Ponta: „Ez a stratégia Románia ellen irányul”
Egy nyilatkozatában Victor Ponta román szociáldemokrata pártelnök, akinek az állásfoglalását a bukaresti magyar nagykövetség csütörtöki közleményében kategorikusan visszautasította, azt állította: a magyar miniszterelnök és a román államfő „közös stratégiát” dolgozott ki, hogy megossza a romániai magyar közösséget.
Az ellenzékben lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökének egy sajtóértekezlet keretében Pitesti-ben szerdán elhangzott nyilatkozatát a Mediafax hírügynökség idézte. Ponta kifejtette: szerinte Orbán Viktor és Traian Basescu között „létezik egy közös stratégia”, amelynek célja a romániai magyar közösség megosztása.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ugyanis nem megfelelő partner sem a román államfő, sem a magyar miniszterelnök számára – vélte Ponta, aki szerint az említett stratégia értelmében az RMDSZ-t meg kell fenyegetni, meg kell zsarolni, vagy akár el kell távolítani. A szociáldemokrata vezető szerint Basescu és Orbán egyaránt „Tőkés László új pártjára”, a bejegyzésre váró Erdélyi Magyar Néppártra támaszkodik.
A politikus úgy vélte: ez a stratégia Románia ellen irányul, mivel ellentétben áll mind a „román többségnek, mind a magyar kisebbségnek az érdekeivel”. Ponta szerint Basescu és Orbán „személyes stratégiájáról” van szó, e két politikusban az a közös, hogy – mint a szociáldemokrata pártvezér a Mediafax szerint fogalmazott – „bolsevik, fasiszta, náci értékeket” vallanak.
A Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetsége csütörtökön közleményt adott ki, amely szerint Victor Ponta alaptalan rágalmakkal és kirívóan durva, sértő minősítésekkel illette Magyarország miniszterelnökét, aki most egyben az Európai Unió Tanácsának soros elnöke is. „Magától értetődik, hogy kategorikusan visszautasítjuk e közléseket, amelyek tartalma és stílusa sem elfogadható két európai szomszéd ország kapcsolatában. Sajnálattal tapasztaljuk azt is, hogy Victor Ponta ismétlődően a magyar miniszterelnököt is belekeveri román belpolitikai célú fellépéseibe, alaptalan rágalmakat is felhasználva” – állt a közleményben.
Amennyiben ez így folytatódik, abból mindenkinek csak kára keletkezne – olvasható a nagykövetség közleményében, amely leszögezte: Magyarország, mind a soros EU-elnökség idején, mind a jövőben a két szomszédos uniós tagállam európai értékrendű, jószomszédi kapcsolatainak további érdemi fejlesztésére törekszik, függetlenül a két országban zajló belpolitikai folyamatoktól.
ma.hu 
Erdély.ma

Belföldi hírek
Ponta kirohant Orbán Viktor ellen
Visszautasította a bukaresti magyar nagykövetség Victor Ponta szociáldemokrata pártelnök szerdán elhangzott állításait, melyek szerint Traian Băsescu és Orbán Viktor közös stratégiát dolgozott ki a romániai magyar közösség megosztására, és a két politikus “bolsevik, fasiszta, náci” értékeket képvisel.
Az ellenzéki pártvezér piteşti-i sajtótájékoztatóján rohant ki a román államfő és a magyar miniszterelnök ellen. Kifejtette: az RMDSZ nem megfelelő partner sem Băsescu, sem Orbán számára, ezért az említett stratégia szerint a szövetséget meg kell fenyegetni, meg kell zsarolni vagy akár el kell távolítani. Ponta úgy véli, Băsescu és Orbán egyaránt “Tőkés László új pártjára”, a bejegyzésre váró Erdélyi Magyar Néppártra támaszkodik. Szerinte Băsescu és Orbán személyes stratégiájáról van szó, e két politikusban az a közös, hogy “bolsevik, fasiszta, náci értékeket” képviselnek. A Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetsége tegnap közleményt adott ki, amely szerint Victor Ponta alaptalan rágalmakkal és kirívóan durva, sértő minősítésekkel illette Magyarország miniszterelnökét, aki most egyben az Európai Unió Tanácsának soros elnöke is. “Magától értetődik, hogy kategorikusan visszautasítjuk e közléseket, amelyek tartalma és stílusa sem elfogadható két európai szomszéd ország kapcsolatában. Sajnálattal tapasztaljuk azt is, hogy Victor Ponta ismétlődően a magyar miniszterelnököt is belekeveri román belpolitikai célú fellépéseibe, alaptalan rágalmakat is felhasználva” – áll a közleményben.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Visszautasítja a magyar nagykövetség Victor Ponta „durva, sértő minősítéseit”
Közleményben utasítja vissza a bukaresti magyar nagykövetség Victor Ponta szociáldemokrata (PSD) pártelnök „kirívóan durva, sértő minősítéseit”, miután a politikus azt mondta: Traian Băsescu és Orbán Viktor „bolsevik, fasiszta, náci értékeket” vallanak, és stratégiát dolgoztak ki a romániai magyar közösség megosztására.
Victor Ponta PSD-elnök szerdán Piteşti-en azt mondta egy sajtótájékoztatón, hogy Traian Băsescu román államfő és Orbán Viktor magyar miniszterelnök „közös stratégiát” dolgozott ki, hogy megossza a romániai magyar közösséget. Az RMDSZ ugyanis nem megfelelő partner sem a román államfő, sem a magyar miniszterelnök számára – vélte Ponta, aki szerint az említett stratégia értelmében az RMDSZ-t meg kell fenyegetni, meg kell zsarolni, vagy akár el kell távolítani.
A szociáldemokrata vezető szerint Băsescu és Orbán egyaránt „Tőkés László új pártjára”, a bejegyzésre váró Erdélyi Magyar Néppártra támaszkodik.
A politikus úgy vélte: ez a stratégia Románia ellen irányul, mivel ellentétben áll mind a „román többségnek, mind a magyar kisebbségnek az érdekeivel”.
Ponta szerint Băsescu és Orbán „személyes stratégiájáról” van szó, e két politikusban az a közös, hogy „bolsevik, fasiszta, náci értékeket” vallanak.
A Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetsége csütörtökön közleményt adott ki, amely szerint Victor Ponta alaptalan rágalmakkal és kirívóan durva, sértő minősítésekkel illette Magyarország miniszterelnökét, aki most egyben az Európai Unió Tanácsának soros elnöke is. „Magától értetődik, hogy kategorikusan visszautasítjuk e közléseket, amelyek tartalma és stílusa sem elfogadható két európai szomszéd ország kapcsolatában. Sajnálattal tapasztaljuk azt is, hogy Victor Ponta ismétlődően a magyar miniszterelnököt is belekeveri román belpolitikai célú fellépéseibe, alaptalan rágalmakat is felhasználva” – állt a közleményben.
Amennyiben ez így folytatódik, abból mindenkinek csak kára keletkezne – olvasható a nagykövetség közleményében, amely leszögezte: Magyarország, mind a soros EU-elnökség idején, mind a jövőben a két szomszédos uniós tagállam európai értékrendű, jószomszédi kapcsolatainak további érdemi fejlesztésére törekszik, függetlenül a két országban zajló belpolitikai folyamatoktól.
Nem ez az első eset, hogy a PSD elnöke egyszerre támadja Băsescut és Orbánt. Egy héttel korábban Victor Ponta azt mondta: a román államfő és a magyar miniszterelnök között létezik egy Románia elleni egyezség, amelynek része a bejegyzés előtt álló új erdélyi magyar párt támogatása az RMDSZ és Románia érdekei ellenében.
Korábban Ponta Kadhafi líbiai diktátorhoz hasonlította Orbánt és Băsescut.
Krónika (Kolozsvár)

Nagykövetség: rágalmaz Ponta
MTI
Közleményben utasította vissza tegnap a bukaresti magyar nagykövetség azokat az „alaptalan rágalmakkal és kirívóan durva, sértő minősítéseket”, amelyekkel Victor Ponta szociáldemokrata elnök illette egy nappal korábban Orbán Viktor magyar miniszterelnököt.
Az ellenzéki pártvezér szerdai, Piteşti-en tartott sajtótájékoztatóján kifejtette: szerinte Orbán Viktor és Traian Băsescu között „létezik egy közös stratégia”, amelynek célja a romániai magyar közösség megosztása. Az RMDSZ ugyanis nem megfelelő partner sem a román államfő, sem a magyar miniszterelnök számára – vélte Ponta, aki szerint az említett stratégia értelmében a szövetséget meg kell fenyegetni, meg kell zsarolni, vagy akár el kell távolítani.
A szociáldemokrata vezető szerint Băsescu és Orbán egyaránt „Tőkés László új pártjára”, a bejegyzésre váró Erdélyi Magyar Néppártra támaszkodik. A politikus úgy vélte: ez a stratégia Románia ellen irányul, mivel ellentétben áll mind a „román többségnek, mind a magyar kisebbségnek az érdekeivel”. Ponta szerint Băsescu és Orbán „bolsevik, fasiszta, náci értékeket” vallanak.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Szilágyi: Feszültségeket gerjeszt a tábla
„Együtt érzünk a román kormány képviselőjének, Kelemen Hunor kulturális miniszternek az állásfoglalásával, és tisztelettel kérjük a kialakult helyzet oly módon történő rendezését, hogy ez a román–magyar megállapodással összhangba kerüljön, vagyis a Iorga-idézetet tartalmazó táblát távolítsák el” – hangsúlyozta tegnapi sajtótájékoztatóján Szilágyi Mátyás.
A kolozsvári magyar főkonzul elmondta: kellemetlen meglepetésben volt részük, amikor tudomásukra jutott, hogy a román–magyar projekt keretében felújított Mátyás-szoborcsoportra visszakerült a „vitatott tábla”. Szilágyi emlékeztetett arra, hogy a bronztábla törvénytelen módon 1992-ben került fel a műemlékre, és sajnálatos módon, a város történelemi belvárosában hosszabb ideig az intolerancia, a türelmetlenség és a magyarellenes uszítás jelképe volt.
„Egy román–magyar kormányközi megállapodásáról van szó, amelyben semmilyen rendelkezés nem található arra vonatkozóan, hogy a hírhedt táblát visszahelyezzék a műemlékre”– fejtette ki.
Szilágyi Mátyás a magyar fél aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a tábla feszültséget gerjeszt az etnikumközi kapcsolatokban. Hozzátette: teljes mértékben osztják a magyar közösség képviseleti szervezeteinek az állásfoglalását és a magyar közvélemény által megfogalmazott aggályokat. Közölte: a bukaresti magyar nagykövetség és a román külügyminisztérium között a stratégiai partnerség szellemében korrekt egyeztetés zajlik a kérdésben. Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete pénteken a román külügyminisztériumban tárgyalt az ügyben, és kifejezte a magyar fél aggodalmát a fenti fejleménnyel kapcsolatosan, illetve reményének adott hangot, hogy a kérdésben gyors megoldás születik.
„A román külügyminisztérium részéről teljes nyitottságot és jóhiszeműséget tapasztalunk, amit azonban egyelőre hiányolunk a kolozsvári polgármesteri hivatal, mint a román–magyar kormányközi megállapodás szerződő fele részéről. Reméljük, hogy a polgármester úr álláspontja kedvező irányba fog változni” – hangsúlyozta a magyar kormány képviselője, kifejezve reményét, hogy mielőbb sikerül felszámolni az előállt törvénytelen helyzetet.
A román külügy tegnap délután szintén közleményt bocsátott ki, amelyben jelezte: tudomásul vette Magyarország álláspontját a vitatott ügyben, és kezdeményezte a román művelődési minisztériumnál annak megvizsgálását, hogy törvényes volt-e ez a lépés vagy sem. A bukaresti szaktárca bízik abban, hogy a helyzet a román törvényes előírások alapján rendeződik, és nem befolyásolja Románia és Magyarország kiváló kétoldalú kapcsolatait.
Szilágyi Mátyás szóvá tette a múlt pénteken Kolozsvár három bejáratánál kifüggesztett ötnyelvű köszöntő táblák eltávolításának az ügyét is. Véleménye szerint a többnyelvű feliratok Kolozsvár tényleges multikulturális jellegét hivatottak tükrözni. „A táblák eltüntetése abból a szempontból sem kedvező, hogy a város és lakossága teljes joggal szeretné megpályázni az Európa Kulturális Fővárosa címet 2020-ban, amit egy ilyen helyzet könnyen ellehetetleníthet” – mondta Szilágyi Mátyás, aki szerint alapvető európai jog a nemzeti közösségek nyelvének megjelenítése közhelyeken.
Tegnap a magyar külügyminisztérium is közleményt adott ki az ügyben, amelyben leszögezik: „a polgármesteri hivatal tudtával végrehajtott táblakihelyezés feszültségeket gerjeszt a magyarság és románság kapcsolatában”.
A külügy szerint a többnyelvű üdvözlőtáblák eltávolítása szintén Kolozsvár multikulturális jellegével ellentétes lépés.
Szabadság (Kolozsvár)

Magyarország javasolni fogja Romániának, hogy a Házsongárdi temető kerüljön fel az UNESCO-listára
A magyar kormány javaslatot kíván tenni arra, hogy a kolozsvári Házsongárdi temető Románia UNESCO-listájára kerüljön – válaszolta Semjén Zsolt, nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes válaszolta egy hozzá intézett írásbeli kérdésre.
A budapesti parlament honlapján közzétett dokumentum szerint a jobbikos Szávay István felvetésére kiemelte: mivel a Házsongárdi temetőben található sírhelyek és egyéb kegyeleti helyek kiemelkedő történelmi és kulturális jelentőségűek, a magyar kormány a román fél számára javaslatot kíván tenni, hogy a Házsongárdi temető Románia UNESCO-listájára kerüljön. Mivel azonban az UNESCO által biztosított védelmi rendszer abból indul ki, hogy minden állam érdeke, hogy a területén található kulturális értékeket meg őrizze, nem teszi lehetővé azt, hogy egy másik állam ebbe a folyamatba beavatkozzon. Ennek értelmében a nemzeti kisebbséghez tartozó kulturális érdekek védelmében beavatkozásra nem biztosít lehetőséget az egyezmény – hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes.
A kormányfő kereszténydemokrata helyettese kifejtette: Magyarország kérését az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete Általános Konferenciájának 1972. november 16-án elfogadott egyezményére alapozza, amely szerint „az Egyezményben részes Államok elismerik, hogy az ilyen örökség az egész világ örökségét jelenti, melynek megóvása az egész nemzetközi közösség együttműködésének feladata”.
A Házsongárdi temető védetté nyilvánításához külön-külön valamennyi sírhelyet védetté kell nyilvánítani, melyhez műholdas felmérés szükséges. Ennek megtervezése és megvalósítása már megkezdődött.
Semjén Zsolt felidézte, hogy a román–magyar kisebbségi vegyes bizottság június 1-jén tartott ülésén a magyar fél ajánlásként fogalmazta meg a Házsongárdi temető kiemelt fontosságú ügyként való kezelését. Hozzátette: a kormány figyelemmel kíséri a Házsongárdi temetőben történő eseményeket, a síremlékek gondozását elvállaló Házsongárd Alapítvánnyal állandó kapcsolatban áll.
A magyarság itt nyugvó nagyjainak emlékét őrző kövek állapotáról Gergelyné Tőkés Erzsébettől, az alapítvány igazgatójától rendszeresen tájékoztatást kap a magyar fél, és folyamatos az információcsere a Házsongárd Alapítvány, a Magyar Köztársaság Kolozsvári Főkonzulátusa, a Magyar Köztársaság Bukaresti Nagykövetsége, a Külügyminisztérium és a nemzetpolitikai államtitkárság között is.
MTI
Krónika (Kolozsvár)

Ökomenikus áhítat a Házsongárdért
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a történelmi egyházak kolozsvári képviselői jövő szombaton ökumenikus áhítatra és a sírkert bejárására invitálják mindazokat, akiket érdekel a magyarság nagyjainak nyugvóhelyet biztosító sírkert sorsa.
kolozsvári Házsongárdi temető UNESCO-listára való felvételét fogja javasolni Romániának a magyar kormány – jelentette be Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes. Eközben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a történelmi egyházak kolozsvári képviselői jövő szombaton ökumenikus áhítatra és a sírkert bejárására invitálják mindazokat, akiket érdekel a magyarság nagyjainak nyugvóhelyet biztosító sírkert sorsa.
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a jobbikos Szávay István írásbeli kérdésére válaszolva kifejtette: mivel a Házsongárdi temetőben található sírhelyek és egyéb kegyeleti helyek kiemelkedő történelmi és kulturális jelentőségűek, a magyar kormány a román fél számára javaslatot kíván tenni, hogy a Házsongárdi temető Románia UNESCO-listájára kerüljön. Mivel azonban az UNESCO által biztosított védelmi rendszer abból indul ki minden állam érdeke, hogy a területén található kulturális értékeket megőrizze, nem teszi lehetővé azt, hogy egy másik állam ebbe a folyamatba beavatkozzon. Ennek értelmében a nemzeti kisebbséghez tartozó kulturális érdekek védelmében beavatkozásra nem biztosít lehetőséget az egyezmény – áll az Országgyűlés honlapján közzétett dokumentumban.
A miniszterelnök-helyettes kifejtette: Magyarország kérését az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete Általános Konferenciájának 1972. november 16-án elfogadott egyezményére alapozza, amely szerint „az egyezményben részes államok elismerik, hogy az ilyen örökség az egész világ örökségét jelenti, melynek megóvása az egész nemzetközi közösség együttműködésének feladata”.
Állandó a kapcsolat
A Házsongárdi temető védetté nyilvánításához külön-külön valamennyi sírhelyet védetté kell nyilvánítani, melyhez műholdas felmérés szükséges. Ennek megtervezése és megvalósítása már megkezdődött. Semjén Zsolt felidézte, hogy a román–magyar kisebbségi vegyes bizottság június elsején tartott ülésén a magyar fél ajánlásként fogalmazta meg a Házsongárdi temető kiemelt fontosságú ügyként való kezelését. Hozzátette: a kormány figyelemmel kíséri a Házsongárdi temetőben történő eseményeket, a síremlékek gondozását elvállaló Házsongárd Alapítvánnyal állandó kapcsolatban áll, és folyamatos az információcsere a Házsongárd Alapítvány, a Magyar Köztársaság Kolozsvári Főkonzulátusa, a Magyar Köztársaság Bukaresti Nagykövetsége, a külügyminisztérium és a nemzetpolitikai államtitkárság között is.
Áhítatra és sétára hívnak
Eközben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a történelmi egyházak kolozsvári képviselői felhívást tettek közzé, melyben ökumenikus áhítatra és a temető bejárására invitálják a sírkert sorsa iránt érdeklődőket. Emlékeztetnek, a Házsongárd több száz jelentős erdélyi személyiség nyugvóhelye, tudósok, politikusok, művészek, egyházfők síremlékei alkotják együtt az erdélyi nemzeti panteont. „Úgy tűnik, mára ez a kegyeleti hely már önmagát nem tudja megvédeni. Kihalófélben a hely szelleméhez igazodó kulturált viselkedés és kölcsönös tisztelet. Az évek óta tartó pusztításnak, rongálásnak mindeddig egyetlen városi hatóság sem volt képes véget vetni” – olvasható a felhívásban, melynek szerzői július 2-án, szombaton 18 órára a Házsongárdi temető bejáratához invitálják a kolozsváriakat. Mint kifejtik, ezzel szeretnék jelezni, hogy nem hagyják veszni a sírkertet, hozzátéve, a szombati akciót hasonlók követik majd, míg végre rendeződik ez az évek óta húzódó állapot. „Célunk, hogy az ökumenikus áhítat és a temető együttes bejárása által is jelezzük: nem hagyjuk tovább veszni a Házsongárdot!” – áll a dokumentumban, melyet az EMNT részéről Gergely Balázs és Csigi Levente, több kolozsvári református, római katolikus, unitárius és evangélikus lelkész, illetve az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet vezetői írtak alá.
Mint ismeretes, a Házsongárdi temetőben egyre gyakoribbak a sírgyalázások, pünkösdkor az iktári Bethlen család sírkertjében elhelyezett két 19. századi tumbát, valamint Nagy Gyula néhai erdélyi református püspök nemrég restaurált sírkövét öntötték le fáradt olajjal. Bár a műemlékvédők többször is felhívták a figyelmet a már-már mindennaposnak mondható sírgyalázásokra, a kolozsvári hatóságok nem hajlandók intézkedéseket hozni a sorozatos rongálások megakadályozásáért, valamint a vétkesek felelősségre vonásáért. Ez strukturális változásokat is maga után von a karok szerkezetében.
Krónika (Kolozsvár)

Mit keres az EP-ben ciános Béla?
A kisebbségi lét és identitás kérdéseiről szervez ma este beszélgető estet Brüsszelben Sógor Csaba RMDSZ-es Európai parlamenti képviselő Szávai Géza Székely Jeruzsálem című könyve francia változatának bemutatása alkalmával. Az est egyik meghívottja Markó Béla, volt RMDSZ elnök, román miniszterelnök-helyettes.
Jelenléte ellen tiltakozva Tőkés László, a szövetség listavezetője, "polgári engedetlenségből" leragasztotta a rendezvény plakátjait és erről levélben tájékoztatta a Fidesz frakció tagjait.
Kényes helyzetet teremtett a Fidesz és az Orbán-kormány számára a forradalmár püspök magánakciója. A rendezvénynek a Brüsszeli Magyar Nagykövetség Kulturális Szolgálatának székháza ad helyet, tehát, nyilvánvalóan a kabinet tudtával és beleegyezésével történik, Tőkés csak a múlt héten, a plakátok brüsszeli megjelenése után kezdett tiltakozni, így bármennyire ő az Orbán-kormány első számú kárpát-medencei kedvence, sem a rendezvényt nem lehet már lefújni, sem a Markó meghívását nem lehet visszavonni. Az viszont kérdés, hogy mit tesznek, mit tehetnek a Fidesz-frakció tagjai: csatlakoznak Tőkés "polgári engedetlenségéhez", vagy részt vesznek a magyar kulturális rendezvényen, "legitimálva" Markó Béla jelenlétét?
A Népszava birtokába jutott Tőkés levélből és az általa csatolt fotóról kiderül, hogy a volt püspök politikus "Mit keres az EP-ben ciános Béla?" feliratot ragasztott a brüsszeli plakátokra. "Markó Béla meghívását, szereplését nem állt szándékomban sem megakadályozni, sem pedig aktuálpolitikai okokból felhasználni. Ha erdélyi képviselőtársaim őt gondolják a leghitelesebb politikusuknak, lelkük rajta. Ám tiltakozni nekem is jogomban áll - éppen ezért az én felelősségemre a mellékelt fényképen megörökített "polgári engedetlenségi" eszközhöz folyamodtam. Ezt a levelet tájékoztatásképpen írtam" - olvasható a Fideszes és - ismereteink szerint a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja - képviselőihez eljuttatott levélben.
Tőkés arra hivatkozik, hogy a verespataki bányaberuházás miatt tartja elfogadhatatlannak Markó meghívását. A ciántechnológiát alkalmazni szándékozó verespataki aranybánya ügyét a nemrég új pártot alapító Tőkés következetesen az RMDSZ elleni egyik legfőbb fegyverként használja, úgy állítva be a történetet, mintha kizárólag a romániai magyar érdekvédelmi képviseleten állna vagy bukna a Traian Basescu államfő által nyíltan támogatott, 12 éve aláírt román-kanadai szerződés sorsa. Sőt, úgy beszél, mintha az RMDSZ már ki is adta volna a kitermelési engedélyt. Tény, hogy a beruházónak még két tárca engedélyére van szüksége, a művelődési és környezetvédelmi minisztériuméra, és mindkettőt RMDSZ-es miniszter vezeti. Kelemen Hunor pártelnök, művelődésügyi miniszter a nyáron jóváhagyta a szakhatóság engedélyét a Kirnyik-hegység régészeti mentesítésére két, külön-külön 70 millió dolláros műemlékvédelmi alap létrehozása ellenében. Ezt a jóváhagyást kifogásolták a civil szervezetek és ezt értelmezi bányanyitási engedélyként Tőkés László. A Borbély László vezette környezetvédelmi tárca (egyelőre még) nem adta meg a tényleges működési engedélyt.
Levelében Tőkés azt is állítja, hogy a "Bukarestbe szakadt" romániai magyar miniszterek semmibe veszik Magyarország jogos tiltakozását és Románia belügyeibe való beavatkozásnak tartják azt. Magyarország kormánya nem tiltakozott a bányanyitás ellen, hanem a román szaktárca megkeresésére a magyar szaktárca azt válaszolta, hogy semmilyen formában nem támogatja a cianidos technológia használatát. A határon átnyúló kockázatok miatt a román minisztériumnak kötelező kikérni az esetlegesen érintett szomszédos államok véleményét, annak figyelembevétel azonban nem kötelező számára - erről beszélt Borbély László környezetvédelmi miniszter.
Bár Tőkés László bármennyire részletesen tárgyalja Verespatak kérdését, és állítja, hogy nem aktuálpolitikai szándék vezérli, a levél az ellenkezőjét igazolja. Maga fogalmazza meg, hogy ha képviselőtársai Markót gondolják a leghitelesebb politikusuknak, hát lelkük rajta. A saját néppártját nemrég, hathatós budapesti politikai támogatással bejegyző, de RMDSZ-es EP mandátumát azért megőrző Tőkés, igaz ugyan, hogy a levél végén, de sértettségének tényleges okát is feltárja. "Markó Béla az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzése után az 1989 szellemét megalázó módon az új erdélyi magyar párt létrejöttét Magyarországról érkező "politikai ciánnak", "a politikai környezet szennyezésének" nevezte, idézem: "Ez egy rossz beruházás, beszélnünk kell róla és ki kell mondanunk: Magyarországról érkezik. Ez a párt számunkra politikai cián, nem tudjuk, mennyire koncentrált, de a politikai környezet szennyezése. (...) Ez a beruházás semmit nem fog arannyá változtatni az erdélyi magyarok számára, talán csak egyesek zsebébe termel majd aranyat." .
Kelemen Hunor RMDSZ elnök állásfoglalásban reagált Tőkés polgári engedetlenségi akciójára, amelyet eljuttatott ugyanazon címzettekhez, vagyis a Fidesz brüsszeli képviselőihez. "A Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökeként úgy értékelem, hogy Tőkés László tette, és az Önökhöz eljuttatott levele túllép a jó ízlés, a politikai kultúra és a diplomácia határain. Aljas és méltatlan cselekedetnek tartom az ilyen jellegű megnyilvánulásokat bárhol is történjenek, különösképpen az Európai Parlamentben. Tőkés László képviselő urat más szándék nem vezérelhette, csupán személyes bosszúvágya, felgyűlt frusztrációi és cselekvési képtelensége. Október 18-án Markó Béla nem csak politikusként, hanem költőként vesz részt Szávai Géza könyvének francia nyelvű bemutatóján, amely tematikáját tekintve számunkra sokkal fontosabb annál, hogy ilyen felelőtlen és kisstílű vádaskodássá és rágalmazás-hadjárattá alacsonyodjon. " - állítja Kelemen.
Brüsszelben a Székely Jeruzsálem
Az RMDSZ által fontosnak nevezett téma a magyar történelmi kuriózumnak számító székely szombatosság. A tragikus történet a 16 századig nyúlik vissza, amikor Erdélyben mintegy húszezer unitárius vette fel a szombatos vallást. Kötelező törvényül Mózes öt könyvét hirdették, és a zsidókhoz hasonlóan, szombaton ünnepeltek. Olyan mértékben tértek vissza a kereszténység gyökereihez, hogy végül egészen közel kerültek a zsidó vallás hittételeihez, még a külsőségekben is zsidóvá váltak. Idővel megfogyatkozott a hívek száma, a közösséget pedig zsidózó unitáriusoknak kezdték nevezni. A második világháború, a Holocaust idején már csak a Maros megyei Bözödújfalúban élő szombatos székelyek vállalták zsidóságukat és önkéntesen osztoztak a zsidók sorsában. A Ceausescu-éra falurombolása épp Bözödújfaluban kezdődött. A települést vízzel árasztották el, a lakosságot kitelepítették, véget vetve így a székely szombatosság több száz éves történetének is.
Szávai Géza Székely Jeruzsálem című esszéregényének francia nyelvű változatát a magyar EU-elnökség alkalmából jelentette meg a budapesti Pont Kiadó. A mű kapcsán a székely szombatosok közösségének sorsáról, a kisebbségi lét és identitás kérdéséről szerveznek ma beszélgető estet Brüsszelben. A házigazda, civilben református lelkész Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő meghívottjai az erdélyi származású, 1988-tól Budapesten élő Szávai Géza író, Bernard Le Calloch breton egyetemi professzor, történész, Markó Béla romániai miniszterelnök-helyettes, költő és Miholcsa Gyula, a Román Televízió Magyar Adásának operatőr-szerkesztője. Markó előadásának címe: Nemzeti identitások az egyesült Európában.
Gál Mária
Népszava

Objektív közelség az erdélyi ügyekhez
„Nehezen tudom elképzelni, hogy távolságot tartsak általam régóta ismert személyekkel, politikusokkal. Velük közeli, baráti kapcsolatot ápolok, ez jellemző a »pártelválasztóvonal« mindhárom oldalán állókra. Magánemberként a legközelebbi lelki közelséget érzem az erdélyi magyarokkal, ami nemcsak a hivatalos pályafutásomhoz kapcsolódik, hanem családi hagyomány.” Beszélgetés Szilágyi Mátyás volt kolozsvári magyar főkonzullal. (Budapesten született, a helyi József Attila Gimnáziumban érettségizett, majd a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Diplomáciai Egyetemén szerzett oklevelet 1989-ben. 1991 és 1997 között Magyarország bukaresti nagykövetségén töltött be külszolgálatot, előbb a nemzeti kisebbségi, közösségi és egyházügyeknek volt a felelőse, majd a teljes belpolitikai csoport irányításával bízták meg. Ezt követően a magyar Külügyminisztérium délkelet-európai főosztályát vezette, 2002 és 2006 között a luxemburgi magyar nagykövetség első beosztottja volt, 2008-ban pedig kinevezték kolozsvári főkonzulnak, mandátuma júniusban járt le.)
- A nyolcvanas évek szokásait ismerve nem meglepő, hogy a térség akkori geopolitikai központjában, Moszkvában végezte felsőfokú tanulmányait. De miért éppen nemzetközi kapcsolatok, diplomácia?
– Mindig humán érdeklődésű voltam, a történelem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé. Emellett érdekeltek a társadalomtudományok, a politológia, a nemzetközi kapcsolatok is; nemcsak Európa, hanem a világ különböző nagy térségeinek a sorsa az utóbbi száz évben. Így jutottam el a szomszédságpolitikához, Magyarország közvetlen környezetének kapcsolatrendszere is érdekelt. Ezen belül abban az időben megszabott irányok voltak. Mióta a két ország egymás mellett létezik, a magyar diplomáciára mindig jellemző volt, hogy fontos szerepet játszottak a román–magyar kapcsolatok, ezért igény volt a terület szakértőinek kiképzésére. Ebbe a hullámba estem bele, amit egyáltalán nem bánok, mert a legközpontibb témája a mindenkori magyar külügyi tevékenységnek. A kétoldalú kapcsolatrendszer Magyarország részéről, de talán Románia részéről is a legnagyobb felülettel rendelkezik, nincs még egy olyan ország, amelyhez az élet valamennyi, az államigazgatás, a kormányzat területén ennyi összekötő szál, kapocs kötne. Ez egy összetett, szervesen működő kapilláris rendszer, amelynek szépsége a kezdetektől magával ragadott.
– Noha tudjuk, hogy a majdani állomáshely kiválasztása nem a diplomatától függ, mintha tudatosan készült volna a romániai kiküldetésre, hiszen Moszkvában románul is tanult. Felmenői erdélyi gyökerei ösztönözték a romániai misszióra?
– Anyai nagyapám lugosi származású, onnan települtek át 1945 után. A családi hagyományban megvan ennek a témakörnek a szeretete, az érdeklődés Magyarország történelmi sorsa iránt, hogyan rendeződtek bizonyos kérdések a 20. században. Gondolok itt a legkülönbözőbb aspektusok közül az állampolgárság kérdésére, amelynek kezeléséhez éppen az utóbbi két évben tudtunk nekilátni oly módon, ahogy azt kell. Amúgy a családban – építészmérnök édesapám kivételével – a humán érdeklődés követhető nyomon, főleg anyai ágon, és én ezt a vonalat őriztem meg, a történelem, a társadalomtudomány, az idegen nyelvek iránt érdeklődtem, és ennek megfelelően alakult a pályaválasztásom. Erre predesztinált a nyelvtanulás is, hiszen román–francia szakos voltam a moszkvai egyetemen, és ebből egyértelműen következett a román reláció és Bukarest.
– Pályája kezdetén, 1991-ben rögtön mély vízbe „dobták”, a bukaresti magyar nagykövetség beosztottja lett. A kilencvenes évek eleje a román belpolitika, de a román–magyar államközi viszony tekintetében is zűrzavaros időszaknak számított, az erdélyi magyarság politikai képviselete ellenzékben volt. Hogyan sikerült újjáépíteni a magyar–magyar és a magyar–román kapcsolatokat a kommunizmus évei után?
– A ’89-es változásokkor euforikus hatást érzékeltünk. Mind a diplomáciában, államapparátusban dolgozóknak, mind a civil polgároknak az volt az érzésük, hogy pillanatok alatt sikerül meghaladni fél évszázados problémákat. Ez az eufória eltartott pár hétig, de aztán rövid távon nem igazolódott be. Kiderült, a kapcsolatrendszer teljes körű koncepcionális átgondolása, rendezése szükséges mindkét fél részéről. A magyar fél akkor a románhoz képest jobb pozícióban volt, hiszen a külpolitikai rendszerváltás a nyolcvanas években szinte láthatatlan módon elindult, így ’89-re a magyar diplomácia startra készen állt. Ebből a fáziseltolódásból adódott, hogy szükség volt öt-hat évre, amíg ezeket az alapkérdéseket a másik fél elfogadta, amíg újraalapozhattuk a szerződéses rendszert, és érdemben tárgyalhattunk arról, hogy a nemzeti kisebbségi kérdés központi szerepet kapjon a kétoldalú kapcsolatokban. Egy gyors, euforikus nekifutás után elkezdődött egy hosszú, cikcakkokkal, hullámvölgyekkel teli kétoldalú tárgyalási folyamat, amivel párhuzamosan kiépült Erdélyben a magyar politikai közképviseleti rendszer, illetve a bukaresti parlamenti képviselet. Ez az intézményrendszer néhány év alatt épült ki, amivel fantasztikus eredményt ért el a romániai magyar nemzeti közösség, hiszen megalapozta egy működő magyar személyi elvű autonómia struktúráját, ami a mai napig létezik, erősödik, sőt kiegészült közigazgatási, kulturális és oktatási autonómiaelemekkel. Ezt az intézményesülést követte a kétoldalú viszonyrendszer a maga tárgyalásaival, felsőszintű ágazati, politikai mechanizmusok kialakításával. Ennek egyik mérföldköve az alapszerződés aláírása volt 1996-ban, amit lehet jellemezni a hátrányaival, hiányosságaival, de előremutató jellegzetességeivel is, például hogy intézményesen kezelte a kisebbségi problematikát. Ennek folyományaként jött létre egy kormányközi vegyes bizottság és a ma is működő kisebbségügyi együttműködési bizottság. Aztán, egy bukaresti kormányváltás után újralétesülhetett az 1988-ban önkényesen bezárt kolozsvári főkonzulátus, majd a kétezres években precedensnek számított a csíkszeredai kirendeltség megnyitása. A kilencvenes évek első fele nagyon izgalmas időszak volt, a diplomáciának nincs olyan aspektusa, amely ne került volna elő a magyar–román kapcsolatokban, ami a legjobb iskola egy pályakezdő diplomata számára. Nagyon örülök, hogy ebbe belecsöppentem, és hálás vagyok azoknak a kollégáknak – például Rudas Ernő volt bukaresti nagykövetnek –, akik átadták az ismereteiket, tudásukat.
– Erdélybe, Kolozsvárra 2008-ban már tapasztalt diplomataként került, főkonzulként pedig a román–magyar kapcsolatok elmélyítését tűzte ki első számú céljaként. Most, mandátuma lejártával mennyire elégedett?
– Nem lehetek elégedett, mert sokkal nagyobb lehetőségek vannak, mint amenynyit kihasználtunk. Komplexebb, dinamikusabb munkával sokkal többet el lehet érni a kétoldalú kapcsolatokban. Attól függ, hogy a pohár félig tele vagy félig üres felét nézzük. Jelenleg ágazati projektek tucatjai állnak rendelkezésre, több mint ötven kétoldalú infrastrukturális, közlekedési, energetikai, kulturális terv létezik, amelyekben gyorsan előre lehet lépni, és reméljük, ez meg is történik hamarosan. Bizonyos részterületeken ugyanakkor megvan az ok az elégedettségre, gondolok itt a kultúrára, hiszen a főkonzulátuson sikerült találkozási pontot létrehozni rendszeres könyvbemutatóinkkal. Mindig örömmel vállaltunk társszervezői szerepet különböző helyi, konzuli kerületben lévő magyar vagy egyéb kulturális tevékenységekben, programokban. Fő alapelvünk, hogy a főkonzulátus látható, jelenléte érezhető legyen, lehetőségeink szerint mindenhol képviseljük a magyar színeket, és azt az érzést próbáljuk sugallni a magyar közösségnek, hogy figyelemmel kísérjük a helyzetét, gondjait, és ezekre a kétoldalú kapcsolatok keretei között igyekszünk megoldást javasolni a magyarországi döntéshozóknak. De ez a képviseleti szerep vonatkozott egyházi, tudományos, oktatási, részben pedig politikai területre is. Úgy érzem, sikerült konkrét dolgokat is tenni. Bekapcsolódtunk a műemlékvédelembe, a Házsongárdi temető rendbetétele keretében a külügyminisztériummal közösen a Bánffy-kripta felújításában jelentős szerepet vállaltunk, akárcsak a nagyenyedi diákemlékmű helyreállításában. A továbbiakban Kolozsváron a szamosfalvi emlékmű rendbehozatalához kívánunk hozzájárulni. A hadisírok speciális területe az együttműködésnek, e téren létezik magyar–román kormányközi megállapodás, amelynek keretében sokkal többet lehetne tenni, de úgy tűnik, részben pénzhiány miatt sokkal inkább az egyoldalú projektek működnek. Magyarország támogatásával az elmúlt négy évben tíznél több ilyen emlékmű helyreállítása vagy újrafelállítása történt meg, gondolok a tordaszentlászlói, a szindi vagy a krasznai honvédemlékművekre, nemrég a váradi Rulikowski temetőben kezdődtek meg a helyreállítási munkálatok. De számtalan munka van még: Désen méltó állapotba kellene hozni a honvédsírokat, amelyek jelenleg egy lekaszálatlan területen találhatók, ami nem méltó a hősök emlékének; Kolozsváron a Horea úti zsidó temető területén közel nyolcszáz honvéd földi maradványait tartalmazó tömegsír található, az úgynevezett hősök temetőjében pedig a sírok többsége magyar honvédeket rejt. A kétoldalú kapcsolatok történetében premiernek számított Erdély egyik legjelentősebb magyar emlékműve, a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport közös felújítása, amelynek folytatása lehet a Mátyás-emlékház kialakítása a király szülőházában. A magyar külügyminisztérium szeretne szerepet vállalni a kolozsvári Szent Mihály-templom restaurálásában is. A kultúra, a műemlékvédelem mögött kissé lemaradt az infrastrukturális fejlesztés, az úthálózat, a határátkelők, alacsonyabb rendű átkötő utak létrehozása. Különös tekintettel arra, hogy Románia rövidesen csatlakozik a schengeni övezethez, és akkor a polgároknak jogos igénye lesz, hogy ne kelljen ötven- vagy százkilométeres kerülőket megtenniük a határátkeléshez. Az energetikai együttműködés keretében az Arad és Szeged közötti gázvezeték 2010-es átadása volt a legjelentősebb momentum, és reményeink szerint hamarosan elkezdődhet az Arad–Békéscsaba-ivóvízvezeték megvalósítása is. Ez mind az egymásrautaltságot mutatja: a határ két oldalán élőknek ki kell használniuk a lehetőségeket, ez Európában mindenhol így működik. Magyarország és Románia 2004, illetve 2007-es uniós csatlakozása után lendületes nekifutás történt a közös tevékenységeink terén, aztán a gazdasági válság hatására ezek kissé lelassultak, de azon vagyunk, hogy ezeket újra felgyorsítsuk.
– Apropó, egymásrautaltság. A júniusi helyhatósági választás kampánya idején is felbukkant a be nem avatkozás elve, többen elmondták: nagyon jó, hogy az anyaország támogatja az erdélyi közösséget, de onnan senki ne szóljon bele a mi életünkbe. Önnek mi a véleménye erről?
– Érdekes ezeknek a kifejezéseknek a történelmi evolúciója az utóbbi 22 évben. Már korábban felmerült a távolságtartás és az egyenlő távolságtartás elve. Már a kilencvenes években éreztük, hogy ez alapjában rossz kifejezés. Mi nem tarthatunk távolságot az autochton 1100 éves területükön élő magyar közösségektől és honfitársainktól, nekünk közelséget kell – de még csak nem is tartani, hanem közel kell jönni. Ennek ellentettje volt később az egyenlő közelségtartás elve, ami már közelebb áll a valósághoz, az elfogadható szóhasználathoz. Én, aki 22 éve ebben a relációban dolgozom, nehezen tudom elképzelni, hogy távolságot tartsak általam régóta ismert személyekkel, politikusokkal. Velük közeli, baráti kapcsolatot ápolok, ez jellemző a „pártelválasztó vonal” mindhárom oldalán állókra. Magyarországon a társadalom sokrétű, éppen ezért sokféleképpen ítéli meg az erdélyi kérdést, a magyarság helyzetét. A többség empatikus és megértő az erdélyi magyarral szemben, akit a nagy többség nem románoz le. Magánemberként a legközelebbi lelki közelséget érzem az erdélyi magyarokkal, ami nemcsak a hivatalos pályafutásomhoz kapcsolódik, hanem családi hagyomány. Hivatalosan azt tudom megerősíteni, amit Martonyi János külügyminiszter februári látogatása során hangoztatott Bukarestben a pluralizmus, a magyar–magyar verseny kérdéséről. Számunkra nagyon fontos alapelv, hogy a külügyminisztérium nem befolyásol, nem óhajt beavatkozni ebbe a küzdelembe, fő célként pedig az kell vezéreljen minden magyar politikai szereplőt, hogy a létező legerősebb és legoptimálisabb politikai, társadalmi képviseletet érje el a magyarság országos és helyi szinten. Én ehhez próbáltam tartani a saját irányvonalamat itt Kolozsváron, ami objektív közelséget és nem távolságot jelentett az erdélyi ügyekhez és a magyarok kérdéseihez. Ezek számunkra nem kívülről szemlélt, hideg hivatali ügyek, hanem a legszorosabban vett nemzeti ügyeink. Ahogy azt az új alkotmány is tükrözi, amelynek korszakalkotó jelentősége, hogy az alaptörvény szintjén megfogalmazza a magyar nemzet kulturális, lelki egységét, és megerősíti a mindenkori kormányzat kötelezettségét, hogy minden lehetséges törvényes eszközével viselje gondját a külhoni magyarságnak. Erről szól a kormány utóbbi két évben kifejtett tevékenysége, például az állampolgárságnak az egyszerűsített honosítás révén történő megadása, ami szintén korszakalkotó lépés volt, 90 éves hiányt pótolt be, megoldott egy olyan jogi státusbeli kérdést, ami sokak számára lehetetlennek tűnt. És érzékeljük is, hogy az emberek ezért hálásak.
– Nem volt véletlen a kérdés a be nem avatkozásról, nemrég ugyanis Önnek is felrótták, hogy „beleszólt” a helyi magyarság életébe, amikor bírálta a kolozsvári magyar színház egyoldalú műsorpolitikáját.
– A diplomácia egyik klasszikus alapelve a be nem avatkozás elve, amihez nemzetközi jogi értelemben tartjuk is magunkat. A beavatkozás ettől eltérő más értelemben, ha segíteni akarunk, és a beavatkozás pozitív előjelű, és nem utasítja el a célközönség, a fogadó ország. Például árvíz vagy más természeti katasztrófa esetén a segítő országok, szervezetek jó értelemben avatkoznak be. Nekem mindig az volt az alapelvem, hogy a magyar nemzeti közösség ügyeiben csak olyan álláspontot hangoztatok, ami megegyezik valamilyen konszenzusos megítéléssel az adott közösség részéről. Alapelv, hogy soha semmit rajtuk kívül, a fejük fölött, hanem mindig mindent, ami a közösségben megalapozott és támogatott. A kolozsvári színházzal kapcsolatos véleménynyilvánításom bírálata részben félreértésen alapulhatott, hiszen mindig hangsúlyoztam, sőt kimutattam, menynyire nagyra becsülöm a kísérleti színházi stratégia eredményeit, nem volt olyan színdarab, amelyet meg ne néztem volna. Nagyra tartom Tompa Gábor igazgató és helyettese, Visky András színházkultúráját és -politikáját, az egyes darabokat kiválónak értékelem. Viszont a közönség elég széles rétegeiben megfogalmazást nyert, hogy sokan klasszikus színházat is szeretnének látni, ami technikailag, pénzügyileg nem egyszerűen egyeztethető össze. Általános gond, hogy nincs több színház, csak egy, és ennek keretében egy kiváló, a határokon túl egyedülálló magyar operát is fenn kell tartani. Én kizárólag ezt akartam hangos gondolkodásként, baráti reflexióként elmondani, semmiféleképpen nem bírálatként, amit számos, általam nagyra becsült kolozsvári, erdélyi magyar értelmiségitől hallottam véleményként. Szerintem ez a kérdés nagyon egyszerűen megoldható, a város fejlődésével erre más struktúrákat is biztosítani kell, és a színház megfelelő bővülésével, akár más színházi műhelyek kialakításával ki lehet elégíteni egy másfajta közönségigényt is. Ezzel együtt a magyar színház által végzett kiváló színházi koncepciót, munkát fönn kell tartani, és támogatni kell. Engem semmiféle beavatkozó, pláne dirigáló szándék nem jellemzett, amikor ezt mondtam a Kolozsvár Társaság tagjaként, ami egy hivatalban lévő külképviselet-vezető esetében nyilván nem magánvéleményként hat.
– Gondolom, egy magyar diplomata számára nem lényegtelen, hogy mandátuma idején több tízezerrel nő a magyar állampolgárok száma.
– Felemelő érzés, hogy a hivatali időm alatt ment végbe a magyar államigazgatás történetében előzmény nélküli intézkedés, ami nem egyszerű hivatali kötelezettség, hanem nemzeti jelentőségű dolog, nemes ügy. Az emberek hálája, meghatottsága átragad a diplomatákra is, ennek a szelleme magával ragad, és számomra megtiszteltetés, hogy részt vehettem ennek a nemzeti kezdeményezésnek az ügyintézésében. Különben az idei év első felében a tavalyi év hasonló időszakához képest nagyobb érdeklődés tapasztalható a honosítás iránt. Itt tulajdonképpen az emberek méltó igényének a kielégítéséről van szó, hogy ne legyen diszkrimináció magyar és magyar között, még ezáltal is erősítve, hogy a magyar nemzet részének érezhessék magukat. Természetesen a nemzethez tartozás nem függ igazolványtól vagy plecsnitől, hanem vele született tulajdonsága a magyar embernek. Az állampolgárság a szülőföldjén kívánja megerősíteni a magyarságot, hozzájárulva annak biztonság- és összetartozás-érzetéhez.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Frigyre lépni a szülőfölddel – Színjáték a szorítóban
A sepsiszentgyörgyi „eseményekre”, természetesen a bukaresti Magyar Követség is figyelt, s ezeket a követség emberei, sőt az egykori hírhedett Rajnai Sándor személyesen is nyomon követte, ő maga és a követség apparátusában dolgozók is gyakran megjelentek a színházi bemutatóinkon. Természetesen „nem hivatalosan”, hanem színházkedvelőkként, Bukarest és Sepsiszentgyörgy között mindössze 200 km a távolság.
Rajnai Sándor már 1980. május 12-én kézjegyével látta el a Sepsiszentgyörgyi beszélgetések tárgyú, Puja Frigyes külügyminiszter számára küldött feljegyzését. A „Szigorúan titkos!'' jelentést Göndör Péter kultúrattasé készítette.
A feljegyzés korrekt, készítőjének tájokozottságára és a nemzetiségi ügyekben való jártasságára utal.
A titkosítás alól 1996-ban feloldott – visszaminősített – jelentés ma a kutatók rendelkezésére áll, a hozzánk eljuttatott másolati példány Vincze Gábor szegedi történésztől származik, amelyért ezúton mondunk köszönetet.
Az alábbiakban részletet emelek ki a jelentésből. A dűlt betűvel szedett szövegrészek a feljegyzés budapesti olvasójától és értékelőjétől – esetleg Puja Frigyes külügyminisztertől? – származnak.
„A Sepsiszentgyörgyön április végén megrendezett második nemzetiségi színházi fesztivál (kollokvium, S. L.) alkalmat adott számos beszélgetésre, amelyek lényegét az alábbiakban foglaljuk össze: Az általános nemzetiségi helyzetkép ellentmondásos és a viszonylag eseménytelen felszín alatt bizonyos feszültségek érzékelhetők. A felszínen a kulturális, anyanyelvi harc köntösében jelenhetnek meg nemzetiségi demonstrációk, így a színházi fesztivál is ennek egyik kerete. A színház ma a nemzetiségi körülmények között mint az anyanyelv, a nemzetiségi identitás, hagyományok, közös lelki alkat kifejezésének, a tömegek együvé tartozásának szinte kizárólagos politikai fóruma. Ezzel is magyarázható az áprilisi nemzetiségi színházi kollokvium hatalmas közönségsikere. Maga az akció gyakorlatilag központi anyagi támogatás nélkül zajlik, túlnyomó részben a megyei pártbizottság saját költségvetési keretei biztosítják a rendezvényeket, valamint az ország különböző nemzetiségi színházai. Bizonyos szerep jut az egészséges lokálpatriotizmusnak, a megyei első titkár személyes ambícióinak is.''
Sütő András „elszigetelése”
,Javában folyik Sütő András új drámájának „A szuzai mennyegző''-nek a publikálása és színpadra állítása körüli „egyezkedés'' – írják a követségi jelentésben. A sepsiszentgyörgyi színházi fesztiválra érkezett központi küldöttek, az SZMNT (Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács = a művelődési minisztérium szerepkörét töltötte be S.L.) színházi főosztályáról szövegmódosításokra igyekeztek rávenni a szerzőt. A Sütő körüli helyzetet egyébként egyfajta elszigetelési törekvések jellemzik. Nem jelölték parlamenti képviselőnek, lapja a marosvásárhelyi Új Élet kapcsán újabban akadékoskodásokat tapasztal, az Igaz Szó nem volt hajlandó közölni említett drámáját, sőt legújabban a főszerkesztő, Hajdu Győző elzárkózott egy, a Sütő irodalmi munkásságát elemző tanulmány közlésétől, arra hivatkozva, hogy „az most nem aktuális.''
A „Sütő körüli helyzet'' alakulásáról, a rendkívüli népszerűségnek örvendő író elszigeteléséről, a műveivel kapcsolatos akadékoskodásokról a kortárs magyarországiak sorolhatnák a követségi megfigyelést kiegészítő történeteket.
Sütő és a sepsiszentgyörgyi színház között a hatvanas évek végétől mély és tartós bizalmi viszony alakult ki. Jószerével a mi színházunk mutatta be – Tamási Áron, Illyés Gyula, Németh László, Csurka István társaságában! – Sütő mindenik, akkor elérhető színpadi művét. A szerző azokat a munkáit is elküldte hozzánk, amelyeket nem nekünk szánt, sőt a '80-as évek második felében már „műveinek visszautasításáért'' is hozzánk fordult, kérvén bennünket, hogy hivatalos levélben közöljük az elutasítást. Erre azért volt szüksége, hogy ne legyen „törvényszegő'', s a kézirat külföldre juttatását a hazai elutasítással indokolhassa.
Sütővel ekkor már nem csak a pártapparátus ideológiai felügyelői bakalódtak, akadtak mezei tollforgatók is, akik a „drámaelmélet'' bástyáiból lövöldöztek rá. Már ebben az időben egy vékony brosúrára való is tellett arra, hogy esztétikai vétségekért, drámaírói szabályszegésekért utasítsák el színpadi műveit. A hatalom számára Sütő nimbuszának ilyen megalapozású koptatása kedvezőbb volt, mint a nyílt, a brutális politikai támadás és leszámolás, amelyet az író hatalmas olvasótábora és a színházlátogatók seregei lázadozva utasítottak volna vissza.
Sütő András múlt- és jövő időben
2002-ben a 75 éves Sütő Andrást köszöntöttük Pusztakamaráson. Az évforduló évében a marosvásárhelyi Mentor Kiadó „köszöntő könyvvel” tisztelgett a kortárs írófejedelem előtt, s többek között és többek mellett engem is felkértek egy szusszanásnyi jegyzet megírására.
Halálának lélekbe markoló híre után lapunkban, a Háromszékben kellett búcsúznom tőle. Előbb megírtam Sütő András drámáinak drámája címen a jegyzetet, majd belelapoztam az évfordulós írásba, és meglepődve tapasztaltam, hogy egyetlen, a sírkereszthez hasonlatos betű, a „t” szavakhoz illesztésével a köszöntő írás nekrológgá alakul át.
Ilyen és ennyi lenne az élet, egy szó végén billegő jel s utána a pont, amelyhez egy folyamat hozzáloccsan és megfagy, megmerevedik, vagy lehetséges és van a „t” után is folytatás?
Sütő András valahányadik születésnapján – több-kevesebb esztendővel túl az emberélet útjának felén – okos dolog és érzelmes ötlet volt családias hangulatú, de templomian emelkedett ünnepségre a szülőfaluba, Pusztakamarásra szólítani bennünket – írtam akkor. Bizony, András barátunk már, sajnos, egyre kevesebbek öccse, és, szerencsénkre, egyre többünk bátyja, de aki azért még felkapja a fejét, ha bátyám megszólítás keveredik a szavak közé, vajon őt illeti-e a distanciázó szó? Jól érti, sokunknak, a nála idősebbek százezreinek is bátyja a szó másik értelmében, ő a nagyobb, a tehetségesebb, a jártasabb a szóvetésben, tulajdonképpen önmaga megtalálója a pusztakamarási beszéd diribdarabjai között, aki közel háromnegyedszázaddal ezelőtt nagy felfedezést tett: a beszéd forgácsdarab-szavait Arany János-i mívességgel úgy tudta egymás mellé pászítani, együvé simogatni őket, hogy ezek egy hatalmas nyelvépítmény együvé tartozó elemeivé, anyanyelvünk megtartó gerendázatává váljanak.
Ünnepeltünkre mindig is jellemző volt az anyanyelvi építkezés igénye, a megmaradás és itt maradás kötőanyagának kimunkálása. A nyelv bűvöletében él(t), ennek metaforikus kifejezési képességét egybeszedegetve olyan kommunikációs rendszer irodalmi kamarásává vált, amely képessé teszi gondolatainak és érzelmeinek szabad áramlását, képletesen szólva, a puszták, a mezőségek népe és a legrafináltabb nyelvi ínyesmesterek között.
Engem Arany János, Tamási Áron nyelvi mívessége mellett Sütő András nyelvteremtő mágiája babonázott, talán azért is, mert magam is hasonlatos nyelvi környezetből, faluról, azaz vidékről érkeztem. Sütő csak tökéletlenül utánozható népi gyökérzetű nyelvőrző és nyelvteremtő teljesítménye például már élete folyamán hatalmas lelki és szellemi térségekben hódított, mindenhol, ahol magyarok és magyarul beszélők élnek a világon – írtam később, a nekrológban. Mindenhol tankönyveket és iskolaablakokat nyitogatott, levegőhöz és fényhez juttatta az elszennyezetten fuldokló, sápadozó magyar nyelvet.
„Azt gondoltam: ha kézen fogom a század utolsó harmadában született gyermeket, és bebarangolom vele Nyelvünk Nagyfejedelemségét, örökségünk, törvényes jussunk számbavételével a holnap felé is ablakot nyithatunk. Reményeinkben a holnap azt ígérte, hogy ezeréves szülőföldünk örök hangjai közt a sajátosság méltóságának elemi emberi jogával zengi majd életrevalóságát nyelvünk is, az édesnek nevezett anyanyelv.
Azt gondoltam, hogy unokák s nagyszülők egymás szemeláttára fogják itt leélni életünket. Nem így történt”- vallotta A lőtt lábú madár nyomában című kötetének előszavában.
Sütő András nyelvi hódolata és hódítása talán a legmaradandóbb.
Maradandónak kellene lennie emberi tartásának, mindenkori kiállásának, népéhez-nemzetéhez való hűségének, a nagyvilágot műveivel bejárató egyetemességének drámáiba kivetített énjének belső viaskodása, a civil világban vállalt szerepe, sorsformáló és sorsot vállaló szülőföldközelben maradása is.
A feltételes beszédmód bizonytalanságába menekülő fogalmazásnak oka van. Az alkotó munka és az élet eme pászmáin már nem fogalmazhatunk olyan egyértelműen, mint Sütő András pompás nyelvezetének, stílusának térhódítása kapcsán.
Példát mondok. A mostani idős- és a mai középgenerációhoz tartozók Sütő András színpadi művei, drámái térhódításának lehettek tanúi. A történelmi végzet és a szabad akarat ütközésének katarzist kiváltó drámai alkotásai a diktatúra legsötétebb évtizedeiben lelki és erkölcsi fogódzót jelentettek számunkra, társadalmi küzdelmeinkben eligazításul és támaszul szolgáltak. Vitadrámáinak paraboláit, allegóriáit, mint rovásírást, képírást olvastuk és értettük. A kisebbségi lét poklának bugyraiban mi, magyarok és nem magyarok, demokratikusan gondolkodni próbálkozók egymás értőivé, a jót akarás szándékában egymás barátjává és cinkostársaivá lettünk. A csillag a máglyán, az Egy lócsiszár virágvasárnapja, Káin és Ábel, A szuzai mennyegző, előbb itthon, Erdélyben, majd miután Sütőt a ’80-as évektől a hatalom kiszorította szülőföldjéről az Advent a Hargitán-nal és egyéb színpadi műveivel együtt Magyarországon vált szellemi útitársunkká és eligazítónkká.
Szinte érthetetlen, hogy a ’90-es évek Kárpát-medencét meghódító változásai, a szabadságot szabadossággal társító, a színpadokat Sütőtől és a közönségtől is elhódító irányzatok és csoportosulások kiszorították a közéletből és a művészetek világából Sütő Andrást és drámáit. Ez a Sütő drámák drámája.
2007 december
Sylvester Lajos
Írás a szerző Frigyre lépni a szülőfölddel – Az összetartozás tudati rezdülései című könyvéből
Erdély.ma

Nem sértőek a közösségek szimbólumai
Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségén, Kolozsváron ülésezetett pénteken a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa (TEKT). Kelemen Hunor, a szövetség elnöke a zászló-ügy kapcsán azt nyilatkozta: – A törvény nem tiltja, hogy a helyi közösségek használják szimbólumaikat, ez senkit sem sért. Ha Neamţ várán kitűzhetik Moldva zászlaját, ha Tordán és Aranyosgyéresen is kiaggathatják a település zászlaját, akkor a székely zászló kitűzése sem minősülhet törvénytelennek. Hatalmi szóval nem lehet megtiltani egy közösségnek sem szimbólumainak használatát. Ezt a mesterségesen szított konfliktust a magyar és a román külügyminiszternek tárgyalások útján kell megoldania. A romániai magyarságnak nem érdeke a konfliktusszítás – magyarázta. Jövő héten tárgyalni szeretne erről a témáról a kormányfővel is. Kelemen a „magyar kártya” kijátszását vagy a nacionalizmust nem tekinti a magyarságot segítő eszköznek, éppen ezért az RMDSZ nyugalomra és visszafogottságra int mindenkit. A zászló-ügy kapcsán Kelemen túlméretezettnek minősítette a kormány és Magyarország bukaresti nagykövetének, Füzes Oszkárnak is a reakcióját.
Az ország regionalizálásával kapcsolatosan Kelemen kifejtette: nem létezik erre vonatkozó hivatalos projekt, ugyanakkor az 1998-ban kialakított nyolc fejlesztési régió kudarc, mivel csak növelte ugyanazon régión belül a különbségeket, és nem oldotta meg a gondokat. – A szövetség február 28-án és március 1-jén tart megbeszélést, és ezt követően hozzuk nyilvánosságra a regionalizálásra vonatkozó elképzelésünket – tette hozzá az RMDSZ-elnök.
Kelemen Hunor beszámolt arról is, hogy pár nappal ezelőtt minden területi szervezetben létrehoztak egy irodát, és az ott dolgozó személynek az lesz a feladata, hogy figyelemmel kövesse a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartását. Megtudtuk: az RMDSZ XI. kongresszusát május 25-én tartják Csíkszeredában, ahol alapszabályzat- és program-módosításokat eszközölnek, továbbá politikai és stratégiai dokumentumokat fogadnak el. A kibővített létszámú kongresszuson hozzávetőlegesen 800-an vesznek részt.
Románia alkotmányának módosítását illetően a szövetségi elnök azt hangoztatta: lesz képviselőjük a módosítást végző testületekben. – Kitartunk az általunk eddig is kért alkotmánymódosítási javaslatok mellett. Ismerjük az alkotmány hiányosságait. Először is tisztázni kell a kormány és az államelnök, továbbá a két ház hatáskörét. Szorgalmazzuk a parlament megerősítését, a sürgősségi kormányrendeletek és a felelősségvállalással elfogadott törvények számának szabályozását. Az egyetlen gondot az 1-es cikkelyben megfogalmazott nemzetállam szókapcsolat jelentheti – közölte Kelemen.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és az RMDSZ által külön-külön megfogalmazott európai polgári kezdeményezés tervéről Kelemen elmondta: a két kezdeményezésnek párhuzamosan kell haladnia az európai bizottsági regisztrációig. Az RMDSZ általános kisebbségi keretszabályozást kezdeményez, az SZNT a nemzeti sajátosságokkal rendelkező régiók védelmére összpontosít javaslatában.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár),

Zászlóügy: nem csitulnak a kedélyek
Folytatódtak az elmúlt napokban a hatósági zaklatások a székely zászló használata miatt. Marosvásárhelyen kilenc, székely és magyar lobogókat lengető fiatalt tartóztattak fel a Somos utcában a helyi rendőrök szombat délután. A rendőrkapitányság és a csendőrség is kiszállt a helyszínre. Valentin Bretfelean, a helyi rendőrség vezetője elmondta, „helyi lakók” értesítették őket arról, hogy egy fiatalokból álló csoport székely és magyar zászlókkal elindult az Alexandru Papiu Ilarian Főgimnáziumtól a Somostető felé. A rendőrök a Somos utcában érték utol és igazoltatták őket, majd értesítették a rendőrkapitányságot és a csendőrséget is. Daniel Manea, a csendőrség sajtószóvivője elmondta, a fiatalok „egy közeli községből” jöttek Marosvásárhelyre, a Papiu közelében található temetőbe, ahol elhelyeztek egy koszorút a magyar hősök emlékére, majd elindultak a Somostető felé, útközben azonban feltartóztatták őket, de bírságot nem kaptak, mivel nem zavarták a közrendet.
Tüntetés a nagykövetség előtt
Péntek délután egyébként tucatnyi tüntető gyűlt össze a bukaresti magyar nagykövetség előtt, és román nemzeti lobogókat tűzött ki a külképviselettel szemben lévő kerítésre. A demonstrálók a székely és általában minden idegen zászló Románia területén való kitűzése ellen tiltakoztak, ugyanakkor elítélték Magyarország beavatkozását a székelyföldi zászlóvitába. Többen kartonlapokat emeltek a magasba, „Ha nem tudtok románul, húzzatok el innen”, „Románia az én hazám, a tiétek Mongólia”, „Ha Vlad Ţepes élne, egy hazátlan sem beszélne” felirattal. A tüntetők a sajtó képviselőinek elmondták: spontán megmozdulásról van szó, amelynek résztvevői a bukaresti Egyetem téren találkozva döntötték el, hogy a nagykövetség elé vonulnak. A helyszínt biztosító rendőrök szerint a demonstrációt nem jelentették be. A megmozdulásról kora délutánig csak a kormánypártokhoz közel álló hírtelevíziók számoltak be, hangsúlyozva, hogy a héten bejelentett, nagyobb létszámú demonstráció várható a bukaresti magyar nagykövetség előtt. Füzes Oszkár nagykövet nem volt az épületben a megmozdulás idején, mert a Veszprémben négy éve meggyilkolt Marian Cozma emlékére rendezett temetői megemlékezésen vett részt, ahol megkoszorúzta az egykori román válogatott kézilabdázó sírját. A demonstráció kapcsán a nagykövet az MTI-nek telefonon annyit mondott: örül, hogy Romániában demokrácia van, mindenki szabadon kinyilváníthatja véleményét, ugyanakkor reméli, hogy ez a jelképek szabad használatára is kiterjed. A tüntetés résztvevői helyi idő szerint 16 óra után rendőri intézkedés nélkül szétszéledtek.
Băsescu tárgyalt Orbánnal
Közben Traian Băsescu államfő is kifejtette véleményét székelyzászló-ügyben, felelőtlennek nevezve azokat a politikusokat – szerinte legyen szó budapesti vagy bukaresti pártok képviselőiről –, akik gazdasági válság idején nacionalista kirohanásokra ragadtatják magukat. Tegnapi bukaresti sajtótájékoztatóján az elnök elmondta, a témában Orbán Viktorral is egyeztetett a brüsszeli EU-csúcson, és rendkívül pozitív hozzáállást tapasztalt a magyar kormányfő részéről. „Való igaz, hogy a beszélgetésünk idején nevettem is, viszont azt mondtam a miniszterelnöknek: a nacionalista problematikában lassan a zongorával a lépcsőkön. A román és a magyar félnek egyaránt mérsékelnie kell üzenetét, különben elszabadulhatnak az indulatok, és az katasztrofális lenne a két ország számára” – fogalmazott Băsescu, hozzátéve: soha nem fog egyetérteni „törvénytelen jelképeknek” a román állami intézményeken való használatával. Szerinte ugyanakkor Románia számára nem a székely zászló kitűzése jelent problémát, hanem például a mezőgazdasági termelőkre kivetett átalányadó, az adók és illetékek emelkedése, továbbá az alapélelmiszerek áfájának csökkentése, amely a balliberális kormány ígérete ellenére elmaradt.
Kelemen a nacionalista kártyáról
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök egyébként pénteki kolozsvári sajtótájékoztatóján leszögezte: Románia ügyeit semmiképp nem fogja előrevinni a nacionalista kártya kijátszása. Kelemen Hunor természetesnek ítélte, hogy a közösségek használják szimbólumaikat, szerinte ez nem ellenkezik az érvényes törvényekkel, és egyáltalán nem árt a román polgároknak vagy a román államnak. Hozzátette, Romániában eddig nem keltett megütközést, hogy a Kolozs megyei tordai városházán vagy a moldvai Neamţ várán helyi jelképeket megjelenítő zászlók lobognak. Az RMDSZ elnöke úgy vélte, mesterségesen duzzasztották fel a székely zászlós konfliktust, pedig sem Magyarországnak, sem Romániának nem érdeke a feszültségek kiélezése. Örvendetesnek találta, hogy a román és a magyar külügyminiszter csütörtökön telefonon egyeztetett a kérdésről. Hozzátette, a napokban Victor Ponta miniszterelnökkel szeretne tárgyalni erről. Kelemen Hunor azt is elmondta, kevés esélyét látja annak, hogy a román többség lemond a nemzetállami önmeghatározásról. A téma kapcsán nyilatkozó Szabó Ödön Bihar megyei RMDSZ-es képviselő úgy véli, a román kormány zseniálisan időzítette a székely zászló körüli botrányt, annak ugyanis sikerült elfednie az állami költségvetés vitáit, a parlamenti kvórum problémáit, a nyugdíjak átszámítását, az adóemelést és a mezőgazdasági szférát sújtó új adókat. Szabó szerint Füzes Oszkár nagykövet megbocsáthatatlan hibát követett el azzal, hogy televízióműsorokban szólalt meg, „talkshow-szereplővé” vált ahelyett, hogy diplomáciai úton próbált volna intézkedni. A román kormány válasza Németh Zsolt szavaira ugyanakkor durván eltúlzott volt a képviselő szerint: az államtitkár ugyanis egy budapesti kerületi önkormányzat ülésén beszélt a székely jelképekről, ilyesmire pedig semmiképpen nem a miniszterelnöknek kellett volna reagálnia. „Inkább az európai uniós költségvetés csökkenéséről kellene beszélni, mert a kohéziós alapok szűkülése nagyon érzékenyen érinti Romániát” – jelentette ki Szabó Ödön.
Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke egyébként a téma kapcsán leszögezte, az MPP – az RMDSZ álláspontjától eltérően – úgy látja, az erdélyi magyarság köszönettel tartozik Németh Zsolt külügyi államtitkárnak és a magyar kormánynak, amiért szót emeltek a székely zászló elleni romániai agresszió ellen.
Fidelitas: támogatott kirekesztés
A román kormány kirekesztő politikája, a Romániában élő magyarságot sújtó intézkedések ellen tiltakozik a Fidelitas is. „Európában sehol nem elfogadható, ha a kulturális sokszínűséggel szemben a kirekesztést támogatják” – szögezte le a Fidesz ifjúsági társszervezetének alelnöke, Oroján Sándor abból az alkalomból, hogy a Heves Megyei Önkormányzat döntése alapján pénteken az egri megyeházára kitűzték a székely zászlót. Elmondta, a Fidelitas arra törekszik, hogy Európában békében éljenek egymás mellett a nemzetek és a kisebbségek, ehhez pedig fontos egymás szimbólumainak és kultúrájának a tisztelete. A Heves Megyei Közgyűlés pénteki ülésén elfogadta a Hitvallás Székelyföld lobogója mellett című dokumentumot. Eszerint Székelyföld és Heves megye lélekben és szívben egy közösséget alkot, „nemzeti identitásunk azonos értékeken nyugszik”. A Szabó Róbert (Fidesz) közgyűlési elnök által szignált nyilatkozat szerint Heves megyében minden nemzet tagjáról előítéletektől függetlenül vélekednek, ezért bántó hogy testvérmegyéjükben, Kovászna megyében hatósági intézkedésekkel tiltják meg a Székelyföld lobogójának kitűzését.
Pálffy István, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) alelnöke is a hétvégén jelentette be: a kisebbik kormánypárt által delegált polgármesterek is kitűzik a székely lobogót településeiken. A kereszténydemokrata politikus példaként említette Barcsot, Óbudát, Tatát, Somogyvárt, Tökölt, Vácot és Ceglédet, ahol már kitűzték, illetve a napokban elhelyezik a székely zászlót szolidaritásuk jeléül és a nemzeti összetartozás kifejezéséül. Hozzátette: felkérnek minden hazai önkormányzatot, hogy kövessék az európai együttélés normáinak betartására felhívó mozgalmat. Pálffy István köszönetét fejezte ki azoknak, akik a határokon túli településeken kitették a székely lobogót, és „bátran kimutatták szolidaritásukat székely testvéreinkkel”. Azt kérte, akkor is segítsenek, amikor a román hatóságok szankciói majd jogerőre emelkednek. Hozzátette: emellett azt is kérik, hogy azok a települések, amelyeknek eddig nem volt székelyföldi testvérvárosi kapcsolatuk, és szándékukban áll, minél előbb létesítsenek ilyet. Pálffy István – aki a sajtótájékoztatón a székely mellett a baszk, a szorb, a lapp népek zászlóját is bemutatta – azt mondta: Európában több olyan őshonos kisebbség van, amelynek történelmileg kialakult, hosszú évszázadokon át őrzött hagyománya a lobogó tisztelete, és nemzeti identitásuk, önazonosságuk egyértelmű jelképe. Kiemelte: a román fél magatartásával a székely autonómiatörekvéseket akarja „visszasorolni”, kulturális értelemben is, ugyanakkor a zászlók kihelyezésének megakadályozásával sokkal inkább felhívják a figyelmet a közigazgatás átalakításának tervére, amellyel megbontanák a Székelyföld egységét. Ha ez volt a cél, akkor „köszönjük szépen, mert ennél jobban felhívni a figyelmet arra, hogy mire készül a román kormányzat, nem lehetett volna” – fogalmazott politikus. A székelyzászló-mozgalom nyilvánvalóvá teszi egész Európa és az Unió számára is, hogy Romániában semmibe veszik az alapvető európai normákat, a közösségek autonómiáját, és „egy sovén, meghaladott, 19. századi szemlélettel tekintenek rá”.
Ismét gyűlölködött az USL-s Valer Marian
Ismét kisebbségellenes kijelentéseket tett a nyilvánosság előtt Valer Marian Szatmár megyei szociálliberális szenátor, aki pénteken, a megyei önkormányzat hagyományos díjkiosztó gálaestjén próbálta ezúttal szítani a kedélyeket. Az ünnepség keretében egyébként közel 60, a kultúra, a közélet illetve a sport terén kiemelkedő eredményt elért szatmári tevékenységét ismerték el a „szatmári Oscar” névre keresztelt díjak átadásával. A magyarellenes kirohanásairól ismert szenátor felháborodásának adott hangot egyrészt amiatt, mert Szamoskrassón Bem Józsefről, az 1848-as szabadságharc tábornokáról nevezték el a helyi általános iskolát. Kifejtette: Bem 40 ezer román haláláért felelős, ezért elfogadhatatlan a névadás. Újfent sérelmezte emellett, hogy nem köszöntötte őt román nyelven is a krasznabélteki plébános a svábok deportálásának emlékünnepén, ami szerinte annak a jele, hogy a nemzeti kisebbségek nem tisztelik kellőképpen a románokat.
Krónika (Kolozsvár),

A bukaresti magyar nagykövetségnél tüntetett az Új Jobboldal
Az Új Jobboldal nevű szélsőjobboldali szervezet mintegy harminc szimpatizánsa tüntetett hétfőn délben Magyarország bukaresti nagykövetsége előtt a székely zászló használata ellen tiltakozva.
A résztvevők egyebek mellett egy magyar nyelvű, "A székelyek nem magyarok" feliratú óriásplakátot feszítettek ki a nagykövetség előtt.
Tudor Ionescu, az Új Jobboldal (Noua Dreapta) elnöke az MTI-nek kifejtette: a népszámláláskor alig néhány száz lakos vallotta magát székelynek, és elfogadhatatlan, hogy ennyi embernek autonómiája vagy saját zászlaja legyen.
A tüntetők "Autonómiát akartok? Sok sikert a csillagászathoz!" és "Senkinek sem engedjük meg, hogy román földön a román történelmi lobogón kívül más zászlót kitűzzön" feliratú táblákat emeltek a magasba. Azt skandálták, hogy "Hargita, Kovászna: román föld", "Románok vagyunk, mi vagyunk itt mindörökké otthon".
Georgian Enache, a bukaresti csendőrség szóvivője az MTI-nek azt mondta, hogy bejelentett és a városháza által engedélyezett megmozdulásról van szó, amely incidensek nélkül ért véget.
Pénteken előre be nem jelentett, spontán demonstráció volt a magyar nagykövetség előtt. A szóvivő közlése szerint ilyen esetben a csendőrség tárgyalótiszttel vonul ki a helyszínre, aki ismerteti a résztvevőkkel a tüntetések legális megszervezésének módját. A csendőrség csak akkor bírságol, ha a tüntetők akadályozzák a forgalmat, csendháborítást követnek el, vagy nem tesznek eleget a hatósági felszólításoknak.
Az MTI érdeklődésére Füzes Oszkár nagykövet a hétfői tüntetés kapcsán csak annyi mondott, hogy ezúttal is köszöni a román csendőrségnek a korrekt és professzionális együttműködést.
Nyolcan demonstráltak a kolozsvári magyar főkonzulátus előtt
Az Új Jobboldal nyolc tagja tüntetett hétfő délelőtt Magyarország kolozsvári főkonzulátusa előtt. A megmozdulást kéttucatnyi újságíró és tucatnyi rendőr követte figyelemmel.
Az Új Jobboldal tagjai egy több méter hosszú transzparensen kinyilvánították, hogy ellenzik a magyar szeparatizmust, és a nemzeti egységet képviselik. A tüntetők "ajándék-csomagot" is hoztak a főkonzulnak, azt a bezárt intézmény kapujában hagyták.
Codrin Goia, a szervezet propagandaosztályának vezetője az MTI-nek elmondta: a becsomagolt bocskorral arra kívánnak emlékeztetni, hogy a román hadsereg szabadította fel 1919- ben a magyar fővárost a kommunisták hatalma alól. A csomag egy Ardealul (Erdély) márkanevű májpástétomot is tartalmaz, amellyel azt akarják jelezni, hogy csak ezt az Erdélyt tartják eloszthatónak, Románia területét nem.
A román hírtelevíziók élő helyszíni tudósításokban számoltak be a megmozdulásról.
Népújság (Marosvásárhely),

Levetetik a székely zászlókat (A háború folytatódik)
Csak nem csitul a Székelyföldön dúló zászlóháború: Adrian Jean Andrei, Hargita megye prefektusa tegnap hivatalos átiratban szólította fel a megye polgármestereit, hogy távolítsák el településükön a közintézményekről a székely zászlót – mindezt annak hatására, hogy egy vasárnap késő esti hírtelevíziós műsorban mind a védelmi, mind a belügyminiszter kijelentette, törvénytelen a székely zászló kitűzése a közintézményekre.
Eközben a szélsőnacionalista Új Jobboldal tagjai tüntettek a bukaresti magyar nagykövetség és a kolozsvári magyar főkonzulátus előtt. Háromszéken egyelőre csend van, a volt prefektus három héttel ezelőtti felszólítására sehol nem vették le a székely zászlókat. Adrian Jean Andrei Hargita megyei prefektus a marosvásárhelyi táblabíróság székely zászlóra vonatkozó jogerős ítéletére hivatkozott átiratában (a táblabíróság tavaly szeptemberben érvénytelenítette Hargita megye tanácsának azt a határozatát, amelyben a megye szimbólumává nyilvánították a zászlót). Kijelentette: a törvényesség felügyelőjeként szólította fel a polgármestereket és a megyei önkormányzat vezetőit, hogy hajtsák végre a jogerős bírósági ítéletet, és vegyék tudomásul, hogy a közintézményekre nem tűzhető ki a székely zászló. Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke elmondta: az ítélet akkor válik hatályossá, ha szövege megjelenik a Hivatalos Közlönyben, ez pedig még nem történt meg. A tanácselnök hozzátette: a sajtóból tudja, hogy Kelemen Hunor Victor Ponta miniszterelnökkel készül egyeztetni a székely zászló kérdésében, és meg szeretné várni ennek az egyeztetésnek az eredményét. Megjegyezte, minden oldalról nyugalomra intették, és ő is úgy véli, meg kell várni, hogy lecsillapodjanak az indulatok. Az Agerpres hírügynökség közlése szerint Hargita megyében negyven polgármesteri hivatalon, 62 iskolán és több más középületen leng a székely zászló. Az Új Jobboldal nevű, szélsőjobboldali szervezet mintegy harminc szimpatizánsa tüntetett tegnap Magyarország bukaresti nagykövetsége előtt a székely zászló használata ellen tiltakozva. A résztvevők egyebek mellett egy magyar nyelvű, A székelyek nem magyarok feliratú óriásplakátot feszítettek ki a nagykövetség előtt. Tudor Ionescu, az Új Jobboldal elnöke kifejtette: a népszámláláskor alig néhány száz lakos vallotta magát székelynek, és elfogadhatatlan, hogy ennyi embernek autonómiája vagy saját zászlaja legyen. A tüntetők Autonómiát akartok? Sok sikert a csillagászathoz! és Senkinek sem engedjük meg, hogy román földön a román történelmi lobogón kívül más zászlót kitűzzön feliratú táblákat emeltek a magasba. Azt skandálták, hogy Hargita, Kovászna: román föld, Románok vagyunk, mi vagyunk itt mindörökké otthon. Georgian Enache, a bukaresti csendőrség szóvivője szerint bejelentett és a városháza által engedélyezett megmozdulásról volt szó, amely incidensek nélkül ért véget. Füzes Oszkár nagykövet a tegnapi tüntetés kapcsán csak annyi mondott, hogy ezúttal is köszöni a román csendőrségnek a korrekt és professzionális együttműködést. Ugyancsak tegnap az Új Jobboldal nyolc tagja tüntetett Magyarország kolozsvári főkonzulátusa előtt. A megmozdulást kéttucatnyi újságíró és tucatnyi rendőr követte figyelemmel. A tüntetők „ajándékcsomagot” is hoztak a főkonzulnak, azt a bezárt intézmény kapujában hagyták. Codrin Goia, a szervezet propagandaosztályának vezetője elmondta: a becsomagolt bocskorral arra kívánnak emlékeztetni, hogy a román hadsereg szabadította fel 1919-ben a magyar fővárost a kommunisták hatalma alól. A csomag egy Ardealul (Erdély) márkanevű májpástétomot is tartalmaz, amellyel azt akarják jelezni, hogy csak ezt az Erdélyt tartják eloszthatónak, Románia területét nem. Háromszéken még az előző prefektus, Codrin Munteanu szállt harcba a székely zászló ellen: miután a Kovászna megyei törvényszék kimondta, hogy Uzon elöljárói törvénytelen módon függesztettek ki „idegen” zászlót a községházára, az akkori kormánymegbízott ugyancsak körlevélben figyelmeztette a polgármestereket, hogy a középületekre ne tűzzenek ki semmilyen más zászlót, mint amit a törvény előír. Ennek már három hete, a felhívásnak azonban nem volt foganatja: ahol eddig volt, ott most is lobog a kék-arany jelkép, az uzoniak pedig fellebbeztek. Hargita megye helyzete annyiban különbözik, hogy ott a székely zászlót megyezászlónak fogadta el a megyei tanács, és ezt a határozatot ítélte törvényetelennek a területileg illetékes marosvásárhelyi táblabíróság.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Üzenetek téves címzéssel
Nem volt bölcs kinyilatkoztatás Kelemen Hunor RMDSZ-elnök részéről az Orbán-kormányt hibáztatni a székelyzászló ügyben. Ebben a történetben aztán tényleg nem tehető felelőssé a magyar állam. Emlékezzünk csak vissza, hogyan is kezdődött a „zászlóháború”. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke évekkel ezelőtt Hargita megye zászlajává neveztette ki a székely lobogót. Ez néhány maroshévízinek nem tetszett, ezért beperelték Hargita Megye Tanácsát. Ez a történet innentől kezdve ismerős.
Közben a székely zászló másik hordozója, Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke heteken át pofozkodott jelképesen Kovászna megye időközben leváltott – és jól fizető bukaresti kormányhivatalba „száműzött” – prefektusával arról, hogy használható-e a székely zászló. A prefektus tucatnyi feljelentést tett háromszéki önkormányzati vezetők ellen, válaszként a tanácselnök utánfutót bérelt, és arra tette a „SIC – Terra Siculorum” feliratú, székely zászlóhoz hasonlító molinót, ami tavaly november óta a prefektúra épülete előtt látható.
Az ügy kapcsán Nemrég Németh Zsolt fideszes államtitkár is megszólalt, aki – látva az itteni iszapbirkózást – Magyarországon azt merte mondani (nem szó szerint), hogy a szimbolikus agresszió miatt jelképesen szolidaritást vállalnak a székelyekkel, és otthoni középületekre is kifüggesztik a székely zászlót. Rá egy-két napra Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet tolmácsolta a magyar állam álláspontját, vagyis azt, hogy a magyar állam a romániai magyarok kérését támogatja, legyen szó akár az autonómiatörekvésekről. Ebből aztán hatalmas cirkusz lett, amit ugyancsak nem szükségszerű ismertetni.
Az Orbán Viktorékat felelőssé tevő Kelemen Hunornak tisztában kellene lennie azzal, hogy a székelyzászló ügy elindítói és felvállalói – Borboly és Tamás – nem magyarországiak, hanem RMDSZ-es politikusok. Sőt, azok a csíki polgármesterek is RMDSZ-esek, akik kitűzték a polgármesteri hivatalokra a székely zászlót. A fejlemények tükrében a magyar állam, illetve a Fidesz csak annyira avatkozott be az eseményekbe, amennyire kellett, semmi olyant nem mondott, ami nem vállalható fel, az erdélyi magyaroknak pedig jelezte, hogy igenis figyel rájuk, fontos számára, hogy mi történik velünk. A másik lehetőség az lett volna, ha a Fidesz mélyen hallgat, akkor viszont ezt kérték volna számon rajta.
Kozán István
Székelyhon.ro,

Corlatean: a magyar nagykövet ne beszéljen etnikai alapú autonómiáról!
Titus Corlatean román külügyminiszter a bukaresti magyar nagykövet kiutasítását helyezte kilátásba arra az esetre, ha Füzes Oszkár ismét etnikai alapú autonómiáról, Románia nemzetállamként való alkotmányos önmeghatározásának módosításáról beszél a nyilvánosság előtt – derült ki szerdán a Rador hírügynökség jelentéséből, amely a román diplomácia vezetőjének egy tévéinterjúját idézte.
Corlateant a Realitatea hírtelevízióban a székely zászló körüli magyar-román vitáról kérdezték.
A román külügyminiszter utalt rá, hogy Magyarország autonómiával kapcsolatos álláspontja nem újdonság Bukarest számára, de szerinte egy nagykövet nem szólhat bele abba, hogy a fogadó országnak mi a teendője.
„Az alkotmánymódosításról beszélhetünk a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ), és ezt meg is tesszük, de ezt egymást közt beszéljük meg, nem másokkal" – mondta a román külügyminiszter. Füzes Oszkár nagykövetet a zászlóvita kirobbanásának napján szólaltatta meg több román hírtelevízió. A diplomata közölte: ha a székelyföldi magyarok autonómiát kérnek, Magyarországnak kötelessége támogatni törekvésüket. Arra a felvetésre, hogy Székelyföld nem egy hivatalosan elismert régió Romániában, a nagykövet úgy reagált: csak azt javasolhatja, hogy tegyék azzá. Mikor azt kérdezték tőle, szerinte változtatásra szorul-e a nemzetállam-meghatározás a román alaptörvényben, Füzes Oszkár azt mondta: léteznek demokratikus intézmények Romániában az alkotmánymódosítási vita lefolytatására, és sok sikert kíván munkájukhoz.
Titus Corlatean román külügyminiszter a diplomáciai szokásjog megsértésével vádolta Füzes Oszkárt televíziós szereplései miatt, hozzátéve, hogy újabb hasonló „megszólalás" a kiutasítását fogja eredményezni. Martonyi János külügyminiszter még aznap közölte: a bukaresti magyar nagykövet semmi olyat nem mondott a székelyföldi autonómia kérdéséről, ami ne lenne azonos a kormány álláspontjával.
Kedd esti tévéinterjújában Titus Corlatean ismét felvetette, hogy Bukarest a magyar kormány választási manőverének tarja a székelyzászló-ügyet, amely a Romániában élő magyar állampolgárok voksainak megszerzését célozná. Úgy vélekedett: sántít az a párhuzam, amelyet Budapest a román és magyar könnyített honosítás között próbál megvonni. Corlatean szerint az a lényegi különbség a Moldovai Köztársaság román állampolgárságot szerzett polgárai és a magyar könnyített honosítás kedvezményezettjei között, hogy Románia nemzetiségtől függetlenül kínál állampolgárságot egykori polgárainak, illetve azok leszármazottainak, míg Magyarország szerinte az etnikai elvet érvényesíti.
A Realitatea a román külügyminiszterrel készült interjú során egy felmérést is ismertetett: az Avangard közvélemény-kutató intézet országos körkérdésén részt vevők 15 százaléka szerint indokolt, 73 százaléka szerint pedig nem indokolt a székely zászló kitűzése a romániai közintézményekre. A műsorvezető szerint a felmérés 2,4 százalékos hibahatárral készült. Romániában a legutóbbi népszámláláson a lakosság hat és fél százaléka vallotta magát magyarnak. MTI
Erdély.ma,

Szolidaritási nyilatkozat a székelyek mellett
Szolidaritási nyilatkozatban állt ki a székelyek mellett több Kárpát-medencei magyar ifjúsági szervezet a székelyzászló-üggyel kapcsolatban.
„Ma már nem azokat az időket éljük, hogy egy nemzetet, egy csoportot vagy egy személyt az identitása, nemzetisége, gondolkodása miatt meg lehessen hurcolni” – olvasható a dokumentumban, amelyet az egyik csatlakozó, a Fidelitas, a Fidesz ifjúsági társszervezete juttatott el az MTI-hez.
A nyilatkozatban hangsúlyozzák, hogy ma már az államokat olyan nemzetközi szerződések kötik, amelyek a békés együttélésre szorítják őket. Hozzáteszik, ilyen szerződéseknek Románia is részese. Idéznek például az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányából, amely szerint olyan államokban, ahol nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ilyen közösségekhez tartozóktól nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival együtt saját kultúrájuk legyen, saját vallásukat gyakorolják, és saját nyelvüket használják. Az ifjúsági szervezetek arra kérik Európa népeit, hogy fejezzék ki szolidaritásukat „a román kormány magyarellenes politikájának áldozataival, hogy ne lehessen némán és titokban a 21. században embereket megkülönböztetni származásuk miatt”. A román társadalmat pedig arra kérik, hogy ítélje el és számolja fel az ilyen kirekesztő cselekményeket, különösen azokat, amelyek állami indíttatásúak. A Fidelitas mellett csatlakozott a szolidaritási nyilatkozathoz a Horvátországi Magyarok Ifjúsági Közössége, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a felvidéki Magyar Ifjúsági Közösség és a Via Nova ICS, az erdélyi Magyar Ifjúsági Tanács, a Vajdasági Magyar Szövetség Ifjúsági Fórum, valamint a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége.
Akár ki is utasíthatják a magyar nagykövetet
Titus Corlatean román külügyminiszter a bukaresti magyar nagykövet kiutasítását helyezte kilátásba arra az esetre, ha Füzes Oszkár ismét etnikai alapú autonómiáról, Románia nemzetállamként való alkotmányos önmeghatározásának módosításáról beszél a nyilvánosság előtt – derült ki szerdán a Rador hírügynökség jelentéséből, amely a román diplomácia vezetőjének egy tévéinterjúját idézte.
Kedden a román parlament úgy határozott, hogy felváltva függesztenék ki a 41 romániai megye zászlóit a bukaresti parlament épületén Románia és az Európai Unió lobogójának társaságában. Időközben a Magyar Szocialista Párt (MSZP) meghívására Magyarországra látogat Victor Ponta román miniszterelnök.
A debreceni városházára is kikerült szerdán a székely zászló, és ezután minden állampolgársági eskütétel alkalmával, vagyis szerdánként tűzik majd ki az intézmény homlokzatára. MTI
Erdély.ma,

Ismét kiutasítással fenyegették Füzest
Titus Corlăţean külügyminiszter a bukaresti magyar nagykövet kiutasítását helyezte kilátásba arra az esetre, ha Füzes Oszkár ismét etnikai alapú autonómiáról, Románia nemzetállamként való alkotmányos önmeghatározásának módosításáról beszél a nyilvánosság előtt – derült ki szerdán a Rador hírügynökség jelentéséből, amely a román diplomácia vezetőjének egy tévéinterjúját idézte.
Corlăţeant a Realitatea hírtelevízióban a székely zászló körüli magyar–román vitáról kérdezték. A külügyminiszter utalt rá, hogy Magyarország autonómiával kapcsolatos álláspontja nem újdonság Bukarest számára, de szerinte egy nagykövet nem szólhat bele abba, hogy a fogadó országnak mi a teendője. „Az alkotmánymódosításról beszélhetünk az RMDSZ-szel, és ezt meg is tesszük, de ezt egymást közt beszéljük meg, nem másokkal” – mondta a román külügyminiszter.
Füzes Oszkár nagykövetet a zászlóvita kirobbanásának napján szólaltatta meg több román hírtelevízió. A diplomata közölte: ha a székelyföldi magyarok autonómiát kérnek, Magyarországnak kötelessége támogatni törekvésüket. Arra a felvetésre, hogy Székelyföld nem egy hivatalosan elismert régió Romániában, a nagykövet úgy reagált: csak azt javasolhatja, hogy tegyék azzá. Amikor azt kérdezték tőle, hogy szerinte változtatásra szorul-e a nemzetállam-meghatározás a román alaptörvényben, Füzes Oszkár azt mondta: léteznek demokratikus intézmények Romániában az alkotmánymódosítási vita lefolytatására, és sok sikert kíván munkájukhoz.
Titus Corlăţean a diplomáciai szokásjog megsértésével vádolta Füzes Oszkárt televíziós szereplései miatt, hozzátéve, hogy újabb hasonló „megszólalás” a kiutasítását fogja eredményezni. Martonyi János külügyminiszter még aznap közölte: a bukaresti magyar nagykövet semmi olyat nem mondott a székelyföldi autonómia kérdéséről, ami ne lenne azonos a kormány álláspontjával.
Kedd esti tévéinterjújában Titus Corlăţean ismét felvetette, hogy Bukarest a magyar kormány választási manőverének tartja a székelyzászló-ügyet, amely a Romániában élő magyar állampolgárok voksainak megszerzését célozná. Úgy vélekedett: sántít az a párhuzam, amelyet Budapest a román és magyar könnyített honosítás között próbál megvonni. Corlăţean szerint az a lényegi különbség a Moldovai Köztársaság román állampolgárságot szerzett polgárai és a magyar könnyített honosítás kedvezményezettjei között, hogy Románia nemzetiségtől függetlenül kínál állampolgárságot egykori polgárainak, illetve azok leszármazottainak, míg Magyarország szerinte az etnikai elvet érvényesíti.
Szabadság (Kolozsvár),

Nos, nemzetstratégia
Valaki viccelődött, hogy Romániában Victor Ponta a miniszterelnök, de Magyarországon miért pont a Viktor a kormányfő? A szójátéknak onnan nézve van valóságmagva, hogy Pontának az MSZP meghívása nyomán március 9-ére tervezett budapesti látogatása pont a magyar kormánykoalícióval szembeni magatartás erősítését célozza.
Ezt a román miniszterelnök világosan értésre is adta, amikor a minap egyenesen Románia ellenségeként határozta meg Orbán Viktort és a Fideszt. S ha ehhez hozzáteszem, hogy Ponta külügyminisztere, Titus Corlăţean egyenesen Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet kiutasítását helyezte kilátásba, amiért utóbbi védelmébe veszi a székely magyarok zászlóját és autonómiatörekvéseit, akkor ugye teljesebb a kép. Persze azért azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a bukaresti kormányberkekből indított és a híréhes sajtó által szított székelyzászló-üggyel, a MOGYE magyar tagozatának gáncsolásával, a Székelyföld beolvasztását célzó közigazgatási átszervezés tervével Ponta tulajdonképpen bosszúhadat üzent a romániai magyarok, ezen belül főleg a székelyek ellen, amiért – az RMDSZ álláspontjával ellentétesen! – nem is egyszer támogatták szavazataikkal ősellenségét, Traian Băsescu államelnököt.
Nos, ezek a tényezők adják a március 9-i Mesterházy–Ponta-találkozó savát-borsát, ha lesz annak egyáltalán íze. Hiszen módfelett kíváncsi vagyok, hogy a semmi újat nem hozó nemzetstratégiáját január 16-i, kolozsvári kihelyezett ülésén elfogadó MSZP előáll-e Pontának a romániai magyarság elleni lelki hadviselés dolgával, vagy marad a mindenkori gyakorlat? S hát az autonómia dolgával, amelynek igényét Romániában minden magyar politikai alakulat s a közakarat is megfogalmazta?
Kolozsváron Mesterházy arról beszélt, hogy a Pontával ápolt baráti szálon is megpróbál hatni a határon túli magyarságot érintő kérdésekben, s hogy az MSZP eddigi nemzetpolitikáján változtatni kíván. Ezeket akkor hiszem el, ha Budapest után pont a Viktorhoz hasonlóan Victor Ponta is védelmébe veszi és elfogadja a székely zászlót, a MOGYE-t, a magyar többségű közigazgatási egység létrehozására tett RMDSZ-javaslatot, általában a romániai magyar autonómiaigényt.
Benkő Levente
Krónika (Kolozsvár),

Erdély-szerte ’56-ról
Erdély-szerte és Snagovon is megemlékeztek tegnap a magyar pártok, külképviseletek, bajtársi közösségek és önkormányzatok az 1956-os magyar forradalom kitöréséről.
Csíkszeredában a város önkormányzata, az ’56-os Bajtársi Társaság és Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa szervezett megemlékezést, Nagyváradon a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület panteonjában felállított emléktáblánál az EMNP és az EMNT idézte fel az erdélyi magyarság 1956-os megmozdulásait, köztük a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének megalakulását, későbbi meghurcolását. Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete történelmi csapatvetélkedőt rendezett az általános iskolások számára, és emléktáblát avattak a Vártemplom udvarán. A Kolozsvár Társaság és az RMDSZ Kolozs megyei szervezete szervezésében koszorúzást tartottak a Sétatéren felállított ’56-os emlékműnél. Snagovon, Nagy Imre és társai kényszerlakhelyének helyszínén Magyarország bukaresti nagykövetsége, az RMDSZ bukaresti szervezete, a román fővárosban működő Ady Endre Líceum és az 1989-es forradalmárok szövetsége koszorúzta meg a mártír miniszterelnök emlékoszlopát.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

RMÜE-konferencia Marosvásárhelyen
Üzleti lehetőségek az unió árnyékában
November 22-én, pénteken délelőtt a marosvásárhelyi Continental Szállodában tartott konferenciát a Romániai Magyar Üzleti Egyesület (RMÜE), a tematika ezúttal a kis- és középvállalkozások támogatása, ezen belül pedig az agrárösszefogás volt.
Diósi László, az RMÜE elnöke köszöntőbeszédét követően a beszélgetést konkrét példákkal kezdték. Daradics Kinga, a MOL Románia vezérigazgatója egy olyan érdekes beszélgetést vezetett le, amelynek során három marosvásárhelyi vállalkozó fedhette fel üzleti sikereinek titkát. Albert Attila, a Bioeel, Nyulas Bernát, a Fomco és Makkai Zsolt, a Kerkonsult cég képviselője írt le igen reális helyzetképet a romániai gazdasági valóságról. A moderátor röviden úgy foglalta össze az elhangzottakat, hogy az említetteknek azért sikerült mindeddig összesen 230 alkalmazottat foglalkoztatni és évi 35 millió eurós üzleti forgalmat elérni, mert állandóan megújultak, nap mint nap követik a piac mozgását, és nem utolsósorban olyan szakembereket foglalkoztatnak, akik képesek a területükön kimagasló eredményekre. Ezenkívül jó pszichológusok, emberismerők és üzleti érzékkel, vezetői készségekkel rendelkező vállalkozók.
A beszélgetést követően dr. Szabó József Andor, Magyarország bukaresti nagykövetségének mezőgazdasági szakattaséja a román–magyar agrárkapcsolatokról tartott érdekes előadást. Az állatorvos szakpolitikus a ’90-es évekig visszanyúlva vázolt fel valós helyzetképet a szakterületről. Elmondta, "sokan visszasírják a rendszerváltás előtti és a közvetlen azutáni helyzetet, mert akkor az agrárpiacon még volt kereslet és kínálat, viszonylag jó minőségben lehetett értékesíteni a termékeket, és nem voltak jogi kötelezettségek. Ez a helyzet mára már majdhogynem radikálisan megváltozott, hiszen mindkét ország a saját nemzeti politikáját igazította az uniós elvárásokhoz. A jogszabályoktól eltekintve egy dolog azonban nem változott: a mezőgazdaság tőke- és munkaigényes, helyhez kötött, kiszámíthatatlan hozamú és időjárásfüggő.
Hol nyerhet teret ebben a helyzetben a két ország közötti agrárkapcsolat? – tette fel a kérdést az előadó, majd kifejtette, nemcsak a pályázatírásban nyújtott segítségben kellene kimerüljön mindez, amelyet az ún. KITA-irodákon keresztül bonyolítanak le, mert – főleg 2014 után – több lehetőség is kínálkozik. Évente a magyar–román agrárkereskedelmi volumen 12-16%-kal növekedik. Románia a mezőgazdasági területen Magyarország második legnagyobb üzleti partnere Németország után. A magyar agrár-külkereskedelmi aktívum nagy részét a magyar–román áruforgalom teszi ki. Ez persze, számunkra, romániaiak számára nem mindig előnyös, derült ki az előadó példáiból. A naponta piacra kerülő tej 40%-a Magyarországról érkezik. Az ott termelt napi 7,5 millió liter tejből félmilliót Romániában fogyasztanak el. Ez annak az átmenetmentességnek – derogációnak – tulajdonítható, amelyet az unióval való tárgyalásokon megkapott az ország, ugyanis az unió szempontjai szerint a román tejderogáció 2013. december 31- ig nem exportálható. Ugyanígy a hústermékek 30%-a Magyarországról érkezik Romániába a 2007-ben aláírt derogáció miatt. Ekkor ugyanis Romániát fenntartásokkal kezelték a sertéspestis elleni nem megfelelő intézkedések miatt. Ez a helyzet Románia tekintetében pozitívan változhat 2014 után, erre mindkét ország gazdáinak fel kell készülniük.
Az előadó ezután kitért egy szintén az említett dátum után várható igen jelentős változásra, a földforgalomra. Bár a romániai földtörvényben visszaköszönnek a szigorú magyar elképzelések, az új intézkedés mégiscsak lehetőséget biztosít a külföldieknek a földvásárlásra. Szabó József szerint Romániában 13 millió hektár bruttó mezőgazdasági földterület van, amiből 8,5 milliót használnak, ebből 7,5 millióra kértek területalapú támogatást az uniótól. Tudomása szerint az említett bruttó terület 8,6%-a már német, olasz, dán, osztrák tulajdonba került, ebből csupán 100.000 hektár a magyarországi magyar befektetők tulajdona. A 24. órában vagyunk a földvásárlás terén – mondta a magyar gazdákra utalva az előadó, hiszen ez az erdélyi és a magyarországi gazdák igazi gazdasági összefogására adott volna lehetőséget. Sajnos, a lehetőséget nem használták ki megfelelően az anyaországiak.
Még egy fontos aspektust hangsúlyozott a szakattasé. 2007-től a mezőgazdasági árucserét az élelmiszer-biztonsági előírások szabályozzák. Ezek jelentős korlátot állítanak a két ország közötti árucsere folyamatában, hiszen megnövekedett a kockázati elem is. De további akadályt jelent a nem megfelelő árpolitika. És ezen a téren egy eklatáns példát mondott. A borszéki ásványvizet Magyarországon a legdrágább hasonló magyar termék duplájáért kínálják eladásra. Nem megy. Továbbá mindkét országra jellemzően, de főleg a romániai helyzetképre utalva elmondta, hiányos a marketing és a reklám. Kevés a nagyáruházakban a magyar termékeket kínáló polc, nincsenek magyar agrártermékeket reklámozó felületek stb. Pedig kimutatott tény, hogy a válságban, csökkenő keresetnél is az élelmiszerre fordított pénz hányada megnőtt.
Hogy miként lehetne mindezen javítani? Elsősorban a nyitással más piacok irányába, és itt a moldvai és Moldova köztársasági területeket jelölte meg a szakelőadó. Létre kell hozni egy közös földalapot, amely majd lehetőséget kínál a földvásárlásra, az agrárszektor magyar tőkésítésére. Ugyanígy egy erdőalapot is, amivel magyar kézben tartható a visszaszolgáltatott erdő. Nem mellékes a víz alapú befektetés sem. A globális felmelegedés okozta hatások talán jó piaci lehetőséget kínálnak az ásványvizek palackozására, forgalmazására – sugallta az előadó. Végül pedig megemlítette a határon átnyúló agrárszolgáltatást, ami főként a két ország határ menti megyéiben kínál üzleti lehetőséget. Ez elsősorban a koncentrált gazdaságok, nagy területek gépesített megdolgozását jelentené.
A mezőgazdasági szakelőadót követően Winkler Gyula EP-képviselő az alig néhány napja elfogadott, a kis -és középvállalkozóknak nyújtott COSME EU támogatási programot ismertette, amely, kötődve az előző előadóhoz, akár a vidéken levő nem mezőgazdasági gazdasági tevékenység fejlesztésére is irányul. Az unió a 2014–2020 közötti időszakban az említett programra 2,03 milliárd eurós pénzalapot különített el. A COSME programmal vállalkozásokat finanszíroznak a versenyképesség növelése, a vállalkozói szellem ösztönzése, az elsősorban nem EU-piacra jutás és terjeszkedés serkentése érdekében. A célcsoportok: kis- és középvállalatok, egyéni vállalkozók és vállalkozásokat támogató szervezetek. Célkitűzése, hogy kb. egymilliárd euró pénzforráshoz juttassák a vállalkozókat hitel- és tőkefinanszírozás esetén garanciavállalással. Ezt elfogadott pénzügyi intézetek tehetik meg. Az uniós és globális piachoz pedig az ún. Enterprise Europe Network – Románia hálózati irodán keresztül lehet hozzáférni. Ebből Romániában 20, Magyarországon 11 iroda nyílt. A program alapján a vállalkozások versenyképességének és ennek a keretfeltételeinek a javítására a keretösszeg 11%-ára lehet majd pályázni, ebben a turizmus kiemelt ágazat, ugyanakkor támogatják az adminisztratív akadályok csökkentését, a kkv- szakpolitikák kidolgozását, de csereprogramokra is lehet fordítani némi pénzt. Az EU számítása szerint a program várható hatása alapján 1,1 millió euróval nő az EU GDP-je, 30.000 munkahely létesül, 40.000 partnerkapcsolat alakulhat ki cégek között, és a támogatott cégek évi áruforgalma elérheti a 400 millió eurót. A COSME program 2014. január elsejétől lép érvénybe.
A továbbiakban Benedek Fülöp, az OTP Bank agrárágazati igazgatóságának ügyvezető igazgatója a bank mezőgazdasági pénzügyi kínálatát ismertette, Nyárádi Imre-István, a Sapientia EMTE marosvásárhelyi Műszaki és Humán- tudományok Kar Kertészmérnöki Tanszékének adjunktusa a magyar nyelvű mezőgazdasági szakoktatásról beszélt, míg László Tünde, a Tabula felnőttoktatási egyesület elnöke képzési programjaikat mutatta be az érdeklődőknek.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Szőcs Levente: Mutyiexport Erdélybe?
Több mint tíz éve dolgozom újságíróként, de ilyen jól kidolgozott „elszólással” még nem találkoztam. A bukaresti magyar nagykövetség attaséja egy interjúban nem pusztán felveti a magyar állam erdélyi földvásárlását, hanem meg is nevezi a programot („Földet életjáradékért”), és részletesen vázolja a kivitelezés módját is. Hogy aki a földjét átadja a magyar államnak, életjáradékot kap, ráadásul a terület is a tulajdonában marad élete végéig. Hogy irodák jönnek létre Erdélyben a program végrehajtására. Többnek tűnik ez annál, aminek a Külügyminisztérium illetékesei minősítették. De ha nem egyszerű ötlet, mi szükség tagadni? Miért tagadja a Külügyminisztérium a földvásárlást, sőt magát az interjút is? Épp elég idejük lett volna letiltani, hiszen a beszélgetés tavaly novemberben készült.
Valami miatt hirtelen fontos lett, hogy az ügy ne kapjon nagyobb publicitást. A közmédia, amely első kézből tudósít egy senki által nem ismert marosvásárhelyi „civil aktivista” pénzgyűjtő akciójáról, és rendszeresen szemlézi a Fideszhez közel álló Krónika című napilapot, erről az interjúról nem számolt be. Csakhogy a szellem kiszabadult a palackból. Amikor egy interjú megjelenik a három legolvasottabb erdélyi hírportálon, nem lehet meg nem történtté tenni. Csak letagadni lehet.
Évekkel ezelőtt dolgoztam a Krónika-interjút szignáló Szucher Ervinnel, de nemcsak róla, egyetlen volt kollégámról sem feltételeznék ilyesfajta csalást. Mégis ritka kínos pillanat volt, amikor telefonon lejátszotta nekem a Szabó József Andorral készült beszélgetés hangfelvételét. Vajon azt gondolta, hogy azt gondolom? A letagadott interjúban az attasé arról beszél, hogy a Külügyminisztérium nem tart diplomáciai háborútól: az uniós alapelvek egyértelműen támogatják a szabad tőkeáramlást, ráadásul a románok a magyar jogszabály alapjaira építették a sajátjukat. Talán rádöbbentek időközben arra az „apró” különbségre, hogy a román állam nem akarja felvásárolni a Dunántúlt?
Előkerült egy másik hangfelvétel is, amelyen az attasé az Erdély FM-nek beszél a földvásárlási programról. Koncepció tehát létezett, a kérdés már csak az, hogy mi célja lehetne egy ilyen programnak.
Persze Erdélyben is vannak bőven helyzetbe hozható emberek, s a föld ott is egyre jobb üzlet. Az attasé által vázolt elképzelés szerint a földet olyanoknak adná oda a magyar állam, akinek nincs, de szeretne gazdálkodni. Az nem kérdés, hogyan válogatnának a jelentkezők közül. Van ennek Magyarországon egy bejáratott rendszere: földmutyinak hívják. Másfelől az „üzlet” nem elhanyagolható szimpátiatőkét hozhat. A jórészt a Fideszt támogató erdélyiek alighanem el is várnák, hogy a magát nemzetinek nevező kormány gondoskodjon a „magyar földről”, legyen az bár Romániában. Szabó József Andor talán ezt az elvárást érzékelte, és erre próbált legjobb képességei szerint válaszolni. Az elmúlt évek tapasztalata alapján egy bukaresti attasétól ez egyáltalán nem volna szokatlan.
Népszabadság,

Valószínűtlen a magyar területszerzés
Kicsi a valószínűsége annak, hogy Magyarország földet vásároljon Romániában, egy ilyen szándék önmagában is az európai szellemiséget sértő elképzelés lenne – véli Dacian Cioloș mezőgazdaságért és a vidékfejlesztésért felelős európai uniós biztos.
Az Európai Bizottság Románia által jelölt tagja arra a nagy visszhangot keltett állítólagos tervre reagált, miszerint Magyarország életjáradékért vásárolna fel áruba bocsátott erdélyi mezőgazdasági területeket, a volt tulajdonos használatában hagyva azokat. Cioloș szerint a bukaresti magyar nagykövetség egyik alacsonyabb rangú beosztottjától származó értesülést a budapesti külügyminisztérium csak egy felmerült ötletnek nevezte, és cáfolta, hogy a magyar államnak létezne ilyen konkrét szándéka. A biztos szerint ilyen körülmények között valószínűtlennek tűnik, hogy Magyarország jogszabályt dolgozzon ki erre, és azt meg is valósítsa, de ha ez be is következne, Romániának megvannak az eszközei bármilyen „visszaélés vagy diszkrimináció” megállítására. „Egy másik tagállam területén, etnikai diszkriminációval megvalósuló földpolitika kidolgozása önmagában mélyen Európa-ellenes ötlet. Az állami beavatkozással megvalósuló etnikai és területi tervezés – az esélyegyenlőségen alapuló egyéni kezdeményezések szabadságával ellentétben – egy olyan múlthoz tartozik, amelynek megismétlődésére senki sem vágyik” – fogalmazott az uniós biztos. Daniel Constantin mezőgazdasági miniszter szerint Traian Băsescu államfő kölcsönösségi javaslata sem vehető komolyan, mert ilyent csak kétoldalú államközi szerződésekben lehet szabályozni. Hasonló véleményt fogalmazott meg Mircea Geoană szenátor, Románia volt külügyminisztere is, aki szerint Băsescu javaslata csábító, de alkalmazhatatlan, mert nem lehet olyan törvényt elfogadni, amely huszonhét változattal rendelkezzen. Geoană szerint Romániának a legprotekcionistább földtörvényt kellene elfogadnia, és jó példát jelenthet a magyar jogszabály, amely a legkevésbé engedékeny a külföldiek földvásárlása tekintetében. Geoană a nemzetbiztonsági kérdésekkel foglalkozó legfelső védelmi tanács elé vinné az ügyet. A mezőgazdasági miniszter szerint jelenleg nincs kimutatás arról, hogy az év elejétől mennyi földet vásároltak a külföldiek Romániában.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Hazarendelték Romániából a kínosan bakizó magyar diplomatát
Hazarendelték a bukaresti magyar nagykövetség mezőgazdasági attaséját – értesült a maszol.ro budapesti külügyminisztériumi forrásokból. Szabó József Andor az a diplomata, akinek egy interjúja hatalmas vitát váltott ki Romániában. A Krónikának az év elején ugyanis azt nyilatkozta: Magyarország életjáradékért vásárolna fel áruba bocsátott erdélyi mezőgazdasági területeket.
A mezőgazdasági attasé távozásának hírét megerősítette lapunknak pénteken a bukaresti magyar nagykövet is. „Hatéves kiküldetés ért véget Szabó József Andor hazatértével” – jelentette ki a maszol.ro-nak Zákonyi Botond, aki nem kívánta bővebben kommentálni az ügyet.
Az attasé kijelentéseit óriási felháborodás fogadta ezekben a napokban a román sajtóban. Kínos helyzetbe került Zákonyi Botond is, aki a Népszabadság kérdésére tagadta, hogy az attasé interjút adott volna a Krónikának és hibaigazítást kért. A napilap újságírója, Szucher Ervin azonban hangfelvétellel bizonyította, hogy interjút készített a földvásárlás kérdéséről Szabó József Andorral. Utóbb a magyar külügy cáfolta az attasé kijelentéseit.
Az ügyben Traian Băsescu államfőtől Mircea Geoană szenátorig az ország több hangadó politikusa megszólalt. Utóbbi többek között azt kérte, hogy a kormány kezelje nemzetbiztonsági kérdésként a külföldiek földvásárlási ügyét. Állást foglalt az ügyben Dacian Cioloș mezőgazdasági biztos is.
Szabó József ötven éves, Marosvásárhelyről települt át Magyarországra a rendszerváltás után. Életrajza szerint 1990 májusában belépett a Fideszbe, a kaposvári szervezet ügyvivője lett; az 1994. évi önkormányzati választásokon listáról bejutott Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésébe; 1998 és 2006 között a párt képviselője volt az Országgyűlésben.
Cs. P. T.
maszol.ro,

Védelmébe vette Szucher Ervin szakmai hitelét a MÚRE
„Emberileg, etikailag méltatlan egy magyar hivatalosság, ebben az esetben a bukaresti magyar nagykövetség mezőgazdasági attaséja tévedését, esetleges diplomáciai ballépését egy újságíró hitelrontásával fedezni” – közölte pénteken a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) Becsületbírósága.
Az etikai testület Szucher Ervin, a Krónika újságírója szakmai hitelének védelmében foglalt állást, aki az év elején „Erdélyi földvásárlásra készül a magyar állam” címmel közölt interjút a napilapban Szabó József Andorral, a bukaresti magyar nagykövetség mezőgazdasági attaséjával. Az állásfoglalást az indokolta, hogy Zákonyi Botond bukaresti magyar nagykövet kijelentette: „az attasé nem is adott interjút a Krónikának”.
A Becsületbíróság közleménye felidézi, hogy a diplomata nyilatkozata után megkeresték Szucher Ervint, és kérték, hogy az interjúra vonatkozóan mutasson be bizonyítékot, amit az újságíró meg is tett. A hangfelvétel birtokában, és annak tartalmi elemzése nyomán az etikai testület megállapította: az interjú létezik, valós, technikailag nem manipulált, és hanganyaga teljes mértékben megegyezik a Krónikában közöltekkel. Ugyanezt állítják azok a szemtanúk is, akik az interjú készítését látták. „Ezért Szucher Ervin szakmai hitelét rontja Zákonyi Botond nagykövet kijelentése” – szögezte le a Becsületbíróság.
A maszol.ro pénteken megírta: időközben a bukaresti magyar nagykövetség mezőgazdasági attaséját hazarendelték. „Hatéves kiküldetés ért véget Szabó József Andor hazatértével” – erősítette meg a diplomata távozásáról szóló értesüléseinket Zákonyi Botond nagykövet, aki nem kívánta bővebben kommentálni az ügyet.
A testület emlékeztet arra, hogy a MÚRE és más újságíró szervezetek által aláírt Közös Etikai Alapelvek szerint az újságírónak etikai kötelessége teljesíteni az információ áramlásával kapcsolatos szakmai feladatait. „E feladatát teljesítette Szucher Ervin, amikor elkészítette a szóban forgó interjút, melynek létezése mellett továbbra is szilárdan kitart, s mely felől etikai testületünket, hitelt érdemlően meggyőzte” – állapította meg a Becsületbíróság.
maszol.ro,

Csíki kisreptérről tárgyalt a magyar nagykövettel Borboly Csaba
A magyar–magyar kapcsolatok fejlesztéséről tárgyalt pénteken Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke és Zákonyi Botond, Magyarország új bukaresti nagykövete, akit elkísért Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja. A csíkszeredai találkozón Borboly Csaba beszámolt a megyei tanács szerteágazó tevékenységéről, megemlítve a magyarországi megyékkel ápolt testvérkapcsolatokat is, amelyek élő kapcsolatok különböző programokon vagy EU-s pályázatokon keresztül.
A Hargita megyei elöljáró felvázolta elképzelését egy Csíkszereda melletti kisrepülőtér fejlesztéséről, ami által könnyebben elérhető lenne Budapest és Bukarest is, és ezáltal fellendülne a turizmus, hiszen a Székelyföldre látogatóknak nem kellene sok órán keresztül közúton vagy vasúton zötykölődniük, ez pedig az üzleti szférának és a turistáknak egyaránt kedvező lenne. A megyeelnök szerint meg kell vizsgálni, mekkora igény lenne kisgépes járatokra, és érdemes-e az ezek fogadására alkalmas füves pálya fejlesztésében gondolkodni.
„Hargita megye lehet a magyar-magyar kapcsolatok egyik bástyája tekintve, hogy Romániában itt élnek a legnagyobb arányban a magyarok” – jelentette ki Borboly Csaba.
Zákonyi Botond egyetértett abban, hogy fel kell mérni, van-e igény kisrepteres járatok működtetésére. A nagykövet egyebek mellett érdeklődött a Székely termék mozgalomról, és felvetette, hogy a bukaresti magyar nagykövetség is bekapcsolódhatna ebbe, rendezvényein népszerűsíthetné a termékeket. A felek beszélgettek még a térség népszerűsítésének egyéb lehetőségeiről is, a megye északi térségének fejlesztése érdekében létrehozott társulásról, az egyházak támogatásáról, valamint a termelők szövetkezésének szükségességéről. Az itt felmerült ötletekről még egyeztetnek, továbbgondolják, megvizsgálva a konkrét együttműködések lehetőségeit.
Hargita Megye Tanácsa részéről jelen volt Szabó Barna megyemenedzser is, aki felkérte a nagykövetet, segítsen abban, hogy minél több magyarországi vállalkozás jelentkezzen a megyei tanács közbeszerzési pályázatain, hiszen évente rengeteg a kiírás, számos lehetőség van. Sokan jelentkeznek más megyékből, így az anyaországi cégek is jöhetnek ajánlataikkal, a magyar-magyar partnerség jegyében, hangzott el.
maszol.ro,

Zákonyi: átláthatónak kell lennie a választásnak
Székelyföldi körútjának részeként Székelyudvarhelyre látogatott Zákonyi Botond, Magyarország új bukaresti nagykövete. A diplomata elmondta: megbízása történelmi jelentőségű pillanattal függ össze, hisz az erdélyi magyarok először vehetnek részt a magyarországi választásokon. Zákonyi kiemelt feladatának tartja a szavazás átláthatóságának biztosítását, illetve a román fél megfelelő tájékoztatását.
Az október végén leköszönt Füzes Oszkár után Zákonyi Botond vette át Magyarország bukaresti nagykövetségének vezetését, a diplomata január 15-én adta át megbízólevelét Traian Băsescu államfőnek. Székelyföldi „udvariassági” körútjának utolsó állomása – Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Kézdivásárhely és Maroshévíz után – Székelyudvarhely volt szombaton, ahol a város elöljáróival találkozott. „Két megyeszékhelyen és a fontos székelyföldi városokba tettünk látogatást, tanácselnökökkel, polgármesterekkel, a magyar politikai élet képviselőivel, illetve amennyire időm engedte, az akadémiai és tudományos élet képviselőivel találkoztunk. Egyelőre ezek a találkozók nem tárgyalások, céljuk inkább a kapcsolatfelvétel, ismerkedés, illetve kérések és kívánságok kölcsönös megfogalmazása” – magyarázta Zákonyi a Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának vezetőségével folytatott beszélgetést követően.
A határon túli és az anyaországi magyarság számára 2014-et a magyar országgyűlési választások határozzák meg és ennek kiterjesztése a határon túli állampolgárokra. „Nagyon fontos az, hogy átlátható, a román hivatalosságok felé megnyugtatóan kommunikálható procedúra legyen a választás, illetve hogy annak demokratikus voltához semmiféle kétség ne férhessen. Erről is beszéltünk a székelyföldi magyar politikusokkal, illetve a technikai részletekről, az állampolgárság igénylésének elősegítéséről, a regisztrációs folyamatban való részvételről és magának a szavazásnak a folyamatáról” – sorolta a nagykövet.
Bőven lesz alkalom demokratikus jogainkkal élni
A regisztrációs folyamat apropóján hozzátette: a határon túli magyarság részvétele a tavaszi választásokon nem mennyiségi, inkább minőségi megközelítést igényel. „Ez egy különös helyzet a romániai magyar állampolgárok számára, hisz idén háromszor is szavazhatnak, a magyarországi, az Európai Parlamenti és az elnökválasztáson is. Ez demokratikus jogaik és lehetőségeik elég jelentős kiterjesztésének bizonyítéka, ami szerintem jó dolog. Én például szeretek szavazni, és arra biztatom az erdélyi magyarokat is, hogy éljenek a lehetőséggel, hogy a közeljövőt és a közéletet befolyásolni tudják” – hangsúlyozta, hozzáfűzve: a politikától való elfordulás nemcsak a romániai magyar nemzeti közösségre jellemző, hanem egész Kelet-Közép-Európában érezhető. Zákonyi folytatásként elmondta: megbízatásának első tapasztalata, hogy jelentős változáson ment át a román társadalom és a román közbeszéd az elmúlt tíz évben, ezen „modernizálódással” a román politikai elitnek is lépést kellene tartania.
Fókuszban a határ menti magyarok
Az elkövetkező időszak terveivel kapcsolatosan a nagykövet megosztotta, a székelyföldi körút után a határ menti megyék meglátogatása szerepel a prioritási lista élén. „Az Európai Unió most elkezdődött következő költségvetési ciklusában nagy kérdés, hogy a határ menti magyarok lakta településeknek mennyi fog jutni. Ez a két ország együttműködésének keretében zajlik, de itt a megyéknek lesz nagy szerepük a pályázatokat összeállító szakírók mellett. Emiatt és az ott élő magyar közösségek miatt a határ menti megyék meglátogatása is nagyon fontos. Ugyanakkor reméljük, hogy Magyarországnak egyéb területeken is komoly lehetőségei vannak, lesznek, ha kereskedelemre, szállításra gondolok, akkor Konstancát sem lehet kihagyni, de ugyanígy fontos egyebek mellett a Bánság, Temesvár és Moldva. Ez egy soha véget nem érő kör, ahol az egyensúlyra is kell figyelni. Attól függetlenül, hogy az ember Székelyföldön érzi jól magát, dolgozni kell az ország többi részén is” – árulta el.
A MÜTF mint a Sapientia-rendszer része
A találkozás részeként Geréb László, a MÜTF gazdasági igazgatója, valamint Ilyés Ferenc tanulmányi és marketingigazgató az intézmény múltjáról és jelenéről, illetve a tervekről számolt be. „A munkaerőpiaci igényeknek megfelelően dolgozunk, most egy újabb képzést próbálunk indítani. Továbbá folyik az iskolának a Sapientia-rendszerbe való integrációja, elmondtuk ennek előnyeit és hátrányait is, reméljük, hogy az előnyök kihasználásában és a hátrányok elkerülésében támogatásra számíthatunk a nagykövetség részéről” – summázta a beszélgetést Geréb.
A találkozón részt vett Orbán Balázs, a Magyar Polgári Párt udvarhelyi önkormányzati képviselője is, aki a frakció tevékenysége mellett a pártnak a választásokra való regisztrációban nyújtott tanácsadási tevékenységéről is beszámolt.
A felsőfokú oktatást bővítenék
Zákonyi Botond szombaton Bunta Levente polgármesterrel is találkozott, mint a polgármesteri hivatal sajtóosztályának közleményéből kiderült: a városvezető gazdasági és kulturális városbemutatóját követően szó esett az együttműködési lehetőségekről az anyaországgal, európai uniós projektekről, a kettős állampolgárság és az autonómia kérdéséről, a helyi gazdaság fejlesztéséről, valamint a felsőfokú, egyetemi szintű oktatás bővítéséről Székelyudvarhelyen.
Kovács Eszter |
Székelyhon.ro,

Szent István-búcsú a Perkőn
Ismét megszólalt tegnap a perkői kápolna kis harangja, búcsúra szólítva a Szentföld falvainak hívő katolikus népét. Előző nap a hagyományokhoz híven Kiskászon ifjúsága díszítette fel a Szent István-kápolnát és környékét. Perkői szentbeszédében Kovács Sándor kolozsvári főesperes-plébános úgy vélekedett, a magyarság letért a Szent István által kijelölt útról.
A Szent István-búcsú tegnap 10 órakor Kézdiszentlélek központjában, az öt évvel ezelőtt felavatott egész alakos Szent István-szobor előtti téren kezdődött mintegy kétszáz felső-háromszéki, erdélyi és határon túlról érkezett zarándok jelenlétében. Kézdiszentlélek testvértelepüléseinek – Budapest XI. kerülete, Piliscsaba, Alsónyék, Szentgál és Nyéklábháza – küldöttei is együtt ünnepeltek a kézdiszentlélekiekkel. A Szent Gellért Lovagrend Márton Áronról elnevezett erdélyi rendtartományának négy tagja állt díszőrséget a szobornál. Magyarország csíkszeredai főkonzulátusát Ónody Rita Éva konzul képviselte. Márton Árpád parlamenti képviselő mellett Olosz Gergely volt képviselő és exszenátor is jelen volt, akit Kézdiszentlélek barátjaként konferáltak be.
A szent király kőszobránál az egyházi kórus fellépése után házigazdaként Balogh Tibor polgármester, Nagy Károly Zoltán, Magyarország bukaresti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, majd Bándi Lilla Enikő és Voloncs Attila, a Magyar Nyelvért Benedek Elek Emlékdíj idei és tavalyi díjazottja mondott ünnepi beszédet, ezt követően Thiesz Katalin és Bartók Botond énekelt. Koszorúzás után a több száz fős tömeg egyházi énekeket énekelve, templomi zászlókkal elindult a szent hegy felé, útközben elvégezték a keresztúti ájtatosságot a 2012-ben felállított kőkereszteknél. A nagy meleg ellenére mintegy kétezren vonultak a szabadtéri oltár elé, hogy meghallgathassák a másfél órás ünnepi szentmisét, előtte a Dávid Emil kézdiszentléleki kántor által vezényelt egyházi énekkar szent királyunk emlékét idéző énekeket adott elő. A búcsús szentmise főcelebránsa Kovács Sándor kolozsvári főesperes-plébános volt, aki szentbeszédében arra kérte a jelenlevőket, legyenek hűségesek őseink szent hitéhez, nemzetünk gyökeréhez. Mint mondta, a magyarság letért a Szent István által kijelölt útról, a tévelygő nyáj a mai világban pedig nehezen tér magához. „Korunk ellentmondása, hogy magasak az épületek, de kicsinyes a természetünk. Szélesebbek útjaink, de szűkebb látókörünk. Nagyobbak házaink, de kisebbek családjaink. Több a kényelmünk, de kevesebb az időnk. Több képzettséggel, de kevesebb értelemmel, több tudással, de kevesebb belátással rendelkezünk. Több a szakértő és mégis, több a gondunk. Több a gyógyszerünk, de kevesebb és gyengébb az egészségünk. Túl keveset nevetünk, túl gyorsan vezetünk. Túl sokat beszélünk, túl ritkán szeretünk. Túl gyakran gyűlünk, túl ritkán imádkozunk. Éveket adunk az élethez, nem pedig életet az évekhez. Nagyobb dolgokat teszünk, nem pedig jobb dolgokat” – hangsúlyozta a kolozsvári főesperes.
A szentmise végén Pál Ferenc kézdiszentléleki plébános házigazdaként mondott köszönetet mindazoknak, akik hozzájárultak a szentmise megszervezéséhez és lebonyolításához, külön kiemelve, hogy az ünnepségen a Máltai Lovagrend brassói képviselői is jelen voltak. Áldás után az ünnepi szentmise a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget.
Iochom István, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Könyvbemutató kedden a Tulipánban
Négyszemközt Ceauşescuval
Az 1989-es decemberi forradalom kitörésének 25. évfordulóján mutatják be Aradon Hodicska Tibor nyugalmazott nagykövet Négyszemközt Ceauşescuval című könyvét.
Hodicska Tibor 35 éves külügyi szolgálatából másfél évtizedet töltött Bukarestben a Magyar Nagykövetség diplomatájaként, utána pedig a Moldovai Köztársaságba nevezték ki nagykövetnek. A csíkszeredai Pallas Akadémiánál idén megjelent könyvéből „nemcsak magánéletének sorsfordító eseményeit ismerhetjük meg, hanem azokat a sokszor sziszifuszi erőfeszítéseket is, amelyek a diplomácia kanyargós és nemegyszer kátyúkkal teli, botlasztó útjain értünk, erdélyi magyarokért történtek” – fogalmaz a kötet fülszövegében Kozma Mária szerkesztő.
Hodicska Tiborra hárult a Nicolae Ceaşescu–Grósz Károly találkozó megszervezése Aradon 1988-ban, és ez alkalomból találkozhatott négyszemközt a román kommunista diktátorral. Hogy ez élményszámba menő találkozás volt-e vagy sem, megtudhatjuk személyesen tőle december 16-án, kedden 17 órától a Lucian Blaga (Templom) utcai Tulipán Könyvesboltban. Kiváló alkalom ez bepillantani a múlt rendszer román–magyar diplomáciai viszonyának kulisszatitkaiba is. A szerzővel Pataky Lehel Zsolt, az Aradi Hírek felelős szerkesztője, a Kossuth Rádió aradi tudósítója beszélget.
Nyugati Jelen (Arad)

Nincs béke a román–magyar kapcsolatokban
A román külügyminisztérium bekérette hétfőn a bukaresti magyar nagykövetség képviselőjét egy interjú miatt, amelyet Zákonyi Botond bukaresti magyar nagykövet adott a România liberă című bukaresti napilapnak.
A külügyminisztérium hétfőn reggel Nagy Károly Zoltán első beosztottat kérette be, mert a nagykövet jelenleg szabadságát tölti. A külügyminisztérium szerint a megbeszélésen a román fél kifejtette határozott „egyet nem értését” azzal, amit a magyar nagykövet a román–magyar kétoldalú kapcsolatok egészéről nyilatkozott.
Az interjúban Zákonyi Botond egyebek mellett kifejtette, hogy a kétoldalú kapcsolatok alakulása az infrastrukturális együttműködésektől is függ, de ezen a téren nem létezik „elegendő jóindulat” a román fél részéről. Példaként említette a Szeged–Arad gázvezeték befejezését úgy, hogy mindkét irányba lehessen gázt szállítani rajta, jelenleg ugyanis csak Magyarország felől lehet megtenni azt Románia felé. „Várjuk, hogy a román hatóságok is biztosítsák a feltételeket a fordított irányú szállítás érdekében” – idézte a nagykövetet a România Liberă.
Emellett szóvá tette a határon áthaladó tíz út összekapcsolását, amely késik. A nagykövet szerint ezeknek az utaknak az összekapcsolása fontos lenne, de Románia csak a schengeni övezethez való csatlakozása után akarja megnyitni azokat az utakat a forgalom előtt állandó jelleggel, ez pedig elhúzódhat. A nagykövet egyebek mellett egy kérdésre válaszolva elmondta: nem az ő dolga azt állítani, hogy a román kormány elutasítja az együttműködést Magyarországgal, de a magyar félnek az a benyomása, hogy a román kormány visszafelé tesz lépéseket.
Szabadság (Kolozsvár)