Kortárs művészeti múzeum nyílt Csíkszeredában, a KO.KE.M. /Kortárs Képzőművészeti Múzeum rövidítése/. Berszán Zsolt, a Nyitott Műhely Egyesület képzőművésze a jelenleg parányinak ható, egy kiállítótermet, raktárt és egy kis irodát magába foglaló Kossuth utcai múzeumról elmondta: „Ez most inkább szellemi tőke, mint helyhez kötött intézmény”. „A KO.KE.M megnyílt, de lehet, csupán három év múlva jutunk oda, hogy a múzeum is kezd kialakulni” – fejtette ki Berszán. /Bálint B. Eszter: Inkább szellemi tőke. = Krónika (Kolozsvár), aug. 8./

Csoportos kortárs képzőművészeti kiállítás nyílik a napokban Bukarestben. Az Autopszia című tárlaton a csíkszeredai Nyitott Műhely alkotói csoport három tagja, Berszán Zsolt, Jánosi Antal és Kelemen Örs Csongor mutatja be munkáit. /A Nyitott Műhely kiállítása Bukarestben. = Krónika (Kolozsvár), júl. 25./

Festészeti kiállításokkal és installációkkal, filmvetítésekkel várja a közönséget a Csíkszeredában 2005-ben alapított KO. KE. M /Kortárs Képzőművészeti Múzeum és Galéria/. Áprilistól havonta szerveznek tárlatokat, amelyekre ismert kortárs alkotók hozzák el munkáikat, a KO. KE. M így a mai képzőművészeti törekvések egyik fontos gócpontjának tekinthető. Szintén havonta – szimpózium keretében – rövidfilmeket, performanszokat mutatnak be. A KO. KE. M kiadásában jelenik meg a Nyitott Műhely című kortárs művészeti szaklap is, amelynek eddig tizenhat száma jelent meg. Az év elejétől minden szerdán kortárs filmeket mutatnak be. A KO. KE. M a csíkszeredai önkormányzat támogatásával működik, idén a Szülőföld Alap is hozzájárult a technikai eszközeik bővítéséhez. /Székely Zita: Kortárs szellemiség. = Krónika (Kolozsvár), okt. 5./

Az ötéves bérleti szerződés lejártával kérdésessé vált, folytathatja-e működését a csíkszeredai KO. KE. M – Kortárs Művészeti Múzeum és Galéria a helyi önkormányzat tulajdonában levő Kossuth utcai ingatlanban. A legutóbbi tanácsülésen napirendre tűzték a kérdést, döntés azonban nem született. A Nyitott Műhely Egyesület keretében, Berszán Zsolt és Jánosi Antal vezetésével működő KO. KE. M számára a városi tanács évek óta ingyen biztosít helyiséget kiállítások, filmvetítések szervezésére. A szerződés esetleges felbontását részben az indokolja, hogy a központi fekvésű helyiséget gazdasági szempontból jobban hasznosíthatná az önkormányzat, hiszen az évi bérleti díj akár a 150 ezer lejes összeget is elérheti. Berszán Zsolt, a KO. KE. M egyik vezetője kifejtette, egy kortárs művészeti intézményt nem lehet gazdasági szempontok szerint megítélni. A tanácsülésen „esztétikai” jellegű észrevételek is elhangzottak. Benkő Sándor tanácsos szerint amellett, hogy a KO. KE. M vezetői nem méltányolják kellőképpen a városi tanács segítségét, sőt, „szemtelenül viselkednek”, még közbotrányt is keltettek egyik kiállításukkal. A tanácsos arra a 2004-es kiállításra utalt, amelyen egy meztelenül végzett performansz és több, szakrális konnotációkra alkalmat adó, sokak által indecensnek tartott kép botránkoztatta meg a látogatókat. „Csíkszereda katolikus város, konzervatívabb, és ehhez a KO. KE. M vezetőinek is alkalmazkodniuk kell” – jelentette ki Ráduly Róbert polgármester. /Székely Zita: Kifogásolt performansz. = Krónika (Kolozsvár), nov. 1./

A kortárs erdélyi magyar képzőművészetnek szentelt múzeum létrehozását javasolja Jakobovits Miklós, a Barabás Miklós Céh alelnöke, mely elképzelést a szakma és a politikum is támogatja. A Nagyváradon élő festőművész azért látja indokoltnak az intézmény létrehozását, mert véleménye szerint az erdélyi magyar képzőművészet nincs valós értékének megfelelően képviselve a múzeumok állandó kiállításain. Jakobovits Miklós elképzelése szerint az erdélyi magyar képzőművészeti múzeum gyűjteményének gerincét a két világháború közötti időszak legjelentősebb alkotóinak munkái képeznék – a nagybányai iskola, a székelyföldi festők és a kolozsvári iskola művészeinek munkái. A múzeumban természetesen a kommunizmus idején alkotó művészek és a rendszerváltás utáni időszak jelentős alakjainak munkái is helyet kapnának. A 90-es évek elejétől Jakobovits egy sor hazai és anyaországi politikai és közéleti személyiséget próbált megnyerni a tervnek. Beszélt a múzeumprojektről Tőkés László püspöknek, a fideszes Németh Zsoltnak, de kért segítséget az RMDSZ Művelődési és Egyházügyi Főosztályának a vezetőjétől, Szép Gyulától is. A Barabás Miklós Céhnek semmiféle anyagi háttere nincs, nem kapnak támogatást sem a magyar, sem pedig a román kormánytól. A művész szerint Kolozsvár lenne az ideális helyszín a múzeum létrehozására, de Nagyváradon is el tudja képzelni a múzeumot. Ujvárossy László nagyváradi grafikusművész, a Partiumi Keresztény Egyetem Művészeti Karának megbízott dékánja szerint is indokolt a kortárs erdélyi magyar képzőművészeti múzeum létrehozása. Vargha Mihály szobrász, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója maga is évek óta dédelget egy ilyen tervet. A Székely Nemzeti Múzeum 1990 óta teret biztosít kortárs erdélyi magyar képzőművészeknek is, de ez nem elég. Vargha Mihály szerint Sepsiszentgyörgy megfelelő helyszín volna egy ilyen intézmény számára. Csíkszeredában megvalósult már egy hasonló kezdeményezés, a 2005 és 2007 között létezett Kortárs Képzőművészeti Galéria és Múzeum (KO. KE. M). A Nyitott Műhely Egyesület működtette intézmény időszakos kiállításokat rendezett, de saját gyűjteménye is volt. Azért szűnt meg, mert az önkormányzat nem újította meg a helyiség bérleti szerződését. /Pengő Zoltán: Új erdélyi magyar képzőművészeti múzeum terve körvonalazódik . = Krónika (Kolozsvár), júl. 7./

Fütyürésszünk Petrit
Szótárlat
Szabad a szerelem 2011. január elseje után is. Azt viszont meg kell fontolni, ki mit ír róla. Nem sért-e közerkölcsöt, kisebbséget vagy többséget; a naturalizmussal, bizonyos testrészeink néven nevezésével jó lesz vigyázni.
Hasonlóképpen érdemes lesz megfontolni, szerelmünk ábrázolt tárgyát helyesen választottuk-e ki – ennek paramétereit kódex rögzíti majd. Ne bolygassuk továbbá a szerelem intézményesített kereteit! És bajban lesz, akinek a demokrácia, a kritikai gondolkodás, a rákérdezés a szívszerelme. Ilyesmikről most írjunk és olvassunk fel, amíg lehet, van még pár napunk.
Amíg lehet – volt a címe az estnek, amelyet a Beszélő folyóirat rendezett, és amelynek az egyik legbefogadóbb budapesti helyszín, a Nyitott Műhely adott otthont; az alcíme pedig: megemlékezés Petri György születésnapján az ünnepeltről és az eltűnőben lévő, féltett sajtószabadságról. Az Amíg lehet egyébként Petri egyik utolsó szerelmes verse – a szervezők címválasztása nem csak a szilveszter után lecsapó médiatörvényt fricskázza.
Amíg lehet, addig vitális a szerelem, írja Petri; azután már a vég hava jön, de még akkor is „együtt bár úttalan-útatlan / toporgunk-tipegünk a tébolyult hóviharban.” Van, amin nem fog ki a médiatörvény – például a szerelmen, mert azon talán e bizonyos hóvihar sem. Hasonlóképpen lehetetlen az irodalom, a szó szabadságigényét megzabolázni. Maradjunk a Petri-metaforánál: az irodalom beszél, amíg lehet, de a hóviharban sem fogja be a száját. És mért kéne befognia? Kinek van szüksége hebegő, rettegő napilapokra, tartalmatlan portálokra, bólogató kutyus folyóiratokra?
Jövőre a központi szabályozás az internetre is kiterjed. Kénytelenek leszünk eldugott tartalmak után kutatni. Ezt máris elkezdhetjük, keressük meg az ezen az estén elhangzott műveket. Elsőként Vallai Péter, akinek Petri második anyanyelve, mondta el az Ó, Oroszország című verset. Utána Németh Gábor hozott részletet Zsidó vagy? című kötetéből, majd fölolvasta Petri 1956 Karácsonyát. Kukorelly Endre két verset olvasott legutóbbi kötetéből: a Vojtina redivivust és az Errort.
Gerevich András a titokzatos Rosmer János Hátsó ülés című kötetéből választott a szerelem és a homoszexualitás megjelenítésében újszerű verseket. Forgách András 1111 szó című visszaemlékezésével gondolkodtatott el. Márton László mélyen ironikus részletet olvasott fel a Minerva búvóhelyéből, Petritől pedig A leghosszabb című verset. Darvasi László egy Szív Ernő-tárcával hozakodott elő (Enni vagy nem enni), aztán Takács Zsuzsa következett az Ajánlás című prózával és Petri Vörösmartyjával. Esterházy Péter visszaemlékezését (Az ember méltóságáról) Kardos Róbert olvasta föl.
Várady Szabolcs régi, de maróan aktuális versét mondta el (Egy kívülálló, ha volna ilyen), barátjától, Petritől pedig talán az egyik legfontosabbat – Hogy elérjek a napsütötte sávig címűt. Utána következett a frenetikus Az étkezés ártalmasságáról Parti Nagy Lajostól, és néhány pontos helyzetértékelő szó.
Szilágyi Ákos recitálta saját H mint Hazáját – feltétlen nézzenek utána, megtalálható a neten. A záró performance is látható a youtube-on: Závada Pál népi író a Csík Zenekar népdalfeldolgozásait vetítette a falra, fütyülte a dallamot, Petri-verseket énekelt e népi-posztmodern zenei háttérre. Kell a Petri-karaoke. Még csak sejtjük, mi történik. Visszaút az időben – 1984. Megint lesz szamizdat? Egy ilyen estre újra annyian jönnek, hogy a közönség fele az utcán áll. Demokratikusnak hazudott cenzúra – ilyenünk még nem volt. De van hozzá Petrink, a legfülledtebb diktatúrában is független. Nem tudjuk, hogy a groteszkül kegyetlen médiaszabályozásra mennyiben fütyülhetünk; de: fütyürésszünk Petrit. Szűcs Teri, Új Magyar Szó (Bukarest)