Felülről irányított terv húzódik meg a Moldvába szakadt erdők eltulajdonítása, a székelység kifosztása mögött ― véli Gábor Imre, a gelencei közbirtokosság elnöke, a brassói városi tanács tagja, egyúttal az erdőtulajdonosok Orbai Egyesületének elnöke. – Amikor 2000-ben az 1-es törvény megjelent, megalakították a Nagycsoport közbirtokosságot, s benyújtották igényünket, telekkönyvi kivonatokkal alátámasztva 3488 hektárra. Gelencén négy közbirtokosság, illetve egyesület van, az övék a legnagyobb. A gelenceiek, ha mindent visszakapnának, a leggazdagabbak lennének a megyében. A visszaszolgáltatás során derült ki, hogy Vrancea megyében van a vagyon jó 2400 hektáros része, szinte háromnegyede. Letették a papírokat a tulnici-i bizottság asztalára is. Az ozsdolaiak kérelmét szintén ez a bizottság utasította el. Tamás Sándor és Garda Dezső képviselő mondta el: a választásokon azzal kampányolt a győztes jelölt, hogy ,,magyaroknak semmit vissza nem adunk”, s hogy ehhez bírták a SZDP-s megyei tanácselnök, Oprisan támogatását is. A telekkönyvet korábban csak az Osztrák―Magyar Monarchia területén használták. Nem vette figyelembe a gelenceiek telekkönyvi bizonyítékát a focsani-i bíróság sem. Azok nem érnek semmit ― mondották ―, ők azt az erdőt Stefan cel Marétól kapták. A közbirtokosság száz évre visszamenőleg minden irattal rendelkezik. Hiába, politikai döntés született. Az RMDSZ vezetősége tudott erről, többször voltak náluk, de úgy látszik, nem tudtak közbelépni. Ezt bizonyítja Tamás Sándor képviselő kudarca is. Miután a Legfelsőbb Bíróság is elutasította őket, a közbirtokosság Strasbourghoz fordult. A moldvaiak nem érték be azzal, hogy kisajátították a másét, hanem igyekeztek bebiztosítani magukat afelől is, hogy ott az erdőt semmiképpen se lehessen visszaszolgáltatni. A közbirtokosság eddig visszakapott 800 hektárt helyben, Ozsdoláról 150 hektárt. Az erdőket kiosztották ottani románoknak. A székelységnek mindenképpen veszteség, sok ezer hektár. Azért nem adják vissza, mert magyar tulajdonról van szó. Elvették egy magyar közösségtől, és odaadták egy románnak. /B. Kovács András: Kifosztott közbirtokosságok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./

„Az erdőt nem szabad eladni!”
Tízéves a Kézdivásárhelyi Magánerdészet
Tizedik évfordulóját ünnepelte hétvégén a kézdivásárhelyi Bujdosó vendéglőben az Orbai Egyesület és a Kézdivásárhelyi Magánerdészet. Magalakulásuk óta az erdészet területe évről évre gyarapodott, 2013-ban már 26 286 hektár erdő tartozott gondozásuk alá.
Gelencei székhellyel, 2003 márciusában alakult meg az Orbai Egyesület azzal a céllal, hogy létrehozzanak egy magánerdészetet az egyesület tagjainak tulajdonában levő erdőterületek őrzésére és szakmai gondozására. Akkor az egyesületet tizenegy tömörülés alapította: a gelencei Nagycsoport, a Jáhoros, a Kóróbércz, a Kis- és Nagybonyó közbirtokosságok, a Hidegkút Erdőtulajdonosi Társulás, valamint Zaboláról a Kónyacsoport, az Ölves, a Keresztesek Havasa, a Jakabhavasa, a Pojánka és a Csókaház közbirtokosságok. Induláskor elnökének Gábor Imrét, a gelencei Nagycsoport vezetőjét választották meg. Tíz évvel ezelőtt az Orbai Egyesület területe 3462 ha erdőterületből tevődött össze, az akkor érvényben levő törvények alapján azonban egy erdészet megalakításához minimum 7 ezer ha erdőre volt szükség. Ennek érdekében az elkövetkező évben még 31 közbirtokosság csatlakozott az egyesülethez, így az ide tartozó terület 7185 hektárra bővült.
A Kézdivásárhelyi Magánerdészet hivatalosan 2004. június elsején jött létre Péterfy László erdőmérnök vezetésével. 2007 végéig Kovásznán működött, 2008-tól pedig átköltöztette székhelyét Kézdivásárhelyre. Jelenleg Tőke István erdőmérnök irányítja tevékenységét. Területe évről évre gyarapodott, 2013-ban már 26 286 hektár terület erdő tartozott hozzá. Ebből 1607 ha a különböző önkormányzatoké, 13 996 ha magánszemélyek birtokában van, és 10 683 ha jogi személyek tulajdonát képezi.
A Kézdivásárhelyi Magánerdészet 2005 és 2014 között 291 hektár erdőt ültetett (1 853 000 csemetét), és 659 478 köbméter fát termeltek ki. Az Orbai Egyesület jelenleg több pilléren áll, a magánerdészet mellett egy vadásztársaságot is alapított, és egy kitermelő céget is működtet.
Gábor Imre volt elnök a találkozón azt emelte ki, hogy a magánerdészeteknek illojális versenytársat jelent az állami erdészet, melynek az az érdeke, hogy központosítva tartsa a rendszert. Azokban a megyékben, ahol magánerdészetek alakultak, az állami lenyomta az árakat, ahol viszont nincs versengés, ott nagyon drágán dolgoznak.
– A politikum egyáltalán nem segít, rengeteg olyan magánerdő-tulajdonos van, aki törvényszéki végzéssel kapta vissza tulajdonát, mégis perbe lett hívva az állami szervek által – fakadt ki Gábor, majd arra biztatta társait, ne féljenek, mert amit törvényes úton kaptak vissza, azt senki nem veheti el tőlük.
A Holzindustrie Schweighofer megyénkbe való telepedéséről is kikértük a magánerdészet képviselőjének véleményét. Gábor Imre úgy látja, ekkora tőke ellen nem lehet harcolni.
– Nem baj az, ha jön egy modern technológiával rendelkező befektető, és munkahelyeket teremt. Az lesz a gond, ha felvásárolja a székelyföldi erdőket. De ez az embereken múlik, illetve, hogy a tulajdonukról milyen döntést hoznak. Azt tanácsolom nekik, az erdőket semmiképp ne adják el, csak a kitermelt fát!
Orosz Anna. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)