Csángóföld Európában – Európa Csángóföldön címmel nyílt kiállítás Budapesten a hét végén; a tárlaton a csángók ünnepeihez, hétköznapjaihoz tartozó tárgyak láthatók. A Moldvahon Kulturális Egyesület szervezésében létrejött kiállítás célja, hogy az európai közvélemény figyelmét felhívja a csángókra, ezért a külföldön működő kulturális intézetekbe is szeretnék eljuttatni a tárlat anyagát. Tánczos Vilmos kolozsvári néprajzkutatónak a kilencvenes években végzett felmérése alapján 240 ezerre tehető a moldvai csángók száma, közülük 60 ezren beszélik a magyar nyelvet. /Csángóföld Európában – Európa Csángóföldön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 17./

A Moldvahon Egyesület és a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége szervezésében, augusztus 2-a és 8-a között tartják meg, immár 5. alkalommal a Somoskai Faluhetet (Bákó megye). A gyermekeknek kézműves foglalkozást, ének és tánctanítást, illetve bábszínházat szerveznek. Fellép a pusztinai, a klézsei és a rekecsenyi hagyományőrző csoport, a Gyimesi táncegyüttes, a Somos együttes, az Öves táncegyüttes. A rendezvényt a Nemzeti Kulturális Örökség, a Gyimesközéplokért Társaság és a polgármesteri hivatal támogatásával szervezik. /Somoskai Faluhét. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 2./

Február 5-én tartották Budapesten a már hagyományossá vált 9. Csángó Bált. A háromezer férőhelyes Petőfi Csarnok színültig telt a csángó zene és kultúra iránt érdeklődő magyarországi és külföldi közönséggel. A Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány és a Moldvahon Csángó Kulturális Kht. által szervezett rendezvényen moldvai, gyimesi és hétfalusi csángó szokásokat, hagyományokat és táncokat mutattak be. A rendezvény fővédnöke, Mádl Ferenc helyett felesége, Dalma asszony nyitotta meg a bált, felolvasva a köztársasági elnök levelét. Mádl üzenetében hangsúlyozta, fontos a magyar államnak a moldvai magyarokkal való élő kapcsolat ápolása. „A csángómagyar kultúra őrzése közös kötelességünk” – üzente a résztvevőknek a köztársasági elnök. A pusztinai László Erzsébet énekelte el az Úrangyalát. Lánya, Nyisztor Ilona népdalénekes már Kaliforniát is megjárta a csángó karácsonyi dalokkal következett. Ő a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) oktatási programja keretében tanítja a csángó gyerekeket őseik zenéjére. Felléptek magyarországi és csángóföldi hagyományőrzők, majd a gyimesbükkiek a jellegzetes „harsogtatással”. A csángó bálok történetében először, a hétfalusi csángókat képviselve felléptek a boricát járó pürkereci legények is. A színpadi műsor után háromezer ember tódult az előtérbe, amíg a szervezők kihordták a székeket, hogy legyen hely táncolni. „Mondjunk igent moldvai magyar testvéreinkre!” – szólította fel a bál résztvevőit Böjte Csaba dévai ferences szerzetes, aki beszámolt arról, hogy már megvásároltak 15 hektár földterületet a tervezett csángó iskolához. Arra kérte a jelenlévőket: ha a csángók minden évben gyalog zarándokolnak el Csíksomlyóra, akkor szeretettel meghív mindenkit májusban: „Menjünk át gyalog Moldvába, Rekecsinbe, és rakjuk le az alapkövet. Erre az ünnepélyre meghívjuk a bukaresti pápai nunciust és a iasi-i püspököt, hogy szentmisét celebráljon” – mondta a szerzetes. A Petőfi Csarnok előterében az MCSMSZ standjánál téglajegyeket árusítottak a csángó iskolaközpont felépítésére. /Bakk-Dávid Tímea, Budapest: Boricától a harsogtatásig. = Krónika (Kolozsvár), febr. 7./

Sólyom László köztársasági elnök a csángókkal és a határon túli nemzetrészekkel való együttlétről beszélt a hagyományos budapesti Csángó Bálon, melynek védnöke is volt. A hét végén rendezték Budapesten XII. Csángó Bált. Már délután kígyóztak a sorok a Petőfi Csarnok bejárata előtt. Aprócska fiúk és lányok igyekeztek szüleikkel a Kökény Gyermektáncházba. Este egyre többen próbáltak meg bejutni, az ülőjegyeket elkapkodták, így a kétórás színpadi műsor alatt a falak mellett több száz fő állva tapsolt. „Ez az együttlét azt is jelenti, hogy nemcsak ezen a bálon, hanem mindig együtt vagyunk a csángókkal és a határon túli nemzetrészekkel” – fogalmazott Sólyom László. Elmondása szerint a csángó kultúra a magyar kultúrának egy szépséges darabja, de a legveszélyeztetettebb is, „hiszen a moldvai csángóknak a magyar mivoltát vonták és vonják kétségbe, a magyar katolikus egyház sem áll mellettük”. Sólyom szerint köszönetet kell mondani mindenkinek, aki segíti a csángókat magyar identitásuk megtartásában, de mindenekelőtt magukat a csángókat illeti köszönet, mert nehéz körülmények között is kitartanak. A csángó bálozók a párhuzamosan zajló Magyar Filmszemle keretében megtekinthették Fekete Ibolya Csángók című dokumentumfilmjét is. A moldvai csángók különös önképét és élethelyzetét körüljáró film a versenyen kívüli programban, az információs vetítések között kapott helyet. Egy másik csángó témájú alkotást, Orbán Ágnes Merre tekereggyünk immá’ című tudományos ismeretterjesztő filmjét is megtekinthették: itt egy rendhagyó „érettségi találkozó” révén kirajzolódnak a néző előtt egy hagyományos társadalmi szerkezetet őrző falu utolsó negyven évében történt változások. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Csángók, csavaros mesével. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./ Sólyom László rámutatott: nem csak a csángók, hanem a Magyarországon kívüli összes nemzetrész is egy gyökeres és nagyon gyors változás folyamatában van. A tömb- és szórványmagyarság s itthon a magyar társadalom is változik. Ha közös jövőt tervezünk magunknak, ezekből a változásokból kell kiindulni, feltéve, ha megvan a közös akarat arra, hogy együtt folytassuk, amit a magyar nemzettől örökségbe kaptunk – fogalmazott az államfő. Sólyom László megtekintette a Petrás Mária csángó keramikus alkotásaiból összeállított kiállítást, majd szót váltott a színpadi műsorban fellépő csángó hagyományőrzőkkel is. A Csángóföldről meghívott mintegy félszáz táncos, zenész és énekes kínált bepillantást a rendkívül gazdag csángó zene- és tánckultúrába. A Kisebbségekért ― Pro Minoritate Alapítvány és a Moldvahon Csángó Kulturális Egyesület által szervezett rendezvényen a csángómagyarok bemutathatták viseleteiket, szokásaikat, zenéjüket és táncaikat – mondta a szervezők nevében Nagy Bercel. Felidézte, hogy 2001. május 23-án az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Állandó Bizottsága egyhangúlag elfogadta Tytti Isohookana Asunmaa finn raportőr jelentését, amely kimondta, hogy a moldvai csángók ,,a magyar nyelv egy korai változatát beszélik, ősi hagyományokat, változatos népművészetet és népi kultúrát őriznek, amely különleges értéket jelent Európa számára". 2001. június 6-án a testület ismételten aggodalmainak adott hangot a Romániában élő csángó kisebbség helyzete miatt. Felemelte szavát a csángómagyarokért vatikáni látogatásakor Mádl Ferenc korábbi köztársasági elnök, aki 2002-ben a Csángó Bálon adta át az első magyar igazolványokat a csángómagyaroknak. 2002 szeptemberében ― közel fél évszázados várakozás után ― két moldvai csángó községben, Klézsében és Pusztinában, majd 2003-ban újabb négy faluban ismét lehetőség nyílt a magyar nyelv (mint anyanyelv) általános iskolai oktatására. 2006 szeptemberétől tizennégy faluban tanulhatnak a csángó gyermekek az állami iskolákban is magyar nyelvet. Csángóföldön jelenleg tizenöt településen hivatalosan, három faluban pedig iskolán kívül folyik a magyaroktatás közel 1400 diák számára, 32 tanár felügyeletével. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) és a Dévai Szent Ferenc Alapítvány összefogásával 2005. május 15-én helyezték el az első moldvai magyar iskolaközpont alapkövét Rekecsin községben. Ehhez az oktatási programhoz kapcsolódóan indította el a MCSMSZ a Legyen Ön is keresztapa, keresztanya! programot, amelyhez csatlakozva bárki támogathatja egy csángó gyermeknek a magyar nyelv tanulását. Sólyom László köztársasági elnök 2006 novemberében vatikáni látogatása során a szentszéki államtitkárral folytatott megbeszélésén jogi megoldást javasolt arra, hogy a moldvai csángómagyarok magyar nyelven misézhessenek. /(MTI―L.): Együtt a határon túli nemzetrészekkel (Sólyom László a csángókról). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./

Csángó Bál Budapesten
A moldvai magyarság létét alapjaiban fenyegető társadalmi és gazdasági folyamatokra szeretnék felhívni a figyelmet a szombati Csángó Bálon, amelynek díszvendége Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató lesz.
A Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány és a Moldvahon Csángó Kulturális Közhasznú Egyesület által szervezett bállal idén is szeretnének alkalmat teremteni arra, hogy a közép- és kora újkori kultúra számos elemét őrző moldvai és gyimesi csángó magyarok bemutathassák viseleteiket, szokásaikat, zenéjüket, táncaikat színpadi produkció keretében.
A szervezők nevében Nagy Bercel az MTI-nek elmondta, hogy az idén a műsor Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató munkásságára épül, aki a vallásos néphagyomány, a szakrális szövegfolklór, a népi Mária-kultusz és az archaikus apokrif népi szövegek kutatása terén ért el jelentős eredményeket. A Kossuth-díjas kutató kiemelt feladatként tekint a gyűjtőmunkára, ő tárta fel és határozta meg az archaikus népi imádság új műfaját, funkcióját, lehetséges történelmi aspektusait, eredetét, európai összefüggéseit. Magyarországon és külföldön több tízezer szöveget gyűjtött össze.
A Petőfi Csarnokban szombaton tartandó bálon mintegy 8 moldvai és gyimesi településről – így Klézséből, Nádasfaluból, Somoskából, Pusztinából, Hidegségpatakáról, Görbepatakáról, Gyimesbükkről és Áldomáspatakáról – összesen 45 hagyományőrző zenész és táncos lép majd a színpadra.
A színpadi műsort követő, hajnalig tartó táncházban a moldvai és gyimesi hagyományőrző csoportok segítenek a csángómagyar táncok lépéseit megtanulni. A bálhoz kapcsolódva csángó népi építészeti emlékekből és Petrás Mária keramikus alkotásaiból, valamint hagyományos csángó használati tárgyakból és szőttesekből összeállított tárlat hívja a Kárpátokon túli utazásra a vendégeket. A kiállítást Kóka Rozália énekes, mesemondó nyitja meg. Bemutatják még Csoma Gergely Az elhagyott idő – 33 év a moldvai csángók között című könyvét is.
A színpadi műsort megelőzően tartják a Kőketánc Gyermektáncházat, amelynek évről évre hatalmas sikere van a kisgyermekes családok körében.

„...itt rekedtem" – Interjú Benke Grátzyval
A moldvai származású Benke Grátzy pontoson tizenöt éve „rekedt ide” Magyarországra, ahogy ő mondja. Megszerette ezt az országot és idetelepedett végleg. A zene betölti az életét és ebből nekünk, a széles közönségnek is juttat belőle. Törekszik a minőségre, ami sikerül is neki. Szűkszavú természetű, de mégis alkalmat kapunk arra, hogy megismerhessük az alábbi interjú segítségével.
– A csángóföldi Somoskán születtél és nőttél fel, majd Magyarországra jöttél. Apa lettél, van egy céged, elvégeztél egy főiskolát és alapítója vagy a Moldvahon Csángó Kulturális Közhasznú Egyesületnek. Először is szeretném tudni, hogy is kell leírni pontosan a neved. Ugyanis sok helyen találkoztam a Gráci és a Grátzy változattal is. Melyiket használod? Mi a névválasztás története? – A hivatalos nevem Benchea Valentin, s a tisztességes nevem az Benke Grátzy. A Grátzy nevet Györgyine pátertől kaptam. Amikor kereszteltek, akkor megkérdezte a szüleimet, hogy megengedik-e, hogy a keresztnevem lehessen annak a papnak a neve, aki a templomunkat építette. Hát Tátám s Mámám beléegyezett s az óta ezt a nevet ismeri mindenki a faluban. Csak a volt osztálytársaim tudják, hogy Valentinnak is hívnak.
– Azt szeretném tőled megtudni, mikor és miért határoztál úgy, hogy átjössz Magyarországra? Milyen nehézségekkel szembesültél, és hogyan küzdötted le őket?
– A moldvai származású Benke Grátzy pontoson tizenöt éve „rekedt ide” Magyarországra, ahogy ő mondja. Megszerette ezt az országot és idetelepedett végleg. A zene betölti az életét és ebből nekünk, a széles közönségnek is juttat belőle. Törekszik a minőségre, ami sikerül is neki. Szűkszavú természetű, de mégis alkalmat kapunk arra, hogy megismerhessük az alábbi interjú segítségével. – A csángóföldi Somoskán születtél és nőttél fel, majd Magyarországra jöttél. Apa lettél, van egy céged, elvégeztél egy főiskolát és alapítója vagy a Moldvahon Csángó Kulturális Közhasznú Egyesületnek. Először is szeretném tudni, hogy is kell leírni pontosan a neved. Ugyanis sok helyen találkoztam a Gráci és a Grátzy változattal is. Melyiket használod? Mi a névválasztás története? – A hivatalos nevem Benchea Valentin, s a tisztességes nevem az Benke Grátzy. A Grátzy nevet Györgyine pátertől kaptam. Amikor kereszteltek, akkor megkérdezte a szüleimet, hogy megengedik-e, hogy a keresztnevem lehessen annak a papnak a neve, aki a templomunkat építette. Hát Tátám s Mámám beléegyezett s az óta ezt a nevet ismeri mindenki a faluban. Csak a volt osztálytársaim tudják, hogy Valentinnak is hívnak.
– Azt szeretném tőled megtudni, mikor és miért határoztál úgy, hogy átjössz Magyarországra? Milyen nehézségekkel szembesültél, és hogyan küzdötted le őket? – Nem Magyarország volt a célom, de ide rekedtem szerencsére. Ez 1991. február 8-án volt. Nehézségeim nem erőst voltak, inkább csalódásaim. Ilyenekből akad ma is, de nem eppe veszem őket komolyan. Megszoktam, hogy itt más emberek élnek, mint ahol felnőttem.
– Családodról mit tudhatunk? Hány gyermeked van? Hol éltek? – Van két fiam György és Márton. Nevüket az apókáim tiszteletére kapták. Mindjárt születik a harmadik gyerek is, s ő is kakaskával rendelkezik. Gyöngyösön élünk a Mátra lábánál, családi házban. Amint találunk valami jó házat valamelyik faluban a környéken, akkor költözünk, de addig nagyon jó itt.
– Melyik volt az a(z) (idő)pont amikor nyilvánvalóvá vált számodra, hogy a csángóság kultúrája egy olyan érték, amit érdemes nemcsak ápolni de átadni is?
– Tátámék s az apókáim meg az egész nagycsaládom mindig is hagyomány és nyelvőrző volt, ezért a hagyományőrzés vett körül egész gyerekkoromban. Úgy 20 éves körül lehettem – már itt Magyarországon – amikor észrevettem, hogy amit tudok, csak úgy ni magamtól, az olyan érték, amit mások szeretnének megtanulni s azon vettem észre magam, hogy ezeket át is adom. – A csángó népi zene szakértőjévé váltál. Ha valaki erre kíváncsi, biztos téged keres meg. Hogyan alakult ez ki? Mi az „ujgur népi dob"?
– Amikor Budapestre érkeztem már az elején felkerestem a Marczibányi téren a csángó táncházat, ahol nagyon jól éreztem magam. Minden héten jártam táncházba s egyszer úgy alakult, hogy nem volt dobos a Tatros együttesben s megpróbáltam veregetni a dobot. Kerényi volt a csapat vezetője s tetszett neki, majd elkezdett hívogatni, hogy zenélgessek velük. Akkoriban nem volt ilyen nagy divat a csángó zene és tánc, ezért nagyon sok helyre mentünk, hogy megismertessük az emberekkel ezt a műfajt. Sokat tapostuk ezt az utat, amíg megismertettük országszerte a csángók népzenéjét és néptáncát. Mondhatom, hogy 1992 óta minden évben ott voltam az országos nagy népi rendezvényeken zenészként, táncosként, előadóként vagy csak nézőként, de elsősorban csángóként. 2004 nyarán volt szerencsém eljutni Kínába. Pekingben és ujgur területeken járogattunk. Onnan hoztam az ujgur dobokat. Szerintem itt Kelet-Európában nem található több példány az ilyen dobokból, mert azt tudni kell róluk, hogy kb. 100 kg a 4 dob együtt. Van egy ujgur népzenét játszó együttes a KÁSGÁRI s ebben dobolok.
– Hány együttesnek vagy tagja? Jelenleg hol lehet téged hallani állandó jelleggel és kaptatok-e már meghívásokat idén? Csángóbál mikor lesz és felléptek-e?
– Egy együttesben, a Somosban vagyok állandó jelleggel, de ezen kívül előfordulhatok a Szigonyban, Zurgóban, Komplexában vagy bárhol, ahová hívnak, mert szeretem, ha minél több ember szívja magába az én népzenémet s a zenélés egy küldetés számomra. Az Almássy téren minden csütörtökön van csángó táncház, amin felváltva zenél a Somos, a Szigony, s a Fanfara Complexa. Ezen kívül minden második szerdán vagyunk a Marczibányi téri Művelődési Házban. 2007. február 17-én lesz a XI. Csángó Bál, ahol többek között fellép a Somos is. Idén lesznek vendégek Rekecsinből, Klézséről, Somoskából, Pusztinábol és Gyimes völgyéből.
– A Moldvahon Egyesület felvállalta a csángó kultúra óvását, de főleg ennek az értéknek a minél autentikusabb átadását. Hány tagja van és hányan vesznek részt aktívan a munkában? Te magad milyen szerepet töltesz be? Mi a Moldvahon „rendeltetése"?
– A Moldvahon Csángó Egyesületet azért hoztuk létre –kb. 30 fő- hogy tegyünk valamit a csángó kultúra érdekében. Igyekszünk minél több jó dolgot csinálni, szervezni s ez sikerült is idáig. Én vállaltam az elnökséget az elején és most is én töltöm be ezt a posztot. Aktívan 10-15 ember vesz részt a munkákban. Rendeltetése? Menteni, átadni, létrehozni dolgokat s pörögni a csángó ügyért. – Hallhattunk előadni a „Veszélyeztetett örökség- veszélyeztetett kultúrák" konferencián, amit a Teleki László Alapítvány rendezett 2006 júniusában Bákóban és Pusztinán. Mi volt az előadásod témája? – Csángók beilleszkedési problémái Magyarországon 1990-2004.
– Láthattunk a Diószegi László által rendezett „Brassói Pályaudvar" című filmben, de talán még érdekesebb szerepben a Szomjas György rendezésében forgatott „Vagabond" című filmben is. Nagyon jó kritikákat olvashattam mindkét esetben és a nemzetközi visszhang sem maradt el. Milyen volt kipróbálni magad ezen a téren is? Kedvet kaptál a színészethez? Lesz még folytatás? – Gyerekkoromban mindig arról álmodtam, hogy színész leszek s ez az álmom egy film erejéig teljesült. Jól éreztem magam a forgatások alatt, s szerintem jó dolog a filmezés.
– Milyen újdonságokat közölnél szívesen a „Csángó Klubról"?
– A klub egy ideig szünetelt de szerintem februárban ismét elkezdjük szervezni, mert ismét van rá igény. Az Almássy téren létrehoztunk egy állandó kiállítást Magyarok Moldvában címmel. Ebben a teremben szeretnénk a klubot is tartani. Amúgy ez a terem megfelel sok mindenre, pl: tv interjúk készítése, gyűlések, összejövetelek, sajtókonferencia stb.
– Hányadik alkalommal rendeztétek meg 2006-ban a Somoskai Napokat? Mennyiben tért ez el az előző alkalmak rendezvényétől?
– VII. Faluhete Fesztivál volt 2006-ban. Minden évben színesítjük a lehetőségekhez mérten az egész rendezvényt, ezt így teszzük majd idén is. Idén a Faluhete Fesztivál aug. 6-12. között lész. – Meg vagy-e elégedve a csángó ügy irányvonalaival? Ha rád lenne bízva az ügy, hogyan csinálnád, milyen prioritásokat helyeznél előtérbe?
– Az irányvonalak szerintem jók. Nagyon sok fiatalt vonnék be a munkákba, bár ez nehéz, de nem lehetetlen. Gyerekek taníttatását és a kommunikációt (egész ügy PR-ját Romániában s Magyarországon egyaránt) helyezném előtérbe, de a lista az hosszú. – Milyen tervekkel indultál 2007-nek? – Sok nagy tervem van az idei évre, de itt csak a csángó ügyre vonatkozókat említem meg. Csángó bál, Csángó klub, táncház az Almássyn s a Marczin, krakkói kirándulás szervezése Magyarországon élő csángó fiataloknak, Somoskai Faluhete Fesztivál, Csángó Karácsony s még ami adódik. – Köszönöm hogy válaszoltál a kérdéseimre és kívánunk sok sikert munkádban. Isten Áldjon! – Isten áldjon! Maradj békével! Csángó Bogdán Tibor
Erdély.ma