Válaszúton tanácskoztak az ország magyar pedagógusai
A Kolozs megyei Válaszúton, a Kallós Zoltán Alapítvány székhelyén tartották meg a hét végén a magyar osztályokban oktató óvónők, tanítók és magyartanárok országos tanácskozását. Péntek délelőtt, a köszöntő beszédek után a magyarországi Studio Didakt Kft. két szakembere tartott előadást. Memóriatechnikák és alkotó tanulási módszerek címmel Petkes Csaba továbbképzés-vezető, programigazgató, Interaktív eszközök és módszerek a tanulási folyamatban címmel pedig Merényi László továbbképzés-vezető tartott előadást.
Az óvónők és tanítónők országos tanácskozásáról Bimbó Annamária, az Oktatási, Kutatási, Ifjúsági és Sportminisztérium Kisebbségi Főosztályán dolgozó, óvodapedagógusokért és tanítókért felelős szakfelügyelő számolt be lapunknak, aki szeptember 1-jétől tölti be ezt a tisztséget a szaktárcánál. „A szakfelügyelők tanácskozásán szóba kerültek a tanév elején elkészítendő tantervek és munkatervek. Ami a nevelés kérdéskörét illeti, a jelenlevők úgy vélték: a nevelési gondok többségéért a szétforgácsolódott társadalom okolható. A szülő számára sem kellene közömbös legyen az a közösség, amelyben gyermeke tanul. Ezért a szülőnek arra kellene törekednie, hogy gyermekében a bátorságot, az ötletességet, a bajtársiasságot, a sportszerűséget és a segítségnyújtás élményét fejlessze. A résztvevők megfogalmazták azt a javaslatot, hogy pályázatok segítségével indítsunk be egy, a szülőknek szánt többhetes felkészítőt, ’Így neveljük!’ címmel”.
Bimbó Annamáriától megtudtuk: a romániai magyar óvó- és tanítónők ebben a tanévben 14 országos szintű versenyt bonyolítanak le, ebből hat a szaktárca anyagi támogatását élvezi. „Idén előterjesztettük még két verseny támogatására vonatkozó kérelmünket a minisztériumba” – tette hozzá a szakember, aki köszönetet mondott a maga és a minisztérium nevében a Kolozs Megyei Tanfelügyelőségnek azért, hogy helyet adott a rendezvénynek és kiváltképpen Ömböli Irma és Szabó Gábor szakfelügyelőknek, akik oroszlánrészt vállaltak a szervezésben.
Ömböli Irma Kolozs megyei magyar szakos tanfelügyelő a magyartanárok tanácskozásáról lapunknak elmondta: „Összesen 17 résztvevővel zajlott a tanácskozás, amelyen minden megye – mármint ahol létezik magyar oktatás – elküldte képviselőjét. A magyar nyelv és irodalom oktatására vonatkozó, kimondottan szakmai gondok feltérképezése mellett az körvonalazódott, hogy a magyar tanfelügyelőknek fel kell vállalniuk a megye magyar oktatásának gondjait is. Erdély-szerte nagyon sok versenyt szervezünk, ezek időpontjáról is egyeztettünk. A magyartanárok helyzetét nehezíti az, hogy a minisztériumban jelenleg nincs referensünk. Aki eddig ellátta ezt a tisztséget, most gyereknevelési szabadságon van, és senki sem vállalja azt, hogy Bukarestbe költözzön. Pozitívum volt, hogy Zsigmond Emese, a Napsugár főszerkesztője részt vett a mi tanácskozásunkon is” – összegzett a szaktanfelügyelő
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

Kolozsvárt ülésezett a tehetségsegítő tanács
A kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceumban tartotta december elején évzáró gyűlését az Erdélyi Tehetségsegítő Tanács. A szervezet 2010-ben alakult és a tehetséges fiatalok támogatását tűzte ki céljául. Elnöke dr. Néda Zoltán, akadémikus, egyetemi tanár. Tevékenysége nemcsak a tehetséges diákokat támogatja, hanem bármely olyan fiatalt, aki valamely területen (tudomány, művészet, sport) kiemelkedő eredményekre képes, és szeretné fejleszteni magát. A tanács nyitott bármely ilyen irányú kezdeményezésre, amely iskolától vagy más, fiatalok nevelését felvállaló intézménytől érkezik. A gyűlésen meghívottként részt vettek: Nagy Éva, a Román Oktatásügyi Minisztérium Kisebbségi Főosztályának kabinetvezetője, valamint Bajor Péter és Kormos Dénes a budapesti Nemzeti Tehetségsegítő Tanács részéről.
A tanács évi tevékenységéről Mátyás Ildikó számolt be, ezután Kormos Dénes ismertette a magyarországi Nemzeti Tehetség Program eredményeit és terveit, majd Bajor Péter részletezte a határontúli szervezetek által megpályázható kereteket, aláhúzva, hogy hazai forrásoknak kéne biztosítani a szervezet működését. Péntek János professzor kitért arra, hogy a Nyilas Misi Tehetségsegítő Egyesület csak a civil világra épít, és eredményesen működik immár kilenc éve. Soós Anna beszámolt arról, hogy a felsőoktatásban négy műhely valósítja meg évente az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferenciát, Vándoregyetemet indítottak be és megszervezték az idei TUDEK konferencia zsűrijét. Varga László a közoktatásban elért eredményeket ismertette: létrejött egy virtuális bizottság, amely födrajzilag és szakirányilag átöleli a romániai oktatást, partnerségek épültek ki magyarországi tehetségpontokkal és beszálltak a Dunau Ferbinden német programba. Somai József kihangsúlyozta a civil szféra szerepét és megemlítette, hogy a 24 bejegyzett erdélyi tehetségpont közül 17 civil szervezet, a többi pedig iskola (erről bővebben a www.tehetsegpont.hu címen). Nagy Éva az EU-s források kiaknázásának fontosságát hangsúlyozta és javasolta, hogy hozzunk létre egy partneri kapcsolatot a minisztériummal, ami hosszú távon előnyöket hozhat a tanácsnak. Megígérte, hogy a beinduló tehetséggondozással kapcsolatos képzések akkreditálását szorgalmazni fogja. Szóba került még, hogy fontos lenne pályázatok követése, az ehhez értő szakemberek valamint főiskolás diákok bevonása, tehetségsegítő programok népszerűsítése, a tehetségpontok kiterjesztése, a tehetségek bemutatása és társadalmi szinten való elfogadtatása, a média bevonása a tehetséggondozásba és nem utolsó sorban mecénások megkeresése. Aki bővebben szeretne értesülni az Erdélyi Tehetségsegítő Tanács munkájáról, részt venne tevékenységében vagy támogatni szeretné működését látogasson el a www.tehetseg.ro honlapra. Mottónk: „A tehetség univerzális adottság. De rengeteg bátorság kell ahhoz, hogy éljünk vele: merj a legjobb lenni!” (Paul Coelho)
DVORÁCSEK ÁGOSTON 
Szabadság (Kolozsvár)

Vánszorgó reform (új módszer a román nyelv oktatására)
Remélem, szeptemberben, az új tanév kezdetén már a magyar nyelven tanuló diákok számára összeállított, sajátos tanterv alapján kezdik tanítani a román nyelvet és irodalmat az előkészítő és az első osztályokban, illetve az ötödikben és a kilencedikben – mondta lapunk érdeklődésére Király András kisebbségi oktatásért felelős államtitkár, akitől megtudtuk, a napokban ülnek össze a tantervírók, hogy véglegesítsék a programokat, amelyeket az ősztől esedékes tantervreformmal összehangolva vezetnének be.
Felvetésünkre, hogy a román nyelv és irodalom tantárgy sajátos tanterve már régóta készen van, és érthetetlen, miért nem alkalmazzák, Király András államtitkár elmondta, az országos munkacsoport eddig több változatot készített, de a sorozatos miniszterváltások miatt egyiknek sem sikerült érvényt szerezni. „Ellenben most minden akadálya elhárult annak, hogy elkészítsük a tanterveket és a megfelelő tankönyveket. A specifikus tantárgyak módszertanát jóváhagyta a minisztérium, a román nyelv és irodalom, a kisebbségi történelem és kisebbségi történelmi hagyományok, valamint a zeneoktatás számára megírhattuk a sajátos tanterveket, elkészültek a módszertanok, és azokat lehet alkalmazni” – fejtette ki Király András. Az államtitkár hangsúlyozta, „amikor megjelent az új oktatási törvény, amiben benne van, hogy a román nyelvet és irodalmat sajátos programok alapján lehet tanítani, Murvai László vezetésével megalakult egy olyan csoport, amely másfél év alatt kidolgozta ezeket a programokat, amelyek jelenleg a neveléstudományi intézetben vannak jóváhagyás végett. Úgy tudom, az intézet átnézte a programokat, és tett néhány formai, de nem tartalmi javaslatot, meggyőződésem, hogy ezt a tantervet elfogadják, és ez a program be fog épülni az új tantervbe. Az egyedüli dolog, amit pontosan nem tudok egyelőre megmondani, hogy milyen ritmusban kerül alkalmazásra, de remélem, szeptemberben, a új tanév kezdetén a magyar nyelven tanuló diákok számára összeállított, sajátos tanterv alapján fogják tanítani a román nyelvet és irodalmat az előkészítő és az első osztályokban, illetve az ötödikben és a kilencedikben.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Apáczai Csere János tantárgyverseny
Május 7–10. között tartották meg Nagyváradon a VI. Nemzetközi Apáczai Csere János Magyar Nyelv, Irodalom és Kultúra Tantárgyverseny nemzetközi szakaszát. A verseny célja, hogy bátorítsa a magyar nyelv és irodalom tanulását, hogy elősegítse annak népszerűsítését.
A tantárgyversenyre olyan Kárpát-medencei országokból neveznek be diákok, ahol anyanyelvként tanulják a magyar nyelvet és irodalmat. Ezúttal Románia hét megyéjén kívül a Vajdaságból és Felvidékről érkeztek Nagyváradra olyan diákok, akik magyar tantárgyversenyek (országonként különböző) országos szakaszain dobogós helyezést értek el. A múlt héten lezajló versenyre, amelyet az Oktatási Minisztérium szervezett meg a Bihar Megyei Tanfelügyelősséggel közösen, huszonnégy tanuló érkezett, és három korcsoportban (VII.–VIII., IX.–X. és XI.–XII. osztályosok) mérhették össze tudásukat. A megmérettetésnek az Ady Endre Elméleti Líceum adott helyet, és itt tartották meg a díjátadást is. Maga a verseny május 8-án zajlott le, a tanulók három feladat során kellett bizonyítsák tudásukat és kreativitásukat: egy írásbeli vetélkedőn, versmondás alkalmával és egy csoportos feladattal, a dramatizálás során. Másnap, miközben a bizottság értékelte a dolgozatokat, a tanulók és kísérő tanárok érmelléki kiránduláson vettek részt (Székelyhíd–Albis–Szalacs–Érmihályfalva–Érsemjén). Az ünnepélyes díjátadást május 10-én reggel tartották meg.
Magyarság
A díjátadón jelen volt dr. Selyem Zsuzsa, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Magyar Irodalomtudományi Tanszékének oktatója, valamint a verseny elnöke, Kéry Hajnal Bihar megyei főtanfelügyelő helyettes, Ferkő Emília, a Tanügyminisztérium Kisebbségi Főosztályának szaktanácsadója, Ile Erzsébet Bihar megyei szaktanfelügyelő,Tóth Márta, az Ady líceum igazgatója és Szabó Ödön parlamenti képviselő, aki az RMDSZ különdíjait adta át a versenyzőknek. A díjátadón Selyem Zsuzsa reményét fejezte ki, hogy a versenyen résztvevő diákok a továbbiakban is foglalkozni fognak a magyar nyelvvel és irodalommal. Ile Erzsébet elmondta: „Szeretném, ha a verseny tovább élne és az az építő munka, ami itt zajlik, gyümölcsöző lenne. Kifejtette, hogy a magyar tantárgyversenynek nincs párja, hiszen itt három próba során kell bizonyítsanak a diákok”.Ferkő Emília hangsúlyozta, hogy a verseny ürügyként is szolgál arra, hogy különböző országok magyar diákjai és tanárai találkozzanak egymással. „Ezalatt a pár nap alatt a magyarságunkat élhettük meg, amelyet nem csak elfogadnunk kell, hanem éreznünk és továbbadnunk is” – tette hozzá.
Díjak
A köszöntőbeszédeket követően kiosztották az emléklapokat és a különböző helyi oktatási intézmények által felajánlott különdíjakat is, majd a dramatizálásért és a versmondásért járó okleveleket. A fődíjak az írásbeli vetélkedőn első helyezést elért versenyzőknek jártak. A VII–VIII. osztályosok kategóriájában első helyezett lett Dénes Anita (2-es számú Általános Iskola, Marosvásárhely), IX–X. kategóriában Gál Krisztina (Tamási Áron Elméleti Líceum, Székelyudvarhely) és XI–XII. kategóriában Rosu Kriszta (Székely Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy). A XI–XII. kategória első helyezettje nem kell majd érettségizzen magyar nyelv és irodalomból, valamint automatikusan felvételt nyer a BBTE magyar szakára.
Nagy Noémi
erdon.ro

„Tiszta” Romániát! (5.)
A második bécsi döntés jellege
Miután a román–magyar tárgyalások 1940. augusztus 16–24. között Szörénytornyán (Turnu Severin) eredménytelenül végződtek, a németek felajánlották a döntőbíráskodást, melybe bevonták Olaszországot is. Miután a román fél az ajánlatot elfogadta, némi vonakodás után a magyar kormány is beleegyezését adta. Magyarországot Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter, Romániát Mihail Manoilescu külügyminiszter képviselte. Ribbentrop német és Ciano olasz külügyminiszter 1940. augusztus 30-án a bécsi Belvedere Palotában hirdette ki a döntést.
A kettéosztott Erdélynek nem volt történelmi előzménye. A magyar többségű, kisebbik, gazdaságilag szegényebb rész, Észak-Erdély (43 100 km2) Magyarországgal egyesült, míg az ásványkincsekben gazdagabb és román többségű Dél-Erdély (60 000 km2) Romániának maradt. A déli rész románsága ortodox többségű volt, míg az északi részé görög katolikus. A második bécsi döntés jellegéről mérvadónak tekinthető Teleki Pál munkatársa, Rónai András véleménye: „Kedvezőbb döntést az adott viszonyok között nem lehetett elképzelni. A kettéosztás a magyarok és románok egymás közti arányának felelt meg, tehát nemzetiségi alapú volt, de csak globálisan, mert a települési-elhelyezkedési viszonyok miatt az elvet részleteiben nem lehetett érvényesíteni. Nagyjából azonban igen, mert a legtisztább magyar területek visszakerültek Magyarországhoz, a legtisztább román területek Romániánál maradtak.” A bécsi döntés „Erdély nemzetiségi, népsűrűségi, néprajzi, gazdasági és történelmi viszonyainak pontos ismeretében a »felező igazság« elvére épült”. Természetesen senki nem állítja, hogy e határvonal tökéletes volt. Kalotaszeg etnikai egységét kettévágták, Nagyvárad, Kolozsvár és Marosvásárhely határszélre szorult, megszakadt a vasút-összeköttetés Kolozsvár és Székelyföld között.
Azok érvei közt, akik Észak-Erdély visszaadását igazságtalannak tartják, szerepel a légből kapott állítás, miszerint Észak-Erdély román többségű volt. Némelyek az adott történelmi helyzet ismerete nélkül mondanak ítéletet. Érvük, hogy Erdély kettéosztásával Hitler mind Magyarországot, mind Romániát kihasználta. Ebben igazuk van, de 1940 nyarán „elképzelhetetlen lett volna egy olyan magyar kormány és politika, amely a jogtalanul elvett területek és népsokaság visszaszerzése elől kitérhetett volna, amikor annak lehetősége megnyílt, és érdekét végül erőszak és háború nélkül érvényesítette”. A magyarság a bécsi döntést az igazságtalan trianoni diktátum (1920. június 4.) részbeni orvoslásának tekintette, mert a történelmi és az etnikai jog figyelembevételével visszaadott Magyarországnak egy magyar többségű területet, benne egy olyan régiót is, amely összességében tekintve – nyolcvan-kilencven százalékban – székely lakosságú. Az 1930-as román népszámlálás szerint itt a székely többség vitathatatlan: az anyanyelv szerint Csík megyében 124 971 (82,8%), Háromszéken 117 868 (80,6%), Udvarhely megyében 123 885 (91,8%). A népesség aránya Maros megye történeti Székelyföldhöz tartozó részén is 80 százalék fölötti.
Igazságos volt a második bécsi döntés?
Igen, mert az agresszív román nacionalizmus 1920 után nem változott, folytatódott az 1860-as években elkezdett erőszakos nemzetállam-építés. Rónai András szavaival: a román nacionalizmus politikája „folytán Közép-Európában sehol sem volt olyan nagy a nemzetiségi elnyomás és jogfosztottság, mint Erdélyben. Érthető, hogy az erdélyi magyarság a második bécsi döntést örömmámorban fogadta, és megpróbáltatásainak végét látta benne”. Ez érthető, mert már Erdély megszállása idején (1918–1919) a román hadsereg rabol, gyilkol, erőszakoskodik. Óriási állami vagyont, nagy mennyiségű terményt harácsol, miközben nagyszámú erdélyi magyart deportál kényszermunkára Ó-Romániába. Egy-egy magyar település megszállása azzal kezdődött, hogy összeterelték a lakosságot, majd nyilvánosan megbotozták az elöljárókat, amibe sokan belehaltak vagy nyomorékká váltak. A legsúlyosabb terrort Székelyföldön vezették be. Az atrocitások oly mértékűek, hogy még a pacifista beállítottságú Károlyi-kormány is azt tervezte, azokat könyv formában az európai közvélemény elé tárja. 1930-ban az erdélyi magyarság helyzetét Mikes Imre így látja: „jogbizonytalanság, kulturális elnyomás, tudatos gazdasági tönkretétel, egyenlőtlen közteher, nacionalista törvényalkotás és -végrehajtás, reakciós választási törvény, csendőri és közigazgatási terror, a magyar nyelv száműzése, egyházi és iskolai intézmények üldözése, a gyulafehérvári pontok semmibevétele.”
E megállapítás jellemző az 1940-ig tartó időszakra is. Románia kisebbségi jogszabályai diszkriminatív és asszimilatív jellegűek, a nemzetiségpolitikát a „bukaresti liberális párti álláspont” határozza meg. Ennek lényege: megtörni a kisebbségek gazdasági és társadalmi pozícióit. E célt szolgálja például az 1921-es erdélyi földreform is. Diszkriminációval törekednek Erdély magyar és német városainak elrománosítására. A magyarságnak adott legkisebb engedmény is a „nemzetietlenség vádját vonta maga után” – állítja dr. Bárdi Nándor, az MTA Kisebbségkutató Intézetének történésze. A magyarság érdekvédelmi szervezetei: a Kisebbségi Államtitkárság (1931), a Kisebbségi Főkormánybiztosság és a Kisebbségi Statútum (1938) külföld félrevezetésére szolgáltak, csak jelentéktelen kérdésekben dönthettek.
A román államnacionalizmus a román nyelv és kultúra terjesztésével a kisebbségi közösségek asszimilálására, integrálására törekszik. Az erőszakos beolvasztó politika miatt érthető, hogy az erdélyi magyarság döntő többsége jogosnak érezte Erdély visszacsatolását. Igazságtalannak érzik a trianoni diktátumot azért is, mert a sokkal kisebb százalékarányú erdélyi románok (43%) az önrendelkezés jogára hivatkozva 1918. december elsején rendelkezhettek Kelet-Magyarország területe fölött, míg Erdély magyarsága nem dönthetett sorsáról. Székelyföld népe (85–90 százalékos aránya ellenére) sem határozhatott arról, hogy melyik országban szeretne élni, de arról sem, hogy saját államot hozhasson létre. Ha ismerjük az erdélyi magyarság 1940 előtti megalázó, másodrangú állampolgári sorsát, akkor megérthetjük a kitörő örömöt, amellyel a második bécsi döntést várta és fogadta. A második bécsi döntés etnikai szempontú határokat húzott, melyek kisebb hibái ellenére az adott helyzetben igazságosnak tekinthetők. Sajnos, az erdélyi magyarság sorsa, az igazságos megoldás nem érdekelte sem Sztálint, sem a Párizsi békeszerződés (1947. február 10.) aláíróit.
(folytatjuk)
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tanácskozás a magyar oktatásról
Az elmúlt hétvégén, szeptember 19–21. között Nagyvárad adott otthont a Magyar oktatásért felelős tanfelügyelők és módszertanosok országos tanácskozásának
A tanácskozás ünnepi megnyitójára szeptember 20-án reggel került sor. A résztvevőket elsőként Kéry Hajnal Bihar megyei főtanfelügyelő helyettes köszöntötte. Beszédében kiemelte az anyanyelvi oktatás fontosságát, hozzátéve, hogy „nekünk kell felkészítenünk a felnövekvő nemzedéket mindarra, amit a társadalom visz eléjük. Törekednünk kell arra, hogy minél erősebbek legyünk, és hogy ez a konferencia is hozzájáruljon a kitűzött céljainkhoz”. Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő, a képviselőház oktatási szakbizottságának a tagja beszédében kitért arra, hogy a romániai tanügyben a legnagyobb problémát a folyamatos változtatások jelentik, egyes módszerek kipróbálására nincs elég idő, hiszen évenként vezetnek be újításokat. „A jelenlegi tanügyi törvényben a kisebbségi oktatás esetében az elmúlt huszonhárom év legjobb törvényi kereteit tudtuk kialakítani, a feladat most már ezen törvények gyakorlatba ültetése lesz”. A képviselő beszélt még az ingázó diákok bérletdíjának visszatérítéséről, és egyéb problémákról.
Előadások
Az ünnepélyes megnyitón többek között jelen volt Szőcs Domokos az Oktatási Minisztérium Kisebbségi Oktatási Főosztályának vezérigazgatója is, aki szintén köszöntötte a résztvevőket, valamint dr. Nagy Éva, az Oktatási Minisztérium Kisebbségi Államtitkári Kabinetjének igazgatója, aki Király András oktatási államtitkár nevében is köszöntötte a tanácskozáson résztvevőket. A megnyitót követően Nagy Éva Látni, hallani a szöveget. A szöveg kommunikativitása a romániai magyar audiovizuális médiában című könyvének bemutatójára került sor. Nagy Éva könyvében kitér a romániai magyar televíziós és rádióadások szövegeinek hibáira, magyartalanságaira, a típus hibákra, ezek okaira, és az ezekkel kapcsolatos problémák orvoslására. A könyvbemutatót követően dr. Dósa Zoltána Babeş – Bolyai Tudományegyetem tanára tartott előadást A puskák az élethez és az iskolai tudás címmel, az evolúció során kialakult öröklött tudás kérdésének boncolgatására fektetve a hangsúlyt. Az előadásokat követően a pedagógusok csoportokra osztva különböző tematikájú szekcióüléseken vettek részt, a tanácskozás harmadik napján pedig ellátogattak a borsi Tamási Áron Mezőgazdasági Szakközépiskolába.
Nagy Noémi
erdon.ro

Új elnökséget választott a MAKOSZ
A Romániai Magyar Középiskolások Országos Szövetsége (MAKOSZ – a MIÉRT társult országos szervezete) 2013. december 13– 15. között Kolozsváron szervezte meg 20. Kongresszusát. A gyűlésen 92 küldött, az ország 14 megyéjéből választotta meg a MAKOSZ új elnökségét – áll a szervezet mai sajtóközleményében.
A megnyitón Debreczeni Sándor (volt MAKOSZ ügyvezető elnök), Szőcs Domokos (Román Oktatásügyi Minisztérium Kisebbségi Oktatási Főosztály vezérigazgatója), Fodor László (leköszönő MAKOSZ elnök), valamint Andacs Zsolt Levente (KMDT elnök) szólalt fel.
Ezt követően a tagszervezetek megtartották beszámolóikat, majd az alapszabályzat és a Szervezeti Működési Szabályzat (SZMSZ) módosítására került sor. Ezen napirendi pontok után következett az elnökség beszámolója, végül pedig a tisztújítás. A szabályzatmódosítás legfontosabb, pontját a MAKOSZ elnökségének átstrukturálása jelentette. A delegáltak 7 órás vita után elfogadták: a MAKOSZ vezetéséért az elnök, társelnök, 10 további alelnök, 3 tanácsadó, 2 cenzor, valamint egy tiszteletbeli tag felel.
Elnök: Kádár Petra
Társelnök: Lőrincz Szabolcs
Gazdasági alelnök: Nagy Örs Tamás
Külügyi alelnök: Tóth Gabriel
Tagságügyi alelnök: Berei Dóra
Szórványrégiókért felelős alelnök: Buryán Tünde
Partium régióért felelős alelnök: Kiss Ágota
Érdekképviseleti alelnök: Gáll Anna
Diákmédia és PR-ért felelős alelnök: Gáspárik Márton Pál
Arculatért felelős alelnök: Ruzsa Zsombor
KÖDAK intézettel foglalkozó alelnök: Lantos Mercédesz
Tanácsadók:
Takács Dániel
Lukács Rajmund
Balog Tamás
Cenzorok:
Virginás- Tar Ágnes
Kassay Anna
Tiszteletbeli tag: Gaudi Zsófia
A Kongresszus megszavazta, hogy a programtervezetük megírására 2014. február 21–23. között Nagyváradon, az első Megyei Konzultatív Tanácsgyűlésen kerül sor.
A Kongresszus társszervezője a Kolozsvári Magyar Diák Tanács volt (KMDT).
Szabadság (Kolozsvár)

Régimódi tanárképzés új problémákkal
A Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely és az Erdélyi Napló áprilisi vitafóruma a tanárképzés mai kérdéseire kereste a választ. Néhányat találtak, ám a kérdések többsége nyitott maradt.
A kolozsvári lutheránus püspökség Argay György termében ült össze a közönség, hogy a Tanár nélkül nincs iskola – A tanárképzés mai kérdései című vitafórum meghívottait – Péter Tünde Kolozs megyei főtanfelügyelő helyettest, dr. Soós Annát, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettesét, dr. Kolumbán József matematika-professzort és Szőcs Domokost, az Oktatási, Kutatási, Ifjúsági és Sportminisztérium Kisebbségi Oktatási Főosztályának vezérigazgatóját – meghallgassák. A vitaest moderátora, dr. András Szilárd, a BBTE előadótanára azzal indította a beszélgetést, hogy a pedagógusnak minden időben nehéz dolga van, mert egyrészt megpróbálja átörökíteni a hagyományt, másrészt új kihívásoknak kell megfelelnie.
A Matematika és Informatika Karon oktató tanár a romániai oktatásrendszer történetét is felvillantotta, kiemelve, hogy 1930 és 1958 közt az volt a pedagógusok célja, hogy megszüntessék az írástudatlanságot, ám az akkor kialakult tanárképzési rendszer máig ható következményekkel bír, ma is hasonló struktúra szolgálja a jócskán megváltozott igényeket. Soós Anna is azt sérelmezte, hogy a tanárképzés nem nőtte ki magát, vagyis alapszinten és mesteri szinten nyújt kiegészítő pedagógiai és módszertani képzést, miközben egy bizonyos szakból a kutatókkal azonos elvárásokat támaszt. Ezt a helyzetet módosította volna a 2011-es tanügyi törvény, ám a célirányos, kifejezetten a majdani pedagógusoknak szánt didaktikai mesterik meghiúsultak, maradt a zömmel elméleti tudósképzés kiegészítve a pedagógiamodul lehetőségével. A BBTE rektorhelyettese további hátrányként említette, hogy a monoszakon végzett diákok tanárként nem tudnak megfelelő óraszámban tanítani, ezért támogatandóak a duplaszakok. Soós Anna rendszerszintű megújítást lát szükségesnek a tanárképzésben és az oktatási struktúrában is, reményt látott ugyanakkor a duplaszakok megvalósulására és arra, hogy a pedagóguspályát vállaló diákokat ösztöndíjprogrammal segítsék. „Így megérezhetik annak szépségét, hogy mekkora hatással lehetnek a diákokra, és talán kevesebben hagyják el az oktatói pályát” – összegzett Soós Anna.
Diák nélküli tanügy
Kolumbán József megállapította, hogy bizony a matematikatanár-képzés területén szorít leginkább a cipő, ott jelentkezik a legtöbb probléma. Egyrészt azért, mert a tehetséges fiatalok érthető okokból nem választják a tanári pályát, másrészt a didaktikai oktatás igényel sürgős változtatásokat. Szőcs Domokos szerint húsz éve folyamatosan csökken a gyereklétszám, míg a tanárok létszáma állandó. „Olyan oktatásunk van, hogy diákok nélkül is egész jól elvagyunk. Ám bárhogy is legyen, az egész oktatási folyamat legfontosabb eseménye az osztályteremben történik, amikor az ajtót becsukják. Beszélhetünk tanügyi törvényről, költségvetésről, szakszervezetről, metodológiáról, vizsgatételekről, de az, hogy mi történik az osztályteremben, csakis a pedagógustól függ, oda pedig csak olyan ember mehet be, aki szereti azt, amit csinál, és csakis akkor lesz olyan a pedagógus, ha ezt idejében felfedezik. Ezért úgy gondolom, hogy a tanárképzés az óvodában kezdődik, mert minden oktatási szint egyformán fontos” – vélekedett a szakpolitikus.
Péter Tünde feltette a hazai viszonyok közt szinte megválaszolhatatlannak számító kérdést: mivel lehetne a diákokat a tanári pályára vonzani? Hiszen ma már legfennebb nyomokban tapasztalható az a megbecsültség, ami valaha övezte a pedagóguspályát. Ráadásul a teljes katedrához 18 óra szükséges, ami a matematika, magyar és román tantárgyakon kívül egyes helyszíneken csak töredékórákat jelent. Ezért a Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes azt javasolta, hogy megyénként gyűjtsék össze az egyes tantárgyak katedráit, így legalábbis Erdély tekintetében egységesebb képet nyernének s ezeket az adatokat egyetemi segítséggel a leendő pedagógusok számára is tegyék hozzáférhetővé.
Kolozsvártól nyugatra
Eklatáns példaként hivatkoztak többen a bánnfyhunyadi helyzetre, ahol nem találnak szakképzett matektanárt. Szőcs Domokos szerint arra, hogy hogyan lehet Kolozsvártól hatvan kilométerre odavonzani a megfelelő pedagógust, az illető településnek kellene megtalálni a választ, s abban többen egyetértettek, hogy a helyi közösségeknek nagy szerepe lehetne a tanárok megtalálásában és megtartásában. Az est házigazdája, Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök szerint viszont a közösségeknek az az elsődleges feladata, hogy a politikai-társadalmi vezetést érzékennyé tegyék és kényszerítsék a megfelelő lépések megtételére olyan égető kérdések esetében, mint az oktatás vagy az egészségügy. Az egyházi vezető felrótta ugyanakkor azt is, hogy ahány miniszter, annyiszor változtattak egységes koncepció nélkül a hazai tanügyi rendszeren. A közönség soraiból Robu Judit egyetemi oktató elmondta: amíg hiányzik a társadalmi megbecsültség, kisebb egy kezdő tanár fizetése, mint egy utcaseprőé, a diáknak minden joga megvan, míg a tanárnak csak kötelezettségei. A diák azt látja, hogy az boldogul, aki nem tanul és a tantervek befejezhetetlenek, nincs mit várnunk a tanároktól.
Mennyiségi és minőségi problémák egyaránt felmerülnek a tanárképzésről szólva. A tanárok korfája ugyanis elég szomorú képet mutat – ötven év felettiek vannak túlsúlyban – és sajnos nálunk ma már nem az jellemző, hogy a legjobbakból lesznek pedagógusok. Mindez nemcsak a magyar kisebbség esetében van így, hanem Romániában általános érvényűnek mondható. Az nyilvánvaló, hogy olyan országokban, ahol a tanárok fizetése átlag fölötti, valóban a legjobbakból lesznek tanárok, ám az sehogy sem látszik, hogy nálunk hogyan lehetne legalább a normalitásig feltornászni a pedagógusok presztízsét és fizetését.
Dénes Ida. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Kárpát-medencei oktatás: honnan, hová?
Kosztolányi Dezső egyik ismert felvetése – a nevelés egyet jelent azzal, hogy segítsünk a gyermeknek valóra váltani a lehetőségeit – mottóval rendezték nemrég Csíkszeredában a 22. Bolyai Nyári Akadémiát. A Differenciált oktatás, felzárkóztatás és tehetségápolás a közoktatásban témakörben zajló rangos nyári pedagógusi továbbképzőn a szervező Románia Magyar Pedagógusok Szövetsége elnöke, Burus Siklódi Botond, Jókai Tibor, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke, Vörös Mária, a szervezet alelnöke és Fekete Attila, az Észak-Bácskai Magyar Pedagógusok Egyesületének alelnöke segítségével igyekeztünk felvázolni a Kárpát-medencei magyar oktatás térképét.
Mi indokolta a rendszerváltás hajnalán az anyaországon kívül a magyar pedagógusszervezetek létrejöttét? Ami gyakorlatilag a rendszerváltással egy időben történt…
Jókai Tibor: Csehszlovákiában’89 novemberében történt meg a rendszerváltás, 1990. január 13-án pedig az akkori Nyitrai Pedagógiai Főiskola aulájában már meg is tartotta alakuló ülését a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége. Akkoriban, még a pártállami időkből visszamaradva, a Csemadok volt civil szervezetként a magyar kulturális élet szervezője. A régebbi időkből azonban, még az I. Köztársaság idejéből – amikor Kárpátalja is Csehszlovákiához tartozott – Pozsony központtal már volt szövetsége a magyar pedagógusoknak. Ingatlannal rendelkezett, amit az ötvenes években a Beneš-dekrétumok nyomán elkoboztak, illetve államosítottak. Nyitrán az akkor még élő tagok egy része is megjelent, elfogadták az alapszabályt, májusban már be is jegyezték a szervezetet. Ekkortól számíthatjuk az SZMPSZ létrejöttét Komárom székhellyel. Az első demokratikus magyar kormány az oktatási tárcán belül már létrehozta a határon túli magyarok osztályát, 1991-től pedig már körvonalazódni kezdtek a működésünket lehetővé tevő anyagi források is.
Vörös Mária: Az akkori szlovákiai magyar közéletben pozitív hangulat volt érzékelhető, egyfajta várakozás, hogy jelentősen megjavul a magyarság helyzete, meglódulnak az események. Ennek a hangulatnak volt a része és következménye a pedagógusszövetség megalakulása is.
Hogyan zajlott a folyamat a Vajdaságban és itthon, Erdélyben?
Fekete Attila: Nálunk a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete alakult meg először, 1993-ban Újvidék székhellyel. Nagyon sokan elégedetlenek voltunk a központosítással, hogy minden Újvidéken zajlik, holott a magyar többség központja Szabadka, így 1995-ben megalakult az Észak-Bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete. A célok adottak voltak, hiszen a háborúk után a kisebbségek kiszorultak a közéletből és általában a központi intézményrendszerből. A magyar pedagógusok számára ma sincs központi továbbképzés, csak amit a mi egyesületünk szervez.
Burus Siklódi Botond: A ’90-es évek eleje Erdélyben is a nagy reménységek és a nagy átalakulások időszaka volt. A pedagógustársadalom nagy felelősséggel igyekezett kezelni a magyar iskolák ügyét, sok olyan kezdeményezés látott napvilágot történelmi régiónként, amely egyre aktuálisabbá és elodázhatatlanabbá tette egy szakmai szervezet létrehozását. Egyeztető fórum keretében 1991-ben született a megállapodás olyan érdekvédelmi szervezet bejegyeztetésére, amely kimondottan a magyar oktatás, a magyar iskolák ügyét képviseli. Lászlófy Pál és Tőkés András ezt ’91 októberében bejegyezték, decemberben pedig már meg is tartottuk az alakuló ülést Sepsiszentgyörgyön. Megállapodás született, hogy a szervezet mindenkori székhelye Csíkszeredában legyen, hiszen itt adottak voltak a feltételek a támogatottság perspektívájában is. Első elnöknek Lászlófy Pált választották, aki húsz éven át vezette az RMPSZ-t, az ő vezetésével alakult ki az Erdély-szerte működő szerkezet.
Hogyan tekint vissza a pedagógustársadalom erre a negyedszázadra?
Fekete Attila: Úgy érzem, mindabból, amit megalakulásunkkor kitűztünk, amit csak emberileg lehetett, elvégeztünk. Abban viszont van hiányérzetem: miért van az, hogy ehhez a munkához anyagi támogatást szinte kizárólagosan Magyarországról kapunk. Pedig Szerbiában mi is adófizetők vagyunk, de az adónkból alig csurran-cseppen vissza hozzánk.
Jókai Tibor: Nekem a háttérintézményekkel vannak problémáim. Szlovákiában például minden megyében létrehoztak egy szlovák módszertani központot, nem hoztak azonban létre önálló magyar módszertani központot, hanem a szlovákon belül kreáltak egy magyar részleget Komárom székhellyel, minket meg sem kérdezve, nem konzultálva velünk. Szlovákiában is bevezették az EU irányelvei alapján a kötelező kreditrendszert, a pedagógusoknak kötelező évente részt venni olyan továbbképzéseken, ahol kreditpontokat lehet szerezni. A szlovák módszertani központok uniós forrásokból működnek, így ingyen tudják kínálni a továbbképzéseket, s ezáltal lépéselőnyben vannak. Mi különböző pályázati pénzek révén igyekszünk ingyenessé, de legalábbis olcsóbbá tenni képzéseinket. Idénre valahogy elértük ezek állami akkreditálását, ebben tehát már nem szenvedünk hátrányt. A szövetség létrehozta a Comenius Intézetét, de erre sem kapunk állami támogatást, ezért sok programunk esetleges. Mivel pedig az első szempontunk a szakmaiság, és ebből soha nem fogunk engedni, nagyon meg kell fontolnunk, mire költjük a pénzt.
Vörös Mária: Oktatási ügyekben szakmai szervezetként időnként kikérik a pedagógusszövetség véleményét – és ez jó. Különösképpen koncepciók, törvénytervezetek kidolgozásánál, módosításánál van ez így. Később azonban a parlamentben, ahol tulajdonképpen eldől e törvények sorsa, már nincs beleszólásunk a folyamatokba, és így nagyon sok esetben teljesen más, megcsonkított törvények kerülnek ki. Nincs egy olyan politikai párt, amely ténylegesen felvállalná az oktatás kérdését, így ez politikai alkuk tárgyává, rosszabb esetben könnyen mellőzhetővé válik. Kampányban fontos, utána már feláldozható.
Burus Siklódi Botond: A román kormány részéről mi sem kapunk támogatást. Van egy aláírt együttműködési szerződésünk az Oktatási Minisztériummal, ami arról szól, hogy tevékenységünk illeszkedik a román oktatási rendszer támasztotta feltételrendszerbe, hozzájárulunk a román oktatás fejlesztéséhez. Időnként még állami feladatokat is ellátunk – mindenféle anyagi támogatás nélkül. Amúgy a Nemzeti Kisebbségi Főosztállyal felhőtlen a viszonyunk, talán több kölcsönösséget igényelnénk. Egy humánerőforrás-központ felállítását már régóta szorgalmazzuk, de nem úgy néz ki, hogy meghallgatnák a szakmai érveinket. Valószínűleg politikai döntés születik, pedig sok érv támasztaná alá, hogy ennek a központnak itt lenne a helye. Egyértelmű hiányként hozhatom fel, hogy szövetségi szinten még mindig nem sikerült a szülőkkel való intézményes kapcsolat kialakítása.
Kihívások, tervek, perspektívák…
Burus Siklódi Botond: Nagyon sok a tennivalónk. Itt van például az egész román oktatási rendszer finanszírozásának kérdése: ha nem helyezzük új alapokra, meginoghat az eddigi rendszer, tagozatokat vonhatnak össze, iskolák szűnhetnek meg. A szakmai oktatás újragondolása terén is lenne mondanivalónk, amire – bár az egész oktatást érinti – különlegesen érzékeny a magyar nyelvű oktatás. Nagy feladatok állnak előttünk az iskolai autonómia kiterjesztése terén is, az oktatás alulfinanszírozása pedig állandó problémaforrás.
Fekete Attila: Megtartani az eddigi tevékenységet és fejleszteni, ha még lehet…
Vörös Mária: A lényeg: továbbvinni az elmúlt huszonnégy év pozitívumait. Sajnos, lassan a megmaradás lett a kulcsszó, ez a legnagyobb kihívás az elkövetkezőkben.
Jókai Tibor: A legnagyobb gond az iskolák elnéptelenedése, és ennek nyomán a megszűnés veszélye. Most még talán az önkormányzati vezetők sem fogták fel ennek jelentőségét, hiszen mindenikük ragaszkodik települése iskolájához, de ha nem dolgozunk ki terveket, stratégiákat, tanintézmények tucatjai szűnhetnek meg a közeljövőben nemcsak nálunk, de az egész Kárpát-medencében. Az alacsony demográfiai mutatók mellett a fiatalok elvándorlása is tény – és most már nem az idősebbek hagyják el szülőföldjüket, hanem a fiatalok. Márpedig gyermek nélkül nincs iskola, s ha iskola nincs, a legszebb, legjobban kidolgozott tervek is üres légbuborékok maradnak.
Aczél Péter László, Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Tanfelügyelők és módszertanosok tanácskoztak
Csíkszeredában zajlott a Magyar Oktatásért Felelős Tanfelügyelők és Módszertanosok Országos Tanácskozása szeptember 18. és 20. között. A helyszín minden évben változik, Hargita megyében először rendezték meg a szakmai eseményt, melynek ezúttal a Jakab Antal Tanulmányi Ház adott otthont.
A magyar oktatásért felelős magyar szakos tanítók és óvodapedagógusok megyei tanfelügyelői, valamint a módszertanosok minden tanév elején találkoznak, hogy tájékozódjanak az újdonságokról, majd hazatérve módszertani nap keretében átadják a három nap tapasztalatait kollégáiknak. Az évente egy alkalommal megtartott szakmai fórumot éveken át külön szervezték az óvónőknek, a tanítóknak és a tanároknak, ám immár ez a negyedik alkalom, hogy minden, a magyar oktatásban érintett szakember együtt tanácskozik.
Nehézkes a kommunikáció
Idén Bukarestet is beleértve 18 megyéből érkeztek szakemberek a találkozóra, összesen 45-en. Ugyanakkor a Tanügyminisztérium négy munkatársa: Szőcs Domokos, a minisztérium Kisebbségi Oktatásért Felelős Főosztályának vezérigazgatója, Dr. Nagy Éva, Király András államtitkár kabinetigazgatója, Mátyás Emőke, az elemi és óvodai magyar nyelvű oktatás minisztériumi tanfelügyelője és Borsos László, az államtitkári kabinet tanácsosa is részt vettek a szakmai napokon.
Az éves találkozón a 12 tagú, Magyar Nyelvű Oktatást Felügyelő Országos Bizottság is összeül, melyben az ország minden részéből vannak képviselők. Ilyenkor kapnak visszajelzéseket a tanfelügyelőktől, módszertanosoktól. Egyes felvetésekre azonnal tudnak reagálni, míg más esetekben a Bukarestbe visszatérő minisztériumi szakemberek tudják megoldani a problémát.
A Kisebbségi Oktatásért Felelős Főosztály vezérigazgatója az évente megrendezett tanácskozás legfőbb pozitívumaként a személyes találkozást emelte ki.
„Felhívtam a figyelmet, hogy borzasztó nehézkesen kommunikálunk a tanügyön belül. Kifogások vannak, hogy miért, de ezeket a mai világban már nem fogadom el, amikor mobiltelefon van, internet van, e-mail, sorolhatnám a különböző kommunikációs eszközöket, alkalmazásokat. Tehát ki van zárva, hogy valaki azért nem értesül egy fontos dolgról, mert nem volt erre módja. Hatékonyabban kell kommunikálnunk“ –hangsúlyozta Szőcs Domokos.
A minőségi oktatás a pedagógusokon múlik
Dáné Szilárd magyar nyelv és irodalom szakos Hargita megyei tanfelügyelő, szervező elmondása szerint az újdonságok, tankönyvek, tanmenet, vizsgák tematikája mellett a tanárok fórumán az egyik fő téma a tantárgyversenyek voltak, kiemelten az Apáczai Csere János nemzetközi magyar nyelv, irodalom és kultúra tantárgyverseny.
„A megmérettetések követelményrendszere még nincs véglegesítve, így talán figyelembe tudják venni, amit több kolléga elmondott: nem találják jó ötletnek, hogy az Apáczai versenyen tavaly bevezették, hogy az egyéni versengés mellett a csoportos tevékenységet is pontozták, mert ez felborította az egyéni rangsort, így a helyezések nem biztos, hogy a valódi tudást tükrözték“ – nyilatkozta a tanfelügyelő.
Szőcs Domokos vezérigazgató elmondta, akadnak problémák a magyar oktatásban, jelenleg például nincs tankönyv az elsősök számára, ám véleménye szerint –attól függetlenül, hogy mi zajlik az országban – igenis lehet tartani a jó színvonalat. “Ugyanis a minőségi oktatás a pedagógusokon múlik. Ám nem elég három-négy lelkes ember, mindenkit mozgósítanunk kell az ügy érdekében” – mondta.
Sipos Betti, maszol.ro

Magyari Tivadar: mindent megteszünk azért, hogy ne lehessen magyar osztályokat jogtalanul megszüntetni
A Szövetség mindent megtesz azért, hogy a tanügyi törvényt alkalmazzák, és ne szüntethessenek meg jogtalanul magyar osztályokat – jelentette ki január 28-án Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatásügyi főtitkárhelyettese annak kapcsán, hogy az elmúlt időszakban egyes megyék tanfelügyelőségein súlyos magyarellenes visszaélési kísérleteket észleltek a jövő évi beiskolázást illetően. Magyari Tivadar elmondta, olyan esetekkel szembesültek, ahol magyar osztályokat próbáltak meg összevonni vagy megszűntetni spórolás végett, a minisztériumból előre jelzett szűk pénzkeretre hivatkozva, holott ezeken a településeken a magyar gyermeklétszám nem is csökkent, tehát ez teljeséggel indokolatlan lépés.
A Szövetség főtitkárhelyettese rámutatott, a magyar nyelvű oktatásban a sajátos, létszám alatti osztályok indítását illetően a törvény a minisztériumot, a Kisebbségi Államtitkárságot nevezi meg döntéshozóként, így a tanfelügyelőségek illetéktelenül akarnak ebbe beleszólni.
„A helyi oktatási felelősökkel és területi szervezeteink képviselőivel együtt azon dolgozunk, hogy megfékezzük a jogtalanul megnyirbált magyar osztályok elleni hadjáratot. Tudatosítanunk kell mindenkiben, a tanügyi törvény értelmében a Kisebbségi Államtitkárság dönthet ezeknek az osztályoknak a sorsáról. Harcolnunk kell azért, hogy betartsák mindenütt a tanügyi törvénybe foglaltakat és továbbra is működhessenek a kis létszámú magyar osztályaink”– nyomatékosított az RMDSZ főtitkárhelyettese.
Közlemény
Erdély.ma

Négy ország fiataljai „magyarkodnak”
Ünnepi megnyitóval vette kezdetét a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban csütörtök délután az Apáczai Csere János magyar nyelv, irodalom és kultúra nemzetközi tantárgyverseny, amelyre Kárpátaljáról, Felvidékről, Vajdaságból és Erdélyből érkeztek középiskolás diákok.
A 7–12. osztályos tanulóknak szervezett tantárgyversenyt az oktatási minisztérium kisebbségi osztálya a megyei tanfelügyelőséggel együttműködve szervezte, azzal a céllal, hogy elősegítse a magyar nyelv, irodalom és kultúra népszerűsítését az interkulturális párbeszéd szellemében. A 7–8., 9–10. illetve 11–12. osztályosok számára megszervezett nemzetközi szakaszra olyan diákok iratkozhattak, akik díjat szereztek a magyar nyelv és irodalom versenyek országos szakaszán.
(dézsi)
Szabadság (Kolozsvár)

Iskolai évnyitó a Gerhardinum Római Katolikus Líceumban
Szeptember 14-én, hétfőn benépesült a temesvári Gerhardinum Római Katolikus Líceum tágas udvara, és a nagy múltú tanintézet széles folyosóit ismét gyermekzsivaj töltötte be. Majd hosszú csengőszó jelezte: megkezdődött az új tanév.
Az osztályfőnöki órát követően a növendékek az iskola nagytermében gyülekeztek, ahol elsőként Jakab Ilona igazgató üdvözölte őket. A tanévnyitón jelen volt Marossy Zoltán Temes megyei alprefektus, Kiss Ferenc tanfelügyelő és Matekovits Mihály, a romániai Tanügyminisztérium kisebbségi főosztályának egykori vezérigazgatója.
– Számotokra melyik a szebb ünnep: az iskolai évzáró vagy a tanévkezdés? – intézte a kérdést a növendékekhez Jakab Ilona igazgató, és a válasz a gyermekek részéről diplomatikus volt: mindkét napot egyformán izgatottan várják. Az igazgató külön üdvözölte azon osztályok tanulóit, akik most lépték át első alkalommal az iskola küszöbét: a legkisebbeket, vagyis az előkészítő osztály növendékeit, az idén ősztől induló román tannyelvű ötödik osztályosokat és a kilencedikeseket. Marossy Zoltán alispán beszédében a temesvári oktatás történetéből elevenített fel néhány kiemelkedő mozzanatot, Kiss Ferenc tanfelügyelő pedig a magyar nyelven történő oktatás fontos eredményeként üdvözölte az idén ősztől beinduló előkészítő osztályt.
A temesvári székesegyházban bemutatott tanévkezdő szentmisén a liturgiát celebráló ft. Laus Nikola püspöki irodaigazgató bevezetőjében hangsúlyozta: kettős ünnep a mai. – A Szent Kereszt felmagasztalásának napja, amely egyben a piarista templom búcsúünnepe, kereszténységünkre utal, a tanévnyitó pedig az oktatás és a tudomány szerepére irányítja a figyelmet. A Gerhardinum tanárainak és nevelőinek az oktatáson túl az a küldetésük, hogy a tanítást ötvözzék a keresztényi szellemben történő neveléssel. Ugyanakkor a gyermekeknek sem csupán az a feladatuk, hogy rendszeresen részt vegyenek az órákon, és egyszerű közönségként üljenek a padokban. A tanulóknak törekedniük kell arra, hogy idejüket és energiájukat a valódi értékek felkutatására és megőrzésére fordítsák – fogalmazott szentbeszédében ft. Laus Nikola püspöki irodaigazgató.
Mint azt ft. Kocsik Zoltán spirituális kérdésünkre elmondta, a Gerhardinum Katolikus Líceumban a 2015/2016-os iskolai évben közel 350 növendék tanul: 80 gyermek az óvodában, 270 pedig az elemi és a középiskolában.
Sipos Enikő
Nyugati Jelen (Arad)

Előrelépés történt tankönyv-ügyben
Jelentős előrelépés történt tankönyv-ügyben, ugyanis hétfőn, október 19-én aláírták a Kisebbségi Oktatásért felelős Államtitkárságon azt a miniszteri határozatot, amely a második osztályosok, hiánypótló Magyar anyanyelvi kommunikáció tankönyv kiadását hagyja jóvá. A kiadó rövid időn belül teljesítheti a megyei tanfelügyelőségek által benyújtott rendeléseket, ugyanis az említett tankönyv a minisztérium által hivatalosan jóváhagyott tankönyvjegyzékbe is bekerül. A tankönyvkiírás értelmében a nyomtatott tankönyvet CD-n annak digitális változata is kíséri.
A tankönyvben, többek között, a következő tantervi sajátos kompetenciák fejlesztését tűzték ki a szerzők: változatos kommunikációs helyzetekben való részvétel aktív közlőként és befogadóként; változatos témájú szövegek olvasása és megértése; az írásmozgás készségszintre emelése; fonológiai jelenségek felismerése; fonológiai jelenségek készségszintű alkalmazása; szintaktikai és szemantikai jelenségek alkalmazása adott témára fogalmazott szóbeli szövegekben.
„A rendelet értelmében már az idei tanévtől kezdődően használatba kerül a második osztályosok számára íródott tankönyv, amely amellett, hogy segítséget nyújt a tanulás megtervezésében, a kerettanterv és napi gyakorlat összehangolására is lehetőséget nyújt” – emelte ki Király András, az RMDSZ oktatásért felelős államtitkára. Emlékeztetett: „már a megyei tanfelügyelőségeken vannak a másodikosok specifikus tanterve alapján készült Román nyelvű kommunikáció tankönyvek is.”
Nyugati Jelen (Arad)

Visszatérő tankönyvhiány
Tanítani, de miből?
Az új tantervhez új tankönyvek készülnek, hangzik el minduntalan a közoktatási minisztérium illetékeseinek nyilatkozataiban. Ennek ellenére az utóbbi években egyre homályosabb, hogy az alaptantárgyak oktatásához nélkülözhetetlen tankönyvek az iskolai év melyik szakaszában kerülnek a magyar tagozaton tanuló diákok padjára.
Tavaly is könnyű iskolatáskával térhettek haza a kisdiákok, szeptember 15-én ugyanis a tankönyvek még a nyomdában sem voltak. Akkor is, akárcsak idén, a közbeszerzési eljárás vesztes kiadóinak egy része megóvta a tankönyvlicit eredményeit. Ezért még azok a könyvek sem készülhettek el tanévkezdésre, melyek túljutottak a minisztériumi szűrőn, ugyanis az óvások miatt a nyertes kiadókkal sem írták alá a szerződést a tanügyminisztériumban. Az állami oktatásban zajló tankönyvbiznisz egyre átláthatatlanabbnak tűnik, követni sem lehet a szövevényes utakat, az érintettek szerint nagyon úgy tűnik, hogy rég nem a gyerekek érdeke az elsőrendű.
A Maros megyei pedagógusok is a tankönyvhiány, a kiadók harca miatt kialakult, országos jelenséggé váló áldatlan helyzet miatt bosszankodnak, amely a tanfelügyelőségeket is meghaladja. Múlt heti látogatásunk jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy a dicsőszentmártoni pedagógusok is felsorolják az oktatási rendszer azon hiányosságait, amelyek miatt a gyerekre, pedagógusra, szülőre egyaránt nagy nyomás nehezedik. A II. osztályosokat tanító Molnár Margit elmondta, hogy az idei tanévben a legnagyobb mértékben a magyar tagozat II–III. osztályos diákjai és tanítói szembesültek a tankönyvhiánnyal. Annak ellenére, hogy új tanterv szerint kell oktatniuk, egyetlen olyan tankönyvet sem kaptak, amely megkönnyítené a tanterv betartását. Matematika, magyar, román tankönyvük egyáltalán nincs. A második osztályos tankönyveket állítólag azért nem kapták meg, mert a digitális hanganyag, amit egy szakbizottságnak is láttamoznia kell, még nem készült el. A harmadik osztályos diákoknak sincsenek tankönyveik, de még csak ígéret sem hangzott el arra vonatkozóan, hogy a közeljövőben megkaphatnák. Az idei első osztályosoknak van anyanyelv és román tankönyvük, ezeket a tavalyi elsősök januárban kapták meg.
Leleményes oktatók
Arra a kérdésre, hogy miként oktatnak, Molnár Margit tanítónő és Fodor Sándor József aligazgató elmondták: jobb híján leporolták a lerakatban tárolt régi tankönyveket, azokból próbálnak valamit összehozni, azonban rengeteg munkát igényel átgondolni, megtervezni, az új tantervhez igazítani a napi tevékenységet. Naponta keményen meg kell dolgozniuk azért, hogy az ötven percet kreatívan és hasznosan töltsék ki. Anyanyelvből a régi, 90-es években kiadott tankönyvekből válogatnak, illetve meséskönyvekből, gyermekfolyóiratokból fénymásolnak, de az interneten fellelhető anyagokat is átdolgozva, kinyomtatva próbálják hasznosítani. A régi kiadású anyanyelvi tankönyvekben egy bizonyos betűsorrend volt, az új tanterv más sorrendet ír elő, a matematikakönyv sem megfelelő. Szövegértést csak szövegértő segédanyaggal lehet tanítani, így nincs más megoldás, mint interneten böngészni, letölteni, átdolgozni és kinyomtatni, majd a gyerekek kezébe adni. Ez arra kényszeríti a tanítókat, hogy a szülőktől a papír és nyomtatás értékét elkérjék, ami számukra igencsak kellemetlen, ráadásul törvénybe ütköző. "Mindennap nem kérhetek egy lejt a szülőktől a fénymásola-tokért, az a gyerek zsebpénze lehetne, de akkor mi a teendő?" – teszi fel a kérdést a pedagógus. "Belegondolni sem lehet, hogy mit tesz az a tanító, aki két-három összevont osztályban tanít. Pedig a Kis-Küküllő mentén is, akárcsak a többi vidéki iskolában, leginkább összevont alsó tagozatok vannak" – hangzik el a kérdésfelvetésünkre.
"Az első osztályosokat hagyományosan ábécéskönyvvel a padjukon és mellette egy szál virággal szoktuk fogadni. A tavalyi elsősöknek meg kellett vásárolnunk a Színes Számösvény matematika munkafüzetet azért, hogy a kisiskolás életének meghatározó eseményét kellőképp megélhesse, a padján legalább egy könyvet találjon. Az ábécéskönyvet végül januárban kaptuk meg" – idézték fel a tavalyi tanévkezdés nehézségeit. A digitális tankönyvek kapcsán kifejtették, hogy az elképzelés jó, hasznos is volna, előtte azonban a megfelelő feltételeket kellett volna megteremteni azok használatához, az iskolák hiányos felszereltségére azonban az illetékeseknek nem terjedt ki a figyelmük. Mindaddig, míg nem állnak megfelelő eszközök a pedagógusok rendelkezésére, míg az osztályokban csak egy-egy régi típusú számítógép van, amelynek a teljesítménye nem teszi lehetővé azoknak a programoknak a megnyitását, amelyekkel az első osztályosoknak szánt tananyagot készítették, minden tanító olyan eszközhöz folyamodik, amelyet a legkézenfekvőbbnek tart, ugyanakkor eleget kell tennie a közoktatási minisztériumi tanterv előírásainak is. "A digitális technológián és a hiányosságokon túlmutat a végcél, ami nem más, mint a diákokkal elsajátíttatni az írás- olvasás tudományát" – hangsúlyozták a pedagógusok.
Az RMDSZ közleménye szerint hétfőn, október 19-én a Kisebbségi Oktatásért Felelős Államtitkárságon aláírták azt a miniszteri határozatot, amely a második osztályosok számára hiánypótló Magyar anyanyelvi kommunikáció tankönyv kiadását hagyja jóvá. A kiadó rövid időn belül teljesítheti a megyei tanfelügyelőségek által benyújtott rendeléseket. A tankönyvkiírás értelmében a nyomtatott tankönyvet CD-n annak digitális változata kíséri. "A rendelet értelmében már az idei tanévtől kezdődően használatba kerül a második osztályosok számára íródott tankönyv, amely amellett, hogy segítséget nyújt a tanulás megtervezésében, a kerettanterv és napi gyakorlat összehangolására is lehetőséget nyújt… Már a megyei tanfelügyelőségeken vannak a másodikosok specifikus tanterve alapján készült román nyelvű kommunikáció tankönyvek is" – mondta Király András, az RMDSZ oktatásért felelős államtitkára.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Létszám alatt is működhetnek osztályok a kisebbségi oktatásban
Létszám alatt is működhetnek osztályok a kisebbségi oktatásban – áll az RMDSZ közleményében.
Az általános- és a kisebbségi oktatásra vonatkozó rendelkezéseket, a beiskolázási számok meghatározására vonatkozó előírásokat is tartalmazza az a miniszteri rendelet, amelyet a szaktárca elküldött a tanfelügyelőségeknek.
A rendelet szerint egy általános iskola bármely osztályának tanulói létszáma legalább 12 kell, hogy legyen. Ha egy iskola valamely osztályában nincs meg az előírt legkisebb tanulói létszám, a működésére vonatkozó jóváhagyáshoz az iskolák a megyei tanfelügyelőséghez fordulhatnak, ahol összesítik a kéréseket, majd a szaktárca Kisebbségi Államtitkárságára küldik jóváhagyás végett.
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

„Szentesítették” a kisebbségi osztálylétszámot
A kisebbségi oktatásra is kitér az a miniszteri rendelet, amelyet az oktatási tárca illetékes főosztálya körlevélben küldött ki a tanfelügyelőségeknek.
A jogszabály 8. cikkelyének 8. pontja előírja, hogy az I–VIII. osztályos iskolák bármely osztályának tanulói létszáma legkevesebb 12, amennyiben ennél kevesebb diákot írattak be, a végső döntést a minisztérium kisebbségi államtitkársága hozza meg az ügyben.
A rendelet további intézkedéseinek értelmében, amennyiben nincs meg az előírt létszám, az iskolák vezetősége a tanfelügyelőséghez fordulhat jóváhagyásért, amely azonban csak összesíti a kéréseket, és jóváhagyás végett továbbítja a kisebbségi államtitkársághoz.
A kisebbségi oktatásban eddig is a 12-es létszám volt az előírt, azonban többször is előfordult, hogy a tanfelügyelőségek ennek ellenére sem engedélyeztek osztályokat, illetve kevesebb tanuló esetén elutasították a kérést anélkül, hogy továbbították volna a szaktárca illetékes főosztályához. Krónika (Kolozsvár)

Elkészült a Maros megyei levéltári források kimutatása
Hasznos forrásmunka
A levéltári dokumentumok már a középkorban féltve őrzött kincsek voltak. Ezek az okiratok elsősorban a jogi érdekekhez fűződtek, így évszázadokon át az egyházi okiratokat, birtokleveleket templomok, kolostorok legvédettebb helyiségeiben tárolták, megóva őket az pusztulástól. A levéltár mindig fontos intézménye volt az államnak. A történelmi időket átvészelő okiratok ma is bizonyítékok arra, hogy miként szervezte meg Szent István a Magyar Királyságot. Majd arról is szólnak a dokumentumok, miként váltott gazdát az ország a török hódoltság alatt, majd a Habsburg Birodalomban, s tükrözi mindazt a társadalmi, politikai átalakulást, amely 1918 után bekövetkezett határon innen és túl. Nem véletlen, hogy a kommunista hatalom állambiztonsági szerveinek szigorú felügyelete alatt lehetett – kizárólag a kutatóknak – a múltba tekinteni a dokumentumokon keresztül. A rendszerváltást követően közel egy évtizeddel sikerült feloldani ezt a görcsösséget, s így lehetővé vált, hogy a román és a magyar levéltárosok hozzáférhessenek mindkét ország közös fondjához. S újabb évtized kellett ahhoz is, hogy hozzáfogjanak a Kárpát-medencei magyar levéltári források kimutatásának elkészítéséhez, amely új fejezetet nyit mindkét ország (Magyarország és Románia) történelmi múltjának levéltári kutatásában. Erről beszélgettünk a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjával, dr. Pál-Antal Sándor történésszel, nyugalmazott főlevéltárossal.
– Melyik a legrégebbi magyarországi levéltári dokumentum?
– Az első levéltári okleveleket az egykori egyházi intézmények, a püspökségek, a káptalanok állították ki. A pannonhalmi kolostorban 11. századi oklevelet is megőriztek. Vannak kutatók, akik a hivatalos írásbeliség kezdetét III. Béla 1181-ben kibocsátott okleveléhez kötik. Ahogy kialakulnak az egyházmegyék, majd az állami közigazgatási egységek, úgy jelenik meg egyre több okirat. Tájainkon ismert az 1332-1337 között készített pápai tizedjegyzék, amelyből kikövetkeztethető, hogy hány lakosa volt középkori településeinknek. Sajnos, az évszázadok során, a tatárdúlásban, török pusztításban nagyon sok dokumentum elpusztult, de több esetben a hanyagság, a nem megfelelő tárolási körülmények között is tönkrementek okiratok a 16-17. században. Igaz, voltak mentési kísérletek is olyan képzett levéltárosok személyében, mint Szamosközy István, aki az országgyűlések dokumentumainak megőrzésére tett kísérletet, több középkori okirat pedig a főméltóságok családi oklevéltárában maradt fenn és vészelte át a pusztításokat, mígnem 1723-ban létrehozták az Archivum Regnit, a nádori és országbírói levéltárat. Aztán ezt követően felépültek a levéltárral ellátott megyei székhelyek, mígnem 1756-ban elkezdte működését nyugati mintára a régi magyar országos levéltár is. 1874-ben megalakult a Magyar Országos Levéltár, amely a 20. században építi ki hálózatát, dolgozza ki tárolási, kutatási koncepcióját. Trianon után az erdélyi levéltárak elszakadtak a Magyar Országos Levéltártól, és a román állami levéltári hálózat részévé váltak. 1950-ig a román közoktatási minisztérium, azután pedig a belügyminisztérium felügyelete alatt működtek.
– Az 1918-as országváltást követően az a paradox helyzet állt elő, hogy a magyar dokumentumok – amiatt, hogy más lett a közigazgatás – a román levéltárak gyűjteményébe kerültek. Túl azon, hogy rendszerezettebb anyagot vehettek át, hiszen a Román Királyság sem tekintett vissza nagy múltra, az "ajándékba kapott" dokumentumok nem a román államiság múltjáról szóltak. Mindezek tükrében miként alakult az erdélyi levéltárak sorsa az 1918 utáni Romániában?
– A modern román nemzeti állam történelmi országrészei közül, mint az köztudott, Erdélyben keletkeztek és őrződtek meg a legrégebbi és leggazdagabb levéltárak. Az erdélyi levéltári rendszer a térségre az 1918 előtti időszakban politikai és kulturális befolyást gyakorló két állam, a Magyar Királyság és a Habsburg Birodalom által kínált modellt követte. A levéltári anyag a tartomány kulturális sokszínűségét igazolja, híven tükrözve a három, nagyobb számban együtt élő nép – a románok, magyarok/székelyek és németek – politikai és társadalmi helyzetét. Erdélyben az 1874-ig terjedő időszakban a közlevéltári feladatokat a hiteles helyeknek (loca credibilia) nevezett káptalanok és egyéb intézmények végezték. Ezek biztosították a hivatásos levéltárosokat (requisitores), és a reformáció nyomán bekövetkezett szekularizáció (1575) után létrehozták a mai Románia területén az első levéltári szabályzatot is.
Amikor 1867-ben Erdély ismét Magyarország szerves része lett, ott földrajzilag szétszórt, de igen gazdag és a létrehozó intézményeknél viszonylag ép állapotban megőrzött levéltárak voltak. A kormányhatósági levéltári anyagok nagy része az 1880-90-es években a budapesti Magyar Országos Levéltárba került. Az 1918 előtti időszakban a kolozsvári Erdélyi Múzeum Egyesület történeti levéltára volt a legjelentősebb, amely némiképp pótolta egy tartományi központi levéltár hiányát. Az 1918–1920 folyamán történt területi gyarapodásokat követően a Román Állami Levéltár Főigazgatósága az új tartományok (Besszarábia, Bukovina és Erdély) területén is megszervezte az állami levéltárat. Az 1925. évi, 1932-ben kiegészített levéltári törvény egységes szervezetet biztosított a romániai közlevéltárak számára. Az Állami Levéltár a Közoktatási Minisztérium Főigazgatóságaként az egyetemekkel és a múzeumokkal együtt a Felsőoktatási Főosztályhoz tartozott. A bukaresti főigazgatóság felügyelte Munténia és Dobrudzsa területét, ugyanakkor regionális igazgatóságok működtek Kolozsvárott a széleskörűen értelmezett Erdély és a Bánság, továbbá Csernyovicban Bukovina és Kisinyovban Besszarábia területeinek ellátására. A bukaresti levéltár keretén belül létrehoztak egy levéltári múzeumot is. Az 1925. évi levéltári törvény az ország megyei közigazgatási beosztásával együtt 1950-ig maradt érvényben, mely időszak alatt regionális igazgatóságok és aligazgatóságok létesültek Krajován (1931), Temesvárott (1936), Naszódon (1937), Brassóban (1938), Nagyszebenben (1944), Bodzavásáron, Szucsáván, Konstancán és Máramarosszigeten (1945). Ezt követően 1951-ben 16 tartományi hivatal és a fontosabb rajoni központokban 54 fióklevéltár létesült. Az 1968. évi közigazgatási átszervezést követően a területi levéltárak száma 42-re csökkent (41 megyei fióklevéltár és Bukarest municípium levéltára), amelyhez hozzáadódott a Központi Levéltár, amely szervezeti felépítés a mai napig is fennáll.
– Mikor jött létre a Maros Megyei Levéltár, és hogyan alakult a története?
– A Marosvásárhelyi Nemzeti Levéltár 1952. január 2-án kezdte meg tényleges működését. Az új intézmény kezdetben – megalakulásától 1952 szeptemberéig – az Állami Levéltár Maros Tartományi Hivatala néven működött. 1952 szeptemberétől 1960 végéig az Állami Levéltár Magyar Autonóm Tartományi Hivatala volt, míg 1961–1969 között, miután a Magyar Autonóm Tartomány összetétele módosult, a levéltár neve Állami Levéltár Maros-Magyar Autonóm Tartományi Hivatala lett. 1961 előtt a hivatalnak Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Szászrégenben és Székelyudvarhelyen volt fióklevéltára. Az 1961. évi területi átszervezés után a sepsiszentgyörgyi fiók Brassó tartományhoz került. A levéltárak 1969. évi átszervezése alkalmával a marosvásárhelyi tartományi levéltár a csíkszeredai és a sepsiszentgyörgyi rajoni fiókokkal együtt megyei intézménnyé vált, a másik kettő pedig megszűnt. 1969 és 1996 között a marosvásárhelyi levéltár az Állami Levéltár Marosi Fiókjává alakult, majd 1996- tól a Nemzeti Levéltár Maros Megyei Igazgatóságaként működött, 2009-től pedig az intézmény neve Románia Nemzeti Levéltárának Maros Megyei Hivatala.
– Miből állt össze a Maros Megyei Levéltár levéltári alapja?
– Az Állami Levéltár 1952-ben létrehozott marosvásárhelyi egysége egy-két kisebb termen kívül 1961-ig gyakorlatilag nem rendelkezett raktárhelyiségekkel. Néhány év után azonban ez az épület is szűknek bizonyult, mivel az 1200-1300 iratfolyóméternyi befogadóképességű és a higiéniai követelményeknek csak részben megfelelő raktárai megteltek. 1978 nyarán – az intézmény 1200 ifm-nyi levéltári anyaggal rendelkezett, ma pedig mintegy 6500 ifm-mel. A marosvásárhelyi levéltár igazi levéltári intézménnyé, levéltárrá akkor vált, amikor 1956-tal kezdődően átvette előbb Marosvásárhely város 1470-1944 közötti történelmi levéltárát, majd – 1962-1967 között – több részletben Marosszékét is. Ma a levéltár raktáraiban öt törvényhatósági (Marosszék, Küküllő vármegye, Kis-Küküllő, Nagy-Küküllő és Maros-Torda megye), három városi és 150 községi levéltár található. A levéltárba kerültek a megye területén 1950-1968 között működött tartományi és rajoni, valamint a marosvásárhelyi, a szászrégeni, a marosludasi, a nagysármási és az erdőszentgyörgyi rajoni) néptanácsok levéltárai is. Gyarapították az állami kezelésbe vett levéltárak anyagát a bírósági szervek 1968 előtti (a Maros, a Nagy- és Kis-Küküllő megyei törvényszékek, a dicsőszentmártoni, a marosludasi, a nyárádszeredai, a segesvári és a szászrégeni bíróságok), valamint a felső- és középfokú iskolai intézmények, továbbá egyes gazdasági létesítmények 1965 előtti iratai is.
A levéltári törvénykezés 1974-ben végrehajtott módosítása révén a levéltár állománya kiegészült a marosvásárhelyi Teleki Tékától, a Maros Megyei Könyvtártól, a Maros Megyei Múzeumtól és az egyházi (esperesi és egyházközségi) intézményektől átvett iratokkal. Az utolsó nagyobb méretű levéltár-gyarapodás 1990-1992-ben történt a megszűnt Román Kommunista Párt Maros megyei bizottsága levéltárának és a volt politikai pártok ott őrzött iratainak a levéltár raktáraiba történt átvételével.
– Nemrég elkészült A Kárpát-medence levéltári forrásai c. sorozat 1918/19 előtti Erdélyre vonatkozó részében az a vaskos kötet, amely a Maros megyei fondjegyzéket tartalmazza, aminek ön a szerzője. Miért fontos ez az útmutató a levéltárosok, kutatók számára?
– Fontos a levéltárosok számára is, de elsősorban a kutatást szolgálja. Megemlítem, hogy nagyon nehezen, mondhatni rögös úton jött létre a két állam, illetve a bukaresti és a budapesti levéltárak közötti együttműködési kapcsolat, ami lehetővé tette azt, hogy a tudósok, a kutatók mindkét országos intézmény levéltári anyagát zavartalanul tanulmányozzák. A kérdésben említett fondjegyzék egy nagyméretű vállalkozás része. Ugyanis a Kárpát-medencei levéltári források része az erdélyi is, ahol tekintélyes mennyiségű magyar levéltári anyag található. Az útmutató eligazít a levéltárban található dokumentumok tömkelegében, anélkül hogy a tájékozódás érdekében az érdeklődők személyesen is felkeresnék az iratőrző szervet. Átfogó képet nyújt az érdeklődőnek a kutatás tárgyát illetően, és ennek folytán több olyan anyag válik így rendszerezettebben hozzáférhetőbbé, amely a történelem során fennmaradt és a múltunkat igazolja. De túl a szakmai vonatkozáson, a kötetet azért is jelentősnek tartom, mert új fejezetet nyithat mindkét ország történelmi múltjának levéltári kutatásában.
– Említette, hogy nem volt könnyű az út idáig.
– A magyar–román levéltári együttműködés több évtizedes múltra tekint vissza, melynek során sok hasznos szakmai program megvalósult, főleg tapasztalatcserék a levéltáros kollégák részére, illetve iratanyagok kölcsönös feltárása és mikrofilmezése. Az együttműködés ezen formái az 1989 utáni években esetlegessé váltak, annak ellenére, hogy a két ország levéltárai 1996-ban és 2007-ben is együttműködési egyezményt kötöttek. A közeledés konkrét lépése 2009 novemberében volt, amikor a Magyar Levéltárosok Egyesületének és az Önkormányzati Levéltárak Tanácsának képviselői találkoztak Bukarestben Románia Nemzeti Levéltárának vezetőivel. Ezután a 2010 márciusában Marosvásárhelyen megtartott szakmai összejövetelen a Magyar Országos Levéltár főigazgatója, a Magyar Levéltárosok Egyesületének és az Önkormányzati Levéltárak Tanácsának elnökei egyeztettek Románia Nemzeti Levéltárának és Románia Nemzeti Levéltára Kolozs és Maros megyei hivatalának vezetőivel. Végül 2011 júliusában Gyulafehérváron a két intézmény vezetői megkötötték az együttműködési szerződést. Az aláíró felek vállalták, hogy a romániai levéltárakban 1918/1919-ig keletkezett, illetve a Magyarország e tekintetben meghatározó levéltáraiban található erdélyi vonatkozású fondokról, állagokról és sorozatokról részletes jegyzéket készítenek, és azokat kölcsönösen lefordítják. Az együttműködés eredményeként várhatóan 21 kötet lát napvilágot. Ebből 17, a megyék betűrendjében szerkesztett kötet az Erdélyben keletkezett 1918/1919 előtti levéltári dokumentumokat, míg négy kötet a Magyarországon őrzött erdélyi vonatkozású levéltári forrásokat öleli fel. 2014-ben megjelent a Hargita és Maros megye fondját tartalmazó jegyzék, 2015-ben a Máramaros megyei, az idén még öt megye, köztük külön Budapest levéltári alapjának romániai, főként erdélyi vonatkozású iratainak a jegyzékét is papírra vetik. (Ez utóbbi román nyelvre fordítását már elvégeztem.) A kiadványt a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára finanszírozza. A minket is érintő, szóban forgó kötet 150-150 példányban jelenik meg, ezeket elsősorban levéltárakhoz, könyvtárakba, egyetemekhez, kutatóközpontokhoz juttatták el. Megjegyzem, hogy a Maros megyei fondjegyzék készült el elsőnek, és mintapéldányként szolgál a többi megyei fondjegyzéknek.
– Egy újságoldal sem lenne elég ahhoz, hogy felsoroljuk Pál-Antal Sándor kutatómunkáját. Csak néhány témát: a székelység történetét kiegészítő, a Bodor Péter életét feltáró, a madéfalvi veszedelemről, az 1956-os forradalom erdélyi vonatkozásáról szóló írásokat emelnénk ki, ugyanakkor alaposan feltárta az erdélyi boszorkánypereket is. Beszélgetésünk során azt is említette, hogy a fondjegyzék megkönnyíti a kutatómunkát, s így várhatóan érdekes adalékok, tudományos munkák jelennek majd meg Erdély történetéről. Az ön munkássága tükrében van-e olyan területe a levéltári kutatásoknak, amely eddig kevésbé ismert, milyen újabb, meglepő epizódokat hámozhatunk ki a dokumentumokból az amúgy is igen kusza történelmi múltunkról?
– Ez egy nagyon fogas kérdés, hiszen a kutatandó és feltárandó területek és kérdések köre rendkívül nagy, és csak szemlélet kérdése, hogy ki mit tart elsődlegesnek és időszerűnek. Amikor a rendszerváltás után belemélyedtem az akadályoktól lassan megtisztuló kutatómunkába, megdöbbenve tapasztaltam, hogy újra kell értékelni múltismeretünket, hiteles források alapján le kell vetkőzzük egyoldalú történelemszemléletünket, hiszen az utolsó fél évszázadból alig van egypár olyan munka, amely mentes az egyoldalúságtól, túlzásoktól és ferdítésektől. És hol vannak még az elhallgatások, azok a tények, amelyeket nem lehetett megírni?!
Ma történetírásunk új fejezetét írjuk. Van fiatal történész- utánpótlás, akiknek munkája révén tovább csökkenthetők a történelmi fehér foltok. De még mindig lemaradásban vagyunk más tudományágakhoz képest. A lemaradást pedig hiteles forrásokon alapuló újabb, főként levéltári kutatások révén számolhatjuk fel. És eredményes levéltári kutatás csak jó levéltári nyilvántartások, útmutatók alapján lehetséges. Ehhez nyújt gyakorlati segítséget a beszélgetésünk tárgyát képező kétnyelvű kötet is.
Vajda György. Népújság (Marosvásárhely)

A helyesírás a nyelvi műveltség tükre (Implom József Helyesírási Verseny)
A helyesírási szabályokat, hasonlóan a közlekedési előírásokhoz, akkor is be kell tartanunk, ha nem értünk velük egyet – hangsúlyozta Péntek János nyelvészprofesszor, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanára tegnap az Implom József Helyesírási Verseny Sepsiszentgyörgyön tartott országos döntője megnyitóján.
A házigazda Mikes Kelemen Elméleti Líceum igazgatója, Már István köszöntőjében párhuzamot vont a verseny névadója és Csutak Vilmos, a Székely Mikó Kollégium egykori legendás igazgatója, a Székely Nemzeti Múzeum őre munkássága között, mondván, egymás kortársaként mindketten nehéz időkben álltak ki a magyar oktatásért, utóbbit pedig saját igazgatójuknak is érzi, mert Csutak Vilmos rendelkezett arról, hogy a valamikori Leányiskola, a jelenlegi Mikes, a Mikóhoz tartozzék.  Péntek János nyelvészprofesszor hangsúlyozta: Heltai Gáspártól kezdődően a magyar helyesírás megalkotásához sok erdélyi tudós járult hozzá, a jelenkori anyanyelvi mozgalom és a helyesírási verseny kezdeményezői pedig elsősorban a szakmai szervezetek és a civil szféra. Kitért az Implom József Középiskolai Helyesírási Verseny közel három évtizedes múltjára és a hazai magyar iskolák több mint két évtizedes részvételére a vetélkedőn, és azt mondta, saját helyesírási önellenőrzőnket úgy kell magunkban hordanunk egy életen át, miként a számítógép helyesírási ellenőrző programját, mert ez a nyelvi műveltségünk tükre. 
Lapunk kérdésére, hogy a jelenkori digitális világ, az internetes kommunikáció rontja-e az anyanyelvet, illetve a tavaly elfogadott új akadémiai helyesírási szabályok milyen lényeges változásokat hoztak, Péntek János elmondta, e tekintetben nem nagyon pesszimista, mert éppen a digitális világnak köszönhető a közeledés a magyarországi és az elcsatolt területeken használt köznyelv és közgondolkodás terén. Szerinte a nyelvromlást és a nyelvváltást inkább a kétnyelvűség okozza, amikor a magyar nyelv térvesztését észleljük a másik nyelv javára. A professzor szerint a helyesírásnak ki kell terjednie az egész magyar nyelvre, hogy mindenki érezze otthon magát benne, ezért tartja fontosnak, hogy az eddigiektől eltérően az új szabályzatban példaként erdélyi földrajzi elnevezések is szerepelnek, nem csak magyarországiak és különböző egzotikus vidékekről származóak. Hibának tartja ellenben, hogy a szaknyelvi elnevezések szabályozásáról nem a nyelvészek, hanem a különböző szakterületek tudósai döntöttek, így a közember számára érthetetlen, hogy a fehér liliomot miért írjuk külön, míg a kékliliomot egybe, vagy a fekete rigó miért két szó, míg a sárgarigó egy. A helyesírás oktatása, az iskolai helyesírás tekintetében Péntek János úgy fogalmazott: „Az egyik gond nálunk, hogy a szaktanárok jelentős része nem magyarul végezte a tanulmányait, közülük sokan nem tudnak helyesen írni. 1990 után sok helyen indult tanítóképzés, az ott végző hallgatók egy részének is komoly gondja van a helyesírással, márpedig a helyesírás megalapozása kis korban kezdődik. Ha a tanító nem tud helyesen írni, az nagy baj.”
A megnyitó után tollbamondással kezdődött a verseny, Tamási Áron Ábel-trilógiájának keletkezéstörténetét hallgatták felvételről a diákok, majd a feladatlap kérdéseire kellett írásban válaszolniuk. Ez idő alatt a tanulókat kísérő tanárokat Cs. Nagy Lajos, a pozsonyi Comenius Tudományegyetem tanára tájékoztatta a Magyar Tudományos Akadémia magyar helyesírási szabályzatának tavaly megjelent kiadása szerinti legfontosabb változásokról. Elmondta, az új szabályzat megengedőbb az előbbinél, több változatot kínál adott szóra, kifejezésre, de továbbra is bonyolult az összetett szavak írása, valamint a szakkifejezések szabályozása, amelyeknek egy köznyelvi változatát kellett volna elfogadni a szakmailag megalapozott, de a közember számára érthetetlen indoklás helyett. A jelenlegi változatban a korábbi túlmagyarázó bevezető helyett egyszerűbb, rövidebb és világosabb a kezdet, bizonyos szókategóriák jobban elkülönülnek, ezáltal átláthatóbb a szabályok rendszere, és külön érdeme a szabályalkotóknak, hogy nem kell azonnal bevezetni, illetve számonkérni minden területen a magyar helyesírás új szabályait, hanem türelmi idő áll rendelkezésre, hogy fokozatosan érvényesítsük azokat – foglalható össze Cs. Nagy Lajos következtetése. Az Implom József helyesírási versenyt a középiskolák IX–XII. osztályos tanulói számára az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, az Oktatási és Kutatási Minisztérium Kisebbségi Főosztálya, a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum szervezi a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszéke szakmai felügyeletével. A vetélkedőt évfolyamtól függetlenül egységes feladatok és értékelés alapján tartják, a legtöbb pontszámot elérő kilenc diák bejut a február végén Gyulán szervezett Kárpát-medencei döntőbe. A sepsiszentgyörgyi versenyen Erdély, a Partium és a Bánság tizenkét megyéjéből hetvenkét tanuló vett részt, az összesített pontszámot a tollbamondáson és az írásbeli feladatmegoldáson elért eredmények alapján számítják ki. Az eredményeket ma hirdetik ki.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megtartotta küldöttgyűlését az RMPSZ
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége országos küldötteinek jelenlétében, április 23-án a Teleki Oktatási és Módszertani Központban Szovátán tartotta meg küldöttgyűlését.
Az ülés résztvevőit köszöntötte dr. Nagy Éva, a Nemzeti Nevelési és Tudományos Kutatási Minisztérium, Kisebbségi Oktatásért Felelős Államtitkárság kabinetigazgatója, aki beszédében a pedagógusok munkáját, a gyermekek szakmai fejlődésének érdekében kifejtett elkötelezett tevékenységüket méltatta. Kitért az anyanyelvi oktatás fontosságára, felhívta a figyelmet a román oktatási minisztérium rendeletére is, amely jóváhagyta a magyar nyelven tanuló negyedik osztályosok specifikus román nyelv és kommunikáció tankönyvét. Idén ősztől életbe lép a 4. elemiseket érintő új tanterv is, melynek alapján a kisebbségi osztályokban már nem úgy fogják tanítani az ország nyelvét, mint román anyanyelvű társaiknak. Jó hírrel szolgált azoknak az érettségiző diákoknak is, akik felsőfokú tanulmányaikat külföldön szeretnék folytatni, hiszen idén lehetőségük lesz előrehozott érettségin való részvételre.
A határon túli magyar oktatás sorsát Magyarország kormánya továbbra is kiemelt fontosságúnak tartja, továbbra is számítanak az együttműködésre. Megköszönve a szövetség sokoldalú munkáját, a magyar kormány stratégiai szövetségesének nevezte az RMPSZ-t dr. Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul. A pedagógusok munkáját globális kihívások nehezítik, hiszen válságba kerültek a közösségi és nemzeti értékek, előtérbe került az anyagi, egyéni érvényesülés. "Kívánom, hogy minél több lakója legyen ennek a hazának" – az itthon maradásra, a közösségi értékek és a nemzettudat megőrzésére bátorította beszédében a jelenlevőket a főkonzul.
Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főigazgatója, dr. Kaposi József levélben üdvözölte a küldöttgyűlést, méltatva a két szervezet közötti kiváló szakmai partnerséget.
A küldöttgyűlés rendkívüli napirendi pontjaként az RMPSZ Országos Elnöksége az Ezüstgyopár díj aranyfokozatával jutalmazta dr. Zsigmond Barna Pál főkonzult, a nemzeti közösségünkért végzett áldozatos tevékenységének és felelősségteljes szolgálatának elismeréseként.
A díjat Burus- Siklódi Botond elnök, Halász Ferenc és Virág Erzsébet alelnökök adták át. Dr. Zsigmond Barna Pál tevékenységét Lászlófy Pál István tiszteletbeli elnök méltatta.
A küldöttgyűlést és az Ezüstgyopár díjjal kitüntetett főkonzult a sóváradi Szószékdöngető gyermek-néptánccsoport rövid előadással köszöntötte.
A küldöttgyűlés a 2015. évi szövetségi tevékenységet összefoglaló elnöki beszámolóval folytatódott. Burus-Siklódi Botond beszámolójában kitért a Gál Kelemen, Teleki, partiumi és székelyföldi oktatási és módszertani központok, a Bolyai Nyári Akadémia, az RMPSZ-könyvtárak, a moldvai csángómagyar oktatási, a Szülőföldön magyarul és a 2015 a külhoni magyar szakképzés éve programok, valamint az Erzsébet-tábor, az Ábel Kiadó és a Tokimpex Kft. tevékenységére.
Az elnöki beszámolót követően a cenzorbizottság jelentése hangzott el, majd a vita és hozzászólások keretében a központvezetők, programfelelősök, valamint a gazdasági vállalkozások vezetői vázolták 2015-ös tevékenységeiket és 2016-os programjaikat. A küldöttgyűlés ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadta el a bemutatott tevékenységi beszámolókat.
Népújság (Marosvásárhely)

Beszélgetés Faragó Péter megyei elnökkel, parlamenti képviselővel
Hatékonyabbá tenni az érdekképviseletet és -érvényesítést
Faragó Péterrel, az RMDSZArad megyei szervezetének az elnökével, parlamenti képviselővel visszatekintünk az érdekvédelem tavalyi tevékenységére, az idei terveket elemezzük, de parlamenti képviselőként is az elképzelései felől faggatjuk.
 – Elnök úr, hogyan értékeli a megyei szervezet tavalyi munkáját?
– Év elején mindenki megpróbál visszatekinteni, összegezni mindazt, amivel az elmúlt esztendőben foglalkozott. Minden kétséget kizárva, 2016 a közösségünk szempontjából nagyon nehéz, rengeteg kihívással tarkított év volt, mivel az országban két választást is szerveztek. Júniusban helyhatósági, míg decemberben parlamenti választásokon kellett felmutatnia az erdélyi magyar közösségnek egy olyan erőt, amivel bizonyítottuk: az országban számolni kell velünk, de az elvárásaikkal is. Ennek próbált megfelelni az RMDSZ Arad megyében, ahol az önkormányzati választásokra fel tudtunk mutatni 4 eredményes esztendőt. Mert a 2012-ben megkapott bizalmat azokban az önkormányzatokban, ahol jelen voltunk megháláltuk, hiszen a településeink kormányforrások nélkül is fejlődtek, szépültek az elmúlt évek során. Azért, mert helyi, illetve megyei költségvetésből mindenhol meg tudtunk valósítani olyan beruházásokat, amelyek az érintett közösségek mindennapi életét jobbá, szebbé tudják tenni. A jelzett eredmények jóvoltából, azoknak a felvázolásával a megyei eredményeink egy-két kivételtől eltekintve, jól alakultak, hiszen meg tudtuk tartani a polgármestereinket, az alpolgármestereink számát növelni tudtuk, megőrizhettük az Arad városi tanácsosainkat és az alpolgármestert, de a megyei tanácsban is a mérleg nyelve tudunk lenni. Az nagyon fontos, hiszen azzal, olyan forrásokat tudunk biztosítani, amelyeknek a jóvoltából a következő években is, tovább fejlődhetnek a településeink. Az ott működő polgármestereinket, alpolgármestereinket úgy támogathatjuk, hogy a magyarság igényei, elvárásai szerint fejlődjenek a következő években.
– Hogyan értékeli a parlamenti választások megyei eredményét?
– Szerintem az év legnagyobb kihívását éppen a decemberi megmérettetés jelentette számunkra, hiszen az utóbbi 4 évben minden alkalommal elmondtuk, mennyire hiányzik a megye magyar közösségének, illetve a megyei szervezetnek is a parlamenti képviselő. Éppen ezért, nem titkolt célunk volt a bukaresti törvényhozásba való visszakerülésünk, aminek érdekében alaposan kidolgozott, hatékony RMDSZ-es kampányt készítettünk elő. Ehhez nagyban hozzájárult az anyaországi kormánynak és az ottani médiának a támogatása is, amit természetes dolognak tartok, ennek immár 26 éve így kellett volna működnie! Mert a külhoni magyarság sikeréért az anyaországi kormánynak, a politikai pártoknak és a médiának is mindent meg kell tennie! Ez egy olyan nagy segítségnek bizonyult, amire feltétlenül szükség volt a jó eredményhez, amit országos szinten is elértünk 2016. december 11-én. Ennek következtében, az erdélyi magyar közösség egy erős parlamenti képviselettel rendelkezik.
Kormányon kívül is eredményeket
– Térjünk rá a törvényhozási munkára!
– Erről előrebocsátom: a parlamentben, sajnos egyelőre nem tudunk a mérleg nyelve lenni, ugyanis az SZDP az ALDE nevű koalíciós partnerével együtt túlnyerte magát, ezért a mi szavazataink nélkül is kényelmes többséget alkot a törvényhozásban. Éppen ezért, a velük folytatott tárgyalásokon részünkről kormányzati szerepvállalásról szó sem volt. Ilyen körülmények között nekünk se lett volna érdekünk. Ahhoz viszont, hogy a választások előtt elhangzott terveinkkel, elképzeléseinkkel kapcsolatban eredményeket tudjunk felmutatni, a többséggel valamilyen megállapodásra van szükség. Meg is született egy parlamenti támogatásról szóló megállapodás, ami féléves időszakra szól. Ennek során azokat a törvénytervezeteket, feladatokat, amelyeket előzetesen megbeszélünk egymással és elfogadunk, támogatjuk is a parlamentben. E megállapodásra alapozva remélem, hogy már az első félévben 2-3 olyan kézzelfogható megvalósítást tudunk felmutatni, amelyek a magyar közösségünk számára pozitív hatást gyakorolnak.
– Milyen pozitívumokra gondol?
– Elsősorban a nyelvhasználati jogok területén remélt előrelépésre. Ez nagyon fontos számunkra Arad megyében is, hiszen kampányban sokszor elmondtuk: legfőbb prioritás számunkra, hogy a nyelvhasználati küszöböt a jelenlegi 20%-ról 10%-ra levigyük. Legrosszabb esetben is 15%-ra le tudjuk szállítani. Ugyanakkor itt is legyen egy alternatív küszöb, miszerint egy 5, 7, esetleg 8 ezres lélekszámú, egyazon közigazgatási egységben élő közösség használhassa az anyanyelvét az ügyintézésben, és ne csak a polgármesteri hivatalokban, hanem az alájuk rendelt, úgynevezett dekoncentrált intézményekben is. Minden olyan hivatalra gondolunk, ahol ügyintézés zajlik. A jelzett intézkedéseknek a bevezetése, komoly pozitív hatással lenne a magyar közösségeinkre is. Annak a tagjai ténylegesen érezhetnék: jobban számba vannak véve ebben az országban, ahol mindenki az anyanyelvén kommunikálva tud együttműködni a hatóságokkal. Ennek a kivitelezése azt is bizonyítja, hogy a kormányzat mennyire veszi komolyan a parlamenti támogatásunkat.
– Köztudott, hogy a Ponta-kormány óta valóságos hajtóvadászat folyik a székelyzászló ellen. A nemzeti szimbólumainknak a szabad használata a prioritások között van-e?
– A kormányzó többséggel folytatott előzetes megbeszéléseken, tárgyalásokon ez volt a második legfontosabb téma. E tekintetben teljesen nyíltak voltak a megfelelő rendezés érdekében. Vagyis minden közigazgatási egység egy jó törvény eredményeként, hivatalosan is használhassa az identitását kifejező szimbólumokat. Emiatt ne váljon boszorkányüldözéssé egy székelyzászló, egy közigazgatási egység bármilyen szimbóluma. Mind az életnek, mind pedig a törvénykezésnek természetes része kell, hogy legyen! Mindenki helyben dönthesse el, milyen szimbólumokat kíván használni egy nemzetiség vagy közigazgatási egység. Ha ezt is el tudjuk velük érni, úgy gondolom, nem hiábavaló a kormánnyal való parlamenti együttműködés, amelyben bízunk, amelyre számítunk. Mert a közmondás szerint, a puding próbája az evés. Vagyis az első fél évben dől el, mit tudunk az elképzeléseinkből megvalósítani. Ha ez sikerül, gondolkodhatunk további együttműködésben is…
Teljesíthetők-e az ígéretek?
– A román politikát ismerve, ahol a hatalom rendszeresen erodálódik a pártok közötti ingázások miatt, meglehet, hogy egy-két év múlva a szilárd többség törékennyé válik. Erről mi a véleménye?
– Az igazsághoz tartozik, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint, a mostani egy igen erős, szilárd többség, amit úgymond, a katonai fegyelem rendszerében működtetnek. Éppen ezért egyelőre nem érzem az erodálódás veszélyét, de ugye, Romániában, ahol akár naponta is pártot változtathatnak a képviselők és a szenátorok, soha nem lehet tudni… Szerencsére, két olyan év következik, amikor nem lesznek választások, ezért a 2019 tavaszán sora kerülő EP-választásokig két olyan nyugodt, építkező év következhet, amire nagyon nagy szüksége van az országnak. Ebben az időszakban igen sok törvénynek a működési hátterét rendbe kellene tenni, pontosítani, módosítani, hogy azok egyértelműek legyenek, valóban az ország és a közösségek érdekeit szolgálják.
– Talán azzal akadhatnak gondok, hogy a jelenlegi meggyőző többség a választási kampányban olyan ígéreteket tett, amelyeknek a teljesítése elé komoly akadályok gördülhetnek. Ha egy éven belül az ígéretekből nem valósulnak meg bizonyos dolgok, az erodálódás nagyon beindulhat. Erről mi a véleménye?
– A Szociáldemokraták választási ígéretei valóban rettentően hangzatosak, magas mércét állítottak, amiért toronymagasan tudtak győzni. Az ígéretek megvalósítása vagy elmaradása függvényében marad, vagy csökken a népszerűségük. Mert az általuk sugallt közhangulat, miszerint az intézkedéseik során több pénz marad, jut a polgároknak, nehezen képzelhető el, de hát ők vezetik a minisztériumokat, ők hozhatják meg ez ügyben a döntéseket, az átcsoportosításokat, ezért reménykedjünk a sikerben. Egy viszont nagyon fontos: ne vonjanak el a szükségesnél több forrást a beruházásoktól, a közösségek fejlesztésétől. Ha nem így tesznek, az ország gazdasága lelassul, a költségvetési hiány emelkedik, elindulhat egy olyan inflációs hullám, ami pillanatok alatt lenullázhatja az ígéreteket, a többletbevételi lehetőségeket. Nagyon bízom abban, hogy olyan, eddigi fölösleges pénzszórásokat fognak leállítani, amelyek senkinek nem voltak a hasznára, de átcsoportosítva, futja majd a nyugdíjemelés mellett minden ígéret beváltására.
– A kormány támogatása azt is jelenti, hogy az Oktatási Minisztériumban megmarad a Kisebbségi Államtitkárság?
– Tudomásom szerint, ezt nem fogják módosítani, és a kisebbségi államtitkár megmaradása mellett abban is bízom, hogy a Művelődési Minisztériumban is létrehoznak egy Kisebbségi Államtitkárságot. Ez a két minisztérium az, ahol nagyon hangsúlyosan jelennek meg a mi igényeink, hiszen a kisebbségi oktatás és kultúra alappillére az erdélyi magyar közösség nemzeti identitásának. A Művelődési Minisztériumban működő államtitkárság bizonyára nagy hasznára lenne a kisebbségi közösségeknek. A következő hetekben ennek a megvalósítására is fény derülhet.
Tartós helyi koalíciók, bővülő ügyfélfogadás
– Térjünk vissza megyénkbe, ahol az RMDSZ által vállalt kormánytámogatás, visszás helyzetet okozhat, mivel az érdekvédelmi szövetség megyei szervezete az aradi, de a megyei tanácsban is a Nemzeti Liberális Párttal lépett koalícióra. Véleménye szerint, a hatalom nem gyakorol-e nyomást a megyei, illetve helyi koalíciós viszonyok megváltoztatására?
– Nekünk Arad megyében több mint egy évtizede létezik stabil, viszonylag jól működő koalíciónk a PNL-vel. Az együttműködés alapja mindig a kölcsönös bizalom, illetve az volt, hogy a közösségünk felé tett ígéreteiket, vállalásaikat mindig teljesítették. A helyhatósági választásokat követően, 2016 júniusában alapos megbeszélések után olyan döntést hoztunk, hogy a választásokat Arad megyében megnyert PNL-vel együttműködünk a következő 4 évben. A már több mint féléves együttműködés azt mutatja, hogy a vállalásaikat betartják, ezért semmilyen érdek nem fűz bennünket, hogy egyik hónapról a másikra változtassunk az eddigi politikánkon. Nem hiszem, hogy bármilyen, erre gyakorolt nyomás eredményes lehet. Mert minden megyei szervezet joga, hogy az érdekeinek megfelelően kösse meg a helyi koalíciót. Egyébként Erdély-szerte az RMDSZ megyei szervezetei felváltva kötöttek együttműködési szerződéseket a PNL-vel vagy a PSZD-vel. Minden szervezet a szabad akarata szerint. A kormánytámogató tárgyalásokon szóba se került a megyei, illetve helyi, kötelező támogatások kérdése.
– Parlamenti képviselőként el tudja-e továbbra is látni az RMDSZ megyei elnöki tisztségét?
– Mivel a megyei Ügyvezető Elnökség és az Állandó Tanács is bejáratott, viszonylag jól működő rendszert képeznek, nem hiszem, hogy gondot okozna az a heti 3-4 nap, amit Bukarestben kell eltöltenem. Akik itthon vannak, végzik a feladatukat, én is azt teszem Bukarestben, ahol a Parlament Környezetvédelmi Bizottságában is tevékenykedem. Aradi munkámat az RMDSZ jelzett testületeivel egyeztetve fogom végezni.
– A programjában szerepelnek-e olyan időpontok, amikor Aradon vagy vidéken várja a bármilyen gondjukkal küszködő polgárokat?
– Februártól fog beindulni, hogy hetente pontosan meghatározott program szerint várom mindazokat, akiknek bármilyen gondja, velem közlendő észrevétele van amellett, hogy a Parlamenti Iroda naponta 9–17 óra között az RMDSZ Arad megyei székházában várja a polgárokat, bármilyen gondjukkal. Ha nem is tudok rendszeresen jelen lenni, telefonon állandóan elérhető leszek. Ugyancsak februártól indul be Pécskán és Kisjenő-Erdőhegyen az a kihelyezett parlamenti iroda, ahol pontosan meghatározott program szerint, hetente egy-két napon várják a helybeli és a környékbeli polgárokat.
– Tekintve, hogy az ország dél-nyugati régiójának többi megyéiben más magyar parlamenti képviselő nem jutott mandátumhoz, a Temes, Hunyad és Krassó-Szörény megyékben élő magyarok gondjait fel tudná-e vállalni?
– Természetesen, ha ezekből a megyékből is lesznek ilyen jellegű megkeresések magánszemélyek vagy RMDSZ-szervezetek részéről, mind magam, mind pedig az RMDSZ-frakció valamelyik tagja megpróbál majd segíteni. Ilyen irányú megbeszélést máris tartottunk Winkler GyulaEP-képviselővel is, akivel megpróbáljuk a rendszert úgy működtetni, hogy évente 2-3 vagy akár több esetben is egy-egy képviselő vagy szenátor megjelenjen minden olyan megyében, ahol a magyarság nem rendelkezik parlamenti képviselettel. Ezek egy-két napos, tematikus vagy szabadon választott, előre meghirdetett programok lennének. E programoknak a véglegesítését február 1-je után véglegesítjük Bukarestben, mert az RMDSZ számára nagyon fontos, hogy olyan megyékben is gyakorolja az érdekképviseletet és -érvényesítést, ahol sokan támogatták a szövetséget, de nem tudtak mandátumot szerezni.
– Sok sikert kívánok terveinek a véghezviteléhez! Köszönöm a beszélgetést!
– Én köszönöm a lehetőséget!
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Magyarságtörténeti Olimpia – egy tudatos építkezés eredménye
Április 20-22 között zajlott az első Magyarságtörténeti olimpia országos szakasza, amelynek a Hargita Megyei Tanfelügyelőség szervezésében a csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskola adott otthont.
A megmérettetésen azok a VI. és a VII. osztályos tanulók vehettek részt, akik a törzsanyag részeként, tanulmányozzák a Romániai magyar kisebbség történelme és hagyományai elnevezésű tantárgyat. Az olimpiára az érvényben lévő tanterv tematikája alapján lehetett felkészülni, a versenyen kéttagú csapatok mérhették össze tudásukat.
Az olimpia szervezésének fő célja, hogy hangsúlyosabbá tegye a történelem/magyarságtörténet oktatását, érdekes és újszerű terepet biztosítson a tehetséges diákok kibontakozásának, valamint még nagyobb kedvet ébresszen bennük a romániai magyarság történelmének megismerésére.
Az olimpiát a Kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Történelem és Filozófia karán belül működő Kolozsvári Magyar Történeti Intézettel partnerségben szervezték. Prof. Dr. Rüsz-Fogarasi Enikő, az Országos Bizottság elnöke, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karának dékánhelyettese, a megnyitó ünnepségen kiemelte: „Nem sokszor adatik meg, hogy egy eseményt történelminek nevezzünk, de ez itt most annak nevezhető, hiszen ez az első alkalom, hogy megszervezhettük ezt az olimpiát. Ti pedig, kedves diákok, és felkészítő tanárok, elmondhatjátok, hogy részesei voltatok ennek a történelmi eseménynek”. Nagy Gabriella, az Oktatási Minisztérium Kisebbségi oktatásért felelős államtitkári kabinetjének tanácsosa, az olimpia ügyvezető elnöke kihangsúlyozta: „Az olimpia elindítása egy tudatos építkezés eredménye: az idei tanév elején ugyanis új tantervek megírásához fogtunk. A műhelymunkák idején fogalmazódott meg még hagsúlyosabban, hogy országos szinten is hatalmas igény van egy ilyen jellegű megmérettetés megszervezésére, amelyet a Oktatási Minisztérium szervez és támogat.” Nagy Róbert-Miklós, a Kolozsvári Magyar Történeti Intézet igazgatója rámutatott: „Bizonyított tény, hogy a személyiségfejlődést leginkább meghatározó tantárgyak között magyar nyelv és irodalom mellett ott van a történelem is, már csak ezért is nagyon fontos nekünk ez az olimpia.” Sipos István Hargita megye történelem szakos tanfelügyelője szerint: „Eddig a tantárgyat másodrangú tantárgyként kezelték, de ezen túl több mint valószínű, hogy ez megváltozik.”
Az olimpia országos szakaszán a megmérettetés két részből állt: egy írásbeli, ahol a tételek kidolgozására szánt idő 2 óra volt, valamint egy szóbeli, amelynek keretében egy maximum 4 perces jelenetet kellett minden csapatnak bemutatnia a magyarság történetének fejezeteiből. Az volt ugyanis az elképzelés, hogy a csapatmunka révén a diákoknak lehetőségük legyen felismerni a közös feladatmegoldás hasznosságát. A jelenetek keretében a hatodik osztályosok feldolgozták többek között az Emese álmáról szóló mondát, Szent István és Imre herceg életének egy-egy jelenetét, Koppány trónbitorló törekvéseit, Gertrúd királyné jellemvonásait, Mátyás király személyiségjegyeit, a hetedikesek pedig olyan történelmi személyiségeket jelenítettek meg, mint például Mikes Kelemen, II. Rákóczi Ferenc, Wesselényi Miklós, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Szendrey Júlia. Tóth Szilárd, BBTE Történelem és Filozófia karának tanára, az Országos Bizottság alelnöke kifejtette: „Minden csapat derekasan kiállta a próbákat. Csodálatraméltó az, hogy milyen természetesen és milyen beleéléssel mutatták be a diákok a jeleneteket.”
A díjátadón a szervezők meghatódottan fogadták a diákok pozitív visszajelzéseit, akik közül sokan, csak ennyit mondtak az oklevelek, emléklapok átvételekor: „Köszönöm szépen, hogy itt lehettem!” Talán ez jelzi a legjobban azt, hogy milyen hatalmas igényre érkezett válaszként az olimpia megszervezése. Az Oktatási Minisztérium díjait és okleveleit Király András államtitkár úr nyújtotta át a diákoknak, sőt jóvoltából még a felkészítő és kísérő tanárok is könyvjutalomban részesültek. Beszédében kiemelte: „Nagyon örülök, hogy a minisztérium, az egyetem és a tanárok között komoly együttműködés épült ki, ennek egyik eredménye ez a tantárgyverseny is.”
A vizsgaláz előtt és után, kis történészekhez méltó módon a programban szerepelt még Múzeum-látogatás, városnézés, valamint egy élmény teli kirándulás Csíksomlyóra. Az ünnepélyes megnyitót és a díjkiosztót az Apáczai Csere János Pedagógusok házában tartottuk, ahol a csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceum diákjai léptek fel. erdon.ro

Beszterce kiváló házigazda volt
Véget ért a Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny
Beszterce, az Andrei Mureşanu Főgimnázium volt a helyszíne április 20–23. között a Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny döntő szakaszának. A versenyen 17 megyéből 143 diák vett részt.
Tizenegy esztendő után április 20-án ismét abban a megtiszteltetésben részesülhetett az észak-erdélyi város, hogy ő láthatta vendégül a Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny országos szakaszát. Tizenhat megyéből (Arad, Bákó, Beszterce-Naszód, Bihar, Brassó, Fehér, Hargita, Hunyad, Kolozs, Kovászna, Máramaros, Maros, Szatmár, Szeben, Szilágy és Temes), valamint Bukarestből 143 diák mérte össze tudását, ismerkedett meg Beszterce vidékének szépségeivel, tett szert új barátságokra, ismeretekre, és örvendett együtt az elért sikereknek.
A rendezvényen jelen volt Király András oktatásügyi államtitkár, dr. Nagy Éva, a kisebbségügyi államtitkárság kabinetvezetője, dr. Fazakas Emese, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsésztudományi Kara Magyar Nyelv és Általános Nyelvészeti Tanszékének tanára, a versenybizottság elnöke, továbbá Décsei Atilla-Lehel, az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei elnöke.
A pénteki versenyzés után a diákok és a kísérő tanárok Besztercével ismerkedtek az Andrei Mureşanu Főgimnázium diákjainak vezetésével, ezután dr. Fazakas Emese előadást hallgatták meg. Másnap kirándulás következett Beszterce–Harina–Árokalja–Cegőtelke–Bethlen útvonalon. Harinán megcsodálhatták a román stílusban épült templomot, Árokalján a Bethlen grófok csodálatos hagymakupolás kastélyát, Cegőtelkén a cserhalmi ütközet színhelyén állított emlékműnél hajtottak fejet magyar lovagkirályunk, Szent László tettei előtt, majd Vörösmarty Mihály mellszobrát koszorúzták meg. A következő állomás a bethleni lovarda volt, majd az 1333-ban épült somkeréki templom látogatásával végződött Beszterce vidékének gyors, ám tartalmas megismerése.
Vasárnap az esemény a díjkiosztóval végződött. Díjakat és dicséreteket adott a Nemzeti Oktatási Minisztérium minden évfolyam legjobb diákjainak. Ugyanakkor Beszterce város polgármesteri hivatala, az országos RMDSZ és az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezete, a Communitas Alapítvány, a Datura Egyesület, a Bocskai Alapítvány, a Pro Zselyk Alapítvány, a Beszterce Művelődési Alapítvány, a bukaresti RMDSZ Nőszövetsége és Benedek Zakariás RMDSZ-es képviselő Szórvány különdíjat adott Szeben, Fehér és Beszterce-Naszód megye legjobb versenyzőinek.
A díjazottak részletes listája a http://mikes.cnam.ro honlapon található meg.
A díjkiosztás után Beszterce városa átadta a stafétát jelző zászlót Fehér megye küldöttének. 2018-ban ugyanis a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium ad otthont a Mikes Kelemen tantárgyverseny országos szakaszának.
Az eseményt támogatta Beszterce polgármestri hivatala, a Communitas Alapítvány, a besztercei Datura Egyesület, a Bocskai Alapítvány, a Pro Zselyk Alapítvány, a besztercei Madisz, a Besztercei Kulturális Egyesület, a Teraplast, a Romfulda, a Transilvania Print, a Metropolis Szálloda, a Mr. Stone, a Chiuloasa, a Fishermans és a Kriterion Kiadó.
Ezeken kívül számos megyei pedagógus és magánszemély hozzájárulása segítette a rendezvény zökkenőmentes megtervezését és lebonyolítását. Külön köszönet jár minden támogatónak.
Deák Zoltán / Népújság (Marosvásárhely)

Első protestáns országos olimpia Nagyenyeden
Nagyenyeden tartották az első protestáns tantárgyverseny országos szakaszát. Korábban az iskolai vallásolimpia ökumenikus jelleggel zajlott, az idén viszont két csoportban, külön került sor az országos megmérettetésre. Kolozsváron éppen a napokban találkoztak a hittanvetélkedő versenyzői, a református, evangélikus és unitárius vetélkedőre pedig a hét első napjaiban Nagyenyeden gyűltek össze a diákok, 13 megyéből több mint százan. A díjakban sem fukarkodtak a szervezők, összesen hatvan díjat osztottak ki a legügyesebbeknek.
Nem is lehetett jobb választás a szervezők részéről, mint 2017. április 24. és 26. között, 500 évvel a reformáció után Nagyenyeden szervezni a protestáns felekezetek I. országos tantárgyversenyét. Abban a városban, amelyben teljes pompájában áll a majdnem 400 éves Bethlen Gábor nevét viselő református kollégium, és amely mindig is fontos szerepet játszott a protestantizmus életében, mert fogékony volt a megújulás szellemére. Igazolja ezt a tény, hogy a reformáció elveinek Erdélybe érkezésekor Enyed városa csatlakozott a reformációhoz, még ha nem is volt nyilvánvaló a különbség a lutheri és a kálvini konfessziók között. Nagyenyed protestáns várossá lett. A két reformátori irány szétválásakor szintén Nagyenyed ad helyet annak a zsinatnak, amely a szétválást kimondta 1564-ben és ezzel szervezetileg is létrejött az Erdélyi Református Egyház. Nagyenyed ma sem maradhatott ki a protestáns felekezetek életének fontos pillanataiból…
Erdély 13 megyéjéből 112 diák érkezett Nagyenyedre, hogy a vallás tantárgyversenyen megmérettessen. A protestáns egyházakat képviselő református, evangélikus és unitárius felekezetű fiatalok vetélkedőjét az Oktatási Minisztérium, a Fehér Megyei Tanfelügyelőség és a Nagyenyedi Református Kollégium szervezte. A rendezvény ünnepi megnyitójára április 24-én hétfőn délután került sor a BGK dísztermében, a tulajdonképpeni versenyt keddre, a díjkiosztó záróünnepséget szerdára tűzték ki. Az ünnepélyes megnyitón meghívottak, szervezők, lelkészek, diákok hallgatták a buzdító ünnepi beszédeket. Az igehirdetési szolgálatot Gudor Kund Botond, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese végezte az olimpia vezérgondolataként megfogalmazott bibliai ige alapján: „Célegyenest futok Isten felülről való elhívásának jutalmáért, amely Krisztus Jézusban van.” (Fil 3, 14) A résztvevőket köszöntötte Nagy Éva, az Oktatási Minisztérium Kisebbségi Nyelveken folyó oktatásért felelős kabinetjének igazgatója, Nagy Gabriella, az Oktatási Minisztérium Kisebbségi Nyelveken folyó oktatásért felelős kabinetjének tanácsosa, Eugenia Marcela Dărămus, Fehér megyei főtanfelügyelő, Nicolae Bolea szaktanfelügyelő, Nagy Tímea kisebbségi tanfelügyelő, Gáll Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi tanácsosa. Püsök Sarolta, az olimpia országos bizottságának elnöke ünnepi beszédében ez a vezérgondolat 1Kor 14, 13 volt: „Hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt”. Ennek alapján kifejtette, hogy a nevelésnek a teljes személyiségre ki kell terjednie: érzelmi, értelmi és akarati nevelésről beszélt. A jelenlevőket köszöntötte Iulia Adriana Oana Badea, Nagyenyed polgármestere is, és végül Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója, a rendezvény házigazdája. Az ünnepi megnyitón fellépett a Bethlen Gábor Kollégium Collegium Gabrielense nevű régizene-együttese, vacsora után pedig a marosvásárhelyi Gordonka zenekar koncertje zárta a napot. Kedden a verseny izgalmai után a diákok Torockóra kirándultak, meglátogatták a torockószentgyörgyi várat, este megnézték a Ficfa Zenekar és a Fügevirág Néptánccsoport előadását, majd a táncházban mulatoztak. A szerdai eredményhirdetés és díjkiosztó között Mit jegyeztél meg az ittléted alatt? címmel tudásbörzét és kvízt szerveztek. Bízunk abban, hogy a diákok és tanárok számára nemcsak vetélkedő, hanem tartalmas együttlét volt a Nagyenyeden töltött három nap.
Lőrincz Ildikó, vallástanár / Szabadság (Kolozsvár)

Protestáns felekezetek I. országos olimpiája Nagyenyeden
Nem is lehetett jobb választás a szervezők részéről, mint 2017 április 24-26 között, 500 évvel a reformáció megtörténte után Nagyenyeden szervezni a Protestáns felekezetek I. országos olimpiáját. Abban a városban, amelyben teljes pompájában áll a majdnem 400 éves Bethlen Gábor református Kollégium, és amely mindig is fontos szerepet játszott a protestantizmus életében, mert kapható volt a megújulás szellemére. Igazolja ezt az a tény, hogy a reformáció elveinek Erdélybe érkezésekor Enyed városa csatlakozott a reformációhoz, még hogyha nem is volt nyilvánvaló a különbség a lutheri és a kálvini konfessziók között. Enyed protestáns várossá lett. A két reformátori irány szétválásakor szintén Nagyenyed ad helyet annak a zsinatnak, amely a szétválást kimondta 1564-ben és ezzel szervezetileg is létrejött az Erdélyi Református Egyház. Nagyenyed ma sem maradhatott ki a protestáns felekezetek életének fontos pillanataiból… Erdély tizenhárom megyéjéből 112 diák érkezett Nagyenyedre, hogy a vallás tantárgyversenyen megmérettessenek. A protestáns egyházakat képviselő református, evangélikus és unitárius felekezetű fiatalok vetélkedőjét az Oktatási Minisztérium, a Fehér Megyei Tanfelügyelőség és a Nagyenyedi Református Kollégium szervezte. A rendezvény ünnepi megnyitójára április 24.-én hétfőn délután került sor a BGK Dísztermében, a tulajdonképpeni versenyt keddre, a díjkiosztó záróünnepséget szerdára tűzték ki.
Az ünnepélyes megnyitón meghívottak, szervezők, lelkészek, diákok hallgatták az ünnepi buzdító beszédeket.
Az igehirdetési szolgálatot Dr. Gudor Kund Botond, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese végezte az olimpia vezérgondolataként megfogalmazott bibliai ige alapján: „Célegyenest futok Isten felülről való elhívásának jutalmáért, amely Krisztus Jézusban van.” (Fil 3, 14).
A résztvevőket köszöntötték Dr. Nagy Éva, az Oktatási Minisztérium Kisebbségi nyelveken folyó oktatásért felelős kabinetjének igazgatója, Nagy Gabriella, az Oktatási Minisztérium Kisebbségi nyelveken folyó oktatásért felelős kabinetjének tanácsosa, Eugenia Marcela Dărămus, Fehér-megyei főtanfelügyelő, Nicolae Bolea szaktanfelügyelő, Nagy Tímea kisebbségi tanfelügyelő, Gáll Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi tanácsosa. Dr. Püsök Sarolta, az olimpia Országos Bizottságának elnöke ünnepi beszédében a vezérgondolat 1Kor 14, 13 volt: „hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt”. Ennek alapján kifejtette, hogy a nevelésnek a teljes személyiségre ki kell terjednie: érzelmi, értelmi és akarati nevelésről beszélt.
A jelenlevőket köszöntötte Iulia Adriana Oana Badea, Nagyenyed polgármestere és végül Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója, a rendezvény házigazdája.
Az ünnepi megnyitón fellépett a Bethlen Gábor Kollégium „Collegium Gabrielense” nevű régizene-együttese, vacsora után pedig a marosvásárhelyi „Gordonka” zenekar koncertje zárta a napot. A verseny második napja Csécs Márton torockói unitárius lelkipásztor nagyon lendületes igehirdetésével kezdődött. E nap a diákok számára elsősorban a megmérettetés napja volt. Ezalatt az idő alatt a szervezők Erdélyi-hegyalja látogatást szerveztek a kísérő tanároknak: Tövis, Boroskrakkó, Magyarigen templomait tekinthették meg Kónya Tibor Bethlen-kollégiumi iskolalelkész igen érdekes, tartalmas idegenvezetésével. Egyesek nagyon elszomorodva tekintették meg a mára elnéptelenedett gyönyörű templomokat, mások remélték, hogy isteni csoda folytán valamikor életre kelnek e gyülekezetek. A kirándulás jó alkalom volt beszélgetésre, eszmecserére, barátkozásra és mindannyian élményekben gazdagon tértek vissza az közös ebédre. A nap történelmi sétával, múzeum-látogatással, Nagyenyed templomainak meglátogatásával folytatódott, ami a gyerekek számára kitűnő alkalom volt az ismerkedésre. Következett a Ficfa zenekar és a Fügevirág néptánccsoport fellépése, amit természetesen táncház követett. Nagyon sikeresnek bizonyult a rendezvény második napja is.
A rendezvény harmadik napja Gáll Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi tanácsosának az igehirdetésével indult, majd az eredményhirdetéssel folytatódott. Reméljük, hogy a versenyző diákok kellő lelkigondozásban részesültek az igehirdetés során, mert semmi látható jele nem mutatkozott annak, hogy nehezen viselték el a kudarcot azok, akik a kifüggesztett eredménylajstromok végén szerepeltek . Nagyon tanulságos volt az a momentum is, amikor a javítótanárok évfolyamonként kiértékelték a dolgozatokat, így a diákok számára világossá váltak a követelmények, de a hibák, baklövések is.
Feszültség-oldás volt a célja a „Mit viszel magaddal...? „című vetélkedőnek, amelyben a szervezők élményszerűen mérték fel, hogy nyitott szemmel jártak-e a versenyző diákok Nagyenyeden? Az záróünnepségen miután Király András államtitkár úr, Monalisa Borza Fehér-megyei főtanfelügyelő-helyettes és Dr. Lőrincz Helga Nagyenyed alpolgármestere köszöntötték a jelenlevőket és Dr. Püsök Sarolta, az olimpia elnöke általánosan értékelte a dolgozatokat kiderült, hogy sokkal több a díjazott, mint ahogy azt első látásra fel lehetett mérni, hisz a nagyon sokan különdíjban is részesültek.
Bízunk abban, hogy a diákok- tanárok számára nemcsak vetélkedő, hanem tartalmas együttlét volt a Nagyenyeden töltött három nap.
Lőrincz Ildikó vallástanár / reformatus.ro; Erdély.ma

Internátust szeretne a Művészeti Líceum számára
Szeptembertől új aligazgatója van a nagyváradi Művészeti Líceumnak. Nagy Gabriella történelem-hittan szakos tanár több éven át az oktatási minisztériumnál dolgozott. Meglátásairól, terveiről kérdeztük.
Küldetésként és hivatásként fogja fel, hogy a művészeti líceum aligazgatójaként dolgozhat – bocsátotta előre Nagy Gabriella – s úgy látja, hogy a kollégák is támogatják, hiszen az, hogy a sikeres versenyvizsga nyomán négy éves mandátumot kezdhetett el, biztonságérzetet nyújt, így már tervezni is lehet. Az eddigiek során, mivel a versenyvizsgákra nem jelentkezett senki, mindig csak egy- egy évre neveztek ki aligazgatót.
Személyes kötődése is van a művészetekhez, ő maga is képzőművészeti általános iskolába járt, kántori családból származik, kórusban is énekelt. „Meggyőződésem, hogy a képzőművészeti nevelés személyiségfejlesztési szempontból felbecsülhetetlen” – vallja.
Korábbi évek
„Kezdetben három évig a kolozsvári Báthory István elméleti líceumban tanítottam, 2008-tól Bukarestben, az Oktatási Minisztérium Országos Tanterv- és Vizsgaközpontjának (CNEE) munkatársa voltam. Két csodálatos gyermeket szültem, s a szülési szabadságom lejártát követően áthelyezéssel kerültem a Nagyváradi Művészeti Líceumba, ahol 2013-tól címzetes tanérként dolgoztam” – mondta el Nagy Gabriella.
Fél év után, mivel a férje Bukarestben maradt, ő is visszaköltözött, s az ottani Ady Endre Elméleti Líceum történelem és hittan szakos tanáraként dolgozott, majd 2014 őszétől visszakerült az Oktatási Minisztérium kisebbségi osztályához, ahol az ember és társadalom műveltségi területhez tartozó tantárgyakért felelt, ezen belül három országos tantárgyversenyért. „Büszke vagyok rá, hogy beindítottam a magyarságtörténeti tantárgyversenyt hajdani tanáraimmal, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemről. Közben tanítottam is, s most, aligazgatóként is felvállaltam a kötelező hat óra mellett további négyet is. Fontos számomra, hogy kapcsolatban maradhassak a gyerekekkel, figyelemmel követhessem fejlődésüket.”
A minisztériumban eltöltött évek során statisztikai adatokkal, stratégiákkal is foglalkozott, de egyebek mellett tankönyveket is fordított – például egy kollégájával közösen ő fordította le a Románia történelme tankönyvet a magyar tagozatos nyolcadikosok számára; reméli, hogy a minisztériumnál szerzett kisebbségügyi tapasztalatai a jövőben is segítségére válnak. Már akkor észrevette, hogy az általános iskolai tantárgyversenyeken a művészeti iskolák diákjai is legalább annyira jeleskednek, mint az elméleti iskolák tanulói, s az is nyilvánvalóvá vált számára, hogy a magyar ajkú diákok a legtöbb díjat a művészeti tantárgyak területén tudják felmutatni. „Számomra ebből az következik, hogy a mi erősségünk a művészet, s egyúttal nagy kiugrási lehetőség a magyar diákok számára” – mondta el az aligazgató. Egyúttal – tette hozzá – az idén, mivel Kodály emlékév is van, feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy Kodály népéhez tartozunk.
Bentlakás
Egyik fontos terve, hogy sikerüljön megszólítani a vidéki tehetséges gyerekeket, s ennek megvalósítása érdekében meg kell oldaniuk a bentlakás és az ellátás kérdését. Jelenleg az iskolának nincs bentlakása, pedig a tanintézet 758 diákjának egy jelentős hányada más településekről jött. Vannak, akik ingáznak, mások pedig kint lakók, azaz más iskolák internátusában, vagy albérletben laknak. Már elkezdte a tárgyalásokat iskolaigazgatókkal, valamint az RMDSZ-szel, s ha minden jól halad, jövő ősztől internátusa is lesz a művészeti líceumnak. A versenyvizsga során, a megbeszélésen is ezt hangsúlyozta ki: az a hivatásunk, hogy segítsük kibontakoztatni a tehetségeket, s melléjük álljunk – ebben kell az iskolának segítséget nyújtania.
A tendencia amúgy az, hogy az oktatás kompetencia alapú legyen, s mi más lehetne kompetencia alapúbb, mint a művészeti képzés, ahol a tehetségen kívül ismeretekre, motivációra, személyes kötődésre van szükség.
Bár a művészeti líceum diákjai eddig is jelen voltak a város és a megye életében (például kiállításokon vettek részt, együttműködtek a filharmóniával), de ezt szeretné hangsúlyosabbá tenni – például aktívabb részvétellel a történelmi ünnepeinken. További tervei: szeretné újraindítani az építészeti képzést mindkét tagozaton, úgy véli, jó alapot biztosít mindazoknak, akik ilyen egyetemi szakra szeretnének jelentkezni. Egyúttal szorosabb kapcsolatot szeretne kialakítani a történelmi magyar egyházakkal, amelyeknek a képviselői az közeli tanévnyitóra is hivatalosak. Eddigi tapasztalata egyébként az, hogy a kollégák bíznak benne, s abban, hogy a minisztériumi tapasztalatait itt is kamatoztatni tudja majd. „fontos, hogy tudják, van kihez fordulniuk” – tette hozzá Nagy Gabriella.
Még jelentkezhetnek
A tehetségfelmérő ugyan már megvolt, de még várják az ötödikeseket a líceum magyar tagozatú osztályába, hiszen a metodológia lehetővé teszi, hogy áthelyezéssel akár szeptember 11-ig is feliratkozhassanak. Még vannak helyek, de annak ellenére, hogy egyelőre kicsi a létszám, az osztály így is működhet egy minisztériumi engedéllyel, hiszen az egyedüli magyar tagozat nemcsak Bihar, de Szilágy és Arad megyéből is, mely művészeti képzést biztosít. A most induló magyar tagozatos ötödik osztály képzőművészeti, illetve zenei képzést biztosít. A magyar tagozatú külsős osztályokba egyúttal az idén is sokan jelentkeztek.
Előnyök
A szülők úgy gondolják, hogy a művészeti képzés miatt háttérbe kerül az elméleti oktatás – de ez csak részben igaz, vallja az aligazgató. Tény, hogy napi több óra gyakorlás mellett a gyereknek kevesebb idejük marad az elméleti tantárgyakra, másfelől a művészeti oktatás nagyobb rálátást biztosíthat minden egyébre is. Például a tantárgyköziséget itt lehet a leginkább megvalósítani. Mondjuk, maikor a A walesi bárdok című verset tanulják, meg is festhetik, s a korszak zenei műveivel is megismerkedhetnek. Ebben az iskolában megoldható, hogy sok oldalról közelítsék meg a témát. Persze nem minden gyerekből lesz művész – vannak, akik például a divattervezést, vagy a lakberendezést választják hivatásuknak. A lényeg, hogy feltárják számukra azokat a szakterületeket, ahol el tudnak helyezkedni és érvényesülni tudnak – ezt pedig az itt megszerzett tudás könnyíti meg számukra.
Neumann Andrea / erdon.ro

KISEBBSÉGBEN: Az erdélyi magyar oktatás néhány jellegzetessége (3.)
4. Janus-arcú előírások
Az új oktatási szerkezettel esély lett volna a tartalmi változtatásokra is. Szükség volt erre, hiszen az anyagmennyiség a „régi-új” tankönyvekben túlzsúfolt, rengeteg a fölös információ, amely a mechanikus tanulást indukálja és nem hagy időt az új ismeretek alkalmazására, bevésésére, a képességfejlesztésre. Az új iskolaszerkezet, akarva-akaratlan új tankönyveket is eredményezett volna. Vagy legalább a régieket nehezen lehetett volna újként „eladni”.
A tervezet ránk vonatkozó fejezetében az olvasó pozitív vonatkozásokat is talál. Mint például az a cikkely, amely előírta, hogy a kisebbségi oktatásban önálló, anyanyelvű óvodákat és iskolákat lehet szervezni. Az 1985 és 1989 közötti időszak óta ez volt az első olyan tervezet vagy törvény, amely ezt a jogot - expresszis verbisz – megfogalmazta.
2011 elején az államfő kihirdette az új tanügyi törvényt. Az a:Monitorul Oficial Partea I. (Hivatalos Közlöny Első rész) 2011. január 18-i számában jelent meg. A kisebbségi oktatás viszonylatában a diszkriminatív cikkelyek nélkül. Ezzel az erdélyi magyarság több évtizedes elvárása valósult meg, amelyet állami, politikai, civil szervezeteink, egyházaink közös erőfeszítése kényszerített ki.
Bármennyire is furcsának tűnhet, az új, hatályban lévő törvénnyel ma már érdektelen hosszan foglalkoznunk. Az történt, hogy 2012-ben jött az új kormány és a 365 cikkelyből négy kormányhatározat kibocsátásával megváltoztatott több, mint 150-et. Teljesen „véletlenül” éppen azokat a cikkelyeket, amelyek előre mutatók voltak/lehettek volna, még alkalmazásuk előtt kilúgozták. Az oktatás szerkezete újból a 4+4+4 lett, a decentralizálást és az iskolák autonómiáját megnyirbálták stb. A szabályzókat, kevés kivétellel, a 84/1995-ös törvény szintjére alakították vissza. Az ellenállás mind politikai szinten, mind a szaktárcán belül mindvégig eredménytelen maradt, mivel a „többség” a visszarendeződés mellett döntött.
A kisebbségi fejezet szerencsére változatlan maradt. Különben az 1/2011-es törvénynek ez az egyetlen olyan része, amelybe a 2012-ben kinevezett kormány nem mászott bele. Az első két évben feltehetően azért, mert az RMDSZ a kormánykoalícióban volt. Miután az RMDSZ 2014 végén kilépett a kormányból, a kisebbségi fejezet bizonyosan a hatalom időleges érdektelensége miatt nem változott. Talán ez minél hosszabb ideig így is marad. Ha túl optimista lennék, azt remélhetném, hogy Romániában, legalább a kisebbségi oktatás háza táján, a normalitás időszaka érkezett el... Ugyanakkor kétkedésre is okom van, mert például a Tanügyminisztériumban működő Kisebbségi Államtitkárságot annak ellenére, hogy a kormánykoalíció átalakult, meghagyta az új kormány, de hatáskörét annyira megnyirbálta, hogy jelenleg már csak üres, kirakat intézményről beszélhetünk. Konkrét visszaminősítést is végeztek, hiszen állásokat vettek el a Kisebbségi Államtitkárságtól. A Kisebbségi Főosztályt is évekig Osztályként működtették. Látszat kompenzálásként a jelenlegi minisztériumi organigramjában a Kisebbségi Osztály újra Főosztállyá alakult egy másik, nem kisebbségi oktatással foglalkozó osztállyal összevont állapotban. Jelenleg főosztályvezető nélkül.
A két cikkelyből (45-46.) és 17 pontból álló kisebbségi fejezet mindenik szabályzóját nem sorolhatom fel, de a legfontosabbakat megemlítem. A kisebbségeknek joguk van önálló intézmények szervezésére, a román nyelv és irodalmon kívül minden tantárgyat anyanyelven taníthatnak, az állam nyelvét sajátos módszerek alapján kell oktatni, minden vizsgát azon a nyelven lehet letenni, amelyen az illető kisebbségi diák tanult, az iskolák vezetését az illető kisebbségek sorából választott igazgatók/aligazgatók látják el. Külön „érdekesség”, hogy a törvény egy későbbi cikkelyében ezzel ellentmondó szabályozó szerepel, amely szerint a kisebbségi iskolák vezetőinek csak az illető kisebbségek nyelvét kell ismerniük, többé vagy kevésbé. Az igazgatók esetében többé, az aligazgatókéban kevésbé. Magyarán: az egyik kezével ad a törvény kisebbségi oktatásnak, a másikkal pedig elvesz.
Létezik egy olyan előírás is, amelyet a szaktárca nem ültetett gyakorlatba. A törvény értelmében az Országos Neveléstudományi Intézet keretében létre kell hozni egykisebbségi oktatással foglalkozó részleget. Ez mindmáig nem alakult meg. (Egyszer majd ennek a történetnek a részletesebb elemzésére is időt fogok szakítani.). Itt most csak annyit, hogy az első törvénytervezetet egy kisebbségi oktatási intézet létrehozására az akkori kisebbségi államtitkár, Béres András kérésére én fogalmaztam 1997-ben. Azaz éppen 20 (húsz) éve. Mindmáig eredménytelenül.
Az 1/2011-es törvény a magyar felsőoktatásba mind szervezési, mind a működési szabályzók szempontjából több hasznos újítást vezetett be. Például a 132/5-ös cikkely értelmében a kormány az oktatási tárca javaslatára, a szenátus konzultálásával létrehozhat egyetemi karokat. Azt viszont a mai napig nehezményezzük, hogy a törvény előírásait a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem nem alkalmazta. Ezért azok a diákok, akik az elméleti előadásokat magyarul hallgatják, a kórházi gyakorlaton csak az állam nyelvét használhatják. Vagyis mindezidáig a törvény és az egyetemi autonómia ütköztetéséből az Egyetem Szenátusa került ki győztesen. Úgy tűnik, a „sajátos” romániai demokráciába nemcsak a Janus-arcú törvény cikkelyek, hanem a törvény be nem tartása is belefér.
5. Iskolahálózati és beiskolázási vonatkozások
Az oktatás szempontjából a gyerek a legfontosabb, mert ha létezik, akkor lesz is ahol tanuljon, aki tanítsa. Az is kialakul, hogymit és hogyan fog elsajátítani. Csakhogy az utóbbi évtizedekben éppen a gyerekek száma csappant. Méghozzá drasztikusan. Így van ez Romániában országosan, és így van, sajnos, a magyarul tanuló gyerekek vonatkozásában is. Elszomorító tendencia, de az ember nem tehet úgy, mint a strucc. Attól, hogy nem veszünk valamiről tudomást, a probléma még probléma marad. Azt pedig valamilyen formában kezelni illenék.
Nézzük az adatokat. Az 1990—1991-es és a 2014—2015-ös tanévek magyarul oktató iskolahálózati és beiskolázási adatait hasonlítjuk össze. Vagyis egy negyedszázad mutatóit elemezzük.
Először az iskolahálózatot vallatjuk. (Lásd a 2-es számú táblázat adatait.).
Tanév Összesen magyar nyelven...........Ebből:
Óvodák Általános iskolák Középiskolák Szakiskolák
1990-1991 2358........... 1094 1100 136 28
2014-2015 1419.... ....... 524 698 154 43
Különbség -939.... ....... -570 -402 +18 +15

2-es számú táblázat
1. Amint a számok mutatják, 2015-re a Romániában magyarul tanulni akaró diák már csak 1419 oktatási egységgel(tagozattal) rendelkezik. Nyilván ezt úgy is be lehet állítani, ahogyan a hatalom azt Romániában beállítja. Hogy: lám mekkora kegyet gyakorol a román állam a magyar kisebbséggel. Több, mint 1400 iskolában tanulhatnak anyanyelven. Az ilyen és e fajta csúsztatások külföldön és belföldön egyaránt jól mutatnak. Mert nem tudják, vagy nem akarják tudni az igazságot. Eszerint az 1990—1991-es tanévhez viszonyítva, sajnos, 39,8%-os visszaesést jegyzünk. Itt meg kell említenünk azt a tényt is, hogy az elmúlt időszakban, többnyire pénzspórlás végett, „megalkották” az ú.n. jogi személyiséggel rendelkező és jogi személyiséggel nem rendelkező iskolákat. Ez utóbbiakban páldául már nincs iskolaigazgató, nincs pecsét stb. A legtöbb ilyen esetben kis- és többnyire vidéki iskolákról van szó. Ezeket az állam ott hagyta ebek harmincadjára. A hálózati mutatók az állandó jellegű változtatások miatt, főként az óvodák és a kisiskolák szempontjából nem mindig relevánsak. Mert hol csak a jogi személyiséggel rendelkező iskolákról szólnak, hol minden iskolaépületről.
2. Az óvodák, az általános iskolák és a szakiskolák száma tehát kisebb lett. Az adatok az óvodák és az általános iskolák esetében jelentős eltérést mutatnak. Vagyis éppen azokon az az oktatási fokozatokon, ahol a magyar gyerekek többsége található. Jelenleg 52,1%-kal kevesebb óvoda működik, illetve az általános iskolák száma 36,5%-kal csökkent. A szakiskolák száma 15-tel lett több. A szakoktatást 1989 után a fölfelé ívelés és a visszaesés váltakozása jellemezte. Erre vonatkozó utalásokat írásom már tartalmaz. Itt és most, ha elegánsan akarunk fogalmazni, elmondhatjuk, hogy a szakiskolai hálózat fejlődése az utóbbi huszonöt évben különbözött az iskolahálózat általános fejlődésétől.
A középiskolák száma 18-cal növekedett (13,2%). Ezt pozitívan értékelhetjük, de sajnos, amint látni fogjuk, a diáklétszám ennek ellenére csökkent. Vagyis több iskolában kevesebb tanulót tartunk nyilván.
b) Lássuk a beiskolázási számokat (A 3-as számú táblázat). Ezek hűebben tükrözik a valóságot, mint az iskolahálózat adatai, mert példának okáért, egy iskolában tanulhat 1000 vagy éppen 100 gyerek is. A hálózat adatai szerint mindkét esetben egy-egy iskoláról beszélünk.
Tanév Összesen magyar nyelven Ebből:
Óvodában Általános iskolában Középiskolában Szakiskolában
1990-1991 236 708 47 600 142 591 41 367 5150
2014-2015 159 555 34 001 93 031 28 219 4304
Különbség -77 153 -13 599 -49 560 -13 148 -846

3-as számú táblázat
1. A vizsgált időszakban a magyarul tanuló óvodások és iskolások száma tehát 77 153-mal lett kevesebb. Ez 32,5%. Ha másképp számolok, akkor legalább 3 857 osztály szűnt meg, ami 570 pedagógus állását jelentette.
2. Számbelileg a legnagyobb különbséget, a -49 560-at, az általános oktatásban találtuk.
3. Ha az arányokat tekintjük, a következő képet kapjuk: a magyar óvodákban 28,5%-kal, az általános iskolákban 34,7%-kal, a líceumokban 31,7%-kal, a szakoktatásban 16,4%-kal lett kevesebb gyerek. Az általános oktatásban az arányszám meghaladja az átlag 32,5%-os átlagos csökkenést, a többi oktatási fokon pedig az alatt marad.
A csökkenési tendencia okát/okait itt és most nehéz lenne elemezni. Legalább egy dolgot azonban érdemes figyelembe vennünk. Összehasonlítottam az 1992-es és a 2002-es népszámlálás adatait. A szemléletesség kedvéért táblázat formájában. Íme: (Lásd a 4-es számú táblázat adatait).

..................... .....................Romániában összesen.....................Magyar nemzetiségű
1992-es népszámlálás.....................22 760 449.....................1 620 199
2002-es népszámlálás.....................21 680 974.....................1 431 807
Különbség.....................-1 079 475.....................-188 392
Csökkenés %-ban.............. .......4,74........ .............11,62

4-es számú táblázat
Vagyis Románia magyar nemzetiségű lakossága 1992 és 2002 között, azaz tíz év alatt, 188 392-vel lett kevesebb (11,62%). A magyar nemzetiségű lakosság fogyása a vizsgált időszakban több, mint kétszer múlta felül az ország lakosságának csökkenését. Vajon mi okból történt ez így? A kérdésfelvetés megválaszolása ennek az írásnak a kereteit meghaladja. Viszont a tanulók létszámának vizsgálatában elengedhetetlen.
Összehasonlítottam a tanuló létszám alakulását is. Íme: (Lásd az 5-ös számú táblázat adatait.).

..................... .....................Romániában összesen..................... Magyarul tanul
1990-1991..................... 4 843 569..................... 236 708
1998-1999..................... 4 223 444..................... 197 279
Különbség..................... -620 125..................... -36 429
Csökkenés %-ban.............. ....... 12,8........ ............. 16,65

5-ös számú táblázat
1. Tehát az egyik oka annak, hogy tíz év alatt a magyarul tanuló gyerekek száma 16,65%-kal lett kevesebb, a magyar népesség 11,62%-os csökkenése.
2. A fennmaradó 5,03%-nak egyéb okai vannak/lehetnek. Vajon a magyarok kevesebb gyermeket vállalnak, mint az ország többi lakosa? Vagy többen vándoroltak külföldre? Talán a téma részletezése a szociológusainkat érdekelni fogja...
Ezek a szomorú tények. Marad a kérdés, hogy mit lehet/lehetne tenni annak érdekében, hogy az iskolahálózat és a beiskolázás legalább stabilizálódjék? Először is Erdélyben, de méginkább az egész Romániában olyan életkörülményeket kellene teremteni, hogy fiataljaink itthon maradjanak. Sajnos, ebbe az oktatás csak közvetve és csak hosszú távon „szállhat be”. Az ilyen hosszúlejáratú segítséget politikusaink nem szeretik. Nekik azonnal kell minden. Mi az, amit ma tehetünk? Köztudott, hogy a legnagyobb veszély a vidéki iskoláinkra leselkedik. Ez azért fontos, mert az erdélyi magyarság fele vidéken él. Amint az általunk elemzett paraméterek is szemléltették, a gyermeklétszám csökkenése miatt iskoláink egyre-másra működésképtelenné válnak. Esetenként a törvény megengedi, hogy a létszám alatti iskolákat, osztályokat ideig-óráig működtetni tudjuk. Amíg erre lehetőség mutatkozik, ki kell ezt használni, mert aki időt nyer, életet nyer, tartja a népi bölcsesség.
A statisztikák ismeretében sem könnyű eldönteni, hogy vidéki iskoláink esetében mi a jó megoldás? Az bizonyos, hogy a járható út az a községközpontokban megerősített, jól fölszerelt iskolák léte és eredményes, minőségi munkát végző tanárok alkalmazása, motiválása volna. Több, mint két évtizede állítom, hogy megoldást az állami dotációval fölszerelt, fejlett infrastruktúrával rendelkező iskolaközpontok jelentenék/jelenthetnék. Ez a folyamat 2004—2005-ben beindult, majd pénzhiány miatt abbamaradt. Egy biztos, azoknak a vidékeknek, amelyek nem szeretnének iskola nélkül maradni, azon kell/kellene gondolkodniuk, hogy számukra melyik a megfelelő megoldás. A gyermekeik beiskolázását a helyi vezetés, a falu közössége tudja-e, és hogyan tudja biztosítani?
A román vagy a magyar állam, az RMDSZ, az RMPSZ, az egyházak, a civil szervezetek segítenek vagy próbálnak segíteni. De ez csak abban az esetben lehetséges, ha helyben világos, hogy melyik irányba szeretnének elindulni/haladni.
A magyar állam, főként 2000 után, sokat tett az erdélyi magyar-, valamint a szórvány megyék magyar iskoláinak megmaradása érdekében. Például erkölcsi és anyagi hasznot húzott az erdélyi magyar oktatás abból, hogy a magyar kormány a 2015-ös esztendőt a szakoktatás évének minősítette és ezáltal tudást és pénzt pumpált ebbe a szakágba. Fő támogatója volt annak a szórványkollégium hálózat létrehozásának és működtetésének, amely nélkül főként Segesvár és környéke, Szamosújvár, a Mezőség vagy Magyarlapád ma biztosan kevesebb magyar iskolával és tanulóval rendelkezne. A szórványba szinte a 24. órában érkezett a jelentős segítség, mert ott, az utóbbi 25 esztendőben, a magyar nyelvű iskoláink 48,7%-a szűnt meg, a tanuló létszám pedig a még működő iskolákban 34,7%-kal lett kisebb... (V.ö. Murvai László: Oktatásunk háza táján. Csíkszereda, Magister Kiadó, 2014. 220—228.)
A számbeli apadás egyik oka az, hogy a magyarság jórésze, főként az értelmiség, elvándorolt Dél-Erdély, a Bánság vagy Máramaros vidékeiről. A helyben maradók pedig 30-60%-ban vegyes házasságban élnek. A vegyes családok gyerekei többnyire asszimilálódnak.
Marad a kérdés, mi történik azzal a faluval, amelyikben megszűnik az iskola? Még végiggondolni is rossz...
Mit lehetne tenni a kicsi falvak érdekében? Ahol nincs mód állami iskolát működtetni, az egyház támogatásával létesített elemi iskolák lennének/lehetnének azok, amelyek hézagpótló szerepet vállalhatnának. Az ú.n. népiskolák visszaállítása kántortanítói munkakörrel segítene abban, hogy kicsi helységeink ne maradjanak világító „fáklya” nélkül. (Lásd erről bővebben.Vetési László: Szórványstratégia – Nemzetstratégia. In: Magyar Kisebbség6. 3—21.)
6. Tartalmi vonatkozások
A romániai magyar oktatás tartalmi kérdéseit az 1/2011-es törvény módosított formájának a 46. cikkelye, illetve azok alkalmazását az 5671/2012-es metodológia szabályozza. (Lásd erről még az 1-es alfejezetet).
Fentebb már szóltunk ezekről a jogokról, de nem érdektelen kissé részletezni ezeket a kérdéseket. (Lásd erről még írásom második alpontját.). Eszerint a tanítás nyelve minden tantárgy esetében a magyar, kivéve a román nyelv és irodalmat. Ez az 1/2011-es törvény egyik legnagyobb vívmánya, mert az 1924-es tanügyi törvény óta pl. Románia történelmét és földrajzát a kisebbségi tannyelvű iskolákban is románul tanították. A szakoktatásban hosszabb-rövidebb ideig, a szaktantárgyakat szintén románul kellett oktatni.
Az anyanyelv, a magyar nyelv és irodalom tantárgyát, a magyar nemzeti kisebbség történelmét és hagyományait, valamint az ének—zene tantárgyát a tanárok sajátos tantervek és tankönyvek alapján tervezik meg. Ezeknek a kidolgozása az évek során nagyon sok vitát, nyílt konfrontációt generált. A román párt vagy állami vezetők részéről olyan kérdések merültek föl, hogy miért tanítjuk Romániában a magyar irodalmat? Elég lenne a román költőket és írókat magyarul tanítani. Hogy még nem fordítottak le mindent? Annyi baj legyen, mondták, majd lefordítják. Addig tanulhatják azt, ami létezik magyarul, mert az is nagyon érdekes. Ezek, és az ezekhez hasonló „javaslatok” többször a „jóindulat” köntösét is magukra öltötték. Az ének—zene kapcsán fölvetették pl., hogy minek nehezítsük a gyermekek helyzetét azzal, hogy magyar ének—zenét is tanítunk nekik. Ezzel csak a tanóráik számát szaporítjuk. Hiszen ők amúgy is tanulják azt a szép, értékes, nevelő jellegű és ráadásul hazai román zenét.
A szaktantárgyaknak az állam nyelvén történő tanítása meg éppen ideológiai ruhában jelent meg. Romániában egy közös nyelvlétezik, állították, a munka nyelve. Tanuljon ezen a nyelven minden romániai gyermek. Ebben implicite az is benne foglaltatott, hogy a kisebbségi gyermek ne tanuljon anyanyelven.
Végül néhány megjegyzés a román nyelv és irodalom tanításáról. Köztudott, hogy az ország azon tájegységeiben, ahol a magyarság nagyobb számban és összefüggő közösségben él, románul a magyar gyerek nem nagyon hall. Nagy általánosságban az iskolában tanul/tanulhat meg ezen a nyelven kommunikálni. Egyszerűen azért, mert máshol nincs lehetősége arra, hogy ezt a nyelvet használja. Az iskolában pedig a román gyerekek anyanyevi tantervei és tankönyvei alapján próbálják tanítani őt. Arról, hogy ez a nyelvtanítás szempontjából mennyire hátrányos, gondolom nem szükséges hosszan értekeznem. Azt azért megemlítem, hogy a Nyelvek Közös Európai Keretrendszere is egy nyelv elsajátítását az alapfokú nyelvismeretek oktatásával indítja, nem pedig az anyanyelv ismeretére építő tantervvel. Fölmerül a kérdés, hogy miért kell ezt újra meg újra fölvetnünk? Azért, mert bár az 1/2011-es törvény előírja azt, hogy a román nyelvet a magyar iskolákban sajátos tantervek alapján kell tanítani, ez a mai napig nem így történik. Véletlenül vagy szándékosan?
De nézzük, hogyan alakult az utóbbi három—négy évtizedben a román nyelv és irodalom tanítása? Azért, hogy ne felejtődjék el, megemlítem, hogy volt olyan időszak (1970—1982), amikor a sajátos román nyelv és irodalom tanterveit az I—VIII. osztály számára intézményesen készítették el, és sajátos tantervek és tankönyvek alapján oktatták. Félreértés ne essék, távol áll tőlem, hogy a régi időket dicsőítsem, de az sem válik hasznára senkinek, ha a fürdővízzel a gyermeket is kiönti. Abban az időben olyan országos intézet is működött, amelyben tanterveket írtak a romániai iskolák számára. Ennek az intézetnek volt egy olyan fiókintézete, amely a sajátos magyar tantárgyak tanításának kidolgozását kapta feladatul (magyar, ének—zene és román). Olyan szaktekintélyek dolgoztak ebben az intézetben, mint Kuszálik Piroska, Balla Sára, Péterfy Emília vagy Tibád Levente. Sajnálattal jegyezzük meg, hogy ez akkor lehetséges volt, ma nem az. Ma csak egy ú.n. Országos Neveléstudományi Intézet létezik, amely elsősorban nem tantervkészítéssel foglalkozik. De ha ezt tenné, számunkra akkor sem lenne sok haszna, mert bár a Tanügyi Törvény előírja, hogy legyen ennek az intézetnek kisebbségi részlege is, öt vagy inkább már hat év alatt nem sikerült ezt megvalósítani.
A sajnálatos kitérő után nézzük, miként alakult a nemzeti kisebbségek, de mondhatunk nyugodtan magyart, mert a többi kisebbséget ez a kérdés nem foglalkoztatja. Különben is a számon tartott romániai kisebbségek nyelvén tanulók 87%-a magyar. A nyolcvanas évek elején a diktatúra kiiktatta az oktatásból a sajátos tanterveket és tankönyveket. Az 1989-es hatalomváltás után kilenc évig tartott, mire a többség hajlandó volt megérteni, hogy legalább az elemi osztályok számára szükség van a sajátos román tantervekre és tankönyvekre. Az V—VIII. osztályok számára a 84/1995-ös törvény javított és újra kiadott változata valami „fából vaskarikát” írt elő. Nevezetesen azt, hogy a kisebbségek számára egységes román tantervek lesznek érvényben, de sajátos tankönyvek. Jóindulattal talán annyit lehet ebből érteni, hogy a tankönyv szerzői „könnyíthetnek” az egységes tantervek által előírt követelményrendszeren. Igen ám, de mi lesz a nyolcadikos záróvizsgával? Annak a tételeit nem a sajátos tankönyvek, hanem az egységes tantervek alapján állítják össze. Ezért csak kevés számú iskola igényelte ezeket a „sajátos” tankönyveket.
Az 1/2011-es törvény végre előírta, hogy a magyar iskolák számára a román nyelvet és irodalmat minden oktatási fokon sajátos tantervek és tankönyvek alapján kell oktatni.
Mi történt azóta? 2012-ben jelentős többletmunka árán egy munkacsoport elkészítette azokat a sajátos román tanterveket, amelyeket a törvény előír. A hivatalos elképzelés az volt, hogy az újonnan elkészített tantervek a 2012—2013-as tanévben a kezdő osztályokban (első, ötödik és kilencedik) hatályba lépnek, és a követelmény rendszerük alapján sajátos tankönyvek jelennek meg. Vagyis négy év alatt lehetővé válik a sajátos tantervek hatályba lépése. Erre jött a miniszteri döntés: az nem lehet, hogy a magyar iskolákban új tantervek, a román iskolában pedig a régiek alapján tanítsanak. (Pedig szerintünk az egyiknek a másikhoz semmi köze.). Az első osztályban elég bevezetni az új tanterveket és tankönyveket, szólt a megmásíthatatlan „verdiktum”. Ezzel ma ott tartunk, mint 1999-ben. Az elemi osztályokban sajátos tantervek alapján tanítanak. A minisztériumi terv szerint 2017—2018-ban a magyar ötödik osztályokba is bevezetik a sajátos tanterveket. Így, ha figyelembe vesszük a kimenő jelleget, a 2020—2021-es tanévben „már” a nyolcadikosok is a 2012-ben elkészített sajátos tantervek alapján, és az időközben vélhetően megjelenő sajátos tankönyvekből tanulnak majd. Ha mindez így marad, márpedig a helyzet javulására nem látok esélyt, 2024—2025-re már a középiskolákban is a sajátos tantervek lesznek érvényben. Másként fogalmazok: az új tantervek bevezetésére a minisztériumnak 13 évre van szüksége. Négy év helyett 13 év a törvényes előírások alkalmazására. Gondolom, nem túlzás, ha erről csak annyit mondok, hogy a kialakult helyzet egy Eugène Ionesco abszurd drámában is helyt tudna állani. Magyarán: a román állam egyfelől nehezményezi, hogy a magyar gyerekek nem beszélik jól a románt, emiatt aztán a vizsgákon gyenge eredményeket érnek el. Másfelől majdnem semmit nem tesz annak érdekében, hogy ez meg ne történjék. Sőt, ahol lehet, jeles vezetőin keresztül, akadályokat gördít az eredményes tanítás—tanulás útjába.
7. Zárszó helyett
Írásom problematikája és következtetései szerint optimisták semmiképp sem lehetünk. Jelenleg az erdélyi magyar oktatás egészéről, ha szomorúan, de nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy szórványosodik. Persze árnyalhatunk is. A tömbmagyarság városon még állja a sarat, de vidéken sokhelyütt már ezt sem mondhatjuk el. Sok mindenben nem reménykedhetünk. Talán abban, hogy az a 20% magyar tanuló, aki nem jár magyar iskolába, talál magának valamiféle motivációt és az anyanyelvű oktatás felé orientálódik. Ehhez viszont a magyar oktatásszínvonalának kellene javulnia. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége sokat tesz a pedagógusok továbbképzésében. Nyugtázzuk ezt a tényt, de a jobb minőség elérése érdekében a többi hazai szakintézménynek is másféle árut kellene az oktatás asztalára tennie.
Maradjunk annyiban, hogy talán a fokozott odafigyelés, az okos intézkedések mégis adnak/adhatnak némi reményt.
Murvai László / maszol.ro

Díjátadó ünnepség a Teleki Oktatási Központban
Példaértékű életpályák, sikeres diákok
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Ezüstgyopár díjával tüntettek ki negyven hazai és egy határon túli pedagógust október 14-én, szombaton a szovátai Teleki Oktatási Központban. A szövetség kétévente megtartott kimagasló eseményén a Mákvirág gyémánt-, arany-, ezüst- és bronzfokozatával jutalmazzák a legjobb eredményt elért középiskolás diákokat, illetve Kós Károly-díjjal ismerték el a magyar nyelv és irodalomból, anyanyelvápolásból, valamint Bolyai Farkas-díjjal a matematikából kiemelkedő teljesítményt nyújtó tanulókat.
„Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad… Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.” Weöres Sándor gondolataival köszöntötte a jelenlevőket házigazdaként Szolláth Hunor, a Teleki Oktatási Központ vezetője.
„Emberekkel foglalkozni, a nyelvükhöz és kultúrájukhoz való kötődésüket megalapozni, az előző generációk által felhalmozott ismereteket átadni nem könnyű, de az egyik legszebb misszió.” Éppen ezért büszkeséggel tölti el pedagógustársai példaértékű életpályája, akik a tárgyi, szaktantárgyi ismeretek átadása mellett értékeink megismertetésére, a közösségi életre, az összefogásra és az összetartozásra sarkallták tanítványaikat – mondta Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke.
Oktatási módszertanuk alapját a szeretettel szeretetre nevelés, a tudás átadása, a tudásvágy felébresztése képezte, miközben saját életük példájával neveltek. A kitüntetett pedagógusok utat mutatnak értékkereső társadalmunkban azoknak, akik a nemeset keresik és akarják képviselni. A díj értékét növeli, hogy a kitüntetetteket pedagógustársaik javasolják és méltatják. Az Ezüstgyopár díj nem jár pénzjutalommal, erkölcsi elismerést jelent – folytatta az elnök, aki köszönetet mondott a kitüntetettek értékteremtő munkájáért, a jelölők figyelmességéért, az értékelők munkájáért, amelynek köszönhetően ismertté vált a díjazottak tevékenysége, amit a pedagógusok szövetsége egy szép, elegáns kiadványban jelentetett meg.
Majd a diákokhoz szólt, akiknek kiemelkedő teljesítményét a szövetség évente jutalomban részesíti az előző tanévben elért munkájukért. „A tehetség olyan érték és erőforrás, amely nem hasznosul önmagától, meg kell teremteni a támogató környezetet, amelyben kibontakozhat, növekedhet és gyümölcsözhet. Mert a tehetség nemcsak ajándék, hanem felelősség is diákoknak, szülőknek, pedagógusoknak egyaránt. Akkor van jövőnk itthon, kisebbségben különösen, ha lesznek olyan fiatalok, akik kiemelkednek tehetségükkel, alkalmasak arra, hogy példát mutassanak, és közösségünk vezető egyéniségeivé formálódjanak, ami mindannyiunk felelőssége, sőt kötelessége” – gratulált a diákoknak, és köszönetet mondott felkészítő tanáraiknak, szüleiknek.
Kovács Irénke államtitkár Apáczai Csere János pedagógusi hitvallását idézve gratulált a pedagógusoknak, akik ellentmondásokkal teli világunkban példaértékű pályát futottak be, és töretlenül küzdöttek-küzdenek a minőségi oktatásért, a magyar nyelvű oktatásban érintettek érdekeinek védelméért. Beszédét, amelyben az RMPSZ és a kisebbségi oktatásért felelős államtitkári kabinet közötti együttműködés, folyamatos kapcsolattartás fontosságát emelte ki, Gál Kriszta kommunikációs tanácsadó tolmácsolta.
Mielőtt a hazai pedagógusok díjazására sor került volna, az RMPSZ első alkalommal ismerte el különdíjjal egy olyan pedagógus munkáját, aki a határokon túlról sokat tett az erdélyi oktatásügy felkarolásáért. Dr. Sipos Mihály, az egri Neumann János Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium elismert igazgatójának munkásságát Lászlófy Pál, az RMPSZ örökös tiszteletbeli elnöke méltatta, kiemelve példaértékű erdélyi kötődését. A rendszerváltást követően testvériskolai kapcsolatot kezdeményezett a csíkszeredai Márton Áron Főgimnáziummal, újabban pedig a magyardécsei szórványkollégium létrehozásában és fenntartásában nyújt értékes segítséget.
Az Ezüstgyopár díjjal jutalmazott pedagógusok méltatásából Sarkadi Zoltán színművész olvasott fel részleteket, majd Siklódi-Burus Botond, a szövetség elnöke és Halász Ferenc, valamint Kiss Imre országos alelnökök adták át az elismerést. Megható volt hallgatni az Erdély különböző vidékeiről érkezett pedagógusok rendkívül gazdag munkásságát, akik Oklándtól Aradig, Bukaresttől Szilágynagyfaluig hasonló lelkesedéssel, fáradhatatlanul, sokszor erejükön felül gyakorolták a választott és szeretett hivatást. A jutalmazottak között sok volt a zene-, matematika-, anyanyelv-, sporttanár-, tanító- akik félreeső szórványfalvakban, vidéken vagy nagyvárosi környezetben tettek sokkal többet a kötelező órák megtartásánál, és vívták ki az elismerést. Megyénkből nyolcan részesültek az elismerésben: Dénes Mária Magdolna, Kovács Ibolya-Katalin, dr. Orosz-Pál József, Szabó Levente, Wellmann Richárd, Böjte Andor Vilmos, Reichemberger Ildikó, Zoltán Ildikó. Tevékenységüket részletesen ismertetni fogjuk.
A Kós Károly-díjban részesülő diákok eredményeit dr. Péter Sándor, a szövetség Kovászna megyei elnöke értékelte, majd a magyar nyelv és irodalom, valamint az anyanyelvápolás terén országos vagy nemzetközi rangú vetélkedőkön a legjobban teljesítő négy diáknak adták át az elismerést.
A Bolyaiak szellemisége ihlette Bolyai Farkas-díjra beérkezett pályázatok eredményét Dávid Géza, a program gondozója értékelte, majd a matematika terén kitűnő diákok vehették át a jutalmat.
A Mákvirág pályázatokat Lászlófy Pál értékelte. A díjra kiváló tanulmányi eredményt elért, a tantárgy-, kulturális és sportvetélkedőkön díjazott példás magatartású 9-12. osztályos tanulók pályázhattak, akiknek a szövetség örökös tiszteletbeli elnöke nyújtotta át a jutalmat. A díjazottak között szinte minden erdélyi középiskolának volt képviselője, akik számára az RMPSZ szovátai jutalomtáborozást biztosított, amelyről egy kisfilm is készült. Megyénkből négy diák kapott Mákvirág díjat, valamennyien a Bolyai Farkas Elméleti Líceum tanulói. Derzsi Dániel a bronzfokozatot, Ferencz Dániel és Puskás Dávid az ezüst- és a már egyetemi hallgató Szabó Ágnes-Kriszta, aki négy éven volt megyénk legeredményesebb diákja, a gyémántfokozatot érdemelte ki.
A kitüntetettek nevében dr. Orosz Pál-József mondott köszönetet az elismerésért, és tette szóvá a romániai zeneoktatás hiányosságait.
A díjkiosztó ünnepséget a szovátai pedagógusok Fülöp Judit vezette Intermezzo kamarakórusa és az Orosz Pál-József által alapított és vezényelt székelyudvarhelyi Camerata kórus nyitotta meg, végül a kitüntetett diákok közös műsora zárta. Bodolai Gyöngyi / Népújság (Marosvásárhely)

KISEBBSÉGBEN: Magyar tankönyvek nélkül?
Meredek indítás: de – sajnos - a tények engem igazolnak. Miről van szó? A Tanügyminisztérium honlapja (www.edu.ro) „nyilvános konzultációra” hív a PROIECT METODOLOGIA de evaluare a calității proiectelor de manuale școlare pentru învăţământul preuniversitar – 2017–2023 (szabad fordításban: Tervezet a közoktatás számára írt tankönyv kéziratok értékelésére – 2017–2023).
Miért fontos az ilyen és ilyenszerű anyagokkal foglalkozni? Mert akkor még megelőzhetjük a tűzoltást. Mért én, akárcsak Kelemen Hunor elnök úr (a legutóbbi RMDSZ Kongresszus előtt egy Szilágy megyei megbeszélés alkalmával mondotta), ha iskoláinkról van szó, nem szívesen foglalkozom tűzoltással. Márpedig nagyon úgy néz ki, hogy ebből a tervezetből, ha a közzé tett formában válik belőle törvényes előírás,Tűz keletkezhet. De: térjünk a tárgyra.
Amikor az ember egy új tervezetet olvas, igyekszik megkeresni annak pozitív és negatív vonzatait. Sajnos, a fent említett Metodológia Tervezet (a továbbiakban Tervezet) egyedüli pozitívumát abban látom, hogy közvitára bocsátották. Mert így még meg lehet annak az esélye, hogy a hibáit kigyomlálhassák. A negatív vonatkozásokat az alábbiakban részletezem.
I. Országos vonatkozások
Általános, az egész romániai közoktatást érintő észrevétellel/észrevételekkel kezdem. A szabályzó egyik elgondolkodtató, új meghatározója a „manualul de bază” (alaptankönyv) fogalom bevezetése (lásd a 3/2/a cikkelyt). Mit jelent ez a „terminusz technikusz”? A Tervezet szerint azt, hogy a szakbizottságok által elfogadott tankönyvek kéziratait (matematika, földrajz, fizika stb.) a minisztérium tankönyvekkel foglalkozó részlege közzéteszi. Ezekből a kéziratokból az iskolák kiválasztják a nekik leginkább tetszetős változatot. Ebből a kéziratból lesz az (szabad fordításban) „alaptankönyv”. Az emígy szentesített kéziratokat átadják a Didaktikai és Pedagógiai Kiadónak. A tankönyveket ez a kiadó jelenteti majd meg. Minden ilyen „alap tankönyvet” államilag finanszíroznak, és a tanulók ingyen kapják meg azokat. Eléggé bonyolult, új mechanizmus. Az én olvasatomban pedig elsősorban a romániai alternatív tankönyvek kiiktatását jelernti. A Didaktikai és Pedagógiai Kiadónak pedig a piacon monopol helyzetet teremt. Mindezt – a Tervezet készítői szerint – az 1/2011-es tanügyi törvény kiegészített és módosított előírásainak megfelelően. Nézzük, ebben az összefüggésben, mit ír a törvény? A 69-es cikkely alpontjai csak arról beszélnek, hogy a tankönyveket a minisztérium által jóváhagyott tantervek alapján dolgozzák ki. És arról, hogy a kötelező oktatásban a tankönyvek ingyenesek. A tankönyvek kiadásával kapcsolatos kitételt én az 1/2011-es törvényben nem találtam. Lehet, hogy a minisztérium jogászai igen, de tekintsünk el ettől a vonatkozástól, mert könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy ennek a Tervezetnek nincs is jogi alapja. Arra, hogy a törvény mit ír elő a nemzeti kisebbségi oktatással kapcsolatosan, még visszatérünk. A Tervezet „érdekesen ködösíti” az alternatív tankönyvekről való lemondást. Nézzük, hogyan? A Didaktikai és Pedagógiai Kiadónak ajándékozott állami finanszírozású tankönyvek újra születésével valójában ez a kiadó, akárcsak 1989 előtt, ismét monopol helyzetbe kerül. Igen ám, de a minisztérium, vagyis végső soron a Kormány szabályzója, a Tervezet, ezt (látszólag) „megoldja”. Szerinte a majdani miniszteri rendelettel jóváhagyott tankönyveket, amelyek nem tartoznak az alaptankönyvek sorába, a tanulók alternatív tankönyvekként használhatják. Abban az esetben, és itt tessék jól figyelni, ha megveszik azokat. Hát nem zseniális? Mint törvényi furfang. De, mint a mindennapok gyakorlata? Hányan fognak pénzt (és nem is keveset) szánni arra, amit egyébképp ingyen megkapnak?
Az általános vonatkozások visszásságainak sorolását még sokáig folytathatnám, de nem teszem, mert igen-igen szakmai részletekbe mennék bele. Egy-két vonatkozás mellett azonban nehezen tudok elmenni. A kéziratokat értékelő szakbizottságok összeállítására például annyi szűrőt alkalmaznak, hogy az már túlzás. Miért? Azt csak a Tervezet „szerzői” tudnák megmondani... Tudjuk, hogy a tankönyveket a tantervek követelmény rendszere alapján írják. Arról viszont mégsem ejtenek szól, hogy akik a tanterveket kidolgozó bizottságok tagjai, azok abban az esetben, ha tankönyvpályázatot készítenek (és a Tervezet értelmében erre van lehetőségük), a verseny során előnyösebb helyzetben lesznek, mint azok, akik csak a versenycsomag megvásárlásakor jutnak a tantervekhez. Másik: az új Tervezet szerint (lásd a 14-es cikkelyt), a tankönyvek kéziratait elbíráló bizottság végzésén túl, a kéziratokat még egy szuper bizottság is jóvá fogja hagyni, amely a Román Tudományos Akadémia, a Neveléstudományi Intézet és a Tanügyminisztérium szakembereiből „verbuválódik”. Hogy miként, arról a Tervezet nem közöl részleteket, pedig erre igen kíváncsiak lettünk volna. Mit tud/tudhat egy ilyen „bizottság” megállapítani, ami túlmutat a szakemberek véleményén? Nem sokat. De a „szerzők”„fölfedeztek” egy eddig még nem létező formát, és ha baj találna lenni, azt villámhárítónak kitűnően föl lehet használni.
II. A magyar iskolák vonatkozásai
Ezek után azt szeretném górcső alá venni, hogy miként rendelkezik a Tervezet a kisebbségi, esetünkben a magyar nyelvű oktatásnak szánt tankönyvekről? Ezek a vonatkozások engem/minket, érthetően, még jobban érdekelnek, mint az országos léptékűek.
Vegyük sorra azokat a fontosabb cikkelyeket, amelyek a mi oktatásunk tankönyveinek elbirálását tartalmazzák. Először a 3/2/a cikkelyben esik erről szó. A bíráló bizottságokban „megkülönböztetett helyeket” („locuri distincte”) biztosítanak a kisebbségek számára. Vagyis nem feledkeznek meg a kisebbségi oktatásról sem, ami pozitívum is lehetne... De hogyan? Kisebbségi bíráló Bizottságok helyett Helyekről beszélnek. Mert, ugye, a bíráló bizottsághoz benyújtanak egy kéziratot. Mondjuk a török, a lengyel vagy a magyar matematika tankönyvét. Az, természetesen, törökül, lengyelül vagy magyarul íródott. Kérdezem, mit kezd ezzel a román bizottság? Valószínüleg odaadja az illetékes kisebbségi tagnak. De amellé az egy ember mellé még társak kellenének, mert több szem többet lát. Ezt a megkülönböztetett helyek biztosítása nem oldja meg. Ezért mondom, hogy minden kisebbségi tannyelvű pályázat elbirálására nem külön hely, hanem külön bizottság szükségeltetnék.
A Tervezet összeállítói érezték/érezhették, hogy a kisebbségi evaluáló esetében nincs minden rendben. Ezért a 8/2-es cikkelyben visszatértek a kisebbségi szakértő szerepére és a fentieket azzal egészítették ki, hogy a fönntartott helyekre kijelölt személyeknek jól kell ismerniök az illető oktatás szaknyelvét, annak sajátos terminológiáját. Hogy ez a kiegészítés mit ad hozzá a fentiekhez, azt döntse el a kedves olvasó.
A Tervezet 15. cikkelye a tankönyv kéziratok fordtásának elbírálásával foglalkozik. Minden tankönyv fordításának értékelésére két szakembert szán, akik a fordítás minőségét hivatottak ellenőrizni. (Vagyis az eredeti tankönyv kéziratok esetében egy, a forításokéban két személy.) Döntésük, a Tervezet szerint, végleges lesz.
A Tervezet 16. cikkelye az úgynevezett sajátos kisebbségi tankönyv kéziratok evaluálásával foglalkozik. Ahhoz, hogy ezt a cikkelyt megértsük, igen kemény szellemi erőfeszítés szükséges. Gyürkőzzünk neki. Először nézzük az érvényben lévő törvénykezést. Az 1/2011-es tanügyi törvény kiegészített és módosított változatának a 45/13-as cikkelye előírja, hogy a minisztérium tankönyveket biztosít a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató iskolák számára. Ezek lehetnek „eredeti” tankönyvek”, amelyeket az illető kisebbség nyelvén írtak. Ezeket neveztem én sajátos tankönyveknek. Lehetnek fordítások román nyelvből. Végül lehetnek import könyvek, abban az esetben, ha bizonyos címek nem jelentek meg Romániában a kis példányszám miatt. Az 5671/2012-es miniszteri rendelettel jóváhagyott Metodológia 6. és 7. cikkelyei előírják, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvén tanuló diákok számára az ú.n. sajátos tantárgyak a kisebbség anyanyelve és irodalma, a történelmi hagyományok tantárgya, a zenei nevelés, valamint a román nyelv és irodalom tanítása. A metodológia arról is rendelkezik, hogy a sajátos tantárgyakat sajátos tantervek és tankönyvek mentén szervezik. A nemzeti kisebbségek vallás tanítási tankönyvei szintén anyanyelven készülnek. Az új Tervezet 16. cikkelye mindezekkel szemben azt írja elő, hogy a sajátos tankönyvek: a történelmi hagyományok tanításának, a zenei műveltség tanításának és a sajátos vallás tanításának tankönyvei. Vagyis az anyanyelv tanításának tankönyveire és a sajátos román nyelv és irodalom tanítására nem ír ki pályázási lehetőséget. Magyarán, a Tervezet megszövegezői szerint, egy kétharmados törvény előírásait egy majdani miniszteri rendelettel elfogadott Metodológia megváltoztatja/megváltoztathatja. Ha mindez így marad, le kell mondanunk az anyanyelv tankönyveiről és a sajátos román tankönyvekről? És akkor még nem beszéltünk a 16-os cikkely 2-es alpontjáról, amely azt írja elő, hogy a sajátos, a kisebbségek nyelvén írott tankönyveket le kell fordítani románra. Nem kivonatosan. Szóról szóra. Erre még a kommunista diktatúra idején sem volt példa. Megjegyzem, hogy törvényes előírás erre nem létezik. Csupán egy volt miniszter 2010-ben elhangzott szóbeli utasításához ragaszkodik mindmáig a Tervezet. Ezzel azt veszélyezteti, hogy néhány év elteltével nem lesznek magyar nyelvű könyvei a diákjainknak. Vagy ha a minisztérium ehhez az aberrációhoz tartja magát, elvárható lenne, hogy biztosítson megfelelő törvénykezési, anyagi és metodológiai feltételeket a fordítások időben történő tető alá hozásához. A törvény arra is jó lenne, hogy a határainkon túl is lássák, miként packázik velünk a Hivatal.
Végül egy fölvetést még engedjen meg az olvasó. Legszívesebben lemondanék róla, de nem tehetem. Kérdezem, hogyan bocsáthatta közvitára a Tervezetet ebben a formájában a „szakminisztérium”? A miniszter. Az országos tankönyvkiadással kapcsolatos „botlások” fölött még szemet húnynék, de nem tehetem, mert azok minket is nehéz helyzetbe hoznak. Ami a Tervezet kisebbségi vonatkozásainak a kidolgozását illeti, erre a Kisebbségi Államtitkárság (lenne) hivatott. Azt még el tudom képzelni, hogy egy frissen fölvett hivatalnok jóhiszeműen törvénybe ütköző cikkelyeket „alkot” vagy, hogy nem veszi észre az ilyen cikkelyeket, de a kisebbségi államtitkár? Két változatra tippelek: vagy látta a tervezetet és nem tudott intézkedni, vagy meg sem mutatták neki. Akkor pedig miért van?
Összegezve. A Tervezet előírásainak a közvitára bocsátott formájában több durva szakmai, törvénykezési hiba található. Magától értetődik, hogy ezeket, ha erre lesz politikai akarat, ki kell javítani. Erre való a közvita. Az a miniszteri rendelet, amellyel a majdani Metodológiát elfogadják, nem tartalmazhat szakmai egyenetlenségeket. Nem véthet az érvényben lévő törvénykezés ellen. Reméljük a legjobbakat. Murvai László / maszol.ro

Sok minden érdekli a tanulókat a hivatalos tananyagon kívül
Nagyenyeden tartották a TUDEK országos szakaszát
Három napon át betöltötték a nagyenyedi Bethlen-kollégiumot azok az „okos diákok,” akik diáktudományos munkákban jeleskedtek. A szervező iskola kitűnő vendégfogadónak bizonyult, és igen jó körülményeket biztosított a részvevőknek. A tanulók felkészítő tanáraikkal Erdély legkülönbözőbb részeiből érkeztek. A 2017-es TUDEK (Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciája) lehetőséget kínált számukra, hogy tanórán kívül született ötleteiket, munkáikat, egyben tehetségüket, szorgalmukat bemutassák hasonló érdeklődésű társaik és tanáraik előtt.
A konferencia nem kimondottan verseny jellegű, hiszen innen mindenki nyertesként távozott. A rendezvény benne van az iskolai és iskolán kívüli nevelő tevékenységek országos kalendáriumában, tehát hivatalos és támogatott. A 2017-es TUDEK előzetesen 138 diákot és felkészítő tanáraikat szólította meg. Jeles vendégek segítettek a szakszerű lebonyolításban. Soós Anna, a kolozsvári BBTE rektor helyettese a bíráló bizottság elnöki tisztjét is betöltötte. Köszöntötte az értekezletet: Kovács Zoltán, a tanügyminisztérium kisebbségi oktatási államtitkárságának képviselője, Dăncila Alexandru Fehér megyei főtanfelügyelő helyettes, Lőrincz Helga Nagyenyed alpolgármestere, Pénzes Gábor a Kutató Diákok Országos Szövetsége ügyvezető elnöke, Nagy Timea Fehér megyei magyar tanfelügyelő, Kovács Irén Erzsébet oktatási államtitkár, Szőcs Ildikó kollégiumi igazgató
Az önképzés jelentőségét a következőképpen fogalmazták meg: „szabadidőben zajló, második, sokszor falak nélküli iskola, ahol nincs sulykolás, kényszer vagy izgalmas számonkérés, de annál több kíváncsiság, kezdeményezés és eredetiség. Itt könnyen megterem a jó közösségi élmény, az alkotás, a felfedezés öröme. Nő a diákok önbizalma, személyiségük autonóm módon fejlődik.” Ez a hosszú tapasztalatból adódó meggyőződés vezette azokat a diákokat, akik bemutatták munkáik eredményeit. A tartalmas programfüzet széles skálájú tematikát tükröz. Tíz szekcióban folytak a bemutatók és az értékelések, például irodalom, irodalomelmélet, nylevészet; történelem, művészet és vallástörténet; néprajz, társadalomtudományok; biológia (állattan, növénytan, embertan); földrajz, környezetvédelem; matematika, fizika, kémia. Összesen 89 dolgozat hangzott el. Minden bemutató teremben a kollégium házigazda tanára segítette a gördülékeny lebonyolítást. Az értékelő bizottság zömében kolozsvári egyetemi szakemberekből állt. Bakó Botond / Szabadság (Kolozsvár)