Hosszú ideje tartó jó kapcsolat után Marosvásárhelyen október 25-én együttműködési szerződést írt alá a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem és a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Kara. Dr. Leitner Sándor, a Kaposvári Egyetem rektor-helyettese, a Művészeti Főiskola főigazgatója és dr. Béres András, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem rektora a szerződés aláírásának fontosságát hangsúlyozták, mely révén hallgató- és oktatócserére, kiállítások szervezésére nyílik lehetőség. A budapesti Színművészeti Egyetem mellett Kaposváron létezik csak állami színészképzés. Kaposváron az első végzős évfolyam az idei tanévben hagyja el a főiskolát. A magyarországi egyetem a pozsonyi művészeti egyetemmel működik még együtt, a három felsőoktatási intézmény a továbbiakban az európai uniós pályázatokra közösen kíván jelentkezni. A szerződés aláírása után a kaposváriak átadták értékes könyvadományukat a marosvásárhelyieknek. /Mészely Réka: (Szín)művészeti egyetemek kézfogása. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 26./

Idén első igazi évadát kezdi Marosvásárhely egyetlen, magyar nyelvű kísérleti zsebszínháza, a Yorick Stúdió. A Sebestyén Aba színművész vezette alternatív társulat rövid létezése óta egyszer már bizonyított, hiszen a Nasztasszja Filippovna című, Dosztojevszkij-regényen alapuló háromszereplős produkció megdöbbentette profizmusával a vásárhelyi közönséget. Tavaly ősszel a Myfair Lady-t mutatták be a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem negyedéves hallgatói a Yorick bástyabeli székhelyén. Idei első előadásuk farsangi produkció lesz. /Nagy Botond: Yorick első évada. Változatos zsebszínházi műsorkínálat. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 13./

Méltánytalannak tartja a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) háttérintézményeit tömörítő Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) vezetősége a Szülőföld Alap Oktatási, Kulturális, Szociális, Egyházügyi és Média Kollégiumának decemberi döntését. Ennek értelmében a felsőoktatásra szánt pénzalap mindössze 12 százalékát fordították a legtöbb magyar diákot befogadó kolozsvári állami egyetemen zajló oktatás támogatására. Kelemen Hunor, a Szülőföld Alap Tanácsának alelnöke kifejtette: kénytelenek voltak kiegészíteni a magyarországi költségvetési szigorítások miatt a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) 2005-ös költségvetésétől megvont 100 millió forintot. A magyar nemzetiségű egyetemi hallgatók 81,5 százaléka állami egyetemeken folytatta tanulmányait. Legtöbben a kolozsvári BBTE-n, kisebb számban pedig a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, valamint az ugyanott működő Színművészeti Egyetemen. Tavaly közel 12 ezer magyar hallgató tanult a kolozsvári BBTE-n. A romániai költségvetésben nincs olyan nagyságrendű felsőoktatási alap elkülönítése, amely megoldhatná az egyetemeken folyó magyar tannyelvű oktatás tudományos, infrastrukturális, oktatásszervezési és szociális gondjait. Kelemen Hunor elismerte, hogy az EMTE nagyobb összeget kapott. Emlékeztetett, hogy a magánegyetemnek a tavalyi magyarországi költségvetési összegből 100 millió forintot zároltak különböző anyaországi megtakarítási programokban. Ezért ki kellett egészíteni az EMTE költségvetését, hogy a terveknek megfelelően működhessen az egyetem. /Borbély Tamás: Méltánytalan támogatásra panaszkodik a KMEI. Az EMTE költségvetését pótolták a Szülőföld Alapból. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./ „Lobbicsoportok szerzik meg a Szülőföld Alap Oktatási, Kulturális, Szociális, Egyházügyi és Média Kollégiumának pályázatra kiírt pénzeit” – állapította meg Veres Valér, a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának háttérintézményeként megalakult Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) vezetője. Arra a kérdésre, hogy kik képviselik a pénzeket eltérítő lobbicsoportokat, Veres Valér nem volt hajlandó válaszolni. /Isán István Csongor: Lobbicsoportok a Szülőföld Alap körül? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./

Májusban nem mindennapi bemutatóval jelentkezik a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház társulata. Béres László színházigazgató szerint a Télikert című előadás érdekessége, hogy a színművet Láng Zsolt író, drámaíró kimondottan a gyergyószentmiklósi színészekre szabta. A szerző nem ismerte személyesen a figurás színészeket, hanem Patkó Éva rendező – a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem negyedéves rendező szakos hallgatója – elmesélése alapján írta meg a színdarabot. A szerző az olvasópróbáktól kezdődően a bemutatóig dramaturgként végigkíséri az alkotási folyamatot. /Jánossy Alíz: Rejtélyes télikert Gyergyószentmiklóson. = Krónika (Kolozsvár), febr. 16./

XIX-XX. századi székelyföldi városfejlődés – ez volt a központi témája a Marosvásárhelyen február 22-én szervezett beszélgetésnek, amelyen Gagyi József házigazda fogadta dr. Pál Judit történészt, a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanárát. A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem és a Borsos Tamás Egyesület által közösen szervezett Beszélgetések a közelmúltról 2. címet viselő városfejlődés-ismertető rendezvényen város-meghatározási elméletekről, gazdasági helyzetről, a város és állam viszonyáról volt szó. Az egyetlen szabad királyi város a térségben Marosvásárhely volt, így hivatalosan az már nem számított a Székelyföld részének, habár továbbra is annak fővárosaként tartotta számon a népi emlékezet. A XIX. század második felében igen fontossá vált a közigazgatási funkció, a megyeközpontok rohamos fejlődésnek indultak. Ilyen volt Csíkszereda, amelyik Csíksomlyótól orozta el a központi szerepet. /Nagy Botond: Székelyföldi városfejlődés, avagy Erdély örök improvizáció. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 25./

A Bolyai Kezdeményező Bizottság további érveket sorakozatott fel az önálló Bolyai Egyetem mellett, melyet a Szabadság folytatásokban közölt. Februárban 80 nemzetközi elismertségnek örvendő professzor kérte a Bolyai Egyetem újraindítását. Petíciójukra nem érkezett válasz. A román álláspont: sehol a világon nincsenek nyelvi alapon szervezett egyetemek vagy karok. Román álláspont: a magyar népesség körében az országos átlagnak megfelelő a felsőfokú végzettségűek aránya. Valójában a felsőfokú végzettségűek aránya Romániában 6,60 % a magyar népességben csupán 4,48 %, mintegy 30 000-rel kevesebb mint elvárható volna. A 2004/2005-ös adatok szerint 10 000 román lakosra 300 egyetemista jut, de 10 000 magyar lakosra mindössze 207, ami súlyos diszkriminációnak tekinthető. Román álláspont: a romániai magyar egyetemi hallgatók tekintélyes része Magyarországon tanul, ezért nem indokolt egy állami magyar egyetem fenntartása. Valójában körülbelül 2900 román állampolgárságú magyar diák tanul magyarországi egyetemeken, főiskolákon. Ez kevesebb, mint a romániai magyar egyetemi hallgatók 10 %-a. A BBTE vezetői szerint a BBTE magyar tagozata széleskörű autonómiának örvend. Ez nem igaz. Az egyetem szenátusa figyelembe sem vette 149 magyar oktatónak három magyar tannyelvű kar létesítésére vonatkozó kérését, a Matematika-Informatika Kar tanácsa is elutasította az informatika szakos magyar oktatók egyöntetű kérését, hogy hozzanak létre magyar tannyelvű informatika tanszéket. A BBTE jogi karán a román kari vezetés megakadályozta a magyar oktatás megszervezését, melynek következtében jelenleg mindössze egyetlenegy főállású magyar oktató dolgozik a jogi karon. A magyar tagozat órái gyakran több tanszéken vannak szétszórva, nem lehet egy álláshoz kötni őket, így pályázatot sem lehet hirdetni betöltésükre. Mivel nincs döntéshozói szerepkörük, a magyar oktatók gyűlései informálisak. A BBTE vezetőinek álláspontja: a magyar karok és az önálló magyar egyetem létesítése nincs megtervezve. Valójában 1998-ban részletes terv készült egy magyar egyetemi campus megvalósítására, de a román vezetés megakadályozta ezt. Román álláspont: a magyar oktatók megfelelő arányban képviseltetik magukat az egyetem vezetőségében. A valóság: míg a Babes és a Bolyai egyetemek egyesítése után a dékánok fele magyar nemzetiségű volt, ma már csak a két teológiai kar dékánja magyar. Egyetlen természet-, humán- vagy társadalomtudományi karnak sincs magyar dékánja. Román álláspont: a BBTE multikulturális egyetem. Valójában az egyetemnek a magyar nyelv nem hivatalos nyelve. Az egyetem csak román nyelven ad ki okleveleket. Román álláspont: a magyar egyetem, a magyar karok elveszítenék az egyetemi könyvtárakban levő könyveket. Valójában a könyvek a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár leltárába tartoznak, nem pedig a BBTE leltárába. Tariceanu miniszterelnök épp a román–magyar közös kormányülést követő sajtótájékoztatón jelentette ki, hogy nem ért egyet a BBTE magyar tannyelvű karainak létrehozásával. Az Oktatási és Kutatási Minisztérium nyilvános állásfoglalásban és az egyetemnek küldött miniszteri átiratban közölte, hogy nem ért egyet a magyar karok létrehozásával. Emil Boc, a kormánykoalícióban résztvevő Demokrata Párt elnöke és egyben Kolozsvár polgármestere szintén nyilvános állásfoglalásban vetette el a magyar karok létrehozásának tervét. Az egyetem vezetői nyilatkozatok egész sorában támadták a magyar oktatók önállósulási törekvéseit, és fenyegették az ügy támogatóit. Román álláspont: érthetetlen a magyar oktatók elégedetlensége, hiszen az ország összes állami egyeteme közül a Babes–Bolyai Tudományegyetem biztosítja a legtöbb jogot a magyar felsőoktatás számára. Valójában a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem a BBTE-vel szemben megvalósította a tényleges kétnyelvűséget: egy román és egy magyar tagozattal működik, a beiskolázott diákok fele-fele kerül az egyes tagozatokhoz. A szakok indításáról a tagozatok önállóan döntenek. Karok nincsenek, az egyes tagozatok önállóan szervezhetnek tanszékeket, az intézménynek mind a román, mind pedig a magyar hivatalos nyelve. A Bolyai Kezdeményező Bizottság három vezetője rágalmazó és fenyegető levelet kapott az egyetem rektorától, ami szintén megjelent az egyetem hivatalos lapjában. A levélben a rektor retorziókat is kilátásba helyezett. /Bolyai Kezdeményező Bizottság: Tények, érvek az önálló Bolyai Egyetem ügyében. Kiegészítés. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7., folyt: ápr. 10., 13./

Több mint egy hónap telt el a felsőoktatási fórum és zárónyilatkozatának a megfogalmazása között. Az első hét a nyilatkozat véglegesítésével telt, azután szétküldték aláírás végett, az aláírt példányok körülbelül tíz nap múlva be is érkeztek; a további három hét a Markó Béla RMDSZ-elnökkel való egyeztetésekkel telt el, mondta el a Bodó Barna a vele készült beszélgetésben. Az egyetemek akkreditációjára vonatkozó törvény régi adóssága a parlamentnek, ezért a Bolyai Kezdeményező Bizottság ezt a kérdést szerepeltetni akarta a nyilatkozatban, Markó, aki egyben az oktatásügyért felelős miniszterelnök-helyettes, más véleményen volt. Így ez a kérdés kikerült a nyilatkozatból: maradt az a tétel, hogy a két magánegyetemet minél hamarább akkreditálni kell. Olli Rehn bővítési biztos kijelentette, hogy kisebbségi vonatkozásban Romániában minden rendben van. Ezért küldtük el a Kárpát-medencei magyarsághoz intézett felhívást, melyben arra kértek mindenkit, a bővítési biztosnak címzett elektronikus levélben jelezze, igenis vannak lényeges megoldatlan kérdések. Ez azért volt fontos, mert az EU-nak nincs egységes kisebbségi mércéje. Bodó rámutatott, hogy az erdélyi magyarságnak rá kell ébrednie arra, hogy elsősorban nem bizonyos külföldi folyamatok határozzák meg az érdekérvényesítést, hanem a belső folyamatok. Az alapszerződések a gyakorlatban szinte semmit nem oldottak meg a kisebbségi bajokból. Az egyetem ügye nem addig tart, amíg Románia belép az Európai Unióba, hanem addig, amíg az erdélyi magyar politikai vezetők meggyőződnek arról, ha ezt az ügyet nem tekintik elsőrendű fontosságúnak, akkor közösségüket hagyják cserben.       A romániai magyarság politikai tárgyalóasztalnál akart eddig mindent megoldani, miközben vele szemben a többségi politika nem válogatott az eszközökben. Van még a tüntetés, a polgári engedetlenség eszköze is. Európában, a demokráciák világában az értékelvű megoldásokat mindenhol így érték el. Az oktatásügy sorsdöntő, létfontosságú, és az egyetem kérdésében a magyar politikai képviselet másfél évtizeden át nem ér el igazi eredményt, akkor ezt rosszul csinálta. Ezt ki kell mondani. Az RMDSZ érzi a helyzet súlyát, ezért írta alá a nyilatkozatot. „Az RMDSZ vezetőinek viszont el kell végre dönteniük, hogy az erdélyi magyarság, vagy Románia szolgálatában akarnak-e állni”, hangsúlyozta Bodó Barna. A BBTE magyar vonalának a vezetősége nem írták alá a Bolyai Kezdeményező Bizottság nyilatkozatát, ez politikai felelősségüket minősíti.   Salat Levente rektor-helyettes a március végi egyetemi fórumon minden bajok forrásának a BKB-t kiáltotta ki. Ezzel a véleményével ott egyedül volt. Az egyetemért vívott küzdelmet megnehezíti a Fidesz választási veresége. Egyetemügyben határozott állásfoglalások a Fidesz részéről történtek. A továbbiakban tudomásul kell venni, hogy ez a helyzet most Magyarországon, és keresni kell az együttműködési lehetőségeket az MSZP-vel. Oda kell figyelni Sólyom László köztársasági elnök kezdeményezésére, ugyanis a MÁÉRT intézményének a szüneteltetése, a támogatáspolitikában megmutatkozó kedvezőtlen változások megannyi veszélyes folyamat a határon túli közösségekre. Sólyom Lászlónak ez a lépése el fogja gondolkodtatni a magyar kormányt arról, mit kellene cselekednie a határon túli magyarságpolitika ügyében. A BKB eredeti nyilatkozatában (abban a változatban, amelyet az összes szervezet aláírt) az szerepel, hogy „a Parlament záros határidőn belül fogadja el az egyetemek akkreditációjára vonatkozó új törvényt, váljon lehetővé a Partiumi Keresztény Egyetem másfél éve elhúzódó akkreditációs folyamatának a lezárása”, míg a Markó által is aláírt változat megfelelő pontja a következő: „A törvényes kereteknek megfelelően valósuljon meg magánegyetemeink mielőbbi akkreditálása.”   A Fórum a magyar egyetemért elnevezésű rendezvény résztvevői a végleges változatban a következőket tekintik „szakmailag megalapozott és politikailag indokolt, következésképpen megvalósítandó feladatoknak”: mielőbb induljon el a három magyar kar a Babes–Bolyai Tudományegyetemen, jöjjenek létre magyar karok a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, kezdődjön el a magyar tannyelvű felsőoktatás megszervezése a Kolozsvári Műszaki Egyetemen, a Gheorghe Dima Zeneakadémián és egy erdélyi képzőművészeti egyetemen, valamint a Kolozsvári Agrártudományi Egyetemen, valósuljon meg a tényleges kétnyelvűség a vegyes tannyelvű intézetekben, valósuljon meg a magyar magánegyetemek mielőbbi akkreditálása, utána pedig részesüljön állami támogatásban mind a Sapientia, mind a Partiumi Keresztény Egyetem. Aláírók: Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, Erdélyi Református Egyházkerület, Királyhágó-melléki Református Egyházkerület, Erdélyi Unitárius Egyház, Erdélyi Evangélikus Egyház, Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem, Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Partiumi Keresztény Egyetem, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság, Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége, Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Bolyai Kezdeményező Bizottság, Bolyai Társaság, Országos Magyar Diákszövetség, Kolozsvári Magyar Diákszövetség, Romániai Magyar Közgazdász Társaság, Kriza János Néprajzi Társaság, Farkas Gyula Egyesület a Matematikáért és Informatikáért, Politeia – Romániai Magyar Politikatudományi Egyesület. /Bagoly Zsolt: A Bolyai esélyei csatlakozás előtt és után. Beszélgetés dr. Bodó Barna egyetemi adjunktussal, a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 9./

Hétéves a székelyudvarhelyi színház: összesen negyvenegy bemutatón és hat évadon van túl a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház. A fennállásának hetedik évfordulójához érkező társulat a jeles évforduló alkalmából egész hetes rendezvénysorozattal áll elő. Május 15-én a megnyitó inkább a szakmát szólította meg, az érdeklődőknek Darvay Nagy Adrienne színháztörténész tartott előadást, kiemelt hangsúlyt fordítva a hétéves társulat művészi tevékenységére. – Az elmúlt hét év előkészítési időszak volt, most már bátran kijelenthetjük, hogy Székelyudvarhelyen színház van, útjára indult egy kőszínház – mondta Szabó K. István rendező, volt színházigazgató, aki a kezdetektől végigkísérte a társulat tevékenységét, fejlődését. Május 15-én este az Anna Karenina Pályaudvar című drámát mutatta be a társulat, és kezdetét vette a miniévad, amelynek keretében a 2005–2006-os produkciókat viszik színre. A következő napok programja: Szász Kriszta pódium-előadása, a Köztünk szólva; Hyppolit, a lakáj; majd a legújabb produkció, a Paraszt dekameron. A miniévad záróelőadása a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem IV. éves diákjainak vizsgaelőadása, a Hideg gyermek. /Szász Emese: Hétéves a székelyudvarhelyi színház. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 16./

Kolozsváron a jeles színi rendező, műfordító születésének évfordulója közeledtével (1925. június 4.) már évente megrendezik a Harag György napokat. Nagybánya kiesik ebből az emlékezésből, pedig Harag György rendkívüli pálya innen indult. 1953 augusztusában ugyanis az akkor még Kolozsváron működő Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet 18 végzős diákja, s a velük végzett rendező, Farkas István Nagybányára érkezett, azzal a szándékkal, hogy továbbra is együtt maradnak, új színházat alapítanak. Élükön a fiatal intézeti tanársegéd, Harag György állt, aki egy évvel korábban nyert rendezői szakképesítést. Ma már nehezen tisztázható, hogy mi állt ennek a hátterében, a hiteles tanúk „elmentek”. Az akkori városvezetőség nagyrészt haláltáborokból, börtönökből, munkaszolgálatból hazatértekből állt. A kommunista világ hatalomra jutását célzó akcióik – államosítás, választási csalások, ártatlan emberek megkínzása, elpusztítása – mellett jó szándékú cselekedeteik is voltak. Megpróbálták újraéleszteni, feltámasztani az egykori festőtelep hírnevét, s abban is reménykedtek, hogy a Harag Györgyék nagybányai kirajzása a Hollósy Simonéhoz hasonló hírnevet hoz. Ezért épült fel a Virághegy alatti nyári színház is. A fiatal színészek kirajzása, a „hőskorszak” kálvária is volt – ahogyan Kovács Ferenc a „Színjádzó századok”-ban leírta. Hogy a kényelmetlen szálláskörülményeket, étkezési gondokat, nélkülözést ki lehessen bírni, olyan meghatározó személyiségre, vezetőre volt szükség, mint Harag György. /Klacsmányi Sándor: A HARAG GYÖRGY emléknapok margójára. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 9./

Június 17-én Marosvásárhelyen ismét fellép Bicskei Daróczi Zsuzsa. A Poór Lili-díjas sepsiszentgyörgyi színművésznő Asszonytánc című egyéni műsorát adja elő. A művésznő 30 éve végezte a ma már egyetemként ismert Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolát. Hamar népszerű lett, énekesként is megismerhette a sikert, majd házassága révén a Vajdaságba távozott. Az ottani rangos színházi élet egyik legszínesebb, többszörösen díjazott egyéniségévé vált. Fellépett hírneves táncszínházi művészekkel is. Tavaly az EMKE kuratóriuma őt találta a Poór Lili-díjra érdemesnek, laudációját egykori vásárhelyi tanára, dr. Kovács Levente, a Színművészeti Egyetem tanszékvezetője vállalta el. /(nk): Bicskei Daróczi Zsuzsa Asszonytánca Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 14./

Kisvárdán tizenhat társulat részvételével június 22-én kezdődik a Határon Túli Magyar Színházak 18. Fesztiválja. A július 1-ig tartó fesztiválon összesen 32 előadást láthat a közönség. A rendezvényen négy szomszédos országból, Romániából tíz, Szerbiából négy, Szlovákiából és Ukrajnából pedig egy-egy társulat vesz részt. Erdélyből a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a Temesvári Csiky Gergely Színház, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem végzősei, a szatmárnémeti Északi Színház, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió, a csíkszeredai Csíki Játékszín, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, a nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata, valamint a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem színis növendékei lépnek fel. Dél-vidékről az Újvidéki Színház, a szabadkai Népszínház Magyar Társulata, a vajdasági Tanyaszínház és az újvidéki Művészeti Akadémia Társulata érkezik Kisvárdára. A felvidéki színjátszást a kassai Thália Színház, míg a kárpátaljait a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház művészei képviselik. (MTI) /Kezdődik a határon túli magyar színházak fesztiválja. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./

Megjelent a Tirgu-Mures oras al artelor (Marosvásárhely, a művészetek városa) című kötet, szép, igényes kiadvány. A polgármesteri hivatal és a Vatra folyóirat közös munkája közel félszáz tanulmányt, szakdolgozatot, esszét foglal magába több mint háromszáz oldalon. A könyv Marosvásárhely művelődési létesítményeit, művészeti jelenségeit felmutatja, a múltat is érintve. Magyar szerzők dolgozatai is olvashatók a kötetben. A bemutatón elhangzott, hogy előkészületben van a könyv magyar és angol nyelvű változata. Rövidített tartalmi kivonat a cikkekből angolul már ebben a változatban is van. Az lenne helyes, ha a várható magyar kötetben a város múltját, az itteni magyarság szellemiségét, annak alakulását nem a most közölt tanulmányok egyszerű fordításával tükröznék, hanem a témában szakosodott, éveken át elmélyült helyi magyar kutatók írásaival rajzolnák ki. A román nyelvű könyvből ugyanis hiányoznak a város meghatározó kulturális értékei, mint például az Aranka György-féle Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság, a Kemény Zsigmond Társaság, a Székely Színház, a Színművészeti Egyetem, a művészeti középiskola által létrehozottak, többek között. /( nk ): A művészetek városa. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./

Kisvárdán Nyakó Béla fesztiváligazgató kifejtette: minden, ami előrevinné ezt a lassan huszadik évfordulójához közeledő rendezvényt – az infrastruktúra javítása, a szálláshelyek korszerűsítése, az új színház megépítése –, nem szándék, hanem pénz kérdése. A vita a rendezvényt jó egy hónappal megelőző időszakban pattant ki, amikor Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója fogalmazott meg sérelmeket, előbb a szervezőkhöz intézett levélben, majd A Hét című hetilapban megjelent interjúban. Parászka végül egyedül maradt ebben a vitában. A versenyjelleg megszüntetése ellen berzenkedtek legtöbben, hiszen a színházak számára fontos lenne a megmérettetés. – Fontosnak tartom, hogy legyen egy ilyen találkozó, mert pillanatnyilag egyedüli alkalom, ahol sor kerül az erdélyi színházak találkozására, a szakmával való szembesülésre – vélte Béres András, a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetem rektora. Dr. Kötő József színháztörténész ugyancsak a határon túli színházak versenyét látja helyénvalónak, és véleménye szerint a különböző fejlesztési elképzeléseket végrehajtva Kisvárda valóban fesztiválvárossá válhatna. /Köllő Katalin: Merre tovább kisvárdai fesztivál? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./

A szakmai zsűri a Tompa Gábor által rendezett Beckett Godot-ra várva című produkciónak ítélte oda a Határon Túli Magyar Színházak XVIII. Fesztiváljának fődíját. Az Illyés Közalapítvány díját megosztotta két előadás, a Szabadkai Népszínház Záróra, valamint a Marosvásárhelyi Színművészeti Akadémiai Műhely Valahol Szecsuánban című produkciói között, előbbi Mezei Zoltán, utóbbi pedig Barabás Olga rendezésében került színre. A díjkiosztó ünnepség után a sepsiszentgyörgyi színház Csárdáskirálynő című előadásával zárult a június 22-e óta tartó fesztivál. Két életműdíjat is átnyújtottak idén: az Oktatási és Kulturális Minisztérium Életmű-díjat adományozott Ábrahám Irén színművésznőnek, az Újvidéki Magyar Színház tagjának és Csíky Ibolya színművésznőnek. További díjazottak: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye díját a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata által bemutatott Cseresznyéskert című előadás kapta. Kisvárda város díját megosztva Andreea Vulpe rendező és Iuliana Vîlsan díszlet- és jelmeztervező kapta a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata által bemutatott Cseresznyéskert című előadásáért. Legígéretesebb fiatal színész számára alapított Teplánszky Kati-díj: Veress Albert, a fesztiválon látott teljesítményei alapján. Kisvárda város közönségdíja: az Újvidéki Színház Pogánytánc című előadásáért. Dr. Oláh Albert Kisvárda város polgármesterének díja: Barabás Olga a Marosvásárhelyi Színművészeti Akadémia Valahol Szecsuánban című előadása újszemléletű szövegkönyvének megalkotásáért. /Köllő Katalin: Sepsiszentgyörgyi siker Kisvárdán. Szabadkai és marosvásárhelyi előadások is listavezetők. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./

Kovács Levente, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem tanszékvezetője leszögezte, ez fontos év volt, mert most indult be a felsőoktatásban a bolognai rendszer. Ez a rendszer jelentős nyitást hoz különböző külföldi egyetemek felé. A kaposvári egyetemmel már partnerszerződést kötöttek, ugyancsak partnerszerződés készül a veszprémi egyetemmel és Kaposvár közvetítésével Pozsony felé is nyitnak. A harmadéves bábos hallgatók áprilisban részt vettek a kaposvári fesztiválon, ahol négy előadást mutattak be. Kisvárdán is szerepeltek két előadással, és a Szebeni Nemzetközi Fesztiválon is részt vettek. A nemzetközi kapcsolatok tovább szélesednek. Idén színész, bábszínész és zenetanári szakon indítanak osztályt, valamint egy magiszterképző indul a beszéd és médiákban való megjelenés tárgykörében. Beindul ősztől a doktorképzés is, mind színháztudomány, mind színházművészet terén. Ősszel megnyílik a bentlakás. A vendégtanári program is gazdagabb jövőre. Két éve elindult az Egyetemi Akadémiai Műhely, ez fiatal színésztanárok, rendezőtanárok kísérleti munkáinak ad helyet. Az Akadémiai Műhely első előadása a nagy sikerű Arab éjszaka volt, és ebben a tanévben szeptember óta játsszák a Barabás Olga rendezte Valahol Szecsuánban című Brecht-adaptációt, mely a kisvárdai fesztiválon több jelentős díjat nyert. A most végzett nagyon jó évfolyam volt, szépen dolgoztak, de sajnos elmennek. /Madaras Orsolya: Két tanév között a színházművészeti képzésről. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 6./

Harmadszor is újraindult Marosvásárhelyen a felsőfokú zenetanárképzés magyar nyelven. Először még Bernády György polgármestersége idején, mementóként ma is ott áll a Kultúrpalota első lépcsőfordulójában az óriási márványtábla. Másodszor 1961-ben a hároméves Pedagógiai Főiskola tagozataként. Harmadszor 2004-ben, a Színművészeti Egyetem fakultásaként. Most bemutatkoztak két évfolyam növendékei. Újra és újra bebizonyosodik Marosvásárhelyen, hogy az itt tanuló muzsikusok nem csak megértik, de meg is tudják szólaltatni a legválasztékosabb klasszikus zenét, ha biztosítják számukra a nyugodt, komoly, alapos munka kereteit. A jövendő általános iskolai zenetanárai olyan mesterek irányításával kapnak hangszeres és vokális képzést, mint Molnár Tünde, Kovács Zsuzsa, Bartha Lajos, Székely István, Orosz Edit és mindezt Csíky Boldizsár zeneszerzői tudása tereli kamarazenei megnyilatkozásba. /Csíky Csaba: Év végi hangverseny a Színművészeti Egyetemen. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 11./

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem három karán 436 tandíjmentes ingyenes és 393 tandíjas helyre lehet felvételizni. A Sapientia-EMTE Műszaki és Humán Tudományok karán informatika és mechatronika szakokon 25 tandíjmentes és 25 tandíjas hely, a számítástechnika illetve automatika és alkalmazott informatika szakokon 20 tandíjas és 20 tandíjmentes hely, a kertészmérnöki szakon 15 ingyenes és 15 tandíjas hely van. A kommunikáció és közkapcsolatok szakon és a pedagógia szakon a meghirdetett helyek száma 10 tandíjmentes és 30 tandíjas. A Színművészeti Egyetemen a magyar tagozaton színész, bábszínész és zenetanári szak indul. /Patkó Katalin, Sütő Ágota: Hát én immár Mit válasszak? Felvételi kínálat Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 13./

A Színművészeti Egyetemen idén a színész szakra 19-en, a bábszínész szakra 15-en, a zenepedagógia szakra pedig 11-en jelentkeztek. A színész szakra 7 diák tandíjmentes és 5 diák tandíjas helyre jutott be. A bábszínész szakon öten a tandíjmentes és öten a tandíjas helyekre jutottak be. A zenepedagógia szakra 11-en jutottak be, a tandíjmentes helyeket hét, a tandíjas helyeket négy diák foglalta el. Kovács Levente professzor, a színművészeti egyetem magyar tagozatának dékánja kiemelte, az idei felvételi színvonala jó volt. A csíkszeredai jelentkezők számarányának növekedése összefügg a Csíki Játékszín sikeres évadjaival. Udvarhely az ODIF (Országos Diák-színjátszó Fesztivál) fellegvárának számít és a Vitéz Lelkek nevű csoport állandó forrása az újabb tehetségeknek. De a sepsiszentgyörgyi felvételizők folyamatos jelenléte is összefügg az ottani színház igen színvonalas működésével. Csökkent a marosvásárhelyi résztvevők száma, ez a színház és a közönség közötti válságos kapcsolat egyik következménye. Idén minden végzősüknek sikerült elhelyezkednie, voltak, akik Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely vagy Gyergyószentmiklós felé mentek. /Ferencz Melánia: Színvonalas felvételi a színművészeti egyetemen. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 27./

A júliusi felvételik során maradtak üres helyek a marosvásárhelyi egyetemeken, ezek betöltésére az érdeklődők szeptemberben ismét szerencsét próbálhatnak. A marosvásárhelyi Sapientia egyik legnépszerűbb szakán, a kommunikáción 13 tandíjas helyre pályázhatnak ősszel az érdeklődők. A pedagógia és a kertészmérnöki szakokon minden helyet már nyáron elfoglaltak. Az informatikán 20, mechatronikán 25, számítástechnikán 13, míg az automatizáláson 16 hely maradt üresen. A marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen a zenetanári szakon egy tandíjas, a zenepedagógián pedig 11 hely maradt, amelyből 6 tandíjmentes és 5 tandíjas. A bábszínészi szakon 3 tandíjmentes és 5 tandíjas hely betöltetlen. /Menyhárt Borbála: Sok betöltetlen hely a marosvásárhelyi egyetemeken. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 11./

A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem a 2006/2007-es tanévben Beszéd és nyelvezet az előadásművészetben címen mesterfokú, négy szemeszterre terjedő műsorvezető-képzést indít. Az egyetemen román nyelven már a múlt években beindult ilyen irányú, a szakminisztérium által hivatalosan engedélyezett oktatás, idén ősszel pedig magyar nyelven hirdetnek felvételit. Kiemelten a rádió- és televízióstúdiók munkatársainak, illetve azoknak az egyetemi végzettséggel rendelkező fiataloknak a jelentkezését várják, akik ezen a téren szeretnének szakképesítést szerezni. A vendégtanár-program keretében Baló György, a Magyar Televízió kulturális igazgatója és dr. Sipos Pál, a Magyar Televízió művelődési főszerkesztője is részt vesz az oktatásban. A minisztérium kilenc tandíjmentes és három tandíjas helyet biztosít, olvasható dr. Béres András rektor  és dr. Kovács Levente    tanszékvezető tájékoztatójában. /Műsorvezető-képzés, magyarul. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 26./

Hosszan tartó betegség után elhunyt Sütő András szeptember 30-án Budapesten. A melanomában elhunyt író az Országos Onkológiai Intézet betege volt. Sütő András /sz. Pusztakamarás, 1927. jún. 17./ 1949-ig Kolozsváron a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola rendező szakos hallgatója, majd tanulmányait megszakítva a Falvak Népe című hetilap főszerkesztője lett. 1951-ben Bukarestbe költözött, mivel a szerkesztőséget oda helyezték át. Nem tudott azonosulni az ötvenes évek politikai viszonyaival, ezért 1954-ben lemondott állásáról és Marosvásárhelyre költözött, ahol egészen 1989-ig a helyi lapok főszerkesztői pozícióját töltötte be. 1965 és 1977 között parlamenti képviselő, 1974-től 1982-ig a Romániai Írószövetség alelnöki posztját töltötte be. 1980-tól kezdve a Ceausescu-rezsim betiltotta műveinek kiadását és színdarabjainak bemutatását, ezért 1980 és 1990 között csak Magyarországon tudott publikálni. 1990 márciusában, a marosvásárhelyi pogromok idején elvesztette egyik szeme világát. Legismertebb művei: Mezítlábas menyasszony (dráma), Félrejáró Salamon (kisregény), Pompás Gedeon (dráma), Anyám könnyű álmot ígér (regény), Istenek és falovacskák (esszék), Egy lócsiszár virágvasárnapja (dráma), Csillag a máglyán (dráma), Káin és Ábel (dráma), Engedjétek hozzám jönni a szavakat (esszé), Szúzai menyegző (dráma), Advent a Hargitán (dráma), Szemet szóért (naplójegyzetek), Balkáni gerle (dráma). Díjai és érdemrendjei: Állami-díj (1951, 1953, harmadik fokozat), Bethlen-díj (1990), Kossuth-díj (1992), Kisebbségekért-díj (1995), A Magyar Művészeti Akadémia tagja (1996), A Magyarság Hírnevéért-díj (1997), A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1997), A Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje – polgári tagozat (2005). /Elhunyt Sütő András. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./

Illyés Kinga barátai, hozzátartozói, színész- és tanártársai, egykori tanítványai gyűltek össze október 3-én Marosvásárhelyen, hogy emlékezzenek rá, aki elkápráztatta versmondásával kortársait. A 2004-ben elhunyt Széchenyi-díjas Illyés Kinga marosvásárhelyi színművész, előadóművész plakettjét a Pálffy-házban leplezték le, az intarziás emlékplakettet Csáky László képzőművész Erdélyi Lajos fotója alapján alkotta meg. Kovács Levente, a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem tagozatvezetője méltatta Illyés Kinga művészetét. Tóth Miklós, a hollandiai Mikes Kelemen Kör elnöke levélben köszöntötte a résztvevőket. Felidézte Illyés Kinga pódiumműsorait: a Szilágyi Domokos versösszeállításokat, valamint A kis herceg és a San Gennaro vére című előadásokat. Ezeket nemcsak a Kárpát-medence magyarsága ismerhette meg: fellépett Nyugat-Európa nagyvárosaiban, Amerikától Ausztráliáig. /Marosvásárhelyi plakett Illyés Kinga emlékére. = Krónika (Kolozsvár), okt. 4./

Október 7-én ünnepélyesen átadták a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem bentlakását, Az egyik fő támogató, az Apáczai Alapítvány kuratóriumi elnöke, Stark Ferenc is jelen volt. Dr. Béres András, az egyetem rektora köszöntötte a jelenlévőket és köszönetet mondott az Apáczai Alapítványnak mint fő támogatónak, valamint az Illyés és a Szülőföld alapítványoknak a segítségért. Arató Gergely, a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkára hangsúlyozta, a legfontosabb az összefogás, van benne alapítványi pénz, román állami pénz és az egyetem saját alapjai. Stark Ferenc elmondta, a Prospero Alapítvány sikeres pályázatokat nyújtott be a kuratóriumhoz, így az Apáczai Alapítvány 46 millió forintot biztosított épületvásárlásra és építkezésre, további 21 millió forintot pedig az épület felszerelésére. Nyolc-kilenc évvel ezelőtt dr. Béres András megalapította a Prospero Alapítványt, emlékeztetett az alapítvány elnöke, Kovács Levente. A bentlakás 27 diáknak biztosít szálláshelyet. A továbbiakban minden szobát számítógéppel, televízióval és internet-hozzáféréssel is ellátnak. /Menyhárt Borbála: Átadták a Színművészeti Egyetem kollégiumát. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 11./

A Kis-Küküllő Alapítvány hatodik alkalommal szervezi meg a Dicsőszentmártoni Magyar Kulturális Napokat a Magyar Házban. Az egyhetes rendezvénysorozat célja a város magyar lakosságának igényes szórakoztatása. Megtekinthető Vajda Györgynek, a Népújság fotóriporterének Hagyományosan című tárlata. A hét végi megnyitón a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem hallgatói léptek fel a Bolondos élet című zenés-táncos előadással. A rendezvénysorozat további programjában bábjáték, a Yorick Stúdió előadása, hangverseny, könyvbemutató és író-olvasó találkozó szerepel. /Antal Erika: Művelődési napok Dicsőszentmártonban. = Krónika (Kolozsvár), nov. 7./

A marosvásárhelyi színiakadémia Valahol Szecsuánban című előadása nyerte az első díjat a XVIII. Magyar Stúdiószínházi Találkozón Egerben – jelentették be a november 12-én, vasárnap, a díjkiosztón. Egyaránt „bronzérmes” lett a szabadkai Népszínház Záróra, illetve a beregszászi Illyés Gyula Magyar Színház A Pityu bácsi fia című produkciója. /Marosvásárhelyi siker az egri stúdiószínházi fesztiválon. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem ösztönzi a színházzal, színművészettel foglalkozó írások megszületését, kiadását. November 10-én, a Színművészeti Egyetemen tartott könyvbemutatón a témával kapcsolatos öt könyvet mutattak be. Király Kinga Júlia A rothadás esztétikája című könyve a Gotzi életműre alapoz. Gotzi puritán színpadi nyelvet használó szövegei magyar nyelven, a szerző fordításában olvashatók. Killár Kovács Katalin a színpadi improvizáció technikáit mutatta be több év kutatómunka alapján az Improvizatia in procesul creatiei scenice című könyvében. Albert Máriának két könyvét ismertették. Az English Act című könyvében a színházi gondolkodást összekapcsolta az angol nyelv oktatásával. Angol drámairodalmi szövegek felhasználásával olyan tankönyvet állított össze, mely segítségével a diákok színházat tanulnak, de közben nyelvet is. Albert Mária fordításában mutatták be Ion Coja bukaresti professzor Színművészeti poétika című művét. Ungvári Zrínyi Ildikó Bevezetés a színházantropológiába című kötete a mai színházi gondolkodás alapgondolatait próbálja letapogatni. A színházantropológia kibontakozóban levő tudomány, a marosvásárhelyi egyetemen Ungvári Ildikó nevéhez köthető. /Szász Enikő: XII. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár. Kiadói újdonságok Thália birodalmáról. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 18./

November 25-26-án Marosvásárhelyen, a Színművészeti Egyetem színháztudományi konferenciát szervezett. Három szekció előadásai zajlottak párhuzamosan: az A szekció a román és francia nyelvű előadásokat jelentette, magyar (valamint angol) nyelvűeket pedig a B és a C szekció. A kínálat gazdagnak és változatosnak bizonyult, elméleti és gyakorlati kérdésekkel is foglalkoztak a jelenlevők. Témakörök: Intézmény és identitás, Nonkonformizmus és intézmény, illetve Színházesztétika és ideológia. A felszólalók között volt a magyarországiak mellett János Szabolcs (Nagyvárad, PKE) és Ungvári Z. Ildikó (Marosvásárhely, SZE). A C szekció témakörei: Intézmény és képzés, A kortárs dramaturgia kérdései és Kortárs színház: élmény és intézmény. Az előadók között volt többek között Hatházi András, Bodó Márta és Egyed Emese (Kolozsvár, BBTE), Kovács Levente, Killár Kovács Katalin, Gyéresi Júlia, Budaházi Attila, Albert Mária, Farkas Ibolya, Balási András és Csiky Csabat (Marosvásárhely, SZE). A színházi intézményekről és egyetemi reformokról szóló kerekasztal-beszélgetéssel zárult a sikeresnek bizonyult színháztudományi konferencia. Az elhangzott összes előadás olvasható lesz az intézmény Symbolon című színháztudományi folyóiratának következő számában. /Nagy Botond: Színháztudományi konferencia a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 28./

Alig egy hónap alatt kilenc erdélyi városban kutatta a tehetségeket a Médiabefutó csapata, és nem hiába. Minden helyszínen jócskán akadtak olyan jelentkezők, akik továbbjutottak a regionális döntőkbe. December 3-án Székelyudvarhelyen, december 10-én Marosvásárhelyen folytatódik a megmérettetés. A legjobbak pedig december 18-án Csíkszeredában léphetnek színpadra az országos döntőn. Kolozsváron zsúfolásig telt a Báthory István Gimnázium díszterme a Médiabefutó helyi szakaszán. Hajni és TSZ (Debreczeni Hajnalka és Tóth Szabolcs), a verseny állandó műsorvezetői jelenlétében kezdődött a megmérettetés. Nem hiányzott a tavalyi győztes, Felméri Péter sem. Szatmárnémetiben a Filharmónia épületében folyt a verseny. Marosvásárhelyen a Színművészeti Egyetem Stúdió Színházának nemcsak az előadóterme, hanem  előcsarnoka is megtelt érdeklődőkkel. A Cinige együttes nem először mutatkozott be. /Regionális döntőkre készülnek. Médiabefutó 2006: véget értek a helyi selejtezők. = Krónika (Kolozsvár), nov. 28./

Marosvásárhelyen 1945. március 10-én megnyitotta kapuit a Székely Színház. Létrehozásában jelentős szerepe volt Tompa Miklós, Kemény János és mások közbenjárásának. Az igazgatói teendőkkel Tompa Miklóst bízták meg, aki Kemény Jánossal hozzákezdett a színház megszervezéséhez. Tompa Miklós (1910–1996) Székelyudvarhelyen született, színházi pályáját Németh Antal mellett kezdte Budapesten, a Nemzeti Színházban, majd a ’40-es évek elején Kolozsváron volt rendező. Színészeket hívtak meg és szerződtettek az újonnan alakuló Székely Színházhoz. Az első előadást a Kultúrpalotában tartották Lehár Ferenc: A mosoly országa c. nagyoperett bemutatásával. Tompa Miklós 1966-ig maradt a színház igazgatója, közben az intézmény Állami Színházzá alakult át az 1962-ben létrehozott román tagozattal. Tompának sikerült mindkét tagozatot országosan, sőt az országhatárokon túl ismert és nagyra becsült társulatokká tennie. 1948-tól a kolozsvári Magyar Művészeti Intézetnek, később a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolának volt a tanára, majd 1976-tól 1981-ig rektora. Megérdemelné, hogy a színház előcsarnokában emléktábla hirdesse, ő volt az egyik létrehozója és szervezője ennek a nagy múltú intézménynek. /Fodor Sándor (S.): Járom az utat… A színházalapító Tompa Miklós. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./

Idén lenne hetvenesztendős Szabó Csaba zeneszerző, zenetudós, népzenekutató /1936 – 2003/, a Marosvásárhely melletti Ákosfalva szülötte, aki a kolozsvári G. Dima Zeneakadémián szerezte meg zeneszerzői diplomáját. Pályáját 1957-ben a marosvásárhelyi Állami Székely Népi Együttes karmestereként és zeneszerzőjeként kezdte, majd 1963-1987 között a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola adjunktusa, itt zeneelméletet, zenetörténetet és beszédtechnikát tanított. Tagja volt a Romániai Zeneszerzők és Zenetudósok Szövetségének. 1987 után áttelepült Magyarországra, ahol 1988-tól haláláig, 2003-ig a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola tanára volt. A kommunista időszakban alantas szakmai támadássorozat indult ellene, a mellette való kiállást meggátolták. A nyilvánosság előtt ezután kerülte a találkozást. Nem magát féltette. A magyar zenei művelődés szolgálatára szegődött, egy egységes nemzettudat hitével volt európai rangú zeneszerző, zenetudós és tanár. A zenetanítás módszertani kérdései éppúgy foglalkoztatták, mint a magyar népzene ügye, kutatása, tanítása vagy a zenei prozódia kérdései. Az erdélyi kórusmozgalom alakulása legbensőbb szívügye volt. 1999-ben nyerte el a Magyar Művészeti Akadémia Aranydíját az Erdélyi magyar harmóniás énekek a XVIII. századból című tudományos munkájáért. Sokrétű zeneszerzői munkásságából ad ízelítőt december 12-én Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában a Szabó Csaba emlékére elhangzó hangszeres- és kórusest, melyen fellép a zeneszerző fia, Szabó Péter és Lénárt Ágota zongoraművésznő is. /Csíky Csaba: Szabó Csaba-emlékhangverseny. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./