Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Nagykárolyi Kulturális és Sport Igazgatóság
3 tétel
2016. február 17.
Verseskötet bemutató
Kedd délben a Kalazanci Szent József Római Katolikus Középiskola könyvtárában került sor Gőnyeyi Antal legújabb verseskötetének bemutatójára a nagykárolyi Kulturális és Sport Igazgatóság szervezésében.
Az eseményt Mauer Emese a Városi Könyvtár munkatársa nyitotta meg, elmesélve, hogy tulajdonképpen a szerző a bemutatón is jelen lévő fia, Gőnyeyi Ernő kereste meg őket a versek kéziratával, amelyekből a későbbi verseskötetek születtek.
Az esemény Gombos Panna szavalatával folytatódott, majd Lászlóffy Csaba, a kaplonyi Fényi István Általános Iskola magyartanára vette át a szót. Beszédében elmondta, hogy a szerző 2 901 verset írt élete folyamán, de ezek csak a halála után jelentek meg nyomtatásban, és csak ekkor ismerhette meg őket a közönség. A VII. kötetben megjelenő versek fő témája az emberi lét értelme, a transzcendentális világ bemutatása. Verseiben az élet nagy igazságait próbálja megfejteni, az élet nagy kérdéseit boncolgatja, mint az idő és az elmúlás.
Stílusukat tekintve elégikus hangvételűek a versek, a naiv, népies költészet és a tárgyias intellektualizmus közé illeszthetőek.
A bemutató kötetlen beszélgetésben folytatódott a költészetről és az irodalomról, amibe lelkesen vettek részt a jelen lévő diákok is. szatmar.ro
2016. október 18.
Nagykárolyban is bemutatkozik Nagy Norbert
Miután bejárta a fél világot, több olasz, német, francia, dubai operaházban és számos nemzetközi operafesztiválon énekelt, Nagy Norbert szatmári operaénekes október 22-én, szombaton a nagykárolyi közönség előtt is bemutatkozik. Andrea Bocelli volt tanítványa az újonnan felújított nagykárolyi színházban lép föl 19 órától kezdődően, „Amor & Passion” című szólóestjével.
És, hogy mire számíthat a nagykárolyi közönség? A fiatalabb nemzedékhez tartozó Nagy Norbert a következőket válaszolta: “A legfontosabb, amikor egy koncertre készülök, hogy a közönségnek maradandó élményt adjak a dalaimmal. A mai ízlésnek inkább megfelelő opera-dalokat, kanzonetteket adok elő. Természetesen azokból a dalokból is hallhat a nagyérdemű, amelyek első albumomra is felkerültek. A koncerten a La Voce Delle Emozioni című albumomról szólnak majd a dalok, de persze nem csak erről. Felcsendülnek könnyedebb, inkább poposabb számok is. Remélem, tetszeni fog a közönségnek” – tette hozzá a fiatal tehetség.
A szatmári származású, jelenleg Olaszországban élő és oktató fiatal énekes Nagy Norbert 1987. március 20-án született Szatmárnémetiben. Az Aurel Popp Zene- és Képzőművészeti Líceumban érettségizett, ahol zongorázni és gitározni tanult. Közben rájött arra, hogy az éneklésben tudja legjobban kifejezni önmagát. Előbb Socolan Ramona, majd Mordan Terézia volt az énektanára. Érettségi után sikeresen felvételizett a kolozsvári Gheorghe Dima Művészeti Egyetemre. Első szerepét a Rigolettó operában kapta 2010-ben. Az egyetem elvégzése után lehetősége volt kimenni Olaszországba. Itt tovább mélyítette tudását a Spezia városban található Giacomo Puccini Konzervatóriumban. Jegyek már kaphatóak elővételben 25 lejes áron a Nagykárolyi Művelődési Központban. Az esemény szervezését a Nagykárolyi Kulturális Igazgatóság és a Nagykárolyi Kulturális Központ támogatja.
Bagosi Andrea szatmar.ro
2017. október 26.
Történelem és fantázia
A Nagykárolyi Kulturális Igazgatóság szervezésében október 27-én, pénteken 18:00 órától a Károlyi-kastély kiállítótermében mutatja be Bódi Attila Lázadni veletek akartam című regényét.
Ennek kapcsán kérdeztük arról, hogy hogyan született meg a könyv, melynek története a Ceaușescu-korszak eseményeit eleveníti fel:
– Érdekes a témaválasztás, miért pont a Ceaușescu-korszak?
– Egy kivételesen érdekes emberkísérlet zajlott akkoriban, aminek én is része, elszenvedője voltam. Arra kereshették a választ, hogy miként lehet kiölni az emberséget, a szabad szellemet, hogy csak engedelmes állampolgárok, bábuk maradjunk. Arra kerestem a választ, hogy milyen mértékben sikerült a tervük.
– Mit jelentett ez a kor az Ön számára?
– A gyermekkoromat és természetesen a belőle lett felnőtt viszonyát a világhoz.
– Vannak-e önéletrajzi elemek a könyvben? Milyen arányban áll a könyvben a fikció és a megtörtént események sora?
– A regényt át-át szövik a gyermekkorom történései, de az alaptörténet a fantázia műve. A megjelenített figurák kitalált személyek, bár nem tagadom, sokan felismerni vélik egyik-másik régi ismerősüket, vagy éppen önmagukat keresik a könyv lapjain. Mindig nyomatékosan aláhúzom, hogy csak kitalált személyek szerepelnek a regényben, de mégis mindenki ott van benne, aki azt a kort itt Erdélyben megélte.
Sok a valós történet, de inkább az érzések hitelesek, mint az események tényszerű tálalása. Rossz a memóriám, ezért írás közben könnyen el tudok vonatkoztatni a valós eseményeitől, de a hozzájuk tartozó érzések élénken élnek bennem.
– Mennyi idegig íródott a könyv?
– Ha a fiókban pihentetés idejét is beleszámolom, akkor közel három évig írtam. A történet váza úgy három hónap alatt összeállt, de könyvé három év alatt ért.
– Ez az első könyve, adódtak-e problémák, nehézségek írás közben?
– Voltak kegyelmi időszakok, amikor a könyv írta önmagát, a teremtett világ élni kezdett, a szereplők akarata, karaktere, sorsa érvényesült. Aztán volt, hogy minden és mindenki elhallgatott, egy árva szót nem tudtam leírni. Olyankor tehetetlennek éreztem magam, és néha kétségbeestem. Olyan volt az egész, mint egy hullámvasút.
– Sokat változott-e az írás során az alapkoncepció, az alaptörténet?
– Az alapötlet nem, de minden más igen. Először egyes szám első személyben írtam meg, majd átírtam harmadik szám első személyben is. Nem volt jó. Újrakezdtem. Több címe is volt. Talán jobbak is, mint a mostani. De a címadás nem az író kiváltsága. A kiadónak is komoly beleszólása van.
– Miért érezte fontosnak megírni ezt a könyvet?
– Nincs rá egyértelmű válaszom. Meg kellett írnom. A történelem kimondta ránk az ítéletet, nekünk nem marad más, mint értelmezni azt. Talán ez az út vezet az önismerethez, így könnyebben megérthetjük azt, akikké lettünk. Meg aztán arra tettem kísérletet, hogy valamiféle vigaszt próbáljak nyújtani azoknak, akik ott voltak, és vigasztalanok maradtak.
– Van-e tervben új könyv, ha igen, milyen témában?
– Igen, dolgozom egy új könyvön. A témájáról még nem tudok nyilatkozni, túl korai lenne. Szándékom szerint ezúttal egy a jelenben játszódó történetet írok meg, ami az élet nagy kérdéseivel kíván foglalkozni, az élet apró trivialitásainak prizmáján keresztül. Nem tudok a konkrét történetről beszélni, mert, ha kibeszélem magamból, megszűnik az a belső feszültség, ami az íráshoz elengedhetetlen.
– Ön már nem Romániában él, lehet arról beszélni, hogy miért hagyta el az országot? Van ennek köze a könyv témájához?
– Nem Ceaușescu üldözött el, de biztosan köze van hozzá. Úgy gondolom, hogy a szelleme itt kísért közöttünk, mi magunk tartjuk életben azzal, ahogyan cselekszünk, ahogy reagálunk a közösségünk dolgaira.
– Mennyiben más az élet Magyarországon?
– Más! Nem jobb és nem rosszabb, hanem más. Azt hiszem, soha nem leszek otthon Budapesten, és már soha nem lehetek itthon Erdélyben. Ez az igazi bozgor-lét. Szóval, ha engem lebozgoroznak, már nem is tiltakozhatok. Bagosi Andrea / szatmar.ro