Az SZNT – MPP – EMNT közös közleménye
Felháborítónak, minden szempontból elfogadhatatlannak tartjuk mindazt, ahogyan a Magyar Köztársaság elnökének, dr. Schmitt Pálnak marosvásárhelyi látogatását a Kultúrpalota „házigazdájaként” a Maros Megyei Tanács megszervezte.
A Kultúrpalotában a Köztársasági Elnök által a 30 esztendeje elhunyt Márton Áron püspök tiszteletére az erdélyi magyaroknak adott emlékkoncerten az erdélyi magyar közélet, szervezeteinek és a történelmi magyar egyházak képviselőinek – az Elnöki Hivatal kérésére ugyanannyi, egyenlő számú – 40 –helyet illett biztosítani az intézmény földszintjén, az arányos, korrekt elosztás elve szerint. Mindezt Elnök úr beszédének szellemében, aki rámutatott: nemcsak bajban, hanem gond esetén is össze kell fognunk, mindig felül kell kerekednünk a széthúzáson.
Ehhez képes megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy a Kultúrpalota legfelső szintjén biztosítottak számunkra ülőhelyet, miközben a földszinten az RMDSZ-eseknek fenntartott helyek üresek voltak, mert nem jöttek el a meghívottak.
Sajnálatosnak tartjuk a Kultúrpalota ügykezelését gyakorló Maros Megyei Tanács elnökének, az RMDSZ-színeket képviselő Lokodi Edit Emőke elnökasszonynak teljes emberi és szakmai alkalmatlanságról tanúskodó magatartását. Úgy véljük, cselekedetével és intézkedésével homlokegyenest ellentmondott az Elnök úr összefogásra való buzdításának, az egymás iránti tiszteletnek és elfogadásnak.
Az elnökasszony emellett elégtelenre vizsgázott az erdélyi magyarság vezetői előtt vendéglátásból, házigazdaként a legelemibb protokolláris feltételeknek sem tett eleget, sőt, készakarva háttérbe kívánta szorítani a társadalmunk neki nem tetsző részének a véleményét képviselőket.
Ezt a magatartást elutasítjuk, felháborítónak és sértőnek tartjuk.
Kali István, az EMNT Maros megyei elnöke
László György, az MPP Maros megyei elnöke
Fodor Imre, az SZNT Maros széki szervezetének elnöke. Erdély.ma

Borbély: Az autonómia a kormány felelőssége
Az autonómia, bármilyen szintű is legyen, a román állam felelőssége, és nincs szükség külső beavatkozásra annak eléréséhez – jelentette ki csütörtöki marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján Borbély László. Az RMDSZ ügyvezető alelnöke újságírói kérdésre válaszolva – miszerint mit gondol a „szeparatista” magyar szervezetek, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, Székely Nemzeti Tanács és Magyar Polgári Párt autonómiatörekvéseiről –, kifejtette: az autonómia bizonyos formáira vonatkozó törvénytervezetek, mint a kisebbségek jogállásáról szóló törvény, illetve a fejlesztési régiók átszervezésére vonatkozó jogszabály szerepelnek a kormányprogramban, a kabinetnek és a parlamentnek ennek megfelelően kell döntenie.
Borbély úgy vélte, ebben a kérdésben, koalíciós partnerként az RMDSZ-nek is megvan a felelőssége. A környezetvédelmi miniszter szerint az autonómiatörekvések nem függnek össze azzal, hogy 2011 januárjától Magyarország adja az Európai Unió soros elnökségét, szerinte a két dolognak semmi köze egymáshoz. „Itt nekünk kell megoldani a problémákat. Az RMDSZ azért van 1990 óta, és azért tesszük mindazt, amit teszünk, hogy nyugodtan, alkotmányos eszközökkel megoldjuk ezeket a problémákat” – hangsúlyozta.
Az RMDSZ politikusa a szövetség és a Demokrata-Liberális Párt (PDL) Maros megyei szervezetei közötti együttműködésre is kitért, elismerve, hogy az „döcög”, azonban szerinte nem az RMDSZ hibájából. Úgy vélte, ezt a problémát a két szervezet megyei elnökeinek kell megoldaniuk. Mint mondta, találkozóra hívta a Dorin Florea megyei PDL-elnök vezette marosvásárhelyi polgármesteri hivatal és a Maros Megyei Tanács képviselőit, valamint a két párt honatyáit, azonban még nem kapott választ a felkérésre. Florea múlt héten azt nyilatkozta, jelezte pártja országos vezetésének, hogy helyi szinten nem működik a koalíció: az elöljáró ennek okát abban látta, hogy az RMDSZ a megyei önkormányzatban a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) működik együtt, míg a vásárhelyi tanácsban nem támogatja a városvezetés projektjeit. Krónika (Kolozsvár)

Nyolcezer könyvcím a marosvásárhelyi könyvvásáron
Csaknem 240 négyzetméteren 23 könyvkiadó és 20 könyvkereskedő cég kínál mintegy 8 ezer könyvcímet a csütörtökön megnyílt és szombat estig látogatható Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron. Néhány hónapja még kérdéses volt az idei vásár megszervezése.
Tizenhat éves fennállása óta ez a legnépesebb könyvvásár a kiállítók számát tekintve – közölte Káli Király István, a rendezvényt szervező Romániai Magyar Könyves Céh elnöke. Hozzáfűzte: reméli, hogy az eladások is a gazdag kínálatot tükrözik majd.
A könyves céh elnöke emlékeztetett arra, hogy egy-két hónapja még kérdéses volt az idei vásár megszervezése az anyagi források hiánya miatt. Végül a magyar és a román kulturális kormányzat, valamint Marosvásárhely önkormányzata egészítette ki a Maros megyei önkormányzat és a Communitas Alapítvány által biztosított összeget.
Fontos a magyar kulturális kormányzat számára a marosvásárhelyi könyves seregszemle, így idén is jelentős összeggel támogatta megszervezését – mondta a vásár megnyitóján Mátis Bernadett, a magyar kulturális tárca művelődési főosztályának könyvszakmai referense. Fontosnak nevezte, hogy a rendezvény a fiatal nemzedéket is megszólítja, a könyv szeretetére, és olvasásra buzdítja a gyermekeket. Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere elmondta: minden évben felmerül a kérdés: lesz-e vásár, de minden évben sikerült még pénzügyi forrásokat találni.
A megnyitón kiosztották az idei Szép Könyv-díjakat is. A csíkszeredai Bookart Kiadó a szépirodalom és a gyermekkönyvek kategóriában nyerte el a Lackfi János szépíró, Albert András nyomdász és Részegh Botond képzőművész alkotta zsűri tetszését Hajdú Farkas-Zoltán A dolgok rendje, illetve László Noémi Labdarózsa című köteteivel. Az album kategóriában a marosvásárhelyi Mentor Kiadó Lázár Anna Lövéte köröpölő című néprajzi kiadványa kapta az elismerést.
Duna Tv, MTI, Erdély.ma

Marosvásárhelyen az I. Székelyföldi Grafikai Biennále
11 osrzág 240 bezsűrizett alkotása kiállítássorozatának utolsó állomása Marosvásárhely lesz, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda és Temesvár után. Hargita és Kovászna megye tanácsa után most a Maros megyei önkormányzaton a sor, hogy helyet biztosítson a tetemes méretű képzőművészeti anyag kiállításának. A feladatnak eleget téve az önkormányzat a Kultúrpalota épületében lévő, a Képzőművészeti Szövetség által működtetett galériát bocsátotta a Biennále rendelkezésére. A Székelyföldi Grafikai Biennále marosvásárhelyi megnyitója 2010. november 24-én 17 órakor kezdődik a fent említett helyszínen. A kiállítást megnyitják: Túros Eszter művészettörténész és Gheorghe Mureşan képzőművész, az Országos Képzőművészeti Szövetség Maros Megyei Szervezetének elnöke. (sajtóközlemény) Transindex.ro

Az SZNT – MPP – EMNT közös közleménye
Felháborítónak, minden szempontból elfogadhatatlannak tartjuk mindazt, ahogyan a Magyar Köztársaság elnökének, dr. Schmitt Pálnak marosvásárhelyi látogatását a Kultúrpalota „házigazdájaként” a Maros Megyei Tanács megszervezte.
A Kultúrpalotában a Köztársasági Elnök által a 30 esztendeje elhunyt Márton Áron püspök tiszteletére az erdélyi magyaroknak adott emlékkoncerten az erdélyi magyar közélet, szervezeteinek és a történelmi magyar egyházak képviselőinek – az Elnöki Hivatal kérésére ugyanannyi, egyenlő számú – 40 –helyet illett biztosítani az intézmény földszintjén, az arányos, korrekt elosztás elve szerint. Mindezt Elnök úr beszédének szellemében, aki rámutatott: nemcsak bajban, hanem gond esetén is össze kell fognunk, mindig felül kell kerekednünk a széthúzáson.
Ehhez képes megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy a Kultúrpalota legfelső szintjén biztosítottak számunkra ülőhelyet, miközben a földszinten az RMDSZ-eseknek fenntartott helyek üresek voltak, mert nem jöttek el a meghívottak.
Sajnálatosnak tartjuk a Kultúrpalota ügykezelését gyakorló Maros Megyei Tanács elnökének, az RMDSZ-színeket képviselő Lokodi Edit Emőke elnökasszonynak teljes emberi és szakmai alkalmatlanságról tanúskodó magatartását. Úgy véljük, cselekedetével és intézkedésével homlokegyenest ellentmondott az Elnök úr összefogásra való buzdításának, az egymás iránti tiszteletnek és elfogadásnak.
Az elnökasszony emellett elégtelenre vizsgázott az erdélyi magyarság vezetői előtt vendéglátásból, házigazdaként a legelemibb protokolláris feltételeknek sem tett eleget, sőt, készakarva háttérbe kívánta szorítani a társadalmunk neki nem tetsző részének a véleményét képviselőket.
Ezt a magatartást elutasítjuk, felháborítónak és sértőnek tartjuk.
Kali István, az EMNT Maros megyei elnöke
László György, az MPP Maros megyei elnöke
Fodor Imre, az SZNT Maros széki szervezetének elnöke
Erdély.ma

„Volt-e értelme?”
Az 1989 decemberi áldozatokra emlékeztek Erdély-szerte
Az 1989-es forradalom áldozataira emlékeztek tegnap Románia-szerte. Kolozsváron több politikai és civil szervezet képviseltette magát a Forradalom Igazságáért Egyesület által szervezett megemlékezésen. A résztvevők koszorúkat és virágokat helyeztek el a forradalmárok emlékművénél, a város központjában.
Az 1989-es forradalom áldozataira emlékeztek tegnap Románia-szerte. Kolozsváron több politikai és civil szervezet képviseltette magát a Forradalom Igazságáért Egyesület által szervezett megemlékezésen. A résztvevők koszorúkat és virágokat helyeztek el a forradalmárok emlékművénél, a város központjában.
„Az elmúlt huszonegy év alatt a leggyakrabban arra a kérdésre kellett válaszolnom, hogy volt-e értelme a 29 kolozsvári fiatal véráldozatának. Erre a kérdésre értelmes választ nem tudok adni. Mindenesetre annyit elértek azok a fiatalok, akik akkor életüket vesztették, hogy a ma élőknek van szólás- és mozgásszabadsága” – fogalmazott beszédében Aurel Coltor, a szervező forradalmárszervezet elnöke. Hozzátette: szeretnék, ha a jelenleg Egyesülés térnek nevezett kolozsvári főtér visszakapná korábbi nevét, és az áldozatok emlékére a Szabadság tér nevet viselné.
Marosvásárhelyen tegnap délben emlékeztek meg az 1989. december 21-i eseményekről, amikor a város gyáraiból, üzemeiből elinduló tömeg a főtéren követelte a kommunista diktátor lemondását. Az esti órákban több ezer ember gyűlt össze, a tömeg eloszlatása céljából a karhatalom közéjük lövetett. Hatan veszítették életüket, emléküket őrzi az egykori helyszínen felállított, fából készült emlékmű. Tegnap gyertyákat gyújtottak a forradalom hőseinek emlékére, majd koszorúkat helyeztek el a forradalmárok, a polgármesteri hivatal és a Maros Megyei Tanács nevében.
Antal Erika, Sipos M. Zoltán, Új Magyar Szó (Bukarest)

Magyar állampolgárságot kértek Székelyföld politikai vezetői
Az élénk sajtóérdeklődést kiváltó eseményen a három székelyföldi megye előljárói közel egy óra alatt töltötték ki a szükséges nyomtatványokat. Hargita Megye Tanácsának elnöke, Borboly Csaba úgy nyilatkozott: számára megtisztelő, hogy magyar állam- polgárságért folyamodhatott.
Háromszék tanácselnöke, Tamás Sándor kifejtette: ötéves budapesti tartózkodása alatt nem igényelt magyar állampolgárságot, ám most, a Székelyföldön élve és dolgozva kérvényezte azt.
A magyar állampolgárság tulajdonképpen elismerése annak, hogy Magyarország határain kívül is élnek magyarok, nyilatkozta Maros Megye Tanácsának elnöke, Lokodi Edit-Emőke.
Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád, a konzulátuson megjelent újságíróknak azt mondotta: ez egy olyan pillanat, amit régen vártunk. „Európai és román állampolgárok vagyunk, és úgy hiszem, hogy erdélyiként, természetes, hogy magyar állampolgárok is legyünk”, tette hozzá.
A csíkszeredai konzulátuson az előjegyzési listák szerint naponta 15-20 magyar állampolgárságot kérvényezőt fogad majd minden ügyintéző. Az új magyar kormány vonatkozó jogszabálya közel három és fél millió magyar nemzetiségű, az anyaország határain kívül élő személyt érint.
agerpres.ro, Erdély.ma

A honosítási gépezet beindult
Tegnap fogadták az első kérelmeket
Tegnap reggel megkezdődött a magyar állampolgársági kérelmek beadása Magyarország külképviseletein, köztük a csíkszeredai főkonzulátus irodáiban. Az első ügyfelek között voltak a három székelyföldi megye – Hargita, Kovászna és Maros – tanácsának elnökei.
Balogh György csíkszeredai konzul a magyarság összetartozását kifejező legfontosabb eseményekhez, a vérszerződéshez, 1848-hoz hasonlította az állampolgársági kérelmek beadásának elkezdését. Amint mondta, munkatársai amellett, hogy felkészült szakemberek, szívvel-lélekkel végzik munkájukat, és maximális empátiával fogadják az ügyfeleket.
Elsőként adta be állampolgársági kérelmét a másik két székelyföldi megyei vezetővel Lokodi Edit-Emőke, a Maros Megyei Tanács elnöke, aki a sajtónak nyilatkozva fontos lelki momentumnak nevezte a tegnapi eseményt. "Maros megyében születtem, magyar szülők gyermekeként, mindig magyarnak tartottam magam. Az a tény, hogy erről papírom is lesz, inkább elvileg fontos. Magyarnak születtünk, a magyar állampolgárság nemzetiségünket bizonyítja, azt igazolja, hogy Magyarország határain kívül is élnek magyarok" – mondotta Lokodi Emőke.
Balogh György konzul szerint hétfőn nem volt torlódás a külképviseleten, hiszen csupán az e napra előjegyzett személyeket fogadták a megbeszélt időpontokban. Mivel november 8-tól már felvették az előjegyzéseket, így előre egyeztetett időpontra hívtak be ügyfeleket. Az első nap ünnepélyes jellege miatt gyűlt csak össze viszonylag sok ember – tette hozzá. A főkonzulátus két épületében összesen öt ablaknál fogadják az igénylőket. Két műszakban dolgoznak, reggel nyolctól este kilencig, olykor fél tízig (amikor elmegy az utolsó ügyfél) – mondta Balogh György. Egyébként az ősz folyamán jelentkezettek nagy száma arra késztette a konzulátus munkatársait és a magyar hatóságokat, hogy megkeressék a bővítés lehetőségét. Így február végéig a Lázár-házban még két ügyfélfogadó asztalt nyitnak, és az összesen hét asztalnál két műszakban reggel nyolctól este hétig fogadják majd az előzetes programálás alapján jelentkezőket.
A konzulátus munkatársaihoz továbbra is sokan fordulnak azzal a kérdéssel, hogy milyen okmányok szükségesek az állampolgársági kérelem benyújtásához. A konzulátus jogi szakértője elmondta, hogy a már eddig közölt iratok mellett a www.allampolgarsag.gov.hu honlapról letölthető kérelem és az önéletrajz mellett szükséges a kérelmező születési anyakönyvi kivonatának, házassági anyakönyvi kivonatának magyar fordítása, amelyet hiteles fordító lát el aláírásával és pecsétjével) kérik a születési anyakönyvi kivonat, a házassági anyakönyvi kivonat, elhunyt házastárs esetén a halotti anyakönyvi kivonat, válás esetén pedig a válásról szóló bírósági határozat közjegyző által hitelesített másolatát. Ezek helyettesítik ugyanis a magyar anyakönyvezéshez szükséges eredeti iratokat.
(zs.) Népújság (Marosvásárhely)

Megnyíltak a kapuk (Magyar állampolgárság)
Tegnaptól fogadják az egyszerűsített honosítási eljárás alapján magyar állampolgárságot igénylőket a magyar külképviseleteken. Az előjegyzésnek köszönhetően az első nap sorok nem alakultak ki a csíkszeredai és a kolozsvári konzulátusokon, az érdeklődés azonban igen nagy, ezért a következő időszakban várhatóan a Demokrácia Központokban is lehet időpontot kérni az iratok benyújtásához, így nem szükséges valamelyik konzulátushoz fordulni — tájékoztatta lapunkat Nemes Előd, a sepsiszentgyörgyi Demokrácia Központ vezetője.
Sorok nélkül
Balogh György konzul, a Magyar Köztársaság csíkszeredai főkonzulátusának ügyvivője szerint nem volt torlódás a külképviseleten, hiszen csupán az e napra előjegyzett személyeket fogadták a megbeszélt időpontokban. Mivel november 8-tól már felvették az előjegyzéseket, így előre egyeztetett időpontra hívtak be ügyfeleket. A főkonzulátus két épületében összesen öt ablaknál fogadják az igénylőket. Két műszakban dolgoznak, reggel nyolctól este kilencig, olykor fél tízig, amikor elmegy az utolsó ügyfél — tájékoztatott Balogh György. A kolozsvári főkonzulátuson is nagy munkában voltak e napon, mivel még meg kellett küzdeni a kezdeti gyakorlati nehézségekkel. A bukaresti nagykövetség konzuli osztályán tegnap tíz előjegyzett személyt fogadtak, itt sem voltak különösebb nehézségek. A bukaresti hivatalban egy ablak várja az igénylőket, hiszen az érintettek sokkal kevesebben vannak, mint Székelyföldön.
Székelyföldi vezetők az elsők
A csíkszeredai konzulátuson az első nap a három székelyföldi megye, Maros, Hargita és Kovászna önkormányzatának vezetői — Lokodi Edit Emőke, Borboly Csaba és Tamás Sándor — családjukkal együtt nyújtották be az állampolgárság iránti igénylésüket, így tett Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester is. Lokodi Edit Emőke, Maros Megye Tanácsának elnöke szerint a kérelem benyújtásánál a fő motivációja az volt, hogy magyar, miként a felmenői is azok. Tamás Sándor szerint fontos üzenetet hordoz, hogy az elsők között nyújtották be állampolgársági kérelmüket: úgy legyünk magyar állampolgárok, hogy Székelyföldön élünk és dolgozunk. Borboly Csaba szerint az utód kéri ma azt, amit az elődtől elvettek. "A döntést közéleti szempontból azért tartom fontosnak, mert így jobban kifejezhetjük összetartozásunkat, az erdélyi magyar közösség pontot tehet egy folyamat végére, amelyet egy szóval lehet leírni: elszakítottság. Ennek a mai naptól vége" — jelentette ki. Antal Árpád úgy véli, számára elsősorban érzelmi kérdés a magyar állampolgárság megszerzése. Mint mondta, azért jelentkeztek az elsők között, hogy megmutassák, nem kell félniük az esetleges megtorlásoktól azoknak, akik élni akarnak ezzel a lehetőséggel.
Tőkés: félrevezet az RMDSZ
Tegnap Nagyváradon és Marosvásárhelyen megnyitották kapuikat az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által kialakított Demokrácia Központok. Nagyváradon Tőkés László, az EMNT elnöke maga is beadta állampolgársági igényét három gyermekével együtt. Tőkés László ünnepi köszöntőjében nagyra értékelte, hogy most szabadon döntheti el mindenki, vállalja-e a magyar állampolgárság által a nemzethez való tartozást. Az identitás vállalása és megerősítése számára ugyanis rendkívüli lehetőséget biztosít a magyar állampolgárság felvétele — hangsúlyozta. Tőkés a sajtón keresztül is felhívást intézett a romániai magyarokhoz, hogy éljenek a törvény adta lehetőségeikkel, és vállalják hitbeli, vallási és nemzeti önazonosságukat. Mint mondta, az állampolgársági törvény a december 5-i népszavazás és a Kempinsky-korszak lezárásának tekinthető, noha továbbra is árnyék vetül erre a folyamatra. Nagy József Barna irodavezetővel együtt Tőkés László jelezte: az RMDSZ félrevezeti a lakosságot a magyar állampolgársági kérelem témakörében. Az EMNT elnöke szégyenfoltként értékelte, hogy az RMDSZ különböző képviselői kettős kommunikációval egyrészt kijelentik, nem tartanak igényt a magyar állampolgárságra, másrészt pedig tájékoztató füzetecskét adnak ki, melyben arra buzdítják az embereket, hogy állampolgársági kérelmüket és az ehhez kapcsolódó dokumentációt vigyék az RMDSZ-hez.
Újabb Demokrácia Központok
Nemes Előd, a sepsiszentgyörgyi Demokrácia Központ vezetője lapunk érdeklődésére elmondta: óriási az érdeklődés a magyar állampolgárság iránt, és annak ellenére, hogy az új esztendő első napján általában pangás jellemzi a közintézményeket, az irodában sokan megfordultak. Azt is elmondta: a Demokrácia Központok a következő időszakban nem csak tanácsadással, ügyintézéssel tudják segíteni a magyar állampolgárságot igénylőket, hanem várhatóan időpontot is lehet majd kérni az irodában, így nem szükséges valamely külképviseleti irodához fordulni. A következő időszakban Kézdivásárhelyen és Baróton is megnyílik a központ, avatás előtt áll a székelyudvarhelyi és a csíkszeredai — tájékoztatott a Demokrácia Központok sajtóirodája.
Erdélyiek Budapesten
Budapesten is átadták az első egyszerűsített honosítási kérelmet tegnap. A kolozsvári Hantz Péter egyetemi oktató beadványát Rétvári Bence, a közigazgatási tárca parlamenti államtitkára vette át. Hantz Péter hangsúlyozta: a határon túli magyarok mindig is a magyar nemzethez tartozónak érezték magukat, és számára az állampolgárság azért fontos, mert az összetartozás érzését erősíti. "Nagyon jó érzés volt, már nagyon régen várok arra, hogy magyar állampolgárrá válhassak" — fogalmazott Hantz Péter, aki jelenleg Svájcban dolgozik, és elsősorban érzelmi indíttatásból szeretne magyar állampolgár lenni. Mint ismeretes, az egyetemi oktató 2006. november 22-én több magyar nyelvű táblát szerelt fel a BBTE épületeiben az ellen tiltakozva, hogy a többnyelvű feliratozásról már 2005-ben meghozott egyetemi határozatnak nem szereztek érvényt. Ezt követően kizárták a felsőoktatási intézményből. Ugyancsak Budapesten, a XVI. kerületi önkormányzatnál nyújtja be a honosítási kérelmet a tusványosi szabadegyetem és diáktábor központi szervezőcsapata. Huszonöt fős csapatban a Magyar Ifjúsági Tanács elnökségi tagjai és a tagszervezetek vezetői is jelen vannak. A fiatalok az ügy fontosságára kívánják felhívni a figyelmet, és arra biztatják az erdélyi magyar ifjakat, hogy éljenek a lehetőséggel.
Farcádi Botond, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Közművelődés Erdőszentgyörgyön
Közreadja: Bölöni Domokos
Avagy: 2010 – a Bodor Péter Művelődési Egyesületben. Kérésünkre Kovrig Magdolna ny. tanárnő, a Bodor Péter Művelődési Egyesület elnöke, az Erdőszentgyörgyi Figyelő című kiadvány főszerkesztője, a város művelődési életének egyik fő szervezője, a színjátszók helyi mentora vázolja fel az elmúlt esztendő fontosabb eseményeit Erdőszentgyörgyön.
– A 2010-ben érzékelhető mindenféle válságok a művelődési életben is éreztették hatásukat. Az emberek kevesebbet tudtak áldozni a művelődésre, nehezebb volt közönséget toborozni a rendezvényekre. Egyesületünk a szerényebb lehetőségek ellenére sem mondott le fő feladatáról, próbálkozott a korábbi évek színvonalán munkálkodni a magyar közművelődés érdekében. A programok megtervezése mellett meg kellett teremteni a rendezvények anyagi hátterét. Az év első néhány hónapja pályázatok felkutatásával és megírásával telt el. Mintegy 12 pályázatot készítettünk, és ezek nagy többsége sikeresnek bizonyult, jóllehet nem kaptuk meg az igényelt – és szükséges – összegeket teljes egészében, de a sok pályázatból lassanként összejött annyi, hogy a legfontosabb, már hagyományosnak tekinthető tevékenységeinket megvalósíthassuk. Az elmúlt évben támogatóink voltak: Erdőszentgyörgy Városi Tanácsa, a Maros Megyei Tanács, a Hagyományos Kultúra és Művészeti Oktatás Maros Megyei Központja, az Europe Direct Központ, a Communitas Alapítvány, az Euro-Trans Alapítvány, illetve a magyarországi Nemzeti Kulturális Alap, a Corvinus Zrt, a Szülőföld Alap. Nem feledkezhetünk meg a bennünket támogató lakosok 2%-os adófelajánlásairól és adományairól sem. Külön ki kell emelnem a celldömölki Soltis Lajos Színházat, amely nemcsak a pályázataink magyarországi pénzügyi lebonyolítójának szerepét vállalta magára, de minden évben, így 2010-ben is, egyik turnéjának teljes bevételét egyesületünknek ajánlotta fel. Minden támogatónknak köszönjük a segítséget, amellyel lehetőséget teremtett arra, hogy a lakosság számára kulturális rendezvényeink elérhetők legyenek. A támogatásoknak köszönhetően rendezvényeink döntő többsége ingyenes volt és mindenki számára nyitott.
Most pedig idézzük fel néhány mondatban az egyesület fontosabb, 2010-es rendezvényeit. Az esztendő a magyar kultúra napjának (január 22.) megemlékezésével indult. Hagyománnyá vált, hogy ezen a napon értékeljük a diákok számára meghirdetett fogalmazási és képzőművészeti pályázatot. Ebben az évben a népművészet volt a téma: Vadrózsák friss hajtásai címmel érkezett be mintegy 100 pályamunka. Február 24-én vendégünk volt a Súrlott Grádics Irodalmi Kör, valamint a Cantuale férfikórus. Februárban került sor a hagyományos farsangi bálra is, amelyet egyesületünk a helyi RMDSZ-szel közösen szervezett. Február 15-én az iskola dokumentációs központjában Székely Ferenc szervezésében Molnár Dénes ex libriseiből láthattak kiállítást az érdeklődők. A farsangot a Százfonat néptánccsoport nagy sikerű, hagyományőrző farsangbúcsúztatója zárta, szervezője Ambrus Emese. Március 8-án a Caritas idősek klubjában nőnapi műsort mutatott be a színkörünk ifjúsági csoportja Kovrig Ildikó irányításával. Március központi rendezvénye hagyományosan a 15-i ünnepség. Az ünnepi beszédeket követő műsort az egyesület ifjúsági színjátszó csoportjának előadása nyitotta meg Kovrig Ildikó vezetésével, majd Ambrus Emesének a nemzeti ünnepet méltató, nagyszabású verses, zenés, táncos összeállítása zárta. Március 27-én az iskolával közösen rendeztük meg az Anyám, fekete rózsa elnevezésű nemzetközi versmondó verseny székelyföldi előválogatóját. Az áprilisi tevékenységek a Szent György-napi rendezvények előkészületeinek jegyében zajlottak, amelynek főszereplői 2010-ben a diákok voltak. Májusban egyhetes turnét szerveztünk a celldömölki Soltis Lajos Színháznak. Mesejátékot mutattak be Arany János Rózsa és Ibolya című elbeszélő költeménye alapján, mintegy kilenc környékbeli településen. A celldömölki testvérváros színészei ez alkalommal a turné bevételét egyesületünknek ajánlották fel. Május 17-én láttuk vendégül Zsapka Attila szlovákiai előadóművészt Radnóti Miklósról szóló műsorával. Júniusban az iskola egyik osztályában tapsolhattunk egykori tanítványunk, Pál Hunor nagyváradi színész előadásának. Mifelénk szokatlan műfajjal, a Klamm háborúja című "osztályterem-színházi" előadással ajándékozta meg hallgatóságát. Június végén a Bodor Péter Színkör Magyarországon, Mezőkövesden a Mátyás király tiszteletére rendezett reneszánsz városnapokon vendégszerepelt a Mandragórával. Július végén örömmel gratulálhattunk a színkör egyik legrégebbi tagjának, Márton Emőkének, aki sikeresen felvételizett a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színművészeti karára. Sikere számunkra nemcsak öröm, de bizonyíték is, hogy munkánk nem hiábavaló. Júliust a nyári amatőr színésztábor előkészítése és a Küküllő-expó műsorának szervezése töltötte ki. Augusztus első hetének végén került sor a kiállításra. Erre az alkalomra hívtuk meg a mezőkövesdieket, akik egy vígjátékkal szórakoztatták Erdőszentgyörgy közönségét. Augusztus 8–15. között Kőrispatakon tartottuk a műkedvelő színjátszók nyári táborát. Mintegy 80 színjátszó vett részt az egyhetes szakmai képzésen. A táborozók között a hazaiak mellett ott voltak a celldömölki és mezőkövesdi színjátszók is. Októberben az iskola VIII. osztályosai Bereczki Klára tanárnő vezetésével nagy sikerű szüreti mulatságot szerveztek, felelevenítve a szürettel kapcsolatos néphagyományokat. Októbert a XVIII. amatőr színjátszó-találkozó előkészületei töltötték ki. A színkör ifjúsági csoportja Páskándi Géza Az egér farkincája című darabjának bemutatójára készült Kovrig Ildikó irányításával. November 14–19. között a Soltis Lajos Színház volt a vendégünk. Turnéjuk során Weöres Sándor Csalóka Péter című darabjával 11 előadást tartottak vidékünkön. A turnét követően ők is részt vettek november 19–21. között a Kis- Küküllő menti műkedvelő színjátszók XVIII. találkozóján. A fesztiválon 18 színjátszó csoport mutatkozott be, többségük igen színvonalas előadásokkal. December 9-én a színkör ifjúsági csapata fellépett a szászrégeni III. Kemény János Színjátszó Találkozón. Jelenleg a színkör készül a celldömölki Soltis Lajos Fesztiválra, az ifjúsági csoportot meghívták március végére a Celldömölki Mesefesztiválra. Az említetteken kívül meg kell említenem, hogy az iskola dokumentációs központjában rendszeresen kerítünk sort könyvbemutatókra, Székely Ferenc szervezésében. A népi tánc hagyományainak őrzését és továbbadását, legnagyobb örömünkre, felvállalta a Százfonat Egyesület, amelynek keretében rendszeres néptáncoktatás folyik. De a Bodor Péter Művelődési Egyesület is igyekszik támogatni a hagyományok átadását a táncházmozgalom keretében. 2010-ben a magyarországi Nemzeti Kulturális Alapnál pályáztunk, és 200.000 forintot nyertünk erre a célra. Igyekszünk lehetőségeinkhez mérten támogatni az iskolában az anyanyelven folyó szakoktatást is. Az év végén sikerült a Szülőföld Alapnál 2.500.000 forintos támogatást nyernünk egy ebédlő–kiszolgáló szakterem felszerelésére, amely lehetővé teszi majd, hogy a tanulók jobb körülmények között sajátítsák el a felszolgálás tudományát-gyakorlatát, hogy ezzel is versenyképesebbeké váljanak a hazai munkaerőpiacon.
A felsoroltak mellett tovább szerkesztjük az Erdőszentgyörgyi Figyelő című helyi lapot, amely a Corvinus Zrt. támogatásának köszönhetően az elmúlt évben gazdasági melléklettel bővült. A lap szerkesztői, munkatársai szabadidejükben, önkéntesen és fizetség nélkül vállalják a munkát, ezért gyakran időhiánnyal küszködünk, emiatt jelentkezünk összevont lapszámokkal. A nyomdai költségek előteremtésében segítenek a pályázatok és adományok. A felvázolt tevékenységek korántsem ölelik fel a művelődési élet egészét. Továbbra is léteznek olyan természetű akadályok, amelyek leküzdésére egyesületünk nem vállalkozhat. Várjuk, hogy befejeződjön a Rhédey-kastély felújítása, valamint elkezdődjön a művelődési otthon felújítása, korszerűsítése. Akkor talán lesz a kultúrához illő, megfelelő helyiség a kiállítások, színházi előadások és egyéb igényesebb művelődési rendezvények számára. Népújság (Marosvásárhely)

Pártos ünneplés Erdély-szerte
Ünnepi hangulatban, de korántsem feszültségektől mentesen telt március 15-e Erdélyben. Több városban külön ünnepeltek a magyar szervezetek, Kézdivásárhelyen viszont egységesen hátat fordítottak a civilek a politikusoknak.
Marosvásárhely: párhuzamos megemlékezések
Több helyszínre is ünnepi rendezvényt szerveztek tegnap Marosvásárhelyen: emiatt kevesen jelentek meg a városi RMDSZ-tagszervezet és az MPP által szervezett megemlékezésen. Népesebb közönség csak a délutáni, megyei RMDSZ által rendezett ünnepségen volt. Az idei megemlékezést az tette különlegessé, hogy most először piros-fehér-zöld szalaggal díszített koszorúkat helyezhettek el az ünneplők a hadsereg tulajdonában lévő Görög-ház falára.
Itt emléktábla emlékeztet arra, hogy Petőfi Sándor innen indult a segesvári csatába. Andrássy Árpád, a 7-es Számú Általános Iskola igazgatója a tanulók és a pedagógusok nevében kérvényezte a hadügyminisztériumtól a koszorúzást, az illetékesek pedig, a magyar nemzeti ünnepre való tekintettel, jóváhagyták a megemlékezést.
Az RMDSZ szervezésében a székely vértanúk emlékművénél Lokodi Edit Emőke, a Maros Megyei Tanács elnöke nyitotta meg az ünnepi szónoklatok sorozatát, aki az összetartozás, a szülőföld iránti szeretet, a „feltöltekezés napjának” nevezte március idusának ünnepét. Traian Băsescu üzenetét Szabó Árpád, alelnök, míg Emil Boc miniszterelnök szavait Bárczi Győző alprefektus tolmácsolta.
A megemlékezésen részt vett Füzes Oszkárné Bajtai Erzsébet. A magyar nagykövet felesége Schmitt Pál üdvözletét hozta, illetve felolvasta Orbán Viktor üzenetét. Bajtai hangsúlyozta: most a magyar nemzet „demokratikus egyesítése folyik”, de ez a folyamat – emlékeztetett a szónok – ugyanakkor „harc is, amit békésen kell megvívni”.
Csegzi Sándor alpolgármester a magyarság korszerű gondolkodását emelte ki beszédében, az elöljáró úgy fogalmazott: a történelmi viszontagságokon a haladó világlátás segítette túl a magyar nemzeti közösséget. Az MPP, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a református és az unitárius egyház, valamint a Siculitas Egyesület a Petőfi-szobornál külön ünnepelt. A rendezvényen jelentős számban vettek részt a Jobbik Magyarországért Mozgalom jelképeit és a Magyar Gárda egyenruháját viselő demonstrálók is, akik árpádsávos zászlókkal tüntettek.
Kézdivásárhely: hitelüket vesztették
A Kovászna megyei kisvárosban a Gábor Áron téren népes közönség gyűlt össze a nemzeti ünnep tiszteletére: becslések szerint 10 ezer ember volt kíváncsi a helyi iskolák, a környező falvak és a 15. székely határőr-gyalogezred hagyományőrző csoportjainak a bevonulására. A kulturális műsor végén azonban, amikor a politikai szónoklatok kezdődtek, harmadára csökkent a résztvevők száma: vélhetően a napokban kirobbant korrupciós botrány miatt fordítottak hátat a civilek a politikusoknak.
A helyi önkormányzatot Szarvadi József alpolgármester képviselte, aki beszédében az egységet, a közösen kiharcolt eredményeket nevezte az 1848-as forradalom legfontosabb hozadékának, a jelen legfontosabb örökségének. Bardócz Csaba református lelkész, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kézdivásárhelyi elnöke a márciusi ifjak szellemét idézve 12 pontban foglalta össze, hogy 2011. március 15-én mit kíván Kézdiszék.
Beszédében utalt Rácz Károly kézdivásárhelyi polgármester korrupciós ügyére is, amikor kifejtette: „kívánjuk, hogy vezetőink ne a pártért és saját érdekeikért, hanem az emberekért, értünk cselekedjenek”. Bokor Tibor RMDSZ-es szenátor a magyar nemzet szabadságszeretetéről és az összefogás erejéről beszélt. Sepsiszentgyörgyön mintegy hatezer ember ünnepelt, a kézdivásárhelyinél érezhetően derűsebb, bizakodóbb hangulatban.
Jelentős számú közönség kísérte figyelemmel az egész napos programsorozatot. Beszédet mondott Tamás Sándor háromszéki tanácselnök, aki a nemzetek közötti összefogás fontosságára, a lengyel–magyar barátság felemelő példájára és Székelyföld forradalmi örökségére emlékeztetett. Sajátos szempontból emlékezett Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, aki kifejtette: „miközben emlékezünk a harcban jeleskedő ifjak tetteire, sokszor megfeledkezünk azokról a nőkről, akik kitartóan hazavárták férjüket a harcokból, akik odaadták az utolsó kanalakat is a házból, hogy legyen miből Gábor Áron ágyút öntsön.
Azokról a nőkről, akik eltemették szeretteiket, akik megözvegyülten a forradalom áldozataiként éltek keserves életet, nevelték árva gyermekeiket, és akik a jövő nemzedékek számára átmentették a szabadság nemes eszméjét”. Az elöljáró hozzátette: 1848-ban is fontos kérdés volt Erdély ügye, akkor is a nemzet politikai egysége lebegett mind a budapesti forradalmárok, mind a székelyföldi szabadságharcosok szeme előtt.
Most újra olyan időszakot élünk – fogalmazott az elöljáró – amikor, a 12 pontban megfogalmazott kérésnek megfelelően, egyfajta unió jön létre Erdély és Magyarország között. Most a kettős állampolgárság intézménye teremt hidat az emberek között.
Kolozsvár: kalács és tea
A Szamos-parti városban családias hangulatú ünnepség zajlott tegnap. A Biasini szálloda előtt László Attila alpolgármester szónokolt. „Sajnos nem mindig tudunk felhőtlenül ünnepelni. Mindig vannak, voltak és lesznek olyanok, akik szívesen zavarják meg mások közös örömét. Annak idején Petőfiék is szembesültek azzal, hogy forradalmi ünnepüket megzavarták, és nekünk kolozsváriaknak sem ismeretlen ez a jelenség.
De mi az ünneprontókat, zavargókat lenézzük és megvetjük. Ezen az ünnepen lehet megidézni és felidézni de beidézni, és felróni nem” – mondta a politikus, aki hangsúlyozta: senki sem szabhatja meg, hogyan ünnepeljen a magyar közösség. Kelemen Hunor kulturális miniszter üdvözlő levelét Molnos Lajos költő tolmácsolta. A tárcavezető levelében arra emlékeztette a kolozsváriakat: húsz éve szabad ünnep március 15-e, ám a történelmi évforduló üzenete elhalványulhat.
Az egykori forradalomnak új értelmet adott az 1989-es romániai rendszerváltás, Kelemen Hunor úgy véli, azóta az erdélyi magyarság a fennmaradásért folytatott küzdelemben él. A kolozsváriak a Deák Ferenc utcában levő Bem-emléktábla előtt is lerótták kegyeletüket tegnap: a résztvevőket egy szelet kaláccsal és meleg teával vendégelték meg a szervezők.
Szatmár: román–magyar béke
A román–magyar megbékélés jegyében zajlottak az ünnepségek Szatmár megyében. Erdődön szinte több román, mint magyar nemzeti szalagos koszorú került tegnap Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szobrának talapzatára. Huszonegy évvel az atrocitásokig fajuló etnikai zavargások után teljes egyetértésben ünnepelték a márciusi forradalmat a helyi románok és magyarok.
A koszorúzáson megjelentek az önkormányzat román tagjai, és a többségében román fiatalokból álló fúvószenekar Cacu Mircea karnagy vezényletével megzenésített Petőfi-verseket adott elő. A megyei tanács liberális alelnöke, Ştef Adrian is beszédet mondott, közösen koszorúzott a két magyarországi testvértelepülés, Szakoly és Napkor vezetőivel.
A megyeszékhelyen, Szatmárnémetiben Schönberger Jenő katolikus püspök és Kovács Sándor református esperes imájával kezdődött a megemlékezés. A helyi felszólalók mellett beszédet mondott Tilki Attila Fehérgyarmat polgármestere, a Fidesz Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnöke is. Az ünnepi hangulatot a Bartók Béla kórus fellépése, valamint a Harag György Társulat előadása biztosította.
Nagyenyed: diákoknak szólt
A civileké volt a főszerep Nagyenyeden: az ünnepi műsort a Bethlen Gábor Kollégium diákjai nyitották meg. A forradalom előtt tisztelgők meghallgatták a középiskolások számára kiírt Pápai Páriz Ferenc-pályázat értékelését. Szőcs Ildikó igazgató a magyar forradalom jelentőségét méltatta, beszédet mondott Kováts Krisztián megyei RMDSZ-elnök is. A kollégiumi megemlékezést Boros Emese népdalénekes műsora egészítette ki. A tisztelet virágait a vártemplomban található Széchenyi István- domborműnél helyezték el a résztvevők.
Székelyudvarhely: megköszönték
Tegnap a Márton Áron téren emlékeztek a székelyudvarhelyiek. Beszédet mondott Ladányi László, Hargita megye prefektusa, Bunta Levente polgármester és Mátyás Károly főesperes is. Koszorúztak a magyar politikai szervezetek helyi képviselői, a civil szervezetek tagjai, az iskolák, illetve művelődési intézmények vezetői is. Mátyás Károly katolikus főesperes beszédében kiemelte, hogy az emberi szabadság külön ünnepnapot érdemel.
Sokszor nehezebb feladat az egyéni szabadság kivívása, mint egy közösség szabadságáért harcba szállni – emlékeztetett az egyházi elöljáró – mert nehéz feladni az önös érdekeket. Bunta Levente köszönetet mondott a magyar államnak a magyar állampolgárság biztosításáért. A politikus úgy vélte: fontos, hogy úgy lehetnek magyar állampolgárok az erdélyiek, hogy nem kell elhagyniuk szülőföldjüket. Bunta kitért továbbá arra: a mindenkori magyar kormány felelős az erdélyiek egységéért.
Nagyvárad: pártos emlékezők
A párhuzamos ünneplés jegyében telt március 15-e Nagyváradon is. Ünnepi megemlékezést, koszorúzást tartottak a rogériuszi református templom melletti honvédemlékhelyen, Rulikowszky Kázmér síremlékénél, Nicolae Bălcescu és Szacsvay Imre szobránál, majd huszárok, cserkészek vonultak végig a Fő utcán a Petőfi szoborig. Az RMDSZ politikusai – Kis Sándor, a Bihar megyei tagszervezet elnöke, Bíró Rozália alpolgármester – az összefogás és a forradalmi örökség fontosságára hívták fel a figyelmet.
A magyar nemzeti ünnepen a helyi román politikai élet szereplői is képviseltették magukat, Traian Băsescu államelnök üzenetét Gavril Ghilea prefektus olvasta fel. Az EMNT is több helyszínen volt jelen: a szervezet által rendezett ünnepségek díszvendégeként Pelczné Gáll Ildikó európai parlamenti képviselő, a Fidesz alelnöke volt jelen Nagyváradon. Új Magyar Szó (Bukarest)

Virág György naplója
Szokatlan naplót jelentetett meg nemrég a csíkszeredai Pro-Print Kiadó. Szerzője Virág György, a Maros Megyei Tanács volt elnöke, aki majd' tizenhat évig, 1989-től 2004-ig jegyezte mindennapjait, azok politikai, illetve magánéleti történéseit, értékes kordokumentumot hagyván ezzel az utókorra. A hatszáz oldalas kötetet csütörtök délután, a Bernády Ház egybenyitott földszinti termeit zsúfolásig töltő közönség előtt mutatták be Marosvásárhelyen.
A házigazda, Nagy Miklós Kund felhívására –"Kóstoljunk bele ebbe a könyvbe!" – Kilyén László színművész olvasott fel a kötetből, majd a vendéglátó szólt: – Szavak, rövid mondatok hangzottak el, amilyen egy napló maga. Ami ezelőtt huszonegy évvel történt, az történelemnek is tekinthető, de a mára is gondolhatunk. Aki naplót vezet, céltudatos és kitartó ember, erre nagyon kevesen vagyunk képesek. A lerövidített, kötetformában kiadott napló így is több, mint hatszáz oldalas kiadvánnyá vált – hallottuk, majd a szerkesztő, Bárdi Nándor történész folytatta: – Keretet kell adni az olvasónak. Jelenkor-történelemmel azért érdemes foglalkozni, mert arról mindenkinek véleménye van, még él az emlékezetben. Még nehezebb, ha a forrásunk visszaszólhat. A naplóíró jelen van és tud reagálni. Ez a napló tükre szerzője munkájának, tevékenységének. Szerepel benne az a hihetetlen mennyiségű utazás, ami nekem, magyarországinak döbbenetes élményt jelentett. Virág György minden napot megpróbál magából kiírni. Miért kellett a szöveget kiadni? A szerző március 26-án lesz (volt – a szerk.) 67 éves, ő ezzel a kötettel elszámol a saját közössége előtt. Hány olyan erdélyi politikussal találkozunk, aki ezt teszi, hatszáz oldalon keresztül? Tudtommal ő az egyetlen romániai magyar politikus, aki naplót vezetett tevékenységéről. A kötet tartalma három nagy csoportra osztható: hogyan alakul át Marosvásárhely társadalma, hogyan alakul az RMDSZ, és végül hogyan alakul egy mérnökember politikai-közéleti szocializációja? Az író olyan nemzedékhez tartozik, amelynek tagjai felnőttkorukban váltak a saját városukban kisebbségivé. A vásárhelyiség akkor egyet jelentett a magyarsággal. '90 márciusa a magyar középosztály sorsát megpecsételte, tagjait új stratégia kialakítására kényszerítette. Virág György anyagával négy fiatal, megkérdezett politológus nem tudott mit kezdeni... Pedig az ő generációja az, amely a párttá fejlődést a helyi társadalom szintjén lehetővé tette. A vásárhelyi, értékmérő világban nagyon testes, másfajta mentalitást is látunk, ennek kapjuk egy hihetetlenül tagolt képét. A kötet töréspontjai között ott látjuk '89 decemberét, '90 márciusát (mint a jövőkép megkérdőjelezését). A későbbi, etnikai elosztás a naplóban végig jelen van. 2004. december 5-e is ilyen töréspont, mélyen érintette a szerző nemzettudatát. Ezzel a másik fajta jövőkép is kilyukadt. Megmaradt ugyanakkor a család, megmaradtak a barátok. Virág György nagyon tagolt románságképpel rendelkezik. Ezt megérteni kell inkább, mint értékelni. A csomópontok sokasága, a menni vagy maradni kérdésköre, a saját pozíciója a hatalommal szemben, az RMDSZ-en belüli belső konfliktusokból való kihátrálás, a románsághoz való viszony egyaránt helyet kap a kötetben. Nem az ellentéteket hangsúlyozza, hanem a különbségeket. Mindezt tetézik a kicsi és érdekes történetek (például a Bolyai líceum visszaszolgáltatása). Ismeretei tanulsággal szolgálnak, a kulcskérdés: egy közösség akkor nem veszíti el lényeglátó képességét, ha rendben van az önismerete.
A kötet méltatója, dr. Szili Katalin, a magyar Országgyűlés független képviselője hozzátette: – Úgy érzem, mindig hazajövök Vásárhelyre: sok barátom van itt, közöttük Virág György is. 555 kilométeren keresztül azon gondolkodtam, hogy méltó vagyok-e arra, hogy erről a könyvről szóljak. Személyes történetünk akkor kezdődött, amikor ezt a naplót ő befejezte, 2004 júniusában. Ez mindannyiunk 16 esztendeje. Nagyon felemelő volt számomra, hogy a Magyar Köztársaság legmagasabb kitüntetését házelnökként nyújthattam át neki, vagy az az alkalom, amikor letette a magyar állampolgársági esküt. Írt erről a szellemi közösségről, pezsgésről, ami Marosvásárhelyt jellemezte. Számomra Virág György az erkölcsi tisztaság, a mérték. A tiszta mondatai, megfontolt gondolatai. Levélváltásainkból talán az utóbbi hét esztendőt is feleleveníthetjük. Túl vagyunk december ötödikén, talán azt is megérjük, hogy a nemzeten belül nem a megosztók lesznek többen. Én is ezen dolgozom. A szerző tartásossága példa. Közös jelen és közös jövő – számomra ezt jelenti Virág György naplója. Kívánok neki vasakaratot, ezüst hajat, aranylakodalmat.
Az est végén a szerző szólalt fel közönsége előtt. – Mi indított el a naplóírás útján? 1989. december elseje. Eleinte neveket sem mertem írni, később lazult bennem a félelem. Bárdi Nándorral is akkor találkoztam először, egyetemistaként hozta-vitte azokat a leveleinket, amelyeket nem szándékoztunk a Securitate kezére juttatni. '89-ben már egyre bátrabban írtam a naplót egy nagy füzetbe, többször éjszaka avagy hajnalban. Volt, amikor összefoglalót írtam, egyébként napról napra vezettem. Fegyelem, ambíció kellett hozzá. A 2000-es évet például emlékezetből írtam meg, a kötetben a személyes, családi jellegű dolgokat is benne hagytam. A könyv nem emlékirat, mert az események ideje alatt íródott, az eredeti naplót lefényképeztük és a levéltárban helyeztük el. Megírását erkölcsi kötelességemnek éreztem, mert tudtam, hogy a pályám olyan esély volt, amely nagyon keveseknek adatik meg – zárta az estet a szerző, majd a hagyományos dedikálás következett.
Nagy Botond
Virág György: Napló /Pro-Print Kiadó, Csíkszereda, 2011/ Népújság (Marosvásárhely)

Leszerelték a kétnyelvű táblákat Dicsőszentmártonban
Leszereltette az intézmény faláról a kétnyelvű feliratokat Szász János, a dicsőszentmártoni Dr. Gheorghe Marinescu Kórház igazgatója. Az intézményvezető azok után döntött az alig néhány hete kihelyezett táblák eltávolítása mellett, miután tanácskozott a Maros megyei önkormányzat vezetőivel és jogászaival.
Amint arról beszámoltunk, a múlt hét végén Adrian Alexandru Matei helyi polgármester huszonnégy órát adott a kórház vezetőségének, hogy távolítsa el a kétnyelvű feliratot, ellenkező esetben pénzbírságot helyezve kilátásba. A demokrata-liberális elöljáró be is tartotta fenyegetését: előbb a helyi rendőrökkel akarta leszereltetni a kétnyelvű feliratokat, majd miután azok ódzkodtak a magyarellenes töltetű feladat végrehajtásától, a városháza nevében 5 ezertől 30 ezer lejig terjedő pénzbüntetést szabott ki a megyei tanács fennhatósága alatt álló kórház vezetőségére.
„A megyei önkormányzat jogászai jelezték, hogy már hétfőn a dicsőszentmártoni bírósághoz fordulnak, megtámadva a polgármester döntését. Addig is azt tanácsolták, hogy szereljük le a táblát és kérjük az építkezési engedélyt” – mondta el a Krónikának Szász János.
Adrian Alexandru Matei úgy hivatkozott az építkezési törvény megszegésére, hogy a kórház vezetőségének címzett levelében közben nyomatékosította: a küküllőmenti város magyarsága nem éri el a 20 százalékos arányt.
„A polgármester világosan elmondta: építkezési engedély nélkül nem szerelhető fel egyetlen tábla sem, ám azt is hozzátette, hogy kétnyelvű feliratra ő nem ad engedélyt” – számolt be a szerda délutáni találkozójuk eredményéről a kórházigazgató.
Adrian Alexandru Mateit többszöri próbálkozásunk ellenére nem sikerült elérnünk.
 Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Számvetés naplóban
Beszélgetés Virág György mérnökkel, a Maros megyei önkormányzat volt elnökével
Beszélgetőtársunk szülei Kolozsvárról költöztek át Marosvásárhelyre a Székely Színház megalapításakor, mindketten a társulat műszaki munkatársai voltak. Gyermekkorát, de további életútját, érdeklődési körét is meghatározta a színház, az irodalom, a klasszikus kultúra. Közel másfél évtizedet töltött a Maros megyei önkormányzatban, életének mindennapjait 1988-tól 2004-es nyugdíjbavonulásáig naplóban örökítette meg, amely a közelmúltban jelent meg.
Mikor kezdett naplót írni?
- Kisebb-nagyobb kihagyásokkal 1988 óta vezettem naplót. Amit akkor nem írtam le, utóbb emlékezetből rekonstruáltam, de csak egy ilyen nagyobb lélegzetű kihagyás volt a tizenöt és fél év alatt, a 2000-es év. Amikor ennek az évnek a történéseit néhány napos-hetes összefoglalásban 2001. január elsején rögzítettem, úgymond a szabadnapomon, viszonylag friss emlékezetből írtam.
A többi évben, ’88. december 1-jétől kiindulva, napi rendszerességgel írtam, vagy éjszaka vagy nappal, ahogy időm akadt, tehát akkor jegyeztem fel a gondolatokat. Természetesen a szerkesztés során, amit nyugdíjazásomkor kezdtem el, 2004-ben, már bőven került szabad percem, de így is a szerkesztés három évig tartott. Ez alatt mérlegeltem, hogyan fogalmazzam elfogadhatóvá azokat a szövegeket, amelyek egyáltalán nem közlésre szánt írások voltak, hiszen nem azzal a szándékkal ültem le naplót írni, hogy majd valamikor kiadom, de az évek során egyre inkább gyűlt ez a fajta felismerés, szándék, tapasztalat, hogy majd meg kellene írnom a szerkesztett változatot is. Mert nyilvánvaló, hogy egy napi bejegyzés nem lehet olyan kerek, a gondolatokat úgy rögzítve, ahogyan az utóbb a könyvben megjelenik.
Hogy senki ne vádolhasson azzal, hogy mást írtam akkor és más jelenik meg a nyomtatásban, minden kutatónak rendelkezésére fog állni az eredeti kézirásos anyag fényképmásolata, amit teljes egészében átadtam a kolozsvári Jakabffy Elemér Alapítványnak. A számítógépes változatot 2004 őszén kezdtem beírni és 2007 decemberében fejeztem be. Nagyon nagy munka volt, hihetetlen erőfeszítés – eredetileg 800–900 oldalt tett ki a kézi változat.
A szerkesztett forma feszesebbé vált annak ellenére, hogy a szerkesztés során bizonyos, korábban leírt eseményekről vagy személyekről amennyiben véleményem megváltozhatott és megváltozott, megengedtem magamnak, hogy 2005-ben kommentárt fűzzek ezekhez – ami utóbb eszembe jutott vagy ami éppen aktuálissá tette a dolgot. És milyen érdekes, miként ismétlődnek a helyzetek, így vagyunk állandóan az észak-afrikai helyzettel, az Öböl-háborúval, már akkor is, ’88-ban volt Öböl-helyzet, a világpolitika mai szereplői már akkor is ott voltak a világ színpadán, forog a világ, de mintha makacsul visszatérne egy-egy pontra.
Mi késztette arra, hogy naplóírásba kezdjen?
– Ha poénkodni akarnék, azt mondhatnám, itt kezdődött, ahol beszélgetünk, a Bolyai Farkas Líceumban, ahol érettségiztem. 1961-ben végeztem – éppen ötven évvel ezelőtt – , kortársaim számára én írtam meg az év krónikáját, és én olvastam fel az érettségi ünnepségen: volt tehát némi előzménye a naplóírásnak. 1988. december 1-jén volt 70 éves a gyulafehérvári román nemzetgyűlés, és annyira elfogott a keserűség, hogy még mindig ugyanazokkal a hazugságokkal, történelmi hamisításokkal, csúsztatásokkal élnek, ugyanazt szajkózzák, hogy elkezdtem írni, azt mondtam magamnak, nem lehetetlen, nem vágyálom csupán: biztos, hogy közel van a Ceauşescu-rendszer bukása.
Nem akarom belemagyarázni, hogy a dolgok állásából következően logikus volt az előérzetem, hiszen nem mertem így leírni az első lapra. Féltem. Már jócskán benne jártunk a Gorbacsov-féle nyitásban, a peresztrojkában, tehát ez is közrejátszott. Hozzájárult a naplónyitáshoz az is, hogy a Kossuth rádiót hallgatva az ember sokkal több információhoz is hozzájutott, mint az átlag romániai, elsősorban a román ember.
De engem felháborított december elseje ünneplése, nekünk azóta sem, és soha nem is lesz ünnep. Annyira sértett, hogy miután hivatali kötelességem lett volna megjelenni a december 1-jei ünnepségeken, koszorúzásokon, úgy sikerült intéznem az évek során, hogy soha nem tartózkodtam Romániában december 1-jén. Úgy adódott, hogy az eurórégiók közgyűlését mindig erre az időszakra szokták összehívni. Togănel, a főnököm nem tudott idegen nyelveket, mindig engem küldött, én pedig kapva kaptam a lehetőségen.
Így sikerült elkerülnöm az elkerülhetetlent. Ilyformán megmentettem magam attól a kínos helyzettől is, hogy kifütyüljenek, amikor koszorúzom, mert ez is megtörtént. Ugyanis kénytelen voltam többször, nem december 1-jén, más alkalommal koszorút elhelyezni és kifütyültek. Számomra ez roppant kínos volt. Másoknak is. Tehát kerültem, ha lehetett, de itt jegyzem meg, hogy sokan megróttak ezért az RMDSZ-es vezetők közül. Én ezt így rendeztem. Nem tüntető módon, nem harsányan nyilvánítottam ki különvéleményemet, hiszen mint román törvényekre felesküdött köztisztviselő, nem is tehettem volna büntetlenül.
’88 végén kezdte írni, akkor ez mit jelentett, veszélyes volt?
– Annyira veszélyes, hogy december 15-én házasodott a volt padtársam, és nem mertem leírni a nevüket. A vártemplomban volt az esküvő, és csupán annyit írtam, hogy P és A esküvője a vártemplomban. A feleségem tudta, hogy naplót írok, de nem nézett bele soha, és nem is foglalkoztatta a dolog. Én elmondtam neki, látta, hogy későig fennmaradtam vagy hajnalban keltem. A naplóírás is beépült a mindennapi életem tevékenységei közé. Később lazítottam ezen.
Amikor a Kossuth rádióban 1989-ben már elhangzott, majd január végén Pozsgay Imre kijelentette, hogy népfelkelés volt ’56, és a hasonló nagy horderejű történések kortársa lehettem, mindezek arra sarkalltak, hogy folytassam a dolgot, és egyre kevésbé figyeltem arra, mit szabad és mit nem leírni, hogy ne törődjek sokat a veszélyesnek tartott gondolatokkal. ’88-ban nagyon lényeges dolog történt, néhai Balogh Csaba barátom lakásán megismerkedtem egy fiatal magyar történésszel, aki ’87-ben diplomázott Szegeden. Bárdi Nándornak hívják, ő lett később a könyvem szerkesztője.
Többször is, szinte kéthavonta találkoztunk titokban Csaba lakásán. Mindig hozott könyveket, folyóiratokat Magyarországról, és elvitte azokat a leveleket, amelyeket Csaba megjegyzéseivel fűszerezve mi fogalmaztunk meg Füzi Miska barátommal közösen. Nándi eljuttatta a Magyar Rádióhoz, Pozsgay Imréhez és más helyekre. De ez nem valami ellenállás volt, egyszerűen úgy éreztük, hogy valamit tenni kell. Így alakult 1989 decemberéig a naplóírás.
Hogyan indult a politikai karrierje?
– 1989 decemberében a véletlen úgy hozta, hogy Király Károllyal újra találkoztam. Király négy és fél évig, ’73 és ’78 között hivatali főnököm volt, és több mint tíz éven át eljártunk tekézni a valamikori Voinţa-pályára, a Ligetbe. Mivel munkatársaim a Nemzeti Megmentési Frontba delegáltak, akkor Király Károly engem meglátott, és javasolta, hogy vállaljam el a megye gazdasági ügyeit, feleljek én azokért a Front bürójában, én ugyanis igazán ismerem Maros megyét, hiszen a megyében rengeteg kisipari szövetkezet volt.
’90 január 3-án elvállaltam, onnantól kezdve március 20-ig, a rosszemlékű etnikai konfliktusig voltam pozícióban. Eredeti munkahelyemen állásomat felfüggesztették, zárolták, és pontosan az ominózus 20-án megválasztottak a kisipari szövetkezetek elnökének, ezért aznap bent sem voltam a tanácsnál, csak este tudtam meg az eseményeket. Másnap bementem és bejelentettem, hogy abbahagyom a politizálást. Erre jött Voican Voiculescu és kinevezett alelnöknek. Leváltották Kincsest, Királyt.
Meg voltam győződve, hogy semmi dolgom nem lesz szövetkezeti elnökként. Fel voltam szabadulva, hiába mondtam a tanácsnál, hogy három napja húszezer embernek vagyok a főnöke, hiába mondtam volna akármit is, megszavazták, hogy én legyek a magyar alelnök: belecsöppentem ebbe. Egy fizetésért dolgoztam három és fél hónapig, el akartam búcsúzni, otthagyni a politikát.
Naplóírás közben a kultúrával is foglalkozott a napi politika mellett, maradt erre is ideje. A köztudat általában úgy tartja: a mérnököt nem érdekli a színház.
– Két alapvető dolgot kell megjegyeznem: én eleve irodalomi beállítottságú voltam és vagyok, nagyon szerettem az irodalmat. A másik, hogy színházban, az egykori Székely Színházban éltem le a gyermekkoromat, az meghatározta az érdeklődésemet. Villamosmérnök vagyok, büszke vagyok arra, hogy Temesváron végeztem, de én folyamatosan, a naplón ez is végigvonul, hetente színházba jártam, ha jött egy társulat vendégelőadással, azt megnéztem, és nagyon sokat olvastam. Nyitott voltam a világra.
Virág György (1944, Kolozsvár)
Mérnök, politikus. A temesvári műszaki egyetemen villamosmérnöki diplomát szerzett, Marosvásárhelyen a Kisipari Szövetkezetek Megyei Szövetségének volt irodavezetője, majd energetikusa, termelési és műszaki osztályvezetője. A rendszerváltást követően vállalt politikai feladatot a Maros megyei önkormányzatban, ahol előbb alelnök, majd elnökként irányította a megye ügyeit, szívügyének tekintve a kulturális intézmények működését, a repülőtér fejlesztését. A megyei tanács éléről vonult nyugdíjba 2004-ben.
– Van még egy hobbim, a sportstatisztika, több mint ötven éve vezetem, a magyar válogatott játékosait, összes mérkőzését feljegyeztem, hányszor és kikkel játszott, hány gólt rúgott, az olimpiai szerepléseket is számon tartom, a mai napig vezetem. A román válogatottal ugyanez a helyzet. Ezt is ki lehetne adni. Szándékomban állt kiadni, de azután a munka után, ami a napló megjelentetésével járt, meggondoltam magam.
A műveltséggel kapcsolatosan hadd jegyezzem meg, a mi korosztályunk kulturális szemhatára tág, abban benne foglaltattak nemcsak a műszaki ismeretek, hanem az alapvető irodalmi művek is, tehát egy-egy idézet hallatán nem sokat kell gondolkozzunk, honnan is van ez, latin-e vagy francia. Sokat köszönhetünk tanárainknak, manapság ez ismeretlen. Mi úgy tudunk beszélgetni egymással, hogy bár húsz évig nem találkoztunk, már két mondat után ott folytatjuk, ahol abbahagytuk.
Sok éve, amikor a színház körül bajok támadtak, ön a társulat mellé állt. Ha ön nem humán beállítottságú, akkor is így tesz?
– Nos, akkor megszüntettük volna a filhamóniát, a népi együttest, a bábszínházat. A megyei tanácsosoktól szinte hetente kaptam a pofonokat a repülőtérért és a kulturális intézményekért, mondták, inkább javítsuk fel a közutakat. Tizenkét művelődési intézményt finanszíroztunk a megyei tanács költségvetéséből: Ez nem valami kegy volt, hanem csak így működhettek. A Látó folyóiratot is azért szerkeszthetik saját székházában, mert azt mondtam, hogy a lap a megyei tanács tulajdona. Ha már kirakta a Kereskedelmi Kamara a Toroczkai-Wiegand Ede-féle palotából, akkor legalább legyen egy tisztességes helye a szerkesztőségnek. A könyvtár, a képtár, a múzeum....
Most is figyeli, hogyan működik a megye.
– Fenntartom, hogy különösen itt, Marosvásárhelyen abban a helyzetben, amelyben élünk nincs más mód, mint nagyon pontos célokat kitűzni és azokért dolgozni, de nem tűzzel-vassal, sebbel-lobbal, hanem alaposan, szépen. És demokratikus módon. Amikor végre ismét kiírták a Kultúrpalotára magyarul is az intézmény nevét, egy nappal előtte a prefektus még bosszankodott ezen. Én azt szerettem volna kiírni, hogy dr. Bernády György Művelődési Palota, de nem ment. Nem ment át.
Keserűen tekint vissza?
– Ezzel a könyvkiadással túl vagyok a keserűségen. Restellem, hogy nem tudtam többet tenni, de csalódott nem vagyok. Nézze, úgy érzem, ha másképp csináltam volna a dolgokat, akkor az már nem én volnék. Nem tudtam én hasonulni ahhoz a közeghez, amiben mozognom kellett, és örvendek, hogy hatvan évesen önszántamból vonultam vissza. Nem akartam folytatni.
Jól érzi magát, amikor hazatér Vásárhelyre?
– Nem. A tavaly eldöntöttük, hogy kiköltözünk Budapestre, ott él a fiam, a menyem és két unokám. 2007-ben lettem magyar állampolgár, holott én annak születtem, akár kérhettem volna tíz évvel ezelőtt is, nem kértem, holott akkor megvolt az ideje; 2005-ben kértem, és két év múlva meg is kaptam, fizettem érte, rendesen. Nem kellett a protekció. Korábban azt hittem, hogy soha nem tudnék elszakadni lélekben Vásárhelytől. Nem állítom, hogy elszakadtam tőle, de amikor látom, hogy mi történik, hiszen interneten naponta olvasom az újságot, akkor azt gondolom, hogy Vásárhelyen már nem azt találom, amiért én a várost úgy szerettem.
A vonzalom gyakorlatilag nem 1990. március 20-án bicsaklott meg, ez egy hosszabb folyamat. Akkor súlyos csapás ért, és azóta tart ez a hosszabb folyamat. Menthetetlenül. Én mondhatok szépeket, mégis ezt érzem. Hiszen ha már Budapesten új lakást rendezünk be, jól vagyunk, jól érzem ott magam, akkor... Marad az írás és az utazások.
Az önéletrajzi regényemet tizenöt éve megírtam, de rossz. Háromszáz oldalasra tervezem, most csak száz van megírva, de az sem fényes. Ahogy Szőcs István mondja, ha valaki Vásárhelyen kívül elolvassa, nem érti meg. Ez még egy előttem álló cél, ha tényleg lesz elég ambícióm és futja a lelkesedésből, tán elkészül.
Antal Erika
Új Magyar Szó (Bukarest)

Sajtóközlemény
Június elsején nyílik meg Brüsszelben Székelyföld képviseletének irodája, amelyet közösen hozott létre Hargita, Kovászna és Maros megye önkormányzata. Ezzel Székelyföld csatlakozik azon európai tartományok, régiók, megyék és városok hosszú sorához, amelyek saját érdekképviseleti irodával vannak jelen Európa fővárosában. Korábban többek között a Romániai Megyei Tanácsok Országos Tanácsa, Kolozs és Temes megye is nyitottak irodát Brüsszelben.
Mi, erdélyi magyar európai parlamenti képviselők üdvözöljük, hogy Hargita, Kovászna és Maros megyék önkormányzati vezetői – legitim módon – közös európai képviselet mellett döntöttek, mert ezáltal egységes arculattal, egységes stratégiával tudják bemutatni a székelyföldi régiót. A közös iroda létrehozása kifejezi a három megye lakosságának összetartozását, lehetőséget teremt a közös gazdaságfejlesztési és egyéb irányú projektek összehangolására az idegenforgalom, a kulturális cserék, a vállalkozások, valamint a társadalmi élet számos területén.
Az iroda munkatársai segíteni tudnak abban is, hogy a megyék önkormányzataival, vállalkozásaival pályázati lehetőségeket ismertessenek, támogatást nyújtsanak a pénzalapok lehívásában. Ez rendkívül fontos tevékenység, hiszen az elmúlt évtizedben az EU-hoz csatlakozott 12 új tagállam közül Románia a maga hét százalékos felhasználási arányával, továbbra is sereghajtó a pénzalapok lehívásában. A gyenge eredmény azt is mutatja, hogy országunk jelenlegi régiós felosztása strukturálisan és intézményileg sem alkalmas a magasabb abszorpcióra. Ezért sürgető a régiók átrendezése a történelmi hagyományokat és a belső kohéziós erőt figyelembe véve, mert ezekre alapozva prosperáló régiók kialakítására mutatkozik esély – ez olyan cél, amelyet mind a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), mind az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) támogat. Mindezt az önkormányzati vezetők és a politikusok is tudják, de a törvényhozás egyelőre képtelen túllépni az európai szempontból túlhaladottnak számító szűklátókörűségen. Meggyőződésünk, hogy a három megyének egy régióba kell tartoznia, hiszen közös múlt, művelődés és nyelv köti össze őket; jövőjüket, terveiket is közösen kívánják tehát tervezni és alakítani.
Határozottan visszautasítunk minden olyan kísérletet, amely belpolitikai haszonszerzésre kívánja felhasználni a Székelyföldi brüsszeli képviseleti iroda megnyitását. Aggasztónak tartjuk, hogy egy régiópromoveálási iroda létrehozása, amelynek közintézmények képviseleteként nincsenek és nem is lehetnek politikai célkitűzései, szélsőséges-nacionalista indulatokat gerjeszt. Egy európai régió brüsszeli jelenléte a normalitás és a mindennapok része.
Brüsszel, 2011. május 27.
Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, Sógor Csaba és Winkler Gyula RMDSZ-es EP-képviselők.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Antonescu: az RMDSZ Tőkés László követőjévé vált
Az RMDSZ újabb lépést tesz a területi autonomista politika irányába, amelyet egyetlen felelős politikai erő sem fogad el – mondta Crin Antonescu liberális (PNL) pártelnök a Székelyföld brüsszeli képviseletére utalva. Az RMDSZ „Tőkés László után megy”, és „a román hatóságok cinkos hallgatása mellett” újabb lépést tesz a területi autonómiát célzó politika irányába, amelyet azonban minden felelős politikai erő elutasít – mondta Antonescu a PNL hétfői vezetőségi ülése után. A PNL-elnök elfogadhatatlannak nevezte, hogy a Székelyföldnek képviselete nyíljon Brüsszelben, és azzal vádolta Traian Băsescu államfőt, Emil Boc miniszterelnököt és Teodor Baconschi külügyminisztert, hogy hallgatólagosan támogatják Tőkés László ezzel kapcsolatos álláspontját.
Antonescu egyébként következetesen arról beszélt, hogy az irodát Tőkés László európai parlamenti alelnök, az RMDSZ színeiben az Európai Parlamentbe bekerült képviselő kezdeményezésére nyitják meg, holott Tőkés másik két RMDSZ-es képviselőtársával, Sógor Csabával és Winkler Gyulával csupán ünnepélyesen megnyitja az egyébként Hargita és Kovászna megye tanácsa által finanszírozott képviseletet, amely Maros megyét is képviseli majd.
„Ha csupán a megyék képviseletéről, vagy Hargita, Kovászna és Maros megye tanácsának irodájáról lenne szó, nem lenne semmilyen probléma. Amikor azonban Tőkés László olyan entitásról beszél, amely nem létezik, ismét csak a területi autonómia gondolata merül fel, amely számunkra elfogadhatatlan” – jelentette ki hétfőn Antonescu.
A PSD hivatalos állásfoglalást sürget az EP-től és az EB-től a Székelyföld képvisele kapcsán
Folytatta támadásait az USL másik tagja, a Szociáldemokrata Párt (PSD) is: az alakulat európai parlamenti képviselői José Manuel Barrosonak, az Európai Bizottság, valamint Jerzy Buzeknek, az Európai Parlament elnökének címzett levélben gerjesztették tovább a magyarellenes hecckampányt. A levélben hivatalos állásfoglalást kérnek a szerintük „Európa-és románellenes” kezdeményezés kapcsán. Szerintük a székelyföldi képviselet megnyitása a román állam egységének aláaknázását szolgálja. A PSD is felrója, hogy Tőkés László a PDL és a Fidesz támogatásával lett az EP alelnöke, és emlékeztet: a magyar elnökség kezdetén Magyarország olyan szőnyeget állított ki Brüsszelben, amelyen a Habsburg Birodalom 1848-as térképe is látható volt.
Krónika (Kolozsvár)

Átadták az Orbán Balázs-díjakat
A II. Székelyföld Napok keretében Hargita, Kovászna és Maros Megye Tanácsa első ízben adományozza az önkéntesség jegyében az Orbán Balázs-díjat azoknak a személyiségeknek, akik a Székelyföld fejlődéséért tevékenykedtek.
Az elismerést a kitüntetettek a június 8-án, szerdán 17 órakor kezdődő ünnepi eseményen vették át a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. Az Orbán Balázs-díjat olyan személyiségeknek ítélték oda, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek az egységesSzékelyföld-kép kialakításában, a térség sajátos hagyományaira alapozott modernizációjában.
Orbán Balázs-díjat kaptak
Így Hargita megye díjazottja Kovács Piroska nyugalmazott pedagógus, a székelykapuk felújításának kezdeményezője és lelkes szorgalmazója, Kovászna megye Váncsa György önkéntes tűzoltóparancsnokot, Maros megye pedig Simon Juditot, a HIFA Egyesület vezetőjének ítélte oda az Orbán Balázs-díjat.
erdon.ro

Bandi Dezső emlékére – kilencedszer
Csittszentiván volt Bandi Dezső utolsó olyan „állomása”, ahol a hagyományos népművészeti foglalkozások fortélyait adta át helyi és környékbeli gyerekeknek. A neves iparművész emlékére pedig immár kilencedik alkalommal szervezték meg a Bandi Dezső nemzetközi gyermek és ifjúsági kézműves illetve fafaragó tábort június 27. – július 3. között.
A Bandi Dezső Kulturális Egyesület 2005-től szervezi meg azt az ingyenes tábort, ahol évente egyre több helyi illetve környékbeli gyermek és fiatal élheti ki alkotószenvedélyét, bontakoztathatja ki tehetségét. Ebben az évben naponta 120-130 fiatalt fogadtak a tábor különböző műhelyeiben egy héten keresztül, amelyeket a helyi iskola tantermeiben illetve a kultúrotthon földszinti termében alakítottak ki. A fafaragás, gyöngyfűzés, szövés, makramé, agyagozás, bogozás fortélyain kívül népdalokat tanítottak a résztvevőknek, ottjártunkkor pedig az Európai Unióról tartottak előadást a csittszentiváni és környékbeli gyerekeknek.
Nem csak a táborban faraghatnak a helyi fiatalok, hanem az egyesületben működő állandó faragászati körön is lehetőségük van erre – tudtuk meg Székely Lajostól, a faragászati kör vezetőjétől, a tábor szervezőjétől. A helyi kultúrotthon épületében működő szakkör legfontosabb célja, hogy átadja a mesterség lényegét, kibontakozhassanak a helyi tehetségek, de közösségformáló szerepe is van. „Kitartásra, figyelemre, türelemre neveli a fiatalokat, hiszen nem elég a tehetség, tanulni kell a kitartást” – tette hozzá Székely Lajos.
Nemzetköziséget hozott Mezőtúr
Ebben az évben is Erdély különböző tájegységeiről érkezett, elismert művészektől „leshették el” a mesterségek csínját-bínját. A marosvásárhelyi Tamás Mihály agyagozást, a Székelyszentkirályról érkezett Bencze László és a zsoboki Gál Potyó István pedig fafaragást tanított a tábor résztvevőinek. A tábor nemzetköziségét annak a 16 fős magyarországi csoportnak köszönheti, amely a Mezőtúri Református Gimnáziumból érkezett Csittszentivánra.
A szülők számára is nagy segítséget jelent, ugyanis gyerekeik pályaválasztása szempontjából is fontos lehet az itt elsajátított, megszeretett mesterség. Az évek folyamán számos olyan tehetséges gyereket sikerült a táborban „felfedezni” és elindítani a pályán, akik azóta elvégezték az asztalos szakképzést, a faragászati szakot vagy a művészeti iskolát – tette hozzá a tábor szervezője
Székelykaput is avattak
A tábor ifjú alkotói az elmúlt évben kezdték el, és az idei táborban fejezték be azt a székelykaput, amelyet a hétvégén tartott Csittszentiváni Falunapok keretében állítottak és avattak fel az iskola épülete előtt. „A faragott kaput kizárólag a helyi és környékbeli fiatalok készítették, csupán az ácsmunkában segédkezett Bencze László” – mondta el Székely Lajos. A faragászati szakkör alkotásai a kultúrotthon nagytermében egy állandó tárlat keretében tekinthetők meg, a tábor ideje alatt készülteket pedig minden évben kiállítják Marosvásárhelyen. Ebben az évben az Unitárius Egyház Bolyai téri tanácstermében lesznek láthatóak, két hét múlva pedig Szászrégenben a DIO Házban állítják ki az arra érdemes alkotásokat.
A tábor ingyenes minden résztvevője számára, éppen ezért a helyi önkormányzat, a Maros Megyei Tanács, a Communitas Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap támogatása nélkül nem szervezhették volna meg ebben az évben sem – mondta Székely Lajos.
Hajnal Csilla. Székelyhon.ro

Közösen védik Székelyföldet
A régióátszervezés kérdésében közös álláspont körvonalazódik a Kovászna és Hargita megyei önkormányzatok RMDSZ-es és MPP-s képviselői között. Tamás Sándor, a háromszéki önkormányzat RMDSZ-es elnöke és Kulcsár Terza József, a Magyar Polgári Párt (MPP) háromszéki elnöke, megyei tanácstag találkozóján többek között abban állapodtak meg, hogy augusztusban megpróbálnak megszervezni egy közös tanácskozást a Hargita megyei önkormányzat vezetőivel és képviselőivel is.
Ennek érdekében Tamás Sándor vállalta, hogy egyeztet Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnökkel, Kulcsár Terza József pedig a szomszédos megye MPP-s vezetőivel folytat megbeszélést a konzultációról.
Tamás Sándor háromszéki tanácselnök a találkozó után kifejtette: vannak pártok feletti ügyek, amelyeket nem kell elpolitizálni, ilyen a tervezett régióátszervezés és Székelyföld ügye is. Ezekben a kérdésekben a Kovászna és Hargita megyei RMDSZ-es és MPP-s vezetőknek le kell ülniük és közös álláspontot kell kialakítaniuk arra az esetre, ha újra napirendre kerül a Traian Băsescu államfő által kezdeményezett régióátszervezés.
Kulcsár Terza József, a háromszéki MPP elnöke lapunknak elmondta: múlt héten felháborította, hogy Kovászna Megye Tanácsa nem tűzte napirendre az általuk kezdeményezett népszavazásról szóló határozatot. Ezért kereste fel Tamás Sándor tanácselnököt, akivel megállapodtak, hogy közösen kell megvédeniük Székelyföldet, hiszen őket a székely nép választotta meg – fejtette ki Kulcsár Terza József.
Szerinte mindkét politikai szervezetnek van egy állásfoglalása a tervezett régióátszervezésről, és ezeket szeretnék úgy összefésülni, hogy mindkét alakulat számára elfogadható legyen. Az MPP háromszéki elnöke ugyanakkor szorgalmazza, hogy még ebben a hónapban szervezzék meg a közös Kovászna és Hargita megyei tanácsülést, ahol határozhatnának a népszavazásról, amelyen az itt élők kinyilváníthatnák akaratukat a régiófelosztásról. Erre meghívnák a Maros megyei önkormányzat magyar tanácstagjait is.
Kulcsár Terza József szerint azért lenne fontos az időzítés, mert ha szeptemberben szervezik a referendumot, akkor még az itthon tartózkodó egyetemisták is szavazhatnának. Hozzátette: a népszavazáson eldöntendő kérdésről még meg kell állapodniuk a feleknek.
Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)

Magyar–magyar művésztalálkozó Marosvásárhelyen
Íme egy újabb ígéretes kezdeményezés, amelynek reális esélye van arra, hogy gyökeret eresszen a Bolyaiak városában. Három napon át jeles magyarországi és erdélyi magyar képzőművészek találkoztak itt, és kötetlen párbeszédet folytatva ismerkedtek egymás munkájával, lehetőségeivel, latolgatták, miként járulhatnának hozzá hivatásuk népszerűsítéséhez és ahhoz, hogy az általuk alkotott értékek méltóképpen illeszkedjenek a köztudatba, közösségeink életébe. 
A Magyar Művészeti Akadémia és a Maros Megyei Tanács támogatásával szervezett rendezvénysorozaton pénteken, szombaton és vasárnap rendkívül gazdag és változatos program során dialogizált közös dolgaikról a meghívott félszáznyi művész. Az MMA ügyvezető elnöke, Fekete György és a megyei önkormányzat elnöke, Lokodi Edit Emőke védnökségével zajló eseménysorozat augusztus 5-én délben kezdődött a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében és augusztus 7-én késő este zárult Székelyvéckén.
A vendégeket, akik között Erdélyből elszármazott alkotók is voltak, például Péterfy László szobrász, Simon Endre festő és Katona Szabó Erzsébet textilművész, Farkas Ádám szobrászművész, budapesti egyetemi tanár vezette és mutatta be a jelenlevőknek. A találkozó megnyitóján hangsúlyozta, hogy szakmai testületük, amely több mint negyven erdélyi tagot is számlál, ily módon is szeretné segíteni az itteni képzőművészek közérzetének, érvényesülési lehetőségeinek javítását. Egyben az anyaországi művészeket is közelebb kívánják hozni Erdélyhez, a térség magyarságához. Ezt tanárként úgy is szorgalmazza, hogy nyaranta elhozza ide egyetemista tanítványai egy-egy csoportját dokumentálódni, élményeket gyűjteni. 
A lehetséges élmények egy részét Péterfy László villantotta fel, nem kis nosztalgiával idézve meg egykori vásárhelyi jelenlétének felejthetetlen mozzanatait. Simon Endre a város nagyhírű képtárát, ennek történetét ajánlotta a látogatók figyelmébe, a létesítmény helyszínén is méltatva a dr. Bernády György polgármester által létrehozott és azóta látványosan gazdagodott rangos gyűjteményt. Másnap délelőtt Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész beszélt Marosvásárhely egyik nagy nemzetközi visszhangú művészi mozgalmáról s az ezt megteremtő MAMŰ-ről. Farkas Ádám a művészet mai állásáról, a fenntartható fejlődés viszonylatrendszerében kirajzoló- dó távlatairól értekezett, majd az összejövetel résztvevői is elmondták ennek kapcsán gondolataikat.
Miután a Kultúrpalota földszinti galériáiban megtekintették a textilművészek XV. alkalommal megrendezett Ariadne kiállítását, szombat délután a magyarországiak és a több erdélyi központból érkezett művészek műterem-látogatásokon kaptak ízelítőt a Vásárhelyen zajló pezsgő alkotómunka színes, változatos kínálatából. Barabás Éva, Haller József, Fekete Zsolt, Bandi Kati, Kolozsvári Puskás Sándor, Kákonyi Csilla műhelyeinek újdonságait láthatták. Vasárnap pedig kirándulva, kötetlen eszmecsere során ismerkedhettek a környék műemlék épületeivel, helyi sajátosságaival, népművészeti kincseivel, a táj szépségeivel. Körútjukon eljutottak Nyárádszentsimonra, Erdőszentgyörgyre, Szovátára, Parajdra, Énlakára, végül Székelyvéckére, ahol Lokodi Emőke elnök asszony és Fekete Pál polgármester is csatlakozott a társasághoz, amely immár baráti közösségként ismételte meg a végkövetkeztetést: ilyen hasznos, tanulságos és kellemes rendezvényeket minél gyakrabban érdemes szervezni.
Nagy Miklós Kund
Népújság. Erdély.ma

Múzsa az ezrediken
– e címmel szervezett lapunk munkaközössége hangulatos, nívós irodalmi estet kedd délután a Bernády Házban. Múzsa az ezrediken – ezredik számához érkezett a Népújság irodalmi-művészeti melléklete: ez alkalomból az ünneplő közönség, a lap barátai telt házas publikumként vették birtokba a Baross Gábor utcai épületet, amelynek földszinti galériáiban Nagy Miklós Kund főszerkesztő és Múzsa-szerkesztő fogadta a megjelenteket, munkatársakat és vendégeket – Kovács András Ferenc, Nagy Attila, Markó Béla, Sebestyén Mihály és Bölöni Domokos meghívottakat, valamint Sebestyén Aba színművészt, aki méltó kezdésként Demény Péternek a Múzsához írott versét olvasta fel. Ezt Nagy Miklós Kund egy játékos limerickje követte, majd rövid beszélgetés vette kezdetét a megjelent írókkal, költőkkel.
Nagy Attila elárulta, nemrég fejezte be új verseskötetét. – Ez a kilencedik kötetem, szerkesztőként KAF szenvedte meg. A Kriterion fogja kiadni és lesznek benne részletek a készülő, Csillagköz című, versekből álló "regényből", amelyben a gyerekkoromtól a katonaságig telő éveket, a régi Vásárhelyt mesélem el – mondta a költő, majd a Csillagköz egyik versét, valamint az új kötetben megjelenő, John Donne-sorokra írt költeményei közül párat olvasott fel.
Sebestyén Mihály olyan szöveget hozott, amely korábban jelent meg a Múzsában, Kolbászverés című, vitrioltól sem mentes novellája kellőképpen felvidította a jelenlevőket, akiknek Markó Béla árulta el: egy pillanatig sem volt hűtlen a költészethez, csak ennek éppen nem volt látszata. – Egyszer már a politikát választottam, ezért jobban érzem magam itt, szépírók, irodalomkedvelők társaságában. Ami a választott, kötött formát illeti: vannak nagy elődeim, mint például KAF. Ő nem hagyta abba a költészetet, így az elődömmé vált. Amúgy 1980 körül történt az a furcsaság, hogy avantgárdot, szabadverset művelő poétaként porosnak tűnő formákat kezdtem használni. Ezeket kellett most is elővennem. Nagy kihívás, hiszen egy adott feltételrendszerben kell szabadnak lenni – hallottuk Markó Bélától, aki a De ki élte túl? című, a költészethez való visszatérésként jellemzett versét, illetve pár haikuját olvasta fel.
Bölöni Domokosról, aki maga is Múzsa-szerkesztő, egyrészt megtudtuk, hogy hajnali internetező, másrészt megállapíthattuk, hogy humora továbbra is töretlen: A tyúkcenzor látogatása című írása korábban jelent meg, de a tegnapi lapszámban is olvasható, már kezdő sora is – "Egyik hervadás jön a másik után, mint szeptemberben a tanítók." – leplezetlen felröhejt váltott ki a szépszámú hallgatóságból. A Múzsa hagyományaihoz híven, emlékezvén a régi nagyokra, Sebestyén Aba idézte meg a helikoni, a két világháború közötti, illetve egykoron kortárs alkotók alakját: Székely János és Tavaszy Sándor verseit, valamint Wass Albert Marosvécs című írását olvasta fel, utóbbit az író 1992-ben küldte a Múzsának. Végül Kovács András Ferenc szólt, a költő, aki talán a legtöbb verset küldte a Múzsának. Ő az ezredik számban megjelent, Naked Soul című versét, valamint Lázáry René Sándor három, a húszas években írott költeményét olvasta fel.
A svédasztalos agapé és koccintás előtt pedig Szabó Árpád, a Maros Megyei Tanács alelnöke a tanács nevében egy oklevelet adott át a Népújságnak és egyet a Múzsa kiötlőjének. Hűségpezsgőt kapott továbbá az "ezredes úr", azaz Nagy Miklós Kund és "századosa", Bölöni Domokos, aki majdnem százszor szerkesztette a mellékletet az elmúlt évek, évtizedek során.
Nb.
Népújság (Marosvásárhely)

"A nyitás híve vagyok"
Beszélgetés Lázok Klárával, a Teleki Téka új vezetőjével
Ezen ősztől új vezetője van Erdély talán leghíresebb könyvtárának, a marosvásárhelyi Teleki Tékának. Lázok Klárát könyvtárosként ismerhette meg a város olvasni szerető polgársága, a népszerű gyerekprogramok szervezője az új vezető. Vele beszélgettünk.
– Gratulálok, és kérlek, mesélj az előzményekről.
– Elődöm, Spielmann Mihály könyvtáros, történész augusztus elsejétől nyugdíjba vonult. Mi tulajdonképpen a Maros Megyei Könyvtár dokumentációs osztálya vagyunk, így az én tisztségem nem igazgatói, hanem osztályvezetői tisztség. Versenyvizsgát szerveztek, amelyen hárman vettünk részt, és amelyen az interjú mellett egy három évre szóló, saját tékafejlesztési tervet kellett bemutatni, ennek alapján választották ki azt, akit alkalmasnak látnak a tisztség betöltésére. Az elmúlt években a téka alkalmazottjaként több menedzseri projektet vezettem végig, például a Fogadj örökbe egy széket, a Fizess egy sört a bagolynak, a Légy a Téka hangja programokat, és az érintőképernyős berendezésre is sikerült összegyűjteni a pénzt, életbe léptetni a kiállítási terek infrastrukturális fejlesztési terveit. Ezek a tevékenységek valószínűleg számítottak abban, hogy az én fejlesztési tervemet fogadta el a kiértékelő bizottság.
– Mit tartalmaz ez a terv?
– Az épület felújítási munkálatainak végéig, tehát a jövő nyárig a könyvtári háttérmunkák, a leltározás, az infrastruktúra-fejlesztés előkészítése. A jövő évi nyitáskor az olvasóterem és a kiállítási terek technikai korszerűsítése, az új audio- és érintőképernyős információs rendszer üzembe helyezése, hogy ezeket a látogatók is használhassák, valamint a kiállítások átrendezése. A célunk, hogy megközelítsük a nyugati múzeumok szintjét, olyan kiállításokat szervezzünk, amelyek – amennyire ezt a tárgyak jellege megengedi – interaktívabbak, amelyeket könnyebben befogadhat a közönség. A korszerűsítés mellett nagyon fontos a téka hagyományos jellegét megerősíteni, az olvasók és tudományos kutatók kutatásait elősegíteni, ezért felújítjuk az olvasótermet is. Jövőre nyitunk, addig be kell fejeznünk a külső és belső restaurálási munkálatokat, a könyveket vissza kell hordjuk a nagyterembe, ez utóbbit nem lehet gyorsan végezni.
– Hogyan álltok a felújítással?
– A munkálatok Spielmann Mihály vezetése alatt kezdődtek, ez generálfeljavítás, először a külső falakat, majd az udvar felőli külső részt fejeztük be, most a belső restaurálás folyik. Az olvasótermeket majdnem befejeztük, most vakolják a nagytermet. A munkálatok ellenértékét az eltartó Maros Megyei Tanács biztosítja, az összes szárny immár a téka tulajdonában van.
– A hároméves fejlesztési terven túl melyek a távolabbi terveid, intézményvezetési perspektívád, ha úgy tetszik?
– Folytatjuk az állomány megőrzését, az új gépek, eszközök, berendezések beszerzését. Hosszú távon a nyitás híve vagyok, szeretném, ha a tékát jobban behelyeznénk a közösség tudatába, életébe: a könyves kultúra népszerűsítését célzó rendezvényeket szervezünk, akár könyvvásárt is. Továbbra is folytatjuk a gyerekprogramokat: négy éve kezdődött a Tékagyerekprogram az V–VIII. osztályosoknak, illetve a könyvműhely gyerekfoglalkozás, tavaly indult és idén is folytatódik a Mesék a diófa árnyékában című meseolvasó- délelőtt, ez évtől pedig középiskolásoknak is indítottunk fejlesztési programot. Ez is része a téka jövőjéről alkotott elképzelésemnek. A tékának van egy hihetetlen didaktikai potenciálja, ezt a gyerekek szintjén a legnagyszerűbb kiaknázni, elkezdeni, és ezt vezetőként is folytatni szeretném.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)

Újabb vita a Székelyföld-irodáról
Vitát váltott ki a Kovászna Megyei Tanács és Sepsiszentgyörgy önkormányzata által előterjesztett határozat, mely közhasznú fejlesztési egyesület létrehozásáról rendelkezik a brüsszeli Székelyföld-iroda finanszírozása érdekében. A EUINFO nevet viselő egyesület alapítóinak célja, hogy havonta ezer eurónak megfelelő összeggel támogassa a brüsszeli képviseleti iroda működését.
A Magyar Polgári Párt tanácsosai tartozkodtak a szavazáson, mondván, a fejlesztési egyesületnek a Hargita és Maros megyei önkormányzat is tagja kell hogy legyen. Sabin Calinic szociáldemokrata párti (PSD) tanácsos szerint a határozat törvénytelen, mivel az önkormányzat közpénzeket használ fel erre a célra. A brüsszeli képviseleti iroda célja az információgyűjtés, -feldolgozás és -továbbítás az EU-politikákról és intézményi kérdésekről, a közigazgatási egységek tájékoztatása az Európai Parlament, az Európai Bizottság, illetve a régióbizottság és az EU más szervezetei által hozott döntésekről, közösségi projektek megszerzése és a helyi érdekeltségű projektekhez való hozzáférés támogatása.
Krónika (Kolozsvár)

Közös fellépés Székelyföldért
Levélben fordult Hargita Megye Tanácsához és a marosszéki önkormányzatokhoz Kulcsár-Terza József, az MPP háromszéki elnöke, kéri, minél gyorsabban tűzzék napirendre az egységes székelyföldi régió létrehozataláról szóló népszavazási határozatot, jó lenne, ha minden érintett településen egy időben szervezhetnék meg a referendumot.
Kovászna Megye Tanácsa két és fél héttel ezelőtt fogadta el a határozatot, amely szerint 2012. március 11-én szerveznek népszavazást egy Székelyföld elnevezésű közigazgatási egység létrehozataláról. Az október 31-i tanácsülésen az MPP kezdeményezését az RMDSZ is támogatta. A polgáriak megyei elnöke már pár nappal ezt követően bejelentette, az RMDSZ-szel közös levélben kérik fel a Hargita és a Maros megyei önkormányzatokat, csatlakozzanak a háromszéki kezdeményezéshez. Kulcsár most elmondta, elküldte a megfogalmazott dokumentumot Henning Lászlónak, az RMDSZ frakcióvezetőjének, ám választ nem kapott, így most egyedül szignálta és küldte tovább a levelet. A levél egy politikamentes felhívás, arról szól, hogy az ellentéteken felülemelkedve, egységesen fellépve lehet eredményeket elérni, kivédhető a tervezett közigazgatási átszervezés veszélye, és a székelyföldi magyarság javára fordítható. Kulcsár-Terza József tegnap elmondta, bízik benne, belátják az ügy jelentőségét Hargita megyében, és az eddigi ellentmondó nyilatkozatok után hajlandó lesz támogatni a népszavazás kiírását Borboly Csaba tanácselnök is. Maros megyében a történelmi székelyföld részét képező önkormányzatoknak kell kiírniuk a referendumot, a megyei szavazás esélytelen, mert nincs magyar többség abban a testületben – fejtette ki az MPP elnöke. Kulcsár-Terza József bízik abban is, hogy György Ervin prefektus nem támadja meg a háromszéki határozatot, hiszen semmi törvénytelen nincs a nép véleményének kikérésében, no meg abban is, nem ad lehetőséget arra sem, hogy mint már annyiszor, távollétében megtegye a jogi lépéseket a román alprefektus.
György Ervin a hét elején azt nyilatkozta, megkapták a megyei tanács határozatát, jogászai a héten tanulmányozzák a dokumentumot, és várhatóan hét végéig meghozzák a döntést: jogszerűnek ítélik a kezdeményezést vagy kérik visszavonását.
A Kovászna Megyei Tanács ülésén elfogadott határozat értelmében, a helyi népszavazást jövő év március 11-re időzítették. Abban az esetben, ha közigazgatási, igazságszolgáltatási eljárás miatt felfüggesztik a határozatot, a bírósági végzés keltezésétől számított húsz nap utáni első vasárnapra halasztják a referendumot. A megye lakosainak két kérdésre kell válaszolniuk: egyetértenek-e Kovászna megye határainak módosításával? Egyetértenek-e Székelyföld nevű közigazgatási egység létrehozásával, és azzal, hogy Kovászna megye ehhez tartozzék?
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Európai aláírásgyűjtés az autonómiáért (Ülésezett a Székely Nemzeti Tanács)
Európa nemzeti, nyelvi, vallási és kulturális sajátosságokat őrző régiói számára szeretne különleges jogállást elérni a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), szombati sepsiszentgyörgyi ülésén a testület megbízta az Állandó Bizottságot, hogy dolgozza ki azt a jogszabályt, amely lehetővé teszi a kérdésben az európai aláírásgyűjtés kezdeményezést.
Az EP által nemrég jóváhagyott polgári kezdeményezés eszközével kívánnak élni, és az érvényesítéshez szükséges egymillió aláírás összegyűjtésével elérni: uniós szintű jogi aktus ismerje el az őshonos nemzeti közösségek önrendelkezési jogát, biztosítson sajátos jogállást az általuk lakott régióknak. Az SZNT szombati ülése Kádár Gyula történész visszatekintőjével kezdődött, majd Czirják Károly emlékezett az 1918 novemberében létrehozott Székely Nemzeti Tanácsra. Izsák Balázs elnök az elmúlt öt hónap történéseit ismertette, Gaudi Nagy Tamás és Kalmár Ferenc magyarországi parlamenti képviselők nemzetközi lobbijukról, az Európa Tanácsban elért eredményükről számoltak be, arról, hogy sikerült a 2011/213-as határozatba bevinniük az autonómia kérdését. Az SZNT-testület egy-két tartózkodással, majdnem egyhangú igennel fogadott el több határozatot, a már említett mellett megszavazták a polgári engedetlenség céljait és alapelveit, azt, hogy akár ezt az eszközt is használják, ha a román kormány nem mond le a Székelyföld egységét sértő regionális átszervezésről. Felkérték a Hargita és Maros megyei önkormányzatokat, hogy Kovászna megye példáját követve írjanak ki népszavazást a közigazgatási átszervezésről, és felszólították a székelyföldi polgárokat, hogy a jövő évi önkormányzati választásokon csak olyan jelöltre szavazzanak, aki kötelezőnek tartja és programjába foglalja a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés határozatait. Az SZNT ülésének befejező részében kisebb vitát váltott ki a gyergyószékiek állásfoglalása, melynek felolvasását elutasította a testület, amint a szóbeszédekből kiderült, az SZNT feloszlatását akarták kérni azért, mert a népszámláláskor Izsák Balázs elnök arra buzdított mindenkit, ne székelynek, hanem magyarnak vallja magát.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Meggyalázott forradalmi emlék: szemétbe került a magyar nyelvű márványtábla
Az 1989-es forradalom meggyalázásának és a mártírok semmibevételének tartják a Maros megyei hatóságok viselkedését a huszonkét évvel ezelőtti decemberi események szenvedő alanyai. A forradalmárszervezetek vezetői azok után nyilatkoztak így a Krónikának, miután lapunk felfedezte, hogy az áldozatok emlékére évekkel ezelőtt készült magyar nyelvű márványtábla nem hogy nem került a prefektúra homlokzatára, de kettétörve, egy lépcső alatt, a szemétlapát és a seprű mellett hányódik.
Hányatott sors. Soha nem helyezték ki a Maros megyei prefektúrára a magyar nyelvű emléktáblát
Sosem helyezték ki
„Köszönet és hála az 1989. decemberi román forradalom harcosainak, örök dicsőség 1989. december 21. mártírjainak” – ez a szöveg áll azon a márványtáblán, amelynek évekkel ezelőtt fel kellett volna kerülnie a Maros megyei önkormányzat és a prefektúra által közösen használt épület homlokzatára. A márványlapot nemcsak hogy nem helyezték a főbejárat melletti falon álló román nyelvű tábla mellé, de ismeretlen tettesek kettétörték azt, és a szemétbe hajították. A tönkretett táblára teljesen véletlenül bukkantunk rá, amikor Marius Paşcan prefektusra várakozva, az évszázados szecessziós épület zegzugait fürkésztük. A szöveggel a falnak támasztva, a takarítónő kellékei mellett, a seprű és a szemétlapát társaságában, a harmadik emeletre vezető lépcső alatt hevert.
Senki nem tud semmit
Tudván, hogy ezelőtt tíz évvel az egykori szociáldemokrata prefektus kabinetfőnökének irodájában porosodott, a jelenlegi kabinetfőnökhöz fordultunk. Mircea Munteanu meglepődve vette tudomásul a tábla létét. „Életemben nem láttam a táblát. Amikor átvettem az irodát, itt biztos nem volt” – jelentette ki Marius Paşcan prefektus tanácsosa. Hasonlóan nyilatkozott a szomszédos helyiségben dolgozó titkárnő és a sajtószóvivő is. Bárczi Győző alprefektus sem tudott a márványtábla létéről. Ő azonban úgy véli, még ha egyben is lenne, nem kellene felaggatni a homlokzatra, inkább a többit kellene eltávolítani. Ezek nagy része a magyarságot sértő történelmi hamisításokat tartalmaznak. Miután Marius Paşcant is sikerült meglepnünk a lépcső alatti látvánnyal, a kormánymegbízott megígérte, hogy utánanéz, honnan és miként kerülhetett oda a tábla.
„Semmibe vesznek, meggyaláznak”
Annak ellenére, hogy a December 21. Mártírváros Egyesület székhelye is ugyanabban az épületben található, a forradalmárszervezet tagjai sem tudtak a széttört tábláról. Hamar Alpár Benjámin azok után szedte össze a szemétből, és vitte be az irodájába a márványlapot, miután lapunk értesítette a hollétéről. „Tudtam, hogy valahol kell lennie egy táblának, amely a számos ígéret ellenére soha nem került ki a falra. Azt viszont nem hittem volna, hogy valakit annyira is zavar, hogy eltörje. Bárczi Győző alprefektus azt mondta, hogy csak az épület üzemeltetőjének engedélyével vehetem el a szemétlapát mellől, én viszont úgy döntöttem: lehozom az irodánkba, innen biztos nem tűnik el” – mondta el lapunknak Hamar Alpár Benjámin, miután biztonságba helyezte a márványlapot. Továbbá hozzáfűzte: kérni fogja a megyei önkormányzattól és a prefektúrától a törött vagy kicserélt tábla kihelyezését.
„Ezért éhségsztrájkolhattam annak idején!” – háborodott fel a hír hallatán Vasile Francisc Ilcu, a Memorial ’89 Marosvásárhely Mártírváros Egyesület alapító elnöke. A középkorú forradalmár évekkel ezelőtt hetekig tiltakozott amiatt, hogy a hatóságok nem engedélyezik a magyar nyelvű tábla kihelyezését a román nyelvű emlékmű mellé.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Mostoha a magyar?!
Igaz, hogy csak három nap telt el, amióta Kerekes Károly parlamenti képviselő írásban jelezte Maros megye főispánjának, Marius Pascannak, hogy a prefektúra hivatalos honlapján kizárólag román nyelven jelentetnek meg közérdekű, tájékoztató jellegű információkat, de ez idő alatt legalább annyi történhetett volna, hogy abban a megyében, amely lakosságának fele magyar anyanyelvű, a törvényesség őre elrendelje annak kiírását, hogy a magyar változaton dolgoznak.
Kerekes Károly levélben jelezte a főispánnak a helyhatósági törvény kisebbségi anyanyelvhasználatra vonatkozó cikkelyeinek be nem tartását, amit a megye magyar lakosságával szembeni diszkriminációnak minősített, és kilátásba helyezte, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz fordul.
Furcsa, hogy éppen a főispán hagyja figyelmen kívül a 215-ös helyhatósági törvény vonatkozó cikkelyeit, akinek pedig biztosítania kellene a törvénynek megfelelően az anyanyelv használatát. Aki például rászólhatna a helyi önkormányzatokra is, hogy honlapjaikon legalább három nyelven – köztük a 20 százalékot elérő kisebbség nyelvén mindenképpen – legyenek hozzáférhetők a közérdekű közlemények.
A Maros Megyei Tanács weboldalán például a magyar nyelvre kattintók megállapíthatják, megállt az idő: az elnöki eseménynaptár szerint az elnök asszony 2005. január 6-án rendelkezett utoljára, vagy a határozattervezetek jegyzékén például az idei szeptemberi az utolsó. Ugyancsak e honlapról leolvasható, hogy a megye hét váro-sából öt, a 91 községéből 29 (!) működtet weboldalt. A megyei tanács honlapjára feltöltött címek közül szemelgetve megállapítható, a magyar többségű községek sem jeleskednek a kétnyelvűségben. Székelybere weboldalának a magyar változata például egyáltalán nem működik, "A közigazgatás a polgárokért" szlogennel ágáló Vámosgálfalváé sem, Székelyhodos, Backamadaras jelentené a kivételt, de például a törvénytár, a típusnyomtatványok csak románul tölthetők le. Marosvásárhely honlapján számos alcím alatt a "szöveg fordítás alatt" értesítést találjuk.
Önkormányzataink egyrészt nem tartják fontosnak a magyar lakosság megfelelő tájékoztatását, másrészt a turistákra vagy a befektetőkre sem számítanak, ha legalább angol nyelven nem található leírás a településekről, a beruházási lehetőségekről – erre gondolhatunk a fentiek alapján. Egy biztos: anyanyelvhasználatra feljogosító törvényeink kirakatjogszabályok maradnak, ha sem az önkormányzatok, sem a polgárok nem élnek velük.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Monográfiasorozat készül a Székelyföldről
A Székelyföld településeit mutatja be egységes sorozatban a Kovászna megyei önkormányzat. Az idei költségvetés-tervezetben 140 ezer lejt különítettek el a célra.
Partnerséget szeretnének a helyi önkormányzatokkal is, hiszen minden településnek érdeke, hogy elkészüljön a szakszerű monográfiája, amely minden helybeli könyvespolcán ott lehet, ugyanakkor ajándéknak is kitűnő. Miután megjelent egy-két kötet, azt referenciaként használva, pályázati forrásokat kutatnak fel, ugyanakkor remélik, hogy Hargita és Maros megye önkormányzata is csatlakozik a projekthez. Nagy Balázs projektvezető elmondta, az év első felében a kutatásra fektetnek hangsúlyt, majd 2012 végéig kiadják az első két-három falu monográfiáját.
Zsigmond Győző néprajzkutatónak már van egy kötetnyi anyaga Dálnokról, erre építve szerkesztik meg valószínű elsőként a település monográfiáját. A kéthasábos tördelésű kiadványt fekete-fehér fotókkal illusztrálják, a közepére a település színes panorámafotója kerül. Egyébként a Kovászna megyei önkormányzat támogatásával jelenik meg a Nagyjaink – Háromszék jeles szülöttei című kiadványsorozat is, melynek immár a negyedik kötete látott napvilágot. A megyében immár negyedik éve következetesen gyűjtik a térség jeles szülötteinek évfordulóit, hogy évről-évre több megemlékezést és emlékünnepséget generáljanak, az anyagot a Háromszék Vármegye Kiadó, a Kovászna Megyei Művelődési Központ adja ki a megyei tanáccsal közösen.
Az évfordulós életrajzi adatgyűjtemény az ötös és tízes születési vagy elhalálozási évfordulók szerint veszi számba Háromszék nagyjait. Az idei „nagyok” között van többek között író, költő, tanár, lelkész, főpap, jogász, orvos, gyógyszerész, polgármester, udvari tanácsos, közgazdász, festőművész, színművész és lepkegyűjtő, összesen 99 szócikk. Tamás Sándor elmondta, jövőben az eddig megjelent négy kiadványt egy kötetben adják ki, kibővítve. Idén Bod Péterre emlékeznek egész éves rendezvénysorozattal születésének 300. évfordulója alkalmából. Szonda Szabolcs, az ünnepségeket koordináló megyei könyvtár igazgatója elmondta, több háromszéki településen, de Gyulafehérváron, Magyarigenben, Marosvásárhelyen és Budapesten is szerveznek programokat.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

SZKT Marosvásárhelyen: elfogadták a választások előkészítéséről szóló határozatot
Elfogadta a 2012-es önkormányzati választások előkészítéséről szóló határozatot az RMDSZ döntéshozó testülete szombaton, Marosvásárhelyen. A dokumentum a szövetség jelöltállítási módozatait, eljárási rendjét és ütemtervét, illetve a jelölési feltételeket rögzíti. A Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) ugyanakkor megszavazta Kovács Péter főtitikár kampányfőnökké való kinevezését is.
Kelemen: nem mi akadékoskodunk
Kelemen Hunor elnöki beszédében úgy értékelte, az elmúlt 22 év legnehezebb önkormányzati választása elé néz idén az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség, az önkormányzati választások eredményeitől függ az őszi parlamenti választás kimenetele is. „Először fordul elő 22 esztendő után, hogy olyan megméretkezés lesz a Székelyföldön, a Partiumban és a szórványban is, amelyen három magyar szervezet versenyzik majd a szavazatokért. A Magyar Polgári Párt (MPP) indult 2008-ban is, idén indul Tőkés László pártja, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is. Utóbbi élvezi a magyar kormány teljes támogatását, ennek láthattuk már az első jeleit az RMDSZ-ellenes matricák megjelenésében. Tehát egy ilyen versenyből kell nekünk győztesként kikerülnünk. Mi mindig is a párbeszéd, az együttműködés hívei voltunk, ezért mondtuk már hónapokkal ezelőtt, hogy az RMDSZ ajtaja nyitva áll, a kulcsot eldobtuk. Ez volt a mi üzenetünk. Tőkés László pedig ezelőtt néhány nappal leszögezte, nem akarnak együttműködni az RMDSZ-szel. Tehát nagyon határozottan el kell mondani: az összefogást, az együttműködés lehetőségét nem az RMDSZ utasította el” – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
Kovács: Tőkés lépjen ki az RMDSZ-ből
Kovács Péter főtitkár felszólalásában arra utalt, hogy korábban Tőkés László az RMDSZ-t egy rozoga autóval hasonlította össze, amely letért az útról. Ha ennyire rozoga ez az autó, és ha valóban rossz irányba halad, miért nem száll ki belőle? – vetette fel a kérdést Kovács Péter az SZKT ülésén. A főtitkár emlékeztetett arra, hogy a szövetség színeiben európai parlamenti képviselői mandátumot nyert Tőkés hetente kiadott sajtóközleményeiben kizárólag posztkommunistáknak, neptunistáknak, korruptoknak, tájba simulóknak, bársonyszékhez ragaszkodóknak, az autonómia eszményét feladóknak címkézi az RMDSZ képviselőit.
„Hogy bírja Tőkés László egy ilyen társaságban, miért nem veszi a kalapját, adja vissza az RMDSZ-listán nyert európai parlamenti mandátumát, és megy a megújulást hirdető társaságba?” – fogalmazott Kovács. Véleménye szerint a távozásnak semmilyen akadálya nincs, hiszen, mint mondta, már elküldték a vadonatúj versenyautót. A polgári pártra utalva megjegyezte: igaz ugyan, hogy ez az új autó már a második küldemény, az első hamar bedöglött, de függetlenül ettől Tőkés Lászlónak minden feltétel adott ahhoz, hogy megváljon az általa tehernek elkönyvelt RMDSZ-től, beüljön az igen tetszetős importverdába, és elinduljon azon az úton, amit ő jónak, igaznak és egyenesnek tart. A főtitkár úgy gondolja, becsületes lenne az, ha véget érne a pártok fölötti lebegés, és 22 év után először Tőkés László a kormánykerékhez ülne, nemcsak az anyósülésről osztogatná az utasításokat. Oda viszont nem ülhet, vélte Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke, mert nincs is jogosítványa.
Az SZKT-tagok vita nélkül fogadták el a júniusi önkormányzati választások előkészítéséről szóló határozatot. Ennek értelmében a polgármester- és helyi tanácsosjelöltek kiválasztásának módozatairól és az annak megfelelő teljes eljárási rendről minden egyes esetben, a helyi szervezet javaslata alapján, a megyei vagy a területi állandó tanács hoz döntést, erről pedig legkésőbb március 5-éig írásban értesíti az országos kampánystábot.
A jelölteket előválasztások alapján vagy küldöttgyűlések keretében fogják megnevezni. Az SZKT arról is döntött, hogy a szövetség azokon a településeken, ahol a magyarság aránya meghaladja a 15 százalékot, kötelező módon indítson saját polgármesterjelöltet. A határozat azt sem zárja ki, hogy azokon a településeken, ahol az arány ennél kedvezőtlenebb, az RMDSZ-nek ne legyen saját jelöltje. „Mindezt a helyi szervezetekre bízzuk. A más pártokkal való egyezségkötésekre viszont csakis a szövetségi elnökség előzetes jóváhagyásával kerülhet sor” – nyomatékosította Kelemen Hunor.
Vass Levente magyar koalíciót akar
Prioritásként kezeli a „különleges helyzetben lévő Marosvásárhely” visszaszerzését az RMDSZ – derült ki Kelemen Hunor szavaiból, aki azonban a vereség változatát sem zárta ki. Belátta, az is előfordulhat, hogy a szövetség nemcsak a polgármesteri széket nem szerzi vissza, de megtörténhet, hogy kevesebb tanácsost juttat be a 23-as testületbe. Az elnök szerint egy esetleges kudarc esetén Marosvásárhely elvesztése nem a 2012-es, hanem a 2000-es évhez kötődik. Kelemen károsnak tartotta a két kisebb magyar párt konok álláspontját, miszerint a vásárhelyi magyarság érdekében sem hajlandók felsorakozni az RMDSZ jelöltje mögé.
„Sok minden lehetséges, de az nem, hogy Vass Levente ne az RMDSZ színeiben induljon” – üzente a szövetségi elnök azok számára, akik csak függetlenként vagy egy magyar–magyar koalíció jelöltjeként tudnák támogatni a fiatal orvos-politikust. Kelemen Hunor kitért az újabb ellenjelöltre is, az MPP-támogatta Benedek Imrére, a Maros megyei RMDSZ egyik volt alapemberére, akit egy sértődött embernek nevezett.
Mintegy ellentmondva a szövetségi elnöknek, Vass Levente arra próbálta ösztönözni a szövetség vezetőit, hogy kössenek választási szövetséget a másik két magyar alakulattal. Hangsúlyozta, a magyar–magyar koalíciót nemcsak Marosvásárhely visszaszerzéséért, hanem a Maros megyei önkormányzat megőrzéséért is létre kell hozni. Utalva a néppártra, Vass kijelentette: neki kötelessége egyeztetni azzal a párttal, amely az utóbbi nyolc hónapban kiállt mellette. Az egészségügyi miniszter tanácsosa az esetleges előválasztásokon való részvételét sem tartotta kizártnak. „Nem tartom túl jó ötletnek, de állok a kihívás elé. Nem engem, hanem az RMDSZ vezetőit kell meggyőzni” – nyilatkozta lapunknak Vass Levente.
MOGYE mint kormányzási sarokkő
Sem Kelemen Hunor, sem elődje, Markó Béla nem hagyta szó nélkül a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) áldatlan helyzetét. Mindketten az új oktatási törvény maradéktalan betartását kérték, arra figyelmeztetve a nagyobbik kormánypártot, hogy a rendelkezés nem születhetett volna meg az RMDSZ hathatós támogatása nélkül.
„Minket az erdélyi magyarság nem azzal bízott meg, hogy az egyetem rektorától vagy szenátusától kérjünk számon bármit, mi a parlamentben, a kormányban, a törvény révén kell hogy érvényesítsük jogainkat” – reagált azon román álláspontra Kelemen, mely szerint káros az egyetem ügyének túlpolitizálása. Markó Béla a kormányzati szerepvállalás sarokkövének nevezte a MOGYE-t. „Ha nem sikerül érvényesíteni a törvényt és létrehozni az önálló magyar intézeteket az egyetemen, akkor nagyon komoly kérdés, hogy tudunk-e továbbmenni ezzel a kormánnyal és ezzel a koalícióval. Szerintem nem” – szögezte le. Markó szerint elfogadhatatlan, hogy Romániában az oktatási törvényt szelektíven alkalmazzák.
„Ha elfogadjuk ezt, és nehéz reformkérdéseket átgyúrunk ezen az egyébként is nehéz helyzetben lévő társadalmon, és azért, mert egyesek román nemzeti, etnikai elképzeléseit, nacionalizmusát sérti, akkor ez azt jelenti: elfogadtuk, hogy Romániában nincsen törvény, nincsen alkotmány. Megkérdőjeleződik az is, hogy van-e parlamenti demokrácia és vannak-e politikai eszközök számunkra” – szögezte le az RMDSZ volt vezetője.
(Zöld tiltakozók Verespatak megmentéséért: Akárcsak novemberben, szombaton is tüntetők várták a marosvásárhelyi Kultúrpalotában ülésező RMDSZ-politikusokat. A csendőrök ezúttal nem a szakszervezeti aktivistáktól, hanem a verespataki bányaberuházást ellenző, egyébként békés és csendes zöldektől óvták a kormánypárt képviselőit. Borbély László környezetvédelmi miniszter nem kívánt az „RMDSZ – ne áruld el Verespatakot, elveszíted a sok szavazót” vagy „Az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó” feliratokkal ellátott transzparenseket emelgető tüntetők követeléseire reagálni. „Nincs mit tárgyalnom, ezt már megtettem akkor, amikor egy hónappal korábban behatoltak a minisztériumba, és valóságos nyílt kapuk napját tartottam számukra. Én nem adtam áldásom a beruházásra, hisz jelenleg a technikai részletek megtárgyalásánál tartunk. A tanácskozáson szakemberekből álló bizottság vesz részt, én személyesen nem. A döntést sem én hozom meg, hanem a kormány” – szögezte le Borbély László. A ciánalapú bányaberuházás ellenzői magyar nyelvű levelet nyújtottak át a miniszternek. A magyar feliratokat lobogtató, de egymás között románul beszélő aktivisták kifejtették: nem tiltakozni jöttek Marosvásárhelyre, mindössze tudatni szeretnék az RMDSZ politikusaival, hogy a verespataki ügyben milyen felelősség terheli Borbély László környezetvédelmi és Kelemen Hunor művelődési minisztert.)
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Gyarapodik Kossuth regimentje
Újabb hagyományőrző huszárcsapat tette le az esküt a hétvégén Havadon, ahol Kossuth szobra előtt emlékezett a tömeg az 1848-49-es szabadságharcra.
Tavaszi napsütés és hósipkás dombok fogadták szombaton a Havadra érkezőket. No meg a faluvégen strázsáló lovas huszárok. Közel ezer fős tömeg gyűlt össze a település központjában, Kossuth Lajos két éve állított szobránál: fúvószenekar kíséretében érkeztek a huszárok, autókkal a szomszédos rigmányi fiatalok, de nemzeti és székely zászlókkal sereglett a nép a Nyárád, a Kisküküllő mentéről és a megyeközpontból is. Szombaton nemcsak az 1848-49-es szabadságharcra emlékeztek Havadon, hanem a nemrégiben alakult helyi lovas huszárcsapat is letette az eskűt. „Forradalmaink, nemzeti megmozdulásaink mindig megmutatták a világnak, hogy a magyar nem született szolganép, hanem szabadságra, függetlenségre, önállónemzeti létre hivatott történelmi közösség” – hangzott el a megnyitón, ahogyan az is, hogy az értékek változása, a nemzet fogyatkozása közepette „megemlékező ünnepségünk figyelmeztetés kell legyen”. Felesküdtek az új huszárok
Kossuth szobránál Veress Gergely polgármester elmondta: ma is harcolnunk kell a szabadságunkért, magyarságunkért, identitásunkért, gyerekeink oktatási lehetőségeiért. De Kossuth regimentje nem fogyatkozik itt, és minden magyar szívnek együtt kell dobbannia. Ugyanis itt megalakult a 15. Mátyás huszárezred 5. századának helyi hagyományőrző csapata, amely ekkor tette le fogadalmát. „Remélem, úgy fogtok majd helytállni, viselkedni, hogy nemcsak a községnek hoztok jó hírt, hanem az egész nemzetünknek” – mondta a polgármester. Az ünnepélyes pillanaton jelen voltak a torboszlói székely kopjás lófők, a 9. huszárezred marosvásárhelyi, valamint a a 15. Mtáyás huszárezred szovátai és marossárpataki csoportjai. A helyiek vezetője, Csípán Csaba hadnagy Miholcsa József őrnagy előtt tette le fogadalmát, majd feleskette társait is.
„Dicső őseink iránti tisztelettel, és utódainkért érzett felelősségtől vezérelve fogadom, hogy napjaimat a Szent Korona isteni törvényeihez igazítom, családom és környezetem felemelkedésén munkálkodom, segítek megőrizni múltunk hagyatékából mindent, ami megtart és előre mutat. Elöljáróim jó példáját és cselekvéseit követem legjobb tudásom szerint. Hűséges leszek csapataimhoz, nem hozok szégyent bajtársaimra, mert tudom, hogy velük, valamint emberi tartásommal, fegyelemmel példát mutatva nemzetünk önbecsülését, jövőbe vetett hitét és feltámadását szolgálom úgy Székelyföldön, mint az egész Kárpát-medencében. Isten engem úgy segéljen!” Miután a 11 helyi huszár felesküdött, felavatták a csapat zászlaját, amelybe szeget vertek a polgármester mellett a politikusok is: Lokodi Edit Emőke, Kerekes Károly, Szabó Árpád, továbbá Miholcsa József huszár főparancsnok, Jakab Viktor lelkész és a magyarországi Hévizgyörk polgármestere, Tóth Tibor is. A szegek jelképezik a vezető személyek vagy méltóságok jegyeit arról a felhatalmazásról, miszerint a csapatot zászlóval ruházzák fel. A lobogót Nagy Attila helyi lelkész áldotta meg, kérve Istent, hogy „cselekedje, hogy emlékezésünkből erő, bátorság és remény áradjon”. Ezután Adorjáni Judit „zászlóanya” felkötötte a díszszalagot, lobogóik összeérintésével a csapatok pedig elfogadták új bajtársaikat.
Csak közösen érhető el eredmény
A 164 évvel ezelőtti forradalomra és szabadságharcra emlékezve Veress Gergely polgármester ünnepi beszédében kifejtette: 1848. március 15. a magyarok ünnepe volt és marad. Boldog ünnep, mert létünkért való küzdelmünket, a közös ügyünkért való összefogást jelenti számunkra. Ma is tudjuk, milyen jövőt szeretnénk teremteni, de ez a mi elhatározásunkon múlik, és ezért tenni kell és nem kétségbeesni. Mert általunk születik a jövő. „Kötelez minket a múlt, az elődök példája és szelleme. Szabadság ott van, ahol tisztelik egymást az emberek. Ahol szent az adott szó, ahol megbecsülik a múlt emlékeit. Itt az idő, hogy megtegyük azt, ami rajtunk áll” – figyelmeztetett az elöljáró, aki szerint március 15. nemcsak az emlékezés napja, hanem a jövőlátásé is: „El kell hinnünk, hogy csak közösen érhetünk el eredményt. Mi, erdélyi magyarok nem engedhetjük meg, hogy csak nagyravágyás miatt szétszaggassák nemzetünket, kockáztatva jelen és jövő nemzedék magyarságát és identitását.”
„Csodaként maradtunk meg Európában”
Amikor a magyarság megérkezett Európába, erős nép volt és nagyhatalom lett. És ezt ma sem tudják elnézni az európai nemzetek, az EU is árgus szemmel figyel mindent, amit a magyarok csinálnak. „Csodaként maradtunk meg Európában” – hangsúlyozta Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács elnöke – , mert tudunk emlékezni, vállaltuk anyanyelvünk, identitásunk megtartását, és székelyekként arra vagyunk ítélve, hogy harcoljunk az autonómiánkért. „Vissza kell térnünk önazonosságunk, emberségünk gyökereihez. Az összefogás, az egység, a mai ünnepség a nemzet széthúzása elleni üzenet legyen innen, havadról” – emelte ki a megyei tanács elnöke.
„Csak az a miénk, amit ki tudunk harcolni”
Ez volt az üzenete Kerekes Károly parlamenti képviselő beszédének, aki emlékeztetett a marosvásárhelyi Kossuth utcanév miatti sikertelen harcra, a 2. számú iskola elnevezésének vagy a MOGYE magyar kara megalakításának akadályozására, nemkülönben a közeli Nyárádszeredára, ahol harcolni kell a főtér megtartásáért.
Kelemen Attila képviselő üzenete is hasonló hangot ütött meg: ebben az országban magyarok vagyunk, magyarul beszélünk, álmodunk, sírunk, de résen kell lennünk, mert a mi „állóképességünkön” múlik a siker, és ha meghátrálunk, minden elért eredményt feláldozunk. Az összetartást hagsúlyozta Bárczi Győző alispán is, míg Havad anyaországi testvértelepülése, Hévízgyörk polgármestere elismerését fejezte ki. Tóth Tibor szerint az erdélyi kistelepülések nagyobb tetteket tudnak végrehajtani, mint a magyarok „a nagyhazában”.
„Isten áldd meg a magyart!”
Az ünneplő közösséget Bustya Ferenc rigmányi lelkész a bibliai „Békesség néktek” megszólítással köszöntötte, míg a gegesi református kórus a magyarok világhimnuszát énekelte el, a havadi Vadburusnyán egyesület pedig Petőfi Nemzeti dalát. László János nyugalmazott tanár Gábor Ferenc Magyarnak lenni című költeményét, míg a helyi Csalóka Ernő teológus Petőfi Csatadalát adta elő. A költő visszatér – énekelte a helyi Baki Tünde, míg Veress Gergely polgármester Vörösmarty Szózatát szavalta el. Az ünnepség végén Lokodi Edit Emőke díszokleveleket osztott ki, majd Kossuth szobra előtt koszorút helyezett el a Megyei Tanács, Kerekes Károly, a helyi önkormányzat, a községi RMDSZ szervezet, az iskola, a község egyházai, a helyi huszárok és Hévízgyörk küldöttsége. A politikusok ajándéka
Tizenegy huszár tett eskűt szombaton: Csípán Csaba, Kiss Csanád, Bodoni Levente, Vass Tamás, Csipán László, Rigmányi Zsombor, Szabó Zsolt, Kádár Zsolt, Pál András, Pál Hunor és Bíró István. A huszárok egyenruhája kibédi posztóból készült Székelyudvarhelyen, információink szerint egy egyenruha ára 2500 lej volt. A szükséges összegeket Markó Béla szenátor és Borbély László képviselő biztosították a havadi csoport számára.
Szekelyhon.ro