A kormány jún. 22-i ülésén sürgősségi rendeletet fogadott el arról, hogy visszaigényelhetők az egyházaktól törvénytelenül elvett ingatlanok: a templomoktól eltérő rendeltetésű ingatlanokról van szó, és függetlenül attól, hogy jogcímmel vagy anélkül vette át az állam, az előírás pedig érvényes az országban hivatalosan bejegyzett és elismert valamennyi felekezet számára. Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter elmondta, hogy az egyházügyi államtitkárság egy régebbi kezdeményezéséről van szó. Püspökségenként és más jelentősebb felekezeti központonként 10 ingatlant lehet visszaigényelni a sürgősségi kormányrendelettel, és az érintetteknek egyszer van joguk egy maximálisan tízes listát a bizottság elé terjeszteni, amely majd kivizsgálja a kérést. 30 napon belül meg kell alakulnia egy úgynevezett rendkívüli visszaszolgáltató bizottságnak, amely különböző minisztériumok képviselőiből áll majd (Egyházügyi Államtitkárság, igazságügyi, pénzügyi, művelődési, oktatásügyi valamint területrendezési minisztériumok), a bizottság munkálatain meghívottként részt fog venni a visszaigénylő vallási felekezet képviselője. A bizottság pontos feladatkörét a rendeletnek a hivatalos közlönyben való megjelenése után 60 napon belül kell kidolgozni. Eckstein Kovács Péter elmondta, hogy több utat is el tud képzelni az ilyen jellegű ingatlanügyek rendezésére, bonyolultnak tartva ezt az eljárást. /Tíz törvénytelenül elkobzott ingatlant igényelhetnek vissza az egyházak. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

"Okt. 25-én Kolozsváron találkoztak az RMDSZ és az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői. Az RMDSZ és az erdélyi magyar egyházak között minél szorosabb együttműködést kell kialakítani a következő időszakban - állapodtak meg a megbeszélésen. Az RMDSZ-t Markó Béla szövetségi és Takács Csaba ügyvezető elnök, Verestóy Attila szenátusi frakció-vezető, Kelemen Attila képviselőházi frakció-vezető, Kelemen Hunor művelődésügyi államtitkár, a SZET elnöke, Szép Gyula oktatás- és vallásügyi ügyvezető alelnök, valamint Tőkés Elek, a Vallásügyi Államtitkárság igazgatója képviselte. Az egyházfők részéről a találkozón jelen volt Jakubinyi György erdélyi római katolikus érsek, Tamás József segédpüspök, Potyó Ferenc általános helynök, Tempfli József nagyváradi katolikus püspök, Reizer Pál szatmári római katolikus püspök, Csiha Kálmán, az erdélyi református egyházkerület püspöke, Mózes Árpád evangélikus püspök, Kiss Béla evangélikus főjegyző, valamint Mikó Lőrinc unitárius püspökségi tanácsos, a testület titkára. Egyetértettek abban, hogy a jogtalanul elkobzott egyházi ingatlanok azonnali visszaszolgáltatása, szerzése érdekében mindent meg kell tenni. Az RMDSZ vezetői ismertették a nemrégiben elfogadott törvényt, amelyben az a kitétel is szerepel, hogy az egyházak visszakérhetik a tőlük jogtalanul elvett ingóságokat, kegytárgyakat, levéltári anyagokat. Ennek érdekében haladéktalanul be kell indítani a visszaigénylési folyamatot. RMDSZ az elkövetkezőkben is mindent megtesz a felekezeti iskolákért és általában az egyházi oktatásért. Az egyházak vezetői elégtétellel nyugtázták azt, hogy a szövetség választási programjának egyházpolitikai fejezetébe belefoglalták más fontos célkitűzések mellett ezeket a törekvéseket is. Az egyházak ugyanakkor továbbra is támogatják azt, hogy az erdélyi magyarság továbbra is erős politikai képviseletet küldjön a parlamentbe. A találkozón az RMDSZ vezetői egyetértettek azzal a javaslattal, hogy a novemberi választásokat követően az erdélyi magyar történelmi egyházak és a román állam között egyezséget kell létrehozni az eddig megoldatlan problémák rendezésére. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 26. - 1834. sz./ Potyó Ferenc gyulafehérvári érseki helynök elmondta, az egyházak ígéretet tettek arra: magukévá teszik az RMDSZ programját, és támogatják a szövetség államfő-jelöltjét. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke kifejtette: "a Szövetség biztosított arról, hogy következetesen kiáll az egyházi ügyek mellett. Mi ennél többet nem is kívánhatunk." Kelemen Hunor művelődésügyi államtitkár elismerte, javarészt jogosnak tekinthető az egyházi bírálat. Tőkés László református püspök levélben fogalmazta meg bírálatait. "A levélben foglaltak semmivel sem különböztek azoktól a kijelentésektől és vádaktól, amelyeket a püspök úr az elmúlt két-három évben rendszeresen megfogalmaz írásban vagy szóban" - nyilatkozta a levélről Kelemen Hunor. Az államtitkár szerint az RMDSZ a jövőben a jobb információáramlás által szeretné javítani az egyházakkal fenntartott kapcsolatait. /Egyházfőkkel tárgyaltak az RMDSZ vezetői. = Krónika (Kolozsvár), okt. 26./ Tőkés László püspök nem vett részt a megbeszélésen, jelenleg az Egyesült Államokban tartózkodik, ám három személyt küldött a találkozóra. Az ülés kezdetén ismertették Tőkés László püspöknek a tanácskozás résztvevőihez intézett levelét, amelyben komoly bírálatokat fogalmazott meg. Markó Béla kifejezésre juttatta, hogy nem ért egyet a megfogalmazott vádakkal. - Markó Béla kifejtette: elsődleges fontosságot jelent az egyházi javak, ingatlanok és ingóságok azonnali visszaszolgáltatása. /Papp Annamária: Az egyházak gondjai az RMDSZ programjában. Tőkés László bírálja a szervezet politikáját. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./"

Új igazgatója van a Báthory Líceumnak /Kolozsvár/, Tőkés Elek magyar szakos tanár személyében. Elmondta, hogy tíz éve már két-három helyen dolgozik, ezt most rendezi: lemondott a Vallásügyi Államtitkárságon betöltött állásáról. Jelenleg a Báthory Líceumban és az Erdélyi Református Egyházkerületnél dolgozik, de az utóbbit nem tartja meg hosszútávon. /László Lilla: Új igazgató a Báthoryban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsának dec. 18-án hozott határozata alapján a zilahi Református Wesselényi Kollégium körül kialakult helyzet rendelkezése ügyében Tőkés László püspök nyílt levélben fordult Markó Bélához, az RMDSZ elnökéhez. ″Az immár egy éve húzódó, egyházi autonómiánkat mélyen sértő ügy megoldása érdekében több rendben fordultunk az illetékes Fórumokhoz, ám mindezidáig érdemi rendezés nem történt. Az illetékes állami szervek a Vallásügyi Államtitkárság jogszerű közbelépése ellenére Egyházkerületünk testületi döntését és törvényes követeléseit sorozatosan figyelmen kívül hagyják, az ügy megoldását számunkra érthetetlen módon halogatják. Mindez oda vezet, hogy az általunk létrehozott tanintézményt gyakorlatilag kivonták Egyházkerületünk fennhatósága alól. Ma már ott tartunk, hogy az igazgatónő, akitől egyházunk megvonta bizalmát, törvénytelen intézkedések egész sorával újraállamosítja, ″egyháztalanítja″ az intézményt. Az RMDSZ vezetőségének mindezekről tudomása kell, hogy legyen, hiszen a kapcsolatos állásfoglalásokat, nyilatkozatokat és más dokumentumokat mindig eljuttattuk Önökhöz. De ha máshonnan nem, a sajtóból mindenképpen értesülhettek a zilahi ügyről. Az egyházkerületünket, az iskolaügy kapcsán lejárató sajtókampányba eléggé el nem ítélhető módon bekapcsolódtak egyes hazai magyar nyelvű lapok is. Egyházkerületünk joggal várta volna el, hogy az RMDSZ legfelső vezetése állást foglaljon a politikai dimenziókat öltő zilahi iskolaügyben, ha már a helyi és megyei vezetők tétlenül nézték, esetleg éppen ″szurkoltak″ a Zilahi Református Wesselényi Kollégium ″visszaállamosításához″. Az ″utolsó órában fordulunk Önhöz, tisztelt elnök úr, arra kérve, hogy egyértelműen foglaljon állást, ezen egyházunkat és népközösségünket érintő súlyos ügyben, és tegyen hathatós lépéseket annak megoldására″ - áll a közleményben. /Tőkés: Az RMDSZ-nek állást kellett volna foglalnia a Wesselényi-kollégium-ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

"A romániai magyar történelmi egyházak vezetői még a kormány beiktatása előtt külön-külön beadványban fordultak Adrian Nastase miniszterelnökhöz. Aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a Vallásügyi Államtitkárságot beolvasztották a Kulturális Minisztériumba. A főpapok szerint ez az intézkedés károsan hathat ki a Romániában működő egyházak tevékenységére, és árthat az ökumenikus kapcsolatoknak. A főpapok telefonon egyeztettek egymással, mielőtt elküldték volna tiltakozásukat a kormányfőnek. "Tartok tőle, hogy a Kulturális és Egyházügyi Minisztérium kevésbé veszi majd figyelembe igényeinket, mint annak előtte az államtitkárság″ - nyilatkozta Tempfli József püspök. /Megszűnt a Vallásügyi Államtitkárság. Tiltakoznak a magyar egyházfők. = Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 3./"

"Febr. 25-én Kolozsváron tanácskozott a magyar történelmi egyházak állandó tanácsa. Úgy határoztak, hogy mind a román, mind a magyar miniszterelnöktől meghallgatást kérnek. Kidolgoztak egy olyan dokumentumot, amelyben sürgetik a részletes, korrekt kultusztörvény elfogadását. Ennek megalkotása lassan tizenegy éve húzódik. 1990 szeptemberében merült fel először a kultusztörvény meghozatalának szükségessége. Az előkészületek meg is történtek, sőt létezett egy szövegtervezet is, amelyet közösen dolgozott ki az akkor már hivatalosan is elismert tizenöt felekezet néhány képviselője. Az ügy azonban elakadt, mert szinte minden egyes érintett kormányhivatalban módosítottak a szövegen, egészen addig, amíg az már elfogadhatatlanná vált a kezdeményezők számára. Ezért 1999. december 2-án a romániai magyar felekezetek vezetői hivatalos átiratban kérték a kormányt, vonja vissza a képviselőházból a tervezetet. Most ismét napirendre került a kérdés. A Kolozsváron megfogalmazott beadványt a Vallásügyi Államtitkárságnak címezték, s abban összefoglalták az eddig történteket, ugyanakkor ismertették azt a minimumot, amelynek szerintük be kellene kerülniük a törvénybe. Különösen fontos a felekezeti oktatás státusának tisztázása és az egyházi javak visszaszolgáltatása. A dokumentum kidolgozásakor nem minden egyházi vezető volt jelen, ám a tervek szerint aláírja majd azt dr. Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek, Tempfli József nagyváradi római katolikus megyés püspök, Reizer Pál szatmári római katolikus püspök, dr. Cristoph Klein evangélikus püspök, Mózes Árpád evangélikus püspök, Pap Géza erdélyi református püspök, Tőkés László királyhágómelléki református püspök, valamint dr. Szabó Árpád unitárius püspök. - Tempfli József római katolikus megyés püspök elmondta, a megbeszélésen arról is határoztak, hogy meghallgatást kérnek Adrian Nastase román kormányfőtől, az utóbbi időszakban felgyülemlett gondok tisztázásának szándékával. Az audiencián az egyházi főméltóságok felvetik majd többek között a felekezeti oktatás, az egyházi személyek méltó fizetésének, a restitutio in integrum elve alkalmazásának kérdéseit. Szóba került a mostani tanácskozáson az önálló magyar tudományegyetem létrehozása is. A résztvevők úgy döntöttek, a Sapientia Alapítvány ezzel kapcsolatos ügyeiről konzultálni szeretnének Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel, ezért tőle is audienciát kérnek. /Szeghalmi Örs: Egyházi vezetők tanácskoztak Kolozsváron. = Bihari Napló (Nagyvárad), febr. 23./"

"Kolozsvár az egyetlen város Romániában, ahol hat magyar nyelvű líceum működik. Az elmúlt években nem egy pedagógus próbálta a lehetőségeket úgy kihasználni, hogy az végül is népének hasznára legyen. Közéjük tartozik Tőkés Elek is. Az egyetem elvégzése után tanított, majd tanfelügyelő volt, 1992 decemberétől az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi tanácsosaként kell újralétesítenie a református iskolahálózatot és főiskolai rendszert. Az 1996-os választások után a Vallásügyi Államtitkárságon a Kisebbségi Egyházak Főosztályának az igazgatója. Romániában mintegy tizenhat fontos magyar középiskola van, közöttük a Báthory István Gimnázium egyfajta szellemi központja az egyetem előtti oktatásnak. Több tankönyvszerző a tanárok között, másrészt az iskola mindig is az egyetem gyakorló iskolája volt. tagjait is segíteni tudják. /Csomafáy Ferenc: Felelősség önmagunkkal és a közösséggel szemben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 28./"

"A Királyhágómelléki Református Egyházkerület közgyűlése nyilatkozatot adott ki az elkobzott egyházi ingatlanok tárgyában: ragaszkodnak az egykori nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium kormányrendelet által visszajuttatott épületének birtokbavételéhez, melyre az egyháznak a Nagyváradon működő tanintézetei miatt van szüksége. A közgyűlés szolidaritását fejezte ki az erdélyi magyar történelmi testvéregyházak iránt az elkobzott ingatlanaik visszaszerzéséért folytatott küzdelmükben. A közgyűlés értetlenségét fejezte ki amiatt, hogy az RMDSZ képviselőházi frakciója többségében támogatta a tíz-tíz egyházi ingatlant visszaítélő, 2000/94. számú sürgősségi kormányrendelet jogfosztó jellegű szövegmódosítását és írásbeli magyarázatot kért ez ügyben az RMDSZ képviselőházi frakciójától és a Vallásügyi Államtitkárságtól. /Nyilatkozat. = Bihari Napló (Nagyvárad), júl. 9./"

"Nagy Benedek, a Vallásügyi Államtitkárság munkatársa, a Restitúciós Kormánybizottság elnöke a vele készült beszélgetésben leszögezte: az összehangolt nyomásnak köszönhetően a kormány elszánta magát és zöld utat adott a restitúciós folyamat tényleges beindításának. A folyamat legelején vannak még és nagyon jelentősek azok az erők, amelyek mindent megtettek azért, hogy ne történjen jelentős elmozdulás az ügyben. A romániai vallásfelekezetek összesen mintegy 7500 ingatlanukat kérik vissza. Ebből mintegy kétezer a görög katolikus, kb. ugyanennyi a zsidó közösség által letett igény és csak a harmadik helyen van a négy magyar történelmi egyház a maga közel 1500 kérésével. A törvény alkalmazása szempontjából a legkényesebb a görög katolikus ingatlanok ügye, mivel azokat az ortodox egyház használja és sok településen már híveik sincsenek. A visszaadandó első 35-ös listán 22 magyar egyházi ingatlan szerepel: 13 római katolikus, 5 református és 4 unitárius. Ezeken kívül két evangélikus szász, három zsidó és nyolc ortodox ingatlanról született döntés. Jún. 27-én újabb döntéseket fog hozni a kormánybizottság. A már visszaítélt ingatlanok közül megemlíthető a jelenleg a zeneiskola által elfoglalt kolozsvári ferences kolostor, egy nagyszebeni iskolaépületet, amelyben jelenleg egy orvosi fakultás működik, a ferences nővérek petrozsényi iskolaépülete vagy a kolozsvári Monostor úti református Kakasos-templom parókiaépülete, amelyet egy kisegítő iskola használ. Székelyföldről Hármasközség (Csókfalva), Nagyajta, Kökös, Bölön, Angyalos... iskola, óvoda, művelődési otthon működik bennük. Minden egyes visszaigényelt ingatlan ügyében egy kérdőívet küldött ki a kormánybizottság titkársága, az ingatlan jelenlegi helyzetéről és adatairól érdeklődve. Ezeket - sajnos - egyes polgármesteri hivatalok nem nagyon sietnek kitöltve visszaküldeni. Ezek hiányában pedig nem kerülhet a bizottság elé a visszaigénylési kérés. /Borbély László: Valami megmozdult. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 21./"

"Jún. 18-án és jún. 27- én ülésezett az Országos Interminiszteriális Restitúciós Bizottság (ORB). Nagy Benedek, a Vallásügyi Államtitkárság tanácsosa az ülések eseményeiről beszámolva elmondta, hogy a Bizottság elvi döntéseket hozott több egyházi ingatlan visszaszolgáltatását illetően. Az Országos Restitúciós Bizottság (ORB) 30 napon belül az elvi döntések alapján megszerkeszti a visszaszolgáltatásra vonatkozó határozatokat. A Bizottság a két ülés alkalmával összesen 70 egyházi ingatlan visszaszolgáltatásáról döntött. Az első, június 18-i ülés döntése alapján 34 egyházi ingatlanból 21-et a magyar egyházaknak, 2 ingatlant pedig a szász evangélikus egyháznak szolgáltatnak vissza. A második, június 27- i ülés döntése értelmében 36 ingatlanból 21-et szintén a magyar egyházaknak,1 ingatlant a szász evangélikus egyháznak, 5 ingatlant pedig a nagylaki szlovák evangélikus egyháznak fognak visszaszolgáltatni. Összességében tehát 50 egyházi ingatlan kerül vissza a kisebbségi keresztény egyházak tulajdonába, ezen kívül a romániai zsidó közösség számára 3 ingatlan visszaszolgáltatásáról döntöttek. /Ülésezett a romániai Országos Restitúciós Bizottság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./"

Tatarozásra szorul Nyárádszentlászló műemlék temploma, az unitárius templom. A helybeli száztíz lelket számláló unitárius gyülekezetnek nem kis gondot jelent fenntartani a templomot. Nagy László unitárius esperes közölte, a Vallásügyi Államtitkárság 150 millió lejt utalt ki az épület tatarozására. /(kilyén): Tatarozásra vár a műemlék templom. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 30/

Nagy Benedek, a Vallásügyi Államtitkárság tanácsosa szerint a jelenlegi körülmények között az új felekezeti törvény a legtöbb, amit ezen a területen ki lehetett hozni, és megfelel a történelmi magyar egyházaknak. Közben a washingtoni Vallási és Politikai Intézet az EU-hoz fordult a törvény miatt, több civil szervezet pedig alkotmányellenesnek tartja. Nagy Benedek kifejtette, azok közé tartozik, akik keresztény Európát akarnak, mert az európai civilizáció elválaszthatatlan a kereszténységtől. Ez az ország az ortodoxia, a katolicizmus és az iszlám határán áll. Nagyon nehéz volt kivívni, hogy lemondjanak a „nemzeti egyház” megfogalmazásról. Óriási áttörés, hogy az állam finanszírozni fogja az egyházi oktatást a készülő új közoktatási törvény által szabályozott feltételek között. A román állam, ortodox nyomásra, sohasem akarta elismerni azt, hogy olyan egyházak kapjanak szabadságot, amelyeket nem innen irányítanak. Az új törvény kimondja, hogy az egyházak saját szabályzatuk szerint működhetnek, ezzel szentesíti a pápa fennhatóságát. /Gujdár Gabriella: A kultusztörvényről nyilatkozik Nagy Benedek, a Vallásügyi Államtitkárság tanácsosa. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./

A marosvásárhelyi Pro Europa Liga (PEL) vallási felmérése a vallási intoleranciát mutatta ki. A PEL arra volt kíváncsi, miként zajlik az iskolai vallásoktatás, milyen tankönyvekből tanítanak, melyek az előnyt élvező felekezetek, illetve melyeket zárnak ki. A megkérdezettek többsége az ortodox vallást uralkodó vallásként azonosította, jelentős részük megveti a Romániában élő, más vallási felekezethez tartozókat. Ez ugyanígy jellemző a tolerancia fellegváraként ismert Temesvárra, mint az ország más régióira, jelezte Smaranda Enache, a PEL vezetője. Az ortodox vallási tankönyv kizárólag az ortodoxiáról beszél mint történelmi egyházról, a görög katolikus egyházat pedig a nemzet ellenségeként, bomlasztó erőként tünteti fel. A Religie – Cultul ortodox (Hit – Az ortodox vallás) című könyv nemcsak a vallási szektákat, hanem a görög katolikus egyházat is prozelitizmussal – erőszakos hittérítéssel – vádolja. A könyv szerzői a bukaresti Patriarhul Justinian Ortodox Teológiai Főiskola tanárai. /Szucher Ervin: Oktatott intolerancia. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./ Az ortodoxia egyeduralmáról tanúskodik a vallásügyi államtitkárság honlapja is. A weboldal készítője a naptárban csak a görögkeleti egyház ünnepeit jelenítette meg, az ország térképén pedig csak az ortodox püspökségeket tüntette fel. A templomok fejezetnél az oldal látogatója kizárólag ortodox templomokról készült felvételekkel ismerkedhet meg. A római katolikus egyház kiadványai között egyetlen magyar nyelvű folyóiratot sem említenek. Az ortodox dominanciát kifogásolta a baptista egyház is, amelynek vezetői az ellen tiltakoztak, hogy lelkészeik nem vehetnek részt az iskolai ünnepélyeken. /Antal Erika: Egyoldalú honlap. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./

A Vallásügyi Államtitkárság kollégiuma március 21-én megtartotta idei második pályázat-elbíráló ülését. A magyar történelmi egyházak részéről ötvenöt pályázat nyert kedvező elbírálást, közel 650 ezer lej értékben, a támogatás templomjavításra, illetve építésre fordítható. Idén a magyar egyházak nyolcvanegy pályázata kapott támogatást, összesen 15,3 millió lej értékben, ami meghaladja a tavalyi támogatás teljes összegét – jelentette ki Nagy Benedek, a Vallásügyi Államtitkárság tanácsosa. /Közel 6,5 milliárd régi lej támogatás magyar egyházaknak. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 23./

Életének 54. esztendejében váratlanul elhunyt Tőkés Elek /Bánffyhunyad, 1955. szept. 28. – Kolozsvár, 2009. jún. 6./, a Báthory István Elméleti Líceum igazgatója. 1988-tól volt magyar szakos tanára a Farkas utcai középiskolának, 2000-től pedig igazgatója. Tanfelügyelőként, majd a Vallásügyi Államtitkárság igazgatójaként jelentős szerepet játszott a Kolozs megyei magyar oktatás fejlesztésében. /Elhunyt Tőkés Elek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./

Tőkés Elek 1955. szeptember 28-án született Bánffyhunyadon református lelkészi családban. Édesapját az 1950-es évek elején kényszermunkára a Duna-csatornához hurcolták, a család támasz nélkül maradt. Tízéves korában Kolozsvárra került a nagyszülőkhöz. 1988-tól a 3-as számú Matematika-Fizika Líceum (mai Báthory) magyartanára. A rendszerváltást követően kollégái felkérték a magyar szakos tanárok tanfelügyelői tisztségének a betöltésére (1990–1995). Lemondását követően az Erdélyi Református Püspökség tanügyi tanácsosa volt, s ugyancsak a református egyház megbízásából a Vallásügyi Államtitkárságon képviselte a magyarság ügyét. 2000 novemberétől a Báthory István Elméleti Líceum igazgatója. Karizmatikus és perspektívában gondolkodó, meghatározó személyiség volt. Az iskola tanári közössége fájdalmasan búcsúzik váratlanul elhunyt igazgatójától. /A Báthory István Elméleti Líceum tanári közössége: In memoriam Tőkés Elek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./

Beiktatták hivatalába Várad új református püspökét
Szombaton beiktatták tisztégébe Csűry Istvánt, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület novemberben megválasztott új püspökét. A beiktatási ünnepségre a nagyvárad-újvárosi templomban került sor, nagy köz- és médiaérdeklődés közepette. A patinás istenháza megtelt, a ceremónia közel négy órán át tartott, a tervezettnél jó félórával tovább. Főtiszteletű Csűry István a trianoni határrajzolások után létrejött egyházkerület negyedik szabadon, az államhatalom beleszólása nélkül megválasztott püspöke, közvetlen elődje, a kommunista rezsim megbuktatásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Tőkés László közel húsz évig volt első őrállója a Partium reformátusságának.
Az új püspök beiktatása ünnepi közgyűlés keretében történt meg, kánoni alapokon és a hagyományokat követő szertartással. Csűry István előbb egyházközségében, annak mindmáig parókus lelkészeként találkozott a nagyvárad-őssi gyülekezet tagjaival az őssi templomban, itt fogadta Bíró Rozália váradi alpolgármester gratulációit és jókívánságait, akinek Kolozsvárra kellett utaznia az RMDSZ központi jubileumára.
Fél tizenegykor az Igazgatótanácsi Hivatalban gyülekeztek az egyházkerület tisztségviselői és lelkészei, innen indultak el a harang szavára az újvárosi templomba a meghívott jeles vendégekkel egyetemben. A fennálló ének intonálása után az ünnepi közgyűlés – amelyet Forró László közigazgatási előadótanácsos vezetett le –megnyitása következett, Kovács Zoltán egyházkerületi főgondnok köszöntötte sorra a megjelenteket, név szerint is az illusztris meghívottakat, egyházi és közéleti méltóságokat.
Igehirdetésében Tőkés László leköszönő püspök, európai parlamenti képviselő mózesi idézetekből kiindulva mutatott rá: mérföldkőhöz érkezett a kereszténység, a magyarság, a reformátusság, az egész civilizált Európa. Meg kell számláltatnunk, hogy lássuk-tudjuk, hányan és kik vagyunk, kikre és miképpen lehet számítani az előttünk álló, megvívandó harcokban, küzdelmekben. Mindvégig igei alapon maradva jelölte ki prédikációjában a követendő utat, a feladatokat, a magatartásmintákat.
Következett a püspökválasztó közgyűlési határozat felolvasása és az eskütétel. Atyai és testvéri szeretettel nemesített beiktató beszédet és imádságot Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke mondott, miután Csűry István letette a gyülekezet színe előtt a szolgai esküt és Sipos Miklós, az esperesek kollégiumának elnöke bevette azt. Az egyházkerület jelen lévő esperesei ezek után sorra megáldották választott elöljárójukat.
Az új püspök igei szolgálata következett, amely székfoglaló beszédként vonul be majd az egyháztörténetbe, lásd teljes terjedelmében a következő újságoldalon.
A köszöntések rendjén Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, a Generális Konvent elnöke kapott elsőként szót, majd Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke, Adorjáni Dezső, a Romániai Magyar Evangélikus-Lutheránus Zsinatpresbiteri Egyház püspöke, Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke, Koppelman Félix, a Nagyváradi Zsidó Hitközség elnöke (román nyelven), Ioan Codorean tanácsos, a Nagyváradi, Bihari és Szilágysági Ortodox Püspökség képviseletében (a saját egyházmegyéjük közgyűlésen rész vevő elöljáróit kimentve), Virgil Bercea, a Nagyváradi Görög Katolikus Püspökség püspöke, Kovács Gyula, a Nagyváradi Baptista Szövetség elnöke és
Ries Nieuwkoop, a Holland Református Egyházak Zsinatának küldötte próbált meg beilleszkedni a megbeszélt két perces hozzászólások rendjébe, több-kevesebb sikerrel.
Nagyváradi kántorok és zenetanárok ez alkalomra szervezett kórusának üdítő szolgálata következett. Claudin de Sermisy Míg csak az Úr megtartja életem, Ch. Uhran–Beharka Pál Szólsz hozzám, Istenem, Tarnóczy Pál 100. zsoltár című művei hangzottak el.
A közéleti személyiségek köszöntései következtek, de mindenekelőtt Orbán Viktor levelét olvasta fel a főgondnok. Barabás János kolozsvári vezető konzul a Magyar Köztársaságot és annak kormányát képviselte, de gratulációi és jókívánságai inkább személyes jellegűek voltak. Nagy Mihály, a román Vallásügyi Államtitkárság tanácsosa felettesének, Adrian Lemeni államtitkárnak a levelét olvasta fel románul, majd a maga nevében magyarul is biztosította az új püspököt együttműködési készségéről. Gavrilă Ghilea, Bihar megye prefektusa protokolláris szavakat, Radu Ţîrle, a Megyei Tanács elnöke – lévén maga is teológus – erkölcsi megújulást szorgalmazó és hitet erősítő buzdítással lepte meg a hallgatóságot, Gheorghe Carp nagyváradi alpolgármester pedig magyarul szólt és tetszést kiváltó rövidséggel. Hörcsik Richárd országgyűlési képviselő a FIDESZ – Magyar Polgári Szövetség nevében emlékeztetett és ígért további támogatást és gondoskodást, Cseke Attila egészségügyi miniszter az RMDSZ országos vezetőségének üdvözletét adta át, Kiss Sándor, az RMDSZ megyei elnöke a volt és az új püspökhöz intézett szellemesnek szánt, de kétértelműségükben intésként, elvárásként ható mondatokat, Zatykó Gyula, a Magyar Polgári Párt váradi elnöke és Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke a cselekvő együttműködés szellemében biztosította szervezetük támogatásáról Csűry Istvánt. Kovács Sándor, a Szatmár megyei Egri lelkipásztora az 1980-ban teológiai főiskolát végzett évfolyamtársak nevében üdvözölte és biztatta az egykori kollégát, aki immár püspökké emelkedett ki közülük. A meghatódottság és szeretet hangját-hangulatát csak tetézte a Partiumi Kórus szolgálata, amelyik Berkesi Sándor professzor vezényletével Kodály Zoltán Sík Sándor Te Deuma című művét adta elő az alkalomhoz illő fennköltséggel és szakmai tudással.
A püspökbeiktató ceremónia zárásaként az egyházkerület megajándékozta a sokéves eredményes szolgálatáért, bátor kiállásáért és intézményépítő törekvéseiért szombaton is nagyon sok méltatást kapott Tőkés Lászlót és méltónak remélt-hitt utódát, az egyelőre egyéves megbízatással felruházott Csűry Istvánt. Mindketten a nagybányai festőtelep egy-egy értékes alkotását kapták emlékbe.
A tartalmas, felemelő mozzanatokban bővelkedő együttlét a Himnusz eléneklésével ért végett, szinte megremegtek a szívből fakadó nemzeti imádság erőteljes hangjaira az ódon falak.
D. L. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Magyarságpolitikák a kommunizmus idején
Kettős könyvbemutató lesz csütörtökön (december 9.) 18 órától a Csíki Székely Múzeumban. Ismertetik a Pro Print Könyvkiadónál megjelent, Nagy Mihály Zoltán és Olti Ágoston által összeállított kötetet, melynek címe Érdekképviselet vagy pártpolitika? Iratok a Magyar Népi Szövetség történetéhez 1944-1953., valamint a szintén ennél a kiadónál megjelent Novák Csaba Zoltán: Aranykorszak? – A Ceauşescu-rendszer magyarságpolitikája 1965–1974 című könyvet. A szerzőkkel Forró Albert és Orbán Zsolt beszélget.
A két kötet a kommunizmus különböző korszakaiban folytatott stratégiákat ismerteti. Amint Nagy Mihály Zoltántól megtudtuk, 2006-ban előkerült a Magyar Népi Szövetség irattára, gyakorlatilag ez ösztönözte a szerzőket, hogy mélyebben átvizsgálják a politikai párt történetéről fennmaradt iratokat, és a legfontosabbakat nyilvánosságra hozzák. Továbbá nagyon sok iratot válogattak be magyarországi irattárakból (Magyar Országos Levéltár, Politika Történeti Intézet Levéltára stb.), amelyek inkább a Magyar Kommunista Párttal ápolt kapcsolatokról szólnak. Romániai megyei levéltárakban talált iratokat is beválogattak, valamint a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság által hozzáférhetővé tett néhány dokumentummal foglalkoztak.
Érdekes következtetésekre jutottak: „valójában 1945–1947 között a Magyar Népi Szövetség égisze alatt egyesek úgy gondolták, hogy megvalósulhat a romániai magyarság jogegyenlősége. Szövetséget is kötöttek a Román Kommunista Párttal, melyben egyenrangú félként tüntették fel őket. Sokan ekkor még abban bíztak, hogy sikerül megmenteni a magyar intézményrendszert, legyen szó kulturális vagy gazdasági rendszerről, de 1947-től a román belpolitikai és a nemzetközi helyzet megváltozása következtében megbomlott a szövetség. Ezután a magyar politikai szervezet keretében mind olyan személyek kerültek előtérbe, akik az előbb említett vagyonok államosításán dolgoztak, és már nem a magyar érdekképviselet volt a lényeg.”
Mélyen tanulmányozták persze, a Román Kommunista Párt és nagyban az állam nemzetiségpolitikáját. Olyan személyekről is szó esik, akik a baloldali ideológia mentén próbálják védeni a magyar érdekeket.
„Valójában az derül ki ezekből az iratokból, hogy bármilyen korszakról is legyen szó, akár baloldali, akár jobboldali pártok irányítottak, a nemzetiségi sérelmek szinte azonosak. Persze, a pártok is az államtól független nemzeti intézményrendszer kiépítésén szorgoskodnak. Nekem ez a legfontosabb tanulság” – összegzett Nagy Mihály Zoltán.
Az Aranykorszakról szóló kötet esetében az előszóból idézünk:
„A határon túli magyarság kutatásában három fő nézőpont létezik. Az egyik a szenvedéstörténeti megközelítés, amely a határon túli magyar közösségek mártír jellegére és sérelmeire fekteti a hangsúlyt. Az ún. konfliktuskezelő nézőpont szerint a térség népei túl keveset tudnak egymásról, és a felülről gerjesztett konfliktusok nehezítik meg az etnikumok együttélését. A harmadik típusú szemlélet a különböző (kisebbségi) közösségek változó hatások nyomán történő minduntalan fel- és megújuló építkezéseként tekint a határon túli magyar közösségek történetére.
Magyarságpolitikán az RKP nemzetiségpolitikájának azt a szegmensét értjük, amely közvetlen vagy közvetett módon kihatással volt a romániai magyarság életére. A magyarságpolitika szerves része volt a párt nemzetiségpolitikájának, ugyanakkor több partikuláris elemet is tartalmazott. Megnyilvánulásainak intenzitását az adott kül- és belpolitikai helyzet befolyásolta, emelte az RKP politikájának fontos tényezőjévé vagy éppenséggel mellőzött kérdésévé.
Elemzésünkben nem szándékoztunk megírni a romániai magyarság 1965–1974 közötti politika- és intézménytörténetét vagy épp sérelemkatalógusát. Ez, a tematikus, mikrotörténeti kutatások jelenlegi mozaikszerű állapotából kiindulva egyelőre nem is lehetséges. Elsődleges szempontunk az volt, hogy a rendelkezésünkre álló források alapján felvázoljuk az RKP magyarságpolitikájának alakulását, változásait, ok-okozati összefüggéseit, kihatásait a romániai magyarság társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális életére. Pontosabban, az érdekelt, hogy milyen külső és belső tényezők alakították a pártnak a kisebbségekhez való viszonyulását, milyen reakciókat, viszonyulásokat váltott ki ez az érintett közösségekben, és ezen változó ideológiai, politikai hatások közepette, a mindenkori kisebbségi elit hogyan, milyen stratégiákkal próbált meg-, illetve újjászerveződni, megfelelni az újabb és újabb feladatoknak.”
A szerzőkről:
Nagy Mihály Zoltán 1999-ben szerzett oklevelet a Pécsi Tudományegyetemen. Ugyanott az „Európa és a magyarság a 18–20. században” Újkori és Modernkori Történeti Program doktorandusa. 2000-től az Erdélyi Múzeum-Egyesület Kutatóintézetének tudományos munkatársa, 2008-tól a romániai Vallásügyi Államtitkárság magyar szakreferense, 2010-től a Román Nemzeti Levéltár főigazgató-helyettese. Kutatási területe a romániai magyar nemzeti közösség második világháború utáni társadalmi, politikai integrációja, valamint a magyar történelmi egyházak és a román állam viszonya. Vincze Gáborral közös kötete: Autonomisták és centralisták. Észak-Erdély a két román bevonulás között (1944. szeptember – 1945. március). EME – Pro-Print, Kolozsvár-Csíkszereda, 2003.
Olti Ágoston 2003-ban végzett a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem történelem szakán. 2004-től a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Új- és Jelenkori Egyetemes Történelem doktori programjának doktorandusa. 2007-től EU és nemzetközi kapcsolatok tanácsadó. Kutatási területe a második világháború utáni romániai politikai rendszer kialakulása, társadalom- és politikatörténete, valamint a baloldali mozgalmak, életpályák a kisebbségek körében.
Novák Csaba Zoltán 1975-ben születetett Nyárádszeredában. 2002-ben történelem szakos oklevelet szerzett, majd 2002-2003 között mesteri képzésen vett részt a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen. 2004-től doktori tanulmányokat folytat a Román Akadémia Nicolae Iorga Történettudományi Intézetében Bukarestben. Jelenleg a Román Akadémia Gheorghe Şincai Társadalomtudományi Kutatóintézet munkatársa Marosvásárhelyen, 2007-től pedig tanár a BBTE jelenkortörténet és nemzetközi kapcsolatok tanszékén. Kutatási területe: nemzetiségpolitika Romániában a 20. sz. második felében, román-magyar kapcsolatok, Kelet-Európa története, baloldaliság, rendszerváltás 1989.
Szőcs Lóránt, Székelyhon.ro

23 millió lej kisebbségi szervezetek támogatására
A Kormányfőtitkárság (SGG) költségvetését a kormány 23 millió lejjel egészítette ki a tartalékalapból. Ebből azokat a nemzeti kisebbségi szervezeteket támogatják, amelyek nem részesülnek költségvetési támogatásban.
A kedvezményezettek listáján a következő szervezetek szerepelnek: RMDSZ (ez kapta a legnagyobb összeget, vagyis 5,7 millió lejt), a Bánsági Bolgár Szövetség (1,1 millió lej), a Török Demokrata Szövetség (1,9 millió lej), a Türk-muzulmán Tatárok Demokrata Szövetsége (2,4 millió lej), Hellén Szövetség (1 millió lej), Ukránok Szövetsége (5,3 millió lej).
A kormány ugyanakkor arról is döntött, hogy a Kormányfőtitkárság költségvetését kiegészítik 3,5 millió lejjel, amelyet a Vallásügyi Államtitkárságnak szánnak.
Mediafax, Nyugati Jelen (Arad)

Újabb egyházi személy szekusmúltjára derített fényt Tőkés László
Molnár János Szigorúan ellenőrzött evangélium című könyvsorozatának I. kötetében a LUGOJANU fedőnevű Szekuritáté-ügynökről ez olvasható: „A korabeli lugosi lelkész, Higyed István. Az 1987.01.10-i „intézkedési terv” szerint feladata TL lelkészi környezetének feltérképezése, a róla alkotott vélemények megtudakolása. Temes megye hálózatához tartozik, az 1989. szeptember 1-i intézkedési tervben az a feladata, hogy az RVSZ-nek (Reformátusok Világszövetsége) Hollandiába és Magyarországra leveleket írjon Tőkés László befeketítésére…” (390. oldal). LUGOJANU – a jelek szerint – igen jól végezhette a munkáját, ugyanis a Belügyminisztérium 1989. novemberi belső feljegyzése szerint: „a Vallásügyi Államtitkárság befolyására a Váradi Püspökség kinevezte a 60 éves volt főjegyezőt, a lugosi Higyed Istvánt, akinek eltökélt szándéka, hogy szilárdan fellépjen Tőkés László eltávolítása érdekében, és november 29-én átveszi a parókiát” (128. oldal). A temesvári lelkészi állás átvétele végül is nem Higyeden múlott, hanem a Gyülekezet hősies kiállásán hiúsult meg…
A Molnár-könyvben közöltekhez képest újdonságot jelent A Szekuritáté Irattárait Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) nemrégen kézhez vett, mellékelt tájékoztatása, mely hivatalos formában is beazonosítja LUGOJANU ügynököt. A szintén mellékelt besúgói kötelezvény (Angajament) szerint Higyed István – akkori – székelyhídi esperes már 1962-ben „megértette, hogy merre vezet előre az élet a szocializmus felé” („am înţeles mersul vieţii înainte spre socialism”), és SANDU fedőnéven beállott a Szekuritáté zsoldosai sorába.
LUGOJANU alias Higyed István esete beszédes módon példázza, hogy feltételezhetően még számos olyan volt besúgó lapul a lelkészi-papi karban – és nem csupán a nyugdíjasok között –, akiknek azonosítását késleltetik az illetékes hatóságok. Márpedig az egyházi tisztulásnak, a társadalom erkölcsi megújulásának, a magyarság felemelkedésének elengedhetetlen feltétele a titkosszolgálati múlttal való nyílt szembenézés. A helyi és az országos választások közeledtére kiváltképpen fontos a kommunista-posztkommunista korszak ilyetén módon való lezárása.
A Higyed Istvánra vonatkozó iratokat március folyamán Fazakas Csaba temesvári espereshez is eljuttattuk, azzal a kéréssel, hogy „legyen segítségünkre az egyházi besúgói, illetve a temesvári forradalmi múlt feltárásában”. Ugyanakkor az is fontos volna, hogy a SANDU-LUGOJANU-hoz hasonló volt kollaboránsok hazug módon ne szenteskedjenek tovább Egyházunk szószékein és gyülekezeteiben.
Nagyvárad, 2012. április 16. Erdély.ma

Tőkés: a Szekuritáté besúgója volt Higyed István egykori székelyhídi esperes
Sandu fedőnéven jelentett a Szekuritáténak Higyed István volt székelyhídi esperes, feladata Tőkés László lelkészi környezetének feltérképezése volt – tájékoztatott az európai parlamenti képviselő.
Higyed István (fotó: diaszporaalapitvany.ro)Tőkés László kedden kiadott közleményében Molnár János Szigorúan ellenőrzött evangélium című könyvsorozatának I. kötetét idézi, amely szerint a Lugojanu fedőnevű Szekuritáté-ügynök „a korabeli lugosi lelkész, Higyed István. Az 1987.01.10-i »intézkedési terv« szerint feladata TL lelkészi környezetének feltérképezése, a róla alkotott vélemények megtudakolása. Temes megye hálózatához tartozik, az 1989. szeptember 1-i intézkedési tervben az a feladata, hogy az RVSZ-nek (Reformátusok Világszövetsége) Hollandiába és Magyarországra leveleket írjon Tőkés László befeketítésére…” (390. oldal).
A Belügyminisztérium 1989. novemberi belső feljegyzése szerint: „a Vallásügyi Államtitkárság befolyására a Váradi Püspökség kinevezte a 60 éves volt főjegyezőt, a lugosi Higyed Istvánt, akinek eltökélt szándéka, hogy szilárdan fellépjen Tőkés László eltávolítása érdekében, és november 29-én átveszi a parókiát” (128. oldal). A temesvári lelkészi állás átvétele végül is nem Higyeden múlott, hanem a Gyülekezet hősies kiállásán hiúsult meg – írja Tőkés.
Az EP-képviselő közleménye szerint a Szekuritáté Irattárait Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) nemrégen kézhez vett tájékoztatása hivatalos formában is beazonosítja Lugojanu ügynököt.
A CNSAS tájékoztatója megtekinthető itt.
A besúgói kötelezvény (Angajament) szerint Higyed István – akkori – székelyhídi esperes már 1962-ben „megértette, hogy merre vezet előre az élet a szocializmus felé” („am înţeles mersul vieţii înainte spre socialism”), és Sandu fedőnéven beállott a Szekuritáté zsoldosai sorába.
„Lugojanu alias Higyed István esete beszédes módon példázza, hogy feltételezhetően még számos olyan volt besúgó lapul a lelkészi-papi karban – és nem csupán a nyugdíjasok között –, akiknek azonosítását késleltetik az illetékes hatóságok. Márpedig az egyházi tisztulásnak, a társadalom erkölcsi megújulásának, a magyarság felemelkedésének elengedhetetlen feltétele a titkosszolgálati múlttal való nyílt szembenézés. A helyi és az országos választások közeledtére kiváltképpen fontos a kommunista-posztkommunista korszak ilyetén módon való lezárása” – írja Tőkés László.
Hozzáteszi: a Higyed Istvánra vonatkozó iratokat március folyamán Fazakas Csaba temesvári espereshez is eljuttatta, azzal a kéréssel, hogy „legyen segítségünkre az egyházi besúgói, illetve a temesvári forradalmi múlt feltárásában”.
„Az is fontos volna, hogy a Sandu-Lugojanuhoz hasonló volt kollaboránsok hazug módon ne szenteskedjenek tovább Egyházunk szószékein és gyülekezeteiben” – zárja közleményét Tőkés László.
Higyed István besúgói kötelezvénye Angajament
Subsemnatul Higyed Ştefan, născut în oraşul Timişoara la 22. VII. 1929, fiul lui Ştefan şi Iuliana, de naţionalitate romînă, de cetăţenia maghiară, avînd funcţia de preot-protopop pe raionul Marghita, domiciliat în comuna Săcueni, Str. Malinovschi, Nr. 37.
Recunosc că după terminarea studiilor teologice şi pînă prin anii 1958, prin predice ţinute în biserică, ore biblice şi alte activităţi pe linia cultului reformat, am avut eşiri cu caracter duşmănos îndreptate împotriva ideologiei socialiste.
Deasemeni am avut cunoştinţe şi de alte activităţi cu caracter duşmănos, de natura celor declarate de mine în procesul-verbal de interogatoriu, luat cu ocazia anchetării mele, de către organele de stat.
Îmi iau angajamentul, ca pentru abaterile mele să colaborez şi să demasc activitatea duşmănoasă atît a preoţilor, cît şi a dementelor reacţionare, care se vor manifesta în mod duşmănos faţă de mine.
Higyed Ştefan
Informaţiile pe care le voi furniza, le voi semna cu numele conspirativ de: Sandu, în locul numelui meu advărat de Higyed Ştefan. – În cazul de divulgarea acestui secret, pot să fiu pedepsit de legile în vigoare.
Prezentul angajament îl iau, în scopul de a mă reabilita şi a dovedi organelor de stat, că nu sînt duşman şi că am înţeles mersul vieţii înainte spre socialism. Oradea, la 10. VIII. 1962.
Higyed Ştefan. Krónika (Kolozsvár)

Kelemen Hunor: a román kormány az etnikai arányok megváltoztatására törekszik
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a román kormánynak az etnikai arányok megváltoztatására irányuló törekvéseként értelmezte azt a tényt, hogy a bukaresti kormány székelyföldi szállodával ajándékozta meg karácsony előtt a román ortodox egyházat.
Kelemen Hunor a Hargita Népe napilap hétfői számában közölt interjúban felháborodásának adott hangot a szálloda odaadományozása miatt. Úgy vélte, az adomány „arcátlan diszkrimináció", hiszen a történelmi magyar egyházak nem szoktak hasonló ajándékokat kapni.
Arra is utalt azonban, hogy a szálloda – amelyet a magyar többségű Hargita és Kovászna megye ortodox püspöksége kapott adományba – a kétharmad részben magyarok által lakott Kovászna városában áll. Egyértelműen úgy értelmezi, hogy az etnikai arányok megváltoztatására irányulnak az ilyen törekvések – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
A román kormány december 18-án fogadott el sürgősségi kormányrendeletet arról, hogy az állami protokollalaptól „a Vallásügyi Államtitkárság kezelésébe, Hargita és Kovászna Ortodox Püspökségének" juttatja az ásványvizes kezelőközponttal és sportpályákkal is rendelkező 89 szobás, kétcsillagos szállodaépületet. A kormányrendelet indoklásában a kormány „a román állam alapvető intézménye, a román nép nemzeti identitásának a megőrzésében lényegbevágó szerepet játszó" Román Ortodox Egyház támogatásának erkölcsi parancsára hivatkozik.
Kitér arra is, hogy a kabinet „halasztást nem tűrő rendkívüli helyzetet" rendez a sürgősségi kormányrendelettel. Ha ezt nem tenné meg, „a román állam egyes alapintézményei" lennének képtelenek ellátni feladataikat.
A Nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény – amelyet Románia kormánya 1995-ben ratifikált – kimondja, hogy az aláíró felek tartózkodnak olyan intézkedések meghozatalától, amelyek megváltoztatják az arányokat a nemzeti kisebbségekhez tartozók által lakott területeken. MTI
Erdély.ma

SZNT: folytatódik az elrománosítás
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) szerint a román ortodox egyháznak adományozott székelyföldi szálloda esete ismételten bizonyítja, hogy „Románia semmibe veszi vállalt nemzetközi kötelezettségeit, és tovább folytatja Székelyföld elrománosításának a politikáját”.
Az SZNT keddi közleménye szerint a román kormány megannyi romániai jogszabályt és nemzetközi szintű vállalását sértett meg azzal, hogy karácsony előtt sürgősségi kormányrendelettel Hargita és Kovászna Ortodox püspökségének juttatott egy 89 szobás kovásznai szállodát.
Az SZNT ezt annak a fényében sérelmezi, hogy Románia még huszonöt évvel a diktatúra bukása után is adós a magyar egyházaktól elkobzott egyházi javak jelentős részének a visszaszolgáltatásával, noha a restitúció feltétele volt az Európa Tanácsba való felvételének. A nemzeti tanács felhívja a figyelmet arra, hogy a román kormány szintén karácsony előtt fogadta el azt a sürgősségi kormányrendeletet, amellyel kitolta a restitúció határidejét, „tovább korlátozva az egyházakat a szociális, oktatási és kulturális tevékenységük kifejtésében”.
Az SZNT a szállodaadományozó rendelet módosítására szólítja fel a román kormányt. Kéri, hogy ne az egyháznak, hanem Kovászna város önkormányzatának adja át az ingatlant. Azt javasolja továbbá a magyar történelmi egyházaknak és híveiknek, hogy indítsanak pert Románia kormánya ellen.
„Felkérjük az Európa Tanács, az Európai Unió, az EBESZ és az ENSZ illetékeseit, hogy kövessék figyelemmel a romániai folyamatokat, és hassanak oda, hogy Románia tartsa be vállalt kötelezettségeit, és hagyjon fel a székelyek elnyomásával, Székelyföld elrománosításával” – áll az Izsák Balázs SZNT-elnök által jegyzett felhívásban.
Az SZNT idézi a szállodaadományozó kormányrendeletet, amelynek indoklásában a román ortodox egyházat „a román állam alapvető intézményének” nevezi a kabinet, leszögezve, hogy az ortodox egyház „létfontosságú szerepet tölt be a román nép nemzeti azonosságának a megőrzésében". Megállapítja, a kormány államegyháznak tekinti az ortodox egyházat annak ellenére, hogy a vallásszabadságra vonatkozó törvényt kimondja: „Romániában nem létezik államvallás; az állam semleges mindenféle vallási meggyőződéssel vagy ateista ideológiával szemben”. A törvény értelmében az egyházak egyenlők a törvény és a közhatóságok előtt.
A román kormány december 18-i ülésén fogadott el sürgősségi kormányrendeletet arról, hogy az állami protokollalaptól „a Vallásügyi Államtitkárság kezelésébe, Hargita és Kovászna Ortodox Püspökségének” juttatja az ásványvizes kezelőközponttal és sportpályákkal is ellátott 89 szobás, kétcsillagos szállodaépületet.
MTI
Székelyhon.ro

SZNT: folytatódik az elrománosítás
A román ortodox egyháznak adományozott székelyföldi szálloda esete ismételten bizonyítja, hogy „Románia semmibe veszi vállalt nemzetközi kötelezettségeit, és tovább folytatja Székelyföld elrománosításának a politikáját” – állítja a Székely Nemzeti Tanács (SZNT).
A szervezet közleménye szerint a kormány megannyi romániai jogszabályt és nemzetközi szintű vállalását sértett meg azzal, hogy karácsony előtt sürgősségi kormányrendelettel Hargita és Kovászna Ortodox püspökségének juttatott egy 89 szobás kovásznai szállodát.
Az SZNT ezt annak a fényében sérelmezi, hogy Románia még huszonöt évvel a diktatúra bukása után is adós a magyar egyházaktól elkobzott egyházi javak jelentős részének a visszaszolgáltatásával, noha a restitúció feltétele volt az Európa Tanácsba való felvételének. A nemzeti tanács felhívja a figyelmet arra, hogy a kormány szintén karácsony előtt fogadta el azt a sürgősségi kormányrendeletet, amellyel kitolta a restitúció határidejét, „tovább korlátozva az egyházakat a szociális, oktatási és kulturális tevékenységük kifejtésében”.
Az SZNT a szállodaadományozó rendelet módosítására szólítja fel a kormányt. Kéri továbbá, hogy ne az egyháznak, hanem Kovászna város önkormányzatának adja át az ingatlant. Azt javasolja ugyanakkor a magyar történelmi egyházaknak és híveiknek, hogy indítsanak pert Románia kormánya ellen.
„Felkérjük az Európa Tanács, az Európai Unió, az EBESZ és az ENSZ illetékeseit, hogy kövessék figyelemmel a romániai folyamatokat és hassanak oda, hogy Románia tartsa be vállalt kötelezettségeit és hagyjon fel a székelyek elnyomásával, Székelyföld elrománosításával” – áll az Izsák Balázs SZNT-elnök által jegyzett felhívásban.
Az SZNT idézi a szállodaadományozó kormányrendeletet, amelynek indoklásában a Román Ortodox Egyházat „a román állam alapvető intézményének” nevezi a kabinet, leszögezve, hogy az ortodox egyház „létfontosságú szerepet tölt be a román nép nemzeti azonosságának a megőrzésében”. Megállapítja, a kormány államegyháznak tekinti az ortodox egyházat annak ellenére, hogy a vallásszabadságra vonatkozó törvényt kimondja: „Romániában nem létezik államvallás; az állam semleges mindenféle vallási meggyőződéssel vagy ateista ideológiával szemben.” A törvény értelmében az egyházak egyenlők a törvény és a közhatóságok előtt.
Mint ismeretes, a kormány december 18-i ülésén fogadott el sürgősségi kormányrendeletet arról, hogy az állami protokollalaptól „a Vallásügyi Államtitkárság kezelésébe, Hargita és Kovászna Ortodox Püspökségének” juttatja az ásványvizes kezelőközponttal és sportpályákkal is ellátott 89 szobás, kétcsillagos szállodaépületet. A Ponta-kabinet döntését a sepsiszentgyörgyi magyar történelmi egyházak is diszkriminatívnak ítélték, míg Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a kormánynak az etnikai arányok megváltoztatására irányuló törekvéseként értelmezte a lépést.
Krónika (Kolozsvár),

Perelnek a Fenyő Szállóért
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kezdeményezésére huszonegy kovásznai és sepsiszentgyörgyi magánszemély pert indít a kormány ellen, mivel diszkriminatívnak és törvényellenesnek tartják, hogy a kabinet tavaly év végén a kovásznai Fenyő Szállodát az ortodox egyháznak ajándékozta.
A felperesek indoklása szerint az ortodox egyház ezáltal olyan ingatlan birtokába jutott, amely nem vallási célokat szolgál, miközben a magyar történelmi egyházak államosított ingatlanjaik többségét nem kapták vissza.
A kormány tavaly december 18-án hozott sürgősségi rendeletet arról, hogy az állami protokollalaptól „a Vallásügyi Államtitkárság kezelésébe, Hargita és Kovászna Ortodox Püspökségének” juttatja a kovásznai Tündérvölgyben álló, ásványvizes kezelőközponttal és sportpályákkal is rendelkező hatemeletes, 89 szobás, kétcsillagos szállodát. A rendelet indoklásában a kormány „a román állam alapvető intézménye, a román nép nemzeti identitásának megőrzésében lényegbevágó szerepet játszó Román Ortodox Egyház támogatásának szükségszerűségére” hivatkozott. Az SZNT tegnapi közleménye szerint a felperesek úgy értékelik, a sürgősségi kormányhatározat súlyosan sérti a vallásszabadságról és az egyházak működéséről szóló törvényt. A kereset egyebek mellett arra a törvénycikkelyre hivatkozik, miszerint „a felekezetek egyenlőek a törvény és a hatóságok előtt. Az állam nem részesít előnyben egyetlen vallásfelekezetet sem, és nem tűri meg valamely vallásfelekezet kiváltságos kezelését, illetve hátrányos megkülönböztetését.” Az SZNT emlékeztet arra, hogy Kovásznán az ortodox vallásúak aránya alig haladja meg a 21 százalékot. A felperesek az Országos Diszkriminációs Tanácsnál is panaszt tettek. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Pert kezdeményezett az SZNT az ortodox egyháznak ajándékozott kovásznai szálloda miatt
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kezdeményezésére huszonegy kovásznai és sepsiszentgyörgyi állampolgár pert indít a kormány ellen, mivel diszkriminatívnak és törvényellenesnek tartják, hogy a kabinet tavaly év végén a kovásznai Fenyő Szállodát az ortodox egyháznak ajándékozta – közölte csütörtökön az SZNT.
Az indoklás szerint az ortodox egyház ezáltal egy olyan ingatlan birtokába jutott, amely nem vallási célokat szolgál, miközben a magyar történelmi egyházak államosított ingatlanjaik többségét nem kapták vissza.
A kormány tavaly december 18-án hozott sürgősségi rendeletet arról, hogy az állami protokollalaptól "a Vallásügyi Államtitkárság kezelésébe, Hargita és Kovászna Ortodox Püspökségének" juttatja a kovásznai Tündérvölgyben álló, ásványvizes kezelőközponttal és sportpályákkal is rendelkező hatemeletes, 89 szobás, kétcsillagos szállodát.
A rendelet indoklásában a kormány "a román állam alapvető intézménye, a román nép nemzeti identitásának megőrzésében lényegbevágó szerepet játszó Román Ortodox Egyház támogatásának szükségszerűségére" hivatkozott.
A felperesek szerint a sürgősségi kormányhatározat súlyosan sérti a vallásszabadságról és az egyházak működéséről szóló törvényt. A kereset egyebek mellett arra a törvénycikkelyre hivatkozik, miszerint "a felekezetek egyenlőek a törvény és a hatóságok előtt. Az állam nem részesít előnyben egyetlen vallásfelekezetet sem, és nem tűri meg valamely vallásfelekezet kiváltságos kezelését, illetve hátrányos megkülönböztetését."
Az SZNT emlékeztet arra, hogy Kovászna városában az ortodox vallásúak aránya alig haladja meg 21 százalékot.
A felperesek ugyanakkor panaszt tettek az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál – olvasható az SZNT közleményében. Népújság (Marosvásárhely)

Szoborkincs Vágásból
„Ritka az ilyen korú műalkotás a Gyulafehérvári Főegyházmegyében. Udvarhelyszéken nincs is ilyen – lelkesedett a műtárgy azonosítója, Hegedűs Enikő művészettörténész. A faszobor keletkezése az 1600-as évek elejére tehető. A vágási templomban a helybéliek is megtekinthették az ötszáz éves Mária-szobrot. Művelődéstörténeti elemzése folyamatban van.
Sokan látták korábban is a szobrot a templom padlásán. A helyi szájhagyomány úgy tartja, az egykor ott élt trinitárius atyák áldozatvállalásának hozadéka, hogy a térséget elkerüli a baj és „áldás terem”. Napjainkban is: elkezdődhetett a plébániatemplom nagyjavítása.
Templomkrónika
„1333-ban Dobov néven jegyzik a pápai tizedjegyzékben és 1334-ben is. (…) Vágás és Dobó között egy középkori templom állott, amely a két falunak közös temploma volt. (…) Létét megerősíti az is, hogy 1488-ból ismeretes plébánosa, Máté, aki mint a Keresztelő Szent János-templom papja a pápától kéri, hogy a papi rendeket felvehesse. (…) Erről a templomról dönt 1630-ban a Brandenburgi Katalin által kiküldött bizottság a katolikusok javára. A középkori templom tanúja a szépen faragott, egy kőtömbből álló szentségfülke, melyet az új templom szentélyének keleti falában helyeztek el” – írja Léstyán Ferenc. A megrongálódott templomot a 18. század elején javíttatták ki. A jelenlegi alapkövét 1843-ban tették le, és 1854-ben szentelték fel Szent Ilona tiszteletére.
2014
Szükségessé vált a templom javítása: a tetőzet- és ablakcsere mellett vakolást, valamint az omladozó sekrestye újjáépítését tervezik. Dréneznek, elvezetik a vizet, és járdákat képeznek ki a templom körül – reméli Jakab Lajos plébános. Pályázatukat kedvezően bírálta el a Kulturális Minisztérium Vallásügyi Államtitkársága. Az egyházközség hozzájárulásából és a pályázati pénz első részletéből a tetőzetet cserélték ki.
Nem volt elrejtve
Sokan látták korábban is a Mária-szobrot. A tetőzet munkálatai során a homályos térből hozták le. A Gyulafehérvári Érsekség művészettörténésze, Hegedűs Enikő elmondta: a hársfából készült alkotás Máriát ábrázolja térdeplő formában, magassága 1,20 méter. Az orr-rész sérült, a kezek hiányoznak. Szárnyas oltárnak lehetett a része, a középszekrényben helyezkedhetett el. Béta, Dobó, Vágás régi katolikus jelenlétére utal.
A szakszerű beavatkozást, a tisztítást és fertőtlenítést Mihály Ferenc restaurátor végzi. Utána derül ki, milyen festékréteg van rajta, aranyozás nyoma is látszik. A szoborral kapcsolatos kutatás eredményeit a közeljövőben közli Hegedűs Enikő.
Gyulafehérváron láthatjuk
A vágási egyháztanács, a plébániahivatal, valamint a Gyulafehérvári Érsekség megállapodása szerint a tulajdonjog a vágási egyházközségé marad, ám ritkasága és kiállíthatósága miatt a főegyházmegyei egyháztörténeti kiállításon láthatják majd az érdeklődők a szobrot. Hegedűs Enikő lelki üzenetnek érzi, mintha „visszaköszönne”: a vágási fél évezredes Mária-szobor akkor kerül látóterünkbe, amikor a csíksomlyói Szűzanya kegyszobrának ötszázadik évfordulójára készülünk.
Molnár Melinda, Székelyhon.ro

Informátorokról és célszemélyekről
Molnár János egyháztörténész négy kötetben foglalta össze azokat az eseményeket, az ezeket mozgató államhatalmi szerveket, valamint a szolgálatukba szegődött református lelkészeket és eme dicstelen szolgálat visszautasítóit, amely történések egy tragikus korszak keresztmetszetét adják.
A négy kötet kiegészíti és az áttekinthetőség kedvéért bizonyos rendszerbe foglalja a tárgyalt témát, vagyis a romániai református egyház és az egykori politikai rendőrség kapcsolatát. Ez persze elég nehéz feladatnak bizonyult a szerző számára, és csak részben sikerült a mozaiktörténetekből összeálló átvilágítást „megjegyezhetővé” tennie. El is ismeri a negyedik kötet bevezető szavaiban: „Az eredeti célt, feltárni a teljesség igényével a romániai református egyház kényszerű kapcsolatát a román politikai rendőrséggel, nem sikerült megvalósítani. (...) A korlátozott lehetőségek számbavételét követően szerettem volna legalább az elit, a hivatalos vezetők és az ún. hangadók viszonylatában tisztázni ezt a kapcsolatot, ám ez is csak részben valósulhatott meg.” Tehát elolvashatjuk a négy kötetet, bár saját tapasztalatom alapján állítom, hogy úgyszólván lehetetlen a dátumok, a helyszínek és a személyek több ágon összekapcsolódó viszonyrendszerét és olykor változó kapcsolatát a Vallásügyi Államtitkárság és a Szekuritáté vonatkozásában észben tartani. Talán nem is ez a fontos. Semmi esetre sem egy könyvismertetésben. Bevallom, szívesebben olvastam volna a könyvről másvalaki – így vagy úgy érintett – értékelését, mintsem hogy én tegyem meg, aki ráadásul nem is vagyok református. A könyv sepsiszentgyörgyi bemutatásakor arra a kérdésre, hogy mit szóltak az érintettek a könyvekben foglaltakhoz, az volt a – emlékezetem szerint H. Szabó Gyulától, a Kriterion Könyvkiadó igazgatójától érkezett – válasz, hogy az érintettek meg sem jelentek a bemutatókon. Azt már megtapasztaltam jómagam is, hogy akire indokoltan vetül a besúgás gyanúja, az kussol, de semmiképpen nem áll elő, hogy bocsánatot kérjen azoktól, aki(k)nek gyávasága, megalkuvása miatt ártott.
A kitűnően dokumentált, hatalmas anyag a vizsgáló „szikéjével” pontos és fontos helyén vág a heggel takart sebbe. Az informátor püspökök, esperesek, falusi lelkészek és teológusok, valamint adminisztratív és egyház körüli személyek dicstelen múltja tagadhatatlanul, pőrén áll előttünk. És egyre haragosabb felháborodásra, fejcsóválásra késztet(het)i a mindeddig Isten szolgálattevőinek tisztességében, rendíthetetlenségében hívő naivokat. Hinnénk, hogy nem volt lehetséges ellenállni a szekusok hol hízelgő, hol előrejutást, külföldi utat, sőt júdáspénzt is ígérő és adó szirénhangjának. De íme – vegyesen az előbbi kategóriával – sorra jönnek azok, akiket célszemélyként jelöl meg a Szekuritáté, akik számára nyomozati dossziét nyitnak. Az 57 esettanulmányból emeljük ki – pusztán olvasóink érdeklődésének felkeltése érdekében – néhány pozitív, illetve néhány negatív személy nevét, valamint az álcázásra használt fedőnevet (fn). Olyan is van, aki idejében megbánta a kötelezvény aláírását – amellyel informátornak „szegődött” –, vagy éppen ellenállt, majd zsarolás nyomán vállalta, hogy együttműködik a kommunista titkosszolgálattal. Számomra ez utóbbi esetre példa az általam a tiszta jellem példaképeként ismert László Dezső kolozsvári lelkészé, akit Gábor, Szabó Béla és Kovács Gyula fedőnéven említenek a Szekuritáté dossziéi.
A lelki gondozást, hitéletet biztosító egyházak nyílt megszüntetése még a kommunizmusban sem volt lehetséges, ám felsőbb utasításra már a teológián a leendő lelkészeket, valamint a legfontosabb egyházi vezetőket be kellett szervezni. Lehetőleg mindenkit, akinek köze van (lesz) a hívőkhöz. Különösen fontosnak számított a Szekuritáté számára a külföldi egyházakkal tartott folyamatos kapcsolat és ezek képviselőinek Romániában tett látogatása vagy a romániai egyházi emberek külföldi tanulmányai, utazása különböző tanácskozásokra, konferenciákra. Az informátorok „kémfeladatot” kaptak: egyrészt a nyugati emigráció ún. soviniszta-irredenta eszméket propagáló egyházi és világi személyeinek megismerését, befolyásolását, másrészt a romániai nemzetiségi kérdés „példásan pozitív” állapotát kellett felszólalásaikkal bizonygatniuk. Terjedelmi okokból csak néhány fontos és befolyásos név az informátorok kategóriájából: Péntek Árpád (fedőnév: Kovács György, Nagy Géza, Kiss István), Bányai Ferenc (Strugaru, Farkas, Petrescu), Bárdi Imre (András fn), Csutak Csaba Vilmos (Balogh Márton, Péter András), Kováts Gyula (Imre Ioan); a felsoroltak pénzjutalomban is részesültek. Továbbá Gálfy Zoltán (Bibliotecarul), Molnár Zoltán (Cântăreţul), Zágoni Albu Zoltán (Albert, István, Ştefan, Zamfir), Nagy Gyula püspök (Körösi, Csoma), Pásztori Tibor (Zsolt), Papp László püspök (Păun, Nagy Iosif) kiemelt nevek a jelentősebbek közül. Természetesen akadtak, akiket sem zsarolással, sem más módon nem lehetett megfélemlíteni, illetve ígéretekkel, pénzzel, külföldi úttal, szakmai előnyökkel sem lehetett rábírni a szekuval való együttműködésre. Néhány nevet emeljünk ki a szintén nem kevés „ellenszegülőből” (ők is fedőnevet kaptak): Tőkés László püspök (Absolventul, Vasile), Csiha Kálmán püspök (Betanistul, Predicatorul, Carol). (Érdekes és máshol elő nem forduló módon a szerző az olvasóra bízza Cs. K. „besorolását”.) Csernák Béla (Boné, Varga), Dohi Árpád (Bihorul), Dobri János (Dunca Ioan), Kató Béla (Kádár), Pap Géza (Pascu, Paul), Juhász István (Popescu, Dénes János, Iulian), Tőkés István (Vicarul, Profesorul), Sipos Gábor (Gaby, Arhivarul), Adorjáni Kálmán (Protestatarul). A fenti néhány példa is igazolja azt a tényt, hogy volt lehetőség a választásra. Azok választását, akik bármilyen okból a Szekuritátéval való együttműködést választották, Molnár János a kommunista rendszer kikényszerítő emberi drámájának, a lelkiismeret tudatos elaltatásának tekinti. Tudta a tartótiszt, tudta a kötelezvényt aláíró pap is, hogy nem adta, nem adhatta fel istenhitét, vallásos meggyőződését, sőt ezekből az egyéni drámákból kiviláglik az Örök Megbocsátóhoz való kétségbeesett kapaszkodás a megingásért, a gyengeségért. A történet szereplőinek többsége már nem él. Aki fiatalabb volt és számot adhat múltjáról, hallgat. Aki vállalta a meghurcolást, többük a börtönt is, elmondják életük megpróbáltató éveit. Ők többnyire – krisztusi szellemben – megbocsátanak az őket eláruló paptársaiknak, talán a szekusoknak is. De megmarad lelkük mélyén a csalódás keserűsége, amit nem enyhít a múló idő sem.
Puskás Attila
Molnár János: Szigorúan ellenőrzött evangélium, I–IV. kötet, Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2014 Molnár János: Szigorúan ellenőrzött evangélium, I–II. kötet, Partium Könyvkiadó, Nagyvárad, 2009.
Krónika (Kolozsvár)

Evangélikus hálaünnep és Gulág-megemlékezés
„Ami a hit szilárd alapjára épül, az megmarad”
Nagy nap volt 2016. október 8-a, szombat a temesvári evangélikus-lutheránus gyülekezet életében: a kolozsvári, a brassói és a nagylaki egyházmegyék küldötteivel együtt ünnepelhették a 177 éves temesvári evangélikus templom – Temesvár első protestáns temploma – homlokzata felújításának befejezését. A hálaadó istentiszteleten ft. Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke hirdetett igét, a történelmi egyházak, a hazai és határon túli közélet és politikai élet jeles képviselői részvételével. Az ünnepi együttlét méltó alkalom volt a romániai evangélikus egyházat is sújtó kommunista üldöztetésekre, deportálásokra való visszaemlékezésre.
A bensőséges hangulatú hálaadó ünnepség a felújított homlokzatú templom előtti téren kezdődött, evangélikus egyházi vezetők és a történelmi egyházak képviselői, közéleti személyiségek jelenlétében. A felújított templom megáldása és a hálaadó imádság után a résztvevők a Temesvári Filharmónia vonósnégyese zenéjére bevonultak Isten házába. A határon túlról és Erdély minden sarkából érkezett vendégeket Kovács Zsombor, a temesvári evangélikus gyülekezet lelkipásztora köszöntötte.
Az igehirdetés során ft. Adorjáni Dezső Zoltán püspök arról beszélt, hogy a hányatott sorsú, nyelvi, etnikai és kulturális szempontból igen sokszínű, a deportálások, majd a tömeges emigrálások miatt kicsinyre zsugorodott temesvári evangélikus gyülekezet patinás temploma azért maradt meg és újulhatott meg, mert a hit szilárd alapján áll. „Ez a gyülekezet megfogyatkozva bár, de ma is él, és új utakat, új életet keres, és ehhez az Istenbe vetett hit ad erőt, energiát, értelmet, józan észt az újrakezdéshez. A Szentlélektől kapott hit ad reménységet kitartást és bátorságot sokszor a folytatáshoz” – mondta ft. Adorjáni Dezső Zoltán, aki párhuzamot vont a nemrég új köntösbe öltözött Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, az „erdélyi magyarság Oxfordja” és a kicsiny temesvári gyülekezet emberfeletti erőfeszítésével megújult templom sorsa között. „A Bethlen Gábor Kollégium is azért lehetett ilyen hosszú életű, mert a hit szilárd alapjára épült, amely hit Isten megtartó szeretetéből táplálkozott. Az Isten oltalmába vetett erős hit öröklődött nemzedékről nemzedékre, éltette a generációkat annyi évszázadon át” – mondta a püspök, aki szerint elvilágiasodott társadalmunkban az istenhit kérdése és maga Isten is a közgondolkodás perifériájára szorult, Istennek és az egyháznak pedig csak a kulissza, az enyhén penészes szagú díszlet szerepe juthat, nem pedig az alapé, amelyre egészséges és értelmes jövőt építhetünk.
Az igehirdetés és úrvacsoraosztás után a hálaadó ünnepség dr. Csendes László A pokol kapui nem vettek erőt rajtuk – Egyházak a Gulágok árnyékában című előadásával folytatódott, aki a Szekuritáté Irattárában elvégzett kutatásai eredményét mutatta be a hallgatóságnak. A kommunista hatalom és a titkosrendőrség az 1940-es évek végén, az 1950-es években frontális támadást intézett a romániai evangélikus-lutheránus egyház ellen, először az egyházi vezetőket, majd a lelkészeket is bebörtönözték vagy kényszermunkára vitték a romániai gulágokba, ahonnan nem mindenki szabadult ki élve. A 90 éves, orosz hadifogságból visszatért Ignaz Fischer az orosz lágerekben átélt megrázó, személyes élményeiről számolt be. Az orosz gulág borzalmait túlélő idős férfi élete legboldogabb időszakának nevezte 1949 őszét, amikor megtudta, hogy a karácsonyt végre otthon, a családja és szerettei körében töltheti.
A rendezvény folytatásában ft. Csűry István királyhágómelléki református püspök és Kelemen Hunor RMDSZ-elnök mondott ünnepi köszöntőket. A szövetségi elnök a transzszilvanizmus XXI. századi aktualitásáról beszélt, majd befejezésül gratulált a temesvári gyülekezetnek a munkához, amit elvégeztek. „Aki templomot felújít, templomot vagy iskolát épít, az egyház intézményét megerősíti, az biztos, hogy a népét nem elhagyni akarja, hanem jövőt tervez a következő nemzedékek számára azon a földön, ahol értéket alkottak a szülei, a nagyszülei és az ősei, ahol értékteremtő munkát végez a mostani nemzedék is” – mondta Kelemen Hunor RMDSZ-elnök. A köszöntők sorát Brendus Réka, a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezető-helyettese és Mile Lajos kolozsvári főkonzul folytatta, akik megemlékeztek az 1944–45-ben működött temesvári fogolytábor több tízezer magyar és német nemzetiségű halálos áldozatáról és a gyűjtőtáborból az orosz és a romániai gulágokba deportált több százezer emberről. Mile Lajos arról beszélt, hogy a második világháború végén 800 ezer magyart hurcoltak el a Szovjetunióba, úgynevezett „málenkij robotra”, ami akár tíz évig is eltarthatott, és ahonnan 200 ezer magyar soha nem tért vissza. Róluk megemlékezni fájdalmas kötelesség, ezért a 2015-ben elkezdődött Gulág-emlékévet 2017 februárjáig meghosszabbították – mondta Temesváron Mile Lajos kolozsvári főkonzul. A temesvári evangélikus gyülekezetet a templomfelújítás alkalmából köszöntötte Rolf Maruhn temesvári német konzul és a németországi testvérgyülekezet képviselői.
„Régóta gondolkozunk a templomfelújításon – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Kovács Zsombor temesvári evangélikus-lutheránus lelkipásztor –, mert egy adott pillanatban életveszélyessé vált a templomtoronynak a kereszt alatti része. Ezelőtt 5 évvel elkezdtük a munkálatok tervezését, 2012-ben váltottuk ki az építkezési engedélyt. 2014-ben hosszabbítottunk, és kértünk egy újat, mert soha nem volt meg a teljes összegünk a javításra, itt-ott javítgattunk valamit. Végül 2016 októberére Istennek hála sikerült befejeznünk a teljes templomfelújítást. A főtámogatónk az Emberi Erőforrások Minisztériuma volt, de kiemelném még a romániai Vallásügyi Államtitkárságot, akik szintén nagy összegekkel hozzájárultak a felújításhoz, továbbá megemlíteném a Temes Megyei Tanácsot, ahonnan két ízben is kaptunk támogatást, illetve a saját híveinket, akik maximálisan mellénk álltak és hozzájárultak ehhez a nagy munkához.”
Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad)

Haranglábat és kopjafát avattak Sárközújlakon
„Ha boldogságot, örömet remél a magyar ember, akkor nem szabad elhagynia Istent. Mert aki nem pártol el, az jövőt lát, jövőt remél és a jövőért imádkozik” – fogalmazott ünnepi istentiszteletében Csűry Sárközújlakon.
Ahol vasárnap átadták és felavatták az 1811-ben épített és idén felújított haranglábat. A nemes esemény a református templom 560., a reformáció 500. évfordulója, valamint az október 6-ai megemlékezések jegyében telt. Csűry Knezic Károly aradi vértanú szavait idézve - „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat” – a megújulás fontosságára hívta fel a figyelmet, egyben párhuzamot vonva az 500 éves reformációval. „A megújulás az élet azon útja, ahol áldás vár, amely Isten ajándéka. Ám azokat el kell tudni venni”, fogalmazott.
A házigazda Nagy Erika örömének adott hangot, amiért az utóbbi években volt oka összegyűlni és ünnepelni a sárközújlaki református közösségnek, emlékeztetvén arra, hogy 2013-ban a restaurált templomot, 2015-ben pedig az új haranglábat és az imaházat avathatták fel. A lelkipásztor párhuzamot vont 1457, a templom építése és napjaink között. Báthori Zsuzsanna ugyanis a törökök elleni harcokban elhunyt férje és fia emlékére hét templomot építtetett: az iszlám fenyegetésében tehát volt bátorsága a jövőbe tekinteni, fogalmazott Nagy.
Az 560 éves sárközújlaki templom múltba gyökerező falai méltóságot, erőt, biztonságot, védelmet sugallnak. Ezt emelte ki Király Lajos esperes is, aki szerint a templomban a közösség azt érezheti, oda elmehet, ott biztonságban van, ott emlékezhet, erősödhet.
Egy másik aradi hőst, Lázár Vilmost idézett – „Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek” – Magyar Lóránd parlamenti képviselő, aki szerint mindannyian forradalmárok vagyunk: a megmaradásunkért folytatott harcban. „Istenbe vetett hitünk adhat erőt ahhoz, hogy a megmaradásunk harcát sikerrel tudjuk megvívni”, fogalmazott.
A templomudvarban álló haranglábat eredetileg 1811-ben állították. Ezt 1956-ban újították fel és szeptember 30-án szentelték fel. Az időpont kiválasztása nem véletlen, ezzel állítottak emléket a bécsi döntésnek. A mostani munkálatok 60.000 lejbe kerültek. Ennek oroszlánrészét, 50.000 lejt a bukaresti vallásügyi államtitkárság biztosította, a többit közadakozásból gyűjtötték össze, emelte ki a házigazda Nagy Erika.
Két évvel ezelőtt készült egy másik harangláb is a városban, a Scantei utcában, az Imaház udvarában – pontosan azon a helyen, ahol korábban egy másik, az idő kíméletlensége alatt összeroskadt harangláb állt. Ennek darabjából faragta Bandura István azt a kopjafát, amelyet Csűry István szintén megáldott, akárcsak az épülő parókiát.
Az ünnepi istentiszteletet a gyerekek éneke és szavalata, valamint a magyarországi Szendrőből és Szendrőládról érkező testvérgyülekezetek tagjainak kórusa tette ünnepélyesebbé. Végezetül a helyi gyülekezet szeretetvendégségre invitálta a vendégeket az Imaházba. szatmar.ro