Mindannyian Kodály örököseinek tekinthetjük magunkat”
Magyar gyermekkari találkozó Aradon
Rangos zenei eseménynek lehetett házigazdája Arad a hétvégén: a Romániai Magyar Dalosszövetség (főtámogató) kezdeményezésére szombaton délután a Kultúrpalotában szervezték meg az Éneklő Ifjúság Kodály Zoltán Szellemében V. Gyermekkari Találkozót.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szervezésében, az Arad Városi Tanács támogatásával a filharmónia színpadán hét erdélyi magyar gyermekkar lépett fel, az eseményt megtisztelte jelenlétével a dalosszövetség két emblematikus személyisége, Tóth-Guttmann Emese elnök-karnagy és Guttmann Mihály EMKE-díjas karnagy, tiszteletbeli elnök.
Bognár Levente aradi alpolgármester köszöntötte a vendégeket, hangsúlyozva a lelkes diákok és kísérőik előtt, hogy az eseményre egy olyan városban kerülhetett sor, mely komoly zenei hagyományokra tekint vissza, hisz 1867-ben Aradról indult az Országos Magyar Daláregyesület, melyet Erkel Ferenc vezetett karnagyként hosszú éveken keresztül.
Matekovits Mihály Arad megyei RMPSZ-elnök, az esemény egyik főszervezője felkonferálásával a teremben javarészt Kodály, illetve Bárdos, Liszt és más neves magyar zeneszerzők gyermekdalai csendültek fel, magyar népdalcsokrok és nagyböjti énekek váltották egymást. Bemutatkozott a Szalontai Arany János Iskolaközpont, a Nagyváradi Szent László Római Katolikus Iskolaközpont, a Mezőfényi I-VIII. osztályos Iskola és a Kolozsvári Református Kollégium gyermekkara, a Szilágysomlyói Báthory István Alapítvány Szederinda citera együttese, a Kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum gyermekkara és végül, de nem utolsósorban a Marosszéki Kodály Zoltán gyermekkar.
Az esemény kórustalálkozó volt, nem pedig verseny, hangsúlyozta a Nyugati Jelennek a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke, Tóth-Guttmann Emese. – A rendezvény kulturális egységet teremt a gyermekek lelkében, olyan értelemben, hogy érdemes a közösségért, a megtartó erőért, az iskolájukért dolgozni. Egy ilyen találkozó mindig kihívás önmaguk és az ő általuk képviselt kórusoknak, hisz törekednek egy magasabb szintre való elérésre – nyilatkozta az elnök, aki szerint bizony igen nehéz manapság Romániában magyar gyermekkarokat toborozni, összefogni. Elsősorban a szakképzett énektanárok hiánya miatt. – Sajnos, nagyon rossz a helyzet és ez a probléma az oktatásban lelhető fel, ugyanis az iskolákban nincsenek szakképzett tanárok, akik ezt felvállalnák. Ha van tanár, akkor pedig nincs egy iskolavezetőség, mely biztosítaná az énekkarok, énekkari próbák létrejöttéhez szükséges lehetőséget. Ha az iskola vezetősége nem támogatja ezt a kórus akciót, akkor bizony az iskolának nincsen kórusa. Nem beszélve arról, hogy az I–VIII. osztályosoknak heti egy énekórájuk van, és a kórus hiányzik a kötelező tanmenetből. Ezt a hiányt szeretnénk mi pótolni ezekkel a kórustalálkozókkal.
A találkozón meghatottan szólalt fel a dalosszövetség tiszteletbeli elnöke, Guttmann Mihály is, hiszen sok évvel ezelőtt Aradon volt diák, a mostani Csiky Gergely Főgimnázium régi padjait koptatta, sőt a Kultúrpalota dísztermében is énekelt. – Mi most itt mindnyájan Kodály Zoltán örököseinek tekinthetjük magunkat – mondta, arra bíztatva az iskolaigazgatókat, hogy támogassák a gyermekkarok megalapítását. – Gondoljátok el, hogy mit veszít az iskola színvonala, mit veszít az iskola növendékeinek nevelése, hogyha ebből a csodálatos zenei élményből kimaradnak gyermekeink.
Az aradiak közül bizonyára sokan emlékeznek még a Vox Juventutis aradi magyar gyermekkarra, melyet Horváth Tünde karnagy alapított 1991-ben a Püspökség utcai magyar általánosban, azzal a céllal, hogy újragyújtsa az egykori dalárok eszméinek lángját. A tizenkét évig működő gyermekkar komoly hírnevet szerzett a városnak, vezetője annak idején két országos magyar gyermekkórus találkozót is szervezett Aradon. A Jagamas János-díjas tanárnő közben nyugdíjba vonult, a Vox Juventutis pedig feloszlott. Nem volt, aki továbbfolytassa a nemes munkát, aki összefogja a tehetséges gyermekeket, aki tovább ápolja a magyar dalkultúrát. Fájó pontja ez az aradi magyarságnak, hisz milyen szép lett volna, ha a szombati találkozón az erdélyi énekkarok között Arad magyar ajkú pacsirtái is fellépnek.
Horváth Tünde a könnyeivel küszködve nézte végig a műsort, külön értékelve a nagyszerű karnagyok munkáját. – Ahol kéz van, ott a gyerek is szépen énekel. Minden magyar iskolában kellene legyen magyar kórus, ehhez pedig feltétlenül szükséges az igazgatóság támogatása, mert akkor a karnagy is szívesen dolgozik – nyilatkozta lapunknak, reményét fejezve ki, hogy valamikor majd csak lesz Aradnak is egy magyar gyermekkara.
A szombati esemény aradi lebonyolításában a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ), illetve az EMKE Arad megyei szervezete és a Csiky Gergely Főgimnázium működött együtt, a találkozót a városi önkormányzaton és a dalosszövetségen kívül a Mosóczy Református Egyházközség is támogatta.
Sólya R. Emília
Nyugati Jelen (Arad)

Délvidéki testvérek jártak a Mosóczy-telepen
Muzslyai gyermekek lélekemelő ajándéka
Tegnap a Mosóczy-telepi katolikus templomban 10.30 órakor kezdődött szentmisére kevés késéssel megérkezett a testvér-egyházközség, a délvidéki Muzslya fős küldöttsége, Kalapis Stoian atya vezetésével. Szentbeszédének elején Stoian atya kifejtette: nagy szeretettel jöttek újra a régi baráti kapcsolatot ápolni, a Mosóczy-telepi egyházközségbe. Éppen ezért, a szeptemberre tervezett muzslyai ünnepségre újra meghívta a vendéglátó plébánost, ft. Kalapis Damiánt és híveit. A két egyházközség tagjai a találkozók alkalmával egyre jobban megismerik, elfogadják egymást, kifejezik a két közösség között megerősödő barátságot, szeretetet. Ezt fejezi ki a szentmisén feldolgozott evangéliumi rész is: Jézus köztünk marad. A többi vallásalapító közül egyik sem mondta, amit Jézus: „Én veletek vagyok”. Mert Ő, Isten fiaként megígérte, meg is tette, hogy köztünk, velünk marad. Szombaton tartották a Segítő Szűzanya ünnepét, hiszen a Szalézi szerzetesek neki köszönhetik a létüket. Bosco Szent János a Segítő Szűzanya hatalmával alapította a Szalézi Társaság férfi szerzetesrendet, amelyiknek maga is a tagja. Először Bosco Szent János a papjaiban, majd a híveiben is megpróbálta felépíteni azt a nagy szeretetet, amit sikerült elpalántálni a Szalézi Családban is. Manapság a Szalézi Társaság 17 ezer papot és szerzetest, továbbá 16 ezer szerzetes nővért tudhat a magáénak. A Szűzanya oltalmába ajánlott szerzetesrendek az elmúlt 150 évben csodákat vittek véghez a hívek érdekében. Sok helyen, illetve helyzetben kérdezhetjük: velünk van-e, fontosak vagyunk-e a Szűzanya számára, akinek Szent István az oltalmába helyezte országunkat, nemzetünket. Ne veszítsük el a hitünket, mert a Szűzanya számtalan helyzetben bebizonyította, hogy fontosak vagyunk számára, az ő gyermekei vagyunk. Ő mindig ott van, ahol az emberek keresik, ahol valóban szükségük van rá, az Ő közbenjárását kérik. Éppen ezért, kérjük a Szűzanyát, hogy segítse meg a mi népünket, az országunkat. Segítse a családjainkat, az ifjúságunkat. Mert a Szűzanya mindig ott jelenik meg, ott segít, ahol a nép kéri, valóban szüksége van rá – összegezte mondanivalóját p. Kalapis Stoian szerzetes. A szentmisét nagymértékben dinamizálta, emlékezetesen lélekemelővé tette a Mezei Szimóna által felkészített, vezetett 44 tagú muzslyai gyermekkórus. Villanyorgona-, gitár-, illetve dobkísérettel Aradon példátlan lelkesedéssel énekeltek, töltötték meg felszabadult életkedvvel, gyermeki szeretettel a templomot, a hívek lelkeit.
A szertartás végén ft. Kalapis Damián plébános mondott köszönetet a prédikációért Stoian atyának, a szép énekekért a gyermekkórusnak, az őket elkísérő hozzátartozóknak az általuk hozott, tolmácsolt szeretetet. Mivel a Szent Család mintájára a magyarság is egyetlen összetartó család szeretne lenni, a Mosóczy-telepi egyházközség, illetve saját nevében a Szent Családot ábrázoló képet adományozta Stoian atyának és híveinek. A Jó Isten bőséges áldását kérte a két közösség hívei közötti testvéri szeretet, barátság elmélyülésére.
Tekintve, hogy a délvidéki Muzslya Nagybecskerek járáshoz tartozik, amelyik testvér-települési kapcsolatokat ápol Araddal, szólásra kérte a jelen lévő Bognár Levente aradi alpolgármestert, aki örömének adott hangot, amiért részt vehetett a két testvérváros híveinek a közös ünnepén. Miután a két város közötti kapcsolatokat vázolta, az ottani, illetve az itteni magyarság közötti kulturális kapcsolatok elmélyítésének a szükségességét ecsetelte. Mondanivalóját abban a reményben zárta, hogy hamarosan várakozás nélkül, két óra alatt juthat el majd egymáshoz a két magyar, katolikus közösség, egyazon nemzet részeiként. Az élő kapcsolat ápolásához, elmélyítéséhez kérte Isten áldását, segedelmét.
A lélekemelő szentmise után ft. Kalapis Damján plébános és az egyháztanács ebédet adtak a délvidéki, illetve a helybeli vendégek tiszteletére.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)