A Magyarság és a Kelet címmel jún. 1–6-a között rendezték meg a Magyarok Világkongresszusát Budapesten. A budapesti Magyarok Házában, a Kongresszusi Központban, illetve Ópusztaszeren, Pomázon és Tápiószentmártonban felváltva zajló programokra rányomta bélyegét a pénzhiány. A nyugatra szakadt magyarok anyagi hozzájárulása mentette meg az idei világkongresszust. A Kongresszusi Központban elhangzott nyitó beszédek idején Rácz Sándor, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke említette, hogy az anyagiak mellett a kitartásra is szükség van, és rámutatott: Erdély mentette meg az MVSZ–t, célozva ezzel arra, hogy az erdélyi Patrubány Miklós elnök eltökéltségének köszönhető, hogy még működik az MVSZ. Rácz Sándor, a Magyarok VI. Világkongresszusának fővédnöke a magyarság küldetéséről is beszélt, kiemelve az 56–os forradalom világméretű jelentőségét.. Patrubány után Törökország, Szíria, Kazahsztán és Korea nagykövetei is felszólaltak, de az eseményt nem tisztelte meg jelenlétével egyetlen magyarországi politikai vezető sem. Dr. Pungur József, az MVSZ Védnöki Testületének kanadai tagja tájékoztatott arról, hogy az angol nyelvű Magyar Enciklopédia első kötete nyomdakész állapotban van, és amely úttörő munka a magyarság értékeinek idegen nyelven történő, összefoglaló bemutatásában. Jún. 2-án, Budapesten megkezdődött "A magyarság és a Kelet" őstörténeti konferencia, az "Atilla" kulturális konferencia és az "In vivo" orvoskongresszus. Ugyanezen a napon ülésezett a Magyarok Világszövetségének küldöttgyűlése, amely előkészítette a novemberi tisztújítást. Dr. Aradi Éva India–kutató és dr. Béres Judit humángenetikus nyitotta meg az őstörténeti konferenciát, amelynek első napján az Élettudományok szekció ülésezett. Magyar, olasz, finn, amerikai és japán tudósok munkáit ismerhették meg a világkongresszus résztvevői. Pomázon, a Magyar Várban megrendezett várjátékok és ősi harcművészeti bemutatók tették színesebbé az eseményeket. Az "In vivo" orvoskongresszuson értekeztek a magyarságot sújtó népbetegségekről, szülészeti– és nőgyógyászati kérdésekről, a mai Magyarország kórházügyeiről, a magyar egészségügy reformjáról és a kormányzat felelősségéről. Jún. 4–én a Magyarság és a Nyugat címmel stratégiai konferencia kezdődött, ezt Borbély Imre, a Kárpát–medence Régió elnöke vezette. A plénum előtt a Székely Nemzeti Tanács tisztségviselői – Borsos Géza és Gazda József alelnökök, illetve András Imre jegyző – megköszönték az MVSZ–USA Országos Tanácsának azt az adományt, amelyet Clevelandben gyűjtöttek az SZNT támogatására. Matavovszky Ádám és Kádár Dániel, az MVSZ USA–OT elnöke, illetve főtitkára és Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke tájékoztatták a küldöttgyűlést a magyar–magyar összefogásnak erről a szép példájáról. A Magyarok Világszövetsége USA–beli Országos Tanácsa olyan körülmények között szervezte meg a Székely Nemzeti Tanács támogatását, amikor a magyar állam egyetlen fillért sem fordít ezen civil közképviseleti szervezet működésének biztosítására. A kettős állampolgárság megszavazásáért kezdeményezett aláírásgyűjtés során a szükséges 200 ezer aláírásból a kongresszus napjáig 125 ezer gyűlt össze. /Princz Csaba: A Magyarok VI. Világkongresszusa már csak azért is sikertörténet, mert létrejött. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 17./

Fennállásának 10. évfordulóját ünnepli idén a szamosújvári 51-es számú Czetz János cserkészcsapat. A szept. 3–5. között zajlott Szamosújvári Napok keretében kiállításon mutatták be az elmúlt tíz esztendő emlékeit. A helyi cserkészek több díjat nyertek a budapesti Magyarok Házában rendezett IX. Nemzeti Rovásírás versenyen. /Tíz éve cserkészként. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

Orbán Sándor 79 éves erdélyi festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás dec. 14-én Budapesten, a Magyarok Háza Csontváry-termében. A Budapesten kiállított festmények legtöbbje tájkép, a gyimesi és radnaborbereki tájakat, fenyveseket, havasokat idézik, illetve Kolozsvárt, Nagyszebent, Bethlent, Óradnát. Orbán Sándor Bethlenben született, Kolozsváron él. A tárlat megnyitóján Bartis Ferenc költő, az Összmagyar Testület elnöke a népszavazásra reagáló Csonka Magyarország, 2004. december 5 című versét mondta el. /Guther M. Ilona: Orbán Sándor festőművész kiállítása Budapesten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 16./

Okos Márton a csúsztatások miatt hozzászólt Tibori Szabó Zoltán cikkéhez /Nagy hallgatások, Szabadság, jan. 20./. Az MVSZ jövedelmei az „ajándékba adott hatalmas ingatlanok bérleti díjából származnak”. A „magyarországi választóknak erről többek között Balatonőszödi meg az Oktatási Minisztérium ügye jut eszébe, ahol bizonyos Gyurcsány Ferenchez közeli cégekhez vándorolnak a „garasok”„. Az MVSZ tulajdonában Budapesten két ingatlan van. A Semmelweis utcai Magyarok Háza számtalan civil szervezetnek ad otthont, és működteti a főváros egyik leglátogatottabb kulturális intézményét. Ez a ház önfenntartó, de az MVSZ-nek belőle haszna nem származik. Az MVSZ másik székházát bérlik. Az ebből származó bevétel nem volt elegendő ahhoz, hogy az MVSZ megvont költségvetési támogatása nyomán keletkezett sok tízmilliós adósságot törlessze. Az MVSZ-ben egyetlen tisztségviselő sem kap tiszteletdíjat, és az irodai munka 90%-át önkéntesek végzik. Tibori Szabó Zoltán szerint az MVSZ „még arra is rákényszerítette a magyar hatóságokat, hogy újabb kidobott hatalmas összegekért sok száz szavazókörzetben a szavazatokat újraszámolják.” Valójában az MVSZ élt alkotmányos jogával, és megfellebbezte az OVB döntését. A jogorvoslathoz való jog Magyarországon és Európa civilizált részében alkotmányos alapjog. Okos Márton kérte, hogy Tibori Szabó Zoltán ne azokat vegye tollhegyre Patrubány Miklóstól Orbán Viktorig, akik a nemzetegyesítésre buzdítottak, „hanem azokat, akik KISZ-titkárból lett multimilliárdosként ezt a „nemzeti katasztrófát” okozták”. /Okos Márton: Észrevételek egy tudósító írásához. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

Kóka Rozália a népművészet mestere, előadóművész és Petrás Mária csángó népi énekes, keramikusművész közös előadást tartottak Budapesten, a Magyarok Házában február 7-én, a Budapesti Székely Kör szervezésében. A bukovinai székelyek és a csángómagyarok sorsát elevenítették meg énekben, mesében, imádságban, mondákban és igaz történetekben. Petrás Mária tűzzománc szobrait és kerámia faliképeit is megtekintette a közönség. Petrás Mária a Bákó megyei Diószénben született, a Magyar Iparművészeti Egyetemen diplomázott 1995-ben, másfél évtizede nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világban a csángó ügy, az ősrégi csángó kultúra hiteles követe. Kóka Rozália bukovinai székely család leszármazottja. Gyűjtötte a bukovinai székely hagyományokat, szervezte közösségi életüket. /(Guther M. Ilona): Jóestét Mária – Csángó madonnák. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./

A Szent László Akadémia Budapesten, a Magyarok Házában március 8-án nagy sikerrel mutatta be a dr. Dobai István: Tűnődések a történelemről, azaz a Mérhetetlen és az Ember viszonyáról, különös figyelemmel Európára és a magyarokra című hatalmas, kétkötetes művelődéstörténeti művét. A könyvet dr. Medvigy Endre, az Akadémia elnöke méltatta, a szerzőt és a mű célját Varga László, magát a művet dr. Pákh Tibor történész mutatta be. Az 1300 oldalas munka hiánypótló. Európának azt az 1620 éves történetét elemzi, melyet 324 és 1944 között a keresztyén hit, erkölcs, világnézet és kultúra uralt és irányított. /Könyvbemutató. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 11./

A két világháború közötti hazai magyar írótársadalmat az Erdélyi Helikon szabad íróközösség mint a kor legszámottevőbb és legjelentősebb irodalmi csoportosulása tömörítette. Az 1926 és 1944 között nyaranta legtöbbször Kemény János marosvécsi kastélyában vendégeskedő 55 író emlékét akarta/akarja megőrizni az öt éve, br. Kemény Miklós által alapított marosvásárhelyi Helikon – Kemény János Alapítvány. A 2000 májusában hivatalosan bejegyzett alapítvány /elnöke Adamovits Sándor/ 2001-ben emlékezett az Erdélyi Helikon írói közösség megalakulásának 75. és Kemény János halálának 30. évfordulójára. A rendezvénysorozat az erdélyi történelmi családokat tömörítő Castellum Alapítvány Kemény János emlékestjével kezdődött, ahol az alapítvány elnöke, Adamovits Sándor méltatta Kemény János életét és munkásságát. Ezt követte a budapesti bemutatkozó est a Magyarok Házában. 2003 elején mutatták be a Marosi Ildikó és Adamovits Sándor által válogatott, Nagy Miklós Kund szerkesztette A Mecénás – Kemény János és a Helikon – című emlékalbumot. Ebben az évben a Castellum irodalmi estjén Vita Zsigmondra emlékeztek, részt vettek azon az ünnepségen, melyen a marosvécsi általános iskola felvette a Kemény János nevét és Brassóban, bemutatták Csutak H. Levente képzőművésznek az 55 helikonistáról készült grafikáit. Ugyancsak 2003-ban emlékeztek Kemény János születésének 100. évfordulójára. A maroshévízi középiskola névadó felvette Kemény János nevét. Megjelent Adamovits Sándornak A Helikon házigazdája című, Kemény Jánosról készült összeállítása (kismonográfiája). Az Erdélyi Helikon írói már nem élnek. Emlékük őrzésére az alapítvány megszervezte a helikoni leszármazottak találkozóját Marosvécsen. 2004-ben a hagyományápolás új formáját vezette be az alapítvány a negyedévenként megrendezett Helikon-estek sorozattal, melyeken olyan helikonistákra emlékeztek, akiknek kerek évfordulójuk volt. Ebben az évben is folytatják a Helikon-estek sorozatot. Az elsőn Gulácsy Irénre emlékeztek halálának 60. évfordulóján, ezt követik a Makkai Sándor, Reményik Sándor és Molter Károly-emlékestek. /Adamovits Sándor: Csendes ünneplés. A Helikon-Kemény János Alapítvány öt éve. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 28./

Egy hónapos európai turnén vesz részt a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. Kedvező minősítést kaptak a szervezők által felkért szakembertől, elnyerve a portugáliai és a spanyolországi fesztiválon való fellépés jogát. Az együttes július 21-én indul útra. A turné első állomása Budapest, a Magyarok Házában mutatják be a Víg a gazda, víg a vendég című műsorukat. Az együttes kiutazásának költségeit a magyarországi Székely Kör vállalta. /Sarány István: Székely Nemzeti Együttes. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 16./

Donkóné Simon Judit magyar szakos tanárnő Érden a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolában. A városban jórészt neki köszönhetően, Erdély nem csupán egy távoli földrajzi térség, hanem a magyar szellemi építkezés, tudatformálás közvetlen élményanyaga. Az általa vezetett Erdélyi Kör tagjaival egy évtizede tartott erdélyi honismereti barangolások közösséget teremtettek. Bebarangolták Erdélyt, eljutottak a moldvai csángók földjére is. Két szép nyomdai kivitelben megjelentetett kiadvány – Erdélyi honismereti barangolás Nagyváradtól a Hargitáig; Erdélyi honismereti barangolás Szatmártól Aradig – jelzi azt az útvonalat, amelyet az utóbbi években bejártak. Ez a közösség gyűlt egybe baráti találkozóra október 1-jén Budapesten a Magyarok Házában. A találkozó vendége volt Jáki Sándor Teodóz győri bencés szerzetes-tanár, aki az utóbbi harminc év során százegyszer járt Erdélyben és nyolcvanegyszer a csángók közt, Moldvában. Élményeinek töredékét közölte az immár harmadik kiadást megért Csángókról, igaz tudósítások című könyvében. Vele tartott dr. Cs. Varga István, az ELTE Tanárképző Főiskolájának tanára, aki 2002 nyarán, az atya kíséretében, maga is ellátogatott Erdélybe és Moldvába. Az Erdélyben és Csángóföldön tett szellemi utazás tanulságait Rokonföldön című könyvében osztotta meg az olvasókkal. Jáki szerint a háromszázezres csángóság egyharmada elvesztette magyar nyelvét és identitását, harmadrésze hűen őrzi azt, harmadrésze válaszúton van – rajtunk is múlik, hogy merre billen a mérleg nyelve. A hetvenhatodik életévét betöltött bencés szerzetes útjai során több ezer vallásos népéneket jegyzett le. A rendezvényen jelen volt a Budapesten tanuló Iancu Laura magyarfalui csángó költőnő /Pár csángó szó című kötetét a Hargita Kiadóhivatal jelentette meg 2004-ben/, aki bemutatta a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete kiadásában megjelentetett Magyarfalui emlékek című fotódokumentum-kötetét. A találkozóra elhozott CD-ken csángó gyermekek énekelnek – a lemezeket téglajegyekként árusítják a Böjte Csaba által megálmodott Béke Királynője moldvai csángó magyar iskolaközpont javára. A találkozón felidézték Hajdó István gyergyói főesperesnek az idei csíksomlyói búcsún elhangzott prédikációját, amelyet a budapesti Trezor Kiadó ez év nyarán kiadott Régi új retorika. A szóképek és a szónoki beszéd című kötetében Mádl Ferenc köztársasági elnöknek a Magyar Állandó Értekezlet 2004. november 12-én A történelem egy nemzetbe rendezett minket… címmel elhangzott beszédével együtt. /Máriás József: Baráti találkozó – Erdély bűvöletében. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 7./

A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) szeptember 15-én széleskörű magyar–magyar találkozót szervez Budapesten, a Magyarok Házában. A csúcsra meghívtak minden magyar politikai és civil szervezetet. A megbeszélések célja létrehozni egy olyan új összmagyar fórumot, amely betölthetné a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) megszüntetése nyomán kialakult űrt. Az MVSZ elnöke, Patrubány Miklós elmondta: ezúttal el szeretnék kerülni az olyan helyzetek kialakulását, amelyek a MÁÉRT felbomlásához vezettek, ezért az új szervezetet kormánytól függetlennek tervezik. Patrubány Miklós közölte, hogy mindeddig csak kevés szervezet jelzett vissza pozitívan a meghívásra. Az egyik cél – erre konkrét lehetőség is van, a brüsszeli Magyar Háznak köszönhetően –, hogy a belga fővárosban, az uniós szervek közelében az új magyar szervezetnek állandó jelenléte, irodája legyen. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Új magyar–magyar csúcs készül. Kormányfüggetlen szervezetben gondolkodnak. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./

Jogutód nélkül megszűntnek tekinti a Magyar Állandó Értekezletet (Máért), ezért új, összmagyar szándékú érdekérvényesítő és érdekegyeztető fórum létrehozásáról tanácskozott a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) Budapesten, a Magyarok Házában. Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a rendezvényre meghívtak valamennyi kárpát-medencei nagyobb magyar pártot és szervezetet, de azok többsége nem válaszolt. Patrubány Miklós a 16 szavazóképes résztvevő közül kiemelte a Székely Nemzeti Tanácsot, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségét, a Vajdasági Magyar Demokrata Pártot, valamint az Erdélyi Magyar Polgári Szövetséget. Hozzáfűzte, hogy két ifjúsági szervezet is elfogadta a meghívást: a Hatvannégy Vármegye Mozgalom, valamint az Erdélyi Magyar Ifjúság. A létrehozandó új szervezetnek még nincs neve, eddig népszerű az Új Magyar-Magyar Csúcs vagy az Új Magyar Csúcs kifejezés – jelezte. Az MVSZ elnöke sérelmezte a Határon Túli Magyarok Hivatalának jogutód nélküli megszüntetését is. /Máért-utódot szülne az MVSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./

A csíkszeredai Hargita Kiadó Bibliotheca Moldoviensis című, hét kötetből álló kétnyelvű sorozata azzal a céllal jött létre, hogy magyar és román nyelven is hozzáférhetővé tegye a moldvai csángómagyarokra vonatkozó nélkülözhetetlen forrásmunkákat. Ez a sorozat segíti az előítéletek nélkül román történészeket is, hogy rátaláljanak a csángó múlt és jelen igazságára, jelezte Halász Péter a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus főtanácsosa a Bibliotheca Moldoviensis sorozat bemutatása kapcsán november 20-án, a budapesti Magyarok Házában. A Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület és a Magyarok Világszövetsége Szent László Akadémiája tizennégy, a közelmúltban megjelent, de eddig Magyarországon még be nem mutatott verseskötettel, monográfiával, sorozattal, naplóval és regénnyel kedveskedett az egybegyűlteknek. Az este egyik szereplője volt az 1978-ban, Magyarfaluban született Iancu Laura, akinek első verseskötete 2004-ben jelent meg Csíkszeredában Pár csángó szó címmel. A négy diplomával rendelkező költő most második, Karmaiból kihullajt című verseskötetéből olvasott fel. Bemutatták a Bakó megyei Somoskán született Demse Márton önéletrajzi fogantatású kötetét /Somoskai tél/, Halász Péternek a moldvai magyarok hagyományos állattartásával foglalkozó monográfiáját, Csoma Gergely szobrászművész naplójának segítségével a tanári pálya is fölvillant. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Csángók pesti diadala. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./

Magyarország több pontján tartottak megemlékezéseket Wass Albertről január 8-án, az erdélyi író születésének 100. évfordulóján. A Magyarok Világszövetsége az alkotó budapesti szobránál tartott megemlékezést, a Kráter Műhely Egyesület kulturális gálaestet rendezett a fővárosban, Sárospatakon kihirdették a Wass Albert-pályázat eredményét, Szolnokon emléktáblát avattak, Bonyhádon pedig megkoszorúzták az író szobrát. Üzenet haza – 100 éve született Wass Albert címmel tartott megemlékezést a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) a Magyarok Házában, Wass Albert szobránál. Az író életútját Medvigy Endre irodalomkutató méltatta. Az íróval való személyes találkozásáról Rácz Sándor, az MVSZ tiszteletbeli elnöke beszélt. A Kráter Műhely Egyesület, amely Wass Albert-emlékévet hirdetett 2008-ra, az évforduló alkalmából kulturális gálaestet rendezett a Magyar Kultúra Alapítvány székházában. Szolnokon, a Damjanich Múzeum falán emléktáblát helyeztek el, Lelkemben tiszta ég ragyog címmel pedig Wass Albert-emlékestet rendeztek az Aba-Novák Kulturális Központban. Koszorúzás volt a Tolna megyei Bonyhádon az író szobránál, majd Koltay Gábor Adjátok vissza a hegyeimet! című dokumentumfilmjét vetítették a Vörösmarty Művelődési Központban. Ugyanitt rendezik meg a Wass Albert vers- és prózamondó verseny Kárpát-medencei döntőjét. /Wass Albert-megemlékezések országszerte. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 9./

Január 17-én Szentkatolnán, a művelődési otthonban a magyar kultúra napja jegyében kettős könyvbemutatóra került sor. Jakab Jolán történelem szakos tanár a budapesti Táltos Kiadónál tavaly megjelent, A magyarság eredetének nyelvészeti kérdései című, Bálint Gábor munkásságának szentelt kötetet mutatta be. A Szent László Akadémia és a Kőrösi Csoma Sándor Magyar Egyetem 2006. december 8-án nemzetközi konferenciát rendezett a Magyarok Házában a nagy Kelet-kutató, nyelvész, Szentkatolnai Bálint Gábor (1844–1913) emlékére, ahol a részt vevő neves hazai és külföldi szakemberek újraértékelték a harminc nyelvet beszélő, nemzetközi hírű Kelet-kutató életművét, és kiáltvánnyal fordultak a Magyar Tudományos Akadémiához a finnugor nyelvrokonság kizárólagosságának újragondolása végett. A konferencián elhangzott tizenkét tudományos dolgozatot tartalmazza a kötet, melyet dr. Obrusánszky Borbála mongolista, fiatal kutató szerkesztett. Jakab Jolán Bálint Gábor emléke Szentkatolnán című írása is szerepel a könyvben. Borcsa János bemutatta tavaly megjelent, hatodik könyvét, mely egyben az Ambrózia Kiadó tizenkettedik kötete. Az Őrzők és ébresztők /Ambrózia Kiadó, Kézdivásárhely/ a szerző 1974 és 2006 között lapokban megjelent vagy tárlatmegnyitókon, könyvbemutatókon elhangzott szövegeit, publicisztikai írásait, valamint kritikáit tartalmazza. /Iochom István: Kettős könyvbemutató Szentkatolnán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 19./

„A Magyarok Világszövetségének megalapítása éppen hetven évvel ezelőtt történt. Ezért fontosnak tartottuk, hogy most egy kicsit mélyebben merítsünk a múltunkból és üzenjünk a jövő felé, mert ez a hetven év kötelez” – nyilatkozta L. Németh Erzsébet, a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) alelnöke azzal kapcsolatban, hogy „Fordulat” címmel, 2008. augusztus 16–20. között rendezi meg a szervezet a Magyarok VII. Világkongresszusát. A Budapest mellett Ópusztaszeren és Kunszentmiklóson is zajló, négyévente megrendezésre kerülő rendezvénynek mindig más a tematikája. A rendezvény mondanivalójával szeretne hozzájárulni Magyarország erkölcsi és szellemi megújulásához. „Azt hiszem, hogy az előadások témái a tudományos gondolkodásban fordulatot kell hozzanak” – mondta az alelnök. „Mint 2000 óta mindig, mikor megvonták a költségvetési támogatást, évről évre megtörténik a csoda. Az MVSZ él és dolgozik, fordulatkeltő munkákat tesz le az asztalra. Segít a jó Isten, és a csoda, valamint vannak önzetlen emberek, akik fontosnak tartják, hogy a szövetség működjön és betöltse feladatát, ami számára elrendeltetett” – mondta a finanszírozási gondokról L. Németh Erzsébet. Az első kongresszust 1929-ben tartották, de az MVSZ megalapítására, Teleki Pál miniszterelnök kezdeményezésére, a II. Világkongresszuson, 1938. augusztus 18-án került sor. /Kánya Gyöngyvér: MVSZ: a csoda tartja életben. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 15./ "Hogyne tisztelném mindazt, amit gróf Teleki Pál miniszterelnök egész életművével megalkotott" – kezdte Budapesten a Magyarok Házában megtartott sajtótájékoztatót Medvigy Endre, a „Gróf Teleki Pál halála” konferencia szervezőbizottságának elnöke. Megtartó példája és halála körülményeinek újragondolása a célja a Magyarok VII. Világkongresszusa e konferenciájának. A több mint százötven önkormányzatot tömörítő, és folyamatosan bővülő Magyar Önkormányzatok Európai Szövetsége 2003-ban alakult. A MÖESZ elnöke, Janzsó Tamás, a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a Magyarok VII. Világkongresszusán belül, Székesfehérváron tartandó Önkormányzatiság és vállalkozás az Európai Unióban című konferencia azt vizsgálja, miként válhat a folyamatosan bővülő EU a világ legdinamikusabban fejlődő régiójává. Bemutatja a Kárpát- medencét, mint tőkevonzó régiót. /Magyarok VII. Világkongresszusa. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 15./

Elhunyt Tolnai Tibor nagyváradi festőművész /Nagyvárad, 1932. júl. 6. – Nagyvárad, 2009. okt. 28./ „Tolnai Tibor Várad és a környék ihletett festője. Képei megannyi őszinte vallomás. Mély érzések, tiszta érzelmek és felelős gondolatok, impozáns magasságokba röpített művészi konfessziók egy városról, mely tán Vitéz János és Janus Pannonius és Corvin Mátyás korában élte igazán fontos, virágos éveit, de Várad – ha voltak is kudarcai a históriában a túlerővel szembeni viaskodásaiban, ha végvárként sokat szenvedett is, előbb-utóbb mindig talpra állt. ” – mondta róla megnyitóbeszédében Aniszi Kálmán író, szerkesztő 2009. április 20-án, a festőművész kiállításának megnyitóján Budapesten, a Magyarok Házában. A hetvenhat éves akvarellművészt a váradi képzőművészet egyik doyenjének nevezte Barabás Zoltán, a Partiumi Magyar Művelődési Céh elnöke, aki az elmúlt évtizedekben több kiállítást is szervezett Tolnainak. Tolnai Tibor mintegy öt évtizeden át hűséggel, hittel, szeretettel és művészettel szolgálta nemcsak az egyházat, hanem a váradi közösséget is. /Nagy Orsolya: Hetvenhat éves korában elhunyt Tolnai Tibor váradi festőművész. = Krónika (Kolozsvár), okt. 29./Az újság tévesen Tolnay Tibort írt.)

Házat a magyarnak
Már nem sírhatunk, hogy az anyaország nem törődik velünk. Az új Fidesz-kormány eddig százszor többet beszélt az elrabolt területek magyarjainak segítéséről, mint korábban az összes. És intézkedések is születtek.
Igaz, nem túl sok (s nem anyagi vonzatúak, inkább jelképesek vagy éppen lárifári), de akad köztük történelmi jelentőségű is, mint például a kettős állampolgárságra vonatkozó, vagy az a parlamenti határozat, amely kimondja: mindannyian a magyar nemzethez tartozunk! (Mellesleg, nem kevesen vagyunk határon túliak, akik eddig is tudtuk és vallottuk, hogy a magyar nemzet részei vagyunk.)
Az is bizseregteti szívünket, hogy Orbánék az összetartozást erősítő igazi magyart akarnak látni minden fontos poszton. Az elrabolt területek balga magyarjaiként, azt hittük: nem csak Sólyom László, de a Duna TV elnöke is ilyen, hisz Cselényi László mandátumának öt éve alatt a Duna háromszor kapta meg a világ legjobb kulturális televíziója címet, hozzá a kis „forgó” hölgyeket.
Tévedtünk, Cselényi is megy, helyére tuti, még igazabb magyar ül. Van miből választani, mert kormányváltáskor se szeri se száma a koncra váró igazabbnál még igazabb magyarnak. Arról nincs értesülésünk, hogy Orbánék figyelnek-e Széchenyi intelmére: „Nem száj, hanem tett magyarokra van szükségünk!” S jön a Magyarok Háza. Vagyis nem csak hazát, házat is adnak a magyarnak! Nagy találmányként szóltak róla a parlamentben. Egyik képviselő harcosan követelte, hogy ne csak Budapesten legyen Magyarok Háza, hanem minden jelentősebb városban, ahol magyarok élnek, így az elrabolt területeken is. Nem tudta, hogy van már ilyen, nem csak Nyugaton, de az erdélyi szórványban is, mert csak mondta és mondta, milyen nagy lesz a magyar összefogás általuk.
Talán mi, elszakított magyarok túlságosan a földön járunk, és nem tudunk úgy szárnyalni, mint az ilyen lelkes kezdeményezők, de például ott, ahol minden fontosabb intézményünk megvan – mint például Kolozsváron, Nagyváradon, Csíkszeredában, Komáromban – nem kellene ilyen költségbe vernie magát szegény anyaországunknak, elvégre ott a magyar színház, iskola, templom, egyetemi kar, újság, könyvtár, ne adj isten RMDSZ-, MKP-,VMSZ-, EMNT-székház és annyi más. Mind magyar ház is, nem? (Talán Budapesten ezután nem az Országházat, hanem a Magyarok Házát mutogatják az vendégeknek?)
Segítsük, hogy inkább tartalmában, mint külső magyarkodásban váljanak magyarrá ezek az intézmények. Vagy csak arról van szó, hogy az új hatalom sok csicskása nem kapott még jobb posztot? Akkor nem szóltam semmit.
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)

Nagyajta Budapestre vitte értékeit
A Polgárok Háza Kárpát-medencei magyar népművészet rendezvénysorozatának őszi évadában az erdélyi unitárius közösségek kerülnek a figyelem központjába. Az anyaországi meghívásnak az elmúlt hétvégén a nagyajtaiak tettek eleget, bemutatták évszázados és ma is élő értékeiket.
Az esemény, amely mintegy háromszáz érdeklődőt vonzott, a Magyarok Háza kulturális programigazgatójának üdvözlőbeszédével vette kezdetét, majd Fekete Levente nagyajtai unitárius lelkész és a község polgármestere, Bihari Edömér szólalt fel. Kriza Ildikó Magyar Örökség-díjas néprajzkutató felmenője, Kriza János életútját, munkásságát és fő művét, a Vadrózsák című népköltési gyűjteményt ismertette. Szóltak az egyházközségben folyó munkáról, a templomvár felújítása érdekében tett erőfeszítésekről, bemutatták Benkő Klára frissen megjelent kötetét, a Járjunk táncot, ripegőt, ropogót, amely az iskolai néptánctanítás segédkönyvének tekinthető és a Bihari Katalin–Bihari Edömér által összeállított Nagyajta értékei című kiadványt is. Az Áfonya citerazenekar népdalokat adott elő, az iskola Vadrózsák néptánccsoportja erdővidéki táncrendet járt, a hangulatot leány- és legénycsúfolóval színesítették, a IV. osztályos Nagy Magor és az egy esztendővel idősebb ifj. Bihari Edömér botos tánccal lépett fel, az éneklő gyermekeket Nagyajta volt református lelkésze, Nagy Károly Kázmér és neje, Nagy Adél hegedűvel, illetve brácsával kísérte. Boda Szabina Tekla népdalt, ifj. Bihari Edömér az Apám lakodalma című tréfás mesét adta elő, és bemutatták a Nagy Adél és Fekete Judit által készített, illetve az ő irányításukkal létrehozott nemezelt darabokat. Nem csak a léleknek, a testnek is kijutott a jóból, mert a vendégfogadást és a kapott kedvességet finom falatokkal viszonozták az erdővidékiek. Előkerült házi kenyér, paprikás és fokhagymás szalonna, juhsajt és orda, borsikaszalámi, székely köményes, tejföles lepény, aki pedig kóstolót vitt volna haza, megtehette, a gyermekek szülei által pakolt dzsemekből, szörpökből és zakuszkából vásárolhatott is. Fekete Levente felejthetetlen emléknek mondotta a csütörtöktől vasárnapig tartó kirándulást: szülőföldjüket képviselhették és megmutathatták, milyen gazdag Erdővidék. „Csodás napokat töltöttünk Budapesten. A Polgárok Háza működtetőinek jóvoltából többek közt meglátogathattuk a Parlament épületét, ahol majd ebédünket is elkölthettük, a Kossuth tér közelében ’56-os kiállítást nézhettünk meg, mindeközben rengeteg jó barátot szereztünk, akik biztosítottak róla, itthon is fel fognak keresni. Öröm volt látni, bár távol élünk, nem vagyunk idegenek egymás számára, és sokakat érdekli a sorsunk” – mondotta a nagyajtaiak lelkésze. Hecser László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)