Erdőszentgyörgyön idén a vízhálózat cseréjét tervezik, a csatornarendszerét jövőre. A munkálatokat eurós pályázatból szándékoznak megvalósítani. Erdőszentgyörgy kulturális életének mozgatórugója Kovrig Magdolna, a Bodor Péter Művelődési Egyesület elnöke. Most fogadják Kovács Győző informatikust, aki szakmai előadást tart az érdeklődőknek. Februárban várják a Súrlott grádicsot. Állandó kapcsolatot tartanak a celldömölki Soltis Lajos Színházzal. A színház világnapjára a városi amatőr színtársulat az Énekes madár című darabbal készül. Az Illyés Alapítványtól nyert pályázatból tartják fenn az Erdőszentgyörgyi Figyelőt, az EM- pont ugyancsak az Illyés Közalapítványtól nyert pályázatból működik, az amatőr színjátszó tábort, illetve az őszi színjátszó fesztivált a megyei tanács és a Népi Alkotások Háza segítségével szervezik meg. Magyarósi Erzsébet, az iskolaközpont igazgatója a pályázaton nyert Campus-programról beszélget. A campusban 24 tanterem, műhelyek, laborok, bentlakás és étkezde lesz, szolgálati lakásokkal. Jelenleg Erdőszentgyörgy legnagyobb problémája a szolgálati lakás. A fiatal tanárok ugyanis ingáznak Marosvásárhelyről. /Mózes Edith: Erdőszentgyörgyi oldal. Költségvetés még nincs, tervek vannak. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 30./

Hagyományőrző kézimunkák a mai lakásokban
A népi kultúra legfontosabb tulajdonsága a közösségi szellem volt. A faluközösség, a tájegység éltette, fejlesztette s ellenőrizte a kézimunkákban jelen levő hagyományokat is. A mai magyar falu azonban már szinte teljesen levetkőzte a régi hagyományokat. A népművészet kihalásáról azonban szó sincs. Falusi és városi értelmiségiek igyekeznek tovább éltetni, sőt felkelteni az érdeklődést a magyar folklór, a szokások és művészet iránt, de már nem a régi falu hiedelemvilágára, jelképeire építve, hanem tudatos alkotók irányításával, a jelképek továbbfejlesztésével. Ma már a dísz kerül előtérbe, a jelképek szerepe elhomályosult. A kézimunkázás hagyományait ma a naiv művészet és a népi iparművészet folytatja, s a készített tárgyak éppúgy használhatók a modern lakások díszítésére, mint az idősektől megőrzött régi eredeti termékek. Ahogyan Haáz Rezső (1896-1958) Székelyudvarhelyen, a csíkszeredai Vámszer Géza (1896-1976), a moldvai csángóknál Domokos Pál Péter (1901-1993), úgy Maros megyében Bandi Dezső iparművész- néprajzkutató érdeme a népi kultúra cselekvő megőrzése és továbbvitele. 1919-ben született a Kis-Küküllő mentén fekvő Magyarsároson, gimnáziumi és főiskolai évei után 1945-től rajz- és kézimunkatanár lett a Református Kollégiumban (a mai marosvásárhelyi Bolyai líceumban), ahol később évekig faragókört vezetett. A Népi Alkotások Háza népművészeti szakirányítójaként 1957-től komolyan nekifog a megye néprajzi kincsei összegyűjtésének leányaival, Katalinnal és Máriával, a gyűjtéseit rendszeresen közli a Vörös Zászló (1990-től Népújság) napilap hasábjain, a sorozat 1983-as letiltásáig. Tanfolyamokat szervezett naiv festők és szobrászok számára. Szövő-hímző köröket alakít, maga is beül a szövőszékbe, s támogatja a naiv művészek munkáit. Székelyszentkirályon csipkeverő tanfolyamon magyar motívumok használatát kezdeményezi, de a gyékényszövés- és fonásba is beavatkozik, megtanítja a figurális ábrázolást. Irányítja a szalmafonást, a faliszőnyegek falusi életjeleneteinek kézi kivarrását, a kukoricaháncsból készíthető díszítő- és használati eszközök létrehozását. A népi iparművészet irányítója is volt, az árcsói fazekasvásáron zsűrielnökként a régi minták felújítását, a giccsek elleni harcot vállalta fel. Ő maga 1979-ben faragászati kört szervezett a Marosvásárhelyi 1-es Számú Általános Iskolában, s a halála előtti években a csittszentiváni faragókört vezette. 2005-ben hunyt el. Az általa készített, az irányítása nyomán létrehozott művészi alkotások templomokat díszítenek, de a nagyobb országos s a külföldi kiállításokon ma is dicsőséget szereznek tanítványai munkái az erdélyi magyar népművészetnek. Bátran díszítsük hát lakásainkat a szőttes falvédőkkel, varrottas életjelenetekkel, szalmacsipke- terítőkkel, falvédőkkel, karácsonyfadíszekkel, mezőfelei szép gyékénytárgyakkal, kendi kukoricaháncsból font készletekkel, vagy kék-fehér, esetleg barna-zöld- drapp mintájú, vagy fekete agyagkorsókkal, bokályokkal, szép faragványokkal, üveg- és porcelánfestészettel készült tárgyakkal, népi kézimunkákkal, melyeket népi hímzőnők varrnak ma is eladásra, s beszerezhetők a népművészeti boltokban, néhol falun, az utca két oldalán a házak elé kirakva és az időszakos kiállításokon. Vigyázzunk, kerüljük a művészetünket elsilányító giccseket! Pártoljuk azt, ami eredeti, s igazán a miénk!
Asztalos Enikő. Népújság (Marosvásárhely)