Január 29-én tartotta alakuló ülését a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet tudományos tanácsa. A kincses város állami egyetemei magyar oktatási részlegeinek háttérintézményeit tömörítő intézet a magyar felsőoktatási hálózat fejlesztését célozza. Az új, hiánypótló intézmény alapítói több éve működő, az egyetemi képzést kiegészítő alapítványok és egyesületek, amelyek önálló jogi személyiséget biztosítanak a magyar nyelvű oktatásnak és kutatásnak. Az intézeti szövetség alapítói többek között a biológusok alapította Apáthy István Egyesület, a szociológusok Max Weber Társadalomkutatásért Alapítványa, a Kriza János Néprajzi Társaság, az Entz Géza Művészettörténeti Alapítvány, a Politeia Magyar Politikatudományi Társaság, a matematikusok és informatikusok Farkas Gyula Egyesülete, a filológusok Láthatatlan Kollégiuma. Veres Valér, a kolozsvári intézet igazgatója elmondta, a szövetség célja javítani a kincses város állami egyetemeinek magyar diákjai, magiszteri és doktori hallgatói számára a szakmai előmenetelhez és a tudományos kutatásokhoz szükséges feltételeket. Céljuk továbbá az erdélyi, állami keretekben folyó magyar felsőoktatás infrastrukturális támogatása és fejlesztése, ugyanakkor a tudományos kommunikáció intézményesítése a különböző szakok és háttérintézmények között. Az intézet – amelyhez hasonló még Erdélyben a marosvásárhelyi Stúdium Alapítvány – egyelőre a meglévő pályázati kiírásokra kíván jelentkezni. Az egyetemi tanárokból álló tanács elnökévé ideiglenes mandátummal Horváth István szociológust választották. /Rostás Szabolcs: Háttérintézmények előtérben. = Krónika (Kolozsvár), jan. 30./

A kolozsvári egyetemek mellett működő háttérintézmények összefogásának eredményeképpen létrejött a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet. Egyben a szervezet tanácsa is megalakult, amelynek megbízott elnökévé Horváth István szociológust választották. Az intézet legfontosabb célkitűzései közé tartozik kollégiumok és tanárlakások építése, valamint egy kolozsvári magyar könyvtár létrehozása. Az intézet alapítói a biológusokból álló Apáthy István Egyesület, a szociológusok Max Weber Társadalomkutatásért Alapítványa, a Kriza János Néprajzi Társaság, az Entz Géza Művészettörténeti Alapítvány, a Politeia Magyar Politikatudományi Társaság, a matematikusok és informatikusok Farkas Gyula Egyesülete, a bölcsészek Láthatatlan Kollégiuma. Az intézet tervezi a magyar tagozatok házi konferenciáinak szervezését és a konferenciák anyagainak publikálását is. Először a karok és tanszékek mellett létező magyar szakkönyvállományt térképezik fel azzal a céllal, hogy Kolozsváron létrehozzanak egy nagy erdélyi magyar könyvtárat. Addig is a romániai magyar oktatók számára könnyebben hozzáférhetővé tennék a magyarországi elektronikus könyvtárakat, amelyek elérése jelenleg költséges. A háttérintézmények összefogását az tette szükségessé, hogy külön szervezetként csak korlátozott pályázati lehetőséggel rendelkeznek. A kolozsvári intézmény létrejöttét a marosvásárhelyi Stúdium Alapítvány ihlette, amely a székely városban működő egyetemekhez kapcsolódó háttérintézményeket fogja össze. /B. T.: Összefogtak a kolozsvári egyetemi háttérintézmények. Erdélyi magyar könyvtárat is létesítenének. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./

A Max Weber Társadalomkutatásért Alapítványnak, a Láthatatlan Kollégiumnak, valamint az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítványnak ad majd otthont az az épület, amelyet jún. 19-én Kolozsváron avattak fel. Az épület megvásárlása és felújítása a Határon Túli Magyarok Hivatala, a magyar Oktatási Minisztérium, az Apáczai Közalapítvány, a Communitas, valamint az Iskola Alapítvány támogatásával történt. Veres Valér, a kolozsvári egyetemek mellett működő háttérintézményeket tömörítő Kolozsvári Magyar Tudományos Intézet vezetője elmondta: a Kriza János Néprajzi Társaság után ez a második kolozsvári műhely, ahol helyet kaphatnak azok a tevékenységek, amelyek az egyetem keretei között egyáltalán vagy csak korlátozottan működtethetők. Az ingatlanba a Max Weber Társadalomkutatásért Alapítvány és a Láthatatlan Kollégium közös könyvtárát, valamint Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány szakkönyvtárát helyezték el. A rendezvényen jelen volt Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke is. /B. T.: Új székházba költözött három egyetemi háttérintézmény. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./

Egyelőre harmincezer könyvcímet tartalmaz a március 4-én Kolozsváron bemutatott Erdélyi Közös Katalógus (EKKA), amelynek célja a virtuális egységes erdélyi könyvtárkatalógus létrehozása. A projektet Nagy Zsolt távközlési miniszter jelenlétében ismertették. A www.konyvtar.ro internetes címen található virtuális katalógusból megtudható, hogy a keresett példány hol található meg, kölcsönözhető-e vagy csak a könyvtárban lehet olvasni. A Progress Alapítvány és a magyarországi Puskás Tivadar Közalapítvány által hirdetett pályázat útján megvalósult rendszer azért is fontos, mert elősegíti, hogy az Erdélyben megjelent magyar kiadványok is megjelenjenek a közös magyar katalógusrendszerben. Főleg azon romániai magyar könyvek esetében fontos a katalógus, amelyekből az elmúlt évtizedekben nem küldtek kötelező példányt Magyarországra. A jövő héten a nyilvántartott kiadványok száma eléri a 60 ezret. Jelenleg a katalógusban megtalálhatóak a Bolyai Társaság, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Vallástanárképzőjének, az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az EMT, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME), a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány, a Jakabffy Elemér Alapítvány, a Kriza János Néprajzi Társaság, a Max Weber Társadalomkutató Alapítvány, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség Gál Kelemen Területi Oktatási Központ, valamint a Romániai Magyar Közgazdász Társaság könyvtárában levő könyvek adatai. Nagy Zsolt beszámolt arról, hogy Erdélyben összesen 130 teleház – ebből 89 eMagyar pont – működik. Azt remélik, hogy 2006-ban az erdélyi teleházak száma meghaladja majd a 200-at. /Borbély Tamás: Egységes erdélyi könyvtárkatalógus. Világhálón az erdélyi magyar könyvtárak állománya. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

„A marosvásárhelyi polgármester-jelölés nem az RMDSZ városi szervezetének az ügye, de még csak nem is a megyeié. Úgy gondolom, országos ügy, hogy Marosvásárhelyen kit állítunk jövőre a román pártok ellenében” – jelentette ki Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei elnöke. Az RMDSZ megbízásából készülő felmérés kérdezőbiztosai szeptember 25. és október 2. között kopogtattak be kérdőívvel a kezükben marosvásárhelyi magyar családokhoz. A Közélet Marosvásárhelyen 2007 című nyolcoldalas kérdőív első húsz kérdése vonatkozik a marosvásárhelyi polgármesterjelölt kiválasztására. Közvetlenül is rákérdeztek arra, hogy Csegzi Sándort vagy Borbély Lászlót tartanák alkalmasabbnak a polgármesterségre. – Kelemen Atilla Maros megyei RMDSZ-elnök szerint e felmérés eredményei alapján jelölik ki a személyt. Csegzi Sándor úgy látja, bizonyos kérdéseket tendenciózusan fogalmaztak meg. Amikor bizonyos kérdések átírását javasolta, Csegzi azt a választ kapta, hogy a nyomtatványok már elkészültek. Borbély László nem kívánta kommentálni Csegzi megjegyzéseit. Bulyovszky Loránd, a Borbély László által vezetett Bernády György Közművelődési Alapítvány kuratóriumi titkára meglepődve értesült a felmérés megrendeléséről. Állította, hogy a Bernády Alapítvány nem rendelt semmiféle közvélemény-kutatást. Borbély László tisztázta: a Max Weber Társadalomkutató Központtal végül az RMDSZ megyei szervezete kötött szerződést a felmérésről. A Krónika egyik olvasója jelezte, hogy egy bárban két kérdezőbiztos a közvélemény-kutatás nyomtatványait írta át. A ceruzával beírt válaszokat kiradírozták, és golyóstollal átírták. Veres Valér szerint azonban nincs semmi kivetnivaló abban, hogy az esetleges hibák kiküszöbölése érdekében a kérdezőbiztos előbb ceruzával írja be a válaszokat, és csak később erősíti meg golyóstollal. /Testreszabott kérdőívek? = Krónika (Kolozsvár), okt. 9./

A Kárpát-medencében élő határon túli magyarok azt az államot, illetve régiót tartják elsősorban hazájuknak, ahol élnek – derült ki a témában készített kutatásból, amelynek eredményeiről november 15-én számoltak be egy budapesti konferencián. Veres Valér, a kutatás egyik vezetője, a romániai Max Weber Társadalomkutató Alapítvány elnöke közölte: a Kárpát Panel 2007 elnevezésű, a kárpát-medencei magyarok társadalmi helyzetével foglalkozó kutatás során 2. 930 – Magyarországról 700, Erdélyből 900, Szlovákiából 600, Vajdaságból 380, Kárpátaljáról 350 – embert kérdeztek meg. A válaszadók közül csak nagyon kevesen tekintik kimondottan hazájuknak Magyarországot. Egyedül a kárpátaljai magyarok közül mondta tíz százalék, hogy Magyarországot tartja hazájának. A megkérdezettek többsége arra a kérdésre, hogy ha szabadon választhatna melyik országban szeretne élni, azt válaszolta: abban az országban maradna, ahol jelenleg él. Megfigyelhető az erdélyi nemzeti identitásszerkezet terén, hogy az erdélyi magyarok körében az otthonosságérzet mindeneknél dominánsabb. Az erdélyi magyarok többsége – mintegy 53 százalékban – akkor is Romániát választaná hazájának, ha szabadon választhatnának. Az erdélyi, a felvidéki és a kárpátaljai magyarokat túlnyomórészt pozitív érzéssel tölti el a magyarsághoz való tartozás. A vajdasági válaszadók 76,5 százaléka viszont azt válaszolta, hogy „szégyennel tölti el” a magyarsághoz való tartozás. A kutatók szerint ennek okát ki kellene vizsgálni. A kutatást a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai és Kisebbségkutató Intézete és a Max Weber Társadalomkutató Alapítvány kezdeményezte. /A magyarság ott maradna, ahol jelenleg is él. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./ A határon túli magyar közösségek külön csoportként reprezentálják saját országuk magyar közösségét a magyarországi magyarokhoz, valamint országuk nemzeti többségéhez képest is. Veres Valér szerint az erdélyi magyarok otthonosságérzetének egyik fontos összetevője az RMDSZ folyamatos szerepvállalása a román állami intézményrendszerben. Az erdélyi magyarok többsége mind a magyar, mind a román nemzet részének tekinti magát, csak különböző arányban: a magyarnak a megkérdezett erdélyiek 82, míg a románnak 65 százaléka. „Ez a jelenség a kisebbség részéről eddig nem volt tapasztalható, a többi határon túli régióban mindez el sem éri az ötven százalékot, csak Erdélyben figyelhető meg az otthonosságérzetnek ez a típusa és mértéke” – jelentette ki Veres Valér. A magyarországi megkérdezettek nyolcvan százaléka azt válaszolta, hogy az ottani kisebbségeket és a határon túli magyarokat is a magyar nemzet részének tekinti. /Rostás Szabolcs: Egy közösség, két nemzet? = Krónika (Kolozsvár), nov. 16./

Az MTA Etnikai és Kisebbségkutató Intézete és a kolozsvári Max Weber Társadalomkutató Alapítvány közös kutatásának eredményeit a romániai magyar sajtó egy része meglehetősen fura módon értékeli. Az egyik legfontosabb kérdés így hangzik: A határon túli magyarok részét képezik-e a magyar, illetve a többségi nemzetnek? Az erdélyi magyarok 82 százaléka szerint a magyar nemzet részét képezik, 65 százalék szerint azonban a román nemzetnek is részét képezik. Ez a megoszlás kettős identitásra vall, az adatok értékelése azonban sokakat félrevezethet. Közismerten két nemzetfogalom van használatban. Az állampolgári nemzetfogalom az állampolgárok alapvetően politikai közösségét nevezi meg, a kulturális nemzetfogalom pedig azt a jobbára állami intézmények által megszervezett kulturális közösséget, amelyekre a maga részéről az állampolgári nemzet politikai élete is alapozható. A zavart az okozza, hogy bizonyos esetekben az állampolgári és a kulturális nemzet csaknem egybeeshet. Teljes egybeesés még az etnikailag leghomogénebb társadalmakban sem lehetséges, az államnak mindig vannak kisebbségben lévő kulturális közösségei. Magyarországon például a jobb és a baloldal merőben eltérő kultúrára, történelemre, s ebből következően eltérő nyelvezetre alapozza önnön „nemzeti identitását”. Ez gyakorta az „állampolgári”, illetve a „kulturális” nemzethez való tartozás agresszív tételezésében jut kifejezésre. A szocialisták és liberálisok szerint kulturális nemzet hívei egy réges-régen meghaladott (hogy ne mondjam: reakciós) nemzetfelfogáshoz ragaszkodnak. A jobboldal az állampolgári nemzetet tekinti szemfényvesztésnek, amelynek voltaképpeni funkciója a magyar kulturális közösség összetartozásának megbontása. A két nemzetfogalom következésként kizárja egymást. Vagy az egyiknek vagy a másiknak örökre el kell tűnnie a „történelem színpadáról”. A határon túli közösségek egyszerre tekintik magukat az állampolgári nemzet és a kulturális nemzet tagjainak. Bizonyos értelemben a magyar állampolgári nemzetnek is tagjai vagyunk, írta Bíró Béla, hiszen – saját intézményrendszerünk hézagossága folytán – kénytelenek vagyunk a magyar állam által működtetett kulturális intézményeket (magyar tévéadók, Írószövetség, könyvtári hálózat, Magyar Tudományos Akadémia stb.) is igénybe venni. Ez azonban még nem tesz bennünket a magyar politikai közösség tagjaivá. /Bíró Béla: Két nemzet, egy közösség. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./

Amennyiben a jövő vasárnap szerveznék a helyhatósági választásokat, az RMDSZ jelöltje képtelen lenne visszahódítani a marosvásárhelyi polgármesteri széket. A város közel 50 százalékos magyarságának egy része ugyanis a jelenlegi elöljárónak, Dorin Floreának szavazna bizalmat. Mindez a kolozsvári székhelyű Max Weber Társadalomkutató Központ felméréséből derül ki. A fenti adatokat a közvélemény-kutatás megrendelője, az RMDSZ Maros megyei szervezete nem kívánta nyilvánosságra hozni. Kelemen Atilla elnök csak részeredményeket mutatott be a sajtó képviselőinek. A marosvásárhelyi magyar nemzetiségű választópolgárok szemében Frunda György népszerűbb a polgármesteri székre pályázó Borbélynál illetve Csegzinél. A második helyezést Borbély László miniszter foglalja el, míg a harmadikat Csegzi, a város jelenlegi alpolgármestere. Az RMDSZ marosvásárhelyi választmányában Csegzi 23 szavazatot, Borbély 20-at kapott. Borbély egy idő után újra pályázni akart. „Az egy elhamarkodott, szűk körben hozott döntés volt” – indokolta meg kollégája pálfordulását Kelemen Atilla, Maros megyei elnök, hozzátéve, a jövő év januárjában összeülő Szövetségi Képviselők Tanácsa dolgozza majd ki azt a kritériumrendszert, melynek értelmében az RMDSZ a nagyvárosokban polgármester-jelöltet állít. Csegzi Sándor szerint Kelemen csak azokat az eredményeket hozta nyilvánosságra, melyek Borbély fölényét hivatottak kidomborítani. A Krónika kérdésére, hogy az RMDSZ miért nem hozza nyilvánosságra azt az eredményt is, miszerint a város jelenlegi elöljárója az RMDSZ bármelyik potenciális jelöltjét legyőzné, Kelemen Atilla azzal érvelt, hogy megrendelőként ő dönti el, mit tesz közzé. A Krónika kérdésére, hogy kit tartanak erősebb ellenfélnek, Dorin Florea Csegzit nagyon jó, csapatban gondolkodó embernek nevezte, aki sokat tett a városért. Borbély Lászlót szezonmunkásnak nevezte, aki időnként kirukkol egy-egy új nyilatkozattal. /Szucher Ervin: Vereségre ítélve? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

„Féligazságok kimondásával nem mondunk igazat, sőt közel állunk a hazudozáshoz. Így járt el hétfőn Kelemen Atilla megyei RMDSZ-elnök is velem szemben, amikor kiragadott és a sajtó elé tárt bizonyos részeket az általa és Borbély László által megrendelt közvélemény-kutatásból. Úgy érzem, akciójával nem személyesen engem, hanem a saját szervezetének a jelöltjét szabotálja” – nyilatkozta a Krónikának Csegzi Sándor. Marosvásárhely jelenlegi RMDSZ-es polgármesterjelöltje azok után lendült ellentámadásba, hogy Kelemen a Max Weber Társadalomkutató Intézet készítette felmérésnek csak azokat az adatait hozta nyilvánosságra, amelyek a jelenlegi alpolgármester hátrányát hangsúlyozzák a városvezetésre szintén pályázó Borbély Lászlóval szemben. Csegzi megjegyezte, hogy a marosvásárhelyi RMDSZ-választmány nyári ülésén – még a szavazást megelőzően – mindkét fél megígérte, hogy vereség esetén támogatja a nyertest. Kelemen Atilla nem reagált Csegzi felvetéseire. /Szucher Ervin: Csegzi Sándor úgy érzi, az RMDSZ szabotálja őt. = Krónika (Kolozsvár), dec. 19./

Felmérés készült az erdélyi magyarok azonosságtudatáról – meglepő eredmények
Meglepő eredményeket hozott az a kutatás, amely az erdélyi magyarok identitástudatát, a többséghez, valamint a magyarországi közösséghez való viszonyát vizsgálta: a kutatókat leginkább az lepte meg, hogy a megkérdezett erdélyi magyarok többsége nemcsak a román anyanyelvűektől, hanem a magyarországi közösségtől is elkülönítik magukat.
Otthonukként a legtöbben Erdélyt nevezték meg, Románia csupán ennek a technikai, legitimizált kiterjesztése. Ennek ellenére azonban úgy gondolják, hogy a kisebbség az ország lakosságának szerves részét képezi. A kérdőíves felmérés elméleti hátteréről és annak eredményéről Veres Valér egyetemi docens számolt be tegnap, a Kolozsvári Magyar Napok keretében tartott, Az erdélyi magyarok nemzeti azonosságtudatának változása a Kárpát Panelkutatás tükrében, 2007–2010 című előadásában. Mint mondta, a felmérést végzők azt is megfigyelték, hogy egyre magasabb a fiatalabbak körében az iskolázottsági szint, ez pedig a nagyobb mértékű tudatosság előfeltétele. A kérdőívekből az is kiderült, hogy a magasabb iskolázottsági szintet elérők több diszkriminációt tapasztaltak, mint kevésbé képzett társaik.
Veres Valér szerint kettősség figyelhető meg az erdélyi magyarok identitástudatában: a kultúrnemzeti kötődés mellett az állampolgári hovatartozás is fontos szerepet kap. A többség számára nem jelent problémát a dualitás, és a megkérdezettek közül is kevesen tartják úgy, hogy hátrányokkal jár magyarként élni Romániában. A rendszerváltás utáni időszakhoz képest megfigyelhető a románság nagyobb mértékű elfogadása is. A kutatók emellett arra a következtetésre jutottak, hogy tudati szinten erősödik a regionalitás, valamint egy sajátos erdélyi magyar identitás van kialakulóban. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szociológia tanszékének magyar tagozata és a Max Weber Alapítvány által közösen készített kérdőíves felmérést 2010-ben töltötték ki a megkérdezettek. A kérdésekre olyan erdélyi magyar lakosok feleltek, akik válaszát a 2007-es, azonos témájú kutatás során már rögzítették, így nagyobb biztonsággal lehetett vizsgálni az egyes eltéréseket.
Kőrössy Andrea. Krónika (Kolozsvár)

Vallásosabbak az erdélyi magyarok
Képmutatás vagy etnikai identitástudat miatt?
Bár a leginkább templombajárók, sokan naponta imádkoznak, és életükben a leginkább fontos Isten, az erdélyi magyarok ezzel szemben kevésbé hisznek a halál utáni életben, a pokolban, a bűnben, a reinkarnációban – derült ki tegnap a Románia összlakossága, Magyarország és az erdélyi magyarság vallásosságáról Kiss Dénes tanársegéd (BBTE) által közölt érdekes összehasonlító adatokból. Képmutatás lenne ez, vagy csupán a sajátos nemzeti kisebbségi helyzet velejárója? – többek között ez is foglalkoztatta a Kolozsvári Magyar Napok keretében a Max Weber Alapítvány és a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet szervezte előadássorozat hallgatóságát.
Romániát Európa egyik legvallásosabb országaként tartják számon Írország, Lengyelország és Málta mellett. Ennek magyarázata a vallás és etnikai identitástudat szoros kapcsolata, az egyház viszonylag kismértékű marginalizációja a kommunizmus idején, az 1990 után jelentkező gazdasági válság és az ortodox egyház kvázi monopolhelyzete. A 2008-as Kárpát Panelkutatás és a 2000–2008-as European Values Study Survey adatai alapján kiderült: az erdélyi magyarság vallásossága a románokénál is erősebb.
Kevésbé hiszünk a pokolban
1-től 10-ig terjedő osztályozási skálán a magyarországiak életében a legkevésbé fontos Isten (5,24), ez az adat Romániában 8,6, az erdélyi magyarok esetében 8,7. Az arányok hasonlóak, esetenként még hangsúlyosabbak a napi imát, illetve a templomba járást illetően. A helyzet általában azonos a más országokban kisebbségben élő magyarok esetében, ott, ahol ezek vallása eltérő a többségi nemzet vallásától. Az erdélyi magyarság több mint 80 százalékban egyszemélyes istenben hisz, míg Románia lakosságát tekintve ez az arány nem éri el a 40 százalékot, többen egyfajta szellemként, életerőként érzékelik az istenséget. Mindezekkel szemben érdekes adatot tár fel a kutatás: Románia összlakosságánál sokkal kisebb arányban hisznek az erdélyi magyarok a halál utáni életben, a pokolban, bűnben, reinkarnációban. Az összehasonlítás egyik következtetése tehát: az erdélyi magyarok vallásosságának a nyilvános és közösségi vetülete (pl. templomba járás) erősebb, az egyes egyházi tanításokba vetett hit dimenziójában gyengébb. Az igen visszafogottan nyilatkozó előadó szerint ez keményebb szóval akár képmutatásként is értelmezhető lenne, ám ezzel szemben ellenvetésként felmerült egy másik magyarázat: az erdélyi magyarság vallásossága nem egységes, így a különféle magyar egyházak tanításai is eltérőek, másként értelmezik a bűn, pokol, halál utáni élet kérdését, nem lehet tehát általános következtetéseket levonni.
Konkurencia az „egyházpiacon”
A tanulmány megállapította, hogy a vallásosság az iskolai végzettséggel fordított arányban alakul, vagyis minél iskolázottabb valaki, annál kevésbé vallásos. Mégis, az egyházi szertartások (keresztelő, házasságkötés, temetés) az iskolázottsági szinttől függetlenül egyformán fontosak az erdélyi magyarok számára.
Világviszonylatban napjaink vallásosságának egyik fontos jellemzőjeként az előadó az egységesség csökkenését, az egyre több hivatalos vallás megjelenését említette, továbbá a keleti hitszemléletek növekvő nyugati elfogadottságát – a nyugati ember különböző vallásokból csipegetve alakítja ki saját hitfelfogását. Elhangzott, hogy a gazdasági fejlettség növekedésével csökken a vallásosság társadalmi jelentősége, Nyugaton egyre kevésbé járnak templomba az emberek, bár kivételként az előadó Amerikát említette, ahol a fokozott szabadság lehetővé teszi a legkülönfélébb hitfelfogást vallók vallásosságának hivatalos formában való megélését. A vallás piaci jelenséggé vált, mint elhangzott: konkurencia van, nem lustálkodhatnak az egyházak
KEREKES EDIT. Szabadság (Kolozsvár)

Erősödő erdélyi magyar identitástudat
Nagy többségünk nem éli meg hátrányként magyarságát
Az erdélyi magyarok nemzeti azonosságtudatának változása a Kárpát Panelkutatás tükrében, 2007–2010 cím alatt tartott előadást hétfőn délelőtt a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) a Kolozsvári Magyar Napok előadássorozata keretében és a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) szervezésében Veres Valér szociológus, a BBTE egyetemi docense. A szakember a Kárpát Panel széleskörű kutatássorozat releváns elméleti alapjait és eredményeit vázolta fel, megállapítva, hogy a vizsgált változások nemcsak a fent megjelölt időszak éveire vonatkoznak: a kérdést korábban is tanulmányozták, 1997-től rendelkeznek összehasonlítható adatokkal. Idősoros, összehasonlító és reprezentatív szociológiai kutatást végeztek minden Kárpát-medencei régióban, elsősorban kisebbségi közösségek körében.
Az eredetileg alkalmazott, kérdőíves felmérést fókuszcsoportos kutatásra terjesztették ki. 2010-ben ugyanazokhoz az alanyokhoz tértek vissza, akiket 2007-ben is megkérdeztek – körvonalazta a módszertani vonatkozásokat Veres Valér. Mint kifejtette, ezáltal a változások nagyobb biztonsággal elemezhetők, lévén, hogy ugyanazon ember esetében egy kis változás önmagában is relevánsnak tekinthető.
A kutatás – amelynek jogtulajdonosa a Max Weber Társadalomkutatásért Alapítvány, partnere a BBTE szociológiai tanszékének magyar tagozata, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai és Kisebbségkutató Intézete – a magyarságtudat és kisebbségi identitás mellett többek között az oktatási helyzet, társadalmi struktúra, munkaerőpiac, vallásosság alakulását is vizsgálta – magyarázta Veres Valér, megjegyezve, hogy források híján a 2010-es felmérést csak Erdélyben sikerült elvégezni.
Diskurzusok alakította nemzeti ideológia
A XVIII. század végén kialakuló nemzet-fogalom Magyarországon a reformkor idején körvonalazódik hangsúlyosan. Az identitástudat a nemzeti ideológia társadalmi működésének eredménye, és a modern társadalmi csoportok kötődésének egyik legfontosabb formáját jelenti – összegezte a szociológus. A modern nemzet-eszme megfogalmazásában a premodern etnicitás elemeit használták fel, nemzetenként különböző „konfigurációban” – magyarázta. A tudatosulás folyamatában a vallási közösségek elsőbbségének visszaszorulásával párhuzamosan erősödik a laikus nemzetfogalom, amelynek leírása egy bizonyos fokú állandóság megőrzésével időben változik. Az új tartalmakkal, hangsúlyokkal telítődő nemzeti diskurzusok a nemzeti ideológiát is megfelelően alakítják. A nemzettudat, illetve a csoportidentitás igénye hierarchikusan szerveződik, utóbbi esetében a kisebbség államhoz és nemzethez való viszonyát vizsgálták. Kutatási kérdésként fogalmazták meg az erdélyi magyarok önmeghatározásának módját, a magyarságtudat és erdélyiség szerepét, a saját csoport szociálpszichológiai jelentését, az azonosulás szimbolikus dimenzióját, a románság megjelenését az erdélyi magyar identitástudatban, illetve az erdélyi kisebbségnek Magyarországhoz és a többségi magyarsághoz való viszonyulásának módját.
Erősödött az erdélyi identitástudat
Magyarságtudat és erdélyiség tekintetében a kutatási eredmények a regionális azonosulás, a magyart árnyaló sajátos erdélyi magyar identitástudat megerősödését mutatták. A változás hangsúlyosan érzékelhető volt a magasabb iskolázottsággal rendelkezők és a fiatalabbak körében. Ez tudatosságra vall, illetve az időbeni kiteljesedés lehetőségét is hordozza – mondta Veres Valér. Az erdélyi magyar kisebbség identitásszerkezetében az elsődleges, kultúrnemzeti összetevő mellett érzékelhetően erősödött az állampolgári identitás, valamint az a tényező is, amely az engedékenyebb kultúrnemzeti azonosságtudattal szemben az etnikai eredetet helyezi előtérbe. Az identitástudat érzelmi dimenziója mentén megállapították: a szégyenérzet (amelynek magas aránya leginkább veszélyeztetheti a kisebbségi azonosságtudatot) alig 1–2 százalékos, a magyarság mintegy 60 százaléka pedig nem éli meg hátrányként magyar identitását.
A kutatásban megszólaltatott alanyok többsége hazájaként Romániát és Erdélyt jelölte meg, a 2010-es felmérés válaszadói körében nőtt az Erdélyt megnevezők számaránya. Az érzelmi dimenzióhoz kapcsolódó erdélyi hazának Románia egyféle legitim kiterjesztésévé vált – értelmezte Veres Valér. A szülőföld kategóriában Erdély vezet: az alanyok érdekes módon kis arányban nevezték csak meg az egyes megyéket, régiókat, sokkal inkább az egyes településeket – részletezte a szociológus. A megkérdezettek 35 százaléka teljesen, 30 százaléka pedig részben egyetért a román állampolgársággal való azonosulással, bizonyos korlátokon belül (például sokan úgy vélik, hogy Romániában sok mindenért lehet még szégyenkezni). Ugyanakkor, tíz százaléknál kisebb azoknak az aránya, akiknél konfliktushelyzetet teremt a kisebbségi magyarságtudatnak a román állampolgársággal való egyeztetése – fejtette ki a szakember.
A diszkrimináció megtapasztalása tekintetében jelentős különbségek mutatkoztak az iskolázottság függvényében: az eredmények értelmében a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők szenvedtek el nagyobb arányban diszkriminációt, amely legtöbb esetben verbális megkülönböztetésnek minősült. Az etnikai csoportok közötti viszonyokat nagyobb arányban látják országos szinten konfliktusosnak, mint egy adott településen, a csoportközi konfliktusérzékelés pedig 2010-re csökkent – tájékoztatott Veres Valér. – Tekintettel arra, hogy ennek aránya 1997-ben még 80 százalékos volt, óriási változás történt az elmúlt másfél évtizedben – tette hozzá. Az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának legnagyobb hozadéka – ha látványos eredményeket nem is teremtett – éppen a csoportközi viszonyok javítása, a közeg élhetővé tétele – vélte a szociológus.
– Megállapítható, hogy létezik egységes Kárpát-medencei magyar nemzettudat, noha ez nem Magyarország hazaként való azonosításában érvényesül. A szimbolika terén egységes a magyarság (a nemzeti hősök listáját például jellemző módon Petőfi Sándor vezeti), ellenben a szociológiai értelemben vett saját csoportok megjelölése tekintetében eltérések figyelhetők meg – emelte ki Veres Valér. Az erdélyi magyarság külön identitásként, szintként fogalmazódik meg, aminek hangsúlyos történelmi hagyománya és okai vannak – összegezte.
ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)

Az erdélyiség nevében
Az erdélyi magyarok – mások. Azért, mert erdélyiek. Azért, mert önállóan gondolkodnak.
Minden bizonnyal az ÚMSZ olvasói közül többen is felfigyeltek a híradójukban összpontosított és központosított magyarországi közszolgálati televíziós csatornákon egy hírecskére, amelynek szövegét olyan kutyafuttában mondták el, mintha szégyellték volna a tartalmát.
Jómagam a világhálóra átollózott videóváltozatot láttam, és ebben a néhány mondat valahogyan így hangzott: az erdélyi magyarok többsége elkülöníti magát nem csak a román anyanyelvűektől, hanem a magyarországi közösségtől is. Ez derül ki abból a felmérésből, ami az erdélyi magyarok identitástudatát vizsgálta. A legtöbben Erdélyt tartják az otthonuknak, Románia a második helyen szerepel. Sokan úgy gondolják, hogy a kisebbségek az ország lakosságának szerves részét képezik.
Ez a lényege a rövid hírközlésnek. Amelyet nem nagyon magyaráztak, mivel cáfolja az éppen uralkodó magyarországi kormányideológiát, miszerint minden kárpát-medencei magyar minden tekintetben egységes, ugyanazt akarja és központilag irányítható. Az erdélyi magyarság másságára vonatkozó megállapítással mi itthon, Erdélyben már régóta tisztában vagyunk, de érdemes felfigyelni arra, hogy immár korszerű társadalomtudományi eszközökön és -szemléleteken alapuló vizsgálatokkal is alátámasztják.
Hiszen nem akármilyen kutatásokról van szó. A Max Weber Alapítvány közreműködésével a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem szociológiai tanszékének magyar tagozata valamint a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai és Kisebbségkutató Intézete 2007-től egy olyan, úgynevezett panelkutatást indított útjára, amely azóta évről-évre vizsgálja az erdélyi magyarok nemzeti azonosságtudatának változásait, és az adatait a múlt század kilencvenes éveiben, pontosabban, 1997-ben történt mérésekkel.
Mint kiderült, közel másfél évtized alatt az önálló erdélyi magyar identitástudat nemhogy csökkent volna, hanem erősödött, és a vizsgálatok még inkább kidomborították azt a valóságot, amivel az erdélyi magyarok immár közel száz esztendeje, nemzedékektől függetlenül, tisztában vannak: a történelem általuk nem befolyásolt akarata nyomán román állampolgárokká váltak ugyan, de magától érthetődően nyelvük, kultúrájuk és szimbólumhasználatuk tekintetében a magyar kultúrnemzet tagjai, életük más vonatkozásait pedig saját hétköznapi életük, annak számos gazdasági, társadalmi, jogi, intézményi háttérrendszere határozza meg.
A fenti mondatban a „saját” a kulcsszó, hiszen ezért kötődnek olyan szorosan ahhoz a vidékhez, ahhoz a tájhoz, ahhoz a településhez, ahol élnek, ezért az otthon számukra nem csupán valamiféle hol ide, hol meg amoda változtatható lakás, hanem életüknek színtere, ahol ők a gazdák, ahol ők döntenek, ahova a múlt és a jövő is bármikor becsatlakozhat.
Voltaképpen ez a magyarázata annak, hogy a világháborús menekülések, az országhatárok átszabása után is az erdélyi magyarok jelentős része nem csupán vissza, hanem hazatért és bármilyen mennyiségű, politikai indokokból olykor alaposan felduzzasztott zokszó-halmaz ellenére ugyanez áll a hátterében annak is, hogy a nyitott, mozgékony társadalmak korában az arányaiban vizsgált elvándorlás jóval kisebb mértékű az erdélyi magyarság körében, illetve már ellentétes folyamatok is tapasztalhatók. Az erdélyi magyarok a maguk egyéni életeiben is a saját földjükön vannak otthon, ezt szeretnék megőrizni, fejleszteni, összhangba hozni a világ változásaival.
Ilyen egyszerű ez a vizsgálatok nélkül is régóta ismert következtetés, és bármiféle olyan elképzelés, amely ezt elősegíti, a valóságban gyökerezik, ha viszont csupán szólamokon és frissen gyártott ideológiákon alapszik, akkor ezzel ellentétes és rövid vagy hosszabb távon kudarcra van ítélve. Érdemes ezt megszívlelni. A politika könnyedén tud a nemzetre vonatkozó új szóösszetételeket vagy új szóképeket gyártani és akár próféciaként eladni, de ezt az alapigazságot kitörölni nem tudja.
Az erdélyi magyarok – mások. Azért, mert erdélyiek. Azért, mert önállóan gondolkodnak. Azért, mert kisebbségi létük érzékenyebbé tette őket a demokráciára és a másság elfogadására. És ezzel nem szegényebbé, hanem gazdagabbá váltak!
Székedi Ferenc. Új Magyar Szó (Bukarest)

Csaknem 80 ezren voltak a marosvásárhelyi Félsziget fesztiválon
Tavalyhoz képest nőtt a hétfő hajnalban véget ért marosvásárhelyi Félsziget fesztivál nézőszáma, amely elérte a 79 ezret. 2011-ben 73 ezer látogatója volt a három napig tartó rendezvénynek. Bár nem sikerült 80 ezer fölé tornázni ezt a számot, így is hatezerrel többen látogattak a Félszigetre az idén - közölte Camelia Lepedus Sisko, a fesztivál sajtóirodájának munkatársa.
A fesztivált tizedik alkalommal tartották meg, a nézőszám a szervezők szerint az előző évekhez képest olcsóbb jegyárak, a jó idő és a közönség igényeit figyelembe vevő zenei kínálat miatt alakult kedvezően.
A kolozsvári Max Weber Társadalomkutató Központ által a fesztivál helyszínén készített felmérés szerint a Félsziget látogatóinak 60 százaléka visszatérő vendég volt, akárcsak 2011-ben. Bodor László fesztiváligazgató szerint ez a szám azt bizonyítja, hogy a Félsziget nő, erős márkanévnek számít. Hozzátette: stabilizálódott a fesztiválozók életkora is, így többség a 20-28 évesek közül kerül ki, ami éppen az a célcsoport, amelynek szól a fesztivál.
A legtöbb félszigetező egyetemista, többségük az erdélyi Maros, Hargita, Kolozs, Bihar, Kovászna, Brassó megyéből, valamint Bukarestből érkezik. A külföldi vendégek száma 5 százalékra tehető, köztük a Magyarországról, Hollandiából, Németországból és Írországból érkező turisták vannak a legtöbben.
A fesztivál első napján már 17 ezer látogató volt, ami rekordnak számít a fesztivál tízéves történetében, hiszen első nap soha ilyen sokan nem voltak még kíváncsiak a fesztivál fellépőire. Ugyanakkor az idei nézőszám-csúcsot szombaton regisztrálták, amikor 24 ezren voltak a Félszigeten. Ez a magas érdeklődés a szervezők szerint főleg Ákos fellépésének köszönhető.
A résztvevők száma nemcsak a koncerteken növekedett, hanem a sportprogramokon, a civil szervezeteket tömörítő Festival Parkban és a Művésztelepen is.
Az idén mintegy 700 ezer euróból megszervezett Félszigeten hetven koncertet tartottak, többek között fellépett a Dire Straits volt tagjai által alapított és a zenekar nagy slágereit játszó The Straits, Ákos, Tinie Tempah, a Children of Bodom, Netsky, a Dirtyphonics, a New Model Army, a Babylon Circus, a N.O.H.A. és a Rotfront.
MTI
Krónika (Kolozsvár)

„A magyarok közt is keressük az asszimiláció okait”
A Fórum Kisebbségkutató Intézet 1996 óta járul hozzá a szlovákiai magyarok szellemi életének gazdagításához, közel két évtizedes tevékenysége alatt gyarapodott, gyűjtött, szervezett. Egyik létrehozója TÓTH KÁROLY, aki kezdettől vezetője is az intézménynek, és akivel a szelterszfürdői társadalomtudományi táborban Kustán Magyari Attila beszélgetett.
Hogyan indul az intézet története?
Ezt 1996-ban, két alapítvány hozta létre, a Fórum Alapítvány és a Katedra Alapítvány kifejezetten azzal a céllal, hogy egy „kőintézmény” működését indítsuk útjára, ahol kutatásokkal, levéltári tevékenységgel foglalkozhatunk többek között. Több profilú munka folyik nálunk: egy demográfiai-szociológiai részleg, egy történettudományi intézet, egy etnológiai központ működik, valamint egy digitális és internetes adatbázisokat rendező központ, valamint egy könyvtár és egy levéltár.
Milyen tevékenységet folytatnak a szociológiai részlegen?
Az itt zajló társadalomtudományi kutatások nem teljesen csak a magyar kérdésekkel, hanem a szlovák-magyar kapcsolatokkal, az asszimilációs folyamatokkal foglalkoznak, hiszen olyan közegben élünk, ahol ez erőteljes jelenség. Vizsgáljuk emellett a kulturális értékrendeket, az ifjúság mozgásait, közben ezekről rengeteg publikációt jelentetünk meg.
Milyen mértékben zajlik az asszimiláció jelenleg Szlovákiában?
Ennek a folyamatnak az egyik legmeghatározóbb gyökere a vegyes házasság, mint tudjuk, hiszen a gyerekek sorsa ebből a szempontból a legtöbb esetben gyakorlatilag már házasságkötéskor eldől. A felmérések szerint eléggé magas a vegyes házasságok száma Szlovákiában, mintegy százezer magyart érint, azaz egyötödét a társadalmunknak. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mind a százezer magyar elszlovákosodik, sőt, fordított folyamatokat is lehet tapasztalni, de mindenképpen egy olyan életmódváltást jelent ez, ami korábban nem jellemezte az érintettek életét. Pontos kimutatásaink nincsenek egyébként, viszont most indítunk el egy asszimilációs kutatást, mert ez kardinális kérdés a magyarság számára.
A szlovákiai etnikai térkép elkészítését is felvállalták. Milyen változások tapasztalhatók az utóbbi években?
A www.foruminst.sk honlapon megtalálhatók a 2011-es adatok. Azt látjuk, hogy hatvanezer magyar tűnt el a térképről az utóbbi tíz évben. Ennek egy jelentős része az elhalálozást jelenti, ugyanakkor kevés a születés, de a kivándorlás, és amint mondtam, a szlovakizáció, a természetes asszimiláció is szerepet játszik az állami szinten üzent masszív ideológia miatt, amely szerint úgy lehet jól érvényesülni az országban, ha az ember szlovák identitású. A korábbi 9,7 százalékhoz képest egyébként ez 8,4 százalékos arányt jelent a teljes népességen belül. Nem az a megdöbbentő, vagy riasztó, hogy ez a csökkenés zajlik – a korábbi egy évtizedben ötvenezres tömeggel lettünk kevesebben –, mert ezzel szembe kell nézni, viszont érezhetően folytatódik ez a tendencia, és az asszimilációs szándék.
Ennek megállítására, feltételezem, nem igazán lehet könnyen kidolgozni egy stratégiát.
Egyelőre ott tartunk, hogy megvizsgáljuk, mi okozza mindezt, mert azért egészen pontosan nem tudjuk. Meglehet, hogy a magyarok között is kell keresni az asszimiláció okát, nem biztos, hogy csak a szlovák társadalom tehet róla. A magyarság vonzóereje egyre csökken, ebben pedig jórészt az elit ludas, hiszen az emberek elveszítették a hitüket a politikai, vagy kulturális reprezentációban.
Milyen munka zajlik a történettudományi intézetben?
Arra törekszünk, hogy azokat a fehér foltokat, amelyekhez nem szabadott hozzáférni korábban, most feltárjuk. Legyen szó a két háború közti időszakról, a visszacsatolásról, a háborút követő jogfosztottság, kitelepítések, deportálások korszakáról – ezek persze valamennyire fel vannak dolgozva, de még van tennivalónk. Kassán egy etnológiai központot is működtetünk, ahol elsősorban a paraszti kultúrával foglalkozunk, napjainkra tett hatásaival.
A tudományos munkákban találnak szlovák partnerre?
Igen, az akadémiával szorosan együttműködünk, a kassai társadalomtudományi intézet a magyar vonatkozású témákban együttműködik velünk, de az akadémia egyéb ágai is, ahol közös pontok vannak, nyitottak.
Könyvtárukra, a Bibliotheca Hungaricára különösen büszkék.
Ez egy központi magyar könyvtárként alakult meg 1990-ben azzal a céllal, hogy az 1918 után, Csehszlovákiában megjelent magyar írásos anyagokat gyűjtse. 25 ezres könyvtárról beszélünk, amelynek a kézikönyvtára az ország legértékesebb ilyen jellegű gyűjteménye. Digitalizálással is foglalkozunk, ennek egy része pedig fellelhető az interneten – a többi anyag azért nem, mert egyszerűen hatalmas mennyiségről beszélünk, amit nem bírunk feldolgozni. Képanyaggal is rendelkezünk, százötvenezer darabbal, amelyeket szintén fel szeretnénk dolgozni, de jelenleg „csak” 22 ezret sikerült. Ez azért nehéz munka, mert minden fotó mellé felírjuk a megfelelő adatokat is, és nem könnyű feladat kideríteni például, hogy az elvtársak mellett kik húzódtak meg. Számos képeslapunk van, amelyek a történelmi változásokat örökítették meg, így a pozsonyi Petőfi-szobor teljes élete is végigkövethető: láthatjuk, milyen volt, amikor felállították, amikor a csehek bejövetelekor bedeszkázták, hogy ne lehessen látni stb.
Milyen levéltárral rendelkeznek?
Mi olyan anyagokat gyűjtünk, amelyeket vagy elhagytak, vagy mi szerezünk meg a családoktól, illetve amelyeket éppen nálunk tárolnak. Az egyik ilyen, nálunk tartott gyűjtemény az egykori kulturális szervezet, a Csemadok hatvan éves adattára, amelyen tíz éve dolgozunk úgy, hogy még a munka negyedénél sem tartunk. A másik ilyen nagyobb anyag az 1989 utáni magyar pártok iratanyagait tartalmazza, amelyeket az egyesülésükkor, 1998-ban tudtunk elhozni.
A nyilvánosság előtt milyen módon jelennek meg?
Évente szervezünk öt-hat konferenciát, de a publikációs tevékenységünk sem elhanyagolható. Önálló kiadóként is működünk, magunk terjesztjük is a könyveinket, azt a mintegy százhatvan kiadványt, amelyet mostanáig megjelentettünk. Saját évkönyvvel, az Acta Ethnologica Danubianával, és egy folyóirattal, a FÓRUM Társadalomtudományi Szemlével rendelkezünk ugyanakkor.
Milyen az együttműködésük a szlovákiai magyar pártokkal?
Erről a kérdésről nem szoktam nyilatkozni, mert nincs különösebb viszonyunk velük: ha ők megrendelnek nálunk valamilyen anyagot, vagy felmérést, akkor azt elvégezzük, de ezen túl nincs kötődésünk hozzájuk. Ez a két párt ugyanakkor kutatási téma a számunkra.
Magyarországi és erdélyi intézményekkel milyen viszonyban állnak?
Minden magyarországi intézménnyel kapcsolatot tartunk, nincs olyan vidéki város, amellyel az elmúlt tizennyolc év alatt ne kerültünk volna kapcsolatba kutatás, vagy konferencia kapcsán. Az akadémia, a kisebbségkutató intézet természetesen partnerünk, a győri Regionális Kutatások Központja úgyszintén, sőt a győri régióval számos közös kutatásban vettünk részt. Ide sorolhatók a minisztériumok is persze. Nem szelektálunk: hogyha valaki felkér minket, akkor embereinktől, tudásunktól függően elvállaljuk a feladatot. Erdélyben nincsenek szerződéses, hosszú távú kapcsolataink, inkább az egyes kutatások miatt alakulnak ki együttműködések. Említeném a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaságot, vagy a Max Weber Társadalomkutatásért Alapítványt, a csíkszeredai KAM-Regionális és Antropológiai Kutatások Központját.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Magyarabbak, mint korábban az erdélyi magyar fiatalok
Felmérték az erdélyi fiatalokat, akiknek a fele a jobb megélhetésért elmenne külföldre.
Sokat tanulnának, általában két gyereket szeretnének, de abban már nem biztosak, hogy Erdélyben is szeretnének maradni dolgozni - nagyon sarkítva körülbelül így lehetne összefoglalni a Magyar Ifjúságkutatás 2016 erdélyi eredményeit, amelyben az erdélyi magyar 15-29 éves korú fiatalokra reprezentatív 2000 fős mintán végeztek a székelyföldi (Kovászna, Hargita és Maros megye) és a többi erdélyi részre reprezentatív, 1000-1000 fős almintákkal. A kutatás mintáiban a szórványban élők is reprezentálva vannak, például Szeben megyéből a magyarlakta településekről (Medgyes és egy falu) kérdeztek embereket, de Krassó-Szörény megyéből nem volt mintavétel.
A kutatást az Új Nemzedék Központ kezdeményezte és támogatta. Erdélyben az adatfelvételt a Max Weber Társadalomkutató Alapítvány végezte, a BBTE Magyar Szociológia Intézetének diákjainak bevonásával, valamint Hargita megyében a Sapientia EMTE és Bihar megyében a Partiumi Keresztény Egyetem hallgatói közül is vettek részt a terepmunkában. Az erdélyi felmérés vezetője Veres Valér, a terepmunka főkoordinátora Szabó Júlia volt. A kutatásról készült gyorsjelentés részletes erdélyi eredményeit Veres Valér szociológus segített értelmezni.
A magyar nemzet egészének a részei vagyunk a megkérdezettek többsége szerint, éljenek Magyarország határain kívül bármelyik nagy régióban. A nemzeti hovatartozás kérdésében az Erdélyben élők 85 százaléka értett egyet azzal a kijelentéssel, hogy az országban élő magyarok részét képezik a magyar nemzetnek. A román nemzethez tartozás kérdésében máshogy alakultak az arányok. Az erdélyi magyar fiatalok 55 százaléka gondolja azt, hogy a román nemzethez is tartoznak, míg 37 százalékuk elutasítja ezt a gondolatot.
Amikor arra kérték, hogy határozza meg azt a közösséget, amihez elsősorban tartozik, a fiatalok 45 százaléka magyarnak, 20 százaléka erdélyi magyarnak, 8 százaléka székelynek, 6 százaléka pedig erdélyinek határozta meg magát.
Veres Valér szerint az elmúlt években a magyarságtudat vonatkozásában kisebb hangsúly-eltolódást volt megfigyelhető a fiatalok körében, 2010-hez képest néhány százalékkal növekedett az, hogy a magyar nemzethez tartozónak gondolják magukat, és csökkent az erdélyi magyarokat a román nemzethez tartozónak nyilatkozók aránya. Ezen változás mögött feltételezhetjük a magyar állam könnyített állampolgárság megszerzésével kapcsolatos nemzetpolitikájának hatását is.
"Ugyanezt a jelenséget erősíti meg az is, hogy elsősorban minek tartják magukat. A korábban erősödő regionális identifikáció mintha megtorpanni látszana, és a jelző nélküli magyar megnevezéssel azonosulnak a legtöbben, és az erdélyi magyar, romániai magyar és székely kategóriák csak együttvéve teszik ki az előbbi arányát" - értékelt Veres.
A fiatalok 94 százaléka családban többnyire a magyar nyelvet használja, viszont a közösségi oldalakon 65 százalék kommunikál többnyire magyarul, további 22 vegyesen (magyar, román, esetleg angol nyelven) kommunikál. Kevesen (3-4%) vannak olyanok, akik többnyire vagy kizárólag románul kommunikálnának, fogyasztanának médiát, közösségi oldalakat vagy interneteznének. Az arányok értékeléséhez azért érdemes tudni, hogy a magyar fiatalok nagyjából háromnegyede Hargita, Kovászna, Maros, Bihar és Szatmár megyében él.
Összekapcsolódik az etnikai és a vallási identitás Erdélyben, ezért vallásosabbak, mint Magyarországon vagy Felvidéken. Az erdélyi fiatalok 76 százaléka valamilyen módon vallásos, ebből 24 százalék az egyház tanításai szerint élők aránya, míg 52 százalék azt mondja, hogy a maga módján vallásos, és 11 százalékuk mondta csak azt, hogy nem vallásos.
Az erdélyi válaszadók körében csupán 1 százalék azok aránya, akiket születésükkor nem kereszteltek meg vagy nem jegyeztek be semmilyen egyházi közösségbe. A válaszadók 39 százalékát római katolikusként keresztelték meg, 48 százalék a reformátusok aránya, 1 százalék az evangélikusoké, 1 százalék a görög katolikusoké. Az egyéb egyházi közösségben megkeresztelkedettek aránya 8 százalék, 2 százalék pedig nem tudott, vagy nem akart válaszolni a kérdésre. A jelenlegi felekezeti hovatartozás alapján 6 százalék egyik felekezethez sem érzi közel magát, 36 százalék a római katolikusok, 44 százalék a reformátusok, 1 százalék az evangélikusok, 1 százalék a görög katolikusok aránya, 8 százalék egyéb valláshoz tartozónak vallja magát, és további 4 százalék a nem tudja/ nem válaszol kategória aránya. A vallásossággal egyetemben a kulturális fogyasztásra, mint az identitás megőrzésének elősegítőjére is rákérdeztek a fiataloknál. "Az erdélyi magyar fiatalok többsége hétköznap többnyire számítógépen, interneten tölti idejét: chatel, zenét hallgat és hasonlók. A hétvégén a leggyakoribb tevékenység a barátokkal való találkozás „együtt lógás”, beszélgetés kerül előtérbe, de akkor is jelentős az online tevékenységek aránya" - mondta az eredményeket összegezve Veres.
A kérdőívben felsorolt kulturális terek és szabadidő eltöltésére alkalmas helyszínek közül az erdélyi fiatalok a kávéházat, teaházat jelölték meg legmagasabb arányban, 86 százalék választotta ezt a helyszínt, mint olyat, ahol évente többször is megfordul. Ugyanakor 60 százalék feletti értéket vett fel az éttermekbe, a sörözőkbe és borozókba, valamint a plázákba járók aránya is. Az évente többszöri könnyűzenei koncertre járók aránya 60 százalék, míg könyvesboltot a válaszadók 57 százaléka szokott látogatni. Az erdélyi fiatalok fele évente legalább néhányszor jár kiállításra, múzeumba, valamint könyvtárba. A konditerembe járók aránya 37 százalék. 20 és 30 százalék közé esett azok aránya, akik művészfilmeket néznek, művészmozikba, táncházba vagy komolyzenei hangversenyre járnak.
Még nőtlen vagy hajadon többségük, de gyereket szeretnének. Erdélyben a 15–29 éves korosztályban a válaszadók 76 százaléka nőtlen vagy hajadon, 13 százalék a házasok aránya, és 9 százalékos az élettársi kapcsolatban élők aránya. A párkapcsolatban élők 85 százalékának párja magyar, 7 százalékának van román házastársa vagy párkapcsolati partnere, a társak 2 százaléka roma és 1 százalék valamilyen egyéb nemzetiségű. A gyerekvállalási kedv Erdélyben 2,3 átlagosan, ami azt jelenti, hogy a megkérdezettek többsége 2 gyereket tervez. Ez nagyjából megfelel a Kárpát-medencei átlagnak: Kárpátalján 2,4, Vajdaságban 2,2, Felvidéken 1,9, míg Magyarországon 2,1 a tervezett átlagos gyerekszám. Egyelőre azonban inkább tanulnak a fiatalok: a megkérdezett korosztály közel fele (48 százalék) még tanul, és magas arányban (49 százalék) terveznek még továbbtanulni, túlnyomó részük egyetemen. A kutatott négy nagy régió közül egyébként Erdélyben volt a legmagasabb a még oktatásban lévő, és a tanulmányaikat folytatni szándékozó fiatalok aránya. Veres ugyanakkor elmondta azt is, hogy a korábbi kutatások szerint, a román fiatalokhoz képest az erdélyi magyarok nagyobb arányban végeznek két egyetemet, vagy két mesterit.
Veres a 2011-es népszámlálást hozta fel referenciának, ami szerint a romániai 25-29 éves fiatalok 33%-a végzett már egyetemet. Akkor a magyar nemzetiségű 17 éves fiatalok 93,5 százaléka tanult még, a 20 éves magyar fiatalok 44 százalék volt beiskolázva, és 35,5 százalékuk pedig már egyetemen tanult, a 25 éveseknek pedig még 10,8 százaléka tanult. A tanuló magyar fiatalok aránya 2016-ig még kissé emelkedett az öt évvel korábbi állapotokhoz képest. Tehát a 15-24 éves fiatalok többsége még tanul, középiskolában vagy egyetemen, míg utána már a nagy többség végez és dolgozni kezd, vagy munkát keres.
Többnyire elégedettek a jelenlegi életszínvonalukkal a baráti- és párkapcsolataikkal, de ennél alacsonyabb, átlagos szintű az elégedettségük a jövőbeli kilátásokkal, anyagi helyzetükkel és a munkavállalási lehetőségekkel. Egy 1-től 5-ig terjedő skálán a baráti kapcsolataikat 4,3-ra értékelték, ezzel a legelégedettebbek. A második legmagasabb pontszámot két kategória, az élettel való általános elégedettség és partnerkapcsolatokra vonatkozó válaszlehetőség érte el 3,8–3,8-as átlaggal. A jelenlegi életszínvonalra vonatkozó mutató 3,7-et ért el, ezt a tanulási lehetőségekkel való elégedettség követte 3,6-os átlagponttal. A személyes élettervek megvalósulásának esélyei és a jövőbeli kilátások kategóriák azonos értéket kaptak, 3,5-ös átlagra értékelték. Egy tizedponttal maradt le az anyagi helyzet, végül a felsorolásban a munkavállalási lehetőségek kategóriája szerepelt leggyengébben, 3,2-es értékkel.
Ennek fényében nem véletlen, hogy az erdélyi fiatalok körében a jobb megélhetés reményében felmerül az elvándorlás gondolata, illetve az sem, hogy 10 megkérdezettből közel 2 már dolgozott külföldön. Az erdélyi fiatalok 15 százalékának volt már állása magyarországi munkahelyen, és 18 százalékának más külföldi országban. A jövőben a 15-29 éves korosztály 47 százaléka dolgozna, míg 36 százalékuk biztosan nem dolgozna Magyarországon. Ha más országokba irányuló (munkavállalás céljából történő) mobilitási szándékot nézzük, akkor az erdélyi magyar fiatalok 57 százaléka menne el, és csupán 26 százalékuk maradna biztosan itthon. A végleges külföldi letelepedést a megkérdezettek 22 százaléka tervezi, míg tanulás céljából 19 százalékuk tervez külföldre menni a közeljövőben. Transindex.ro