Több mint ötezer ember előtt adták elő Nagyszeben az István, a király rockoperát Varga Miklós, Vikidál Gyula, Novák Péter, Kátai István, Kovács Ágnes Anna, Kováts Kriszta és Fazekas Júlia főszereplésével. Szörényi Leventének és Bródy Jánosnak a magyarság körében rendkívül népszerű produkciója az Ars Hungarica fénypontjának is nevezhető. A rockoperát először 1983 augusztusában mutatták be, és azóta töretlen sikerrel játsszák. Vikidál Gyula elmondta: ő már 360 alkalommal játszotta el Koppány szerepét. A magyarországi és nagyváradi színészek mellett öt romániai néptánccsoport is a produkció része volt. A száz táncosból álló csapat a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, a marosvásárhelyi Maros Néptáncegyüttes, a székelyudvarhelyi Néptáncműhely, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Néptáncegyüttes és a nagyváradi Nagyvárad Táncegyüttes fiataljait tömörítette. /Dézsi Ildikó: Közel negyed évszázada töretlen siker a rockopera. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./

Nemrég volt Aradon Réhon József legújabb kötetének bemutatója, és máris Lőrincz Béla, a legendás Állami Székely Népi Együttes egykori szólótáncosának könyvét vehették kézbe a megjelentek a Jelen Házba: a Dicsértessék újhold, új király című könyve meggyőzően tanúsítja, hogy gyerekkori álmai valóra váltak, olyannyira, hogy eljutott a kínai ujgurokhoz is, az ősmagyarok rokonaihoz. A könyv eladásából származó bevételt a szerző jótékony célra, a dévai Szent Ferenc Alapítvány által gondozott gyermekek megsegítésére szánja. Az idei Alma Mater Napok nyitó eseménye Ujj János nyugalmazott történelemtanár, helytörténész könyvének – Arad megye neves szülöttei – a bemutatója volt. Dr. Zakar Péter szegedi történész, egyetemi tanár, a kötet bevezetőjének szerzője méltatta a kötet összeállítójának érdemeit, aki Arad megye magyar kultúrtörténetének lexikonát tette le az érdeklődő olvasó asztalára. /(Kiss): Könyvbemutatók. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 29./

A Mátyás király-mesék talán leghíresebb hármasát /A kolozsvári bírót, az Egyszer volt Budán kutyavásárt és az Igazmondó juhászt/ mutatja be október 10-én a táncszínház, a Maros Művészegyüttes Marosvásárhelyen. A bemutató a táncos utókor tisztelgése is egyben: a király trónra lépésének 550. évfordulójára készülve. /Nagy Botond: „Mátyás-triptichon” minden korosztálynak. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 10./

Megalakulásának ötvenedik évfordulóját ünnepelte az egykori marosvásárhelyi Székely Népi Gyermekegyüttes. A Maros Művészegyüttes terme zsúfolásig telt, a földrész minden sarkából hazatértek a hajdani együttes ma nagyszülő korú tagjai. Akkor, az ötvenes-hatvanas években a népi hagyományok és a nemzeti identitás őrzői voltak. A gyermekcsoportból számos táncos, énekes került ki, továbbá író vagy költő, mérnök vagy orvos. Az ünnepélyre kiadott Gyöngyvirágtól lombhullatásig című emlékkönyvbe 385 tag neve került be. „Amikor begyűlt a száztagú kórus, és próba közben elvették a villanyt, senki nem akart hazamenni. Ekkor az egyik gyereknek adtam néhány lejt, hogy rohanjon el gyertyáért. Több évtized távlatából most is azt vallom, hogy életem legszebb, legmeghatóbb kóruspróbája volt az, amikor gyertyafény mellett olvastam a kottát” – emlékezett vissza a hatvanas évek viszontagságaira a 80 éves Birtalan József karmester. A Magyarországra áttelepült kórusvezető úgy érzi, a marosvásárhelyi táncos és dalos fiataloknak csodálatos gyermekkoruk volt. /Szucher Ervin: Gyertyafényes virágkor. = Krónika (Kolozsvár), okt. 15./

Egykori tagjaival, megható találkozáson ünnepelte fél évszázados létrejöttét Marosvásárhelyen az egykori Állami Székely Népi Együttes. Barabási István, a Maros Művészegyüttes igazgatóhelyettese kiemelte: az eltelt fél évszázad során az intézmény a népdal, a népviselet és a néptáncok megismertetésével folyamatosan a hagyományok tiszteletére nevelte közönségét. Demeter András államtitkár az együttes közösségépítő szerepét emelte ki. Az Állami Székely Népi Együttes egykori tagjait szólította színpadra Tófalvi Zoltán, akik közül néhányan szóltak is a közönséghez. /Király K. László: Székely együttes táncos fél évszázada. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./

Az egykori Székely Színházhoz hasonlóan a marosvásárhelyi Állami Székely Népi Együttes híre, neve, emléke is legendává nemesült a köztudatban, írta Bölöni Domokos. Az eltelt évtizedekben sorozatos átalakulásokon átment együttes tavaly volt ötvenéves, de idén ünneplik fennállásának fél évszázados jubileumát, új székházában, a kövesdombi Unirea mozi átépített termeiben. 1956 őszén Marosvásárhelyen, az akkori Maros Magyar Autonóm Tartomány székvárosában alakult meg Állami Székely Népi Együttes. Első bemutatójuk 1957 tavaszán volt. Nagyjából évente került sor egy úgynevezett „nagyműsor” bemutatására. A nagyműsorokkal 2-3 hetes országos turnékra mentek Erdély nagyobb városaiba. Háromnapos ünneplés, gazdag műsorok, színpompás viselet, magyar, román, cigány táncok követték egymást. Megemlékeztek az elhunytakra. Tófalvi Zoltán elmondta: olyan dokumentum került a kezébe, amely bizonyítja: a román hatóság azért hagyta jóvá az Állami Székely Népi Együttes megalakulását, mert így akarták kifogni a magyarországi 56-os események vitorláiból a forró szelet. /Bölöni Domokos: Kifogott szél vitorlái. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 5./

Táncház indult Déván november 3-án. A kilencvenes évek elejétől az Erdély-szerte újraéledő táncházmozgalom csak érintőlegesen jutott el a Hunyad megyei szórványba. 1990-ben volt némi próbálkozás a néptánctanításra, a Maros együttes (részben dévai kötődésű) táncosa oktatgatta az erre kapható diákságot. Aztán jött néhány év szünet, majd 2000 táján a Segesvári Miklós Pál Egylet a Karda házaspár vezetésével indított be tánccsoportot a kisiskolások körében. Ebből nőttek ki az időközben megalakult Téglás Gábor Iskolacsoport néptáncosai, akikkel immár Kocsis Attila iskolaigazgató foglalkozik. Idén a Dél-Erdélyért Kulturális Egyesület nem tánccsoport szervezését indítványozta, hanem táncházét, melynek keretében kicsik, nagyok, fiatalok, idősek egyaránt elsajátíthatják az erdélyi magyar tánckultúra elemeit. A tánctanításra ezúttal is Karda Imelda tanárnőt kérték fel. /Gáspár-Barra Réka: Táncház indult Déván. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 6./

Kikapcsolódást ígérnek szilveszterre az erdélyi társulatok, a kolozsvári Magyar Opera kínálatában kabaréműsorok, operett-összeállítások, vígjátékok szerepelnek. Spiró György Prah című vígjátékát mutatja be december 29-én a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház kistermében a Tompa Miklós Társulat. A színmű ősbemutatóját 2007 áprilisában tartották Budapesten. Az előadást László Csaba rendezte. Hagyományt folytat szilveszteri előadásával a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata: az újabb operett-műsorban Kálmán Imre Csárdáskirálynő című művének néhány jelenete kap helyet. A szilveszter este kezdődő előadást a Nagyváradi Állami Filharmónia színpadán, a filharmónia zenekarával közreműködve mutatják be. A váradiak Nemlaha György átdolgozásában láthatják az operettet. Operett-összeállítással készül a Kolozsvári Magyar Opera társulata is. A december 31-én kezdődő, Emlékszel még című műsorban a 125 éve született Kálmán Imre legnépszerűbb műveinek részletei csendülnek fel. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata szilveszter napján Michel André–Fényes Szabolcs–Szenes Iván Lulu című művét adja elő. A Czintos József által rendezett zenés vígjátékkal januárban és februárban turnéra indulnak a környező településekre. Zenés játékot állítanak színpadra a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházban is. A Bolondos ünnep szinte minden műsorszáma más-más stílust, más-más műfajt kínál. A rendezést a társulat egésze jegyzi. Két marosvásárhelyi humortársulat is műsorral készül szilveszterre. A Hahota Színtársulat Nyárádszeredában mutatta be a Kabaré Expressz című zenés szilveszteri előadását, amelyet december 28-29-én Marosvásárhelyen, a Maros Művészegyüttes termében megismételnek. A Maros Művészegyüttes előadótermében december utolsó napján az Arrivederci Róma, vagy Búcsú a gengszterektől című előadást láthatja a közönség. /Zenés játékkal az újévbe. = Krónika (Kolozsvár), dec. 28./

A Maros Művészegyüttes két alkalommal is bemutatta az Édes kicsi Jézusunk táncműsorát Székelykeresztúron Hargita megyei turnéja során. A Maros megye tánc- és zenei hagyományainak élethű tolmácsolására vállalkozó műsor a tájegység táncait, muzsikáját és a téli ünnepkör szokásvilágát mutatta be. Füzesi Albert, az együttes tánckarának koreográfusa elmondta, a Maros Művészegyüttes a hajdani Állami Székely Népi Együttes utódjaként tavaly ünnepelte megalakulásának fél évszázados évfordulóját. Az együttes Állami Székely Népi Együttes néven 1956-ban alakult és 1957. május 31-én tartotta az Erdélyi Képek című előadásának első bemutatóját. A hetvenes évek elején a hatalom névváltoztatást írt elő. 1990-től két tagozatra oszlottak (román és magyar), így folyt tovább a tevékenység. Néhány éve van saját próbatermük. A céljuk a hagyomány feltárása, megőrzése és továbbfejlesztése. A Maros mentén még rengeteg olyan település van, amelyeknek zene- és táncvilágát gyűjtés szempontjából fel kellene tárni. Minden év tavaszán megszervezik a marosszéki fesztivált, amelyre adatközlő táncosokat, zenészeket, énekeseket hívnak meg. /László Miklós: Tánc- és zenei hagyományunk élethű tolmácsolása. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 24./

Huszonöt éves szünet után a nyujtódi ifjúság kezdeményezésére január 26-án szekeres-gyalogos maszkos felvonulást szerveztek. A felvonulóknak a talpalávalót Ábri Béla és zenekara húzta. A legkülönfélébb maszkarákba öltözött ifjak a kapukban állókat invitálták a Maros Művészegyüttes Édes kicsi Jézusunk című előadására. Miután énekszóval végigjárták a nyujtódi főutcát, a közösségi ház udvarán elégették a telet jelképező rongybábut. Délután a marosvásárhelyiek előadását több mint kétszázan tapsolták meg. /Iochom István: Farsang Nyujtódon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 28./

Szászrégenben a népszínházi rangot szerzett műkedvelő magyar színjátszó társaság most próbálja Rejtő Jenő Szabad a vásár című jelenetét és felújították a Mohácsi vész című, ugyancsak Rejtő-jelenetet. Nehezen megy a munka, műkedvelő társulatról van szó, az emberek elfoglaltak, nem könnyű összehozni a próbákat. Május-június körül várható a bemutató, a Szászrégeni Művelődési Napokon. A Csim-Bumm bábcsoport kis műsort állított össze. Május végén szervezik meg negyedik bábfesztiváljukat, a Vitéz László Maros menti Műkedvelő Bábos Találkozót. Meghívtak több hasonló bábcsoportot is Marosvásárhelyről, Segesvárról, Székelyudvarhelyről. Mindig nagyon jó a fesztiválhangulat. Mindemellett másodszor szervezik meg a Hagyományőrző rügyecskék címet viselő népdalvetélkedőt, a harmadik-negyedik osztályosok részvételével. Kásler Magda, a Maros Művészegyüttes művésznője vállalta el a zsűrielnök szerepét. Tánccsoportjuknak a szentiványi táncrendet Nagy Levente Lehel koreografálta, ő is tanította be a táncosokat. A farsangi bálon már ezekkel a táncokkal vettek részt. Terveznek egy közös előadást a színjátszó csoporttal. /Nagy Botond: Színjátszás Szászrégenben. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 13./

Az RMDSZ Brassó megyei szervezete idén is a hagyományos módon emlékezik meg az 1848-as szabadságharcról március 15-én. Az ünnepi előadásra a Redut Kulturális Központban lesz, az RMDSZ Brassó megyei szervezete és az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület szervezésében. Az est díszmeghívottjai a Maros Művészegyüttes, valamint Kátai Zoltán magyarországi énekmondó. Fellép a Brassói Magyar Dalárda, továbbá a 15-ös Általános Iskola diákjai és az Áprily Lajos Főgimnázium kórusa. /Március 15. = Brassói Lapok /Brassó), márc. 6./

Kevesen válnak prófétává szülőhazájukban. Füzesi Albert elindult gyerekkora Erdőcsinádjáról, felküzdötte magát a Maros Művészegyüttesbe. Áldozatos munkával alig másfél évtized alatt életre hívták a Maros Művészegyüttes hosszú távú utánpótlását, ugyanakkor a tánckarba feljutó fiatalokat arra buzdították, hogy vidéki csoportok alakulásánál bábáskodjanak. Sajátos Kőműves Kelemenek ezek a Füzesi Albertek, újjá építik lerombolt erődeinket. Nemcsak Isten erős várunk, hanem a kultúránk is az: vár és templom. Füzesi Albert ma az egyik legkedveltebb személyisége a néptáncmozgalomnak. Munkásságát 2001-ben EMKE-díjjal ismerték el. A Gyöngykoszorú találkozókon mind nagyobb számban megjelenő csoportok, együttesek lábra állítói csaknem kivétel nélkül: a Maros Művészegyüttes táncoslányai, -legényei. Füzesi Albertet április 19-én kitüntették a kisszoborral, Hunyadi László alkotásával, ezzel az általa indított erdőcsinádi tánctalálkozó 15. évfordulóján ismerték el. /(bölöni): Kisportré. Füzesi Albert. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 2./

Sok-sok zene volt jellemző az idei Marosvásárhelyi Napok rendezvénysorozat kulturális kínálatára, négy napon át szólt a muzsika a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előtti téren felállított ideiglenes színpadon. A megyei könyvtár gyermekrészlegén könyvvásár, a Mészárosok bástyájában könyvbemutató, a várban báb- és színházi előadás, a Maros Művészegyüttes székházában családi hangverseny, az unitárius templomban madrigálkoncert várta az érdeklődőket. A színházban Meister Éva adta elő Kocsis István Árva Bethlen Kata című monodrámáját. /Antal Erika: Muzsikás vásárhelyi napok. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./

Szeptember 26-án elkezdődik a Maros Művészegyüttes új évada. A magyar tagozat vezetője, Barabási Attila Csaba elmondta, hogy elkészült a www.ansamblulmuresul.ro című honlapjuk, amelyre igen sok információ felkerült az együttesről, annak történetéről, társulatáról, a repertoárról, a bemutatott darabokról. A Maros Művészegyüttes repertoárjában jelenleg öt produkció szerepel. Ez rekord az együttes életében, mind az öt játszható előadás. Első premierjük felújítás, a Sodrásban című előadást tíz évvel ezelőtt játszotta az együttes. A felújított produkció koreográfusa Könczei Árpád. A többi produkció már korábban bemutatott és idén is játszandó darab. Teljesen új előadással áprilisban jelentkeznek: ez egy nagyszabású folklórműsor lesz Varga János koreográfiájával. Idén eddig 65 előadásuk volt, többször turnéztak külföldön, Magyarországon és Franciaországban is voltak. Jövőre nagyobb európai körutat is terveznek az egész tagozat számára, elsősorban a külhoni magyar közönséget szeretnék megszólítani. Meghívást kaptak a budapesti Művészetek Palotájába: a november 24-i fellépésen A víz szalad, a kő marad című produkciót mutatják be. A magyar tagozat nem az új székházban, hanem egy Forradalom utcai ingatlanban próbál, és a próbaterem kicsinek bizonyult. Szükséges a bővítés. Most a tervezési licitnél tartanak. További tervük egy pincebeli táncházterem létesítése, amely bárki számára elérhető lehet. Gondjuk az is, hogy nincs szolgálati autójuk. /Nagy Botond: Marosi Sodrásban. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 19./

Ifjú Haáz Sándor zenetanár, a Szentegyházi Gyermek Filharmónia megalapítója és vezetője hosszú munkássága alatt világsikert aratott. Családi örökséget hordoz a zenetanár. Ifjú Haáz Sándor nagyapja, Haáz Rezső székelyudvarhelyi tanár a Néprajzi Múzeum alapítója. Gyűjtéséből könyveket adott ki. Édesapja, Haáz Sándort az 1955-ben megalakuló Székely Népi Együttes vezetője volt. Ifjú Haáz Sándor a kolozsvári zenekonzervatóriumot végezte kitűnően, majd kihelyezték Szentegyházára, ahol azóta is tevékenykedik. Kiválogatta a jó hangú tanulókat, és kórust alakított. Utána hangszereket vásároltatott az iskolával, és ajándékba is kapott. A székely ruhát kötelező viseletnek tette az énekkarban. Szentegyháza legnagyobb ünnepe, ha a ,,filisek” szerepelnek. Erdélyt többször, Magyarországot is néhányszor bejárták műsoraikkal. Ellátogattak Törökországba is. Ifjú Haáz Sándor az erdélyi kultúra egyik megőrzője, megtartója. /Horváth Arany: Az erdélyi kultúra őrizője – Haáz Sándor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 4./

A magyar tudósok 1996-os világtalálkozóján november 3-át a magyar tudomány napjának nevezték el, az Országgyűlés pedig 2003-ban hivatalosan is felvette a jeles napok sorába. A magyar tudomány napjáról számos tanácskozáson, konferencián emlékeznek meg, az MTA és a Kolozsvári Akadémiai Bizottság agrártudományi és társadalmi szakbizottságai néhány nappal ezelőtt például a csíkszeredai Sapientia Egyetemen értekeztek. A romániai magyar természet- és társadalomtudományi tábor csendesen gyarapszik, közben terjed a tudománytalanság, a dilettantizmus, az amatőrködés. Az erdélyi magyar történelemtudomány hiába mondja ki, hogy az egykori, magyarok elfoglalta területeken a székelység nyugatról keletre való fokozatos megtelepedése a legvalószínűbb, mégis vannak, akik amellett kardoskodnak, hogy a székelyek a magyar honfoglalás előtt már a Kárpát-medencében éltek. Könczei Csongor figyelt fel arra, hogy a Maros Művészegyüttes csak román címszó alatt, de magyarul bejelentkező honlapján néhány menüpontot rovásírással is megjelentettek. „Tánctörténeti tény, hogy a Kárpát-medencei hagyományos tánckultúra és ezen belül a magyar paraszti tánckultúra (sőt még a hangszeres tánczene) legrégebbi rétegei is késő középkori és reneszánsz nyugat-európai gyökerekre vezethetők vissza, (…) azaz a XX. századi magyar néptánc-kultúra azt őrizte és hagyományozta, amit az angolok, franciák, németek, olaszok stb. néhány évszázada elfelejtettek. Hogy ennek mi köze az ősi magyar honfoglaló kultúrához? Semmi. A rovásíráshoz? Még annyi se. Mert képletesen fogalmazva: ahogyan latin betűkkel írunk, úgy latinul táncolunk is. ” – írta Könczei. /Székedi Ferenc: Latinul táncolók. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./

Novák Ferenc, a budapesti Honvéd Együttes koreográfus-rendezője, népszerű nevén „Novák tata” több alkalommal is dolgozott erdélyi néptánc együttesekkel. A sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes nagy sikert aratott több darabjával is, a marosvásárhelyi Maros Művészegyüttes is szeretné műsorára tűzni egyik alkotását, a János vitézt. Gyönyörű napokat töltött itt, még az Állami Székely Népi Együttesnél, amely a Magyar Autonóm Tartomány fővárosában, Marosvásárhelyen működött. A ’60-as években ismerte meg egy budapesti ünnepségen Szalman Lórántot, az együttes első igazgatóját, aki 1962-ben hívta meg először Novákot. Nagyszerű embereket ismert meg, nemcsak táncosokat. Novák Ferenc élete első dramatikus művét is itt Marosvásárhelyen csinálta, Kozma Mátyás marosvásárhelyi zeneszerző zenéjére. A Maros Együttes szeretné műsorra tűzni a János vitézt, amelyet otthon a Honvéd Együttes már kétszáznegyvenedik alkalommal adott elő nagy sikerrel. A sepsiszentgyörgyiek is átvették Novák több darabját. Magyarországon a helyzet elkeserítő. Az elmúlt hat év nem kedvezett semmiféle népművészeti ágazatnak. Ha pénzt vettek el, akkor csak a népművészeti ágazatoktól vették el. Soha ilyen durva a népi–urbánus vita nem volt, mint most. Ha valaki olyasmivel foglalkozik, mint Novák Ferenc, arra pillanatok alatt a magyar értelmiség egyik rétege azt mondja, hogy nacionalista. Ez borzasztó dolog. Nemhogy közelednének egymáshoz, de állandó a szakadás. Ha valaki kézbe vesz egy olyan nagy napilapot, mint, mondjuk, a Népszabadság vagy a Népszava az elmúlt hat évben, az utókor számára az derül ki, hogy nincs is Magyarországon néptánc. Egy cikk sem jelenik meg erről. De ha egy kisebb alternatív színház lép fel, arról írnak. Közben állandóan veszik el a pénzt a Honvéd Együttestől is. Olyan művészeti vezetőt tettek oda, aki azt mondja Zsuráfszky Zoltánnak, aki világhírre vitte a most a Honvéd keretében működő Budapest Együttest, hogy nem tesz be a műsorba népzenét, mert a második percnél elalszik tőle. Mire Zsuránszky: neki küldetéstudata van, azért csinálja. „Tojok a küldetéstudatodra” – válaszolta a vezető. Novák Ferenc (1931, Nagyenyed) koreográfus, Kossuth-díjas, érdemes művész. Tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajz szakán végezte. 1954 és 1987 között a Bihari János Táncegyüttes vezetője volt, amely irányításával az amatőr néptáncmozgalom vezető formációja lett. Elvégezte a koreográfus szakot is. 1964 és 1975 között a Honvéd Művészegyüttes tánckarának vezetője volt, 1977 és 1983 között pedig az amszterdami Nemzetközi Folklór Táncszínház koreográfus-rendezője. 1983-tól a Honvéd Művészegyüttes művészeti vezetőjeként átformálta az együttes arculatát. Novákot a nemzeti múlt és sorsproblémák iránti fogékonysága vezetette rendezői munkásságának kibontakozásához. Fontosabb koreográfiái: Várj reám!, Tisza-háti csárdás, Aska és a farkas, Kőműves Kelemen, Ninive, Passió, Magyar Elektra, A helység kalapácsa, Csíksomlyói passió, István, a király, Széki Rómeó és Júlia, Egri csillagok, János vitéz. Hat éve több fiatal színész szerződött el Marosvásárhelyről Budapestre a Honvéd Együtteshez. Akkor azt mondták, Novák csábította el őket. Valójában Marosvásárhely úgy döntött, hogy nem kell neki művész színház, mondta Novák Ferenc. /Antal Erika: Idők néptáncszínpadán. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./

Immár harmadik napja tart Csíkszeredában az erdélyi magyar hivatásos néptáncegyüttesek találkozója, szakmai megbeszélésekkel együtt. Fellépett a Nagyvárad Táncegyüttes, a Maros Művészegyüttes, az Udvarhely, a Háromszék Táncegyüttes, aHargita Nemzeti Székely Népi Együttes, továbbá a hivatásos néptáncegyüttesek sorába tartozó székelykeresztúri Pipacsok Néptáncegyüttes is. /Antal Ildikó: Hivatásos néptáncosok a színpadon. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 25./

Október 25-én, székelyföldi látogatásának harmadik napján Sólyom László köztársasági elnök kijelentette: maga is és a magyar állam is támogatja az erdélyi, a székelyföldi autonómiatörekvéseket. Kifejtette: magától értetődik, hogy Európában a kisebbségeknek joguk van az autonómiához, annak különböző – személyi, kulturális vagy területi – formáihoz. Sólyom cáfolta, hogy székelyföldi látogatása romániai magyar választási célokat szolgálna. Leszögezte: az erdélyi magyar politikusokkal – Markó Béla RMDSZ-elnökkel, Tőkés László püspökkel, illetve a SZNT tagjaival – folytatott megbeszélései kizárólag tájékozódási célokat szolgáltak. Hangsúlyozta: örülne, ha az erdélyi magyarság átlagon felüli számarányban járulna az urnákhoz. A magyar államfő október 25-én Sepsiszentgyörgyön tanácskozott az SZNT vezetőivel és Szász Jenővel, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökével. Ezt követően Eresztevényben megkoszorúzta Gábor Áron síremlékét, Felsőcsernátonban Rákossy Árpád volt bíró szobrát, s felkereste a felsőcsernátoni Néprajzi és Ipartörténeti Múzeumot, sétát tett Kézdivásárhely főterén, ahol számos helyi lakossal is elbeszélgetett, megkoszorúzta a székely hősök és áldozatok emlékművét, majd Gelencére hajttatott, ahol megtekintette az 1245-ben épült, nemrég restaurált római katolikus templomot. Koszorút helyezett el az ezeréves határ közelében, a Bákó megyei Ojtoztól néhány kilométerre, a Sósmezőn álló, első világháborúban elesett magyar, román és német katonák emlékművénél. Ezt követően Kovászna megye önkormányzati vezetőivel tárgyalt. Délután a Nyerges-tetőn, a szoros védelmében 1849-ben elesett székely hősök emlékművénél és tömegsírjánál helyezett el koszorút, meglátogatta a Csíkszentmártonban levő gyermekközpontot és leányanya otthont. Este Csíkszeredában Sólyom László részt vett a művelődési házban az erdélyi magyar hivatásos néptánc-együttesek gálaelőadásán, amelyen a Háromszék, a Nagyvárad, a székelykeresztúri Pipacsok, a Maros néptánc-együttesek és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes produkcióiban gyönyörködhetett. Az előadás után az elnök beszédet mondott. Rámutatott: nagy öröm számára, hogy Székelyföldre látogathatott, és megismerhette a térség nevezetességeit és embereit. Kijelentette: útja során Hargita és Kovászna megye mellett, Brassó, Bákó és Maros megyébe is ellátogatott, hogy ezzel is jelezze: a történelmi Székelyföldet kívánta felkeresni. Az államfő és kísérete este Gyergyószentmiklósra utazott, ahol Sólyom László tárgyalást folytatott a térség településeinek polgármestereivel. Október 26-án, vasárnap az államfő megtekintette a gyergyószentmiklósi örmény katolikus templomot, a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyt, az abban működő alkotóközpontot, és megkoszorúzta a madéfalvi veszedelem emlékművét. A koszorúzást követően Sólyom László beszédet intézett az ünneplő székelyekhez. Kijelentette, három napja járja a Székelyföldet, mindenütt találkozott azoknak az áldozatoknak az emlékével, amelyeket a székelyek hoztak a szabadságért. „Azért is jöttem Erdélybe, hogy tanúságot tegyek a magyar nép egységéről” – mondta. Kifejtette, nagy öröm volt számára, hogy Csíkszeredában a román televízió és a világ nyilvánossága előtt elmondhatta: a magyar nemzet egységet alkot, azonos a nyelve, a történelme, az öntudata, és azonos a jövője is. Rámutatott: látogatását nemcsak Erdélyben, de Magyarországon is figyelemmel kísérik, és ott is belátják, hogy aki Erdélybe jön, nem múzeumba jön, hanem egy élő, hatalmas nemzetrészt látogathat meg. Kevés nép van így szétszóródva, és mégis ennyire egy legyen a nyelve, állapította meg. „Nagyon remélem, hogy Székelyföld ezt a megbonthatatlan egységet, amit ezer éven keresztül meg tudott őrizni, továbbra is megtartja” – fejtette ki. Hozzátette: a román állam számára az volt az üzenete, hogy tekintsék értéknek az itt létező magyar világot, és ne akarják fellazítani. A magyar államfő délután Gyimesközéplokra utazott, ahol a helyi polgármesterrel és a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének vezetőivel folytatott megbeszélést. Délután felkereste a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceumot, a gyimesközéploki csángó értékmegőrző tábort, és a Rákóczi-vár romjainak közelében, az ezeréves határon álló, nemrég felújított vasúti őrházat. Sólyom László csángó gyermekekkel és szülőkkel találkozott, s a helyi elöljárókkal is elbeszélgetett. Kovászna megyei látogatása során az államelnököt a hivatalos kísérete mellett Tamás Sándor megyei tanácselnök kísérte végig, a Hargita megyei látogatás helyszínein pedig Borboly Csaba megyei tanácselnök kalauzolta. /Tibori Szabó Zoltán: ”Azért jöttem, hogy tanúságot tegyek a magyar nép egységéről” Sólyom Lászlónak természetes az erdélyi, a székelyföldi autonómia. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./ Székelyföldi látogatása az ’56-os évforduló jegyében zajlik, mondta a magyar köztársasági elnök. Sólyom kifejtette: szívmelegítő érzés volt olyan székelyföldi falvakon átutazni, amelyek nevét, és amelyek szülötteit egész Magyarország ismeri. A köztársasági elnök ideutazását nagy érdeklődés fogadták Gyergyószentmiklóson, őt megelőzően utoljára 1940-ben járt Gyergyóban magyar közjogi méltóság, amikor Horthy Miklós a honvédség élén végigvonult Székelyföldön. /Székelyföld Sólyom-szemmel. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./ „Látogatásomnak legfontosabb célja az 1956-os forradalomnak a megünneplése. Tegnap is mondtam, a forradalom nemzeti egységet teremtett a magyarok között, és egységet az akkori, szabadságra vágyó más népekkel is. Ezért hangsúlyozom mindig, mennyi román résztvevője volt az akkori eseményeknek, sőt nagyon sok román áldozata is volt” – mondta. „Látogatásom másik célja az itteni magyarságnak szól. A magyar alkotmánynak és az én személyes meggyőződésemnek is az az alapja, hogy a magyar nemzet kulturális egységet képez. A kulturális nemzet fogalmát igyekszem mindenhol elfogadtatni Európában” – nyilatkozta Sólyom. Romániában „külön magyar világ” létezik, érték Románia számára, mint ahogy Magyarországnak is az ottani román, szlovák és más nemzetiségű világ– fejtette ki. Csíkszerdában az Erdélyi Családszervezetek Szövetsége és a Csíkszeredai Egyesület a Nagycsaládokért szervezet vezetői várták az államfőt. „Szívmelengető élmény találkozni székelyföldi nagycsaládosokkal, hiszen ők igazán tudják: ahhoz, hogy a magyarság fennmaradjon, az kell, hogy szülessenek magyar gyerekek” – mondta a vendég. Meglátogatta a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai fiókintézményét is, ahol dicsérően nyilatkozott az intézményről, annak kiadványairól, az akkreditációs folyamat előrehaladásáról. Később Tőkés László EP-képviselővel tanácskozott zárt ajtók mögött. Sólyom László jelenlétében Baróton október 25-én két emlékművet is avattak az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hőseinek, egyszersmind a Nagy Imre-perben, a Szoboszlai-perben, valamint az érmihályfalvi perben halálra ítéltek kivégzésének 50. évfordulójára emlékeztek. A baróti iskola udvarán a világon egyedülálló emlékművet lepleztek le, mely az 1968. évi prágai tavasz vérbe fojtását követő szovjet megszállás elleni tiltakozásaként önmagát felgyújtó cseh egyetemista, Jan Palachnak (1948–1969), a Magyarország szovjet megszállása elleni kiállásaként önmagát lángba borító budapesti Bauer Sándor (1952–1969), valamint a diktatúra miatt a brassói pártszékház előtt magát felgyújtó Moyses Márton volt egyetemi hallgató (1941–1970) arcképét és emlékét őrzi. „Nagyon nagy szó, hogy a mai fiatalok ezt megismerhetik, és az is nagyon nagy szó, hogy ők már szabadon élhetnek és gondolkodhatnak” – mondta Barót főtere szomszédságában felállított 1956-feliratú emlékmű avatóján Sólyom László, majd megkoszorúzta az Élthes Barna szobrász alkotta emlékmű talapzatát. A gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban Kassay Péter, a kulturális és művészeti központ igazgatója házigazdaként köszöntötte Sólyom Lászlót, és az alkotóközpont tevékenységét ismertette. /Sólyom: külön magyar világ Romániában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 27./

A Maros Művészegyüttes, az EMKE Maros megyei szervezete és a Folk Dancing and Music Egyesület szervezte december 20-án a Gyöngykoszorúk gyöngye néptánctalálkozót és a Szombat este nem jó citerázni… elnevezésű, közös citerásműsort Marosvásárhelyen, a Maros Művészegyüttes székházában. Az év művelődési mérlegét dr. Ábrám Zoltán megyei EMKE-elnök és Barabási Attila-Csaba, az együttes aligazgatója vonták meg. Az előcsarnokban régi hangszereket tekinthetett meg a közel félezernyi résztvevő, a táncosok és nézősereg. Kilyén Ilka EMKE-vezető, színművésznő mély átérzéssel adta elő Kányádi Sándor Fekete-piros című költeményét. Több együttes fellépett, a marosvásárhelyi Napsugár, a marosludasi Hajdina, a kibédi Madaras Gábor néptánccsoport, a holtmarosi együttes, a marosfelfalui Bíborka, a jeddi Benedek Elek iskola táncosai, a dicsőszentmártoni Kökényes, a segesvári Kikerics, a backamadarasi Kincses, az erdőcsinádi Árvácska, a vásárhelyi 10-es iskola csoportja, a mezőpaniti Kádár Márton iskola gyermekjátékköre és Muskátli tánccsoportja, a vajdaszentiványiak hagyományőrző együttese, a sámsondiak citerás és népdaléneklő csoportja. /Bölöni Domokos: Gyöngykoszorúk gyöngye. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 22./

A marosvásárhelyi Hahota Színtársulat december 29-én bemutatja a Kabaré Expressz 2 című, tavalyi produkciójuk folytatásának tekinthető, zenés szilveszteri kabaréműsorát a Maros Művészegyüttes előadótermében. A néhány tehetséges amatőr színészből verbuválódott Hahota két évtizeddel ezelőtt kezdte játszani vidám műsorait. Amikor már hatszáz főre nőtt a kéthetente ismétlődő előadások nézőközönsége, 1988 májusában a Szekuritáté betiltotta működésüket. 1991-től indultak újra, mára már a harmincat is meghaladta a bemutatóik száma, és egy időben háromfelvonásos előadásokat is színre vittek. Az újraindulás óta 947, egész estét betöltő előadásra került sor, a Játszd újra, Sam! című Woody Allen-darabbal például 102 előadást értek meg. Sok erdélyi községben, városban megfordultak: például Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön gyakran egymásután hétszer is előadták év végi kabaréjukat. „Sikerünk titka az, hogy alázattal, önfeledten dolgozunk. Nagyon szeret minket a közönség, és ráadásul Jakab Zsombor személyében kiváló menedzsert találtunk” – mondta Puskás Győző, a Hahota társulat vezetője, a Marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház munkatársa. A társulat az előadások bevételéből tartja fenn magát, és hivatásos színészektől, Székely M. Évától, Nagy Istvántól, a Csergőffy házaspártól, illetve a napokban elhunyt Nagy Józseftől kapott hasznos szakmai segítséget, jelenleg pedig B. Fülöp Erzsébet színésznő a szakmai tanácsadójuk. /Máthé Éva: Indul a Kabaré Expressz 2. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./

Néhány városban már kezdetét vette a magyar kultúra napjának megünneplése. A határokon átívelő kulturális rendezvények január 22-én tetőződnek. Székelyudvarhelyen január 19-én a magyar kultúra napja alkalmából négy napos rendezvénysorozat vette kezdetét. Buzogány Árpád szervező elmondta: jelenlegi formájában hat éve szervezik ezt az ünnepségsorozatot. Történelmünk képei madártávlatból címmel szemelvényeket mutattak be a Haáz Rezső Múzeum időszakos kiállítótermében az európai és magyarországi régészeti légifotózás történetéből. Január 20-án a Démonok és asszonyok című képzőművészeti kiállítás nyílik Incze Ferenc munkáiból a Haáz Rezső Múzeum képtárában. Az Udvarhelyszéki Cimborák rendez kiállítást gyermekek alkotásaiból a Művelődési Ház előcsarnokában, este az Udvarhelyi Néptáncműhely mutatja be Regősök című előadását. Az Erdélyi Unitárius Egyház és a Communitas Alapítvány január 21-én rendez ünnepi hangversenyt Kolozsváron, a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban. A kincses városban az Interkulturali-THÉ Műhely, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Kolozsvári Akadémiai Bizottság szervez a fiatalságról szóló napot január 22-én. Sepsiszentgyörgyön előadásra, valamint az azt követő koncertre várják az érdeklődőket a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron termébe. Csíkszeredában az ünnepséget január 22-én és 23-án a Hargita Megyei Kulturális Központ és a Kájoni János Megyei Könyvtár szervezi. A Csíki Székely Múzeumban a kulturális központ 16. fotótáborának anyagát bemutató kiállítás nyílik, bemutatják a marosvásárhelyi Bálint Zsigmond fotóművész albumát is. Szatmárcsekén is rendezvénnyel kezdődött a magyar kultúra napja országos rendezvénysorozata Magyarországon. /Bágyi Bencze Jakab, Darvas: A Magyar Kultúra Napja(i). = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 20./ A román kultúra napja és a magyar kultúra napja között csupán egy hét különbség van – az előbbit január 15-én, utóbbit 22-én ünneplik –, ezért a Magyar és Román Fotóművészek Nemzetközi Szalonja és a nagyváradi Tavirózsa Fotóklub szervezésében immár harmadik alkalommal ünneplik ezt közös kiállítással a román és a magyar alkotók. A nemzetközi fotószalon fővédnöke Sólyom László magyar és Traian Basescu román államfő. A képeket négy helyen állítják ki: a nagyváradi Foto Art Galériában, a Budapesti Román Kulturális Intézetben, az Egyetemi Könyvtár előcsarnokában és a Bukaresti Magyar Kulturális Intézetben. Csíkszeredában fellép a Sebő Együttes, a Kájoni János Megyei Könyvtárban pedig magyar irodalmi és kulturális folyóiratokat mutatnak be. Gyergyószentmiklóson Beder Ilona Lélekföld című könyvét mutatják be, a szerző munkásságát és a könyvet Rokaly József nyugdíjas történelemtanár méltatja, majd a színházteremben átadják a Gyergyói Magyar Kultúráért kitüntetést. A kolozsvári rendezvénysorozatot a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán Egyed Emese nyitja meg, majd Aha, die Ungarn címmel magyarokról szóló német nyelvű anekdotákat adnak elő a német tanszék tanárai és diákjai. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában két budapesti szakember, Simoncsics Péter nyelvész Teátrista teátrum nélkül avagy Csokonai Vitéz Mihály ’fekete komédiája’, a Karnyóné és a két szeleburdiak címmel, Arany Zsuzsanna irodalomtörténész pedig Kosztolányi Dezső kórházi jegyzetei címmel tart előadást. A Farkas utcai Egyetemiek házában magyar népballadákat, egy Andersen-mesefeldolgozást kórusműveket és Chopin f-moll fantáziáját hallgathatják meg az érdeklődők. Marosvásárhelyen a debreceni Déri Múzeum Múltunk a kutak tükrében című vendégtárlatát nyitják meg. Január 22-én a Maros Művészegyüttes Sodrásban című műsorát mutatja be, majd Meister Éva színművésznő Csöndes kiáltvány a vesztesekért című verses-zenés pódiumműsorát láthatja a közönség. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar tagozata Boér Ferenc színművész Ady-estjével tiszteleg az évforduló előtt. 2001 óta közösen ünnepli a magyar kultúrát Nagyvárad és Berettyóújfalu. Magyar Nobel-díjasokról tart előadást Palló Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézetének igazgatóhelyettese Sepsiszentgyörgyön, majd Bartók- és Brahms-művekkel lép fel a marosvásárhelyi Tiberius kvartett. Szatmárnémetiben az Ady Endre Társaság szervezésében rendezvénysorozattal emlékeztek a Himnusz születésének évfordulójára. /Rendezvények a Hymnus születésnapjára. = Krónika (Kolozsvár), jan. 20./

Molnár Vilmos csíkszeredai prózaíró Márai Sándor-díjat vehetett át január 22-én, a magyar kultúra napján Budapesten. Idén a 105 díjazottból csupán egyetlen érkezett Erdélyből, ezt többen meg is jegyezték. „Olyan személyiségek vannak az erdélyi magyar kultúrában, akiket nem lenne szabad megkerülni, s ezért fáj, hogy Magyarországon nem tartják őket eléggé számon. Jó lenne, ha ez a jövőben megváltozna” – vélekedett Molnár Vilmos. Nagyváradon a magyar kultúra ünnepének díszvendége Szili Katalin az Országgyűlés elnöke, valamint Markó Béla, az RMDSZ elnöke volt. Az ünneplő közönség a Kolozsvári Magyar Opera előadásában megtekinthette a Mátyás a vérpadon című rockoperát. „A magyar kultúrát védetté kellene nyilvánítani”, fogalmazta meg Balázs József gyergyóalfalui festőművész, amikor átvette a Gyergyói Magyar Kultúráért díjat. Az ünnepségen a magyar kultúra megőrzéséért végzett tevékenységéért Danaliszin Józsefet, a Fábián Ferenc műkedvelő színtársulat alapítóját, valamint Pál Ibolya és Kolcsár Árpád karnagyot is díjazták. A rendezvény díszvendége, Sebő Ferenc hangsúlyozta: a magyar kultúrát nekünk kell megvédenünk, azzal, hogy használjuk. Sebő Ferenc, a népszerű énekes, gitáros, tekerőlantos, dalszerző, népzenekutató minden koncertjét az ősi paraszti zene- és tánckultúra népszerűsítésének szenteli. A Pallas Akadémia Kiadó 500. kötetével /Pomogáts Béla: Magyar irodalom Erdélyben (1918–1944)/ nyitotta meg Csíkszereda önkormányzata a magyar kultúra napjának ünnepségsorozatát. Sebő Ferenc tartott rendhagyó irodalomórát a Márton Áron Gimnázium dísztermében. Este pedig Sebő Ödön: A halálra ítélt zászlóalj című, személyes visszaemlékezéseket tartalmazó kötetét mutatta be Sebő Ferenc. A rendezvénysorozat záróakkordjaként január 23-án a Csíki Játékszín nagytermében a Sebő együttes bemutatja Lázár Ervin: Erdei dalnokverseny című lemezét. A szilágysági bányavároskában, Sarmaságon is megünnepelték a magyar kultúra napját a nemrég rendbe hozott Kemény-kúriában. Horváth János tanár Kemény János, a neves erdélyi író mához szóló üzeneteiről beszélt. Sepsiszentgyörgyön magyar Nobel-díjas tudósokról és társaikról értekeztek a magyar kultúra napja alkalmából szervezett rendezvényen. Az EMKE Maros megyei szervezete a Maros Művészegyüttes Sodrásban című műsorával ünnepelt. Meister Éva Szolnokra kitelepedett színművész előadta Csöndes kiáltvány a vesztesekért című verses-zenés pódiumműsorát Marosvásárhelyen, majd Szászrégenben. /A magyar kultúra ünnepe. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

Könczei Árpád zeneszerző, koreográfus, TV-s szerkesztő/rendező, forgatókönyvíró 50. születésnapja alkalmából szerzői estet adott Kolozsváron. Zeneszerzőként különleges pályát futott be. Zenei tanulmányait már kezdetben néprajz-tanulmányokkal egészítette ki, részt vett számos népzenei és néptánc-gyűjtő úton. Zeneszerzői munkásságával párhuzamosan néhány év alatt ismert koreográfussá is vált, nevéhez fűződik a Maros Művészegyüttes és a sepsiszentgyörgyi táncegyüttes számos sikere. A ‘90-es évek második felétől a Duna Televízió zenei-népzenei szerkesztője volt. Zeneszerzői pályáján verseket zenésített (Gergely Edit-, Szőcs Géza-, Tompa Gábor-szövegeket), vonósnégyesre, illetve vonós szextettre írt, különböző összetételű kamaraegyüttesekre komponált. Az esten Könczei Árpád több zeneműve elhangzott. /Csákány Csilla: Glanglendó Könczei Árpád szerzői estjén. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./

Május 15-én tartották a negyedik népzene- és néptánc-találkozót, a Maros Művészegyüttes és a Folk Dancing and Musik Egyesület szervezésében, Marosvásárhelyen. A rendezvényt idén is a megyei tanács elnöke, Lokodi Edit Emőke nyitotta meg, és díszoklevelet, jelképes ajándékokat nyújtott át az együttesek, tánckarok, formációk vezetőinek. Az 1931-ben született táncmester, zenész és szószóló, az „örökmozgó Laji bá” öregkorára hazatért falujába, Korondra. Hittel vallja: fel kell éleszteni a rendtartó székely falu hagyományait, a faluközösséget, mert a rendtartó székely falu önmagára vigyázott, felelt, önmagát megnevelte, tovább képezte, s tekintélye volt a becsületes munkának, magyar öntudatnak. Laji bá segíti az 1990 utáni néptánc-nemzedékek törekvéseit. A Maros Művészegyüttes mesterré érett táncosai és ügybuzgó fiatalabbjai hivatásuknak tekintik az erdélyi folklórhagyományok gyűjtését, megőrzését és felhasználását, mind oktatási, mind színpadon való bemutatási céllal, találkozók, előadások, műsorok révén. Ennek jegyében szervezik immár negyedik esztendeje a népzenei és néptánc-találkozókat. A parádét a kibédi Madaras Gábor hagyományőrző néptánccsoport nyitotta (vezetőjük Barabási Attila-Csaba), őket követte Lőrincz Lajos verbunkja. Mementó: az 1957-ben alakult Székely Népi Együttes műsorán szerepelt Lőrincz Lajos, Laji bá. A fesztivál második felét jórészt a Napsugár Ifjúsági néptánccsoport középső csoportjainak változatos műsora töltötte ki, végül a Maros Művészegyüttes tánckara következett. /Bölöni Domokos: A Sóvidék örökmozgója. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 18./

A Nyárádmente kulturális központja Nyárádszereda volt és marad még jó ideig, és a Mikházán – példamutató összefogással – fogant „csűrszínházi gondolat” mint a vidék, a kistáj fölemelkedését elősegítő létesítmény van jelen. A felavatott Csűrszínház körüli pezsgés divatot is teremthet, sikk lesz kilátogatni Mikházára. A Forrás Színház Wass Albert-pódiumjátéka, A tánc öröme a Szivárvány Alapítvány előadásában, az Erkel Ferenc Néptáncegyüttes és a Maros Művészegyüttes műsorai megférnek egymással, ugyanúgy a kórusok egyházi és világi repertóriumának legszebb darabjai. Szaporodnak a kiállítások, a korondi Józsa Lajos és fia kerámiái, László Zsuzsa színművésznő üvegre festett munkái, könyvbemutatók, köztük Székely Szabó Zoltán önéletrajzi elemekkel át- meg átszőtt, Tutuka című regény-emlékezése. A Mikházi Napok máris rendelkezik valami sajátos arculattal. Az ötletgazda az Szélyes Ferenc színművész. /Bölöni Domokos: Művelődési mérföldkő. A Csűrszínház áldásos hozadékairól. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 30./

Kíváncsi magyarországi turistacsoportok állnak meg Marosvásárhelyen, a Vártemplom gótikus szentélyrészében, hallgatják, amint sok évszázad székely-magyar helytállása elevenedik meg a városismertetőből. Azután megkérdezik a cikkírót, Ötvös József lelkészt, generális direktort: most akkor székely vagy magyar ez a város? 1616. április 29-ig biztosan székely volt ez a város, még nevében is /Székelyvásárhely/ ezt hordozta. Ekkor a Bethlen Gábor által adományozott kiváltságlevéllel együtt új nevet is kapott: Marosvásárhely. Az 1876-os közigazgatási átrendezésig a hét székely szék egyikének – Maros-széknek – volt a központja. A székely székek megszüntetése után is a köztudatban úgy élt, mint a legnagyobb székely város. Jelenleg elmondható, a székely nyomokat eltüntette a világváltozás. A cikkíró felvillant néhány székely emléket a város közelmúltjából. 1886. június 27-én megnyitották a városban a Székelyföldi Iparmúzeumot, amely 1944 őszéig élt. E székelyföldi múzeum épületét 1890-93 között nagyrészt (székely) közadakozásból építették fel. 1910-ben épült fel a sétálóutca végén a Székely-kioszk. Sokak emlékezetében él még az egykori Székely Színház, amely 1946. március 10-én nyitotta meg kapuit, két év múlva Állami Székely Színház néven működött, 1962-ben pedig már csak Állami Színház. 1956-ban a városban megalakult az Állami Székely Népi Együttes is, ami szép lassan Maros Művészegyüttesként járta a székelyföldi falvakat és városokat. A Vár sétány szobra őrzi a nagy székely vándor, Kőrösi Csoma Sándor emlékét. És itt van még a városban a Székely Vértanúk emlékműve. /Ötvös József: Hova lett a székely város? = Népújság (Marosvásárhely), aug. 18./

Marosvásárhelyen nagyon sokan kíváncsiak voltak a Maros Művészegyüttes új székházában 27. alkalommal megrendezett néptánctalálkozóra. A hagyományos betlehemes játék pásztorok örömtáncával kapcsolatosan elmondták, Szentegyházán karácsonyban még élő szokás a betlehemezés, ebből készült a hagyományőrző tánccsoport egyórás műsora. A szentegyháziak csoportjában csak férfiak táncoltak, a magyarósiak párosan léptek színpadra. „Nemhiába, a fesztivál neve is ez, az öregek, vagyis az ősök tánca, mert azt adjuk elő, amit az öregektől tanultunk” – magyarázta a Soó házaspár. /Antal Erika: Táncban őrzött hagyaték. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./

Kőműves Kelemen balladájával kezdte szeptember 10-én az évadot a Maros Művészegyüttes. A Novák Ferenc koreografálta előadásban a táncosok mellett a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának színészei is játszanak. Novák Ferenc, népszerű nevén Tata a Vártemplomban beszélt a darabról, az első, 1981-es bemutatóról és az azóta is tartó sikerekről. /A. E. : Rockballadát táncolnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./