A székely társadalom — Településrendszerünk kialakulása, 2.
Háromszék területét három nemzetség között osztották szét. A Feketeügy bal partján elterülő tájegységet az Orbai nemzetség kapta, a Feketügy jobb partját a Kézdi, míg a Feketeügy torkolatától felfelé eső terület, az Olt völgye a sebesi nemzetség birtokába került. Hasonló a helyzet Székelyföld más tájegységeiben is.
A telegdi székelyek a Hargitától nyugatra eső tájegységet szállták meg. Egyik alcsoportjuk, a csíki ág a Csíki-medencét, másik csoport, a gyergyói ág a Gyergyói-medencét, míg a marosi székelyek a Maros középső folyásánál elterülő medencébe és a Nyárád völgyébe telepedtek le. Az összetűzések elkerülésére a nemzetségek területeinek határát a természeti adottságok alapján, patakok, folyók, völgyek, hegylábak vonalán húzták meg. Ahol erre szükség adódott, árkot ástak, és mesterséges földhányásokat emeltek. A gyepűkön, az utak kereszteződéseinél kapukat, átjárókat hagytak, amelyeket veszély idején elsáncoltak, megerősítettek. Védeni kellett az itt élő, többnyire magyar, kisebb számban szláv és türk eredetű népesség településeit, birtokait is. Ők elsősorban a királyi várak környékén, a különböző stratégiai pontokon éltek. A gyepűk nemcsak a helyi lakosság védelmét biztosították, hanem jelezték a birtok határait is. A gyepűk fenntartására nagy gondot fordítottak. Rugonfalvi Kiss István szavaival: ,,a határt halálosan komolyan vették". Erre a legjobb példa Erdővidék, ahol a szűk Baróti-medencét is kettévágták. Gyepűvonalat húztak a sebesi és a telegdi székelyek területének határán. A medence északi részét a telegdiek szállták meg, a déli részét a sebesi székelyek, határvonalként Uzonka és Barót patakát jelölték ki. ,,A gyepűvonal annyira komoly volt, hogy a Bacon nevű falut kettéosztó patak egyik partján alakult települést Telegdibacon, a másik partján lévőt Sepsibacon néven tartották nyilván egészen 1876-ig"― írja Egyed Ákos. Tehát a mai Nagybacont átszelő patakot a székelyek letelepítése idején jelölték ki nemzetségi határnak, s hiába nőtt egy faluvá a két oldalon élő telegdi és sebesi székelyek települése, mert a patak közigazgatási határként közel hétszáz éven keresztül elválasztotta őket egymástól. A pataktól északra eső falurész Bardocszék joghatósága alatt, a déli Miklósvárszék részeként szervezte életét. Megállapítható, hogy a hagyományok ereje az önkormányzat, a helyi szokásjog és törvények tiszteletének szilárd alapja volt. Egyetlen székely csoport a sepsi, amelynek mai lakóhelyére való átköltözését időhöz, évhez tudjuk kötni. A szászok jogi helyzetét szabályozó Andreanumban 1224-ben elhagyott (deserta) földnek nevezik azt a területet, ahol korábban laktak, amely azáltal vált pusztává, hogy a sebesi székelyeket elköltöztették onnan. Erre érdekes módon, s talán nem véletlenül, a Német Lovagrend fegyveres kiverésének előkészítési időpontjában került sor. II. Endre király katonai, stratégiai szempontok figyelembevételével döntött a dél-erdélyi székelyeknek a mai Háromszék területére való telepítéséről. Számára egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az általa 1211-ben Barcaságra letelepített lovagok ellen fegyveres fellépésre van szükség, mivel azok Magyarországtól való elszakadásra törekednek, és független államot akarnak alapítani. A király ekkor engedi át a szászoknak a Szászvárostól Barótig terjedő területeket, ekkor valósult meg a sepsi székelyek áttelepítése a köztük élő türk blak (nem vlach — a szerző megj.) és besenyő csoportokkal. Elképzelhető azonban az is, hogy a lovagrend elleni harcra való felkészülés nélkül is sor került volna e telepítésekre, mert a király a szászokat egyetlen közigazgatási egységbe, összefüggő területre szerette volna tömöríteni. E sorok írójának az a meglátása, hogy a sebesi székely nemzetség letelepítésével lezárult a háromszéki medence betelepítése. Úgy tűnik, hogy az orbai és kézdi (kozdi) székelyek többségét már korábban letelepítették a Feketeügy két oldalára. Azonban nem lehet véletlen az, hogy a király a teutonokkal való összecsapás előestéjén helyezte át a sebesi székely nemzetséget Barcaság északi határára.
Kádár Gyula. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Érdemeim kevesek
Szép lassan 38 éve olvasok újságot, de nem hiszem, hogy írtam volna, és főleg nem saját érdekemben egyetlen sort is közlésre. Most mégis megteszem fiatalabb tanártársaim figyelmének felkeltésére: tanuljanak a jövőben, kerüljék el sajnálatos eredményemet.
Mint sokan mások, jómagam is benyújtottam iratcsomómat az érdemfizetés elnyeréséért. A dossziénak a 2008–2012 közötti tanévek eredményeit, munkáját kellett igazolnia. Úgy érzem, a vizsgált időszak 39 éves tanárkodásom legintenzívebb, legalkotóbb periódusa volt. Néhány fontosabb történést szeretnék összefoglalni a dicsekvés legkisebb szándéka nélkül. A Tiszta Szív diákkórussal kétszer tartottunk előadás-sorozatot az Amerikai Egyesült Államokban, 2009 és 2011-ben: Cleveland, Chicago, New York, Columbia, Boston, New Jersey, New Haven és Washington állomásokon. A 2011-es turné fő műsorszáma Tolcsvay László Magyar Miséje volt. Egy évig tanultuk. Egy-egy turné megszervezéséért több mint 700 levelet írtam és kaptam. Több tízezernyi eurót kellett pályáznom, kérnem, kilincselnem. 2012-ben végre sikerült Bécs kapuját megnyitanunk: öt-hat próbálkozás után, október 6-án Erdély és a 13 aradi vértanú napján a bécsi Német Lovagrend templomában szerepelhettünk. Kórusommal jelen voltunk minden itthoni egyházi és világi ünnepünkön, kórustalálkozón. 2011-ben több mint 160 oldalas könyvet sikerült több száz példányban, a T3 nyomda segítségével létrehoznunk, ez a szívem csücske.
A vizsgált időszakban 12 óvó- és tanítónő I. fokozati dolgozatát és több mint 20 licencdolgozatot irányítottam szakmailag. Mint orbaiszéki módszertanos, félévente végeztem a szakmai napokon feladatomat, illetve sok-sok fiatal kolléga véglegesítő és II. fokozati vizsgái előtt jegyzőkönyveztem a kötelező órák asszisztenciáját. Mindezek ellenére, mint értesültem, messze az érdemfizetés megadhatóságának szintje alatt értékelték munkámat. Nem fellebbeztem, elfogadtam felsőbb vezetőink döntését. Azonban fiatalabb kollégáim figyelmébe ajánlanám: figyelmesen olvassák el a pontozási rendszert, és ennek alapján minél több lehetőséget keressenek – akárcsak egyszeri cselekvéssel is – pontok megszerzésére.
CSEH BÉLA
kovásznai zenetanár
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)