Az egyik nagyváradi kórház igazgatójának felesége ütötte el autójával a jelenleg súlyos állapotban lévő Zudor János Sziveri-díjas költőt. A nő ellen már bűnvádi eljárás is indult – erősítette meg Liviu Popa Bihar megyei rendőrfőkapitány. A január 25-i balesetről mindeddig vélhetően azért hallgatott eddig a rendőrség, mert „valamelyik helyi nagykutya felesége ütötte el” Zudort. Zudor Jánost még január 25-én érte baleset Nagyváradon, de a család csak a napokban szerzett tudomást az ügyről. A költő jelenleg túl van egy agyműtéten, és állapota válságos. A rohammentő akkor készített jegyzőkönyve szerint elláttak és kórházba vittek egy 52 éves férfi sérültet, aki közlekedési baleset áldozata lett. A kórlapon feltűntették, hogy „elütötte egy autó”, de a kórházi kórlapon már „esés” szerepelt. /Both Abigél: ‘Nagykutya-feleség’ ütötte el Zudort. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 14./

A huszadik század legelején épült föl a nagyváradi Fő utcán található volt pénzügyigazgatósági palota, amelyből a napokban költözik ki a megyei kórházhoz tartozó járóbeteg-ellátó intézet. Az egyre rosszabb állapotban lévő ingatlant már 2003-ban visszaigényelte a római katolikus egyházmegye, tájékoztatott Mart Mihály plébános. A kórházat visszakapták, most az egyház szociális intézményként működteti, egy részében pedig a Megyei Közegészségügyi Hatóság székhelye található. Mart Mihály szerint a restitúció a helyi hatóságok akadékoskodása miatt késik. /Nagy Orsolya: Palotagondok Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), máj. 14./

Ki lehet főnök?
Kinek jó, hogy ott csücsül az RMDSZ a hatalomban, pénzek, zsíros állások fölött rendelkezik? Mi rejtőzik a magyarság érdekeiről szóló hangzatos szólamok mögött? Újra és újra kiderül: egyéni és szűk csoportérdekek, politikai ígéretek, alkuk írják fölül a szakértelem, no meg a jó ízlés szabályait.
Mi több, lassan már a látszat megőrzése sem fontos, ha emberüket kívánják tisztséghez juttatni, a potenciális ellenjelölteket is félresöprik-megzsarolják, lefizetik – helyzete s egyéne válogatja –, hogy kegyeltjük biztos befutóként vehesse a versenyvizsga kirakatszerű akadályát. Az egészségügyi miniszter fia úgy kerül a nagyváradi megyei kórház igazgatói székébe, hogy utolsó percben visszalép a másik pályázó, három nap helyett egyre sűrítik a vizsgát, és kitűnővel végez az ifjabb Ritli. Mindez akkor is ízléstelen, ha nála jobb menedzser nem termett a Sebes-Körös partján. A közvélemény kicsit ejnye-bejnyézik, aztán napirendre tér az ügy felett, nem az első, és nem is az utolsó ilyen eset.
Körülnézhetünk szűkebb pátriánkban is, éppen a napokban iktatják be ünnepélyesen a mentőállomás új igazgatóját, aki szintén csak önmagával versenyzett a felelős pozíció elnyeréséért. Teljes mellszélességgel támogatta a megye vezetése azt a Török Zsuzsannát, akit egy évvel ezelőtt alkalmatlannak nyilvánítottak a kórház irányítására. Az általa menedzselt intézmény képtelen volt elkölteni a Bukarestből kiutalt pénzt, nem tudott szót érteni orvosokkal, ápolókkal, minden szempontból mélypontra juttatta a megye legnagyobb kórházát, s most mindezért hálából megkapta játékszernek a mentőállomást. S ugyancsak az egészségügynél maradva: mai napig talány, mit keres a megyei egészségbiztosító élén az az ember, akiről bebizonyosodott, nem is konyít feladatához, helyén maradását két tényezővel indokolják: hogy magyar, no meg a megyei RMDSZ-elnök embere. S a lista itt korántsem zárul, szép számmal akadnak igazgatók, főfelügyelők, vezető hivatalnokok, akik hónapok, évek óta csücsülnek egy-egy székben, s mindmáig nem ismerik teendőiket. Pechje annak van, akinek nem sikerül háttérben maradnia, például a statisztikai hivatal szintén nemrég kinevezett ifjú igazgatónőjének, aki egy nappal a népszámlálás kezdete előtt az általa összehívott sajtótájékoztatón a legalapvetőbb kérdésekre sem tudott válaszolni. Miközben az RMDSZ főtitkár-helyettese dicsekszik, hogy itt, Háromszéken él a legjobb magyar statisztikus szakember, aki nélkül még nagyobb lenne a káosz a népszámlálás kapcsán. Valószínű, ő csak szakmájához ért, nem a politikai dörgölőzéshez. Jól belesimult az RMDSZ a Dâmboviţa-parti politizálásba, megtanulták, hogy az érdek fölülír erkölcsöt és szaktudást. Már jó ideje ezt az elvet követik, és nem a magyar közösség érdekeit szolgálják.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kórházi anyanyelvhasználat: kérdőjeles a kivitelezés
A Krónika által megkérdezett orvosok jónak, de nehezen kivitelezhetőnek tartják a képviselőház keddi döntését, miszerint azokon a településeken, ahol a magyarok számaránya eléri a 20 százalékot vagy az 5000 főt, az egészségügyi és szociális intézmények kötelesek lesznek magyarul beszélő személyzetet alkalmazni.
„Nagyon jó ötlet, csak nem tudom, hogyan lehetne kivitelezni" – reagált Gheorghe Carp, a nagyváradi megyei sürgősségi kórház menedzsere, amikor a képviselőház 2018. január elsején életbe lépő döntéséről kértük ki a véleményét. Kifejtette, Nagyváradon egyre nehezebb magyar szakembereket találni, hiszen sokan úgy döntöttek és döntenek ma is, hogy inkább a közeli Debrecenben vagy Budapesten vállalnak praxist, illetve nyugat-európai országok egészségügyi rendszerét erősítik. „Én jól beszélek magyarul. Emlékszem, gyerekkoromban a nagyváradi kórházakban az alkalmazottak 60 százaléka beszélt magyarul, ma már jó, ha 10 százalék tud" – emlékezett Carp, aki szerint a 90-es évek orvosexodusa után jelenleg is az a jellemző, hogy az orvosi egyetemek végzettjei előszeretettel vállalnak külföldön munkát.
A sebész szerint a parlamenti döntés egyébként indokolt és üdvözlendő. „Kell lennie valakinek, aki tud magyarul. Nem lehet, hogy ne legyen. Mert vannak betegek, főleg idősek, akik csak magyarul tudnak" – fejtette ki, de elmondása szerint jelenleg is meg tudják oldani, hogy ilyen esetben magyar vagy magyarul tudó szakemberhez kerüljön az illető. Váradon ilyen szempontból nincs gond, mindig akad magyar alkalmazott, aki segít, magyarázta, de más városokban problémát okozhat az új előírás. Gheorghe Carp szerint ha a törvény kötelez, lehetőségeket is kellene biztosítania. Mivel nálunk az orvosokat, egészségügyi dolgozókat versenyvizsgával alkalmazzák, nem pedig interjú vagy sajátos elvárások alapján, mint Nyugaton.
„Ha a kórház vezetése kiír egy versenyvizsgát, és az a kitétel szerepel benne, hogy tudnia kell magyarul, mindenki nekiugrik, mert diszkriminációnak minősül" – hívta fel a figyelmet egy lehetséges akadályra a kórházmenedzser, aki szerint a parlamentnek – ha már ilyen törvényt fogad el – erre is megoldást kell találnia. Nagyváradon, ahol a lakosság 26 százaléka magyar nemzetiségű, több magyar orvos kellene, ezért a honatyáknak azon kellene dolgozniuk, hogy ezek a hazai egészségügyi rendszert válasszák, tette hozzá a váradi megyei sürgősségi kórház menedzsere.
Hiába szabályoznák törvénnyel a számukat, ezután is ugyanannyi magyar orvos lesz, mutatott rá lapunknak egy neve elhallgatását kérő kolozsvári orvos. A gyerekkórház sürgősségi osztályán dolgozó, magyar nemzetiségű szakember kifejtette: a magyar orvosok hiányát mi sem illusztrálja jobban, minthogy a város orvosi egyetemének azon az évfolyamán, amelyen végzett, 400 végzős közül 10 volt magyar és 5 közülük elment külföldre. „Ugyanúgy elmennek, mint a többségiek" – mondta a fiatal orvos, aki szerint a marosvásárhelyi egyetem végzősei körében sem jobb a helyzet.
Úgy vélte, a képviselőház döntése nem megalapozott, hiszen tapasztalata szerint jelenleg is ugyanúgy ellátnak minden egyes beteget, függetlenül attól, hogy milyen nyelven beszél. A gyakorlat szerint, ha egy magyar beteg nem tud románul, akkor magyar orvoshoz kerül, és amennyiben az illető osztályon nincs magyar szakember, másik osztályról hívnak, és az fordít a beteget vizsgáló kollégájának. Mint mesélte, maga is sokszor fordított már kollégáinak, amikor szükség volt rá.
A kolozsvári orvos szerint a magyar beszéd sokszor amiatt is nehezen alkalmazható a vizsgálat során, mert a magyar orvosok többsége is csak a román szakkifejezéseket ismeri, ráadásul az asszisztensnek vagy a vizsgálatnál asszisztáló rezidenseknek románul kell jeleznie, mi a gond. Ilyenkor „fele apă, fele víz" alapon a gyerekkel, szülővel magyarul, a kollégákkal románul beszél, sürgősségen csak így megoldható, hogy a legrövidebb idő alatt ellássák a beteget, ismertette a gyakorlati akadályokat az orvos. Kifejtette, mindennapi munkája során azt tapasztalja, hogy román kollégái is ugyanúgy ellátják a magyar beteget, mint a románt. Ha vannak ennek ellenkezőjéről tanúskodó esetek – amelyeket szerinte előszeretettel kap fel a politikum –, az az illető orvos jelleméről árulkodik, és nem általánosítható. Az ilyen orvos a román vagy roma nemzetiségű beteggel is ugyanolyan kifogásolható módon bánik, mondta a kolozsvári szakember, hozzátéve, hogy az olaszteleki lány esetében is egy ilyen, sokak által bepanaszolt kollégáról volt szó.
Mint arról beszámoltunk, az olaszteleki Sükei Katika azért került a gyermekkórházba, mert a lábán áthajtott egy busz. A kolozsvári egészségügyi intézményben ügyeletes Ioan Dobrescu orvos kezdettől fogva megalázóan viselkedett vele, majd a szüleivel is, ugyanakkor a családnak segíteni akaró unitárius lelkésszel is gorombán beszélt. Végül elküldte az ellátásra szoruló kislányt a kórházból. Egy évvel korábban, 2015 márciusában a nagyváradi gyermekkórházban történt hasonló esetről számolt be egy édesapa.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)