Több mint fél évszázad  távlatából idézi fel életének jelentős eseményeit a lugosi Fülöp Lídia Szemben a sodrással /Nagard Könyvkiadó, Lugos, 2006/ című, nemrég megjelent kötetében. 1945 és 1982 között “utazhat” az olvasó egy ellentmondásokkal, tragikus megpróbáltatásokkal teli korban. A küzdő szellemű, vasakaratú asszony győztesen került ki a harcból. A legjobban sikerült részletekben az őszinteséggel megvallott “bűnök”, az alkalmazkodás, főhajtás vétségei kerülnek előtérbe. A faluról városba került asszony erős egyéniségére, munkabírására nem véletlenül figyelnek Előbb utcafelelősnek választják, majd meggyőzik, hogy lépjen be a pártba. Megkéri az illetékeseket, hogy “neveljék át”, mert vallásos ember, s messze áll tőle a politika. Az irodalomért rajongó asszony verseket ír a pártgyűléseken, majd pedig fővárosi kiküldetései alkalmával első kötetének megjelentetését rendezi. Majd harminc esztendeje lépett be az irodalomba, az 1977-ben megjelent Az én ibolyáim c. verseskötetével. Túl a nyolcvanadik életévén adta közre emlékezését. /Pongrácz P. Mária: Életregény. Fülöp Lídia vallomásai. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 13./

A múlt év végén jelent meg Fülöp Lídia 33 év az irodalmi körben 1972-2005 Lugos /Nagard Kiadó, Lugos/ című, a lugosi irodalmi kör történetét összefoglaló monográfia, dokumentumkötet. Fülöp Lídia a Temes-parti város irodalmi és általános művelődési életének korábbi fáradhatatlan szervezője, számos elbeszélés-, mese-, novellás- és verseskötet. A kiadványból kiderül, hogy a Szombati-Szabó István Kör /a volt József Attila Irodalmi Kör/ nemcsak az írott szó szerelmeseit vonzotta, hanem a tudományokkal, természetrajzzal foglalkozók fóruma is volt. /P. L. Zs.: Lugosi irodalmi körtörténet. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 9./

Megjelent Fülöp Lídia legújabb könyve, a Népszínművek /Nagard Kiadó, Lugos/ című gyűjteményes kötet. Lugos irodalmi körének lelke, egykoron a város és az egész Felső-Bega-völgye magyar kulturális életének fáradhatatlan szervezője, a térség egyik legtermékenyebb prózaírója és költője régi adósságot törleszti ezzel a kiadvánnyal, ugyanis egykoron bodófalvi fiatalok kérték arra, hogy írjon számukra népszínművet. Összesen tizennégy, gyerekeknek és felnőtteknek íródott darab sorakozik a kötetben. /P. L. Zs. : Fülöp Lídia “adósságtörlesztése” . = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 17./

A közelmúltban jelent meg a lugosi irodalmi élet lelkének, állandó szervezőjének, Fülöp Lídiának a legújabb könyve Úti élmények Ceutától Lugosig (1978) címmel. Az írónő 30 évvel ezelőtti kalandjairól, Spanyolországból hazafelé tartó útján szerzett tapasztalatairól, élményeiről számol be a Nagard Kiadónál napvilágot látott kötetben. Fülöp Lídiának „jubileumi”, 15. könyve ez a számos verses, gyermekverses és mesés kötetek, regények, életrajzi írások, a helyi kulturális élet történetéről szóló gyűjtések után. /Pataky Lehel Zsolt: Fülöp Lídia úti élménybeszámolója. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 12./

Resicabányán a Szombati-Szabó István Magyar Könyvtárban a rekkenő hőség ellenére mintegy húszan gyűltek össze Fülöp Lídia idén megjelent két könyvének bemutatójára. Makay Botond mutatta be a két kötetet. Az Ipics-apacs gyermekverseket tartalmaz. A másik könyv Úti élmények Ceutától Lugosig (1978) című útinapló volt. Eljött a könyveket megjelentető lugosi Nagard könyvkiadó igazgatója, Simion Nemes is. /Irodalmi délután Fülöp Lídiával. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 29./

A napokban jelent meg Fülöp Lídia legújabb kötete, két részben adja közre a költő verseit Szerelmes versek és Megsárgult versek /Nagard Kiadó, Lugos/ címen. Fülöp Lídia kötete hat évtizednél többet ölel át, hiszen az első verse ebben a kötetben 1942-ből való, míg van olyan, amely a harmadik évezred szülöttje. /Makay Botond: Fülöp Lídia szerelmes versei. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 22./

„Az ország sorsát irányító Nicolae Ceausescunak köszönhetően Románia olyan erkölcsi magaslatra emelkedett, ami példátlan egész évezredes történetében. ” E sorokat az Olaszországban élő, évtizedeken át a leggazdagabb románnak számító vasgárdista, Ion Antonescu feltétetlen tisztelője, Iosif Constantin Dragan írta. A lugosi születésű, múlt héten, 91 éves korában elhunyt eurómilliárdos valóban csodálta a diktátort, akinek eszméi kiválóan beilleszkedtek a szélsőjobboldali üzletember gondolatvilágába. Dragan idegengyűlölő és antiszemita Noi, tracii /Mi, trákok/ című folyóirata a Szekuritáté támogatásával jelent meg. A negyvenes évek végén Ana Pauker kitiltotta Romániából, később azonban a trákok civilizációjával foglalkozó alapítványa, valamint a római székhelyű Európai Trákkutató Központ révén belopta magát a 2500 éves történelemről álmodozó Ceausescu szívébe. Dragan 1990 után Lugoson egyetemet, tévé- és rádióadót, illetve heti- és napilapot alapított, Corneliu Vadim Tudorral közösen pedig megalakította a Ion Antonescu Marsall Ligát. /Bogdán Tibor: Iosif Constantin Dragan halála. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./ Szülővárosában, Lugoson augusztus 25-én helyezik örök nyugalomra Josif Constantin Dragant, az egyik leggazdagabb román üzletembert. A 91 éves Dragant a spanyolországi Palma de Mallorcában, otthonában érte a halál. „Ma e nemes románnak a lelke felszáll azokéhoz, akiket oly nagyra tartott” – jelentette ki az elhunytat méltató Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke. A nagyok között pedig Mihai Eminescut, a nemzeti költőt, Ion Antonescu marsallt, Románia Hitler-barát kormányzóját és Stefan Gusa tábornokot említette. Utóbbi az 1989-es forradalom idején a Ceausescu főparancsnoksága alatt működő hadsereg vezérkarának volt a főnöke. Dragan 1995-ben 78 évesen éppen Gusa tábornok lányát, az akkor 22 éves Daniela Veronicát vette feleségül, aki azóta három gyermeket szült neki. Feltehetően ők lesznek az 1,6 milliárd dollárosra becsült vagyon örökösei. Dragan a második világháború elején a legionárius mozgalom tagjaként vált ismertté. Dragan később a Ceausescu házaspár kiszolgálójává vált. Ceausescu könyvei a Nagard (Dragan neve fordítva) kiadó gondozásában jelentek meg világnyelvekre lefordítva a nyugat-európai könyvpiacokon. A mindenkori román államfőhöz kötődő kiváló személyes kapcsolata túlélte a ’89-es forradalmat. Dragan Ion Iliescuval is gyakran fényképezkedett. Főként pénzadományaival érdemelte ki, hogy mind a Ion Antonescu Marsall Liga, mind a Vatra Romaneasca Egyesület tiszteletbeli elnökének választotta. 1993. október 22-én ő maga leplezte le Ion Antonescu sloboziai mellszobrát, melyet később a háborús bűnösök kultuszát tiltó jogszabály értelmében kellett eltávolítani a talapzatáról. Az üzletembert professzorként tisztelték a hívei. A második világháború előtt még Bukarestben szerzett jogászdiplomáját Olaszországban jogi doktorátussal toldotta meg. Mesés vagyonát még a negyvenes években alapozta meg a Romániában kitermelt kőolaj nyugat-európai forgalmazásával. Josif Constantin Dragan 1999-ben személyesen kérte Lugos önkormányzatától, hogy nevezzék el róla a város főterét, és engedélyezzék mellszobra felállítását a nevét viselő egyetem épülete előtti téren. Az önkormányzat ellenszavazat nélkül fogadta el a határozatot annak a támogatásnak az igézetében, amelyet a professzor a gesztusért cserében ígért. A főtér ma is az üzletember nevét viseli, a szoborállításról azonban egyelőre lemondott az üzletember nevét viselő alapítvány. Josif Constantin Dragan alakját így is megannyi műalkotás őrzi Lugoson. Az üzletembert templomalapítóként ábrázolja egy mozaik a város központi ortodox templomának a belső falán. Mozaik őrzi az alapító arcvonásait a Dragan Európai Egyetem lugosi székházának belső csarnokában is. /Gazda Árpád: Egy román krőzus arcai. = Krónika (Kolozsvár), aug. 25./