Füzetek a nagyváradi várról
Nagyvárad- A Várszövetség irányelveként, illetve munkájaként határozta meg, hogy azt javasolja a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítványnak: jelenjenek meg a várral kapcsolatos információs füzetek.
A Várszövetség idei terveiről az RMDSZ Sas-palotabeli székházában tartott szerda délelőtt sajtótájékoztatót Péter I. Zoltán helytörténész és Sárközi Zoltán önkormányzati képviselő, a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány soros elnöke.
Péter I. Zoltán kifejtette: a Várszövetség célkitűzései közt szerepel, hogy A5-ös méretben a várral kapcsolatos, körülbelül 20-25 oldalas információs füzetek jelenjenek meg, hiánypótló szándékkal. Eddig három kézirat készült el, melyeknek egyaránt ő a szerzője, és az építészettel kapcsolatosak. Az első a kezdetektől a gótikáig bezárólag, a második a reneszánsztól a 20. század hajnaláig tárgyalja a várépítészet történetét, a harmadik pedig a valószínűleg elpusztult várbeli királyszobrokra vonatkozó tudnivalókat foglalja össze. Mint ismert, utóbbiak a Kolozsvári-testvérek alkotásai: Szent István, Szent Imre és Szent László állószobrai, illetve a lovagkirály lovasszobra. A felsorolt kiadványok tehát elméleti, vagyis főleg levéltárakban történő kutatások eredményeit ismertetnék, ezért ezeket kiegészítené egy negyedik, a gyakorlati feltárásokat bemutató könyvecske, mely Mihálka Nándor és Porsztner Kitti régészek munkáját mutatná be. A tervek közt szerepel még egy történelmi füzet, illetve egyéb témájú kiadványok is. A sorozat első része május környékén látna napvilágot, román nyelvre is lefordíttatnák és párhuzamosan forgalmaznák az egyéb várbeli promociós anyagokkal együtt. A címről még nem döntöttek, de olyat szeretnének, ami egyértelmű és románra is könnyen lefordítható.
Nyomdamúzeum
Sárközi Zoltán arról számolt be, hogy a Voiticsek-nyomdász-házaspár levelet küldött a Várszövetségnek, melyben azt kezdeményezték, hogy a várban létesüljön egy nyomdamúzeum. A kérést a megszólított entitás az idén megvalósítandó projektjei közé iktatta. A vallási turizmusra is gondolva, a tanácsos köszönetet mondott a katolikus püspökségnek, illetve Böcskei László megyés püspöknek, amiért úgy döntött, hogy havonta egyszer magyar nyelvű szentmisék legyenek a vártemplomban. A köszönetből a Közterület-fenntartó Zrt.-nek is jutott amiatt, hogy a volt olaszi temetőben felszínre került emberi maradványokat szakszerű módon akarják kezelni.
A Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány soros elnöke arról is beszélt, túl van második összejövetelén az a szakbizottság, melynek feladata Nagyvárad statutumának kidolgozása. A testületet Ionel Villa, a Polgármesteri Hivatal jegyzője koordonálja, a liberális pártot Dorel Tifor, dr. Ion Zaina és Gabriel Moisa, az RMDSZ-t pedig dr. Fleisz János, Sárközi Zoltán, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán képviselik. Az eddigi két tanácskozás jó hangulatban telt, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az elején megegyeztek abban, hogy a történelmi részt az utolsó találkozó során vitatják meg. A remélhetően tárgyszerű és objektív alapdokumentum szövege várhatóan február első hetében nyeri el „konyhakész” formáját.
Végezetül Sárközi Zoltán hangsúlyozta: azt szeretnék, hogy legalább annyi nagyváradi „turista” látogasson a várba, mint külföldi, hiszen jelenleg inkább az jellemző, hogy a határ túloldaláról érkeznek érdeklődők. Tudomása szerint csupán két váradi tanintézet szokott kihelyezett órákat tartani a létesítményben, ebből a szempontból kiemelendő Kecse Gabriella tanárnő tevékenysége. Történik mindez annak ellenére, hogy az idegenvezetés többnyelvű és ingyenes, s egyeztetést követően csoportok számára hétvégenként is igénybe vehető.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Kegyeleti hely és adatőrző
Nagyvárad- Szerda délelőtt a Rulikowski köztemető főbejáratánál szabadtéri kiállítás nyílt azoknak a régi síremlékeknek egy részéről, melyeket Kordics Imre helytörténész leltározott fel, fényképezett le.
Körülbelül másfél évvel ezelőtt kezdődött el Kordics Imre helytörténésznek köszönhetően az az igényes, a síremlékek felleltározásán és lefényképezésén kívül leletmentést is feltételező munka, melynek egyik látható eredménye az október 31-én megnyílt és péntek estig megtekinthető kiállítás. A huszonhárom fénykép a Rulikowski temető legrégebbi, illetve legjellegzetesebb síremlékeit örökíti meg, az alkotásokat pedig egy-egy magyar és román nyelvű, a szerző gondolatait tartalmazó felirattal egészítettek ki, melyek a történelmi városrész és a történelmi temetőrész közötti kapcsolatra hívják fel a figyelmet.
A vernisszázson az érdeklődőket a helyi RMDSZ-frakció, illetve a Pro Liberta Partium Egyesület nevében Pásztor Sándor önkormányzati képviselő köszöntötte. Úgy vélte: a tárlattal Várad is csatlakozott a nagyobb nyugati városokhoz, ahol hagyománynak számít, hogy november 1-je környékén a világítással úgymond kompatibilis rendezvényeket szerveznek. Felidézte, hogy annak idején a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány kérte fel Kordics Imrét a síremlékek felleltározására, később azonban a finanszírozást megszüntette, viszont a munka így is folytatódhatott a Pro Liberta Partium Egyesületnek betudhatóan, melynek rajta kívül Sárközi Zoltán és Delorean Gyula RMDSZ-es tanácsosok a tagjai. Hozzátette: a terveik közt szerepel egy monográfia megjelentetése, mely tartalmazni fogja a most kiállított képeket is.
Sírkőszobrászat
A síremlékek felkutatására vonatkozó kezdeményezést a tárlatnyitón jelenlevő Liviu Andrica, a Közterület-fenntartó Zrt. (ADP) vezérigazgatója is üdvözölte, megítélésében a lakosság szempontjából hasznos a helytörténeti emlékek megismerése. Kordics Imre szerint azért fontosak az ilyen jellegű események, mert az emberek hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a temető nem csupán kegyeleti hely, hanem az épített és kulturális örökség része, a történelmükre és a művészetünkre vonatkozó adatoknak az őrzője is. A helytörténész néhány érdekességre is felhívta a figyelmet, például a temetőben lévő legrégebbi, 1786-ból származó örmény síremlékre, valamint egy 1862-ből eredő obeliszkre. Megjegyezte: azt tapasztalta, hogy a sírkőszobrászat szegényes, a legkiemelkedőbb ezek közül talán Az anya fájdalma, melynek keletkezési éve 1920. Ezután Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke arról beszélt, hogy a PBMET-tag Kordics Imre a kétezres években felmérte a várad-olaszi temetőt is, az erről megjelent könyv pedig azért különösen értékes, hiszen ezt a sírkertet felszámolták.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Tömegsírba ásták az elfelejtetteket Váradon
„Olyan embertelen gesztusról értesültem a héten, amilyenre soha nem számítottam” – vezette fel nyilatkozatát szerdán Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnöke Nagyváradon, a Rulikowski temetőben, majd a háta mögött lévő, mintegy három négyzetméteres friss földkupacra mutatva folytatta: „Ebbe a tömegsírba hantolták el azt a több mint száz embert, akinek a holttestét a korábban felszámolt Olaszi és a Szőllősi temetőből exhumáltak”.
Emlékeztetett arra, hogy a 2009-ben megszüntetett két sírkertből összesen csaknem kétszáz személy maradványait szállították a városi kápolna alagsorába, köztük olyan személyiségekét, mint amilyen például Sztarill Ferenc, a századfordulós Várad egyik legtermékenyebb építésze, több műemlékként jegyzett épület tervezője, illetve a Fekete Sas palota kivitelezője volt.
Akkor az illetékesek hangsúlyozták, hogy a maradványokat majd újra el fogják temetni, de Szabó nem gondolta, hogy azt ily módon oldják meg. Rámutatott arra is, hogy a korábbi ígéretekkel ellentétben a mai napig nem helyezték el az emléktáblákat sem az azóta parkosított volt két temetőben.
Szabó Ödön gyalázatosnak tartja azt, hogy egyházi rituálé nélkül, névtelen, szeméttel borított, jeltelen tömegsírba ásták most el a maradványokat, miközben még a körülötte lévő hajléktalanok nyughelyeit is önálló névtábla és kereszt jelzi.
„Gondoljanak bele, hogyha az önök szülei lennének” – mutatott rá az RMDSZ-es képviselő, aki a sajtó képviselőit kérte, hogy ha már az illetékesek nem tették, akkor legalább ők közösen helyezzenek el egy-egy szál virágot a friss sírhelyre. Hangsúlyozta, hogy az önkormányzathoz fordul ezen „elfogadhatatlan és minősíthetetlen tett” orvoslása érdekében, és nem akarja elhinni, hogy Nagyváradon „kihalt az emberség”. Érdekesség különben, hogy nem sokkal a sajtó „látogatása” után már elhelyeztek ott egy keresztet.
Kegyeletből tették
A Krónika megkeresésére Liviu Andrica, a temetőért felelős Városi Közterület-fenntartó Vállalat (ADP) igazgatója azzal magyarázta a történteket, hogy épp kegyeleti megfontolásból döntöttek az újrahantolás mellett, és húsvétig bekerítették volna a sírt, keresztel és névsorral ellátott emlékplakettet helyeztek volna ott el.
„2009 óta kisméretű koporsókban raktároztuk a maradványokat a kápolna alagsorában, ahol senki nem róhatta le a kegyeletét előttük. 63 egészen pici koporsót ástunk el, olyan emberek maradványai, akikért senki nem jelentkezett az elmúlt években, így nem is volt, hogy értesítenünk a hozzátartozókat” – magyarázta az önkormányzati vállalat vezetője, aki emberségesnek tartja a koporsók piciny mérete miatt választott megoldást.
Sztarill máshol nyugszik
Lévén, hogy az exhumáltak listáján szereplő nevek jóval több koporsót feltételeznek, lapunk megpróbálta kideríteni azt is, hogy mi történt a többi maradvánnyal, illetve, hogy például Sztarill Ferenc szerepel-e a tömegsírban nyugvók listáján. Mivel Andrica csupán 2010 óta igazgatja az ADP-t – és szerinte ebben a kérdésben elődei illetékesek –, azt a Pásztai Ottót kerestük fel, aki a városi temető ügyintézője volt 2012-ig.
Lapunknak elmagyarázta, hogy többen már az exhumáláskor jelentkeztek hozzátartozóik maradványaiért, de sokakat – főleg az Olaszi temetőben – nem tudtak beazonosítani. A családi sírokban talált maradványokat közös koporsóba tették, és később is jelentkeztek családok az exhumáltakért, hogy a városi temetőben, vagy esetleg más sírkertben újratemessék.
Teodor Vaida, a Rulikowski temető jelenlegi ügyintézője rámutatott arra, hogy mostanáig épp amiatt tárolták a kápolnában a koporsókat, mert próbálták felkutatni azok hozzátartozóit, de hivatalba helyezése óta nem jelentkezett senki. Noha a tömegsírba újratemetettek listáját még nem kaptuk meg, Vaida leszögezte, Sztarill Ferenc neve azon nem szerepel.
Adatbázisuk alapján az építész maradványait annak hozzátartozói már korábban – erre vonatkozó pontos dátumot nem tudott mondani – kikérték, és a városi temető 34-es parcellájának harmadik sorában, a 19-es számú sírhelyben temették újra.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár),

Obeliszket állítottak a váradi tömegsíron
Elhelyezték az egykori Olaszi- és Szőllősi temetőből exhumáltak nevét tartalmazó emlékoszlopot a nagyváradi Rulikowski temető immár betonnal bekerített tömegsírján.
Mint ismert, az RMDSZ márciusban hívta fel a figyelmet arra, hogy a sírkertért felelős Városi Közterület-fenntartó Vállalat (ADP) egy jeltelen, virágok helyett szeméttel borított gödörbe hantoltatta el a kápolna alagsorában 2009 óta tárolt maradványokat.
A titokban elrendelt és Szabó Ödön megyei RMDSZ-vezető által „gyalázatosnak” minősített eset kapcsán Liviu Andrica, az ADP igazgatója korábban elmondta lapunknak, hogy épp kegyeleti megfontolásból döntöttek az újratemetés mellett, a tömegsírt pedig a 63 egészen pici koporsó – amelybe több exhumált maradványai kerültek – mérete indokolta. Az igazgató már akkor megígérte, hogy húsvétig rendbe teszik és bekerítik a sírhalmot, továbbá emlékoszlopon tüntetik fel az ott nyugvók nevét.
A hétfő estére elkészült obeliszk keddi bemutatásakor Andrica ismét leszögezte, hogy a tömegsírba csupán annak a 202 személynek a maradványai kerültek, akikért az elmúlt évek során senki sem jelentkezett. Jelezte továbbá, hogy miután korábban csak egy ortodox pópa jelenlétében ásták el a koporsókat, az emlékoszlop jövő csütörtökre tervezett felszentelésén mind a négy felekezet képviseltetni fogja magát.
Vásárhelyi-Nyemec Réka. Krónika (Kolozsvár)

Magyar feliratokat kér a váradi RMDSZ
A közterület-fenntartó hatósághoz (ADP) fordult beadványnyal a nagyváradi önkormányzat RMDSZ-frakciója annak érdekében, hogy helyezzenek ki magyar feliratokat a piacokon, uszodákban, hidakon és temetőkben. 
Huszár István alpolgármester hétfőn sajtótájékoztatón közölte, hogy a 2011-es közigazgatási törvényre hivatkozva kérték fel az önkormányzat hatáskörébe tartozó hatóságot a hiány pótlására, mihamarabbi pontos kimutatást várva a jelenlegi helyzetről.
„Hozzátennénk, hogy több önkormányzati fennhatóság alá tartozó intézményben vannak kétnyelvű feliratok is, de észrevettük, hogy több helyen lemaradtak a magyar nyelvű kiírások, ezért kérjük ezek pótlását” – olvasható a váradi RMDSZ-es tanácsosok által aláírt iratban, amelyet pénteki keltezéssel küldtek el.
Nagyváradon többek között a tömegközlekedési járműveken is van magyar felirat, a közszállítási vállalat az elmúlt időszakban magyarul is kellemes ünnepeket kívánt utasainak. Az állatkertben magyar nyelven is olvashatók a feliratok, és a látogatókat tájékoztató hangosbemondóból magyar szöveg is hallható. A városháza alárendeltségébe tartozó hivatalokban is kétnyelvűek a feliratok.
Vásárhelyi-Nyemec Réka. Krónika (Kolozsvár)

Kétnyelvűséget kérnek
A vak is érzi: közelednek a választások 
Ritli László Csongor, a nagyváradi közgyűlés RMDSZ-frakciójának vezetője hétfőn közölte: a frakció az év elején beadvánnyal fordult a Közterület-fenntartó Zrt.-hez azért, hogy a helyi önkormányzat háttérintézményeiben legyenek kétnyelvűek a feliratok.
Ritli kifejtette: az utóbbi időben a lakossági fórumokon, illetve egyéb informális találkozókon sokan kifogásolták, hogy számos esetben hiányoznak a kétnyelvű feliratok az önkormányzat háttérintézményeiben. A legtöbb erre vonatkozó jelzés tárgya a nemrég átadott és korszerűsített nagyvárad-rogériuszi piac volt, de ugyanaz elmondható a kórházak kivételével szinte valamennyi közintézményről, illetve például a tavaly tavasszal hivatalos elnevezéseket kapó hidakról is. Emellett az is előfordult, hogy az átszervezéseket, felújításokat követően a régi kétnyelvű táblák már nem kerültek vissza a helyükre.
Emiatt az RMDSZ-frakció január elején beadvánnyal fordult a Közterület-fenntartó Zrt.-hez, hogy a 2001/215. számú közigazgatási törvény 76. cikkelyének 4. bekezdése értelmében pótolja ezen hiányosságokat, vagy állítsa helyre a korábbi állapotokat. Az intézménynek harminc nap áll a rendelkezésére a válaszadásra, de nem feltételezik azt, hogy szándékos mulasztásról van szó. Nagyváradon számos, az önkormányzatnak alárendelt intézmény és cég alkalmazza a kétnyelvűséget. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Cemo-perek: szkeptikusak a magyar elöljárók
Szkeptikusan nyilatkoztak a Krónika által megszólaltatott elöljárók a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésének esélyeiről azt követően, hogy a marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) bejelentette, bepereli Nagyvárad, Marosvásárhely és Szatmárnémeti önkormányzatát.
A civilek azért fordulnak bírósághoz, mert az említett városokban nem alkalmazzák vagy csak hiányosan, részlegesen ültetik gyakorlatba a romániai magyar közösség anyanyelvhasználatára vonatkozó törvényeket. Az elöljárók szerint a legnagyobb gond a törvény értelmezésével van.
Az önkormányzati törvény 2001 óta írja elő a többnyelvű feliratozást azokon a településeken, ahol egy kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot. A jogszabály azonban csak a közérdekű információk többnyelvű kiírásának a kötelezettségét írja elő, az utcanevekről külön nem rendelkezik.
Kereskényi Gábor Szatmár megyei parlamenti képviselő a Krónikának elmondta, épp emiatt csupán részeredményekről tudnak beszámolni Szatmárnémetiben annak ellenére, hogy a városi tanács RMDSZ-es frakciója az elmúlt években többször is kezdeményezte a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését. Apró, de fontos lépésnek nevezte, hogy a 2008–2012-es ciklusban elvi megállapodás született arról, hogy az újonnan kialakított utcák esetében a névadásnál figyelembe veszik a 36 százalékban magyarok által lakott megyeszékhely etnikai összetételét.
Az RMDSZ-es tanácsosok egyébként 2009-ben is tervezetet nyújtottak be a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése érdekében, a kezdeményezés azonban nem járt sikerrel. „Bármilyen koalícióban vettünk részt, a román tanácsosok ilyen kérdésekben merev álláspontot képviselnek, így pedig nagyon nehéz előrelépni – jegyezte meg Kereskényi Gábor, aki 2008–2012 között Szatmárnémeti alpolgármestere volt.
A politikus rámutatott, mindig a törvény értelmezésével van a legnagyobb probléma, mivel a román tanácsosok szerint az utca neve nem számít közérdekű információnak, a kétnyelvűség kérdése azonban még mindig kényes téma Szatmárnémetiben. „Szkeptikus vagyok, bár örülnék neki, ha a Cemo kezdeményezte perek sikerrel járnának. Szélcsendben is nehéz volt eredményeket elérni ebben a kérdésben, és attól tartok, hogy választási évben erre még kevesebb az esély" – mondta a parlamenti képviselő, aki idén polgármesteri tisztségre pályáz.
„Csupán akarat kérdése"
Huszár István, Nagyvárad alpolgármestere is csak apró előrelépésről tud beszámolni. Mint mondta, a helyi tanács pozitívan bírálta el az RMDSZ-frakció beadványát, amelynek következtében a közterület-fenntartó hatóság (ADP) vállalta, hogy mihamarabb pótolja a hatáskörébe tartozó intézményekben a hiányos kétnyelvű feliratokat. Az elöljáró rámutatott, amint ez a probléma megoldódik, egy régi tanácshatározat alapján ismét kérhetik a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését.
„Ennek elfogadása csak akarat kérdése" – állapította meg az elöljáró, aki nem tudta megsaccolni, hogy a Cemo által kilátásba helyezett per milyen következményekkel járhat Nagyváradon. „Előbb-utóbb mindenkinek be kell látnia, hogy ez nem sérelmet, hanem büszkeséget kell jelentsen. Én annak örülnék, ha háromnyelvű táblák lennének, német felirattal is, mert ez azt jelentené, hogy még jelentős német kissebség él Váradon" – jegyezte meg Huszár.
Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezetének elnöke viszont úgy véli, a vásárhelyi civil szervezet kezdeményezése egyértelműen segíteni fog a magyar törekvéseknek. „Az a baj, hogy Bihar megyében 32 olyan önkormányzat van, ahol 20 százalék feletti a magyarok aránya. Ebből 24-et magyarok irányítanak, de egyetlen olyan hivatal sincs, ahol lenne magyar nyelvű formanyomtatvány. Ezért mi most mindenhova, így a nagyváradi polgármesteri hivatal számára is kipostázunk egy-egy, formanyomtatványokat tartalmazó lemezt, abban bízva, hogy innentől használni fogják" – közölte a megyei EMNP-elnök. Hozzátette, hogy ezeket a közigazgatási törvény kisebbségi jogokat biztosító jogi hátterének kíséretében borítékolták.
„Itt semmi nem biztos"
Marosvásárhelyre sem vet jó fényt, hogy a helyi önkormányzat berkeiben évek óta dúl a vita a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezéséről – mondta korábban Peti András alpolgármester, aki szerint ahhoz, hogy a városnak jövője legyen, sokkal több olyan tettre és gesztusra lenne szükség, ami túlmutat a törvényes lehetőségeken.
Emlékeztetett: az utcanévtáblák ügyében már az elmúlt év elején született két olyan kedvezőtlen döntés, amely kimondja, Marosvásárhelyen nem diszkriminatív a kétnyelvűség hiánya. „Mindennek dacára, politikai vonalon mégis sikerült elérnünk, hogy az önkormányzat célirányosan elkülönítsen egy bizonyos összeget a kétnyelvű táblák elkészítésére, háromszoros próbálkozás után végre sikerült meghirdetni a közbeszerzési eljárást. Az más kérdés, hogy jelentkezők hiánya miatt a versenytárgyalást háromszor kellett elnapoljuk" – mondta az elöljáró.
Kérdésünkre, miszerint nem tart-e attól, hogy Dorin Florea polgármester ugyanolyan táblákat készíttet, amilyenek eddig is voltak – „Piaţa Trandafirilor tér" felirattal, s nem „Piaţa Trandafirilor – Rózsák tere" szöveggel – Peti azt mondta: egyelőre semmi nem biztos. „Ha jogállamban élünk, és a 2001 után elfogadott tanácsi határozatoknak van súlya, akkor egyértelmű, hogy a hivatal köteles valós kétnyelvűséget tükröző táblákat rendelni. Legutóbb a költségvetési forrás megjelölésénél is egyértelművé tettük, hogy a pénzt a valós kétnyelvű táblákra különítettük el" – szögezte le az alpolgármester.
Gyergyai Csaba, Szucher Ervin, Vásárhelyi-Nyemec Réka. Krónika (Kolozsvár)