Molnár József nyugalmazott református lelkipásztor megírta Magyarlapád történelmi monográfiáját. A könyvbemutatóra megtelt a templom, dr. Csiha Kálmán erdélyi református püspök igehirdetése után Tonk Sándor, a kötet lektora, valamint Tonk István, az Erdélyi Református Egyházkerület Misztótfalusi Kis Miklós sajtóközpontjának igazgatója, kiadói minőségében méltatta az elvégzett munkát és annak értékét. A könyv előszavát Csiha püspök írta. /Győrfi Dénes: Magyarlapádi történelem. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./

A Magyar Reformátusok I. Világtalálkozója 1938-ban volt, a második 1991-ben, a harmadik 1996-ban, Erdélyben. A millennium alkalmából a 2000. évet a hazatérés esztendejének nyilvánították és nemzeti zarándoklatot hirdetett az anyaország és az utódállamok területére. Ehhez kapcsolódik a Magyar Reformátusok Világszövetsége azzal, hogy a negyedik világtalálkozót a 2000. esztendőben tartja, jún. 3. - júl. 15-e között. - A Magyar Reformátusok Világszövetsége a több, mint negyven országba szétszóródott magyar reformátusságot tizennégy helyen működő területi rész segítségével fogja össze. Ezek a következők: Dunamellék, Dunántúl, Tiszáninnen, Tiszántúl, Erdély, Királyhágómellék, Szlovákia, Kárpátalja, a Jugoszlávia felbomlása után kialakult államok, Nyugat-Európa, Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Dél-Amerika és Ausztrália. A Szövetséghez mintegy háromezer közösség, gyülekezet tartozik. - A Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata (MRETZS) a világtalálkozóra kiadja az egységes Magyar Református Énekeskönyvet, elkészül az énekeskönyv fontos tartozéka, a Korálkönyv is. Erre az ünnepre jelenik meg Románia protestáns egyházait ábrázoló térképe is. A térkép tartalmazza az iskolákat, a jelentősebb református városok (Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely) térképeit, de a magyar evangélikus és az unitárius egyházközségeket is. Megjelenik továbbá a kolozsvári Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpont nyomdája által készített könyv, amely a Kárpát-medence református szeretetintézményeit tartalmazza, valamint a Budapesten összeállított Tíz év múltán című emlékkönyv, amely a Tanácskozó Zsinat tagegyházainak 1990-től eltelt tíz esztendejét mutatja be. A világtalálkozó megnyitója jún. 30-án Budapesten, az FTC Stadionban lesz. Előtte a Kálvin téri református templomban ünnepi istentisztelet lesz, igét hirdet dr. Hegedűs Lóránt püspök, az megjelenteket Orbán Viktor miniszterelnök köszönti. Istentisztelet után a téren felavatják Kálvin János szobrát (Búza Barna szobrászművész alkotását). A Dunamelléki Egyházkerület zárórünnepélyét júl. 6-án, Ópusztaszeren tartja, ezután lesznek a különböző egyháztestek (erdélyi, felvidéki, kárpátaljai stb.) ünnepségei, rendezvényei. A központi zárórendezvény júl. 15-én lesz a Kálvin téri református templomban. A világtalálkozó utórendezvényeként az egyháztestek vezetői a svájci Genf városába zarándokolnak, ahol találkoznak a helyi székhelyű Református Világszövetség képviselőivel, a genfi Magyar Protestáns Gyülekezettel, a svájci és a nyugat-európai magyar reformátusokkal. /Somogyi Botond: Reformátusok Világtalálkozója. Június 3. - július 15. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

"Aug. 12-én ünnepelt Póka. Bemutatták Szöllősi Árpád és Tolvaly Ferenc falumonográfiáját. A szerzők már a címlapon arra utalnak, hogy rendhagyó monográfiáról van szó. Nem csupán száraz, tényszerű adatok felsorakoztatására szorítkozik a monográfia, hanem érdekes, olvasmányos írást vehetünk a kezünkbe. Könyvükkel a szerzők Póka első okleveles említésének 675. évfordulóját köszöntötték. Szöllősi Árpád a levéltári tudományos kutatómunkát végezte, Tolvaly Ferenc pedig az élményszerű, fordulatos elbeszéléseket írta. A könyv megjelenése az Erdélyi Református Egyházkerület Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontjának lelkiismeretes munkáját dicséri. A könyv részletesen foglalkozik a 450 lelket számláló református gyülekezettel, de fölvázolja az 54 főnyi görögkeleti (ortodox), a 28 főnyi adventista és 14 lelket számláló római katolikus gyülekezetek történetét is. A tanulók létszáma az utóbbi évtizedekben aggasztóan csökkent. Míg 1960-ban 140 gyermek tanult a pókai iskolákban, addig 1980-ban számuk 50-re, 1990-ben 40-re, 2000-ben pedig 10-re csökkent. A faluban a fiatalok részaránya ijesztően megcsappant. 1992-ben 507, 2000-ben pedig csak 469 állandó lakosa volt Pókának. /Jung János: Egy mezőségi falu a történelem sodrában. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 14./"

Halálának 300. évfordulóján emlékeztek Misztótfalusi Kis Miklósra Kolozsváron ápr. 26?28-a között. A rendezvény három védnöke dr. Hámori József és Jakó Zsigmond akadémikus, illetve Molnár József müncheni irodalomtörténész volt. A Romániai Magyar Református Egyház Zsinata, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, valamint a Református Egyház Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontja által szervezett rendezvénysorozat emlékkonferenciával kezdődött. Az előadássorozatot Pap Géza, az Erdélyi Reformárus Egyházkerület püspöke nyitotta meg. Pomogáts Béla négy, Gergely István kolozsvári képzőművész készítette Misztótfalusi Kis Miklós-emlékplakettet adott át azoknak, aki az ünnepelt emlékét méltón ápolták: Molnár József irodalomtörténésznek, a Dávid Gyula irodalomtörténésznek, Kiss István és Fodor Kornél budapesti nyomdászoknak. A rendezvénysorozat a Romániai Református Egyház Zsinatának Misztótfaluban szervezett ünnepi ülésével zárult. /Kónya Klára: "Kitépték szárnyamat, hogy jobban repülhessek". = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 29./

Nyomdavilág nyomda és nyomdai előkészítés címmel rendezett máj. 17-én az Erdélyi Magyar Műszaki Társaság /EMT/ szakmai találkozót Kolozsváron a nyomdai műszaki kérdéseinek megbeszélésére és a magyar szaknyelv ápolásáért. Égly János EMT kiadói elnökhelyettes köszöntője után Tonk István, a Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpont nyomdájának igazgatója a kolozsvári nyomdatörténetből adott ízelítőt. Hoch Sándor folytatta Kolozsvár nyomdatörténetét a "gépesítés" korszakától, a Bonaventura és a Minerva nyomdák szerepét külön kiemelve. /Y. Szabó Gyula: Nyomdavilág nyomda és nyomdai előkészítés. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./

"A Vetés és Aratás című evangéliumi folyóirat negyedévenként lát napvilágot. Egerben szerkesztik, de újabban Kolozsvárott nyomják a Református Egyház Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontjának nyomdájában. Mindenkinek költségmentesen megküldik, aki azt írásban kéri. A terjesztés mehet a lelkészi hivatalokon keresztül, de családokhoz is eljuttatják. A protestáns vallásos evangéliumi irodalmi és bibliatudományi népszerűsítő lap minden száma nemzetközi anyagból áll össze. A kis elbeszélések, vallásos versek mellett a bibliaföldrajz, bibliai állattan, növénytan, ásványtan, az énekes oldal, a gyermekoldal, elődeink története, az igemagyarázat jellemző a kiadványra. /(Makay): Vetés és Aratás. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 11./"

"Megjelent Kolozsváron az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című, stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesületet s tevékenységét bemutató könyv. Tamás György 1987-ben családjával Erdélyből Svédországba emigrált, s magával vitte Macskássy József 18 festményét, hogy leendő lakását otthonosabbá tegyék. Amikor Macskássy 1989-ben meglátogatta, egy kiállítást szervezett e képekből a stockholmi Magyar Házban, s a magyarok nagy érdeklődést tanúsítottak irántuk. Így merült fel: megteremteni az ottani magyarság számára a magyar képzőművészettel való megismerkedés lehetőségét. Tamás György kezdetben magánszemélyként, 1994-től az EMKES vezetőjeként rendezett különböző kiállításokat, közben kapcsolatokat tart(ott) fenn szlovéniai, ukrajnai, magyarországi és romániai magyar művészekkel. A svédországi magyarok a SMOSZ (Svédországi Magyarok Országos Szövetsége) nevű szervezetbe tömörültek. Svédországban kb. 35.000 magyar él, ebből pedig mintegy 10.000 Stockholmban. Az egyesület könyvkiadással is foglalkozik. Ide sorolható a bukaresti Gazdovits Miklósnak az örmény nép történelmét feldolgozó könyve. Gazdovits Miklós első könyve 1996-ban az Ararat kiadónál jelent meg, Bukarestben, Istoria armenilor din Transilvania címmel. Romániai viszonylatban ez az első könyv az erdélyi örményekről; a térképek mellett kétnyelvű (román és magyar) magyarázatokat tartalmaz. Második könyve ennek magyar nyelvű kivonata, mely Szamosújvár (örmény város) fennállása 300 éves jubileumára jelent meg 2000-ben, az EMKES támogatásával. A harmadik könyv, melynek ő csak társszerzője, Történelem és művészet Szamosújváron címmel jelent meg idén májusban Kolozsváron, a Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpont nyomdájában. Ez történelmi, művészeti albumszerű munka, bemutatja a valamikori városi múzeum anyagát, melyet 1944-ben Magyarországra menekítettek. A magyarok a két ország közti, háború utáni egyezség értelmében 1953-ban visszaküdték azt, de Bukarestbe, ahonnan csak bizonyos tárgyakat küldtek tovább - Kolozsvárra a megyei kultúrintézménynek. A kolozsváriak is csak azt küldték Szamosújvárra, amit nem tartottak érdemesnek megtartani. Így a szamosújvári múzeumban a régi, az örmények történelme szempontjából fontos tárgyak mindössze nagyon kis hányada látható, de fennmaradt az eltűnt tárgyak listája, s más adatok a különböző levéltárakban, e könyv mindezeket tartalmazza. /Gáspár Hajnal: Egy könyv (megjelenésének) margójára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 18./"

Megjelent Kozma Zsolt Teológiai idegen szavak, kifejezések, szólások szótára című könyve Kolozsváron, a Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpont gondozásában. A 3500 szócikket tartalmazó szótár nem csupán a teológiai tudományokban jártasok és egyházi műveltségűek számára készült, hanem azoknak is segítséget kíván nyújtani, akik más tudomány területén kutatnak. /Somogyi Botond: Beszéljünk magyarul! Kozma Zsolt könyve a teológiai idegen szavakról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 26./

Megjelent Csiha Kálmán A börtöntől a püspökségig című könyve a Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpont gondozásában. Az önéletírásnak is beillő, Egy diktatúra virágzása és halála alcímet viselő könyv előszavában írta a szerző: „…voltam földönfutó osztályellenség, érvényes igazolványok nélkül tanuló diák és teológus, segédlelkész, gyülekezetszervező, parókiát építő fiatal lelkipásztor, gyermeket váró boldog férj, tíz év nehézbörtönre ítélt »ellenforradalmár«, lelkipásztor Gógánváralján, Marosvásárhelyen s végül az Erdélyi Egyházkerület püspöke… Még fiatalon megéltem a háború elvesztését, a számomra felejthetetlen világ megsemmisítését, egy diktatúra születését és összeomlását, a láthatatlan Isten látható beavatkozását a történelembe… Ezt a könyvet azért is írtam, hogy egy lelkipásztori élet ablakán át lehessen belátni annak a világnak belső életébe, amelynek könyörtelen hatalmát és összedőlt romjait maga mögött hagyta már a történelem.” Ez a könyv folytatása a Fény a rácsokon címűnek, amelyben Csiha Kálmán nehéz börtönéveit tárta az olvasók elé. Mostani könyvében Csiha Kálmán, aki 1990-ben marosvásárhelyi esperes volt, visszaemlékezett a fekete márciusra, a magyarellenes pogromra, (amelynek szervezőit a most kormányon levő RMDSZ meg sem próbálja törvény elé állítani). /Somogyi Botond: Csiha Kálmán: A börtöntől a püspökségig. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 5./

Idén ősszel a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet melletti épületben beindult az Apafi Mihály Református Egyetemi Kollégium. Az elitképző intézet létrejöttéről Kató Béla főjegyző elmondta, még nincs kész az épület, de az intézmény már elkezdte tevékenységét. Az Apáczai Közalapítvány és a Szülőföld Alap nem támogatta őket, annak ellenére, hogy céljuk egybecseng az említett két alapítvány állítólagos céljával: a határon túli oktatás, nevelés segítése, szakkollégium létrehozásának támogatása. A szakkollégium igyekszik az individualista életet élő ifjúságot egy épületben közösséggé formálni, hogy vállalják önazonosságukat. Az alapelv: akik ide jelentkeznek, azoknak teljesíteni is kell. Első kritérium a rendkívül jó tanulmányi eredmény. A másik, hajlandóság legyen bennük arra, hogy a kollégiumban más jellegű képzésben is részesüljenek. Meg kell tanulniuk, hogyan kell egy közösséget vezetniük. Kolozsváron több mint tízezer egyetemista van, ebből kb. 100-at tudnak felvenni. Természetesen fizetni is kell, de kevesebbet, másrészt a körülmények is mások. Az egyház a plusz költségeket magára vállalja a jövő egyháza érdekében. Bármilyen szakról jelentkezhetnek a hallgatók. A jövőben szeretnék ide költöztetni az egyházi levéltárat, amely nehéz körülmények között működik a Farkas utcai templom kerengőjében. Szeretnék a Romániai Református Egyház közös intézményeit is átköltöztetni: a pedagógiai intézetet vagy akár a nyugdíjintézetet. Szintén ebben az épületben kellene helyet kapnia a Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpont nyomdájának is, amely jelenleg a teológia garázsában működik. /Somogyi Botond: Közösségformálás, továbbképzés. Beindult a kolozsvári Apafi Mihály Egyetemi Kollégium. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 11./

Kilencéves az Agnus Rádió
Születésnapi ünnepség hétvégén
Fennállásának 9. évfordulóját ünnepli az Agnus Rádió: ma, február 17-én, pénteken délután 6 órára a Protestáns Teológiai Intézet Bethlen termébe várják az érdeklődőket, ahol Misztótfalusitól a digitális egyházi sajtóig címmel zajlik kerekasztal-beszélgetés. Misztótfalusi Kis Miklós halálának 310. évfordulója kapcsán arra a kérdésre keresik a választ, hogy miként használhatjuk fel jobban az írott és elektronikus sajtó lehetőségeit az örömhír továbbadására. Bevezető előadást tart Tibori Szabó Zoltán, lapunk munkatársa, meghívottak: Dávid Zoltán, a Misztótfalusi Kis Miklós Református Sajtóközpont igazgatója, Somogyi Botond, az Üzenet című egyházi lap főszerkesztője és Adorjáni László, az Agnus Rádió igazgatója.
Február 19-én, vasárnap délután 4 órától játékos együttlét következik az Apáczai-líceum dísztermében, ahol Kodály Zoltán születésének 130. évfordulója alkalmából – a néhai fonóhoz hasonlóan – mesemondás, népi muzsika, népi tánc és játék várja az ünneplőket, ugyanakkor a tombola és torta sem marad el. Fellép a Kolozsvári Magyar Pedagógusok Kamarakórusa (vezényel Bedő Ágnes), mesél Vincze László, muzsikál a Tokos zenekar, a Zurboló együttes tagjai pedig táncra tanítják a résztvevőket.
Szabadság (Kolozsvár)

Lassan mindenki beköltözik a református sajtóközpontba
„Házi” nyomda, református lapok, és születésnapos Agnus rádió
Benépesedni látszik Kolozsváron a Misztótfalusi Kis Miklós Református Sajtóközpont, ahol otthonra lelt már az Erdélyi Református Egyházkerület nyomdája, iratterjesztése, az Üzenet szerkesztősége, az egyházkerületi levéltár és az Agnus rádió stúdiója is.
A kétszintes épület alsó szintjét teljes egészében elfoglalja a levéltár, a felső szint az iratterjesztésé és a szerkesztőségeké, a nyomda termelési részlege pedig különálló épületben kap helyet. Dávid Zoltán, a sajtóközpont ügyvezető igazgatója elmondta: óriási megnyugvás számára, hogy a nyomda – amelynek részlegei eddig különböző épületekben működtek – végre egy „fedél” alá került, de úgy véli, a szerkesztőségek közötti kommunikációt is nagyban megkönnyíti a közös munkatér. Mihály Noémi, a hétvégén 13. születésnapját ünneplő Agnus rádió főszerkesztője szerint az új, tágasabb tér a munkatársakat is lendületesebb munkára ösztönzi.
DÉZSI ILDIKÓ. Szabadság (Kolozsvár)

Közös zsinat 446 év késéssel
Először tartott közös ünnepi zsinatot 446 év után a református és az evangélikus egyház Kolozsváron. A Farkas utcai templomban tartott istentiszteleten öt evangélikus és nyolc református lelkipásztort szenteltek fel.
A jubileumi zsinatot közös istentisztelettel nyitották meg a kolozsvári evangélikus templomban, ahol Zelenák József püspökhelyettes mondott köszöntőbeszédet, majd Csűry István királyhágómelléki püspök hirdette az igét. Az ünnepi ülést a kolozsvári teológia felújított dísztermében folytatták, ahol –amint múlt heti lapszámunkban beszámoltunk –közös nyilatkozatot fogadtak el. Délután az események a Farkas utcai templomban folytatódtak, ahol nyolc református és öt evangélikus lelkész felszentelésére került sor. Az egybegyűlteket Fekete P. P. János református egyházkerületi főgondnok köszöntötte, majd Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök hirdette az igét 1Kor 1,18-25 alapján. A prédikáció során elmondta, a református egység napján május 20-án, Nagyváradon úrvacsorai szolgálatra kérték fel, amely jól esett neki, de ugyanakkor tudta, hogy övéi közt van. Úgy érezte, az alkalom a Szentlélek ajándéka volt számára. Az úrvacsora liturgiája összeforrasztotta azt a pár ezer embert, aki a Körös partján levő városban úrvacsorát vett. Sokan pedig azt fogalmazták meg, hogy legyen folytatás is. „És íme, most már itt van a folytatás: közös ünnepi zsinat, istentisztelet és közösen végzett lelkészszentelés”–folytatta Adorjáni, aki szerint röpke 446 évet késtünk az 1571-ben Medgyesen megtartott közös zsinat óta. A 16. század második végétől ugyanis heves teológiai viták és politikai érdekek mentén a két felekezet útjai elváltak, amelyet valószínűleg Kálvin helytelenített volna. Sem ő, sem Luther és a többi reformátor nem ismeri ugyanis a több Anyaszentegyház fogalmát, hiszen Jézus Krisztus egy test, Isten üdvözítő szeretete minden ember számára ugyanaz a kiapadhatatlan forrás, mint ahogy a Lélek és a keresztség is egy –fogalmazott az igehirdető. A felekezeti megoszlás bűnös állapot, amit meg kell szüntetni, és együtt kell vallani, hogy minden megosztottság ellenére egy egyetemes Anyaszentegyház létezik.
Az egész Kárpát-medencében még a csapból is a Refo500 folyik. Ám a sok óriáshirdetés és rendezvény vajon elindít-e egy szellemi, lelki pezsgést, valami személyes, hitbeli reformációt a mi életünkben? –tette fel a kérdést igehirdetése végén az evangélikus püspök.
A prédikációt követően a nyolc református és az öt evangélikus fiatal lelkipásztor letette az esküt, majd a felszenteltek nevében Kelemen Csongor köszöntötte az egybegyűlteket. A teológián eltöltött évekre, a tanulás hasznosságára emlékezett vissza, majd a gyakornoki évekről és mentoraik segítőkészségéről beszélt. Kijelentette: akkor válnak bölcsekké, amikor mindazt a tudást, amelyet az évek során felhalmoztak, a gyülekezetben gyakorlatba tudják ültetni.
Óvoda- és bölcsődeépítés a megmaradásért
A kétnapos rendezvény másnap a Bethlen Kata Diakóniai Központban az Erdélyi Református Egyházkerület közgyűlésével folytatódott. A jelenlevő tagok Kató Béla püspök közgyűlési beszámolóját hallgatták meg. A püspök beszédében többek között kitért a reformátori örökség és hitvallásaink fontosságára. „A nyugati keresztyén testvéreink mintha elfeledkeztek volna minderről. Egyre kényelmetlenebb a nemzetközi egyházi találkozókon részt venni, mert úgy érezzük, lenézéssel és gúnnyal találkozunk azok részéről, akik bennünket maradinak és különböző fóbiákkal élő embereknek tartanak”–fogalmazott a püspök. Kató Béla hangsúlyozta a magyar intézményrendszer kialakítását, amely segíthet a megmaradásért vívott harcainkban. Ismertette az erdélyi kollégiumok felújításának folyamatát, valamint megemlítette, hogy idén öt templomot avatnak fel (Szászfenes, Décsfalva, Kerelőszentpál, Sándorfalva, Sepsiszentgyörgy). Beszámolt arról, hogy az anyanyelvű oktatás érdekében az egyház felvállalja 28 óvoda és bölcsőde felépítését és beindítását, ugyanakkor bejelentette, hogy a román törvényhozás a kolozsvári teológiát is bevette az államilag támogatott lelkészképző intézmények sorába, ám a fejpénz és a kevés diák miatt a támogatás kevés lesz.
Egyházi Trianon
Szegedi László missziói előadó a kerületben tapasztalható folyamatos fogyást egyházi Trianonként jellemezte. Rámutatott: sok az egyedülálló személy, a magányos férfiak sorában magas az alkoholizmus, az ultraliberális világ folyamatosan rombolja a hagyományos családmodellről kialakult képet, rengeteg az abortusz. „Hogyan várjunk békét, ha még az anyaméhben sem vagyunk biztonságban?”–idézte Teréz anyát Szegedi. Egyre több magyart és reformátust veszítünk el a vegyesházasságok miatt, ezért az anyanyelvű oktatás fontosságára hívta fel a figyelmet. „Ha egy fiatal román iskolába kerül, nagy valószínűséggel nem magyar házastársat fog magának választani”–fogalmazott a missziói előadó, aki elmondta, a román ortodox egyház törvénybe iktatta, hogy vegyesházasságok megáldása során a pópa az esketési liturgia során a nem ortodox felet kötelezően átkereszteli ortodoxnak.
Szegedi László örvendetesnek tartotta, hogy egyre több gyülekezetben indul be az intézményes diakónia, illetve hangsúlyozta a családlátogatás fontosságát, valamint a nőszövetség hatékony munkáját.
A különböző bizottsági jelentések meghallgatását követően a közgyűlési tagok közérdekű egyházi ügyekről tárgyaltak, majd felhatalmazták az igazgatótanácsot, hogy a következőkben az egyre zsugorodó egyházmegyék határainak módosításával foglalkozzon.
Lelkészhiány és érdektelenség?
A Protestáns Teológia Intézetben 1995-ben mintegy 265 –református, evangélikus és unitárius –diák végezte tanulmányait. A magas szám annak köszönhető, hogy a 90-es évek elején a paphiány miatt nagy létszámú évfolyamok indultak. Öt évvel később az erdélyi reformátusok15, akirályhágómellékiek 16 diákot vettek fel első évre. A 2005–2006-os tanévben már csupán 153 teológus tanult az intézetben (ebből 83 erdélyi, 35 királyhágómelléki és 9 evangélikus), a helyek száma fokozatosan csökkent. Ez a szám a 2010-ben már csak 129 volt –tudtuk meg Czirmay Anikótól, a teológiai intézet főtitkárától. A kimutatások szerint, míg a 90-es és a 2000-es években a meghirdetett helyekre sokan jelentkeztek, addig 7–8 éve az érdeklődés megcsappant. A teológiának 2010-től már pótfelvételit kellett meghirdetnie, és megtörtént, hogy a jelentkezők még így sem érték el a felvételt jelentő minimális jegyet, és nem töltötték be a meghirdetett helyek számát. Tekintettel arra, hogy az elmúlt időszakban többen mentek külföldre, illetve az utóbbi öt évben 13-an adták fel a lelkészi állást, az erdélyi református lelkipásztorok száma megcsappant. Míg 2014-ben az erdélyi egyházkerület 557 lelkipásztort tartott számon, addig idén már csak 524-en kapnak lelkészi kongruát –mondta el lapunk kérdésére Gyenge János, az Erdélyi Református Egyházkerület előadó-tanácsosa. Ezért a kerület az utóbbi időben több helyet hirdetett meg a teológián, és reméli, hogy a korábbi érdektelenség változni fog. Idén például a 16 fiú helyre 16-an jelentkeztek, a 4 lány helyre pedig 9-en. Az evangélikusok és az unitáriusok mindenkit felvesznek, aki felvételizik és eléri a minimális jegyet, ám még így is alig jelentkeznek. Jelenleg a teológián a hat évfolyamon csupán két evangélikus diák tanul –mondta Czirmay Anikó főtitkár.
Egyházkerületi közgyűlés
Az Erdélyi Református Egyházkerület minden év nyarán tartja meg éves közgyűlését, amikor a püspök közgyűlési beszámolójában az elmúlt év legfontosabb eseményeiről, megvalósításairól, generális vizitációiról, lelkigondozói és fegyelmi kérdésekről, restitúciós ügyekről számol be. Ezt követi a missziói előadó jelentése, amely számos kimutatást tartalmaz: az erdélyi református egyház lélekszámát, ki- és betéréseket, templomlátogatottságot (hétköznapokon, illetve ünnepnapokon), keresztelések, temetések, konfirmációk adatait, az iratterjesztés problémáit (különböző lapok és kiadványok helyzetét). A jelentésben ugyanakkor a generális direktor a református egyháztagok lelki életének keresztmetszetét próbálja felvázolni, rámutat különböző pozitív vagy negatív jelenségekre, amely egyházi életünket jellemzi, és ajánlásokat fogalmazhat meg az igazgatótanács vagy a zsinat irányába. A közgyűlésen a jelenlevők kézbe kapják az adminisztratív, a diakóniai, a gazdasági, a tanügyi és külügyi tanácsosok beszámolóit, a teológia életéről szóló jelentést, a Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpont, a különböző egyházi szervezetek, alapítványok és egyesületek éves munkájának, az IKE, a nőszövetség, a Romániai Református Egyház Nyugdíjpénztárának beszámolóit. A közgyűlési tagok így átfogó képet kaphatnak az egyházkerület éves költségvetéséről, a beruházásokról, restitúciós ügyekről, oktatási intézmények működéséről, az egyház lelki és szellemi fejlődéséről, gazdasági munkájáról, és jövőbeli terveiről is.
Somogyi Botond / Erdélyi Napló (Kolozsvár)