Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester, a Kovászna megyei RMDSZ elnöke közölte, hogy a pénzügyőrség politikai megrendelésre állandóan zaklatja és ellenőrzi a magyar részvényesek tulajdonában levő cégeket. A magyar tulajdonban levő cégek csődbe mennek az állandó ellenőrzések és büntetések miatt. Albert Álmos példaként Kis József zágoni polgármester esetét hozta fel, akinek saját és a polgármesteri hivatal cégeit május folyamán tizenhatszor ellenőrizték, az ellenőrök "óránként" beszámoltak tevékenységükről Nistor Tiberiunak, a Kovászna Megyei Közpénzügyi Hivatal igazgatójának és Horia Grama prefektusnak. /Magyar cégeket zaklatnak Kovászna megyében. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 13./

Kuriózumszámba megy Háromszéken a Cuvantul Nou című napilap, mert 39 éven át kiadó nélkül létezett. Bekövetkezett az, ami várható volt, a leghosszabb életű román nyelvű napilap bukása. Július 25-én nem jelent meg a Cuvantul Nou (CN) napilap. Úgy hírlik, a Kovászna megyei adóhivatal állította le a kiadvány megjelenését, mert úgy vélik, a felhalmozott adósságok miatt a továbbiakban nem adhatják ki a lapot. 1989 után az újságírók egzisztenciális meggondolásokból nem kockáztatták meg egy, a CN-t kiadó vállalkozás bejegyzését. Attól tartottak ugyanis, hogy a megye 25 százaléknyi román ajkú lakossága képtelen lesz fenntartani a lapot. A szerkesztőség inkább a mindenkori kormány támogatására alapozott. Az 1990-es évek elején többnyire a hisztériakeltés biztosította a kormánypénzek folyósítását a lapkasszába. A CN főszerkesztői is az épp soron lévő hatalmi trend szerint váltakoztak. Azt hallani, hogy a kormány törölné a szerkesztőség felhalmozott adósságait, cserében egy újságkiadó kft. bejegyzéséért. Mostantól nem a szerkesztőség, hanem az azonos nevű alapítvány (FCN) adja ki újra a lapot. 1989 decembere előtt öt-nyolc ezres példányszámban nyomtatták az újságot, jelenleg alig 800 példányban. Ráadásul két éve konkurense a fiatal szabadelvűek által szerkesztett Observatorul de Covasna. Szintén két éve került piacra a konzervatív román erőket képviselő Adevarul de Covasna hetilap is. /Domokos Péter: Kisebbségi lombikújság. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./

A Kovászna megyei pénzügy magyar igazgatóját is leváltották. Bálint Béla helyét Petre Bularca, a hivatal ellenőrzési osztályának aligazgatója vette át. /Ferencz Csaba: Bálint Bélát is menesztették. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 3./

Románul szól a hivatal (Kétnyelvűség Háromszéken)
Előbb a román, majd a magyar nyelv – alapvetően ez a sorrend jellemző azon háromszéki, állami közintézményekre, amelyeknél azt vizsgálta több- hetes felmérése során a Civilek Háromszékért Szövetség: milyen mértékben, és egyáltalán betartják-e az anyanyelv-használati jogok érvényesítését. Kilenc szempont alapján például azt is követték: mennyire gyakorlat a magyar nyelv használata a hivatalos ügyintézésben, valamint a tájékoztatásban. A szervezet összesítése szerint a vizsgált nyolc intézménynél – tanfelügyelőség, prefektúra, pénzügyi hivatal, fogyasztóvédelmi hatóság, mezőgazdasági kifizetési ügynökség, útlevélkibocsátó hivatal, állat-egészségügyi igazgatóság, kataszteri hivatal – a kétnyelvűség többnyire a hirdetőtáblákon, valamint az épületek feliratán, azok névtábláján valósul meg, gyakorlati síkon viszont annál kevésbé. A honlapokon az esetek kilencven százalékában csak román nyelven tájékoztatnak, s csupán egyetlen vizsgált intézményben alkalmazzák a kétnyelvű kommunikációt a hivatalos közlésekben, egyébként kizárólag román vagy alkalmanként magyar nyelven folyik a tájékoztatás – ismertette közleményében a Civilek Háromszékért Szövetség. A szervezet által lehangolónak minősített eredmények szerint a használatban lévő hivatalos dokumentumok kizárólag román nyelvűek, a vizsgált közintézmények alkalmazottjainak magyar- nyelv-tudása pedig legtöbb esetben hiányos. Az értékelés alapján a legjobb minősítést a Kovászna Megyei Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség kapta a szervezet részéről (itt kilenc szempontból öt esetben jó vagy kielégítő volt a válasz), majd a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hatóság, illetve a Kovászna Megyei Közpénzügyi Hivatal következik.
Demeter Virág Katalin
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Kovászna megyei intézmények 90%-ban csak románul tájékoztatnak honlapjaikon
Elismerő oklevéllel „jutalmazza” a Civilek Háromszékért Szövetség a Kovászna Megyei Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökséget, amely a legjobb eredményt érte el a 2011 óta folyó figyelemfelkeltő nyelvi akciójukon. A megfigyelés célja az volt, hogy felmérjék, a helyi állami intézmények milyen mértékben tartják be, vagy egyáltalán betartják-e az anyanyelv-használati jogok érvényesítését az Európai Charta szellemében, a hivatalos adminisztrációban és az ügyfélszolgálatban egyaránt. A megfigyelésre a szövetség nyolc intézményt választott ki: Kovászna Megyei Tanfelügyelőség, Kovászna Megyei Prefektúra, Kovászna Megyei Közpénzügyi Hivatal, Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hatóság, Kovászna Megyei Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség, Útlevélkibocsájtó és Nyilvántartó Hivatal, Kovászna Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Igazgatóság és Kovászna Megyei Kataszteri Hivatal. Az első szakaszban internetes felületen lehetett szavazni a magyar nyelv használatára vonatkozóan a fenti intézményekben. A szervezet a szavazás eredményét azonban - tekintettel a leadott szavazatok alacsony számára - nem tartotta megalapozottnak, így az akció folytatódott egy második szakasszal, amelyre 2012-ben került sor. Ebben a szakaszban önkéntesek segítségével folyt a felmérés az intézmények székhelyén, ahol kilenc szempontot vizsgáltak meg. Ezek a szempontok arra irányultak, hogy milyen mértékben van jelen a kétnyelvűség a vizsgált intézményekben, és mennyire gyakorlat a magyar nyelv használata a hivatalos ügyintézésben és a tájékoztatásban. Minden esetben sorrendiségben az első a román nyelv használata, azután a magyar - ott, ahol alkalmazzák; a honlapokon az esetek 90%-ában csak román nyelvű tájékoztatás van, egyetlen vizsgált intézményben alkalmazzák a kétnyelvű kommunikációt a hivatalos közlésekben, különben csak román vagy alkalmanként magyar nyelven folyik a tájékoztatás; a hivatalos dokumentumok kizárólag román nyelvűek, és a vizsgált közintézmények alkalmazottjainak magyar nyelvtudása legtöbb esetben hiányos. A kétnyelvűség leginkább a hirdetőtáblák és az intézmények névtáblája szintjén valósul meg, a gyakorlati alkalmazásban annál kevésbé - állítja a jelentés. A szövetség a későbbiekben is tervez hasonló akciókat. (közlemény)
Transindex.ro

Háromszéki közintézményeket marasztalt el a diszkriminációellenes tanács
Magyar nyelvű névtáblák elhelyezésére, valamint a közérdekű információk magyar nyelven való közzétételére kötelezett az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) összesen 18 háromszéki állami intézményt egy feljelentés nyomán. A CNCD augusztusi határozatában megállapítja, hogy a bepanaszolt intézmények diszkriminálják a magyar lakosságot, mivel csak román nyelven tesznek hozzáférhetővé közérdekű információkat. Az elmarasztalt intézmények között rendőrségek, bíróságok, ügyészségek és a Kovászna megyei prefektúra is szerepel.
A diszkriminációellenes tanácshoz forduló személy – egy neve elhallgatását kérő sepsiszentgyörgyi férfi – több tucat sepsiszentgyörgyi és Kovászna megyei közintézményt panaszolt be amiatt, hogy székházukon csak román nyelvű névtábla látható, vagy hogy közérdekű információkat egyáltalán nem, vagy csak részben tesznek hozzáférhetővé magyar nyelven.
A CNCD augusztus eleji határozatában – amelyet a panasztevő férfi szerkesztőségünkbe is eljuttatott – megállapítja, hogy diszkriminációt követ el többek között a Kovászna Megyei Törvényszék Ügyészsége, a Sepsiszentgyörgyi Bíróság Ügyészsége, a Kovászna Megyei Rendőrség, a Sepsiszentgyörgyi Városi Rendőrség, a Kovászna Megyei Csendőrség, az Állami Levéltár Kovászna Megyei Igazgatósága, a Számvevőszék, a Kovászna Megyei Vámhivatal, a Prefektúra, a Megyei Közpénzügyi Igazgatóság, a Megyei Nyugdíjügynökség, vagy a Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Hivatal.
A CNCD határozata a 137/2000-es kormányrendeletre hivatkozik, amely szerint diszkriminációnak minősül minden megkülönböztetés, kirekesztés, ami faj, nemzetiség, etnikum, nyelv, vallás, társadalmi osztály, meggyőződés, nem, nemi irányultság, kor, fogyatékosság, nem fertőző krónikus betegség, HIV fertőzés vagy hátrányos helyzetű csoporthoz való tartozás alapján történik. Ezen kívül szintén diszkriminációnak minősül minden megnyilvánulás, ami az emberi jogok és szabadságok korlátozására irányul.
A helyi közigazgatásról szóló, kiegészített és újraközölt 215/2001-es törvény 19. cikkelye egyébként kimondja, hogy „azokban a területi-közigazgatási egységekben, amelyekben a lakosság több mint 20 százaléka valamely nemzeti kisebbségekhez tartozik, a helyi közigazgatási hatóságoknak, alárendelt közintézményeiknek, valamint a dekoncentrált közszolgálatoknak biztosítaniuk kell az anyanyelv használatát is a velük fenntartott kapcsolatokban, az Alkotmány, a jelen törvény és a Románia által részes félként aláírt nemzetközi szerződések előírásainak megfelelően.”
Krónika (Kolozsvár)

Kötelező a magyar nyelv – Döntött a diszkriminációellenes tanács
Egy sepsiszentgyörgyi polgár feljelentése alapján fogadott el határozatot az Országos Diszkriminációellenes Tanács, és kimondják: 18 sepsiszentgyörgyi, illetve háromszéki szinten szerveződött közintézmény (köztük ügyészségek, rendőrségek, prefektúra stb.) diszkriminációt követ el a magyar lakosság ellen, mert csak román névtáblája van, illetve a közérdekű információkat (vagy azok többségét) csak az állam nyelvén teszi elérhetővé. Büntetést nem helyeztek kilátásba, de felszólították az érintett hivatalokat, orvosolják a hiányosságot.
A sepsiszentgyörgyi polgár tavaly októberben fordult beadvánnyal az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz. 32 sepsiszentgyörgyi székhelyű intézményt sorol fel, amelynek székházán nem szerepel a magyar elnevezés is, 23 hivatal esetében azt kifogásolja, hogy nem hozzák nyilvánosságra magyarul is a közérdekű információkat. A panaszos érvelésében hivatkozik a 2002-es hivatalos népszámlálási adatokra, melyek értelmében a megye lakosságának 73,8 százaléka, Sepsiszentgyörgynek 74,9 százaléka magyar, és közli a bukaresti testülettel azt is, hogy a Kovászna megyei prefektúra kérdésére a román kormány etnikumközi kapcsolatokért felelős osztálya azt válaszolta: a helyi közigazgatási törvény előírásai nemcsak az önkormányzatokra érvényesek, de a kormánynak alárendelt hivatalokra, dekoncentrált intézményekre is.
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács augusztus elsején hozta meg döntését, és a 35 oldalas dokumentum összegzéséből kitűnik: diszkriminációnak számít, hogy nem vagy csak részben fordítja le magyarra a közérdekű tudnivalókat a törvényszék, bíróság, ügyészség, a rendőrség, a csendőrség, a levéltár, a pénzügyőrség, a számvevőszék, a vámhivatal, a prefektúra, a posta stb. Az intézmény felszólította a dokumentumban felsorolt hivatalokat, hogy orvosolják a hibát. Farkas Réka
3szek.ro
Erdély.ma

Székelyföldről elszívott adólejek
Egészen más gazdasági mutatók lennének a Székelyföldön, ha a legnagyobb vállalkozások adói nem közvetlenül Bukarestbe folynának be. Azt azonban senki nem tudja megmondani, hogy pontosan mekkora összegek folynak el a Székelyföldről, és azokból mennyit juttatnak vissza.
Torzítja a megyék gazdasági mutatóit, hogy a legnagyobb forgalmat lebonyolító cégek Bukarestben fizetik az adót – vallja Ambrus Attila. Az adóhatóság Kovászna megyei fiókjának vezetője szerint emiatt a háromszéki adóbevételek mintegy fele a fővárosi statisztikákban jelenik meg.
Ugyancsak máshol adóznak azok a cégek, amelyek Bukarestben vagy más megyében vannak bejegyezve, ez is módosítja a mutatókat. Ambrus Attila felhívta a figyelmet, hogy Kovászna megye a legkisebb az országban, ám az adóbevételek tekintetében hét másik megyét megelőz, tehát nem igaz, hogy eltartott lenne. A Kovászna megyei adóhatóság tavaly közel 7 százalékkal növelte a bevételeit, a lakosság és a cégek összesen 647 millió lejt fizettek be az államkasszába.
Hasonlóképpen látja a helyzetet Édler András, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Kérdésünkre ugyanakkor elmondta, a nagy forgalmú cégek által a fővárosba befizetett összegekről nincsenek adatok, nincs átláthatóság, így senki nem tudja, mi történik azokkal az összegekkel, visszaosztják-e legalább egy részét a megyéknek.
Édler rámutatott, hogy a romániai gazdaság jellegzetessége, hogy az adók 85 százalékát a vállalkozások 15 százaléka fizeti be, vagy megfordítva, a vállalkozások 85 százaléka mindössze az államkasszába befolyó pénz 15 százalékát fizeti be. „Ez a nagy számok törvénye alapján a megyékre visszaosztva is érvényes, tehát a pénzek nagy részét éppen azok a nagy cégek fizetik be, amelyek Bukarestben kénytelenek adózni" – mutatott rá a kamara elnöke.
Maros megye is sokat veszít
Az adóhatóság Maros megyei fiókja sem vezet semmiféle statisztikát arról, hogy mekkora öszszegtől esett el a megye amiatt, hogy a nagy cégek Bukarestben adóznak – állítja Dénes Irénke, az intézmény aligazgatója.
Szerinte a fináncok azért nem foglalkoznak ilyesmivel, mert a fővárosba „átigazoltatott" vállalkozások forgalma és nyeresége évről évre változik. Mi több még az is előfordul, hogy valamelyikük a csőd szélére sodródik, és kiesik a sorból. Maros megyéből, többek között, az Azomureș vegyipari kombinát, a SOCOT és a Benţa testvérek építkezési vállalatai adóznak a fővárosban.
Az RMDSZ megyei elnöke, Brassai Zsombor rendkívül fontosnak tartaná, ha az újonnan felálló kormány változtatna az adózási politikán. „Az adók helyben maradása a térség önálló gazdálkodásának az alapfeltétele" – vélekedett a politikus.
Sok a gond Hargita megyében
Hargita megyében három vállalat adója folyik el Bukarestbe, az Icos-Conf Rt., a Norada Rt. és a Melinda Impex bonyolít le akkora forgalmat, hogy erre kényszerüljön. Mint Balási Csaba, a megyei kereskedelmi és iparkamara elnöke kérdésünkre rámutatott, a megyében a nagyvállalatok mindössze a forgalom 25–30 százalékát teszik ki, az ott bejegyzett cégek többsége kis- és közepes vállalkozás, amely helyben adózik.
„Kétszáz évvel vagyunk lemaradva az ország többi részétől, amikor a rendszerváltás után Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson bezártak a nagyvállalatok, 15 ezer munkahely szűnt meg. Csíkszeredában 1989 előtt több mint hatvanezren éltek, a legutóbbi népszámlálás során pedig a lakosság száma nem érte el a negyvenezret, az emberek vidékre költöztek, vagy kivándoroltak. Ezeket a problémákat kell megvizsgálni, ezekről kellene elemzéseket végezni. Sajnos, a vonat, amit lekéstünk, már legalább húsz éve elment" – vallja Balási Csaba.
Szerinte a Székelyföld legnagyobb problémája az, hogy nincs megfelelően kiépített infrastruktúra, így a befektetők nem jutnának el onnan megfelelő idő alatt a határig vagy a fővárosig, azonkívül megfelelően képzett munkaerőt sem találnak.
Szóba se jön a decentralizáció
Az Országos Adóhatóság (ANAF) keretében a kezdetektől létezik a nagy adófizetőket kezelő főigazgatóság. Létrejötténél a Világbank és az IMF bábáskodtak, utóbbi az 1999-es eredmények alapján javasolta, hogy a cégek globalizálódására való tekintettel létre kellene hozni egy „nagy adófizetőket" kezelő külön struktúrát, és segédletet is nyújtott az elején a cégek kiválasztásánál, valamint a kritériumok meghatározásánál.
2003 óta – amikor egy pénzügyminiszteri rendelettel nagy adófizetőknek minősítették Bukarestben és Ilfov megyében a kritériumoknak megfelelő cégeket, majd 2004-től az egész országból kiválasztottakat, nem akadt kormány, amelyben felmerült volna a főigazgatóság decentralizálása.
A Puterea című napilapban viszont egyértelműen riogatóan írták a következőket 2013 októberében: „A nagy adófizetőket adminisztráló főigazgatóság már nem a pénzügyminisztérium közvetlen alárendeltje, átadták a regionális pénzügyi igazgatóságnak, és 2014 januárjától szét akarják osztani a 42 megyei pénzügyi igazgatóság között."
A lap idézte a volt pénzügyminisztert, Gheorghe Ialomiţianut, aki szerint „ha a nagy adófizetők a megyékhez kerülnek, a helyi bárók erőteljes nyomást gyakorolhatnának rájuk, ami nem tenne jót a költségvetésnek".
Krónika (Kolozsvár),

A romániai Székelyföld autonómia statútuma (Dokumentum)

A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet lefejezése (4.) (Ötvenhat Erdélyben Bibó László golgotajárása)
Bibó László Apácán született 1939. február 26-án. Vesszőfutása azt bizonyítja: már elsőéves teológusként a Securitate célkeresztjébe került.
Mindössze tizenhét éves volt (1956-ban a X. gimnáziumi osztály elvégzése után érettségizhettek – T. Z.), amikor a Securitate kifogta a Kolozsvárról 1956. november 13-án a „Sztálin tartományban élő Bibó Mátyásnak, Apáca község, Nagy utca 319. szám alá” küldött levelét.
„Magyarországon folytatódnak a harcok. Közel 100 ezer halottról van eddig tudomásunk. Nálunk még nem történik semmi. Az itteni román lakosság minduntalan ellentmond a magyaroknak. A Victor Babeş Egyetem fölfegyverkezett, de ez még egyelőre nem jelent semmit.” – áll a levélben.
Bibó László ellen azonnal megfigyelési dossziét nyitottak. A teológusok követésére „szakosodott” Ioan Onac hadnagy intézkedési tervet dolgozott ki: „Azonnal ellenőrizni a fegyverekkel kapcsolatos állításokat! Az ügynököt oda kell irányítani, hogy tisztázza: honnan tudja az illető (Bibó László – T. Z.), hogy a Victor Babeş Egyetemen fegyverkeznek?”
Bibó László és Veress Károly evangélikus teológusok elleni nyomozásról a belügyminisztérium Kolozs tartományi igazgatóságának egyik, 1958. február 18-án keltezett dokumentuma tájékoztat: „A rendelkezésünkre álló adatokból kitűnik: fent nevezettek aktív szerepet vállaltak az 1956 novemberében Mózes Árpád által kezdeményezett ellenséges tevékenységben, amit a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet hallgatói folytattak. Ugyanakkor az adatokból az is kitűnik: fent nevezetteknek tudomásuk volt egy Sztálin tartományi ellenforradalmi szervezetről, amelynek szálai a feltételezések szerint Kolozsváron is megtalálhatóak, és amelynek ők is tagjai.” A követési dosszié az időközben már felgöngyölített, Brassó központú Erdélyi Magyar Ifjak Szervezete – EMISZ – és a kolozsvári evangélikus teológusok kapcsolatát, illetve tagságát igyekezett kideríteni: „Kik a tagjai ennek a szervezetnek, a megnevezettek milyen szerepet játszottak és milyen tevékenységet fejtettek ki ebben a szervezetben? Létezik-e ehhez hasonló szervezet Kolozs tartományban, ha igen, kik rakták le az alapjait, és kik a tagjai?”
Végül Bibó Lászlót és Veress Károlyt valójában nem a brassói EMISZ tagjaként, hanem evangélikus hallgatóként ítélték el. Az „összekeverés” hátterében egy 1958. március 10-ei, „Pavel ügynöktől” származó, a brassói állami magyar gimnázium sorsát megpecsételő jelentés állt: „1955 és 1956 között a sztálinvárosi (brassói) 4. számú középiskola tanulóit néhány tanár, különösen a nagy népszerűségnek örvendő Szikszai (Szikszay – T. Z.) Jenő magyar szakos tanár, nacionalista, transzilvanista szellemben nevelte. Szikszai (…) nacionalista szellemben mutatta be a Rákóczi által vezetett kurucok függetlenségi harcát. Az 1955–56-os tanévben kihagyta a tananyagból a szovjet és az 1919-es (magyar) proletárdiktatúra emigráns költőit, helyettük olyan dekadens költőkről adott elő, mint Tóth Árpád, Kafka Margit és Illyés Gyula. (…) A Magyar Népköztársaságban 1956 őszén történt események után Szikszai találkozott a forrással, és azt állította, hogy a hajdani „moszkovita” disszidens írók, mint Háy Gyula és Aczél Tamás képviselik az igazságot. Azt állította, hogy a Bolyai Tudományegyetem tanárai közül csak Szabó (T.) Attila képvisel értéket, a többi a nullával egyenlő. Szikszai nacionalista szellemű nevelésének képviselői a következők: Sándor Balázs (unitárius teológusként az EMISZ-perben huszonöt év kényszermunkára ítélték), Gál Tibor (az EMISZ-szel való kapcsolata miatt nyolc év fegyházbüntetés), Fikker Ferenc református teológushallgató (tizenöt év börtönbüntetés), Bibó László teológushallgató.
Visszatérve Bibó Lászlóra, a III. éves evangélikus teológust Kolozsváron 1958. október 29-én tartóztatták le. A korábban tiltott határátlépésért három év és négy hónap börtönbüntetésre ítélt zárkaügynök november 10-én már részletes jelentésben számolt be Bibó László 1956. októberi-novemberi tevékenységéről: „A magyar egyetemi hallgatók nagy érdeklődéssel és rokonszenvvel követik a magyarországi eseményeket, míg a tanárok egészen más magatartásról tesznek tanúbizonyságot, elfogadják az események »hivatalos« értelmezését”. (…) Azt beszélték a teológusok körében, hogy a Victor Babeş Tudományegyetem hallgatói fölfegyverkeztek, és arra kérték a magyar diákokat: vegyenek részt velük egy közös, a magyarországi egyetemisták harcával rokonszenvező utcai tüntetésen. Ez a felhívás azonban csak provokáció lett volna, ugyanis a valódi terv szerint a magyar hallgatók haladtak volna elöl, és amikor elérkeztek volna a Monostor negyedbe, a helyi (román) lakosok elölről, míg a román diákok hátulról támadtak volna. (…) Bibó néhány általa írt vers, például A magyar jellem című tartalmáról is beszélt. A(z elesett magyar forradalmárokért viselt) „gyászszalaggal kapcsolatosan Bibó azt állítja, hogy a magyarországi események során minden evangélikus teológus viselte, és hogy a református teológusoktól kapták. Azt, hogy ki osztogatta a szalagokat, nem tudja. Ő már szeptembertől kezdve kabátja hajtókáján fekete szalagot viselt, ugyanis meghalt a nagyapja. Ha nem jött volna közbe ez a személyes jellegű gyász, akkor is fekete szalagot viselt volna, ahogy a többiek a magyarországi események iránti együttérzés jeleként.” Mózes Árpád és társai perében Bibó Lászlót annak a beismerésére akarták rávenni: a Protestáns Teológiai Intézet diákjai „Erdély elrablásán, Magyarországhoz való csatolásán” ügyködtek. Az Erdély-diverzió, az Erdély elrablásának veszélyével való riogatás propagandája máig változatlanul hatásos: a magyar kártya kijátszásával akár ötpercenként félre lehet vezetni a románság jelentős részét! Mindmáig nem talált értő közönségre a románok kollektív emlékezetében Grigore Gafencu, Románia 1938 és 1940 közötti külügyminiszterének, Románia 1940 júniusa és 1941. június 21-e közötti moszkvai nagykövetének, a New York-i Szabad Románok Ligája alapító elnökének a magyar forradalom napjaiban megfogalmazott vallomása: „A budapesti fegyveres felkelés sokkal inkább, mint a lengyelországi események, megmutatta azt, hogy lehetetlenség békés megegyezés a megszállt országok és a szovjet megszállók között. (…) Ennek a harcnak a tétje pedig nem csupán a mi országunk sorsa, hanem Európáé, az egész szabad világé.”
Bibó Lászlót „a fennálló társadalmi rend elleni szervezkedés” vádjával állították hadbíróság elé: kilenc év börtönbüntetésre ítélték. Előbb a Securitate kolozsvári börtönében, majd Szamosújváron raboskodott. 1959. október 1-jén a Brăilai Nagyszigetre vitték, ahol a stoeneşti-i, salciai, grădinai megsemmisítő munkatáborokban dolgozott. Innen szabadult 1963. január 29-én. Gödri-Oláh János mellett ő a másik evangélikus teológushallgató, akinek nem engedték tanulmányai folytatását. Előbb az apácai erdőgazdálkodási hivatalnál, majd a Kovászna Megyei Legelőgazdálkodási Hivatalnál, a bodoki mezőgazdasági gépesítési állomáson dolgozott. A Kovászna Megyei Pénzügyi Igazgatóság tisztviselőjeként vonult nyugdíjba. Sepsiszentgyörgyön élt, néhány évvel ezelőtt itt hunyt el.
TÓFALVI ZOLTÁN
(folytatjuk)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Álcázott régiósítás zajlik (Kézdiszéki polgármesterek panaszai)
A kézdiszéki polgármesterek tegnap a dálnoki Dózsa Fogadóban tartották idei első találkozójukat, melyen a megyei tanács vezérkara mellett meghívottként jelen volt Ambrus Attila, a Kovászna Megyei Pénzügyi Igazgatóság vezetője, György Ervin, a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség aligazgatója és Fejér László Ödön parlamenti képviselő is.
 A találkozón felmerült, hogy álcázva ugyan de elkezdődött a régiósítási folyamat, a Kovászna megyeieknek Brassóba kell menniük különböző hivatalos ügyeik intézése érdekében, ott hoztak létre a több megyét kiszolgáló területi igazgatóságokat. Legutóbb a pénzügyi igazgatóságok átszervezése nyomán helyezték át száz közepes és nagy háromszéki cég ügyintézését Brassóba.  Fejér László Ödön elmondta: amikor megszavazták a regionális pénzügyi igazgatóságok működését szabályozó törvényt, a parlamentben sem értett mindenki egyet ezzel, de megtörtént, jelenleg a jogszabály életbeültetése zajlik. Kifejtette, hogy sem akkor, sem most nem tartja jónak, hogy a közepes és nagy cégek kikerülnek a megyéből és nem tudni, hogy és mennyit adóznak, nem lehet követni a száz háromszéki cég által adóként befizetett összegeket. Ilyen körülmények között nehéz cáfolni az oly nagy előszeretettel hangoztatott állítást, mely szerint eltartott megye vagyunk. Henning László megyei alelnök arról beszélt, hogy folytatódik a vízvezetési és csatornázási program, erre lehet kormánytámogatást kérni, ugyanakkor arra is felhívta a községi elöljárók figyelmét, hogy lehetőség adódik pályázni tanügyi intézmények számára belső illemhelyek kialakítására. Arról is döntés született, hogy a következő polgármester-találkozót március 4-én Csernátonban tartják meg.
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)