Rangos elismerés Szőcsné Gazda Enikőnek
Bátky Zsigmond-díjat kapott Szőcsné Gazda Enikő, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum néprajzkutatója, a néprajzi részleg vezetője. A kitüntetést szombaton a budapesti Néprajzi Múzeumban adta át Kemecsi Lajos múzeumigazgató és Bodó Sándor, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke. A kovásznai származású sepsiszentgyörgyi muzeológus, néprajzkutató a 2011-ben megvédett, tavaly könyv formájában megjelent doktori disszertációja, A háromszéki hozomány a 19. században című könyvéért kapta a díjat, amely a benne foglalt több mint száz hozománylevél feltárásával a korabeli tárgyhasználat hatalmas területére világít rá. A kitüntetés alkalmából a néprajztudós előadást tartott a témában, az elhangzott laudációban pedig eddigi életpályája többi eredményét is ismertették. Szőcsné Gazda Enikő történeti néprajzosnak tartja magát, amit történelmi forrásfeltárásaival több területen igazolt már, a székelyföldi tárgyi kultúra, népi társadalom és életmód szakszerű kutatásában elért eredményeiért 2011-ben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Bányai János-díjjal tüntette ki. A Bátky Zsigmond-díjról lapunknak azt mondta, nagy megtiszteltetés számára, hogy a szakma e rangos kitüntetését több jelölt közül idén neki ítélte oda a Népi Hagyományok Alapítvány kuratóriuma és a Néprajzi Múzeum. 
A díjat minden esztendőben a néprajzos szakma egyetlen képviselőjének adják át etnográfiai teljesítményért, tárgyi néprajzi kutatásokért vagy kiemelkedő muzeológiai tevékenységért március 5-én, a Néprajzi Múzeum születésnapján, amikor arra emlékeznek, hogy 1872. március 5-én vette át a Néprajzi Tár kulcsait Xantus János, és ezzel kezdődött a Nemzeti Múzeumon belül a néprajzi gyűjtemény önállóvá válása. 
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kortörténet hozománylevelekben
Háromszék XIX. századi társadalmának rétegződésére, a társadalmi folyamatokra, helyi és térségi jogi szabályozásokra és szokásokra, különböző életmintákra világítanak rá a Szőcsné Gazda Enikő néprajzkutató, muzeológus által összegyűjtött perefernumlevelek, amelyek rendszerbe foglalt tálalását és elemzését tartalmazza A háromszéki hozomány a 19. században című tanulmánykötet, amelyet kedd este mutattak be a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. A kiadványért a szerzőt március elején Bátky Zsigmond-díjjal tüntette ki a Népi Hagyományok Alapítvány és a budapesti Néprajzi Múzeum.
A könyvbemutató házigazdája, Vargha Mihály múzeumigazgató kitért arra, hogy tudományos kutatásai mellett Szőcsné Gazda Enikő értékes muzeológusi munkát folytat, többek között kezeli az intézmény fotótékáját, majd Bereczki Ibolya, a kötet szerkesztője, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum igazgatóhelyettese – aki a szerzőhöz hasonlóan Bátky Zsigmond-díjas néprajzkutató, az elismerést a díj első odaítélésekor, 2004-ben kapta meg – méltatta a kötetet. Szőcsné Gazda Enikő száztizenhét hozománylevelet tartalmazó és elemző könyve erős társadalmi rajz, mely tükrözi, hogyan születtek meg a hozománylevelek, időben hogyan változtak, milyen életmintákat közvetítenek, hogyan gondoskodott különböző korokban a szülő gyermeke biztos életkezdéséről a házasságban –  mondotta. A szakember kitért arra, a háromszéki korai polgárosodás kedvezett az írásbeliségnek, így dokumentálható a szóban forgó történelmi kor, ami a hozománykönyvben három időszakban jelenik meg: 1848-ig, 1849–1875 között és 1876 után, amikor megindul a modernizációs folyamat. 
A kötetben megjelenő társadalomtörténeti szempontokat értékelte Tóth-Bartos András történész, és kitért arra, a korábban megjelentetett vagyonleltárakkal ellentétben, amelyek feltárták, hogy milyen vagyonnal rendelkezett az az ember, aki ilyen inventáriumot készített, tehát egy helyzetről adtak képet, a hozományos levelek tudatosan és előremutató logikával megfogalmazott listák, amelyek követik a jogi környezet szabályait, a törvényeket, helyi szokásokat. A perefernumlevél nemesi körökben reprezentációs céllal is szolgált, de jogi szempontból vagyoni biztonságot jelentett, egyfajta szerződésként működött, amelyben rögzítették, hogy milyen vagyonnal rendelkezett a hölgy, aki férjhez készült menni, és mivel a XVII. századtól protestáns vidéken már engedélyezett volt a válás, ilyen esetben ez az inventárium volt a legerősebb bizonyíték arra, hogy milyen vagyonnal indult a nő a házasságba –  emelte ki a Székely Nemzeti Múzeum történész munkatársa. Végül a szerző megköszönte a nagy számú érdeklődőnek a jelenlétet, és dedikált.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)