Miközben Romániában az átvilágítók a volt Szekuritáté dossziéinak kevesebb mint öt százalékát vehették át, Varsó eldöntötte, hogy az interneten teszi közzé az össze köztisztviselő múltját. Lengyelországban eddig csupán történészek és újságírók nyerhettek betekintést a kommunista titkosszolgálatok dokumentumaiba, amelyeket a Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) kezel. Ugyanakkor az intézet által áldozatnak minősített személyek nézhették meg csupán saját aktájukat. A helyzet hamarosan lényegesen megváltozik. Olyan törvény készül, amelynek értelmében kötelezik a köztisztviselőket, az ügyészeket és az újságírókat is, hogy tárják fel a közvélemény előtt, együttműködtek-e az egykori kommunista titkosrendőrséggel. A jogszabályt a képviselőház már elfogadta. Hamarosan a szenátus elé kerül, s az államfőnek is alá kell írnia, hogy életbe lépjen. A kormányzó konzervatívok történelmi jelentőségűnek nevezték a jogszabályt. Súlyos hibának minősítette a törvényt Wojciech Olejniczak, az ellenzéki Baloldali Demokratikus Szövetség elnöke. Romániában a sajtó képviselőinek átvilágítása csak most kezdődött el, ráadásul egy civil szervezet kérésére, amelynek kezdeményezéséhez az ÚMSZ is csatlakozott. /Átvilágítás: a lengyel példa. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./

Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke a hetvenes években megverte egy munkatársát, aki a nőnapi vállalati ünnepségen magyar dalokat játszott. A kormánypárti politikus erről a Sme című szlovák liberális napilap beszámolója szerint a zsolnai járási bíróságon beszélt a Markíza televízió elleni pere tárgyalásán. A magyarellenességéről ismert Ján Slota azért perelte be a Markízát, mert a televízió tavaly a Nemzeti Emlékezet Intézetének irattárában található dokumentumokkal bizonyítva nyilvánosságra hozta: Slota fiatal korában jogerősen háromszor volt büntetve. A politikus a bírósági tárgyaláson ezt elismerte. Az egyik büntetést – fizetéselvonást – azért kapta, mert 1979-ben megvert egy magyart, aki folyton magyar dalokat játszott. Az SNS elnöke ma is büszkén vállalja tettét. „Arra, hogy ennek a magyarnak monoklit csináltam, büszke vagyok” – jelentette ki Slota a bíróságon. A Markíza televízióban bemutatott anyagok szerint Slota fiatal korában egyebek között Szlovákiában társaival együtt feltört egy üzletet, illegálisan Ausztriába távozott, ahol autót lopott. A lopásokat Slota tagadta. /Ján Slota büszke rá, hogy megvert egy magyart. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 24./

Sziléziában lemészárolt magyar hadifoglyok azonosításán dolgoznak
A Vörös Hadsereg által 1945 februárjában Sziléziában lemészárolt több tucat magyar hadifogoly azonosságát tárja fel a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN), közülük tizenötnek már ismert a neve.
A mai Katowicéhez tartozó Murcki településen 1944 nyarán légvédelmi bázist építettek ki a német katonák, a krími tatárok egysége és egy magyar katonai osztag számára. Fél évvel később, amikor a Vörös Hadsereg csapásai használhatatlanná tették a légvédelmi ágyúkat, a németek és a tatárok elhagyták a támaszpontot, a magyar osztag viszont megadta magát. Ennek ellenére a 29 katonát kihallgatásuk után – február 2-án – lemészárolták. Megfagyott holttesteiket a helyi lakosság csak az olvadás kezdetével tudta közös sírban eltemetni.
Az ügyet 2005-2007 között vizsgálta a háborús és kommunista bűnöket feltáró IPN ügyészsége, amely a bűntény – azóta elhunyt – szemtanúit is kihallgatta. Az eljárást felfüggesztették, mert nem sikerült kideríteni az áldozatok nevét, de az tudható, hogy egyikük tábori lelkész volt és a gyilkosok között a szovjet hadseregben szolgáló nők is voltak. Katowice város kezdeményezésére az ügyészségi vizsgálat újraindul, s ezzel összefüggésben Tischler János történész, a Varsói Magyar Kulturális Intézet igazgatója az MTI-nek elmondta: intézete közvetítésével magyar szakértők is részt vesznek az eljárásban. Köztük van Horváth Lajos, a Honvédelmi Minisztérium Katonai Hagyományőrző és Hadisírokat Gondozó főosztályának kelet-európai szakreferense, aki elsőként azonosított néhány nevet a magyar archívumokban található dokumentumok alapján. Újabb adatokat múlt csütörtökön a Lengyel Vöröskereszt levéltára ismertetett a sziléziai város vezetőségével, így a mai napig 15 katona neve, több mint felük születési dátuma és esetenként szülőhelye is ismert.
A tervek szerint az azonosításon kívül, amelynek keretében Tischler szerint ősszel várhatóan exhumálják az áldozatokat, a hozzátartozókat, rokonokat is megkeresik. Végül a lengyelek méltó síremléket kívánnak állítani a magyar áldozatoknak, amelyen feltüntetnék a meggyilkolt hadifoglyok neveit is.
A magyar tömegsírt a rendszerváltásig a helyi lakosság, azóta a sziléziai kultúrát támogató Felső-Sziléziai Egyesület ápolta. A közeli erdei út 2011 óta a Magyar utca (ulica Wegierska) nevet viseli. Népújság (Marosvásárhely)

Hírsaláta
PERT ÉS KÁRTÉRÍTÉST NYERT A VOLT POLGÁRMESTER. Elképesztőnek találta az egyik hírtelevízió Sepsiszentgyörgy volt polgármesterének esetét, akinek a nemzetközi emberi jogi bíróság nemcsak hogy igazat adott, de a román államot kétezer euró kártérítés megfizetésére ítélte abban a perben, melyet a városvezető ellen folytatott. Azért jelentették fel, mert annak idején a hivatal épületének tornyáról levette a román zászlót, de feljelentői eltekintettek attól, hogy a nemzeti lobogót – már akkor – a bejárat mellett helyezték el.
ORBÁNT VÁLASZTOTTÁK AZ ÉV EMBERÉNEK. A lengyel hetilap, a Gazeta Polska Békemeneten is részt vevő olvasói Orbán Viktort látták a 2013. év emberének. A konzervatív hetilap szavazást indított arról, mely közszereplőt ítélik az év emberének. Az eredmény értelmében az elismerést Orbán Viktor kapta Krzysztof Szwagrzyk wrloclawi történésszel, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének vezetőjével közösen.
NEM HISZI A VILÁG, HOGY POLITIKAI PER ÁLDOZATA LENNE ADRIAN NĂSTASE. Nem maradt visszhang nélkül a nemzetközi sajtóban Adrian Năstase volt miniszterelnök másodszori börtönbe zárása. Az európai lapok emlékeztetnek, hogy az ország volt miniszterelnökét másodszor parancsolta a törvény rácsok mögé, miközben az Európai Unió különös figyelemmel kíséri Románia korrupcióellenes erőfeszítéseit. A France Presse kiemeli, hogy miközben 630 000 euró csúszópénz elfogadásával és a lakásépítéseinél végzett nagy értékű ingyenmunka felhasználásával vádolják, Năstase folyamatosan azt hangoztatja, hogy politikai per áldozata. Mind a BBC News, mind az Associated Press, mind a belgiumi 7sur7 már szalagcímeiben kiemeli: Románia egyik volt miniszterelnökét korrupció miatt ítélték négy év börtönbüntetésre. HULLNAK A PRIBÉKEK. Elhunyt a kommunista verőlegény, egyike annak a harmincöt, egykori politikai foglyok halálát okozó vagy őket kínzó büntetés-végrehajtási alkalmazottaknak, akik ellen a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet indított vizsgálatot. Iuliu Sebeștinről, a szamosújvári börtön egykori alkalmazottjáról van szó, aki az ötvenes években a politikai foglyok átneveléséért felelt. (Krónika)
RABOLNAK A BANKAUTOMATÁK. Igen nagyok Romániában a bankok kezelési költségei az automatáknál történő készpénzfelvételkor. A Capital.ro kiszámította, hogy egy 5000 lejes havi jövedelmű családnak évi 200 lejét „nyeli el” az ATM, ha havonta tízszer vesznek fel kártyával pénzt. Az összegbe a portál beleszámolta a bankkártya éves adminisztrációs költségét is. Ez a veszteség a kétszeresére nő, ha a család tagjai olyan bankok ügyfelei, amelyeknek korlátozott számú automatájuk van az országban. Románia egyébként azon kevés európai országok közé tartozik, ahol az ügyfélnek még azért is fizetnie kell, ha csak az egyenlegét nézi meg a bankautomatánál.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Temesvár 25.
Emlékhét a temesvári forradalom kitörésének 25. évfordulóján – 2014. december 15–21.
Hétfõ, 2014. december 15. 
BUDAPEST
Helyszín: Magyar Tudományos Akadémia Díszterme (Széchenyi István tér 9.).
08.00 Emlékülés. Rövidfilm: Rendszerváltó advent – Temesvár 1989. Készítette: Maksay Ágnes, Filep Farkas (MTVA). Köszöntõ: Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Nyitóbeszéd: Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke. Megemlékezés: Tõkés László európai parlamenti képviselõ, az EMNT elnöke.
Ünnepi beszédet tartanak:
Sali Berisha, volt albán államfõ és miniszterelnök,
Marek Kuchcinski, a lengyel képviselõház alelnöke,
Erdélyi Géza, nyugalmazott felvidéki református püspök,
Frank Spengler, a Konrad Adenauer Alapítvány magyarországi képviseletének vezetõje, Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke,
          Wittner Mária, szabadságharcos, korábbi országgyűlési képviselõ,
Florian Mihalcea, a Temesvár Társaság elnöke,
          Szűrös Mátyás, volt ideiglenes köztársasági elnök,
Pawel Ukielski, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézet igazgatóhelyettese, az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platform elnökségi tagja és más jeles vendégek.
Zárszó: Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke. 
Vers: Döbrentei Kornél: Elvégeztetett. Énekszámok: Szvorák Katalin: Hajnalvárás (rabénekek), Én felültem a világ vad lovára (keservesek). 
Kiállítás: Temesvárról Európába.
Megnyitják: Tõkés László lelkipásztor, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Molnár János történész.        
Alkalmi fogadás – helyszín: MTA Kodály- és Vörösmarty-terme (Széchenyi tér 9.). 
15.30 Könyvbemutató
Helyszín: A Magyar Újságírók Országos Szövetsége székháza (1064 Budapest, Vörösmarty u. 47/A).
Szőczi Árpád: Temesvár – A romániai forradalom kitörésének valódi története.
Bemutatják: Szőczi Árpád kanadai magyar újságíró,Michel Clair kanadai francia újságíró,Rejean Roy kanadai francia újságíró,Deák Péter filmproducer.
A bemutató nyelve angol és magyar. Szinkrontolmácsolást biztosítunk.
Nyugati Jelen (Arad)

Konferenciát tartottak Brüsszelben a kommunizmus megreformálhatatlanságáról
Tőkés László néppárti európai képviselő rendezésében, valamint a budapesti Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) és az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformjának közreműködésével 1956 – A kommunizmus megreformálhatatlansága címmel került sor nemzetközi konferenciára június 15-én az Európai Parlamentben.
Házigazdai minőségében az erdélyi képviselő az 1956-os berlini és poznani népfelkelések, valamint a magyar forradalom és szabadságharc, továbbá a prágai tavasz (1968), a lengyel Szolidaritás-mozgalom (1981) és Temesvár szabadító karácsonya (1989) történelmi eseményeivel példázta a konferencia azon alaptételét, hogy a totalitárius kommunista társadalmi rendszer – mindent egybevéve – végső soron megreformálhatatlan, hiszen a reformjára irányuló törekvések rendre kudarcot vallottak, és csupán végső megdöntése jelenthetett kiutat az embertelen és istentelen diktatúra államrendszeri válságából. Megnyitó beszédében Tőkés László külön is kitért Románia sajátos helyzetére, ahol a szovjet birodalmi szorítás lazulását annak idején a román kommunisták nem a desztalinizáció véghezvitelére és nem a reformok bevezetésére, hanem egy olyan különutas nacionálkommunista rezsim kiépítésére használták fel, amely – Vlamidir Tismăneanu megfogalmazása szerint – egyfajta „szovjetellenes sztálinizmusként” éltette tovább a legsötétebb bolsevik diktatúra hagyományait.
Ötvös István, a NEB kutatója az ’56-os forradalmat megelőző koncepciós pereket és a szovjet titkosszolgálat Magyarországon elkövetett megtorlásait vette számba. A ’60-as években lezajlott rehabilitációs perek több évtizedre előre meghatározták, hogy a „bűntett”, a „bűnös”, az „elkövető” kategóriákat miként értelmezzük. A hitelesség és a történelmi tisztánlátás érdekében ezzel a több évtizedes, „örökölt narratívával” kell szakítania a jelenkori történetírásnak – fogalmazta meg igényét a történész.
Pawel Ukielski, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézet alelnöke a poznani felkelés előzményeiről számolt be. A Lengyelországot is sújtó sztálinizmus idején mintegy hatmillió lengyel állampolgárt vetettek börtönbe vagy végeztek ki. A Sztálin halálát (1953) követő desztalinizáció rendjén, 1956 áprilisában a lengyel titkosszolgálat vezetőit leváltották, és erőszakos módszereik és bűncselekményeik miatt kollektív módon gyakoroltak ítéletet fölöttük. 1956. június 28-án Poznanban spontán sztrájk tört ki a vas- és acélüzem munkásai között. A felkelők – egyebek mellett – a kommunista vezetők leváltását, szabad választásokat és az egyházi oktatás visszaállítását követelték.
A megrémült kormány a rendőrségi fegyvereket megszerző tömegek ellen kirendelte a katonaságot. A legfiatalabb áldozat egy 13 éves fiú volt, akit orvlövészek terítettek le. A megtorlás letartóztatásokkal folytatódott. Albert Camus, a nagy francia író a magyar ’56 mellett a poznani felkelésről is drámai együttérzéssel emlékezett meg.
Az 1956-os magyar forradalom nyomán világossá vált, hogy Kelet-Közép-Európa szabadságukért kiálló népei a Nyugat részéről semmilyen segítségre nem számíthatnak. Földváryné Kiss Réka, a NEB elnöke is Albert Camus írót idézte, aki a lengyel és a magyar szabadságharcot „a kollektív emlékezet kikristályosodásának” nevezte, mely a Nyugat morális újjászületésének az elindítója lehet. A magyar felkelők valódi rendszerváltozást akartak és valósítottak meg. Az 1956. november 4-én megindított szovjet inváziót két hónapig tartó ellenállás próbálta feltartóztatni. Ennek nyomán mintegy 25 ezer embert börtönöztek be, és több mint 200 felkelőt végeztek ki. A halálra ítéltek átlagéletkora negyven év alatt volt. A nyugati baloldal köreiben is világossá vált, hogy a kommunizmus brutális és kegyetlen módon fojtotta vérbe a szabadságharcot. A nyugati baloldali értelmiséget is sokkolta a szocializmus „valódi arca”. Jean Paul Sartre és jeles kortársai elborzadva fordítottak hátat a szovjet kommunizmusnak – mondta összefoglalójában a magyar történész.
Peter Herrmann, a kelet-németországi jénai egyetem matematika-fizika szakos hallgatójaként annak idején nem csupán szemlélője, hanem alakítója is volt az 1956-os eseményeknek. Akkori tevékenységéért, nevezetesen egy forradalmi beszédéért tizennégy év börtönre ítélték, ahonnan hat év múltán az NSZK 40 ezer márkáért vásárolta ki. Az NDK lakosságának többsége elítélte a szovjet szocializmust. A kommunista propaganda megpróbálta az ’50-es évek kegyetlen bűntetteit elfeledtetni. Amikor az XX. pártkongresszus Moszkvában végre kimondta, hogy „Sztálin hibázott”, az egyetemisták azt kérdezték: miért nem vette ezt észre senki hamarabb? 1956 november 5-én a jénai diákok kiáltványt fogalmaztak meg, amelyben – egyebek mellett – a marxizmus-leninizmus kötelező oktatásának eltörlését követelték. Decemberben itt is menetrendszerűen beindultak a megtorlások. 1964-ben az NSZK-nak köszönhetően a legtöbb NDK-ban bebörtönzött politikai fogoly végre kiszabadulhatott – zárta visszaemlékezését az egykori diákvezető.
Michael Heyrovský egykori prágai egyetemistaként tett vallomást az ’56-os csehországi történésekről. A diákok követelései a februári moszkvai pártkongresszust követően a következőket tartalmazták: a reformokat bocsássák közvitára a sajtóban; a szovjet tapasztalatokat nem kell automatikusan átvenni; az oktatási rendszert teljes mértékben reformálják meg. Nem rajtuk múlott, hogy az egész kelet-közép-európai szovjet térségben lábra kapott nemzeti diákmegmozdulásokat Csehországban is még magvában elfojtották – zárta visszaemlékezését a veterán cseh ellenálló.
Schöpflin György EP-képviselő kényszerű távollétében videoüzenetben szólt a konferencia részvevőihez. Értelmezést nyújtott a forradalomról azon vélemények ellenében, melyek szerint az esemény csupán népfelkelés lett volna.
A felszólalások rendjén egy Németországba kivándorolt romániai asszony idézte fel gyermekkori emlékét arról, hogy 1956 novemberében a szovjet csapatok és tankok napokon át, éjnek idején vonultak át a román-magyar határon, továbbá a volt antikommunista harcosok iránti megbecsülést kérte számon Románián. Egy szlovén felszólaló a régi „kommunista hálózat” továbbélését ecsetelte a volt szovjet csatlósállamokban. Felvetéseikkel kapcsolatos válaszában Tőkés László elégtétellel újságolta, hogy legutóbbi határozatában a román legfelsőbb ügyészség hosszú évek óta tartó szünet után elrendelte az 1989-es erőszakos cselekmények dossziéinak a felnyitását és a félbemaradt jogi eljárások folytatását. Biztatónak ítélte, hogy maga Klaus Iohannis államfő is síkra szállt az egykori bűnelkövetők felelősségre vonásáért, továbbá egy olyan törvény elfogadását szorgalmazta, mely megtiltaná a kommunizmus bűneinek tagadását. A múlt rendszer továbbélése vonatkozásában az erdélyi képviselő Románia esetét egyedinek ítélte abban a tekintetben, hogy itt nemhogy az egykori kommunizmus bűneit nem kérték számon, de még az 1989-es „terrorista cselekmények”, valamint az 1990-ben bekövetkezett marosvásárhelyi „fekete március”, majd a júniusi bukaresti „bányászjárások” idején elkövetett erőszakos cselekmények ügyében sem történt meg a kivizsgálás és az igazságtétel.
A konferencia levezető elnöke, Neela Winkelmann a társszervező Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformjának azon projektjeiről tájékoztatta a hallgatóságot, amelyek országonkénti leosztásban és együttvéve a kommunizmus áldozatainak kívánnak elégtételt és jóvátételt szolgáltatni.
Zárszavában Göran Lindblad, a platform svéd elnöke érdemben foglalta össze és értékelte a konferencia tanulságait. Terv szerint a volt szovjet államokban működő, mintegy ötven antikommunista intézményt és szervezetet magába foglaló európai intézmény legközelebb a júliusi tusnádfürdői szabadegyetem keretében fog a nyilvánosság elé lépni.
[Forrás: Tőkés László Sajtóirodája]
itthon.ma//erdelyorszag