Otthon a fiatal orvosoknak
Orvosi szolgálati lakásokat avattak november 25-én Sepsiszentgyörgyön. A 13 éves tapasztalattal rendelkező Studium-Prospero Alapítvány célját, hogy az itthon maradást vagy a hazatelepülést választó fiatal értelmiségieknek, orvosoknak otthont biztosítson, a magyar kormány és a helyhatóságok karolták fel, s a közös összefogás eredményeként a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház kertjében felépült a hat lakásból álló új épülettömb, amelyet már birtokukba is vettek az első lakók.
Beszédében Potápi Árpád, Magyarország Miniszterelnökségének nemzetpolitikáért felelős államtitkára a sepsiszentgyörgyi kórház nevét adó dr. Fogolyán Kristóf példáját említette, aki külföldi tanulmányai végeztével hazatért szülőföldjére, ahol élete végéig gyógyított. A magyar kormány az állami egyetemeken tanuló fiatalok támogatását felvállaló Studium-Prospero Alapítvány kezdeményezését támogatva 105 millió forinttal járult hozzá az építkezéshez a Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt. és a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium révén. Céljuk az, hogy megerősítsék szándékukban azokat a fiatal orvosokat, akik a szülőföldjükön szeretnének jövőt építeni. Olyan perspektívát kívánnak biztosítani számukra, ami rövid távon lelassíthatja, hosszú távon pedig leállíthatja az elvándorlást. Az államtitkár üdvözölte az alapítvány szándékát, hogy a Székelyföld határain túl Szatmárnémetiben is otthont épít a fiatal szakembereknek, akik a helyi értelmiségi elit számát növelve az erdélyi magyar közösséget erősítik.
Az értelmiségi fiatalok helyben tartását elősegítő konkrét célok életbe ültetésének fontosságát hangsúlyozta Kelemen Hunorszövetségi elnök, aki értékelte a Studium Alapítvány kezdeményezésére létrejövő partnerséget az alapítvány, a megye és a város, valamint a magyar kormány között. A régi kalákákhoz hasonlította az építkezést, amely során mindenik fél azzal járult hozzá a munkálatokhoz (terület, építőanyag, pénz, munka stb.), amire lehetősége volt. Majd kifejezte reményét, hogy fontos kulturális létesítményként a Sepsiszentgyörgyre tervezett Erdélyi Művészeti Központ székháza is hasonló összefogás eredményeképpen épülhet meg.
Székelyföldön, Háromszéken elsősorban azt várják el az önkormányzati vezetőktől, hogy utat, hidat építsenek és az egészségügyi ellátás színvonalát biztosítsák. Ennek feltételeit teremtette meg Cseke Attila volt egészségügyi miniszter azzal, hogy az önkormányzatok kezelésébe adta a kórházakat, ami lehetővé teszi fizikai és tartalmi rehabilitációjukat – hangzott el Tamás Sándor, a megyei tanács elnökének beszédében. A megye legnagyobb egészségügyi intézménye, ahol 900 alkalmazott 10.000 rászorulónak nyújt minőségi szolgáltatást, 18 millió eurós támogatásból karácsonyra újul meg kívül-belül. Öt új műtő készül el, s 30 millió lej értékben vásárolnak orvosi berendezést. A fiatal orvosok itthon maradását pedig a 30 rezidens orvosnak biztosított havi 600 lejes ösztöndíjjal és az orvosi szolgálati lakások belső munkálatainak a támogatásával is ösztönzik – hangsúlyozta a megyei önkormányzat elnöke.
Romániában mostohán bánnak a fiatal értelmiségiekkel, tanárokkal, orvosokkal, ezért több mint 10.000, köztük ezer magyar orvos hagyta el az országot. A Gyere haza program keretében Sepsiszentgyörgy ezt a folyamatot szeretné megállítani a fiatal tanároknak, értelmiségieknek biztosított 30 lakással és a Studium-Prospero Alapítvány tervének támogatásával, mondta Antal Árpádpolgármester, aki biztosította a résztvevőket arról, hogy Sepsiszentgyörgyön anyanyelvükön szólnak a betegekhez.
Nagy öröm tudást, közösséget építeni – hangsúlyozta Vass Levente, a Studium- Prospero Alapítvány ügyvezető elnöke, aki köszönetet mondott a magyar államtitkárságnak és a két RMDSZ-es önkormányzati vezetőnek az építkezéshez való hozzájárulásért, Böjthe Beyer Kinga műépítésznek a terv elkészítéséért, a Biohouse cégnek a kivitelezésért, munkatársainak a segítségért.
Majd bemutatta a kórház kertjében levő lejtős terepen a környezetbe illeszkedő épületet, amely három kétszobás és három egyszobás lakásból áll. Ezeket az elbíráló bizottság döntése alapján kétszer két évre vehetik bérbe a közszférában dolgozó orvosok. A lakások tágasak, világosak, bebútorozott konyhával és minden szükséges háztartási géppel fel vannak szerelve. A három tömbből álló épület tetőzetén napkollektorok biztosítják a meleg vizet, két tömböt pedig zöld tetőként kertészkedésre használhatnak a lakók. Kialakítottak közösségi tereket is, ahol beszélgetni, közösen ünnepelni lehet. Amint a tervező elmondta, a gyermekek szórakozására játszósarok is készül a fák közötti kellemes környezetben levő épület közelében.
Az ünnepségen a három egyház képviselői, Incze Zsolt református esperes, Kovács István, az unitárius egyház főjegyzője és Hajdú János katolikus esperes mondott áldást az épületre.
Dr. Gyulai Gabriella újszülött- és gyermekgyógyász szakorvos három és fél hónapos kislányával vette számba az új lakást, és elismerően szólt arról, hogy a sepsiszentgyörgyi kórház vezetősége minden ígéretét betartotta. A fiatal orvosnő véleménye szerint itthon van a legnagyobb szükség az orvosokra, s bár a kongresszusokon való részvétel árát nehéz kiteremteni, meg lehet élni, és a szakmai fejlődésre is van lehetőség. Dr. György Szakács Lenke gasztroenterológus rezidens orvosnő, aki gyermeknevelési szabadságon van, férjével, dr. György Szakács Csaba sebészorvossal és két kisgyermekükkel költözik a másik kétszobás lakásba. A két garzont egy labororvosnő, valamint egy korábban Brassóból ingázó altatóorvos foglalja el.
Az avatóünnepségen jelen volt Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete, Brendus Réka, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezető-helyettese, dr. Szilágyi Péter kabinetfőnök, dr. Grezsa István miniszteri biztos, Lélfai Koppány, a Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt. vezérigazgatója, Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Fontos a magyar szakképzés
Hétfőn Huszár István, Várad RMDSZ-es alpolgármestere is részt vett Budapesten a külhoni magyar szakképzés évének zárókonferenciáján, amelyet a Nemzetpolitikai Államtitkárság rendezett.
Ezzel kapcsolatban Huszár István alpolgármester a Bihari Naplót arról tájékoztatta: a Magyarság Házában zajlott tanácskozáson Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának államtitkára ismertette a Külhoni magyar szakképzés éve elnevezésű program eredményeit. Ennek lényege, hogy az államtitkárság partnerségben a Nemzetgazdasági Minisztériummal és a Földművelésügyi Minisztériummal a külhoni magyar diákok szakképzésének fejlesztését támogatta, mely célra 500 millió forintot különítettek el (tangazdaságok létrehozása, tanműhelyek felszerelése). A program elemeit úgy dolgozták ki, hogy segítség a határon túl élő magyar fiatalokat abban, hogy felnőttként a szülőföldjükön sikeresen boldoguljanak. A most véget ért tematikus év keretében felhívták a figyelmet a a szakképzés fontosságára, szándékaik szerint megalapozták a külhoni magyar szakképzés fejlesztését, összehangolták az ez irányba tett lépéseket. Reményeik szerint ugyanakkor hozzájárultak ahhoz is, hogy a Kárpát-medence vonzó és lehetőségeket nyújtó tér legyen a diákok, a pedagógusok, valamint a jövendő munkavállalók és munkaadók számára.
Fiatal vállalkozók
A tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy Erdélyben- mely 120 millió forintot kapott- Kolozsváron és Temesváron történt a legnagyobb előrelépés az utóbbi időben a szakképzés területén, a leginkább visszamaradott térség pedig Sepsiszentgyörgy és környéke. Az elöljáró megjegyezte: végighallgatva az előadásokat, azt a következtetést vonta le, hogy az 1989-es változások után a „vírus mindenütt egyformán csapott le”, vagyis keletkezett légüres tér a szakoktatásban, mert minden szülő azt szeretné, hogy gyermeke felsőfokú végzettséggel rendelkezzen. Sajnos azonban a megszerzett diplomával sokszor lehetetlen boldogulni. Ugyanakkor míg azelőtt minden nagyobb városban létezett ipar, illetve egy-egy gyárhoz hozzá volt rendelve valamilyen szakképző iskola, a rendszerváltás után ez megszűnt, és csak az utóbbi időben kezdtek rádöbbenni az illetékesek arra, hogy szakmunkásokra, szakképzett munkaerőre igenis szükség van. A tanácskozáson különben Potápi Árpád János bejelentette: azt szeretnék, hogy 2016 a külhoni magyar fiatal vállalkozók éve legyen, vagyis támogatnák mindazokat, akik szakoktatásban részesültek, tehát van valamilyen szakmájuk, hogy elindítsanak egy saját vállalkozást. A pályázati kritériumok kidolgozása folyamatban van.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Kézimunkakör, citeraegyüttes a szórvány megsegítéséért
Bemutatkozott a Petőfi Sándor Program néhány ösztöndíjasa
Még csak alig három hónapja tartózkodnak kijelölt „állomáshelyükön” a magyar kormány által támogatott Petőfi Sándor Program ösztöndíjasai, de már így is sok élménnyel gazdagodtak – ez volt az első következtetés, amelyet levonhattunk a beszélgetés után, amelynek a Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa kedden adott otthont, és ahol közel tizenöt – főleg a kolozsvári főkonzulátus vonzáskörében tevékenykedő – ösztöndíjas osztotta meg a sajtóval az eddigi tapasztalatait. Mint ismeretes, a Nemzetpolitikai Államtitkárság tavasszal először hirdette meg Petőfi Sándor Programját, amelyre 350 millió forintot áldoz, és amelynek értelmében ötven személy részesül kilenc hónapon át havi ösztöndíjban. A résztvevők az anyaország határain kívül élő kisebb-nagyobb szórványközösségeket keresik fel, és a magyar identitás megőrzésén fáradoznak. Mile Lajos kolozsvári magyar főkonzul a program folytatásának fontosságát hangsúlyozta.
Kerekasztal-beszélgetést szervezett Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa, ahol közel tizenöt személy, a Nemzetpolitikai Államtitkárság által idén először elindított Petőfi Sándor Program ösztöndíjasai mesélték el itt tartózkodásuk első három hónapjának tapasztalatait.
Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja a program hasznosságát emelte ki, és azt a tényt, hogy a programot a Nemzetpolitikai Államtitkárságnak az elkövetkező évben is feltétlenül folytatnia kell.
– Amikor Gyulafehérvárra érkeztem, és ott megpróbáltam kapcsolatot teremteni az ottani magyarokkal, elsősorban az lepett meg, hogy a helybeliek nem tudják, hogy a városban működik olyan tanintézmény, ahol magyarul folyik az oktatás – kezdte a beszámolót a kárpátaljai születésű Molnár Balázs. Hozzáfűzte: arra is felfigyelt, hogy szinte minden utcában van egy ortodox templom. Az eltelt idő alatt megtudta, hogy a fogarasi temetőben létezik egy első világháborús parcella is, ahol több mint száz román és magyar katona nyugszik; de az önkormányzat teljesen elhanyagolja annak karbantartását, és a magyar közösség az, amely rendben tartja ezt a részt.
Szabadság (Kolozsvár)

Kolozsváron mutatkoztak be a Petőfi-program ösztöndíjasai
Rengeteg a tennivaló a Kárpát-medencei magyar szórványközösségekben, ahol valós igény van a közösségszervezői munkára – derült ki azon a kolozsvári sajtóbeszélgetésen, amelyre Magyarország főkonzulátusa a Petőfi Sándorról elnevezett szórványsegítő program ösztöndíjasait hívta meg.
Mile Lajos főkonzul elmondta: a májusig tartó program kertében az ösztöndíjasok közösségépítő munkát végeznek, amely egyfajta áldozatvállalással jár. A tevékenységek köre a pedagógusi munkától a kulturális rendezvények szervezéséig terjed. Ugyanakkor arra törekedtek, hogy az elindított tevékenységek – önképzőkörök vagy éppen könyvtár megnyitása – a program lejárta után is működjenek.
Barabás János vezető konzul hozzátette: a program elindításához az a tapasztalat vezetett, hogy a szórványban csak ott van igazi magyar közösségi élet, ahol vannak helyi elkötelezett közösségszervezők. Ezért az ösztöndíjasokat tudatosan olyan településekre küldték, ahol nem volt öntevékeny a helyi közösség.
A Kárpát-medence szórványmagyarságát segítő Petőfi Sándor-programot március 15-én hirdette meg a Nemzetpolitikai Államtitkárság. Ennek keretében összesen ötven ösztöndíjas végez közösségszervező munkát a Kárpát-medence szórványvidékein, közülük 22-en Romániában. Az erdélyi szórványmagyarsággal foglalkozó közösségépítők nemcsak Magyarországról érkeztek, délvidéki és kárpátaljai is van közöttük.
A program résztvevői állításuk szerint számos gonddal szembesültek. Gyulafehérváron például azt tapasztalták, hogy egyes magyar szülők azért nem járatják magyar iskolába gyereküket, mert nem is tudnak róla, hogy létezik ilyen. A Fogarason dolgozó Bokor Csongor például arról számolt be, hogy a helyi önkormányzat hátrányosan megkülönbözteti a mintegy ezerfős magyar közösséget. Csak a helyi ortodox templom van megvilágítva, míg a magyar műemlék templomok esetében a közösség kifejezett kérésére sem hajlandók erre.
A Segesváron tevékenykedő Ferencz Orsolya ezzel ellentétben arról számolt be, hogy a Maros megyei városban a román közösség is pozitívan fogadta a helyi magyarságnak szóló rendezvényeket, többen részt is vettek ezeken. Kérdésünkre elmondta: bár az identitás megőrzése szempontjából alapvetők a hagyományőrző tevékenységek, a kortárs kultúrára is van igény a szórványközösségekben.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Márton Áron-emlékév indul december 24-én
Márton Áron-emlékévet hirdet a magyarországi Nemzetpolitikai Államtitkárság, az idén december 24-én induló és 2016. december 24-én záruló rendezvények között jubileumi konferenciák, rendhagyó történelemórák és fiataloknak szóló vetélkedők egyaránt szerepelnek.
Márton Áron erdélyi püspök személye nemcsak az erdélyi katolikusokhoz, hanem minden magyarhoz köthető, és bármely felekezethez tartozó ember példaképe lehet – nyilatkozta Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár. Az emlékév azért indul december 24-én, mert akkor nevezték ki 1938-ban Márton Áront Erdély püspökévé.
A programok közül kiemelte: szeretnék, ha augusztus 28-án, a püspök születésének 120. évfordulóján a világ összes magyar templomában megemlékeznének Márton Áronról és a déli harangszó neki is szólna.
Az emlékév világi fővédnökének Áder János köztársasági elnököt, egyházi fővédnökének Jakubinyi György gyulafehérvári érseket kérték fel. Az emlékév finanszírozására 80 millió forintot különítettek el – tette hozzá.
A rendezvények koordinálására létrejött egy programbizottság, amelynek elnöke, Gaal Gergely kiemelte: Márton Áron olyan személyiség, aki az egész keresztény gyökerű európai civilizáció elé példaképként állítható. Az erdélyi püspök minden lehetséges alkalommal felemelte szavát a 20. századi diktatúrák ellen, a fiatalok számára is ikon volt, és a közösségépítést is fontosnak tartotta. Szeretnék életútját, alakját minél több emberhez és kiemelten a fiatalokhoz eljuttatni – jelezte.
Kifejtette: az emlékév keretében a konferenciákon, emlékhangversenyeken túl a legmodernebb informatikai és kommunikációs eszközöket is szeretnék használni, például fiataloknak okostelefonokon követhető vetélkedőket szerveznének.
A programokat ismertetve kitért arra, hogy augusztus 28-án Csíkszentdomokoson az ottani egyesülettel együttműködve emlékkonferenciát tartanak, és szeptember 29-én – Márton Áron halálának évfordulóján – Gyulafehérváron szintén lesz egy tanácskozás. Szeretnék a Kárpát-medencei ifjúsági fesztiválokon is megjeleníteni az emlékévet, így jelen lesznek a tervek szerint Tusnádfürdőn is.
Erdély.ma

Egy héttel a Máért-ülés után írta alá a sértődött Tőkés László a zárónyilatkozatot
Tőkés László valóban vérig sértődött a Magyar Állandó Értekezlet budapesti ülésén, és csak a sajtóban megjelentek hatására, egy héttel az esemény után írta alá a Máért zárónyilatkozatát – erősítette meg több forrásunk.
Mint megírtuk, a fideszes európai parlamenti képviselő csütörtök esti közleményében azt állította, hogy a médiában megjelentekkel ellentétben aláírta a Máért december 3-i ülésén elfogadott nyilatkozatot. Sajtóirodája mellékelt egy dokumentumot is, amelyen valóban szerepel az aláírása. „Tekintettel arra, hogy a sajtóhoz a dokumentum aláíráslistájának egy korábbi, nem végleges változata jutott el, ezúton mellékeljük a Tőkés László szignóját is tartalmazó listát” – olvasható a közleményben.
A Nemzetpolitikai Államtitkárság december 9-én, szerdán küldte ki a résztvevőknek és a sajtónak a végleges dokumentumot, ezen még nem szerepelt az EP-képviselő szignója. „Mellékelten küldöm a december 3-án megrendezésre került XIV. MÁÉRT ülés végleges, aláírt zárónyilatkozatát” – írta a kísérőszövegben az államtitkárság sajtóreferense. Ugyanaznap jelent meg a nol.hu-n így írás arról, hogy Tőkés László nem volt hajlandó felszólalni a Máért budapesti ülésén, és az összes Kárpát-medencei magyar párt által szignált, autonómiát követelő nyilatkozatot sem írta alá.
Ez a cikk késztethette az EP-kéviselőt arra, hogy végül mégis ellássa kézjegyével a dokumentumot. Tőkés László utólag írta alá a zárónyilatkozatot, mert a Máért-ülésről már délben elment, még az ebéden sem maradt – erősítette meg a Maszolnak az ülés egyik résztvevője.
Forrásunk szerint a volt püspök megsértődött, mert a szervezők közölték vele: a korábbi gyakorlattól ellentétben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) nevében csak egy ember szólalhat fel az ülésen. Erre reagálva az ülésen azt mondta: majd írásban közli észrevételeit, és átadta a szót az EMNP elnökének, Szilágyi Zsoltnak.
„Potápi Árpád kérlelte, hogy mégis mondjon beszédet. Erre Tőkés László azt válaszolta: ő pontos instrukciót kapott arra, hogy csak egy ember beszélhet a két szervezet nevében, és nem szólalt fel” – mesélte forrásunk.
Cs. P. T.
maszol.ro

2016 Márton Áron emlékéve lesz
Márton Áron-emlékévvé nyilvánította 2016-ot a Nemzetpolitikai Államtitkárság. Elsősorban a fiatalokat szeretnék elérni az erdélyi püspökről szóló programokkal - mondta Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára.
1896. augusztus 28-án született az erdélyi Csíkszentdomonkoson Márton Áron, 1938. december 24-én nevezték ki Erdély püspökévé, ezért ezen a napon indítja el a Márton Áron-emlékévet a Nemzetpolitikai Államtitkárság - mondta Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára.
"Szeretnénk azt elérni, hogy Márton Áron ne csak az erdélyi katolikus magyarság számára legyen példaértékű személyiség, hanem az összmagyarság számára, bármilyen felekezethez is tartoznak. Másrészt pedig várjuk azt, hogy a történelmi egyházak is bekapcsolódjanak, szeretnénk azt elérni, hogy a világ összes magyar templomában augusztus 28-án Márton Áronra emlékezzenek és a déli harangszó ne csak a nándorfehérvári csata diadalát hirdesse, hanem az ő születésnapját is."
Potápi Árpád János elmondta az Országgyűlés 80 millió forintot különített el az emlékév programjaira. "Több program fog megvalósulni az emlékév során, kiemelkednek már a hagyományos programok. Például a Csíkszentdomonkoson megvalósuló jubileumi konferencia augusztus végén. A programokkal elsősorban a fiatalokat és a gyerekeket szeretnénk elérni, mert ők keveset tudnak a püspökről és arról a korról, amikor Márton Áron élt és dolgozott. Az ő eszmeisége gondolatai meg fognak jelenni nemzetpolitikai táborokban, akár Tusnádfürdőn, Martoson, Gombaszögön vagy pedig a Bácskában.
A Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára elmondta a programsorozat 2016. december 24-én zárul. Hozzátette a Márton Áron-emlékév fővédnökének Áder János köztársasági elnököt, és Jakubinyi György erdélyi érseket kérték fel.
inforadio.hu/hir

Szász Jenő „fantomintézete” nem sokaknak hiányozna
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet jövője is veszélyben van, bár információink szerint még semmi sem dőlt el. Az évi 1,2-1,3 milliárd forintos költségvetéssel működő háttérintézmény feladatait a nemzetpolitika más aktorai is el tudnák végezni.
Lázár János bürokráciacsökkentési listáján szerepel a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) is, amelynek jogutódja a szuperintézménnyé avanzsáló Veritas Intézet lenne. A szervezet nemcsak az NSKI-t, hanem a Nemzeti Örökség Intézetét, valamint a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívumot is magába olvaszthatja. Ez persze több dolgot is jelenthet: vagy megszűnik az intézet, vagy a Veritas veszi át a dolgozókat. Ebben az esetben jó eséllyel leépítéssel is kell számolni – elvégre ez lenne a bürokráciacsökkentés célja –, ráadásul az NSKI mint márka is eltűnne.
Pedig ez nem is oly régi: 2012. december 11-én jelent meg a Magyar Közlönyben a létrehozásáról határozó kormányrendelet, azóta 80-100 fővel és évente 1,2-1,3 milliárd forintos költségvetéssel működik. A Transindex úgy tudja, hogy a dolgozók többsége nyugdíjazás előtt álló ember, aki egzisztenciális okokból vállalta a munkát, ám sokan pontosan nem is tudják, mit csinálnak. Az intézmény vezetője az erdélyi Magyar Polgári Párt korábbi irányítója, a faipari mérnök és közgazdász végzettségű Szász Jenő, aki államtitkári fizetést kap – 2013-ban az Transindex 997 ezres bruttó bérről írt–, és állítólag Kövér László házelnökkel baráti viszonyt ápol.
Jóban a birkózókkal és a mangalicatenyésztőkkel
Ez magyarázhatja az NSKI alapításának körülményeit is. A pletykák szerint az MPP vezérének erdélyi politikai életből való eltávolítását a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ellenzékének szánt Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kérte a Fidesztől. Így feladatot kellett keresni Szász Jenőnek, ezért alkothatták meg az NSKI-t. Ám utóbbi kitalálói jó eséllyel nem tudhattak arról, hogy hasonló néven és céllal már működik egy kormányzati háttérintézmény, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet (NPKI) – mondta egy, a nemzetpolitikát testközelből ismerő forrásunk.
Az NSKI alapító okirata szerint „a miniszterelnök irányítása alatt működő központi hivatal”, alkalmazottai pedig „fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek”. Meglehetősen sokoldalú szervezet, tavaly novemberben együttműködési megállapodást kötött a fideszes Németh Szilárd rezsibiztos vezette Magyar Birkózó Szövetséggel, és stratégiai partnerei között szerepel a Magyar Asztalitenisz Szövetség, a Civil Összefogás Fórum, több egyetem, külhoni pedagógusszervezetek és a Magyar Turizmus Zrt. is
Az NSKI rengeteg programot szervez és pénzel, így például a kárpát-medencei mangalicatenyésztők találkozóját is, stratégiai dokumentumokat alkot meg, mint A nemzetegyesítés fejlesztési programja 2014–2020-at, amelyet az ehhez szükséges regisztráció és belépés után sem lehet megnyitni az NSKI honlapjáról. A nyomtatott kiadványaik többször is megjelennek: külön-külön, valamint évente egy drága, fényes papírra nyomott, kemény borítós évkönyvben is. Ezenkívül iskolafelújítást is támogatnak, decemberben például Székelyudvarhelyen, Szász Jenő egykori gimnáziumában újíttattak fel egy osztálytermet – az Udvarhelyi Hírportál szerint pont azt, amelyikbe most a kislánya jár. Ezek mellett – ha már kutatóintézet –, némi tudományos munkát is végeznek ifjúságkutatási, felnőttképzési, hálózatfejlesztési, vidékfejlesztési és egyéb területeken.
Nincs különösebben szükség az NSKI-ra
Igaz, a kutatások tudományos megalapozottsága hagyhat némi kívánnivalót maga után, hiszen kisebbségpolitikával foglalkozó tudós nem dolgozik az NSKI-ban – mondta forrásunk. A Transindex ezzel kapcsolatban 2014-ben így írt: „a Nemzetstratégiai Kutatóintézet története »anekdotává vált«, és az nem fogja felborítani a kutatási mezőny erőviszonyait”. Ráadásul a háttérintézmények között akad párhuzamosság is: az NSKI minden feladatát el tudná végezni más intézmény is – a kutatási vonalat az NPKI, a közösségszervezési feladatokat a nemzetpolitikai államtitkárság, a Kárpát-haza Galériának pedig a Magyarság Háza is otthont tudna nyújtani.
Az NSKI szakmai berkekben járatos forrásunk és sajtóbeszámolók szerint sem tart fenn kapcsolatot a külhoni kisebbségkutató intézetekkel. A Transindex szerint ugyan megkerestek bizonyos műhelyeket az NSKI munkatársai, a kapcsolatfelvételek nem alakultak konkrét projektekké. Forrásunk emlékeztetett továbbá, hogy Szász Jenő 2013-ban a Kárpát-medencei Képviselők Fórumán használt szavait sem fogadta jól a nemzetpolitikai szcéna. Szász akkor azt mondta, hogy kutatni kellene a helyben maradás ösztönzése helyett az „önkéntes területfeladás” lehetőségét, amelyet „kontrollált visszavonulásnak” is nevezett.
Megszűnik?
A fentiek alapján indokolt lehetne az NSKI megszüntetése, hiszen funkcióit a nemzetpolitika más szereplői is el tudnák látni. A költségvetésből az intézet működtetésére elkülönített, évi 1,2-1,3 milliárd forintot is el lehetne költeni ésszerűbben – ezt már Szávay István jobbikos parlamenti képviselő sugallta az Országgyűlés nemzeti összetartozási bizottságának 2015. április 13-ai ülésén. A területen járatos forrásunk szerint rengeteg pénzről van szó, amelyet ha elosztanának a nemzetpolitikai aktorok között, akkor akciókutatásokra – azaz bizonyos, külhonban esedékes beavatkozások hatásvizsgálatára – lehetne költeni.
A megszüntetés mellett szóló érv lehetne továbbá, hogy Szász Jenőt forrásunk szerint „lényegében senki sem szereti”. Ám mondata második fele így szólt: „de jól be van ágyazva”. Szász politikai kapcsolatai az NSKI megmentésénél jól jöhetnek – elvégre Lázár János „halállistája” is azért lett olyan hosszú, mert a Miniszterelnökséget vezető miniszter számolt azzal, hogy bizonyos háttérintézmények miatt lobbizni fognak a miniszterek. Hogy az NSKI az esetleges Lázár–Kövér ellentét miatt került-e a listára, forrásunk azt mondta: „a fene tudja”. Szerinte nagy a bizonytalanság a kérdésben, tudomása szerint helyettes államtitkári szintig nem tud senki arról a nemzetpolitikában, mi lesz az NSKI jövője.
Változó, el nem költött összegek
Az NSKI gazdasági működésére vonatkozó adatokat a 2014-esbeszámolójából tudunk kinyerni. E szerint 2013-at 1,3 milliárd forintos költségvetési előirányzattal kezdték, ez később 840 millió forintra csökkent. A pénzből végül 443,3 millió forintot költöttek el. Szász Jenő a cikkben említett nemzetiösszetartozás-bizottsági ülésen azt mondta, második működési évükben, azaz 2015-ben is 1,3 milliárd forint volt az előirányzat, ám ezt 100 millióval csökkentették. Informátorunk szerint Szász Jenőnek azt is felróják nemzetpolitikai berkekben, hogy megpróbált uniós forrásokat is szerezni, s nem járt sikerrel.
Földi Bence. mno.hu

Biró Zsolt csak jön-megy
Mint arról beszámoltunk, a másfél éves szünet után összeült Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) február 12-i budapesti tanácskozásán sem az egyik alapítónak számító Magyar Polgári Párt, sem a megfigyelői státussal rendelkező RMDSZ nem vett részt. Előbbi most jobbról előzne, utóbbi meg csak lapít.
Bíró Zsolt MPP-elnök a tanácskozás házigazdájának, a Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkárságának írt egy kínosan mentegetőző levelet, amiben azt állította, hogy azért nincs jelen az ülésen, mert pártja nem kapott meghívást. A Tőkés László KMAT-elnök által szignált meghívó minden tagszervezetnek és meghívottnak kiment, beleértve az MPP-t, Biró nem is írhatta volna meg a levelét, ha nem tudott volna a tanácskozásról.
A közvélemény ugyanakkor már tisztában van az MPP hintapolitikájával és ügyeskedéseivel, hiszen a párt hol a nemzeti-polgári oldalon tetszeleg, hol az RMDSZ-szel köt többé-kevésbé nyilvános paktumokat. A minipárt előző elnöke, Szász Jenő legutóbb az RMDSZ-re való voksolásra biztatta az erdélyi magyarokat, utóda viszont a 2012-es romániai választások után olykor-olykor kritikus hangokat ütött meg a Bukarestben mindenhez csak statisztáló szövetséggel szemben. Az idei választások előtt pedig ismét Kelemen Hunorral paktumozgat Biró Zsolt, miközben folyton Budapesten kopogtat a magyar kormánypártok ajtain. Birónak szokásává vált, hogy a különféle nemzetpolitikai események előtt vagy után próbál külön tárgyalni magyarországi politikusokkal és külön médiaszereplést kieszközölni a társaságukban. Legutóbb a KMAT-ülésen találkozhatott volna például Szili Katalinnal, ha megjelent volna az autonómiaküzdelem állásáról szóló tanácskozáson, ám ő külön találkozót kért másnap a határon túli magyar közösségek autonómiaügyeinek koordinálására felkért miniszterelnöki megbízottal. 
Az MPP egy vasárnap keltezett közleményben számolt be a Biró és Szili közötti találkozóról. Eszerint a felek külön elemezték az autonómiastatútumok kapcsán felmerülő vitás kérdéseket, és egyetértettek abban, hogy a jelenlegi helyzetet a túlzott átpolitizálás jellemzi, ami megnehezíti a közös fellépést, ezáltal pedig a megvalósíthatóságot sodorja veszélybe. Az MPP folyvást közvetíteni akar, de nem tudni, mit és kik között, csupán utalás történik arra, hogy mielőbb a román parlament elé kellene kerüljön egy olyan autonómiatervezet, amely mögött a lehető legszélesebb társadalmi támogatottság mutatható fel. Vélhetőn arról a tervezetről van szó, amit az RMDSZ és az MPP állítólag közösen dolgozott ki hajdanán a Székelyföld területi autonómiájáról, de amit a parlamenti képviselettel egyedüliként rendelkező magyar párt, az RMDSZ mindmáig nem nyújtott be. Az MPP állítólag két éve sürgeti a statútum parlamenti beterjesztését, ám ezt az RMDSZ eddig nem tartotta időszerűnek. Az az RMDSZ, amellyel az MPP folyton választási paktumokat köt, önállóságát apránként feladva. R. B. M. itthon.ma//szerintunk

Külhoni magyar ifjúsági civil szervezeteket támogat a kormány
Külhoni magyar ifjúsági civil szervezeteket támogat pályázati úton a kormány, az ötvenmillió forintos keretre március 18-ig lehet kérelmet benyújtani.
Szilágyi Péter nemzetpolitikai helyettes államtitkár a pályázatot ismertetve kedden azt mondta: az elmúlt időszakban számos jelzés érkezett a nemzetpolitikai államtitkárság felé a külhoni magyar közösségek részéről, hogy szükség lenne egy olyan pályázatra, amely kimondottan a határon túli ifjúsági szervezetek támogatására irányul.
A pályázat egy hiánypótló kezdeményezés, mert ez az első olyan felhívás, amely kifejezetten a külhoni ifjúsági civil szervezetek és egyházi jogi személyek támogatását tűzte ki célul. A pályázaton a Kárpát-medencében tevékenykedő, valamint a diaszpórában működő ifjúsági szervezetek vehetnek részt - közölte.
Kitért arra is, hogy korábban már meghirdették "A magyar kultúráért és oktatásért" pályázatot, ezért a jelen felhívásban nincs lehetőség oktatási intézmények támogatására, diák- és hallgatói önkormányzatok által szervezett, illetve az oktatási intézmény működésébe tartozó rendezvények segítésére.
Az MTI-hez eljuttatott felhívás szerint az ifjúsági közösségek tevékenységének támogatására irányuló pályázat célja a Magyarország határain kívül élő magyarság szülőföldjén való megmaradásának, Magyarországgal való sokoldalú kapcsolatai ápolásának és fejlesztésének előmozdítása, magyar nemzeti azonosságtudatának megerősítése az ifjúsági közösségek támogatása által.
A felhívásra olyan határon túli ifjúsági civil szervezet és/vagy egyházi jogi személy nyújthat be pályázatot, amely a gyermek és ifjúsági korosztályok érdekeinek képviseletét vállalta fel létesítő okiratában, tevékenységének célcsoportja pedig a 15-29 év közötti korosztály.
A vissza nem térítendő támogatás 600 ezer forinttól 2 millió forintig terjedhet. Budapest, 2016. február 16., kedd (MTI)

Külhoni magyar ifjúsági civil szervezeteket támogat a magyar kormány
Külhoni magyar ifjúsági civil szervezeteket támogat pályázati úton a magyar kormány, az ötvenmillió forintos keretre március 18-ig lehet kérelmet benyújtani.
Szilágyi Péter nemzetpolitikai helyettes államtitkár a pályázatot ismertetve ma azt mondta: az elmúlt időszakban számos jelzés érkezett a nemzetpolitikai államtitkárság felé a külhoni magyar közösségek részéről, hogy szükség lenne egy olyan pályázatra, amely kimondottan a határon túli ifjúsági szervezetek támogatására irányul.
A pályázat egy hiánypótló kezdeményezés, mert ez az első olyan felhívás, amely kifejezetten a külhoni ifjúsági civil szervezetek és egyházi jogi személyek támogatását tűzte ki célul. A pályázaton a Kárpát-medencében tevékenykedő, valamint a diaszpórában működő ifjúsági szervezetek vehetnek részt - közölte.
Kitért arra is, hogy korábban már meghirdették "A magyar kultúráért és oktatásért" pályázatot, ezért a jelen felhívásban nincs lehetőség oktatási intézmények támogatására, diák- és hallgatói önkormányzatok által szervezett, illetve az oktatási intézmény működésébe tartozó rendezvények segítésére.
Az MTI-hez eljuttatott felhívás szerint az ifjúsági közösségek tevékenységének támogatására irányuló pályázat célja a Magyarország határain kívül élő magyarság szülőföldjén való megmaradásának, Magyarországgal való sokoldalú kapcsolatai ápolásának és fejlesztésének előmozdítása, magyar nemzeti azonosságtudatának megerősítése az ifjúsági közösségek támogatása által.
A felhívásra olyan határon túli ifjúsági civil szervezet és/vagy egyházi jogi személy nyújthat be pályázatot, amely a gyermek és ifjúsági korosztályok érdekeinek képviseletét vállalta fel létesítő okiratában, tevékenységének célcsoportja pedig a 15-29 év közötti korosztály.
A vissza nem térítendő támogatás 600 ezer forinttól 2 millió forintig terjedhet. Szabadság (Kolozsvár)

A magyar közösség régi vágya teljesül
Felsőoktatási szórványkollégium létesül Temesváron
Az Orbán Viktor–Kelemen Hunor-találkozó napirendjén volt egy felsőoktatási szórványkollégium létrehozása Temesváron, amit mindkét fél támogat. 
Hogyan született meg ez az elképzelés? – kérdeztük Molnár Zsolt Temes megyei parlamenti képviselőtől.
– Egy felsőoktatási szórványkollégium létrehozása már régebbi vágya a temesvári magyar közösségnek. Ezzel az elképzeléssel kapcsolatban már volt egy kezdeményezés a 2000-es években, amit sajnos nem sikerült véghezvinni. A mandátumom elején feltettem a kérdést, hogy melyek azok a közösségi projektek, amelyeket meg kellene valósítani, és a szórványkollégium közöttük szerepelt. Ezért az eredeti kezdeményezőkkel együttműködve ismét nekifogtunk az elképzelés megvalósításának és szerencsére támogatást találtunk rá a Temesvári Római Katolikus Püspökségen, amely az ingatlant szolgáltatja, az RMDSZ vezetőségében, amely a stratégiai projektek közé emelte és Magyarország Kormányánál, amely hajlandó anyagilag támogatni az elképzelést és a Nemzetpolitikai Államtitkárságon, amelynek csapata minden rendelkezésére álló eszközzel segít bennünket. Magam részéről ezúton is köszönetet mondok mindenkinek, aki eddig támogatta az ötletet.
 – Mit takar ez az elnevezés: kollégiumi körülmények biztosítása a temesvári egyetemeken tanuló magyar fiatalok számára? Esetleg magyar nyelvű képzés indulna valamelyik egyetemen?
– Az intézményben szállást biztosítunk majd közel ötven Temesváron tanuló magyar egyetemistának és a kollégiumban magyar nyelvű kiegészítő képzés zajlik majd. Arra egyelőre nincs esély, hogy a temesvári egyetemeken hivatalos magyar nyelvű oktatási vonalakat alapítsunk, ezért a kollégium keretei között kívánjuk megvalósítani a magyar nyelvű kiegészítő képzést. Olyan oktatási programot kívánunk kialakítani a diákok számára, amely által elsajátíthatnak bizonyos konkrét kompetenciákat (például menedzsment), de hangsúlyos szerepet kap majd a magyarságismeret és a közösségi szerepvállalás is.
– Hol akarják létrehozni a szórványkollégiumot és milyen forrásokból?
– A felsőoktatási szórványkollégiumot a Temesvári Római Katolikus Püspökség egyik visszaszolgáltatott épületében fogjuk létrehozni. Az ingatlan a Bartók Béla Elméleti Líceum és a józsefvárosi épülő parókia tőszomszédságában van, így egy helyre kerülnek a magyar illetőségű intézmények. A kollégium nemcsak egy bentlakás lesz, hanem valós magyar közösségi térré válhat, ahol számos rendezvényt, eseményt lehet majd szervezni. A forrásokat a magyar állam biztosítja majd.
– Mikor valósulhat meg ez az elképzelés?
– Az e heti megegyezést hosszas előkészítési folyamat előzte meg, amely alatt többször egyeztettünk az összes érintett féllel. Megvan már az építészeti terv és elindítottuk az engedélyezési folyamatot. Így minden reményem megvan rá, hogy idén el tudjuk kezdeni a munkálatokat.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

Gazdaságilag is meg kell erősíteni a magyarságot a Kárpát-medencében
A szimbolikus jogszabályok után Magyarország gazdaságpoltikai eszközökkel is tenni akar a szülőföldön boldogulásért - mondta Potápi Árpád államtitkár a bukaresti RMÜE konferencián.
Romániában új növekedési ciklus vette kezdetét, és az elmúlt ciklusokat is figyelembe véve, rendkívül fontossá vált, hogy levonjuk a megfelelő tanulságokat. Következtetéseket kell megfogalmazni a prociklikus és anticiklikus gondolkodásmód alapján: ne adósodjunk el még jobban akkor, amikor már nem kéne, illetve próbáljuk meg a vállalkozásainkat úgy diverzifikálni, hogy abból hosszú távon is kiegyensúlyozott, saját, biztonságos növekedésünk lehessen - mondta Diósi László, az OTP Bank Románia vezérigazgatója a Romániai Magyar Üzleti Egyesületáltal Magyarország Bukaresti Nagykövetségével, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Magyar-Román Tagozatával és a Romániai Magyar Közgazdász Társaság bukaresti fiókjával közösen, Bukarestben szervezett üzletember találkozón.
Ha a román gazdaság teljesítményét európai viszonylatban vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy nagyon szép gazdasági növekedésünk volt az uniós átlaghoz viszonyítva - mutatott rá Diósi. Hozzátette: Románia gazdasága természetes módon növekedett ilyen ütemben, ami különösen biztató, hiszen szinte semmi nem történik, ami ezt elősegítené: nincsenek nagy beruházások, nem beszélhetünk az uniós pénzek jelentősebb beáramlásáról, és nagyobb külföldi tőkeberuházásokról sem - fogalmazott a vezérigazgató, aki elmondta, a román gazdaság növekedését jelenleg a belső kereslet növekedése, a fogyasztás fűti.
A vezérigazgató előadásában arra is kitért, hogy bár a megyék egy része szépen kiveszi a részét Románia gazdasági növekedéséből, az ország harmada rendkívüli mértékben leszakadt az általános növekedési tempótól, ezt a változást pedig az ingatlanárak is jól tükrözik. Diósi szerint ez arra hívja fel a figyelmet, hogy az előző kormányok többsége nem sokat tett annak érdekében, hogy olyan fejlesztési programot dolgozzanak ki, amely a déli országrészben, Kovászna megyében, vagy az elmaradottabb területeken befektetőbarát környezetet hozzon létre.
Rámutatott, munkanélküliség tekintetében ugyan látszólag rendkívül jól állunk, hiszen EU-s összehasonlításban a 6,5%-os munkanélküliségi ráta alacsonynak számít, fontos ugyanakkor azt is figyelembe venni, hogy a munkaképes lakosság jelentős része külföldön vállal munkát, illetve nagyon sokan kiesnek a statisztikából. Elmondta, a foglalkoztatottság szerkezete sem mutat túl biztató képet, a lakosság mintegy 30%-a ugyanis mezőgazdaságból él Romániában, de  döbbenetesek azok az adatok is, amelyek szerint az Európai Unióban működő kis családi gazdaságok harmada nálunk található.
Diósi kifejtette, bár önmagában jó hírnek számítana, hogy az elmúlt időszakban növekedtek a munkabérek, de ront az összképen, és rendkívül veszélyes helyzetet teremt, hogy a hazai termelékenység növekedése nem tart ütemet a munkabérek emelkedésével. "Ugyanezt láttuk 2007-ben is, amikor a bérek elaszabadultak, és a termelékenység mögöttük maradt. Akkor ennek nagyon rossz vége lett" - mondta a vezérigazgató.
Diósi szerint problémát jelent az is, hogy az állam nagyon gyengén veszi ki a szerepét a gazdaságépítésből, illetve, hogy a külső befektetők számára rendkívül fontos jogi biztonság is nagymértékű csorbát szenvedett az elmúlt időszakban. Elmondta, a külföldi befektetők körében a túlzott bürokrácia, a korrupció jelenléte, illetve a jogrendszer kiszámíthatatlansága is jelentős kérdőjeleket vet fel. 
Pótápi Árpád: gazdaságilag is meg kell erősíteni a magyarságot a Kárpát-medencében
"Az elmúlt másfél évben radikális váltás következett be a magyar nemzetpolitikában. A szimbolikus jogszabályok meghozatala után ugyanis Magyarország egyre nagyobb figyelmet fordít a szülőföldön való boldogulás elősegítésére, amelyet immár gazdaságpolitikai eszközökkel is támogat. A cél az, hogy csökkentsük, vagy lehetőleg megállítsuk az elvándorlást, ami különböző mértékben, de azért mindenhol jellemző a magyarságra" - mondta Potápi Árpád János magyar államtitkár, aki előadásában Magyarország Nemzetpolitikai Államtitkárságának tevékenységéről is beszámolót tartott. 
Az államtitkár előadásában kitért azokra a határon átnyúló határmenti programokra is, amelyek a magyarság 80%-ának teremtenek lehetőséget arra, hogy az uniós pénzek lehívásába magyar-magyar együttműködés keretén belül tudjanak bekapcsolódni. A kapcsolatrendszer fejlődésében gondot jelenthet ugyanakkor, hogy a közép-erdélyi, illetve a székelyföldi magyarság ezekbe a határmenti programokba nem bevonható - mutatott rá az államtitkár, hozzátette viszont, hogy keresik a módját annak, hogy a Budapesten kiírt pályázatok lehívásába ezeket a térségeket is be lehessen kapcsolni.
Potápi elmondta, a gazdaságélénkítés egyik stratégiai alapillérét továbbra is a szakképzés támogatásában látják, hiszen a Magyarország által felvállalt gazdasági motor szerepet nem tudják teljesíteni, ha a szakemberek mennyisége és minősége nem növekedik. "Az elmúlt években egyre többet beszélünk a duális szakképzés jelentőségéről és megerősítéséről. Magyarország 2016-ban is, akárcsak 2015-ben, 500 millió forintot (mintegy 1,61 millió eurót) fordít konkrét határon átnyúló fejlesztésekre, tanműhelyek felújítására, illetve eszközök beszerzésére" - mondta az államtitkár.
Olti Ágoston: megéri lehetőséget adni a fiatal vállalkozóknak
Olti Ágoston, az OTP Consulting Románia vezérigazgatója a vállalat Bukaresti Műszaki Egyetemmel partnerségben 2015-ben lebonyolított vállalkozásfejlesztési projekjéről számolt be, amely alapvetően a bukaresti és a délvidéki régióra korlátozódott. A projekt keretében 400 személyt, köztük 200 egyetemistát képeztek vállalkozói alapismeretekre. A résztvevőkből 40 új vállalkozó került ki, akik egyenként 10 ezer eurós támogatást kaptak egy üzleti terv verseny részeként új vállalkozás indítására. 
A projekt részeként a 40 kezdő vállalkozás mellett 80 munkahely jött létre. A nyertes cégek között volt 7 informatikai vállalkozás, magas hegyvidéki turizmusban tevékenykedő cég, fogorvosi rendelő, de különböző kreatív szakmák képviselői is. Olti elmondása szerint, amikor a vállalkozásokat kiválogatták, elsősorban azt tartották szem előtt, hogy az üzleti ötlet életképes legyen, és egyedi.
A vezérigazgató kiemelte, a projekt egyik legsikeresebb részének azokat a rendezvényeket tartja, ahol a kezdő vállalkozások egymással találkozhattak, és egymás közt tanultak meg üzletelni. A projekt részeként ugyanis azon túl, hogy tanácsadással segítették a kezdő vállalkozókat, fontosnak tartották, hogy ne csak a POS DRU program keretén belül megnyert 10 ezer eurót adják, hanem hozzásegítsék a kezdő vállalkozásokat az új üzleti lehetőségekhez is.
Olti rámutatott, érdekes tapasztalat volt számukra is, hogy a vállalkozásaik az üzleti tervükben a támogatás jelentős részét fordították marketingköltségekre. "Eleinte szörnyülködtünk a reklámköltségek magas összegén, de később a vállalkozások online jelenléte és sikere is őket igazolta" - mondta. Hozzátette, sajnos a fiatalok még mindig félnek az EU-s forrásoktól és a bürokráciától, hiszen a tapasztaltabb vállalkozók és a média is gyakran nagyon negatív képet mutatnak a támogatásban rejlő lehetőségekről.
Tamás Péter: a magyarság még mindig kiaknázatlan üzleti lehetőség
Magyarnak lenni egy rendkívül jó üzleti lehetőség - hívta fel a figyelmet Tamás Péter, a temesvári székhelyű Tifel vállalat tulajdonosa, aki a romániai magyar üzleti vállalkozások elindulásának buktatóiról, illetve lehetőségeiről tartott előadást. Elmondta, a szórványban, vagy a nyugati országokban élő magyar közösségek nagyon gyakran nem vállalják fel az értékeiket, és nem ismerik fel az ebben rejlő potenciált. "Van bennük egy kis komfortizmus, miszerint egy magyar étterem például a románokat úgysem érdekli. Azt gondolom, ez egy hatalmas tévedés, és egy elszalasztott üzleti lehetőség" - mondta a vállalkozó.
Tamás rámutatott, azért is fontos lenne ezeknek az értékeknek a kiemelése, mert az infrastruktúra fejlődésével nem csupán a külföldről érkező, hanem a belföldi turisták száma is lényegesen növekedni fog. "Erre fel kell készülni. Székelyföldön például nagy előrelépések történtek ebben a tekintetben, egyre több a vendég. A szórványvidékekre azonban ez még talán nem jellemző" - fejtette ki. Hozzátette, nem feltétlen "magyarkodásra" van szükség, hanem egy olyan környezet kialakítására, amely a turizmus szempontjából célravezető lehet.
A networking nem más, mint a tudatos üzleti kapcsolatépítés megfűszerezve azzal, hogy bizalmi alapon, jutalékmentesen egymás kapcsolati hálóját megosztjuk, és ezen erősödünk - emelte ki előadásában Bács Ferenc, a BNI Észak-Kelet Magyarország regionális igazgatója. Rámutatott, az üzleti előrementelt gyakorlatilag nem a kapcsolatok mennyisége, hanem a minősége határozza meg.  Bács Ferenc: a legolcsóbb marketing a névjegykártya
"Nagyon sokan arra koncentrálnak, hogy minél több névjegykártyát gyűjtsenek. Nem ismerik fel, hogy stratégiailag kell összekapcsolniuk magukat erős vállalkozásokkal. Stratégiai partnerségnek pedig azt lehet nevezni, amikor ugyanazt az ügyfélkört több partner más-más szolgáltatásokkal egészíti ki" - mondta Bács. Kiemelte, a kapcsolatok minőségi irányba való elmozdítása azért is nagyon fontos, mert rengeteg felesleges kiadástól kímélheti meg magát a vállalkozó.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Magyar-Román Tagozatának szerepéről beszélt előadásában Rák János Zoltán, a tagozat titkára. Elmondta, az 1999-ben létrehozott tagozat feladata a kétoldalú gazdasági kapcsolatok erősítése Románia és Magyarország egész területén. Kiemelte, hogy 2012-től minden Magyarországon jegyzett vállalatnak kötelező regisztrálnia a kereskedelmi és iparkamara valamely tagozatához. "A vállalatoknak a regisztrációhoz körülbelül 5 ezer forintos díjat kell fizetniük. Eleinte nehezen fogadták ezt a kötelezettséget, később azonban felismerték, hogy ezért a díjért cserébe az MKIK olyan szolgáltatásokat nyújt, mint a pénzügyi, adózási és hitelezési tanácsadás, üzleti partnerkeresés, illetve pályázatfigyélés" - mondta a tagozat titkára.
Rák János jelentős előrelépésként számolt be arról, hogy a kötelező regisztrációnak is köszönhetően, most már össze tudnak állítani egy olyan adatbázist is, amelyben kategóriákra bontva a tagok meg tudják tekinteni a leendő partnerek vagy ügyfelek adatait. Emellett naprakész információkkal is tudnak szolgálni azokról a területekről, amelyek iránt a tagozat tagjai érdeklődést mutatnak.
Kicsid Attila. Transindex.ro

Székely Szabadság Napja – A nemzetpolitikai államtitkárság támogatja a felvonulást 
A Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága támogatja a Székely Nemzeti Tanács által szervezett marosvásárhelyi felvonulást, amely Székelyföld autonómiájának fontosságára hívja fel a figyelmet. A Miniszterelnökség csütörtöki közleménye szerint a kormány határozott álláspontja, hogy a különböző autonómiaformák, amelyekkel más európai kisebbségek rendelkeznek, jár a székelyeknek és jár valamennyi külhoni magyar közösségnek. A nemzetpolitikai államtitkárság támogatja a székelység törekvését, hogy anyanyelvét és szimbólumait szabadon használhassa, ugyanakkor a leghatározottabban elítéli a Székelyföld önkormányzati vezetői, polgármesterei ellen irányuló román hatósági fellépéseket.
Az államtitkárság fontosnak tartja, hogy a székely vértanúk 1854. március 10-ei marosvásárhelyi kivégzésének évfordulóján minél többen emlékezzenek meg e szomorú eseményről és csatlakozzanak a székely szabadság napi rendezvényhez.
A Székely Nemzeti Tanács Székelyföld területi autonómiájáért szervez csütörtökön Marosvásárhelyen felvonulást és tüntetést, amelyre székelyföldiek tízezreit várják.
A székely szabadság napjának nevezett rendezvény megemlékezéssel kezdődött helyi idő szerint 16 órakor (közép-európai 15 óra) a marosvásárhelyi székely vértanúk emlékművénél. Az obeliszk az 1852-ben felgöngyölített Habsburg-ellenes székely szervezkedés vezetőinek, az 1854. március 10-én kivégzett Török Jánosnak, Gálfi Mihálynak és Horváth Károlynak állít emléket.
A helyszínen az erdélyi magyar pártok és politikai szervezetek elnökei (a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökét leszámítva), valamint a baszk és a katalán nép és az Európai Szabad Szövetség (EFA) képviselői mondanak beszédet. A résztvevők ezt követően mintegy két kilométert vonulnak Marosvásárhely főteréig, ahol petíciót adnak át a kormányt képviselő prefektusnak.
MTI. Erdély.ma

Új ház az egyháznak Váradon
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) létrehozása után kilencvenöt évvel, ünnepi külsőségek mellett, a testvéregyházak, illetve a magyar és a román kormány képviselőinek jelenlétében avatták fel az egyházkerület új székházát vasárnap délután Nagyváradon.
Az ünnepség délután az Újvárosi református templomban kezdődött, ahonnan zászlós felvonulás keretében vonultak át a résztvevők a közeli, a KRE első püspöke, Sulyok István nevét viselő utcában felépült székházba, ahol a rendezvény nyitányaként Csűry István, a KRE püspöke hirdetett igét az épület kavicsos udvarán összegyűlt többszázas hallgatóság előtt.
Az elöljáró rámutatott: szinte a semmiből sikerült megépíteni „azt a székházat, ahol Isten lelki vezetését letapinthatjuk, és az egyházkormányzás ügyeit is intézzük”. A püspök arra buzdította a híveket, hogy vegyék birtokba az ingatlant, amely reményei szerint évszázadokra szól majd, és a hiteles egyházkormányzás székhelye lesz majd.
Emlékeztetett: az új székházra azért van szükség, mert az eddig székháznak tartott épületben – amely még Sulyok István idejében épült, és oktatási, illetve kulturális központként szolgált –, már hiányosak voltak a körülmények. Köszönetet mondott az újvárosi református egyházközségnek, amiért eddig befogadta a püspökséget, és kijelentette: itt az ideje, „hogy saját lakunkban, saját birtokunkban folytassuk”.
„Nagyon szükséges, hogy a Királyhágómelléken élő reformátusok a saját lábukon álljanak” – mutatott rá a püspök. A továbbiakban a többi református egyházkerület, illetve a magyar és a román kormány képviselői mondtak köszöntőt. Zán Fábián Sándor kárpátaljai református püspök a székházépítést célul kitűző emberek bátorságát és kitartását méltatta.
Az életképesség bizonyítéka
Derencsényi István, a Tiszántúli Református Egyházkerület főjegyzője – Trianon után erről, a Debrecen központú egyházkerületről szakadt le a KRE – az együvé tartozás fontosságára hívta fel a figyelmet, és kifejtette: az új székház láthatóvá teszi a magyar református jelenlétet a város forgalmas övezetében.
Gál Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) igazgatótanácsi kancellárja a KRE létrejöttének történetét idézte fel, emlékeztetve, hogy a Trianonban a tiszántúli egyházkerülettől elszakított 183 gyülekezet másfél éves gondolkodás után határozta el az új egyházkerület megalapítását, amelynek élére Sulyok Isvtán bihari esperest választották meg, ám az akkori román kormány nem ismerte el az új egyházi struktúrát, ezért a KRE képviseletét az erdélyi egyházkerület vállalta fel. A bukaresti kormány végül csak 1938-ban ismerte el a KRE-t. „Az új székház a királyhágómelléki reformátusok életképességének a jele” – szögezte le, hozzátéve: az EREK most anyaként elengedi a királyhágómelléki egyházkerület kezét, hogy testvérként még erősebben megszoríthassa.
Részt vett az eseményen Böcskei László nagyváradi római katolikus megyés püspök is, aki közölte: a katolikusok is osztoznak a reformátusok örömében, hiszen a székházavató az egész bihari magyar közösség számára jövőbe mutató alkalom. „Az új székház elsődleges funkciója, hogy otthonul szolgáljon, és emlékeztessen arra, hogy itthon vagyunk, és építkezni akarunk, mivel közös akaratunk a megmaradásról szól” – hangoztatta a katolikus püspök.
Ünnepi ajándék a magyar kormánytól
A magyar kormány képviseletében Brendus Réka, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezető-helyettese szólalt fel, aki jó hírt tolmácsolt: közlése szerint a magyar kormány azzal ismeri el a partiumi magyarság megmaradási törekvéseit, hogy két héttel ezelőtt arról döntött, 45 millió forinttal támogatja az új székház befejezését és berendezését.
Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja különleges örömnek és ünnepnek nevezte az új székház átadását, és a magyar közösség széthúzását ostorozta, megjegyezve: egymás nélkül nem tudunk boldogulni, egymásra vagyunk utalva. A román kormányt képviselő Victor Opaschi egyházügyi államtitkár a vallásszabadság ünnepének nevezte a székházátadást, és emlékeztetett: az ország kormánya egyrészt azzal támogatja a kisebbségi egyházakat, hogy megkönnyíti a vallásszabadság gyakorlását, másrészt támogatja az egyházakat a vallási önazonosság biztosításában. Egyben fontosnak nevezte a vallási alapú diszkrimináció és gyűlölködés elleni fellépést.
Szabó Ödön Bihar megyei parlamenti képviselő történelmi pillanatnak nevezte a székházavatót, amely egyben a 25. Festum Varadinum ünnepségsorozat egyik nyitóeseménye, és az RMDSZ partnerségéről biztosította az egyházakat. A zárásként felszólaló Huszár István nagyváradi alpolgármester történelmi pillanatnak nevezte az eseményt a váradi keresztények és a KRE életében, méltó, a kor igényeinek megfelelő épületként jellemezve az új székházat. A felszólalásokat követően az avatóünnepség kulturális műsorral zárult.
Az új püspöki székház, amelynek alapkövét 2014. október 24-én tették le, 280 négyzetméteren terül el. Az épület egy olyan, belvárosi, háromezer négyzetméteres telken épült fel, amely már 2008 óta a KRE tulajdonában van. Az ingatlan mintegy 300 ezer eurós beruházással épült meg. Megépítésére azért volt szükség, mert abban az ingatlanban, amelyben eddig a püspökség irodái működtek, a Partiumi Keresztény Egyetem kapott helyet.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

„Behavazott” kisebbségi ügyek (Tőkés Lászlóval a védhatalmi státus elő- és utóéletéről)
A magyar kisebbségi ügyek európai képviseletéhez akár a migránshullám farvizét is igénybe kell venni, tartja Tőkés László EP-képviselő, akivel kitüntetése visszavonásáról is beszélgettünk.
– Hogy érzi magát mostanában Brüsszelben?
– Mi tagadás, van bennem némi félsz, de inkább amolyan tudatalatti. Amikor legutóbb végigjártam az újra kinyitott brüsszeli Zaventem reptér mintegy másfél órás biztonsági akadályversenyét az autós sorompótól a beszállókapuig, megborzongtam: uramisten, ezután ebben lesz részünk? Körülöttem az emberek ugyanúgy itták a kólájukat, cipelték a csomagjaikat, előzékenyek voltak egymással, mosolyogtak, mint néhány héttel korábban. Mégis azt éreztem, hogy mindenre rányomja bélyegét a legutóbbi események nyomán kialakult félelem.
– És amúgy hogy érzi magát az unió fővárosában?
– Felemásan. Amikor az Európai Parlamentbe kerültem, azt hittem, saját gondjainkat vihetjük a világ elé, fórumra találnak saját erdélyi kisebbségi problémáink. Ezzel szemben bizonyos értelemben nekem is a nyakamba kellett vennem Európa, a világ problémáit, ilyen értelemben átrendeződtek a fejemben a nemzetközi gondok. Egyfajta globalizáció ment végbe bennem, más hierarchiába és összefüggésrendszerbe kerültek az aktuális problémák. Itt van például a migráció kérdése. Előtte Erdély Kárpátokon túlról érkező bevándorlóinak problémája kötötte le a figyelmünket, akik milliós nagyságrendben érkeztek térségünkbe új hazát keresni. Ezzel párhuzamosan viszont azzal kell szembesülnünk, hogy a világ különböző részeiről érkező migránsok hullámverésében a hagyományos, a nemzetek közösségére épülő Európa hasonló problémákkal küszködik, mint a mi nemzeti közösségünk otthon, Romániában. Egész életem hitünk őrzésében, egyházaink szabadságának és kisebbségi egyházaink védelmének jegyében telt. Most azt kell tapasztalnunk, hogy az egész európai kereszténység visszaszorulóban van, és nemcsak az államideológiai alapú ateista diktatúra, hanem a szekuláris, elvallástalanodott, álliberális, intoleráns Európa is hátrányos megkülönböztetéssel sújtja. – Mindez saját prioritáslistájának átrendeződését is magával hozta?
– Átalakulásról nincs szó, némi „nemzetköziesedésről” viszont igen. Hasonló problémákkal találkozom nemzetközi szinten, mint idehaza – másmilyen módon. Mert könnyű belátni, hogy míg hitünket, hagyományainkat, anyanyelvünket védjük, a kisebb-nagyobb európai nemzetek, közösségek érdekeivel találkozunk. Nekem hasonlóképpen fáj a német nemzeti öntudat háttérbe szorulása, mint a magyar nemzettudat sorvadása. Mert ma elképzelni sem lehet, hogy egy német kijelentse, amit itthon azért már egyre kevésbé szégyellünk: magyarnak lenni jó. De fájdalmas a találkozás a nivelláló típusú, az emberi jogok ügyét polgárjogi kérdésre szűkítő nézetekkel is, amikor a francia állampolgárság révén egyenlőségjelet tesznek a muszlim arab és a született francia közé. Mert miközben szeretettel nyújtok kezet a bevándorló muzulmánnak, Franciaországot a franciák és a francia kultúra hazájának tekintem. – A kettős mércét azonban igen mély beágyazottságból kell előrángatni... – Jómagam is a kettős mérce alkalmazását tartom Európa egyik legsúlyosabb problémájának. A Kárpát-medencei Képviselők Fóruma legutóbbi ülésén Szili Katalin tudatosította, hogy kétszer akkora az Európai Unió területén élő hagyományos kisebbségek létszáma, mint a migránsoké. Ennek ellenére az előbbiek ügye iránti figyelem eltörpül a bevándorlók egyéni jogai iránti aggódás mellett. Némi túlzással ma világbotrány lesz abból, ha a szerb–horvát határon rálépnek egy migráns lábára, tévéállomások tucatjai riogatják a világot, hogy nem tartják tiszteletben a hívatlanul ideérkező, netán gazdasági menekültnek számító migránsok emberi jogait.
– Nem lehet ebből tőkét kovácsolni? Elképzelhető, hogy a romániai magyarok tyúkszeme megtaposásának fájdalma is könnyebben elgyűrűzik Brüsszelig? – Akár így is kezelhetjük a kérdést, de érzéseim ebben a tekintetben is felemásak. Az unióban ugyanis még odáig sem jutottak el, hogy tudomásul vegyék a külhoni magyar kisebbség létét, kollektív jogait. Ezért aztán annak az alapvetően fonák helyzetnek is örülnünk kell, hogy Lomnici Zoltán azzal kampányolt a minap a brüsszeli restitúciós konferencián, hogy mivel nemcsak a kisebbségi keresztényeket sérti az ingatlan-visszaszolgáltatás kelet-európai akadályozása, hanem a cigányokat is, a rájuk való tekintettel is fel kell gyorsítani a restitúciót. Lomnici logikája szerint, mivel létezik egy erős hátszéllel rendelkező európai cigány stratégia, a magyar ügyet az vinné előbbre, ha a cigány érdekeket is csatlakoztatnánk. Nosza, hivatkozzunk a cigányokra, akkor több esélyünk van saját jogaink érvényesítésére. Ezzel párhuzamosan oda jutottunk, hogy a migránsügy farvizén próbáljuk bevinni Európába a hagyományos kisebbségek kérdését. Örüljünk neki? – Három évvel ezelőtt Tusnádfürdőn szorgalmazta, hogy Magyarország vállaljon védőhatalmi szerepet az erdélyi magyar kisebbség érdekében. Felvetése a Románia Csillaga érdemrend visszavonását hozta maga után. Megbánta netán? – Szó sincs róla. A becsületbíróság közel húszoldalas indoklást állított össze az érdemrend visszavonásának alátámasztására, amely tömörnek szánt foglalata a ceauşista-szekurista idők magyarellenességének. Mintha az iratot a volt Securitate Magyar irredenták ügyosztályának – volt ilyen! – szakértői állították volna össze. Ha valaki viszont akarja látni a hajdani horthysta-fasiszta ellenes frazeológiát, diskurzust, ez az indoklás ajánlott olvasmány. Elítélésemben a hajdani intézményes magyarellenesség nyer megfogalmazást, amely nem csak ellenem jelent fenyegetést. Ahol ilyesmi megtörténhet, ahol a bíróság igazat ad két volt titkosszolgálati vezető vádaskodásának, abban az országban senki sem érezheti biztonságban magát.
– A tusványosi segélykiáltás hirtelen felindulásból hangzott el, vagy előzetesen egyeztetett témafelvetés volt?
– Részemről teljesen tudatos volt, napokon át készültem rá, hiszen a védőhatalmi státust a dél-tiroli minta alapján nagyon hasznos politikai eszközként kezelem. Ugyanakkor semmiféle egyeztetés nem volt, attól tartottam ugyanis, ha kikérem a miniszterelnök úr környezetének véleményét, azt a bölcs tanácsot kapom, hogy ne vessem fel a kérdést. Hasonló okokból a román–magyar alapszerződés felülvizsgálata ötletének felvetését sem beszéltük meg előzetesen. Holott mindkettőt időszerűnek tartottuk. A védhatalmi státus felvetését megfogalmazásában sem Orbán Viktor, sem a Nemzetpolitikai Államtitkárság nem támogatta azóta sem, következményeitől azonban mindig megvédtek. Ebben az összefüggésben rendkívül nagyra értékelem a Magyar Becsületrend ideítélését, ez a kitüntetés gyakorlatilag teljesíti a védhatalmi státus kívánalmait személyem vonatkozásában. Nekem azonban az az elsődleges fontosságú, hogy az elszakított területek magyarjai szabadon élhessék meg magyarságukat a szülőföldjükön, és teljes értékű életet élhessenek.
– Úgy tűnik azonban, hogy mindig van lejjebb. A kisebbségi kérdésekben Romániában tapasztalható visszarendeződés körülményei között milyen stratégiai-taktikai átalakulásokat, módszereket, témafelvetéseket tart szükségesnek?
– Egyértelműen rendszerváltozásra van szükség a kisebbségpolitikában, az általános romániai rendszerváltozás ugyanis alig közelített ezen a téren a demokratikus követelményekhez. Románia a kommunista időkhöz hasonló kirakatpolitikát folytat a kisebbségpolitika tekintetében, legfeljebb némi demokratikus álcát öltve magára. Önálló magyar politizálás kell, ennek az igénynek azonban az RMDSZ messze nem akar vagy nem képes eleget tenni. De európai viszonylatban is áttörésre van szükség, az egyéni jogokon alapuló, a diszkrimináció tilalmának általános alapelvein nyugvó, szűkkeblű kisebbségpolitika tanúi vagyunk. Az unió „ostromát” egy pillanatig sem szabad abbahagyni, de kétségtelenül egyre szűkebb a tér: a migránsok kérdése egyértelműen „behavazott” minden kisebbségi kérdést. Fájdalmas a beismerés, de szükséges: ha elméleti szinten folyamatos is e problémák újrafogalmazása, gyakorlatilag helyben topogunk.
– Sokan azt tartják, a kelet-európai országok egyik tragédiája, hogy demokratikus átmenetük hőseit képtelenek voltak megvédeni – esetenként saját maguktól is. Önre is vonatkozhat ez a megállapítás?
– Neumann Ottó nagyváradi származású újságírót idézem a kilencvenes évek elejéről: maradtál volna szimbólum… Ha maradtam volna a még Ion Iliescu által is forradalmi hősnek nevezett státusban, biztosan semmi baj nem lenne most velem. Engem változó intenzitással, de gyakorlatilag folyamatosan le akartak vadászni az elmúlt bő húsz esztendőben. Hol politikai, hol egyházi, egyetemi alapítói-irányítói, de magánemberi minőségemben is karaktergyilkossági kísérletek célkeresztjében állok. A legnagyobb eddigi teljesítményemnek azt tartom, hogy képes voltam a felszínen maradni, mert amúgy nem terem fű a magamfajta politikai és nemzeti közszereplőnek. A hibáim felsorolására pedig nem lenne elegendő ez az újságfelület.
Csinta Samu
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Potápi: szülőföldjükön kellene érvényesüljenek a szakmunkások
A csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskola három tanműhelyét korszerűsítették és szerelték fel modern szerszámgépekkel a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának 196 ezer lejes támogatásának köszönhetően. A tanműhelyek átadó ünnepségét szombaton tartották a szakiskola dísztermében.
A 2015 a külhoni magyar szakképzés éve program keretében a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárság, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-n keresztül, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének közvetítésével, a csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskolában három tanműhely korszerűsítését támogatta, amelyre 14 millió forintot biztosítottak.
Potápi Árpád János, Magyarország nemzetpolitikáért felelős államtitkára az átadó ünnepségen felszólalásában elmondta, 2012 óta hirdetnek meg tematikus éveket, tavaly a külhoni magyar szakképzés évét hirdették meg. Erre a programra 500 millió forintot különítettek el, amelyből 345 millió forintot költöttek fejlesztésekre, 36 tanműhely felszerelésére, eszközbeszerzésre nemcsak Erdélyben, hanem többek között a Vajdaságban is. „Sokat dolgozunk azon, hogy erre a területre irányítsuk a figyelmet” – hangsúlyozta az államtitkár. Végezetül úgy fogalmazott, hogy a székely szakmunkások a munkaszeretetüknek köszönhetően mindenhol megállják a helyüket, de a legfőbb érték az lenne, ha idehaza tudnának érvényesülni, szakmájukból tudnák a családjukat fenntartani.
„Jó helyre került a támogatás, hiszen építőipari szakemberekre mindig szükség lesz” – vallotta Szén János, a csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskola igazgatója. A kőműves, a vízgázszerelő, azaz épületgépész, valamint az ács, asztalos és parkettázó szakmákat ezentúl korszerű eszközökkel felszerelt tanműhelyekben sajátíthatják el az iskola diákjai. „Az oktatás minőségének változását várjuk ezután. Az elmúlt év végén kaptuk meg a pénzt, és a gépek, szerszámok beszerzése hosszú folyamatot vett igénybe, most jutottunk el az átadáshoz” – mondta. Hozzátette: ezt a felszereltséget az új tanműhelyek számára képzelték el, de sajnálatukra elbukott az építkezés folytatását célzó, az önkormányzat által készített pályázat, és így kénytelenek voltak a régi műhelyeket feljavítani. Korábban ugyanis a kormányhoz pályázott a város azért, hogy az évekkel ezelőtt megkezdett, de abbamaradt építkezést a taplocai szakiskoláknál folytassák, és fejezzék be. „Úgy érezzük az elkezdett épületekre, azaz a tíz tantermet és laboratóriumokat magába foglaló iskolaépületre, a négy helyiséges műhelyépületre, valamint a tornateremre továbbra is szükségünk van. Szeretnénk, ha ezek is megvalósulnának” – sorolta az iskolaigazgató.
A magyarországi támogatásból többek között egyengető és vastagoló gyalugépet, porelszívó berendezést, csiszológépet, fúrógépet vásároltak. Ezen kívül kézi elektromos szerszámgépeket is vettek, továbbá szerszámkészleteket vásároltak, például a hegesztéshez szükséges gépeket, illetve beszereztek fürdőszobai berendezéseket is, amit a tanulók különböző tervek szerint össze tudnak rakni.
Barabás Hajnal
Székelyhon.ro

Márton Áron-szobrot avattak Tusnádfürdőn
A tusnádfürdői Kisboldogasszony plébániatemplom kertjében vasárnap felavatták a nagy erdélyi püspök mellszobrát, kapcsolódva a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága által meghirdetett Márton Áron Emlékévhez.
Túri Török Tibor keszthelyi szobrászművész alkotása egy kőoszlopon helyezkedik el: a Márton Áron püspököt ábrázoló, magasfokon égetett kerámiából készült mellszobor hatvan centiméter magas. A Tusnádfürdőn vasárnap, az ünnepi szentmise után leleplezett szobor a tavaly augusztus 20-án Balatonalmádon felavatott Márton Áron-szobor mása, amelyet akkor Tusnádfürdő ajándékozott a Balaton-parti testvérvárosnak. „Akkor megígérte a művész úr, hogy a tusnádfürdőieknek is készít egy ilyen szobrot” – fogalmazott Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere a szoboravatási ünnepségen.
Az ünnepi eseményen részt vett Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Tóth László, a nemzetpolitikai államtitkárság területi főreferense, Tessely Zoltán miniszterelnöki biztos, Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Potyó Ferenc általános helynök, Nagy Mihály Zoltán, a Román Kulturális Intézet alelnöke, Ughy Attila, Budapest XVIII. kerület polgármestere, Szarvas Attila alpolgármester, Keszey János balatonalmádi polgármester, Csillag Péter Hargita megyei tanácsos és Túri Török Tibor, keszthelyi szobrászművész, a szobor alkotója is.
„Márton Áron megtanított bennünket arra, hogy higgyünk, hogy kezeljük helyén a dolgainkat, hogy értékeljük azt, amink van, és küzdjünk azért, amiben hiszünk” – hangsúlyozta Ughy Attila, aki pénzadományt is hozott a tusnádfürdői katolikus templomnak, hogy ezzel a templom fűtésének a megújításához járuljanak hozzá.
Potápi Árpád János ünnepi beszédében elmondta, a nemzetpolitikai államtitkárság azzal a céllal hirdette meg a Márton Áron Emlékévet, hogy széles körben megismertessék a püspök életútját. „Felkértük a fővédnöki szerepre Áder János köztársasági elnök urat és Jakubinyi György érsek urat, akik el is vállalták. Az év során azonban fokozatosan arra kellett rádöbbennünk, hogy nem egy elfelejtett hagyatékot porolunk le. Örömmel tapasztaltuk, hogy milyen sokan kívánnak csatlakozni a kezdeményezéshez, és szerveznek megemlékezést az emlékévhez kapcsolódóan.”
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Útravaló fiatal vállalkozóknak
Szatmárnémeti után szerdán Kolozsváron – a Sapientia EMTE Tordai úti épületében – szervezett szakmai előadást és konzultációt fiatal helyi vállalkozók és pályakezdők számára Magyarország Miniszterelnökségének Nemzetpolitikai Államtitkársága, valamint a Design Terminál.
Megnyitó beszédében Mile Lajos főkonzul gyarapodó, eleven városnak nevezte Kolozsvárt, amelyben kiemeltek a lehetőségek és a hajlam a vállalkozásra, ami a hagyományaink és kultúránk mellett igen hangsúlyos – gazdasági – elem helyben maradásunk érdekében. A fiatal vállalkozók erős versenybe szállhatnak be, hiszen Kolozsvár Románia második legdinamikusabban fejlődő városa – tette hozzá.
(Ö. I. B.)
Szabadság (Kolozsvár)

Elballagtak a Sapientia végzősei
Itthon szükség van rátok!
Itthon maradásra, tudásuknak és tehetségüknek a szülőföld, a nemzet érdekében való hasznosítására ösztönözték tanáraik azt a közel háromszáz magyar fiatalt, akik szombaton a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Karán ballagtak.
A történelmi egyházak képviselőinek az áldását követően, elsőként dr. Dávid László, az intézmény rektora köszöntötte a végzősöket. Rámutatott, egy egyetem életében minden évzáró mérföldkő. Ekkor számba veszik, mennyit is valósítottak meg azokból az álmokból, elképzelésekből, amelyek mentén létrejött a Sapientia Erdély Magyar Tudományegyetem.
– A Sapientia több mint egyetem. Már most is hathatósan járul hozzá a fiatal értelmiségiek itthon maradásához. Az elvándorlás sohasem jelent végleges, jó megoldást, inkább jelent tehetetlenséget, belenyugvást. Az elkötelezett Sapientia- közösség azt jelenti, hogy teszünk a jövőnkért és mindazért, amit tervünknek tekintünk.
Soha ne feledjétek, hogy egy keresztyén értékrendet képviselő egyetemen végeztetek. A keresztyén gondolkodás nem azt jelenti, hogy nem fog bekövetkezni, amitől félünk, hanem hogy ha bekövetkezik, tudjuk, van valaki, aki mellettünk áll – szólt a hallgatókhoz a rektor.
– Álmodtam egy világot magamnak, és most itt állok a kapui előtt – idézte fel a népszerű Edda-slágert dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul, párhuzamot vonva a Sapientia létrejöttével.
– Nem olyan sok évvel ezelőtt csupán álom volt az erdélyi magyar tudományegyetem, és most mégis itt állunk, talpunk alatt itt a betonkemény valóság. 2000-ben az erdélyi magyar felsőoktatás tekintetében választás előtt állt az erdélyi magyar közélet: egyik álláspont az volt, hogy maradjunk a biztos úton, várjunk, hátha egyszer lesz olyan politikai felállás, hogy számunkra is leesik valami. A másik álláspont az volt, hogy kell egy merészet lépni, meg kell fogni egymás kezét. Ha másként nem megy, meg kell csinálni önerőből a magyar egyetemet. Az Orbán-kormány pedig döntött, és támogatást biztosított az egyetem létrehozását felvállaló lelkes csapatnak. Ha akkor nincs egy maroknyi bátor ember, ma nem lehetnénk itt. Évekkel ezelőtt egy egész város, Marosvásárhely magyarsága álmodta azt, hogy a sötétség és kilátástalanság évtizedei után a szabadság meghozza és valóra váltja álmait. Egykor álmodtak egy olyan várost, ahol sok gyerek születik, ahol természetes az, hogy a gyerekeik anyanyelvükön tanulhatnak. Álmodtak munkahelyeket, szép köztereket, kétnyelvű utcanévtáblákat. Azt álmodták, hogy a munkahelyen, közintézményekben senkit sem ér hátrányos megkülönböztetés, amiért anyanyelvét használja. Álmodtak egy olyan világot, ahol minden végzős fiatal otthon találja meg a számításait, a boldogulását. De ha nem teszünk álmaink megvalósításáért, akkor azok, legyenek bármilyen szépek, szertefoszlanak. Ahhoz, hogy az álmok életre keljenek, szükség van a szürkének tűnő hétköznapokban a helytállásra, a jelentéktelennek tűnő tettek vállalására. Nem a közöny lekicsinylő, legyintő gesztusára, hanem a valós, tisztességes munkára. Mert az álom legnagyobb ellensége a közöny, a hitetlenség, ami ma sokszor teret hódít a közéletben. Bár a közöny kényelmes választás, valójában lemondás a közös ügyekről, arról, hogy lehet jobb annál, ami éppen van. A megvalósítás útja sokszor göröngyös, ezért ha hiszünk az álmunkban, akkor a leküzdendő akadály csupán a feladat része – szólt biztatóan a fiatalokhoz a főkonzul.
Brendus Réka, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának a főosztályvezető-helyettese hangsúlyozta: a végzős hallgatók biztosak lehetnek abban, hogy az egyetemen töltött évek nem voltak hiábavalók, az itt szerzett tudás birtokában meg tudnak majd felelni az élet kihívásainak. – Kívánom, hogy soha ne adják fel álmaikat, ne szegje kedvüket semmi, és ha a dolgok mégsem úgy alakulnak, ahogy eltervezték, legyen erejük újrakezdeni. Egy egyetem teljesítményének a fokmérője hallgatóinak a sikeressége. Ez sok mindenen múlhat: a diákok tehetségén, az oktatók elkötelezettségén, az infrastrukturális ellátottságon, a tradíciók mélységén és a társadalmi környezet milyenségén. Mindezeket számba véve, a Sapientia esetében méltán lehetünk elégedettek. Létjogosultságát senki sem kérdőjelezi meg, egyre növekszik a hallgatók létszáma, büszkén jelenthetjük ki, hogy az alapok szilárdak, az építkezés folyamatos – fogalmazott a főosztályvezető-helyettes.
– Nem kis hatalommal bírtok, kedves diákjaink, hiszen kezetekben van mindannyiunk jövője. Nagyon fontos tehát, hogy milyen értékeket visztek magatokkal, és hogyan gazdálkodtok velük, hogy mit és hogyan sikerül megértenetek a világ dolgaiból – mutatott rá dr. Kelemen András, a marosvásárhelyi kar dékánja. – Egyetlen kéréssel fordulok hozzátok: ha mégis vándorbotot fogtok, négy szót mindenképpen véssetek rá: Itthon szükség van rátok! – zárta beszédét a dékán, majd az egyes tanszékek vezetői köszöntötték a ballagókat, Nyikó Anetta, az informatika szak másodéves hallgatója pedig szívhez szóló énekével tette még ünnepélyesebbé az eseményt.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

A segítőtárs vallomása
Király Károly igazságáról
Érdekes könyv, nehéz lesz letenni, mert azt a kort idézi fel, amely az ifjúságunkat jelentette, de sok-sok fájdalom iskapcsolódik a tartalmához – jellemezte Király Ibolya Emlék-repeszek című könyvét Nagy Miklós Kund művészeti író, aki május 30-án a marosvásárhelyi Bernády Házat zsúfolásig megtöltő közönségnek mutatta be a szerzőt és kötetét, amelynek alcíme – Király Károly igazsága – a könyv tartalmára utal.
Az emlékrepeszekből, naplójegyzetekből, titkosszolgálati jelentéstöredékekből, levelekből álló kötet ugyanis arról szól, hogy "a romániai magyar kisebbség jogfosztottsága ellen szavát felemelő, egykor magas rangú román pártállami vezető" hogyan küzdött meg a "mindenható hatalommal" közel két évtizeden át. Az a Király Károly, aki egykor a legkiváltságosabbak közé tartozott, "milyen veszélyekkel teli időket élt át" az 1970-es évek kezdetétől a rendszerváltásig "a magyar közösség érdekében folytatott tevékenysége miatt". Továbbá arról is, hogy a román pártvezetőkhöz címzett és a nemzetközi sajtóban közölt leveleinek hatását milyen kegyetlenül szenvedte meg nemcsak ő és családja, hanem testvérei, közeli barátai, segítőtársai is – mondta könyvismertetőjében Virág György, aki Király Károly munkatársa volt egykor.
Majd hozzátette: Marosvásárhelyen sokkal könnyebb és mégis sokkal nehezebb a dolga, mert a hallgatóság nagy része jól tudja, hogy mit jelentett Király Károly a magyar közösségnek. "De éppen itt, Marosvásárhelyen és általában Erdélyben élnek azok is, akik mindent elkövettek azért, hogy Király Károlyt 1990 után kiszorítsák a közéletből. Nemtelen módszerekkel, igazságának tagadásával, gáncsoskodva, vádaskodva" – hangsúlyozta.
"Ki hiszi el, mennyi feszültség, mindennapi félsz, zavaros sötét medrében sodort a piszkos áradat… Magam sem tudom, miképpen lehet, hogy nem roppantunk össze mindnyájan, akiket megnyomorított a terror mázsás köve, és sodort az ár, a retteneté? Akkor nem roppantunk össze, csupán azóta is egyfolytában »összeroppant állapotban« leledzünk!" – idézte a szerző gondolatait, érzéseit a bemutatón felolvasott szövegében Kilyén László színművész.
Ezért menekült valamennyi testvér Magyarországra, de befogadásukat azok a titkosszolgálati "kapcsolatok" akadályozták a leginkább, akik idejében áttelepedve a határon túl folytatták "áldásos" tevékenységüket – mondta a könyv méltatója.
Király Ibolya emlékrepeszei, amelyek a családtagjait érintették a legmélyebben, sokakat fognak sérteni, bár munkája nem számonkérés, nem magyarázkodás és mentegetőzésnek sem tekinthető – tette hozzá Virág György.
A szerző éveken át elhessegette a gondolatot, hogy az átélt történéseket megírja, bár folyamatosan megküzdött a mellkasát mázsás súlyként próbára tevő emlékekkel. Egy nap az éjjeliszekrényéből ölébe ömlő "rakás papír, dosszié" láttán határozta el: a rég eltemetettnek hitt emlékeket papírra veti, hogy másokkal is megossza a csak általa ismert és személyesen átélt "lélekdidergéseket". Bármennyire is fájdalmas volt újra felidézni a múltat, testvére mellett az emlékrepeszek egyedüli őrzőjeként nem hagyhatta, hogy a feledés homálya elnyelje azokat.
"Írni… akkor érdemes, ha az embernek olyan mondanivalója van, amit csak ő tud közölni" – erősítette meg a méltatásban elhangzottakat Király Ibolya, aki időnként szorgalmasan vezetett, máskor hosszú időre abbahagyott naplóját egészítette ki emlékeivel. Idézett a titkosszolgálati jelentésekből, de nem azokra helyezve a hangsúlyt, részleteket vett át bátyjának Nyílt kártyákkal című két kötetéből (1995, 2011). Az emlékezés szabta írásfolyamban leleplezi azokat, akik Király Károlyt elárulták, a szekuritáté szolgálatába szegődött vagy kényszerített volt ismerősöket, munkatársakat, a hatalmi gépezetet, amely mindent megtett, hogy Király Károlyt elszigetelje, és fizikai megsemmisítésével is próbálkozott. Cáfolja azt a híresztelést, miszerint a leveleket nem bátyja írta volna, hisz minden írást, amit neki diktált vagy eljutott hozzá, öntudatlanul is megőrzött, s némelyiknek a fényképét is közli tikosszolgálati jelentések fotója mellett. Ugyanakkor szeretettel ír azokról, akik kitartottak bátyja mellett, volt munkatársai és egyszerű emberek támogatták, segítették harcát a legnehezebb években is, köztük magyarok és románok, marosvásárhelyiek vagy Karánsebes lakói, ahova Király Károlyt egy időre száműzték. A zárófejezetben azoknak a neves személyiségeknek a véleményét olvashatjuk, akik értékelték azt, hogy az erdélyi magyar kisebbség jogfosztását felismerve Király Károlynak 1972-ben volt ereje lemondani KB-tagsági, VB- póttagsági, az Államtanács alelnöki és a nagy nemzetgyűlésbeli tagságáról, amit a kommunista hatalom vezető testületeiben levő magyarok közül egyik sem tett meg. Harcos szembenállásán túl, az 1989 decemberében a diktatúra megdöntését követelő tömeg élére állt, és elveihez ragaszkodva a Nemzeti Megmentési Front és a Szenátus alelnöki tisztségéről is lemondott, ezáltal utasítva el 1991 őszén a legantidemokratikusabb alkotmányt, amely Romániát egységes nemzetállamnak nyilvánította – olvasható a kötet zárszavában.
Király Ibolya könyve, amelyben bátyja küzdelme mellett saját és gyermekei életének eseményeiről is beszámol, kordokumentum. Műfajilag nehéz besorolni, hisz montázsszerűen foglalja magában az átélt és elszenvedett élmények közé ékelt dokumentumokat, hogy összefonódjon benne a mikro- és makrotörténelem, a soha meg nem talált igazi haza iránti sóvárgás, "a száműzetés földjévé vált szülőföld" emléke, ahogy a grenoble-i egyetemen írt diplomadolgozatában Erdélyt jellemezte.
A köszöneten kívül, amellyel sok embernek tartozik, azoknak ajánlja a könyvet, akik megszenvedték a bemutatott korszakot, akiket meghurcoltak, megkínoztak, életüket tönkretették, s akikkel igazságtalanul bánnak ma is – szólt a közönséghez a szerző. Király Ibolya bátyja kérésére említette meg Kincses Előd ügyvéd nevét, aki a mai napig következetesen folytatja a küzdelmet a romániai magyarság jogaiért. Bár Király Károly nem óhajtott üzenni, de a kötet megjelenését támogató Kerényi Györgynek írt levelében arra biztatta a választókat, hogy menjenek el minél többen, és adják le szavazatukat saját belátásuk szerint.
A könyvbemutatón egykori osztályfőnökét, Király Ibolyát Hána László köszöntötte egy gitárkísértettel előadott megzenésített verssel.
A kötet megjelenését a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum, az Antológia Kiadó, a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Bethlen Alap támogatta. A RETÖRKI-sorozatban megjelent kötet előszavát Kerényi György, a Kecskemét–Marosvásárhely Baráti Kör alapító elnöke írta. A bemutatón részt vett dr. Szili Katalin, az Országgyűlés volt elnöke, miniszterelnöki megbízott is.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Elballagtak a PKE és a Sapientia marosvásárhelyi diákjai
A nemzeti összetartozás napján, június 4-én, szombaton ballagtak el a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) marosvásárhelyi karának végzős diákjai.
A hagyományokhoz híven a nagyváradi ünnepséget megelőzően az egyetemi székházként szolgáló református palota előadótermeiben szakonkénti búcsúztatókra került sor, a másodéves hallgatók és a tanárok köszöntek el a végzősöktől, kedves nosztalgiázással, jelképes diplomaosztással és feltarisznyázással. A palotából a három egyetemi kar – közgazdaságtan, bölcsészettudomány, művészet – végzősei együttesen vonultak át a nagyvárad-újvárosi református templomba – a szintén hagyományos helyszínre –, ahol ünnepi istentiszteletre és tanévzáró ünnepélyre került sor.
„A hit erőt ad a cselekvéshez!”
Tőkés László, a PKE alapítótanácsának elnöke hirdetett igét ezúttal is, akárcsak az előző évek tanévzáró istentiszteletein. Prédikációjában többször utalt a szomorú évfordulóra: 96 éve ezen a napon írták alá azt a trianoni békediktátumot, amely a magyar nemzet egyik golgotájának bizonyult, s amelynek tragikus következményeit nyögik mind a mai napig a kisebbségbe szorított nemzetrészek. Figyelmeztetett: napjaink válságai, kudarcai, kétségei között vergődve és vívódva olykor nehéz megkülönböztetni a barátot az ellenségtől, a bárányt a báránybőrbe bújt farkastól. Tőkés László a tágas templom padsorait megtöltő egyetemi ifjúsághoz fordulva úgy fogalmazott: a tudás felvértez sok minden ellen, a hit pedig erőt ad a cselekvéshez.
Az igehirdetést követően az egyetemalapítók nevében köszöntötte a hallgatók, oktatók, meghívottak, a szülők, rokonok és ismerősök ünneplő gyülekezetét, megemlékezett a nemrég elhunyt Tempfli József püspökről, aki társalapítója volt a Sulyok István Református Főiskolából kinőtt Partiumi Keresztény Egyetemnek. Pálfi József rektornak a közösség- és intézményépítés fontosságát hangsúlyozó ünnepi évzáró beszéde után Király András oktatásügyi államtitkár szólt a végzősökhöz, majd Lászlófy Pál a Sapientia Alapítvány köszöntését tolmácsolta néhai Márton Áron püspök szavainak kíséretében.
Az ünnepség érdemoklevelek átnyújtásával, a végzősök elbúcsúzásával és az utánuk jövők búcsúztatójával, az egyetem kulcsának átadásával-átvételével ért véget. A Himnusz eléneklése előtt Tőkés László református püspök és Pék Sándor római katolikus esperes együtt kérték Isten áldását minden jelenlévőre.
„Merjünk nagyok lenni!”
A Sapientia EMTE marosvásárhelyi karának pedagógusai és diákjai idén is a koronkai épület aulájában búcsúztak el a végzősöktől. Dávid László rektor beszédében az intézmény kezdeti nehézségeit idézte fel, majd úgy fogalmazott, ahogyan a Barcelona futballcsapata is több, mint egy klub, úgy a Sapientia is többet jelent egy egyetemnél az erdélyi magyar közösség számára. „A Sapientia a keresztény értékrendet képviselő felsőoktatási intézmény, amely hathatósan hozzájárul a fiatal értelmiségiek szülőföldön maradásához” – fogalmazott Dávid László.
Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Zsigmond Barna Pál az „Álmodtam egy világot magamnak/itt állok a kapui előtt” Edda-sorok köré „fonta” mondandóját. A Sapientia létrejöttét a főkonzul egy megvalósult álomnak nevezte. „Nem a külső segítséget kell várni, hanem merjünk nagyok lenni. Vállaljanak gyereket, felelősen küldjék magyar iskolába, és vállaljanak szerepet a közéletben is. Az álom legnagyobb ellensége a közöny, a beletörődés, a lemondás az élhető jövőről” – mondta a főkonzul.
Búzakalász a végzősöktől
Brendus Réka, a miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezető-helyettese Kodály Zoltán szavait emelte ki: „akiben van tehetség, köteles azt kiművelni a legfelsőbb fokig, hogy embertársainak mennél nagyobb hasznára lehessen. Mert minden ember annyit ér, amenynyit embertársainak használni, hazájának szolgálni tud”. A végzősök nevében Móni Róbert szólalt fel. Mint fogalmazott, a Sapientián nincsenek ismeretlenek, csak olyan barátok, akik még nem találkoztak.
A ballagókat búcsúztató Ferencz Katalin, a hallgatói önkormányzat vezetője kiemelte, a végzősöknek nem szabad megijedniük az olykor zárva talált ajtók miatt, fel kell ismerniük az eléjük táruló lehetőségeket. A rendezvény végén a ballagó évfolyamok képviselői jelképesen búzakalászokat adtak át a következő évfolyamok diákjainak, majd közösen énekelték el a magyar és a székely himnuszt.
Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)

MASZIDI Vásárhelyen
Volt egy régi ötlet, ami nemrégiben beteljesedett. Volt egy jó terve az egyik hallgatónak, ami az egyetem vezetőségénél és tanári karánál megértésre lelt. Volt egy alapítvány, amely ezt támogatta. És lett egy olyan találkozó, amely ritkaságszámba megy a honi és a külföldi színházi életben egyaránt.
A MASZIDI-ről, avagy magyar színházi diáktalálkozóról van szó, amely június hatodika és tizenkettedike között zajlik a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen. A dolog lényege, hogy Gaál Attila Csaba hallgató ötlete nyomán meghívták a magyarországi és határain túli színművészeti egyetemek tanárait és diákjait egy egy hétig tartó, közös alkotómunkára – a részt vevő tanárok számukra idegen hallgatók alkotta csoportokat irányítanak, a projekt célja pedig egy olyan alkotói műhely létrehozása, ahol változatos munkamódszerek után kutatva, kísérleti jellegű gyakorlatokat próbálhatnak ki a fiatal színházi alkotócsoportok. Az egyhetes munka során van elméleti képzés, gyakorlati munka, a hét végén pedig különböző produkciók formájában bemutatásra kerül az elsajátított mesterségbeli tudás. Mindezzel kapcsolatosan szerda délben tartottak sajtótájékoztatót az egyetem előcsarnokában, ahol Kós Anna, a Magyar Művészeti Kar dékánja üdvözölte a megjelenteket, közöttük a budapesti, újvidéki, Kolozsvári színművészeti egyetemen tanító vendégtanárokat és az ötletgazdákat.
– A rendezvény a Gaál Attila Csaba ötlete és Gáspárik Attila régi tervének kiterjesztése. Amikor új szakokat indítottunk, ő mondta, hogy azok a diákok, akik nálunk végeznek, generációként mennek tovább, olyanokként, akik ismerik egymást és együtt dolgoztak, tudják, hogy kihez forduljanak, ha például egy számukra megfelelő rendezőre, díszlettervezőre lesz szükségük. Arra gondoltunk, hogy ugyanez történik a Kárpát- medencében is: ha a hallgatóink a többi, hasonló profilú egyetem diákjaival együtt dolgozhatnának, tudnák, hogy kiket hívjanak előadásaikhoz a későbbiekben. Ezért karoltuk fel a Gaál Attila Csaba ötletét. A találkozón részt vevő tanárok: Kalocsai Kata Kolozsvárról, Forgách Péter Budapestről, Balázs Áron és László Sándor Újvidékről, valamint Gáspárik Attila Marosvásárhelyről.
Balási András rektorhelyettes hozzátette: – Ennek voltak előzményei, ’96–’97-ben a budapesti egyetemmel közösen szerveztünk egy workshopot, illetve két stúdiófesztivált. A mostani találkozót a Bethlen Gábor Alapon keresztül jelentős összeggel támogatta a Studium–Prospero Alapítvány, köszönjük nekik.
– 1989 előtt magyar nyelvű színészképzés Európában két helyen volt: Budapesten és Marosvásárhelyen – mondta Gáspárik Attila. – Ha egy magyar színjátszás van, és ez helytől független, akkor mi lenne, ha a képzésben is gondolatokat cserélnénk egymással? Ha azokat az ingereket, amelyek pluszban érintenek minket a román vagy szerb színjátszásból, kicserélnénk egymás között? Akár tanárcserékben is gondolkodhatunk. Nem vagyunk egymásnak rossz értelemben vett konkurensei, csak egyeztetési problémáink vannak, nagyok a távolságok. Magyarországon osztatlan színészképzés zajlik öt éven át, Újvidéken 4+1 év a képzés, itthon 3+2. És elvileg ugyanazt tanítjuk. Arra is jó ez a találkozás, hogy megbeszéljük a különbségeket. Nagyon heterogén a hallgatói csoportok összetétele, vannak bennük első- és harmadévesek például. Én improvizációval és történetépítéssel foglalkozom velük, ez mindig működik. Nagyon büszke vagyok Gaál Attila Csabára, hogy kitalálta ezt a dolgot, ugyanakkor az egyetem vezetőségének hozzáállását is tükrözi, hogy meghallgatjuk a diákjaink véleményét, és a jó ötleteket segítünk megvalósítani – ő Budapestről érkezett és az egész hallgatói önkormányzat részt vett a szervezési munkákban.
Forgách Péter is felszólalt: – Színjátszás egyféle van. Mindegy, hogy ki honnan jött, ugyanazt beszéljük, ugyanazt kergetjük, ami különbség, az csupán személyes különbség. Ez a találkozó, amin most részt veszünk, egy nagyon értelmes dolog, akkor is, ha még kísérleti stádiumban van. De öröm részt venni benne, valószínűleg a színészképzés természete, hogy összezáródnak az emberek.
– Arra koncentrálok, hogy a jelen pillanatban a lehető legjobban, legkényelmesebben, a legjobb körülmények között peregjen a fesztivál, és ha úgy ér véget, hogy emberileg egy kicsit közelebb kerülünk egymáshoz, akkor elértük a célunkat – tette hozzá Gaál Attila Csaba, majd a Studium–Prospero Alapítvány vezetője, dr. Vass Levente szólt: – Ez a történet számomra örömmel ért véget. Egy hallgató elkezdte, majd partnerek lettek az oktatók, a színház, az alapítvány, a Bethlen Gábor Alap, a Nemzetpolitikai Államtitkárság, és most itt vagyunk. Az elkövetkezőkben is biztosítjuk a partnerséget, mert úgy érzem, ennek a találkozónak lesz folytatása. Az alapítvány is közös termék, a Studium orvosi jellegű, a Prospero a Művészeti Egyetemen zajló állami magyar oktatás háttérintézménye. A tavaly jogilag egybevonódtunk, a magyarországi Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Bethlen Gábor Alap támogat bennünket: az ilyen és ehhez hasonló rendezvények megszervezéséhez 10 millió forint áll rendelkezésre évente, ezen eseménysorozat megszervezéséhez 2 millió forinttal járultunk hozzá.
A találkozó esti programpontjait a diákok állították össze, a szakmait a tanárok. Harsányi Zsolt elárulta, nem volt meghatározva, hogy ki mit csinál az általa tartott órán. Mindenki elhozta a saját munkamódszerét, ötletét, és kitalálta azt, hogy hogyan dolgozik idegen diákokkal. Ezen munkamód-szerek között volt jelenetírás és rendezés, maszkok készítése, improvizációs gyakorlatok és történetépítés. A hétvégi előadásokat a nagyközönség is megtekintheti, az időpontokra még visszatérünk.
Kaáli Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)

Az összetartozás jegyében
Erdővidéki ösztöndíjas Fogarason
Bokor Csongor tavaly szeptembertől kilenc hónapon át a Nemzetpolitikai Államtitkárság a Kárpát-medence szórványmagyarságát segítő Petőfi Sándor Programjának ösztöndíjasa volt Fogarason. A baróti fiatalember nemcsak sikerrel kapcsolódott be a helybeli református, katolikus, unitárius és evangélikus egyházak magyarságot összetartó rendezvényeibe, de újak születésénél is bábáskodott. Az ő érdeme is, hogy az öt éve felszámolt magyar nyelvű oktatás pótlására elindított magyar órák száma heti egyről háromra nőtt; hogy önképzőkör indult és annak rendszeres hazai és anyaországi meghívottjai voltak; és hogy első alkalommal május elején megszervezték a Fogarasi Magyar Napot. Bokor Csongor megbízatása nemrég lejárt, de ennek ellenére szeptemberben visszatér Fogarasra: elfogadták a munkában eddig is tevékenyen részt vevő barátnője, Hollanda Tímea jelentkezését a programba, akivel újabb cikluson át folytatja az elkezdett tevékenységeket.
– Miként lesz valakiből a Petőfi-program ösztöndíjasa?
– A Baróti Szabó Dávid Középiskolában töltött éveim alatt szavaló- és szép beszéd versenyeken vettem részt, ezek elismeréseképpen 2010-ben jelen lehettem a kanadai Rákóczi Alapítvány Diákok Határok Nélkül programjának Magyarságismereti Mozgótáborában. Nagyon tetszett az a tevékenység, amit a Rákóczinál láttam, egyre több feladatot vállaltam működtetésében, mára pedig az alapítvány vezetőségi tagja lettem. Az ösztöndíjprogram lehetőségéről is az alapítványtól szereztem tudomást, és ők biztosították a pályázáshoz szükséges ajánlást is. Mivel nagyon fontosnak tartom a Petőfi-program célkitűzéseit – köztük szerepel a szórványban élő magyarság identitásának megőrzéséhez való hozzájárulás, a fogyóban levő közösségek az anyaországi magyarokkal való kapcsolattartásának elősegítése, az értékőrző munka megszervezése – kapva kaptam az alkalmon.
– Napjainkban milyen a magyar élet Fogarason?
– Aki kicsit is érdeklődik a magyar történelem iránt, tisztában van azzal, valaha milyen jelentős szerepe volt az 1300-as évek elején épített várnak. Azóta a város nemzetiségi arányai megváltoztak. Az 1910-es népszámláláskor a város lakosságának több mint felét a magyarság adta, jelentős volt a szászok száma is, a románság pedig egyharmadot tett ki. Ma már alig három százaléka magyar és egy százaléka német, a többi román. Ilyen körülmények közt nagyon nehéz a magyarságot megélni. Jóformán nincs „tiszta” magyar házasság, a vegyes házasságban élők zöme pedig román iskolába íratja gyermekét – nem csoda tehát, hogy néhány éve megszűnt a magyar nyelvű I–IV. osztály is. Pedig milyen múltja van az iskolának! Építését még Mikszáth Kálmán szorgalmazta, aki 1892–1910 között a város országgyűlési képviselője volt, Babits Mihály pedig három esztendeig tanított ott! Fogaras nincs messze a tömbmagyarságtól – Baróttól csak nyolcvanöt kilométer, és Sepsiszentgyörgy sincs sokkal távolabb –, ám valahogy mégis „kívül esik.” Ez a mellőzöttség-érzés némileg rányomja bélyegét életükre – részben ezzel is magyarázható, hogy a fiatalság nem ragaszkodik magyarságához, önkéntesen feladja identitását, s kész beolvadni a románságba.
– Vannak olyan magyar kulturális és vallási fogódzkodók, melyek működnek, és hatással lehetnek az egyre fogyó közösségre?
– Ezen a téren az egyházaknak van meghatározó szerepe: jóformán minden közösségi programot az ők égiszük alatt szerveznek. A Petőfi-program hivatalos együttműködői az unitárius egyház – mentorom a Háromszék-felsőfehéri Egyházkör esperese, Török István volt –, a katolikusok Palkó Sándor karnagy vezetésével az ökumenikus dalárdát működtetik, a reformátusok – remek vezetőikkel Szász Tibor tiszteletes és neje, Szász Imola Rózsa személyében – adtak helyet az általam szervezett Babits Mihály Önképzőkörnek, majd a Fogarasi Magyar Napnak. Bandi Attila és Bandi Márta evangélikus lelkészházaspárral a Fogarastól tizennyolc kilométerre levő Halmágyon tudtunk jól együtt dolgozni. Az egyetlen egyházaktól független szervezet, amely az identitás megőrzéséért dolgozik, a Szabó Gábor vezette RMDSZ. Ezek ereje mind összeadódik, de ahhoz kevés, hogy megállítsa a beolvadást.
Ezért is fektettünk nagy hangsúlyt arra, hogy a Tautu Eszter nyugalmazott tanárnő által elindított fakultatív magyar- órák számát párommal egyről háromra emeljük. Gyermekek és fiatalok jöttek a foglalkozásokra, anyanyelvüket nagyon különböző szinten beszélték, szükség volt, hogy tudásuknak megfelelően dolgozzunk velük, de mivel a kis közösséget nem akartuk feldarabolni, csütörtökönként három és hét között közösen megült úgynevezett magyar délutánokat is szerveztünk. Sokat segített, hogy a magyar nyelvet kevésbé ismerők tudásszintjéhez igazított Balassi-füzeteket tudtunk beszerezni. Nem biztos, hogy ezek a foglalkozásokra járó fiatalok mind megmaradnak magyarnak, de jövőbeli családjaik viszonyulása a magyarsághoz biztos sokkal másabb lesz, mint azoké, akiket nem tudtunk kellőképp megszólítani, elérni tevékenységünkkel.
– Mivel tudtátok felkelteni a felnőttek érdeklődését?
– Említettem, hogy rendszeresen megszerveztük a Babits Mihály Önképzőkört, melynek keretében közéleti és történelmi témákat jártak körbe előadóink. Az elsőt november 4-én tartottuk, Zsigmond József, a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat munkatársa Kisebbségvédelem Romániában címmel értekezett, majd az erdővidéki kapcsolatrendszeremet kihasználva szülőföldemről szakemberek és művészek jöttek el. Ezen találkozásokon akár száz-száztízen is voltak, ami igencsak szép szám, ha azt vesszük figyelembe, hogy a magyarság összlétszáma alig haladja meg az ezret. Történelmünk jelentősebb évfordulóiról eddig is megemlékeztek, de igény volt arra, hogy gazdagabb, teljesebb formában kerüljön sor rájuk. Az 1956-os forradalomról megemlékezni közel ötvenen gyűltek össze a református egyház közösségi házában. Szász Tibor tiszteletes áhítatát követően a történelmi előzményeket és az eseményeket én vázoltam röviden, majd szavalatok hangzottak el, megnéztük a Szabadság, szerelem című film egy részletét, végezetül kötetlen beszélgetés keretében azok meséltek, akik élték azokat az időket. Csatlakoztunk a református egyház által évről évre Katalin napján tartott Árva Bethlen Kata-megemlékezéshez is. Fogaras legjelentősebb vallási közösségének azért kiemelten fontos Árva Bethlen Kata személye, mert a XVIII. század elején ő építtette a ma is álló református templomot. Az eseményen minden történelmi magyar egyház képviseltette magát, Szekeres Attila István heraldikus Erdély címerének történetéről tartott vetített képes előadást, fellépett az ökumenikus vegyes kar, és szavalatok is elhangzottak.
Társszervezői voltunk annak a halottak napi megemlékezésnek is, amelyen az első világháborúban Fogarason elesett, százhuszonhét monarchiáért harcoló katona emlékét idézték. Bár a többségük magyar, az ott nyugvó katonák nyolc nemzethez tartoznak, ám a városvezetés tudomást sem vesz a temető létezéséről, nem gondozza – pedig az elhunytak között szép számban vannak románok is. Minden bizonnyal sokaknak marad emlékezetes az Erdővidék épített örökségének megismerése céljából szervezett kirándulás is. Végigjártuk Bölönt, Miklósvárt, Barótot, Bibarcfalvát és Kisbacont, az úton pedig végig csengő magyar népdalokat énekeltünk.
– Miért volt szükség a Fogarasi Magyar Nap megszervezésére?
– Bár programjaink szép számban vonzották a fogarasiakat és a környéken lakókat, de úgy éreztük, hiányzik egy olyan rendezvény, amely a legszélesebb rétegnek jelenthetne igazi nagy ünnepet. Az esemény érdekében összefogtak a magyar történelmi egyházak, s mivel mindenki, akihez csak fordultunk – Összetartozunk Székelyföld–Szórvány Partnerségi Program keretében a Kún Kocsárd Egyesület és a Kovászna Megyei Művelődési Központ, valamint a Petőfi Sándor Program is – mellénk állt, nem volt kétséges, sikeresek leszünk.
A feladatot vállaló helybeliek mellé Erdővidékről jelentős önkéntes sereg érkezett. A legkisebbeknek a baróti Zöld Ifjak Környezetvédő Egyesülete tartott foglalkozást – arcot festettek, szőnyeget szőttek, origamiztak, gipszet festettek és még ki tudja, mi mindennel szereztek örömet –, majd a szintén baróti Kelekótya együttes játszott örökzöld gyermekdalokat. A fogarasiak közül többen is mondták: milyen jó, hogy az egykori iskolaudvar ismét gyermekzsivajjal, magyar énekkel és tánccal telt meg. Mert a tánc sem maradt el! A sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola népzenészei tartották a tanítással egybekötött táncházat. Remekül fogadták a baróti művelődési ház Syncron táncegyüttesét, a Csala kürtje fúvószenekart és a Babits Mihály Önképzőkörön már korábban is fellépő Kolumbán Sanyikát. Az esemény a magyar és székely himnusz éneklésével ért véget. Talán azért, mert ritkábban hangzanak el, ott a szórványban mintha másként szólaltak volna meg nemzeti dalaink, mint a tömbmagyarságban, s a szemeken is látszott, különleges pillanat az nekik. – A Petőfi-program kilenc hónapra biztosította ösztöndíjadat Fogarason. Lejártát követően miként tovább? – Az ösztöndíjam lejárt, de elfogadták párom jelentkezését, és vele szeptemberben visszatérek. Nagyon szeretném folytatni mindazon rendezvényeket, melyeket elkezdtem, s a visszajelzések alapján a magyarság hasznára voltak. A Fogarasi Magyar Nap is megmutatta, milyen összetartó ereje van, ezért folytatni, sőt, bővíteni kell. Sok jó ember és cél van Fogarason, amiért dolgozni illetmény nélkül, önkéntesen is érdemes.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Márton Áron-zarándoklat immár tíz alkalommal
Az elmúlt három évben tíz alkalommal szerveztek zarándoklatot Márton Áron püspök életútjának főbb állomáshelyeit bejárva. A tizedik zarándoklatot július 4–6. között tartották meg nagy számú fiatal részvételével.
2013 júliusában szervezte meg első alkalommal Kovács Gergely egyházjogász, Márton Áron boldoggá avatási ügyének posztulátora és Ferencz Kornélia, az Erdélyi Mária Rádió önkéntes munkatársa azt a zarándokutat, amely boldogemlékű Áron püspök nyomdokait járta be.
Hála a folyamatos érdeklődésnek, immár tizedik alkalommal került megszervezésre a háromnapos zarándoklat, melynek főbb állomáshelyei: a szülőfalu Csíkszentdomokos, a börtönévek leghosszabb helyszíne Máramarossziget, a püspökszentelésnek helyet adó Kolozsvár és a püspöki székhely Gyulafehérvár.
Világító jel
Csíksomlyó szorosan kötődik Áron püspök életéhez, hisz iskoláinak egy részét itt végezte 1907–1911 között, de a csíksomlyói búcsúk is igen fontosak voltak az ő életében. Ki ne hallott volna arról az 1949. június 4-én megtartott pünkösdi búcsúról, amikor lóháton, ünnepélyesen vonult be.
„Olyan jel számunkra Márton Áron, amely nem elhalványul, hanem egyre inkább világít és utat mutat számunkra” – fogalmazott a csíksomlyói kegytemplomban a zarándoklat nyitó szentmiséjén Bőjte Mihály ferences házfőnök. A szentmise végén Kovács Gergely posztulátor örömmel jelentette be, hogy a Márton Áron Emlékév keretében, az ők anyagi támogatásukkal sikerült angol és olasz nyelvű kiadványt megjelentetni Áron püspökről.
A zarándokbusz első állomása csíkdánfalva volt, ahol Bara Ferenc főesperes, Márton Áron utolsó titkára tanúságtételét, személyes élményeit osztotta meg a hívekkel. Huszonhat éves káplánkorában, 1978. augusztus elsejétől lett az akkor már 82 éves beteg püspök személyi titkára. Ma már ő az egyetlen élő tanú, aki jelen volt a püspök halálakor. 1980. szeptember 29-én püspöki rezidenciáján háromnegyed kilenckor, miközben másodikat harangoztak a Szent Mihály-napi búcsúra, meghalt Áron püspök. A székesegyház búcsúünnepén „elvesztettünk egy földi atyát, de atyát kaptunk az égben” – vallja Bara Ferenc főesperes.
Petőfi-alap a tanárok béreire
A Csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeumban Lázár Csilla múzeumigazgató alapozta meg a zarándoklatot, ismertetve a nagy püspök életének főbb történeseit. Ez alkalommal egy érdekes adalékot is megtudtunk a püspökről.
Az észak- és dél-erdélyi magyar tannyelvű iskolák tanárai csak 1946 áprilisában kapták meg visszamenőleg a járandóságukat, de az a magas infláció miatt már sokat veszített az értékéből. A magyar tanári kar bérének rendezése érdekében a Magyar Népi Szövetség indítványára 1945 júniusában létrehozták a Petőfi-alapot, amely alaphoz Márton Áron 3 millió lejjel járult hozzá. 1945-ben és 1946-ban a Bolyai Egyetem igen nehéz helyzetben volt, anyagi téren is. „Határozottan tudom – és ez köztudott volt az egyetemen –, hogy Márton Áron bocsátotta a fizetést a rendelkezésünkre, illetve adott pénzt az egyetemnek. Az egyetem akkori kommunista vezetői igen nagy tisztelettel emlegették Márton Áront” – írja visszaemlékezéseiben Gunda Béla.
Románia legmegfigyeltebb embere
Áron püspök 1951. szeptember 19-től 1954. május 27-ig volt a máramarosszigeti börtön 45-ös cellájának a foglya. A börtönmúzeumban Fürtös Róbert muzeológus vezette végig a zarándokcsoportot. A kommunizmus idején kétszáz őrzött személyből 53 halt meg a máramarosszigeti börtönben. 1950 és 1955 között 58 egyházi személy volt itt bebörtönözve, közülük 38 görög katolikus, 19 római katolikus és 1 ortodox pap – derült ki Fürtös Andrea muzeológus vetítettképes előadásából.
Márton Áron mind a mai napig Románia legmegfigyeltebb embere. Senkiről nincs akkora „szekus” anyag, mint róla. 1956-tól kezdve – Maros, majd Uránia néven – szigorú megfigyelés alatt tartották: ügynököket állítottak rá, követték és titokban fotózták, lehallgatták lakását és telefonbeszélgetéseit, valamint ellenőrizték leveleit. A nevére nyitott megfigyelési dossziét 1980. december 15-én zárták le, a püspök halálát követően.
Két fondban vannak anyagok: a bűnvádi iratok két dossziét tartalmaznak, bennük tizenhét kötet, ami összesen ötezer aktát jelent. A másik fond tartalmazza a tájékoztató iratokat, ahol ugyancsak két dosszié található. Az egyikben 174 kötet lelhető fel, ami 55 ezer lap, továbbá 62 kötet a másikban, ami 27 ezer lap. Márton Áronról 236 kötetnyi anyag van.
A püspök nyomdokain haladva
A zarándoklat harmadik napja a Kolozsvári Szent Mihály-templomban kezdődött, ahol Márton Áron püspökké szentelésének helyszínén Kovács Sándor főesperes köszöntötte a zarándokokat, majd elkísérte őket a piarista templomba, ahol egykor a nagy püspök a szószékről tanította a fiatalokat.
Végül Gyulafehérváron a püspöki palotát, Márton Áron egykori dolgozószobáját és kápolnáját, továbbá a székesegyházat és a kriptát keresték fel a zarándokok. A zarándokokkal tartó Szabó Gyula nyugalmazott plébános a püspöki kertben felelevenítette 1980. szeptember 21-e emlékezetes pillanatait, amikor Márton Áron utoljára még magához hívatta a kis- és nagyszeminárium növendékeit és tanárait. Ma is őrzi azt a rózsafüzért és szentképet, amit akkor megáldott számukra a püspök.
A boldoggá avatásról
Ha vértanúról van szó, nincs szükség csodára a boldoggá avatáshoz, Márton Áron püspök esetében viszont bizonyított csodára is szükség van a boldoggá avatáshoz – osztotta meg a zarándokkal Kovács Gergely posztulátor.
Alig pár héttel az 1989-es rendszerváltást követően – ahogy lehetőség nyílt rá – 1990. január 6-án Márton Áron püspök szentté avatási ügye elindítása érdekében Jakab Antal püspök kinevezte posztulátornak Szőke János atyát. A Szentszék részéről nincs akadálya a szentté avatási eljárás beindításának, így 1994. április 25-én sor kerülhetett az egyházmegyei szakasz ünnepélyes megnyitására, amely 1996. október elsején zárult. 1996. december 5-én megtörtént az iratcsomó átadása a Szentek Ügyei Kongregációjának. 2003. december 13-án elkészült az iratcsomót összegző Positio. 2010 júniusában a Szentek Ügyeinek Kongregációja pontosításokat és kiegészítéseket kért. 2012. február 6-án Jakubinyi György érsek Kovács Gergelyt nevezte ki posztulátorrá. 2015. május 18-án viceposztulátorrá nevezték ki Kasza László Brassói káplánt.
Fiatalok Áron püspök nyomdokain
Márton Áron erdélyi püspök születésének 120. évfordulója alkalmából 2016-ban a Nemzetpolitikai Államtitkárság Márton Áron-emlékévet hirdetett. Az ők támogatásuknak köszönhetően a X. Márton Áron Zarándoklaton mintegy húsz diák is részt tudott venni. Továbbá jutalomkirándulásként – a Kárpát-medencei Márton Áron-vetélkedőn elért jó eredményekért – a helyi plébános támogatásával három kézdiszentkatolnai fiatal is részese lehetett a zarándoklatnak. Ez alkalommal három szeminarista kispap is szolgálta a közösséget.
„A zarándoklat előtt csak annyit tudtam Márton Áronról, hogy ő volt Erdély püspöke, és büszkék kell lennünk rá, de nem tudtam, miért volt ő olyan nagy ember. A zarándoklat során rájöttem, miért kell példaképünknek tekinteni, rájöttem, miért nevezzük őt emberkatedrálisnak” – osztotta meg velünk Opra Júlia, a Csíkszentdomokosi Márton Áron Általános Iskola frissen végzett tanulója.
„Számomra a zarándoklat egy feltöltődést, újjászületést jelentett, de ugyanakkor kihívást is. Az elején nagyon féltem, hogy az egészet unni fogom, de nem így történt. Úgy érzem, nagyon sok új dolgot tanultam meg Márton Áronnal kapcsolatosan, és számomra Bara Ferenc csíkdánfalvi papbácsi beszéde mAradt meg leginkább” – mesélt élményeiről Csató László, a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium tanulója.
A zarándokokkal tartott Péterfi Attila Csongor, a Márton Áron püspökről készülő Zord idők csillaga film menedzsere is, akinek saját bevallása szerint nagy vágya volt, hogy eljusson a máramarosszigeti börtönbe, és ez a vágya most teljesült. „Örvendtem, hogy ilyen sok fiatallal együtt zarándokolhattam, jó volt látni érdeklődésüket és ragaszkodásukat Márton Áron iránt” – hangsúlyozta Péterfi Attila Csongor. „Isten szolgája Márton Áron püspök élete és tanítása világító jelként áll mindannyiunk előtt, de csak akkor tudjuk követni, ha ismerjük is” – vallják a zarándoklat szervezői. Éppen ezért a programban minden nap központi helyet kapott a közös imádság és a szentmiseáldozat.
Zarándoklat Doberdóba
Márton Áron 1915. június 12-én érettségizett, és három napra rá katonai szolgálattételre jelentkezett. A cs. és kir. 82. székely gyalogezred soraiban megjárta a harcmezőt, háromszor sebesült és tartalékos hadnagyként fejezte be az első világháborús szolgálatot. A temesvári 61. gyalogezredben harcolt Doberdón nyolc hónapot, és itt sebesült meg száz évvel ezelőtt, 1916. július 19-én. Az Isonzó-völgyében, Doberdón volt a világtörténelem leghosszabb és legvéresebb hegyi háborúja. Márton Áronnak doberdói harctérre indulása előtt az udvarhelyi állomáson édesanyja rózsafüzérét nyújtotta fel a vonat ablakán. Idős korában az első világháborúra emlékezve a püspök azt vallotta: „… az mentett meg engem.”
Megsebesülésének 100. évfordulóján Kovács Gergely posztulátor és Ferencz Kornélia, az erdélyi Mária Rádió önkéntes munkatársa hatnapos zarándoklatot szervez a doberdói fennsíkra: két nap odaút (július 28–29.); két nap a San Martino del Carso-i egykori harcmezőn, Áron szakaszvezető/zászlós nyomdokain (július 30–31.); végül két nap hazaút (augusztus 1–2.).
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro

Támogatások a magyar kormánytól
A magyar kormány az elmúlt hat évben több mint 1,3 milliárd forinttal támogatta a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület oktatási-nevelési és hitéleti törekvéseit – jelentette ki Soltész Miklós államtitkár tegnap Nagyváradon.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára Csűry István református püspökkel tartott sajtótájékoztatót, melyen elhangzott: egyházi területen 1,244 milliárd forint támogatást kapott az elmúlt hat évben az egyházkerület, amely ezen felül a Nemzetpolitikai Államtitkárságtól további mintegy 150 millió forintot kapott terveinek megvalósítására. Az államtitkár rámutatott, mindez azt igazolja, hogy az Orbán-kormány sokkal nagyobb mértékben figyel azokra a külhoni és partiumi magyarokra, akik tetteikkel is bizonyítják, hogy a közösséget szolgálják. A támogatott beruházások közül több oktatási projektet emelt ki, amelyek – mint mondta – látszólag nem a hitéletet szolgálják, de segítik a partiumi magyarokat a magyar nyelv és kultúra, valamint a keresztény hit megőrzésében. Megemlítette a nagyszalontai református iskolát, amelynek megépítéséhez a magyar kormány 660 millió forinttal járult hozzá, és kiemelte a zilahligeti református egyházközség óvodafejlesztésére nyújtott 184 millió forint, valamint a Nagyváradi óvodatámogatásra nyújtott 24,5 millió forint értékű támogatást. Mint elhangzott, Nagybányára és Szatmárnémetibe is jutottak hasonló támogatások. Soltész megköszönte az erdélyi magyar történelmi egyházaknak és az ortodox egyháznak, hogy támogatták azt az alkotmánymódosító polgári kezdeményezést, miszerint az alkotmányba kerüljön be, hogy a házasság egy férfi és egy nő kapcsolatán nyugszik.
Csűry István püspök köszönetet mondott a magyar kormánynak az egyházkerületnek nyújtott támogatásért, hangsúlyozván, hogy 40–50 gyülekezet nevében fejezi ki háláját, amelyek kisebb-nagyobb kormányzati támogatásban részesültek.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Magyarország nem tekinthet demográfiai tartalékként a határon túli magyarokra”
A bérkiegyenlítődések miatt mind a romániai magyar közösségekből, mind Magyarországról elsősorban Nyugatra emigrál az erdélyi diplomás munkaerő.
Bár több mint 3 millió román állampolgár él külföldön, elsősorban Nyugat-Európában, és a rendszerváltás óta mintegy félmillió személlyel csökkent az erdélyi magyar lakosság száma, jó eséllyel megelőzhető a kivándorlás mértékének növekedése Romániában, ha Bukarest képes tartani a gazdasági növekedést. Ehhez képest Magyarországon a kilátások borúsabbak. Itt az utóbbi 34 évben 850 ezerrel csökkent a lakosság száma annak ellenére is, hogy a Vasfüggöny leomlását követően Magyarország lett az első számú célpont a nyugati országok felé induló erdélyi magyarok számára – hangzott el a 27. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor egyik, Európán belüli és kívüli migrációról és ennek a folyamatnak a demográfiai hatásairól szóló Migráció és emigráció – demográfiai jóslat Közép-Kelet-Európáracímű kerekasztal-beszélgetésen.
A párhuzamos társadalmak helyzetéről, a magyarországi hatalmi klikkek alakulásáról, a magyarországi magyar és a több Kárpát-medencei magyar közösségek kapcsolatáról és a kvótareferendumról értekezett Kapitány Balázs, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet igazgatóhelyettese, Bárdi Nándor, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete Kisebbségtörténeti és Etnopolitikai Osztályának tudományos főmunkatársa, osztályvezetője, Veresné Novák Katalin, a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúsági ügyekért felelős államtitkára, és Lajtai Mátyás, a Nézőpont Intézet vezető elemzője. A beszélgetést Csinta Samu újságíró moderálta.
Kapitány Balázs elmondta, Magyarország esetében az elvándorlást súlyosbítja, hogy Ausztriához képest négyszeres a bérszakadék, a szomszédos ország elszippantja a munkavállalókat, emiatt egy elképesztő munkaerőhiány alakult ki az országban. A kivándorlás jelenségének állandósulása pedig visszafogja a gazdasági növekedés. Ezen a bérnöveléssel lehetne változtatni, viszont ha nőnek a bérek, az a versenyképesség rovására mehet.
A kedvezőtlen gazdasági helyzet miatt Magyarország az erdélyi magyarok szempontjából elveszítette a vonzerejét, kiegyenlítődtek a két országban a bérek: vannak olyan román-magyar határ menti magyarországi régiók, ahol alacsonyabbak a fizetések, mint a szomszédos román megyében. Például Temes megyeben a nettó átlagbér eléri a 2400 lejt, míg a szomszédos Békés megyében az átlagbér 118 ezer forint (kb. 1700 lej) körül mozog. Ha a Székelyföldet is eléri a bérnövekedés, és az átlagbér 1500 lejről eljut 1700-1800 lejre, akkor még inkább elveszíti a vonzerejét Magyarország.
A bérkiegyenlítődések miatt mind Magyarországról, mind a romániai magyar közösségekből elsősorban Nyugatra emigrálnak, az erdélyi diplomás munkaerőt Magyarország nem tudja megfogni. Az erdélyiek ráadásul nagyobb eséllyel indulnak a nyugat-európai munkapiacon, hiszen sokkal jobban állnak a nyelvtudás szempontjából, mint a magyarországiak.
Veresné Novák Katalin elmondta, a magyar kormány az otthonteremtési programjával azt a kivándorló réteget próbálta megszólítani, akik azért mennek külföldre dolgozni, hogy 10-20 év alatt megalapozzák a létüket, és visszatérjenek Magyarországra. Így nekik már nem kell elmenni, ha 10 éven belül három gyereket vállalnak, akkor majdhogynem ingyen vásárolhatnak lakást. Emellett a családtámogatási rendszer is azért volt kitalálva, hogy a fiatal családosokat itthon tudja tartani.
Mi történik a nemzetpolitika terén?
Nemzetpolitikai vonatkozásban Bárdi Nándor elmondta, a harmadik Orbán-kormány alatt az tapasztalható, hogy bár egyre többet beszélnek róla, nem tudjuk pontosan, mi történik: önálló magyar politikai közösségként kell-e a határon túli magyar közösségekre tekinteni, vagy a Magyarországi politikai közösségnek a folytatásaként.
Szerinte ennek az lehet a magyarázata, hogy egy kormányzati túlfeszültség tapasztalható Magyarországon, legalább három erőközpont köré szerveződik a politika. Az egyik erőközpontot Kövér László képviseli, az ő koncepciója szerint egységes politikai közösség a magyar közösség. Szász Jenő által mondatta ki, hogy a külhoni politikai elitek már nem tudják artikulálni a közösség érdekeit, ezért Budapestről kell megmondani, hogy melyek ezek az érdekek.
Németh Zsolté a másik koncepció, aki egy szerződéses nemzetben gondolkodik. Ennek a lényege, hogy van hét határon túli közösség, akiknek a vezetőivel ki kell találni egy sajátos stratégiát. Van egy harmadik, nyíltan nem vállalt vonulat is, a Matolcsy-Varga-Lázárkoncepció, akik egy szakigazgatási integrációban gondolkodnak, pontosabban azon, hogy miként lehet a munkaerő-piaci problémákat regionálisan megoldani.
Szerinte a magyarországi politikai szétszakítottságnak és dezintegráltságnak egyfajta retorikai kompenzációjával állunk szemben akkor, amikor a határon túli magyar nemzeti egységről beszélnek, és ezt a magyarországi médián keresztül rendre közvetítik a magyarországi közönség felé.
Ilyen értelemben a kettős állampolgárságra vonatkozó törvény benyújtását egy kényszerhelyzet szülte. Az előzménye a 2000-ben létrehozott magyar igazolvány intézménye volt, hogy a migráció ne induljon meg Magyarország felé. Később bebizonyosodott, hogy az autonómiatörekvések, a kormánykoalíciós részvételek a szomszédos országokban nem hozzák meg a várt eredményeket, a párhuzamos társadalom kiépítése nem működik, és a kivándorlást sem tudták megállítani. Így, ha nem a FIDESZ nyújtotta volna be a kettős állampolgárságra vonatkozó törvényt, akkor a Jobbik tette volna ezt meg.
Veresné Novák Katalin szerint az erőviszonyoktól és koncepcióktól eltekintve a kormány feladata az, hogy a határon túli magyar közösségeket erősítse és segítse a helyben mAradását. Történelmi bűnnek nevezte azt, hogy fel tudott nőni egy olyan generáció Magyarországon, amelynek fogalma sem volt arról, hogy a határon túl is élnek magyar közösségek. Ezt próbálják korrigálni a Határtalanul program révén, amely magyarországi gyerekek utaztatását támogatja a határon túli közösségekhez. A kormány intenciója megteremteni annak premisszáit, hogy a mostani fiatal, iskoláskorú generációból majdan kikerülő vezetőkben leljenek partnerre a határon kívüli közösségek.
Hangsúlyozta, a magyarországi demográfiai helyzet javítására nem lehet megoldás a határon túli magyarok Magyarországra való vonzása. „Mindenkit igyekezünk abban az országban támogatni, ahol él és élni kíván. A nemzetpolitikánknak tulajdonképpen ez a mozgatórugója” - mondta.
Bárdi elmondta, az tapasztalta, hogy a Nemzetpolitikai Államtitkárság hozzáállásával is egybecseng az otthonmAradás támogatásának szándéka. Abszolút jó szándékkal úgy élik meg, hogy az otthon mAradást támogatják. Viszont a Budapesti egyetemista, Székelyföldi diákokkal beszélgetve számára az derült ki, hogy olcsóbb Budapesten a kollégiumi élet, mint Kolozsváron. Ehhez hozzáadódik a Székelyföldi diákok esetében a román nyelvtudás hiánya, és ebből kifolyólag könnyebb egy magyarországi életet biztosítani maguknak, mint vállalni a kétnyelvű környezetet Romániában. Ezeket a fiatalokat az ország, az erdélyi magyar közösség már nem tudja visszavonzani.
Migráció – emigráció
Lajtai Mátyás elmondta, a Nézőpont Intézet által készített felmérés szerint a határon túli magyarokat fogadnák be legszívesebben a magyarországiak. A magyar társadalom szegmentáltan látja a bevándorlás kérdését, és a határon túli magyarokra nem úgy tekintenek, mint a többi potenciális bevándorlóra.
Veresné Novák Katalin szerint meg kell különböztetni a legális, Európán belüli migrációt a szabályozatlanul, ellenőrizetlenül történő, Európán kívülről érkező személyek beáramlásától. Szerinte az első az jó, hiszen fontos az, hogy a fiatalok elmenjenek, tapasztalatot gyűjtsenek, világot lássanak tanuljanak, de ez a megélhetési kényszer nélkül történjen. Szerinte kormányzati szinten senki sem mossa össze a határon túli, Magyarországra érkező magyarokat azokkal, akik Európán kívülről érkeznek. A migrációs kommunikációnak a határon túli magyarok nem áldozatai.
Szerinte nem állja meg a helyét az, hogy bárki azzal vádolja a magyar kormányt, hogy migránshisztériát szít, hiszen több tízmillió potenciális bevándorlóról kell beszélni az Európán kívülről érkezők esetében. Másrészt, szerinte a magyar kormány már egy jó ideje „kongatja a vészharangot” a migrációval kapcsolatosan, hiszen azok, akik meghívólevelet intéztek az Európán kívülről érkezőkhöz, azok nem mérték fel, hogy hány embernek szól ez a meghívás. Másrészt szerinte a magyar kormány különbséget tesz azok között, akik egy jobb jövő reményében érkeznek Európába, azaz a gazdasági okokból migrálók és a valódi menekültek között, vagyis azok között, akik az életüket mentik.
Kapitány Balázs az Európán belüli migráció kérdéséhez kapcsolódva elmondta, egyrészt Magyarország nem tekinthet a határon túli magyarokra demográfiai tartalékként. Azonban a mutatók javítása érdekében felléphet, viszont nem úgy, hogy a Magyarországról elvándorlók megfékezésére kell törekednie, hiszen sem Magyarország, sem a többi állam, ahol jelentős a kivándorlás, ezt a folyamatot demokratikus módszerekkel nem tudja megakadályozni. Szerint az ellentétes irányú migráció érdekében léphetnek fel hatékonyan a Közép-Kelet-Európa államai, olyan ösztönző programokkal, olyan környezet megteremtésével, amely segíti a hazatérni kívánók számára a visszaintegrálódást. Nem kell feltalálni a spanyol viaszt, elegendő lenne megnézni a működő gyakorlatokat, ilyen szempontból Lengyelországtól lenne, amit átvenni, hiszen rengeteg módszert kipróbáltak, és már 6-7 éve próbálkoznak az állampolgáraik hazahívásával.
Kertész Melinda
Transindex.ro

„Strasbourgban rettenetesen zavart, hogy a nemzeti kisebbségek ügyeivel alig-alig foglalkozott valaki”
A Brassói születésű Kalmár Ferenc civil szakmáját tekintve műszaki ember, jelenleg azonban a Külgazdasági és Külügyminisztérium szomszédságpolitika fejlesztésért felelős miniszteri biztosa. Az ő nevéhez fűződik a híres Kalmár-jelentés, amelyet az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése is elfogadott. Saját bevallása szerint megdöbbentette az a fejekben lévő káosz és tudatlanság, amely a nyugat-európai döntéshozókat jellemzi a Kárpát-medencei magyarság helyzetével kapcsolatban. A szakpolitikussal minisztériumi dolgozószobájában beszélgettünk.
Hogyan lesz egy alapvetően műszaki végzettséggel, és ilyen irányú érdeklődéssel rendelkező emberből kisebbségpolitikával, magyarságpolitikával foglalkozó szakpolitikus?
A sors sok mindent hoz az ember életébe, és való igaz, hogy műszaki végzettséggel rendelkezem. Az egyiket Bukarestben szereztem, mint fizikus, a másikat pedig Budapesten, a Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán.
Amikor 2010-ben országgyűlési képviselő lettem, akkor úgy láttam, hogy három olyan terület van, amellyel szakpolitikusként foglalkozhatnék, és úgy gondoltam, hogy ahová hív a szolgálat, ahol a leginkább szükség van a tudásomra és a tapasztalatomra, oda megyek. Az egyik terület a szakmámnál fogva – Szegeden dolgoztam az áramszolgáltatónál – az energetika lehetett volna. A 2010-es választások előtt volt lehetőségem találkozni Orbán Viktorral, aki akkor meg is jegyezte, hogy ő úgy tudja, én energetikával foglalkozom. Ekkor arra következtettem, hogy valószínűleg majd arra a területre fognak irányítani. Az köztudott, hogy két évtizeden át voltam önkormányzati képviselő Szegeden, így akár még a területfejlesztés is szóba jöhetett volna, mint szakterület, de végül – mivel életem első harminc évét kisebbségben, Erdélyben és Bukarestben éltem le – kézenfekvő volt az is, hogy kisebbségpolitikával, magyarságpolitikával foglalkozó szakpolitikus legyek. Úgy érzem, megvan hozzá a kellő tapasztalatom.
Az anyanyelvemen kívül angolul, franciául és románul is beszélek, és ennek a három nyelvnek az ismerete is közrejátszott abban, hogy a KDNP-frakcióban úgy látták jónak, hogy inkább ezt a tudásomat használjuk ki. Úgy fogalmaztak, hogy „villamosmérnököt bármikor lehet találni, de három nyelven beszélő villamosmérnököt nem.” Ez volt a döntő ok, hogy az Országgyűlés külügyi bizottságába, majd a 2011-es megalakulásától kezdve a Nemzeti összetartozás bizottságába kerültem, továbbá, hogy engem delegáltak az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésébe.
Milyen jogkörökkel rendelkezik egy miniszteri biztos?
Minden megilleti, ami egy helyettes-államtitkárt, azzal a különbséggel, hogy itt fél évre szól a kinevezés.
Beszéljünk egy picit erről az úgynevezett Kalmár-jelentésről. Hogyan, és milyen körülmények között született ez a dokumentum?
Már a parlamenti képviselői időszakomban elhangzott felszólalások is túlnyomó részt a kisebbségekről, a külhoni magyarságot érintő problémák felvetéséről szóltak. Strasbourgban engem rettenetesen zavart, hogy a nemzeti kisebbségek ügyeivel alig-alig foglalkozott valaki. Megdöbbentett, hogy amikor Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács elnökét elvittem az Esélyegyenlőség és Diszkrimináció-ellenes Bizottság elnök asszonyához – aki akkoriban egy finnországi születésű svéd hölgy volt– akkor közölte, hogy ő most hall először a székelyekről. Úgy gondoltam, hogy ezt a témát el kell kezdeni erőteljesen képviselni az Európa Tanácsban, de más ilyen – az előbb említettekhez hasonló – „élmények” is értek.
A fentebb megfogalmazott tapasztalatok sarkalltak bennünket arra, hogy Kovács Elvirával közösen elindítsuk a Kalmár-jelentés kezdeményezését, ami egyáltalán nem volt egyszerű. Azt fontos tudni, hogy mielőtt elindul egy jelentés, azt megelőzően valakinek kezdeményeznie kell a témát. Ha ez megtörtént, akkor meghatározott számú képviselőnek kell, meghatározott számú frakcióból aláírásával támogatnia. Ezt be kell nyújtani a Büro-nak, vagyis az irodának, ami az Európa Tanács vezetését jelenti, és ha ők is jóváhagyják, akkor elindulhat a jelentéskészítés. Így történt a mi esetünkben is, jóváhagyták a témát, és leadták az Esélyegyenlőség és Diszkrimináció-ellenes Bizottsághoz, hogy állítsanak egy raportőrt, azaz egy jelentéstevőt. Ekkor előállt az a helyzet, hogy versenyeznem kellett egy görög képviselő asszonnyal, aki szintén igényt tartott arra, hogy ő legyen a raportőr. Végül csak az a három-négy görög nemzetiségű, aki a bizottságban ült, szavazott rá, a többiek engem támogattak. Ez azért volt nagy dolog, mert magyar politikus ilyen jellegű megbízatást az elmúlt években nem kapott. Óriási lehetőség volt számunkra, mivel úgy fogalmazhattuk meg a címet, hogy Tradicionális nemzeti kisebbségek jogai és helyzete Európában. Arra láttunk lehetőséget, hogy a saját álláspontunkat is hangsúlyosan megjeleníthetjük a munkában. Ekkor jött egy kisebb vita a bizottság titkárságával, mivel jelezték, hogy ők ezt a jelentést majd elkészítik, de én ragaszkodtam a mi szakmai stábunkhoz. Úgy gondoltam, hogy van annyi tapasztalatom és elképzelésem a témában, hogy le tudunk tenni egy színvonalas dokumentumot az asztalra.
Hogyan látott neki a munkának, és mennyi időt vett igénybe a jelentés kidolgozása?
Először ki kellett alakítanom a csapatot magam körül, majd ezt követte mintegy másfél év munka. A szakmai stábot nemzetközi jogászok, parlamenti és egyetemi emberek alkották. A politikai harcot nekem kellett megvívni, de ezen kívül vállaltam részeket a jelentésből, amiket én fogalmaztam meg. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése végül 2014. április 10-én fogadta el a jelentést.
Mi a jelentősége a dokumentumnak, és mennyiben tér el a 2003-as Gross-jelentéstől?
Míg a Gross-jelentés az autonómiák stabilizáló szerepét hangsúlyozza, addig a Kalmár-jelentés, többek között a kollektív jogokat emeli ki, és az autonómiákat nemcsak mint stabilizáló, hanem mint az asszimilációt fékező, és a jogbiztonságot garantáló tényezőként ismeri el. Sőt, javasolja a tagállamoknak a fentiek alkalmazását.
Az Ön titulusa egészen pontosan a „Szomszédságpolitika fejlesztéséért felelős miniszteri biztos”. Mekkora az átfedés a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságával?
A Potápi Árpád által vezetett Nemzetpolitikai Államtitkárság a magyar-magyar kapcsolatokért felel, a pénzügyi-gazdasági támogatások elosztása ott történik. A nemzetpolitikának viszont van külügyi dimenziója is, és ezt a területet mi visszük. Magyarországnak a szomszédos országokkal kötött alapszerződések alapján van hat kisebbségi vegyesbizottsága. Ezek jelentik azt a bizonyos külügyi dimenziót, a magyar kormány, és a szomszédos államok közötti kapcsolatot. Mind a hat vegyesbizottságnak én vagyok a magyar társelnöke.
A hivatalos feladatkörömbe beletartozik az is, hogy a nemzetközi fórumokon én képviselem a magyar nemzetpolitikát, továbbá egyfajta koordináló szerepem is van. Ez egy nagyon nehéz terület, de azért beszámolhatok igen szép, és komoly eredményekről is. Amikor például Brüsszel kérte Szerbiától a kisebbségvédelmi akciótervet, akkor abba elég komolyan belefolytunk mi is.
A magyar-szlovák kisebbségi vegyesbizottság legutoljára 2013-ban ülésezett, és azon túl, hogy elég viharosra sikeredett, eredménytelenül zárult, a jegyzőkönyv nem került aláírásra. Lehet-e tudni valamit a következő ülésről, amelynek az előkészületei – nem hivatalos értesülések szerint – már zajlanak?
A magyar-szlovák kisebbségi vegyesbizottság ülését éppen most készítjük elő, ez év október 18-án kerül rá sor. A szabályoknak megfelelően először összehívjuk a magyar tagozatot, továbbá – mivel most mi leszünk a házigazdák – javaslatot teszünk a jegyzőkönyv-tervezetre. Ezt követi egy titkári találkozó, majd végül a bizottsági ülés.
Azért nagyon fontos, hogy a jegyzőkönyv alá legyen írva, mert abból készül egy előterjesztés a kormány számára, amelyik ezt megtárgyalja, és konkrét miniszteri szintű felelőst, valamint forrást rendel az egyes akciókhoz, kitűzött határidőkkel.
Vannak esetleg már információk, hogy szlovák részről kik foglalnak helyet ebben a bizottságban?
A szlovák társelnök Miroslav Mojžita, aki korábban Szlovákia minszki nagykövete volt. Decemberben volt szerencsém találkozni vele a Budapesti szlovák nagykövet jóvoltából, és ott néhány dologban előzetesen már megállapodtunk. Ezúton szeretném abbéli reményemet kifejezni, miszerint a vegyesbizottság magyar tagozatának megfelelően – ahová mindig meghívjuk az Országos Szlovák Önkormányzat vezetőjét, és a szlovák parlamenti szószólót – a másik oldalon is ott lesznek a magyar kisebbség képviselői. Bízom benne, hogy a Magyar Közösség Pártja is jelen lehet ebben a grémiumban, de meglátjuk, hogy a szlovák fél hogyan gondolja.
Felvidék.ma

Kulturális élet Krassó-Szörényben
Krassó-Szörény megye lakosságának mintegy 1,5 százaléka magyar. A közösség fele, közel 1800 személy a megyeszékhelyen, azaz Resicabányán él, a másik fele pedig szétszórtan Anina, Újmoldova, Oravicabánya, Boksánbánya, Karánsebes és Nándorhegy városokban, valamint a környező falvakban is élnek kisebb magyar közösségek.
A Templom és Iskola Szórványegyesület csoportos kiszállások révén vallásos és kulturális programokat szervez a megye szórványmagyarságának. Szükség van rá, hogy ezeket a közösségeket rendszeresen látogassák, a családokat pedig megkeressék, mert ezekkel az emberekkel évtizedeken át nem foglalkozott senki. A katolikusoknak nincs magyar miséjük, nem olvasnak magyar sajtót, és nincs Magyar Házuk, ahova rendszeresen összejárhatnának. Ezért Resicabányán, a Govondár negyedben és Újmoldován is vásároltunk egy-egy lakást, amely Magyar Központként segíti őket az önszerveződésben, és helyet ad a magyar programoknak. A szórványokban bálokat, színházi előadásokat, nótaesteket, történelmi és egyéb jellegű programokat szervezünk.
A Resicabányai Református Templom és Iskola többrendeltetésű épületében 2011 szeptemberétől beindítottuk a magyar óvodát-napközit, amely két szakképzett óvónővel működik. Ez az egyedüli magyar tanintézmény a megyében. Minden évben tábort szervezünk a resicabányai gyermekeknek és fiataloknak, a cél kiragadni őket legalább egy hétre a román környezetből. A Petőfi Program ösztöndíjasai, a szegedi néptáncosok és a helyi önkéntesek jóvoltából magyar műsorok – táncház, kézműves foglalkozások – várják szombatonként a gyermekeket és a fiatalokat. De versmondó esteket és színdarabokat is szervezünk, nemzeti és egyházi ünnepeink alkalmával pedig megemlékezéseket tartunk a helyi Hóvirág Daloskör részvételével a megye több településén.
2015. november 15-én első alkalommal vendégszerepelt Resicabányán, a Templom és Iskola épületében a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház bábtagozata. Lázár Ervin meséje nyomán készült előadásukkal, A hétfejű tündérrel varázsolták el a resicai magyar óvodásokat és kisiskolásokat. Több kisgyermek először vett részt bábszínházi előadáson, és az est különlegességét a darab szokatlan bábtechnikája csak még inkább fokozta. Mesekönyvek lapjaihoz hasonlítható leginkább A hétfejű tündér díszlete: ahogyan haladt előre a történet, úgy lapozták tovább a háttérül szolgáló „mesekönyvet” a színészek. A szereplők kétdimenziós bábfigurái pedig a lapok közül bukkantak fel, és oda is bújtak vissza. „A Temesvári magyar színház fontosnak tartja a szórványmagyarság kulturális identitásának megőrzését és támogatását, valamint a helyi magyar nyelvű intézményekkel való szakmai kapcsolatok kiépítését és fenntartását” – olvasható a színház honlapján. Ehhez az ars poeticához hűen látogatott el a bábtagozat Resicabányára, és csempészett egy kis magyar nyelvű színházi élményt a helyi gyermekek és szüleik mindennapjaiba.
A szüreti bált több mint 150 fő részvételével tartották meg 2015. november 21-én Resicabányán, ahol a Templom és Iskola Szórvány Egyesület meghívására a verseci Petőfi Sándor Kultúregyesület néptáncegyüttese és a nagykikindai Róna tánccsoport lépett fel – mindkét bánsági település ma a szerbiai Vajdaság tartományának a része. A talpalávalót a nagykikindai Virradó népi zenekar húzta, a zenét a resicai Szilágyi Ádám biztosította. A néptáncegyüttesek bemutatója során nemcsak a dél-alföldi zenével és táncokkal ismerkedhetett meg a resicai közönség, hanem a táncosokon megcsodálhatta a hagyományos délvidéki népviseletet is. Majd Tápai Róbert Nagykikindáról és Virág Bene Klára, a verseciek vezetője néhány szóban bemutatta hagyományőrző munkájukat. A bál tánctanítással egybekötött táncházzal folytatódott, amihez a fiatalok és a kissé régebbi fiatalok is lelkesen csatlakoztak. Majd a táncban megfáradt közönség finom szilágysági töltött káposztából és egy kis temesrékási borból meríthetett erőt az újabb csárdásra.
A resicai magyar bál kiváló alkalmat teremtett arra, hogy a jelenlévők kulturált körülmények között szórakozhassanak. Az esemény iránti érdeklődést jelzi, hogy a helyi magyar közösség tagjai a belépőjegyeket néhány nap alatt elkapkodták. De nemcsak a mulatozásról szólt az este, hanem a Bánság romániai és szerbiai oldalán élő magyarok ismerkedéséről, kapcsolatépítéséről és barátkozásáról is. A Romániában élő bánsági magyar fiatalok egymás között már sokkal inkább a román nyelvet használják, itt azonban anyanyelvük volt a közös nyelv, amelyen meg tudták egymást érteni a verseci és nagykikindai fiatalokkal. Így hatványozottan volt a jelen a bálon a hagyományőrzés és a nyelvápolás.
A Farsangi Magyar Bált hagyományteremtő céllal rendezte meg 2016. január 23-án, Resicabányán a Templom és Iskola Szórvány Egyesület, a készülődés azonban már jóval korábban elkezdődött. A bált megelőző szombaton a resicai gyermekek és fiatalok álarckészítő kézműves foglalkozáson vehettek részt Kovács Ágnes ösztöndíjas vezetésével. A helyi óvodások is elkészítették saját farsangi maszkjukat, így például tündéreknek, kalózoknak és nyomozóknak beöltözve vettek részt a bálon.
Míg a gyermekek az álarcokat és a jelmezeket cserélgették, addig a felnőttek élő zenére járták a csárdást a Szeged Néptáncegyüttes tagjai, Adorjányi-Szabó Nóra, Számfira Máté, Nagy Zita és Adorjányi Botond közreműködésével – utóbbiak 2015. szeptember óta havi rendszerességgel tanítják a resicai fiatalokat csárdásozni. 2016. februártól pedig már nemcsak gyermekeknek, hanem felnőtteknek is indult táncház Resicabányán Zita és Boti vezetésével.
A fiatalok néptáncbemutatója után tanítással egybekötött táncház következett, mindehhez a Temesvári Szinkron Együttes húzta a talpalávalót, vacsorára a finom töltött káposzta sem mAradt el. Az élő zene varázsa és a táncosok lendülete magával ragadta a bálozókat, szinte sohasem volt üres a táncparkett. Volt olyan vendég is, aki hívás közben kirakta a telefonját az asztalra, így „közvetítette” a magyar zenét a bálon részt venni nem tudó barátainak. Hogy mi a titka a sikernek? „A minőségi munka – legyen szó zenélésről, néptáncról, tanításról – mindig meghozza a gyümölcsét. Csak így érdemes csinálni” – mondta a bál végén Szabó Ferenc, a Szinkron Együttes vezetője.
A bálon közel 150 fő vett részt, de a rendezvény sikerességének és eredményességének az egyik fokmérője az is, hogy sikerült becsalogatni több olyan resicabányai és környékbeli magyart is, aki eddig nem vett részt magyar rendezvényeken. Reméljük, ez a pozitív tendencia folytatódik!
Idén először Resicabánya is bekapcsolódott a Temesvár központú Bánsági Magyar Napok műsorába. A rendezvénysorozat április 30-án kezdődött Resicabánya új negyedében, Govondáron, a Magyar Kulturális Központ átadójával. Ezáltal hivatalosan is megnyitotta kapuit a resicabányai magyarok új találkozóhelye, amelyet 2015-ben vásárolt meg a resicabányai református egyházközség a Nemzetpolitikai Államtitkárság segítségével. A kulturális és közösségi céloknak megfelelően felújított és berendezett földszinti, kétszobás, konyhás, fürdőszobás lakás 2016 februárja óta már „próba üzemmódban” működik: hétfőnként csigatésztát készítenek az asszonyok, keddenként magyar nóta és népdaléneklés zajlik a központ falai között, szerdánként a Magyar Asszonyok Klubjába várjuk a hölgyeket.
A székházavató után azonban senki sem ment haza, ugyanis színházi előadással folytatódtak a Bánsági Magyar Napok. 18 órától a govondári Líra Teremben lépett fel a Vajdaságból érkező tóbai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület műkedvelő színtársulata. Mindkét humoros színdarabjuk – a Lónak vélt menyasszony és a Viaszkvirág – egyöntetű sikert aratott a körülbelül hatvanfős resicai közönség körében, legalábbis a sok nevetés és tapsolás erre engedett következtetni.
2016. május 1-jén folytatódtak a Bánsági Magyar Napok Resicabányán. Anyák napja alkalmából a református templomban, az istentisztelet után a Hóvirág Daloskör köszöntötte az alkalomhoz illő énekekkel az édesanyákat, amihez a gyülekezet tagjai is csatlakoztak egy-egy szívhez szóló versmondással. Az anyák napi műsor után az épület iskolai részében folytatódott a program Farkas Ibolya resicabányai születésű naiv festőművész kiállításának megnyitójával. A megnyitón az alkotó elmondta, hogy közel negyven évig tanított középiskolában matematikát, és nyugdíjazása után vágott bele fiatalkori álmába, a festésbe. Mint mondta, számos európai díj és tárlat után most ismét szülővárosában állít ki, hogy az itteni magyar közösség is megismerhesse festményeit. A virágcsendéletek és önarcképek között resicabányai motívumokra is bukkanhatunk az élénk színvilágú, aprólékosan kidolgozott festményeken. A megnyitó koccintással és szeretetvendégséggel zárult.
Május 3-án délután az esős idő ellenére, több mint ötven érdeklődő gyűlt össze egy közös főzésre a Templom és Iskola épületében, illetve udvarán. A Magyar Gasztronómiai Napon hagyományos magyar ételeket készíthettek a résztvevők helyi asszonyok vezetésével. A gulyáshoz először közösen megtisztították és feldarabolták a hozzávalókat, majd az udvaron felállított sátor alatt – amire a zuhogó eső miatt nagy szükség volt – kitartóan őrizték, keverték a két bográcsban készülő gulyást. Közben készült a desszert is: miután az asszonyok begyúrták a fánknak és a csörögének való tésztát, a legkisebbek szaggatták ki, illetve vágták és hajtották formára. A kisült fánkokat szintén a gyermekek szórták meg porcukorral. Az elkészült ételek egyöntetű sikert arattak, amit csak fokozott egy helyi termelő bora és pálinkája. Az este jókedvű nótázással zárult.
Május 7-én délután Farkas Ibolya festőművész tartott alkotódélutánt, amelybe nemcsak a gyermekek, hanem a szülők és a nagyszülők is bekapcsolódtak. Sok vízfestékkel, jó adag fantáziával és nem kevesebb bátorsággal készültek az élénk színek kavargásából álló nyomatok.
Magyar nótaesttel zárult május 8-án, vasárnap este a Bánsági Magyar Napok Resicabányán. A Temesvári Magyar Színház művészeiből álló zenekar, a Shake Kvartett vendégszereplését közel hetvenen tekintették meg a govondári Közgazdasági Szakközépiskola éttermében. A színészzenekar előadásában felcsendültek olyan ismert nóták is, mint a Jaj, de szép kék szeme van magának, a Rózsalevél vagy a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, amelyeket együtt énekelt a közönség a színészekkel.
A júniusi második hét végén újabb rendezvénnyel gazdagodott a kis magyar közösség. Népzenei estet szerveztünk, ahol a szolnoki Tiszavirág Daloskör tagjai vezették a jókedvű nótázást, citerakísérettel a gyulai Kiss Ferenc szolgált, de megszólalt a hegedű, a kisbőgő, a tárogató is a szolnokiak jóvoltából. Ugyanezen az esten láttuk vendégül a pécskai Kisebbségi Hagyományőrző Egyesület tagjait, amelynek a néhány hónapja alakult citeracsapata itt lépett fel először nagyobb közönség előtt, és nagy sikert aratott. A jelenlévők jó néhány új dalt – köztük kalocsai népdalcsokrot is – megtanultak a jó ízű bográcsos elfogyasztása előtt.
A Templom és Iskola Szórványegyesület másik fontos éves tevékenysége az Ébresztő című információs lap kiadása, amellyel célunk a közösségformálás a szervezett programok révén, valamint a magyarságtudat erősítése.
A szórványegyesület által szervezett minőségi programok hozzájárultak ahhoz, hogy a szétszórtan élő magyarság közösséggé formálódjon, és hisszük, hogy programjaink és tevékenységeink révén a Krassó-Szörényben élő magyarok megmAradnak magyarnak.
Kovács Ágnes
Művelődés (Kolozsvár)

Ezer fiatal a szovátai Patakmajorban (III. Válts irányt! Ike-fesztivál)
Olyan bizonytalan időkben, amikor a nemzeti, vallási identitásunk egyaránt megkérdőjeleződik, nagy szükségünk van hasonló fogódzókat találni, mint az IKE-fesztivál – mondta kedd délutáni köszöntőbeszédében Brendus Réka, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezető-helyettese a III. Válts irányt! IKE-fesztivál megnyitóján. A református fiatalok szombatig tartó nyári találkozójára idén több mint ezren jelentkeztek be, a mindennapi reggeli áhítatot a tematikus sátrakban szervezett előadások, fórumbeszélgetések, koncertek, sportversenyek, ügyességi és szellemi játékok, kézműves-foglalkozások követik.
A szervezők által közzétett beszámoló szerint Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke köszöntőbeszédében hangsúlyozta: „Bár sok fesztivál szervezői próbálják a szabados hangulattal megfogni a fiatalokat, az IKE fesztiválja parancsolgat, hogy váltsunk irányt! Krízishelyzetekben irányváltásra van szükség.” A beszámolóból kiderül, a püspök négy olyan helyzetet sorolt fel, amelyek emberi mivoltunkból kifolyólag krízist okozhatnak. „Az első, amikor kisgyerekként olyan úton indulunk el, amely lényegesen eltér attól, amire a szüleink nevelni akarnak. Kamaszkorban a fiatalok úgy gondolják, hogy itt a forradalom ideje, újból irányt kell váltani, mindent, amit előttünk tettek, ahogyan tették, azt megkritizáljuk, másképpen akarunk cselekedni. Élete közepén az ember elemzi az eltelt időt, újragondolja az életét, a már megszerzett tapasztalatokkal akar újat kezdeni. Idős korban az ember mindent hátrahagy, felkészül arra, hogy itt hagyja a földi életet.” Kató Béla szerint az IKE által szervezett fesztivál azért is élvez létjogosultságot, mert a generációk közötti különbségek egyre nagyobbak, az irányváltás pedig egyre kisebb időközönként aktuálissá válik. Az egyházfő arról biztosította a szervezőket, az Erdélyi Református Egyházkerület a továbbiakban is lehetősége szerint segíteni fogja az ifjúsági szövetséget, hogy ilyen alkalmakat szervezzen. A Református Egység Napján kiállított, több mint 700 templomot tartalmazó molinóra utalva kijelentette, hogy amíg van ezer fiatal, aki Isten dicsőségére összegyűl, addig van örökös is, aki a református egyházat éltetni fogja.
Az Erdélyi Református Egyházkerület ifjúsági referense, Tussay Szilárd, a fesztivál főszervezője elmondta, Isten óriási áldása, hogy négy év után újra Szovátan lehetnek, ami szerinte nem csak attól lesz jó, hogy 1044-en regisztráltak, hanem attól is, amit ezen a héten a fiatalok kapnak: közösségi élményt és hitbeli épülést – tájékoztatnak a szervezők. A fesztivál nyitó istentiszteletén Bartos Károly, az IKE elnöke szolgált, témája a teremtett világ volt.
A négy év szünet után újra megszervezett országos IKE-fesztiválon a Sepsi Református Egyházmegyéből ötvenen vesznek részt, a fiatalok lelkészeik kíséretében utaztak Szovátara. A rendezvény programjai a valtsiranyt.ro honlapon követhetőek.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)