Sanyarú a romániai szellemi fogyatékosok sorsa
Sanyarú a romániai intézetekbe került szellemi fogyatékosok vagy pszichiátriai problémákkal küszködők sorsa. Nem kormányzati szervezetek kimutatása szerint a betegeket valóságos kínzásnak vetik alá a szakosított intézményekben, a beutaltak legalább 65 százaléka életét veszíti.
51 ellenőrzés – súlyos problémák
Szociális felügyelők idén június 20-a és július 5-e között 51 alkalommal látogattak el pszichiátriai központokba. Megállapításuk szerint a Munkaügyi Minisztérium alárendeltségébe tartozó ilyen jellegű intézetekben a gondozottakkal való bánásmód rengeteg kívánnivalót hagy maga után.
Az 51 látogatás alkalmával tapasztaltak szerint a gondozottak igen rosszul tápláltak, gyógyszerezésükben is sok a hiányosság, a személyzet pedig nem megfelelően felkészült és szakképzettségük sem üti meg a kívánatos szintet. Vannak intézetek, ahol a szükséges személyzet alig kétharmada dolgozik, másutt viszont 110 százalékkal is túllépik a keretet.
Az ellenőrzések során három intézetet is találtak, amelyek egészségügyi engedély nélkül tevékenykedtek. Egyik közülük Ilfov megyében működött – az ellenőrök teljesen érthetetlennek találták, hogy az egymillió eurós támogatásban részesült kórház miként működhet egészségügyi jóváhagyás nélkül –, kettőt pedig Bukarestben fedeztek fel. A három intézet egyikében sem vezettek pontos nyilvántartást a betegekről, nem léteztek betegekre kiszabott, egyéni gyógymódok
Sanyarú a romániai intézetekbe került szellemi fogyatékosok vagy pszichiátriai problémákkal küszködők sorsa. Nem kormányzati szervezetek kimutatása szerint a betegeket valóságos kínzásnak vetik alá a szakosított intézményekben, a beutaltak legalább 65 százaléka életét veszíti.
Egyébként mind az 51 meglátogatott intézetben súlyos problémákat találtak.
A pszichiátriai központokban kezelt gyermekek esetében súlyos gondot jelent az, hogy a 18 éven felüli gyermekekkel már nem törődik jóformán senki. Az intézeti gyermekek törvényes képviselői a megyei tanácsok, akik egyben hitelutalványozók is, így tehát ilyen vonatkozásban érdekellentétet is fennáll.
35 ezer személy
Jelenleg Romániában több mint 35 ezer személyt ápolnak a pszichiátriai intézetekben. Civil szervezetek szerint az államnak haladéktalanul fel kell lépnie az ellenük alkalmazott bánásmóddal szemben.
Mindennek alapján a Jogi Erőforrásügyi Központ máris azt szeretné, ha az állami illetékesek mellett a civil társadalomi szervek is rendszeresen és szúrópróbaszerűen ellenőrizhetnék ezeket az intézeteket. A kérés jogos, hiszen Románia már régebben ratifikálta az Egyesült Nemzetek Szervezetének a fogyatékos személyek jogait védelmező konvencióját, amelynek romániai alkalmazása tulajdonképpen még várat magára. Tíz esztendő alatt ugyanis mindössze 200 szúrópróba látogatásra került sor a Jogi Erőforrásügyi Központ illetékeseinek részéről.
A központ megállapításai szerint a beutaltak az 1970-es évek bánásmódjában részesülnek, amikor a betegek csupán gyógyszeres ellátást kaptak. Jelenleg viszont feltétlenül el kell ismerni és be kell tartani a beutaltak emberi jogait – jelentette ki a Jogi Erőforrásügyi Központ ügyvezető igazgatója, Georgiana Iorgulescu. Véleménye szerint mielőbb meg kell állapítani azt is, hogy milyen állami hatóság vagy szerv felelős az ENSZ-konvenció romániai tiszteletben tartásáért, kinek a hatáskörébe tartozik az intézetekben zajló tevékenység monitorizálása, a nem kormányzati szervezetek számára pedig rendszeresíteni kell az ellenőrzés lehetőségét, ezeknek az intézeteknek ugyanis komoly tapasztalataik vannak ezen a területen.
Véget kell vetni annak a gyakorlatnak is, hogy személyeket akaratuk ellenére helyeznek el pszichiátriai intézetekben, ennek ugyanis drámai hatásai lehetnek az érintettekre.
Minisztériumi vélemény
A kérdésben megszólalt a munkaügyi minisztérium államtitkára, Codrin Scutaru, aki maga is sürgette, hogy a civilek minél nagyobb mértékben vegyék ki részüket az ellenőrzésből, az intézetek tevékenységének irányításából. Az államnak ugyanis nincsenek megfelelő forrásai a mozgássérülteket, illetve pszichiátriai betegségekben szenvedőket ápoló intézetek tevékenységének fenntartására, megfelelően képzett személyzete sincs. Codrin Scutaru nem tartja kizártnak, hogy jövő évtől a munkaügyi minisztérium és a nem kormányzati szervezetek szakemberei közösen hajtsanak végre szúrópróbaszerű ellenőrzéseket, mindenekelőtt a pszichiátriai intézetekben.
Központok helyett gondoskodó személyek
A munkaügyi tárca egyébként a jövőben arra törekszik, hogy az általánossá váló európai gyakorlatnak megfelelően a pszichiátriai betegségben szenvedő gyermekeket és felnőtteket ne központokban ápolják, hanem olyan személyek környezetébe helyezzék el, akiktől megfelelő segítséget és egyben gondoskodást is kaphatnak.
Egyébként mind az 51 meglátogatott intézetben súlyos problémákat találtak.
A pszichiátriai központokban kezelt gyermekek esetében súlyos gondot jelent az, hogy a 18 éven felüli gyermekekkel már nem törődik jóformán senki. Az intézeti gyermekek törvényes képviselői a megyei tanácsok, akik egyben hitelutalványozók is, így tehát ilyen vonatkozásban érdekellentétet is fennáll.
Bogdán Tibor
Maszol.ro

Ellehetetlenített civilszervezetek
„Az RMDSZ ellenzi a kormány azon kezdeményezését, amely a civilszervezetek által működtetett szociális szolgáltatások finanszírozási rendszerét változtatná meg. Ezzel a lépéssel a kormány hátrányos helyzetbe hozná a magyar egyházak szociális intézményeit is” – jelentette be ma Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára.
A főtitkár szerint ez a törvénytervezet a minisztériumi szintekről az önkormányzatok felé hárítaná a felelősséget, az önkormányzatok pedig nem kötelesek kipályáztatni ezt a szubvenciós kiírást, így a civilszervezetek jelentős támogatásoktól esnének el.
„A törvénytervezet továbbá kimondja, hogy a Szociális, Családügyi és Munkaügyi Minisztérium csak a vidéki szociális szolgáltatásokat fogja támogatni, ezáltal diszkriminálva a városokban működő szociális civil szervezeteket. A tervezetet ellenzők azt is kifogásolják, hogy a szociális szolgáltatások szubvencionálása nincs beillesztve egy átfogó finanszírozási rendszerbe, valamint, hogy a finanszírozási forma csak a személyzeti költségekre vonatkozik” – magyarázta a főtitkár.
Az RMDSZ ezt az álláspontot 2012-ben is képviselte, jelenleg Máté András Levente frakcióvezető a Parlament Jogi, fegyelmi és mentelmi bizottságában, Kerekes Károly képviselő a Munkaügyi és szociális védelmi bizottságban, illetve Erdei Dolóczki István képviselő, a Költségvetési, pénz- és bankügyi bizottságban tartja fent a civil szervezetek által megfogalmazottakat. A törvénytervezet módosításáról a parlamenti bizottságok szintjén várhatóan január végén, február elején döntenek.
(RMDSZ)
Nyugati Jelen (Arad),

Bemutatta új kormányát Victor Ponta román miniszterelnök
Bemutatta új kormányát Victor Ponta román miniszterelnök, aki a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikusainak részvételével megalakuló, huszonhat tagú kabinet hivatalba lépéséhez fogja kérni kedden a parlament támogatását.
Ponta hétfőn ismertette kormánya névsorát, amelyben négy miniszterelnök-helyettes, 17 miniszter, és nyolc tárca nélküli miniszter foglal helyet. A miniszterelnök-helyettesek egyben miniszterek is, valamennyien egy-egy minisztériumot is irányítanak.
Az RMDSZ-t Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettesként és kulturális miniszterként, Korodi Attila pedig környezetvédelmi miniszterként képviseli a kormányban.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) két kisebb koalíciós partnere, a Konzervatív Párt (PC) és a Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) egy-egy miniszterelnök-helyettesi és két-két miniszteri posztot kapott. Daniel Constantin, a PC elnöke a miniszterelnök-helyettesi tisztség mellett a mezőgazdasági szaktárcát, Gabriel Oprea, az UNPR elnöke miniszterelnök-helyettesként a belügyi tárcát is vezeti.
A kormány gerincét azok a szociáldemokrata miniszterek alkotják, akik eddig is tagjai voltak a bukaresti kormánynak. Így Titus Corlățean külügyminiszter, Mircea Dușa védelmi, Remus Pricopie oktatási, Robert Cazanciuc igazságügyi, Eugen Teodorovici az európai pénzek minisztere és Liviu Dragnea regionális fejlesztési és közigazgatási miniszter marad. Ez utóbbi a PSD részéről a miniszterelnök-helyettesi tisztséget is betölti. Szintén az előző kormányból hivatalában marad Liviu Voinea költségvetésért felelős tárca nélküli miniszter.
A liberálisok ellenzékbe vonulásával megüresedett tárcák többségét szintén a szociáldemokraták veszik át, így Ponta miniszterelnök Dan Șovát a közlekedési, Nicolae Banicoiut pedig az egészségügyi tárca, Ioana Petrescut a pénzügyminisztérium, Rovana Plumbot a munkaügyi minisztérium, Constantin Nitát pedig a gazdasági minisztérium élére javasolta.
Az új kabinettagok között szerepel többek között Szabó Gabriella, volt romániai sportcsillag. A híres atléta az ifjúsági és sportminisztérium élére kerülhet.
MTI
Székelyhon.ro,

Román kormányalakítás – Bemutatta új kormányát Victor Ponta miniszterelnök
Bemutatta új kormányát Victor Ponta miniszterelnök, aki a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikusainak részvételével megalakuló, huszonhat tagú kabinet hivatalba lépéséhez fogja kérni kedden a parlament támogatását.
Ponta március 3-án, hétfőn ismertette kormánya névsorát, amelyben 4 miniszterelnök-helyettes, 17 miniszter, és nyolc tárca nélküli miniszter foglal helyet. A miniszterelnök-helyettesek egyben miniszterek is, valamennyien egy-egy minisztériumot is irányítanak.
Az RMDSZ-t Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettesként és kulturális miniszterként, Korodi Attila pedig környezetvédelmi miniszterként képviseli a kormányban.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) két kisebb koalíciós partnere, a Konzervatív Párt (PC) és a Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) egy-egy miniszterelnök-helyettesi és két-két miniszteri posztot kapott. Daniel Constantin, a PC elnöke a miniszterelnök-helyettesi tisztség mellett a mezőgazdasági szaktárcát, Gabriel Oprea, az UNPR elnöke miniszterelnök-helyettesként a belügyi tárcát is vezeti.
A kormány gerincét azok a szociáldemokrata miniszterek alkotják, akik eddig is tagjai voltak a bukaresti kormánynak. Így Titus Corlatean külügyminiszter, Mircea Dusa védelmi, Remus Pricopie oktatási, Robert Cazanciuc igazságügyi, Eugen Teodorovici az európai pénzek minisztere és Liviu Dragnea regionális fejlesztési és közigazgatási miniszter marad. Ez utóbbi a PSD részéről a miniszterelnök-helyettesi tisztséget is betölti. Szintén az előző kormányból hivatalában marad Liviu Voinea költségvetésért felelős tárca nélküli miniszter.
A liberálisok ellenzékbe vonulásával megüresedett tárcák többségét szintén a szociáldemokraták veszik át, így Ponta miniszterelnök Dan Sovát a közlekedési, Nicolae Banicoiut pedig az egészségügyi tárca, Ioana Petrescut a pénzügyminisztérium, Rovana Plumbot a munkaügyi minisztérium, Constantin Nitát pedig a gazdasági minisztérium élére javasolta.
Az új kabinettagok között szerepel többek között Gabriela Szabo volt román sportcsillag. A híres atléta az ifjúsági és sportminisztérium élére kerülhet.
Íme, tehát a harmadik Ponta-kormány névsora:
Liviu Dragnea, fejlesztési miniszter és miniszterelnök-helyettes Gabriel Oprea, belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes Kelemen Hunor, kulturális miniszter és miniszterelnök-helyettes Daniel Constantin, mezőgazdasági miniszter és miniszterelnök-helyettes Titus Corlăţean, külügyminiszter Mircea Dușa, védelmi miniszter Robert Cazanciuc, igazságügyi miniszter Korodi Attila, környezetvédelmi miniszter Nicolae Bănicioiu, egészségügyi miniszter Remus Pricopie, tanügyminiszter Constantin Nita, gazdasági miniszter Ioana Petrescu, pénzügyminiszter Eugen Teodorovici, uniós alapokért felelős miniszter Dan Șova, szállítási miniszter Liviu Voinea, költségvetésért felelős tárca nélküli miniszter Gabriela Szabo, ifjúsági és sportminiszter Rovana Plumb, munkaügyi miniszter Aurelia Cristea, társadalmi párbeszédért és civil társadalomért felelős miniszter Eugen Nicolicea, parlamenti kapcsolatokért felelős tárca nélküli miniszter Florin Jianu, kis- és középvállalkozásokért, valamint turizmusért felelős tárca nélküli miniszter Mihnea Costoiu, felsőoktatási és kutatási tárca nélküli miniszter Doina Pană, víz- és erdőgazdálkodási miniszter Răzvan Nicolescu, energiaügyi miniszter Alexandru Răzvan Cotovelea, távközlési miniszter Bogdan Stanoevici, határon túli románokért felelős miniszter.
Erdély.ma,

Új gyermekrehabilitációs központ a Caritastól Nagykárolyban
Gyermekrehabilitációs központot avatott a héten Nagykárolyban a szatmári egyházmegyei Caritas. Löchli Terézia Tündér, a szervezet igazgatója elmondta: egy, a munkaügyi minisztériumtól nyert 360 ezer lejes pályázat költségvetéséből sikerült fedezniük az épületfelújítási munkálatokat, melyek lehetővé tették, hogy egy korszerű kezelőt alakítsanak ki a szervezet által működtetett speciális óvoda, illetve a szociális irodájuk szomszédságában.
A központ a Szatmárnémetiben több mint 15 éve működő Szent József Gyermekrehabilitációs Központ fiókja, és – mint elhangzott – azért döntöttek úgy, hogy Nagykárolyban is kialakítanak egy korai fejlesztésre szakosodott központot, hogy a környékbeliek számára is elérhetővé tegyék a segítséget.
Számos családnak jelent ugyanis komoly terhet, hogy a megyeszékhelyre kellett hordaniuk a gyereküket, és minden bizonnyal vannak Nagykárolyban és a város környékén olyan rászorulók, akik mindeddig nem vették igénybe ezt a szolgáltatást. Az 50 férőhelyes központban testi, valamint szellemi fogyatékkal élő, illetve viselkedészavaros, hétévesnél nem idősebb gyerekeket fogadnak.
Fazekas Csillától, a szatmár egyházmegyei Caritas szóvivőjétől megtudtuk, a jelentkezőket egy szakemberekből álló csapat vizsgálja meg, és mindegyik gyerek számára egyéni fejlesztési tervet dolgoznak ki, ez alapján végzik a terápiát. A központnak jelenleg három alkalmazottja van – egy gyógypedagógus, egy gyógytornász és egy szociális munkás foglalkozik a páciensekkel.
A szülők hozzájárulását a családok anyagi lehetőségeinek függvényében állapítják meg. Kovács Jenő nagykárolyi polgármester a központ avatóján kifejtette: nagyra értékeli a segélyszervezetek, főleg a Caritas és a piarista nővérek munkáját, mivel óriási segítséget jelentenek az önkormányzatnak, a szociális kiadásokra ugyanis szinte soha nem elég a rendelkezésükre álló pénz.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár),

Informatika, informatika és környezetvédelem a Neumann-táborban
„Büszke vagyok arra, hogyan nőtte ki magát az a tábor, amelyet valamikor mi magunk indítottunk el a MIÉRT-MAKOSZ együttműködés jegyében. Örömmel tapasztalom, hogy a Medgyesi Magyar Diáktanács, amelynek az alapításában 2003-ban én is részt vettem, még mindig hangsúlyos szerepet vállal a MAKOSZ országos rendezvények megszervezésében, úgy ahogy ezt annak idején mi is tettük” – szólalt fel Jakab Adorján MIÉRT elnökhelyettes a „Fapados demokrácia” jeligét viselő Neumann Tábor megnyitóján augusztus 12-én, a Szeben megyei Vízaknán – olvasható a MIÉRT mai sajtóközleményében.
„A Magyar Ifjúsági Értekezlet feladatai között szerepel, hogy összefogja a tagszervezeteit, és segítséget nyújtson nekik a rendezvényeik megszervezésében, megvalósításában. Lehetőségeinkhez mérten maximálisan igyekszünk támogatást nyújtani a MAKOSZ-nak, a MIÉRT társult országos szervezetének, mert fontos, hogy a fiatalok már középiskolában elkezdjék az önkéntes munkát, és tanulmányaik befejeztével élni tudjanak az új önkéntességi törvény által nyújtotta lehetőségekkel” – mutatott rá Jakab Adorján.
A MIÉRT elnökhelyettes véleménye szerint teret kell adni a középiskolások tevékenységeinek, lehetőséget biztosítva nekik a saját elképzeléseik kivitelezésére, és ezt alátámasztva a MIÉRT-MAKOSZ együttműködés fontosságának egyik legemlékezetesebb példáját, a 2007-es gyerekpénz-esetét osztotta meg a táborozókkal.
- A Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége, mint érdekvédelmi, érdekérvényesítési szervezet egyet nem értését kívánta kifejezni a Munka-, Család- és Esélyegyenlőségi Minisztérium által kiadott sürgősségi rendelet 18 éven felüli diákokra vonatkozó törvénykezésére, amely szerint habár még ők tanulnak, de nem részesülnek már gyerekpénz támogatásban. A MAKOSZ maga legjobb tudása szerint kidolgozta a törvénytervezet módosítását, majd a MIÉRT és az RMDSZ szakmai támogatásával sikerült elérnie, hogy megváltoztassák a tanulók számára kedvezőtlen határozatot. Úgy a diáktanácsok, mint a MIÉRT és a Szövetség életében az eset legnagyobb eredménye az volt, hogy megmutathattuk az ifjúság hangjának erejét és fontosságát – fejtette ki.
A megnyitó folytatásában Jakab a Neumann Tábor történetéről mesélt a résztvevőknek, láttatva hogyan lesz egy informatikai, majd informatikai-környezetvédelmi táborból egy multimédia tematikákat átlelő rendezvény, ahol már nem a számítógép kezelése, hanem a hangvágás, filmvágás és a digitális képfeldolgozás jelenti a központi témát – áll a sajtóközleményben.
Szabadság (Kolozsvár)

Sikeres XV. Magyar–magyar Gazdatalálkozó
A Kárpát-medence mezőgazdaságának jelene és jövője
Amint arról előzetesen hírt adtunk, Aradon a Kiállítási Csarnok B pavilonjában szombaton szervezték meg a XV. Magyar–magyar Gazdatalálkozót. Ezt megelőzően, pénteken este a Wine Princess vállalat ópálosi borpincéjében tartották a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének az országos, bővített elnökségi ülését. A közel 20 tagú fórumon egyeztették a másnapi programot, megvitatták az országos gazdaszervezet időszerű kérdéseit.
Rangos gazdafórum
Szombaton 10 órától fogadták a vendégeket, majd házigazdaként Kocsik József AMMGE-elnök köszöntötte a XV. Magyar–magyar Gazdatalálkozó hazai és anyaországi résztvevőit, és a munkálatok levezetésére felkérte a prezídiumban helyet foglaló Horváth Imre alelnököt. Az első felszólaló a Csarnok igazgatója, Adrian Negrău volt, aki megtiszteltetésnek érezte a magas rangú hazai és magyarországi vendégek jelenlétét, nagyra értékelte az AMMGE-vel másfél évtizede működő felhőtlen kapcsolatokat, majd abban a reményben zárta mondanivalóját, hogy a következő másfél évtizedben is rendszeresen házigazdái lehetnek a két ország gazdálkodóinak, mezőgazdaságának a haladását célzó további rendezvényeknek.
A tényleges munkálatok kezdetén Szevelényi János anyaországi evangélikus-lutheránus lelkipásztor magyarul mondott fohászt, illetve a vezetésével közösen elmondták a miatyánkot. A rövid szertartást románul Jakab István aradi evangélikus-lutheránus lelkipásztor vezetésével ismételték meg.
Bognár Levente RMDSZ-megyei elnök, aradi alpolgármester üdvözlő beszédében – Nagy Andrea tolmácsolt – kiemelten fontosnak tartotta a másfél évtizedes munkát, amivel a határon inneni és túli gazdák érdekeit, a közösségeiknek az építését szolgálják. Ugyanezt teszi az RMDSZ is, immár 25 éve, és a munkában mindig segítő partnerre talált a gazdaszervezetben, annak vezetőségében. Ezt követően, Sebestyén Csaba RMGE-országos elnök köszöntötte a fórum résztvevőit. Visszaemlékezve az eddigi aradi rendezvényekre, megfogalmazta Aradnak a gazdákhoz szóló üzenetét: a gazdafórumokon nem kulturális, hanem rangos szakemberek és politikusok közreműködésével magas színvonalú szakmai előadások, megbeszélések zajlottak. Ezekre van szükség a mezőgazdaság és a gazdálkodás valós fejlődéséhez.
Daniel Bogoşel, az Arad Megyei Agrárkamara alelnöke, miután tolmácsolta Gheorghe Grad elnök üdvözletét, bizalommal tekintett a magyar és a román agrárkamarák együttműködése elé, megjegyezve: tényleges eredményt csak tízéves munkával lehet felmutatni, de reméli, ennél sokkal tovább fog tartani a mindkét fél számára gyümölcsöző együttműködés. Mondanivalóját ugyancsak NAGY Andrea tolmácsolta.
Miután a lippai Degré Alajos Olvasókör szervezője, Czernák Ferenc egy valódi csikóbőrös kulaccsal alátámasztva mondanivalóját, nagy átéléssel szavalta el Csokonai Vitéz Mihály Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz című költeményét, Horváth Imre értékelte az idei búzatermést – az mennyiségileg kielégítő, minőségileg valamivel gyengébb, de az értékesítésével komoly gondok vannak. A nagybani felvásárlók ugyanis 0,5 lejért kívánják átvenni, noha a kenyér ára nem csökken. A lehetetlen helyzet megoldását a kormánytól reméli.
EU-költségvetés függvényében
A továbbiakban Sebestyén Csaba RMGE-országos elnök az Európai Unió 2014–2020. közötti költségvetési időszakát elemezve, érintette az abban megfogalmazott prioritásokat: a mezőgazdaság zöldítését, az ökogazdálkodás, a fiatal gazdálkodók, illetve a kisgazdaságok támogatását, a tematikus alprogramok támogatását. Új szerepkört kívánnak adni a szaktanácsadásnak, az együttműködésen alapuló nemzetközi befektetéseknek és az innovációnak. Támogatni kívánják a nehézségekkel küszködő ágazatokat és a hátrányos helyzetű hegyvidékeket. Mivel tagja az államelnöki hivatal mezőgazdasági tanácsadó testületének, betekintést nyújtott abba a kemény küzdelembe, amit a nagygazdaságok képviselőivel kellett véghezvinniük a kisgazdaságok támogatásáért. Szerinte ugyanis, nem a gépet, hanem az embert, a családi vállalkozásokat kell támogatni, amelyekből Erdélyben van a legtöbb. Románia a következő 7 évben 8,1 milliárd euró támogatást kap vidékfejlesztésre, amiben a családi vállalkozások fejlesztését kiemelt prioritásnak tartaná.
Utána dr. habil Horváth József dékán, a Szegedi Tudományegyetem Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Karának a tanára tartott előadást Az agrár-felsőoktatás szerepe a mezőgazdaság fejlesztésében címmel. Szerinte a fejlődés fontos eleme a szakosodás, ami azt jelenti, az idei termesztési tervet a jövő évi támogatások ismeretében, figyelembe vételével kell elkészíteni. Ezzel párhuzamosan a munka nem csak emberi képességet, hanem menedzserkészséget is feltételez, ugyanis ha nem követjük nyomon a piaci folyamatokat, komoly zavarok állhatnak be a gazdálkodásunkban. Ami a mezőgazdasági szakképzést illeti, az új tanévben az agrármérnöki karra jelentkező fiatalok száma 15%-kal növekedett, de az Egyetem is folyamatosan méri a piaci igényeket, ezért juh- és kecsketenyésztő szakot is beindítottak. Előadása végén kitért arra a sikeres pályázatra, amit az egyetem, a Temesvári Mezőgazdasági és Állatorvosi Egyetemmel, illetve az AMMGE, a Bánsági Magyar Gazdák Egyesülete, továbbá az Orosháza és Vidéke Gazdakör közösen nyert a falusi turizmusnak a régióban történő fellendítése érdekében.
A továbbiakban Horváth Levente Ákos, a Szociális, Családi és Munkaügyi Minisztérium államtitkára tartott magvas előadást Munkahelyteremtő mezőgazdaság címmel. Ebben részletes adatokkal alátámasztva elemezte a hazai mezőgazdaságban foglalkoztatott, továbbá a nyugati mezőgazdasági szektorban tapasztalatot szerzett romániai munkaerő hazahívásának, tapasztalata hasznosítását célzó elképzeléseit. Az előadás fontosságára való tekintettel, arra egy későbbi időpontban részletesen visszatérünk.
Utána Lázár Zoltán, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöki kabinetfőnöke tartott előadást A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a Kárpát-medencében – A pártoló tagság fogalma címmel. Ebben részletesen kitért az anyaországi helyzetre, ahol az Agrárgazdasági Kamarának 380 ezer tagja van, 600 falugazdász hatékonyan segíti szaktanácsaival a gazdálkodókat. Mivel az Agrárkamara első alkalommal vesz részt hivatalosan romániai rendezvényen, ez a kezdő lépés afelé, hogy a Kárpát-medencében működő magyar gazdaszervezetek számára is elérhetővé tegyék mindazokat az előnyöket, amelyeket az anyaországiak a vetőmagbeszerzés, az üzemanyag-vásárlás, illetve a szaktanácsadás terén élveznek.
Ezt követően Vasile Buta, az Archim Fertil Kft.-nek az öthalmi telepén található, a marosvásárhelyi Azomureş Vegyipari Kombinát termékeiről tartott román nyelvű bemutatót. Utána Marozsán Henrietta, a Marton Genetics Kft. kereskedelmi igazgatója tartott színes, termékismertetők szórásával egybekötött előadást Újgenerációs Marton Genetics hibridkukoricák címmel.
A résztvevők közül Nagy Miklós, a Vajdasági Gazdaszervezetek Szövetségének az elnöke ismertette az EU-tagjelölt szerbiai, illetve vajdasági mezőgazdaság helyzetét, ahol egy-egy családra hozzávetőleg 5 hektár termőföld esik, és a feldolgozóiparban mutatkozó munkanélküliség miatt nőtt a gazdálkodók aránya.
Bográcsos pörköltfőző-verseny
A rövid kávészünet előtt Horváth Imre javaslatára, a kültéri kiállítás szélén javában zajló bográcsos pörköltfőző verseny zsűrijébe beválasztották Farkas Viktóriát, Pallér Istvánt és Bóka Eriket. Kávészünet után Farkas Viktória, a Máltai Segélyszolgálat Aradi Szervezetének az elnöke, gabona minőségi ellenőrként eltöltött 40 évének a tapasztalatait osztotta meg hallgatóságával, az idei kenyérgabona minőségével kapcsolatban. Bodó Géza, az Udvarhelyszéki Gazdakör elnöke, az országos elnökség tagja, a burgonyaértékesítés és -tárolás nehézségeit ecsetelve, a gazdálkodók által létrehozandó és működtetett értékesítés szövetkezet fontosságát emelte ki. Pallér István szabadkígyósi biogazdálkodó az ökögazdálkodásban rejlő lehetőségeket domborította ki.
A Magyar–magyar Gazdatalálkozó Sebestyén Csaba értékelőjével zárult, amiben köszönetet mondott a rangos előadásokért, Kocsik József AMMGE-elnöknek és csapatának a kiváló szervezésért, az ebben közreműködő RMDSZ Arad megyei szervezetének, a Románia Magyar Gazdák Egyesületének, az Arad Megyei Kereskedelmi, Ipari és Agrárkamarának, valamint a Magyar Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának, illetve a támogatásért a Magyar Földművelésügyi Minisztériumnak, a Communitas Alapítványnak és az Arad Megyei Kulturális Központnak. Zárszavában a Székelyudvarhelyen november 8-ára tervezett, az RMGE és jogelődjei alapításának a 170 éves évfordulója alkalmából terezett nagyszabású ünnepségre hívott minden résztvevőt.
Kiállítók között
A kiállítócsarnokban járva, mindenfajta kézműves terméket, élelmiszereket, italokat, háztartási felszereléseket kínáltak eladásra. Közöttük közös standon újra megtaláltuk Csipkár Imre, Fazekasvarsándon munkálkodó fűszerpaprika termesztőt, aki a felfűzött, csöves fűszerpaprikával, mezőgazdasági terményekkel ékesített standon idei, őrölt fűszerpaprikát kínált eladásra, különböző csomagolásban. Nem is akármilyet, mert a termesztő szerint, az idei közepes termésből készített őrleménye jobb a szegedinél. Amint a stand társbérlőjétől, a Tulipán Kft. jelen lévő képviselőjétől, Balta Emesétől megtudtuk, ismét anyaországi és ménesi palackozott borokat, színes szakácskönyveket, lapokat, Arad feliratú, illetve a várost ábrázoló képekkel díszített csuprokat, hűtőmágneseket kínáltak eladásra, a tavalyinál nagyobb sikerrel. A pörköltfőző verseny helyszínéhez vezető úton főként korszerű mezőgazdasági gépeket, traktorokat, mezőgazdasági kellékeket, az állatrészlegen kevés lovat láttunk.
Közben a zsűri meghozta döntését, és a három induló közül az arad-gáji RMDSZ, Khell Levente és Péter Vilmos gazdák által képviselt csapata győzött. A résztvevők a sörsátrak alatt minden pörköltet jó étvággyal elfogyasztottak, közben jó hangulatba beszélgettek, ismerkedtek, együtt tervezték a gazdálkodás közös jövőjét.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)

Horváth Levente munkaügyi államtitkár előadása
Kihívás a faluturizmus, a biogazdálkodás, a projektek lehívása
A XV. Magyar–magyar Gazdatalálkozón készült helyszíni tudósításunkban csak érintőlegesen írtunk Horváth Levente Ákos, a Szociális, Család és Munkaügyi Minisztérium államtitkárának előadásáról. Azzal indokoltuk, hogy fontosságára való tekintettel, részletesen visszatérünk rá.
Nos, az államtitkár előadását a szokásos köszöntéssel kezdte, majd kitért az általa képviselt Minisztérium, illetve a kormány munkahelyteremtő törekvéseire. Ezek között a mezőgazdaság is kiemelt fontosságú, ezért mindent meg kell tenni a vidéki munkaerőnek a helyben, illetve itthon tartásáért, a foglalkoztatásáért. Ezt azonban a piac igényeihez kell viszonyítani, vagyis olyan ágazatokat kell fejleszteni, amelyeknek a termékei iránt potenciális vásárlási szándék nyilvánul meg. Másrészt a vidékfejlesztésnek munkahelyteremtő tendenciával is rendelkeznie kell. Főként a fiatal munkaerő számára kell munkalehetőséget teremteni a lakóhelyén vagy annak a közelében. E törekvésben 2014–2020 között a Strukturális Alapokra lehet számítani, de ezeknek a lehívásában, illetve a humán erőforrások foglalkoztatásában kiemelt szerep vár a községi, a városi adminisztrációkra is. Kormányszintről ezt úgy lehetne hatékonyabbá tenni, ha a támogatásokkal a vállalkozói hajlamot serkentenék, előmozdítanák a fiatal mezőgazdászoknak az elhelyezkedését. Ezt a 35 évnél fiatalabb mezőgazdászok vállalkozásainak támogatása, a föld bérbeadásának az előmozdítása, a családi vállalkozásformáknak a támogatása, a technikai felszerelés korszerűsítése és a mezőgazdasági befektetések támogatása révén korszerű technológiák beszerzésével, alkalmazásával lehetne legkönnyebben megvalósítani.
Az alkalmazottak kétharmada a mezőgazdaságban dolgozik
Ami a hazai munkaerőt illeti, kissé elkeserítőek a 2014. I. negyedévének az adatai, melyek szerint a gazdasági szektorban alkalmazottaknak a 2/3-a mezőgazdaságban dolgozik, ami azt jelenti, 2 289 581 fő kötődik a mezőgazdasághoz. Közülük 146 287 fő fizetett alkalmazott, 1 250 789 fő magán mezőgazdasági vállalkozóként keresi a kenyerét, illetve 889 462 fő nem fizetett családi gazdálkodó. Róluk tudni kell, hogy jó részük elavult gépekkel, technológiákkal, alacsony hatékonysággal dolgozik. A közölt adatok szerint, csupán valamivel több, mint 146 ezer alkalmazott után fizetik az egészségbiztosítást, illetve a nyugdíjalapot, a többi után szinte semmit. A helyzeten mindenképp változtatni kellene, hiszen nagyon sok, 35 év alatti hazánkfia a nyugati országok, illetve Magyarország mezőgazdaságában dolgozik, közülük a legtöbb, mintegy 320 ezer az olasz mezőgazdaságban. Őket valamilyen módon haza kellene hívni, meggyőzni őket, hogy itthon, vállalkozókként kamatoztassák a nyugati országokban szerzett mezőgazdasági ismereteiket, tapasztalataikat. A nyugati mezőgazdaságban dolgozó, úgynevezett eperszedők az elmúlt évben több mint 1,3 milliárd eurót küldtek haza, ebből működött az országban a kereslet fenntartása. Az összegből az itthon lévő családtagok építkezhettek, vásárolni tudtak a háztartási berendezések mellett bármit, ami hozzájárul az életvitelük fenntartásához vagy javításához.
Zöld munkahelyek létrehozása
A Munkaügyi és Mezőgazdasági Minisztériumok közös elképzelése a zöld munkahelyek létrehozása, ugyanis az országban még nagyon gyerekcipőben jár az ökologikus munkálkodás, a szélerő felhasználása, a biogazdálkodás, miközben az uniós projektek, illetve munkahelyteremtés szintjén ezeket prioritásként kezelik. Mindazok, amelyek a természetes energiákon alapuló tevékenységgel kapcsolatosak, zöld munkahelyeknek számítanak. A környezetvédő technológiáknak az alkalmazását, illetve a zöldgazdálkodás támogatását lehet még ide venni. E lehetőségek iránt inkább a fiatalok érdeklődnek, potenciális vállalkozókként rájuk lehet számítani.
A kormányelképzelések, illetve általában a stratégiák a „hogyan” kérdéshez jutnak el és nem biztos, hogy a hiba mindig a hivatalnál van.
Éppen ezért, nagy hangsúlyt kell fektetni a szakképzésre, a vállalkozások ösztönzésére. Az államtitkár komolyan hisz abban, hogy a fiatal mezőgazdászoknak igenis van jövőjük Romániában.
A Mezőgazdasági Minisztérium által támogatott 35 éven aluliak közül kár, hogy kevesen vállalkoznak a projekt kivitelezéséhez szükséges ügyintézésre, noha az komoly esélyt jelente számukra, a felzárkózáshoz. E tekintetben nem kell szégyellni szakemberhez tanácsért fordulni vagy átmenni az országhatár túloldalára, tapasztalatokat gyűjteni.
A zöldesítés kötelező a tagállamok számára
Mivel a Mezőgazdasági Minisztériumban dolgozó államtitkár kollégája nem tudott a gazdafórumra eljutni, Horváth Leventét megkérte, hogy a mezőgazdasági támogatásokra is térjen ki.
Ezek szerint, a 2014–2020 közötti agrárpolitikának lesznek kötelező, illetve a tagállamok által választható önkéntes elemei. Ami az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból (FEGA) finanszírozott közvetlen területalapú támogatást (SAPS) illeti, Románia azt javasolja, hogy fenn kell tartani 2020-ig. Ugyanakkor meg kell határozni az aktív gazda fogalmát, mivel e támogatásra az aktívan gazdálkodók jogosultak.
A visszaosztott támogatás (FEGA forrásból) fakultatív a tagállamok számára, az első 30 hektárra adható, függetlenül a gazdaság méretétől. Ezzel kapcsolatban Románia a következő támogatási rendszert javasolja: hektáronként 5 euró az első 5 hektárra, hozzávetőleg 45 euró a többi 25 hektárra.
Az I. pillér (a közvetlen támogatások) és a II. pillér (vidékfejlesztés) közötti pénzügyi transzfert illetően a szakminisztérium javasolta, hogy a transzfer az I. pillérből a II. pillérbe 2015., a 2016. és a 2017. években történjen, hogy az Országos Vidékfejlesztési Programban támogathassák a kisgazdákat.
A zöldesítés kötelező a tagállamok számára és a közvetlen kifizetési nemzeti keretösszeg 30%-a. Feltételei: tárgyévben termesztett növények diverzifikálása, állandó gyepek fenntartása, ökológiai célterület fenntartása.
A fiatal gazdáknak járó támogatás is kötelező. Feltétele: 40 évnél fiatalabb gazdálkodó, aki most kezd mezőgazdasági tevékenységbe, vagy a gazdaságát az első támogatási kérelme benyújtását megelőző 5 éven belül hozta létre. A támogatás legfeljebb 5 évig nyújtható.
A kisgazdaságok és termeléshez kötött támogatás önkéntes alapon működő rendszer.
16 intézkedési terület
A 2014–2020 közötti romániai vidékfejlesztési program 16 intézkedési területre oszlik. Az EU által biztosított pénzösszeg 8,01 milliárd euró, ami kiegészül a nemzeti finanszírozással. Az európai pénzösszeg a következőképpen oszlik el:
– Ismeretek átadása és tájékoztatási tevékenységek: 50,386 millió euró;
– Szaktanácsadói szolgáltatások: 50,386 millió euró;
– Beruházások tárgyi eszközökbe: 2, 057 millió euró;
– Gazdaságok és vállalkozások fejlesztése: 866,357 millió euró;
– Alapszolgáltatások és falumegújítás a vidéki térségekben: 1,1 milliárd euró;
– Erdőtelepítés, erdei felületek és erdősávok létrehozása: 105,695 millió euró;
– Termelői csoportok létrehozása: 8 millió euró;
– Agrár-környezetvédelem és éghajlat: 849, 964 millió euró;
– Ökológiai gazdálkodás: 200, 686 millió euró;
– Hátrányos természeti adottságokkal vagy egyéb sajátos hátrányokkal rendelkező területek számára szánt kifizetések: 1, 13 milliárd euró;
– Állatjólét: 437, 014 millió euró;
– Szolgáltatások az erdei környezet és erdők megőrzése: 100 millió euró;
– Együttműködés: 28, 021 millió euró;
– Kockázatok kezelése: 200 millió euró;
– LEADER: 652, 364 millió euró;
– Technikai segítségnyújtás műveletek: 178, 367 millió euró.
Projektek nélkül nincs versenyképesség
A LEADER Projekt az integráció egyik legsikeresebb közösségi kezdeményezésévé vált. Az új vidékfejlesztési programban ezért is van jóval nagyobb pénzösszeg, 652, 364 millió euró leosztva erre, amihez még 25% állami támogatás is járul. Az előző, 2007–2013-as időszakban 424,200 millió eurót szántak a programra.
Amint az adatok is mutatják, egy rugalmas, jól célzott program, amely a mezőgazdaság és a vidéki társadalom igényei szerint lett összeállítva, összhangban van az EU céljaival.
Előadásának záró részében az államtitkár hozzátette: a közmondás szerint, a futballhoz és a mezőgazdasághoz mindenki ért, de mégsem tartja ésszerűnek, ha egy közösség gazdálkodását nem jól képzett szakemberek irányítják. Mert nem lehetünk versenyképesek egy komoly piacon, ha csak béreljük vagy műveljük a saját területeinket, de nem élünk a projektek, sem a korszerű technológiák által nyújtott lehetőségekkel. Mert a mi gazdálkodóinknál nem okosabbak sem a németek, sem a hollandok, de van fogalmuk az üzleti terv, a marketing vagy a bankokkal való együttműködés tekintetében. Ha viszont a megtermelt árunak a biztosítási, értékesítési feltételei nem ismertek, az egész gazdálkodás hatékonysága alacsony.
Számunkra kihívás a faluturizmus, a biogazdálkodás, a projektek lehívása, de főként fiataloknak nem szabad kihagyni e lehetőségeket! – zárta előadását Horváth Levente Ákos, a Szociális, Család és Munkaügyi Minisztérium államtitkára.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)

Elfogadták a büdzsékiigazítást
A munkaügyi minisztérium nyert a legtöbbet a kormány által kedden elfogadott költségvetés-kiigazítás nyomán: a szaktárca éves büdzséjét 1,2 milliárd lejjel emelték – jelentette be a kabinet ülése után Victor Ponta miniszterelnök. 
A korábbi tervekkel ellentétben ugyanakkor sem a művelődésügyi, sem a sport- és ifjúsági minisztérium költségvetését nem faragták le, hanem – Ponta elmondása szerint – éppen ellenkezőleg: pluszösszeget biztosítottak a művészeknek és sportolóknak járó, a Boc-kormány által megvont juttatások kifizetésére.
A büdzsékiigazítás tervezetében még az szerepelt, hogy a Kelemen Hunor RMDSZ-elnök vezette művelődésügyi tárcától 10,2 millió lejt, az ifjúsági minisztériumtól pedig 3,5 millió lejt vonnak el. Kelemen korábban úgy nyilatkozott: a nyilvánosságra hozott dokumentum „csak a pénzügyminisztérium tervezete volt, a költségvetés-kiigazítás részleteiről pedig a kormányülésen egyeztetnek.”
Az idén második alkalommal végrehajtott büdzsékiigazítás nyomán 300 millió lejt kap a belügyminisztérium, amelyből egyebek mellett a rendőrök, csendőrök és tűzoltók túlóráit és más juttatásokat fizetnek ki. A külügyi tárca költségvetését 96 millió lejjel toldották meg, ebből 60 milliót beruházásokra és bérekre, 30 millió lejt pedig a Moldovai Köztársaságban indított programokra fordítanak – fejtette ki Ponta.
Mintegy 25 millió lejt kapott a szintén RMDSZ-es Korodi Attila vezette környezetvédelmi minisztérium „a különböző munkálatok folytatására és vízügyi projektek kivitelezésére.” További 140 millió lejt utaltak ki pluszban a védelmi tárcának, illetve 125 millió lejt az igazságügyi minisztériumnak, a hírszerző szolgálat (SRI), a Külügyi Hírszerzés (SIE), a kormányőrség (SPP) és más nemzetbiztonsági intézmények ugyanakkor 118 millió lejes többlettámogatást kaptak.
A közlekedésügyi minisztériummal és a többi, „menedzsmenttel foglalkozó vezető hatósággal” kapcsolatban a kormányfő úgy fogalmazott: megvan a forrásuk arra, hogy az európai uniós támogatásból megvalósított projektekre szánt önrészt biztosítsák, de „sajnos számos beruházás rendkívüli késésben van a fellebbezések vagy a kivitelező miatt.”
A helyi önkormányzatok megkapják a megígért 1,1 milliárd lejes támogatást: ennek felét már megkezdett beruházásokra, az összeg többi részét pedig a hivatalok és az alárendeltségükbe tartozó intézmények fenntartására költhetik. További 400 millió lejt biztosít a kormány a vidékfejlesztési minisztériumnak a helyi, már folyamatban lévő projektek befejezésére.
A kabinet ugyanakkor 411 millió lejjel csökkenti az egészségügyi, illetve 34 millió lejjel az oktatási minisztérium éves büdzséjét, ezzel szemben direkt finanszírozás nyomán támogatják a két ágazatot.
Az Egyetemista Szervezetek Országos Szövetsége (ANOSR) ehhez képest hétfői közleményében a tanügyi rendszerre szánt költségvetés növelését kérte a kormánytól, mivel elmondásuk szerint a különböző egyetemi és kollégiumi díjszabások évről évre egyre drágábbak. Hangsúlyozták: a beiratkozási díjat például a felsőoktatási intézmények 80 százaléka emelte az elmúlt években.
„A fiataloknak saját zsebükből kell kifizetniük az egyetemnek, amit a kormány nem képest biztosítani számukra” – hívták fel a figyelmet a hallgatók.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

Hírsaláta
KÖRÖZÉS ALATT KEREKES. Nemzetközileg körözik Kerekes Gábort, akinek nevére európai elfogatóparancsot bocsátottak ki, amiért megszegte a bírósági felügyelet előírásait, amikor elhagyta az országot – tudta meg a Transindex a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóságtól.
Kerekes a hazaárulás néven elhíresült stratégiai privatizációs perben szerepel vádlottként, többek között Nagy Zsolt és Codruţ Şereş volt miniszterrel együtt. Kerekest október 7-én helyezték bírósági felügyelet alá, az intézkedés a per végéig maradt volna érvényben. FELJELENTÉS HAMIS NYILATKOZAT MIATT. Nem válaszolt az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség Ludovic Orban keresetére, így a Nemzeti Liberális Párt alelnöke úgy döntött, bűnvádi panaszt tesz a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék ügyészségénél Victor Ponta kormányfő ellen, akit vagyonnyilatkozataiban elkövetett hamis nyilatkozattétellel vádol. „Családjával együtt Victor Ponta hét ház és több más tulajdon birtokosa, amelyek nem szerepelnek a vagyonnyilatkozatában. Az pedig, hogy négy éven át nem tüntette fel vagyonnyilatkozataiban a családja tulajdonában levő vagyon összességét, hamis nyilatkozattételnek minősül és bűncselekménynek számít” – jelentette ki Orban. (Mediafax)
ÉTELJEGY HELYETT KÁRTYA. Ételjegyek helyett hamarosan bankkártyát kapnak a hazai alkalmazottak. A kártyával a szelvények értékének megfelelő összeget lehet majd levásárolni az üzletekben – írja az Economica.net-re hivatkozva a Maszol. Cosmin Vladimirescu, a Mastercard Románia vezérigazgatója arról tájékoztatott, az ételjegyek digitalizálásáról szóló törvény már életbe lépett, csupán alkalmazási szabályaira várnak a bankkártyákat kibocsátó cégek. Az intézkedés mintegy kétmillió alkalmazottat érint Romániában. A Mastercard vezetője szerint az új rendszer megkönnyíti a kereskedők dolgát is, a jogosultak pedig tetszés szerinti értéket vásárolhatnak le az összegkorláton belül, így kiiktatható a készpénzhasználat a pénztárnál. A Romániában évente kibocsátott ételjegyek összértéke egymilliárd euró.
TÖBB PÉNZT A HÁTRÁNYOS HELYZETŰEKNEK. Magasabb havi juttatást kaphatnak jövő évben a fogyatékkal élő személyek, a munkaügyi minisztérium már közvitára bocsátotta az erre vonatkozó határozattervezetet. A dokumentum szerint a szaktárca közel 16 százalékkal emelné meg az érintetteknek kifizetett összegeket 2015 januárjától. (Agerpres)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megduplázzák a politikai meghurcoltak juttatásait
Kedden fogadta el a kormány azt a törvénytervezetet, amely a politikai foglyok és a diktatúra évei alatt meghurcolt személyek juttatásának megduplázását írja elő. A tervezet értelmében, azon személyek, akik 1945. március 6-tól kezdődően, politikai okokból a meghurcoltatás bizonyos formáit szenvedték el, havi 400 lejes juttatásban részesülnek minden esztendő után, melyet fogságban, kitoloncolásban, bebörtönözve töltöttek, vagy épp erőszakkal lettek áttelepítve más lakóhelyre. Ez gyakorlatilag az eddigi juttatás megduplázását jelenti.
Azok a személyek, akiket erőszakkal tartottak kezelés alatt vagy épp házi őrizetben, havi 200 lejt fognak kapni minden elszenvedett év után. Fontos kihangsúlyozni, hogy a törvénytervezet akkor lép érvénybe, ha tartalmát a Parlament is jóváhagyja, épp ezért ennek elfogadását sürgősségi eljárásra javasolta a Kormány – hangsúlyozta ki Horváth Levente, a Szociális, Családügyi és Munkaügyi Minisztérium államtitkára. 
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Jövőre két ütemben nőhet a minimálbér
Januártól 975 lejre, júliustól pedig 1050 lejre nőne jövőre a minimálbér a munkaügyi minisztérium honlapján szerdán közzétett tervezet értelmében.
Mint a dokumentumból kiderül, a kormány által garantált legkisebb jövedelem 1050 lejre növelése 1 471 356 munkavállalóra hatna pozitívan, amelyből 488 630-an a közszférában dolgoznak. A számítások szerint ugyanakkor az intézkedés jó hatással lenne a gazdaság növekedésére is, serkentené ugyanis a feketemunka visszaszorítását és az alkalmazásokat.
Negatívan hatna viszont a jövő évi állami költségvetésre, a becslések szerint 205 millió lejes lyukat ütne a büdzsén. Az érintettek szerint nem kimondottan jó hír a minimálbér emelése a magánszférában vállalkozók számára sem, növelniük kell ugyanis a bérköltségeiket, ami a termékek drágulásához is vezethet, csökkentve ezáltal a versenyképességet a külföldi piacokon.
Amint arról beszámoltunk, a Ponta-kabinet még az államfő-választási kampányban jelentette be, hogy 2015-ben két ízben is nő a minimálbér. Az intézkedéssel várhatóan számol majd a jövő évi állami költségvetés is, amelyet a kormány tagjainak közlése szerint a hét végéig dolgoznak ki, hogy a nemzetközi hitelezők Bukarestbe érkező küldöttségével egyeztetni tudjanak majd arról.
A dokumentumot várhatóan december 10-én vitatják meg a parlamentben, a kormány várakozásai szerint pedig december 19-éig a honatyák el is fogadják azt. Bár egyelőre nem sok részletet árult el a kormány a büdzsétervezetről, a bérek és más juttatások emelése, illetve a munkáltatók által fizetett társadalombiztosítási hozzájárulás 5 százalékpontos csökkentése miatt sokan vélik úgy, hogy elkerülhetetlen lesz az adóemelés vagy az adóalap kiszélesítése.
A kormány tagjai viszont ezt cáfolják, Victor Ponta kormányfő szerdán is határozottan leszögezte, hogy jövőre nem lesz adóemelés. Hasonlóképpen nyilatkozott a hét elején Darius Vâlcov költségvetésért felelős tárca nélküli miniszter, elmondása szerint azért nem kell majd adót emelniük, mivel nőni fog az adóbehajtás hatékonysága, s ezáltal pótolni tudják a kieső összegeket, amelyek – mint arról beszámoltunk – szakértői becslések között 15-17 milliárd lej körül alakulnak.
A Capital üzleti és pénzügyi hetilap eközben ismételten arra irányította rá a figyelmet, hogy a jövő évi költségvetés fő kihívása a nyugdíjak finanszírozása lesz. A nyugdíjjárulékok ugyanis több mint öt éve nem fedezik a kifizetendő összeget, amit így a büdzséből kell pótolni. A tb-csökkentés pedig csak tovább fogja mélyíteni a deficitet, főként olyan körülmények között, hogy tavaly például a negatív mérleget majdnem teljes egészében a nyugdíjak okozták, idézik fel a szakértők.
2013-ban a büdzsé hiánya 15,7 milliárd lej volt, eközben az állami költségvetésből 12,25 milliárd lejt utaltak át a nyugdíjalapba, a járulékok ugyanis a szükséges összeg alig kétharmadára voltak elegendőek.
A lap újságírója ugyanakkor emlékeztet, a tb-csökkentést üdvözölte az üzleti szféra, az intézkedés hozzájárulhat a munkahelyteremtéshez, azonban csak jövőre 5-6 milliárd lejes hiányt üt a költségvetésen, 17 milliárd lejre növelve a nyugdíjalap deficitjét. A kormány – bár az intézkedés már október elsejétől hatályos – máig nem nevezte meg, hogy miből fogja ezt a hiányt pótolni.
Bálint Eszter
Székelyhon.ro

Belföldi hírek
Az RMDSZ módosító javaslatai
A jövő évi állami költségvetés-tervezethez az RMDSZ képviselői és szenátorai számos szakterületen fogalmaztak meg módosító indítványokat, javaslataik nagy többsége a magyarok lakta megyékben zajló infrastrukturális befektetések folytatásáról, valamint újabb munkálatok elkezdéséről szólnak, így a szövetség javaslatainak elfogadásával folytatódhatna a magyar települések modernizációja – nyilatkozta Erdei-Dolóczki István, a költségvetési, pénz- és bankügyi bizottság tagja, az RMDSZ Szatmár megyei parlamenti képviselője.
A jövő évi költségvetés-tervezethez az RMDSZ 33 módosító indítványt nyújtott be, amelyeknek nagy része a helyi infrastruktúra fejlesztésére vonatkozik, de a Brassó–Kolozsvár–Bors autópálya megépítésére tervezett finanszírozás megemelését is kérik, valamint terelőutak megépítésére Bánffyhunyad, Nagyszalonta, Érmihályfalva, Margitta, Élesd, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Szatmár és Marosvásárhely városoknak. A 2015-ös évre a szövetség képviselői és szenátorai 71 500 000 lejjel emelnék meg a műemlékek restaurálására elkülönített összeget, valamint pénzalapot biztosítanának az államkasszából annak érdekében, hogy kisebbségi szakmai továbbképző központot hozzanak létre a pedagógusok számára.
Johannis ismét győzött
Alina Gorghiu jogász lett a Nemzeti Liberális Párt (NLP) elnöke, aki a tisztségben az államfővé választott Klaus Johannis elnököt váltja. Az NLP tegnap tartotta vezetőségi ülését, amelyen a résztvevőknek a Johannis által támogatott Gorghiu, valamint a Crin ANtonescu volt liberális pártelnök által pártfogolt Ludovic Orban közül kellett elnököt választaniuk. A szavazás során Gorghiu 47 voksot kapott, Orbanra csak 27-en szavaztak. Elemzők szerint a választás eredménye azt jelenti, hogy Crin Antonescu befolyása az NLP-ben erőteljesen csökkent, még inkább háttérbe szorul pártjában, és kisebb az esélye visszatérni a politika élvonalába.
Összevonnak két ügynökséget
A kormány úgy döntött, hogy megszünteti a Munkaügyi Felügyelőséget és a Kifizetési Ügynökséget, és helyettük összevonással egy új ügynökséget hoz létre Munkaügyi Felügyelőség és Társadalmi Biztonság Ügynöksége néven, amely a munkaügyi minisztérium felügyelete alatt fog állni. Az új ügynökség a két összevont intézmény személyzetét veszi át, az alkalmazottak nem veszítik el állásukat, jelentette ki Liviu Pop szociális párbeszédért felelős miniszter, aki az átszervezést azzal indokolta, hogy az új ügynökség létrehozásával megerősödik a fekete munka feletti ellenőrzés. A kormány ugyanakkor egy másik ügynökség létrehozásáról is döntött, a Fogyatékkal Élők Országos Hatósága átveszi a tevékenységet a munkaügyi minisztériumtól, finanszírozását azonban az állami költségvetésből biztosítják a munkaügyi tárca büdzséjén keresztül.
Kevesebb a hagyományos élelmiszer
A hagyományos élelmiszerek száma idén 298-ra csökkent a tavalyi 4500-ról, miután a tanúsító szabályok szigorúbbá váltak – jelentette ki Daniel Constantin mezőgazdasági miniszter. A tárcavezető kifejtette, az egyik legfontosabb módosítás, ami miatt annyira lecsökkent a hagyományos élelmiszerek száma, az, hogy ezeket a termékeket tilos ipari módon előállítani. Hozzátette, a törvény módosítása arra kötelezi a termelőket, hogy ne csapják be többé a fogyasztókat. Constantin szerint a hagyományos termékeknek főként belföldön van piaca, a mézet kivéve, amelyet exportra is visznek.
Fogy Románia lakossága
Közel 19,95 millió állandó lakosa van Romániának 2014-ben, 174 330-cal kevesebb, mint a legutóbbi, 2011-es népszám­láláskor – áll az Országos Statisztikai Hivatal kimutatásában. 1992-ben Románia állandó lakossága 22 810 035 személyt számlált, huszonkét év alatt a csökkenés több mint 12,6 százalékos. A romániai lakhellyel rendelkező lakosság száma is csökkent, az 1992-ben regisztrált 23 143 860-ról 22 299 730-ra 2014-ben, azaz 844 130 személlyel. Az adatok  rávilágítanak arra is, tavaly az országban a természetes szaporulat negatív volt, 64 654 személlyel több halt meg, mint ahány született. Tavaly ugyanakkor több kivándorló (161 755) volt, mint bevándorló (153 646).
 
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Karácsonyi kormányajándékok
Akár a jóságos „Télapó”, úgy adakozott a Ponta-kormány a szent ünnep küszöbén: a jók sokat kaptak, a szófogadatlanok keveset vagy semmit.
Az év során már többször, jelentősen bővült az egyházak költségvetése, természetesen legnagyobb mértékben az ortodoxoké. Az egy éve elfogadott költségvetésben még 30 millió lej szerepelt a romániai egyházak finanszírozására, s azóta ezt többször kiegészítették, csaknem 20 millióval októberben, a választások küszöbén, december elején az ortodoxok ingatlanokat is kaptak ajándékba, s most a kormány tartalékalapjából újabb 12,3 millió lejt utaltak ki e célra, s mindennek a magyar történelmi egyházak legfennebb töredékét kapják. Hogy ki mennyit, arról a felelős kormányhivatal dönt, illúzióink nem lehetnek.
Sokkal átláthatóbb az önkormányzatoknak juttatott év végi ajándék, a Hivatalos Közlönyben tételesen megjelent, miként oszlik a tartalékalapból lecsípett 314 millió lej. Tartozásaik kiegyenlítésére kapják a pénzt, s itt is előnyben a „jók”, főként a kormánypártok szavazóbázisának tekinthető megyék részesültek a kegyből. Jelentős összeg (20 és 40 millió közötti) jutott a Giurgiu, Gorj, Teleorman, Neamţ, Olt, Dâmboviţa, Botoşani megyei településeknek, alig valami az erdélyieknek. Talán az RMDSZ szófogadó viselkedésének köszönhető, hogy éppen egy csepp csurrant a székelyföldi megyéknek is, Háromszéken Kézdialmás szerepel a listán 248 ezer lejjel, Hargita megyében egymillión osztozik kilenc település, Maros megyének ötmillió jutott, az is a megyei tanácsnak. Egy vasat sem kapott Kolozs vagy Szeben megye, de nem jutott Szatmárnak vagy Brassónak sem. Aki Johannist támogatta Victor Ponta ellenében, kérjen segítséget tőle – gondolhatták a pénzeszsákon ülő mindenhatók.
Jutott ellenben karácsonyi ajándék a belügyminisztériumnak, majdnem 9 millió lej fizetéskiegészítésekre, a honvédelmi tárca 274 millió lejt kapott egy repülőgép beszerzésére és a hadiipar fejlesztésére, a munkaügyi minisztériumnak pedig egy snagovi villát hozott a Télapó. Nagyvonalúan osztogatott tehát a kormány, úgy tűnik, nem sokat tanultak a novemberi elnökválasztás kudarcából. Ugyanazt folytatják, mint korábban, csak annak juttatnak kegyeikből, aki a szívüknek kedves. Érezhetik, nem sokáig övék már a puttony, így addig kell üríteni, amíg rendelkeznek felette.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Visszaszorítanák a szegénységet Romániában
Minden ötödik romániai lakos, azaz közel 5 millió személy él szegénységben, számukat a kormány 2020-ig 400 ezer fővel tervezi csökkenteni – derül ki a szegénység visszaszorítását célzó stratégiából, amelyet a munkaügyi minisztérium bocsátott közvitára.
A szaktárca honlapján megtekinthető dokumentumot február 10-éig lehet véleményezni. Mint a stratégiából kiderül, a szegénység legfőbb okát a bevételek alacsony szintje jelenti, a jelenség pedig hosszú távon fejti ki hatását, vagyis a szegénységben élők kétharmada legalább három éve nélkülöz.
A dokumentum értelmében a lakosság harmada olyan termékeket sem tud megengedni magának, amelyek amúgy elengedhetetlenek egy decens élethez. Eközben máig vannak olyan gyermekek az országban, akik egyetlen napig sem jártak iskolába, a megfelelő iskolázottsággal nem rendelkezők aránya pedig igen magas a fiatalok körében.
Ugyanakkor nagyon magas a nem dolgozók körében azoknak az aránya, akiknek kevés esélyük van, hogy valaha is alkalmazzák őket, továbbá az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén is jellemző az, hogy az emberek nem egyenlőek.
Megtudhatjuk továbbá, hogy a romániai gyerekek harmada tartós szegénységben él, s miközben más kategóriák esetében csökkent a szegénységi ráta, a kiskorúak körében az elmúlt 5 évben közel 1 százalékpontos növekedést regisztráltak. 2012-ben például a vidéki gyerekek több mint 50 százaléka élt szegénységben, miközben városon ez az arány csak 17 százalékos volt.
A dokumentum összeállítói szerint az egyedül élő, idős személyek vannak leginkább kitéve a szegénység kockázatának – a 65 évesnél idősebbek körében mintegy 1,2 millió személy él társ nélkül, kétharmaduk nő. Még kitettebb veszélyeztetettségi kategóriát jelent a roma lakosság, kortól, iskolázottsági szinttől és lakóhelytől függetlenül körükben a szegénység kockázata tízszeres, más nemzetiségekhez viszonyítva.
A kormány stratégiája – mint a dokumentumból kiderül – azokat célozza meg, akiknek éves bevétele kevesebb, mint az átlagbér 60 százaléka – 2008-ban 5 millió ilyen személyt tartottak nyilván, akik ebbe a kategóriába tartoztak. Azóta egyébként a célkitűzés 30 százalékát a minisztérium által nyilvánosságra hozott adatsorok szerint sikerült teljesíteni, így további 400 ezer főt kell az elkövetkező 5 évben felzárkóztatniuk.
A szociális politika fő kezdeményezése egy, kimondottan a szegénységben élő lakosságot megcélzó program gyakorlatba ültetése. Növelni tervezik ugyanakkor a szegényeknek szánt társadalombiztosítási költségvetés forrásait, illetve be akarnak vezetni egy úgynevezett felzárkóztató minimális jövedelmet.
Prioritásként jelölik meg továbbá egy olyan eszköz kidolgozását, amely segítségükre lehet a nagyfokú szegénységben élő falvak, illetve a társadalom szélére került közösségek azonosításában, hogy a beavatkozások valóban a leginkább rászorulókat vehessék célba.
Felszámolnák például azokat a közösségeket, ahol koncentráltan nyilvánul meg a szegénység – a rendelkezésre álló statisztikai adatok szerint az ország lakosságának mintegy 5 százaléka él a társadalom peremén. A stratégia keretében szociális lakásokat biztosítanának a leginkább rászorulóknak, elsősorban a hajléktalanokat, illetve azokat veszik célba, akik nem tudnak maguknak lakást biztosítani.
Bálint Eszter
Székelyhon.ro

Minden ötödik lakos szegény
Minden ötödik román állampolgár, vagyis közel ötmillió hazai lakos szegénynek számít, miközben a kormány 400 ezerrel csökkentené a szűkölködők számát – áll a szegénység csökkentését célzó országos tervezetben, amelyet a Munkaügyi, Szociális és Családügyi minisztérium bocsátott közvitára.
A szociális inklúzió, beilleszkedés és szegénység elleni harc stratégiája szerint az ötből egy román állampolgár szegénységéért az elégtelen jövedelem a felelős. Ráadásul ez az állapot már tartósnak nevezhető, hiszen az érintettek háromnegyedének legkevesebb három éve nincs elég jövedelme.
Ugyanakkor a lakosság egyharmada nem tudja megvásárolni magának azokat az árucikkeket, amelyek elengedhetetlenek a tisztességes élethez. Sőt, olyan gyerekek is élnek az országban, akik soha nem jártak iskolába, ennek köszönhető az iskolázatlan fiatalok magas számaránya. A tervezetből az is kiderül, hogy sok az olyan állástalan, akinek esélye sincs elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Rámutatnak ugyanakkor az egészségügyi alapcsomag lefedettségének egyenlőtlenségeire is.

Szabadság (Kolozsvár)

„A tavalyi év legnagyobb megvalósítása: három új román–szerb határátkelő megnyitása!”
Temes – 2014 márciusában, az RMDSZ kormányra lépésének köszönhetően Marossy Zoltánt harmadszor nevezték ki Temes megye alprefektusi tisztségébe. A magyar alprefektusnak oroszlánrésze volt abban, hogy a kinevezése óta eltelt rövid időszakban megnyílt három állandó határátkelő a román–szerb határ Temes megyei szakaszán, és közelebb kerültek egymáshoz a határ két oldalán élő magyar közösségek. Marossy Zoltán a tavalyi év megvalósításairól és a 2015-ös esztendő kihívásairól nyilatkozott a Nyugati Jelennek.
– A prefektusi hivatalban a tevékenység attól érdekes, hogy rendkívül változatos! Olykor remélt vagy nem is remélt esélyeket kap az ember és az a közösség, amelyet képvisel, máskor hónapokig, évekig tartó munkával próbálunk egy keveset előrelépni. A tavalyi év legnagyobb megvalósítása a számomra a három állandó román–szerb határátkelő megnyitása 2014. november 12-én Fénynél, Kunszőlősnél és Valkánynál. Óriási szerencse és konjunkturális egybecsengések tették lehetővé, hogy ez meg is valósuljon. Semleges megfigyelők mondták, hogy pár hónap alatt annyit valósítottunk meg, mint mások az ország más régióiban 5 év alatt!
A határátkelők megnyitásának rövid története: 2009-ben írtuk meg az első leveleket Bukarestbe az Országos Határrendészet vezetőinek, hogy új határátkelőket kellene nyitni. A Vajdasági Bánsággal ugyanakkor kezdtük a kapcsolatainkat bővíteni. 2012-re aláírtunk egy egyezséget a Temes és Krassó-Szörény-i prefektúrák, illetve Észak-, Közép- és Dél-Bánát prefektusai között. Azután mennem kellett a prefektúráról, mire visszajöttem tavaly márciusban, az egyezmény alapján elkezdődött az együttműködés. Eugen Dogariu prefektus egyetértett azzal, hogy határátkelőket kell nyitni. Végül minden szerencsésen összejött! Ez óriási megvalósítás minden bánságinak, de a magyaroknak is, hisz Észak-Bánát körzetben (a volt Temes –Torontál vármegyében) a lakosság 70%-a magyar.
A magyar közösségek számára nagyon fontos, hogy átjárhatunk mindennap 5 határátkelőhelyen a Vajdasági Bánságba és fordítva. A következő lépés az lenne, hogy dolgozhassunk is a történelmi Bánságban bárhol, lakóhelytől függetlenül. 2014. november 28-án lépett életbe az új idegenrendészeti törvény, ebben szó esik a határon át ingázó munkásokról is. A Munkatörvényt is ezzel összhangba kell hozni és akkor remélhetjük, hogy nyugodtan átjárhatunk dolgozni és tanulni a szomszédos országba. 2015 eleje nem indult jól ebből a szempontból, mert Horváth Levente államtitkár, aki a Munkaügyi Minisztériumban dolgozott és sokat segített ebben a folyamatban, visszajött Aradra.
– Megvalósulni látszik Marossy Zoltán régi álma: az egykor virágzó történelmi Bánság területén élő magyar közösségeket újból összehozni, az erőszakkal elvágott szálakat újból összekötni.
– A Bánság egész területén elő magyar közösségeket próbáljuk összefogni, ezért tavaly nyáron harmadik alkalommal tartottuk meg a bánsági helyi közösségek vezetőinek a találkozóját Végváron. Itt döntöttük el, hogy ezentúl szakmai csoportokban fogunk együttműködni. Októberben Zsombolyán megalapítottuk az összbánsági gazdasági csoportot, ahová meghívtuk az Arad és a Krassó-Szörény megyei településeket is. Nem könnyű ez a folyamat, hiszen önkéntes munkát végez mindenki, aki ebben részt vesz, még akkor is, ha gazdasági együttműködésről lévén szó, egyszer talán majd pénzre válthatják ezt a tevékenységet. Február elején a vajdasági Torontáltordán találkoznak 16 bánsági település képviselői, ez alkalommal a néptánc-mozgalmak munkacsoportja fog létrejönni.
Nem felejtettük el a Csongrád megyei határszakaszt se, de ők az önkormányzati választások miatt még nem kapcsolódtak be ebbe az együttműködésbe. Nekem az a véleményem: ahhoz, hogy az ember jól érezze magát a saját házában, ahhoz minden szomszédjával jóban kell lennie!
– Melyek a 2015-ös év legnagyobb kihívásai Marossy Zoltán számára?
– Ősszel megvoltak az önkormányzati választások Magyarországon is, újból lehetőség nyílik a hosszú távú együttműködésre. Csongrád megyei önkormányzatokkal léteznek testvérkapcsolataink a 90-es évek végétől. Ezek zömmel a közös pályázatokra korlátozódtak, most szeretnénk az együttműködésekbe a magyar közösségek közötti kapcsolatépítést beépíteni. Tavaly Zsombón (Csongrád megye) egyhetes iskolapótló tábort szerveztek olyan Temes megyei gyerekek számára, akik fakultatív órákon tanulják a magyar nyelvet. A zsombói polgármester úrnak köszönhetően idén is lesz ilyen tábor, ezt a programot szeretnénk kibővíteni és még három-négy ilyen tábort szervezni, hiszen sok gyerek jár Temes megyében a fakultatív magyar órákra. Ezeknek a határon átnyúló magyar–magyar együttműködéseknek a segítését fontos feladatnak tartom, ugyanakkor, mivel az új elnök Románia schengeni csatlakozását szorgalmazza, aktuális két új román–magyar találkozópont kiépítése Óbébánál és Pusztakeresztúrnál.
– Alprefektus úr, Ön hogyan látja a Duna–Maros–Körös–Tisza Eurorégió jövőjét?
– Az 1990-es évek közepén mi alkudtuk ki a DKMT Eurorégió alapszabályzatát, a programját és az elképzeléseit. 2015-re ezeknek az elképzeléseknek a 75-80%-a meg is valósult. A kapcsolatrendszert kiépítettük az egyetemek, kórházak és más intézmények között, ez már működik magától. Nincsenek új célok, csak pontszerű együttműködés van, legyen még egy közös projekt, esetleg még egy… Véleményem szerint le kellene ülni és a következő 15 évre – ahogyan ezt akkor tettük – meghatározni, hogy miért kell a DKMT! Amit eddig megvalósítottunk, arra kellene ráépíteni egy hosszabb távú programot.
Nekem a Prefektúrán akkor lehet ebben szerepem, ha sikerül a szerb megyékhez hasonlóan a magyar megyékkel is a prefektúrák közötti együttműködést intézményesíteni. Egy tervezetet el is küldtünk Szegedre dr. Juhász Tünde kormánybiztos asszonynak. Ez több mint egy tervezet, erre jóváhagyásunk is van Bukarestből. Az elképzelés az lenne, hogy Temes, Csongrád, Arad és Békés megyék kormányhivatalai között aláírnánk egy egyezményt, amelyet felhasználhatnánk a megyék közötti együttműködésben. Ez 2015 tavaszán meg kellene történjen, és akkor mi is rákapcsolódhatnánk a DKMT-re, beleszólhatnánk a játékba. Nekem ez nagy öröm lenne, mert annak idején én voltam az „eurorégiós alkusza” Temes megyének.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Beszélgetés Király András oktatási államtitkárral
Tanévkezdési kérdőjelek az anyanyelvű oktatásban
Király Andrással, az Oktatási Minisztérium államtitkárával az oktatásban, különösen az anyanyelvű oktatásban várható változásokat próbáljuk számba venni.
– Államtitkár úr, a következő tanévtől milyen változásokra lehet számítani az anyanyelvű oktatásban?
– Én inkább úgy fogalmaznék, hogy az anyanyelvű oktatásunk része a romániai oktatásnak, amihez szervesen kapcsolódik. Természetesen, az anyanyelvű oktatásnak megvan a maga különlegessége, ezért a magyar iskolák kérdését mindig különös figyelemmel kísérjük. Változásnak számít, hogy a romániai oktatásban beindult egy nagyon lassú reformfolyamat, aminek az a következménye, hogy a 2015–16-os tanévtől a harmadik osztály új programmal és tantervekkel fog indulni. Számunkra ez azért fontos, mert a mi harmadikos diákjaink a román nyelvet és kommunikációt specifikus tanterv alapján tanulják. Ez attól különleges, hogy a magyar kisebbség számára kiírt tanterv alapján történik. Azon kívül, maga az általános tanterv is számos újdonsággal rendelkezik. A III. osztály oktatásának az átszervezése után a IV. osztály következik, ami ha bekövetkezik, az elemi oktatásban lezárul az a reformfolyamat, amit már nagyon régóta szerettünk volna elérni, vagyis, hogy a román nyelvet és irodalmat specifikus tanterv szerint oktassák. Másik érdemi változás, a szakoktatásnak a továbbfejlesztése lesz. Úgy érzem, hogy tavaly jó döntés született, amikor újraindították a hároméves szakoktatást olyan feltételek mellett, hogy azok az iskolák, intézmények legyenek feljogosítva szakoktatásra, amelyek rendelkeznek a hozzá szükséges feltételekkel. Ha nem az iskolában zajlik, akkor egy vállalattal vagy befektetővel kötött szerződés alapján indulhasson.
– Van-e valós igény iránta?
– Tavaly közel 2000 diákunk iratkozott be a szakoktatásra. A 15 erdélyi megyében zajló magyar nyelvű oktatáshoz viszonyítva, tulajdonképpen csak Temes és Brassó megyékben nem indult szakoktatás, de az idei előrejelzések szerint ezek a megyék is indítanak szakiskolai osztályokat. Arad megyében jelenleg a Csiky Gergely Főgimnáziumban folyik hároméves szakoktatás, ahol meg kell felelni minden, a tanterv által előírt követelménynek. Újdonság e téren, hogy valószínűleg az új tanévtől a IX. osztály, tehát a szakiskola I. évétől elindulhat a duális képzés. Ezen még folynak a viták, mert a Minisztérium a X. osztálytól tervezte a duális képzés beindítását, ezáltal másfél, két év alatt tudnának szakembereket képezni, viszont a törvényhozás döntése alapján a duális szakképzést IX. osztálytól kell bevezetni. A duális szakképzés azt jelentené, hogy egy iskolában zajlik az elméleti oktatás, miközben egy vállalatnál történik a gyakorlati képzés. Ehhez viszont az szükséges, hogy a vállalat érdekelt legyen a szakemberképzésben. Véleményem szerint, ez nyitott kérdés marad, mert azokban a megyékben, ahol meg tudják oldani a duális képzést, ott menni fog, ahol viszont erre nem lesz lehetőség, ott folytatódik a hagyományos, hároméves szakképzés.
Szakoktatási lehetőségek Arad megyében
– Térjünk vissza a régi vesszőparipához, a vidéki szakképzéshez Arad megyében. Szerintem ugyanis, a kisjenői Maschio Gaspardo mezőgazdasági gépgyár érdekelt lehetne a duális szakképzésben. Erről mi a véleménye?
– Ezekre a kérdésekre csakis előtárgyalások után lehet válaszolni. Kisjenőben valóban működik a Maschio Gaspardo, de ugyanúgy létezik egy mezőgazdasági szakiskola is, ezért ennek kellene kapcsolatba lépnie az olasz vállalattal. A duális szakképzés általában úgy zajlik, hogy egy vállalat magának képeztet ki szakember utánpótlást. Jelenleg a szakiskolában mezőgépészeket képeznek, de nem ismerem a végzett szakemberek elhelyezkedési lehetőségeit. Mert nagyon fontos kérdés: aki egy szakmát megtanul, el tud-e helyezkedni a szakterületén? A duális szakoktatásban legalább annyi adott, hogy az együttműködő vállalat tudja, mennyi és milyen szakemberekre van szüksége. Nem csak Kisjenőben, mindenhol érdemes foglalkozni a szakmunkásképzéssel, mert egy olyan ország, ahol csak értelmiségieket képeznek ki, nem tudja teljesíteni az elvárt gazdasági eredményeket.
– Honnan kellene elindulnia az általánosítás folyamatának.
– Elsősorban elvi döntéseket kellene hozni, amelyekben a Munkaügyi Minisztérium, a Gazdasági Minisztérium, illetve a Oktatási Minisztérium megtennék a javaslataikat, amelyek alapján el lehetne dönteni, igazából mit is akarunk elérni ebben az országban? Mert egy fejlett gazdaság, magas fokon képzett szakembereket igényel. Nem lehet az, hogy mindenki jogász, közgazdász vagy menedzser legyen. Meg kell azt az egészséges alapot teremteni, amiben van egy szakmai felkészítés is, illetve a lehetőséget, hogy az illető szakmából az emberek megéljenek, erre épüljön a társadalom. Úgy érzem, a rendszerváltás óta eltelt 25 év alatt elég értelmiségit termeltünk, ezért vissza kell térnünk a gazdaság újraserkentéséhez szükséges szakmai képzéshez is. Magyarország kormánya elindított egy, a szakképzésről szóló programot, amiben a Pedagógus Szövetségnek és az iskoláknak megfelelő partnerekként kellene megnyilvánulniuk. Mert nekünk nincsenek meg a lehetőségeink, hogy minden megyében 2-3 jól működő szakiskolát működtessünk, de ha az anyaország megadja hozzá a megfelelő támogatást, abban kellene gondolkoznunk, ami a stratégiának is a lényege: legalább szakiskolák terén, iskolaközpontokat hozzunk létre. Jelenleg kistérségekben beszélik meg a szakoktatás kérdését. Most a Székelyföldön, utána a Partiumban, végül a közép-erdélyi megyék szakoktatásának a kérdéseit vitatják. Remélem, a szakembereink és a kollégáink meg tudnak állapodni, hol lehet életképes szakiskolai központokat létrehozni. Mert a szakiskolának rendelkeznie kell a megfelelő mobilitással, ugyanis sok éven át nem lehet ugyanabban a szakmában szakembereket képezni, mert telítődik a piac. Manapság, amikor rendelkezünk egy megfelelő oktatási hálózattal, a szakiskolai oktatás a diákjainknak a 20-25%-át vihetné el. A stratégiának az adhatna értelmet, ha meg tudnánk határozni, hány százalék legyen szakiskolákban, technikai, illetve elméleti líceumokban tovább tanuló diákjainknak az aránya. Erre jó példa a Kolozsvári Református Kollégium, amelynek keretein belül működik a szakiskola is, csak az a kérdés: ezt a példát hány iskolánk követhetné? Azokban a megyében, ahol egyetlen líceummal rendelkezünk, ez nehezen menne, a diáklétszám szorítása miatt. Hogy Arad megyei vizekre evezzünk, a Csiky Gergely Főgimnázium nem tud mezőgazdasági osztályt indítani, a pécskai iskola sem tud, mert nincs líceumi szintű oktatása, ugyanúgy Kisjenőben sem, de meg lehet találni a lehetőségeket tagozatok révén, vagy olyat, hogy Arad és Temes megye együttműködésével Arad létrehoz egy fajta szakképzést, miközben Temes egy másfajtát. Ha elmulasztjuk a megfelelő szakiskolai hálózat létrehozásának a lehetőségét, újra hátrányba kerülhetünk. A Magyar kormány támogatásának a lehetőségével mindenképp élni kellene.
– Kinek kellene elsőként lépnie ez ügyben?
– A megyékben működő szakbizottságok feladata lenne a perspektivikus szakoktatási hálózat kiépítésének az eldöntése, kivitelezése.
– Mikortól indulhatna be?
– Jó kérdés, mert a beiskolázási számok már adottak, amikor már minden oktatási intézmény tudja, mire vállalkozott.
– Lassan kopogtat az új tanév, miközben keveset hallani az Arad megyei magyar oktatási stratégiáról. Azt véglegesítették-e?
– Az év elején ott voltam a Szatmárnémetiben megtartott megbeszélésen, ahol minden megye képviselője ismertette az oktatási stratégia kapcsán felmerülő kérdéseit. Erre egy olyan laza döntés született, hogy a megyék készítsék el a saját stratégiáikat.
Kisebbségi tankönyv-gondok
– Új tankönyvek megjelennek-e az új tanévre?
– Ezt a kérdést inkább kihagytam volna, mert az utóbbi hetem azzal telt, hogy végignéztük a tankönyvkiadás licitjeit, amelyek a kisebbségi oktatás számára lehetetlen helyzetet teremtettek. Egyrészt azért, mert a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal. Mert a 2013-as miniszteri rendelet ellentmond a tanügyi törvény változtatásának. Decemberben a 49-es Sürgősségi Kormányrendelet, kimondta: az iskolák tankönyvrendelésének és -ellátásának egyedüli felelőse az Oktatási Minisztérium. Ehhez képest, a licitet szabályozó rendelet azt mondja: a tankönyvellátás felelőse a kiadó. Ez számunkra azért hátrányos, sőt elszomorító, mert a rendelet első részében, amely az általános előírásokat tartalmazza, benne van mindaz, ami a kisebbségi oktatásban használt anyanyelvű tankönyvkiadás módjait taglalja: lehet románról lefordított, külföldről behozott tankönyv, ha kis példányszámról vagy szaktantárgyról van szó. Ehhez képest írtak a kiadóknak egy olyan technikai útmutatót, ami nem ment át a minisztérium Kisebbségi Főosztályán, sem az Államtitkárságán. Az útmutató szerint lehet a kisebbségek nyelvén tankönyvet kiadni, de csakis teljes fordítás mellett, beleértve a verseket, mondásokat, a hagyományokat és a zenét, ami lehetetlenné teszi a tankönyvkiadást. Azt tehetjük, hogy tiltakozunk, elmondjuk minden fórumon, de amíg így tekintenek a kisebbségi oktatásra, addig tankönyv-kérdésben nagyon nehéz előre lépni. Abban reménykedünk, hogy valaki, egyszer e módszer lehetetlen voltát megérti.
– Milyen a magyar diákok beiskolázási aránya a tavalyihoz viszonyítva?
– Ezt folyamatosan figyelemmel kísérjük, évente hozzávetőleg 10 ezer diákunk van az általános oktatásig. Az előkészítő oktatásban minden megyében teljesítették a beiskolázási tervet. Gondjaink két lépcsőben, az V., illetve a IX. osztályban adódnak, mert nagyon sok vegyes házasságban az elemi oktatási nyelvnek a magyart, később a többségi nyelvet választják. Az is gond lehet, hogy az elemi elvégzése után nincs a közelben iskolánk, míg a IX. osztályban az okozhat gondot, hogy a diákok nem találják meg a megfelelő szakot a továbbtanuláshoz.
– Köszönöm szépen a beszélgetést!
– Én köszönöm a lehetőséget!
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Caritas: ellehetetlenítik a segíteni vágyók munkáját
Ellehetetleníti a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil és egyházi szervezetek működését a Szociális és Munkaügyi Minisztérium azáltal, hogy évről évre csökkenti a központi költségvetési támogatást – írja közleményében a Gyulafehérvári Caritas.
A forráskiesés egyre súlyosabban érinti a szervezet programjait. Teljes mértékben elestek a központi támogatástól a Marosvásárhely, Csíkszereda, Székelykeresztúr környéki, valamint a Kovászna és Fehér megyei otthoni beteggondozó központok. Nem kapott támogatást a búzásbesenyői Gondviselés Háza idősotthon, a diódi gyermekotthon, a hátrányos helyzetű gyermekeket, fiatalokat felkaroló sepsiszentgyörgyi és erdőszentgyörgyi programok és a fogyatékkal élő fiatalokat foglalkoztató csíkszeredai Szent Ágoston Nappali Foglalkoztatóközpont sem.
Összesen csaknem kétmillió lejes forráskieséssel kell számolnia idén a Caritasnak, ami több mint 2.800 gondozott ellátását teszi kétségessé. Ilyen körülmények között még nagyobb szükség lesz a helyi közösségek és önkormányzatok támogatására – hangsúlyozza közleményében dr. Márton András igazgató.
marosvasarhelyiradio.ro. Erdély.ma

Csökkent az állami támogatás
Az elesetteken csattan az ostor
Ellehetetleníti a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil és egyházi szervezetek működését a Szociális és Munkaügyi Minisztérium azáltal, hogy évről évre csökkenti a központi költségvetési támogatást. A Gyulafehérvári Caritas például idén a 2013-as támogatásnak az egyharmadát kapta, tehát ismét azokon csattan az ostor, akik felkarolják a rászorulókat, s azt a réteget, akikről valójában az állam kellene gondoskodjon.
Dr. Márton András, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója lapunkhoz eljuttatott közleményében aggodalmának adott hangot amiatt, hogy folytatódik a szervezet szociális szolgáltatásainak a fenntartására jóváhagyott állami támogatás visszaszorítása, miközben egyre növekszik az igény ezen szolgáltatások iránt.
– A forráskiesés egyre súlyosabban érinti programjainkat. Idén az otthoni beteggondozó szolgálat is jelentős hiánnyal kezdi az évet. Tíz otthoni beteggondozó központunknak kértünk támogatást, de csupán a fele kapott részleges finanszírozást. Teljes mértékben elestek a támogatástól a Marosvásárhely, Csíkszereda, Székelykeresztúr környéki, valamint a Kovászna és Fehér megyei központok. Ugyanez a helyzet a búzásbesenyői Gondviselés Háza idősotthonunkkal, a diódi gyermekotthonnal, a hátrányos helyzetű gyermekeket, fiatalokat felkaroló sepsiszentgyörgyi és erdőszentgyörgyi programjainkkal, a fogyatékkal élő fiatalokat foglalkoztató csíkszeredai Szent Ágoston Nappali Foglalkoztató- központtal.
A 2016-os év elején a szükségletekhez képest gyakorlatilag 1.972.024 lejes forráskieséssel kell számolnunk, amely kétségessé teszi több mint 2.800 gondozottunk ellátását. Míg 2013-ban 3.650 személy ellátását támogatta a szaktárca, az idén csak 809 gondozott ellátását finanszírozza.
A rendszerváltás óta eltelt 25 esztendőben – számos más civil és egyházi kezdeményezéssel együtt – az embertől emberig történő intézményes segítség kiépítésének, hozzáférhetővé tételének úttörői voltunk. Úgy tűnik, ebben az erőfeszítésben továbbra is és egyre inkább csak a helyi közösségekre, önkormányzatokra számíthatunk. Velük tanácskozva, egyeztetve kell eldöntenünk stratégiai magatartásunkat az elkövetkező évekre: mi az, ami vállalható abból a sok mindenből, amire szükség van – fogalmazott dr. Márton András, aki szerint a munkatársak és partnerek hozzáállásának köszönhetően sikerült átvészelniük az elmúlt két év drasztikus visszavágásait anélkül, hogy ez az ellátottaikat hátrányosan érintette volna.
A 2013. évi összeg egyharmadából kell idén gazdálkodniuk
Megkeresésünkre Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas szociális ágazatának a vezetője kifejtette, 2013-hoz viszonyítva, amikor 3,7 millió lejes állami támogatással gazdálkodhatott a szervezet, tavaly és tavalyelőtt már kevesebbet, 2,3 milliót, idén pedig alig több mint egymillió lejt kaptak, tehát a 2013-as évben kiutalt összeg alig egyharmadát. Az állami támogatás megvonása több, a szervezet által évek óta sikeresen működtetett programot érint. A korai nevelő és fejlesztő programra, amelynek keretében heti rendszerességgel több száz gyereknek tartanak fejlesztő foglalkozásokat, idénre már nem is pályáztak, olyan megszorításokkal kellett számolni, és a szaktárca már 2014-ben világossá tette, hogy nem prioritás számukra a korai nevelés. – Emiatt kénytelenek voltunk növelni a résztvevőkre háruló hozzájárulást, emellett a megyei tanács is besegít, illetve sikerült több céget találni, amelyek profitadójukat felajánlották erre a célra. Mindezeknek, valamint a kollégák lelkiismeretes munkájának köszönhetően sikerült továbbvinni ezt a programot – fogalmazott az igazgató. Az idősek körében oly népszerű Teréz Anya Központban zajló tevékenységekre részfinanszírozást kaptak, ami körülbelül fele a kért összegnek. Ez esetben is kénytelenek voltak növelni a hozzájárulást, viszont ez mindenképpen jövedelem függvénye, hogy a szerényebb anyagi körülmények között élők is férjenek hozzá a tevékenységekhez. A marosszentgyörgyi roma program szintén részfinanszírozást nyert, a búzásbesenyői idősotthon, valamint az Erdőszentgyörgyön zajló és hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatását célzó projekt állami támogatását is elutasította a minisztérium, de remélhetőleg a helyi önkormányzatok anyagi hozzájárulásával, valamint más pályázati lehetőségek kiaknázásával sikerül továbbvinni ezeket a programokat.
"A betegekért vagyunk"
Koszta Piroska, a Caritas otthoni beteggondozásért felelős illetékese elmondta, az általa koordinált, úgynevezett Maros csapat tizenkét településen van jelen: Marosvásárhelyen, Marosszentgyörgyön, Szászrégenben, Nyárádszeredában, Székelyberében, Nyárádmagyaróson, Csíkfalván, Hodoson, Nyárádremetén, Mezősámsondon, Nyárádgálfalván és Szentpálon. Ezeken a településeken havonta 850 idős, beteg embert lát el a szervezet 33 munkatársa, segítenek rajtuk, hogy ne szoruljanak intézményes ellátásra. Marosvásárhelyt kivéve a helyi önkormányzatok mindenik településen részben hozzájárulnak a szolgáltatás költségeinek a fedezéséhez.
– Hatvan év fölötti, zömében ágyhoz, illetve házhoz kötött betegek az ellátottaink, van, akit naponta egy-kétszer pelenkázunk, fekélyes, felfekvési sebeket kötözünk, ha kell, ágyneműt cserélünk, gyógyszereket váltunk ki, tartjuk a kapcsolatot a családorvosokkal – sorolta a szakápolói végzettséggel rendelkező munkatársaik napi teendőit Koszta Piroska. Az otthoni beteggondozói szolgáltatást több forrásból fedezik, egyik pillére volt az állami támogatás, amit idén teljes egészében megvontak. Ebből fedezték többek között az üzemanyagot – hiszen az ápolók folyamatosan járták a falvakat –, illetve a fogyóeszközöket. Kérdésünkre, hogy miként pótolják a kieső állami támogatást, az illetékes elmondta, a betegekért vannak, továbbra is el kell őket látni, tehát fogódzóként marad az ellátottak hozzájárulása – amit az egy főre eső jövedelem alapján számolnak ki –, a Maros Megyei Tanács támogatása, emellett további szponzorokat keresnek. Néhány önkormányzat már jelezte, hogy inkább más területekről vesznek el, de kiszorítanak valahogy egy nagyobb összeget az otthoni betegápolásra, ugyanis nagy szükség van – főként az elöregedő vidéki településeken – erre a szolgáltatásra.
Menyhárt Borbála. Népújság (Marosvásárhely)

Csíksomlyói árva csibészek
Fennállásának huszonöt éves évfordulóját ünnepelte a csíksomlyói Csibész Alapítvány. A Gergely István (Tiszti) római katolikus plébános kezdeményezésére az egyházi keretben 1990-ben megszületőárvagyerek-gondozás elsősorban azokat a fiatalokat érintette, akik 18. életévük betöltése után egyik napról a másikra kerültek utcára az állami árvaházakból. A mintegy 800 gyerek és fiatal gondozását felvállaló alapítvány ügyvezető igazgatójával, Kolumbán Imrével jártuk végig a megtett utat.
Kolumbán Imre 1987-ben költözött családjával Csíksomlyóra. Noha más római katolikus gyülekezethez tartozott, még abban az évben megkereste a frissen oda kerülőfiatal plébános, így az elejétől nyomon követhette az árvákkal való foglalkozás rögös útját. A Ceauşescu-rendszerben ez eleve veszélyes ügy volt, hiszen a 380 gyereket ellátó állami árvaház hiába működött az egyházközség területén, pap oda nem léphetett be. Néhány árva fiatal titokban vette fel a kapcsolatot a plébánossal, és ezekből a beszélgetésekből született meg az ügyük iránti életre szóló elköteleződés.
„Szervezetten csak 1989 decembere után lehetett egyházi szervezeti keretben árvákkal foglalkozni. A csíksomlyói kegytemplom szomszédságában, egy elhagyott épületben bukkantunk rá Tisztivel 1990 elején nyolc-kilenc, árvaházból származó fiatalra, aki nyomorúságos körülmények között húzta meg magát ott. Ebből a fertőből hívtuk be őket a plébániára, gyakorlatilag ez volt a kezdet” – emlékezik vissza a két évvel később, 1992-ben hivatalosan bejegyzett Csibész Alapítvány ügyvezetőigazgatója az indulás körülményeire. Hogy hasznossá tegyék magukat, a fiatalok a plébánián Mária- és Jézus-szobrocskákat, kis kereszteket formáztak. Ezzel a foglalatossággal a plébános Olaszországban találkozott, és kiderült, hogy a menedéket és elfoglaltságot keresőfiatalok kaphatóak az ilyen kézműves munkákra. A hírre, hogy néhány fiú meleg ételhez és szálláshoz jutott a katolikus egyháznál, a 18. életévüket betöltőés utcára került árvaházi lányok is bejelentkeztek, így bővült a kör.
Mindez azonban csepp volt a tengerben, hiszen a Ceauşescu-rendszer utolsó évtizedében lerobbant árvaházi oktatás sem szakmát, sem az életre történőfelkészülés lehetőségét nem adta meg a kiszolgáltatott fiataloknak. 18 éves korukban többségük úgy került ki a nagybetűs életbe, hogy senki nem ajánlott nekik sem szállást, sem munkahelyet. Csapatokba verődve húzták meg magukat az ország különbözőrészein, és sokan bűnözőéletmódot folytatva szerezték be a napi betevőjüket.
A plébániára került magyar és cigány fiatalok elbeszélései megrázó történetek voltak az árvaházakban uralkodó állapotokról: a hatalmas hálószobákban elszállásolt gyerekek között dzsungelszellem uralkodott, a nagyok végtelenségig kihasználták a kisebbeket. A szexuális molesztálásokat és minden egyéb visszaélést a kis létszámú személyzet nem tudta és valószínűleg nem is akarta megakadályozni.
Asztalosok és varrónők
A további lépésekhez anyagi erőforrások kellettek. Kolumbán Imre a gondviselés erejének tudja be az elsőjelentős külföldi támogatók megjelenését. Történt ugyanis, hogy Kelet-Ausztriában, a Magyarországgal szomszédos Õrségben, egy Erdélybe igyekvőkatolikus csapat Tiszti volt osztálytársánál, egy szintén katolikus papnál érdeklődött egy támogatásra igényt tartó gyülekezet felől. Az Erdélyből elszármazott pap később elmesélte, bármennyit is gondolkozott rajta, minden alkalommal Gergely István neve jutott eszébe. Az osztrák csapat első, székelyföldi látogatásának köszönhetően kézi famegmunkáló szerszámokhoz jutottak, másodjára pedig annyi pénzt hoztak, amivel egy modern kombinált asztalos gépet tudtak vásárolni a plébánia garázsában működőasztalosműhely számára. Ekkorra már döntés született arról, hogy a fiatalokkal kezdeni kell valamit, tehát mindenek előtt szakmát adnak a kezükbe. A jogi keretet ehhez a Csibész Alapítvány hivatalos bejegyzése jelentette.
A frissen privatizált Hargita Megyei Építkezési Vállalat élére közben Kolumbán Imrét választották igazgatónak. „Amikor elindultunk, Tiszti még az elején megígértette velem, hogy amennyiben a szociális munkánk teljes embert fog kívánni, átjövök főállásba az alapítványhoz. Ez 1994 májusában meg is történt” – emlékezik vissza a váltás körülményeire az alapítvány ügyvezetőigazgatója. Az igazgatói fizetésénél jóval kevesebb bér sem tudta eltántorítani elhatározásától. „Az alapítvány pénzügyileg soha nem állt úgy, hogy ez anyagi szempontból megérte volna. Én ebben a munkában mást láttam, számomra a lelki elégtétel volt a fontos”.
Új beosztásában Kolumbán Imre indulása mégsem volt felhőtlen, hiszen egy profitorientált nagycégtől átjött vállalati menedzserként olyan terveket szövögetett, amelyek az új körülmények között nem voltak megvalósíthatóak. Néhány hónap múlva megtorpant, míg sikerült magában letisztáznia a pőre valóságot: üzemi szinten termelni nem lehet, itt embereken kell segíteni. „Egy belsőhang rávezetett arra, hogy az én feladatom mindenkiből kihozni azt a maximumot, amit lehet, és az egyre bővülő csapatból közben közösséget kell építeni” – meséli Kolumbán Imre. A harminc fiatalra szaporodott árvaházi közösségnek két műhelyt béreltek: a fiúkat asztalos szakmára képezték, a lányokat varrónőnek. Az egyre terebélyesedő csapat hírére egy idős testvérpár házat adományozott a csibészeknek, így a lányoknak is megoldódott az állandó szálláshelyük.
Német tapasztalatok
Az igazi fordulatot azonban két német újságíró cikke hozta meg számukra. A Süddeutsche Zeitung munkatársait a Székelyudvarhelyen székelő ferences nővérek irányították a csíksomlyói csibészek alapítványához. A német lap karácsonyi számában képes riport jelent meg a Csibész Alapítvány nem mindennapi történetéről, azzal a felhívással, hogy aki teheti, az adományozzon az árvák javára. A cikk sikere mindenkit meglepett: a németországi adományozók részéről akkora összeg gyűlt össze, hogy ebből vásárolták meg az addig bérelt műhelyeket és a fiatalok szálláshelyéül szolgáló csíkszépvízi volt örmény plébániát. A pénz egy részét felajánlották Böjte Csaba akkor induló árvagyerek-programjának támogatására. A németországi hírverésnek később is visszatérőhaszna lett, hiszen egy befolyásos német alapítvánnyal kerültek kapcsolatba, amely német állami forrásból Hargita megye egyik korszerű autószerelő műhelyének csíkszeredai megnyitását finanszírozta. A Munkaügyi Minisztériumtól kapott szakoktatási engedélyek alapján immár nemcsak asztalosokat és varrónőket, hanem autószerelőket is képezhettek. „Az autószerelőműhelyt még akkor építettük, amikor a helyi szervizekben többnyire csak hazai márkájú kocsikat javítottak. Két szakembert sikerült németországi továbbképzésen betanítani, akik hazatérve a frissen induló szakoktatás alapját képezték” – magyarázza vendéglátóm a ma is jó eredménnyel működő szerviz indulásának történetét. A Csibész Alapítvány tulajdonában levő kft. által működtetett szerviz ma is a csíkszeredai autószerelő-képzés egyik alapműhelye.
A jelentős németországi forrásokat magyarországi közalapítványi támogatások egészítették ki a kilencvenes évek derekától beinduló fejlesztéseikben.
Mindenkivel tartják a kapcsolatot
A legnagyobb kihívásnak az árva fiatalok tartós elszállásolása, otthonteremtése bizonyult. Már az elején kiderült, hogy gondozottjaik önerőből nem tudnak sem bérelni, sem hitelre lakást vásárolni. Az elmúlt két évtizedben az alapítvány minden lehetséges forrását elsősorban erre fordították, a kitermelt és megpályázott vagy különbözőadományok formájában érkezett pénzekből összesen 26 épületet vásároltak. A lakások egy részében ma is az egykori gondozottak laknak, lakbért nem kell fizetniük. Legénylakás és kertes ház egyaránt van: noha az eredeti egyezség szerint a lakásban 26 éves korukig lakhatnak a fiatalok, aki mégsem talált magának saját lakást, nem költöztetik ki. Évekre, évtizedekre szóló kapcsolatok alakultak ki az alapítvány és a gondozottak között. Még azok is rendszeresen visszajárnak, akik már rég külföldön élnek vagy ott dolgoznak. Ha másért nem, az éppen lejárt személyazonossági igazolvány kicseréléséért. Sokuk számára ugyanis a csíksomlyói székház az egyetlen erdélyi kapocs, így nem véletlen, hogy az alapítványnál eddig megfordult mintegy 800 személy többségével ma is tartják a kapcsolatot.
„Két fiatalt szeretnék kiemelni ebből a hatalmas csapatból, egy pozitív és egy negatív példát. A Csíkszépvizen felnőtt egyik cigány kislányunk a kolozsvári egyetemen végzett szociális munkás szakon, utána Ausztriában gondozott idős embereket. Munkaadójának annyira megtetszett alapossága és komolysága, hogy saját vállalkozásának beindítását támogatták. Ma Ausztriában prosperáló állásközvetítőcéget működtet időskori gondozói munkát kereső erdélyiek számára, miközben idehaza, Csíkban ikerházat épít családjának, illetve a Nagyváradon canto szakot végzett húga számára. A másik történet egy fiatalemberről szól, aki bűnözőlett. Nagyon sok problémánk volt vele: elhagyva találták egy vonaton, nálunk nőtt fel, itt tanult szakmát, de Erdélyben nem találta a helyét, így kiment Hollandiába. Kábítószercsempészként bukott le Máltán, börtönbüntetésre ítélték. Egyházi vonalon máltai barátaink tartják vele a kapcsolatot” – magyarázza Kolumbán Imre.
Az egykori lakók közül sokan élnek itthon, de van közöttük Svájcban, Angliában és főleg Magyarországon letelepedett fiatal is. A beszélgetésünkre a 25 éves találkozóról érkező Imre friss élményeit is megosztja, hiszen a családapák és családanyák ma már mosolyogva idézik fel csínytevéseiket, amelyek zöméről még nevelőik sem tudtak. Kiderült, igazi csibészek voltak. Kolumbán Imre arra büszke, hogy a fele-fele arányban magyar és cigánygyerekekből kikerülő fiatalok többsége megállja a helyét.
Gyerek–szülő csángóprogramok
A romániai gyerekvédelmi rendszer gyökeres átalakulásával mára a Csibész Alapítvány kezdeti szerepvállalása is átalakult. Épületeik többségét immár a Hargita Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság bérli, ahol kisebb, családias csoportokban különbözőkorú gyerekeket gondoznak, nevelnek. Új tevékenységként nagy létszámú külső-rekecsinyi csángó családok gyerekeinek gondozását, taníttatását, nevelését vállalták fel a szülők beleegyezésével. Húsz csángó gyerekük jár óvodába vagy iskolába Csíkszeredába. Az alapítvány „csángóprogramja” azonban ennél több: német segítséggel megpróbálnak szegénysorban élősokgyerekes csángó családokon segíteni. Asztalos műhelyükben deszkapadlótól bútorig mindent elkészítenek, amivel egy-egy lakást lakhatóbbá, kényelmesebbé tehetnek Csángóföldön. Egy másik program keretében fut a csíkszentmártoni leányanya-otthon: jelenleg négy anyának biztosítanak gyerekével együtt szállást. De Szentmártonban nappali befogadó is működik olyan rendezetlen, nehéz sorsú szegény családok gyerekei számára, ahol a kisdiákok délutáni felügyeletét és tanulását vállalják. Az ide járó 16 gyereket meleg ebéd, lecketanulás, uzsonna és pihenés várja.
A rendszerváltás óta eltelt huszonöt évben a romániai gyerekvédelem, az árvaházi gondozás alapvető átalakulásokon ment át – magyarázta megkeresésünkre Elekes Zoltán, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság vezetője (portrénkon). Az egyik legfontosabb változás a csecsemőellátásban történt. A romániai gyerekvédelem is azokra az amerikai kutatásokra alapoz, amelyek kimutatták, hogy a hároméves koráig intézményes keretek között, árvaházban felnőtt csecsemőkésőbbi életében is helyrehozhatatlan lelki és értelmi sérüléseket szenved. Ez a felismerés vezetett oda, hogy az elmúlt években a vér szerinti szülők által elhagyott csecsemőket nevelőszülő-programban helyezik ki családokhoz. „A nevelőszülők toborzása terén Hargita megyében nincsenek gondok, inkább a területi eloszlás jelent fejtörést, mivel Alcsíkon és Felcsíkon sokkal több a jelentkező, mint Udvarhelyszéken” – magyarázza az igazgató. A területi lefedettség azért fontos, mert az intézmény elsődleges célja az, hogy a nevelőszülőkhöz került gyerekeket hazagondozzák, azaz amelyik vér szerinti szülő erre igényt tart, rendszeresen láthassa gyerekét.
Hasonlóan nagy átalakuláson mentek át a régi, szocialista típusú árvaházak is: a gyerekeket a legtöbb helyen családi típusú otthonokba költöztették megfelelőnevelői, gondozói felügyelet mellett. Csak tavaly 7 új családi házat építtetett a Hargita megyei gyermekvédelem. Az ide beköltözött fiatalok és nevelőik mind arról számoltak be, hogy a kisebb közösségben életük gyökeresen megváltozott.
Nevelőszülők dilemmája
A nevelőszülőkhöz kerülőgyerekek jelentős része ma már jó kezekben van. Ez viszont nem azt jelenti, hogy a kapcsolat minden esetben felhőtlen. Az igazgató szerint a problémák rendszerint kamaszkorban jelentkeznek. A gyerekek között sok a cigány származású fiatal, ők ebben a korban fedezik fel új identitásukat, és gyakran éppen az iskolában éri őket társaik részéről az első megaláztatás. Amúgy is a legtöbb kamasz a szülőellen fordul, a nevelőszülők egy része pedig nehezen tudja ezt feldolgozni. „Sok nevelőszülő ezeket a helyzeteket jól kezeli, amit az is jelez, hogy a fiatalokat később sem engedik ki a családból, felnőtt korukban is követik lépéseiket. Vannak esetek, amikor a nevelőszülő keres meg bennünket, és kéri, hogy helyezzük el a gyereket, mert úgy érzi, a kezdeti jó kapcsolatuk jóvátehetetlenül megromlott” – magyarázza Elekes Zoltán.
A gyermekvédelmi szakember szülőként is mondja, hogy soha nem szégyen pszichológushoz fordulni, ha a szülő azt érzi, önerőből nem tudja megoldani gyermeknevelési problémáit. A külsősegítség nem garancia a sikerre, de egy külsőszem eleve jobban ráláthat azokra a hiányosságokra, amelyeket egy kapcsolatban élő szülő belülről nem vesz észre.
A családi kötelék az első
A Bodnariu család norvégiai esete kapcsán – amiről lapunk is részletesen beszámolt – a romániai joggyakorlatról kérdezett igazgató úgy fogalmazott, az európai gyermeknevelési szokások igen különbözőek. Romániában a gyereknek a családból való kiemelése egy viszonylag hosszú folyamat. A döntéshozatalnak két fóruma van. Az első és egyszerűbb a megyei gyermekvédelmi bizottság döntése, amelyhez a szülői beleegyezés is szükséges. Amennyiben a szülő nem ért egyet az intézkedéssel, a gyermekvédelmi hatóság javaslata alapján a területileg illetékes bíróság dönthet a gyerek családból történő kiemeléséről. Az eljárás elindításának leggyakoribb okai: a gyerek testi és lelki fejlődését veszélyeztető elhanyagolás, a gyerekkel szemben elkövetett erőszakos cselekedetek, szexuális bűntények és egyéb visszaélések.
Az igazgató hangsúlyozza: a román gyerekvédelmi törvény egyik alapelve, hogy minden gyerek lehetőleg a saját családjában nevelkedjen, ezért minden intézkedés ebbe az irányba mutat. Ha mindenáron szükséges a családból történő kiemelés, ez minden esetben csak ideiglenes lehet, a végsőmegoldás a vér szerinti család vagy a nevelőszülők családja lehet. A romániai gyerekvédelmi rendszerbe, az állami gondozottak hálózatába bekerülő gyerekek túlnyomó többségét tehát nem családokból kiemelt gyerekek jelentik, hanem a vér szerinti szülők által elhagyott csecsemők.
A testi fenyítés ügyében a gyermekvédelmi szakember úgy fogalmaz: a román törvénykezés nem engedélyez testi fenyítést sem az iskolai, sem a családi nevelésben. A romániai gyakorlat szerint azonban kicsi az esélye annak, hogy egy szülői pofon miatt a gyereket kiemeljék a családból. Erre akkor kerülhet sor, ha bebizonyosodik: a gyerek testi és szellemi fejlődését veszélyeztető agresszió áldozata a családban.
Civilek a vártán
Elekes Zoltánt a civil szervezetekkel való együttműködésről is kérdeztük. Az igazgató szerint nem minden esetben felhőtlen ez a kapcsolat, mert az érdekek sem mindig találnak. „Nekünk, intézményként kötelezettségeink, szabályaink vannak, amelyek szerint el kell járnunk, a civil szervezet pedig inkább azt nézi, hogy kin kell segíteni, és ezt hogyan teheti meg minél hamarabb és minél hatékonyabban. Emiatt néha a civil szervezeteknek az az érzése, hogy mi túlbürokratizáljuk a dolgokat” – magyarázza a gyermekvédelmi szakember. A mára átalakult gyerekvédelem számára az a fontos, hogy a szociális téren tevékenykedő civil szervezetek elsősorban nappali központokat és családsegítő szolgáltatásokat tartsanak fenn, erre tudnak támogatást nyújtani.
Hargita megyében egyik legfontosabb partnerük a Csibész Alapítvány. A mintegy két évtizedes kapcsolatukról Kolumbán Imre úgy fogalmazott, az együttműködés felhőtlen.
Makkay József. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Kisebbségben: Oktatási reform a Balkánon
Dr. Murvai László oktatásügyi szakember látogatott a közelmúltban Nagyváradra, ahol a Szacsvay Imre Általános Iskola pedagógusaival találkozott. A beszélgetés fontosabb kérdésköreit ezúton közöljük.
Nemrég alkalmam adódott arra, hogy a Nagyváradi Szacsvay Imre Általános Iskola pedagógusaival találkozzam. Ők kérdeztek, én megpróbáltam legjobb tudásom szerint válaszolni. Jó két órát beszélgettünk. Miután visszatértem Bukarestbe, felötlött bennem a gondolat: mi lenne, ha a beszélgetésünk fontosabb kérdésköreit közzé tenném, hiszen az egyik nagy városunk eredményekben gazdag iskolájának pedagógusai kérdeztek. Az ő problémáik közérdeklődésre is számot tartanak. Másnap ebben a vonatkozásban az iskola igazgatónőjétől, Pásztor Gabriellától megerősítést kaptam. Ő is hozzám hasonlóan gondolkodott, ami bizonyára nem véletlen, hisz őt is a tanítványaim közé sorolom, bár a mindennapok oktatási gyakorlatában, nem az egyetemen tanítottam. Válaszaimat, itt és most, szerkesztett formában adom közre. Íme:
Pásztor Gabriella, magyartanár, igazgató
1. Dr. Murvai László oktatásügyi szakember, aki négy évtizede dolgozik a Tanügyminisztériumban, úgy , hogy a 70-es években, magyartanárként, csak egy kis időre hívták fel a fővárosba….. Mesélj kérlek mi változott azóta az oktatásunk házatáján!
Rögvest olyan kérdés, amelyről könyvet lehetne írni. A válasz már ezért sem lesz könnyű, de azért megpróbálkozom vele. Első feladatom a minisztériumban az volt, hogy a középiskolások számára készítendő magyar nyelv és irodalom tantervek és tankönyvek elkészítésének munkálatait koordináljam. Persze, a feladat megoldására egy esztendő nem volt elég. Röviden így lett belőlem bukaresti lakos. A minisztériumban az évek során voltam szaktanfelügyelő, osztályvezető, vezérigazgató, majd pedig néhai Kötő József, később Pásztor Gabriella államtitkárok tanácsosa. Gondolom, nincs miért külön hangsúlyoznom, hogy az államtitkár Pásztor Gabriella és az Önök igazgató asszonya egy és ugyanaz a személy.
Jelenleg Király András kisebbségi államtitkár tanácsosa vagyok. 2007-ben Maros megyébe költöztem. Kis megszakítással azóta is ingázom Bukarestbe és – több-kevesebb – sikerrel kisebbségi oktatási ügyekben tevékenykedem.
Ami a tanügyben történt változásokat illeti, voltak bőven. Elsőre
az oktatás politechnizálása
ötlik az eszembe. Ennek a feladatnak a megoldására a Bukaresti Politechnikai Egyetem rektorát, Suzana Gâdeát kérték fel, miután az akkori tárcavezető, Paul Niculescu-Mizil, nem volt hajlandó ezt a feladatot teljesíteni. Őt emiatt meg más okokból is, amelyeket most nem részletezek, mellékvágányra állították. Nekem, sok más véleménnyel ellentétben, Paul Niculescu-Mizil minisztériumi tevékenységével kapcsolatban csupa jó tapasztalatom van. Azon kevés miniszter közé sorolhatom, aki nem akart minden áron változtatni a tanügy menetén. Főképp azért nem, hogy ezzel „érdemeket” szerezzen. Kisebbségi hozzáállását illetően pedig csak egy példát mondok. Amikor a minisztériumba jött, az egész akkori vezetőség előtt kijelentette, hogy Hargita és Kovászna megyébe csak olyan minisztériumi kiküldött mehet, aki jól ismeri a magyar nyelvet. Ez az álláspont ma is példa lehetne, mert sajátos demokráciánkban már nem mindig volt jellemző.
A középiskolai oktatás átszervezésére
a legfelső pártvezetés adott Suzana Gâdeá-nak, írd és mondd, három egész hónapot. Vagyis időben behatárolva, júniustól szeptembeig. Nyilvánvaló, hogy a technológiai líceumok fölszerelése testvérek között is legalább pár évet igényelt volna. Azt is fölvetettük az újonnan kinevezett miniszter asszonynak, hogy a tantervek és a tankönyvek elkészítése sem megy máról holnapra. Mindhiába. Mert a Balkánon vagy azonnal belevágnak valamibe, vagy az a valami addig húzódik, amíg elpusztul.
Az „eredmény” nem sokat váratott magára. Szeptember elsejére a romániai elméleti líceumok 50%-a „átalakult” ipari líceummá. Mondanom sem kell, hogy valójában csak az iskolák átkeresztelése valósult meg. A szaktantárgyak oktatására a szaktárcának csak évek múlva sikerült tanterveket és tankönyveket biztosítania. Anyagi felszereltséget pedig ennél is később, ha egyáltalán sikerült. De a „pártfeladatot” a miniszternő teljesítette. Egyébképp az oktatás politechnizálását, bár a Suzana Gâdea égisze alatt, a legfelsőbb pártvezetés irányította. A minisztérumnak kevés beleszólása volt ebbe. Néhány év múltán viszont azt vettük észre, hogy a nem ipari középiskoláink országos líceumi hálózata, mind a román, mind a magyar líceumoké, 15%-ra zsugorodott. Nekünk magyar nyelven például csak két tanítóképző tagozatot sikerült megmentenünk. Az egyiket Székelyudvarhelyen, a másikat pedig Nagyváradon. Nagy hagyománnyal rendelkező elméleti líceumaink alig maradtak. Sorra ipari líceumokká alakultak.
Aztán elkövetkezett a nagy fordulat éve 1989. Sok minden az oktatásban is pozitív irányba mozdult el. Tartalmi és szervezési szempontból egyaránt. Rendre visszaszereztük nagymúltú iskoláinkat. Bukaresti román kollégáimat elég nehezen tudtam meggyőzni arról (ha egyáltalán elhitték ezt nekem), hogy a mi alma mater-jeink négy-öt évszázada nyitották meg kapuikat. Magyar alternatív osztályok alakultak, egyházi iskoláink, elméleti líceumjaink, szakiskoláink újra oktatni kezdtek. Ez utóbbiakkal ugyan volt egy kis gond,
hiszen az 1989 utáni oktatási kormányrendeletek, majd a 84/1995-ös tanügyi törvény azt írták elő, hogy a szaktantárgyakat a magyar iskolákban is románul kell tanítani. Ezeket és az ezekhez hasonló tiltó intézkedéseket aztán állami, politikai és civil szervezeteink nem kis erőfeszítéseinek eredményeként, csak a 36/1997-es Sürgősségi Kormányrendelet tudta helyrehozni. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy 1996 és 2000 között az RMDSZ kormányon volt, ami az ügyintézésben igen megérződött. Ilyenkor a minisztériumban nekünk is súlyunk volt.
Az oktatás fontosabb tartalmi vonatkozásában az alternatív tankönyvek megjelenését említem, amelyeket a kilencvenes évek elején-közepén a Világbank finanszírozott. Ami akkor furcsának tűnt, az az volt, hogy ezek a tankönyvek a régi tantervek követelményrendszerére épültek. Így aztán volt is meg nem is tartalmi reform, de azért valami csak megmozdult ezen a téren. És a könyvek maguk mégis csak újak voltak…
A felsőoktatásban az önálló magyar egyetem újraindítása volt a kitűzött cél. Erről a hatalom hallani sem szeretett, de kompenzálásként a felsőoktatási hálózatunk gyarapítása terén engedményekre volt hajlandó. 1993-tól egyre több magyar nyelven működő csoport, kar, oktatási vonal alakult, és ezáltal a magyarul tanuló egyetemisták száma is növekedett. Az 1/2011-es új tanügyi törvény pedig előírta a multikulturális egyetemek alakulásának/alakításának törvényi kereteit. Az a tény, hogy ez csak részben vált valóra (lásd a marosvásárhelyi orvosi helyzetét, amely a mai napig sem oldódott meg), azt a romániai helyzetet tükrözi, amelyben a törvényes előírások helyett sok esetben kiskapus megoldásokat szorgalmaznak. A törvények alkalmazására készülő metodológiák pedig ahelyett, hogy bezárnák a lehetséges kiskapukat, nem teszik ezt meg. Sőt, sokszor a törvény szelleme ellen irányuló megoldásokat sugallnak. Több ilyen példát említhetnék, de itt és most csak a versenyvizsgák szervezésének ellentmondásos voltára utalok (lásd erről bővebben: Murvai László: Versenyvizsgák és versenyvizsgák. In: Oktatásunk háza táján. Magister Kiadó. Csíkszereda. 2014.67-72.). A tanügyben, akár a közoktatást, akár a felsőoktatást nézzük, „reform” címen az elmúlt 26 esztendő fő jellegzetessége a kapkodás
volt. Ennek bizonyítását, gondolom csak az kérné számon, akinek nem volt az utóbbi 26 esztendőben iskolás gyermeke, rokona vagy ismerőse. Azért néhány szempontot csak tisztelt figyelmükbe ajánlok. 1990 óta 23 tanügyminiszter fényesítette az iroda kilincsét. Kis túlzással azt mondhatnám, hogy minden kalendarisztikus év meghozta a maga miniszterét. A tevékenység általában azzal kezdődött, hogy kicseréltették a bútorzatot, a tapétát. Azután igyekeztek valamit szorgosan és gyorsan, de főként látványosan lépni, hogy a párt, amely őket oda küldte, „értékelhesse” munkájukat. Azzal általában nem törődtek, hogy az elődjük milyen „reformot” indított el. Az érettségi vizsga megreformálása sokuknak az egyik elsődleges célja volt. Vagyis az „input” helyett az „output”. Miért? Mert másként nem lett volna annyira látványos, meg kiderült volna, hogy valójában az oktatás tartalmával kapcsolatban volna több megoldandó feladat, ami ugye, máról holnapra nem megy. Kevésbé látványos, mint az érettségi „megreformálása”.
Egyetlen alkalommal történt meg, hogy a miniszternek a kormánnyal szemben elvárásai voltak. Pontosítsunk. Hangzatos követelmények, főként a kormány kegyeit kereső televíziók képernyőjén, a tárcavezetők megfogalmazásában sokszor elhangzottak.
Kinevezése előtt a 23 miniszter közül egyedül Mircea Miclea fogalmazta meg azt a feltételt, hogy az ország költségvetéséből a tanügynek a törvényesen járó összeget adják meg. Amikor a költségvetési terv vitája során kiderült, hogy ez nem fog megtörténni, Mircea Miclea számon kérte az ígéretet és beadta lemondását. Pedig tőle az oktatási a rendszer hosszabb távon sokat várhatott volna. A romániai tanügynek építő és nem látszat tevékenységekbe burkolódzó vagy egyenesen romboló egyénisége volt és marad.
De mindez még a múlt.
Vessünk néhány pillantást a jelenre, mert a jövőt ebből sikerül vagy kevésbé sikerül kibontanunk. Miket tapasztalunk ma az oktatás házatáján? Sajnos nem sok pozitívumot sorolhatok, mert a tantervek követelményrendszerét még ma is a legjobb tanulóknak írják. Annak a 15-20%-nak, akik bármit képesek megtanulni. Az, hogy az elsajátított ismeretek szolgálják-e a tanulók testi vagy szellemi fejlődését, fölhasználják-e azokat az életben valaha, az nemigen merül fel. Másodszor pedig még mindig az oktatásban felgyülemlett információ özönt érzékeljük. Ezen változtatni, sajnos, 26 éve egyetlen „reform” vagy minisztercsere sem volt képes. Önök, akik általános iskolában tanítanak, egyet fognak érteni velem abban, hogy már ezen a szinten a tantervekben és a nagyon régen vagy újabban írott vagy újra kiadott tankönyveinkben olyan, többnyire fölösleges információs anyagmennyiség halmozódott fel, amivel a tanulók 50-60%-a nem tud, vagy csak részben tud, mit kezdeni. Innen az 54%-os funkcionális analfabetizmus, amelyet Romániában a PISA felmérések regisztráltak. Hogy ezeket a tanulókat ilyen vagy olyan formában elveszítjük? Nagy hiba lenne úgy tenni, mintha minket, oktató-nevelő szakembereket ez nem érdekelne.
Megbízható forrásokból arról értesülünk, hogy az általános iskola elvégzése után a tanulók 15-20%-a elhagyja az iskola padjait. Hogy ezeknek a gyerekeknek mi lesz a sorsuk? Azt csak találgatni lehet. Jó irányba azonban feltehetően kevesen fejlődnek majd. És még így is marad a középiskolások 40-45%-a, aki csak azért jár iskolába, mert más is jár, mert a szülei ezt jó szemmel nézik. Az órákon unatkozik vagy szorong és azért könyörög önmagában, hogy feleltetés nélkül megússza. Azt is el szeretném mondani Önöknek, hogy mindezért koránt sem ők a hibásak, hanem az az oktatási rendszer, amelyik nem a tanulók érdekeit tekinti elsődleges dolognak.
Tudjuk, hogy a tanügyhöz, mint a háborúhoz, három dolog szükséges.
Pénz, pénz és pénz.
Erről nem szeretnék külön értekezni, mert szorosan nem tartozik a fölvetett kérdéshez. Annyit azonban mégis el szeretnék mondani, hogy szerintem pénz az oktatásra a jövőben sem lesz több, mint eddig. Azt tudjuk, hogy a törvényes előírások szerint a nemzeti jövedelem 6%-a illeti meg a tanügyet. Azt Önök közül már bizonyára kevesebben tudják, hogy eddigelé ennek a százaléknak kb. a felét sikerült a tanügynek megkapnia. Ez pedig még a jelenlegi helyzet konzerválására sem igen elég. És akkor hol marad a fejlesztés? Lehangoló adatok ezek, de naivitás lenne figyelmen kívül hagynunk őket. Ugyanilyen naivitás lenne az igazság elhallgatása is. Persze azt tudnunk kell, hogy sikeres pályázatok révén európai pénzeket is nyerhet az iskola. Erre nem árt odafigyelnünk.
2. Ebben a tantestületben voltak és vannak tankönyvírók, nagyon jó potenciál van az alkotó munkára. Éppen ma derült ki, hogy egy olyan szerzőpáros tankönyve lett sikeres, akik közül Zahu Valéria a mi tanítónénink. Mi a helyzet a tankönyveinkkel?
Kezdjük a pozitívumokkal. Az elemi iskola számára az új tantervek elkészültek. Köztük a magyar gyerekeknek szánt sajátos román tantervek is, amelyek szerint a román nyelvet nem úgy tanítják, mint a román gyerekeknek, hanem a törvényes előírások szerint, mint „nem anyanyelvet”. Tehát az elemi iskolákban sajátos tantervek és tankönyvek alapján tanítják a román nyelvet. Ennek így kell folytatódnia az V-VIII osztályokban, majd pedig a líceumokban is. A tantervek új, kompetenciákra épülő követelmény rendszere biztos alapot jelentett az új tankönyvek kimunkálására. Így az első osztályos magyar gyermekek padjára került két új magyar ábécés könyv Magyar anyanyelvi kommunikáció címen és két sajátos román tankönyv. A másodikos gyerekek számára szintén elkészültek a fent említett tankönyvek.
A III. és IV. osztályok számára az új tantervek mellé az új tankönyvek csak készülőfélben leledzenek. Azt el kell mondanunk, bármennyire fájó is, hogy új matematika és környezetismeret tankönyvek még nincsenek a gyermekeink kezében. Tudomásom szerint a fordítások elkészültek, de a kiadók és a tankönyvekkel foglalkozó intézet közötti pénzügyi huzavona miatt késnek. Nincsenek új, sajátosan magyar gyerekek számára előirányzott Zene és mozgás illetve Vallás oktatására szánt új tankönyveink sem.
Itt egy kis kitérőt engedjenek meg nekem. A tankönyvek kérdése, amint arról már tettem említést, igen szerteágazó valami. Tudományos, didaktikai, meg főleg anyagi vonzatai vannak. Az elemi oktatás számára a tankönyvekkel foglalkozó országos hivatalnak sok esetben azért nem sikerült időben új tankönyveket biztosítania, mert a jogi belemagyarázásokat lehetővé tevő metodológia miatt mindenki mindenkit perelt.
A perek pedig, tudjuk, időigényesek, függetlenül attól, hogy az igazságot kinek ítélik majd. Az iskola pedig, akár létezik a per, akár nem, szeptemberben kezdődik. Mi megtettük, amit emberileg meg lehetett tenni. Javító javaslatokat fogalmaztunk meg, szóban és írásban egyaránt. Ezzel nem a „bizonyítványunkat” magyarázom, bármennyire is úgy tűnik, hanem csak a tényeket szerettem volna közölni Önökkel.
Egy dolgot azonban sehogyan sem sikerült elérnünk. Arról van szó, hogy 2012-ben egy Remus Pricopie nevű miniszter kötelezővé tette az új tankönyveink egészének a románra fordítását. Még a versekét, az énekekét vagy a népdalokét is. Sem 1989 előtt, sem 1989 után eddig erre nem volt példa. Több szinten is elpanaszoltuk többen is az ügyet. Szóban és írásban egyaránt. Király András államtitkár úr ebben az ügyben a miniszterrel többször beszélt. Politikai támogatottságot is igényeltünk. A kérdést azonban mind a mai napig nem sikerült megoldanunk, pedig Pricopie már régen nincs a minisztériumban, és a megoldás is kézenfekvő lenne. Arról van szó, hogy a tankönyveket értékelő bizottságokban minden licitre nevesítünk olyan pedagógusokat, akik mind a magyar nyelvet, mind a románt ismerik és a többi, rájuk háruló feladat megoldása mellett tájékoztatják a kollegáikat a magyarul írott tankönyvek tartalmáról is. Még egyszer mondom, így volt ez 1989 előtt és után, amíg 2012-ben a miniszter be nem keményített. A kérdés azért bonyolult, mert a tanítók, amíg meg nem kapják a tankönyveket, – akarva-akaratlanul – valahogy azok nélkül is boldogulnak. De mi lesz a eljövendő tanévek gimnazistáival?
Ha a tankönyvlicit változatlan marad, vagyis a magyar nyelvű könyvek román fordításától nem tekintenek el, az V. osztálytól elkezdve, nem lesznek új, magyar nyelvű tankönyveink.
Sajnos ebben a hajmeresztő állításban nincs egy piciny kis túlzás sem… Ezt az áldatlan állapotot még tovább fokozza az a tény, hogy az egyik miniszter, nem ismétlem a nevét, ugyancsak 2012-ben előírta azt, hogy a nyomtatott tankönyveknek digitális változata is legyen. Ez, ugye, első látásra igen tetszetősnek tűnik. Azonban a rendelkezés ugyanakkor a többszörösére emelte a kiadók licitre való jelentkezésének a díját. A befektetés, ugye, csak akkor térül meg, ha a liciten a kézirat nyer. A reszkír viszont megvan. Ne értsék félre, nem a technikai haladás ellen érvelek, de jelenleg a digitális tankönyveket éppen a technikai akadályok miatt, talán az iskolások 10%-a használhatja. Akkor érdemes már reszkírozni?
Addig is, amíg az elemisták új tankönyvei elkészülnek, a régieket 50%-ban újranyomták. Tudom, hogy ez kevésbé nyugtatja meg a tanítónőinket, mert a tantervek újak, követelményrendszerük kompetencia központú, más, mint az eddigi tankönyvek, de sajnos, jelenleg ez a helyzet.
3. A mi iskolánkban nagyon sok tevékenység zajlik. Jövő héten néhány ezekből egymásra is tevődik. A helyettesítések fontosságát kell hangsúlyoznunk akkor is, ha ez természetes, ám meg kell előzni bármely hibát, ami fennakadást okozhat. Ez olyan mint a törvénybe, szabályzatba foglaltak alkalmazása: betartjuk a törvényt, avagy kiskapukat keresünk.
Igen. Ezek szerint nemcsak a diákok túlterheltek.
A pedagógusok is. Erről legutóbb a Szabó Ödön képviselő úr tollából olvastam érdekes írást. Tökéletesen egyet lehet vele érteni abban, hogy a pedagógusok a tanítás mellett rengeteg olyan adminisztrációval birkóznak, amely mondjuk 10 évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt. Országos és helyi felmérés felmérést, értékelés értékelést követ és ebből adódóan töméntelen a kimutatás, a fölösleges adminisztráció. Még ha az eredmények ezáltal javultak volna… Született viszont az illetékesek tollából néhány olyan országos beszámoló, amelynek adatrendszere jobbára formális, kivitele mutatós ugyan, de semmit sem javít a tanügy minőségén.
A helyettesítéseket az embereknek meg kell oldaniok, mert a gyerekek nem maradhatnak felvigyázás nélkül. Fel tudom tételezni, hogy egy helyettesítő, alkalom adtán, mondjuk két osztállyal foglalkozzon. Meg aztán az elmaradt órákat pótolni illik.
Persze én nem szeretnék itt recepteket megfogalmazni. Önök jobban tudják, mint egy külső intézmény képviselője, hogy mit és hogyan kell helyben megoldaniuk. Hogy ez így van, az a tény is bizonyítja, hogy az iskola épülete, a tantermek, az udvar rendezettek, tiszták. A gyermekek bizonyára már ezért is szívesen járnak ide. Az osztálylétszámok viszont talán emiatt nagyok. Sok harmincon felüli osztályt láttam. Ez két dolgot is jelent/jelenthet. Egyrészt azt, hogy a szülők a gyerekeiket szívesen íratják a „Szacsvay”-ba, ami jó dolog. Másrészt viszont harminc vagy ennél több tanulóval dolgozni nem könnyű.
Kecse Gabriella, magyartanár, aligazgató:
A szociológia választható tantárgyból érettségiző diákoknak nincs magyar nyelvű tankönyvük.
Ami a románból fordított és kevés példányszámú tankönyveket illeti, általában az a baj, hogy nagyon sokba kerülnek. Gondolom, a szociológia vonatkozásában, is az a helyzet, hogy a kis példányszám miatt a tankönyvek ára a csillagos égig emelkedne, és a kiadók a mi „vad” kapitalizmusunkban nem vállalják a ráfizetéses munkát. Ezért még el sem ítélhetjük őket.
De azért azt is gondolom, hogy a szociológia tanára bizonyára talál megoldásokat a tanítványai számára. Például egy hozzáférhető szakbibliográfia összeállítását és használatát lehetővé teszi. Tudom, hogy a tankönyv hiánya természetesen többlet munkát igényel mind a tanártól, mind a diáktól. Addig amíg a kérdés megoldódik, jobb híján azt is el lehet képzelni, hogy tankönyv ügyben egy biharkeresztesi vagy debreceni iskola segít.
Részemről annyit ígérhetek, hogy az első adandó alkalommal tudatom a problémát a minisztérium vezetőségével. Hátha találunk elfogadható megoldást.
Alföldy Andrea, tanítónő:
A MESÉK SZÁRNYÁN- XVII. MESEVETÉLKEDŐ idén bekerült a támogatott versenyek közé. Sajnos a verseny napjáig nem küldték el a megszavazott költségvetést.
Az én egypár évtizedes gyakorlatomban arra nem volt példa, hogy egy államilag finanszírozott versenyt a szaktárca pénzügyekkel foglalkozó osztálya ne fizetette volna ki. A pénzt bizonyosan megkapják. Remélem ez alkalommal a szervezőknek lesz annyi hitele, hogy az illetékesek részéről haladékot kapjanak. Különben azt megígérem, hogy megsürgetem a pénzügyek rendezését a minisztérium gazdasági osztályán. Ha megengedi, azt tanácsolom, hogy ha a jövőben szerveznek versenyeket, igyekezzenek a tavaszi vakációra vagy kissé utána időzíteni. Akkor nem fognak ilyenszerű csúszások előfordulni.
Ha már a versenyeknél tartunk, engedjék meg, hogy itt, így „szűk körben”, elmondjam ezekről a saját véleményemet. Megértem, hogy a pedagógusoknak jól fognak azok az írásbeli elismerések, amelyek arról tanúskodnak, hogy tanítványaik eljutottak egy verseny döntőjére és az méginkább, hogy ott díjakat is szereztek. Az még jobb, hogy ezek a díjak egy idő óta már jelentős anyagi juttatásokkal is járnak mind a tanulók, mind felkészítő pedagógusok részére.
Az én problémám csak az, hogy jelenleg a különféle versenyek száma már az év napjainak a számával vetekszik. Úgy hiszem, hogy nem fogják elhinni nekem, de összesen 317 iskolai versenyt számoltam össze. Mindez hiteles forrásból: a Tanügyminisztérium országos és nemzetközi, iskolák számára kiírt olimpiák és versenyek 2015—2016-os kalendáriuma szerint. Azt, hogy ezek közül hányat szerveznek magyar nyelven, már meg sem mertem számolni.
Először is, léteznek a minisztérium által finanszírozott versenyek. Ezekből 66 iskolás olimpiát szerveznek. Az iskolai, megyei, országos és nemzetközi szakaszt már nem is számítottam be a 317 versenybe. Pedig ezek a szakaszok több ezer tanulót foglalkoztatnak. Másrészt, ugyancsak finanszírozott, de már csak országos versenyt 70-et számoltam össze. Szerveznek azután ún. nem finanszírozott versenyeket is. Országos szinten 107-et. Az utolsó kategóriába a nem finanszírozott megyei vagy regionális versenyek tartoznak. A Kalendárium szerint ezekből 74-et lehetett azonosítani. Tegyük fel, hogy a versenyek javarésze nem megy a tanítás rovására, hiszen a tanulók ezek révén gyarapíthatják készségeiket, fejleszthetik adottságaikat, képességeiket. Csak azt nem tudom, hogy a gyerekeknek mikor jut fizikai idejük a tantervek követelmény rendszere szerint tanulni – illetve a pedagógusoknak tanítani?
És végül még egy vonatkozás: tapasztalataim szerint, ezeken a versenyeken az osztálynak mindig ugyanaz a 10-15%-a vesz részt. Akkor miről is beszélünk? Az osztály egy részét a versenyekre készítik, a többiek viszont tanulnak?
Fekete Erika, tanítónő:
Kérdésem az altenatív tanítási módszerrel (Step by step) dolgozó tanítók időszakos képzésére vonatkozik. Lehetséges-e magyar nyelven, magyar képzők előadását hallgatva, részt venni a képzéseken? (Kezdetben kielégítő lenne, bár egy modult elvégezni anyanyelven) Az értékelő füzetekkel kapcsolatban az alternatívában
(Step by step) írásos értékelést biztosítunk a tanulóknak – sajátos, egyéni értékelő füzet alapján-, bekerülhet-e az anyanyelvhez a magyar nyelvű kompetenciaszintek leírása? Az új program szerinti kompetenciaszintek fordítása elkészült és azokat a nagyváradi képzők rendelkezésére bocsájtottuk. Azzal is megelégednénk kezdetben, ha mellékletként szerepelne, egységesen az egész országban, akik step by step tanítási módszerrel dolgoznak.
Az alternativ oktatás
gyakorlatilag 1990 óta került be a romániai oktatási rendszerbe. A leggyorsabban a Waldorf oktatás külföldi hívei léptek. Megalakították a romániai szövetségüket. A részletek tisztázása végett szerződést kötöttek a minisztériummal. Magam is lelkesen támogattam az alternatív oktatási formák bevezetését, és ezeken belül a magyar osztályok elindítását, mert általuk az állami oktatás merev kereteinek a feszegetését véltem fölfedezni.
1990-ben Mihai Șora miniszter urat nem volt nehéz meggyőznünk az alternatív oktatási formák hasznos voltáról, hiszen ő amúgy ízig-vérig européer. Így rövid egy-két év alatt beindult az alternatív osztályok egész sora, köztük a Step by step is. Ez utóbbit azért szerette a tanító és a szülő egyaránt, mert egy osztály számára két tanítót biztosított. Vagyis a gyerekek délelőtt és délután egyaránt tanultak. Ma már bizton mondhatom, hogy nem csalódtam az oktatási alternatívákban.
Sajnálattal hallom, hogy a továbbképzést nem sikerült magyarul is megszervezniök. Pedig ennek törvényes akadálya nincs. Idézem az 1/2011-es Tanügyi Törvény 59/5-ös, erre vonatkozó cikkelyét: (5) „Az alternatív oktatási csoportokban vagy osztályokban tanító pedagógusok számára a megyei tanfelügyelőségek és az Oktatási, Kutatási, Ifjúsági és Sportminisztérium elismerik az illető oktatási alternatívát országos szinten fejlesztő szervezetek, egyesületek vagy szövetségek által szervezett felkészítést és továbbképzést.”
Sehol nincs arról szó, hogy a továbbképzést csak románul szervezzék. Márpedig, amit a törvény nem tilt, azt lehet.Vagyis Önnek a Step by step szövetséghez kell fordulnia a magyar nyelvű továbbképzés ügyében. Amennyiben ez valamilyen akadályba ütközik, szívesen segítek.
Reméljük, hamarosan beindul az a továbbképző intézet, amelyet a minisztérium éppen a magyar pedagógusok továbbképzésére szeretne létrehozni. Itt Váradon. Ha a Step szövetséggel tárgyaltak, az új váradi intézetet biztosan meg tudják majd győzni tevékenységük fontosságáról.
Csak érdekességként említem, hogy a kormányhatározat tervezet már a Munkaügyi Minisztériumnál van aláírás végett. Az ő kérelmeiket sikerült megoldanunk. Marad még a pénzügy. Aztán a miniszterelnök jóváhagyása következik, de az, szerintem, formaság. Ezzel feltehetően nagyot lépünk előre a minőségi munka biztosítása terén.
Lassan, de biztosan.
Azért mondom, hogy lassan, mert a továbbképző központ létrehozásához szükséges kormányhatározat-tervezet első változatát még 1997 elején, tehát majd húsz évvel ezelőtt, a Béres András államtitkár úr megbízásából, én írtam. Ezután legalább 16-szor fogalmaztam én vagy valamelyik kollegám azt újra, mert ennyiszer jött Virgil Petrescu után új miniszter. Mindeniknek volt a Központtal kapcsolatos javaslata. Aztán, mire minden aláírást megszereztünk, vagy a kormány bukott meg, vagy a minisztert váltották le. A biztosat pedig azért említettem, mert a többször is átfogalmazott, egyeztetett, stb. Kormányhatározat-tervezet immár a célegyenesbe érkezett. Reméljük, ezúttal semmiféle akadály nem jön közbe. Megalakulhat egy olyan intézet, mint amely 1989 előtt Kolozsváron a magyar iskolák jobbításával foglalkozott. Olyan tudós munkatársai voltak, mint Péterfy Emília, Kuszálik Piroska vagy Balla Sára.
Csorba Krisztián, történelemtanár:
A kisebbségi magyar történelem tanítása nem szerepel a közzétett kerettanterv változatok egyikében sem. Ezután nem taníthatjuk ezt a tantárgyat?
Erről szó sincs, hiszen ahhoz, hogy ezt a tantárgyat kivegyék a tanmenetből, törvénymódosításra lenne szükség. Az új kerettantervet pedig csak miniszteri rendelettel fogják jóváhagyni, ami nem változtathat meg egy kétharmados törvényt. Idézem az 1/2011-es törvény 46/6. cikkelyét: (6) „A közoktatásban az anyanyelvet és az anyanyelvű irodalmat, az adott nemzeti kisebbség történelmét és hagyományait, valamint a zenét az illető nemzeti kisebbség nyelvét és kultúráját jól ismerő szakértői csoport által kidolgozott és törvény szerint jóváhagyott külön tantervek és módszertan alapján kell tanítani.”
Az történt, hogy a kerettanterv két variánsát kidolgozó munkacsoport a sajátos kisebbségi tantárgyakat, köztük a kisebbségek történelmét, a végül elfogadásra kerülő kerettantervhez akarta hozzá illeszteni. Ezért nem szerepeltek a kisebbség történelmét előíró órák a közzétett tervezetek között. Ezzel természetesen sem mi, sem a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, de sok gyakorló pedagógus sem értett egyet. Közösen külön kerettanterv-változatot készítettünk és juttattunk el a munkacsoporthoz, annál is inkább, mert a hatályban lévő curriculumban is létezik a kisebbségi nyelven működő általános iskolai osztályok sajátos kerettanterve. A mi kerettanterv-változatunkban természetesen benne van a kisebbségi történelem, mint tantárgy, mind a VI. mind pedig a VII. osztály számára.
De ha már itt tartunk, engedelmükkel elmondok erről még egy-két dolgot. Amint már mondottam, az általános iskolák számára most készülnek az új kerettantervek. Itt szeretném megköszönni, hogy az Önök tantestülete érdemben hozzászólt azokhoz a kerettanterv változatokhoz, amelyeket a Neveléstudományi Intézet szakemberei a minisztérium honlapján tettek közzé. Az önök javaslatait a többi építő jellegű ötlettel együtt átküldtük a szerzőknek. Remélhetően ezekből is okulnak majd.
Sajnos, amint a sajtóból is értesültek az új, V—VIII. osztály számára készítendő, kompetencia alapozottságú curriculum helyett a neveléstudományi szakemberek által közvitára bocsátott kerettantervek nem többek heti órarendeknél. A curriculumnak első sorban azt kellett volna tartalmaznia, hogy milyen képességeket sajátítottak el a gyerekek az I—IV. osztályban, hogyan lehet arra építeni az V—VIII. osztályban, mire kell megtanítanunk az általános iskolában a tanulókat, hogy ne maradjanak funkcionális analfabéták, hogy az érettségi vizsgát ne csak a jelentkezők 50%-a tegye le sikerrel. Továbbá, olyan heti óraszámokat tártak elénk, amelyek épp annyi órát írnak elő hetente mint eddig. A parlament oktatási szakbizottsága pedig a kerettantervekbe újabb tantárgyakat betonoz be.
De ez még mindig a kisebbik baj. Félő, hogy a különféle tantárgyak új tantervei, akár az érvényben levők, túlterhelik majd a gyerekeket. Jobbára fölös információkkal. Tenni fogják ezt azért, hogy a tantárgyuk fontosságát illetve az azok számára biztosított órakeretet bizonyítsák. A matematika azért fontos, mert, a román, mert… és így tovább. Még, ha igazuk lenne, akkor is ebből egyenesen következik majd az a tény, hogy az az általános iskolás tanuló, aki napi 6-7 (hat-hét) órát eltöltött az iskolában, otthon még tanuljon három-négy órát. Magánórákra járjon. Vagyis a szüleinél többet dolgozzék. Fenntartásainkat szóban is közöltük és írásban is eljuttattuk a szaktárca vezetőségéhez. Sikernek mondható, hogy javaslatunkra a kötelező tantárgyak óraszámának rovására megnövekedett az iskolák számára fenntartott, ú.n. „opcionális” óráknak a száma. Ha szándékukban áll az iskoláknak, ílymódon sajátos profilt alakíthatnak.
Jelenleg ott tartunk, hogy a kerettanterv változatokat, amelyekbe a szerzők állítólag az országból érkezett 18000 javaslatot beépítették, egy ún. validáló bizottsághoz juttatják el. Bizonyára azon a szinten is lesznek majd észrevételek. Remélhetőleg. Mert, példának okáért, az eddigi kerettanterv javaslatok semmibe vették a törvény azon előírását, miszerint az oktatásban már a VI. osztálytól alkalmaznunk kell a transzdiszciplinaritás elvét. És még sorolhatnám a problémákat, de félek, negativistának tartanak majd.
Azt pedig csak halkan kérdezem meg, mert Önök ezen nemigen tudnak segíteni, hogy a tanárképzés berkeiben a transzdiciplinaritás problematikája megtalálta-e az őt megillető teret?
Dr. Murvai László
erdon.ro

Gazdatanfolyamok indulnak a pályázások segítéséért
Az RMGE-Maros szervezet újabb tanfolyamokat készül indítani saját gazdasággal rendelkező gazdálkodók részére, hogy ezzel segítse őket a saját vállalkozás indításában és abban, hogy eredménnyel pályázhassanak uniós és állami támogatások elnyeréséért.
A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezetének elnöke, Csomós Attila elmondta – a jelenlegi időszakban még nem veszik annyira szigorúan a szakképesítést szubvenció-elnyerési feltételként, ám nagyon közel van az az idő, amikor már senki nem juthat pályázati pénzekhez, ha nem tudja igazolni, hogy van szakirányú végzettsége. Ahhoz, hogy valaki önálló mezőgazdasági vállalkozási formát indítson, máris szükséges, hogy az illető ágazatban legyen jártassága, amit bizonyítani is tud.
„Lehet, hogy sokan nem tudják, de a 2014-2020-as Országos Vidékfejlesztési Program (PNDR 2020) keretében még nagy összegek várnak gazdára – 317 millió euró –, s ezekért a Vidéki Beruházási Ügynökségnél (AFIR) lehet pályázni a legtöbb esetben a jövő hónap végéig” – mondta el az elnök. A következőkben röviden ismertetjük mire és meddig nyújthatók be még kérelmek gyümölcstermesztéssel, vagy mezőgazdasági és gyümölcstermékek feldolgozásával foglalkozó kis farmok, továbbá termelői csoportok létrehozása esetében.
A családi jellegű kis farmok beruházásai számára a 4.1-es tengely keretében október 31-ig igényelhető támogatás, továbbá kérhető gyümölcstermesztő farmok létrehozására (4.1a tengely) ugyaneddig az időpontig. A hegyvidéki övezeteben élő fiatal farmerek számára (6.1 tengely) a vállalkozás indításához nyújtanak anyagi segítséget, erre még 12,64 millió euró alap mAradt.
Az online formában való igénylés október 31-én délután 4 óráig juttatható el. Mezőgazdasági termékek feldolgozásának és marketingje elindításának támogatására és gyümölcstermesztési beruházásra és marketingre még van 71,53 + 7,37 millió euró (4.2 és 4.2a tengely). A kis farmok támogatására (6.3 tengely) még van 49,5 millió euró. Erre is október 31., délután 4 óra a benyújtási határidő.
Mezőgazdasági és gyümölcstermesztői termelői csoportok létrehozására és fejlesztésére is lehet pályázni a 9.1, 9.1a tengelyek szerint, az ilyen jellegű pályázatok leadási határideje október 11., délután 4 óra. Mezőgazdasági és gyümölcsészeti termékek feldolgozására szakosodott vállalkozások létrehozására és fejlesztésére a GBER és minimis változatok érhetők el (4.2, 4.2a) A pályázatok leadási határideje december 30., délután 4 óra. A vissza nem térítendő támogatásokért folyamodók a www.afir.info honlapon tájékozódhatnak a részletekről.
Az RMGE-Maros szervezet elnöke elmondta még: november 1. után farmerképző tanfolyamokat terveznek beindítani a következő szakmákban – állattenyésztő farmer, növénytermesztő farmer, zöldség- és gyümölcstermesztő farmer. A tanfolyamokra olyan gazdák jelentkezhetnek, akik rendelkeznek saját gazdasággal az említett ágazatokban. A tanfolyamok befejezése és a záróvizsga sikeres letétele után a résztvevők a munkaügyi és oktatási minisztériumok által is elismert szakmai oklevelet kapnak. Beiratkozni a szervezet Marosvásárhelyi székhelyén lehet a Csokonai Vitéz Mihály (Laposnya) utca 23. szám alatt, munkanapokon 10 és 14 óra között. A beiratkozáshoz születési bizonyítvány, személyi igazolvány másolatai, az utolsó iskolai végzettségről szóló igazolvány és a háziorvos által kitöltött alkalmassági igazolvány szükséges.
Bakó Zoltán
Székelyhon.ro

Árvíztámogatást utalt ki a kormány, Hargita megye nem kap ebből
1 087 395 lejes sürgősségi segély kiutalásáról döntött kedden a kormány 550 család és egyedülálló személy számára, akiket árvíz, veszélyes meteorológiai jelenségek és földcsuszamlások miatt ért kár a nyár folyamán.
Az Agerpres hírügynökséghez eljuttatott kormányközlemény szerint Beszterce-Naszód, Botoşani, Buzău, Krassó-Szörény, Kolozs, Hunyad, Iaşi, Máramaros, Maros, Neamţ, Szilágy, Suceava, Tulcea, Vâlcea és Vrancea megyék lakosai részesülnek a segélyben.
A kormány szerint 2016 júniusában ezekben a megyékben árvizeket, áradásokat, viharokat, tornádókat jelentettek, amelyek következtében nagyobb mértékű károk keletkeztek az ingatlanokban és ezek javításra, felújításra szorulnak. Bizonyos esetekben az ingatlanok teljesen megsemmisültek. Egyes településeken az erős szél tönkretette a házak és tömbházak tetejét.
„A segélyben részesülő személyeket a megyei szociális felügyelőség és kifizetési ügynökség által végzett szociális vizsgálatok alapján választottuk ki. A segély összegét a Szociális, Családügyi és Munkaügyi Minisztérium, külön erre a célra elkülönített költségvetéséből fedezzük” – áll a közleményben.
Székelyhon.ro

Levéltárosképzés, csak a kereskedelmi kamaránál
A nyugati régióban egyedül a Temes Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezőgazdasági Kamara Képzési Központjában képeznek ki levéltárosokat. A következő levéltáros tanfolyamot (kód COR: 441501) a 2017. február 20 .– március 17. időszakban szervezik meg a Temesvári Regionális Üzletközpontban (Eroilor de la Tisa 22. szám), hétfőtől péntekig 16–21 óra között (két hét elmélet, 2 hét gyakorlat). A tanfolyamon való részvétel költsége 1000 lej (kamarai tagoknak 10% kedvezmény).
Az akkreditált tanfolyamon középfokú végzettséggel rendelkező személyek vehetnek részt, akik levéltárosként dolgoznak és frissíteni szeretnék ismereteiket, vagy olyan személyek, akik levéltáros kompetenciákat szeretnének elsajátítani. A képzést az országos hatóság (ANC) hitelesítette és a végzősök külföldön is elismert, a Munkaügyi Minisztérium és a Tanügyminisztérium által kibocsátott diplomákat vehetnek át. A Nemzeti Levéltár törvénye (1996/16.sz.) értelmében minden közintézménynek vagy magánszervezetnek kötelessége levéltárat működtetni, képzett személy vezetésével.
A tanfolyam előadója Mihaela Georgiana Gălbenuș, a Rendőrakadémia Levéltáros Karának végzőse.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Amit látsz, az nem igaz – a helyzet sokkal rosszabb
A román politikus ugyanazzal az ostoba természetességgel teszi meg a lépést a külföldiek elárulásától a saját népe elárulásáig. Sabin Gherman írása.
Ezek aztán kemények… Megjelenik a tévében Olguţa (Lia Olguţa Vasilescu munkaügyi miniszter – a szerk.) és a korrepetálás megadóztatásával fenyegetőzik, a Parlamentben pedig Iordache (Florin Iordache volt igazságügy-miniszter, jelenlegi képviselőházi alelnök – a szerk.) akarja törvénybe foglalni, hogy a pártoktól ne lehessen elkobozni az illegális kampánypénzeket. Hasonlóképpen szánakozva zokognak a román szegények sorsán, miközben 130 millió régi lejre kétszerezik meg a saját fizetésüket. Üvöltöznek, hogy nem vagyunk gyarmat, de amerikai adótörvényt akarnak – ez egy 74.608 oldalas törvény és a tengeren túli közgazdászok már évek óta küzdenek a leegyszerűsítéséért.
Rácuppantak az ostobák a marmaládéra, ez történik most. A totális kofák – a fodrászok rémei – vannak most hatalmon.
A legostobábbak megválasztották a legostobábbakat, mert különben nem tudom megérteni, hogyan kerülhettek bukovárisok az ország élére.
Ott van az a bukaresti is (Gabriela Firea főpolgármester – a szerk.), aki a legfájintosabb erkélyt akarja díjazni – miközben ő a haza újgazdagjaihoz méltó díszletben lakik, tengeralattjáró-ablakokkal a kandalló mellett. Amaz a Munkaügyi Minisztériumot uralja, miután Románia legtöbb segélyezettjével bíró megyéjének fővárosában szerezte a tapasztalatát. A Képviselőház munkaügyi bizottságának elnöke egy bizonyos Solomon (Adrian Solomon – a szerk.), aki felvilágosult kommunistának mondja magát – és igen, a híres Vaslui megyében szerzett közigazgatási tapasztalatával érkezett. A PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.)egy (természetesen bolygószintűen sikeres) ruhatervezőnőt (Liliana Turoiu – a szerk.) akar a Román Kulturális Intézet (ICR) élére ültetni, csakhogy ő nem igazán fogja fel, hogy egy jól felvarrt ingujjhoz nem nagyon illik a „meghoztam az apportomat” – ez inkább a román nyelv sliccéhez való, hölgyem. De az illető teleormani (Liviu Dragnea PSD-elnök származási helye – a szerk.), tehát egy meteorit sem robbanthatja ki a helyéből.
Miután látta, hogy mekkora hullámokat vet a progresszív adózás, a teleormani bég (Liviu Dragnea – a szerk.) úgy tett, mint általában: létezik egy szörnyűséges terv, mellyel el akarják érni, hogy az Európai Bizottság túlzott hiány miatt megbüntesse Romániát, összeesküvést forralnak a román szocializmus ellen, mi jót akarunk tenni, de a földönkívüliek nem hagyják. Még a pénzügyest is elküldte, hogy mindenféle zöldségeket meséljen nekünk, este pedig visszatért a képernyőkre a bég: nem vagyunk gyarmat, mi vagyunk itt örökre az urak, mânz-viezure-barză (a dákopatákat kifigurázó felsorolása a román nyelvben állítólag fennmaradt dák szavaknak – a szerk.). Mert amit látsz, az nem igaz…
Ez a banda valójában megérezte, hogy a civilizáció kihívásai itt hosszú távú megtollasodást ígérnek. Ezekben nincs bátorság világosan kimondani, hogy le sem szarják az Európai Uniót, de mindent elkövetnek, hogy kikerüljenek az Unióból: egy 3 százaléknál nagyobb hiány az euró-övezettől, vagyis az EU-hoz tartozás kiteljesedésétől való eltávolodást jelenti. Ezt akarják, a falu szélén a lábát lógató lusta banda gondolatmenetét követve: munkát keresek, de add Istenem, hogy ne találjak. Nem mutatkozhatnak Putyin ideológusaival, de Dugin a Parlamentben és a Bukaresti Főpolgármesteri Hivatal termeiben mutatja be ostobaságait; üvölt bennük a román büszkeség, de szintén ők csinálnak az emberek – egyszerű – ortodoxiájából egy kremli Cárnak megfelelő ideológiát. Szintén Moszkva szállította nekik az ügyeletes ellenségeket is: Soros és a nyitott társadalom, a multik, a külföldiek – arra az esetre, ha az emberek az itteni lopkodásokról kérdezgetik őket.
A román politikusnak egész történelme során nem okozott nehézséget keresztezett ujjakkal esküt tenni. Olyan természetességgel mondott egyet és csinált mást, mintha a világ népei hazugságon, ravaszkodáson, ügyeskedéseken alapulnának.
A román állam így, e politikusok kénye-kedve szerint épült föl
– és még csodálkozunk, ha valaki arra emlékeztet minket, hogy a mieink hazudtak az 1878-as berlini kongresszuson, hogy hazudtak az első világháborúban és hazudtak a másodikban is. Még most is hazudnak.
Úgy-ahogy bekerültünk az európai klubba, bekerültünk a NATO-ba is; így, bice-bócán is, de gyümölcsöző történelmi korszakban élünk – Romániának sohasem voltak ekkora biztonsági és jóléti garanciái, még akkor is, ha idegesít minket, hogy már nem vághatjuk bele a kést a disznóba és muszáj szétválogatnunk a szemetet.
Annak az eurovilágnak vagyunk a részei, ahova mindenki igyekszik, ott vagyunk, amiről a Szabad Európát, vagy az Amerika Hangját hallgatva álmodoztunk; még mindig itt vagyunk, de ezek vezetésével a világon nem lesz egyetlen normális ember sem, aki megbízna a kézfogásunkban – a román politikus pedig mindig ugyanazzal az ostoba természetességgel tette meg a lépést a külföldiek elárulásától a saját népe elárulásáig.
Sabin Gherman; foter.ro/cikk

Védtelenné váló védett műhelyek (Meglopja az állam a fogyatékosokat)
Az állam kizsákmányolja és meglopja a fogyatékkal élőket, az intézményeket és magánvállalkozásokat a szeptember 1-jétől érvénybe lépő sürgősségi kormányrendelettel – állítja Makkai Péter református lelkész, a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány égisze alatt működő Írisz Ház és több, speciális jogi státussal rendelkező védett műhely vezetője. A hátrányos helyzetűeket azért, mert megfosztja a munkalehetőségtől, a munkáltatókat pedig azért, mert az eddigi kétszeresét kell befizetniük vonatkozó címen az államkasszába – véli.
Makkai Péter azt állítja, egy olyan szociális-kereskedelmi piac szűnik meg az új jogszabály bevezetésével, amelyen a fogyatékkal élőket foglalkoztató műhelyek el tudták adni saját készítésű termékeiket, szolgáltatásaikat, a cégek és intézmények pedig hasznos árut, szolgáltatást vásároltak tőlük, és ezzel fedezték azt a kötelező költséget, melyet ellenkező esetben az államnak kellett volna juttatniuk. Ha ezeket a védett műhelyeket megszüntetik, mert az intézmények, cégek nem köthetnek ezentúl a korábbihoz hasonló partnerségi szerződést velük, akkor értelmét veszíti tevékenységük, magyarán felszámolódnak – szögezte le Makkai tiszteletes.
A Diakónia Keresztyén Alapítvány esetében ez azt jelenti, hogy tizenhat fogyatékkal élő veszíti el munkahelyét: a festő-mázoló, a zöldövezet-karbantartó, a vécépapírgyártó és a takarítócsoport tagjai állás nélkül maradnak, mert a közintézményekben zárolták az állásokat, a cégek pedig nincsenek berendezkedve arra, hogy szakmai felügyeletet biztosítsanak sérült embernek. Eddig csoportokban dolgoztak iskoláknál, magánvállalkozásoknál, a helyi önkormányzatnál, és mindig kísérte őket egy csoportvezető, ha ezentúl erre nem lesz lehetőség, egyenként nem fogják alkalmazni őket, mert egyedül nem is boldogulnak – véli Makkai Péter. A szeptember 1-jétől érvénybe lépő jogszabály súlyosan érinti a fiatal fogyatékkal élőkről való gondoskodás helyi szinten eddigi legsikeresebb kezdeményezését, a sepsiszentgyörgyi Írisz Ház működését is veszélybe sodorja, mert a működési költségek háromnegyedét a védett műhelyek, az Írisz-bolt és külföldi támogatók biztosították. Ha kiesik egy fontos láncszem, nehéz elképzelni, hogy miből tartják fenn a jelenleg negyvenegy sérült fiatal nappali központját. Makkai Péter abban bízik, azok a cégek, akikkel partnerségben állnak, alkalmaznak egy-két fiatalt az érintettek közül, de azt már tudja, hogy akik közintézményeknél nyújtanak különböző szolgáltatásokat, elveszítik a biztos kenyeret és segélyre szorulnak, mert a szóban forgó hivataloknál újból zárolták az állásokat. „Hiába született törvény, hogy aki fogyatékkal élőt alkalmaz, az első évben 500 lejes támogatásban részesül minden ilyen munkavállaló után, ezt úgy csűrték-csavarták, hogy csak a kötelező 4 százalékos fogyatékos alkalmazotti kvóta fölött legyen érvényes, és sok más rendelkezésről is úgy határoztak a döntéshozók, hogy amire a jogszabályok megszületnek, a kör bezáruljon a sérült ember érvényesülése előtt” – hangsúlyozta Makkai Péter. A tiszteletes a munkaügyi minisztériumhoz eljuttatott javaslatban fogalmazta meg, hogy külön országos fogyatékos alapot kellene létrehozni azokból a befizetésekből, amelyeket az intézmények és cégek ezen a jogcímen folyósítanak az államnak, és azt kizárólag a fogyatékkal élők esélyegyenlőségére, munkavállalási lehetőségeire kellene fordítani. A nyilvánosságra hozott adatok szerint 2012-ben 200 ezer dollár folyt be az államkasszába a fogyatékkal élők utáni kötelező befizetésekből, de akkor még a védett műhelyek is értékesíteni tudták termékeiket, szolgáltatásaikat, erre az évre 500 ezer eurónyi a tervezett bevétel, ezt kívánja az állam ellopni az ágazatból – közölte Makkai tiszteletes. Tegnap még dolgozott az Írisz Ház zöldövezet-karbantartó csoportja, a sepsiszentgyörgyi Speciális Iskola udvarán takarítottak, a hetekben pedig a megyeközpont több területéről hordták el a szemetet, nyírták a füvet és a sövényt, lakótársulások is megbízták a környék rendben tartásával, de ki tudja, mi vár rájuk holnap, holnapután, szeptember 1-jétől. Pakulár Emánuel lapunknak azt mondta, nagyon szereti ezt a munkát, mert friss levegőn kell végezni, és ha ezt elveszik tőle, el sem tudja képzelni, hogyan fog élni. „Sok fogyatékkal élő gondozásra szorul, ők nem dolgozhatnak, de mi, akik szedjük a gyógyszereket és eljárunk a kezelésekre, hasznosak lehetünk, dolgozni akarunk, és ezt nem szabad elvenni tőlünk. Ezt kellene meggondolják azok, akik bársonyszékekben döntenek a sorsunkról” – mondotta. Kovászna megyében több mint háromezer felnőtt szerepel a fogyatékkal élők nyilvántartásában, természetesen hátrányos helyzetük nagyon különböző, több százan közülük el tudnának végezni valamilyen munkát, netán családjukat is el tudnák tartani, de csupán százharmincan szerepelnek a foglalkoztatottak nyilvántartásában. Országos képviseletük kedden a fővárosban tömegmegmozduláson kérte a vonatkozó sürgősségi kormányrendelet visszavonását és az esélyegyenlőség törvényi szabályozását, de az érintett munkaügyi miniszter arra sem méltatta őket, hogy fogadja küldöttségüket. Ezek után nehéz elképzelni, hogy néhány nap múlva nem lép érvénybe az a jogszabály, amely az eddiginél is súlyosabban hátrányba szorítja a fogyatékkal élőket – vélik a tiltakozó civil szervezetek.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Adományokból és tartalékokból élnek a Hargita megyei hátrányos helyzetű gyermekek
Továbbra sem oldódott meg a Hargita megyei hátrányos helyzetű gyermekek sorsa. A gyermekvédelmi igazgatóság súlyos pénzhiánnyal küzd, a felügyelete alá tartozó intézményeket lassan már csak az adományokból működtetik, a költségvetésükből éppen csak az alkalmazottak fizetésére futja.
Hetek óta foglalkoztatja a helyi közvéleményt a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság kilátástalanná vált helyzete. A központi vezetés csak azután kapta fel a fejét – és kezdi megérteni, hogy valóban nagy a baj –, hogy a bukaresti sajtó is lecsapott a témára.
Egy hónappal ezelőtt számoltuk be arról, hogy pénzhiány miatt lehetetlen helyzetbe került a Hargita megyei gyermekvédelmi igazgatóság, mivel az új közalkalmazotti bértörvény alapján 50 százalékkal kellett emelni az intézmény kötelékeiben dolgozók béralapját, viszont a személyzeti költségekre szánt összegeket a korábbi béralap szerint számolták ki. Tehát a kormány rendelkezett a béremelésekről, viszont pénzügyi alapokat már nem biztosított.
„Nem normális helyzet”
Elekes Zoltán igazgató akkor bejelentette: ahhoz, hogy a tavalyihoz hasonló módon megfelelően és tartalékokkal zárják az évet, további 20 millió lejre van az intézménynek szüksége. A bejelentés után nem sokkal országos költségvetés-kiigazítást hajtottak végre, aminek köszönhetően 2,7 millió lejt kapott az igazgatóság, ezt 700 ezer lejjel toldotta meg Hargita Megye Tanácsa. Ebből az összegből a béreket és a sürgősebb számlákat tudták fedezni, de az alkalmazotti fizetések járulékaira már nem jutott pénz. Legutóbb már csak 11,5 millió lejt kértek a kormánytól ahhoz, hogy nullában zárják az évet – tudtuk meg az igazgatótól.
Mindeközben több szervezet és intézmény is gyűjtésbe kezdett, hogy a gyermekvédelmi rendszerben élőknek adományokat gyűjtsenek. A Hargita megyei hegyivadász dandár katonái tartós élelmiszereket, gyümölcsöt, zöldségeket, valamint pénzadományt is eljuttattak a megye északi részén található három – halmozottan sérült, valamint hátrányos helyzetű gyermekek számára fenntartott – elhelyező központ számára. A feketehalmi (Brassó megye) börtön fogvatartottjai pedig napi egy kenyéradagjukat az oklándi elhelyező központban élő gyermekeknek ajánlották fel.
„Szép gesztusok ezek mind, és örömmel fogadjuk el, hiszen több intézményünk is nehezen tudja a hétköznapokat megoldani. Azért is fontos ezeket nyilvánosságra hozni, mert nem normális helyzet az, hogy az állami rendszerben működő intézményeket adományból kell fenntartani. Most, hogy a központi sajtóban is kezdtek reagálni a helyzetre, a bukaresti vezetés is felfigyelt ránk, pedig már áprilisban jeleztük nekik, hogy nehézségekkel fogunk küszködni az ősszel” – nyilatkozta a Maszolnak Elekes Zoltán, a gyermekvédelmi igazgatóság vezetője.
Azt is megtudtuk tőle, hogy a regionális fejlesztési minisztérium a napokban kért az intézménytől kimutatást, amelyet nem indokoltak meg, azonban Elekes Zoltán reméli, hogy ennek alapján kapnak újabb finanszírozást.
A gyermekek még nem érzik a hiányt
Cseke Rozália, az Oklándi Elhelyező Központ igazgatója elmondta a Maszolnak, hogy szerencsére a gyermekek még nem érezték meg a hiányt, az alapélelmiszerekből még van raktáron, azonban ez sokáig már nem tartható. Ahogy Elekes Zoltán is említette, a személyzeti béreket még tudták fedezni, de a fizetések járulékait már nem.
„Sokan próbálnak segíteni rajtunk, a falu lakói, a munkatársak és sokan mások hoztak már adományokat, amikért mind nagyon hálásak vagyunk. Most ebből, és a tartalékainkból élünk” – fejtette ki intézmény igazgatója.
A Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság ellátórendszerébe mintegy 11 különleges intézmény, 1100 gyermek és közel 200 fogyatékkal élő felnőtt tartozik, de a 10 ezret is meghaladja azoknak a száma, akinek különféle segítségeket nyújtanak.
A bukaresti iroda ablakából szép Románia
Az igazgatóságot fenntartó Hargita Megye Tanácsa részéről Borboly Csaba elnök közleményben tudtatta, hogy szerinte miért elfogadhatatlan a helyzet. „Lehetséges, hogy a bukaresti iroda ablakán kitekintve nagyon szép az a Románia, amelynek egy Dâmbovița-parti logika és matematika képezi alapját, de köszönő viszonyban sincs az országos helyzettel. Ezt bizonyítja az is, ahogy a munkaügyi minisztérium szerint működnie kellene a szociális ellátó és gyerekvédelmi rendszernek” – jelentette ki a megyei tanács elnöke.
Borboly szerint Bukarest önkényesen határozza meg, hogy mennyi pénzalapot biztosít. S ezt az álláspontjukat igazolják azzal a kijelentésükkel, hogy a költségstandardok nem tartalmazzák a beruházásokkal és a gyerekvédelmi vezérigazgatóságok szakapparátusának működéséhez szükséges költségeket, amelyek fedezése a megyei költségvetésekből kell hogy megvalósuljon.
„Tehát ha van egy elhelyező központ, annak karbantartása, villany, fűtés és más közműköltségei, könyvelése stb., nem tartoznak a költségstandardokhoz. De az is homályos, hogy mit jelent a gyerekvédelmi igazgatóságok saját szakapparátusa, illetve kik tartoznak ebbe: a könyvelők vagy a nevelőszülők?” – tette fel a kérdést a megyeitanács-elnök kiemelve: a törvény konkrétan előírja, hogy a szakminisztérium feladata a rendszer költségeinek, nem pedig a költségstandardok 90 százalékának finanszírozása, ez utóbbiak csak a költségvetés megalapozásához használatos iránymutatók. Kovács Boglárka / maszol.ro

Magukra hagyják az állami gondozottakat, több százezer fiatal szorul a társadalom perifériájára
Teljesen magára marad az állami szociális rendszerből kikerült fiatalok többsége, ezért sokan kénytelen a prostitúcióból, illetve bűncselekmények elkövetéséből fenntartani magukat. Az állam nem segít, a fiatalok csak a civil szervezetekre számíthatnak. Böjte Csaba ferences szerzetes szerint nehéz „zsebre tett kézzel kilépni az életbe”
Magukra hagyja az állam azokat a fiatalokat, akik tanulmányaik befejezése után, illetve a nagykorúságot elérve kikerülnek a gyerekvédelmi rendszerből. A további gondozást különböző civil szervezetek próbálják átvállalni, ám ezek is egyre nehezebb helyzetben vannak, hiszen a külföldről érkező támogatások évről évre csökkennek.
Az állami szociális rendszerből kikerült fiatalok egy része külföldön próbál szerencsét, munkát vállalnak, de sokan segítség nélkül elkallódnak, különösképpen a roma származású fiatalok indulnak hátránnyal, ők állást és albérletet is nehezebben találnak.
A munkaügyi minisztérium egy évvel ezelőtt vetette fel az ötletet, hogy az Első otthon program mintájára elindítják az Első szoba programot, amelynek keretében a rendszerből kikerülő fiataloknak nyújtottak volna támogatást. A tervről Dragoş Pîslaru akkori munkaügyi tárcavezető számolt be: az elképzelés szerint európai uniós alapokból vásároltak volna ingatlanokat, amelyek szobáit ilyen fiataloknak adták volna ki ingyen két évre. Végül azonban ezt nem sikerült gyakorlatba ültetni, így a szociális háló védelméből egyik napról a másikra kikerülő fiatalok továbbra is azzal szembesülnek, hogy nincs fedél a fejük felett.
„Sokan az utcára kerülnek”
Majláth Attila jelenleg egy sepsiszentgyörgyi helyi rádiónál dolgozik szerkesztőként. A cigány nemzetiségű fiatalember mindig nyíltan beszélt nehézségeiről, hogy az állami rendszerben nevelkedett, és hogy jó szándékú emberek segítsége nélkül nem tudott volna talpra állni. „Az országban 800-900 ezer fiatal van ebben a helyzetben, ha az állam nyújtana nekik valamilyen segítséget, sokkal könnyebben beilleszkednének, nem növelnék a társadalom peremére szorultak számát. Nagyon sokan koldulásra, prostitúcióra, bűncselekmények elkövetésére kényszerülnek, hogy biztosítani tudják a mindennapi betevő falatot, hogy legalább fedél legyen a fejük felett” – mondta a Krónikának Majláth Attila.
Úgy látja, az érintetteknek alig 2-3 százaléka tud kiemelkedni, jellemzően azok, akik civil szervezetektől, jóakaratú emberektől kapnak segítséget az elinduláshoz. Nem a mi hibánk, hogy nem családban születtünk és nevelkedtünk, nincs meg nekünk a biztos háttér, kőkeményen kell dolgoznunk, hogy az alapokat megteremtsük magunknak” – részletezte a fiatalember.
Szerinte a cigány nemzetiségűek kétszeres hátránnyal indulnak, ők sokkal nehezebben találnak munkát és albérletet is. Az, hogy nem kapnak semmilyen állami segítséget, nemcsak megnehezíti, hanem sok esetben ellehetetleníti az indulásukat. Majláth Attila hangsúlyozta, neki úgy sikerült megalapoznia az életét, hogy sokan bíztak benne, és úgy érezte, viszonoznia kell a bizalmat. „Amióta kikerültem a rendszerből, egyetlen állami intézménytől sem kaptam semmilyen támogatást” – mondja Attila, aki most már igyekszik segíteni a rászorulókon, sorstársain.
Pozitív példák is vannak
A gyermekjogvédelmi igazgatóság próbálkozik a követéssel, az utógondozással, Kovászna megyében például tavaly 23 fiatal került ki a rendszerből, közülük 15-ről van információ, a többi nyolcról viszont nem tudnak semmit.
Fejér Gabriella, a Kovászna megyei igazgatóság sajtóreferense lapunknak elmondta, vannak a fiatalok közül, akik elkallódnak, de a többség igyekszik helytállni. Általában az iskolában kitanulnak egy szakmát, és munkába állnak, de olyan is van, akit visszafogad a családja, és ezzel megoldódik a lakhatási problémája, előfordul ugyanakkor, hogy többen összefognak, és közösen bérelnek lakást.
„Olyan pozitív példánk is van, hogy a nálunk nevelkedett fiatal két évre elment Angliába, most hazajött, és az Első otthon programmal vásárolt lakást” – tette hozzá Fejér Gabriella.
A külföldről érkező támogatás is egyre csökken
A csíkszeredai Csibész Alapítvány már harminc éve viseli gondját a hozzájuk forduló gyerekeknek, fiataloknak. Az évek során közel ezer árvának nyújtottak valamilyen módon segítséget. Lakóházakat, közösségi házakat építettek, műhelyeket létesítettek, veszélyeztetett anyáknak nyújtanak menedéket.
A helyiek által Tisztiként ismert Gergely István, az alapítvány elnöke a Krónikának elmondta, mindenkinek próbálnak segíteni, aki hozzájuk fordul. „Találunk egy szobát vagy egy ágyat. Az is előfordult, hogy ideiglenesen a pincében húzták meg magukat” – idézte fel a Csibész Alapítvány elnöke. Ha más megoldást nem találtak, a saját pénzükből béreltek lakást, hiszen a roma fiataloknak ez is nehézséget jelent.
Gergely István elmondta, további építkezéseik vannak folyamatban, telkek is vannak, a „csibész családoknak” szeretnének öt házat építeni. Elvileg ideiglenes segítséget nyújtanak, de olyan család is van, amelynek tagjai már 10-15 éve náluk laknak, gyermekeket is vállaltak. Így viszont a következő nemzedékek számára már szűkülnek a lehetőségek, nem tudunk annyi házat, lakást építeni, hogy mindenkinek jusson.
Harminc éve segítik a rászoruló fiatalokat – hivatalos keretek között 25 éve –, és állami támogatást soha nem kaptak. Jelenleg hatvan kiskorúról gondoskodnak, ám az utánuk kapott állami finanszírozás nem fedezi teljes mértékben, csak mintegy 75 százalékban a neveltetésükkel járó kiadásokat, hiszen ha különórára, sportolni mennek, azt már az alapítványnak kell pótolnia. Az államnak kötelessége lenne támogatni ezeket a fiatalokat, de nem teszi meg, miközben milliárdokat elszámolnak szociális juttatásokra” – hívta fel a figyelmet az alapítvány elnöke. Gergely István rámutatott, a civil szervezetek is egyre nehezebb helyzetben vannak, hiszen a külföldi segítség évről évre apad, nemrég jelentette be az egyik támogatójuk, hogy már nem tudja azt az összeget folyósítani, amivel eddig finanszírozta tevékenységüket.
Böjte Csaba ferences szerzetes, illetve az általa alapított Dévai Szent Ferenc Alapítvány is számtalan fiatalról gondoskodik. Az atya lapunknak elmondta, jó lenne, ha kapnának a pályakezdő fiatalok valamilyen állami segítséget, hiszen nehéz „zsebre tett kézzel kilépni az életbe”. „Mi, amivel tudjuk, segítjük őket” – hangsúlyozta. Bíró Blanka / Krónika (Kolozsvár)

Végrehajtási utasítások nélkül lépnek hatályba az anyanyelvhasználatot elősegítő törvénymódosítások
Végrehajtási utasítások nélkül lépnek hatályba január elsejétől Romániában azok az áprilisban elfogadott törvénymódosítások, amelyek a kórházakban és szociális intézményekben segítik elő a nemzeti kisebbségek anyanyelvhasználatát.
Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője az MTI-nek elmondta: sem az egészségügyi minisztérium, sem a munka és szociális szolidaritás minisztériuma nem dolgozta ki a hatályba lépés előtt a törvénymódosítások végrehajtási utasításait. Korábban a törvénymódosítást kezdeményező RMDSZ azt közölte: nagymértékben a végrehajtási utasításokon múlik, hogy a törvénymódosítás valóban kiterjeszti-e az anyanyelvhasználat jogát az egészségügyre és a szociális intézményekre.
A munkaügyi tárca az MTI kérdésére közölte, hogy egy kerettörvény módosításáról lévén szó, nem szükségesek a végrehajtási utasítások, az egészségügyi minisztérium pedig egyelőre nem válaszolt az MTI kérdéseire. A munkaügyi tárca azt is hozzátette: mivel a törvénymódosítás a közigazgatási törvény küszöbértékeihez köti a kisebbségi nyelveken beszélő személyzet alkalmazásának a követelményét, a közigazgatási törvény végrehajtási utasításait kell irányadónak tekinteni ebben az esetben is. Korodi Attila szerint a törvényeket január elsejétől alkalmazni kell akkor is, ha nincsenek hozzá végrehajtási utasítások.
Kicsit sarkítva: ha nem alkalmazzák, az hivatali visszaélésnek számít” – tette hozzá a politikus. Úgy vélte: az RMDSZ politikusaira hárul a feladat, hogy 2018 elején meggyőzzék az illetékeseket a kormányhatározatok kibocsátásának a szükségességéről. A frakcióvezető szerint az egészségügyben várható a nagyobb ellenállás, mint a szociális intézményekben.
A román képviselőház április 11-én ellenszavazat nélkül fogadta el azokat a törvénymódosításokat, amelyek szerint az egészségügyi és a szociális intézményekben is alkalmazni kell olyan dolgozókat, akik beszélik a nemzeti kisebbségek anyanyelvét. Klaus Johannis államfő előbb alkotmányossági vizsgálatot kért, de az alkotmánybíróság pozitív véleményezése után kihirdette a törvénymódosításokat.
Az erdélyi Identitás Szabadságáért Jogvédő Csoport (AGFI) arra figyelmeztetett, hogy a törvénymódosítások nem rendelkeznek a kisebbségekhez tartozó páciensek anyanyelven történő ellátásának biztosításáról. Az AGFI példaként azt hozta fel, hogy egy kolozsvári kórházban „egyetlen magyarul tudó ápoló alkalmazásával is eleget lehet tenni” a módosított törvények előírásainak.
A civil jogvédők aggályaira válaszolva az RMDSZ a végrehajtási utasítások fontosságát hangsúlyozta. „Fontos, hogy a törvény alkalmazási módszertana pontosan határozza majd meg, hogy milyen szakembereket kell a kórházi és szociális intézményeknek alkalmazniuk ahhoz, hogy a beteg teljes körű, anyanyelven történő szolgáltatást kapjon ezekben az intézményekben” – fogalmazott közleményében az RMDSZ. A szövetség szerint a törvénymódosítás az „anyanyelvhasználat lehetőségét bővítette”. MTI; Krónika (Kolozsvár)