Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Medián
6 tétel
2004. november 11.
Másfélszer annyian vannak azok a magyarországiak, akik igent mondanak a kettős állampolgárságra, mint azok, akik ellenzik azt – derül ki a Median felméréséből. A legnagyobb arányban azok voksolnak, akiknek van pártpreferenciájuk, és tudják, hogy kedvenc pártjuk milyen álláspontot képvisel, és azzal ők is egyetértenek. A Fidesz-szavazóknak például kétharmada ért egyet az igennel, az MSZP szavazótáborából pedig többen is szembe mennek pártjukkal. A részvételi aránnyal kapcsolatban, a legoptimistább becslések szerint 45 százalék vesz majd részt a népszavazáson. /Kettős állampolgárság: Másfélszer több a magyar igen, mint a nem. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./
2004. november 27.
A népszavazáson állításuk szerint biztosan résztvevők körében az igennel szavazók aránya (48 százalék) magasabb a nemmel szavazókénál (38 százalék), a teljes népességet nézve a kettős állampolgárságot ellenzők tábora e hét elejére nagyobb lett, mint a támogatóké, derül ki a Medián felméréséből. A szavazás napjáig tartó nyolcnapos moratórium előtti utolsó közvélemény-kutatás eredménye szerint a kérdezettek 42 százaléka ellenzi a kettős állampolgárságot, 40 százalék támogatja azt, és 18 százalék azok aránya, akik nem rendelkeznek egyértelmű állásponttal ebben a kérdésben. /Kettős állampolgárság: változik a közhangulat. Medián: Egyre több a nemmel szavazó magyar. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./
2006. október 26.
Megosztott a közvélemény abban is, hogy melyik fél okozta az indulatok elszabadulását: a Medián által megkérdezettek 41 százaléka szerint a rendőrség provokálta a tüntetőket, 38 százalék szerint pedig fordítva. A megkérdezettek 72 százaléka tartja elítélendőnek, hogy megzavarták október 23-át, mert „az évfordulón együtt kellett volna ünnepelnie az országnak”, 25 százalék szerint pedig „nem csoda, hogy elszabadultak az indulatok, hiszen épp ’56 szelleme vitte utcára az embereket”. A parlamentben a szocialista kormányfő Orbán Viktort és a Fideszt tette felelőssé, a Fidesz szónokai Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, az MDF pedig Gyurcsányt és Orbánt is. Kontrát Károly fideszes országgyűlési képviselő bejelentette, az október 23-án történt „törvénytelen rendőrterror” feltárására a Fidesz dokumentációs központot hoz létre, ahova várják mindazon magyar és külföldi állampolgárok bejelentéseit, akik október 23-án Budapesten „törvénytelen rendőri támadásnak voltak kitéve”. Az Astoria környékén október 23-án megsérült fideszes országgyűlési képviselő, Révész Máriusz bejelentette, mégis feljelentést tesz a vele szemben foganatosított rendőri fellépés miatt. Eredetileg ez nem volt szándékában. „Az ügyet az én feljelentésem nélkül is ki kellett volna vizsgálni, de Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány úr arrogáns magatartása meggyőzött arról, hogy az egyetlen út a feljelentés marad” – nyilatkozta Révész Máriusz. Hangsúlyozta, az ügy kivizsgálását nem a maga érdekében kéri, mert semmiféle elégtételt nem jelentene számára annak a rendőrnek a megbüntetése, aki eltörte a lapockáját vagy a másiké, aki fejbe vágta, azonban mindenkinek, akit sérelem ért, fel kell lépnie annak érdekében, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő még egyszer Magyarországon. „Nem a tüntetőkkel és nem a megemlékezőkkel szemben történt a rendőri fellépés, mert nem lehet így nevezni azokat a csoportokat, amelyek engedély nélkül demonstrálnak, akik szúró-vágó fegyvereket, Molotov-koktélokat, vasgolyókat tartanak maguknál, akik köveket dobálnak, tömegközlekedési eszközöket állítanak meg és fordítanak keresztbe az utcán, akik múzeumi tárgyakat, nevezetesen egy harckocsit indítanak be, akik végigpusztítják Budapest belvárosát” – nyilatkozta Nyakó István, az MSZP szóvivője. Hangsúlyozta, a rendőrség 23-án éjszaka tette a dolgát, végezte törvényes kötelességét. /Guther M. Ilona: Folyik az egymásra mutogatás. Nincs felelőse az október 23-i budapesti zavargásoknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 26./
2011. március 25.
Határon túl dől el a választás?
Lázálom és szégyenérzet
Népszava-összeállítás
Jelentősen befolyásolná a határon túli magyar állampolgárok választójogának tervezett megadása a voksolások végeredményét, és ellehetetlenítené a közvéleménykutatásokat, előrejelzéseket is. A Republikon Intézet felmérése szerint a nagyszámú és aktív külhoni magyar voksoló miatt előfordulhat, hogy a magyar törvényhozás összetétele, a kormányt alakító pártok kiválasztása a határokon túl dőlne el, a Magyarországon élő állampolgárok akaratától függetlenül.
A határon túli magyar állampolgárok választójogának megadása komoly feladat elé állítaná a közvéleménykutatókat, hiszen „ellehetetlenítené a választási előrejelzéseket” – válaszolta lapunk kérdésére a Medián ügyvezető igazgatója. Hann Endre szerint fizikailag is nehéz feladat lenne a környező országokban élő, szavazásra jogoult közösségeket megtalálni, ráadásul ennek hatalmas költsége akár a többszörösére is drágíthatná egy amúgy sem olcsó közvélemény-kutatás elkészítését. A szakember szerint ráadásul teljesen új módszertanra lenne szükség, vagyis a határon túli szavazókat is figyelembe vevő súlyozási és viszonyítási modellt kellene kialakítani. A mintavétel pontosítására használt súlyozás – a statisztikai hivatalnak a magyar választók demográfiai összetételére vonatkozó adatsoraival – már jól bejáratott módszerrel könnyű feladat, ám a jövőbeni határon túli magyar állampolgárok jellemzőiről nem lesz könnyű megbízható demográfiai statisztikákat szerezni – tette hozzá.
Az pedig már inkább a politikusokat foglalkoztathatja, hogy a Republikon Intézet felmérése szerint a határon túli magyar állampolgárok szavazati jogának megadása jelentős befolyással lenne a magyar belpolitikára.
Az elemző műhely „Különleges kisebbség” címmel adta közre tegnap megállapításait arról, milyen következményekkel járhat a határon túliak választójoga a voksolások eredményére. Összehasonlító elemzésük szerint bár más európai országban is akad példa arra, hogy egy állam a határon túl élő állampolgárainak valamilyen szintű beleszólást ad az anyaország ügyeibe, az, hogy egy ország erős jogokat adjon olyan nagy lélekszámú választói csoportnak, mint a magyar határon túli kisebbség, szinte példátlan.
Ugyanis – állapította meg a Republikon – a határon túli magyar népesség rendkívül nagyszámú; potenciálisan elérheti a választásra jogosultak akár harmadát. A kettős állampolgársági törvény akár ötmillió határon túl élő magyart érinthet, közülük pedig minden második a Magyarországgal közvetlenül szomszédos országokban él, legtöbben Romániában, Szlovákiában és Szerbiában. Az elemzés szerint a szomszédos országokban élő szavazók minden ország esetén sokkal aktívabbak, mint távolabbi országba került társaik.
Ha tehát a határon túli magyarságnak a kormányzat választójogot adna, azzal egy olyan választói tömeget emelne be a magyar politikába, melyhez hasonló nagyságrendű választói bázissal egyetlen magyar párt sem rendelkezik – állapította meg az intézet. A Republikon következtetése szerint így az az abszurd helyzet sem lehetetlen, hogy a magyar országgyűlés összetétele, a kormányt alakító pártok kiválasztása a határokon túl dőlne el, a Magyarországon élő magyar állampolgárok akaratától függetlenül.
A hatályos törvény rendelkezéseivel válaszolt és cáfolta lapunk kérdésére a nemzetpolitikai államtitkárság, hogy az idei népszámlálásnál a határon túli magyar állampolgárokat is összeírnák. Az államtitkárság szerint a népszámlálási törvényből kiderül, „a népszámlálás nem terjed ki a külföldön élő, magyarországi bejelentett lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárokra.” A lapunk birtokában került kormányzati dokumentum ugyanakkor ezzel ellentétes szándékra utal, ennek érdekében pedig őszig akár módosítható is a vonatkozó jogszabály. Új Magyar Szó (Bukarest)
Lázálom és szégyenérzet
Népszava-összeállítás
Jelentősen befolyásolná a határon túli magyar állampolgárok választójogának tervezett megadása a voksolások végeredményét, és ellehetetlenítené a közvéleménykutatásokat, előrejelzéseket is. A Republikon Intézet felmérése szerint a nagyszámú és aktív külhoni magyar voksoló miatt előfordulhat, hogy a magyar törvényhozás összetétele, a kormányt alakító pártok kiválasztása a határokon túl dőlne el, a Magyarországon élő állampolgárok akaratától függetlenül.
A határon túli magyar állampolgárok választójogának megadása komoly feladat elé állítaná a közvéleménykutatókat, hiszen „ellehetetlenítené a választási előrejelzéseket” – válaszolta lapunk kérdésére a Medián ügyvezető igazgatója. Hann Endre szerint fizikailag is nehéz feladat lenne a környező országokban élő, szavazásra jogoult közösségeket megtalálni, ráadásul ennek hatalmas költsége akár a többszörösére is drágíthatná egy amúgy sem olcsó közvélemény-kutatás elkészítését. A szakember szerint ráadásul teljesen új módszertanra lenne szükség, vagyis a határon túli szavazókat is figyelembe vevő súlyozási és viszonyítási modellt kellene kialakítani. A mintavétel pontosítására használt súlyozás – a statisztikai hivatalnak a magyar választók demográfiai összetételére vonatkozó adatsoraival – már jól bejáratott módszerrel könnyű feladat, ám a jövőbeni határon túli magyar állampolgárok jellemzőiről nem lesz könnyű megbízható demográfiai statisztikákat szerezni – tette hozzá.
Az pedig már inkább a politikusokat foglalkoztathatja, hogy a Republikon Intézet felmérése szerint a határon túli magyar állampolgárok szavazati jogának megadása jelentős befolyással lenne a magyar belpolitikára.
Az elemző műhely „Különleges kisebbség” címmel adta közre tegnap megállapításait arról, milyen következményekkel járhat a határon túliak választójoga a voksolások eredményére. Összehasonlító elemzésük szerint bár más európai országban is akad példa arra, hogy egy állam a határon túl élő állampolgárainak valamilyen szintű beleszólást ad az anyaország ügyeibe, az, hogy egy ország erős jogokat adjon olyan nagy lélekszámú választói csoportnak, mint a magyar határon túli kisebbség, szinte példátlan.
Ugyanis – állapította meg a Republikon – a határon túli magyar népesség rendkívül nagyszámú; potenciálisan elérheti a választásra jogosultak akár harmadát. A kettős állampolgársági törvény akár ötmillió határon túl élő magyart érinthet, közülük pedig minden második a Magyarországgal közvetlenül szomszédos országokban él, legtöbben Romániában, Szlovákiában és Szerbiában. Az elemzés szerint a szomszédos országokban élő szavazók minden ország esetén sokkal aktívabbak, mint távolabbi országba került társaik.
Ha tehát a határon túli magyarságnak a kormányzat választójogot adna, azzal egy olyan választói tömeget emelne be a magyar politikába, melyhez hasonló nagyságrendű választói bázissal egyetlen magyar párt sem rendelkezik – állapította meg az intézet. A Republikon következtetése szerint így az az abszurd helyzet sem lehetetlen, hogy a magyar országgyűlés összetétele, a kormányt alakító pártok kiválasztása a határokon túl dőlne el, a Magyarországon élő magyar állampolgárok akaratától függetlenül.
A hatályos törvény rendelkezéseivel válaszolt és cáfolta lapunk kérdésére a nemzetpolitikai államtitkárság, hogy az idei népszámlálásnál a határon túli magyar állampolgárokat is összeírnák. Az államtitkárság szerint a népszámlálási törvényből kiderül, „a népszámlálás nem terjed ki a külföldön élő, magyarországi bejelentett lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárokra.” A lapunk birtokában került kormányzati dokumentum ugyanakkor ezzel ellentétes szándékra utal, ennek érdekében pedig őszig akár módosítható is a vonatkozó jogszabály. Új Magyar Szó (Bukarest)
2013. június 26.
Politikai pojáca
Magyarországon nem hivatalosan ugyan, de már választási kampány zajlik. A felmérések azt mutatják: továbbra is a Fidesz a legnépszerűbb, egyes elemzők szerint sokat segít a magyar kormánypártnak, hogy az ellenzék képtelennek látszik a közös fellépésre. A Medián közvéleménykutatása szerint az MSZP 23, az Együtt 2014 – Párbeszéd Magyarországért választási szövetség 10 százalékon áll a biztos szavazók között. A megkérdezettek 35 százaléka Bajnai Gordont megfelelőbbnek tartja az ellenzék vezetésére, Mesterházy Attila 30 százalékot kapott. A Tárki szerint az MSZP támogatottsága a pártválasztóknál 22 százalék, az Együtt-PM pedig 10 százalékon áll.
A 2010-es nagyarányú választási kudarc után szétesett baloldalon javában tartanak az egyeztetések, a Mesterházy Attila vezette MSZP-nek és a Bajnai Gordon neve által fémjelzett Együtt-PM szövetségnek ezután kell megállapodnia a közös jelöltekről, listáról, stratégiáról és a miniszterelnök-jelölt személyéről. Elhangzott: alapvető különbségek nincsenek a két párt elképzelései között, így gyors megállapodásra számítanak. Elmondták azt is: mindkét fél elképzelhetőnek tartja, hogy a másik párt vezetője álljon az ellenzéki szövetség közös listájának élén. (Harmadik személy tehát nem jöhet számításba…) Ami pedig a volt miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció pártjával való esetleges együttműködést illeti, a szombati egyeztetések utáni sajtóértekezleten kitérő választ adtak. Valami ilyesmit: voltak fontosabb kérdések is, amiben egyeztetni kellett, a Gyurcsány-dolog harmadrendű probléma. Amiből akár azt is érthetnénk: a megújulást hirdető baloldal szeretné végleg maga mögött hagyni a Gyurcsány-korszakot (is).
Ez a sértett mellőzöttség érződik ki abból a klónozott őszödi beszédből is, ami június 16-án hangzott el Budapesten, immár nem intimnek vélt pártvezetői berkekben, hanem utcai nyilvánosság előtt, Nagy Imre egykori házánál, az 1956-os magyar forradalom főhőse kivégzésének évfordulója alkalmából. Szerzője ugyanaz az eredetieskedő, saját politikai sírját változatlan buzgalommal ásó Gyurcsány Ferenc volt, aki nyolc évvel ezelőtt miniszterelnökként hatalmi apparátusa tartós hazudozásaival kérkedett, és húszmillió románnal riogatta az anyaország kenyérkeresőit, miközben a kettős állampolgárság ellen kampányolt.
„A tömeg, amely mohón és falánkan jól akar lakni ennivalóval, olcsó és gyors keresettel, technikai kényelemmel, műveltségpótló szórakozással és ismeretekkel, igénytelen lesz erkölcsi és szellemi magatartásában. Ennek az igénytelenségnek természetes következménye a pökhendi és szemérmetlen ököljog, társadalmi, kulturális és világnézeti vitákban.” Márai Sándor 1942-ben leírt sorai tökéletesen találnak a mai Gyurcsányra, aki cinizmussal társított állandó vagdalkozásában egykori elhíresült beszédét most is „korszakalkotónak” minősíti. A „második öszödije” minden eddiginél sértőbb, vehemensebb. A legfőbb politikai ellenfelének tartott Orbán Viktorról többek közt azt állította, hogy az „hatalma érdekében az ócska, ósdi keresztény, konzervatív középosztály összes eszmei zagyvasága és önzése által fordított utat járja, lopja a szabadságot.” A DK vezére saját magát múlta felül, amikor gyalázkodásában kijelentette: „az egyházak számára Orbán kolléga hátsó fele a fontos”.
Akármennyire is választási kampány dúl odaát, az efféle tömegsértegetés még akkor sem hagyható visszhang nélkül, ha klinikai esetről van szó. Ennek a vehemenciának a magyarázata: Gyurcsány ázsiója annyira leromlott, hogy a választási kampány komolyra fordultával már senki sem akarja magát kompromittálni vele, kimaradt a baloldali erők miniszterelnök-jelölti trónjáért folytatott harcból. És minél inkább iparkodik nyilvános szereplésekkel, annál mélyebbre süllyed. Arra viszont talán alkalmas, hogy a (nagyon) piszkos munkát elvégezze.
Ördög I. Béla
Szabadság (Kolozsvár)
Magyarországon nem hivatalosan ugyan, de már választási kampány zajlik. A felmérések azt mutatják: továbbra is a Fidesz a legnépszerűbb, egyes elemzők szerint sokat segít a magyar kormánypártnak, hogy az ellenzék képtelennek látszik a közös fellépésre. A Medián közvéleménykutatása szerint az MSZP 23, az Együtt 2014 – Párbeszéd Magyarországért választási szövetség 10 százalékon áll a biztos szavazók között. A megkérdezettek 35 százaléka Bajnai Gordont megfelelőbbnek tartja az ellenzék vezetésére, Mesterházy Attila 30 százalékot kapott. A Tárki szerint az MSZP támogatottsága a pártválasztóknál 22 százalék, az Együtt-PM pedig 10 százalékon áll.
A 2010-es nagyarányú választási kudarc után szétesett baloldalon javában tartanak az egyeztetések, a Mesterházy Attila vezette MSZP-nek és a Bajnai Gordon neve által fémjelzett Együtt-PM szövetségnek ezután kell megállapodnia a közös jelöltekről, listáról, stratégiáról és a miniszterelnök-jelölt személyéről. Elhangzott: alapvető különbségek nincsenek a két párt elképzelései között, így gyors megállapodásra számítanak. Elmondták azt is: mindkét fél elképzelhetőnek tartja, hogy a másik párt vezetője álljon az ellenzéki szövetség közös listájának élén. (Harmadik személy tehát nem jöhet számításba…) Ami pedig a volt miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció pártjával való esetleges együttműködést illeti, a szombati egyeztetések utáni sajtóértekezleten kitérő választ adtak. Valami ilyesmit: voltak fontosabb kérdések is, amiben egyeztetni kellett, a Gyurcsány-dolog harmadrendű probléma. Amiből akár azt is érthetnénk: a megújulást hirdető baloldal szeretné végleg maga mögött hagyni a Gyurcsány-korszakot (is).
Ez a sértett mellőzöttség érződik ki abból a klónozott őszödi beszédből is, ami június 16-án hangzott el Budapesten, immár nem intimnek vélt pártvezetői berkekben, hanem utcai nyilvánosság előtt, Nagy Imre egykori házánál, az 1956-os magyar forradalom főhőse kivégzésének évfordulója alkalmából. Szerzője ugyanaz az eredetieskedő, saját politikai sírját változatlan buzgalommal ásó Gyurcsány Ferenc volt, aki nyolc évvel ezelőtt miniszterelnökként hatalmi apparátusa tartós hazudozásaival kérkedett, és húszmillió románnal riogatta az anyaország kenyérkeresőit, miközben a kettős állampolgárság ellen kampányolt.
„A tömeg, amely mohón és falánkan jól akar lakni ennivalóval, olcsó és gyors keresettel, technikai kényelemmel, műveltségpótló szórakozással és ismeretekkel, igénytelen lesz erkölcsi és szellemi magatartásában. Ennek az igénytelenségnek természetes következménye a pökhendi és szemérmetlen ököljog, társadalmi, kulturális és világnézeti vitákban.” Márai Sándor 1942-ben leírt sorai tökéletesen találnak a mai Gyurcsányra, aki cinizmussal társított állandó vagdalkozásában egykori elhíresült beszédét most is „korszakalkotónak” minősíti. A „második öszödije” minden eddiginél sértőbb, vehemensebb. A legfőbb politikai ellenfelének tartott Orbán Viktorról többek közt azt állította, hogy az „hatalma érdekében az ócska, ósdi keresztény, konzervatív középosztály összes eszmei zagyvasága és önzése által fordított utat járja, lopja a szabadságot.” A DK vezére saját magát múlta felül, amikor gyalázkodásában kijelentette: „az egyházak számára Orbán kolléga hátsó fele a fontos”.
Akármennyire is választási kampány dúl odaát, az efféle tömegsértegetés még akkor sem hagyható visszhang nélkül, ha klinikai esetről van szó. Ennek a vehemenciának a magyarázata: Gyurcsány ázsiója annyira leromlott, hogy a választási kampány komolyra fordultával már senki sem akarja magát kompromittálni vele, kimaradt a baloldali erők miniszterelnök-jelölti trónjáért folytatott harcból. És minél inkább iparkodik nyilvános szereplésekkel, annál mélyebbre süllyed. Arra viszont talán alkalmas, hogy a (nagyon) piszkos munkát elvégezze.
Ördög I. Béla
Szabadság (Kolozsvár)
2014. július 15.
Negyedévszázados búcsú a gulyáskommunizmustól
Huszonöt éve, 1989. július 6-án halt meg Kádár János pártállami vezető, a múlt század egyik meghatározó magyar politikusa. A világ szemében – a kezdeti és az utolsó időszakot leszámítva – a Kádár vezette Magyarország volt a „gulyáskommunizmus” megtestesítője, a szocialista táborban pedig a „legvidámabb barakk volt”.
Kádár János programadó jelmondata ez volt: „Minden legyen az, ami. A krumplileves legyen krumplileves, elvtársak!”
Munkássága az illegalitásban
Kádár János 1912. május 26-án születettéban, a katolikus anyakönyvbe – anyja neve után –Czermanik János József néven jegyezték be. A könnyebb kiejtés miatt a család a későbbi magyar nyelvű dokumentumaiban már Csermanek néven szerepelt.
Édesanyja, Czermanik Borbála a Komárom vármegyei Ógyallán látta meg a napvilágot, apai ágon szlovák, anyai részről magyar földműves szülők gyermekeként. Magyar anyanyelve miatt családja nem sokáig iskoláztathatta, így az elemi iskola harmadik osztályának befejezése előtt cselédlánynak állt: pár év múlva már a horvát tengerpart kedvelt üdülőhelyén, Abbáziában kapott állást egy rangos villában. A városban ismerkedett meg a nagykanizsai honvéd gyalogezred katonájával, a pusztaszemesi kisbirtokos Krezinger Jánossal. Mivel nem házasodtak össze, az anya hajadonként szülte meg gyermekét, aki ezért anyja családnevét kapta.
Kádár János 1918-ig Kapolyon nevelőszülőknél nevelkedett. 1918-tól Budapesten élt. 1927-ben iparostanonc iskolát végzett, az írógépműszerész-szakmát választotta.
Hamar bekapcsolódott a munkásmozgalomba, tevékenysége miatt két év börtönbüntetésre ítélték, majd a rendszer által megtűrt Szociáldemokrata Pártban folytatta politikai tevékenységét. Mozgalmi fedőneve Barna János volt.
1944 áprilisában pártutasításra Jugoszláviába indult, de a határon lebukott. Személyazonosságát el tudta titkolni, így katonaszökevényként ítélték kétévi börtönre, a fogságból 1944 novemberében sikerült megszöknie.
Börtönből – harckocsira
1945 után vezető párttisztségeket töltött be, Rajk László halála után belügyminiszter lett, és jelentős szerepet játszott a koncepciós perekben, így a Rajk-per levezénylésében és a többpártrendszer felszámolásában.
1951 áprilisában Rákosiék őt is letartóztatták, minden tisztségétől megfosztották, és életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. 1954-ben, Nagy Imre első miniszterelnöksége idején szabadult. Rákosi Mátyás 1956. júliusi menesztése után Kádár János visszakerült a legfelső pártvezetésbe.
Október 30-tól államminiszterként tagja volt Nagy Imre koalíciós kormányának. 1956. november 1-jén a rádióban Kádár jelentette be a kommunista párt újjáalakítását Magyar Szocialista Munkáspárt néven, dicsőséges népfelkelésként értékelve Rákosi uralmának lerázását. A beszéd elhangzása idején azonban már a szovjet követségen tárgyalt, s még aznap éjjel Moszkvába vitték, ahol a szovjet intervenció „legalizálása” érdekében őt bízták meg az ellenkormány vezetésével. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a beszéd felvételről hangozhatott el.
November 7-én harckocsival érkezett meg a fővárosba. Bántatlanságot ígért a felkelőknek és a jugoszláv nagykövetségre menekült Nagy Imrééknek – igaz, hogy az „ellenforradalmárok, ellenforradalmi uszítók” felelősségre vonását is meghirdette. A következő években 1956-os tetteik miatt százakat végeztek ki és tízezreket börtönöztek be, vagy internáltak, a megtorlások áldozata lett Nagy Imre is.
Decemberben az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága ellenforradalomnak nyilvánította az október-novemberi eseményeket.
Prágától Varsóig
1968 augusztusában jóváhagyta a „prágai tavasz” elfojtására küldött Varsói Szerződéscsapataiban való részvételt, de előtte mindent megtett, hogy a csehszlovákiai bevonulásra ne kerüljön sor. Azt csak abban az esetben tartotta megengedhetőnek, ha az „ellenforradalmi erők” felülkerekednek. Kádár János többször is tárgyalt Alexander Dubček csehszlovákiai vezetővel, hogy elkerüljék a Varsói Szerződés csapatainak bevonulását. Tárgyalásai azonban nem vezettek eredményre.
1968-ban hozzájárult az új gazdasági mechanizmus néven Nyers Rezső és társai által kidolgozott gazdasági terv bevezetéséhez, nagy reményeket ébresztett ez a terv Magyarországon, de sajnos a szovjetunióbeli sztálinista vonal megerősödése nem kedvezett a magyar gazdasági reformok megvalósításának, az új gazdasági mechanizmus bevezetése megtorpant. Ettől függetlenül azonban a gazdasási reformok eredményeként Magyarország sokkal jobb eredményeket ért el a „béketábor” országainál, állampolgárai jobban éltek, világútlevéllel rendelkeztek, voltaképpen szabadon mozoghattak.
1981-ben a szovjet pártvezetés amellett kardoskodott, hogy vonuljanak be Lengyelországba, hogy az ellenzéki mozgalmat '56 és '68 mintájára leverjék, de közölte, semmiféle katonai segítséget nem nyújt a Varsói Szerződés csapatainak a lerohanásra, így a szovjetek felszólították a lengyel kormányt a szükségállapot kihirdetésére.
Aki nincs ellenünk…
A Kádár-korszak az 1956-os forradalom leverésétől, a véres megtorlástól a sokaknak szerény gyarapodást hozó konszolidáció, a „puha diktatúra” évtizedein át a rendszer általános válságáig tartott.
Az „aki nincs ellenünk, az velünk van” jelmondat jegyében a rendszer hallgatólagos kompromisszumot kínált polgárainak: ha nem kérdőjelezik meg a politikai és az ideológiai alapokat, viszonylagos jólétet, szabadságot kapnak cserébe. E kiegyezés azonban csak addig volt fenntartható, amíg a gazdasági nehézségek, a velük érlelődő politikai elégedetlenség, valamint a szovjetunióbeli változások alá nem ásták a rendszer egészét.
Az 1980-as évek közepétől mindinkább elszigetelődő, romló egészségű Kádárt 1988 májusában felmentették főtitkári tisztéből, s bár pártelnök lett, hatalmát elvesztette. Utolsó beszédét az MSZMP KB 1989. április 12-i zárt ülésén mondta el. A több mint egyórás, sokszor zavaros, néhol alig hallható beszédben „az utolsó szó jogán” – mindenki számára váratlanul – az addig legmélyebbre temetett titkokról kezdett beszélni: 1956-os moszkvai tárgyalásairól, Nagy Imre elítéléséről, majd kivégzéséről, szavaiban harminc év történései kavarogtak. 1989 májusában felmentették pártelnöki tisztségéből is. 1989. július 6-án halt meg – azon a napon és abban az órában, amikor a Legfelsőbb Bíróság felmentő ítéletet hozott az 1958-ban kivégzett Nagy Imre miniszterelnök újratárgyalt perében.
Szimbolikus jelentőségű volt, hogy a bejelentés közben a teremben az emberek egymás kezébe adtak egy papírt, amire az volt írva, hogy „meghalt Kádár János”.
Németh Miklós volt kormányfő szerint Kádár halála előtt papot hívatott magához
Sírrablók
2007. május 2-ára virradóra a Fiumei úti sírkertben található sírját ismeretlen tettesek megrongálták. Kádár és felesége síremlékének márvány fedlapját leemelték, a földet kihányták, a koporsót felfeszítették és elvitték Kádár csontjainak a medencecsonttól felfelé eső részét a koponyájával együtt és felesége urnáját, mely Kádár János koporsóján volt elhelyezve.[17] Feltételezhető, hogy a tettesek többen voltak: először eltávolították a fedlapot, amire a „gyilkosok 56” feliratot fújták rá, utána majdnem 2 méter mélyen kiásták a sírt. A fémkoporsóba a lábhoz közeli részen egy 30×30 centis lyukat vágtak. A koporsó valószínűleg ekkor telt meg földdel, ami nehezítette a csontok keresését.
Az ugyanabban a temetőben található Munkásmozgalmi Pantheonra vélhetően ugyanebben az időben, vagy a környékén feketével a következő feliratot festették:„Gyilkos és áruló szent földben nem nyughat. 1956–2006” A felfestett sor idézet aKárpátia együttes Neveket akarok hallani c. számából. A sírrongálás és a felirat közti kapcsolatot a rendőrség vizsgálta. A parlamenti és parlamenten kívüli pártok elítélték a kegyeletsértést. A rendőrség tízfős nyomozócsoportot hozott létre az ügyben. A nyomozás azonban eredménytelennek bizonyult, 2007. november 29-én a tettes(ek) kilétének megállapítása nélkül zárták le az ügyet.[23] Az eset után Kádár sírjánál térfigyelő kamerákat szereltek fel.
A Medián és Hankiss Elemér 2007 végén végzett felmérése során a 3. legalkalmasabb államférfinak találtatott Kádár János személye a magyar történelmi alakok közül.
Bogdán Tibor, maszol.ro
Huszonöt éve, 1989. július 6-án halt meg Kádár János pártállami vezető, a múlt század egyik meghatározó magyar politikusa. A világ szemében – a kezdeti és az utolsó időszakot leszámítva – a Kádár vezette Magyarország volt a „gulyáskommunizmus” megtestesítője, a szocialista táborban pedig a „legvidámabb barakk volt”.
Kádár János programadó jelmondata ez volt: „Minden legyen az, ami. A krumplileves legyen krumplileves, elvtársak!”
Munkássága az illegalitásban
Kádár János 1912. május 26-án születettéban, a katolikus anyakönyvbe – anyja neve után –Czermanik János József néven jegyezték be. A könnyebb kiejtés miatt a család a későbbi magyar nyelvű dokumentumaiban már Csermanek néven szerepelt.
Édesanyja, Czermanik Borbála a Komárom vármegyei Ógyallán látta meg a napvilágot, apai ágon szlovák, anyai részről magyar földműves szülők gyermekeként. Magyar anyanyelve miatt családja nem sokáig iskoláztathatta, így az elemi iskola harmadik osztályának befejezése előtt cselédlánynak állt: pár év múlva már a horvát tengerpart kedvelt üdülőhelyén, Abbáziában kapott állást egy rangos villában. A városban ismerkedett meg a nagykanizsai honvéd gyalogezred katonájával, a pusztaszemesi kisbirtokos Krezinger Jánossal. Mivel nem házasodtak össze, az anya hajadonként szülte meg gyermekét, aki ezért anyja családnevét kapta.
Kádár János 1918-ig Kapolyon nevelőszülőknél nevelkedett. 1918-tól Budapesten élt. 1927-ben iparostanonc iskolát végzett, az írógépműszerész-szakmát választotta.
Hamar bekapcsolódott a munkásmozgalomba, tevékenysége miatt két év börtönbüntetésre ítélték, majd a rendszer által megtűrt Szociáldemokrata Pártban folytatta politikai tevékenységét. Mozgalmi fedőneve Barna János volt.
1944 áprilisában pártutasításra Jugoszláviába indult, de a határon lebukott. Személyazonosságát el tudta titkolni, így katonaszökevényként ítélték kétévi börtönre, a fogságból 1944 novemberében sikerült megszöknie.
Börtönből – harckocsira
1945 után vezető párttisztségeket töltött be, Rajk László halála után belügyminiszter lett, és jelentős szerepet játszott a koncepciós perekben, így a Rajk-per levezénylésében és a többpártrendszer felszámolásában.
1951 áprilisában Rákosiék őt is letartóztatták, minden tisztségétől megfosztották, és életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. 1954-ben, Nagy Imre első miniszterelnöksége idején szabadult. Rákosi Mátyás 1956. júliusi menesztése után Kádár János visszakerült a legfelső pártvezetésbe.
Október 30-tól államminiszterként tagja volt Nagy Imre koalíciós kormányának. 1956. november 1-jén a rádióban Kádár jelentette be a kommunista párt újjáalakítását Magyar Szocialista Munkáspárt néven, dicsőséges népfelkelésként értékelve Rákosi uralmának lerázását. A beszéd elhangzása idején azonban már a szovjet követségen tárgyalt, s még aznap éjjel Moszkvába vitték, ahol a szovjet intervenció „legalizálása” érdekében őt bízták meg az ellenkormány vezetésével. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a beszéd felvételről hangozhatott el.
November 7-én harckocsival érkezett meg a fővárosba. Bántatlanságot ígért a felkelőknek és a jugoszláv nagykövetségre menekült Nagy Imrééknek – igaz, hogy az „ellenforradalmárok, ellenforradalmi uszítók” felelősségre vonását is meghirdette. A következő években 1956-os tetteik miatt százakat végeztek ki és tízezreket börtönöztek be, vagy internáltak, a megtorlások áldozata lett Nagy Imre is.
Decemberben az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága ellenforradalomnak nyilvánította az október-novemberi eseményeket.
Prágától Varsóig
1968 augusztusában jóváhagyta a „prágai tavasz” elfojtására küldött Varsói Szerződéscsapataiban való részvételt, de előtte mindent megtett, hogy a csehszlovákiai bevonulásra ne kerüljön sor. Azt csak abban az esetben tartotta megengedhetőnek, ha az „ellenforradalmi erők” felülkerekednek. Kádár János többször is tárgyalt Alexander Dubček csehszlovákiai vezetővel, hogy elkerüljék a Varsói Szerződés csapatainak bevonulását. Tárgyalásai azonban nem vezettek eredményre.
1968-ban hozzájárult az új gazdasági mechanizmus néven Nyers Rezső és társai által kidolgozott gazdasági terv bevezetéséhez, nagy reményeket ébresztett ez a terv Magyarországon, de sajnos a szovjetunióbeli sztálinista vonal megerősödése nem kedvezett a magyar gazdasági reformok megvalósításának, az új gazdasági mechanizmus bevezetése megtorpant. Ettől függetlenül azonban a gazdasási reformok eredményeként Magyarország sokkal jobb eredményeket ért el a „béketábor” országainál, állampolgárai jobban éltek, világútlevéllel rendelkeztek, voltaképpen szabadon mozoghattak.
1981-ben a szovjet pártvezetés amellett kardoskodott, hogy vonuljanak be Lengyelországba, hogy az ellenzéki mozgalmat '56 és '68 mintájára leverjék, de közölte, semmiféle katonai segítséget nem nyújt a Varsói Szerződés csapatainak a lerohanásra, így a szovjetek felszólították a lengyel kormányt a szükségállapot kihirdetésére.
Aki nincs ellenünk…
A Kádár-korszak az 1956-os forradalom leverésétől, a véres megtorlástól a sokaknak szerény gyarapodást hozó konszolidáció, a „puha diktatúra” évtizedein át a rendszer általános válságáig tartott.
Az „aki nincs ellenünk, az velünk van” jelmondat jegyében a rendszer hallgatólagos kompromisszumot kínált polgárainak: ha nem kérdőjelezik meg a politikai és az ideológiai alapokat, viszonylagos jólétet, szabadságot kapnak cserébe. E kiegyezés azonban csak addig volt fenntartható, amíg a gazdasági nehézségek, a velük érlelődő politikai elégedetlenség, valamint a szovjetunióbeli változások alá nem ásták a rendszer egészét.
Az 1980-as évek közepétől mindinkább elszigetelődő, romló egészségű Kádárt 1988 májusában felmentették főtitkári tisztéből, s bár pártelnök lett, hatalmát elvesztette. Utolsó beszédét az MSZMP KB 1989. április 12-i zárt ülésén mondta el. A több mint egyórás, sokszor zavaros, néhol alig hallható beszédben „az utolsó szó jogán” – mindenki számára váratlanul – az addig legmélyebbre temetett titkokról kezdett beszélni: 1956-os moszkvai tárgyalásairól, Nagy Imre elítéléséről, majd kivégzéséről, szavaiban harminc év történései kavarogtak. 1989 májusában felmentették pártelnöki tisztségéből is. 1989. július 6-án halt meg – azon a napon és abban az órában, amikor a Legfelsőbb Bíróság felmentő ítéletet hozott az 1958-ban kivégzett Nagy Imre miniszterelnök újratárgyalt perében.
Szimbolikus jelentőségű volt, hogy a bejelentés közben a teremben az emberek egymás kezébe adtak egy papírt, amire az volt írva, hogy „meghalt Kádár János”.
Németh Miklós volt kormányfő szerint Kádár halála előtt papot hívatott magához
Sírrablók
2007. május 2-ára virradóra a Fiumei úti sírkertben található sírját ismeretlen tettesek megrongálták. Kádár és felesége síremlékének márvány fedlapját leemelték, a földet kihányták, a koporsót felfeszítették és elvitték Kádár csontjainak a medencecsonttól felfelé eső részét a koponyájával együtt és felesége urnáját, mely Kádár János koporsóján volt elhelyezve.[17] Feltételezhető, hogy a tettesek többen voltak: először eltávolították a fedlapot, amire a „gyilkosok 56” feliratot fújták rá, utána majdnem 2 méter mélyen kiásták a sírt. A fémkoporsóba a lábhoz közeli részen egy 30×30 centis lyukat vágtak. A koporsó valószínűleg ekkor telt meg földdel, ami nehezítette a csontok keresését.
Az ugyanabban a temetőben található Munkásmozgalmi Pantheonra vélhetően ugyanebben az időben, vagy a környékén feketével a következő feliratot festették:„Gyilkos és áruló szent földben nem nyughat. 1956–2006” A felfestett sor idézet aKárpátia együttes Neveket akarok hallani c. számából. A sírrongálás és a felirat közti kapcsolatot a rendőrség vizsgálta. A parlamenti és parlamenten kívüli pártok elítélték a kegyeletsértést. A rendőrség tízfős nyomozócsoportot hozott létre az ügyben. A nyomozás azonban eredménytelennek bizonyult, 2007. november 29-én a tettes(ek) kilétének megállapítása nélkül zárták le az ügyet.[23] Az eset után Kádár sírjánál térfigyelő kamerákat szereltek fel.
A Medián és Hankiss Elemér 2007 végén végzett felmérése során a 3. legalkalmasabb államférfinak találtatott Kádár János személye a magyar történelmi alakok közül.
Bogdán Tibor, maszol.ro