Kelemen Hunor: politikai nyomásra hozott döntést MOGYE ügyben a marosvásárhelyi bíróság
Túlkapásnak tartja az RMDSZ elnöke a Marosvásárhelyi Táblabíróságnak azt a döntését, amely hatálytalanította a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar és angol nyelvű orvosi és gyógyszerészeti karát megalapító, tavaly márciusi kormányhatározatot.
„Egy politikai nyomásra meghozott döntésnek vagyunk a szemtanúi, a Kormánynak pedig ilyen körülmények között kötelessége fellebbezni a nem jogerős ítélet ellen” – hangsúlyozta Kelemen Hunor. A Szövetség elnöke kifejtette, „az erdélyi magyar nemzeti közösség a kisebbségi jogok betartásának biztosítását várja el a Kormánytól, a MOGYE Szenátusától pedig azt, hogy egyszerűen alkalmazza a törvény előírásait. Úgy vélem, a Marosvásárhelyi Táblabíróság érezhetően politikai nyomásra hozta meg döntését. A szóban forgó kormányhatározatot a tavaly éppen a törvény betartása érdekében alkottuk meg, hiszen a MOGYE Szenátusa nem tartotta be, és nem alkalmazta a tanügyi törvényt. Így normálisnak tartom, hogy a Kormány, amelynek az a feladata, hogy a törvények alkalmazását biztosítsa, megalkotott egy kormányhatározatot, amely helyreállította volna a törvényességet. A Romániában élő nemzeti kisebbségek, a magyar nemzeti közösség a Kormánytól, a Parlamenttől várja el, hogy az anyanyelven való tanuláshoz való joguk ne csorbuljon. A MOGYE-ra vonatkozó kormányhatározat igazságos volt, a törvényességet állította volna helyre”.
Kelemen Hunor hangsúlyozta, a táblabíróság döntése ellen a Kormánynak fellebbeznie kell, hiszen az elfogadhatatlan, hogy egy ítélőtábla cenzúrázza a Kormány határozatait akkor, amikor azok semmilyen módon nem sértik a törvényt.
Mint az ismert, tavaly, a március 27. kormányülésen fogadták el a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) belül az önálló magyar kar létrehozására vonatkozó kormányhatározatot. Az önálló kar kormányhatározattal való létrehozására azért volt szükség, mert a MOGYE szenátusa az oktatási minisztérium többszöri felszólítása ellenére sem volt hajlandó olyan egyetemi chartát megszavazni, amely utat nyitott volna a magyar nyelvű orvosképzés intézményen belüli szervezeti önállósulása előtt. A magyar tagozat megalakítását 2011 óta törvény írja elő, de ezt a tanintézmény vezetősége – az egyetemi autonómiára hivatkozva – következetesen megtagadta. Az oktatási törvény 135. paragrafusa kimondja, a multikulturális intézményekben a kisebbségi oktatás számára tagozatokat/részlegeket kell kialakítani, amelyek az oktatás megszervezésében autonómiát élveznek. A törvény a kisebbségi tagozat oktatóira bízza, hogy belső működési szabályzatot hozzanak létre, amely a tagozaton belüli választásokra is kitér, ugyanakkor azt is leszögezi, hogy ennek a szabályzatnak összhangban kell lennie az egyetem chartájával. A törvény 132. paragrafusa kimondja, alapesetben az egyetem szenátusának a határozata alapján hoz létre a kormány új egyetemi karokat. A törvénycikkely ötödik bekezdése azonban arra is kitér, hogy indokolt, rendkívüli esetben a kormány létesíthet új kart egy egyetemen belül.
A tavaly elfogadott kormányhatározat az Alkotmány 108-as cikkelyének, illetve az oktatási törvény 132-es paragrafusa 5-ik bekezdésének szellemében született meg. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen belül megalakul egy új, önálló kar, amely a következő szakokat tartalmazza: általános orvosi képzés magyar nyelven és angol nyelven, gyógyszerész-képzés magyar nyelven valamint nővérképző magyar és román nyelven. A kormányhatározat előírása szerint az új kar köteles lebonyolítani a belső választásokat, illetve megtenni azokat az adminisztrációs lépéseket, amelyek során elfoglalják az üres állásokat. Az új, önálló kar esetében is a Felsőoktatás Minőségét Biztosító Intézmény állapítja meg a maximális diáklétszámot.
Erdély.ma.

Túlkapás MOGYE-ügyben
Túlkapásnak tartja az RMDSZ elnöke a marosvásárhelyi táblabíróságnak azt a döntését, amely hatálytalanította a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar és angol nyelvű orvosi és gyógyszerészeti karát megalapító, tavaly márciusi kormányhatározatot. „Egy politikai nyomásra meghozott döntésnek vagyunk a tanúi, a kormánynak pedig ilyen körülmények között kötelessége fellebbezni a nem jogerős ítélet ellen” – hangsúlyozta Kelemen Hunor.
A szövetség elnöke kifejtette, az erdélyi magyar nemzeti közösség a kisebbségi jogok betartásának biztosítását várja el a kormánytól, a MOGYE szenátusától pedig azt, hogy egyszerűen alkalmazza a törvény előírásait. „Úgy vélem, a marosvásárhelyi táblabíróság érezhetően politikai nyomásra hozta meg döntését. A szóban forgó kormányhatározatot a tavaly éppen a törvény betartása érdekében alkottuk meg, hiszen a MOGYE szenátusa nem tartotta be, és nem alkalmazta a tanügyi törvényt – mondta Kelemen Hunor. – Normálisnak tartom, hogy a kormány, amelynek az a feladata, hogy a törvények alkalmazását biztosítsa, megalkotott egy kormányhatározatot, amely helyreállította volna a törvényességet. A MOGYE-ra vonatkozó kormányhatározat igazságos volt, a törvényességet állította volna helyre.” A szövetségi elnök hangsúlyozta, a táblabíróság döntése ellen a kormánynak fellebbeznie kell, hiszen az elfogadhatatlan, hogy egy ítélőtábla cenzúrázza a kormány határozatait akkor, amikor azok semmilyen módon nem sértik a törvényt.
Amint arról beszámoltunk, tavaly, a március 27-ei kormányülésen fogadták el az önálló magyar kar létrehozására vonatkozó kormányhatározatot. Az önálló kar kormányhatározattal való létrehozására azért volt szükség, mert a MOGYE szenátusa az oktatási minisztérium többszöri felszólítása ellenére sem volt hajlandó olyan egyetemi chartát megszavazni, amely utat nyitott volna a magyar nyelvű orvosképzés szervezeti önállósulása előtt.
A magyar tagozat megalakítását 2011 óta törvény írja elő, de ezt a tanintézet vezetősége – az egyetemi autonómiára hivatkozva – következetesen megtagadta. Az oktatási törvény 135. paragrafusa kimondja, a multikulturális intézményekben a kisebbségi oktatás számára tagozatokat/részlegeket kell kialakítani, amelyek az oktatás megszervezésében autonómiát élveznek. A törvény a kisebbségi tagozat oktatóira bízza, hogy belső működési szabályzatot hozzanak létre, amely a tagozaton belüli választásokra is kitér, ugyanakkor azt is leszögezi, hogy ennek a szabályzatnak összhangban kell lennie az egyetem chartájával.
A törvény 132. paragrafusa szerint alapesetben az egyetem szenátusának a határozata alapján hoz létre a kormány új egyetemi karokat. A törvénycikkely ötödik bekezdése arra is kitér, hogy indokolt, rendkívüli esetben a kormány létesíthet új kart egy egyetem keretében. A határozat kimondja: a MOGYE-n új, önálló kart kell létrehozni, amely a következő szakokat tartalmazza: általános orvosi képzés magyar nyelven és angol nyelven, gyógyszerészképzés magyar nyelven, valamint nővérképző magyar és román nyelven.
Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár).

Továbbra is botlasztják az orvosképzést
Ismételten az agresszív kakukkfióka pártjára keltek a román hatóságok a marosvásárhelyi magyar orvosi egyetem immár botránysorozattá dagadt kálváriájában.
A legutóbbi arcpirító fejleményben a marosvásárhelyi bíróság hatályon kívül helyezte azt a kormányrendeletet, amellyel még Mihai Răzvan Ungureanu miniszterelnöksége idején magyar tagozatot hoztak volna létre. A rendeletre, mint ismeretes, azért volt szükség, mert az egyetem román rektora és többsége önhatalmúlag és fittyet hányva a tanügyi törvényre – mely ún. magyar intézetek létesítését írta elő – megtorpedózta azok megszervezését, mégpedig az egyetemi autonómia elvére hivatkozva. A nyilvánvaló hatalmi visszaélés szankciója akkor sokáig késett, s a kormány tétovázásának az lett a következménye, hogy amikor az RMDSZ nyomására mégis lépni kényszerült, akkor ezzel a leplezetlenül elfogult ellenzéknek és a nacionalista román közvéleménynek olyan fegyvert adott a kezébe, melyet az kormánybuktatásra használt fel. Hogy Romániában ilyen indokokkal lehet napjainkban kormányválságot előidézni, ezt alighanem a demokráciák szégyenkönyvébe fogják feljegyezni, és a nyíltan diszkriminatív politizálás iskolapéldájaként fogják tanítani. Elég az hozzá, hogy bár azóta az új hatalom féllépésnyit hátrált, és egy többéves folyamat beindításával kompromisszumos megállapodást írt alá a leendő magyar tagozat képviselőivel, egy, a kívánatosnál korlátozottabb, de mégis önállósághoz közelítő státust helyezve kilátásba a magyar oktatásnak a bizonyos procedúrák lefolytatása után (új magyar oktatók felvételéről stb. van szó, s ez máig sem teljesült maradéktalanul), most a bíróság dobott kesztyűt a jóérzésnek és méltányosságnak, érvénytelenné nyilvánítva az említett kormányhatározatot. A közjogi tragikomédia újabb felvonása a lehető legrosszabb fényt veti az igazságszolgáltatásra, és ismételten leleplezi a hazai bíráskodás politikai befolyásoltságát. Amúgy a jelentősége nem perdöntő a tulajdonképpeni vitás kérdések szempontjából, hiszen a törvény továbbra is azt írja elő, amit korábban: magyar intézeteket kell alakítani az orvosin, s amíg azok nem alakulnak meg, addig a mai rektor minden „egyetemi autonómiára” vonatkozó hivatkozása nem egyéb merő szemforgatásnál, az egyetemen pedig exlex állapotok uralkodnak. Hogy eme állapot évekre való elhúzódása nem kerül a vétkesek állásába, sőt, még lovat is adnak alájuk, az már egy nagyon hazai történet, és mélyen bevilágít közéletünk kulisszái mögé.
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).

Kincses: magyar orvosképzést kellene létrehozni a Sapientia Egyetemen
A Marosvásárhelyi Táblabíróság a napokban hatálytalanította az Ungureanu-kabinet határozatát, amely a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar és angol kar megala- kításáról döntött.
A helyzetről a magyar kar jogi képviselőjét, Kincses Előd ügyvédet kérdezte Száva Enikő. Az ügyvéd szerint a táblabíróság dön- tése törvénysértő, mivel a tanügyi törvény lehetővé tette ennek a kormányhatározatnak a meghozatalát. Viszont a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyesület ebben az esetben nem léphet, mivel ez ügyben ők nem peres felek, csak a román kormány fellebbezhetné meg az íté- letet, magyarázta Kincses.
Az ügyvéd azt is elmondta, hogy ők 2011 novemberében elindítottak egy pert, amelyben kérték az egyetemi chartának a tanügyi törvény szerinti módosítását, ebbe a perbe pedig a kezdetektől fogva belépett az EMNP, az MNPP és hat hónap után az RMDSZ is. A pert elveszítették, de úgy, hogy a döntésen egy hónapon keresztül gondolkodott a bíró, amihez hasonlót ő még a karrierje során nem látott, jelentette ki Kincses.
Mivel a magyar oktatást továbbra is diszkriminálják, és ha semmi esetre sem sikerül a chartát úgy módosítani, hogy az a magyar oktatást tiszteletben tartsa, akkor más megoldás nincs, mint létrehozni a Sapientia Egyetem keretében az önálló magyar orvosi és gyógyszerészeti képzést, szövegezte le Kincses Előd ügyvéd.
Duna Tv,
Erdély.ma.

Egyéves a Kárpát-medencei Családlánc
A Kárpát-medencei Magyar Családszervezetek Szövetségének védnöksége alatt 2012. május 11-én létrejött Kárpát-medencei Családlánc célja: az anyaság, a család, a házasság tisztelete, valamint a magyarságtudat ápolása, és tevékenységét annak a meggyőződésnek a jegyében folytatja, hogy a széttagoltságban élő magyar nemzet lelki egysége a nemzetet alkotó legfontosabb elemi közösségek, a családok erejében lakozik.
A szervezet első esztendejének kiértékelését tartották meg múlt héten Budapesten. A százötven egyesületet, körülbelül harmincezer családot és százötvenezer embert, közel százezer gyermeket képviselő mozgalom 2012-ben 38 rendezvényt és képzést szervezett. Mindezek mellett – miként a Családlánc közleményében leszögezik – a szervezet kiállt a magyar kisebbséget érő sérelmek orvoslásáért, többek között a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetem ügyéért, felemelte szavát az erdélyi régiók átalakításának magyarságra nézve hátrányos tervezete ellen.
Háromszéket a Karitas Humanitárius Megsegítő Alapítvány részéről Boldizsár Béla és a Maksai Nagycsaládos Egyesület, az ifjúság részéről pedig Szabó Etelka képviselte. Boldizsár Béla lapunknak elmondta, a találkozón összehangolták az idei a nyári táborozásokat, a konferenciát pedig augusztus 2–4. között Délvidéken fogják megtartani. A háromszéki családláncosok augusztus 15–25. között a besenyői ifjúsági táborban tartják táborukat ötven határon túli és háromszéki fiatalnak. Felső-Háromszéken is szeretnénk létrehozni nagycsaládos civil szervezeteket – mondta Boldizsár Béla. Gelencén, Ozsdolán, Szentléleken is próbálkoznak már ilyen egyesületek létrehozásával, melyek révén pályázva biztosíthatnák a többgyerekes családoknak a kicsinyek táboroztatását, a határokon átívelő kapcsolatteremtést és egymás megsegítését.
(F. E. – J. Zs.)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).

Orvoskongresszus Székelyudvarhelyen
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztálya idei, sorrendben 23. tudományos ülésszakát Székelyudvarhelyen rendezte meg.
E város már harmadszor gazdája az erdélyi magyar orvosok seregszemléjének, 1991-ben az első és 2000-ben a tizedik kongresszust is itt tartották. Április 11-én a továbbképző előadásokra került sor, délután pedig a Művelődési Ház nagytermében az ünnepélyes megnyitóra. Ezen Bunta Levente polgármester a székely anyaváros nevében köszöntötte Erdély magyar orvosait, gyógyszerészeit, valamint a határon túlról érkezetteket. Lukács Antal, a helyi kórház igazgatója, Szilágyi Tibor, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektorhelyettese, Andrészek Csaba, a helyi szervezőbizottság elnöke, valamint Egyed-Zsigmond Imre professzor, szakosztályi elnök mondott üdvözlőbeszédet. Első alkalommal osztották ki a tavaly alapított Csőgör Lajos-díjat, mely az orvosi egyetem első rektorára emlékeztet, s az egyetemszervezésben érdemeket szerzett oktatónak jár ki. A díjat Szabó Béla nőgyógyász professzornak ítélték oda, aki a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvosképzés legkövetkezetesebb harcosa volt az elmúlt években. Szilágyi Tibor olvasta fel méltatását. A Lencsés György-díjat az idén Kata Mihály szegedi gyógyszerész, egyetemi tanár kapta a marosvásárhelyi gyógyszerészképzés támogatásáért. Kopp Elemér-díjjal két kutatásban kitűnt diáklányt jutalmaztak.
A következő két napon sor került négy plenáris előadásra, s 16 szekcióban 159 dolgozatot illetve posztert mutattak be. A 650 résztvevőből 66 volt külföldi, majdnem mind Magyarországról jöttek, mindegyik ottani orvosi egyetem több tanárral is képviseltette magát. Különösen a fül-orr-gégészeti szekcióra érkeztek sokan, ennek szinte minden magyar tanára jelen volt. Az ülésszervező, Szentannai Dénes helybéli főorvos Töredékek a fül-orr-gégészet történetéről Erdélyben című előadása részletesen ismertette az első, Kolozsvárt 1916-ban Gyergyay Árpád professzor által megnyitott szakklinika történetét is. Az Infektológia–immunológia–labordiagnosztika szekció üléselnöke Bódizs György kolozsvári főorvos volt. Az Orvos- és gyógyszerésztörténelmi szekcióban Gaal György a Házsongárdi temető két világháború közötti orvossírjairól tartott előadást, Korcsog Mátyás kolozsvári nyugalmazott gyógyszerész pedig a Nivea-termékek történetét ismertette.
Az ünnepélyes megnyitó előtt a résztvevők a Szent Miklós-plébániatemplomban meghallgathatták a Szentegyházi Gyermekfilharmónia sikeres koncertjét. A zárókirándulást Székelyderzsre rendezték, ahol az UNESCO-Világörökség részét képező műemlék templomban unitárius istentiszteletre, majd a híres freskók ismertetésére került sor. A helybéli művelődési házban népi zenészek muzsikája mellett gulyásparti zárta a rendezvényt.
G. Gy.
Szabadság (Kolozsvár).

Mi nem vagyunk hajlamosak a megalkuvásra – Tőkés László beszéde
Az Erdélyi Magyar Néppárt II. országos küldöttgyűlése
Kolozsvár, 2013. április 20.
Kegyelem néktek és békesség, Istentől!
Magam is részvétemet fejezem ki Füzes Oszkár nagykövet úrnak, akinek felesége bensőséges testvéri érzéseket lopott a kegyetlen politika világába, és Erdély egyfajta nagyasszonyaként buzgólkodott minden jó ügyben, a határok feletti nemzetegyesítés szellemében.
Államtitkár úr, külön is részvétemet fejezem ki Szalai Annamária halála miatt a Fidesz–KDNP-szövetségnek. Kérem, tolmácsolja mindannyiunk részvétét!
Csép Sándorra pedig az általa meghonosított jelmondattal emlékezem: Áldást, népességet! – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt stratégiai programjába is szorosan beletartozik, amit ez a jelszó kifejez.
Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Küldöttgyűlés, kedves Testvéreim!
Mindenekelőtt röviden kitérnék a legutóbbi napok eseményeire, egyben azt is remélve, hogy mai felsereglésünk alkalmából ezután az érdemi dolgokkal tudjunk foglalkozni, rövid értékelésem tehát egyben a felvetett témakör lezárását is célozza.
Az elmúlt napokban az anyaországi magyar, az erdélyi magyar és a román médiában összehangolt módon támadták az Erdélyi Magyar Néppártot, melynek védnöke vagyok. A logika kísértetiesen hasonlít a pártbejegyzést követő médiahadjáratra: ha még emlékszünk rá, Kelemen Hunor tanácsosa, illetve az RMDSZ bukaresti szervezetének vezetője egy román ügyvéd megbízásából vizsgálta át a pártbejegyzést támogató aláírásokat, ezt követően pedig az Új Magyar Szó főszerkesztője Dan Voiculescu címzetes szekuskollaboráns lapjával, a Jurnalul Nationallal közösen „tényfeltáró” riportsorozatban tett meg mindent a Néppárt ellehetetlenítéséért. Az akkori célzatos támadássorozat következményeit a mai napig szenvedjük. Együttérzésemet és szolidaritásomat fejezem ki a meghurcoltak iránt. Azóta is néppártosokat hurcolnak a rendőrségre, mindezt egy mindez ideig még senki által nem azonosított személy feljelentésére hivatkozva.
Most, a Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tulajdonában lévő Transindex újságírója tett közzé „tényfeltáró” riportot magyarul, illetve a székely zászló elleni hecckampány zászlóvivő médiumában, az Adevărul című bukaresti napilapban, románul. Majd ezt követően – minő meglepetés – a fentebb említett szekusbesúgó, Dan „Felix” Voiculescu zsebpártja, a Konzervatív Párt tett feljelentést az Erdélyi Magyar Néppárt ellen az Országos Választási Hatóságnál, a Korrupcióellenes Ügyészségnél és a Román Hírszerző Szolgálatnál.
Ezzel az ügy oda került, ahová való: szekusok zsebpártja támadja Románia egyetlen autonomista és föderalista pártját – Önökkel együtt –, az RMDSZ elnöke tulajdonában lévő lap információi alapján, és ezzel a kör bezárult.
De emlékszünk még arra is, amikor az RMDSZ vezetésével működő pénzügyőrség vizsgálgatta a demokrácia-központjaink működését, a vizsgálat eredményeit pedig egy másik bukaresti központi napilap hasábjain láttuk viszont.
Tanulságképpen megfogalmazhatjuk: kényelmetlen pártot hoztunk létre. Kényelmetlen elsősorban az RMDSZ-nek, mert vetélytársa akadt – és nem is akármilyen, hiszen amíg az Erdélyi Magyar Néppárt majdhogynem megduplázta támogatottságát, közel hetvenezer szavazatot szerezve a föderalizmus és az autonómia ügyének, a magát magyar érdekvédelmi szervezetnek nevező formáció a tavaly az önkormányzati választásokhoz képest az őszi parlamenti választásokra már rengeteg választót elveszített, gyakorlatilag a Kárpátokon túli, vélhetőleg román szavazatokkal csúsztak be éppenhogy, a küszöb fölött a román parlamentbe. Nem véletlenül köttetett a választások előtt a titkos paktum az RMDSZ és a Szociálliberális Unió között. Itt tartunk tehát: román szavazatokkal, hatalmi segédlettel tartják bent a parlamentben a számukra kényelmes magyar pártot és azokat, akik a román kormány magyar hangjaként szoktak működni. A román posztkommunista hatalomnak tehát kényelmetlen az autonomista nemzeti oldal. Azért kényelmetlen, mert minket nem tudnak megvásárolni. Mert mi nem vagyunk hajlamosak a megalkuvásra.
A román hatalom mindenkor talált magának komprádorokat, olyan magyarokat, akiknek fontosabb az önérdek, mint a köz java: a Bukarestben átnevelődött magyarjainkról van szó. Az egészben az a leginkább abszurd, hogy: tolvaj kiált tolvajt! Bizonyítottan korrupt hatalmasságaink a mi adónkból évente mintegy 3,5 milliónyi eurót kapnak – és ezekkel az összegekkel még soha nem számoltak el az adófizető magyar közösségünk előtt. Ennyi az ára annak, hogy Bukarestben elfelejtsék az autonómiát, hogy ne legyenek ott a Szenátusban, ha netalán a Székelyföld autonómiájáról szóló törvénytervezetet tárgyalják, ennyi az ára annak, hogy itthon elmagyarázzák: éppenséggel miért nem időszerű az önrendelkezés ügye.
Valószínűleg az is fáj nekik, hogy korábban a balliberális magyar kormányzat számolatlanul öntötte az adófizetők forintjait az ő alapítványaikba, példának okáért: csak 2008 és 2010 között az Iskola és a Progress Alapítványok összesen 763.428.832 forintot, azaz mintegy 2.567.000 eurót zsebeltek be. (Csak tájékoztatásul jegyzem meg: az Iskola Alapítványnak például az oktatási-nevelési támogatás „menedzseléséhez” több mint 200 millió forintra volt szüksége évente, míg a Romániai Magyar Pedagógusszövetség ugyanezt a munkát, az összeg egyötödéért tudja elvégezni.) Ezt különösképpen a figyelmébe ajánlom Répás Zsuzsanna államtitkár asszonynak, aki ebben az ügyben közvetlenül illetékes.
Mindezeket szükséges volt ennyire részletekbe menően tisztáznunk, hogy világosan lássuk: az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elleni támadások mögött a román hatalom és az őt kiszolgáló magyar pártelit összjátéka áll. Valószínűleg a magyarországi elvtársak is fel fogják használni ezeket a nemzeti kormány elleni nemtelen harcukban, nem véletlenül borult egymás nyakába Markó Béla volt RMDSZ-elnök és Mesterházy Attila MSZP-elnök. Ennek a jelenségkörnek azonban egy másik dimenziója is van, éspedig az az általánosan jellemző magyarellenesség, mely a maga helyén az antiszemitizmushoz, a cigányellenességhez, vagy nyugati viszonylatban az iszlamofóbiához hasonlítható.
Közismert, hogy a 19. és 20. század fordulóján ‒ okkal vagy egy átfogó nemzetközi politikai manipuláció következményeképpen ‒ egy általánosan felgerjesztett nemzetközi magyarellenes közhangulat kialakításának is döntő szerepe volt Magyarország megbüntetésében, a nemzet szétszaggatásában. Ezeknek az időknek az emlékét idézi fel mindaz, ami éppen mostanság, az utóbbi két-három évben megy végbe nemzetközi téren, az Európai Unióban, és az Egyesült Államok viszonylatában, az Orbán Viktor vezette nemzeti kormány, illetve Magyarország ellenében. Nemrégen elfogadtunk egy határozatot az Európai Parlamentben, a xenofóbia, a rasszizmus, az iszlamofóbia, a homofóbia ellenében lépve fel. Ekkor kezdtem irigyelni a homoszexuálisokat… Tudatom önökkel, hogy módosítónkat nem voltunk képesek keresztülvinni. A határozat elfogadását megelőzően, nem tudtuk bevenni ebbe a határozati szövegbe, hogy az Európai Unió fokozott mértékben lépjen fel a kisebbségellenes irányzatok ellen. Ezért irigyeltük az iszlám követőit, vagy a homoszexuálisokat, mert őket megvédik, de a hagyományos történelmi kisebbségek védelme még csak egy mellékmondat erejéig sem talált helyet egy európai alapdokumentumban.
Találóan mondja Gál Kinga EP-képviselő épp a napokban: milyen érdekes, hogy Reding asszony páratlan szigorúsággal védelmezi a jogállamot és a kisebbségeket Magyarország, a magyar kormány ellenében, de amikor a szlovákiai, felvidéki, romániai magyarokról van szó, panaszainkat, közbenjárásunkat, folyamodványainkat rendre visszautasítja, és ezeket az ügyeket az egyes tagországok illetékességi körébe utalja, vagyis kettős mércét használ.
Ugyanez a közvetett magyarellenesség nyilvánul meg abban a diverzióban, melynek éppen a múlt héten lehettünk tanúi Strasbourgban, illetve Bukarestben. Amint tudjuk, az Új Magyar Szó internetes kiadása, a maszol.ro a Fidesz ellen terjeszt tévhíreket – valószínűleg politikai megrendelésre –, azt állítva, hogy a Fideszt ki akarják tenni az Európai Néppártból, illetve hogy a Fidesz már titkos tárgyalásokat folytat az Európai Konzervatívok Pártjával, hogy átlépjen az ő frakciójukba, illetve pártjukba. Olyannyira elmérgesedett ez a helyzet, hogy Joseph Daul néppárti frakcióvezető külön cáfolatot intézett az Új Magyar Szóhoz. Íme, a sajtómanipuláció milyen méreteket ölt, és hol üti fel a fejét. Feltevődik a kérdés: kik juttatták el a diverziókeltő RMDSZ-es újságírót – mert hiszen az Új Magyar Szó bevallottan RMDSZ-es újság – Dubrovnikba, az Európai Néppárt büróülésének helyszínére? Kiknek a pénzén utazott oda ez az újságíró? Kik adták a transindexes Sipos nevű újságírónak a sípot a szájába? Kérdezem már csak a személyes érintettség jogán is, hiszen a napokban éppen engem gyaláztak az Adevărul és az Antena3 médiák.
Hölgyeim és Uraim, száz szónak is egy a vége: politikai és nacionál-kommunista visszarendeződésnek vagyunk tanúi Romániában. Erre nézve elég, hogyha néhány példát sorolok fel: a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kálváriája a Bolyai Egyetem megszüntetésének időszakára emlékeztet bennünket. A területrendezési tervek a Ceauşescu-korabeli megyésítés időszakát juttatják eszünkbe. Magyar vidékeink elidegenítése, folytatódó asszimilációja, már-már az egykor tervbe vett falurombolás fenyegetésével veszélyeztetnek bennünket. Vagy itt van a tulajdonaink ügye: a restitúció kérdése. Huszonnégy év után még mindig ott tartunk, hogy teljesen bizonytalanná vált továbbra is birtokban tartott, elorozott épületeink sorsa. Elég, ha a Székely Mikó Kollégiumra, vagy a Zilahi Református Wesselényi Kollégiumra emlékeztetek. És errefel megint az RMDSZ megalkuvásával találjuk szembe magunkat a restitúció kérdésében. De itt van a kétágú templom ügye, ahol egy újabb bukaresti plaza-botrány árnyéka vetül reánk. Még szerencse, hogy tó fakadt az építkezések helyszínén, és a romániai korrupció megintcsak hátráltatta a kétágú templom történelmi helyszínének a tönkretételét. A legrosszabb álmaimban sem gondoltam továbbá arra, hogy az az egyházkerület, amelynek én voltam közel két évtizedig a püspöke, paktumot köt az RMDSZ nomenklatúrájával, és abban a teremben, amelynek épületét mi szereztük vissza a megyei kommunista pártkabinet tulajdonából, most ott grasszálnak az RMDSZ etnobizniszen alapuló elitjének, illetve nomenklatúrájának a tagjai. Íme, már egyházaink közé is bevette magát ez a fajta visszarendeződés.
Nos, ebben a helyzetben, a nacionalizmusnak és a posztkommunizmusnak ebben az átmenetinek tekintett, de túlságosan hosszúra nyúlott időszakában, Kós Károly kiáltó szava juthat eszünkbe. Mi, mai magyarok, mai nagybányaiak, mai erdélyiek és partiumiak, újból felemelhetjük kiáltó szavunkat hitünk védelmében és érdekében. Makkai Sándorral együtt mondhatjuk azt, hogy így nem lehet, és nem mehet tovább. Márton Áronnal együtt mondjuk, aki nemcsak a zsidókat vette védelmébe, ahogy méltán emlegetni szokták, hanem magyarsága érdekében is felemelte szavát Gróza Péter kormánya előtt. Velük együtt, az ő példájukat követve, egyházaink erkölcsi többletével és hitével kell felemelnünk kiáltó szavunkat a magyarság védelmében és érdekében is. Ezt teszi az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt.
De egyházainkra most is számítani akarunk. Előkerestem a romániai magyar történelmi egyházak vezetőinek 2006. november 3-án kelt támogató nyilatkozatát. Ebből idézek: „Romániában élő magyar nemzeti közösségünk szolgálatában álló egyházaink képviselőiként, hitből fakadó köteleztetésből kinyilvánítjuk a következőket: határozottan kiállunk az erdélyi magyar közösség önkormányzati jogai mellett, és teljes mértékben támogatjuk az autonómia kialakítására irányuló jogos igényét. Ezen belül szintén erkölcsi támogatásunkról biztosítjuk Székelyföld területi önrendelkezésének ügyét. Úgy ítéljük, hogy mindezek biztosítása egyben egész országunk javát és érdekét szolgálja a küszöbön álló európai csatlakozás keretei között.” Az idézett szavak magukért beszélnek, és mi magunk is az Európai Parlamentben petíciót nyújtottunk be egyházi ingatlanaink ügyében. Várjuk a választ erre a petícióra. Segítségünkre volt ebben az Emberi Méltóság Tanácsa, az aláírók pedig: Sándor Krisztina, valamint Erdélyi Géza nyugalmazott felvidéki püspök. Örömmel nyugtázom, hogy Victor Ponta miniszterelnök megkövette a román görögkatolikus egyházat az elkobzott tulajdonaik miatt. De pont így meg kellene követnie magyar egyházainkat, mint ahogy a Tismăneanu-jelentés is elismerte, hogy településeinket mesterséges módon románosították el. Már régóta várat magára egy román bocsánatkérés az elszenvedett hátrányok és elnyomatás miatt.
Hölgyeim és Uraim!
Az elmondottak arra vallanak, hogy jó úton járunk. Nemcsak magyar szempontból fontos, amit cselekszik az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és és az Erdélyi Magyar Néppárt, hanem éppen ennyire román szempontból is. A Románia modernizációjaként értett föderalizálás, az erdélyi magyarság megmaradását szolgáló többszintű önrendelkezés, a temesvári eszmék megvédése olyan ügyek, amelyek mellett következetesen és megalkuvás nélkül ki kell állanunk. Mi megtaláltuk a helyes utat, a már előbb idézett Kós Károllyal együtt szólva, világosan látjuk a célt: a magyarság nemzeti autonómiáját. Emellett külön büszkeség számomra, hogy még a román nagypolitika számára is életképes alternatívákat tudunk az asztalra tenni: Románia szövetségi állammá alakítása egyre több román nemzetiségű számára élhetőnek tűnő jövőképet kínál. Regionalizációs koncepciónk a legmegalapozottabbak közé tartozik.
Ám a célok eléréséért még rengeteget kell dolgoznunk. Az őszi választásokon egyértelműen bebizonyosodott, hogy az erdélyi magyar választópolgárok csalódottak, közönyösek és elfordultak a politikától. Több mint fele a választásra jogosultaknak vagy román pártokra szavazott (ez a kisebbik rész), vagy nem is élt alkotmányos jogával. Ez vészjelzőnek számít minden magyar politikai párt és minden tudatos magyar ember számára.
Az önfeladásból, a kicsinyes pártpolitikai adok-kapokból, a hatalom elvtelen megtartásából, a régi kommunista időket idéző úrhatnámságból, a civil szférát megfojtó klientúra-építésből, adólejeink elherdálásából az erdélyi magyaroknak elegük van. Mi még túl kevés időt töltöttünk a pályán ahhoz, hogy megmutassuk: másképpen is lehet politizálni. Lehet úgy képviselni az erdélyi magyarság ügyét, hogy nem bukaresti paktumokkal biztosítunk ideig-óráig bármikor visszavonható jogokat – hanem úgy, hogy minden rendelkezésünkre álló demokratikus eszközzel, konokul, kitartóan küzdünk az önrendelkezésért, azért, hogy javaink fölött mi rendelkezzünk, hogy a lehető legalacsonyabb szinten döntsünk adólejeink felhasználásáról, hogy önálló magyar oktatásunk legyen, hogy szabadon használhassuk anyanyelvünket – az Európai Unió egyik hivatalos nyelvét – közhivatalokban, közéletben, kórházainkban.
És lehet úgy politizálni, hogy nem utasítjuk el magyar testvéreink segítő jobbját, épp ellenkezőleg: az átkos kommunista „be nem avatkozás elvét” végképpen eltörölve, az egy magyar nemzet eszméjének jegyében figyelünk az egész Kárpát-medencei magyarságra, mint ahogyan azt is természetesnek vesszük, hogy egyemberként mozdul nemzetünk az egész világon, ha – példának okáért – székely szimbólumainkat gyalázza a posztkommunista román hatalom.
Hölgyeim és Uraim!
Nemrégen jártunk Hódmezővásárhelyen, Mártélyon tartottuk a Kárpát-medencei Magyar Autonómia-Tanács soros ülését. Aztán Beregszászon is jártam – éppen itt üdvözölhetem Brenzovics Lászlót, akinek a vendégei voltunk. Kovács Miklós mondotta Beregszászon, hogy nem akarunk egy néprajzi kiállítás tárgyává lenni. Még néhány évig mutogatni fognak bennünket fesztiválokon, aztán beolvadunk, eltűnünk. Számomra nem érdekes ez a fajta játék. Nekem nem felel meg a rezervátumi idegenvezető szerepe. Nem akarunk muzeális, multikulturális értékké degradálódni, az Egyesült Európában.
Szerbia csatlakozási tárgyalásainak a folyamatára gondolok. Noha Csurogon már kezdik felépíteni a kivégzett, tömeggyilkosságnak áldozatul esett magyarok emlékművét, hadd idézzem Csorba Bélát, akit külön is köszöntök itt, most újan választott elnökként, aki k

EMNP-kongresszus – Az autonómiát ajánlották a kongresszus köszöntői
Németh Zsolt külügyi államtitkár szombaton Kolozsváron üdvözölte a szerb-koszovói viszony normalizálásáról pénteken elért megállapodást, míg Tőkés László Trianonért cserébe autonómiát kért az erdélyi magyarságnak.
Németh Zsolt az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) országos küldöttgyűlésén arra hívta fel a figyelmet, hogy a nehéz történelmi korszakot lezáró szerb-koszovói megállapodásnak szerves része az autonómia. "Szeretném kérni, hogy a megállapodás szolgáljon számunkra is inspirációként" - jelentette ki az államtitkár, aki a 25 éves magyar néppártként bemutatott Fidesz üzenetét tolmácsolta az egyéves erdélyi néppártnak.
Németh Zsolt egyebek között arról szólt, hogy a román-magyar viszony korábbi "mézesheteit" az elmúlt egy évben a kihívások korszaka váltotta fel. E kihívások sorában említette a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) kialakult román-magyar feszültségeket, a romániai ingatlan-visszaszolgáltatás folyamatát, a székely zászló körüli feszültségeket, a régióátalakítás ügyét, a székely tankönyv miatti támadásokat. Úgy vélekedett, e kihívásokat akkor lehetne tragédiának tekinteni, ha az erdélyi magyarság nem nézne kitartással, bátorsággal és bölcsességgel szembe ezekkel.
A kitartás és a magyar összefogás szükségességét hangsúlyozta annak érdekében, hogy az erdélyi magyarság elérhesse céljait. Úgy vélte, a magyar közösség által egységesen védelmezett régióhatárok nehezen lesznek figyelmen kívül hagyhatók a romániai régióátalakítás során. "Magyarország a teljes eszköztárral támogat és támogatni fog" - jelentette ki a kongresszushoz szólva Németh Zsolt.
Az államtitkár úgy vélekedett, hogy a magyar-román megegyezésnek az 1989-es Temesvár szellemében kell megtörténnie. Emlékeztetett arra, hogy a temesvári forradalomban románok és magyarok fogták meg egymás kezét, hogy élő láncot vonjanak a Ceausescu rezsim által meghurcolt Tőkés László köré.
Tőkés László, az EMNP védnöke beszédében a területért jogokat, Trianonért cserébe autonómiát kért. A védnök kijelentette, az erdélyi magyarság nem akar muzeális értékké degradálódni, a nemzeti autonómiát tekinti céljának. Az EMNP-közeli civil szervezetek magyarországi támogatásáról a napokban közölt Transindex-riportra, és az ezt követő feljelentésre utalva úgy fogalmazott, az EMNP elleni támadások mögött a román hatalom és az azt kiszolgáló magyarok állnak.
A romániai Transindex portál csütörtökön közölt írása azokat a csatornákat térképezte fel, amelyeken keresztül a riport állítása szerint az EMNP-hez közel álló egyesületek 2012-ben 300 millió forint magyarországi támogatásokhoz jutottak. Németh Zsolt pénteken határozottan cáfolta, hogy Magyarország romániai pártokat vagy politikai szervezeteket támogatott volna.
Tőkés László úgy vélte, "a tolvaj kiáltott tolvajt", s kijelentette, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetséghez (RMDSZ) közel álló Iskola Alapítvány és Progress Alapítvány a magyarországi baloldali kormányzás idején 763 millió forint magyarországi támogatást kapott. Hozzátette, míg az Iskola Alapítvány 200 millió forintért osztotta Erdélyben a magyar állam által nyújtott oktatási-nevelési támogatást, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) jelenleg ugyanezt a munkát ötödannyiért végzi el.
Répás Zsuzsa, a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár köszöntésében intő jelnek nevezte az erdélyi magyarság fogyását, amelynek cselekvésre kell ösztönöznie a közösséget. Kijelentette, nincs magyar jövő Erdélyben az önálló állami magyar egyetem nélkül, a szimbólumok szabad használata nélkül, és nincs magyar jövő az autonómia nélkül. Hozzátette, az autonómiához az egész erdélyi magyarság közös fellépése a legfontosabb. "Az öntudatos polgárok együttmunkálkodása, a közösség elszánt kiállása" szükséges a célok eléréséhez - fogalmazott.
Gazda Árpád MTI

Orvosisok a Sapientián?
Érdekes ötlettel rukkolt elő Kincses Előd ügyvéd. Szerinte a magyar orvosképzés folyamatos obstrukcionálásának a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) csupán egyetlen módon lehet véget vetni: ha a Sapientián orvosképzést hoznak létre, s ezzel az ügy kikerül a MOGYE román többségű vezetőségének hatásköréből.
Vajon tényleg ez lenne a megoldás? Ha csupán azt nézzük, hogy szükség van magyar nyelven a betegekkel jól kommunikáló orvosokra, első látásra megfontolandónak tűnik a kezdeményezés, azonban a helyzet ennél sokkal bonyolultabb, ugyanis itt nem azért folyik a harc, hogy legyenek magyar orvosok, mert ilyenek most is kikerülnek a MOGYE-ről, s remélhetőleg ez a jövőben sem változik, itt olyan elvi kérdések rendezéséről van szó, mint a nyelvi és anyanyelvi képzési jogok megnyugtató szintű megoldása.
A legnagyobb gond nem a marosvásárhelyi táblabíróság legutóbbi döntése, amely érvénytelenítette az egy évvel korábban született kormányhatározatot a magyar és angol karok létrehozásáról, ugyanis jogilag aligha kifogásolható, hogy a bíróság nem fogadta el egy törvény felülírását kormányhatározattal. Az igazi probléma, hogy az egyetemi autonómiára hivatkozva, a MOGYE vezetősége nem hajlandó érvényesíteni a tanügyi törvény előírásait, s mivel mindkettőt törvény, tehát azonos jogi értékű jogszabály szabályozza, szintén egy bíró tehette meg, hogy az előzőt tartotta fontosabbnak abban a perben, amelyben a magyar fél az egyetemi charta módosítását kérte. Ha valakit meglep ez a döntés, nézze át kicsit a romániai bíróságok gyakorlatát, amikor román–magyar konfliktusos ügyekben kellett határozni, mert szinte minden esetben a magyar fél ellen döntöttek.
A probléma gyökere tehát nem az, hogy kivegyük a kérdést a MOGYE vezetőség kezéből, s külön utakon kezdjük elölről az orvosképzés felépítését (bár párhuzamosan ez sem kizárandó ötlet), hanem hogy végre rávegyük a román állam minden felelős képviselőjét, akármilyen szinten, hogy belássák: a nemzetiségi jogok teljes körű biztosítása alól nem vonhatják ki magukat.
Ha tehát létre is jön párhuzamos magyar nyelvű orvosképzés, akár a Sapientián, akár másutt, kihátrálni a MOGYE problémája alól megfutamodást jelentene. Főleg, hogy évtizedek alatt felépített, jelentős magyar hozzájárulással létrehozott, hatalmas szellemi és anyagi vagyonnal rendelkező, nagy presztízsű iskoláról van szó. Ne kételkedjünk ugyanis abban, hogy a mostani vezetőség elsősorban pénzügyi hatalmát félti az önállóan gazdálkodó magyar kartól, s ami a mienk (is), arról mi (is) szeretnénk dönteni.
Bálint Zsombor
Székelyhon.ro

A kisebbségi jogokról az RMDSZ-szel tárgyal (Victor Ponta Strasbourgban)
A kisebbségi jogokról és a marosvásárhelyi orvosi egyetemről is beszélt Victor Ponta kormányfő tegnap Strasbourgban, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének ülésén. Biztosította hallgatóságát arról, hogy Románia maradéktalanul elkötelezett az európai értékek iránt, és válaszolt a magyar képviselők kérdéseire is.
„Elkötelezettek vagyunk, hogy tanuljunk a múltban elkövetett hibákból” – hangoztatta –, Románia tiszteletben tartja a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogokat. 2012 nagyon nehéz év volt, amelyet gazdasági, társadalmi és politikai válság jellemzett, de párbeszéddel és együttműködéssel minden nehézség leküzdhető. Emlékeztetett, hogy a románok decemberben „nagyon is demokratikus” választáson fejezhették ki akaratukat, amiből kifolyólag „politikai kohabitáció” alakult ki az államfő és a kormány között, a törvényhozásban pedig legitim és világos többség jött létre. „Az alkotmánybíróság minden döntését tiszteletben tartjuk és végrehajtjuk, az igazságszolgáltatás pedig független” – mondotta. A kormányfő négy pontban ismertette mondandóját az Európa Tanács segítségét kérve. Egyrészt a közelmúlt politikai válságáról szólva kifejtette, hogy szerinte a hasonló helyzetek elkerülésének érdekében változtatni kellene az ország alkotmányos berendezkedésén. Mint mondta, nem alapvető változtatásokat szeretne, csak a rendszer „finomhangolására” törekszik. Leszögezte ugyanakkor, hogy minden változtatásról kikérik a Velencei Bizottság állásfoglalását, és csak annak birtokában és annak figyelembevételével hajtanak majd végre módosításokat. Megemlítette, hogy a román állam ellen mintegy 3500 ügyben folyik eljárás az Emberi Jogok Európai Bíróságán a kommunista rendszerben elkobzott vagyonok visszaszolgáltatása érdekében. Beszámolt arról, hogy ezzel kapcsolatban a közelmúltban fogadott el új jogszabályt a román parlament, amely reményei szerint világos jogi helyzetet teremt, és rendezi ezt a kérdést. Harmadsorban arról beszélt, hogy Románia és a kormány elkötelezett a magyar kisebbség legitim képviselőivel való együttműködés mellett, és úgy vélekedett, hogy Románia mindig is igyekezett a kisebbségek védelmét és jogait a legmagasabb mérce szerint biztosítani. „Abszolút biztos vagyok abban, hogy együtt mindig megtaláljuk majd a legjobb megoldást, hogy együtt éljünk és dolgozzunk az országért, amely a miénk” – fogalmazott. Negyedik pontként a romák integrációját jelölte meg, amelyet az elkövetkező kormányok előtt álló legnagyobb kihívásnak nevezett. Ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy Romániában is elkészült az integrációs stratégia. „Az eredményekhez ugyanakkor türelem kell, elkötelezettség kell, és el kell jutnunk a probléma gyökeréig”. Románia felelősséggel tartozik a román állampolgársággal rendelkező cigányokért, hogy társadalmi beilleszkedésük érdekében oktatásban részesülhessenek, munkát találhassanak, otthon és biztonságban érezhessék magukat Romániában – fejtegette. Végül elmondta, hogy egy évvel ezelőtt Romániára még úgy tekintettek, mint ahol veszélyben a stabilitás, ma szerinte az ország nagyon is stabil és kiszámítható. Victor Ponta kérdésekre is válaszolt. Gaudi Nagy Tamás, a Jobbik országgyűlési képviselője azt kérdezte, nem volna-e időszerű, hogy Románia biztosítsa a területi autonómiát Székelyföld számára – Ponta rámutatott, hogy a decemberi választásokon a magyar kisebbség legitim képviselőket választott a román törvényhozásba az RMDSZ képviselői személyében, és velük igyekszik majd megtalálni a megoldást, hogy a magyarok jobban képviseltethessék magukat, és minden joguk az európai normáknak megfelelően érvényesülhessen. „Megismétlem: úgy gondolom, hogy a párbeszéd és az együttműködés a megoldás, a szélsőségesség pedig sem Önön, sem rajtunk nem segít” – válaszolta. Az RMDSZ-es Korodi Attila kérdésére pedig egyértelművé tette: kész a párbeszédre a kisebbségi, helyi jelképeket szabályozó jogszabályról. Szabó Vilmos (MSZP) a marosvásárhelyi orvosi egyetem önálló magyar karáról érdeklődött. Ponta elmondta: kormánya egyik legnagyobb eredményének tekinti, hogy három hosszú éjszaka után az egyetemen sikerült megállapodásra jutni, és így mind a magyar, mind a román tanárok képviseltetik magukat az egyetem irányító testületében, a magyar és a román diákok pedig saját anyanyelvükön tanulhatnak – ez is annak a bizonyítéka, hogy párbeszéddel korábban megoldhatatlannak tűnő nézetkülönbségek is áthidalhatók.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Partiumi és felvidéki együttműködés
Április 24–25-én tartották meg a Kettős kisebbségben. Vallási és egyházi identitás a Felvidéken és Partiumban című konferenciát a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE). Az előadások és értekezések után az első nap könyvbemutatókkal zárult.
A csütörtök délután kezdődő eseményen a megjelenteket Pálfi József, a Partiumi Keresztény Egyetem Szenátusának elnöke köszöntötte, emlékeztetve arra, hogy ez a konferencia az egy hónappal korábban Révkomáromban megrendezett hasonló jellegű rendezvény folytatása. A partiumi és a felvidéki református magyar közösséget ugyanazok a sorskérdések foglalkoztatják, hangsúlyozta Pálfi, ezért ennek a konferenciának az egyik célkitűzése az, hogy szorosabbra fűzzék az együttműködést a partiumi és a felvidéki református egyházak között.
Fontos a prevenció
Az első előadó Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke volt, aki a kisebbségben élő református közösségek gondjairól beszélt. Kiemelte az oktatás fontosságát a kisebbségi keresztény közösségek életében, hiszen, mint fogalmazott, „az oktatásban az egyik legfontosabb tényező a prevenció, hiszen okos embereket nevelünk a kisebbségi lét terheinek könnyítésére.” Nagy teher mindenki számára a szegénység, melynek kapcsán szintén a prevenció fontosságát hangsúlyozta a püspök. A prevenciós lehetőségek között a legelőkelőbb hely az igehirdetést illeti meg. „Az első prevenciós eszköz az igével való találkozás. Ahol találkozás van az evangéliummal, ott megszűnik a baj” – fogalmazott Csűry püspök, aki a továbbiakban tudatta, hogy az egyházkerületben mintegy háromszáz gyülekezet van, ezek közül mintegy harminc nagyon nehéz anyagi helyzetben van. Ugyancsak nehéz anyagi helyzetben van a cigányság, ezért az egyházkerület felvállalta mintegy százötven magyarul beszélő roma gyerek oktatását. Végezetül a püspök kifejtette, hogy a szegénység a legnagyobb kárt az egészségben teszi, ezért van nagy szükség intézményesített formában foglalkozni a betegségekkel. Ezért is vállalta fel a református egyház azt, hogy magyar református kórházat alapítson, tette hozzá.
Teendők
Erdélyi Géza, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház egykori püspöke a felvidéki református egyház gondjairól tartott rövid, de szemléletes előadást. Mint mondta, sürgős megoldást igényel a lelkészhiány, a lelki élet felpezsdítése, a gyülekezeti tulajdon visszaszerzése, a konfiskáció leküzdése, a kapcsolatok kiépítése, a presbiterek folyamatos bekapcsolása a gyülekezeti életbe, ugyanakkor javítani kell a lelkipásztorok egymás közötti viszonyát is. Antal János, a KREK külügyi tanácsosa a kommunizmus emlékezetéről tartott előadást, figyelmeztetve arra, hogy a kommunizmus nem egy lezárt korszak, hanem tovább folytatódik a posztkommunizmusban. Ennek egyik oka a kommunista bűnök elszámoltatásának elmaradása, fejtegette az előadó. Az első nap két könyvbemutatóval zárult: Bojtor István Mózes, a nép vezetője című kötetét Tőkés László EP-képviselő, egykori püspök méltatta, míg A Széphalom évkönyvet annak szerkesztője, Fehér József mutatta be.
Van igény a magyar egyetemre
A váradi egyháztörténeti konferencia második napjának első előadója dr. Tóth János, a révkomáromi Selye János Egyetem rektora volt. – Az utóbbi öt évben mintegy ötezer oklevelet kiosztó felsőfokú oktatási intézmény egyik lényeges szerepe abban áll, hogy erősíti a magyarságtudatot és fékezi a magyarság asszimilálását, mondta Selye János. Mint megtudtuk, az egyetem 2004. január 1-jétől kezdte meg működését; az intézményt a szlovák állam tartja fenn. János Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) rektora előadásában rámutatott arra, hogy 1989 után lehetett volna állami magyar egyetemet alapítani Romániában, de nem volt meg hozzá a valós politikai akarat, annak ellenére, hogy az RMDSZ már 1990 januárjában meghirdette ezt a célkitűzését. A romániai magyar egyetemi vezetés is felelős ezért a kudarcét, hiszen sokan közülük azt az álláspontot képviselték és képviselik, hogy káros lenne kiválni a román rendszerből és magyar egyetemet kiépíteni.
Konzorciumot!
A rektor szerint Romániában az a fonák helyzet állt elő, hogy magyar egyetemi karokat lehet létrehozni, professzorokat lehet kinevezni, de az ehhez szükséges pénzről a román többségű egyetemi szenátus és kari tanács dönt. A rossz példák közül is az egyik legbeszédesebb a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) esete, ahol folyamatosan halogatják a magyar tanszék létrehozását. „Az RMDSZ feladta a felsőoktatás ügyét. Nincs egyetemi autonómia, mely megadja a döntés szabadságát, pedig nem szűnt meg a magyar közösség egyetemigénye. Bizonyíték erre a két akkreditált magyar egyetem, amelyek azonban a magyar állam pénzéből működnek. Ha ezek az egyetemek konzorciumot alkotnának, akkor létrejönne Romániában a Magyar Tudományegyetem” – mondta János Szabolcs. A magyar egyetemek között ádáz konkurenciaharc folyik, ami szintén nem segíti elő a magyar egyetem megvalósítását, folytatta János Szabolcs. „Nem azon a harminc százaléknyi magyar diákon kellene marakodni, akik érettségi után magyar tannyelvű egyetemre mennek, hanem összefogással el kellene érni azt, hogy a másik hetven százaléknyi magyar diákot is magyar egyetemre csábítsuk, azokat, akik jelenleg vagy román nyelvű egyetemre iratkoznak be, vagy egyáltalán nem tanulnak tovább” – jelezte a rektor.
Makkai Sándor-kiállítás
A továbbiakban számos előadást hallgathattak meg az érdeklődők, ugyanakkor az egyetem Bartók-termében felavatták a Makkai Sándor-kiállítást is. Nyitóbeszédet mondott dr. Fekete Károly, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora, közreműködött a Csillagocska Néptáncegyüttes ének- és zenekara. A kétnapos konferencia zárásaképpen egy kerekasztal-beszélgetés során összegezték az elhangzottakat.
Pap István. erdon.ro

MOGYE-ügy: Leszavazta a magyar előterjesztéseket az egyetem szenátusa
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusa április 30-i, keddi ülésén leszavazta a magyar tagozat által előterjesztett javaslatokat, semmibe véve az egyetemen kialakult román-magyar feszültséget feloldó tavaly szeptemberi megállapodást – mondta az MTI-nek Szilágyi Tibor, az intézmény rektorhelyettese. Az ülésen a magyar tagozat képviselői a magyar nyelv gyakorlati oktatásba történő bevezetését és a magyar tagozathoz tartozó önálló diákcsoportok létrehozását kezdeményezték. E kérdések azután kerültek a szenátus elé, hogy korábban az egyetem rektora és igazgatótanácsa nem értett egyet a magyar tagozat akkreditációjához szükséges intézkedésekkel.
Szilágyi Tibor elmagyarázta, a tanügyi törvény előírja, hogy az oktatási programokat minden nyelvre külön kell akkreditálni. „Erre alapozva kértük a magyar és román tagozathoz tartozó csoportok elosztását" – nyilatkozta a rektorhelyettes.
Azt is hozzátette, hogy nem teljesen magyar gyakorlati oktatásra tettek javaslatot, hanem azt kezdeményezték, hogy a jelenlegi román mellett a magyar nyelvet is vezessék be a gyakorlati oktatásba. „Ez utóbbi elengedhetetlen feltétele a magyar tagozat hosszú távú fennmaradásának" – magyarázta Szilágyi Tibor.
A rektorhelyettes szerint a mostani szenátusi döntés csak tetézte a korábbi kedvezőtlen intézkedéseket. Hozzátette, az egyetem vezetősége – megszegvén az egyezséget – a tavaszi versenyvizsgák során – etnikai diszkriminációnak minősítette, és – nem követelte meg a magyar nyelvi kompetenciákat a magyar tagozat kérésére meghirdetett állásoknál. Csak a véletlenen múlt, hogy nem vettek fel magyarul nem tudó oktatókat a magyar tagozathoz.
Erdély.ma

Leszavazta a magyar előterjesztéseket a MOGYE szenátusa
– A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusa keddi ülésén leszavazta a magyar tagozat által előterjesztett javaslatokat, semmibe véve az egyetemen kialakult román–magyar feszültséget feloldó tavaly szeptemberi megállapodást – közölte Szilágyi Tibor, az intézmény rektorhelyettese.
A keddi szenátusi ülésen a magyar tagozat képviselői a magyar nyelv gyakorlati oktatásba történő bevezetését és a magyar tagozathoz tartozó önálló diákcsoportok létrehozását kezdeményezték. E kérdések azután kerültek a szenátus elé, hogy korábban az egyetem rektora és igazgatótanácsa nem értett egyet a magyar tagozat akkreditációjához szükséges intézkedésekkel.
Szilágyi Tibor elmagyarázta, a tanügyi törvény előírja, hogy az oktatási programokat minden nyelvre külön kell akkreditálni. "Erre alapozva kértük a magyar és román tagozathoz tartozó csoportok elosztását" – nyilatkozta a rektorhelyettes.
Hozzátette, hogy nem teljesen magyar gyakorlati oktatásra tettek javaslatot, hanem azt kezdeményezték, hogy a jelenlegi román mellett a magyar nyelvet is vezessék be a gyakorlati oktatásba. "Ez utóbbi elengedhetetlen feltétele a magyar tagozat hosszú távú fennmaradásának" – magyarázta Szilágyi Tibor.
A rektorhelyettes szerint a mostani szenátusi döntés csak tetézte a korábbi kedvezőtlen intézkedéseket. Hozzátette, az egyetem vezetősége – megszegvén az egyezséget – a tavaszi versenyvizsgák során – etnikai diszkriminációnak minősítette, és – nem követelte meg a magyar nyelvi kompetenciákat a magyar tagozat kérésére meghirdetett állásoknál. Csak a véletlenen múlt, hogy nem vettek fel magyarul nem tudó oktatókat a magyar tagozathoz.
Szilágyi szerint hamarosan összehívják az egyetem magyar oktatóinak a közgyűlését, hogy megoldást találjanak a kialakult helyzetre.
Népújság (Marosvásárhely)

Magyarok vitrinben
„Akármilyen az anyanyelvünk, fontos, hogy mindenki a munka közös nyelvét beszélje (...) A marxi-lenini politika következetes alkalmazásával helyesen megoldottuk a nemzetiségi kérdést" – adott helyzetjelentést 1968 nyarán Nicolae Ceauşescu elvtárs a kommunista Románia példás nemzetiségpolitikájáról.
Majd miután az RKP KB ülésén lesöpörte az asztalról a magyar nyelvű szakoktatás megszervezését célzó javaslatot, a főtitkár székelyföldi nagygyűléseken nyomatékosította: a régióban tervezett iparosítással tulajdonképpen a kisebbségi kérdés is megoldódik.
„Minden rendben a marosvásárhelyi orvosi egyetemen. Kormányom egyik legnagyobb eredményének tekintem, hogy három hosszú éjszaka után sikerült megállapodásra jutni, és így mind a magyar, mind a román tanárok képviseltetik magukat az egyetem irányító testületében, a magyar és a román diákok pedig saját anyanyelvükön tanulhatnak" – jelentette ki Victor Ponta elv..., akarom mondani miniszterelnök egy héttel ezelőtt Strasbourgban.
Ehhez képest a MOGYE szenátusa kedden is lesöpörte az asztalról a magyar tagozat igényeit, egyértelműsítve: fittyet hány mindenféle megegyezésre. Azaz részéről a „magyarkérdés megoldódott" a felsőoktatási intézményben.
Látszólag semmi összefüggés nincs az egymást közel fél évszázaddal követő történések között. Az áthallás viszont mellbevágó. Akárcsak a kommunizmus idején, a bukaresti hatalom napjainkban is azt próbálja elhitetni a nemzetközi közvéleménnyel, hogy Románia példásan rendezte a kisebbségi kérdést, az európai normákhoz mérten is többletjogokat biztosít a magyaroknak, a probléma tehát csak a szélsőséges magyar politikusok fejében létezik.
Ponta modern européer csomagolásban igyekszik eladni ugyanazt, amit Ceauşescu: mivel a magyar kisebbség az RMDSZ honatyáinak személyében legitim képviselőkkel rendelkezik a bukaresti törvényhozásban, csak az számít problémának, amit ők megfogalmaznak, megoldást pedig kizárólag velük hajlandó keresni. Az már számára mellékes, hogy – mint azt a MOGYE-ügy is mutatja – megoldásról szó sincs. A lényeg az: Brüsszelig ellátszanak kormánya vitrinjében a legitimitásukban elégedett jó magyarok.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár) |

Hírsaláta
SZÉKELYFÖLD A TÖRVÉNYTELEN FAKITERMELÉS BAJNOKA. Adrian Popescu, a Gândul újságírója a Gyergyó környéki erdőirtások felelőseit kereste, s nevüket nem vállaló, megvert, megfélemlített vagy éppen becsületsértésért beperelt és elítélt gyergyóiakkal találkozott. Popescu szerint Hargita és Kovászna megye a törvénytelen fakitermelés bajnoka, ahol tízezer hektárokon vágták tarrá az erdőket, s a famaffiát „a helyi RMDSZ-vezetők is patronálták, akik nagyon gyorsan dollár-, majd euró-multimilliomosok lettek”. A nyilatkozók szerint a leleplezések, ellenőrzések ellenére az erdőirtás ugyanúgy folytatódik, csak most már a nehezebben megközelíthető hegyoldalakon. Popescu szerint az engedély nélkül kivágott fát a fűrésztelepeken „törvényesítik”, a fűrészárut már megfelelő kísérőpapírokkal értékesítik az országban vagy külföldön. (Székelyhon)
NINCS BÉKE AZ ORVOSIN. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusa leszavazta a magyar tagozat által előterjesztett javaslatokat, semmibe véve az egyetemen kialakult román–magyar feszültséget feloldó tavaly szeptemberi megállapodást. A magyar tagozat képviselői kezdeményezték a magyar nyelv bevezetését a gyakorlati és a magyar tagozathoz tartozó önálló diákcsoportok létrehozását. E kérdések azután kerültek a szenátus elé, hogy korábban az egyetem rektora és igazgatótanácsa nem értett egyet a magyar tagozat akkreditációjához szükséges intézkedésekkel. A mostani szenátusi döntés csak tetézte a korábbi kedvezőtlen intézkedéseket. A tavaszi versenyvizsgák során csak a véletlenen múlt, hogy nem vettek fel magyarul nem tudó oktatókat a magyar tagozathoz. (MTI) A SZÓDAPOR ÉS A ROMÁN NÉPLÉLEK. Július elsejétől tilos a szódabikarbóna használata az élelmiszerekben, s mint köztudott, a Balkánon, tehát Romániában is a nemzeti eledelnek is tekintett mititej puffasztásához ezt használják. Május elsején a szocdemek majálisain nem sütöttek mititejt, s este a hírtelevíziók már a „nemzeti lélek” elpusztításával vádolták az Európai Uniót. Mintha ez a bizonyos lélek a gyomrukban lakozna. (Adevărul) MÉGIS PALAGÁZ. Kiadta az idei első palagáz-feltárási engedélyt a környezetvédelmi minisztérium. Rovana Plumb tárcavezető közlése szerint egy külföldi beruházó végezhet próbafúrásokat Dobrudzsában. A miniszter többször is hangsúlyozta: az engedély kibocsátása nem jelenti azt, hogy megkezdődhet a palagáz-kitermelés is. Szerinte a palagáz feltárása nem jelent veszélyt a környezetre, és a próbafúrások után legalább öt évnek kell eltelnie, hogy a kitermelés elkezdődhessék. A kitermelés ellenzői azt állítják, hogy a felhasznált technológia roppant környezetkárosító, szennyezi a talajvizet és földrengést okoz. Bulgária és Franciaország betiltotta a palagáz-kitermelést, több nyugat-európai ország pedig moratóriumot vezetett be. (Puterea)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Jogerős ítélet Kincses Ajtay Mária ügyében
Jogerős ítéletében erősítette meg a Maros megyei törvénybszék azt az alapfokon hozott döntést, miszerint Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester nem követett el becsületsértést, amikor „semmirekellőnek, leprának és hormonzavarosnak" nevezte Kincses Ajtay Máriát.
Az elöljáró egy három évvel ezelőtti sajtótájékoztatón illette a jelzőkkel a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) akkori tanszékvezetőjére, miután egykori tanára a bíróságon támadta meg az általa megálmodott, és az önkormányzat által jóváhagyott somostetői összekötő út megvalósítási tervét.
Mint ismeretes, Marosvásárhelyen évek óta dúl a háború az erdőn keresztül utat vágni kívánó polgármester és a természet védelmére kelő civilek között. Floreának a 2010. június 16-án tartott sajtóértekezleten mondott szavait a másnapi újságok szóról szóra idézték, az elöljáró akkor az említett jelzőkhöz azt is hozzáfűzte, hogy az efféle személyeket ki kellene tiltani a városból. A híradós hang- és képanyagok ellenére a törvényszék két bírója, Codruţa Sălcudean és Andreea Toma szerint nem volt bizonyított a tény, hogy a trágárságok kimondottan a felperesre vonatkoztak, ezért elutasították Kincses Ajtay Mária keresetét, melyben 45 ezer lejes erkölcsi kártérítést követelt. A taláros testület harmadik tagja, Mihaela Moldovan különvéleményt fogalmazott meg, melyben éppen az ellenkezőjét állítja. Szerinte a három jelző egyértelműen a felperesre vonatkozik, különben nem értelmezte volna így a teljes sajtó. Különvéleménye indoklásában Moldovan azt írja, hogy ha Dorin Florea azt szerette volna, hogy Kincses Ajtay Mária ne vegye magára a mondottakat, utólagos cáfolat közzétételét kérhette volna. A bírónő ugyanakkor felrója a polgármesternek, hogy mindazok ellenére sem jelent meg a törvényszéken, hogy a jogi procedúra kötelezővé tette volna a meghallgatását.
A jogerős ítélet megdöbbentette Kincses Ajtay Máriát és férjét, Kincses Elődöt, aki egyben jogi képviselője is volt a perben. „Más ítéletre számítottunk, jogi, és nem politikai döntésre. Vigaszként hat Mihaela Moldovan különvéleménye, amely már csak azért is értékes, mert a bírónak ilyen esetben pluszmunkát jelent az indoklás megszerkesztése" – nyilatkozta a Krónikának Kincses Előd. Felesége kifejtette: Dorin Florea elődje, a száz évvel ezelőtti városépítő polgármester, Bernády György akkor sem nevezte ellenfeleit semmirekellőnek, leprának vagy hormonzavarosnak, ha azok történetesen nem értettek egyet városfejlesztési terveivel. Dorin Florea a sajtónak nyilatkozva korábban sajnálatának adott hangot, hogy egykori tanárnője megsértődött, mint mondta, nem kifejezetten rá gondolt, amikor a kifogásolt kijelentéseket tette, hanem mindazokra, akik évek óta megbénítják a város bizonyos fejlesztési projektjeit.
Szucher Ervin
szekelyhon.ro

Mérleg
Egy éve, tavaly május 7-én vette át az USL a hatalmat, akkor alakult meg az első Ponta-kormány.
Akkor kezdődött el Románia mélyrepülése, szinte minden téren. Kezdve az etnikai viszonyokkal, melyek a hatalom általi magyarellenesség szításával (MOGYE, Nyirő, székely zászló ügyek) jelentősen romlottak.
Az azóta eltelt időben a hatalom egyéb 22 év alatt kivívott demokratikus jogok és intézményeket is támadás érte (ANI, CSM kellemetlen tagjai, honatyák kiváltságainak kibővítése stb.), melyek többségét az Alkotmánybíróság meghiúsította. A csúcsot a tavaly nyári események jelentették, melyekkel az USL-s hatalom tatárjárás módra döntötte romokba Románia azelőtt sem túl jelentős nemzetközi tekintélyét. Bukarest és Brüsszel között azóta is érezhető a feszültség. Az országjelentések is jelzik a visszafejlődést, miközben a közéletben újramelegítették a nyolcvanas évek szekus ideológiai levesét, az idegenellenes román nacionalizmust.
Egy év alatt a hatalom az értelmiséget is megbotránkoztatta a román kulturális intézet megrendszabályozásával, ahol elismert szakemberek helyére pártkatonák és politikai klientúra került. Eközben a kormány tagjai számos etikai botrányba (plágiumügyek, összeférhetetlenség, korrupció gyanú stb.) keveredtek, melyek nyomán több miniszter is távozni kényszerült, mások menesztését Brüsszel tételesen követeli.
Gazdasági téren sem fényesebb a helyzet, noha ott a mélyrepülés nem öltött akkora méreteket. Az EU-s pénzalapok veszélybe kerültek a kormány inkompetenciája miatt, akárcsak egy újabb IMF-hitel. Konkrét kormányzási stratégia, jövőkép helyett a kormány legfeljebb tűzoltószerű intézkedéseket hoz, az államkasszának még a közkiadások szinten tartására sem futja, a számos adóemelés és a korábban elindított fejlesztések leállítása ellenére sem!
Megvalósítások helyett botrányok, kormányzás helyett konfliktusok.
Hogy zuhanhat egy ország ekkorát, szinte minden szempontból röpke egy év alatt? Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Ismét tüntetnek az orvosiért
Nem tüntethet a prefektúra épülete előtt a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért (RMOGYKE) két aktivistája – döntött az önkormányzat keretében működő engedélyeztető bizottság.
A civil szervezet azért tervezett holnaptól másfél hetes tiltakozó akciót, mert a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) román többségű szenátusa a múlt héten felrúgta azt a tavaly ősszel kötött egyezséget, melynek alapján az intézményben újraindulhatott volna az anyanyelvű gyakorlati oktatás.
Ádám Valérián, az RMOGYKE titkára szerint a bizottság apelláta nélkül lesöpörte az asztalról az általa beadott kérést. Valentin Bretfelean, a helyi rendőrség vezetője az elkövetkezendő időszak számos eseményére hivatkozva tagadta meg a civilek tiltakozási jogát. „Nem mondott nemet, csak éppen azt javasolta, hogy a főtértől két-három kilométerre, a Székely Vértanúk emlékoszlopánál tiltakozzunk. Nem fogadhattuk el, hisz az egy félreeső hely, ahová az emberek legfeljebb a csorgóra járnak vízért” – nyilatkozta lapunknak Ádám Valérián. Az RMOGYKE titkára azt is vállalta volna, hogy a hétméteres molinóval álldogáló két személy elvonuljon a prefektúra elől, amikor a főtér alsó felében egyéb tömegrendezvények vannak, de a testület erre is nemet mondott.
„A román nemzetiségű úriemberekből álló bizottság tagjai semmiképpen nem egyeztek bele, inkább azt próbálták bizonygatni, hogy nincs is miért tüntetni, hisz a romániai magyarságnak minden joga adott” – fűzte hozzá a tiltakozó akció kezdeményezője. Kérdésünkre, hogy másfél héten keresztül milyen feliratot mutattak volna a járókelőknek, Ádám elmondta, a hétpontos egyezség betartására szólították volna fel az egyetem vezetőségét. Am az RMOGYKE a Marosvásárhelyen született döntés nyomán sem mondott le tiltakozási szándékáról. A szervezet titkára háromhetes engedélyt szerzett a bukaresti főpolgármestertől, aki lehetővé tette, hogy május 14-étől a Győzelem téri kormánypalota előtt tüntessenek.
Tavaly ősszel Ádám Valérián és társai a tanügyminisztérium előtt tiltakoztak az oktatási törvény áthágása miatt. A fővárosban kiállításra kerülő molinó szövegét a napokban véglegesítik. Az anyanyelvű orvosi és gyógyszerészeti oktatásért életre hívott egyesület ugyanakkor egy kétoldalas, harminc nyelvre lefordított kiadványban szeretné ismertetni a marosvásárhelyi egyetemen uralkodó diszkriminatív állapotokat. „Miután elkészül a fordítás, az ismertetőt eljuttatjuk az Európai Parlament valamennyi képviselőjének és a kontinens összes orvosi egyetemére. Ugyanakkor nem mondunk le egy átfogóbb jellegű, utcai tömegtüntetés szervezéséről sem” – vázolta az RMOGYKE elképzeléseit a szervezet titkára. Kérdésünkre, hogy terveiket milyen mértékben támogatják a vásárhelyi egyetem magyar vezetői, Ádám Valérián belátta, hogy a két fél között akadozik a kommunikáció. A tisztségbe kerülő magyar professzorok zömét zavarja, hogy egy civil szervezet nyilvános tiltakozó akciók nyomán próbálja felvállalni a hiányosságok megoldását. Egy neve elhallgatását kérő oktató elmondta, hogy az utcai tüntetések által az RMOGYKE még inkább felkorbácsolja a román fél által táplált ellenséges indulatokat. Ádám Valérián viszont úgy látja: a jelenlegi helyzet tarthatatlan, ezért valakinek – ilyen vagy olyan módon – lépnie kell.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

A magyar szempontokat mellőzve kérték a MOGYE akkreditációját
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) rektorátusa hétfőn a magyar tagozat szempontjait figyelmen kívül hagyva küldte el Bukarestbe az intézmény akkreditációs dossziéját – tájékoztatta az MTI-t az intézmény magyar rektorhelyettese.
Szilágyi Tibor elmondta, nem írta alá az akkreditációs dossziét, mert az egyetem román többségű vezetése által javasolt megoldások nem felelnek meg a tanügyi törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásainak. A rektorhelyettes elsősorban azt kifogásolta, hogy a gyakorlati oktatásban nem választották szét a román és a magyar tagozathoz tartozó csoportokat.
MTI
Erdély.ma

Összefogás és közös döntés
Nagyszebenben ülésezett a Szövetségi Képviselők Tanácsa
Kihelyezett ülést tartott május 11-én, szombaton a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT), ez alkalommal Nagyszebenben. A kongresszusra való felkészülésről, a várható döntésekről és dokumentumokról, valamint a belpolitika legfontosabb történéseiről beszélt Kelemen Hunor szövetségi elnök politikai beszámolójában.
"Az RMDSZ 11. kongresszusa a közelebbi és távolabbi célok leszögezéséről szól elsősorban: megerősítjük a szövetséget, annak különböző testületeit. Közös döntéseket kell hoznunk, amelyek összekötik a platformokat, az önkormányzatok képviselőit, a parlamenti frakciókat" – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke. Kelemen Hunor emlékeztetett arra, hogy az elmúlt évben az erdélyi magyarság két ízben is a szövetségre bízta a képviseletet, ennek a felelősségnek a tudatában kell megerősíteni az RMDSZ-t.
"Olyan döntéseket kell hoznunk, amelyek ütőképes szervezetet eredményeznek. Éppen ezért kiszélesítjük a Szövetségi Állandó Tanácsot, helyet adunk az ideológiai műhelyek működésének, növeljük a platformok erejét. És bár 23 éve várat magára, de idén végre megalakul az RMDSZ női szervezete, amelynek kifejezetten örvendek" – zárta Kelemen Hunor a kongresszus előkészületeinek ismertetését.
A szövetségi elnök a belpolitikai kihívásokról szólva elsősorban a restitúciós törvényt említette, amelyet a kormány felelősségvállalással fogadott el. Ez a jogszabály megőrizte azt a két elvet, amelyeket a szövetség 23 éve képvisel: a méltányosság elvét és a természetbeni visszaszolgáltatást. Az RMDSZ a kormánnyal folyamatos párbeszédet folytatott erről a kérdésről, így támogatta a jogszabály elfogadását.
"Az alkotmánymódosításról és a régiók átszervezéséről nagyon sokat kell még beszélnünk, mert ezek a témák hosszú távon meghatározzák életünket. Az RMDSZ alkotmánymódosító javaslatai készen állnak, ezek közül az egyik legfontosabb a nemzetállami kitétel törlése az 1-es cikkelyből. Erre vonatkozóan természetesen nincs politikai konszenzus, de nekünk kötelességünk a kérést fenntartanunk, mert ezt érezzük igazságosnak. Javasoljuk továbbá, hogy a nemzeti kisebbségeket ismerjék el államalkotó tényezőként, mert úgy véljük, a Romániában élő nemzeti közösségek komfortérzetét ez jelentősen növelné, és nem éreznék másodrangú állampolgárnak magukat. Kétkamarás parlamentet, parlamentáris köztársaságot javasolunk, ugyanakkor azt támogatjuk, hogy a kormánynak csak korlátozott számban legyen lehetősége sürgősségi kormányrendeleteket elfogadni. A régióátszervezésről az a szövetség álláspontja, hogy a jelenlegi fejlesztési régiók adminisztratív hatáskörrel való felruházása hatalmas hiba lenne. Nem azért rossz az uniós pénzek lehívása, nem azért nincs autópálya Erdélyben, mert ez a szint nem létezik. Ez a kormány és a megyék közé beiktatandó szint gyakorlatilag a megyéktől vesz el hatásköröket, a döntések messze kerülnek az állampolgároktól. Ennél nagyobb tévedést el sem tudok képzelni. Hivatalba lép majd nyolc kormányzó, akik maguk alá gyűrik az önkormányzatokat. Ebben az országban erős regionális identitások működnek, amelyeket a kommunizmus sem tudott megtörni, nekünk arra kell törekednünk, hogy ezeket megerősítsük" – hangsúlyozta Kelemen Hunor.
Az RMDSZ végezetül a jövő évben sorra kerülő európai parlamenti választásokról beszélt, amelyre a felkészülésnek már a kongresszus után el kell kezdődnie, a munkában pedig az RMDSZ minden egyes szervezetére szükség van.
Kelemen Hunor ugyanakkor kitért a kisebbségi polgári kezdeményezésre, amely megállapítása szerint az RMDSZ legnagyobb nemzetközi projektje ebben az esztendőben. "Partnereinkkel közösen véglegesítettük a tervezet szövegét, és még a csíkszeredai kongresszus előtt bejelentjük a bizottság összetételét. A megfogalmazott szöveg tartalmazza mindazokat a célokat, amelyek az egymillió aláírás összegyűjtése után kötelezőek lesznek a tagállamok számára: regionális politika, a kisebbségek támogatása, esélyegyenlőség, kultúra, vallás, mindezt összhangban az európai elvárásokkal" – ismertette a szövetségi elnök.
"Összefogás, szolidaritás, tolerancia – ezt a három kulcsszót kell az RMDSZ életében és működésében a következő periódusban folyamatosan szem előtt tartanunk, hiszen erős, jól működő szervezetre van szükségünk, mely képes kellő időben döntéseket hozni. Az RMDSZ soha nem volt elszigetelődött politikai alakulat, mindig elismerte, hogy egyes döntések meghozatalához külső partnerekre is szüksége van. A tárgyalás, a beszélő viszony a többi román párttal most mind a regionalizálás kérdésében, mind az alkotmánymódosításnál fontos" – fogalmazott Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke a Szövetségi Képviselők Tanácsának nagyszebeni ülésén.
Borbély felszólalásában a Maros megyei tisztújító közgyűlésre is kitért, és elmondta, ami az RMDSZ Maros megyei szervezetét illeti, a szervezetnek voltak és vannak eredményei, és bízik abban, hogy az új vezetőség tovább tudja vinni az elkezdett munkát, de újítani is tudni fog. "Ne feledjük, hogy Marosszék Székelyföld szerves része, ezért a Maros megyeieket is be kell vonni azokba a döntésekbe, amelyek a Székelyföldet illetik" – fogalmazott a politikus.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) kapcsán Borbély elmondta: nem szabad elfelejteni, hogy az Ungureanu-kormány a MOGYE magyar karának megalapításába bukott bele. "Most meg akkreditálni szeretnék az egyetemet a magyar tagozatok nélkül. Ez megengedhetetlen. Vannak ígéreteink a kormányfő részéről, hogy számunkra elfogadható módon fogják rendezni az ügyet, és erről valószínűleg a jövő héten részletesebben fogunk tárgyalni a tanügyminiszterrel" – tájékoztatott Borbély László.
Hozzátette, a szövetség nehéz időszakot él most, hogy nincs kormányon, választások is következnek, de éppen ezért még jobban össze kell fogni, semmiképp nem szabad elszigetelődni és ütőképesnek kell maradni.
Az SZKT, Kelemen Hunor szövetségi elnök politikai beszámolóját követően, előkészítette az RMDSZ XI. kongresszusához szükséges dokumentumokat.
A székelyföldi frakció nevében Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke a kongresszust követő időszakot vetítette elő felszólalásában. "Meggyőződésem, hogy új fejezet fog kezdődni szövetségünk életében, egy olyan fejezet, amelyben nagy hangsúlyt fektetünk önkormányzati képviselőinkre, hiszen ők azok, akik mindennap előbbre tolják a Székelyföld és a magyarok ügyét" – hangsúlyozta Tamás Sándor. Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke a Novum fórum nevében tett felszólalásában elmondta, hogy Marosvásárhely az erdélyi magyarok egyik fontos helyszíne, ahol az elmúlt tizenkét évben meglehetősen sok negatív hatás érte az ott élő magyarokat. "Úgy látom, szemléletváltásra van szükség, hogy eredményesek legyünk. A marosvásárhelyi interetnikus környezetben az együttélés európai eszméjének példájára kell megtaláljuk a helyi politikai stratégiákat, ehhez kérem az RMDSZ támogatását" – zárta felszólalását Brassai.
A MIÉRT frakció nevében Szabó József SZKT-képviselő emlékeztette a jelenlevőket az ifjúsági szervezet dévai tisztújító küldöttgyűlésére, elmondta: "Tudjuk, hogy létezik egy 15 százalékos elv, amely mentén az ifjúság jelenlétét szorgalmazzuk a közéletben, ez olyan egyezmény az RMDSZ és MIÉRT között, amivel továbbra is élni fogunk" – emelte ki Szabó József, továbbá pozitívan véleményezte a tisztújítást megelőző időszakban zajló versengést, amely megmozgatta a szervezetet, és lehetővé tette a fejlődést is. "Itt az ideje a jövőről beszélni, hiszen ez foglalkoztatja a fiatalokat. Milyen lesz az élet a csíkszeredai kongresszus után?" – tette fel kérdést a MIÉRT-elnök, hozzáfűzve: "keressük azokat a pontokat, ahol partnerségben tudunk együttműködni az RMDSZ-szel, hiszen a fiatalok által a társadalomépítés és az itthon maradás a legfontosabb".
Frunda György a kereszténydemokrata frakció képviseletében alkotmánymódosító javaslataként kifejtette: "Azért kell dolgoznunk, hogy a magyar nyelvet szóban használhassuk az igazságszolgáltatásban és a közigazgatásban".
Az SZKT utolsó napirendi pontjaként sor került a szövetségi alapszabályzat és program módosításának előkészítésére a kongresszusra.
Népújság (Marosvásárhely)

A törvényességre vonatkozó érveket nem vették figyelembe
A rektorhelyettes nem írta alá az akkreditációs dossziét
Miután áprilisi ülésén a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusa nem hagyta jóvá a magyar tannyelvű oktatás alapfeltételét jelentő külön magyar csoportok alakítását, az akkreditációs dossziét is a többségi határozat szellemében állították össze, s küldték el hétfőn Bukarestbe. Mivel a magyar tagozat képviselőinek a törvényességre vonatkozó érveit nem vették figyelembe, Szilágyi Tibor rektorhelyettes nem írta alá az újabb öt évre szóló működési engedélyt kérelmező dossziét.
– A dosszié a román szenátusi tagok által a magyar tagozatra ráerőltetett rendszert tükrözi, ami nincs összhangban a magyar tagozat akaratával, nem teszi lehetővé a tagozat fejlődését, és nem felel meg a tanügyi törvény előírásainak sem, ezért a törvényessége is megkérdőjelezhető. A szenátus úgy döntött, hogy fenntartja a jelenlegi rendszert, amiben a román és magyar tagozatos diákok vegyes csoportokban, román nyelven végeznek minden gyakorlati tevékenységet. A vegyes csoportok nem teszik lehetővé a gyakorlati oktatás kétnyelvűvé tételét és a tanársegédi állások külön meghirdetését, ami a magyar tagozat hosszú távú fejlődését biztosíthatná. Pillanatnyilag a közös rendszer egy hajszállal jobb tanári lefedettséget biztosít, de más előnye nincs. Érdekes módon az angol tagozat számára megengedett a külön csoportok létrehozása. Ha nem jelennek meg külön a magyar tagozathoz tartozó tanársegédi állások, s a jóváhagyást ilyen formában adja meg Bukarest, fennáll a veszély, hogy az összes kérésünket erre hivatkozva fogják az elkövetkező öt év során elutasítani – válaszolta a Népújság kérdésére a rektorhelyettes.
– A gyakorlati oktatásban eddig vegyesen működő csoportok szétválasztása nem volt benne a Ponta-kormány három miniszterének a jelenlétében megkötött egyezményben?
– Erre külön nem tért ki az egyezség, az akkor hivatalban levő tanügyminiszter asszony azt szorgalmazta, hogy a főtanszékek létrehozása ne előzze meg az akkreditációt, mert véleménye szerint így a két tagozat ki tudja segíteni egymást a hiányzó oktatók pótlásában. Ha valós segítő szándékkal viszonyulnának a kérdéshez, az angol csoportokhoz hasonlóan a magyar csoportok is külön meg kellene jelenjenek, ahol pedig tanerőhiánnyal küszködünk, ott a magyar tagozathoz tartozó állásra óraadóként egy román tagozatos kolléga besegíthetne. Azért ellenezzük a most elküldött akkreditációs dossziét, mert az oktatók hiányát, amit a román többség által fenntartott rendszer idézett elő a magyar tagozaton, ilyen módon továbbra is fenntartják és konzerválják. Először az oktatói lefedettségi arányt is úgy számolták ki, hogy – annak ellenére, hogy a gyakorlatok közösek –, a román tagozatnak legyen meg a szükséges 70%, és a hiányt szinte teljes egészében a magyar tagozathoz írták. Egy rövid, de igen éles vita után belátták, hogy ez nem korrekt, s áttértek arra, hogy a diáklétszámmal arányosan osztozzunk a meglévő s a hiányzó oktatókon. Bár a Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Ügynökség (ARACIS) által elvárt szintet a jelenlegi diáklétszámmal nem tudjuk elérni, nem éppen annyira rossz a helyzet, mint ahogy azt az egyetem vezetősége lefesti. Egy kicsit átcsoportosítva az órákat, s a professzorokat és előadótanárokat is maximumra normázva, elég sokat lehet nyerni.
A rektor szerint a dossziékat azért kellett ennyire gyorsan felküldeni Bukarestbe, mert az ARACIS még a nyári szesszió előtt be akar fejezni minden ellenőrzést.
– Mennyi ideig lesz érvényes a működési engedély?
– Elvileg öt évre szól. Az egyetem időközben kérhet egy újabb felmérést, amikor lehetne változtatni, de ez nagyon sokba kerül, és ugyanaz a vezetőség kellene kezdeményezze, aki most elutasította a kéréseinket.
– Értesültünk, hogy Bukarestben is próbálkoztak azzal, hogy törvényességet érvényre juttassák az akkreditációs kérelemben. Milyen eredménnyel jártak?
– Mi az ősszel a kinyújtott kezet elfogadtuk, megpróbáltunk együttműködni a román féllel egy fokozatos megoldás kialakításában, de most, amikor a szenátus – egyetemi szinten a legmagasabb döntéshozó fórum – egyértelműen leseperte az asztalról az összes kérésünket, be kell látnunk, hogy hiába az egyezség, itt helyben a problémát nem lehet megoldani. Szabó Béla professzorral, a magyar tagozat vezetőjével együtt magasabb szintű támogatást kértünk. A szakminisztériumban a felsőoktatásért felelős államtitkárral sikerült beszélnünk, aki megértette a helyzetet, és ígéretet tett, hogy kérésünket közvetíti a miniszternek. Az ARACIS- nál viszont minden kérésünket illetően elutasításba ütköztünk. Az ARACIS honlapján, az elbírálók listájának a végén szerepel egy állítólagos határozat, hogy a klinikai oktatásban a diák–beteg kapcsolat csak román nyelven folyhat, s ezért a kórházi gyakorlatok nyelve kizárólag a román. Véleményem szerint ez nem indokolt, sőt diszkriminatív előírás. Egy magyar beteget milyen alapon kötelezhetnek arra, hogy a magyar tanársegéddel és a magyar hallgatóval románul beszéljen, miközben természetes, hogy a román beteggel az ő anyanyelvén kommunikálnak. Egy évvel korábban a kétnyelvű gyakorlatokra vonatkozó kérésünket elgondolkoztatónak tartották, most elutasították, sőt megpróbálták kiforgatni. Hiába kértük, hogy ezt az előírást finomítani kellene, mert ebben a formájában nem teljesen törvényes, hiába próbáltuk meggyőzni őket, hogy az angol csoportokhoz hasonlóan a magyar csoportokat is külön kellene választani, mindentől mereven elzárkóztak.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

A MOGYE-konfliktusról tájékozódnak a miniszterek
Várhatóan szerda délután Bukarestben fogadja Remus Pricopie tanügyminiszter és Mihnea Costoiu, a kutatási és felsőoktatási tárca vezetője a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) román, illetve magyar vezetőit, akiktől a két miniszter tájékozódni szeretne az intézményben kialakult újabb konfliktusról.
A tárgyalást az egyetem vezetőségének sokadik magyarellenes lépése váltotta ki, amikor a hét elején a rektorátus a magyar tagozat szempontjait figyelmen kívül hagyva küldte el Bukarestbe az egyetem akkreditációs dossziéját. Az intézmény magyar rektorhelyettese, Szilágyi Tibor nem volt hajlandó aláírni a dokumentumot, mivel szerinte a MOGYE román többségű vezetése által javasolt megoldások nem felelnek meg a tanügyi törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásainak. A rektorhelyettes elsősorban azt kifogásolta, hogy a gyakorlati oktatásban nem választották szét a román és a magyar tagozathoz tartozó csoportokat.
Amint arról beszámoltunk, alig egy héttel korábban az egyetem kétharmados román többségű szenátusa leszavazta a magyar tagozat képviselőinek azt a kezdeményezését, hogy a gyakorlati oktatást is tegyék kétnyelvűvé. Az ügy orvoslása érdekében Szilágyi Tibor és kollégája, Szabó Béla tagozatvezető már a múlt hét második felében Bukarestben járt az oktatási minisztériumban, valamint a Felsőoktatási Minőségbiztosítási Szervezetnél (ARACIS), azonban semmi egyebet nem sikerült elérniük egy államtitkári ígéretnél, miszerint a problémáról tájékoztatják a tárcavezetőket.
Megértő lenne a minisztérium
„Úgy tűnt, hogy a minisztériumban megértően viszonyulnak a gondjainkhoz, az ARACIS-nál azonban ellenségesen fogadták valamennyi javaslatunkat. Már-már az volt az érzésünk, hogy a minőségbiztosítási szervezet képviselői az elfogult marosvásárhelyi román kollégáink retorikáját vették át” – nyilatkozta lapunknak Szilágyi. Szerinte nem kizárt, hogy az egyetem vezetői előzőleg valamennyi magyar kérdésből „kioktatták” az ARACIS-osokat.
Várniuk kell a tiltakozóknak
Egyelőre kénytelen legalább egy napot várni a Bukarestben meghirdetett tiltakozó akciójával a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) néhány tagja. Ádám Valérián, a szervezet titkára elmondta, a fővárosi önkormányzat ugyan nem bírálta fölül korábban kiadott engedélyét, viszont feltételként kötötte ki a 8-szor 2 méteres molinó kifeszítésének műszaki ellenőrzését. „A Győzelem téri autók és gyalogosok biztonságára hivatkozva elküldtek egy céghez, hogy annak illetékesei véleményezzék, hogy az óriásplakátunkat nem boríthatja-e fel a szél” – mondta el Ádám Valérián, akinek reményei szerint holnaptól elkezdődhet a kéthetes tiltakozó akció. A RMOGYKE az oktatási törvény megszegésére és a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen tapasztalható etnikai diszkriminációra kívánja felhívni a figyelmet.
„Nem tudni hogy és mikor, de megfogalmaztak egy kitételt, miszerint a klinikai gyakorlat csak román nyelven folyhat. Ez elméletileg mindenkire egyaránt érvényes, a valóságban viszont csak a magyar diákokra alkalmazzák, az angol nyelven tanulókra nem, ők külön csoportokban tanulhatnak. Ha betű szerint alkalmaznák az ARACIS határozatát, akkor nem csak az egyetemistákat, hanem a betegeket is diszkriminálnák” – kommentálta a minisztérium mellett működő független bizottság döntését a rektorhelyettes. Kérdésünkre, hogy ez szó szerint azt feltételezné, hogy a kórházi ágynál a magyar beteget arra kényszerítik, hogy románul beszéljen a szintén magyar orvossal és diákkal, Szilágyi igennel válaszolt. „Ez az intézkedés súlyos betegjogi kérdést vet fel” – tette hozzá az oktató.
Szerinte a magyar tagozat hosszú távú fennmaradásához elengedhetetlen feltétel az anyanyelv használata a gyakorlati oktatásban, és a magyar nyelvi kompetenciák megkövetelése a tanársegédi állások meghirdetésénél. Szilágyi Tibor attól tart, hogy ha a magyar csoportok különválasztása nélküli szerkezetben hosszabbítják meg további öt évre az intézmény működési engedélyét, azt az egyetem vezetése hivatkozási alapul használja fel az elkövetkező időszakban a magyar tagozat kéréseinek elutasítására.
Gáncsoskodna az ARACIS?
Felvetésünkre, hogy mi történhet abban az esetben, ha a román politikum hajlik a kompromisszumos megoldásra, és a MOGYE magyar oktatóinak kérése a tárcavezetőnél is meghallgatásra talál, de az ARACIS tagjai továbbra is ellenségesen kezelik a kérdést, a MOGYE helyettes vezetője úgy vélekedett: a Felsőoktatási Minőségbiztosítási Szervezet megteheti, hogy úgy viselkedjen, akár a rosszindulatú közlekedési rendőr. „Ha a rendőr meg akar büntetni, addig keres valami kivetnivalót, amíg talál és megbüntet. Így van ezzel a bizottsággal is: ha a magyar nyelvű oktatást nem akarják külön akkreditálni, akkor nem akkreditálják” – vélekedett Szilágyi Tibor.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Feláldozott magyar orvosképzés
A nagy őrizetbevételes, szabadlábra helyezéses, lemondásos hét eleji cirkuszban szinte elsikkadt a hír, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem román vezetősége ismét gőzerővel dolgozik a magyar oktatás ellehetetlenítésén, úgy küldték el Bukarestbe a tanintézmény akkreditációs iratcsomóját, hogy teljes mértékben figyelmen kívül hagyták a magyar igényeket, még az oktatási törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásainak sem voltak hajlandóak eleget tenni.
Az egyik legnagyobb sérelem, amelyet hosszas viták során sem sikerült orvosolni: az anyanyelvű gyakorlati oktatás. Ebbe nem akar belemenni a román fél, s a magyar oktatók attól tartanak, a bukaresti szakhatóság úgy hagyja jóvá újabb öt évre az egyetem működését, hogy a korábbi ígéretek dacára nem választják külön a magyar tagozatot. Az angolul tanuló ifjak oktatása történhet külön csoportban, a magyaroké csak a románokkal közösen, s úgy tűnik, kevéssé számít: sérül így a betegek anyanyelven történő ellátásának joga is, hisz az egyetem azt követeli, hogy a magyar beteg a magyar orvosjelölttel románul értekezzék. Az RMDSZ sikerpropagandájának hatalmas fekete foltja a marosvásárhelyi orvosi ügye, az ésszerű megoldás sok évi elodázásának az lett a következménye, hogy mára a román nacionalista hőzöngők szívügyévé vált a kérdés, szemükben a magyar igény szerinti rendezés szinte felér Erdély eladásával. Hiába volt sok évig kormányon a szövetség, első embere miniszterelnök-helyettesként hiába felelt éppen az oktatásért, valahogy soha nem volt igazán és elég fontos a magyar felsőoktatás ügye, a kompromisszumok mindig felemésztették az önálló Bolyai Egyetem vagy akár a MOGYE magyar karának létrehozását. S amikor már csontig ért a kés (tavaly tavasszal), s lépni próbáltak, megbukott – részben éppen ezért – az ésszerű engedményekre hajló Ungureanu-kormány. Egy hónappal ezelőtt – mily meglepő! – a bíróság is érvénytelenítette az önálló magyar és angol kar létrehozására vonatkozó rendeletet, s vérszemet kaptak az orvosi román vezetői, minden korábbi megállapodást felrúgva állították össze, s küldték el Bukarestbe az akkreditációhoz szükséges dokumentációt. Az RMDSZ most ismét kapkod, közbejár, ígérik, Marosvásárhelyre utazik tárgyalni a tanügyminiszter. Nagy kérdés, mekkora sikerrel. Szinte fölösleges már arról értekezni, mennyire fontos az anyanyelvű oktatás – óvodától egyetemig –, és hová vezet, ha nem sikerül kiharcolni a MOGYE önálló magyar karát. Csakhogy a mostani intézkedés, közbenjárás nagyon megkésett, s drágán megfizethetjük, hogy a magyarság felkent képviselői számára mindeddig mások voltak a prioritások, utakért, sportcsarnokokért, lefölözhető lej- és eurómilliókért, s olykor saját bőrük mentéséért cserébe odavetették a magyar orvosképzést (is).
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sikertelen volt a békítési kísérlet
Nem sikerült megegyezésre jutnia a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem román vezetésének és az intézmény magyar tagozatát képviselőknek a bukaresti oktatásügyi minisztériumban két miniszter jelenlétében lefolytatott tegnapi megbeszélésen – közölte Szilágyi Tibor, az intézmény magyar rektorhelyettese. Elmondta: a minisztériumi illetékesek a tárgyalások folytatását javasolták, de azt is sugallták, hogy a feleknek Marosvásárhelyen kell megtalálniuk a megoldásokat.
A rektorhelyettes abban látta a bukaresti tárgyalások hasznát, hogy a kormány illetékesei jobban megértették a két fél álláspontját. A megbeszélést Mihnea Costoiu felsőoktatásért felelős tárca nélküli miniszter mellett az egyetemi oktatást minősítő hivatal illetékesei is végigülték, rövid ideig Remus Pricopie oktatásügyi miniszter is bent tartózkodott a teremben. A magyar tagozat szempontjait Szabó Béla tagozatvezetővel együtt képviselték, az egyetem román vezetésének álláspontját pedig Leonard Azamfirei rektor és Constantin Copotoiu szenátusi elnök.
Szilágyi sajnálkozva állapította meg, hogy a magyar tagozat szempontjait figyelmen kívül hagyó akkreditációs dosszié úgymond tovább halad a maga útján. „Mondták, segítenek majd abban, hogy újabb oktatókat vegyünk fel, hogy jobban megfeleljünk az akkreditációs feltételeknek. Ezzel azonban nem közeledtünk a tényleges megoldáshoz”. A tagozatnak külön álláskeretre lenne szüksége, ehhez viszont külön csoportok kellenek, a magyar diákcsoportok létrehozásához pedig arra van szükség, hogy a magyar nyelvet is bevezessék a gyakorlati oktatásba, s a gyakorlati órák kétnyelvűek legyenek. „Erről pedig hallani sem akartak” – részletezte.
A tárgyalások ideje alatt az épület előtt óriásmolinóval, feliratos esernyőkkel tüntetett a Romániai Magyar Orvosi és Gyógyszerészeti Képzésért Egyesület két aktivistája.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ismét tüntetéseket szervez az RMOGYKE – ezúttal Bukarestben
Ádám Valerián, a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) titkára, Kürti Jenő, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) végzett fogtechnikus és Buday Richárd Tibor, az RMDSZ bukaresti területi szervezetének elnöke felhívással fordult az erdélyi magyarsághoz, a civil szervezetekhez, a magyar nyelvű oktatási intézményekhez, polgármesteri hivatalokhoz és a magyar pártokhoz, kérve, támogassák a magyar oktatás önállóságának megteremtését a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen.
"A Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület megalakulása óta támogatja a magyar oktatás önállóságának megteremtését a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Többéves küzdelem után valljuk, hogy az önállósági törekvéseket nekünk nem szabad feladni, annál is inkább, mivel egykor világszerte elismert egyetemünket az alapítók sokkal nagyobb nehézségekkel szembenézve teremtették meg. Elődeink iránti tiszteletből nem tehetünk mást, mint hogy fiaink számára újjáélesszük az erdélyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzést" – áll az aláírók – Ádám Valerián, Kürti Jenő és Buday Richárd Tibor – szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében. A felhívás szerzői szerint "napjainkban bebizonyosodott, hogy csak magunkra számíthatunk, minden, jogaink betartására tett ígéret szándékos félrevezetés volt, csak időhúzást szolgált, mivel vannak, akik azt hiszik, hogy nemsokára nemzetünk végleg feladja önazonosságát". Dicséretesnek tartják, hogy a magyar oktatás vezetői határozott fellépéssel kiállnak a jogos követelések mellett, éppen ezért úgy vélik, időszerű a pártok és civilek összefogása ahhoz, hogy "kikényszerítsük a román államtól jogaink tiszteletben tartását". "Nem fogadhatjuk el, hogy évezredes szülőföldünkön másodrangú polgároknak tekintsenek. A MOGYE-n történő kisemmizés precedenst teremt arra, hogy a magyarságot következmény nélkül a végtelenségig meg lehet alázni. A MOGYE ügye nemcsak a tanárokat vagy diákokat érinti, akik közvetlen módon kapcsolatban állnak vele, hanem a megmaradásunk záloga is egyben. Ne érezzük feszélyezve magunk, amikor egyetemünket követeljük vissza, a románok sem pirulnak el szégyenükben, midőn az őket befogadókat kisemmizni törekednek" – olvasható a felhívásban.
A továbbiakban nyilvánosságra hozzák, hogy az RMOGYKE közel húsz egyetemi oktató – több mint öt cég és a bukaresti RMDSZ területi szervezetének támogatásával – egy hónapos tüntetéssorozatot szervez. Május 15–31. között a Tanügyminisztérium előtt követelik a multikulturális egyetemekre vonatkozó új román tanügyi törvény betartását. Amennyiben kéréseiket nem teljesítik, június 3–7. között a Győzelem téri kormánypalota előtt tüntetnek, hogy a kormány hivatalain keresztül követeljék a tanügyi törvény betartását. Június 10-én a Szociáldemokrata Párt (PSD), június 11-én a Nemzeti Liberális Párt (PNL) székhelye előtt, június 12-én az Egyesült Államok, június 13-án Franciaország, június 14-én az Egyesült Királyság nagykövetsége előtt tüntetnek, azzal a céllal, hogy a szóban forgó országok támogassák a nemzeti kisebbségek jogát az anyanyelven tanuláshoz. Június 15-én csendes tiltakozó menetet indítanak a Sajtópalotától a Diadalíven át a Parlamentig. Erre az alkalomra felkérik a civil szervezeteket, a magyar nyelvű oktatási intézményeket, a polgármesteri hivatalokat és a magyar pártokat, hogy szervezzenek csoportos utazásokat Bukarestbe, ugyanakkor várják a motoros klubok csatlakozását is. "Amennyiben az egy hónapos tüntetés nem hoz eredményt, tiltakozó akcióinkat az Európai Unió fővárosában folytatjuk szintén egy hónapon át. Az RMOGYKE a vállalt helyszíneken egy óriásbannerrel (8X2m-es) lesz jelen, és szeretettel várja a nemzettestvéreit is" – áll a közleményben.
(a.)
Népújság (Marosvásárhely)

Külön iskolát Kovásznán!
1990-ben azért küzdöttünk, hogy az óvodától az egyetemig önálló magyar iskolahálózatunk legyen, mert csak így építhető ki a magyarság kulturális autonómiája és szabad anyanyelvhasz- nálata. Akkor még nem egyetemi magyar tagozatért folyt a harc, hanem a Bolyai magyar egyetem visszaszerzéséért.
Ma már ott tartunk, hogy a túlnyomó többségben székelyek lakta Háromszéken is alapfontosságú a magyar iskolához való ragaszkodás. Erre jó példa a 70 százalékban székelyek által lakott Kovászna városa, a Kőrösi Csoma Sándor Középiskola helyzete. Az elmúlt hónapok magyarellenes propagandazuhanya után egyértelmű, hogy a vegyes tannyelvű iskola a konfliktusok forrása.
Mindkét közösség – jogosan – foggal-körömmel ragaszkodik hagyományaihoz, saját személyiségeit szeretné ünnepelni. Két különböző kultúra, két ellentétes gondolkodásmód feszül egymásnak. Az őshonos székelyt jogosan sértené, ha iskolája nevét megváltoztatnák, a románság pedig nem akarja elfogadni, hogy ő a „többségi nemzet fiaként, az ősi román földön” egy „székely-magyarról” elnevezett iskolába járassa gyermekét. Egyértelmű: az elmúlt hónapokban nem (csak) diákcsíny történt!
Ideiglenes jelleggel megoldható, áthidaló kompromisszum lehetne, hogy egy épületben ugyan, de két külön iskola működjék úgy, hogy mindenki külön ünnepeljen, saját iskolanévvel és saját vezetéssel rendelkezzen. Idővel külön épületet kell biztosítani a kisszámú, de egyre erősödő és egyre magabiztosabb román közösségnek, csak így kerülhető el a további gyűlöletkeltés. Aki azt hiszi, hogy van más megoldás, szomorú, de téved. Lehet, de csak a székelység rovására.
Ne feledjük, a kovásznai román közösség e tájon nem gyökértelen. A kovásznai románok egy része már az 1800-as évek elején letelepedett Vajnafalván. Az ottani románok nem két-három generációs múlttal rendelkeznek, mint Marosvásárhelyen és a többi székely városban élő honfitársaik, ők nem az elmúlt fél évszázadban érkeztek e tájakra. Az első román családok több mint 200 éve letelepedtek itt. Ők a székelyek közt otthont, szülőföldet, hazát találtak. Nem is volt gond, de az iskolai oktatás, a média elültette: legalább 2000 éve lakják e tájat, ahol a székelyek betolakodók. Orbán Balázs 1869-ben, 144 évvel korábban azt írta, hogy a mai Kovászna melletti „Vajnafalva keleti részében oláhok [románok] laknak, a kik csak az utóbbi időkben települtek ide. E század elején [19. sz.] csak néhány család lakott ott, ma már a százat meghaladja számuk. Földbirtokuk nem igen van (….) A kovásznai oláhok [románok] férfiai nem igen szoktak otthon lenni, nagy részük a havasokban s benn a Dunafejedelemségekben pásztorkodik.”
Egyértelmű: a román közösség keresi identitását. Ez így van rendjén! Az érettségi tablón olyan személyiséget akar látni, amelyhez kultúrájában, nyelvében kötődik. Ez természetes érzés! Kérésük jogos: készítsenek külön tablót. De miért ne lehetne saját iskolájuk? Miért ne lehetne annak neve Iustinian Teculescu? Tartsuk tiszteletben jogukat ahhoz, hogy ragaszkodjanak saját jeles személyiségükhöz, a Kovásznán született ortodox püspökhöz, persze a kölcsönös tisztelet fejében. A székely diáknak is joga van, hogy egy nemzetközileg elismert „székely-magyar” nyelvtudóst, a tibetológia megalapítóját – a tibeti–angol szótár megalkotóját –, Kőrösi Csoma Sándort tartsa példaképnek.
Akik a közös iskola fenntartása mellett kardoskodnak, nem hallottak arról, hogy a Bolyai Tudományegyetem az 1959-es erőszakos egyesítés után megszűnt, csak nevében létezik. A Babeş–Bolyai Egyetem keretében a román tagozat „felfalta” a magyart. Hasonlóképp járt a magyar Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem: a volt magyar tanintézetben nem lehet önálló magyar tagozatot létesíteni. A román állam 1962-ben minden törvényes szabályozás nélkül alakította át a magyar tannyelvű egyetemet kétnyelvűvé. 1963-ban a 88 végzett diákból még 81 magyar, 2 román és 5 más nemzetiségű, de 30 év múlva, 1994-ben a 240 végzettből már csak 28 volt magyar. Bár azóta emelkedett a magyar diákok száma és aránya, de a magyar csoport háttérbe szorítása nem szűnt meg, hiába a hosszú évek óta folyó tiltakozás.
Hajdanán, a színmagyar Marosvásárhelyen, ahol az 1941-es népszámlálás szerint 3,9 százalékos arányban laktak románok, ma, az erőszakos, tervszerű betelepítés, az 1990. márciusi magyarellenes pogrom után a lakosság alig fele magyar. Miután a város 2002-ben román vezetés alá került, a tolerancia csak propaganda szintjén működik. 2012-ben a közös román–magyar városi ünnepségen már „a Mikulás bácsi” sem tud magyarul, hisz a máshonnan érkezettek számára ez így természetes. Ugyan már, miért is kellene a székely gyermekhez – az elődei által épített városban – anyanyelven szólni?
A Marosvásárhelyen működő román–magyar tagozatú általános iskolákból nyolc román személyiség nevét viseli, miközben a város legjelentősebb személyiségéről, Bernády Györgyről, akinek köszönhetően a városközpont gyönyörű épületeiben grasszálhatnak az új telepesek által választott vezetők, évek óta nem lehet iskolát elnevezni. A példák sora azt mutatja, hogy néhány kivétellel a vegyes tannyelvű iskolákban a magyar tagozatok elsorvadnak, a magyar anyanyelvhasználat háttérbe kerül, a román személyiségek szobrai, emléktáblái előtt a magyar gyermek tele szájjal énekelheti a román himnuszt.
Mindazok, akik tehetnek a kovásznai iskola ügyében, megfontoltan döntsenek, úgy, hogy azzal mindkét közösség elégedett legyen. Ne felejtsük: a felelősséget nem vehetik le magukról, mondván, ez a kovásznaiak dolga, mert az ottani magyar iskola, sőt, a városvezetés is e kérdésben tehetetlen. Ez nem csak helyi probléma! Ne felejtsük el, Gyulafehérváron (1918-ban) a románság vezetői ünnepélyes nyilatkozatban ígérték meg: ezeréves magyar hazánktól való megfosztásunk nem jelenthet tragédiát számunkra, mert az új román állam biztosítani fogja a teljes nemzeti szabadságot. Ma Kovászna városában ennek útja: a román közösségnek önálló román tannyelvű iskolát kell biztosítani! Álságos, azaz hamis propaganda az együtt tanulás jelszava.
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

MOGYE-ügy - Marosvásárhelyen tájékozódott a miniszter
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) tájékozódott az egyetem magyar tagozata és román vezetése közötti nézetkülönbségekről szerdán Mihnea Costoiu felsőoktatásért és kutatásért felelős tárca nélküli miniszter, valamint Gigel Paraschiv, az oktatási minisztérium államtitkára.
Szilágyi Tibor, az egyetem magyar rektorhelyettese az MTI-nek elmondta: Szabó Béla tagozatvezetővel együtt számokkal bizonyították, hogy életképes lenne a magyar tagozat, ha önálló struktúrában szerveznék meg azt. Hozzátette, az egyetem vezetését képviselő Leonard Azamfirei rektor és Constantin Copotoiu szenátusi elnök nem hozott fel konkrét ellenérveket a magyar állásponttal szemben, de a tárgyalásokon semmilyen javaslat nem született a magyar problémák megoldására.
A magyar tagozat képviselői azért tartják elengedhetetlennek a sürgős megegyezést, mert az egyetem vezetése a magyar szempontokat figyelmen kívül hagyó akkreditációs dossziét küldött egyoldalúan Bukarestbe az illetékes hatóságnak. Félőnek tartják, hogy - ha ebben a formában hosszabbítják meg újabb öt évre az egyetem működési engedélyét - a magyar tagozat önállóságával nem számoló struktúra hivatkozási alap lesz a magyar kérések elutasítására. Május 15-én a bukaresti oktatásügyi minisztériumban eredménytelenül végződött a felek kibékítésére tett kísérlet. A rektorhelyettes szerint a magyar tagozatnak különálló álláskeretre lenne szüksége, ehhez viszont különálló csoportok kellenek, a magyar diákcsoportok létrehozásához pedig arra van szükség, hogy a magyar nyelvet is bevezessék a gyakorlati oktatásba, és a gyakorlati órák kétnyelvűek legyenek. "Erről pedig hallani sem akartak" - tette hozzá a rektorhelyettes. A MOGYE-n 2011-ben alakult ki éles konfliktus az egyetem román vezetése és magyar tagozata között amiatt, hogy az egyetem vezetése az intézményi autonómiára hivatkozva nem léptette életbe az új oktatási törvény magyar szempontból fontos előírásait. A konfliktus kezelési kísérlete 2012 májusában a jobboldali Ungureanu-kormány bukásához vezetett. 2012 szeptemberében született egy hétpontos megállapodás az egyetem magyar gondjainak a megoldásáról, melyet a Ponta-kormány akkori tanügyminisztere is aláírt. A megállapodás pontjai csak részben teljesültek.
MTI

Csíkszeredában tiltakozna Ádám Valérián
Ádám Valérián az RMOGYKE nevében tüntetést szervezők nevében nyílt levélben fordult Kovács Péterhez, az RMDSZ főtitkárához, amelyben bejelentette, hogy a Csíkszeredában május 25-én megrendezésre kerülő RMDSZ-kongresszus helyszínén tiltakozó akciót szerveznének, és szórólapon kérjék a kongresszus résztvevőit, hogy tűzzék napirendre az alábbi határozat megvitatását és bocsássák szavazásra:
"1. Az RMDSZ jelentse ki, hogy a kommunizmus alatt a MOGYE-n a magyar nyelvű oktatás elsorvasztása súlyosan sértette a kisebbségi jogokat, amelyek biztosítását Románia vállalta Erdély elcsatolásakor, és a későbbi nemzetközi egyezményekben a Román Kommunista Párt is aláírta. A negatív diszkrimináció a kommunizmus bukásakor csökkent, de napjainkig folytatódik. A több mint fél évszázados elnyomás után a magyar oktatást csak pozitív diszkriminációval, anyagi kárpótlással lehet újjászervezni.
2. Az RMDSZ nyújtson be kárpótlási igényt a román államhoz, hogy finanszírozni lehessen a magyar oktatás újjáélesztését ahhoz, hogy megfeleljen az ország és az Európai Unió felsőoktatási követelményeinek.
3. Az RMDSZ nevezzen ki egy operatív bizottságot, amely követeli a tanügyi törvény betartását, és amely heti rendszerességgel tájékoztatja a közvéleményt a helyzet orvoslásáról.
4. Az RMDSZ-kongresszus szavazza meg a részvételt a június 15-ére tervezett bukaresti felvonulásra, amely 17 órától kerül megszervezésre a Szabad Sajtópalotától indulva a román parlamentig.
5. Az RMDSZ-kongresszus kérje meg fő meghívottját, Ponta Victort, hogy felszólalásában tajékoztasson, milyen konkrét lépéseket kíván tenni a MOGYE-n folyó törvénytelenség ellen, mivel a magyar oktatás rendezése ügyében tavaly szeptemberben született hétpontos megállapodás betartásáért személyes garanciát vállalt."
Kovács Péter az RMDSZ- tájékoztatóban közzétett válaszában hangsúlyozza: "Romániában minden állampolgár szabadon kinyilváníthatja álláspontját, véleményét, illetve megválaszthatja a törvényes eszközöket céljai érvényesítése érdekében. Biztosíthatom Önt, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) ügyében a céljaink azonosak: az érvényben lévő tanügyi törvény multikulturális egyetemekre vonatkozó rendelkezésének alkalmazása által az önálló magyar tagozat létrehozása.
A romániai magyar orvos- és gyógyszerészképzés jövője szempontjából oly fontos, közös célunk eléréséhez különböző utakat választottunk: Ön az utcai nyomásgyakorlást, az RMDSZ a politikai párbeszéd eszközét alkalmazza. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség kongresszusa a politikai párbeszéd, és nem a felvonulások, tüntetések fóruma.
Bízunk benne, hogy a következő időszakban sikerül megtörni a MOGYE-n belüli, helyi szintű ellenállást, és alkalmazásra kerül az RMDSZ által hosszú politikai tárgyalások által kiharcolt tanügyi törvény."
Népújság(Marosvásárhely)

Az RMDSZ-kongresszuson ne tüntessenek (A MOGYE magyar karáért)
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar karának létesítéséért küzdő, jelenleg egy hónapos bukaresti tüntetést folytató Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) a hét végi csíkszeredai RMDSZ-kongresszus ideje alatt nem tűzheti ki a törvényesség betartását kérő, román és angol nyelvű óriásplakátot. Mint az elutasító válaszban áll, a kongresszus „a politikai párbeszéd és nem a felvonulások, tüntetések fóruma”.
Ádám Valérián, az RMOGYKE tüntetéskoordinációs irodájának vezetője tájékoztatása szerint a bukaresti tüntetésükön is alkalmazott vásznat szerették volna kitűzni Csíkszeredában, kihasználva azt, hogy az RMDSZ 11. kongresszusán részt vesz Victor Ponta miniszterelnök. A „Törvényességet a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Kérjük a román kormány beavatkozását az új tanügyi törvény multikulturális egyetemekre vonatkozó rendelkezéseinek betartására” felirattal a kormányfőt szándékoztak szembesíteni a MOGYE-hez fűződő be nem tartott ígéretével, Victor Ponta ugyanis a magyar oktatás rendezése ügyében tavaly szeptemberben született hétpontos megállapodás betartásáért személyes garanciát vállalt. Figyelemfelkeltő akciójuk engedélyezését Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere elutasította, arra hivatkozva, hogy az RMDSZ kibérelte a sportcsarnokot és környékét is, ezért engedélyezésért Kovács Péterhez fordultak. Az RMDSZ főtitkárának küldött levelükben a tüntetők a vászon kihelyezése mellett azt is kérték, az RMDSZ jelentse ki, hogy a kommunizmus alatt a MOGYE-n a magyar nyelvű oktatás elsorvasztása súlyosan sértette a kisebbségi jogokat, ennek kapcsán az RMDSZ nyújtson be kártérítési igényt a magyar oktatás újjáélesztésének finanszírozására, valamint felszólítják a szövetséget, kérjék meg Victor Pontát, hogy kongresszusi felszólalásában tájékoztasson, milyen konkrét lépéseket kíván tenni a MOGYE-n folyó törvénytelenség ellen. „Az ügy komolyságára való tekintettel politikai színezettől független nemzeti összefogást sürgetünk, és felkérjük a romániai magyarság első és máig legnépszerűbb érdekképviseleti szervezetét, hogy támogassa a nemzeti elnyomás ellen irányuló civil tiltakozó akciókat, latba vetve két évtizednyi tapasztalatát, kapcsolatait” – zárják a Kovács Péterhez címzett levelüket.
Válaszában az RMDSZ főtitkára kifejti, bár a MOGYE ügyében céljaik azonosak, azaz az érvényben lévő tanügyi törvény multikulturális egyetemekre vonatkozó rendelkezésének alkalmazása által az önálló magyar tagozat létrehozása, azonban a közös cél eléréséhez külön utakat választottak: az RMOGYKE az utcai nyomásgyakorlást, az RMDSZ a politikai párbeszéd eszközét. Kovács Péter nem találja helyénvalónak a tüntetők csíkszeredai kezdeményezését, mert bízik benne, „a következő időszakban sikerül megtörni a MOGYE-n belüli, helyi szintű ellenállást, és alkalmazásra kerül az RMDSZ által hosszú politikai tárgyalások által kiharcolt tanügyi törvény”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Majálisozik az RMDSZ
Hogy miért épp most készül az RMDSZ huszonhárom éves története legnagyobb és leglátványosabb kongresszusára, csak találgatni lehet. Valószínű, emígy kívánja meggyőzni híveit és ellenfeleit, hogy kicsi a bors, de erős, ám mintha ellentmondana annak a sokszor hangoztatott kijelentésüknek, miszerint „ellenzékben vagyunk, nem tárgyalunk senkivel”. Most mégis látványosan örvendeznek, hogy tanácskozásukat megtiszteli minden jelentős román politikai párt, s képviseltetik magukat határon túli magyar pártok is.
Jó, hogy van pénzük és kedvük rendhagyó, úgymond „huszonegyedik századi” fesztivizmusra, miközben két díszvendégük, jelesen Victor Ponta és Crin Antonescu a kirekesztés ezernyi rafinált módszerével próbálja megtörni közösségünk erejét. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem csak egy példa a sok közül, de kekeckednek a magyarokkal Szatmárnémetiben, ahol a városnapokon figyelemre sem méltatták őket, vagy Dorin Florea Marosvásárhelyén, de még Háromszéken és Csíkban is, hisz a román prefektusok naponta kétségbe vonják nemcsak a Székelyföld létezését, de hivatali nyelvhasználati jogainkat is, s győzelmet ülnek, ha egy-egy táblát kicseréltethetnek, hogy a román felül, a magyar felirat alul kerüljön. Ráadásul mint Damoklesz kardja függ fejünk fölött a régiósítás, mely asszimilálásunk pimasz és tudatos terve. Sokat még nem lehet tudni az Antonescu irányította alkotmánymódosításról, de ismerve e politikus kissé zavaros s nem ritkán agresszív nemzetpolitikáját, tartani lehet attól, hogy az ország homogenizálása nagy eszméjének rendelik alá e folyamatot is. Igaztalan lenne azt állítani, hogy az RMDSZ mindezekkel a veszélyekkel ne lenne tisztában, és hogy tizenegyedik kongresszusán ne tervezné a készülő törvények megszelídítését. Csak épp az kétséges, mennyit ér az majd Bukarestben. Most ugyanis hetvenszázalékos koalíció kormányoz, oda besorolni valóban fölösleges, de ha csődöt mond a nagy barátság, s Victor Ponta rászorul szolgálataikra, vajon kitartanak-e az ellenzéki politizálás mellett? Bizonyára nem. Máris körüludvarolják a miniszterelnököt, Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere tegnapig azzal az ürüggyel utasította el a marosvásárhelyi magyar orvosiért való tüntetést, hogy a sportcsarnokot és a körülötte lévő területet már kibérelte az RMDSZ. Szerencsére, vagy neki vagy másnak megjött a jobbik esze. Lehet bármily nagyszabású és pompás a kongresszus, megjelenhet ott a román, magyar és európai politikai élet színe-virága, szabhatnak régi-új utat maguknak, átirathatják az alapszabályukat és programjukat, alapíthatnak nőszervezetet és politikai műhelyekként tisztelt platformokat, ritkíthatják összejöveteleiket, kitetszik: újabb jelszavukat – Aki magyar, velünk van – olyannyira nem veszik komolyan, hogy épp a hazai magyar pártokat felejtették el meghívni kongresszusukra. Minden bizonnyal az egy irányba igyekvő autonómia-párbeszéd jegyében.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)