Okt. 15-étől sugároz az új rádió, a Radio GaGa. A marosvásárhelyi adó többségi tulajdonosa a miskolci Hangforrás Kft., a romániai résztulajdonos pedig a 10%-ot birtokló Frunda György RMDSZ-szenátor. /Tegnaptól sugároz a Radio GaGa. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 16./

Október 4-én nyílt meg Marosvásárhelyen a Művészeti Líceum diákjainak Õszi Tárlata. A művésznövendékek bemutatkozó kiállításainak közel nyolcvanéves hagyománya van a városban. Közel 260 szobor, festmény, grafika, textília, ruha és ruhaterv sorakozik a tárlaton. /Fiatal művészek. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 16./

"Wass Albert a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja. Hangadó szerepet töltött be a magyar szellemi emigráció életében, részt vett több lap (Ahogy Lehet, Új Magyar Út, Magyar Könyvbarátok) szerkesztésében. Létrehozta és működtette az Amerikai Magyar Szépműves Céhet. Ceausescu "diplomatái" sokat zaklatták, egy alkalommal floridai kertjében rálőttek az íróra. A kilencvenéves korában, 1998-ban elhunyt erdélyi magyar író emlékét ápoló alapítvány Wass Albert szellemi és politikai hagyatéka a Kárpát-medencében címmel hirdetett pályázatot. A pályázatot 1998-ban írta ki, amelyre több százan jelentkeztek. Munkáikat a floridai székhelyű gróf Czegei Wass Albert Alapítvány bírálta el. A nyertesek Budapesten, a Magyarok Házában vehették át a díjakat. /Átadták a Wass Albert Alapítvány díjait. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 16./"

A bécsi Bornemisza Társaság meghívására nyugati irodalmi útját Bécsben kezdte Sütő András, majd grazi találkozó után Frankfurtba utazott feleségével. A frankfurti könyvvásáron Sütő András meghívott szerzőként volt jelen a Csillag a máglyán című drámájának új német nyelvű kiadásával. Frankfurti vendégségét követően Münchenben vett részt irodalmi találkozón, majd okt. 16-án a párizsi Magyar Intézet meghívására érkezett a francia fővárosba. Személyesen még nem vendégeskedett az Intézetben, de művével már volt jelen, amikor 1992 márciusában a budapesti Nemzeti Színház az Advent a Hargitán stúdióváltozatát két este játszotta hatalmas sikerrel. Látogatásának ünnepi alkalma, hogy André Doms és Vígh Árpád fordításában, Ablonczy László kísérő tanulmányával franciául is megjelent a Csillag a máglyán. A könyv borítóján a Harag György rendezte nagy emlékű 1976-os kolozsvári előadás jelenete, a képen Lohinszky Loránd és Héjja Sándor. A párizsi irodalmi esten, okt. 21-én bevezetőt mond Fejtő Ferenc, akinek 90. születésnapját a közelmúltban ünnepelte a magyar és a francia szellemi élet. Az estet A. Szabó Magda vezeti, s videofelvételen a közönség részleteket láthat Sütő András műveiből. /Sütő András Párizsban. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 18./

Okt. 16-án Marosvásárhelyen közel százan vettek részt a Kultúrpalotában tartott tudományos ülésszakon. Az 1989-es decemberi forradalom tanúi elnevezésű rendezvényt a marosvásárhelyi December 21. Egyesület, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal és a Megyei Múzeum szervezte. A felszólalók aláhúzták: annak ellenére, hogy még nem létezik egy egységes, minden félremagyarázást kizáró kép a tíz évvel ezelőtti eseményekről, remélik, a közeljövőben győzedelmeskedik az igazság. /Az 1989 decemberi eseményekre emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 18./

"Kiss László már öt éve unitárius lelkész Lupényban. Erre a szórványvidékre a lelkészek nem igazán kívánkoznak. 1994-ben végezte a teológiát, ezután Lupényba helyezték. Az egyházközséghez tartozik Vulkány, Déva, Vajdahunyad és Hátszeg is, ahová mint beszolgáló lelkész jár el. Kevés fiatal van a bányavidéken, ugyanis a fiatalok az iskola elvégzése után már nem térnek haza. /Csíki Zita: "A gyülekezetet szeretném építeni úgy, hogy a szellemét se hanyagoljam el" = Népújság (Marosvásárhely), okt. 19./"

"Nagy sikerű koncerttel indított okt. 15-én a marosvásárhelyi Rádió GaGa a Sportcsarnokban, meghívottai voltak a Kiwi együttes, Benkő László, Vikidál Gyula és Tolcsvay László, akik a kb. 4.000 ember előtt léptek fel. /A Rádió GaGa nyitóbulija. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 18./ A Népújság munkatársa elmondta, hogy őt a Radio GaGa gálaestjén kezdetén kidobta a Sportcsarnokból az önmagát nyíltnak valló rádióadó felbérelt testőre. Hiába mutatta sajtóigazolványát és érvényes belépőjegyét, kipenderítették az utcára. A történtekért Frunda György szenátor (társtulajdonos), valamint a rádióadó vezetői a felelősek. /(karácsonyi) [Karácsonyi Zsigmond]: Molesztálás a gálaesten. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 18./ Szakács Géza, a GaGa Rádió ügyvezető igazgatója magyarázgatta, mi is történt a rádió indulására szervezett ünnepségen. Sajnálja, hogy az újságíróknak, fotósoknak nem volt külön szektora. szerinte "költői túlzás" Karácsonyi Zsigmond beszámolója. /Szakács Géza ügyvezető igazgató: A replika jogán. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./"

Okt. 18-án Emil Constantinescu államfő elnöklésével ülésezett a Legfelsőbb Védelmi Tanács. Az ülésen elsősorban az állampolgárok ellen irányuló bűnözés jelenségét elemezték. A rendőrség november elsejétől speciális akcióprogramot léptet életbe, melynek célja a zsúfolt településeken és negyedekben ellenőrzés alatt tartani a bűnözést. Középtávú intézkedésként vettek tervbe az állampolgárok szabadsága és tulajdona ellen irányuló bűntettekért járó büntetések újratárgyalását, továbbá új jogszabályok kidolgozását a bűnözés elleni küzdelem hatékonyabbá tétele érdekében. A román-magyar vegyes zászlóalj operatívvá tételére nyújtott összegek elégtelenek, a Legfelsőbb Védelmi Tanács felkérte a kormányt, hogy keressen pénzforrásokat e célra. /A Legfelsőbb Védelmi Tanács a bűnözés megfékezéséről. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./

"Petru Lucinschi, a Moldovai Köztársaság elnöke kérte a román kormányt, hogy támogassa hazájának a Dnyeszter-melléken állomásozó orosz csapatok kivonására vonatkozó igényét az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) novemberben Isztambulban esedékes csúcstalálkozóján. Petru Lucinschi és Emil Constantinescu román elnök a múlt héten telefonon beszéltek, megvitatták a Chisinau /Kisinyov/ és Tiraspol közötti viszály rendezésének módozatait. A Moldovai Köztársaság területének 12 százalékát kitevő "Dnyeszter menti köztársaság" függetlenségre törekszik a 14. orosz hadsereg oltalmában, ami 1992-ben fegyveres kofliktushoz is vezetett. /A moldovai elnök a román kormány segítségét kéri. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./"

A csíkszeredai székhelyű Kriterion Alapítvány kuratóriuma okt. 8-i ülésén a kolozsvári Faragó József neves néprajzkutatónak, az erdélyi népi hagyományőrzés egyik kimagasló személyiségének ítélte az alapítvány évi díját, a Kriterion-koszorút. Az 1922-ben Brassóban született és 1945-ben egyetemi tanulmányait Kolozsváron befejező Faragó József már ugyanebben az évben doktorált és a Bolyai Tudományegyetemen, valamint annak Erdélyi Tudományos Intézetében kezdte pályafutását. 1948-tól alapító tagja, később főmunkatársa és vezetője a Bukaresti Folklór Intézet Kolozsvári Osztályának, amely ma Kolozsvári Folklór Archívum megnevezéssel a Román Akadémia Kolozsvári Fiókjának önálló tudományos intézete, és itt, nyugdíjba vonulása ellenére ma is tanácsadó professzorként tevékenykedik. 1990-1991-ben Faragó József volt az első romániai vendégprofesszor a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Folklór Tanszékén. Folklórgyűjtő útjai során Románia és főként Erdély több mint száz helységében gyűjtötte a magyar népköltészetet. A Kriza János Néprajzi Társaság bibliográfiája több mint 700 címet, köztük 70 kötetcímet tartalmaz Faragó Józseftől. Köteteinek egyik fő vonulata a népballada- gyűjtemények megjelentetése, a másik a kelet-európai, illetve a magyar-román folklórkapcsolatok kutatási eredményeinek a közzététele, a harmadik pedig az elődök népköltészeti gyűjteményeinek első vagy újrakiadása. /Kriterion-koszorú Faragó Józsefnek. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./

"Az 1956-os forradalom 43. évfordulója alkalmából Göncz Árpád köztársasági elnök Nagy Imre Emlékplaketteket adott át Budapesten, okt. 20-án, a Parlament Munkácsy-termében. A magyar köztársasági elnök, egyben a Nagy Imre Emlékplakett Kuratóriumának elnöke méltatásában szólt arról, hogy a kitüntetettek tevékenyen hozzájárultak 1956 valódi arcának megismertetéséhez. Emlékplakettben részesültek: Domahidy Miklós drámaíró, az emigrációban írt Könyörtelen évek című kötetéért, amelyben hitelesen mutatta be a forradalom történetét; Timothy Garton Ash brit történész és politológus, aki a rendszerváltásról írt tudományos és népszerű műveiben nagy figyelmet fordított a magyar forradalom problematikájára; Joachim Gauck, az egykori Német Demokratikus Köztársaság Állambiztonsági Minisztériumának iratait felügyelő szövetségi biztosa, akinek németországi tevékenysége és magyarországi személyes fellépései nagy segítséget nyújtottak a múlt feltárásához és a zárolt iratok megismeréséhez; Kabdebó Tamás író, történész, aki a Danubius-Danubia című regényében nagyszabású emléket állított a forradalomnak; Kahler Frigyes jogtörténész, aki Brusznyai Árpád életéről és haláláról írt könyvében méltó emléket állított a forradalom veszprémi mártírjának; Kapiller Imre főlevéltáros, aki a rendszerváltás óta feltárta a forradalom Zala megyei történetét, s e témában számos publikációt írt; Kiss Tamás jogász, az 1956-ban Szegeden működő Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szövetsége (MEFESZ) egyik alapítója, aki köztisztviselőként éveken át koordinálta és szervezte az 1956-os megemlékezéseket és nagy munkát végzett az 1956-os emlékművek, különösen a Kossuth Lajos téren felállított emlékláng elhelyezése érdekében; Lipták Béla, az 1956-ban Szegeden létrejött MEFESZ egyik alapítója, aki amerikai emigrációjának éveiben lankadatlanul küzdött a magyar forradalom becsületének helyreállításáért, és következetesen támogatta a magyar ellenzék ez irányú hazai tevékenységét; Lossonczy Tamás festőművész, aki 1956-nak szentelt grafikai műveivel még a Kádár-rendszerben hozzájárult a forradalom szellemének ébrentartásához; Nádas Péter író, az Emlékiratok könyve című regényéért, amelyben hitelesen mutatta be a forradalom történetét, s a hazai irodalomban először nevezte forradalomnak az 1956-ban történteket; Rácz Sándor, a Nagy-budapesti Munkástanács egykori elnöke azért a tevékenységéért, amellyel a 1970-1980-as években következetesen küzdött a forradalom emlékének ébrentartásáért ; Schreiber Tamás újságíró, aki 1956 után ébren tartotta a francia sajtóban és a tudományos életben a magyar forradalom emlékét, és írásaival tájékoztatta a francia közvéleményt; Sulyok Vince író, történész annak elismeréseként, hogy norvég nyelvű irodalmi és történelmi műveiben folyamatosan emléket állított a forradalomnak; Tischler János történész, aki a fiatal tudós-nemzedék kiemelkedő tagjaként feltárta a lengyel-magyar kapcsolatok történetét, különös tekintettel az 1956-os forradalomra; Varga F. János film- dokumentátor történész az 1956-ról szóló, főleg külföldi dokumentumfilmek és filmtöredékek összegyűjtéséért és bemutatásáért; Zsombolyai János filmrendező az 1956-ról szóló, mély átérzéssel és színvonalas rendezői és operatőri munkával készült dokumentum- és játékfilmjeiért; Puchert János nyugállományú alezredes azért az önkéntes gyűjtőmunkájáért, amellyel egy évtized óta elősegíti elsősorban a forradalom vidéki eseményeinek kutatását is. /Átadták a Nagy Imre Emlékplaketteket. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 21./"

"Okt. 18-án nyílt meg Bukarestben a határon túli román sajtó fóruma mintegy húsz országból 160 román nemzetiségű újságíró részvételével. A fórum Emil Constantinescu elnökkel való találkozással kezdődött. A fórum keretében a megjelentek tájékoztatást kapnak a román politikai pártok vezetőitől arról, hogy ők miként látják Románia helyzetét a harmadik évezred küszöbén. Megvitatják, hogy a határokon túli román nemzetiségi sajtó miként tud "lobbizni" Románia érdekében szerte a világban. Emil Constantinescu a találkozó létrejöttének egyik aktív kezdeményezője volt.- A határon túli románsággal való kapcsolatok erősítése, a sokáig hiányzó párbeszéd felújítása fontos részét képezi a román nemzetbiztonság közelmúltban kidolgozott új stratégiájának. /A határon túli román sajtó bukaresti fóruma. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 21./"

"Az 1956-os forradalmat leverték, akkor következett a megtorlás. Magyarországon 1956 végétõl 1959-ig mintegy 35 ezer ember ellen indult rendõrségi-ügyészségi vizsgálat "politikai bûncselekmények" gyanújával. Huszonhat ezren kerültek bíróság elé. Jogerõsen elítéltek mintegy 22 ezer személyt. 1957- 1960 között körülbelül 13 ezren kerültek hosszabb- rövidebb idõre internáló táborokba. Az '56-os megtorlásokban az eddigi kutatások szerint 1961-ben volt az utolsó kivégzés. 1989 május 10-én a magyar Igazságügyi Minisztérium sajtótájékoztatóján egy 277-es listát ismertettek a halálra ítéltekrõl. A kutatások eddigi eredményei szerint 350-400-ra tehetõ az 1956-1960 között kivégzettek száma, 280-300-ra becsülik a politikai perekben a forradalomban való részvételért kivégzetteket. Magyarországon kívül a legnagyobb méretû megtorlásra Romániában került sor. Az itteni pártvezetés a forradalmat használta fel a magyar kisebbség megfélemlítésére oly módon is, hogy amit nem tehettek meg 1944-45-ben, azt 1956-ban bepótolták. Börtönbe vetettek ellenzéki román értelmiségieket is. Egy másik csoportba a közös román - magyar fellépés érintettjei tartoztak. Temesváron például többségében román diákok követeltek nagyobb egyetemi szabadságot. Mintegy háromezer hallgatót tartóztattak le, 31-et ítéltek hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre. A harmadik csoportba a magyar kisebbség, elsõsorban az értelmiség tartozott. 12-15-re tehetõ azoknak a magyaroknak a száma, akiket halálra ítéltek. Romániai magyar kutatók becslése szerint a kínvallatásokba belehalt emberekkel együtt ez a szám az 50-et is meghaladja. - Az Erdélyi 56-os Bajtársi Társaság 1998. október 4-6 között kegyeleti látogatást szervezett Nagyenyedre, Temesvárra és Aradra, ahol a forradalom áldozataira, az elítéltekre emlékeztek. Tófalvi Zoltán tudósításából megtudhattuk: több mint "40 évvel ezelõtt végezték ki az érmihályfalvi csoport két vádlottját, Sass Kálmán lelkészt és dr. Hollós István hadbíró századost. 56 elítéltet összesen 1300 évi büntetéssel sújtottak. Ugyancsak akkor tartóztatták le az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége 77 tagját, illetve a Mózes Árpád evangélikus püspök nevéhez kapcsolt per lelkészeit és teológusait. A román kommunista diktatúra börtöneiben, eddigi adatok szerint 182 római katolikus, 57 református, 11 unitárius és 11 evangélikus lelkipásztor, esperes, püspök raboskodott. Volt, akit a Dunából halásztak ki. Dr. Bogdánffy Szilárd nagyváradi megyéspüspök az ítélet letöltése elõtt a börtönben halt meg. Hiába sikerült megszerezni az exhumálási engedélyt, a szekuritáté nem engedte, hogy a nagyváradi székesegyház kriptájába szállítsák földi maradványait." - 1957-ben kilenc erdélyi magyar értelmiségit súlyos börtönévekre ítéltek: Dobai Istvánt és Varga Lászlót életfogytiglani szigorított börtönre, teljes vagyonelkobzásra, Komáromi Józsefet és Kertész Gábort 25 év kényszermunkára és teljes vagyonelkobzásra, Bereczki Andrást 20, Gazda Ferencet 10, Dobri Jánost 6, László Dezsõt és Nagy Józsefet pedig 5 év kényszermunkára és vagyonelkobzásra ítélték. /Mózes Edith: 1956 emlékezete. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./"

Kolozsváron Gheorghe Funar felhívása dacára sem történt semmi, leszámítva, hogy egy kocsiból videofelvételt készítettek ismeretlenek. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke kijelentette, hogy Funar provokációit sem a kormánynak, sem az igazságszolgáltatásnak nem lenne szabad tovább tűrnie. A két ország minél jobb viszonya valóban mind a két félnek egyaránt érdeke. De ez nem jelenti azt, hogy jelentéktelen incidensként kell kezelni például a kolozsvári főkonzulátus elleni provokációt. Kolozsváron nem ez az első provokáció a főkonzulátus ellen. /Mózes Edith: Markó Béla a román és a magyar kormányt bírálja. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./

Okt. 22-én Marosvásárhelyen a megyei RMDSZ-székházban gyûltek össze többen azok közül, akik az 1956-os magyar forradalmat követõen koncepciós perek áldozataiként meghurcoltattak, vagy nehéz börtönéveket szenvedtek. Az '56-os meghívottak: Csorvásy Szabó Gyula, Dénes Dávid, Fülöp G. Dénes, Fülpösi Jenõ, Gráma János, Horváth Ferenc, Joó Sándor, Kacsó Tibor, Kelemen Kálmán, Kun Zsigmond, Miklós István, Molnár Mihály, Nagy Géza, dr. Péter Lóránt, Tatárné Péterfi Irén, Lukács Gergely, Séra István, Sipos János, Szántó János, Varga László, Veress Sándor, Veress Zoltán, Bereczki Gyula, Schuller Jenõ, Szatmári Zoltán, Molnár János, Sárpataki János voltak. Nem tudtak mindannyian megjelenni, de szép számban eljöttek közülük a megemlékezésre. A magyar forradalom miatt elítélt Maros megyei szabadságharcosokat Kincses Elõd megyei elnök köszöntötte. A meghívottak mindegyike sorban felelevenítette tapasztalatait, a veréseket, kínzásokat, megaláztatásokat. Az 56-osok megköszönték az RMDSZ megyei szervezetének a megemlékezést, s örültek, hogy kilenc év után alkalmuk volt összegyûlni és elmondani, mi történt, mert, mint egyikük megjegyezte, eddig senki sem törõdött velük. Visszautasították egyes történészek azon állítását, miszerint 1956-ban Erdélyben nem történt semmi. Szerintük Erdélyben mindenki megtette, amire képes volt. /Mózes Edith: 1956-ra emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./

"Kovács László, az MSZP és Teodor Melescanu, az SZRP elnöke okt. 23-án találkozott Budapesten. A Magyar Szocialista Párt és a Szövetség Romániáért /ApR/ nevű párt vezetői aggodalmuknak adtak hangot a magyar-román kapcsolatok "látható romlása" miatt. Megbeszélésükön megállapították, hogy "a jelenlegi magyar és román kormány baklövései, erőszakolt lépései" vezettek a két ország közötti kapcsolatok romlásához. A két pártvezető véleménye szerint "egyes negatív reakciók, így például az Aradon történtek elkerülhetők lettek volna". /Kovács László és Teodor Melescanu aggódnak a magyar-román kapcsolatokért. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./ A Mediafax hírügynökség emlékeztetett arra, hogy a magyar- román alapszerződés idején Kovács László az akkori magyar, Teodor Melescanu pedig az akkori román kormány külügyminisztere volt. Kovács László leszögezte, hogy a magyar-román viszonyt nem értékelte Teodor Melescanuval folytatott okt. 23-i, budapesti megbeszélésén. Közölte: a találkozó nem hivatalos jellege miatt fel sem vetődött, hogy az bármiféle sajtónyilvánosságot kapjon. Közös álláspontot nem alakítottak ki - hangsúlyozta Kovács László. /Aggódtak vagy nem aggódtak? = Népújság (Marosvásárhely), okt. 26./"

Megjelent a 88 éves Sipos Lajos tanár könyve /Marosvásárhelyi mesélő házak, Difprescar, Marosvásárhely/, amely tulajdonképpen egy rádiósorozat gyümölcse. Vallomás a kötet arról is, hogy jöhetnek etnikai uszítások, fekete márciusok - a várost nem lehet kisajátítani. /Mesélő házak, elbeszélt várostörténet. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 26./

Tízéves a Washingtonban működő Kulturális Alapítvány Erdélyért. Ennek a szervezetnek számos érdekes kezdeményezése volt. Az alapítvány kuratóriuma Györffy Ilona elnökletével találkozókat szervezett az erdélyi magyar kultúra jeles képviselőivel, politikusokkal, irodalmi és vitaesteken, művészi műsorokon, kiállításokon népszerűsítette az erdélyi magyar szellemi értékeket, műalkotásokat, hiánypótló kiadványokat, hangfelvételeket jelentetett meg, ösztöndíjakkal támogatta a kiugró tehetségű marosvásárhelyi és csíkszeredai fiatalokat. Tavaly Marosvásárhely polgármesterét, Fodor Imrét hívták meg amerikai, kanadai körútra. Most pedig Nagy Miklós Kund publicistát, a Népújság főszerkesztő-helyettesét látja vendégül, aki Az erdélyi magyar irodalom és művészetek esélye az ezredfordulón címmel tartott előadást az alapítvány baráti körének. Nagy Miklós Kund november 5-én és 6-án a New Brunswick-i Széchényi Kör és a Magyar Amerikai Alapítvány meghívottja lesz. Előadásra várják november 7-én a New York-i magyarok is. /Washingtoni eszmecsere Erdély irodalmáról, művészetéről. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 26./

Pavol Hamzík szlovák miniszterelnök-helyettes Romániába látogatott, Radu Vasile miniszterelnökkel és Andrei Plesu külügyminiszterrel tárgyalt. Románia és Szlovákia szorosabbra fűzi együttműködését az európai integrációs folyamatban - hangsúlyozták Bukarestben látogatása során, okt. 25-én. /Románia-Szlovákia. Közösen az európai integrációért. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 26./

A bukaresti táblabíróság jövő héten tárgyalja másodfokon a tíz évvel ezelőtti forradalom alatt, Kézdivásárhely főterén történt lincselés ügyét, amelyben elsőfokon már több személyt börtönbüntetésre ítéltek - közölte Fazakas Csilla, a vádlottak ügyvédje okt. 29-én Budapesten, a Magyarok Házában tartott sajtótájékoztatón. Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának elnöke szerint etnikai alapú, koncepciós perről van szó, amelynek célja a székelyföldi magyarok megleckéztetése. 1989. december 22-én Kézdivásárhely főterén a népharag végzett Aurel Agachéval, aki több ártatlan embert hurcolt meg és bántalmazott működése alatt. A volt rendőrfőnököt 1993-ban Ion Iliescu mártírhősnek nyilvánította, majd ez a döntés üldözések sorozatát indította el Romániában, hét évvel a történtek után pedig vádat emeltek a Kézdivásárhelyen történtek ügyében. Az idén februárban Sepsiszentgyörgyön kihirdetett ítéletben több évi börtön- és pénzbüntetésre ítélték Paizs Ottót, Filip Orbán Daniella Kamillát, Héjja Dezső Gyulát, és felfüggesztett szabadságvesztésre Reiner Antont. /Sajtótájékoztató a Magyarok Világszövetségénél. Agache-ügy. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 30./

Okt. 31-én a pákozdi (Magyarország) doni emlékkápolnánál örök nyugalomra helyezték a Don-kanyarban elesett ismeretlen katona földi maradványait, amelyet okt. 30-án szállítottak haza. A koporsót katonai ünnepség keretében fogadták a tököli repülőtéren. A katona földi maradványaira a Dontól 300 méterre találtak rá. A 38-40 év körüli férfit valószínűleg 1943 januárjában ölte meg egy gránátszilánk. Becslések szerint a Don-kanyarban ekkor 10 nap alatt összesen 147 ezer magyar pusztult el. /Pákozdon eltemették a Donnál elesett ismeretlen katonát. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 1./ Ökumenikus gyászszertartás keretében, katonai tiszteletadással helyezték végső nyughelyére a Don-kanyar Emlékkápolna szarkofágjában az elesett ismeretlen magyar katona földi maradványait. Göncz Árpád köztársasági elnök kifejtette: a magyar településeinken mindenütt emléktáblák, emlékoszlopok őrzik a világtörténelem két, talán legvéresebb háborújában elesettek nevét. Azokét, akik - ma már nyugodt lélekkel mondható - áldozatok voltak, s akiket megillet a tisztelet, mert katonahalált, hősi halált haltak. Tisztességben képviselték hazánkat a Don mellett is, ahol az óriási túlerővel vívott csatában három nap alatt felőrlődtek, a fegyverek, a tömeg ereje legyőzte őket. Az egyházi szertartás keretében mondott imát az ő és hős társai lelkiüdvéért Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, Márkus Mihály református püspök, valamint Labosa Lajos evangélikus püspök-helyettes, Fröhlich Róbert dandártábornok, vezető tábori rabbi pedig emlékbeszédet mondott. /Végső nyughelyén az ismeretlen magyar katona. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 2./

Bandi Dezsőt a Székelyföldön élő magyarság azonosságtudatának és a magyar- román barátság ápolása érdekében - különösen a népművelés területén - kifejtett munkássága, eddigi életútja elismeréseként 80. születésnapja alkalmából aranyéremmel kitüntette ki Göncz Árpád köztársasági elnök. Bandi Dezső életműve: a népi kultúra értékeinek tudatosítása, a tárgyalkotó népi művészek felpártolása, segítése, irányítása. Most is faragókört irányít Marosvásárhelyen, a Bolyai Farkas Líceumban kapott erre helyet. Elmondta, hogy élete során munkájához segítséget kapott a romániai magyar értelmiségtől, a legnagyobb segítséget a lapok és folyóiratok felkínált tere jelentette. Bandi Dezső nem tartja megfelelőnek azt az elgondolást, hogy csak a civil szerveződésekre bízzák a népi kultúra ápolását. /B. D. [Bölöni Domokos]: Göncz Árpád: Örülök, hogy személyesen is találkozhattunk. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 2./

Biró Gábornak az elmúlt évben jelent meg Középkori templomok című nagysikerű munkája, a szerző most újabb kötettel jelentkezett: Erdélyi magyar népi építészet és hagyományainak továbbéltetése /Impress, Marosvásárhely, 1999/. Elmondta, hogy az 1970-es évek elején kezdte el gyűjteni a népi építészeti emlékeket. A könyv értékét növeli igen gazdag rajz- és képanyag. /Az Impress Kiadó új könyve. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 3./

Nov. 4-én megnyílt az V. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár, ez a Romániai Magyar Könyves Céh érdeme. Király Káli István, a Mentor Könyvkiadó igazgatója tartotta a megnyitó beszédet, elmondta, hogy a magyarországi standokon a legtekintélyesebb kiadók vannak jelen könyvekkel. Román részről több nagy kiadó hozta el könyveit. A legolcsóbb könyv 15 ezer lej, a legdrágább pedig a 600 ezer lejt is eléri. /(lokodi): Huszonkilenc stand könyvkínálata. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 5./

Marosvásárhelyen nov. 5-én megkezdődött az ALTER-NATIVE 7 nemzetközi rövidfilmfesztivál. Fővédnöke Jancsó Miklós, aki nem jött el a fesztiválra, levélben mentette ki magát. Bemutatják, többek között, Tompa Gábor filmjét /Kínai védelem, forgatókönyvét Csiki László írta/. Egy erdélyi ember története, aki huszonkét év szibériai fogság után hazatér. /ALTER-NATIVE 7. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 6./

Ezelőtt 40 évvel, 1959 novemberében a Securitate emberei a Szatmár megyei Érendréről elhurcoltak nyolc férfit. Hozzátartozóik sokáig nem tudtak semmit róluk. 1960 szeptember 3-án a kolozsvári hadbíróság államellenes szervezkedésért, két főt pedig feljelentési kötelezettség elmulasztásáért ítélt el: Bujdosó Géza állatorvos 15, Kovács Lajos 10, Szaleczky Miklós 7. Ábrám Sámuel 5, dr. Avasán Gyula 4, Fischer Lajos 4, Toroczkai Sándor 3, Kiss Miklós 2 év börtön. Végül 1963-ban amnesztiával szabadultak. Koncepciós per zajlott, azért ítélték el őket, mert ellenszegültek a kollektivizálásnak. Románia Legfelsőbb Bírósága 1998. május 25-én felülvizsgálta és jogtalannak ítélte az 1960-ban kimondott ítéletet. Nov. 6-án Érendréd református templomában az ártatlanul elhurcoltak emlékére márványból készült emléktáblát állítottak. /Boros Ernő: Rehabilitálták a szekuritate áldozatait. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6. - I.évf. 7.sz./ 1959. november 3-án éjjel tartóztatták le a nyolc érendrédi férfit. Tíz hónapig az Nagybányán kínozták és vallatták őket. A katonai ügyész halálbüntetést kért a fővádlottra, Bujdosó Gézára, míg a többiek legkevesebb 15 év börtönt kaptak volna. Szerencsére a Nagybányán lezajlott nyílt tárgyalás kedvező fordulatot vett. A tárgyalásra beidézett koronatanú lelkiismeret-furdalása miatt visszavonta addigi vallomásait. Az államhatalom nem bocsátott meg neki: még aznap ellenőrzést tartottak Varga József üzletvezetőnél, és sikkasztás miatt három évet kapott. Az ártatlanul elítélt érendrédieket a Duna-delta koncentrációs táborába, Peripravára vitték. A politikai foglyok lágerében embertelen körülmények között kubikosmunkát végeztek, nádat vágtak. Ketten büntetésük letöltése után szabadultak ki, a többiek 1963 telén amnesztiával kerültek haza. /Dr. Ábrám Zoltán: Emlékezés az érendrédi politikai elítéltekre. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 17./ Nov. 6-án Érendréd református templomában ünnepi istentiszteletet tartottak az 1959?ben elhurcolt, majd utána koncepciós per nyomán bebörtönzött helybéliek emlékének állított emléktábla felavatása alkalmából. Tőkés László püspök mondott beszédet. Dr. Németi János történész emlékeztetett arra, hogy a törvénytelenül elítéltek rehabilitálására 1998 májusáig kellett várni. A márványtáblán az 1960-ban elítéltek névsora szerepel, továbbá Márton Attila lelkész, akit 1958?ban ítéltek el Kolozsváron 7 évre. /Ünnepség Érendréden. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 8./

Vofkori László, a földrajztudomány doktora, a kétkötetes Székelyföld útikönyve szerzője munkájáért Budapesten a Széchenyi István-díjat kapott. Vofkori László brassói születésű, székelyudvarhelyi földrajztanár számos tudományos dolgozat szerzője. Orbán Balázs óta, akinek hatkötetes munkája, a Székelyföld leírása 1868-ban jelent meg, sok változás történt: a településhálózat átalakult, változott a helyi lakosság szokásrendje, sőt még a természeti táj is módosult. Orbán Balázs óta a szerzők Székelyföldnek csak egyes részeit járták be, így például Bányai János, Kelemen Lajos, Benkő Samu, Kisgyörgy Zoltán, Ferenczi Géza és István, továbbá Beke György. Azonban összefoglaló jellegű, rendszeres, tudományos igénnyel megszerkesztett útikönyv ezidáig nem jelent meg. Ebben van Vofkori László könyvének jelentősége. Az 1200 oldalas munkában közel 600 települést mutatott be. /Balás Árpád: Egy mai Orbán Balázs. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 13./

A Pallas-Akadémia Kiadó /Csíkszereda/ Barangolás a Székelyföldön címmel útikönyv-sorozatot jelentet meg. Az első kötet Hargita megyéről szólt, a másodikat - a Maros megyéről szólót - Balás Árpád földrajztanár írta meg. Négytagú csapattal dolgozott: a szakmában elismert szerzőkkel /Biró Donát szászrégeni nyugalmazott történelemtanár, Fodor Sándor marosvásárhelyi nyug. tanár, Incze Árpád, Jakab Sámuel, a talajtani tudományok doktora/ Közös munkájuk tartalmazza mind az 513 település legfontosabb történelmi, földrajzi, népesedési, idegenforgalmi, néprajzi és gazdasági vonatkozású adatait. /B. Á. [Balás Árpád]: Útikönyv Maros megyéről. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 13./

Megjelent Hajdú-Farkas Zoltán fordításában-szerkesztésében Harald Roth: Kis Erdély- történet /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 1999/ című munkája. A fiatal erdélyi származású történész a heidelbergi Erdélyi Intézet igazgatója, valamint a Scuola Transsylvanium egyetemi önképzőkör vezetője. K. Lengyel Zsolt szintén Németországban élő, kolozsvári származású történész lektorálta a munkát. /Kuti Csongor: Erdély története szász szemmel. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 13./

Megjelentek Hervay Gizella Összegyűjtött versei /Polis Kiadó, Kolozsvár, 1999/, szerkesztője Balázs Imre József. A költőnő 1985-ben települt át Magyarországra, ahol adtak ki Hervay-köteteket, de azok már nincsenek meg az Országos Széchényi Könyvtárban sem. /B.D. [Bölöni Domokos]: Hervay Gizella hazatérése. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 13./