A tudomány lehetőség a párbeszédre
Péntek délelőtt a Nagyváradi Egyetem könyvtárában mutatták be azt a nemrég megjelent három kötetet, amelyek a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Történettudományi Intézetének kutatóival együttműködve Nagyvárad és Bihar megye középkori és kora ókori történetét vizsgáló munkák anyagát a romániai kutatók számára is elérhetővé teszi, román nyelven.
A XXVI. Festum Varadinum keretében immár negyedik éve szervez történelmi konferenciákat a Szacsvay Akadémia és a Tanoda Egyesület, amelynek központi témái Nagyvárad és Bihar megye a középkorban és a kora újkorban. A konferenciákon elhangzó tudományos előadások írott anyagait kötetekbe rendezik, amelyekhez ezentúl a magyarországi kutatók, elsősorban Zsoldos Attila akadémikus, Oborni Teréz történész és Szabó Ödön parlamenti képviselő koordinálásával, illetve a Weisz Boglárka történész által vezetett kutatócsoport révén egy rendkívül jelentőségteljes gesztus révén román nyelven is hozzá lehet férni.
A Mayer Elga fordításában megjelent három, friss tanulmányokat tartalmazó kötet bemutatóján Gabriel Moisa, a Nagyváradi Egyetem Történelem, Nemzetközi Kapcsolatok, Politikatudomány és Kommunikáció Kara Történelmi Szakának vezetője köszöntötte a vendégeket és az érdeklődőket, természetesnek nevezve a párbeszédet román és magyar történészek között, amelynek elengedhetetlen feltétele a kétnyelvűség, hiszen a feldolgozott témák megismerése mindkét fél számára fontos, hozzátéve, hogy a tudomány mindig lehetőséget ad a párbeszédre.
A köteteket Sorin Şipoş, az egyetem Történelem, Nemzetközi Kapcsolatok, Politikatudomány és Kommunikáció Karának dékánhelyettese mutatta be, aki a maga és kollégái nevében (kilenc történész, akik közül kettő magyar nemzetiségű) mindenekelőtt gratulált az MTA két munkatársának nagylelkűségéért, amellyel a román nyelvű tudományos élet felé fordultak.
Zsoldos Attila a sorozat megjelenésével kapcsolatban elmondta, hogy a két nemzet egymás mellett élése egy adottság, és hogy a múltbeli konfliktusok a jelenben és a jövőben nem szükségszerűek, sőt ezek félreállításával egymás megismerésére kell koncentrálni. Az MTA Történettudományi Intézetének képviselőjeként mondta, hogy a nemzetköziség számukra elsősorban a Kárpát-medence országainak megszólítását jelenti a párbeszéd, a vita, egymás munkamódszereinek és álláspontjának megismerése által, természetesen az adott ország nyelvén valósítva meg az információcserét. Ennek érdekében történészeik, akiknek csapatát Weisz Boglárka vezeti, nyílt megbeszéléseket kezdeményeznek, illetve további együttműködést szorgalmaznak a Nagyváradi Egyetem történészeivel.
Weisz Boglárka beszédében azt emelte ki, hogy csapata szélesebb körben vizsgálja a többnyire elhanyagolt gazdaságtörténeti vonatkozásokat, és ezeket a későbbiekben, a további kötetekben tervezik kiegészíteni művészettörténészek, régészek és numizmatikusok bevonásával.
Szamos Mariann / Reggeli Újság (Nagyvárad)

„Egyesülés városa” cím: Pásztor Sándor nem írta alá a „magyar elnyomókat” említő beadványt
Nem volt hajlandó aláírni Pásztor Sándor megyei tanácselnök a „magyar elnyomók”-ról szóló beadványt, amelyben az „egyesülés városa” titulust kérik Nagyvárad számára.
A támogatáskérés céljából felkeresett Bihar megyei elöljárók közül csak Pásztor Sándor, a megyei önkormányzat elnöke nem írta alá azt a beadványt, amelyben a Nagyváradi Egyetem történelem tanszékének szakemberei kérik a kormánytól, hogy Nagyvárad, Arad és Nagyszeben is kapja meg az „egyesülés városa” titulust. Az elnevezést a „nagy egyesülés” jövő évi centenáriumi évfordulójának apropóján kapta meg Bukarest, Jászvásár és Gyulafehérvár, a váradi történészek ugyanakkor úgy vélik: az általuk megnevezett erdélyi városok is kellőképpen fontos szerepet töltöttek be az „egységes román nemzetállam” megalakulásában, így „joggal” követelhetik maguknak is ezt a „megtiszteltető” címet.
Az egyetemi professzorokon kívül Constantin Bungău rektor, Aurel Chiriac, a Körösvidéki Múzeum igazgatója, Ilie Bolojan nagyváradi polgármester, a megyeszékhely alpolgármesterei, a volt prefektus, valamint a megyei önkormányzat két alelnöke is aláírta a beadványt, Pásztor Sándor neve mellé pedig – a Bihoreanul hetilap tájékoztatása szerint – Mihai Drecin professzor a „nem akarta aláírni” szöveget illesztette.
Pásztor Sándor szerdai sajtótájékoztatóján az újságírók kérdésére elmondta: a beadvány szövegében olyan kifejezések szerepeltek – például „Budapest, a magyar elnyomók fővárosa” –, amelyeket szerinte meg kellett volna vitatni, illetve átfogalmazni, erre azonban a kezdeményezők nem voltak hajlandóak.
„Azt mondták, egy vesszőt sem lehet megváltoztatni a beadványon, én viszont úgy gondolom, hogy ha közösen nyújtunk be egy ilyen dokumentumot, előtte közösen is kellett volna megbeszélni. Nem jutottunk egységes álláspontra, így nem írtam alá” – magyarázta a megyei tanácselnök. Úgy vélte: a témát „21. századi” stílusban is meg lehetett volna közelíteni, akkor nem lett volna kérdés, hogy ellátja kézjegyével.
A nagyváradi történészek beadványukban felidézik Arad és Nagyszeben jelentőségét, és arra is emlékeztetnek, hogy 1918. október 12-én Aurel Lazăr nagyváradi lakásában fogadták el azt a – budapesti parlamentben később felolvasott – politikai nyilatkozatot, amellyel az erdélyi románok megfogalmazták különválási igényüket Magyarországtól, illetve az Osztrák–Magyar Monarchiától.
A professzorok az indoklásban Budapestet „a magyar elnyomó fővárosának” nevezik, és úgy vélik: „a magyar nemzet voltaképp hálás lehet Romániának, amiért 1919 nyarán megmentette a bolsevik alvilágtól, amikor a román hadsereg elnyomta Kun Béla rezsimét, és esélyt adott a nyugat-európai demokráciának a magyarországi politika fejlődésében. Hogy ezt Horthy Miklós jobboldali autoriter rendszerének beiktatásával később nem kamatoztatták, az már az akkori magyar vezetők mentalitásának és frusztrációjának tudható be”.
Vásárhelyi-Nyemec Réka Krónika (Kolozsvár)