Unitárius világtalálkozót tartottak a Székelyudvarhely melletti Szejkefürdőn. Jeruzsálem, Mekka és Csíksomlyó után Szejkefürdő is zarándokhellyé vált, mégpedig az unitáriusok szent helyévé. Egyházi és nemzeti közösségerősítő szándékkal indították el az Egyetemes Unitárius Találkozót, a székelyudvarhelyi unitárius egyházközség keblitanácsának 1998-ban hozott határozata alapján. Aug. 14-én hatodik alkalommal gyűltek egybe Erdély unitáriusai Szejkefürdőn, de érkeztek egész Európából és a tengerentúlról is. Az ünnepség Orbán Balázs szobránál kezdődött a homoródalmási fúvószenekar toborzójával, lovas felvonulással, a lelkészi kar körmenetével és zászlóátadással. Vass Mózes kőhalmi lelkipásztor kiemelte: „Mindannyian vándorok vagyunk eme földi élet rövid és keskeny útján”. „Én is egy vándor vagyok, képzeletbeli átalvetőmben a Biblia és Orbán Balázs könyve, A Székelyföld leírása. A hit és a szülőföld szeretete hozott el Szejkefürdőre. Jöjj, légy vándortársam, bárhol is élsz a nagyvilágban.” Szabó Árpád püspök beszéde után Mikó István, a magyarországi unitárius egyház főgondnoka köszöntötte a résztvevőket. /Kosztolányi Katalin: „Mindannyian vándorok vagyunk”. = Krónika (Kolozsvár), aug. 16./

Ülésezett az Unitárius Egyházi Főtanács
Az Erdélyi Unitárius Egyház legfőbb kormányzó testülete, az Egyházi Főtanács 2010. július 30–31-én Kolozsváron ülésezett. A 144 tagú – lelkészekből és világi képviselőkből álló – testület évente egyszer ülésezik, amikor értékeli az egyház általános működését, illetve egyházkormányzási határozatokat hoz – tájékoztat az egyház sajtóirodája.
A főtanács péntek délután áhítattal kezdte munkálatait. A határozatképesség megállapítása és a tárgysorozat elfogadása után a Főtanács megemlékezett a közelmúltban elhunytakról, tiszteletbeli címek odaítéléséről döntött, illetve köszöntötte az időközben nyugdíjba vonult lelkészeket és világi tisztségviselőket.
A jelentések számbavétele során a főtanácsi képviselők véleményezték az egyházi főtisztségviselők (püspök, főjegyző, közügyigazgató és a két főgondnok) tevékenységéről szóló beszámolókat. Az Egyházi Képviselő Tanács tevékenységének értékelésére, valamint a különböző egyháztársadalmi szervezetek, felekezeti tanintézetek és más intézmények jelentéseinek megvitatására a szombati ülésszak keretében került sor. Az Egyházi Képviselő Tanács mellett jelentést nyújtott be a Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Kara, a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium, a székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnázium, az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége, az Unitárius Nők Országos Szövetsége, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, a Gondviselés Segélyszervezet, az Erdélyi Unitárius Egyház Nyugdíjintézete, a lókodi Kiss Rozália Ökumenikus Öregotthon és a kolozsvári Unitárius Óvoda.
A Főtanács határozatot fogadott el az Erdélyi Unitárius Egyház és a Magyarországi Unitárius Egyház egyesülésének előkészítése érdekében, – egyebek mellett – jóváhagyólag tudomásul vette az egyházi átvilágítás és közelmúlt-kutatás helyzetéről szóló jelentést, majd megválasztotta az Egyházi Közigazgatási Bíróság tagjait. Az elfogadott részjelentések tárgyai között szerepelt az egyházi alapítású kolozsvári magyar bölcsőde létrehozását jóváhagyó döntés is.
Az Egyházi Főtanács ülését megelőzően, július 29–30-án szintén Kolozsváron ülésezett az Unitárius Lelkészek Országos Szövetségének (ULOSZ) Konferenciája. Az unitárius lelkészek szakmai és érdekvédelmi szervezetének ez évi közgyűlése értékelte a Lelkészszövetség elmúlt egyéves munkáját, különböző tervezeteket vitatott meg és határozatokat fogadott el időszerű kérdésekben – áll a dokumentumban. Szabadság (Kolozsvár)

Eltemették Szabó Árpád püspököt
Zsúfolásig megtelt a kolozsvári unitárius templom hétfőn délben, amikor a szeptember 30-án, 75 éves korában elhunyt Szabó Árpád nyugalmazott püspököt búcsúztatták. Az Erdélyi Unitárius Egyház Képviselőtanácsa a Homoród menti kis faluból elindult, és élete javarészét – lelkészként, tanárként és egyházi vezetőként – Kolozsváron leélő főpásztorától vett búcsút. Utódja, Bálint-Benczédi Ferenc, aki két éve vette át a stafétabotot a 30. erdélyi unitárius püspöktől, Szabó Árpádnak a vegyészettel szemben tanúsított fiatalkori vonzódására utalva mondta: „az élet lett az ő laboratóriuma, aminek méltósággal viselt betegség vetett véget. Istentől elrugaszkodott világban őrizte a lángot”. A gyászbeszédek sorát Máthé Dénes főgondnok nyitotta meg, aki azt emelte ki, hogy az elhunyt sok figyelmet és energiát szentelt az egyházi oktatásnak.
Máthé Dénes főgondnok hangsúlyozta: a püspök hittel és tisztességgel fogadta a halált, utolsó napjaiban is iskolaügyekről cserélt véleményt az őt meglátogatókkal.
Rezi Elek, a Protestáns Teológiai Intézet rektora az elhunyt szakmai felkészültségét, igényességét, hivatástudatát, elkötelezettségét méltatta. Gyászbeszédet mondott még Popa Márta (igazgató, János Zsigmond Unitárius Kollégium), Varró Margit (igazgató, székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnázium), Asztalos Klára (elnök, Unitárius Nők Országos Szövetsége), Balázsi László (főjegyző, Magyarországi Unitárius Egyház), Csűri István (püspök, Romániai Református Egyházak), Jakubinyi György (érsek, Római Katolikus Egyház), Adorjáni Dezső (püspök, Evangélikus-Lutheránus Egyház), Hans Frölich (esperes, Szász Evangélikus Egyház) és Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter.
A gyászszertartáson az unitárius kollégium énekkara szolgált Majó Julianna vezetésével. Jelen volt László Attila alpolgármester, Tőkés László EU-parlamenti képviselő, közéletünk sok ismert személyisége. Szabó Árpádot legkevesebb félezren kísérték utolsó útjára a Házsongárdi temetőbe.
(Ö.I.B.) Szabadság (Kolozsvár)

Egyesülnek a magyar unitáriusok
A trianoni döntéssel megszüntetett egyházszervezeti egység helyreállítását tervezik az Erdélyi és a Magyarországi Unitárius Egyház vezetői. Az egyházrészek főhatóságainak döntése értelmében az erdélyi és magyarországi unitáriusok ismét a Magyar Unitárius Egyházba tartoznának. A két magyar unitárius egyházrész vezetői ennek alapján aláírták a Magyar Unitárius Egyház egységének a helyreállításáról szóló egyezményt, amit november 20-án a Magyarországi Unitárius Egyház képviselőtanácsa ellenszavazat nélkül elfogadott.
A Magyar Unitárius Egyház szervezeti egységének végleges megvalósulása az egységes, mindkét országban érvényes alaptörvény elfogadásával történik meg. Ezzel helyreáll a Magyar Unitárius Egyház 1920 előtti egysége, és visszakerülünk oda, ahová hagyományosan mindig is tartoztunk: a magyar történelmi egyházak közé” – olvasható a Magyarországi Unitárius Egyház közleményében. Sándor Krisztina, az Erdélyi Unitárius Egyház szóvivője lapunk kérdésére elmondta, a következőkben kerül sor a jogharmonizációra, hiszen össze kell hangolni a két egyház alapszabályzatát, valamint a különböző egyházi testületekbe is közös képviseletet kell kialakítani. Mint mondta, az újraegyesülés ünnepélyes kinyilvánítására legkésőbb 2012-ben kerülhet sor. Mint arról beszámoltunk, a Kárpát-medencei református egyházkerületek már 2009. május 22-én Debrecenben, a Magyar Református Egyház alkotmányozó zsinatán kinyilvánították a magyar reformátusok egységét. Krónika (Kolozsvár)

Unitáriusok XIII. találkozója – Szejkefürdő
Minden év augusztusának második szombatján kerül sor a Hargita megyei Szejkefürdőn az unitáriusok világtalálkozójára. Az idén a XIII. rendezvény zajlott augusztus 13-án. Az ünnepi istentisztelet harangszóval kezdődött 11 órakor, amit a díszlovasok és a fúvószenekar felvonulása követett. Megnyitóbeszédet mondott a házigazda Kedei Mózes székelyudvarhelyi lelkész-esperes. Az ünnepi egyházi beszédet Andorkó Ferenc vargyasi lelkész tartotta, aki utalt a magyarok és ezen belül a kicsiny unitárius egyházat alkotó hívek összefogására is.
Az Erdélyi Unitárius Egyház nevében Bálint-Benczédi Ferenc püspök, a Magyarországi Unitárius Egyház nevében Balázsi László megbízott püspök, füzesgyarmati- gyulai unitárius lelkész mondott köszöntőt. Képviseltették magukat az amerikai unitáriusok is, akiknek vezetője szintén köszöntötte a népes közönséget. A világi vezetők is részt vettek a találkozón, dr. Máthé Dénes és Csáka József főgondnokok Kolozsvárról és dr. Elekes Botond, a magyarországi unitáriusok főgondnoka. A XIII. unitárius világtalálkozót megtisztelte jelenlétével Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke is.
Az ünnepi istentisztelet és a nemzeti ima közös eléneklése után ünnepi műsor következett. Ezen fellépett az Amerikai Unitárius-Univerzalista Egyház kórusa, a székelyudvarhelyi Székely Dalegylet, a székelyszentmihályi citerazenekar, a székelyudvarhelyi Boróka néptáncegyüttes, valamint Szőcs Ilka, aki Hargita és Gondviselés címmel saját verseit szavalta el. A találkozó végén a jelenlevők megkoszorúzták a legnagyobb unitárius magyar, Orbán Balázs sírját.
Felemelő érzés volt részt venni az unitárius világtalálkozón, bár mintha erre is, mint mindenre, rányomta volna bélyegét a gazdasági válság és a reménytelenség, kevesebben voltunk, mint az elmúlt években. Meg kell találniuk az egyházi és a világi vezetőknek a módozatot, amellyel legalább lélekben visszaadhatják híveiknek a jövőbe vetett reménységet, hiszen erős várunk nékünk az Isten. Személyesen hiányoltam az egyházi vezetők, lelkészek felvonulását ünneplőben, a díszlovasok után, hisz ez is ünnepélyesebbé tenné a rendezvényt. Tisztában vagyok azzal, hogy sokan ódzkodnak attól, hogy mint minden unitárius ünnepen, itt is adnának úrvacsorát, de ez is emelné a találkozó ünnepélyességét. Jó volna az is, ha bár pár mondat erejéig a média is tudósítana ezekről a találkozókról, hiszen az unitárius is a magyar történelmi egyházak közé tartozik és az erdélyi magyarság szerves részét az unitáriusok is alkotják.
Demeter Judit. Népújság (Marosvásárhely)

Egyesül az erdélyi és az anyaországi unitárius egyház
Egyesül az erdélyi és az anyaországi unitárius egyház: az Erdélyi Unitárius Egyház Képviselőtanácsa és a Magyarországi Unitárius Egyházkerület Képviselőtanácsa június 28-án tartja a két egyházrészt újraegyesítő és a Magyar Unitárius Egyház alaptörvényét megalkotó zsinati ülését.
A kolozsvári belvárosi unitárius templomban tartandó ülés tárgysorozata: az egyesülési határozat elfogadása, a Magyar Unitárius Egyház alaptörvényének megalkotása, valamint néhány, hatályba léptetési határozat és a szükséges átmeneti rendelkezések meghozatala.
Helyreáll a történelmi egység
Mint arról beszámoltunk, az erdélyi és anyaországi unitárius egyházak egyesülését református mintára magyarországi lelkészek javasolták, az Erdélyi Unitárius Egyház vezetősége pedig üdvözölte a kezdeményezést. A kezdeményezők érvelése szerint az új egyház létrehozásával helyreáll a Kárpát-medencei unitáriusoknak a hívek döntő többsége által óhajtott történelmi egysége, melynek több évszázados hagyományát a trianoni békediktátum és a kommunista diktatúrák hatalomra jutása szakította meg.
Az elképzelés szerint – akárcsak Trianon előtt – a Magyar Unitárius Egyház székhelye Kolozsváron lenne, és azt az Erdélyi Unitárius Egyház jelenlegi püspöke, Bálint-Benczédi Ferenc vezetné. „Az egyesülés gondolata, vágya minden jóérzésű erdélyi és magyarországi unitárius hívőben elsősorban az együvé tartozást és a testvéri összefogás érzését jelenti, tehát érzelmi jellegű” – vélik a kezdeményezők. Szerintük az is az egyesítés mellett szól, hogy csupán Erdélyben van unitárius lelkészképzés, ugyanakkor a magyarországi unitáriusok kétharmada erdélyi származású.
Újjáéledt kapcsolatok
Mint ismeretes, az unitárius egyház kezdetét 1568-tól, a lelkiismereti szabadságot első ízben kimondó tordai országgyűléstől számítják. Az új hit hamarosan elterjedt Erdélyen kívül is, főleg Magyarország különböző részein. 1902-ben a Királyhágón túli egyházközségekből alakult meg az unitárius egyház kilencedik, Duna–Tisza Menti Egyházköre, mely szerves része lett az Erdélyben levő, kolozsvári központtal működő, akkori nevén Magyarországi Unitárius Egyháznak. 1940-ben az augusztus 30-i bécsi döntés Észak-Erdélyt visszacsatolta Magyarországhoz.
Ez alkalmat nyújtott a kilencedik egyházkör önállóságának megszüntetésére és közigazgatásilag a kolozsvári püspökséghez való visszacsatolására. A második világháború után visszaálló határok miatt a mai Magyarország területén élő unitáriusok ismét kénytelenek voltak önálló egyházi életet gyakorolni. Az erdélyi unitárius egyház 1949-ben elfogadott szervezeti szabályzatában már nem szerepelt a Duna–Tisza Menti Egyházkör, politikai okokból ekkorra minden hivatalos kapcsolat megszakadt a magyarországi és az erdélyi unitárius egyház között. Az 1968. augusztus 21-i zsinat engedélyezte az egyházkör egyházzá alakulását, ennek eredményeként alakult ki 1971-re a Magyarországon maradottak mai státusa.
Az Erdélyi és a Magyarországi Unitárius Egyház kapcsolatai az 1989-es rendszerváltást követően hivatalosan is újraéledtek. A két egyházban létező egyházközségek között testvérgyülekezeti kapcsolatok jöttek létre, a két egyház vezetősége között pedig felmerült az egyesítés kérdésköre. Krónika (Kolozsvár)

VIDEÓINTERJÚ - Egyesítenék az erdélyi és a magyarországi unitárius egyházat
Egyháztörténelmi és nemzetpolitikai jelentőségű pillanat
Létrejön a Magyar Unitárius Egyház, amennyiben az Erdélyi Unitárius Egyház Képviselő Tanácsának, illetve a Magyarországi Unitárius Egyházkerület Képviselő Tanácsának tagjai megszavazzák a két egyházrész újraegyesítését a június 28-i kolozsvári zsinati ülésen. Az új alaptörvényt megalkotó és az erről döntő ülésen 268 egyházi és világi személy vesz részt – tudtuk meg Bálint Benczédi Ferenctől, az Erdélyi Unitárius Egyház püspökétől. A kolozsvári belvárosi unitárius templomban sorra kerülő ülésen a tervek szerint elfogadják az egyesülési határozatot, megalkotják a Magyar Unitárius Egyház alaptörvényét, valamint elfogadnak néhány hatályba léptetési határozatot, illetve a szükséges átmeneti rendelkezéseket. Az újraegyesülésre az is lehetőséget teremtett, hogy 2010 júniusában Rázmány Csaba elhalálozását követően a Magyarországi Unitárius Egyházkerület nem választott új püspököt.
„A Jóisten segítségével jövő csütörtökön meg tudjuk tartani azt a zsinati ülésünket, ahol elfogadásra ajánljuk, s merem hinni, hogy a zsinat tagjainak a nagy része el is fogadja azt az alaptörvényt, amelyet a magyarországi unitárius egyház vezetőivel szerkesztettünk meg. Ezáltal szeretnénk újra megteremteni a magyar unitárius egységet, hiszen a négy és fél évszázad történelme azt igazolja, hogy az alföldi unitárius egyházrészek mindig is ide tartoztak” – nyilatkozta a Szabadságnak Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke.
Az egyházi főméltóság arról számolt be, hogy az új Magyar Unitárius Egyháznak két központja lesz: egyrészt a bölcső, azaz Kolozsvár, másrészt pedig Budapest, amely az Alföldön élő közösségeknek lesz a központja.
Ez a vágy és ez a kívánság a híveink részéről az elmúlt 15-20 év alatt nagyon sokszor megfogalmazódott. A lelkészi kar és az egyház lelkészi vezetői jogosnak tartották ezt az igényt, így létrehoztunk egy közös bizottságot, amelyben világiak és egyháziak egyaránt részt vettek. Ez a testület dolgozta ki az új, közös alaptörvényt. Június 28-án egy új történelmet kezdünk, amikor elfogadjuk az alaptörvényt. A következő napon tartjuk a főtanácsi üléseket, ahol a működési-szervezeti szabályzatot tárgyalják meg – fogalmazott a püspök.
Bálint Benczédi Ferenc szerint kimagasló pillanata lesz ez az unitáriusok történelmének. – Visszatekintve az elmúlt ötven-száz év viharos időszakára, azt láthatjuk, hogy az unitárius közösség szétesett darabokra. Ezt szeretnénk revideálni, s megteremteni azt a történelmi egységet, amit az elmúlt évszázadokban az unitáriusság itt, a Kárpát-medencében hordozott. Az unitárius eszme Erdélyben született, itt tudott gyökeret ereszteni, itt tudott intézménnyé, egyházzá szerveződni, innen „költözött ki”, illetve terjedt el az unitárius gondolat – jegyezte meg Bálint Benczédi Ferenc.
Hozzátette: bár mind Magyarország, mind Románia 1945 után a szocialista táborban volt, mégsem sikerült megőrizni az unitárius egyház egységét, ezért van most szükség arra, hogy egy szervezetben, egy működési szabályzattal tudják rendezni dolgainkat akár itt, Erdélyben, akár Magyarországon.
Bálint Benczédi Ferenc arról is beszámolt, hogy 2010 őszén a Magyarországi Unitárius Egyházkerület Képviselő Tanácsa levélben fejezte ki óhaját az egyesülés iránt. Egyébként az Erdélyi Unitárius Egyház 2011–2015-ös stratégiai tervében, amelyet kiadványban foglaltak össze, már szerepel az egyesülésre vonatkozó passzus.
Az erdélyi országgyűlés 1568. évi vallásügyi határozata a világon először foglalta törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot. Mindez az egyetlen erdélyi alapítású magyar történelmi egyház állami elismeréséhez vezetett, ugyanakkor e törvénynek köszönhetően Erdély a korabeli vallásszabadság és felekezeti türelem földjévé vált – áll az Erdélyi Unitárius Egyház meghívójában.
„Miután unitárius egyházunkat évszázadokon át sorvasztották, majd a trianoni diktátum következtében maradék egyházszervezetünket is feldarabolták, a XXI. század eleje új lehetőséget teremtett a Kárpát-medencei magyar unitáriusok egyházi egységének helyreállítására.
A kedvező nemzeti és nemzetközi lehetőségekkel élve, a közel 450 éves történelmi hagyományaink alapján a két magyar unitárius egyházrész, az Erdélyi Unitárius Egyház és a Magyarországi Unitárius Egyház illetékes főhatóságai elhatározták a teljes körű egyházszervezeti egység helyreállítását, amely a Magyar Unitárius Egyházban testesül meg.
A jövőbeli működésében, szervezeti felépítésében, belső jogrendjében, valamint istentiszteleti és szertartási rendjében egységes egyházszervezet az Erdélyi Unitárius Egyház és a Magyarországi Unitárius Egyházkerület újraegyesülése által jön létre 2012. június 28-án az egyházrészek együttes zsinati ülésén” – áll a közleményben.
KISS OLIVÉR. Szabadság (Kolozsvár)

Az unió kimondására készülnek az unitáriusok
Kolozsváron a Bel-Magyar utcai unitárius templom június 28-án ad otthont az egyházegyesítő zsinatnak. Az ünnepi eseményen hosszú évtizedek álma válik valóra, s az unió kimondásával az Erdélyi Unitárius Egyház újraegyesül a Magyarországi Unitárius Egyházzal. A 16. században alakult egyház négy és fél évszázados viszontagságos története új szakaszához érkezett. Az unitárius egyház, miként a többi protestáns felekezet, a reformáció eredménye, és az egyetlen olyan antitrinitárius irányzat, amely Közép-Kelet-Európában, pontosabban Erdélyben és Lengyelországban intézménnyé tudott szerveződni. A lengyel közösségek a 17. században a katolikus reformáció következményeként megsemmisültek, míg a Kárpát-medencében a magyar unitárius közösségek napjainkig fennmaradtak. (Az erdélyi és lengyelországi fejleményektől függetlenül a 18. század végén Nagy-Britanniában, a 19. század első évtizedeiben pedig Észak-Amerikában alakultak unitárius egyházközségek. A magyarok tengeren túli hittestvéreikkel 1821 után vették fel a kapcsolatot.)
A hagyomány a kolozsvári születésű Dávid Ferencet tartja az unitárius egyház alapítójának. Dávid Ferenc és munkatársai az 1568. évi tordai országgyűlést követően fejedelmi támogatással szervezték első unitárius közösségeiket. A János Zsigmond és az ország rendjei által is pártfogolt mozgalom nem csak Erdély magyarok lakta falvaiban és városaiban talált követőkre, hanem a Partiumban és Baranya megyében is (pl. Nagyvárad, Belényes, Simánd, Temesvár, Pécs stb.). Ezek az előretolt unitárius helyőrségek a 17. század végéig fennmaradtak. Dávid Ferenc püspöksége alatt 12 egyházkör (egyházmegye) működött, élükön egy-egy esperessel. János Zsigmond fejedelem halálát (1571) követően Dávid Ferencet az országgyűlés vallásújítás vádjával elítélte és Déva várába záratta, ahol 1579. november 7-én meghalt. Az unitárius szuperintendens mártíriuma után a felekezet meghasonlott. A Dávid Ferenc hitét követők kisebbségben maradt radikálisabb csoportja a Simándon működő Karádi Pált választotta püspöknek, a mérsékeltebbek pedig a Kolozsvárt székelő és a fejedelem támogatását is élvező Hunyadi Demetert. A hitelvi kérdésekben egyet nem értő közösség vezetői ádáz dogmatikai harcokat vívtak egymással. A szellemi csatározások során Blandrata György és Hunyadi Demeter eltávolították állásaikból a velük egyet nem értő papokat és elkezdték az unitárius egyház szervezeti és dogmatikai egységének megteremtését. Karádi Pál és Hunyadi Demeter halála után az ún. alföldi püspökséghez tartozó közösségek visszatértek a kolozsvári szuperintendens fennhatósága alá. Enyedi György püspök bölcsességének és türelmének köszönhetően nem szakadt frakciókra az unitárius közösség. Báthori Zsigmond uralkodása alatt az ellenzékinek számító unitárius elitet likvidálták (a kivégzéseknek nem vallási, hanem politikai okai voltak), és ezzel olyan csapást mértek az unitárius egyházra, amelyet a következő évszázadokban sem tudott kiheverni.
A református fejedelmek természetesen saját felekezetüknek kedveztek. A vegyes lakosságú városokban egyre befolyásosabbak lettek a reformátusok, így a Rákócziak alatt, az addig unitárius többségű Kolozsvár felekezeti összetétele is megváltozott. Az önálló erdélyi fejedelemség megszűnése a katolikus restaurációnak kedvezett. A 18. században az Erdélyen kívüli unitárius központokat teljesen felszámolták, ekkor szűntek meg pl. a Baranya megyei unitárius közösségek. A türelmi rendeletet követően (1781) szabadabb idők következtek. A felekezet összegyűjthette megmaradt erőit, hatalmas külső és belső építkezésbe kezdett. Új templomok és iskolák épültek, újra kiadhatták kátéikat és énekeskönyveiket, lassan felkészültek a reformkorra. Az 1848−49-es forradalom és szabadságharc, majd az ezt követő politikai elnyomás során az unitáriusok is túlélésre rendezkedtek be. A kiegyezés már Kriza Jánost találta a püspöki székben, és a tapasztalt egyházvezető mindent megtett azért, hogy az általa vezetett felekezet kikerüljön az elszigeteltségből. Nemcsak az angol és az amerikai unitárius közösségekkel vette fel a kapcsolatot, hanem arra is volt gondja, hogy az egyre sűrűbben Pestre rajzó unitáriusok egyházi életét megszervezze. A különféle minisztériumokban elhelyezkedő unitárius értelmiségiek Magyarország fővárosában kis szórványt alkottak, pap és templom nélkül. Az első nyilvános unitárius istentiszteletet Pesten 1869. június 13-án Ferencz József, a későbbi püspök tartotta. Két héttel később a Kolozsváron tartott főtanácsi ülésen határozatba foglalták: mivel Erdély egyesült Magyarországgal, az addig használt hivatalos Erdélyi Unitárius Egyház vagy Vallásközönség helyett a Magyar Unitárius Vallásközönség nevet használják. A magyar unitárius vallásközönség az angol és az amerikai hittestvérek segítségével 1881-ben Budapesten egyházközséget szervezett. 1889-ben a kolozsvári rendkívüli főtanácsi ülésen kimondták, hogy az unitárius egyház neve Magyarországi Unitárius Egyház.
1890-re Budapesten a Koháry utcában (ma Nagy Ignác) felépült az új templom, 1902-ben pedig megszervezték a Duna−Tisza menti egyházkört, amely a Királyhágón túli egyházközségeket tömörítette. A Magyarországi Unitárius Egyházat az első világháború végéig kilenc egyházkör alkotta, 1914-ben a Monarchia 81 401 alattvalója vallotta magát unitáriusnak. A trianoni békeszerződés Erdélyt Romániához csatolta, és ezzel új fejezet kezdődött az egyház történetében, hiszen az addig egységes Magyarországi Unitárius Egyház területileg két részre szakadt. A Románia új határai között maradt nagyobbik egyházrész az 1889 előtti állapotokhoz igazodva újból Magyar Unitárius Egyházként határozta meg önmagát. A püspöki székhely továbbra is Kolozsvár maradt, itt működött az egyik gimnázium és a Teológiai Akadémia. A Duna−Tisza menti egyházkör Józan Miklós budapesti esperes-lelkész vezetésével ideiglenesen létrehozta a Magyarországi Igazgató Tanácsot, és az esperest vikáriusi joggal ruházta fel. A világháborút követő impériumváltás következtében megnőtt a Magyarországra repatriált unitáriusok száma. Az 1920-ban tartott népszámlálás csak Budapesten 2828 unitáriust regisztrált. A megváltozott életkörülmények új feladatok elé állították az egyházvezetést. Az országhatárokon belül széleskörű belmissziói munka kezdődött. Újjászervezték az egyháztársadalmi egyleteket, gondoskodtak a hitoktatásról és a karitatív tevékenységeket is folytatták, ahogy lehetett… A budapesti lelkészi állást is átszervezték és Józan Miklós esperes mellett hamarosan fiatal erők gondoskodtak a misszióról. 1923-ban az amerikai és az angol unitáriusok anyagi támogatásával Budapest déli részében egy bérházat vásároltak. Ez lett az ún. Unitárius Missziói Ház, amelyben bentlakás és gyülekezeti terem működött. A Duna−Tisza menti egyházkörben a világháború előtt szervezett eklézsiák mellett (Hódmezővásárhely, Füzesgyarmat, Polgárdi stb.) újabb egyházközségek és szórványgyülekezetek alakultak (Debrecen, Kocsord, Pestszentlőrinc, Orosháza, Dévaványa, Mezőtúr, Szombathely, Miskloc stb.).
A háború alatt megszakadt külföldi kapcsolatok megújításáért és az erdélyi magyarság sérelmeinek orvoslásáért több angol−amerikai delegáció látogatott Romániába. Bukarestben az illetékes minisztériumokkal folytatott tárgyalás nem sok eredményt hozott, de 1924-től minden erdélyi unitárius egyházközséget egy-egy amerikai egyházközség fogadott testvéréül.
1940-ben a második bécsi döntés értelmében Észak-Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz és ezzel ismét új helyzet állt elő. Hatvanöt egyházközség, harminchárom elemi-, két közép- és egy gazdasági iskola, illetve a Teológiai Akadémia visszakerült Magyarországhoz, de Dél-Erdélyben maradt 53 eklézsia és tíz elemi iskola. A Magyarországi Unitárius Egyház ezúttal Dél-Erdélyben foganatosított rendkívüli intézkedéseket. Tordán az esperes és a főgondnok vezetésével ideiglenesen megszervezték a rendkívüli Egyházi Képviselő Tanácsot. A világháborút lezáró békeszerződések Észak-Erdélyt Romániának ítélték és így visszaálltak az 1940 előtti állapotok. 1949-ben a „Román Népköztársaság-i Unitárius Egyház” új alaptörvényében, érthető politikai okokból, már meg sem említhették a Duna−Tisza menti egyházkört. A magyarországi unitáriusok területileg elszakíttattak az erdélyiektől, de szervezeti szempontból mégiscsak Kolozsvárhoz tartoztak. Az egyházkört esperesi, illetve püspöki helynöki minőségben Budapestről irányították, az elszakadást egyik fél sem mondta ki. Magyarországon az Állami Egyházügyi Hivatallal folytatott tárgyalások következtében 1968-ban megkezdődött a Duna−Tisza menti egyházkör felszámolása és önálló egyházzá szervezése, 1971-ben pedig Magyarországi Unitárius Egyház néven teljesen különálló egyházszervezetet hoztak létre és püspököt választottak. Az új Szervezeti Törvény nem csak azt mondta ki, hogy a magyarországi egyházrész önálló, hanem azt is, hogy a lelkészutánpótlást a Budapesti Unitárius Teológiai Intézet biztosítja. (A magyarországi unitárius lelkészek két kivétellel a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet unitárius karának végzettjei.) 1971-ben tehát megalakult a Magyarországi Unitárius Egyház, így az a paradox helyzet állt elő, hogy a Kárpát-medencében két, szervezetileg is különálló magyar unitárius egyház működött: a romániai mintegy 70 ezer egyháztagot és a magyarországi kb. 10 ezer lelket számlálva. A két egyház egyesítésének gondolata 1989 után sokakban felmerült, de csak az utóbbi évek fejleményei vezettek el az egyházegyesítés megvalósulásához. 2010. november 4-én született meg azon egyezmény, amely előkészítette az egyházrészek újraegyesülését. A zsinat feladata tehát azon túlmenően, hogy kimondja az egyházegyesítést az, hogy elfogadja a közös alaptörvényt, majd ezt követően a Főtanács ún. Szervezeti és Működési Szabályzatot alkot.
A Magyar Unitárius Egyház feladata az elkövetkező években is − a minden határon átívelő − Isten- és emberszolgálat, az evangélium hirdetése, a vallásoktatás, közösségeink szolgálata és keresztény unitárius hitben való megerősítése. A teljes körű egyházszervezeti egység helyreállításával reményeink szerint nem csak lélekszám-növekedést könyvelhetünk el, hanem lelkesedésünk és közös tenni akarásunk is megkétszereződik. Az új alaptörvény, a szervezeti és működési szabályzat keretül szolgál, azt tartalommal csak gyülekezeteink tudják megtölteni, éppen ezért szükségünk van Jézus tanításának szellemében a gyökeres belső megújulásra. Meg kell változnunk, és hinnünk kell az evangéliumban. Nagyon fontos, hogy a valláserkölcsi nevelést az eddigieknél jobban és hatékonyabban végezzük, sokkal erőteljesebb belmissziói munkát kell folytatnunk. Fontos teendőnk a szórványok gondozása és új egyházközségek alapítása. Támogatnunk kell a kis létszámú egyházközségeket. Jobban kell hogy gondozzuk műemlékeinket, könyvtárainkat, levéltárainkat. Létesítenünk kell végre egy egyházi múzeumot kallódó értékeink, műemlékeink megőrzéséért.
Törekvéseinkben „legyen velünk Istenünk az Úr, ahogyan őseinkkel volt. Ne hagyjon el bennünket, és ne vessen el magától! Hajlítsa magához szívünket, hogy mindig az ő útjain járjunk, és megtartsuk parancsolatit, rendelkezéseit és végzésit, amelyeket őseinknek parancsolt.” 1Kir 8,57−58.
Kovács Sándor teológiai tanár. Szabadság (Kolozsvár)

Ünnepi unitárius zsinat Kolozsváron
Az erdélyi és a magyarországi unitáriusok Kolozsváron találkoztak június 28-án, a belvárosi unitárius templomban, ünnepi zsinaton. Ennek a fő célja a magyarországi és erdélyi unitárius egyházak egyesítése volt, mely hosszú és összehangolt folyamat eredményeként jött létre. Az egyesülés egyházjogi megvalósítása érdekében az Erdélyi Unitárius Egyház Zsinata a Magyarországi Egyházkerület által kijelölt zsinati képviselőkkel kiegészülve a Magyar Unitárius Egyház Zsinatává alakul. Miután a történelmi események révén a maradék unitárius egyházszervezet is feldarabolódott, a 89-es változások kedvező feltételeket biztosítottak egyházunk újraegyesülésére. Június 28- án, a két zsinat képviselőinek jelenlétében ez meg is történt. A Magyar Unitárius Egyház az egyetlen magyar indíttatású egyház és a legfiatalabb történelmi magyar egyház Erdélyben.
Az ünnepi zsinaton bevezető beszédet mondott Nagy László, az Erdélyi Unitárius Egyház főjegyzője, majd a jelen levő zsinati tagokat köszöntötte dr. Máthé Dénes főgondnok, ugyanakkor megállapítva, hogy a zsinat határozatképes, majd felszólalt Bálint Benczédi Ferenc püspök. A munkálatoknak három napirendi pontja volt: A két egyházrész egyesítése, az új alapszabályzat elfogadása valamint különböző átmeneti rendelkezések és hatályba lépési határozatok. Az Erdélyi Unitárius Egyház vezető testülete – Bálint Benczédi Ferenc püspök, Nagy László főjegyző, Kovács István közügyi igazgató, Máthé Dénes főgondnok – kiegészül a Magyarországi Egyházkerület vezetőségével: Balázsi László megbízott püspök-főjegyzővel, Elekes Botond főgondnokkal és Barabási Sándor főgondnok- helyettessel. A magyarországi unitárius lelkészeket Kászoni József budapesti lelkész képviselte. Az újraegyesült unitárius egyház neve: Magyar Unitárius Egyház. A határozatot a vezetőségi tagok aláírásukkal szentesítették a délutáni ünnepi istentiszteleten és bemutatták az új zászlót is.
Az egyesülési határozatot Szabó László lelkész olvasta fel, az új alapszabályzatot pedig Gyerő Dávid előadó- tanácsos, melynek előkészítésében részt vett Máthé Sándor és dr. Kovács Sándor is. Az új alapszabályzat kiegészült a módosító javaslatokkal és az ünnepi zsinat megszavazta. Az ülés végén, harmadik napirendi pontként megszavaztak pár átmeneti rendelkezést, a működési szabályzatot és a választási szabályzatot.
A délutáni ünnepi istentiszteleten kihirdették a Magyar Unitárius Egyház újraalakulását és az alaptörvény elfogadását, és ezeket hitelesítették. Főtisztelendő püspök úr hangsúlyozta az esemény fontosságát. Köszöntőt mondott Máthé Dénes főgondnok (Kolozsvár), Elekes Botond főgondnok (Budapest), a testvéregyházak képviseletében Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök. Részt vett ugyanakkor államtitkári szinten Vámos Tibor a román és Szászfalvy László, a magyar kormány képviselője is és nem utolsósorban Mr. Larry Coburn az amerikai Weston helységből, Massachusetts államból, az amerikai testvérgyülekezet megbízottja. Az unitáriusok számára – és nem csak – rangos rendezvényt megtisztelte jelenlétével Toró T. Tibor és Tőkés László is. Az ünnepi egyházi beszédet Kovács István közügyi igazgató, sepsiszentgyörgyi lelkész tartotta, az úrvacsorai beszédet Balázsi László megbízott püspök, füzesgyarmati lelkész. Az ünnepi zsinat a záróimával, az áldáskérés és a magyar himnusz közös eléneklésével és szeretetvendégséggel zárult a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium épületében. Sajnálatos, hogy a Maros megyét képviselő zsinati tagok szinte fele nem tartotta lényegesnek részt venni az ünnepségen, mely egyébként a zsinati tagok számára kötelező.
Demeter Judit ny. könyvtáros
Népújság (Marosvásárhely)

Akadozik a restitúció Romániában a Mikó-perben született ítélet után
A közalkalmazottak már akkor is félnek visszaszolgáltatni az ingatlanokat, ha az minden jogászi érv szerint törvényes lenne, vélik a szakemberek.
A lozsváron ügyvédek részvételével megszervezett restitúció kerekasztal-beszélgetés legfontosabb következtetései: - a Mikó-ügyben hozott ítélet után a tulajdonjogok visszaállítása akadozik: a közalkalmazottak nem merik adminisztratív úton visszaadni az ingatlanokat - ugyanakkor a bíróságok a restitúciós ügyeket gyakran mondvacsinált kifogásokkal utasítják el - a rendszerváltás utáni időszak jogalkotási ellentmondásai miatt 2,5 millió per folyik Romániában restitúciós ügyek miatt - a 2013-as restitúciós törvényben megfogalmazott szoros határidőket az intézmények nem fogják tudni tartani - a visszaszolgáltatott ingatlanokat megkapó intézmények, szervezetek, egyházak és magánszemélyeknek rendszerint tájékozatlanok azok menedzselését illetően
Sztranyicki: 2,5 millió per van jelenleg folyamatban restitúciós ügyekben
Restitúció tegnap - és holnap? címmel kerekasztal-beszélgetésre kerül sor az ingatlanok visszaszolgáltatásával kapcsolatos romániai jogszabályi háttérről és joggyakorlatról. A beszélgetés résztvevői: Bányai József ügyvéd (Kolozsvár), Somai László József ügyvéd (Kolozsvár), Bonyhai Eleonóra ügyvéd (Nagybánya), illetve Dr. Sztranyiczki Szilárd, ügyvéd, egyetemi adjunktus. Moderátor: Dr. Kokoly Zsolt, a Sapientia EMTE Jogtudományi Főtanszékének oktatója. A rendezvényre a Sapientia EMTE Erdélyi Magyar Tudományegyetem Magánjogi és Összehasonlító Jogi Intézete, az EME Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztálya, illetve a Erdélyi Magyar Jogászok Társasága (EMJT) közös szervezésében kerül sor.
Sztranyicki Szilárd ügyvéd, a Sapientia egyetemi adjunktusa a földterületek visszaszolgáltatása kapcsán elmondta, hogy Romániában nagyon nehézkes, és messze van a folyamat vége.
Sztranyicki a beszélgetés során kiemelte, hogy a restitúciós folyamatban használt megoldások sem voltak a legszerencsésebbek, mint ahogy az első földtörvény is mutatta. Az ugyanis értékelése szerint egy teljesen hibás koncepción alapult, mert lehetőséget adott arra, hogy ne a régi tulajdonosok földterületét mérjék vissza, hanem akár valaki másnak a birtokát is, ami rengeteg pert eredményezett. Sztranyicki úgy véli, hogy leginkább a jogalkotó bizonytalanságaiban kell keresni ennek az okát.
A forradalom után hozott első földterületekre vonatkozó restitúciós törvény ugyanakkor azt is lehetővé tette, hogy olyanok is kapjanak földet, akiknek sohasem volt (pl. akik a kollektívben dolgoztak, mérnökök, a polgármesteri hivatalok dolgozói), és ezeknek az egykori tulajdonosok birtokrészeiből osztogattak. Ráadásul a visszaadható területet 10 hektár mezőgazdasági területben és 1 hektár erdőben maximalizálták.
Sztranyicki az 1996-os kormányváltást emelte ki, mint fordulópontot: ekkor a 160/1997-es törvénnyel amellett, hogy a fent megállapított maximalizált értékeket megnövelték (mezőgazdasági területek esetében 50, erdők esetében 30 hektárra), lehetőséget adtak arra is, hogy a jogi személyek is – így a közbirtokosságok – kérjék a területeik visszaszolgáltatását.
2000-ben újabb visszaszolgáltatási törvényt fogadtak el, ahol tételesen kimondják azt, hogy teljes visszaszolgáltatásra van szükség, azonban az addig megvalósult visszaszolgáltatások már változatlanul megmaradtak.
A 2013-as törvényben (165/2013) kimondják a természetbeni visszaszolgáltatás elsőbbségét, amelynek értelmében minden közigazgatási egység el kell készítse a saját nyilvántartását, amellyel azonosítja a vissza nem adott területeket. Ez azért volt visszás, mert ahány község, annyiféle módszer alakult ki.
Sztranyicki felhívta a figyelmet arra a tényre, ami sokszor elhangzott az előadás során: a Mikó-ügyben hozott ítélet után a tulajdonjogok visszaállítása akadozik. Ez azért veszélyes, mert – annak ellenére, hogy mindenki tudta, hogy történhettek visszaélések is -, ez a teljes restitúciós folyamatra hatással van: láthatóan lelassult.
Ebben nagy szerepe van annak is, hogy a közalkalmazottak már akkor is félnek visszaszolgáltatni az ingatlanokat, ha az minden jogászi észérv szerint törvényes lenne, mert attól félnek, hogy emiatt börtönbe kerülhetnek - így adminisztratív úton akadályozott a visszaszolgáltatás.
Sztranyicki szerint az is problémás, hogy szerinte a visszaszolgáltatott tulajdonra vonatkozó jogcímeket a bíróságok mondvacsinált okokra hivatkozva semmisítették meg, és negatív hozzáállást tanúsítanak ezekkel az ügyekkel szemben.
Sztranyicki kiemelte, hogy ez a jelenség – helyi szinten hangsúlyosabban -, befolyásolja a restitúciós folyamatot. Ezzel kapcsolatban annak a véleményének adott hangot, hogy mindenkinek a saját szintjén kell megvívnia a harcot, hogy folytatódhasson a restitúciós folyamat.
Somai László József kolozsvári ügyvéd szerint a restitúcióra vonatkozó döntések Romániában nem a belpolitikai akarat nyomán születtek, hanem külföldi nyomásra. Éppen ezért születtek olyan jogszabályok, amelyek az ingatlanok esetében lehetővé tették, hogy eladják azokat az állami fenntartók. Somai kiemelte, hogy sokkal nagyobb esély van olyan nagy és összefüggő tulajdonok visszaigénylésének a sikerére – amiket rendszerint egyházak vagy arisztokrata családok birtokoltak -, mint a kisebb parcellák visszaadására, mert rendszerint ezeket a vagyonokat nem darabolták fel, nem adták el.
Somai elmondta, hogy az ingatlanok visszaszolgáltatása 2001 után indult meg, azonban kezdetben csak azok kapták vissza a tulajdonukat, akik bérlőként éltek saját egykori tulajdonukban, és csak azt a helyiséget kapták vissza, ahol éltek.
Szerinte a 2013-as restitúciós törvényben megfogalmazott szoros határidőket az állami intézmények nem fogják tudni tartani, ezért az a legvalószínűbb, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően sürgősségi kormányrendelettel meg fogják hosszabbítani a kiszabott határidőt.
Somai szerint a visszaszolgálási bizottság érezhetően az egyházak ellen dolgozik, néha olyan jellegű kifogásokat fogalmaznak meg, amelyeket hihetetlennek értékelt. Erre példaként azt hozta fel, hogy egyik perében nem akarták elismerni, hogy az Erdélyi Unitárius Egyház azonos az egykori Magyarországi Unitárius Egyházzal.
Bányai József kolozsvári ügyvéd is arra panaszkodott, hogy a restitúciós ügyek kapcsán ügyvédként sokszor tapasztalt a tárgyalótermekben negatív hozzáállást a bíróság részéről, valamint arra is, hogy gyakran születnek ellentmondó bírósági döntések is, amikre szerinte maga a jogalkotó is sok lehetőséget adott.
Korábban bányai álláspontjáról itt írtunk: Bányai József: akár le is állíthatják a romániai restitúciós folyamatot? Bonyhai: a gyergyószárhegyi és a marosvécsi kastélyok visszaadása szerencsés eset
Bonyhai Eleonóra nagyváradi ügyvéd az egykori erdélyi arisztokrácia tulajdonának a visszaszolgáltatása kapcsán úgy értékelte, hogy a 2006 és 2009 közötti időszak volt a legeredményesebb. Két sikeres ügyet emelt ki előadásában: a gyergyószárhegyi és a marosvécsi kastélyok visszaadását az egykori tulajdonosainak.
Elmondta, hogy ezek az esetek annak ellenére szerencsésnek számítanak, hogy az ingatlanok visszaadáskor siralmas állapotban voltak - mert legalább létező ingatlanokról volt szó, amelyek tető alatt voltak.
Bonyhai elmondta, hogy az így visszaszolgáltatott ingatlanok nagy része műemléknek számít, ami körülményessé teszi a felújításukat, és a legtöbb családnak nincs is pénze arra, hogy magánvagyonából finanszírozza. Bonyhai elmondta, hogy a műemlékekre vonatkozó rendelkezések szerint azok eladása esetén az államnak elővásárlási joga van, és a tulajdonosokat karbantartási, állagmegőrzési, konszolidálási, restaurálási és értékmegőrzési kötelezettségeik vannak.
A gyergyószárhegyi kastélynak a tulajdonosok közötti vita miatti bezárása kapcsán Bonyhai felvetette a kérdést, hogy egy A kategóriájú, regionálisan kulturális, turisztikai stb. jelentőséggel bíró ingatlan bezárása mennyire problémás, tekintve, hogy emiatt a környék turisztikai vonzereje is csökkenhet. Azonban Bonyhai azt is kiemelte, hogy azokban az államokban, ahol van nyitvatartási kötelezettség, ott az állam megfelelő mértékben támogatja a tulajdonosokat, és lehetőséget biztosít nekik a működtetésre. Bonyhai kiemelte, hogy a legújabb rendelkezések szerint Romániában is van lehetőség támogatást kérni az ilyen jellegű felújításokra.
Bonyhai egy másik problémáról is beszélt: az ingatlanokat megkapó intézményeknek, szervezeteknek, egyházaknak és magánszemélyeknek a tájékozatlanságát arra vonatkozólag, hogy hogyan kellene ezeket menedzselniük. Itt elmesélte, hogy a teológia tanszéken például javasolták már, hogy készítsék fel erre a hallgatókat, és 2015 októberéig meg fog indulni a megfelelő képzés.
F. J.
Transindex.ro

Melegházasság: igenek és nemek harca az unitáriusoknál
Vitát gerjesztett az unitárius egyház berkeiben Gyerő Dávid főjegyző állásfoglalása, amelyben egyetértését fejezte ki az azonos neműek házasságának engedélyezésével. A Krónikának nyilatkozó egyházi illetékesek többsége nem ért egyet Gyerő Dávid véleményével.
Az unitárius egyház lapunk által megszólaltatott képviselői közül többen is leszögezték, nem értenek egyet Gyerő Dáviddal, a Magyar Unitárius Egyház főjegyzőjével, aki az ember biológiai meghatározottságát és nemi irányultságát élettani valóságnak tekinti, és egyetért az azonos neműek házasságának engedélyezésével.
Az egyházi illetékes – amint arról beszámoltunk – február 5-én A teremtett ember méltóságáért – állásfoglalás Románia alkotmánya 48. cikkelyének módosítása tárgyában címmel tett közzé egyéni véleményt az egyház hivatalos honlapján. Mivel a Magyar Unitárius Egyház vezető testületei a kérdésben nem foglaltak állást, a főjegyző egyénileg fogalmazta meg véleményét, tiszteletben tartva az egyháztagok és állampolgárok szabad véleményalkotási jogát, ugyanakkor élve a szólásszabadság lehetőségével ebben a – megállapítása szerint – fontos lelkiismereti kérdésben.
Elekes Botond, a Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerületének főgondnoka elhibázottnak és az egyház szempontjából károsnak tartja a főjegyző állásfoglalását. Rámutatott: bár Gyerő közleményében hangsúlyozta, hogy magánvéleményének adott hangot, az unitárius és más felekezetű hívekben óriási zavart okozott azzal, hogy a neve alatt az egyházi titulusát is szerepeltette és az állásfoglalást az egyház hivatalos honlapján is megjelentette. Ezzel szerinte Gyerő azt a hamis látszatot keltette, hogy az egyház nevében fogalmazta meg a véleményét.
„A Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete elnökségének határozott véleménye, hogy a házasság egy férfi és egy nő kapcsolatán alapuló szeretetközösség. Ebben a kérdésben az unitáriusoknak a többi keresztény egyházzal azonos az álláspontjuk. A témával egyébként az egyházkerület múlt pénteki elnökségi és a múlt szombati gondnok-presbiteri találkozóján is foglalkoztunk. Mindkét testület képviselői egyhangúlag kifejezték, hogy a főjegyző személyes véleménye egyáltalán nem tükrözi az unitárius egyház véleményét. Mi ahhoz tartjuk magunkat, amit egyébként Magyarország alaptörvénye, a Szentírás és a dr. Rezi Elek teológiai professzor, az unitáriusok főjegyzője által írt unitárius erkölcstan is rögzít: a házasság a férfi és nő egyenjogúságot biztosító, szabad életre szóló önkéntes szövetsége" – mondta Elekes Botond.
Az unitárius erkölcstanra hivatkoznak
Csete Árpád, az Unitárius Lelkészek Országos szövetségének elnöke szerint az unitáriusok nagy többsége nem tartja elérkezettnek az időt, hogy ebben az – elsősorban közjogi, törvényhozási – kérdésben állást foglaljon. „Fel vagyunk háborodva a kialakult helyzet miatt. Nem tartom helyénvalónak egy általános érvényű, ám egyéni vélemény megfogalmazását és közrebocsátását, mert az megkérdőjelezi az egyházi hatóságok vezetésének a létjogosultságát. Éppen ezért a korábbi, főjegyzői állásfoglalás körülményeit is ki kell vizsgálni, és az ezzel kapcsolatos felelősséget meg kell állapítani" – fogalmazott a Krónika érdeklődésére Csete Árpád.
Rámutatott, mérvadó álláspontként ő is az unitárius erkölcstanban rögzített megállapításokat fogadja el. A lelkész a kiadvány vonatkozó részleteit is idézte lapunknak elküldött levelében. „Megértéseink és toleranciánk kinyilvánítása ellenére, mégsem hallgathatjuk el fenntartásainkat a homoszexualitással kapcsolatosan. A nemiség Isten ajándéka az élettel együtt, ezzel visszaélni vagy eltorzítani Isten, embertársaink és a társadalom elleni súlyos vétek, bűn. Az Istentől jövő természetes gyermekáldás elutasítása megkérdőjelezi a homoszexuális magatartás céljainak és lényegének helyességét. A homoszexualitás törvényesítése olyan komoly erkölcsi kérdéseket vet fel, amelyek már nem a kettőjük párkapcsolatára, hanem a családra vonatkozik, mint például: házasságkötésük esetén fogadhatnak-e örökbe gyermeket?" – olvasható az erkölcstanban, amely többek közt rögzíti: „a család alapja a házasság. A házasság a férfi és nő egyenjogúságot biztosító, szabad életre szóló önkéntes szövetsége, amely családot létesít, illetve jogokat és kötelességeket igényel."
Nagy László marosvásárhelyi esperes szerint a házasságnak egyértelműen egy férfi és egy nő kapcsolatát kell jelentenie, azonban sem az egyháznak, sem másnak nincs joga korlátozni az embereket a szabad döntésben, a szabad véleményalkotásban. Ugyanakkor úgy véli, lapunk csúsztatott a február 8-ai lapszámban megjelent Unitárius igen a melegházasságra című cikkben. Szerinte más kép alakult ki abban, aki az újságcikkből tájékozódott, illetve aki Gyerő Dávid állásfoglalását olvasta.
„A homoszexualitás nem bűn és nem betegség”
Ezzel szemben Kiss Zsuzsanna, az ikland-nagyernyei unitárius lelkész lapunknak úgy nyilatkozott, véleménye „többnyire egyezik" a Gyerő Dávidéval. „Úgy gondolom, hogy a homoszexualitás nem bűn és nem betegség. Ugyanúgy Isten gyermekei a homoszexuálisok is, mint a heteroszexuálisok. Ahogy a főjegyző is kifejtette, nem hiszem, hogy ez veszélyezteti a család épségét vagy a család szentségét" – fogalmazott. Hozzáfűzte: ha erről a kérdésről faggatják, mindig el szokta mondani, hogy már látott homoszexuális családokban felnövő gyermekeket, akik harmonikusan, „elferdülések nélkül" éltek, és látott már normálisnak mondott családban is felnőni gyermekeket, akik viszont szenvedtek, amiért a szülők épp nem úgy éltek, ahogy az erkölcsi normák megkövetelnék.
Rüsz Domokos székelyudvarhelyi unitárius lelkész viszont elutasítja a melegházasság gondolatát, Gyerő Dávid állásfoglalásával kapcsolatban pedig kifejtette: „semmilyen szentírásbeli alapja, egyházi hagyománya nincs, hogy erről eképpen és ilyen szabatosan nyilatkozzunk". „A melegházasságot a társadalom előterébe hozni nagy butaság és kétségtelenül nagy tévedés. Én ezt nem fogadom el. Eleink sem fogadták el, én sem tudok egyetérteni ezzel" – szögezte le Rüsz Domokos.
Lapunk az egyház további képviselőinek véleményére is kíváncsi volt, azonban többen is elzárkóztak a véleménynyilvánítástól.
Amint arról beszámoltunk, Gyerő Dávid azzal kapcsolatban szólalt meg, hogy a civil szervezetek által létrehozott Koalíció a családért csoport tavaly októberben aláírásgyűjtést kezdeményezett azért, hogy a román alkotmány rögzítse: a házasság egy férfi és egy nő szabad akaratából jön létre. A kezdeményezést az ortodox egyház is felkarolta, a romániai magyar történelmi egyházak vezetői közül pedig többen kifejezték támogató véleményüket.
A főjegyző közölte, számára az Isten által teremtett ember méltóságának feltétlen tisztelete és védelme teológiai alapérték, az ember biológiai meghatározottságát és nemi irányultságát élettani valóságnak tekinti, a nemi önazonosság megélése és a házastársválasztás szerinte alapvető emberi jog.
A téma kapcsán Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök a szabad véleménynyilvánítás támogatásáról beszélt korábban a Krónikának. Mint mondta, a Magyar Unitárius Egyház vezető testületei úgy döntöttek, nem foglalnak állást a házasság meghatározására vonatkozó alkotmánymódosítás kérdésében, mert úgy vélik, a civil szövetség kezdeményezése „kívülről irányított".
Bíró Blanka, Gyergyai Csaba, Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)

500 éves a reformáció A magyar unitárius egyház (II. rész)
Boros György tanár kezdeményezésére a rohamosan teret hódító materializmus mérséklésére, a valláserkölcsi élet fejlesztésére 1885-ben létrehozták a Dávid Ferenc Egyletet, nőszövetségi és ifjúsági tagozattal. Az egylet első elnökéül Brassai Sámuelt választották, aki 12 évig töltötte be ezt a tisztséget. Az egylet kiadásában jelent meg Kolozsváron 1888-ban az Unitárius Közlöny című havilap, amely a vallásos élet és művelődés céljait szolgálta. Boros György sokat küzdött a teológiai oktatás fejlesztéséért is, és mai színvonalra emelésében tekintélyes része volt. Az 1896-97-es tanévben az unitárius egyház megalkotta a Papnevelő Intézet első önálló szervezetét és rendszabályait. A teológiát 1915-ben akadémia rangjára emelték, és 1948-ig az Unitárius Teológiai Akadémián folyt a lelkészképzés. A kolozsvári Belső Magyar utcai, 1806-ban épített főiskola a 19. század végén már szűknek bizonyult, és 1899-ben hozzáfogtak Pákei Lajos tervei alapján az új, immár negyedik főiskola építéséhez, amelyet 1901-ben fejeztek be. Ez a mai János Zsigmond Unitárius Kollégium. 1914-re felépült az új székelykeresztúri iskola is, a mai Berde Mózes Unitárius Gimnázium, a régi épületet pedig bentlakássá alakították át. A tordai unitárius algimnáziumból 1878-ban állami polgári fiúiskola lett, majd 27 év eltelte után 1905-ben újból visszaállították az algimnáziumot. Miután a magyar állam főgimnáziumot létesített a városban, 1907-ben az algimnázium működése ideiglenesen szünetelt. 1919-ben újra megkezdődött az oktatás, de csak 1922-ig folyt, mivel akkor a román állami hatóságok be- szüntették. A 19–20. század fordulóján, 1900-ban Bostonban megalakult az Unitárius és Szabadelvű Vallások és Egyházak Világszövetsége. Eme világszövetség egyik kigondolója Boros György volt, aki személye- sen részt vett az alakuló gyűlésen, és alapítóként a Magyarországi Unitárius Egyházat képviselte. Az I. világháború után a vesztesek oldalán levő Erdélyt 1918. december 1-jén Romániához csatolták. Az új politikai viszonyok között meg kellett tanulnunk a többi erdélyi magyar történelmi felekezettel, hogy mit jelent kisebbségben élni. Egyházunknak kétszeresen is nehéz helyzete volt, mert nemcsak nemzetiségként, hanem egyházként is kisebbségben volt. Ez a kettős kisebbségi lét azóta is jellemzi egyházi életünket. Az erdélyi magyarságnak és vele együtt az Unitárius Egyháznak – a területileg Magyarországon maradt Duna-Tiszamenti Egyházkör kivételével – kis megszakítással a román állam keretében kellett és kell élnie és harcolnia megmaradásáért. 1918-ig az erdélyi magyarságnak nem volt érdekvédelmi szervezete, ezért az erdélyi történelmi magyar egyházak vezetői már 1918. november 15-én püspöki találkozót szerveztek, amelyen az egyetértés és az összefogás jegyében tanácskoztak. Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a négy történelmi egyház közötti három és fél évszázados ellenségeskedés után 1918 végére Erdély olyan helyzetbe került, amikor magyar egyházainak főméltóságai első ízben „együttesen bocsátották ki a nehéz és sorsdöntő napokban és napok által ténnyé vált testvéri szeretetnek egy szép bizonyítékát: a közös pásztorlevelet”. Az összefogás még szorosabb lett, és Ferencz József unitárius püspök kezdeményezésére 1920. július 24-én megalakult az Erdélyi Magyar Egyházak Felekezetközi Központi Tanácsa, amely egybehangolta és irányította egyházaink közös fellépését jogaink védelmében. Az új állam kereteibe való beilleszkedés erdélyi magyar egyházaink szervezeti életében is változásokat idézett elő. Világi híveink mellett több egyházi vezetőnket is igen könnyen „beinternálták” és börtönbe juttatták a hadbíróságok. Egyleteink működését beszüntették, gyülekezési jog híján egyházi összejöveteleink elmaradtak. Megkezdődött az unitárius egyház jövedelmét biztosító alapítványi birtokok kisajátítása, melyeket majd a II. világháború utáni „kollektivizálással” a teljes egyházi vagyon államosítása követett. A nehéz anyagi körülmények miatt 1922-ben az iskolák megmentésére egyházunk a többi felekezettel együtt bevezette az egyetemes adót, és a szegénység ellenére a hívek lehetőségeikhez képest teljesítették az egyház kérését. Ennek eredményeként az 1930-as években 36 elemi, két középiskolát, a Teológiai Akadémiát és egy leányotthont, valamint egy diákbentlakást mű- ködtetett az egyház. Ezek mellett Székelykeresztúron 1932-ben megalapítottuk a Téli Gazdasági Iskolát. A két világháború között intenzív belmissziói munka indult meg. Fellendült a tevékenység az újjászervezett Dávid Ferenc Egyletben, a Nőszövetségben, az Ifjúsági Egyletben. Széles körű munka indult meg ugyanakkor a nép művelése érdeké- ben: olvasókörök és népkönyvtárak létesültek, Balázs Ferenc mészkői lelkész a 30-as években népfőiskolát szervezett. Gazdasági téren különböző szövetkezeteket létesítettek, hogy a falu gazdasági helyzetén segítsenek. A Nőszövetség szociális feladatok ellátását vállalta magára, és szegény, árva, öreg, testi fogyatékos embereket gondozott. Megerősödött a szórványban élő hívek pasztorálása. Az unitárius egyházi irodalom és sajtó is fejlődésnek indult. Több munka jelent meg a gyakorlati teológia, egyház- és jogtörténet köréből. 1921-ben megalakult az Unitárius Irodalmi Társaság az egyházi irodalom támogatása és könyvkiadás céljából. Létrejött a Sajtó és Iratterjesztő Iroda, amely vallásos témájú munkákat jelentetett meg és terjesztett. Ebben az időben a lelkészek, a tanítók és a tanárok figyelemre méltó tehetségmentési munkát végeztek. Felkutatták a tehetséges szegény gyermekeket, és továbbtanulásukat biztosították. A háború miatt megszakadt külföldi kapcsolatokat egyházunk már 1919-ben felelevenítette. Angol és amerikai unitáriusok látogatták meg Erdélyt, hogy személyesen is tájékozódjanak az itteni körülményekről, és segítségünkre legyenek. 1924-ben minden erdélyi unitárius egyházközséget testvéregyházközséggé fogadott egy-egy amerikai unitárius gyülekezet, hogy erkölcsi és anyagi támogatásban részesítse. Az egyház újból lelkészjelölteket küldhetett az angol és amerikai unitárius teológiai intézetekbe. A második bécsi döntés értelmében 1940-ben Magyarországhoz került Erdély északi része 65 unitárius egyházközséggel, kb. 60.000 lélekszámmal, az iskolahálózatból pedig 33 elemi, két közép- és egy gazdasági iskola, valamint a Teológiai Akadémia. Dél-Erdélyben 53 unitárius egyházközség maradt 10 elemi iskolával, de a román állami hatóságok diszkriminációs intézkedései megbénították azok működését. A dél-erdélyi egyházközségek vezetését Gál Miklós főgondnok mint világi elnök és Árkosi Tamás esperes mint egyházi elnök irányításával az ottani tagokból alakult Egyházi Képviselő Tanács vette át. A II. világháborút lezáró békeszerződés értelmében visszaadták Romániának Észak-Erdélyt, ezzel a dél-erdélyi egyházközségek újból bekapcsolódtak az Unitárius Egyház szervezetébe. A Duna-Tiszamenti Egyházkör önálló intézményként élt tovább, majd 1971-ben püspöki szervezetté alakult át, létrehozva a Magyarországi Unitárius Egyházat. 1945 után az Unitárius Egyház minden téren arra törekedett, hogy hagyományaihoz híven folytassa tevékenységét. A háborúban megrongálódott templomokat és iskolákat felújítottuk. 1945-ben az Unitárius Egyház Ipari Leány Líceumot alapított, amely egyedülálló volt a romániai magyar iskolahálózatban. 1947-ben a királyság felszámolásával és a népköztársaság kikiáltásával kezdetét vette a román szocializmus építése. A román állam megfosztotta az Unitárius Egyházat is anyagi alapjaitól. Iskolahálózatunkat a tanügyi reform keretében számolták fel. 36 elemi, három középiskolát, egy gazdasági iskolát, egy leányotthont, egy diákbentlakást, valamint művelődési (kultúrházak) és népjóléti (árvaház, aggmenház, napközi otthon) intézményeinket kártalanítás nélkül államosították. Ezzel párhuzamosan az Unitárius Teológiai Akadémia és a Református Teológiai Fakultás egyesítéséből létrehozták az Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézetet református, unitárius és evangélikus tagozattal. 1959-ben az állam a tagozatokat megszüntette, hogy az új, „egységes” intézetben még hatékonyabban ellenőrizhesse a lelkészképzést. A teológiai hallgatók létszámának állandó csökkentésével az állam nagyfokú lelkészhiányt idézett elő. Könyvtárainkat, levéltárainkat államosították, anyakönyveinket elkobozták, kiadói munkánkat korlátozták, az iskolai vallásoktatást megszüntették, a hitéletet a templom falai közé szorították vissza. Emellett erősödő nyomás nehezedett valamennyi magyar egyházra, így az unitáriusra is, az anyanyelv, kultúra és népünk azonosságtudatának megőrzésében betöltött szerepünk miatt. Mindezek ellenére egyházunk élt, jelen volt az országban és szolgálta híveit és népünket, ahogy lehetett. Kiss Elek és Kovács Lajos püspökök látogatták a gyülekezeteket, új egyházközségek szerveződtek, a templomokat, egyházi épületeinket igyekeztünk meg- őrizni, karbantartani. 1968-ban, a kolozsvár-tordai zsinaton megünnepeltük az Unitárius Egyház fennállásának 400. évfordulóját, majd 1979-ben egyházalapító püspökünk, Dávid Ferenc halálának 400. évfordulójáról emlékeztünk meg. Az 1989-es forradalom után kialakuló helyzetben egyházunk életében új feladatok és lehetőségek jelentkeztek. Újraindítottuk az 1948-ban megszüntetett Nőszövetséget, a Dávid Ferenc Egyletet, az Ifjúsági Egyletet, majd egyházunk szeretetszolgálati feladatának betöltésére létrehoztuk a Gondviselés segélyszervezetet. A Keresztény Magvető mellett megjelentetjük az Unitárius Közlöny című havilapot és különböző egyházi kiadványokat. 2012. június 28-án az Erdélyi Unitárius Egyház és a Magyarországi Unitárius Egyház egyesülésével újraalakult a Magyar Unitárius Egyház. A Magyar Unitárius Egyháznak jelenleg a hat erdélyi egyházkörben, illetve a magyarországi egyházkerületben 127 anyaegyházközsége, 41 leányegyházközsége és 26 szórványa van. Unitárius egyháztagjaink száma kb. 60.000, melyet 136 lelkész gondoz gyülekezeti lelkészi, valamint más minőségben (kórházlelkész, ifjúsági lelkész, vallástanár). A lelkészképzésünk a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben folyik, ahol jelenleg az unitárius teológiai hallgatók száma a hat évfolyamon összesen 28. Egyházunk főhatóságainak, püspöki hivatalának, egyháztársadalmi szervezeteinek, valamint belső intézményei nagy részének székhelye Kolozsváron van. Honlapcímünk: www.unitarius.org. Egyházunk hivatása Isten és ember szolgálata. A Magyar Unitárius Egyház hirdeti Isten egységét, Jézus példájának és tanításainak kö- vetését, a teremtett világ, az élet és a család tiszteletét, az ember eredendő jóravalóságát, egyéni felelősségét és a jellem általi üdvözülését, az örök életet, a hit, az értelem és a lelkiismeret fontosságát. Hirdeti és gyakorolja a lelkiismereti és vallásszabadságot, a vallási és világnézeti különbözőségek megismerése iránti nyitottságot, valamint a felekezetközi türelmet és a társadalmi igazságosságot. Ezt a hivatást kívánjuk betölteni unitáriusként, magyarként, jézusi tanítványként hitünkből fakadó cselekedetekkel, elődeink példájából merített erővel és Atyánk gondviselő szeretetében nyugvó reménységgel.
Bálint Benczédi Ferenc püspök
Népújság (Marosvásárhely)

Kiáll az unitárius egyház Kovács István mellett
Szerkesztőségünkhöz is eljuttatott közleményben áll ki Kovács István unitárius lelkész mellett a Magyar Unitárius Egyház Képviselő Tanácsának Elnöksége és az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége, elutasítva a sepsiszentgyörgyi lelkész megzsarolását és rágalmazását. Becsülete védelmében Kovács István az illetékes bűnüldöző szervhez fordult.
Az unitárius egyház vezetése felidézi: Horváth Alpár, a Székely Idő főszerkesztője a lap „február 4–17-i számában közölt összeállításában, valamint az egyház főhatóságának és szélesebb körű nyilvánosságának küldött leveleiben minősíthetetlen rágalmakat fogalmaz meg, amelyeket egyöntetűen visszautasítunk, akárcsak az egyházszervezeti életünkbe történt durva beavatkozását”. A Kovács Istvánnal szemben megfogalmazott vád a múltbeli és jelenlegi romániai államvédelmi szervekkel való együttműködés. Leszögezik: a Magyar Unitárius Egyház belső átvilágítása keretében a főhatóság kérvényezte a Securitate Irattárait Vizsgáló Országos Tanácstól a hozzáférést a korábbi és jelenlegi közép- és felsőszintű tisztségviselők iratgyűjteményeihez. „Kovács István esetében az illetékes államigazgatási intézmény többször is nemleges nyilvántartási igazolást állított ki (ügyiratszám: P935/10)” – áll a közleményben. Azt írják továbbá: Kovács István lelkészi hivatását kezdetektől fogva lelkiismeretesen és tisztességesen végzi, mindezt igazolja az általa szolgált egykori (Marosvásárhely) és jelenlegi (Sepsiszentgyörgy) unitárius gyülekezetek vezetőségének kiállása lelkészük védelmében, akárcsak az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége Választmányának közleménye a szervezet egykori elnöke mellett. 
Az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége elítéli a lapban megjelent írás stílusát, egyház-, lelkész- és emberellenes vádaskodását. Ők is emlékeztetnek: a Magyar Unitárius Egyház keretében működő Átvilágítási Bizottság 2012-ben megállapította a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács által rendelkezésükre bocsátott irat alapján, hogy Kovács István lelkész nem működött együtt semmilyen formában az államvédelmi szervekkel. „Ebből kifolyólag hiteltelennek tekintjük az illető újságot, és annak főszerkesztőjét” – írják. Az ügy hátterét Szabó László, a Magyar Unitárius Egyház fejlesztési előadó-tanácsosa ismerteti részletesebben a sajtónak elküldött tájékoztatásában. „Folyó év január 15-től kezdődően Horváth Alpár úr leveleket és telefonüzeneteket intézett egykori barátjához, Kovács Istvánhoz, amelyben a Securitatéval való együttműködéssel és más alaptalan vádakkal illette, részletesen ecsetelte Kovács István pszichopata mivoltát, felrótta neki, hogy válásakor nem állt ki mellette volt felesége ellenében, számon kérte, hogy 15 évvel ezelőtt nem vállalt kezességet egy általa felveendő banki kölcsönhöz, majd egy negyedszázaddal ezelőtti állítólagos tetemes „kölcsön” visszafizetését követelte kamatostól, mert ellenkező esetben folyóiratában megjelenteti az ún. terhelő bizonyítékait” – írja. Miután a nyomás erősödött, Kovács István január 27-én ügyvéd általi felszólítást küldött zaklatójának, kilátásba helyezve, hogy a zsarolás és rágalmazás folytatása esetén kénytelen lesz az állami bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervekhez fordulni. „Ennek hatására Horváth Alpár a 2017. január 30-ai telefonos üzenetében Kovács Istvánt az ő meggyilkolásának szándékával is megvádolta.” Azt is közli, hogy a főszerkesztő január 29. és február 8. között öt levéllel fordult az egyház főhatóságához és a szélesebb körű egyházi nyilvánossághoz. Első levelében 21 órás (!) ultimátumot küldött az egyházvezetőségnek, hogy például fosszák meg palástjától Kovács Istvánt, ha el akarják kerülni a „szennyes” nyilvánosságra hozását.
Az egyház főhatósági tisztviselője közli továbbá: tisztázás céljából kérvényezték a Securitate Irattárait Vizsgáló Országos Tanácstól, hogy fedjék fel a Horváth Alpár által megnevezett „Kovacs Istvan” és „Fănuș” ügynökök/besúgók valódi személyazonosságát.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Unitáriusok találkoznak Szejkefürdőn
Tizenkilencedik alkalommal gyűlnek össze az unitáriusok augusztus második szombatján a Székelyudvarhely melletti Szejkefürdőn. A hagyományos találkozót idén a vallásszabadság kihirdetésének 449., a reformáció 500. évfordulója jegyében tartják. Az úrvacsoraosztásos istentisztelet tizenegy órakor kezdődik.
Az idei találkozó szervezői a Magyar Unitárius Egyház (MUE) képviselőtanácsa, a székelyudvarhelyi 1-es számú, belvárosi unitárius egyházközség, valamint a Magyarországi Egyházkerület és a Küküllői Unitárius Egyházkör – tudtuk meg Székely Kinga Rékától, a MUE hitéleti és missziói előadó-tanácsosától, homoródszentpéteri lelkésztől.
Találkozótörténet
A Szejkefürdői Unitárius Találkozó egy, a 19. században már feljegyzett unitárius vallásos találkozóban gyökerezik.
Az aratás és a csépelés utáni időszakban, augusztus utolsó vasárnapján a Kis- és a Nagy-Homoród mente unitárius egyházközségeiből felmentek az emberek Homoródfürdőre, ahol a források mellett istentiszteletet tartottak, majd mulattak. Az Erdély másodszori elcsatolását követő években még élt ez a hagyomány, ám a kommunista diktatúra idején szünetelt. Újjáélesztése és egyetemes szintre való emelése 1999-ben történt. Szejkefürdő 2017
Augusztus 12-én délelőtt tizenegy órától, a huszárok felvonulását és a zászlóátadást követően Kelemen Szabolcs, a házigazda egyházközség beszolgáló lelkésze, Bálint Benczédi Ferenc, a MUE püspöke, Kántor Csaba, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese, valamint Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármestere mond üdvözlőbeszédet. Az úrvacsoraosztásos istentiszteleten Kászoni Kövendi József, a MUE püspöki helynöke és Orbán Gyöngyvér, a házigazda egyházközség énekvezére szolgál, az úrvacsorai beszédet Szentgyörgyi Sándor, a Küküllői Unitárius Egyházkör esperese mondja. Közreműködik Jenei Ildikó dicsőszentmártoni énekvezér. Az úrvacsora a Küküllői Unitárius Egyházkör és a Magyarországi Egyházkerület adománya. A koszorúzási ünnepségen, Orbán Balázs sírjánál Szalóczy Pál budapesti színművészt hallgathatják meg. A kulturális műsor keretében a dicsőszentmártoni Kökényes Néptáncegyüttes Kis-Küküllő menti népdalok és néptáncokat ad elő. Utána előadások hangzanak el: Fülöp Dezső Alpár ádámosi lelkész a küküllői egyházkör egyházközségeit, míg Kriza János miskolci lelkész a magyarországi egyházkerület egyházközségeit mutatja be. Tudnivalók
A találkozó ideje alatt gyermek- és ifjúsági sátor működik. A gyülekezeteket kérik, egyházközségi zászlójukat és névtáblájukat, a részvevők pedig énekeskönyvet, pokrócot és esőernyőt vigyenek magukkal. Amennyiben koszorút szeretnének elhelyezni Orbán Balázs sírján, tudassák szándékukat a szervezőkkel. A találkozó helyszínén egyházi kiadványok vásárolhatók. A társszervező egyházközségek nőegyletei eladásra kínálják az általuk készített népművészeti cikkeket. A találkozó helyszínén kapható lesz étel és ital. A parkolásnál kérjék a helyi rendőrök és a szervezők segítségét. Autóbuszjáratok A találkozó napján Székelyudvarhelyről fél tízkor, tízkor és fél tizenegykor indul autóbusz Szejkefürdőre. Mindhárom alkalommal a Patkóban és a Septimia előtti megállóban van lehetőség a fölszállásra. Visszaindulás: fél ötkor, ötkor és fél hatkor.
Molnár Melinda / Székelyhon.ro