Marosvásárhely közelében, Koronka község határában immár jól látható az a 10 ezer négyzetméteres oktató- kutatóközpont, ahol az idén ősszel el kellene kezdődnie a tanításnak. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi diákjai egyelőre a város több középületében: a katolikus Deus Providebit Központban, a Szakszervezetek Művelődési Házában, a Bolyai Farkas Líceum egyes termeiben tanulnak. A magyar kormány évek óta tetemes összeggel támogatja az erdélyi magyar egyetem kolozsvári, csíkszeredai, nagyváradi, marosvásárhelyi részlegeit. Hollanda Dénes professzor, a marosvásárhelyi karok dékánja kifejtette, elégedettek azzal a ritmussal, amivel az építkezés halad. Hollanda Dénes összegezte a pénzügyi helyzetet: A marosvásárhelyi születésű Demján Sándor vállalkozó is az ügy mellé állt. Minden olyan magyart meg kell szólítani, aki szívügyének tartja az építkezést. /Máthé Éva: Hiányzó milliók (lejben milliárdok). Aki tud, segítsen! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 22./

Marosvásárhelyen Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Műszaki és Humán Tudományok Kara megmaradt tandíjas helyeire felvételit hirdetnek. Hollanda Dénes dékán elmondta, hogy szeptember huszadikára kész kellett volna lennie az épületnek, de ez nem történt meg. Még kétszázötvenmillió forintra van szükség az egyetem épületének teljes befejezéséhez. Továbbra is bérlik a Szakszervezetek Házát, nagyon nehezen fogunk beférni, mert négy évfolyamnak kell helyet teremteni. Márciusban a második félévet az új épületben szeretnék kezdeni. A jótékonysági rendezvények kevés eredményt hoztak. A nyugati próbálkozások is nagyságrendekkel kisebb összegeket biztosítottak, mint amire számítottak. /Mészely Réka: Kicsi az adakozókedv. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 14./

Február 28-án első ízben lépték át hivatalosan a Sapientia EMTE új marosvásárhelyi székházának a küszöbét az egyetemi hallgatók. Az épület környéke merő sártenger, egyelőre nem iható a csapvíz, még büfé sincs az új épületben. Az előző napon még javában dolgoztak a munkások, hogy némileg rendbe tett épületben kezdődhessen el az oktatás. Hivatalos megnyitót azért nem tartottak, mert még sok a tennivaló. Az épület átadása nem történt meg, viszont a tanítást el kellett kezdeni. Egyelőre a közszállítás sincs megoldva. Hollanda Dénes dékán elmondta, még 138 millió forint hiányzik az építkezésre szánt összegből. Ha azt megkapják, elkészül a tereprendezés, eltűnik a sár, leaszfaltozzák a bekötő utat. A kuratórium márciusi értekezletén bizonyára jóváhagyják ezt az összeget. A laboratóriumi felszerelést a korábbi székházból, a Deus Providebit Tanulmányi Központból és a Szakszervezetek Házából átszállították. A Deus Providebit Ház egy részét továbbra is bérelik, ott maradt a humán tanszék központja. Az egyetemnek még nagyon sok taneszközre, felszerelésre lenne szüksége, de egyelőre arra nincs pénze. Körülbelül 3 millió euróra lenne szükségük ahhoz, hogy a gépészeti, villamosmérnöki, kertészeti laboratóriumok világszínvonalon legyenek. Dávid László prorektor, az automatizálás és számítástechnika tanszék vezetője elmondta: körülbelül 130 számítógéppel rendelkeznek, amiből negyven olyan masina, amit mások már nem használtak, azokat ők javították fel. Nekik 200-250 gépre lenne szükségük. Ígéretük van további hatvan gépre. Egyelőre a Deus Providebit Házban marad a körülbelül 13-14 ezer kötetes könyvtár. Ez majd az új épület torony részébe költözik át, amely május 31-re készül el. A campusnak nem lenne bútorzata, ha nem kaptak volna segítséget egy holland egyetemtől, mely műszerekkel is segítette a Sapientia Egyetemet. A Sapientia Egyetem nyolcszáz diákjából hatszáz az új helyszínen kezdte el a második félévet. A Sapientia EMTE magánegyetem, ezért a hallgatókat nem illeti meg az ötven százalékos utazási támogatás, a vasúti kedvezményt sem vehetik igénybe. A Sapientia EMTE kettős (magyar-román) állami finanszírozásával kapcsolatban Hollanda elmondta: „A román tanügyminiszter közleménybe foglalta azt a véleményét, miszerint mivel nem vagyunk akkreditált egyetem, nem jár nekünk román állami támogatás.” /(Máthé Éva): Első oktatási nap a Sapientia-campusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 28./

A marosvásárhelyi közönség kedélyéről a Hahota Színtársulat évente igyekszik gondoskodni. Puskás Győző társulat-alapító és művészeti igazgató visszaemlékezett: a társulat 1985-ben alakult, nyáron, előadásaikat a szabad ég alatt tartották. 1988. május 9-én a Szekuritáté betiltotta tevékenységüket. 1991-ben a társulat újraalakult, március 12-én a Szakszervezetek Művelődési Házában színre vitték az új korszak első előadását, Csak az jöjjön, aki bírja címmel. Egy évvel később a társulathoz szegődött Jakab Zsombor szervező, aki igazgatta a társulatot, és szervezte az előadásokat. Még 1991-ben színre vitték a többfelvonásos vígjátékot, az I Love You-t. 1992-ben érte el a Hahota eddigi legnagyobb sikerét, Woody Allen Játszd újra, Sam című vígjátékával, amely öt év alatt 102 előadást ért meg. A kezdeti fanyalgások után a társulat nemcsak a közönség, de a szakmabeliek elismerését is elnyerte, több országos és nemzetközi fesztiválon nyertek különböző díjakat. Ma már hivatásos színészek is játszanak a társulatban: Székely M. Éva, Csergőffy László színművészek, Cseke Péter, Cseke Erzsébet és Puskás Győző bábszínészek. Erdély minden jelentős településén felléptek már, többször vettek részt külföldi turnén is. /Király K. László: Expressz hahotázóknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 7./

EMKE-oklevelek a Magyar Közművelődés Napján
Az Erdélyi Magyar Közművelődés Napja tiszteletére szervezett marosvásárhelyi rendezvényen, amelyen a 130 éves Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet ünnepelték, négy szervezet kapott EMKE-oklevelet.
A  Bernády Házban tartott ünnepségen az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület országos elnöksége részéről oklevelet kaptak az alábbi egyesületek: Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület, a magyarörmény közösség identitása megőrzéséért szervezett rendszeres kulturális rendezvények lebonyolítása érdekében kifejtett áldozatos tevékenységéért, az Erdélyi Kárpát Egyesület marosvásárhelyi osztálya, az egyesület elöljárói és tagjai által elért sikerek méltatásaképpen, identitásmegőrző és kulturális értékeket közvetítő tevékenységük iránti elismerésül, a Bandi Dezső Kulturális Egyesület, az amatőr és hivatásos népművészet támogatása, a hagyományos értékek megőrzése, kiemelten a fafaragás oktatása területén elért eredményekért, a Mezősámsondi Dal- és Citeraegyüttes, a népzene iránti vonzódás, a citerázás élményének megtartása, a hagyományok ápolása terén kifejtett négy évtizedes tevékenységéért.
Ábrám Zoltán, a Maros Megyei EMKE alelnöke szerkesztőségünkbe hétfőn eljuttatott rövid beszámolójához az Erdélyi Kárpát Egyesület marosvásárhelyi osztályának laudációját is csatolta. „A rendszeres túrák szervezését, a természetvédelem és a honismeret fejlesztését felvállaló egyesület identitásmegőrző és kulturális értékeket közvetítő szerepe vitathatatlan. A marosi, marosszéki vagy hivatalosan: marosvásárhelyi osztály már 1947-es beszüntetése előtt nagy hangsúlyt fektetett a honismereti jellegű túrákra és kirándulásokra, a fürdők és gyógyhelyek megismertetésére, a fényképezés megszerettetésére, fontos személyiségek évfordulóinak a megünneplésére. Megjegyzendő és értékelendő: négy évtizednél hosszabb betiltása idején, a kommunista rendszer bukásáig sem állt le a többé-kevésbé szervezett természetjárás, a tagok nagy része továbbra is együtt túrázott, elsősorban a Szakszervezetek Háza turista körében Both Károly, Kiss Ernő, majd később Nagy Lajos vezetésével” – olvasható többek között az 1891-ben megalakult szervezetet méltató írásban.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Id. Both Károly tájékozódási és teljesítménytúra
50 éve hunyt el a természetjárás Maros megyei úttörője
A természetjárás története – történelmi viszonyításban – alig több mint egy évszázadra tekint vissza. A népszerűsége leginkább a polgárosodással terjedt el, ugyanis a vidékről városba költözöttekben fogalmazódott meg először az igény arra, hogy kedvtelésből, kikapcsolódásból járjanak "vissza" a természetbe. Ezért van az, hogy Európa-szerte a XIX. század végén alakulnak meg az Alpin klubok, mivel már ekkor népszerű célnak bizonyultak az Alpok magaslatai. Erdélybe a szászok révén jut el a szervezett természetjárás, majd 1891-ben megalakul az Erdélyrészi Kárpát Egyesület (EKE), amely azóta, a történelmi változások miatt kisebb-nagyobb megszakítással működik.
Működik annak köszönhetően is, hogy mindig akadtak olyan lelkes emberek, akik felvállalták, hogy kirándulásokat, magashegyi túrákat, honismereti barangolásokat szervezzenek, de foglalkoztak turistajelzés-festéssel, gondozták a jelzett utakat, feltártak, feltérképeztek ismeretlen helyeket. Az erdélyi természetjárás egyik kiemelkedő személyisége volt id. Both Károly, aki 50 évvel ezelőtt, február 20-án hunyt el. Síelés után, bakancsa kötésének kioldása közben érte a halál.
Az 1907-ben született id. Both Károly élete összefonódott a természetjárással. Ifjúkorában kezdett el sportolni, s ahogy akkor "divat" volt a Maros-parti városban, igazi, sokoldalú sportember volt. Télen műkorcsolyázott, sízett, nyáron evezett. S ezenkívül volt még egy hobbija: a bélyeggyűjtés. Gyűjteményének értékesítése után, a kapott pénzből vásárolt egy csónakházat, csónakkal együtt a hajdani Víkendtelepen. Id. Both Károly fiatalon megkedvelte a természetjárást, és már 1933-tól önálló túravezetéssel foglalkozott az akkor még létező Erdélyi Kárpát Egyesület keretén belül. A második világháborút követő kommunista diktatúra felszámolta az EKE-t, de a természetjáró mozgalmat nem, ugyanis 1947-ben a Szakszervezetek Házában alakul egy turistakör, amelynek egyik vezetője id. Both Károly volt (a későbbiekben Kiss Ernő, majd Nagy Lajos). A Szakszervezetek Házának köszönhetően minden gyárban alakult turistakör, amelyet az akkori vállalatvezetők is felkaroltak. Volt olyan ipari egység, mint a cukorgyár vagy a bőrgyár, ahol több százan is rendszeresen tevékenykedtek ezekben a körökben. 1952-ben a bőrgyárban dolgozó Csíki István (Pista) megalapítja a sziklamászó (alpinista) sportegyesületet, amelyet a Kalapács (Ciocan), majd a későbbiekben az Elektromaros gyárak által működtett sportegyesületek is a szárnyuk alá vettek. Ugyancsak a Szakszervezetek Házában működő turistakör tagjaiból – Kiss Ernő és Haraszti Richárd kezdeményezésére – a sporttanács felkarolásával létrehozták a tájékozódási, tájfutó sportszakosztályt. 1955. augusztus 18–22. között a Déli-Kárpátokban szervezett országos regionális tájfutó versenyen a Maros Magyar Autonóm Tartomány csapata (Katona Károly, Czellecz Jenő, Man Vasile, Berei Sándor) a harmadik helyen végzett.
Id. Both Károly – együttműködve az említett sportágakban tevékenykedőkkel – lelkes szervezője volt a természetjárásnak. Az ’50-es, ’60-as években minden hétvégén volt kirándulás, télen sítúra. Rendszeresen szerveztek tíznapos sítáborokat is. A marosvásárhelyi természetjárók kiemelkedő tevékenysége volt az 1958-as expedíció, amelynek során feltárták a Nagyhagymás-hegységben levő Likas zsombolyt. Ezen id. Both Károly mellett részt vett Máthé Borcsa és Kerekes Péter Pál. A cukorgyár támogatásának köszönhetően sikerült azt a csörlőt felszerelni, amivel leereszkedhettek az 50 méternél mélyebb zsombolyba.
Id. Both Károly a ’60-as években nemcsak gyalogtúrákat, hanem autóbuszos honismereti körutakat is szervezett, ugyanakkor évente egyszer, mintegy két hét alatt, körbeutazták az országot bérelt vasúti kocsin. Mi több, tutajos túrákat is szerveztek a Beszterce folyón, a Maroson.
A megyei néptanács támogatása révén a természetjáró kör felvállalta a Maros Magyar Autonóm Tartományban levő hegyek (Kelemen-, Görgényi-havasok, Nagyhagymás, Hargita) turistaútvonalainak a megjelölését. Ez igazi úttörő munka volt, hiszen gyakorlatilag ezek voltak az első nyilvántartásba, térképre került jelzett, karbantartott ösvények az említett hegyekben. Ebben a munkában id. Both Károly állandó túratársai voltak a már említetteken kívül Chibelean Aurel, Rácz Torja Zoltán, Romfeld Ákos, Csoma István, Halmágyi János, Haraszti Richárd, Gyalui István, Máthé Borcsa és sokan mások.
Id. Both Károly hobbija volt a fotózás is, több ezer fotó őrzi a több évtizedes túrázásai, természetjárása helyeit.
Id. Both Károlyt ötven éve, február 23-án helyezték örök nyugalomra a marosvásárhelyi református temetőben, síremlékét Szervátiusz Jenő szobrászművész alkotása díszítette, amely sajnos eltűnt.
Volt túratársai, illetve a marosvásárhelyi tájfutók Kiss Ernő kezdeményezésére, halálának 50. évfordulója alkalmából, február 20-án, szombaton délelőtt rövid, szimbolikus tájékozódási és teljesítménytúrát szerveznek. A kiindulópont a somostetői erdő szélén, a Maros Megyei Klinikai Kórház felőli részen lesz, ahol a benevezőknek térképet adnak majd. Az útvonal az állatkert mellett halad a marosszentgyörgyi lőtérig és vissza, hossza mintegy 3 km. A versenyzőknek 8 ellenőrző pontot kell kötelezően érinteniük. Az indulás 10 órakor lesz. A verseny célja elsősorban a megemlékezés, ezért nemcsak tájfutókat, hanem természetjárókat is várnak majd a szervezők az említett találkozóhelyen. Népújság (Marosvásárhely)