Aláírta Hegedüs Csilla kulturális miniszteri kinevezését az államfő
Hgedüs Csillát, a kulturális minisztérium államtitkárát javasolja a minisztérium tárcavezetői tisztségébe - jelentette be Kelemen Hunor a Mediafax szerint. A hírügynökség szerint a döntést a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) hozta meg.
UPDATE: aláírta Hegedüs Csilla miniszteri kinevezését Traian Băsescu államfő november 18-án, kedden este. Az államelnök Mihai Motoc külügyminiszteri kinevezését is aláírta, a két új tárcavezető beiktatására szerdán kerül sor.
Az RMDSZ kulturális főtitkár-helyettesi tisztségét betöltő, épített örökségvédelmi ügyekben jártas szakember közgazdászi és felnőttképzési oklevéllel rendelkezik, államtitkári megbízatása előtt Kelemen Hunor korábbi kulturális miniszter tanácsadója volt.
Kelemen Hunor megjegyezte, az új tárcavezető jelölésének időzítése nem politikai jelzés akormánykoalícióban való további részvétel tekintetében, egyszerűen most telt le az a másfél hónapos időszak, ameddig ideiglenes tisztségviselő állhatott a tárca élén Victor Ponta miniszterelnök személyében.
Az újságírók arról is kérdezték Kelemen Hunort, nem lép-e ki az RMDSZ Victor Ponta kormányából, miután a romániai magyar választók túlnyomó többsége nem Pontára, hanem a jobboldal jelöltjére, az államfővé megválasztott Klaus Johannisra szavazott az elnökválasztáson. A magyar érdekképviselet vezetője azt mondta: a területi szervezetek vezetőinek bevonásával elemzik a választás eredményét, majd a Szövetségi Állandó Tanács jövő heti ülésén dönt arról, hogy az RMDSZ kormányon marad-e.
A parlament által jóváhagyott kormányszerkezet szerint a kulturális miniszter egyben miniszterelnök-helyettesi tisztséget tölt be a kormányban. A koalíciós egyezmény értelmében erre a posztra az RMDSZ javasol tisztségviselőt. A tisztség Kelemen Hunor lemondása nyomán üresedett meg. Kelemen júliusban jelentette be, hogy lemond kormányzati tisztségeiről, miután a kormány az RMDSZ-szel szemben lépett be a kisebbségek európai polgári kezdeményezéséről szóló luxemburgi perbe. Traian Basescu államfő október 9-én hozott rendeletet Kelemen Hunor felmentéséről, miután az RMDSZ első jelöltjének, Biró Rozália szenátornak, a "szövetségi parlament" (SZKT) elnökének kulturális miniszterré való kinevezését elutasította.
Az államfő második alkalommal már nem utasíthatja el a kormányfő által jelölt miniszter kinevezését. (hírszerk./mti)
maszol.ro
Transindex.ro,

Hegedüs Csilla: kulturális tárcavezetői prioritásom a minisztérium jövő évi méltányos költségvetése
„Megtiszteltetés számomra a Romániai Magyar Demokrata Szövetség bizalma, amelynek köszönhetően nevesítettek erre a fontos tisztségre” – jelentette ki Hegedüs Csilla kulturális miniszter a Cotroceni-palotabeli hivatalba helyezését követően hétfőn, november 24-én.
szaktárca volt örökségvédelmi államtitkára az eskütételt követő nyilatkozatában azt hangsúlyozta: fontos az, hogy a civil szférában tevékenykedett, két évtizede dolgozik az épített kulturális örökségvédelem terén, és intézményvezetői tisztségében hasznosítani fogja azt a munkatapasztalatot is, amelyet az RMDSZ kultúráért felelős főtitkár-helyetteseként szerzett – tette hozzá.
„A Kulturális Minisztériumnak továbbra is védenie kell a hazai kulturális örökséget, biztosítania kell a kultúrához való hozzáférést az ország valamennyi polgára számára, ugyanakkor megfelelő talajt és keretet kell szolgáltatnia a kortárs művészeti alkotásnak” – hangsúlyozta a tárcavezető, aki azt is elmondta: miniszterként elsőrendű prioritása az intézmény jövő évi költségvetése azért, hogy a továbbiakban is támogatást kapjanak azok a kulturális projektek, amelyeket Kelemen Hunor minisztersége idején kezdeményezett, finanszírozott a minisztérium.
”Elsőrendű célom az, hogy a Kulturális Minisztérium méltányos, az ideinél 30%-al nagyobb költségvetésből tudjon gazdálkodni. Ugyanakkor, mielőbb közvitára szeretnénk bocsátani a tárca legátfogóbb törvénytervezetét, a kulturális örökségvédelmi törvénykönyvet. Hosszú távon, de még a közeljövőben megtett konkrét lépésekkel szeretném elérni azt, hogy társadalmunkban megváltozzon a kultúráról kialakult közfelfogás, hiszen jövedelemhozó és nem erőforrásokat felemésztő ágazatról beszélünk. A kultúra munkahelyeket teremt és piacot a helyi termékeknek, ezáltal pedig hozzájárul az életminőség javításához. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy egy ország gazdasága számára ez a szektor jelenti a fejlődés egyik legbiztonságosabb erőforrását” – tette hozzá Hegedüs Csilla kulturális miniszter. (hírszerk.)
Transindex.ro

Az RMDSZ kilenc hónapig vett részt a szociáldemokrata Victor Ponta kormányában
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kilép a Victor Ponta szociáldemokrata (PSD) miniszterelnök vezette román kormányból – döntötte el a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) csütörtökön. Amennyiben az RMDSZ belső parlamentje december 13-án formailag is megerősíti ezt a döntést, azzal az RMDSZ legrövidebb, alig kilenc hónapos kormányzati szerepvállalásának végére tesz pontot.
Az RMDSZ idén március 3-án írt alá megállapodást Victor Pontával a közös kormányzásról, miután a liberálisok kiléptek a 2012-es parlamenti választásokon kétharmados győzelmet arató Szociálliberális Szövetségből és ellenzékbe vonultak. Az RMDSZ belépésével kialakult új kormánykoalíció vezető ereje a PSD maradt, a Ponta-kabinetben pedig még két kisebb párt, a Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) és a Konzervatív Párt (PC) kapott miniszteri posztokat. Az RMDSZ két minisztérium – a kulturális és a környezetvédelmi tárca – élére jelölhetett tisztségviselőt: előbbit (márciustól októberig) Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, utóbbit Korodi Attila töltötte be. A parlament által megszavazott új kormányszerkezet szerint a kulturális tárca vezetője miniszter-elnökhelyettesi ranggal vesz részt a kormány munkájában. A Ponta-kormányban mind a négy koalíciós pártnak létrehoztak egy-egy miniszter-elnökhelyettesi tisztséget.
Az RMDSZ egyebek mellett arról állapodott meg koalíciós partnereivel, hogy az ország közigazgatási átszervezésénél figyelembe veszik a térségek kulturális, történelmi sajátosságait – vagyis nem alkotnak olyan régiókat, amelyek beolvasztják, vagy feldarabolják a Székelyföldet. A felek vállalták, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) életbe lépteik azt a megállapodást, amelyet a magyar és román oktatók Ponta közvetítésével kötöttek 2012-ben a magyar főtanszékek magalakításáról.
A székely zászló körüli viták leszerelése érdekében bekerült a megállapodásba, hogy törvényben teszik lehetővé az adott település, vagy megye zászlajának a kifüggesztését a közintézményeken. Az RMDSZ megállapodott koalíciós partnereivel az észak-erdélyi autópálya továbbépítéséről.
Az autópálya-építés és zászlótörvény alkotása terén történtek kisebb előrelépések, de a megállapodásból valójában csak az valósult meg maradéktalanul, hogy nem született a magyarság érdekeit sértő régió-felosztás, mivel új alkotmány nélkül a kormánytöbbség egyáltalán nem hozhatott létre régiókat.
Az RMDSZ már júliusban közel került ahhoz, hogy kilépjen a koalícióból, amikor kiderült, hogy a bukaresti külügyminisztérium az RMDSZ tudta nélkül, a magyar szövetséggel szemben lépett be az európai kisebbségvédelmi csomagról, az úgynevezett Minority SafePack-ről szóló luxemburgi perbe. A javaslatcsomag egyik kezdeményezőjeként Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes azt mondta: nem tudja elképzelni a további kormányzati részvételt, amennyiben Románia nem lép vissza a perből. Az RMDSZ vezetőinek többsége akkor azonban akkor nem akart lemondani a kormányzás előnyeiről, és megelégedtek Ponta ígéretével, miszerint a Minority SafePack-kel kapcsolatos román álláspontot majd szeptemberben a parlament szakbizottsága fogja kialakítani, a román kormány nem tesz le újabb dokumentumokat az Európai Unió luxemburgi bíróságán zajló perbe mindaddig, amíg a parlamenti vita le nem zárul.
A júliusi koalíciós vita azzal ért véget, hogy Kelemen Hunor lemondott kormánytisztségeiről, de a szövetség nem lépett ki a kormányból. A Ponta által ígért kisebbségvédelmi parlamenti vitára eddig nem került sor.
Az RMDSZ elnöke augusztus elsejei hatállyal nyújtotta be lemondását, mégis október 9-éig hivatalban maradt, mivel Traian Basescu államfő nem írta alá felmentését. Az RMDSZ ugyanis először Biró Rozália szenátort, a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnökét javasolta a megüresedő posztra, de az államfő bejelentette, hogy őt alkalmatlannak találja, és elutasította kinevezését.
Ezt követően már csak az elnökválasztás után tett újabb javaslatot az RMDSZ, így Hegedüs Csilla addigi kulturális államtitkárt csak november 24-én – alig három nappal a kormányból való távozásról szóló döntés előtt – iktatták be a román kormány kulturális miniszteri és miniszterelnök-helyettesi tisztségébe.
Az RMDSZ már az elnökválasztás előtt tisztában volt azzal, hogy az erdélyi magyar választók nem fognak a PSD államfőjelöltjére szavazni. Az Európai Néppárt – amelynek az RMDSZ is tagja – azt kérte romániai tagpártjaitól, hogy Klaus Iohannist támogassák, viszont minden közvélemény-kutatás Ponta győzelmét jósolta. Az RMDSZ kínos helyzetét azzal próbálta áthidalni, hogy választói belátására bízta, kire szavaznak.
A voksolás abban a tekintetben beigazolta a várakozásokat, hogy az urnák elé járuló magyarok több mint 80 százaléka Iohannisra szavazott. Csak az okozott meglepetést, hogy sokan mások is így tettek, Iohannis nyert, és így jobbközép államfő fog állni a következő öt évben Románia élén.
Bár a PSD körüli koalíciónak az RMDSZ nélkül is többsége van a parlamentben, az elemzők arra számítanak, hogy ez már a jövő év során elolvad, mert a román parlamentben gyakori jelenség az, hogy egyes honatyák pártot váltanak, átülnek a hatalom oldalára.
Az RMDSZ most még elhagyhatta a süllyedő hajót a választóktól kapott üzenetre hivatkozva, egy olyan pillanatban, amikor nem idéz elő kormányválságot a kilépéssel. Ha ezt a döntést a Ponta-kormány esetleges bukásáig halogatta volna, nehéz lett volna elhitetnie választóival, hogy a kormányzást nem célnak, hanem a kisebbségi érdekérvényesítés eszközének tekinti.
MTI
Erdély.ma

Harmincadik születésnapját ünnepli a Figura
Mint az köztudott, idén ünnepli megalakulásának 30. évfordulóját a Figura. Gyergyószentmiklós színháza 1984-1990 között kísérleti csoportként működött Bocsárdi László vezetésével, előadásainak szakmai sikere nyomán a társulatot 1990. szeptember 1-től emelte intézményi rangra Románia Művelődési Minisztériuma. Ennek a harminc esztendőnek – létrejöttének, növekedésének, kiemelkedő pillanatainak, a közösségben ma is élő emlékeinek – szentel egy estét december 6-án, szombaton a Figura a Szent Miklós Napok keretében.
Az ünnepi eseménysorozat 19 órakor veszi kezdetét a színház nagy sikerű De mi lett a nővel? című darabjának előadásával. Előadás után (20:30 órai kezdettel) fotókiállítás nyílik a színház előcsarnokában, ezt követően koncert és kötetlen beszélgetés zárja az estét.
Fennállásának 30 éve alatt, a gyerekelőadásoktól a táncszínházig és a becketti abszurdig terjedő műfaji sokszínűségben, a Figura több mint 100 előadást hozott létre. Régvolt és mostani darabok emlékét, a mai közönség emlékeiben is élő képeit idézi meg az a kiállítás, mely harminc esztendő archív anyagait foglalja egyetlen képsorba. A digitális forradalmon inneni és azon túli képanyagot a Székely Dizájn Légió grafikusai foglalták igényes köntösbe: a kollektíva tagjait a Stúdióteremben tavasszal bemutatott „Gyergyói vagy ha...” akció kapcsán ismerheti a város közönsége. E kiállítás első közös munkájuk Gyergyószentmiklós színházával. Külön érdekessége a Figura kiállításának, hogy a megtekinthető képek mellett azok szereplői – volt és jelenlegi figurások, az elmúlt harminc év résztvevői – ezen az estén tárlatvezetői szerepet is vállalnak majd, élő tárlattá, egyéni történetté alakítva az archívumból kiragadott emlékdarabkák kirajzolta képet.
A szombati estét emlékkoncert zárja a Figuránál, melyen volt és mostani kollégák, zenésztársak idézik meg hangzás és ritmus által annak az embernek az emlékét, aki Gyergyó zenei és színházi életének fontos alakja volt. Molnár Cs. Antal emléke előtt zenésztársak, barátok róják le tiszteletüket Cserey Csaba vezetésével.
A Figura retrospektív kiállítása december 7-én, vasárnap délután 18:00 és 21:00 óra közt tekinthető meg újra, a 19:00 órától kezdődő De mi lett a nővel? című előadás előtt, illetve azt követően, a színház előcsarnokában. A december 7-i előadásnapon a produkció idén utoljára lesz látható a Figura színpadán.
maszol.ro

Ünnepel a Figura
Fennállása 30. évfordulóját ünnepli a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, amely ebből az alkalomból szombaton előadást, kiállítást és koncertet rendez.
Gyergyószentmiklós színháza 1984 és 1990 között kísérleti csoportként működött Bocsárdi László rendező vezetésével, előadásainak szakmai sikere nyomán a társulat 1990. szeptember 1-jén kapta meg az intézményi státust a román kulturális minisztériumtól.
Szabadság (Kolozsvár)

Megszavazta az SZKT az RMDSZ kormányról való kilépését
A testület három ellenszavazat és hét tartózkodás mellett fogadta el a Szövetségi Állandó Tanács erre vonatkozó javaslatát.
Megszavazta az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa a kormányról való kilépést. A testület három ellenszavazat és hét tartózkodás mellett fogadta el a Szövetségi Állandó Tanács erre vonatkozó javaslatát.
A szombaton, Marosvásárhelyen ülésező SZKT-nak a kormányról való távozás mellett a kulcsszava az újraterezés volt: az RMDSZ 25 év után újra ki kell találja a céljait, kommunikációját, közösséggel való kapcsolattartását.
Az ülés Kelemen Hunor szövetségi elnök politikai tájékoztatójával indult, ezt követte az államelnök-választási kampány kiértékelője, majd politikai vita, a szövetség jövő évi kongresszusával kapcsolatos döntések meghozatala, valamint a 25 évvel ezelőtti rendszerváltás évfordulójával kapcsolatos nyilatkozat elfogadása. A szombati eseményen, az ülés első részében kiosztották az Ezüstfenyő-díjakat.
Kelemen Hunor 27 személynek köszönte meg a "szülőföld visszaszerzéséhez" való hozzájárulását, a romániai magyarságért, a közösségért végzett munkáját, majd átadta az Ezüstfenyő-díjat.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök politikai beszámolójában értékelte az RMDSZ elmúlt 25 évét. Elmondta, negyedszázaddal a kommunizmus bukása után a világ megváltozott, az RMDSZ sem tehet úgy, mint aki a vonaton utazik, és azt hiszi, hogy ő egy helyben áll, csak a táj változik körülötte. A kommunizmus bukása után felnőtt egy új generáció, amelynek teljesen más a világképe, mint szüleinek. Az RMDSZ-nek ezeket a fiatalokat meg kell szólítania, hiszen ez a generáció nem elfordult a politikától, hanem eddig nem is érdeklődött iránta. Újratervezésre van szükség, hiszen a világ változik, és ez a változás az RMDSZ-t sem kíméli - mondta a szövetségi elnök. Kelemen olyan politikai eseményekről beszélt, amelyek premiernek számítanak. Elmondta, felbomlott az USL, ez nem volt újdonság, viszont az számított premiernek, hogy ezt követően az RMDSZ a szociáldemokratákkal vállalt kormányzati szerepet. Az is premier volt, hogy két magyar jelölt indult az államelnök-választáson, illetve az, hogy a kommunizmus bukása után első ízben választottak meg nem ortodox és nem román államfőt Romániában. A mai SZKT fő témájára áttérve Kelemen elmondta, az is premiernek számít, hogy az RMDSZ nem kormánybuktatás miatt, hanem egy belső elemzés eredményeként dönt úgy, hogy kivonul a kormányból. Elmondta, emellett nóvumnak számít az is, hogy 25 esztendő után először „visszaállamosítás” történt, a Székely Mikó kollégiumot igazságszolgáltatási eszközöket használva a demokratikus intézmények álruhájában „visszaállamosították”. Kelemen elmondta, amikor „választási esztendőben jóhiszeműen” vállalták a kormányzást, akkor még nagy többség támogatta a szövetség kormányzati részvételét. „Sok hibát követhet el egy politikai vezető. Elkövetheti azt a hibát, hogy soha nem figyel oda a választókra, de azt is, hogy nem képes döntéseket hozni, mert folyton azon gondolkodik, hogy erre a választók hogyan fognak reagálni. Éppen ezt szeretnénk elkerülni azáltal, hogy a SZÁT azt a javaslatot terjesztette elő, hogy lépjünk ki a kormányból” – mondta.
Kelemen elmondta, hogy az RMDSZ közvélemény-kutatást rendelt a második forduló után, amelynek eredményei alapján a kormányból való kilépés mellett döntöttek. „Ez volt a választók üzenete, és bízom abban, hogy helyesen döntünk, hogy meghallgatjuk ezt. A közvélemény-kutatásból mindössze néhány konklúziót emelek ki: a második fordulóban több romániai magyar szavazott, mint az elsőben. És mindezt úgy, hogy egyetlen román jelölt sem szólította meg őket. Nem igaz, hogy a magyar-magyar verseny mozgósító hatása van, mint állították ezt régebben egyesek pártalapítási szándékkal. Hazudtak, térdre akarták kényszeríteni az RMDSZ-t, és átvenni a helyét” – mondta.
Kelemen elmondta, hogy a magyar választók szavazatai protesztszavazatok voltak, és drámaian csökkent rövid idő alatt a kormányzást támogatók száma. „A magyar választók egy részét egyik magyar jelölt se tudta megszólítani. Nem bíztak bennünk, és ezzel szembe kell nézni, ki kell mondani, őszintén. Nekünk kell változnunk, változtatnunk” – mondta.
Elmondta, hogy a kormányzás nem kerül veszélybe a kilépéssel, és hogy az ellenzék nem akar kormányozni, sőt: arra próbálták rávenni az RMDSZ-t, hogy ne lépjenek ki a kormányból.
Kelemen szerint nem esélyes az alkotmánymódosítás, ha azt tekintjük, hogy az USL a kétharmadával sem tudta átvinni azt. A választási törvénykönyv megváltoztatása szerinte csak annak a belátása, amit az RMDSZ hét évvel ezelőtt mondott, hogy ez a választási rendszer nem jó.
Kelemen szerint az RMDSZ-nek hosszú távú célkitűzésekben kell gondolkodnia, amiket nem ír felül az alkotmánymódosítás, és amiket elvárnak az adófizetők, mint az oktatási, egészségügyi kérdések, vidékfejlesztés és infrastrukturális befektetések, a többség-kisebbség viszony hosszútávú rendezése. „Szükség lenne egy olyan megállapodásra, amellyel a többség garantálná, hogy nem fogja csorbítani a kisebbség jogait” – mondta. Felhozta a Mikó-ügyet példaként, és azt mondta, annak ellenére, hogy Romániában nem létezik a precedens fogalma jogi értelemben, ezt egy precedensként lehet értékelni a visszaállamosításra.
„Mit üzennek ezzel? Megbélyegeznek egy egyházat azzal, hogy azt mondják ki, nem a jogos tulajdonát kapta vissza. Elítélnek olyan embereket, akik jóhiszeműen alkalmazták a törvényt a parlament és a kormány megbízásából, tehát nem loptak vagy csaltak. Ezt burkolt formában visszaállamosításnak lehet értékelni, amit nem hagyhatunk szó nélkül. Nem nyomást akarunk gyakorolni az igazságszolgáltatásra, de szolidaritást szeretnénk vállalni az elítéltekkel” – mondta.
A székely zászlókat és a magyar himnusz éneklését támadó prefektusoknak – Marius Popica Kovászna megyei prefektusnak – Kelemen azt üzente, hogy nem lehet háborút megnyerni himnusz, nyelvhasználat vagy szimbólumok ellen. Kelemen elmondta, hogy a prefektus négyszemközt beszélt arról, hogy utasításra cselekedett. „El kell mondanunk azt, hogy ezek a kérdések értelmezhetetlenek 25 évvel a rendszerváltás után” – mondta.
Kelemen azt is elmondta, hogy az Egyesült Államokkal, az EU-val való szoros partnerség mellett, egy német származású elnökkel nem lehetnek a romániai magyarok a „járulékos veszteség”.
„A közösség jövőjét garantálni kell, és ehhez szükségünk van némi újratervezésre. Nem elég, hogy hiszünk az érdekképviseletben. Az lenne a jó, ha minden romániai magyar hinne ebben. Az a dolgunk, hogy megerősítsük a hitet azokban, akik hisznek bennünk és visszaadjuk azoknak, akik elvesztették azt. Hitelesnek, rugalmasnak és odafigyelőnek kell lennünk. Változni kell, mert a világ is változik. Nem föladni kell, újra kell kötni a szövetséget. A választóinknak szövetségesre van szüksége, megbízható partnerre. Értékekre kell újjáépíteni a szövetséget” – mondta Kelemen.
A politikai beszámolót követően a szövetség fórumai képviselőinek hozzászólások következtek. Elsőként Victor Ponta miniszterelnök jelenlegi tanácsosa, Frunda György lépett mikrofonhoz.
Frunda szerint nem jó döntés az, hogy az RMDSZ kilép a kormánykoalícióból csak azért, mert a szavazói egy részének a kedvére akar tenni. Szerinte senkiföldjére jut az RMDSZ, ha kilép a kormányról, és elveszti egyik legfontosabb eszközét. Kritizálta az RMDSZ-t továbbá azért is, mert nem mondta meg az embereknek a második forduló előtt, hogy kire kell szavazni. Szerinte „több mint hiba volt” ez, úgy, ahogy az is hibának számít, hogy nem adta meg az RMDSZ az irányvonalat az embereknek a Basescu leváltására vonatkozó népszavazáskor sem, és akkor is tévedett, amikor a polgármestereire bízta azt, hogy részt vesznek-e vagy sem a Székelyek Nagy Menetelésén, és hagyta, hogy az SZNT legyen a szervezője az eseménynek, ahelyett, hogy a kezdeményezés élére állt volna.
Szerinte nem a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT), azaz nem a mintegy 30 RMDSZ-vezető kellene döntsön a nagy horderejű kérdésekben, a nehéz döntéseket az SZKT-ra kell bízni. Szerinte nem jó az sem, hogy az SZKT csak félévente gyűl össze, ismét negyedévente kellene összehívni a testületet, vissza kell térni a közösséghez, hiszen ha ez nem történik meg, akkor az utóbbi választásokon begyűjtött, precedens nélküli alacsony számú szavazatnál is kevesebb voksot fog kapni az RMDSZ a 2016-os választások során. „Nem nyertünk abból, hogy Klaus Johannis nyert, mert nem fogja azokat a kisebbségi kérdéseket felvállalni, amelyeket Victor Ponta felvállalt volna” - sommázott Frunda György.
Szabó József, a MIÉRT elnöke szerint újra kell tervezni a jövőt, de úgy, hogy közben nem kellene kidobni az RMDSZ történetéből azt a fejezetet, amely az előző 25 évről szól. Kiemelte, az eredményeket együtt érte el a szövetség, együtt kell megtervezni a jövőt, anélkül, hogy ez régiós politikák vagy generációs kérdések mentén történne. „A különböző régiók, települések vitái nem kellene meghatározzák ezt az újratervezést” - fogalmazott Szabó.
Hozzátette, a következő periódusban a belső és külső kommunikációra kell koncentráljon az RMDSZ, az 1990 után született és mára már felnőtt generáció egy olyan világba született bele, amikor már létezett az RMDSZ, és elképzelhető, hogy nem értik, miről szól a szövetség.
Egyéni hozzászólásában Verestóy Attila elmondta, nincsenek kételyei, hogy az SZKT megszavazza a SZÁT javaslatát, azonban a nem politikai funkciókat meg kell tartani. A SZÁT döntését egy koraszülött, ám életképes gyerekhez hasonlította, akit segíteni kell. Elmondta, újratervezés szükséges, de együtt, egységben, szövetségben kell fellépni. "Mindenki fejezze be azt, hogy három politikai párt létezik Erdélyben. Mi nem párt vagyunk, hanem a romániai magyarság érdekképviselete" - hangsúlyozta.
Hegedüs Csilla kulturális miniszter megköszönte, hogy a szövetség bízott benne, amikor a kulturális minisztérium vezetésére javasolta. Bejelentette, a szövetségi elnök művelődési tárcavezetői munkája során elérte azt, hogy minden olyan köztéri műalkotáson, amelyet magyar ember alkot, magyar felirat is szerepeljen.
Borboly Csaba szerint az RMDSZ-nek alternatívákat kell felmutatnia, perspektívákat kell nyújtania, és azon kell dolgoznia, hogy az emberek problémáit megoldja.
Szabó Ödön szerint a kormányzást nem isteníteni vagy kárhoztatni kell, hanem használni, mint eszközt. A Markó Attila elleni második eljárásra is kitért, szerinte szemfényvesztés történik, az a látszat, hogy minden rendben van, de úgy indul eljárás állampolgárokkal szemben, hogy az okmányokon, ami alapján az eljárás indul, nem szerepel az aláírásuk.
Sógor Csaba elmondta, hogy az EP-ben napirenden kívüli felszólalásában fel fogja hozni a Mikó-ügyet és a székely zászlók ügyét is.
Eckstein-Kovács Péter szerint az RMDSZ két helyes döntést hozott. Azt, hogy a második fordulóban nem támogatják egyik jelöltet sem, és hogy kilépnek a kormányból.
Miért lépünk ki, ha továbbra is támogatjuk a Ponta-kormányt? – tette fel a kérdést, és azt mondta, hogy helyes döntéseket helyes tettek kell kövessék.
Elmondta, hogy feljelentette magát a DNA-nál, mert ő kezdeményezte a kormányrendeletet, amivel visszaadták a Mikó épületét. Végül arról értesítették, hogy nem indítanak pert ellene. Elmondta, hogy ezt a dokumentumot átadta Markó Attilának, hogy használja fel a perében.
Bunta Levente szerint vissza kell térni az alapokhoz, és meg kellene erősíteni azokat. Szerinte a hatalommal mint eszközzel nem élni „nem a leghelyesebb”.
Brassai Zsombor azt méltatta, hogy a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal és a katolikus Státus aláírta a dokumentumot, amelynek a keretében huszonöt év után elindulhatott a harmadik marosvásárhelyi magyar nyelvű iskola, a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium. Szerinte ehhez nem volt elég a kormányzás, helyi politizálás. Az RMDSZ mindenkori érdeke a magyar érdek; a cél az, hogy erős maradjon az erdélyi magyar érdek, és szükséges a Kelemen által emlegetett újratervezés - tette hozzá. Szerinte a kilépés nem a „semmibe lépést” jelenti, hanem ellenzékbe lépést jelent. Szerinte az ellenzékben sokkal nyíltabban, sokkal bátrabban lehet majd beszélgetni. Kolozsvár alpolgármestere, Horváth Anna elmondta, zsigeri félelmet érzett akkor, amikor Markó Attila esetében a második ügyben is eljárás indult. Eszébe jutott a Markó családja, majd saját családja, hiszen minden tisztségviselő – dolgozzon önkormányzatnál vagy egyéb köztisztségben – naponta „vásárra viszi a bőrét”, nem érezheti magát biztonságban. Elmondta, ez ellen a helyzet ellen tenni kell, újra kell gondolni a közösség és a román állam közötti viszonyt.
Kelemen Hunor visszatért Frunda György kijelentésére: „Az volt az érzésem, nem ugyanabban az országban élek, mint Frunda György” - mondta, és hozzátette, nem igaz Frunda állítása, mely szerint az RMDSZ-nek kevesebb lenne a köztisztviselője, mint a korábbi ciklusban. „Elképedve hallgattam azt, hogy az RMDSZ-nek meg kell mutatnia az utat. Nem lehetünk annyira pökhendiek, hogy azt gondoljuk: a közösség üzenetével nem kell foglalkoznunk, mert tudjuk, hogy merre van az arra. Akkor is felelősséget vállalunk, amikor kormányozunk, és az is felelősségvállalás, hogy nem kormányozunk. Szerinte a kormányról való kilépés nem a szociáldemokratákról vagy az ideológiákról szól, az RMDSZ-nek nem szabad abba a tévedésbe esnie, hogy pártként gondol magára.
„Ha kiszálltunk a kormányról, akkor nem a senki földjére megyünk. Az RMDSZ párbeszédet akar és tud folytatni a román politika szereplőivel” - fogalmazott.
Az SZKT ezután nyilatkozatot fogadott el a 25 évvel ezelőtti rendszerváltás évfordulójával kapcsolatban, és állást foglaltak a Székely Mikó Kollégium „visszaállamosítása” ellen.
Az SZKT kongresszusi biztosnak választotta meg Kovács Pétert, akinek javaslatára elfogadták, hogy az RMDSZ kongresszusát 2015. április 17-18. között, Kolozsváron tartsák.
K. M., F. J.
maszol.ro

Itt a negyedik Ponta-kormány minisztereinek listája
Nem tölti be többé a kormányfő-helyettesi tisztséget Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt (PSD) ügyvezető elnöke, aki helyett Gabriel Oprea (UNPR) lesz a kormány második embere – derül ki az átalakított kormány névsorából, amelyet vasárnap délután mutatott be a PSD ügyvezető elnökségének Victor Ponta miniszterelnök.
E szerint a Pénzügyminisztérium élére Darius Vâlcov eddigi költségvetésért felelős tárca nélküli minisztert jelölte ki Victor Ponta. A Környezetvédelmi Minisztréium élén Korodi Attila utódja Graţiela Gavrilescu (PLR) lesz. A Călin Popescu Tăriceanu vezette liberális párt e mellett megkapta az Energetikai Minisztériumot, amelynek élére Andrei Gerea kerül.
A gazdasági tárcát egy PSD-s képviselő, Mihai Tudose irányítja majd, az oktatási miniszter pedig a konzervatív párti (PC) Sorin Câmpeanu lesz a negyedik Ponta-kormányban. A Távközlési Minisztérium élére Sorin Grindeanut (PSD), a Kulturális Minisztériuméra pedig Ionuţ Vulpescut (PSD) nevezné ki a miniszterelnök.
Adrian Anghel (PSD) szenátor a határon kívül élő románok hivatalát, Liviu Pop (PSD) szenátor a Társadalmi Párbeszéd Minisztériumát vezeti ezentúl. A kabinet többi tagja ugyanaz maradt, mint a harmadik Ponta-kormányban.
maszol/mediafax

A negyedik Ponta-kormány
Victor Ponta kormányfő nemcsak plágiumbotránya miatt vonulhat be a rekordok nemzetközi könyvébe, hanem azzal az elhanyagolhatatlan ténnyel is, hogy az ő egymást leköröző és váltogató kormányaiban volt a legtöbb miniszter és államtitkár. Fel sem lehetne sorolni, hány nagyra hivatott szociáldemokrata politikus méretkezhetett meg, igaz, meg se melegedtek jóformán a bársonyszékben, fel se mérhették tennivalóikat, csak tervezhettek, de ebből sem lett semmi, hiszen jött az elbocsátó szép üzenet.
Mintha Victor Ponta egyik nagyralátó szociáldemokrata szenátor igazát akarta volna bizonyítani? Az úr szerint – ez nem a reklám helye, neveket csak a korrupcióellenes ügyészég ügyosztályain (ott is nagy a tolongás) – a baloldal annyi képzett, jól felkészült, rutinos, széles látókörű, tapasztalt politikusból áll, hogy egyszerre négy kormányt is felállíthatnának! És az egyik jobb lenne, mint a másik, amint azt Ponta kormányai már eddig ékesen bizonyíthatták! Bizonyos tárcák, például a külügy, az egészségügy, oktatásügy, pénzügy élén szinte futólépésben követték egymást a delikvensek, az arcukat sem tudtuk jóformán megjegyezni, nemhogy neveiket, de más tárcák, a gazdasági, a kulturális, a fejlesztési minisztérium élén is nagy volt a forgalom. S most nem is beszéltünk az államtitkárokról, annyian voltak már, mint fűszál a réten. Jellemző, hogy az új, nemrég beiktatott tárcavezetőkkel Traian Băsescu államelnök nem is fogott kezet, noha életében remélhetőleg utoljára rázhatta volna meg általa beiktatott miniszterekét. Ez nem az új tisztségviselőket minősíti – száz napig mindenkit megillet a bizalom – hanem az államfőt. Csakhogy megérik-e a száz napot?
Olvasva az új Ponta-kormány névsorát egy dolog tűnik fel, sok az ismeretlen név! Hogy ezek az urak (s a három hölgy közül kettő) eddig hol voltak, hol bujkáltak, merre kerengtek a román politika huzatos berkeiben, kitalálni sem lehet, de most a bűvész kormányfő váratlanul őket húzta ki a kalapból. Költségvetést már kidolgoztak, igaz, hogy ezer sebből vérzik, s most a minisztereken a sor, magának és tárcájának rág, aki rág. Igen, az érdekérvényesítés, mert különben fel lehetünk készülve mindenre. Minden rosszra.
Bogdán László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyar feliratot is ki kell tenni a magyar vonatkozású műemlékekre
A kulturális minisztérium rendelete értelmében 2015 végéig a kisebbségek nyelvén is feliratozni kell azokat a műemlékeket, amelyek az érintett kisebbség kulturális örökségéhez tartoznak.
A rendeletről Kelemen Hunor és Hegedüs Csilla, az RMDSZ korábbi kulturális miniszterei számoltak be egy hétfői kolozsvári sajtóbeszélgetésen. Hegedüs Csilla elmondta, a Kelemen Hunor minisztersége idején előkészített rendelet, mely a cseréjük folytán végül az ő aláírásával jelent meg, négy kritériumot jelöl meg, amelyek valamelyikének a teljesülése esetén kötelező a kisebbség nyelvén történő feliratozás.
Magyar feliratnak is kell kerülnie azokra az épületekre, amelyek építtetője vagy tervezője magyar volt, amelyek a magyar kulturális örökség részét képezik, amelyek olyan településen állnak, amelyen jelentős magyar közösség él, és ez igényli a feliratozást, vagy ha a megyei, esetleg helyi önkormányzat kéri ezt. A minisztérium a feliratok formai jegyeit is szabályozta. Hegedüs Csilla megjegyezte, ha a többnyelvű feliratozás nem történik meg 2015-ig, „az elvileg büntethető”.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szerint a rendelet fontos lépés a multikulturalitás, a többnyelvűség és a kultúrák kölcsönös tisztelete felé. A volt miniszter hozzátette, az intézkedés nemcsak a magyar, hanem a romániai német, zsidó, török vagy más kisebbségi közösségek számára is fontos.
Kelemen Hunor elmondta, az elmúlt kilenc hónapban magyar politikusok által vezetett tárca ismét összeállította és benyújtotta az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetéhez (UNESCO) azt az anyagot, amellyel a csíksomlyói búcsúnak a világ szellemi öröksége részévé nyilvánítását kezdeményezik.
Hozzátette, a korábbi folyamodványuk azért akadt el, mert 2013-ban az UNESCO annak kiegészítését kérte, és az illetékes bukaresti bizottság „elszabotálta a válaszadást”. A politikus szerint Csíksomlyó ügyének 2015-ben az UNESCO közgyűlése elé kell kerülnie.
Kelemen Hunor a magyar vezetésű kulturális tárcánál elvégzett munka fontos eredményének tartotta, hogy elkészült az örökségvédelmi törvénykönyv és a filmtörvény tervezete. A politikus hozzátette azonban, hogy a tárca jelenlegi vezetőit semmi nem kötelezi arra, hogy az előkészített tervezeteket benyújtsák a parlamentben. Kelemen Hunor kijelentette, ha a tárca nem nyújtja be a törvénytervezeteket, mérlegeli, hogy egyéni képviselői kezdeményezésként bocsássa azokat vitára a román parlamentben.
MTI
Székelyhon.ro

Minisztériumi engedélyre vár a „szégyenszobor”
Nicolae Robu polgármester nem mondott le a Lippai úti temetőben található, a magyarság által „szégyenszoborként” emlegetett osztrák emlékmű köztéri felállításáról, de a Művelődési Minisztérium jóváhagyása nélkül nem hozathatja ki az emlékművet a temetőből.
„Nem kaptuk meg a jóváhagyást a Művelődési Minisztériumtól – nyilatkozta a sajtónak Nicoale Robu. – Felkértem Traian Stoia alpolgármestert, hogy politikai vonalon járjon közbe az emlékmű költöztetéséhez szükséges engedély megszerzése érdekében. Engedély nélkül nem hozhatjuk ki az emlékművet a temetőből, a helyszínen pedig nem végezhetők el a restaurálási munkálatok.”
A polgármester ötlete volt, hogy a Ferenc József császár által 1853-ban a városnak adományozott Hűség emlékművet állítsák fel a Bălcescu téren. Az eredeti emlékművet allegorikus alakok díszítették, kifejezve a város lakosságának a Habsburg-ház iránt mutatott hűségét, a magyar szabadságharcosokat viszont szörnyalakok jelképezték. A szörnyalakok miatt kapta a „szégyenszobor” nevet az emlékmű. Bár ezeket a szörnyalakukat a város lakosságának a kérésére 1885-ben eltávolították, a magyar közösség képviselői ma is határozottan ellenzik az emlékmű köztéri felállítását.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Megkérdőjelezett restitúció Árkoson
Mintegy hétszázan írták alá az Árkosi Művelődési Központ fennmaradását támogató levelet (Scrisoare de susţinere a Centrului de Cultură Arcuşi), a kezdeményezők az alapvető emberi jogok és az alkotmány által szavatolt kultúrához való jogra hivatkozva kérik az államot, mentse meg az intézményt, miután az annak otthont adó Szentkereszty-kastélyt visszaszolgáltatták az egykori tulajdonos örököseinek.
A petíciót a román kultúra kiemelkedő személyiségei írták alá, többek között Răzvan Theodorescu akadémikus, Ion Caramitru és Mihai Mălaimare színész, Radu Afrim rendező, Radu Macrinici dramaturg, Felicia Filip szopránénekes, Gheorghe Zamfir pánsípos, majd magyar támogatók is csatlakoztak az ügyhöz: Szőcs Géza, György Attila és Farkas Wellmann Endre költő, Szebeni Zsuzsanna, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet határon túli referense, Makkai Péter helyi református lelkész.
Az aláírók a petícióban úgy fogalmaznak, hogy nem vonják kétségbe a tulajdonjog és annak gyakorlásának elvét, de az állam kötelessége, hogy megoldást találjon a polgárok kultúrához való jogának biztosítására. Felszólítják a hatóságokat, hogy helyezze biztonságba a kilakoltatással fenyegetett intézmény javait.
Megtartanák a jelenlegi rendeltetést
A petícióban azt is megemlítik, hogy a kastélyt a volt tulajdonos távoli örökösei kapták vissza, akik jelenleg Dél-Afrikában élnek, az állam pedig 1968 és 2012 között 3,4 millió eurót költött az ingatlanra. A támogatók többsége azt szorgalmazza, hogy az új tulajdonosok és az intézményt fenntartó művelődési minisztérium egyezzenek meg, és tartsák meg az épület rendeltetését, de sokan közülük magát a visszaszolgáltatást is megkérdőjelezik.
Szőcs Géza, a magyar kormány kormánybiztosa például így ír: „A restitutio in integrum gondolatának az elmúlt 25 évben politikusként és magánemberként is következetes híve voltam és vagyok. (...) Az árkosi kastéllyal kapcsolatosan kivételesen ettől eltérő a véleményem. E kastélynak a kultúra ápolásában betöltött szerepe, ennek fontossága nézetem szerint felülírja a föntebb leírt szempontokat."
A kormánybiztos szerint az épületnek vagy az állam tulajdonában kellene maradnia, vagy csak abban az esetben kellene visszaadni a családnak, ha az száz évre szóló szerződést köt a jelenlegi haszonélvezővel, a jelenlegi feltételekkel.
Kopacz Attila, az intézmény igazgatója a sajtónak elmondta, hogy aggódik a kastélyban és a parkban felhalmozott műértékek sorsáért. Hozzátette ugyanakkor, hogy soha nem tárgyalt az „úgynevezett" tulajdonosokkal, és utalt arra, hogy kétségbe vonja ezek tulajdonjogát. Ioan Pop-Sabău, az intézményt képviselő ügyvéd kifejtette: „túl könnyen ítéltek ebben a perben, a visszaszolgáltatást kérők nem bizonyították, hogy ők az örökösök."
Kincses: a kastély aranytojást tojó tyúk
Az árkosi Szentkereszty-kastély visszaszolgáltatásának törvényességét három alkalommal vizsgálta a legfelsőbb ítélőtábla, és minden alkalommal megerősítette az örökösök tulajdonjogát, mondta el a Krónikának Kincses Előd, a tulajdonosok ügyvédje.
Felidézte, hogy már 2002-ben megszületett az első visszaszolgáltatási végzés az ingatlan ügyében, de tizenhárom évig „eszközökben nem válogatva akadályozták, hogy a törvényes örökösök visszakapják". Perújítást kértek, majd megsemmisítési kérelem lehetőségével is éltek, majd, miután ezeket elveszítették, a tulajdonjogi bejegyzést is megtámadták, végül a bíróság jogerősen elrendelte a kilakoltatást, sorolta Kincses Előd.
Felhívta a figyelmet, hogy ez a helyzet jól jön a kulturális központ működtetőinek, hiszen bért nem fizetnek, ám négycsillagos turisztikai szálláshelyként működtetik a kastélyt, így komoly jövedelemre tesznek szert. „A kastély aranytojást tojó tyúk annak a néhány embernek, aki rátette a kezét az ősi Szentkereszty-vagyonra, most a kultúra mögé bújnak, és jó szándékú embereket vezetnek félre" – fogalmazott az ügyvéd.
Rámutatott, a 2001/10-es restitúciós törvény kulturális intézményeket védő cikkelyei nem vonatkoznak a kastélyra, mivel 1990 előtt Ceuşescu protokollvillája volt. Az új tulajdonos, a Jankovich-Bésán család nem kívánja eladni az ingatlant. Kincses Előd arra is felhívta a figyelmet, hogy a kulturális központ ügyvédje a szélsőséges nézeteiről elhíresült Ioan Pop-Sabău, a Vatra Românească nacionalista szervezet alapító alelnöke, aki folyamatosan próbálja akadályozni a visszaszolgáltatást.
Az árkosi udvarházat báró Szentkereszty Zsigmond és felesége, Haller Anna grófnő az 1870-es években bővítette kastéllyá, majd a 19. század végén Szentkereszty Béla, Háromszék vármegye főispánja alakította ki jelenlegi formáját. A kommunizmus alatt Nicolae Ceauşescu számára rendeztek be itt vadászkastélyt, majd 1990-ben hozták létre a kulturális központot.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Pert vesztett zászlóügyben Nyárádszereda
Tovább folyik a per a Maros megyei prefektúra és Nyárádszereda között zászlóügyben. Alapfokon a kormányhivatalnak adott igazat a törvényszék, de a szeredaiak fellebbeztek.
A kormánybiztos hivatala feljelentés alapján, valamint a zászlók és himnusz használatát szabályozó 1994. évi 75-ös törvényre hivatkozva januárban beperelte a nyárádszeredai önkormányzatot, amiért az kitűzte a városháza homlokzatára a kék-arany lobogót. Nyárádszereda vezetője három hete kapta kézhez az első fokú döntést, amely helyet ad a prefektusi perbehívónak, és felszólítja a település elöljáróját a zászló eltávolítására.
Tóth Sándor polgármester június végén a helyi tanács tudomására hozta az ítéletet, de kihasználva a tizenöt napos határidőt, éltek a fellebbezés jogával. Az elöljáró megkeresésünkre furcsának nevezte azt, hogy miközben van új zászlótörvény, a régi jogszabállyal érvel a prefektúra, továbbá idegen államok zászlajának kitűzésére hivatkozik, holott a székely zászló nem az, hanem egy jelkép.
„Ismerve a román igazságszolgáltatást, tudjuk, hogy milyen meccsre számíthatunk, de kitartunk véleményünk mellett” – erősítette meg Tóth Sándor, aki néhány nappal ezelőtt elmondta: a zászló a helyén marad. Az elöljáró hozzátette: ha Székely Kupa döntőjében el lehetett énekelni a Székely himnuszt, három helyen is ki volt tűzve a székely zászló, mégis civilizált légkör volt, mindenki elfogadta ezt, miért nem lehet ugyanolyan civilizáltan politikai téren is megoldani a székely zászló kérdését. Persze, ehhez a román politikum és társadalom civilizált hozzáállására, elfogadókészségére lenne szükség. „Miért raboljuk ehelyett egymás idejét?” – zárta kérdéssel rövid beszámolóját Tóth Sándor.
A nyárádszeredai önkormányzat épületére kitűzött székely lobogóra a megrögzött jelentgető, Dan Tănasa hívta fel a kormánybiztosi hivatal figyelmét még 2014 januárjában – derül ki a peranyagból. A prefektúra intézkedéseivel kapcsolatban a nyárádszeredaiak felhívták a figyelmet, hogy a 1994. évi zászlótörvény nem tiltja a székely zászló kitűzését, csak idegen államét, továbbá hivatkoztak a Kulturális Minisztérium álláspontjára, miszerint ez a lobogó „egy történelmi közösség jelképe, nem sorolható a törvény által büntetendő fasiszta, rasszista, idegengyűlölő jelképek csoportjába”. Ennek ellenére a törvényszék elfogadta a prefektúra érvelését.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro

A Temesvári Római Katolikus Püspökség reakciója a Romániát ért támadásokra
Tisztelt hölgyek, tisztelt urak, a média tisztelt képviselői!
A Temesvári Római Katolikus Püspökség szomorúan vette tudomásul az angol nyelvű The Telegraph online változata, folyó év augusztus 3-i számában közölt írott anyagot, amely többek között, de elsősorban a Máriaradnai Pápai Bazilika és a ferences kolostor felújítására vonatkozott. Abban az ünnepi hangulatban, amelyben folyó év augusztus 2-án celebráltuk az említett kegyhely és kolostor felújításának a megáldását, keserű szájízt hagy bennünk. Éppen a hazai és külföldi sajtó által az ünnepség iránt tanúsított kiemelt érdeklődés miatt, az ünnepi eseményt az írott és internetes sajtó minden formája mellett a kereskedelmi és közszolgálati magán-, illetve állami tévéállomások is figyelemmel kísérték. Minden hazai és európai sajtótermék és tévéállomás az ünnepségről a Dale-Harris úrtól eltérő véleményt tükrözött. Az eseményen részt vett minden újságíró, aki akkreditálást igényelt, azt megkapta, de bőséges információkkal is szolgált az intézményünk, a közvélemény tárgyilagos tájékoztatása érdekében.
Nagyon szomorú a tény is, hogy a szöveget, amiről beszélünk, és amit Nagyszebenben közölt Luke Dale-Harris úr, átvette a hazai román nyelvű sajtó is. Ezzel együtt senki nem fordult hozzánk az ünnepségre, illetve a felújításra vonatkozó tájékoztatásért, hanem a közléssel gerjesztették azokat a téveszméket, amelyeknek semmi közük nincs a valósághoz. Ennél az oknál fogva kényszerítve érezzük magunkat a válaszadás jogát igényelni a hazai és a külföldi sajtótól, pontosítva a Máriaradnára vonatkozó építészeti és vallási tényeket.
A projekt kedvezményezettjeként határozottan visszautasítjuk az olyan vádakat, miszerint különféle kőalakzatok, a bazilika tetejéről, illetve a faláról származó, vagy a kolostorhoz tartozó, bármilyen tartósított állapotban lévő elemét Németországban adták volna el vagy bármilyen módon kisajátította volna a Püspökség vagy tudott volna efféléről. Amint az áldási ünnepségen, de nyilvánosan is hangoztattuk, a felújítási munkálatok még nincsenek befejezve. Augusztus 2. után folytatódnak a munkálatok, míg az épület felújítása során előkerült különböző kategóriájú és méretű köveket a projektben hasznosítjuk.
A projekt megalapozott tanulmánytervekre támaszkodik, szem előtt tartva, hogy a műemlék az elmúlt évszázadban több megpróbáltatáson esett át, példának okáért, az 1923-as tűzvész, a helyiségeknek 1948–2003 közötti önkényes, brutális használata, a felületes vakolások, a gyenge minőségű tető- és padlószigetelések miatt. Az állításokkal ellentétben, az épület szerkezetében lévő eredeti építőanyagokat használták fel restaurálva, rehabilitálva. A tetőszerkezetben csak a történelmi értéket nélkülöző elemeket cserélték ki (a múlt század elejéről származott fibrocement lapokat, és az utóbbi évtizedből származó hullámpalát. Pontosítjuk, hogy a bazilika tetőszerkezete 1997-ben lett felújítva, nem a jelenlegi projektben. A toronysüvegek az 1911-ben használt rézlemezekkel egyenértékű anyaggal vannak bevonva. A tornyonként 4-4 díszváza, amelyek megszépítik a tornyokat, az eredeti, 1911-ben készült, minimális restauráláson átesve. A tetőszerkezet elemeit a bazilikán és a ferences kolostoron különös figyelemmel óvták, restaurálták. Ahol szükséges volt, az eredetivel egyenértékű faanyaggal egészítették ki, betartva a műemlékekre vonatkozó építészeti előírásokat.
Szándékos félrevezetés és megalapozatlan az az állítás is, miszerint betontömbök helyettesítik az eredeti köveket, mivel a valóságban éppen fordítva történt. A XX. századból származó beton lépcsőket masszív, természetes kőlépcsőkkel helyettesítették, míg a cementes vakolatokat a restaurálási projektben előírt burkolatokkal helyettesítették.
A jelenlegi munkálatok alatt a ferences kolostor épülete nem esett át olyan korszerűsítésen, ami megváltoztatná az építészeti jellegét. A boltíveken kívül a ferences kolostor nem tartalmaz barokk építészeti elemeket, mivel a ferences felfogást a komorság jellemzi. Más tekintetben, a kolostor egyik szárnya 1826-ban épült, amikor a barokk stílus már nem volt divatban sem nálunk, sem Európában. A bazilika homlokzatának a barokk stílusa teljes egészében megmaradt, restaurálták. A kőből készült ajtó- és ablakkereteket megtisztították az időközben rákerült cementtől, illetve festéktől. Azokat manapság meg lehet csodálni, új életre keltek. Sajnos, azok a fotók, amelyekkel Luke Dale-Harris az írását illusztrálja, régi felvételek, nem felelnek meg a jelenlegi realitásoknak.
Más tekintetben Máriaradnán a vasbeton elemeket kísérleti jelleggel 1911-ben már alkalmazták, amikor is a tornyokat jelentősen megnövelték, a mai állapotra.
A bazilikának egy Disney kastéllyal történő összehasonlítása teljesen értelmetlen, nagyban árt a bazilika hírnevének, a ferencesek több évszázados történelmének, az építészeti remekműnek, az egész projektnek, mindazoknak akik e nehéz, komoly hozzáértést igénylő munkában részt vettek. Valószínűleg a bazilika és a kolostor homlokzatainak sárga színárnyalatai ismeretlenek a szerző számára. Pontosítjuk: az uralkodó sárga színárnyalat megfelel a bazilika eredeti színének, amit Kaisergelb (császári sárga) vagy Schrönbruner Gelb néven ismernek és alkalmaztak a Habsburg monarchia idején a XVIII. században minden középületen. Pontosítjuk: az EU alapokból finanszírozott máriaradnai munkálatok 26 075 301,16 lejt, illetve 5 795 000 eurót tesznek ki. A projekt befejezésekor leközlünk minden, a felújításra vonatkozó pontos adatot. Leszögezzük: Luke Dale-Harris 2015 áprilisában tájékoztató adatokat kért a projektről. 2015. április 7-én elküldtük neki a projektre vonatkozó összes adatot, amelyeket már akkor megismerhetett.
Nem ismerjük Luke Dale-Harris úrnak a munkások szakképesítésére, javadalmazására, korára, szociális helyzetükre vonatkozó hírforrásait, azt viszont leszögezzük: a projekten dolgozók között sem kiskorú, sem túl idős, sem fogvatartott vagy elítélt nincs. A javadalmazások az alkalmazó vállatokkal megkötött munkaszerződésekben vannak rögzítve.
Visszautasítjuk, teljes meg nem értésünknek adunk hangot a gyanúsítás okán, miszerint a pénzek a projekt kedvezményezettje és a munkálatokban érdekelt cégek között közlekednek. A munkálatokban közreműködő vállalatokat közbeszerzési eljárások alapján választottuk ki, olyanokkal dolgozunk, amelyek a történelmi emlékművek felújításában jártas szakemberekkel rendelkeznek, a munkálatok egész idején betartottuk a finanszírozó, az Európai Unió által megkövetelt előírásokat.
A projekt rendelkezik a Történelmi Műemlékek Országos Tanácsának, a Művelődési Minisztérium Történelmi Műemlékek Igazgatóságának az engedélyével, a projektet sokoldalú képzéssel rendelkező csapat készítette, a román és az európai uniós előírások értelmében.
A püspökség újra kifejezi teljes nyitottságát a sajtóval, illetve mindazokkal szemben, akik a hazai és a nemzetközi közvélemény tárgyilagos tájékoztatásában érdekeltek.
Temesvár, 2015. augusztus 4.
Nicolae Lauş
püspökségi kancelláriaigazgató
Erdély.ma

Szeptember végi színházszemle
Kezdődik a Nemzetiségi Színházi Kollokvium!
Hamarosan kezdetét veszi az egyik legjelentősebb erdélyi magyar színházi fesztivál, a Nemzetiségi Színházi Kollokvium, amelynek keretében több marosvásárhelyi produkciót – a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós és Liviu Rebreanu Társulata, az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemhez tartozó Stúdió Színház, illetve a Spectrum Színház előadásait – is láthat az érdeklődő közönség.
A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház által szervezett rangos szemlére ez év szeptember 24-e és október 4-e között kerül sor. A tizenegyedik alkalommal megszervezett fesztiválon huszonhárom előadást (nyolc nagytermi, tizenhárom stúdióelőadást és két kávéházi, kocsmai környezetben történő színházi projektet) tekinthet meg a színházkedvelő közönség.
Mint azt a szemle szervezőinek sajtóközleménye tudatja, a fesztiválon idén Románia magyar, német és jiddis nyelvű állami színházai mellett több független színházi produkció is jelen lesz, közöttük elsőként két román nyelvű társulat magyar közösséghez kötődő munkája is. A hazai színjátszás egyik legnagyobb múltú rendezvénye. Segítségükkel azt próbálja meg körüljárni, hogy mit is jelent ma az a sajátos közép-kelet-európai létezés, ami mindannyiunk- nak osztályrészül jutott? Mit jelent kisebbségi közösségbe születni, büszke többséginek vagy kitaszítottnak lenni, együtt élni egy városban az Idegennel, vasfüggönnyel elválasztva lenni, családi vagy történelmi tragédiák árnyékát, egyéni sorsot hordozni – vagy csak úgy létezni, emberként, szemben az örökké rejtőzködő Másikkal?
A rendezvény, mely a román kormány Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának, valamint a Művelődési Minisztérium, a Communitas Alapítvány, a Bethlen Gábor Alap és a Román Színházi Szövetség támogatásával jön létre, a Hargita Megyei Kulturális Központtal partnerségben, szeptember 24-én 18:00 órától rajtol Gyergyószentmiklóson. Nyitódarabja a nagyváradi Szigligeti Színház díjnyertes előadása, az Anca Bradu rendezte A mi osztályunk című előadás. Tadeusz S³obodzianek kortárs lengyel szerző szövege egy kelet-lengyelországi kisvárosba röpít el sokszor groteszk vagy tragikus, de mindvégig mélyen emberi helyzetei által. Lakói mit sem sejtenek azokról a viharokról, amelyek nemsokára egymás ellen fordítanak lengyelt és zsidót, torzítják nácivá vagy szovjetté, közönyössé vagy álszentté az egykor ártatlan gyermekarcokat. Bocsárdi László új előadása, a sepsiszentgyörgyi Vízkereszt, Victor Ioan Frunza csíkszeredai Éjjeli menedékhelye, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház két kiemelkedő produkciója – a Radu Afrim rendezte Az ördög próbája, és a román-magyar együttélés kérdéseit feszegető Double Bind – mellett a fesztivál két ősbemutatót is vendégül lát: Hatházi András Manka című darabját a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata a szerző rendezésében, valamint a marosvásárhelyi Székely Csaba A homokszörny című szövegét a házigazda Figura Stúdió Színház előadásában, Nagy Botond rendező eredeti színpadi víziójában.
A fesztivál, mely másfél évtizede Székelyföld és Erdély egyik legfontosabb kulturális eseménye, idén külföldi előadást is vendégül lát: a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház Zoltán újratemetve című előadása Vidnyánszky Attila rendezésében egy vasfüggönnyel kettészakított falu történetét meséli el – egy főutca két oldaláét, amit két külön országba sorolt valamiféle kiszámíthatatlan történelmi szándék. A rendezvényt tizenegy, előadásban gazdag nap után október 4-én zárja a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Koldusoperája. John Gay művének kortárs átiratát a neves szerb rendező, Kokan Mladenoviæ és Góli Kornélia átiratában láthatja a fesztivál közönsége.
Megkezdődött az előzetes tárgyalás Ponta büntetőperében
A legfelső bíróságon megkezdődött az előzetes tárgyalás hétfőn a Victor Ponta kormányfőt is érintő büntetőperben, akit okirat-hamisítás, pénzmosás és adócsalásban való bűnsegédlet gyanújával küldött bíróság elé a korrupcióellenes ügyészség. Az előzetes szakaszban a bíróság zárt ülésen dönt a vádlottak elleni esetleges kényszerintézkedésekről, a vádirat törvényességét ellenőrzi formai szempontból és megvizsgálja, hogy szabályos volt-e a bűnvádi eljárás. Ez legfeljebb két hónapig tarthat, utána kezdődik a tárgyalás érdemi szakasza, amely nyilvános lesz.
Népújság (Marosvásárhely)

Stratégia kastélyhasznosításra
Interneten és telefonos applikációk segítségével mintegy 300 erdélyi kastélyról és kúriáról böngészhetők információk, fotók, aktualitások a kolozsvári PONT Csoport Kastély Erdélyben – stratégiák és fejlesztési modellek című projektje részeként.
A projekt új weboldalán már elérhetők a folyamatosan bővülő kastélyprofilok, emellett elkészült iOS és Android operációs rendszerekre is egy telefonos applikáció a virtuális barangolás, informálódás elősegítésére. A 300 kastélyprofil az épületek történetét mutatják be, illetve jelenlegi helyzetüket is elemzi, amely információk alapján a kastélyok és kúriák hasznosítására vonatkozó terveket is ki lehet dolgozni.
Az ehhez kötődő stratégiát – amit a projekt szakértőivel közösen készít el a PONT Csoport – január 15-én, a második kastélykonferencián mutatják be az érdeklődőknek a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen Tordai út 4 szám alatti épületében, ahol a szervezők és szakértők további észrevételeket és megjegyzéseket szeretnének gyűjteni a keretdokumentum véglegesítése céljából. A Kastély Erdélyben – stratégiák és fejlesztési modellek projektet az izlandi, liechtensteini és norvég alapok támogatja, Románia Kulturális Minisztériumának Projektmenedzsmenti Osztályán keresztül, a Kulturális és Természeti Örökségek Megőrzése és Felélesztése Programon keretében.
A PONT Csoport ugyanakkor felhívást intéz azokhoz a kastélyszakértőkhöz, akik csatlakozni szeretnének a projekthez. A szervezők közleménye szerint a projekt fontos célkitűzése, hogy egy naprakész online szakértői adatbázis készüljön el, hogy a kastélytulajdonosok, kastélyügyintézők és mindazok, akik pályázni szeretnének kastélyok restaurálására, hasznosítására, könnyen elérje azokat az erdélyi szakértőket, akik segíthetnek ebben. A szakértők jelentkezését szintén a kastelyerdelyben.ro oldalon várják.
Krónika (Kolozsvár)

Fotóművészeket díjaztak Váradon
Hétfő este hármas ünnepség helyszíne volt a nagyváradi Euro Foto Art Galéria. Megemlékeztek a Fotóművészet Romániai Napjáról, díjazottakról esett szó, illetve egy fesztivált is megnyitottak.
Az érdeklődőket Tóth István, az Euro Foto Art Egyesület elnöke köszöntötte, kiemelten a szolnoki vendégeket. Arra hívta fel a figyelmet: január 11-e a Fotóművészet Romániai Napja annak tiszteletére, hogy ezen a napon született Szathmári Pap Károly fényképész (1812, Kolozsvár-1887, Bukarest). Néhány éve az Euro Foto Art Egyesület kezdeményezésére szervezik meg a róla elnevezett Nemzetközi Fotográfiai Fesztivált azzal a céllal, hogy a közvéleményt emlékeztessék a világ első haditudósítójának példaértékű személyiségére, tevékenységére és életére. Ott volt például az 1877-78-as függetlenségi háborúban az elejétől a végéig, és olyan rendkívüli diplomáciai érzékkel rendelkezett, hogy a lövészárkok mindkét oldalán állókat megtudta győzni arról, hogy fényképeket készítsen róluk. Az idén negyedik alkalommal szervezik meg január 11. és február 10. között a Művelődésügyi Minisztérium védnökségével az említett seregszemlét, melynek érdekessége, hogy védett márkaként van bejegyezve a Román Állami Találmányi és Védjegy Hivatalban, és több mint harminc, Magyarországon, Szerbiában, Szlovákiában, Romániában és Ukrajnában megrendezett kiállítást foglal magába.
Díjak
Szintén hétfő este nyitották meg a Világban Élő Román és Magyar Fotóművészek X. Nemzetközi Szalonját, melyet az egyesület partnerségben hirdetett meg a váradi Tavirózsa Fotóklubbal, a Békés Megyei Román Kisebbségi Önkormányzattal, valamint a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségével (MAFOSZ). A jubileumi kiírásra 312 fekete-fehér és színes pályamű érkezett Írországból, a Moldáv Köztársaságból, Romániából, Szerbiából, Szlovákiából, Spanyolországból, Ukrajnából, Magyarországról és az Egyesült Államokból. A képek azt a környezetet kellett bemutassák, melyben a románok és a magyarok élnek. A nemzetközi zsűri 110 alkotást fogadott el, melyek megérdemelték a 7-es átlagot. A Best author-plakett a szecselevárosi Magdó Istvánnak járt. A MAFOSZ aranyérmét szintén ő kapta (művének címe: Puzzle), az ezüstérmét Ionel Onofraş (Gyónás), a bronzérmét pedig Péter Izabella (Szimmetria). A fekete-fehér kategóriában Szathmári Pap Károly-aranyérmet vehetett át Magdó István (Hazafelé), ezüstérmet Tordai Ede (Generációk), bronzérmet Vitos Hajnal (Erők), plakettet Magdó István (Őrzőkutya), Ligeti László (A fafaragó gyermekei), Bálint Attila (Háztető), Bálint Zsigmond (Nagyapóval), és Tordai Ede (Hit, illetve Perspektíva). A színes fotók szekciójában Szathmári Pap Károly-aranyérmet érdemelt Tordai Ede (Várakozásban), ezüstérmet Păunaş Nicoleta (Fantázia), bronzérmet Aelenei Robert (Lufik), plakettet pedig Ionel Onofraş (A fă mestere), Bálint Zsigmond (Távol a világtól), Magdó István (Egyensúly fehéren), Csaba László (Győzelem), Păunaş Nicoleta (A reggel fényei) és Balla Árpád Zoltán (Generációk).
Közreműködők
A rendezvényen felszólalt Ioan Moldovan, a Familia folyóirat főszerkesztője, és a Művelődésügyi Minisztérium képviseletében Lucian Silaghi, a Bihar Megyei Kulturális Igazgatóság vezetője. A zenei momentumokról Lucian Maliţa hegedűművész gondoskodott, a képeket Gardó Zoltán önkéntes tette a helyükre. Az ingyenes kiállítás január 21-ig tekinthető meg hétköznap 8-19 óra között.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

Erdélyi kastélyok sorsa a PONT Csoport fókuszában
A Kastély Erdélyben – stratégiák és fejlesztési modellek projekt második konferenciáját 2016. január 15-én szervezi meg a PONT Csoport a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (Tordai út, 4.).
A konferencia reggel 10 órakor kezdődik. A PONT Csoport munkatársai kastélyszakértőkkel közösen hat különböző szemszögből vizsgálják az erdélyi kastélyok sorsát (műemlék-helyreállítás, konzerválás, restaurálás, a kastélyok modern kultusza, kastélykertek revitalizációja, kastély és turizmus, vidékfejlesztés, a kastélyok hasznosításának jogi alapkérdései), és bemutatják a 2015 márciusában elkezdődött projekt előrehaladtát.
Dr. Makay Dorottya az erdélyi kastélyok helyreállításáról tart előadást, Boda Szabolcs a XII. századi kastélyélményről, dr. Kentelky Endre a kastélykertek revitalizációjáról, Ilyés Szabolcs a kastélyok és műemlékek restaurálásának forrásbevonási lehetőségeiről, dr. Veress Emőd a kastélyok hasznosításának jogi alapjérdéseiről, dr. Weisz Attila és dr. Bordás Bea művészettörténészek pedig az erdélyi kastélyok diszkrét bájáról beszélnek.
A konferencia második felében zajló kerekasztal-beszélgetésen Hegedüs Csilla (bonchidai Bánffy-kastély), Szőts Papp Zsuzsa (oltszemi Mikó-kastély), Rácz Lilla (olaszteleki Daniel-kastély), Kovács Jenő (nagykárolyi Károlyi-kastély), Bánffy Farkas (fugadi Bánffy-kastély) és Gergely Balázs (gyalui Barcsay-Bánffy-kastély) mesélnek a kastélyok fenntarthatóságáról és működtetési elképzelésekről a gyakorlatban.
A Kastély Erdélyben – stratégiák és fejlesztési modellek projekt az erdélyi kastélyok helyzetét történelmi-kulturális, gazdasági, turisztikai, társadalmi kérdésnek egyaránt tekinti, és célja, hogy az ágazatokon átnyúló megközelítés révén elő tudja segíteni azt, hogy az igen változatos problémakört jelentő kastélyok jövőjére fenntartható megoldások szülessenek – olvasható a szervezők közleményében.
A Kastély Erdélyben – stratégiák és fejlesztési modellek projektet az izlandi, liechtensteini és norvég alapok támogatja, Románia Kulturális Minisztériumának Projektmenedzsmenti Osztályán keresztül, a Kulturális és Természeti Örökségek Megőrzése és Felélesztése Programon keretében. maszol.ro

A törvények betartását kérelmezik
Műemlék-feliratozás és -védelem
Csütörtök délelőtt sajtótájékoztató keretében a Demokratikus Marosvásárhelyért civil szervezet elnöke, Kovács Dávid István két olyan beadványt ismertetett, amelyeket egy nappal korábban a marosvásárhelyi bíróság melletti ügyészségen iktattak.
Marosvásárhely polgármestere ellen hivatali visszaélés miatt nyújtott be feljelentést, a műemlék épületek megjelölésének elmulasztása okán. Racz Lucian, az önkormányzat műszaki osztályának igazgatója ellen ugyancsak kötelezettségmulasztás és a Bolyai téri, védettnek nyilvánított övezet rongálásának vádjával indított eljárást a parkot szegélyező faragott terméskövek eltávolítása miatt, melyek a városépítő Bernády György polgármester idejéből származnak.
Amint a civil szervezet képviselője kifejtette, hozzávetőleg háromszáz – a város műemlék jellegének rombolását ellenző – román és magyar lakos támogató aláírása kíséretében nyújtották be az ügyészségre a beadványt.
A beadványban a civil szervezet a Kulturális Minisztérium 2014. évi 2815-ös számú Rendeletére hivatkozik, amelynek előírásai kötelező jellegűvé teszik a műemlék épületek megjelölését, többnyelvű feliratozását. A városi tanács a múlt évi februári ülésén a 9978-as számú határozattal döntést hozott a műemlék épületek feliratozásának elfogadására, az ehhez szükséges 50.000 lejes költségvetési tételt is elkülönítették. Ugyanakkor ígéret hangzott el azon szakigazgatóságok megjelölésére, amelyek azért kellett volna feleljenek, hogy 2015. december 31-ig a municípium műemlék épületeire a többnyelvű feliratok felkerüljenek. A civil szervezet a tavalyi tanácsülésen bemutatta az általuk közadakozásból elkészített és felajánlott ötnyelvű feliratot, és akkor úgy tűnt, az elöljárók rábólintottak a mintapéldányra. A tanácsosokkal való utólagos egyeztetések nyomán ezt háromnyelvűre – román, magyar és angol feliratozásra – csökkentették, és beillesztették a QR-kódot is, amely révén okos-telefonokkal is leolvashatókká váltak volna. Az akkor bemutatott pár soros leírás tartalmazta az utcanevet és házszámot, a műemlék épület típusát, azonosító számát, az építés évét, valamint az építtető nevét és az épület fontosabb történelmi jellemzőit.
Arra a kérdésre, hogy a tanácsosok ellen is irányul-e a beadvány, a civil szervezet képviselője elmondta, miszerint a tanácsosok kezdeményezték, tanácsi határozat született, a végrehajtásért, illetve annak elmulasztásáért azonban a város polgármestere vonható felelősségre. Kérdésre válaszolva elmondta, miszerint a megyeszékhely műemléklistáján száznegyvennyolc épület szerepel.
A Bernády korabeli szegélykövekért
A második beadvány, melyben a köztisztviselőkre vonatkozó hivatali visszaélés a vád, ismeretlen tettes ellen, illetve a polgármesteri hivatal szakosztálya, nevezetesen Racz Lucian mérnök ellen irányul. Amint a civilek képviselője kifejtette, a tavaly augusztustól a megyeszékhelyen zajló nagy útfelújítási lázban a város több, védetté nyilvánított övezetét megrongálták, felmérhetetlen erkölcsi és anyagi kárt okozott a hivatal által foglalkoztatott vállalkozói csoport. A műszaki igazgató válaszlevelében elismerte, miszerint a Bolyai téri ellenőrzéseket követően a civilek észrevétele jogosnak bizonyult, ugyanakkor felszólította az Astor Com Kft. fővállalkozót annak orvoslására. Ennek ellenére a Sáros utca és Gecse Dániel utca közötti tér, illetve a Bolyai parkot övező termésköveket nem helyezték vissza, ellenkezőleg, ismeretlen helyre szállították, és helyükre gyenge minőségű szegélykő került. Amint a Demokratikus Marosvásárhelyért szervezet képviselője jelezte, a 12 millió eurós vissza nem térítendő európai uniós támogatást, melyet a Jeddi utat a megyei sürgősségi kórházzal összekötő út projektje révén hívtak le, ám a kivitelezés meghiúsult, úgy próbálták időben felhasználni útjavításokra, hogy előtanulmány, megalapozott és jóváhagyott építkezési terv nélkül lendültek a nagy átalakításokba, ami semmiképp sem elfogadható, ezért választották a köztisztviselők felelősségrevonásának ezt az útját.
Szer Pálosy Piroska. Népújság (Marosvásárhely)

Konferencia Kolozsváron: több száz kastély megmentése a téma
Megkezdődött a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári székhelyén a Meeting Kastély Erdélyben címet viselő, egész napos konferencia pénteken. A találkozón építészeti, gazdasági, kulturális, jogi, idegenforgalmi és társadalmi szempontok figyelembevételével próbálnak átfogó stratégiákat kidolgozni a több száz, történelmi kastély jövőbeli fenntartható működésére. A konferencia kezdeményezője a PONT Csoport, finanszírozója a Norvég Alap és a Kulturális Minisztérium.  
Nagyon dicséretes a péntek reggel kezdődött konferencia megközelítési módja – jelentette ki köszöntő beszédében Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja –, és nemcsak azért, mert divatos a holisztikus szemlélet, hanem azért is, mert az épített örökség problematikájához csak átfogó módon lehet közelíteni. Távlatilag is fenntartható, hasznosítható elképzelésekre van szükség, ezért minden érintettnek a véleményét tekintetbe kell venni, tette hozzá a főkonzul.
Mile Lajos elmondta, rövidesen megnyílik a Magyar Nemzeti Kereskedőház kolozsvári irodája, februárban magyarországi gazdasági attasé is érkezik a kincses városba, és a Főkonzulátusnak szándékában áll a Magyar Fejlesztési Központ kolozsvári irodáját is megnyitni. Mindezzel a kastélyok fenntarthatóvá tételéhez szükséges hálózatrendszer kiépítésében és a pályázásoknál, a forrásokhoz való hozzáférésnél fog tudni segítséget nyújtani a magyar külképviselet.
A főkonzul szerint elengedhetetlen az a gyakorlatias észjárás, amellyel a konferencia szervezői megközelítik a kastélyok kérdését. Így valósulhat meg csak az értékmentés, amely szerencsés esetben közösségi élménnyé is válhat. A múlt egyes elemeit csak úgy lehet megtartani, ha azok a jelenünkbe is beépülnek – jelentette ki Mile Lajos.
Farkas András, a PONT csoport vezetője elsősorban a konferencia román ajkú résztvevőihez szólva jegyezte meg: a kastélyok kérdése nem egyetlen nemzeti közösség problémája, „hisz érzelmileg mindannyiunkat összeköt Erdély és az Erdélyhez való ragaszkodásunk”. A több mint száz éve működő brit modellt véve alapul arra kell törekedni, hogy már gyermekkortól a közösség tagjainak mentális térképén kitörölhetetlenül rögzüljenek az épített örökségnek ezen fontos elemei – ez a tudatosság jelentheti a fenntarthatósági projektek közösségi alapját.
„Túlélő nemzet vagyunk” – jelentette ki Hegedüs Csilla, az RMDSZ kulturális ügyvezető alelnöke, aki volt kulturális államtitkárként és a romániai kastélyok helyzetét belülről is jól ismerő szakemberként ismertette a jelenlegi helyzetet: a többszáz kastély jó részét visszakapták a tulajdonosok, de – lévén, hogy műemlékekről van szó – akkor se kezdhetnék saját fejük után felújítani, ha volna rá pénzük. Támogatást viszont nem kapnak az állagmegőrzésre, sőt, már az adókedvezményről se központilag döntenek, hanem minden önkormányzat maga hozza meg a határozatot, hogy adómentességet élvezhet-e vagy sem a műemlék épület tulajdonosa.
„Nagyon tisztelem azokat, akik a visszakapott kastélyuk miatt hazaköltöztek, és megpróbálnak egy hasznosítási stratégiát kidolgozni” – jelentette ki Hegedüs, leszögezve, hogy ebben a kérdésben a kulcsszó az önfenntarthatóság.
Hozzátette, a kastély az illető település gazdasági motorja lehetne, ahogy ezelőtt 100 évvel is például a bonchidai kastély udvara hemzsegett az emberektől, több tucat családnak biztosítva munkát és megélhetést. „Fontos, hogy az emberek szeretik a kastélyokat, szívesen látogatják őket, és most már nemcsak a magyar közösség tagjai jönnek ki például a bonchidai Kastély Napokra, hanem sok román és más nemzetiségű is. Nagyon fontos ez. Nem élhetünk úgy, hogy csak magunkra hagyatkozunk” – vélekedett az RMDSZ kulturális ügyvezető alelnöke.
Farkas András, a PONT csoport vezetője többek közt arról beszélt: minden területre érvényes igazság, hogy a határvonalakon történik a legtöbb előrelépés, a legtöbb változás. Ilyen határvonal például a történelmi, kulturális örökséget hordozó bonchidai Bánffy-kastély és egy fiatal közösség valamint egy 21. századi zenei műfaj – ezek határvonalán pedig megszületett az Electric Castle fesztivál, ami igazi sikertörténet. 
Ilyés Szabolcs közgazdász a lehívható pályázati összegekről, Veress Emőd jogász a restitúció állásáról és az visszaszolgáltatás utáni jogi kérdésekről, Makay Dorottya tartószerkezet-tervező mérnök „Kőműves Kelemen dédunokája” címmel az erdélyi kastélyok helyreállítási folyamatairól tartott előadást.
A konferencia konkrét projektek bemutatásaival folytatódik, többek közt az oltszemi Mikó-kastély, a nagykárolyi kastély, a gyalui Barcsay-Bánffy kastély stb. helyzetét ismerhetik meg az érdeklődők.  
T. Koós Imola. maszol.ro

Oszlik a köd Méliusz körül
Január 30-án, szombaton Méliusz József temesvári születésű regényíró, költő, műfordító, az erdélyi magyar avantgárd irodalom úttörője munkásságának felidézésével folytatódott a Temesvári Tartozások beszélgetés-sorozat a Kafka irodalmi kávéházban. A rendezvény moderátorai, Mátray László színművész és Makkai Zoltán újságíró felidézték a Város a ködbencímű regény méltatlanul elfeledett írójának hányatott élettörténetét. Az író műveiből Mátray László, Makkai Zoltán és Czernák Ferenc lippai versmondó olvasott fel verseket és néhány regényrészletet.
Hányatott sorsa volt Méliusz Józsefnek és főművének, a Város a ködben című regénynek is, amelyet az 1930-as évek végén írt meg, és csak 1968-ban jelent meg a hazai Ifjúsági Kiadónál, miután több anyaországi és erdélyi könyvkiadó is elutasította. Az író 1932-ben visszhangos sajtóbotrányba is keveredett, miután Csíkszentmártonban írt Vasárnap este táncban című versét „a székelységet gyalázó” műnek minősítették, talán ez a közjáték is hozzájárult regénye többszöri elutasításához. Magát a szerzőt 1949-ben koholt vádak alapján letartóztatták, és ítélet nélkül hat évig börtönben tartották, miközben első feleségét a Securitate a halálba, fiát az őrültségbe hajszolta. A fenti időszak előtt és után a magát mindig baloldalinak valló Méliusz József fontos tisztségeket töltött be a romániai magyar közéletben: a Magyar Népi Szövetség sajtóirodájának vezetője, a Romániai Magyar Írók Szövetségének főtitkára, a Gaál Gábor-féle Utunk felelős szerkesztője, a romániai magyar színházak vezérfelügyelője a Művelődésügyi Minisztériumban, később a kolozsvári magyar színház főrendezője volt. 1955-ös szabadlábra helyezése után kevéssel az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó aligazgatójává nevezik ki, 1968–1972 között a Romániai Írók Szövetségének alelnöke. „Ennek ellenére, rehabilitálása nem diadalmenet, elsősorban román íróbarátainak köszönheti, hogy talpra állhat” – idézte fel Méliusz ellentmondásos fordulatokkal teli életpályáját Mátray László. Méliusz börtönből való szabadulása után nyilatkozatban elítélte az 1956-os „magyar ellenforradalmárokat” és Dsida Jenőt is megtámadta, ami sokat rontott a megítélésén az erdélyi magyar írótársadalom körében. A beszélgetés során szó esett Méliusz kedvenc műfajáról, a kávéház-regényről is, ennek a sorozatnak öt kötete látott napvilágot, köztük a Zsilava nem volt kávéház című börtönnapló is. Az elhangzottakat összegezve, Mátray László szerint Méliusz Józsefet ma már a magyar avantgárd költészet élvonalába sorolják, Város a ködben című trianoni témájú regényét pedig a Proust utáni modern európai próza szintjét megközelítő műként tartják számon. 
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

Megújuló közösségi élet Madarasifeketén
A madarasifeketei református közösség egyre többet hallat magáról. Károly Károly tiszteletes úr jóvoltából érkeznek abeszámolók a gyülekezeti életről, nőszövetségi találkozókról, szórványtáborokról. Most úgy döntöttünk, mi látogatunk el a kis mezőségi szórványtelepülésre, ahol 116 református él, és ahol vasárnaponként 35-40- en járnak templomba, a 20vallásórás gyerek közül 12 járnak rendszeresen órákra.
116 lelkes, összetartó közösség
Károly Károly (fotó) 2007-ben került a feketei gyülekezetbe, e csodálatosan szép tanyavilágban élő református családokkal együtt közösen a hitben, nemzetben, szeretetben való megmaradást vállalták fel. – Nagyon barátságos, kedves emberek a gyülekezet tagjai, akik őszintén ragaszkodnak az egyházhoz, a közösségükhöz. Hűséges templomba járók, segítőkészek, kiveszik a részüket az önkéntes munkából. Nincs olyan alkalom, hogy valaki meg ne hívjon bennünket. A külföldön dolgozók is járnak haza, ünnepekkor találkozunk, szeretetvendégséget szervezünk. Hála Istennek léteznek a modern kommunikációs eszközök, Facebookon megszólítom őket, s így sokkal többen jönnek el a közösségi alkalmakra. Az asszonyok finom süteményeket készítenek, a férfiak az italról gondoskodnak, s közösen a jó hangulatról. A gondnok, Borbély Márton minden egyházi vonatkozású munkából, szervezésből kiveszi a részét – mondja a tiszteletes útban a település felé, ahová egy borús téli napon sáros úton érkezünk.
Korszerűsítik a templomot, új köntöst kap a harangláb
A templom egy szépen bekerített, nagy telken található, vadgesztenyefák övezik. Az épületen még most is – talán a nosztalgia kedvéért – az általános iskola felirat olvasható.
Valamikor 900 lelkes gyülekezet élt itt, a hatvanas években annyi gyerek volt, hogy 1967–1977 között I–VIII. osztályos iskolát kellett működtetni. A csökkenő gyermeklétszám miatt 1980 után összevonták az osztályokat. 1990 után az egyház visszakapta az iskola épületét, ami hajdanán felekezeti iskolaként működött. Miután megszűnt az elemi iskola és az óvoda is, 1994-től templomként is ezt az ingatlant használják, hiszen a régi öregvölgyi templomot, akárcsak Kisfekete templomát, lebontották. Az előbbi tégláit a mezőmadarasi templomba építették be.
– Az épületet teljesen felújítjuk, leverjük a régi vakolatot, padlót, ajtót, ablakot, csatornát cserélünk, mind a fronton levő nagyobbik helyiségben, a templomban, mind a kisebbikben, az egyházi irodában. A hátsó részben levő lelkészi lakást is felújítjuk. Mindehhez pályázatok révén anyagi támogatást kaptunk, 1,5 millió forintot az Emberi Erőforrások Minisztériumától és 35 ezer lejt a Művelődési és Kultuszminisztériumtól. Az épület felújítási munkálatainak befejezését május 31-ére tervezik.
Az ingatlan mellett található 13 méter magas, 1901-ben épült harangláb teljes felújítás alatt áll. Tavaly augusztus 20-án belecsapott a villám, akkor derült ki, hogy a torony kupolájának szerkezete elkorhadt, ki kell cserélni. Ezért a kupolát le kellett szedni, a torony új, Székelyvarságon készített zsindelyborítást kapott, ami 15 ezer lejbe került. Tavasszal felszerelik a villámhárítót is. A harangláb felújításának összértéke 10 ezer euró körüli – számolt be Károly Károly tiszteletes úr.
Mezey Sarolta. Népújság (Marosvásárhely)

Végre restaurálnák a történeti múzeumot
Az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum földszintjének és első emeletének teljes körű restaurálására készül az intézmény. Sanda Mantól, a múzeum szóvivőjétől megtudtuk: az ingatlan helyrehozatalához szükséges közbeszerzési eljárást a múzeum hirdeti meg, de a munkálatokat a Művelődésügyi Minisztérium finanszírozza közel hárommillió lejjel.
A közbeszerzést remélhetőleg e hónap végén vagy legkésőbb március elején hirdetik meg az Elektronikus Közbeszerzési Eljárások (SEAP) honlapján, jelenleg a feladatfüzeten dolgoznak. A múzeum vezetősége bizakodik abban, hogy a munkálatok már az idén elkezdődhetnek, ám ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy egy közbeszerzési eljárásra 45 napig lehet jelentkezni, majd ezt követően zajlik az elbírálás és az eredményhirdetés, illetve azt, hogy a vesztes cégek általában megfellebbezik a versenytárgyalás eredményét, akkor már nehezen valósítható meg az idei munkakezdés. A munkálatok becsült időtartama két év. Szabadság (Kolozsvár)

Összeomlás szélén a szász épített örökség
Több mint 600 műemlék épület áll az összeomlás szélén Romániában, elsősorban a gazdátlanul maradt szász erődtemplomokat fenyegeti a megsemmisülés veszélye, derül ki a művelődési minisztérium adataiból.
Vlad Alexandrescu tárcavezető sürgősségi pénzalap létrehozását javasolta a veszélyeztetett épített örökség megmentése céljából, miután a hétvégén két Brassó megyei erődtemplomban is jelentős kár keletkezett. A szászveresmarti templomtorony és a rádosi harangláb összeomlása után a tárcavezető válságstábot hívott össze, ahol a sürgős teendőket beszélték meg.
Mint Facebook-bejegyzésében rámutatott, a 15. században épült rádosi (Roadeş) harangláb, illetve a 13. századi szászveresmarti (Rotbav) románkori templomtorony csupán kettő a több mint 600, az összeomlás szélén álló romániai műemlék épület közül, a legnagyobb veszély pedig a gazdátlanul maradt szász épített örökséget fenyegeti.
Sürgősségi beavatkozásokat javasolnak
Vlad Alexandrescu elmondta, első körben felvették a kapcsolatot a tulajdonos evangélikus egyházzal, segítséget ajánlva a helyreállításhoz. Mint rámutatott, a szaktárca minden lehetséges támogatást megad a két erődtemplom megerősítéséhez, hogy elejét vegyék az újabb tragédiának. A minisztérium sürgősségi beavatkozásokat javasol, ezért felveszi a két ingatlant az országos műemlékvédelmi programba, melyet rövid időn belül meghirdetnek, mondta a tárcavezető.
Hozzátette, hogy a szaktárca és az épített örökségért felelős intézet egy országos szintű leltározást is kezdeményez, melynek segítségével oda tudják majd irányítani az anyagi támogatást, ahol arra a legnagyobb szükség van. Ugyanakkor az országos és megyei intézmények, szakemberek és a civil társadalom képviselőinek segítségével egy hosszú távú stratégiát is kidolgoznának az összeomlás szélén álló műemlékek megmentése céljából, tette hozzá a tárcavezető.
Hegedüs Csilla: folytatni kell a munkát
A művelődési tárcának folytatnia kell a Kelemen Hunor minisztersége alatt elkezdett értékmentő munkát, hívta fel a figyelmet Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke. Emlékeztetett, hogy Kelemen Hunor vezetése alatt a szaktárca jelentős keretet, évi 12–14 millió eurót különített el az épített örökség felújítására, megóvására.
Mint rámutatott, a veresmarti tragédia nem egyedi eset, a műemlékek, állami támogatás hiányában valós veszélyben vannak. A szakember szerint amennyiben a kormány hozzáállása nem változik, a jövőben visszafordíthatatlan „műemléktragédia-hullám” következhet be.
„Mindemellett, legalább ennyire fontos műemlék épületeinkre helyi szinten is odafigyelni: a közösségeknek, az önkormányzatoknak és az egyházaknak minden lehetséges pénzforrást fel kell használniuk annak érdekében, hogy felújítsák és megóvják ezeket” – nyomatékosította a szakember, rámutatva, hogy Kelemen Hunor idején nem igényeltek támogatást a szaktárcától a szászveresmarti templom felújítására.
Bár az elmúlt években történtek törekvések a számos külföldi turistát vonzó szász épített örökség megóvására, ez lassan halad, miközben a műemlékeken évtizedek óta nem végeztek állagmegőrzési munkálatokat. Egy 2011-ben indult, a Regionális Operatív Program keretében 5 millió eurót nyert projekt keretében – melynek kedvezményezettje a Romániai Evangélikus Egyház – 18 szász erődtemplomot korszerűsítettek Szeben, Fehér, Maros és Brassó megyében.
A szakma azonban kifogásolta, hogy az eredeti, jó állapotban megmaradt építőanyagok újrahasznosítása helyett csak vadonatúj téglát, cserepet alkalmaztak a „restaurálás” során. Egy második, 15 millió eurós projekt keretében újabb 12 erődtemplomot restaurálnának, melyek zöme – a hétvégén leomlott műemlékekhez hasonlóan – Brassó megyében található.
Pap Melinda. Szabadság (Kolozsvár)

Visszafordíthatatlan műemlék tragédiahullám fenyeget?
„Amíg Kelemen Hunor vezette a romániai kulturális szaktárcát, jelentős keretet, évi 12–14 millió eurót különített el a minisztérium épített örökségünk felújítására. 
A jelenlegi szócséplés viszont nem tesz semmit annak érdekében, hogy műemlékeinket megőrizhessük és átörökíthessük a következő generáció, gyermekeink számára. A szövetségi elnök által elkezdett munkát folytatnia kellene a jelenlegi kulturális miniszternek”, nyilatkozta Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke. Véleménye szerint a múlt pénteki, szászveresmarti tragédia esete nem egyedüli, az állami finanszírozásból nem támogatott műemlékek valós veszélyben vannak.
„Az RMDSZ az elmúlt években következetesen felhívta a figyelmet az elfelejtett műemlékek védelmének témájára. A jelenlegi kulturális miniszter kiválóan kommunikál, viszont mi főleg a munkára fektettük a hangsúlyt. A szövetségi elnök vezette kulturális szaktárca jelentős keretet, évi 12–14 millió eurót különített el épített örökségünk megóvására, felújítására, korrigálta az ilyen jellegű támogatások szintjén tapasztalt aránytalanságokat, jelképes épületek – templomok, kúriák, kastélyok – nyerték vissza hajdani fényüket” – sorolta Hegedüs Csilla azokat a megvalósításokat, amelyeket a szaktárca 2014 után már nem kezelt prioritásként. Rámutatott: amennyiben az ország a Kelemen Hunor által előirányzottakat nem tekinti prioritásként, maholnap nemcsak a szászveresmarti templom tornyának leomlásáról zenghet a sajtó, hanem egy olyan műemlék tragédiahullámról, amely visszafordíthatatlan.
„Amíg Kelemen Hunor vezette a romániai kulturális szaktárcát, jelentős keretet, évi 12–14 millió eurót különített el a minisztérium épített örökségünk felújítására. 
A jelenlegi szócséplés viszont nem tesz semmit annak érdekében, hogy műemlékeinket megőrizhessük és átörökíthessük a következő generáció, gyermekeink számára. A szövetségi elnök által elkezdett munkát folytatnia kellene a jelenlegi kulturális miniszternek”, nyilatkozta Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke. Véleménye szerint a múlt pénteki, szászveresmarti tragédia esete nem egyedüli, az állami finanszírozásból nem támogatott műemlékek valós veszélyben vannak.
„Az RMDSZ az elmúlt években következetesen felhívta a figyelmet az elfelejtett műemlékek védelmének témájára. A jelenlegi kulturális miniszter kiválóan kommunikál, viszont mi főleg a munkára fektettük a hangsúlyt. A szövetségi elnök vezette kulturális szaktárca jelentős keretet, évi 12–14 millió eurót különített el épített örökségünk megóvására, felújítására, korrigálta az ilyen jellegű támogatások szintjén tapasztalt aránytalanságokat, jelképes épületek – templomok, kúriák, kastélyok – nyerték vissza hajdani fényüket” – sorolta Hegedüs Csilla azokat a megvalósításokat, amelyeket a szaktárca 2014 után már nem kezelt prioritásként. Rámutatott: amennyiben az ország a Kelemen Hunor által előirányzottakat nem tekinti prioritásként, maholnap nemcsak a szászveresmarti templom tornyának leomlásáról zenghet a sajtó, hanem egy olyan műemlék tragédiahullámról, amely visszafordíthatatlan. Szabadság (Kolozsvár)

Erdélyi kastélyok a Cotroceni Nemzeti Múzeumban
A Cotroceni Nemzeti Múzeum, az ARCHÉ egyesület és a PONT Csoport 2016. március 24-én kerekasztal-beszélgetést szervezett a bukaresti Cotroceni Nemzeti Múzeumban, az épített örökség megőrzése és értékesítése témakörében.
„Aggodalmat keltő az, ami épített kulturális örökségünkkel történik országszerte, és nagyon sok múlik rajtunk, hogy ezt tudatosítsuk és egy stratégiát körvonalazzunk, amely alapján megmenthetjük ezeket az értékeket” – mondta az eseményt megnyitó Cristina Verona Tobi, a Cotroceni Nemzeti Múzeum menedzsere.
A PONT Csoport részéről Farkas András mutatta be a Kastély Erdélyben – stratégiák és fejlesztési modellek projektet, illetve azt a stratégiát, amit a projekt alatt dolgoztak ki.
„Miért foglalkozik egy kolozsvári fiatal csoport az erdélyi kastélyokkal? A folyamat 2010-ben indult, amikor arra adtuk a fejünket, hogy kicsit másképp közelítsük meg a kastélyok kérdését. Például, amikor helyi közösségeknek szerveztünk online vetélkedőt, akik a verseny kedvéért kastélyokat fogadtak örökbe, azt vettük észre, hogy az emberek készek arra, hogy tegyenek valamit ezekért az épületekért, hogy szabadidőt fordítsanak erre az ügyre. Tehát közösségeket építhetünk ezen épületek köré és azon értékek köré, amelyeket ezek az épületek képviselnek. Minden kastély helyzete különleges, de létezhetnek olyan problémák, ügyek is, amelyeket általánosan kezelhetünk, így nagyobb hatást érhetünk el. Azért, hogy mindehhez stratégiai hátteret biztosítsunk, a Norvég Alap által finanszírozott, Románia Kulturális Minisztériumának Projektmenedzsmenti Osztályán keresztül, a Kulturális és Természeti Örökségek Megőrzése és Felélesztése Program által kínált pályázati lehetőséggel éltünk. Megpróbáltuk a puzzle-darabokat kirakni, így a stratégia egy olyan dokumentum lett, ami folyamatok, konkrét jövőbeni projektek alapját képezheti. A problémát nem mi vagy mások fogják megoldani, megoldást csak széleskörű összefogással érhetünk el, civil szervezetek és intézmények együttműködése és közösségi mozgalmak által. Mi pedig mostantól ezt az üzenetet fogjuk népszerűsíteni”.
Az ARCHÉ egyesületet képviselő Anamaria Sidonia Răvar az általuk szervezett kulturális túrákról, a Castle Break-ről beszélt: „Arra jöttünk rá, hogy az emberek nem azért jönnek el ezekre a kirándulásokra, hogy egy épületet lássanak és néhány fotót készítsenek, ők inkább az élményt keresik, és valami újat akarnak megismerni”.
A kerekasztal-beszélgetésen két pozitív példát is bemutattak: az olaszteleki Daniel kastélyt és a bonchidai Bánffy kastélyt.
Rácz Attila, az olaszteleki Daniel kastély tulajdonosa és adminisztrátora azt mesélte el, hogyan döntötték el feleségével, hogy kastélyszállót indítanak: „2009-ben döntöttünk úgy, hogy egy XVI. századi épületbe fektetünk be, és ekkor egy igazi kalandba csöppentünk. Mivel a feleségem és én közgazdászok vagyunk, egy művészettörténész segítségét kértük, aki az egész úton fogta a kezünket, nélküle katasztrofális dolgokat követtünk volna el, ha a saját fejünk után megyünk. Azt tanácsolom minden jövendőbeli kastélytulajdonosnak, hogy kérjék ők is szakemberek segítségét”.
A Transylvania Trust Alapítvány képviselője, Berki Tímea azt hangsúlyozta, hogy nagy szükség van a közösség bevonására és önkéntesekre ahhoz, hogy épített örökségünket megőrizzük. A bonchidai Bánffy kastélynál minden évben fiatal restaurátoroknak szerveznek tábort, akik az épület bizonyos részeinek konkrét helyreállításán dolgoznak. „A műemlékek restaurálására egyre kevesebb a támogatás, az államnak illeték- és adókedvezményekkel kellene segítenie a kastélytulajdonosokat, illetve nemzeti szintű promoválási stratégiára lenne szükség, a kastélyok ügyét nemzeti fontosságú ügyként kellene kezelnünk” – összegezte.
A kerekasztal-beszélgetésen szó volt még kultúraoktatásról, pályázati lehetőségekről, illetve az ezekhez kapcsolódó problémákról és lépésekről. Összegzésként, a résztvevők megegyeztek abban, csak akkor lehetnek hosszútávon fenntarthatóak a revitalizált kastélyok, ha szociális és gazdasági szerepet töltenek be.
A Kastély Erdélyben – stratégiák és fejlesztési modellek projektet az izlandi, liechtensteini és norvég alapok támogatják, Románia Kulturális Minisztériumának Projektmenedzsmenti Osztályán keresztül, a Kulturális és Természeti Örökségek Megőrzése és Felélesztése Program keretében.
 T. Koós Imola. maszol.ro

Batthyáneum: nem tágít a római katolikus egyház
Csak a gyulafehérvári Batthyáneum visszaszolgáltatását követően, annak jogos tulajdonosaként hajlandó együttműködni a kormánnyal az ingatlan restaurálása, illetve az értékes gyűjtemény digitalizása tárgyában a római katolikus egyház – mondta el a Krónikának Potyó Ferenc pápai prelátus. A gyulafehérvári érsekség általános helynöke szerint ezt Vlad Alexandrescu művelődési miniszternek is a tudomására hozták, amikor a tárcavezető szóban felvetette a peren kívül való megegyezés javaslatát. Írásbeli megkeresés nem történt az ügyben, és a tárcavezető is cáfolta a közgyűjtemény „elidegenítésére” vonatkozó PNL-s vádakat.
Csak a gyulafehérvári Batthyáneum visszaszolgáltatását követően, annak jogos tulajdonosaként hajlandó együttműködni a kormánnyal az ingatlan restaurálása, illetve az értékes gyűjtemény digitalizása tárgyában a római katolikus egyház – mondta el a Krónikának Potyó Ferenc pápai prelátus.
A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye általános helynöke kifejtette, Jakubinyi György érsek ezt Vlad Alexandrescu művelődési miniszternek is a tudomására hozta pár héttel ezelőtti gyulafehérvári látogatása alkalmával, amikor a tárcavezető azzal a szóbeli javaslattal kereste meg, hogy peren kívül egyezzenek meg az ingatlan sorsáról.
„Azt javasolta, hogy egyezzenek meg, pontosabban az egyház és az állam, a kulturális minisztérium képviselői közös tulajdonban állapodjanak meg, így pályázzanak” – emlékezett vissza Potyó Ferenc a találkozóra, amelyen maga is jelen volt. Elmondta, a miniszter azzal indokolta javaslatát, hogy szeretné a kérdést megoldani, mivel az épület leromlott állapotban van, és míg per tárgyát képezi, nem lehet beruházásokat eszközölni, restaurálásához, illetve a könyvtárban található értékes kéziratgyűjtemény digitalizálásához hatalmas összegre lenne szükség, amelyet csak uniós alapból lehet lehívni.
„Az volt az érsek úrnak a válasza, hogy mi egyelőre kitartunk az álláspontunk mellett, miszerint az egyház a tulajdonos, és adják vissza. Akkor mint tulajdonosok természetesen tárgyalunk, akár a megőrzést, akár a felügyeletet, felhasználást, digitalizálást és sok más egyebet illetően (…), de adják vissza, úgy, ahogy elvették, a katolikus egyház tulajdonába” – idézte fel a találkozót Potyó. Hozzátette, hogy az értékes középkori kéziratgyűjtemény digitális feldolgozásához olyan eszközökre van szükség, amelyeket az egyház egyedül nem tud beszerezni.
Az általános helynök ugyanakkor hangsúlyozta, hogy elméleti tervről van szó, Vlad Alexandrescu miniszter csak szóban vetette fel a peren kívüli megegyezés lehetőségét, írásban nem kereste meg őket, és Dacian Cioloş kormányfő sem látogatta meg az érsekséget, amikor pár héttel későbbi gyulafehérvári tartózkodása során hasonlóan nyilatkozott a Batthyáneum jövőjét illetően; a miniszteri látogatásnak tehát nem volt fejleménye. „Mi sem léptünk, úgy értve, hogy az álláspontunkon nem változtattunk, és a miniszteri megkeresésen és szóbeli tárgyaláson kívül nem volt egyéb” – összegzett Potyó Ferenc.
Cáfolja az „elidegenítés” vádját a miniszter
Vlad Alexandrescu kulturális miniszter egyébként hétfőn Facebook-bejegyzésben cáfolta, hogy a gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár közös igazgatását javasolta volna a római katolikus egyháznak. A tárcavezető bejegyzésében arra reagált, hogy Radu F. Alexandru, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) alelnöke és szenátora hétfőn a kulturális tárca vezetőjének leváltását kérte Dacian Cioloş miniszterelnöktől, amiért a „román nemzeti érdekkel ellentétes álláspontot” közvetített a Vatikán felé.
A politikus szerint erre senki sem hatalmazta fel a minisztert, tekintettel arra, hogy Romániának jogvitája van az egyházzal az értékes könyvritkaságokat és ősnyomtatványokat tartalmazó gyulafehérvári gyűjtemény tulajdonjogát illetően. A 65 ezer kötetes, 1650 középkori kéziratot magában foglaló könyvtárban őrzik a Romániában fellelhető kódexek és ősnyomtatványok háromnegyed részét, emlékeztetett.
Vlad Alexandrescu rámutatott, hogy legutóbbi gyulafehérvári látogatása alkalmával csak azt ajánlotta fel Jakubinyi György római katolikus érseknek, hogy próbáljanak peren kívüli megegyezésre jutni a könyvtárat befogadó, leromlott állapotba került műemlék épület sorsát illetően, hogy megkezdhessék annak felújítását európai uniós források igénybevételével.
A miniszter bejegyzésében felidézte, hogy a 18. századi Batthyáneum könyvtárat és épületet Batthyány Ignác püspök végrendeletében Erdélyre és a római katolikus egyházra hagyta. Hozzátette ugyanakkor, hogy mandátuma idején a minisztérium beavatkozási kérelmet intézett a bírósághoz, hogy a restitúciós hatóság segítségére legyen az egyházzal folytatott perben. Nincs előrelépés a perben
A gyulafehérvári római katolikus érsekség ugyanis a kommunizmusban elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatását szabályozó törvények alapján az 1947-ben államosított Batthyáneumot és a hozzá tartozó csillagvizsgálót is visszaigényelte. Az állam arra hivatkozik, hogy az alapító Erdélyre hagyta a gyűjteményt, amely a trianoni döntés nyomán Románia részévé vált. Az épület tulajdonjogáról szóló első perben ezt az érvelést elfogadva a bíróság az állam javára döntött.
Potyó Ferenc általános helynök emlékeztetett, hogy az újabb, a 2002-es törvény alapján benyújtott, a Batthyáneum mellett az ezzel együtt államosított ingóságokra is kiterjedő restitúciós keresetet tavaly szeptemberben tárgyalta a restitúciós bizottság, és a főegyházmegye számára kedvezőtlen döntést hozott. Az ítéletben arra hivatkoztak, hogy a visszaigénylő nem azonos a telekkönyvben szereplő egykori tulajdonossal, ugyanis a könyvtárat és az ehhez tartozó csillagvizsgálót az érsekség kérte vissza, miközben a telekkönyvben a Csillagda bejegyzés szerepelt tulajdonosként.
Mint magyarázta, az alapító Batthyány Ignác püspök idején általános gyakorlat volt, hogy nem magát az egyházat, hanem az egyház valamely belső egységét tüntették fel tulajdonosként. A Csillagda nevű szőlős pedig, amelynek bevételeiből egykor a könyvtár és a csillagvizsgáló fenntartási költségeit fedezték, nem lett az államosítás áldozata, ma is az egyház tulajdonában van, fejtette ki az általános helynök. Elmondta, az egyház megfellebbezte az ítéletet, fejleményről azonban nem tudott beszámolni.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága egyébként 2012-ben kártérítés fizetésére kötelezte a román államot, mert évtizedeken át nem hozott döntést a Batthyáneum visszaszolgáltatása ügyében. A strasbourgi bíróság azért marasztalta el Romániát, mert 1998-ban sürgősségi kormányrendelettel szolgáltatta vissza az épületet az egyháznak, de a tényleges visszaszolgáltatásra azóta sem került sor.
Dacian Cioloş kormányfő két hete Gyulafehérváron úgy nyilatkozott, hogy az állam restaurálná a Batthyáneumot és megnyitná a látogatók előtt. Szerinte az ingatlan jogi helyzetének tisztázása után kezdődhet el az épület rehabilitálása, ami nemcsak azt tenné lehetővé, hogy a kéziratok megfelelő körülmények között váljanak kutathatóvá, hanem a széles közönség előtt is megnyitnák a könyvtárat. A Batthyáneumban őrzött kódexek, ősnyomtatványok felbecsülhetetlen értéket jelentenek, az 810-ből származó Codex Aureust például 25 millió dollárra biztosították.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

70 éves a felsőfokú magyar színészképzés Erdélyben
Intézményesítési kísérletek Kolozsváron az 1940-es években
1. Magyar Királyi Kolozsvári Zenekonzervatórium (1941–1944)
A második bécsi döntést követően, 1941 decemberében Kolozsváron az újjászervezett Nemzeti Színház mellett egy államilag finanszírozott hároméves színitanoda indult Táray Ferenc színházigazgató, majd az ő lemondása (1942. július) után a helyébe lépett Mihályfy Béla vezetésével, a színház szakemberi gárdájából összeálló tanári testülettel.
Az iskola egykori növendéke, Szabó Duci a rövid életű intézmény tanárai közül Tompa Miklós, Kőmíves Nagy Lajos, Szabó Lajos és Kemény János nevét emlegeti emlékezésében (vö. Nagy M. Kund Szabó Duci, 2007:13). Szavai szerint a hároméves képzést harmincheten kezdték el, ám csak nyolcan vagy kilencen fejezték be, s közülük csak ketten maradtak Erdélyben (Kudelász Ildikó Sepsiszentgyörgyön, Szabó Duci Marosvásárhelyen lett tagja az induló két színház társulatának). Tanáraik közül többen maradtak Erdélyben: Szabó Lajos és Kőmíves Nagy Lajos 1946 őszén immár román állami keretek között kezd a magyar színészképzés megszervezéséhez Kolozsváron, míg Kemény János és Tompa Miklós a marosvásárhelyi Székely Színháznak lesznek társszervezői és vezetői (előbbi csak az intézményszervezés időszakában).
Az első évfolyam 1944 nyarán végzett a kolozsvári színitanodában, ám új osztály indítására a közeledő front miatt ekkor már gondolni sem lehetett. A színház vezetősége és a társulat nagyobb része engedelmeskedett a kiürítési parancsnak: a szeptember 15. és október 9. közötti időszakban elhagyták Kolozsvárt. Az ellenpéldát Szabó Lajos, az intézmény akkori irodalmi titkára jelentette. A háborús események kaotikus kavargásában, 1944. október elején, a Kolozsváron maradt színházi személyzet egyetlen szóba jöhető vezetőjeként ő volt az, aki a kiürítési parancs ellenére megakadályozta a színház legfontosabb felszereléseinek elszállítását. A zömmel kolozsvári lakhelyű műszak és a helyben maradó kisszámú színművész személyzet segítségével biztosította a működés folytonosságát a város katonai megszállásának körülményei között is.
2. Magyar Zene- és Színművészeti Konzervatórium (1946–1948)
Az egyetemünk könyvtárában őrzött gépiratos intézménytörténet szerzője, Zsigmond Ferenc egykori főtitkár furcsa kijelentést tesz dolgozata első oldalán: "a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet hétéves története valójában 1948-ban, a kolozsvári magyar és román művészeti intézet megalapításával kezdődött… Magyar tanítási nyelvű színészképzés azelőtt is folyt, […] azonban nem volt főiskolai jellege" (Zsigmond 1955, 1).
A korszak történelmi hátterének ismeretében tudnunk kell: egy 1955-ben írt intézménytörténetben ajánlatos volt az 1948-as tanügyi reformot megelőző előtörténettől elhatárolódni, főleg, ha az szervezetileg az 1940-1944 közötti magyar főhatalomhoz kötődött. Az ideológiai óvatosságnak még az 1946-os román állami alapítású új intézményre is ki kellett terjednie, hiszen annak alapító okiratát az időközben trónfosztott Mihály király írta alá. Az óvatos szerzőnek tehát ezeket a szempontokat kellett figyelembe vennie, és a szükséges korrekciókat megtennie, amikor az intézmény történetének kiindulópontjaként 1947. december 30-át határozza meg: "tudományosan megalapozott és főiskolai jelleggel bíró művésznevelésről csak azóta beszélhetünk, mióta a kultúrforradalom országos viszonylatban gyökeresen megváltoztatta egész nevelési rendszerünket, a Szovjetunió e téren szerzett tapasztalatainak felhasználásával" (Zsigmond, 1955, 1).
Csak e kortörténeti magyarázatok alapján válik érthetővé, hogy az egyébként sok értékes adatot tartalmazó munkában miért nem esik egyetlen szó sem a kolozsvári magyar tannyelvű Zene- és Színművészeti Konzervatórium alapító dokumentumáról, noha az okirat eligazító jelentőségű az itt folyó képzés felsőfokú jellegének eldöntésében. A továbbiakban – éppen ezért – magyar fordításban, kivonatosan megadjuk az alapító okirat erre vonatkozó passzusát.
I. MIHAI
Isten kegyelméből és a nemzet akaratából Románia királya […]
Elrendeljük és törvénybe iktatjuk:
TÖRVÉNYRENDELET
a Magyar Zene- és Színművészeti Konzervatórium létrehozásáról Kolozsváron
I. cikkely – E törvényrendeletnek a Monitorul Oficialban való megjelenésétől számított hatállyal Magyar Zene- és Színművészeti Konzervatórium [Főiskola] létesül Kolozsváron.
II. cikkely – A Magyar Zene- és Színművészeti Konzervatórium [Főiskola] a felsőoktatás működésére és megszervezésére vonatkozó jogszabályok rendelkezései alapján fog működni.
III. cikkely – A Magyar Zene- és Színművészeti Konzervatórium [Főiskola] a következő tanszéki, tanársegédi és adminisztratív állománnyal fog működni
[…]
VI. cikkely – a Kolozsvári Magyar Zene- és Színművészeti Konzervatórium [Főiskola] ingyen fogja használni a volt Kolozsvári Magyar Állami Konzervatórium Mócok útja 5. sz. alatti épületét és ingóságait.
VII. cikkely – Az e törvényrendelettel létrehozott Kolozsvári Magyar Zene- és Színművészeti Konzervatórium [Főiskola] állásainak betöltésére az 1946. április 1. utáni időszakban került sor.
A Művészetügyi Minisztérium 1946/1947. évi költségvetésébe fogja iktatni a létrehozott konzervatórium [Főiskola] működtetéséhez szükséges személyi és anyagi kiadásokat fedező összeget.
Kelt Bukarestben, 1946. április 8. [miniszteri aláírások és a király ellenjegyzése]
Forrás: Monitorul Oficial, nr. 85., 1946. április 9.
A szövegből teljes egyértelműséggel kiderül, hogy az új intézményt a román felsőoktatás megszervezésére és működésére vonatkozó szabályok alapján, a király által ellenjegyzett alapító okmánnyal hozták létre, tehát nem "egy- vagy kétéves színészképző tanfolyamként indult", ahogyan azt a Magyar színháztörténet harmadik kötetében olvashatjuk (i.m. Budapest, 2005:1171). Az új intézmény elhelyezésének és anyagi-műszaki felszerelésének megoldására a román kormányzat – nyilván kisebb léptékben – ugyanazt a taktikát alkalmazta, ami a Bolyai Tudományegyetem esetében előző évben, 1945-ben már sikeresen működött: egy magyar állami oktatási intézményt úgy tudtak megszüntetni, hogy a kolozsvári magyarság várható ellenállását jórészt sikerült leszerelni egy magyar tannyelvű román állami oktatási intézmény indításával. A magyar lakosság ugyanis valamiféle jogfolytonosságot érzékelt a megszüntetett régi és a létrehozott új intézmény között, s ennek okán utólag, az 1948-as tanügyi reform idején még az adott épület és a felszerelés államosítását is könnyebben "emész- tette" meg.
3. Magyar Művészeti Intézet (1948–1950)
Esetünkben a történet 1949 elején fejeződik be, az 1948-as román tanügyi reform és államosítás jegyében és szellemében. 1948 őszén, a magyar tannyelvű konzervatórium átszervezése révén létrehozták a kibővített, három karral induló Magyar Művészeti Intézetet Kolozsváron. Az új intézmény vezetősége 1949. január 22-én beadványban kérte főhatóságától: adják át a jogilag már létrehozott, valójában azonban még működésképtelen új művészeti intézetnek az időközben megszüntetett magyar konzervatórium felszerelését.
Kolozsvári Magyar Művészeti Intézet,
1949. január 22., Kolozsvár, 47/1949. szám
Miniszter Úr,
Tisztelettel felterjesztjük itt csatolt mellékletünkben a volt Kolozsvári Magyar Magánkonzervatórium javainak leltárát, azzal a kéréssel, hogy szíveskedjék elrendelni e javak átadását Intézetünk birtokába.
Kérésünk kedvező megoldása érdekében tudomására hozzuk, hogy Intézetünk – amelyet alig két éve hoztak létre, és súlyos anyagi nehézségekkel kellett megküzdenie – csak azáltal lett működőképes, hogy a volt Magyar Magánkonzervatórium rendelkezésünkre bocsátotta hangszereit, bútorzatát, könyvtárát stb., a mellékelt leltár szerint. Intézetünk működése ezek nélkül nem lett volna biztosítható, mert hangszereink száma (3 zongora, 2 pianínó) és bútorzatunk elégtelen lett volna az előadások megtartására. Az anyagi nehézségek miatt nem tudtuk beszerezni a szükséges hangszereket; [most] a felsőoktatás reformja nyomán jóval inkább kibővült intézetünkben az előadások elkezdését sem tudnánk biztosítani a volt Magyar Magánkonzervatórium javai nélkül.
A volt Magyar Magánkonzervatórium megszüntetése után a Kolozs megyei Kultúrfelügyelőség az 584/1948. aug. 26-i jegyzőkönyvében elvégezte e javak felleltározását, majd 1948. dec. 18-án a volt Magyar Magánkonzervatórium teljes vagyonát – a tekintetes Minisztérium újabb rendelkezéséig – a mi Intézetünknek adta át megőrzés végett.
A Közoktatásügyi Minisztériumnak a közjavak felleltározására vonatkozó 28776. sz. rendelete értelmében a volt Magyar Magánkonzervatórium minden vagyontárgya intézetünk leltárába került, az eredetét feltüntető megjegyzéssel. Tekintettel arra, hogy új tanév küszöbén állunk, tisztelettel kérjük felterjesztésünk sürgős és kedvező megoldását.
Kérjük, fogadja megkülönböztetett tiszteletünket és nagyrabecsülésünk kinyilvánítását.
Igazgató [Egyetemi] első titkár
[olvashatatlan] [olvashatatlan]
Forrás: Kolozsvári Állami Levéltár, 1188. fond, 113. dosszié
A szöveg egyértelműen bizonyítja, hogy 1946-ban a haszonkölcsönként átengedett, majd 1948-ban a hivatalosan államosított magyar konzervatóriumi felszerelés sorsdöntő jelentőségű volt a Zene- és Színművészeti Főiskola, illetve a Magyar Művészeti Intézet indulásában; jól érzékelhető, hogy a bukaresti kormányzat egyik esetben sem gondoskodott a létrehozott új oktatási intézmény kellő felszereltségéről, de mindkét esetben számításba vette a kolozsvári magyar egyesületi zeneiskola vagyonának felhasználását erre a célra.
Hamarosan sokatmondó válasz érkezett a Magyar Művészeti Intézet beadványára. A válasz gordiuszinak nevezhető; a bukaresti minisztérium ugyanis a felszereltség nehéz kérdését egyetlen jól irányzott csapással megoldotta:
"47/1949. sz. felterjesztésükkel kapcsolatban közöljük, hogy a 176/1948. aug. 2-i törvényrendelet értelmében a volt Kolozsvári Magyar Magánkonzervatórium leltára Minisztériumunk tulajdonába megy át, és azt az Önök intézete részére kiutaljuk."
Kolozsváron 1946–1954 között, az ekkor formálódó, többször átszervezett romániai magyar felsőfokú színészképzés újabb és újabb intézményi és személyi változásaiban Szabó Lajos vezetői működése jelentette a stabilitást és a folytonosságot. Az 1950-ben Kolozsváron létrehozott művészeti főiskola, a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet tanszékvezető tanára és tanulmányi igazgatója volt; 1954 őszén együtt költözött az áthelyezett intézettel Marosvásárhelyre, ahol az eredeti nevét változatlanul megtartó színészképző intézet tanára és rektora nyugdíjazásáig (1976). A visszaemlékezők egybehangzóan karizmatikus vezetőként idézik alakját: pályájának ez a három évtizede elválaszthatatlan része lett, és máig érezhetően beépült az általa vezetett intézmény történetébe – gondoljunk itt elsősorban a rektorsága idején épült Stúdió Színházra.
Lázok János
Népújság (Marosvásárhely)

Minisztériumi kérésre elhalasztották az ítélethirdetést a Batthyáneum restitúciója ügyében
A román kulturális minisztérium kérésére a gyulafehérvári táblabíróság elhalasztotta az ítélethirdetést a gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár restitúciója ügyében – jelentette kedden az Agerpres hírügynökség. A táblabíróságnak abban a perben kellett volna ítéletet hirdetnie, amelyben a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye a visszaszolgáltatást elutasító restitúciós bizottsági határozat érvénytelenítését kérte. Korábban a táblabíróság elfogadta a kulturális minisztériumnak a kérését a perbe történő beavatkozásra. Potyó Ferenc a Batthyáneum visszaszolgáltatásáért pereskedő érsekség általános helynöke az MTI-nek cáfolta, hogy a halasztás a peren kívüli megállapodásra utalna. Elmondta, március óta semmilyen kapcsolatuk nincsen a minisztériummal. Akkor Vlad Alexandrescu kulturális miniszter az érsekségen tett látogatás során felvetette, hogy az állam és az egyház közösen keresse a megoldást a Batthyáneum felújítására.
„Nekünk az volt az álláspontunk, hogy az együttműködéstől nem zárkózunk el, sőt, szükségünk is lesz erre, de a kiindulási pont az lenne, hogy állítsák vissza az államosítás előtti állapotot, amikor az egyház volt a könyvtár tulajdonosa. Ebből a tulajdonosi pozícióból tudunk majd méltányosan tárgyalni az együttműködésről" – jelentette ki Potyó Ferenc.
A gyulafehérvári Batthyáneum a legnagyobb értékű ingatlan és gyűjtemény, amelyet az erdélyi magyar egyházak visszakértek a román államtól. A 65 ezer kötetes, 1650 középkori kéziratot magában foglaló könyvtárban őrzik a Romániában fellelhető kódexek és ősnyomtatványok háromnegyed részét. A kódexek egyikét, a 810-ből származó Codex Aureust 25 millió dollárra biztosították, amikor 2002-ben rövid időre Németországba szállították.
A román államot 2012-ben kártérítés fizetésére kötelezte az Emberi Jogok Európai Bírósága amiatt, hogy évtizedeken át nem hozott döntést a Batthyáneum visszaszolgáltatása ügyében. A román kormány alárendeltségében működő restitúciós bizottság tavaly szeptemberben elutasította a Batthyáneum visszaszolgáltatását. Ezt a döntést támadta meg az egyház a bíróságon.
Április elején Vlad Alexandrescu miniszter leváltására szólította fel a miniszterelnököt egy liberális szenátor, aki úgy vélte, hogy a miniszter nem a román állam érdekeit képviselte, amikor egyezkedni próbált a Batthyáneumról. A miniszter a parlamenti bizottsági meghallgatáson elmondta: ötmillió euróig terjedő összeget fordíthatnának az Európai Unió forrásaiból az épület felújítására, de ezt lehetetlenné teszi a tulajdonjogról szóló, 18 éve tartó pereskedés. Úgy vélte, az épület és a gyűjtemény érdekét szolgálná, ha lezárulna a jogvita.
A könyvtárat a román kommunista állam vette el a római katolikus egyháztól, és a rendszerváltozás utáni kormányok Batthyány Ignác püspök végrendeletére hivatkozva nem szolgáltatták mindeddig vissza. A püspök az 1798-as végrendeletében a katolikus egyházra és Erdély provinciára hagyta a páratlan értékű gyűjteményt. A román politikai elit úgy értékeli, hogy Erdély provincia jogutódjaként a román állam is jogosult a gyűjtemény tulajdonjogára.
MTI

Erdély.ma

Székelyderzs – jövőre nyitott kapuk
Négy célkitűzés valósult meg Székelyderzsben az utóbbi tizenegy hónapban: restaurálták a templom falképeit, múzeumi jellegű kiállítás nyílt a vártemplom bástyáiban, jelentékenyen megnövelték a falu és környéke turisztikai vonzerejét, és másik hat – ugyancsak a világörökség részét képező – testvér-templomvárral egyazon projektben létrejött kiállítás, népszerűsítő kiadványok, térképek, promóciós film, valamint weboldal által, közösen népszerűsítik az értékeket magyar, német, angol és román nyelven.
Ez a mindeddig példátlan összefogás többéves előkészítő munka után az Erdélyi Unitárius Egyház, a Romániai Evangélikus Egyház és a székelyudvarhelyi Civitas Alapítvány együttműködése mentén, a romániai Művelődési Minisztérium bonyolításával, az Európai Gazdasági Térség Finanszírozási Mechanizmus (EGT) 2009-2014 révén valósulhatott meg 390.909 lejes (hozzávetőlegesen 90.000 eurós) keretből.
Székelyderzs, Kelnek, Nagybaromlak, Berethalom, Szászkézd, Szászfehéregyháza és Prázsmár mostantól kezdődően közös turisztikai “csomagban” mutatkozik be a turistáknak.
Vegyük sorra a megújulás négy témakörét.
Restaurálták a freskókat
A székelyderzsi templomban található falképeket az egyik kísérő katona zászlójának latin felirata szerint 1419-ben készítették. A templom maga azonban jóval korábbi. A szentélyrész – ahol most az orgona található – a 13., a templomhajó a 15., míg a várfalak és bástyák a 16. században épült, a templom tetején található védelmi szint a lőrésekkel és szuroköntőkkel Basta 1605-ös erdélyi betörése után készült el Petky János erdélyi kancellár költségén. A szentély boltozatát faragott kövek díszítik, amelyek között látható a székelység címere, egy címerpajzsban korai eke-ábrázolás és a Petky-család címere is.
A négy falkép – a déli oldalon Pál apostol megtérésének jelenetei, Szent Mihály arkangyal egész alakos ábrázolása, illetve három püspöksüveges alak látható töredékesen, az északi falon pedig a Szent László legenda jelenetei – a 17. század végéig voltak láthatók, amikor az unitárius gyülekezet bemeszeltette. A freskók az 1887-es felújításkor kerültek ismét elő, amely állapot Huszka József rajza jóvoltából ismert számunkra. Több alkalommal is végeztek templomfelújítási munkálatokat, a freskókat azonban csak konzerválták, illetve olyan intézkedéseket foganatosítottak, amelyek azok állapotát voltak hivatottak konzerválni. Teljes falfeltárást 2008-ban végeztek, amely során kiegészült a Szent László legenda ábrázolása az elveszettnek hitt kivonulási jelenettel. A teljes freskórestaurálást immár 2015-ben, a jelenlegi program keretében végezhették el.
Ma olyan élénk színekben és részletes gazdagsággal tekinthetők meg a falképek, mint keletkezésük idején. A freskók keletkezésének közelgő 600. évfordulója alkalmából tisztelegnek a késői leszármazottak az ősök emléke előtt. tegyük hozzá: igencsak illő és méltó módon.
Múzeumi jellegű kiállítás nyílt a bástyákban
Köztudott, hogy máig él a szokás Székelyderzsben, hogy a szalonnát a templom bástyáiban tárolják. A 18. században félfedél formájúra épült át az erőd, ahová az egyházközség tagjai különböző ingóságaikat és élelmiszerkészleteiket helyezhették el (kelengyésláda, szerszámok, a hombárokban pedig gabonakészletüket tarthatták), a bástyákat szalonna és füstölt hús tárolására használták, s használják mind a mai napig.
A hagyomány szerint a megbízott egyházfi csak bizonyos napokon nyitotta ki a szalonnás-kamrát, ahonnan a háziasszonyok egy hétre vagy jól meghatározott időszakra való mennyiséget vételezhettek. Ez a szokás beosztásra, ésszerű gazdálkodásra szoktatta a háziasszonyokat.
Mivel a paraszti életszerben, a hagyományos falusi háztartásban használt tárgyak az erődtemplomban voltak, nem kellett most mást tenni, mint konzerválni őket, a helyükön maradhattak, kiegészülve a kelléktár többi darabjával. Így megtekinthető egy 19. század végét idéző szobabelső is.
Az Arany Griff Lovagrend segítségével pedig egy állandó középkori fegyver- és ruházati kiállítás kapott helyet.
Körben, a félfedél alatt a használati eszközök mellett kiállították azokat a nagyított fotókat, amelyeket a székelyudvarhelyi Kováts-fényképészet archívumában találtak és bizonyítottan Székelyderzsben készültek, illetve idevalósi embereket ábrázolnak az 1890 és 1950 közötti időszakban.
Növekszik a település vonzereje
Azáltal, hogy ma már műút vezet Székelyderzsre, sokkal többen, könnyebben jutnak el ide. Nincsen ugyan kiépült teljes turisztikai infrastruktúra, de az alapok megvannak. Létezik néhány vendégszoba és kulcsosház, bár korántsem annyi, hogy jelentős vendégmegtartó erőt képviselhessen. Talán a politikum is észleli majd a lehetőségeket és előbb-utóbb – valamelyik választási ciklusban sor kerülhet a Brassó megyébe átvezető út modernizálására, ami közvetlen kapcsolatot jelenthet majd a Szászföld felé.
A most záruló projekt sikeres, de nem elég
Azáltal, hogy április 30-án zárul ez a projekt, egy új időszak veszi kezdetét. A helyiek, élükön a tiszteletessel, a következő hetekben, hónapokban és években találják majd ki a többit, ami az erődtemplomhoz még kell. Hosszú folyamat következik, amíg kiépül a rendszer minden eleme. Tőkére, fantáziára, kezdeményezőkészségre és bátorságra lesz szükség.
Ugyanezt a véleményt osztotta Kolumbán Gábor, a Civitas Alapítvány elnöke és Furu Árpád is, az Erdélyi Unitárius Egyház építészeti és idegenforgalmi főtanácsadója, aki amellett, hogy átadta Bálint-Benczédi Ferenc püspök üdvözletét, elmondta, hogy a jövőben is minden szakmai tanácsot megadnak a derzsieknek, hogy létrehozzák ide a szükséges infrastruktúrát. A település fiataljai körében is zajlik a felvilágosító munka, hiszen itt komoly erőforrások vannak, ha az emberek megtanulnak velük élni. A ma is létező szalonna- és sajtkóstolás nem elég. Ide nem turistát kell várni, hanem vendéget!
Rajtuk volt a falu szeme
A projekt kivitelezésében többen is helyi kötődésűek. A szülőfaluban, rokonok körében dolgozni még nagyobb felelősséget jelent, mint idegenben.
Orbán Árpád, a Civitas Alapítvány udvarhelyi irodájának igazgatója és Kulcsár Orsolya menedzser soha nem tagadta meg gyökereit. És egyáltalán nem kell szégyenkezniük. “Áldás volt a munkán, hiszen a Jóistennel együtt dolgoztak!” – mondotta Kolumbán Gábor. “Másképp nem is lehet. A posztmodern embernek észhez kell térnie, ha elszakadt a világ rendjétől és improduktív életet él, rá kell ébrednie és éreznie a valódi feladatokra, hozzá kell adnia minden tehetségét és képességét a világ haladása érdekében, nem pedig elvennie, hiszen csak így működik a teremtmény és a Mindenható közötti munkakapcsolat.”
Közös stratégia
Dr. Stefan Magnus Cosoroaba evangélikus lelkész, egyetemi docens, a gyakorlati teológia és valláspedagógia elismert szakembere is püspöki üzenetet hozott, majd röviden ismertette azt a tevékenységet, amelyet az erődtemplomok fenntartása és népszerűsítése terén végez.
“Az erdélyi szászoknak százötven erődtemplomuk van, amelyek közül csak tizenöt van jó állapotban, mintegy huszonkilenc állaga elfogadható ugyan, de ezekre is azonnal milliókat lehetne, s kellene is költeni. A többi – tehát legalább száz középkori szakrális épületről van szó (!) – állapota siralmas. Gyakorlatilag minden gyülekezet temploma veszélyben van, hiszen 1990 után a szászok maradéka is tovább fogyatkozott, az egykori hétszázezres evangélikusból ma már csak mintegy tízezren maradtak az egyházmegyében. A székelyek sokkal jobb helyzetben vannak, hiszen itt még mindig jelentős a falusi környezetben élő őshonos népesség és csak (!) huszonkilenc erődtemplomról kell gondoskodniuk.” Cosoroaba szót ejtett a fővárosi hatóságokkal vívott “mérkőzésekről” is. Elmondta, hogy templomfelújításokról volt szó, amelyekhez a Kulturális Minisztérium biztosított volna egy jelentősebb keretet, ám a tisztségviselők telekkönyvi kivonatot, birtoklevelet, s mindenféle dokumentumot kértek, felszólították, hogy bizonyítsa be egy-egy ingatlanról, hogy annak tulajdonjoga a gyülekezet megszűnése után valóban a püspökségre szállt. A helyzet akkor oldódott meg, amikor Angela Merkel asszony, Németország kancellárja Romániába látogatott, ekkor a különböző útvesztők és osztályok eltekintettek a szigorú, a normális ügymenetet akadályozó szabályozástól és képesek voltak helyesen is értelmezni a törvények betűit. Ezzel a projekttel – taglalta Cosoroaba -, amelyben hét erődtemplom közös promócióját hozzuk létre, végre létrejön az “átjárhatóság”, hiszen mind a hét helyszínen népszerűsítik egymást, hogy az érdeklődők átmenjenek egyik teleülésről a másikra, s a látnivalókat ajánlják tovább barátaik, rokonaik figyelmébe, hogy ők is odalátogassanak. Szó esett még a Transilvania Card nevű projektről, amely kedvezménycsomaggal együtt kínálja az erődtemplomok látnivalóit, a számos kulturális programmal együtt, amely ezeken a helyeken zajlik. Tavaly harmincezer látogatójuk volt, de sokat kell dolgozni azon, hogy még több helyszínen felbukkanva, erősebb marketingmunkát folytathassanak, hiszen a vajdahunyadi várnak egyedül ennél nagyobb volt az éves látogatottsága.
Milyen konkrétumok következnek?
Székelyderzsben rengeteg tennivaló lesz. Ha együtt élnek az emberek a történelmi emlékekkel, akkor ki kell alakítani hozzá a megfelelő környezetet. A templom környezete ma – enyhén szólva – igen eklektikus képet mutat: egyaránt megtalálhatók a másfél-kétszáz éves házak, a Monarchia korát idéző középületek, a szocreál emlékek és a fogyasztói kultúra katalógusai és “akciói” által ránk zúdított idegen anyagokból épített, felújítás címén elrondított családi házak. Ide településkép-védelmi program kell, tájépítészetileg is ki kell alakítani egy megfelelő és igényes arculatot, amelynek megtartása és organikus fejlesztése minden helyben lakó polgár és vállalkozó joga és kötelessége lesz.
Ahhoz, hogy a turista vendég legyen, olyan megtartó funkciók szükségesek, amelyek nem csak egy-két órára, hanem akár napokra is lekötik az idelátogatót. Fel kell támasztani az alvó népi mesterségeket: fafaragók, bőrdíszművesek, szövő- és varróműhelyek kellenek, kovács- és asztalosszakmát bemutató látvány-manufaktúrákat lehet létrehozni, hozzáértő, nyelveket beszélő, nyitott üzemeltetőkkel, akik nem csak ideiglenes jövedelemkiegészítést látnak az ilyen foglalatosságokban.
Annyi kiváló élelmiszert kell előállítani, hogy ne kelljen hipermarketekből etetni a vendéget. A templom és az erőd tereiben pedig minőségi programokkal esélyt lehet majd teremteni a kultúrát is fogyasztó érdeklődőknek.
Innen, a templomerőd kapujából lehet rálátni a jövőre. A múlt hasznosítása jóvoltából körvonalazódhat a látható és élhető jövő.
Simó Márton/ Élő Székelyföld MunkacsoportSimó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport
eloszekelyfold.wordpress.com

A Batthyáneum – nemzeti hisztin innen és túl (Horațiu Pepine)
A kulturális minisztérium kérésére a gyulafehérvári táblabíróság elhalasztotta az ítélethirdetést a gyulafehérvári Batthyáneum Könyvtár restitúciója ügyében – jelentette nemrégiben az Agerpres hírügyökség.
Egy régi könyvtár, egy rendkívül régi kéziratokból és nyomtatványokból álló gyűjtemény csak azok számára jelent értéket, akik képesek értékelni azokat. A többi vegytiszta hiúság.
Gyulafehérváron van egy könyvtár, mely több száz középkori kézirattal és több ezer nagyon régi nyomtatvánnyal rendelkezik. Valójában ez Románia legnagyobb kézirat- és ősnyomtatvány-gyűjteménye, olyan kincs, melyet – sajnos – nagyon kevesen ismernek és tudnak megfelelően értékelni. Ahogy azt már kitalálhatták, a Batthyáneum Könyvtárról van szó, mely nemrég furcsa politikai vita tárgya lett. Radu F. Alexandru, a Nemzeti Liberális Párt szenátora a művelődésügyi miniszter azonnali lemondását követelte olyan alapon, hogy vatikáni látogatása során azt javasolta: a Vatikán és a román állam kezelje közösen a Batthyáneum Könyvtárat. A miniszter ezt határozottan cáfolta, és azt magyarázta, hogy lépésének teljesen más célja volt. A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség bíróságon követeli vissza a könyvtárat, és mivel Jakubinyi György érseknél nem talált túl nagy fogadókészségre, amikor felajánlott egy peren kívüli megállapodást, a Vatikánnál próbált támogatásra lelni.
Röviden: a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség kérte a Batthyáneum Könyvtár visszaszolgáltatását, melyet 1798-ban Batthyány Ignác katolikus püspök hozott létre, és a kommunisták hatalomra jutása után került az állam tulajdonába. A román állam 1990 után megnyitotta az utat az elkobzott tulajdonok visszaszolgáltatása előtt, de a dolgok a gyakorlatban sokkal nehezebben mentek, annál is inkább, hogy az itt kétszeres gyanakvással nézett magyar egyházakról van szó. Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2012-ben elítélte a román államot a visszaszolgáltatás akadályozása miatt.
Ez hosszú történet, és magába sűríti az egész posztdecemberi politikai történelmet. A volt kommunisták hétévnyi kormányzása után hatalomra került Demokratikus Konvenció (CDR) egyik elsődleges feladatának tartotta a tulajdonok visszaszolgáltatását. A Radu Vasile-kormány kibocsátott egy rendeletet (az 1998. július 7-i 13. számút), mellyel a nemzeti kisebbségek korábbi tulajdonát képező más ingatlanokkal együtt a Batthyáneum Könyvtárat is visszaadták a katolikus érsekségnek. Óriási botrány lett belőle. A kormányt hazaárulással és románellenes összeesküvéssel vádolták. Ugyanazon év szeptemberében a Ion Iliescu által vezetett ellenzék bíróságon támadta meg a kormányrendeletet, és megakasztotta a visszaszolgáltatást. A híres Codex Aureus körül később kirobbant botránynak szintén a magyar katolikusok elrettentése volt a célja. Tény, hogy a visszaszolgáltatásra már nem került sor, az épületet és az értékes gyűjteményt azóta a román állam kezeli. De megemlítendő, hogy a kormány 2000-ben kibocsátott egy sokkal átfogóbb rendeletet, mely ezúttal nemcsak az épületeket szolgáltatta vissza az összes vallási felekezetnek, de az azokban lévő javakat is. Ennek megfelelően, a 11. cikkely szerint „a természetben visszaszolgáltatott ingatlanokkal együtt vissza kell szolgáltatni az ingó vagyontárgyakat is, ha ezeket a kérdéses ingatlannal együtt vették át, és ha ezek a visszaszolgáltatási kérés benyújtásakor még léteztek”. Ami valójában azt jelentette, hogy a katolikus érsekség nemcsak az épületet, hanem az ingó vagyontárgyakat is visszakövetelhette.
Így is történt. A katolikus érsekség bíróságon kérte nemcsak az épületet, hanem magát a könyvtárat is, mindazzal, amit az államosításkor tartalmazott. Abszurd dolog lett volna részéről csak az épületet visszakérni, hiszen maga a gyűjtemény sokkal értékesebb, bár – és ezt tudnunk kell – nem lehet pénzzé tenni. Mit tett mindezen idő alatt a román állam? Nem túl sokat. Maga az épület Vlad Alexandrescu művelődésügyi miniszter tájékoztatása szerint masszív és költséges beavatkozásokat igényel, esetleg európai alapokból, ami pedig a többit illeti, azokkal sem történt túl sok minden. Egy több, mint illetékes szakember siet a segítségünkre: „Az épület romhalmaz, nincs olvasóterme a kutatók számára, kevés az alkalmazott, semmit sem fordítottak a könyvtár kéziratainak, ősnyomtatványainak és XVI–XVIII. századi nyomtatványainak tanulmányozásához elengedhetetlen másodlagos bibliográfiára vagy adatbázisokra.” (Adrian Papahagi, Facebook, április 6.)
Ebből látszik, hogy a gond sokkal nagyobb egy jogi-politikai természetű vitánál. A román állam képviselői iszonyatos féltékenységet tanúsítottak, de ugyanakkor az állam semmit sem fektetett be azért, hogy hasznosítani lehessen ezt az értéket. Márpedig annak, aki birtokolni szeretne egy ilyen gyűjteményt, fel kellene emelkednie a szintjére.
Végül mondjuk azt, hogy az állam elveszítheti a pert. De ennél sokkal fontosabb, hogy a könyvtár a helyén marad, és továbbra is nyitva áll majd azok előtt, akik képesek lesznek azt értékelni. Ez olyasmi, ami túlmutat a nemzeti féltékenységeken és a tulajdonjog törvényi korlátain. Időközben egy egészen más ügy, a Román Operában kitört botrány apropójára hiába tört lándzsát a balhézó nemzeti oldal mellett, ezúttal a háttérből előlépett Iohannis elnök támogatásával Cioloş miniszterelnök leváltotta Vlad Alexandrescu művelődési minisztert, aki túl későn szólalt meg, felsorolva azokat a támadásokat, melyek a román nacionalista elit részéről érték. Mindenesetre így vagy úgy, a Batthyáneum ügyében is ki kellett volna mondania a történelmi igazságot, a részletek elhallgatása nélkül. Elvártuk volna például, hogy Vlad Alexandrescu miniszter elismerje, eme értékes örökség esetében a magyar katolikusokat illeti meg az elsőbbség. Ez fontos árnyalása a kérdésnek. Lehetséges, hogy mindenki számára az lenne hasznos, ha a román állam és a katolikus egyház társulnának, és közösen kezelnék ezt a vagyont, ahogy azt a lemondatott miniszter javasolta, de ez addig nem valósítható meg, amíg nyilvánosan el nem ismerik a teljes igazságot.
(Forrás: Deutsche Welle – Főtér)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)