bizottsági döntésben egyértelműen tetten érhető a román kormányzat ama törekvése is, hogy a divide et impera elv szellemében „jó és rossz, törvényes és törvénytelen, együttműködő és együttműködésre képtelen magyarokra, illetve magyar politikai szervezetekre ossza a közösséget”. Az alkotmánymódosításon dolgozó parlamenti bizottság elfogadta az RMDSZ negyedik javaslatát is, amely előírná, hogy a hatóságoknak konzultálniuk kell a kisebbségek legitim képviselőivel minden őket érintő kérdésben. A bizottság a jövő héten folytatja munkáját, és várhatóan akkor dönt az RMDSZ további indítványairól, amelyek lehetővé tennék, hogy sarkalatos törvénnyel elismerjék egyes hagyományos térségek különleges státusát Romániában, továbbá amelyek hivatalos nyelvként ismernék el egy adott régióban jelentős arányban élő kisebbségek nyelvét. Különben a testület csütörtökön javaslatot tett a parlamenti képviselők és szenátorok pártváltásának tiltására is. A megszavazott indítvány értelmében a jövőben elveszíti mandátumát az a honatya, aki kilép abból a politikai alakulatból, amelynek színeiben megválasztották. (Ez a tiltás jelenleg a polgármesterekre és helyi/megyei önkormányzati képviselőkre már vonatkozik). Egyébként a parlamenti különbizottság által előkészített alkotmánymódosítás akkor lép hatályba, ha azt a parlament kétharmados többséggel elfogadja és érvényes népszavazás is megerősíti.
szekelyhon.ro

.
Újabb egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról döntött az Országos Restitúciós Bizottság
2013. október 1-én ülésezett az Országos Restitúciós Bizottság. A bizottság alelnöke Laczikó Enikő Katalin, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának államtitkára, az ülés eseményeiről beszámolva elmondta, hogy a bizottság újabb döntéseket hozott több egyházi ingatlan visszaszolgáltatását illetően.
„Az Országos Restitúciós Bizottság 30 napon belül, a döntések alapján megszerkeszti a visszaszolgáltatásra vonatkozó határozatokat, amelyeket majd az illetékes állami szerveknek, valamint az érintett települések polgármesteri hivatalainak, illetve parókiáinak hivatalosan szétküldenek” – nyilatkozta az államtitkár, majd hozzátette: a bizottsági ülés alkalmával összesen 34 egyházi ingatlan visszaszolgáltatási kérelméről született döntés.
A tegnapi ülésen négy természetbeni visszaszolgáltatásról született döntés, egy Orthodox egyház, egy Erdélyi Refomátus Egyházkerület, egy Római Katolikus Érsekség és egy Unitárius egyház kérelme alapján. Ugyanakkor három kártérítési döntés is született, két római katolikus és egy református tulajdont illetően.
Erdély.ma

A drámai prognózis (avagy: Fábián Ernő igazsága)
A Charlie Hebdóval történtek kapcsán a sajtó, a hit, a vélemény, illetve a Homo Sapiens szabadsága napjaink legsúlyosabb-legdrámaibb dilemmájává vált, és ha az idő múlása koptat is valamit aktualitásából (reméljük: ideig-óráig lecsendesednek az indulatok), ne takarékoskodjunk a reflexiókkal. Azzal kezdeném, hogy csodálatos emlékű kovásznai tanárunk, Fábián Ernő a szó szoros értelmében előre látta a jövőt, mely napjainkban bekövetkezett.
Szaporán cikkezett – a Korunk, a Hét, Magyar Nemzet, Filozófiai Szemle stb. hasábjain, de a Háromszék vezéroldalán is – a bevándorlás, a kisebbségi lét (mondanám, felelősségemre: a „jött-mentség”) erkölcséről és szomorúságáról, előre látva, hogy előbb-utóbb számottevő idegen nemzetrészek alakulhatnak ki a világ ún. befogadó országaiban. Egyik négyszemközti beszélgetésünk alkalmával mondta Ernő bácsi, rá jellemző kedélyességgel (emlékezetből idézem): – Sanyika! Hallgasson rám! A franciák is előbb-utóbb megbűnhődik a múltat s jövendőt!
A francia hipp-hopp
Kell-e magyaráznom, hogy a világháborúkat követő két „igazságtevő” békediktátumról, majd a francia gyarmatbirodalom fénykorában kényszerűségből eltűrt színes bőrű betelepedésről és egyéb jogcímeken (pl. politikai menekültként) engedélyezett népességgyarapodásról lehetett szó közöttünk. Mondanivalóm felvezetéseként meredeken megjegyezném: ezeket a jövevényeket a II. világháborút követő időben a francia „vendégszeretet” feltelepítette Elzász-Lotaringia vidékére, mert ugyebár az elmúlt 250 évben ez a régió folyamatos hipp-hopp tárgyát képezte a Francia és Német Birodalom közt. Csak a közelibb múltra összpontosítva: az első világháború után, amikor ismét Franciaországnak ítélték oda a tartományt, Wilson amerikai elnök vehemensen tiltakozott, de számba se vették. Eltelt újabb negyed évszázad, és Hitler visszafoglalta a területet, melyen elvégre számottevő német nemzetrész élt, de 1944-ben Elzász-Lotaringia ismét visszatért Franciaországhoz. S bár lakossága önállósítani szerette volna ezt a vidéket (figyelem!), az igazságtevők hallani sem akartak róla.
Nyilvánvalóan abból a meggondolásból, hogy többé ne képezhesse cserebere tárgyát, a franciák a betelepítés sátáni módszeréhez folyamodtak. Nos, ezzel a manőverrel az ott rekedt német kisebbséget sikerült felhígítani bevándoroltakkal. Olyannyira, hogy ez a vidék Franciaország egyik legnagyobb népsűrűségű területévé vált. És hivatalosan már németek sem lakják, mert bár Mayerek, Schusterek... stb. lépten-nyomon fellelhetőek, de a francia törvény azt, kinek állampolgárságot is nyújtott, egyszerűen „français” (francia) néven jegyzi népszámlálások idején. Olyan „apróság”, hogy az illető netán német anyanyelvű-e vagy olasz, román, zsidó, Marokkóból, Szíriából, Mauritániából... stb. bevándorolt, vagy épp székely magyar, számára nem érdekes. De tartozunk az igazságnak azzal is, hogy például az elzászi Thionville-ben, melynek főterén az EU-t megálmodó Robert Schuman szobra áll, minden német birodalmi építményt műemléknek kijáró tisztelettel tartanak karban. Ottjártamkor épp a Kaiserliches Postamt (császári postahivatal) feliratot aranyozták újra az épület homlokzatán. (Ettől az állapottól mi Erdélyben még csillagászati távolságban vagyunk, lásd például a Székely Mikó Kollégium és egyebek kálváriáját.) Az imént említett francia „becsület” ellenpólusaként, valamivel később, az EU létrejöttének küszöbén, François Mitterrand elnökségének vége felé már könnyebb volt a tevét átfűzni a tű fokán, mint a bevándorlónak letelepednie, sőt, állampolgárságot is nyernie Franciaországban. S hát arra még emlékszünk-e, hogy már EU-tagságunk „reggelén” Nicolas Sarkozy következetesen összegyűjtögette és repülővel Bukarestbe visszaküldte a Romániából koldulókörútra kiutazó romákat? Rövidesen és nem ok nélkül a szintén EU-tag, sőt, a Romulus-Remus legendája révén testvérnemzeti Olaszországban is fellobbant a Románia elleni gyűlölet, s talán máig is füstöl, mint a Vezúv, melyről szakértők sem tudják, hogy mikor tör ki ismét.
Orbán Viktor védelmében
A közelmúlt aktualitására kapcsolva Orbán Viktor képmutató hisztériákat felkavaró kijelentéséről is szóljunk. A sajtóetikából (eddig) jelesre vizsgázott román vezérmédia (Radio Actualităţi) betű szerint idézte a magyar miniszterelnök interjújának magvát: „Nem akarunk tőlünk különböző kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős kisebbséget látni magunk között, Magyarországot szeretnénk Magyarországként megtartani.”, majd Victor Ponta „agitációs brigádjának” Orbánt kioktató replikáját is, mely szeórint „a sokszínűség növeli az EU kohézióját”. A néhai Román Kommunista Párt utódszervezetének tradicionális magyargyűlöletéhez, sőt, (Ponta)Victor (Orbán)Viktor-ellenes aranyköpéseihez volt alkalmunk hozzászokni, mégpedig RMDSZ-es partnerközelségből, de hogy az SZDP mögött „őrangyalként” vigyázó Ortodox Román Egyháztól sem áll távol a politizálás, azt egy vízkereszt (bobotează) napján elröppent bukaresti főpapi beszéd is bizonyítja. A Radio România Actualităţi déli hírcsomagjában hallhattuk, helyszíni közvetítésből: ...a románság nem olyan keresztény nép, mint az, amely itt él közvetlen szomszédságában, s amely messziről érkezett, helyet foglalván ősi román tájakon, majd „la porunca Voievodului lor” (így! – Vajdája parancsára!) keresztelkedett meg. A románság – mely a dákoktól és a rómaiaktól eredeztethető, elmélkedett a pap – őskeresztény nép, mely a helyszínen, a Jordán folyó vizében vette fel hitét, több száz évvel az idegenek előtt... (emlékezetből idéztem a beszédből). Örvendetes, hogy a román lélek már egyre gyakrabban átlát a szitán (lásd például Johannis megválasztása). De talán még emlékezünk arra is, hogy kb. egy évvel ezelőtt országszerte tiltakozások estek dr. Raed Arafat védelmében, mert Băsescu durván hozzászólt a szíriai „jövevényhez”. Vesztére, mert az azonnal bedobta lemondását az egészségügy éléről! Exállamelnökünk nem mérte fel, hogy dr. Arafat nálánál tekintélyesebb embernek számít. Köztudott: román polgárok tömege ajánlotta fel adójának 2 százalékát az Arafat-alapította SMURD javára. …De szavunkat ne feledjük! Gyakran emlegetik az utóbbi időben, mégpedig Orbán nyilatkozatának apropóján, hogy Bukarest bezzeg mekkora „vendégszeretettel” fogadta a munkát-megélhetést kereső székelyföldi bevándorlókat, akik nagyjából cselédleányok voltak, és ott is ragadtak a román fővárosban. A hetvenes években Kolozsváron, egyetemista berkekben (!), de később a katonaságnál is hallottam, hogy a magyar leányok („unguroaicele”) finomat főznek, és a házasságban hűségesek (!), ergo: érdemes megpályázni őket feleségként. Szerintem a királyi román idők Bukarestjében kell keresnünk eme „folklór” gyökereit. De azt is mondogatják román nemzetféltők, hogy a nagy iparosítások idején mi, magyarok ellenszenvvel fogadtuk a mélynyomorból Erdélybe telepített román munkavállalókat, pedig mi is munkahelyet, tömblakást, iskoláztatást kaptunk... És ehhez a logikai vonalvezetéshez kapcsolják a magyar miniszterelnök szerintük „fasisztoid” nyilatkozatát. Orbán Viktor védelmére mondhatnánk, hogy őszintén és dokumentáltan beszélt, súlyos történelmi tények, népesség- és gazdaságstatisztikai érvek, nemzetközi jogi precedensek ismeretében, unión kívülről való, megélhetési és nem politikai menedékjogot kérő bevándorlók, tehát nem a magyarság szomszédai vagy Magyarország belső nemzeti kisebbségei ellen emelt szót.
Képmutató világbajnokok
Tudni illik, hogy a demokrácia világbajnokaként emlegetett Amerikai Egyesült Államok jelen pillanatban is fegyverrel-kutyákkal-villamos áramütéssel őrzi alsó határait a dél-amerikai bevándorlás megakadályozására. Ez nem újdonság! A hetvenes években Joan Baez (világsztár folkénekes és emberjogi aktivista) gyönyörű dalait mindenki dúdolta Kolozsvárott, és épp a nyomorúságba visszatoloncoltak iránti irgalomért szólt az ének. (Chilében ekkortájt katonai diktatúra dühöngött!) De napjainkban, Ferenc pápa Fülöp-szigeti látogatásáról készült TV-tudósításban láthattuk a bennszülött (katolikus) kislányt, aki azt nyilatkozta: imádkozik naphosszat, hogy szülei, akik idegenbe vándoroltak, találjanak valami munkát... (Hát nem szakad meg a néző szíve? De miként segíthetnénk?) Eközben Franciaországról (mely az 1789-es forradalom „szerzői jogcímén” a demokrácia bölcsőjének nevezhető) egyre gyakrabban halljuk, hogy bár kivonultak gyarmatbirodalmuk nagy részéből, de elpusztítottak vagy hazamentettek mindent, amit ők – a felsőbbrendű kultúra képviseletében – építettek, és a bennszülött népet mai napig nyomorban tartják olyan ravaszul kialkudott „békeegyezmények” révén, melyek továbbra is szentesítik a francia bankok uralmát és az ásványkincsek francia elővásárlói jogát ezeken a területeken. Honoré de Balzac, aki újságíró is volt többek közt a La caricature (!) című lapnál, jól diagnosztizálta a XIX. századi, korabeli jelent, s a jövőt is előre látta, amikor leírta: „...az élet napfényes oldalán sütkérezők kivetik maguk közül a nyomorultakat”, lásd: A szamárbőr című könyvét.
Az archimedesi szilárd pont...
Térjünk vissza az Orbán Viktort meglegyintő EU-szájhőspolitikus-vádra! Nézzük, mi a helyzet a talán földrajzi távolsága okán kevésbé ismert szigetországban, Japánban, ahol már ősidőktől nem verhetnek gyökeret mohamedán bevándorlók. Manapság, korlátozott időre (!), megbízhatóbb személyeket (pl. tudományos kutatókat) beengednek, de szigorúan felügyelik őket. Azt a japán nőt, aki házasságot köt egy mohamedánnal: kiközösíti hazájából a közvélemény! (Na, ezt azon melegében vessük össze a finomat főző, házasságukban hűséges „unguroájkák” esetével!) A japán nemzeti antiiszlamizmusról Komiko Yagi, a tokiói egyetem professzora így nyilatkozik: „Japánban létezik egy szellemi keret, egy közfelfogás. Ez szerint az iszlám egy nagyon szűk látókörű vallás, melytől ajánlatos távol maradni.” (Hm! Súlyos beszéd, nemde?) Erről Germanus Gyula (1884–1979) orientalista professzorunk, aki felvette az iszlám hitet, hogy annak mélységeit vagy akár számunkra félelmetes vetületeit is megérthesse, másként vélekedne. Kerek a világ, lehetetlen rajta „archimedesi” pontot találni az istenek, hitek, hívők és hitetlenek közti dulakodásban. És akkor – nem utolsósorban – miért ne lehetne igaza a nemzeti identitásában, sőt, mindennapi megélhetésében is fenyegetett magyarnak? Milyen jogcímen várhatná el Magyarországtól valaki, hogy letelepedési engedélyt/állampolgárságot nyújtson számottevő (!) távol-keleti vadidegen tömegnek, vállalva a filantropizmus „burkája” alatt besettenkedő terrorizmus veszélyét, miközben ötmillió magyar testvére él határain kívülre szorítva? És akikkel – mint „jöttmentekkel” – szinte nap mint nap kapcáskodnak azok a szomszédok, akik bár EU-tagállamok, a kereszténydemokrácia schumani eszméje iránt felesküdöttek, de bort isznak és vizet prédikálnak. Mikor mondjuk már ki a brüsszeli vagy akár a bukaresti parlamentben az igazat? Hogy mi valóban távolról érkeztünk a Pannon-medencébe, valóban Szent Istvánunkat követve vettük fel a kereszténységet, de több mint ezer év alatt hozzájárultunk a civilizáció bölcsőjének is nevezett Európa felépítéséhez. És azt is vegyék már észre Brüsszelben hablatyoló ellenfeleink, de az amerikai André Goodfriend figyelmébe is ajánljuk: – elvégre nekünk köszönheti Nyugat-Európa, hogy évszázadokkal ezelőtt nem érkeztek turbános-jatagános-„igazhitű” oszmán „vendégmunkások” Bonn, Berlin, Luxemburg, Brüsszel vagy akár Párizs utcáira is. Hány EU-politikus tudja például, hogy – többek közt – a déli harangszót is mi adtuk a kerek világnak?
Gyila Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ismét terjeszkedik az ortodox egyház Háromszéken
Ismét terjeszkedik az ortodox egyház Háromszéken, ezúttal kolostort és szerzetesi központot (üdülőházat) építenének Kovászna és Kommandó közigazgatási területén, a Kovászna és Hargita Megyei Ortodox Püspökség kezdeményezésére.
Egy olyan, a Kommandóról az Ölyves felé haladó út mentén található, 50 áras területről van szó, amit az ortodox egyháznak adományozott egy kovásznai cég, és aminek az egyik fele Kommandó, a másik Kovászna város közigazgatási területéhez tartozik. A kommandói részen a szerzetesi központ, míg a kovásznain a kolostor épülne. Kocsis Béla polgármester elmondta: a kommandói önkormányzathoz még nem tettek le papírt az építkezési szándékról.
Kovásznán azonban már folyamatban van az engedélyek beszerzése. Rákosi Árontól, a polgármesteri hivatal urbanisztikai osztályának vezetőjétől megtudtuk: alig egy hónapja tette le a kolostorra vonatkozó építkezési dokumentációt a püspökség, azonban a jelenlegi területrendezési terv ezt nem teszi lehetővé, így a püspökség ennek megváltoztatását kérte, és a környezetvédelemtől erre már zöld utat is kapott. Rákosi elmondása szerint már csak a megyei önkormányzat technikai bizottságának kell rábólintania a módosításkérésre, és ha a kovásznai testület is áldását adja a tervezetre, épülhet a kolostor.
Próbáltuk kideríteni, hogy a testület RMDSZ-es frakciója jelenleg mennyit tud az építkezési szándékról, ám Kádár Gyula frakcióvezető és egyben a városrendészeti bizottság tagja szűkszavúan annyit nyilatkozott: amíg nem beszéltek róla, addig nincs, amit mondania. 
N. Sz. A.
Székely Hírmondó. Erdély.ma

Lefejezés
Ugye milyen, enyhén szólva szokatlan ez cím? Milyen mindenki által elítélt, milyen barbár, európai néphez nem méltó cselekedetet értelmez ez a kifejezés? Senki nem fog hinni nekem az első pillanatban, ha azt állítom, hogy ez a hátborzongató gyilkosság itt folyik Közép-Európában még azelőtt megkezdődve, mielőtt elért volna minket is a migránsáradat. De ne vágjunk a dolgok elébe, hadd ismertessem előbb önökkel az alapokat, amire a borzalom épül!
Egy bizonyos Daniel Roxin nevezetű román publicista a következőket jelentette meg nemrégiben a saját blogján, melynek neve Dezvăluiri istorice şi ştiri. „Baszarábiai háború: vajon sikerül Oroszországnak megakadályoznia az egyesülést Romániával?” 
A publicista aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a valamikori, a cári majd a Szovjetunió, a mai federációs Oroszország, folyamatosan veszélyeztette, és veszélyezteti az ország (mármint Románia) szuverenitását, integritását és jövőjét. Felindultságában olyant tesz, amilyent ritkán tesznek meg román nacionalisták. Nevezetesen, elhiteti, hogy a keleti szomszéd sokkal több kárt okozott Romániának, mint az Osztrák-Magyar monarchia! Tehát az utóbbi bűneit enyhítve az előbbi rovására.
A mindent elsöprő nemzetféltés feledteti vele, hogy nem is olyan rég, 1877-1878-ban az oroszok vívták ki nekik a függetlenségi háború győzelmét a törökök ellen. És ha az rossz orosz szomszéd ne legyen, akkor talán ma nem létezne Románia, hanem legfentebb egy török-bolgár pasalikum! 
Ezt ismét én mondom, hogy az Osztrák-Magyar monarchia is kárt tett, de nem akkorát. Mert az osztrákok, nevezetesen a Habsburgok, csak szörnyszövetséget kötöttek velük az 1848-1849-es szabadságharc idején, hogy hátba támadják az erdélyi magyarságot, és tömegesen legyilkolják a falvak és városok védtelen lakósságát, cserében Erdély birtoklásáért! Amit természetesen nem adtak meg nekik.
A magyarok viszont azzal ártottak, hogy a román nemzeti öntudatot, nyelvet, kultúrát, irodalmat nekik kifejlesztették, és engedték kisugárzódni a román fejedelemségek felé. Valamint egy kincses Erdélyországot teremtettek, amit ők aljas módon elorozva kíméletlenül lezüllesztettek! 
Elérkeztem a tulajdonképpeni mondanivalómhoz, amely a nevezett publicista következő találgatásából fakad. „Az oroszok nem fognak ölbe tett kézzel ülni, és a mindenkori magyar szövetségesével etnikai konfliktusokat fognak kelteni az úgynevezett Székelyföld ürügyén.”  Majd örömteli bizalommal folytatja, és számunkra ez a legsokatmondóbb: „csakhogy már megkezdődött a magyar szélsőségesek lefejezése, és ez megnehezíti a terv végrehajtását! Vajon sikerül-e megakadályozni az oroszoknak az egyesülésünket? Remélem, hogy nem!” 
Csak úgy futtában jegyzem meg, mert most nem akarok az egyesülés ügyével foglalkozni, hogy vajon Románia egy zilált gazdasági helyzet hátrányával elbírna-e egy alulfejlett, társadalmi konfliktusokkal terhelt púpot venni a hátára, anélkül, hogy padlót fogjon? 
Tehát jelen pillanatban lefejezéseknek vagyunk a szenttanúi! Tudja ezt Daniel Roxin, most már az egész Románia, és túlzás nélkül az egész Európa, hogy itt nálunk éppen elkezdődött a jogaikat követelő magyarság vezetőinek fejét vétele! Tudják, és nem bánják. Hadd hulljanak a szélsőségesek, a szeparatisták, nemzetüket féltők! Ugyan ki bánná? Az Európai Unió, aki még saját magát sem képes megvédeni? Az USA, aki nem ismer nemzetet csak profitot bármi áron? 
Mindenki tudja, csak mi nem tudjuk, az áldozzatok, hogy homokba dugott fejű struccmadarak vagyunk! Mert ha emberek volnánk, érdemesek dicső múltunkhoz, és tudnánk, hogy le akarnak fejezni, nem így viselkednénk!
És most kezdjük a lefejezettek, vagy lefejezésre ítéltek bemutatását.  Antal Árpád, „terrorista gyanús!” Igaz, a valóságban csak annyira terrorista, hogy a saját városát, Sepsiszentgyörgyöt nem ő és a többségben lévő szintén magyar „terrorista” tanácsosok vezetik, hanem egy román, kisebbségben lévő nacionalista civilszervezet, a SRI és az ortodox egyház segítségével! Nem értem ezeket az embereket, csupán azért gátolják saját városuk fejlődését, hogy borsot törjenek a magyarok orra alá? Ez, az együttélés kockázata! 
Ráduly Róbert vétkét nem találják éppúgy, mint Szőke Domokosét, sem de a rendszer lefejezés céljából puhítja. 
Rángatják ugyancsak lefejezés céljából Mezei János gyergyói polgármestert is, mert a  román áldemokrácia lehetőséget nyújt erre.
Ugyancsak lefejezésre szánták zászlónkat, himnuszunkat, magyar feliratainkat, mik ellen folyamatos háborút folytat a román állam Dan Tănase nevében. A legfrissebb Beke István Attila és Szőcs István ügye, akiket, mint tudják, és a nóta is mondja: kilenc ügyész megvizsgálta vétkét egy sem találta! Hullnak tehát a fejek, és még sokat nem említettem. Az összes hulló fejű emberekért tüntettek Gyergyóban talán százan.
Székely atyafiak, mondjátok meg őszintén, és minden harag nélkül, nem kellene, szégyelljük magunkat? Hol van az a hatszázezer székely és majdnem egymillió magyar erről a földről? Árpád népe nem volt ennyiszámú honvisszavételkor és legyőzte az egész nyugatrómai birodalmat. Nem bújtak el hatszázezer szoknya mögé, mint mi mostanság, ahogy tesszük. És azzal védekezünk, hogy nem politizálunk. Akkor, sem ha már közvetlen hozzátartozóink feje is porba hullik? De akkor már végképp nem, ha a sajátunk is erre a sorsra jut! 
Igazat adok nektek, saját magunknak: nincs, aki az élre álljon! Ősi magyar szó az „elöljáró” szavunk, szemléletes. Aki elől jár a harcban, akiben megbízunk, mert példát mutatnak bátorságból, emberségből és áldozathozatalból. Nincs egy olyan előttünk, akire felnézhetünk.
Ne adja a Jóisten, de ha majd egykoron kiveszne, a magyar Erdély földjéről, nem az Istent kell okolni érte, nem az Európai Uniót, Amerikát, a románokat, vagy az oroszokat, hanem az erdélyi magyar politikai pártokat. És nem teszek különbséget közöttük, mert mindenikükben ott a hajlam, hogy az egyéni és a pártérdekeket a nemzeti érdekek fölé emeljék. Folyamatosan ígéretet tesznek nekünk, és folyamatosan megszegik, mi pedig folyamatosan újraválasszuk, mintha mókuskerékbe rohannánk szüntelen, hiú reményeket kergetve. 
Sebők Mihály. Erdély.ma

Belromán replikák
1918-as centenáriumi előzetes óromániai–erdélyi vitákkal, avagy hol kelt ki a románizmus tojása? Szilágyi Aladár írása.
Megállíthatatlanul közeleg a 2018-as esztendő, mely a románság ünnepi éve lészen. A türelmetlenebbje nem titkolja, szíve szerint a legszívesebben nélkülünk, értsd: egy magyartalanított országban ülne örömünnepet, a toleránsabbja természetesnek vélné, hogy… velük együtt örvendezzünk, a megértőbbek – ők vannak a legkevesebben – bírnak annyi empátiával, hogy legalább békén hagynak bennünket. Talán azt is sejtik: nekünk, romániai magyaroknak miért nem támad fenenagy ujjonghatnékunk anno domini 2018. december elsején…
Nem érdektelen vita kerekedett a román médiában – a centenárium közeledtével – a Kárpátokon inneniek és a Kárpátokon túliak között arról, hogy egyáltalán, kinek, kiknek a történelmi érdeme Nagy-Románia létrejötte. Az óromániaiak egyre gyakrabban dörgölik az erdélyiek orra alá: mi szabadítottunk fel benneteket, nekünk köszönhető, hogy megőrizhettétek az identitásotokat, bármely transzszilván jellegű törekvés hazaárulás a részetekről, és így tovább.
A minap került kezem ügyébe egy vajdahunyadi – tehát erdélyi – román kolléga replikája, mely azzal a sommás ítélettel fejeződik be, hogy „egy évszázados együttélés nem volt elegendő ahhoz, hogy regáti testvéreink levetkőzzék az irántunk, erdélyiek iránt tanúsított kisebbrendűségi komplexusukat. Még mindig úgy vélik, hogy ők szabadítottak fel bennünket a magyarok alól, az meg sem járja az eszüket, hogy Transzszilvánia, ez a politikailag meghódított tartomány, az a „szellemi tojás” volt, amelyből a román kultúra és a román nyelv kikelt. A románizmus tojása a magyarok és az osztrákok fészkében kelt ki.”
Ezeket az állításokat „történelmi lecke” követi, Néhány kényelmetlen történeti adat címmel. Melyben többek között elárulja tudatlan testvéreinek, hogy Erdély első fejedelme, János Zsigmond rendelte el, hogy az Ortodox Egyház a szlavón nyelv helyett térjen át a román nyelv használatára. Ugyancsak az ő uralma idején adtak ki Tordán 1568-ban – elsőként a világon – a vallásszabadságról szóló ediktumot, és két év elteltével, 1570-ben, Kolozsváron, Heltai Gáspár nyomtatta ki az első latin betűkkel nyomtatott román könyvet, Dávid Zsoltárait, Szegedi György fordításában. A kolléga nem feledkezik meg a Tordosi Mihály román református püspök irányításával, Geszti Ferenc dévai várkaptány költségén megjelentetett Szászvárosi Ószövetségről, mint ahogy arról sem, hogy Bethlen Gábor fejedelem cirill-betűs nyomdát működtetett Gyulafehérváron román ajkú alattvalói üdvére, és szorgalmazta az Újtestamentum román nyelvre fordítását. Utódja, I. Rákóczi György idejében jelenik meg románul a Heidelbergi Káté, illetve az ún. Rákóczi-Biblia, az első román Újtestamentum – fél évszázaddal megelőzve az első Bukarestben nyomtatott Újszövetséget. Rákóczi felesége, Lorántffy Zsuzsanna pedig Fogarason román egyházi iskolát alapít. Erdély utolsó fejedelme, Apafi Mihály újraindítja a törökök által szétvert gyulafehérvári nyomdát, mely több román könyv – köztük az első román nyelvű tankönyv, a Bucovna – műhelye lett. És így tovább…
Vajdahunyadi román kollégánknak – aki bevallottan nem túlzottan kedvel bennünket, magyarokat – befejezésül van még egy dobása óromániai testvérei irányába: a történelmi hűség kedvéért közli velük, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában élő 2,8 milliós románságnak 1918-ban, a nagy egymásra találás esztendejében 2043 iskolája volt, az anyaországként aposztrofált Román Királyság pedig 7 millió alattvalója számára ennél sokkal kevesebb iskolát működtetett!… erport.ro

Az ortodox egyháznak kellett rendre utasítania a Kelemen Hunort szidalmazó pópát
Tovább gyűrűzik a gyűlöletkampány Kelemen Hunor múlt heti kijelentése kapcsán, amely szerint a romániai magyarok nem tudják ünnepelni a centenáriumot. Vasile Antonie Tămaș előpataki ortodox pap tegnap a Facebookon tett közzé egy gyalázkodó szöveget ennek kapcsán, amelyben többek közt egy senkinek nevezte az RMDSZ elnökét, aki "meggyalázza azt az országot, amely pénzt ad neki azért, hogy kigúnyolja szimbólumait és népét". Az RMDSZ az ortodox egyházhoz fordult az ügyben, amely felelősségre vonta a bejegyzést posztoló papot, aki ezt követően beismerte: írása magánvélemény volt, amelyet nem megfelelő hangnemben fogalmazott meg, és amely nem egyezik meg sem az ortodox egyház, sem a Hargita és Kovászna megyei ortodox püspökség álláspontjával. Transindex.ro

ORBÁN: KERÍTÉS HELYETT INKÁBB ROMÁNIA HATÁRAIT VÉDENÉNK
Magyarország a Romániát próbára tevő migrációs nyomás esetén szívesebben segítene megvédeni Románia keleti határait, minthogy kerítést kelljen húznia a magyar-román államhatáron. Erről Orbán Viktor miniszterelnök beszélt abban az interjúban, amelyet a Nagyváradon megjelenő Bihari Napló közölt számában.
Orbán Viktor úgy vélte: nőni fog a kelet felől Európára nehezedő migrációs nyomás, és ez megnöveli Románia súlyát az elkövetkező időszakban. „Románia ebből a szempontból fontos állam, és fontos küldetése lesz, hogy a keleti határainál megállítsa az Európába tóduló ellenőrizetlen migráns tömegeket. Keleti határainál előbb-utóbb hatékony határzár-rendszert kell létrehoznia. Másképp Romániát el fogják lepni a migránsok, és akkor nekünk magyaroknak kell majd a román határon kerítést húznunk.
Ezt mindenképp szeretnénk elkerülni. Szívesen segítünk inkább – ha kell – Romániának abban, hogy meg tudja védeni a keleti határait” – fogalmazott Orbán Viktor. Hozzátette: reménykedve tekint az ortodox egyházra és a román politikai vezetésre, bízik benne, hogy ők is úgy látják, Románia jövőjéről, Románia keresztény jövőjéről van szó. Úgy vélte: Románia és Magyarország jól együttműködhet ezen az alapon a következő években.
Közép-Európa nagy évtizedei jöhetnek
A miniszterelnök elmondta: a következő évtizedeket Közép-Európa nagy évtizedeinek látja. „A lengyelek, a csehek, a magyarok és a szlovákok biztosan komoly sikereket fognak elérni együtt, és még a szlovénokat is ide sorolhatom. A horvátokkal még el kell rendeznünk néhány kérdést. A szerbek pedig határozottan csatlakozni akarnak ehhez a közép-európai sikertörténethez.
Az is nyilvánvaló, hogy a romániai magyaroknak is helye van ebben a felemelkedésben” – fogalmazott. Hozzátette, a románoknak kell eldönteniük, hogy a magyarokkal együttműködve, közös gazdasági projekteket elindítva, közös célokat kitűzve tudnának-e kötődni egy nagy közép-európai sikertörténethez. „Egy V4 plusz Románia formációban megtalálhatnánk az együttműködésnek azt a formáját, ami végül a romániai románoknak is életszínvonal-emelkedést, nagyobb biztonságot és jobb perspektívákat jelentene. Mi ezt a kaput nyitva tartjuk” – jelentette ki.
A magyar kormánynak feladata kiállni a nemzetközi fórumokon
A miniszterelnök azt is elmondta azonban, hogy a magyar kormánynak feladata kiállni a nemzetközi fórumokon és kétoldalú viszonylatban is a magyar kisebbségi közösségek jogai érdekében. Konkrét megoldandó ügyként a bezárt marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium újraindítását, és az egykor államosított ingatlanok „csigalassú” visszaszolgáltatási folyamatának a felgyorsítását említette. Hozzátette, a magyar nemzetpolitika már nem merülhet ki csupán jogvédelemben.
„A románokkal meg kell vitatnunk ezeket a dolgokat, ugyanakkor a másik kezünkkel ki kell nyitnunk azt a kaput, amin a románok beléphetnek a közép-európai gazdasági térségbe. Szerbiával már sikerült megteremtenünk egy olyan együttműködést, melynek nyertesei a szerbek, meg az ott élő magyarok is. Jól haladunk Szlovéniával, és kiváló az együttműködésünk a szlovákokkal is.
Várjuk, hogy kezet foghassunk
„Azt várjuk, hogy valahogy kezet tudjunk fogni a románokkal a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés keretében” – utalt a magyar gazdaságfejlesztő programokra a miniszterelnök. Biztatónak tartotta, hogy Liviu Dragneával, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökével a marosvásárhelyi iskolaügy kapcsán sikerült biztató személyes kapcsolatot kialakítania.
„Ezt szeretném megerősíteni a két kormányzó párt között is, függetlenül attól, hogy különböző nemzetközi politikai családokhoz tartozunk” – tette hozzá. Nagy-Románia létrejöttének a 2018-as centenáriumára utalva kijelentette: „a románok megérdemlik, hogy őszintén beszéljünk velük, és mi is megérdemeljük azt, hogy őszintén beszéljenek velünk”. Hozzátette: „megpróbáljuk ezt a ’18-as évet valahogy úgy túlélni, hogy mind a két közösség úgy érezhesse, méltóságának sérelme nélkül került ki egy érzelmileg is bonyolult időszakból”.
A katalóniai történésekre nem reagál a magyar kormány
Az erdélyi magyar autonómia-törekvéseket a katalán népszavazás fényében firtató kérésre Orbán Viktor kijelentette: a katalóniai történésekre nem reagál a magyar kormány, mert ezt spanyol belügynek tekinti. Az autonómiát olyan gondolatnak látta viszont, amely körül sok a bizalmatlanság. „Ott azonban, ahol nem elvi csatákat vívtunk, hanem megpróbáltunk gyakorlatias együttműködést kialakítani, mint például a Vajdaságban, kiderült a szerbek számára is, hogy nem ördögtől való, és a magyarokkal ebben a kérdésben is meg lehet egyezni. Romániával egyelőre messzebb vagyunk ettől” – vélekedett. Úgy értékelte, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) sikerült túllépni a korábbi sérelmeken, és együttműködésük a jövőre tekint. Hozzátette: a mindenkori magyar kormánynak azokkal kell együttműködnie, akikben a romániai magyarság megbízik. A romániai választások eredményei pedig egyértelműsítették az erdélyi erőviszonyokat.
Azt is megjegyezte: szívesen dolgozik együtt Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel. A Bihari Naplóban szerdán közölt interjúban Orbán Viktor arra kérte a külhoni magyarokat, hogy vetessék fel magukat a magyarországi választói névjegyzékbe, és vegyenek részt a jövő tavasszal esedékes parlamenti választáson. „Azt javaslom, hogy a közösen megnyitott úton együtt haladjunk tovább” – fogalmazott Orbán Viktor. hirado.hu; Erdély.ma