Tőkés pártos kizárólagossággal vádolja az RMDSZ-t
Tőkés László sérelmezi, hogy az RMDSZ elutasította a párbeszédet az erdélyi magyar pártok koalíciójáról, és „pártos kizárólagossággal” egyedül vág neki az európai parlamenti választásoknak.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke (képünkön) kedden szerkesztőségünkhöz eljuttatott nyilatkozatában bírálja a szövetséget amiatt, hogy csak két brüsszeli mandátum megszerzését tekinti céljának, holott 2009-ben az erdélyi magyarság három képviselőt juttatott az európai törvényhozásba.
„Az RMDSZ mostani kormányra lépéséből is kitűnik, hogy mint mindig, ez alkalommal is inkább szót ért a Victor Ponta vezette román utódkommunistákkal, mint saját magyar autonómiapárti nemzettársaival” – állapítja meg az erdélyi EP-képviselő.
Tőkés fájdalmasnak nevezte, hogy az RMDSZ figyelmen kívül hagyta mértékadó erdélyi értelmiségiek összefogásra szóló felhívását, továbbá a Magyar Polgári Párt (MPP) „irányvesztett vezérkarát” eszközül felhasználva az erdélyi nemzeti oldalt is megosztotta. Szerinte már-már a politikai-erkölcsi perverzitás határát súrolja a két alakulat törekvése, hogy jeles egyházi személyiségeket „hajtsanak fel” az RMDSZ EP-jelöltlistájára.
„Az amúgy mindannyiunk teljes bizalmára érdemes Böjte Csaba ferences szerzetes és Gergely István római katolikus pap indítási kísérlete kísértetiesen emlékeztet Sógor Csaba református lelkész 2007-ben való választási indítására, amikor is szintén egy egyházi közszereplő bevetésével próbálták letörni a másik egyházi jelölt – vagyis szerény személyem – választási esélyeit” – emlékeztetett az EMNT elnöke.
Tőkés egyúttal felrója a Kelemen Hunor vezette alakulatnak azt is, hogy szó nélkül elment Csirák Csaba és Muzsnay Árpád, az RMDSZ Szatmár megyei alapítóinak a napokban közzétett indítványa mellett, amely közös EP-lista állítását, ezen pedig a volt református püspöknek a harmadik helyen történő szerepeltetését kezdeményezte.
Az EP-képviselő közölte, az EMNT idén is részt vesz a székely szabadság napja március 10-ei, marosvásárhelyi rendezvényén. „Merjük remélni, hogy a nagygyűlés petícióját Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes és Biró Zsolt pártelnök együtt fogják benyújtani az új román kormánynak” – állapította meg Tőkés László.
Állásfoglalásban reagált kedden az Erdélyi Magyar Néppárt is az RMDSZ kormányzati szerepvállalására, amely hatékonyságának igazi fokmérője az EMNP szerint az lehet, hogy történik-e előrelépés az autonómia ügyében.
Az alakulat aggasztónak tartja, hogy a szövetség kormányzati szerepvállalását rögzítő dokumentum semmilyen garanciát nem tartalmaz az erdélyi magyar közösség jogainak érvényesítésére. „Nem sokat ígérnek az olyan megfogalmazások, mint hogy a kormány továbbra is támogatni fogja a hosszú évek óta szándékosan hátráltatott kisebbségi törvény elfogadását” – véli Toró T. Tibor EMNP-elnök.
Krónika (Kolozsvár),

Székely Szabadság Napja – A szónokok szerint a jogok nem képezhetik alku tárgyát
Marosvásárhelyen a szervezők becslése szerint több mint tízezren emlékeztek a Székely szabadság napján a 160 éve kivégzett székely vértanúkra, Török Jánosra, Gálfi Mihályra és Horváth Károlyra, és követelték a Székelyföld területi autonómiáját. A rendezvény szónokai szerint a székelység nemzeti és emberi jogai nem képezhetik alku tárgyát.
A székely vértanúk obeliszkjénél tartott beszédében Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke közölte, Magyarország beavatkozott az SZNT oldalán a nemzeti régiók ügyében az Európai Unió luxemburgi bíróságán indított perbe.
„Magyarország velünk van. Az autonómia ügye akkor lesz győztes, ha Romániát is sikerül meggyőznünk, legyen szintén velünk!" – jelentette ki.
A tömeg többször is félbeszakította Izsák Balázst, amikor azt mondta, meg kell előlegezni a bizalmat Románia új kormányának, melyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikusai is részt vesznek. Hozzátette, a magyar politikusok útja a kormánypalotába az októberi nagy menetelés útvonalán vezetett. „Lehet, az a párbeszéd kap esélyt, amelyre az igényt kinyilvánította a székelység a Bereck és Kökös közötti nagy menetelésen" – jelentette ki az SZNT elnöke.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke üzenete által volt jelen a marosvásárhelyi megmozduláson. A volt püspök nyomatékosította: Isten szabadnak teremtette a székelységet. „Emberi és nemzeti jogaink nem képezhetik alku tárgyát. Nem hagyjuk a román kormány csapdájába csalatni magunkat. Szabadságunkért rendületlenül kiállunk" – fogalmazott Tőkés László.
Az EMNT-elnök Kós Károlyt idézve üzente: „ha a románság meg fogja becsülni Erdély magyar polgárait – szövetségesekre fog találni bennük. De amennyiben ezt elmulasztja megtenni – a legjobb akaratunk ellenére és saját kárára, határozott ellenállásra fog késztetni bennünket".
Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke úgy fogalmazott: az őshonos magyar közösségtől megtagadják Romániában az önrendelkezés legelemibb formáit, korlátozzák véleménynyilvánítási jogát. A pártelnök szerint a székelyföld autonómiájáért tartott isztambuli megmozduláson is lezárták a város főutcáját. Ez csak Marosvásárhelyen nem lehetséges.
Ez a közösség mindaddig követelni fogja az autonómiát amíg célját el nem éri – hangoztatta az MPP elnöke.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke rámutatott: az erdélyi magyarság minden „önkény és határtologatás" ellenére hisz abban, hogy élni csak szabadon érdemes, és ennek csak a közösségi autonómia biztosíthat keretet. Az EMNP elnöke a Székelyföld autonómiatervezet parlament elé terjesztését sürgetve jelezte: „ha szükséges, Bukarestbe is elmegyünk, hogy nyomatékot adjunk követelésünknek".
Günther Dauwen, az európai autonómiapárti erőket tömörítő Európai Szabad Szövetség (EFA) belgiumi pártigazgatója beszédében azt üzente Románia mai vezetőinek, hogy tanuljanak Nicolae Ceausescu egykori román diktátor 25 évvel ezelőtti arckifejezéséből. A vezetőknek az a dolguk, hogy meghallják a nép kérését, szolgálják a népet – jelentette ki.
Marc Gafarot Monjo, a Katalán Demokratikus Konvergencia Párt külügyi kabinetvezetője szerint a székelyek és a katalánok egyformán a béke, a demokrácia tiszteletének a nyelvét beszélik. A politikus emlékeztetett arra, hogy sem a székelyeket, sem a katalánokat nem lehet kisebbségnek tekinteni, mindegyik nemzeti közösség.
A székely zászlót Magyarországon elsőként kitűző Szabolcs Attila, Budafok polgármestere beszédében kijelentette: Székelyföld autonómiája nemcsak a székelyek ügye, hanem minden magyaré és minden jóérzésű emberé az egész világban.
Izsák Balázs felkérésére a tömeg a járdán vonulva indult el az egykori vesztőhelyről a város központjába, hogy átadja a kormány Maros megyei képviselőjének a demonstráció kiáltványát.
MTI
Erdély.ma,

Utcai menetelés helyett polgári sétára készülnek
Az eredetileg bejelentett útvonalon, de a forgalmi szabályok betartásával a járdán fognak a székely vértanúk emlékművétől a főtérre vonulni mindazok, akik elkísérik azt a tíztagú küldöttséget, amely a demonstráción elfogadandó petíciót szándékozik átadni a román kormány helyi képviselőjének a prefektusi hivatalban – jelentette be Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke.
A menetelők azért nem használhatják az úttestet, mert ahhoz külön engedélyre lett volna szükség, hogy a forgalmat leállítsák. A szervezők értesítették szándékukról a rendezvény biztonságán őrködő csendőrséget, amellyel folyamatos az együttműködésük. Az SZNT azok után döntött a járdán való menetelésről, miután Corneliu Grosu prefektus elhárította illetékességét, mondván, hogy Dorin Florea polgármester a megmozdulást tiltó levele nem közigazgatási határozat. A szervezők szerint ezzel a kormány képviselője is megerősítette, hogy az elöljárói levélnek semmilyen jogkövetkezménye nincs, tehát a felvonulás megtartható.
A prefektusi levél előtt, a múlt kedden Izsák Balázs még úgy nyilatkozottportálunknak, hogy nem lesz szervezett menetelés a Székely Szabadság Napján a marosvásárhelyi Postarétről a város főterére, ha Victor Ponta miniszterelnök nem utasítja Corneliu Grosut, hogy érvénytelenítse Dorin Florea tiltását. Izsák akkor azt mondta: annak ellenére, hogy a városatya tiltását felháborítónak és jogtiprónak tartja, szervezetük nem akciócsoport, mely ne tartaná tiszteletben a törvényt. Éppen ezért az ünnepély lejárta után ő mindenkit arra kért volna, hogy a járdát használva, méltóságteljesen menjen haza. Az új helyzetben az SZNT elnöke azt mondja: a járdát használva, mindenki bemehet Marosvásárhely főterére.
RMDSZ: kérdezzék a szervezőket!
Arra is kíváncsiak voltunk, mit tesz az RMDSZ, ha tagsága azt kérdezi a vezetőségtől, vegyen-e részt a menetelésen vagy sem? „Ne minket kérdezzenek, hanem a szervezőket!” – replikázott a Székelyhon.ro-nak Borbély László. A szövetség politikai alelnöke egyértelműsíteni kívánta azt, amit az RMDSZ eddig is hangoztatott: sem vezetőinek, sem tagjainak nem tiltja meg a székely vértanúk emlékművénél való részvételt. Borbély azonban felrótta az SZNT-nek, hogy a Székely Szabadság napját a tavaly egy olyan politikai rendezvényé degradálták, amely az RMDSZ szidalmazására ment ki.
A Magyar Polgári Párt elnöke, Biró Zsolt a járdán való menetelésre buzdítja a résztvevőket, mondván, hogy azok Marosvásárhelyen is a gyalogosforgalom biztosítását szolgálják. „Amennyiben a hatóságok nem biztosítják a közúti forgalom korlátozását, az utcán menetelő emberek kötelessége a közlekedési szabályokat betartani, és csakis a járdán menni, és követni úgy a szervezők, mind a hivatásos rendfenntartók útmutatásait” – szögezte le az MPP vezetője. Arra buzdít minden magyart az Erdélyi Magyar Néppárt is, hogy ne engedje magát félrevezetni és megfélemlíteni, vegyen részt a marosvásárhelyi megemlékezésen, és fegyelmezetten követve a szervezők technikai útmutatásait, békésen és méltóságteljesen biztosítsa jogos kéréseink kinyilatkoztatását és eljuttatását – akár a Postarét és a Főtér közötti, járdán történő „polgári séta” keretében – a megfelelő hatóságokhoz. „Az Erdélyi Magyar Néppárt határozottan és következetesen kiáll a Székely Nemzeti Tanács mellett a március 10-i rendezvény lebonyolításával kapcsolatban, hangsúlyozva, hogy a közösségünk által megfogalmazott, az autonómiára vonatkozó igények nem voltak és nem lehetnek törvénytelenek, mint ahogy azok békés, szervezett körülmények között történő kinyilatkoztatása sem” – olvasható az EMNP alelnökei, Papp Előd és Zakariás Zoltán által aláírt levelében.
A menetelésre biztatja a résztvevőket Marosszék Székely Tanácsának elnöke, Csíki Sándor is. A néhány nappal ezelőtt műtéten átesett nyárádszeredai pedagógus úgy véli, nincs idő most betegeskedni, ezért ott lesz Marosvásárhely főterén a menetelő tömegben. „Március 10. a székelyeknek az kell legyen, ami szeptember 11. a katalánoknak! Ez az a nap, amikor ugyanazt követeljük, amit a katalánok már jó ideje megszereztek” – fejtette ki Csíki Sándor.
A helyi rendőrség túlzásnak tartja a szervezők derűlátását, miszerint 50-60 ezer résztvevő érkezne a Postarétre. A közösségi rendőrség vezetője, Valentin Bretfelean szerint legfeljebb ennek a tíz százaléka, azaz hatezer megemlékező fog kilátogatni a székely vértanúk oszlopához.
Tiltás, lebeszélés, diverziókeltés
Corneliu Grosu, Maros megye prefektusa egy szombaton összehívott sajtótájékoztatón reagált Izsák Balázs SZNT-elnök nyilatkozataira. „Ezek a kijelentések és értelmezések hamisak, tendenciózusak, veszélyesek, és szándékosan keltenek zavart Marosvásárhely lakosságában” – szögezte le. Grosu emlékeztetett, hogy a felvonulást sem a városháza, sem a törvényszék, sem Maros megye prefektusi hivatala nem engedélyezte. „Bármi ilyen jellegű megmozdulás törvénytelen, és a törvénynek megfelelően büntetendő” – tette hozzá a kormány Maros megyei képviselője. A prefektus arra kérte Marosvásárhely lakosait, ne hagyják magukat félrevezetni, ne sorakozzanak fel törvénytelen akciók mellett, és ne vegyenek részt a betiltott felvonuláson.
A prefektus egy szombaton kiadott közleményben arra is rámutat, hogy már csak azért sem függeszthette fel Dorin Florea tiltó döntését, mivel az egy a polgármester és Izsák Balázs közti levelezés tárgyát képezi, melynek szövege nem jutott el hozzá. Éppen ezért a prefektus március 7-én, vizsgálat véget magához kérette a vásárhelyi elöljáró rendelkezését. A törvény értelmében, az okirat kézhez kapásától számítva hat hónap áll a prefektus rendelkezésére annak elbírálására – mutatott rá Corneliu Grosu.
A hatóságok nem csak tiltani próbálják a menetelést, de annak fölöslegességéről is beszélnek. Az akció akadályozásához az első lépést megtevő Valentin Bretfelean szerint a régiósítás elleni tüntetés már csak azért sem lehet aktuális, mivel az alkotmánymódosítás teljesen elakadt. „Nincs miért tüntetni: ez a kezdeményezés leállt. Ráadásul a rendezvényen külföldiek is részt vesznek: nem értem, miért tüntetnének a román kormány ellen, mikor a román állampolgárok sem tüntetnek más országok kormányai ellen, hiszen az nem korrekt” – mondta az MTI-nek Bretfelean. Az önkormányzati fennhatóság alatt álló intézmény igazgatója ismét felrótta a szervezőknek, hogy a tavaly számos olyan felvonuló akadt, akik románellenes jelszavakat skandáltak.
Amint már beszámoltunk róla, diverziókeltők is próbálják félrevezetni az embereket, elhitetve, hogy ha a hatóságok nem engedélyezték a felvonulást a székely vértanúk emlékművétől a prefektúráig, akkor nagygyűlés sem lesz. Bedő Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) sepsiszéki ügyvezető elnöke egy csütörtöki sajtótájékoztatón arról számolt be, hogy az elmúlt napokban nagy zűrzavart tapasztalt, hisz sokan úgy értelmezik azt, hogy Dorin Florea polgármester nem adta meg az engedélyt a felvonulásra, hogy nincs értelme hétfőn Marosvásárhelyre utazni.
Elhatárolódnak a Jobbiktól
Az SZNT-nek nem csak a hatalom képviselőivel, a magyarországi Jobbikkal is meggyűlt a baja. Annak ellenére, hogy Izsák Balázs jó pár héttel ezelőtt, a január 26-án közzétett közleményében azt kérte a politikai pártoktól, hogy jelképeiket, politikai üzeneteiket ne hozzák el Marosvásárhelyre, a Székely Szabadság Napjára, a jelek szerint a szélsőségesnek címkézett magyarországi párt „rácsapott” a rendezvényre.
„Sajnálattal veszem tudomásul, hogy ezt a felkérést nem mindenki értette meg, és a postaládákba bedobott, Hazai pálya című propagandaanyagon keresztül a Jobbik kampánycélra kívánja felhasználni rendezvényünket. Ezúton hozom a közvélemény tudomására, mi szervezők ilyen segítséget a Jobbiktól nem kértünk, a választási kampányanyag tartalmától elhatárolódunk, ezt a fajta „segítséget” az autonómia ügyére nézve károsnak tartjuk” – írta hét végi közleményében az SZNT elnöke.
Szerinte lépésével az anyaországi párt azok malmára hajtja a vizet, akik az autonómia ellenzőiként mindegyre megpróbálják a Székely Nemzeti Tanácsot összekapcsolni valamelyik párttal, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy pártatlanságát, széleskörű elismertségét beszorítsák egy szűk ideológiai, vagy pártpolitikai skatulyába. Izsák elfogadhatatlannak és károsnak tartja bármelyik politikai alakulat választási üzeneteinek az exponálását a Székely Szabadság Napján, egy olyan rendezvényen, amelynek nincsen köze a választásokhoz.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár),

Peti András aggódik a marosvásárhelyi események miatt
„Nagyon aggódom amiatt, ami most Marosvásárhelyen történik” – jelentette ki hétfő este a maszol.ro-nak Peti András. Az RMDSZ-es alpolgármester 20 óra után ért haza, otthonról szemlélte a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által szervezett aznapi autonómiatüntetés fejleményeit. Arra utalt, hogy Izsák Balázs SZNT-elnök kérésére a tömeg 20.30 -kor sem volt még hajlandó elhagyni a főteret, és hatvannégy vármegyés fiatalok dulakodtak a csendőrökkel.
„Már akkor aggódtam, hogy melyek lesznek ennek a következményei, amikor Izsák Balázs a megemlékezés végén polgári sétára invitálta a tömeget” – számolt be az elöljáró. Mint mondta, az etnikai feszültségeket, az RMDSZ-ellenes hangulatot elsősorban a kisemberek sínylik majd meg, akik nap mint nap szembesülnek problémákkal a hivatalokban. „Nem tudom, tudatosult-e bennük, hogy nagyon sok problémájukban csak az RMDSZ tud segíteni” – tette hozzá.
A délutáni postaréti megemlékezésen pedig RMDSZ-ellenes volt a hangulat. Izsák Balázst és Biró Zsolt MPP-elnököt is lehurrogta a 2000-2500 fős tömeg, amikor az összefogás szükségességéről beszéltek, üdvözölték az RMDSZ kormányra lépését, és azt hangoztatták, hogy autonómiát csak Bukarestben lehet elérni. "Izsák Balázsnak négyszer is megszakították a beszédét" – emlékeztetett Peti András, aki a marosvásárhelyi RMDSZ-szervezet elnöke is.
Így történhetett meg a politikus szerint az, hogy a Maros megyei és a marosvásárhelyi RMDSZ végül nem koszorúzott a megemlékezésen, a Hatvannégy Vármegye Mozgalom azonban igen. "Hogy egészen pontosan mi történt, azt a szervezőktől kellene megkérdezni, mert én távol voltam a tömeg első sorától" – válaszolta a koszorúzás körülményeit firtató kérdésünkre.
Megjegyzés a cikkhez: A Peti András által kifogásolt autonómiatüntetésen ott volt Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának elnöke, Tamás Sándor, Kovászna megyei tanácselnök és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester is.
maszol.ro,

Székely Szabadság Napja percről percre
Az autonómia ügye akkor lesz győztes, ha Magyarország után Romániát is sikerül meggyőzni, hogy álljon az autonómiamozgalom mellé – ez volt az egyik legfontosabb üzenet a Székely Szabadság Napján a marosvásárhelyi Postaréten tartott autonómiatüntetésen. Az ünnepi beszédek után az összegyűlt többezres tömeg hosszasan kiáltotta, hogy „Székelyföld nem Románia”.
A spontán tüntetés lassan lenyugszik, a jelenlevők pedig elindulnak a térről hazafele.Izsák Balázs többször is hangosbemondón kérte a tömeget, hogy oszoljanak szét, és békésen térjenek haza.
Nem múlt el incidensek nélkül a rendezvény, mivel a spontán tüntetés során a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom fiataljai megpróbáltak áttörni egy rendőrkordonon, amit csendőrök segítségével erősítettek meg.
A Főtéren rövid spontán tüntetés alakult ki, a felvonulók „Autonómiát” és „Itthon vagyunk”, továbbá „Vesszen Trianon” jelszavakat skandáltak, majd énekeltek. Ellentüntetők nem akadályozták a Székely Szabadság Napjának zárómozzanatait.
A szervezők és a tömeg a Postaréttől, a járdán vonultak át a Főtérre, ahol a tüntetésen elfogadott petíció szövegét átadták a prefektusnak.
8.36 Székelyföld nem Románia! – hallatszik még sokáig a himnuszok után.
Izsák Balázs ismertette a gyakorlati tudnivalókat, hogy a koszorúzás után egy polgári sétával Marosvásárhely központjába megy mindenki. Az SZNT elnöke elmondta, a forgalom nincs lezárva, ezért arra kér mindenkit, hogy, ahogy Kökös és Bereck között, itt is a járdán haladva, békésen kísérje a tömeg őket a prefektúráig, majd ott ne álljanak meg, hanem menjenek békésen haza.
„Megértésüket kérem, és azt, hogy ugyanazzal a méltósággal fejezzük be, mint Kökös és Bereck között” – mondta Izsák Balázs, majd elkezdődött a Székely Vértanúk emlékművének koszorúzása.
18.30 A megemlékezés végén együtt éneklik a himnuszokat, előbb a magyart, majd a székelyt.
18.25 Izsák Balázs felolvassa a nagygyűlés kiáltványát:
„Követeljük, hogy a sajátos történelmi, földrajzi, politikai, kulturális és gazdasági jellegzetességekkel rendelkező Székelyföld alkosson önálló fejlesztési régiót az Európai Unió forrásainak hatékony felhasználása érdekében!
Követeljük, hogy Székelyföld legyen önálló közigazgatási régió!
Követeljük Székelyföld autonómiájának törvény általi szavatolását!
Tiltakozunk Székelyföld őshonos közösségének, a Székely Népnek érdekeit sértő, létét fenyegető közigazgatási átalakítás ellen!
Követeljük, hogy a romániai hatóságok azonnal szüntessék be a székely jelképek üldözését, a magyarul beszélő emberek zaklatását és fenyegetését.
Tiltakozunk az ellen, hogy a jogállam intézményeit az itt élő, román állampolgárságú magyarok elnyomására, megfélemlítésére és üldözésére használják!
Teljes és tényleges szabadságot és egyenlőséget akarunk Székelyföld minden lakosának!
Követeljük, hogy a kormány kezdjen párbeszédet a fentiekről a székely nép legitim képviselőivel, a Székely Nemzeti Tanáccsal és a székely önkormányzatokkal!
Autonómiát Székelyföldnek, szabadságot a Székely Népnek!” – hangzik többek közt a kiáltványban.
Elfogadják-e a kiáltványt? - kérdezte a tömegtől Izsák Balázs, amelyre a válasz egyértelmű volt: „autonómiát, autonómiát” – harsogta a tömeg.
18.23 A beszédek között Kilyén László műsorvezető a kivégzett és elítélt székelyek neveit olvasta fel, illetve ismertette a 160 évvel ezelőtti eseményeket.
Az alsósófalvi és parajdi egyesített fúvószenekar lépett színpadra, ismert katonadalokat játszva, amelyre a tömegből többen dalra fakadtak.
18.19 Szabolcs Attila, Budafok-Tétény polgármestere: „Nem volt időnk szárnyakat növeszteni, ezért lábainkat fogjuk használni, hogy a Postarétről visszajussunk Bernády városába. Ma is nagy a választék labancból, janicsárból. A mi labancaink, janicsárjaink nagyon megtalálják a helyüket. Mindig megmagyarázzák, éppen most miért nem lehet semmit sem csinálni. Ha még sokat várunk, lehet, hogy gyermekeink, unokáink, csak a múzeumokban látnak székely kaput, és Marosvásárhely építőjét Bernadescunak hívja a Wikipédia, és kimondják, hogy híres dák városépítő volt. Erdélyben, Székelyföldön a szipolyozás zajlik. Sok fiatal számára ez elviselhetetlen. Autonómia nélkül nem lesz több munka, otthon, csak ha odavetik a koncot.
Amikor Budafok-Tétény meghirdette a székely zászló szolidaritásból való kitűzését, sokan fanyalogtak, hogy Pestről, Budáról ne akarják megmondani, mit kell tennünk. Mi nem szeretnénk beleszólni a székely dolgába, de kiállni amellett, amit kívánnak, kötelessége minden polgárnak. Több millió anyaországi üzenetét hoztam el, akik egyetértnek ebben mindnyájan.
Lassan mondom el, hogy mindenki megértse: Székelyföld autonómiája nem csak a székelyek ügye, hanem minden jóérzésű emberé szerte a világon."
18.13 A katalánok üzenetét Mark Gafarotti hozta el, aki tavaly is itt volt: „Autonómiát!” – mondta, mire a tömeg válaszolt: „autonómiát”. Kedves bajtársaim, a székely nép és a katalán nép. Isten adjon békét és békességet – mondta magyarul, taps közepette. „Örömmel látom, hogy a székelyek rendkívül lelkesek a saját jövőjüket illetően. Vajon miért félnek sokan, nemcsak Bukarestben, de világszerte attól a szótól: autonómiát? A döntéseket az emberekhez minél közelebbi szinten kell meghozni. A regionalizmusra való hivatkozással Bukarest azt próbálja megakadályozni, hogy a székelyek saját kezükbe vegyék sorsukat. Ez pedig nevetséges, hiszen az autonómia a prosperitás legjobb lehetőségét jelenti az itt élő románoknak is. Nemcsak a románok, a spanyolok is produkálják ezt a rendkívül rossz gyakorlatot. Olyan országból jövök, Katalóniából, amelyet a nyelve és a kultúrája miatt üldöztek sokáig. Éppen ezért, székelyek és katalánok ugyanazon a nyelven beszélünk, amely a béke, a demokrácia és a nép tiszteletének, és az autonómiának a nyelve, amelyet sajnos, nem mindenki beszél. Mi nem gyűlölünk senkit, csak azt szeretnénk, ha tiszteletben tartanák a kollektív jogainkat. Ha Európa, amelyet építünk, tényleg a különböző kultúrák Európája, akkor abban a székelyeknek és a katalánoknak szerepet, sőt vezető szerepet kell játszaniuk. Nem vagyunk kisebbség – ezt felejtsék el, mi, székelyek és katalánok is nemzeti közösség vagyunk! Dicső múltunk volt, és a jövő még ennél is jobb lesz” – ismertette.
„Nagyon megható számomra ennyi embert együtt látni, akik békésen és demokratikusan küzdenek alapvető emberi jogaiért.”
Az eddig fordított szöveget magyar szóval fejezi be ismét: „Megtiszteltetés, hogy itt lehettem veletek, barátaim. Üdvözletem Katalóniából.”
18.03 Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Toró T. Tibor tartja meg beszédét. „Hiába próbáltak annyian leszoktatni az életről és szabadságról. Az élet szabadság. És a szabadság élet. Százhatvan éve itt, három székely ember az életével fizetett és sok száz társa börtönnel, azért, mert hittek ebben: a szabadságban, és az életben. Eltelt százhatvan év, ellenére erős hitünk ugyanaz maradt: élni egyénként és közösségként csak szabadon lehet, csak szabadon érdemes. Neve is van ennek: közösségi autonómia. száz éve ez a cél és követelés. Valljuk meg együtt: a szabad élet záloga az autonómia, jogunk, jussunk, követelésünk. Az autonómia a megoldás. Bármi, ami nem ezt segíti elő, az jó esetben pótcselekvés, de inkább zsákutca. Nem közösségi érdek, bármennyire is annak akarják láttatni. Ha a Székelyföld autonómiájának parlament elé terjesztése az újabb kormányzati kaland miatt már megint időszerű, megteszi azt az Erdélyi Magyar Néppárt, közösen a Székely Nemzeti Tanáccsal és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal. És igen, ha szükséges, Bukarestbe is elmegyünk, hogy nyomatékot adjunk követelésünknek.”
18.02 Az arany-kék színű, kisebb-nagyobb lobogót, zászlók, óriászászlók betöltik a postaréti teret. Valamivel kevesebben vannak, mint tavaly, megközelítőleg 20-25 ezren vesznek részt, de – mint tavaly is – elképzelhető, hogy a főtérre-vonuláskor többen fognak csatlakozni.
17.58 Günther Dauwen: az autonómia valós demokratikus jogokat, és a kultúra és az identitás valós tiszteletét jelenti, nem pedig évtizednyi ígérgetést. Nem normális, hogy a bukaresti törvényhozás figyelmen kívül hagyja Székelyföldet és Erdélyt. Ezért is támogatjuk a székelyek követeléseit. Nemcsak 25 évnyi ígéreteket, hanem valós autonómiatörekvést. Megvédeni ezt a büszke népet, és nem feldarabolni Székelyföldet. Tiszteletteljes együttélést és nem pedig asszimilációt. A magyar nyelv és a kultúra valós elismerését, nem pedig felszíni politikát. Mindezt én egy szóban foglalom össze: önrendelkezés. A székely nemzetnek azt mondanám: hamarosan Románia demokrácia fennállásának 25.-ik évét fogják ünnepelni, de van-e ok az ünneplésre. A ma vezetőjének azt üzenem, hogy tanuljanak Ceaușescu esetéből. A nép nem azért van, hogy üdvözítse annak vezetőit, azért vannak ott, hogy szolgálják a népet. Nemrég szerveztünk Santiago de Compostelában találkozót, mottónk pedig: eljött az idő az önrendelkezésre. A székelyekkel együtt mi a régiók és a népek Európáját fogjuk támogatni, támogatjuk Önöket. Eljött az ideje a székely népnek, eljött a ideje az önrendelkezésnek. Köszönöm – zárta mondandóját, majd a tömeg „autonómiát, autonómiát” zengésben tört ki.
17.53 Günther Dauwen, az Európai Szabad Szövetség (EFA) igazgatója beszél „Az EFA-nak negyven párt a tagja, mindegyike önrendelkezésre építi tevékenységét. Európa pártiak vagyunk, de egy jobb Európáé. Több decentralizációt szeretnénk mind az EU-ban, mind Romániában. Nem szolgálja a demokráciát, ha minden döntést Bukarestben és Brüsszelben hoznak meg. Mi a régiók és a népek autonómiáját akarjuk. Az nem normális, hogy Erdélynek és a székelyeknek nincs beleszólásuk a romániai ügyekbe. Épp ellenkezőleg a bukaresti elit szét akarja darabolni Székelyföldet, és asszimilálni akarja az erdélyi magyarságot. Ezt nem szabad és nem is fogjuk tolerálni.”
17.47 Bíró Zsolt: „Demokráciánk alapja az egészséges verseny, de ma nem egymást kell legyőzzük, hanem azzal a sötét erővel kell szembenéznünk, amelyik el akarja vitatni jogainkat anyanyelvünktől, szülőföldünktől. De le kell győznünk a kishitűséget és közönyt is! Meneteljünk tehát tovább az autonómia útján!” – mondja az MPP elnöke. Hozzáteszi, a román állam alapvető emberi jogokat is korlátoz.
17.44 Biró Zsolt, az MPP elnöke: Marosvásárhelyre figyel a világ. Székelyföld térképe felvillan a képernyőkön, és 25 évvel a romániai forradalom után nincs megoldva a magyarság kérdése. Csorbítják jogainkat, üldözik szimbólumainkat, a véleménynyilvánítási jogainkat is csorbítják. A sorozat elkezdődött Amerikában, de Isztambulban is tüntettek, lezárták Isztambul legnagyobb utcáját a rendőrök, ők is velünk voltak. Köszönjük, és mellettük mindazoknak, akik támogatják Székelyföld autonómiaküzdelmét. A rendőrök lezárták Isztambul legnagyobb utcáját, csak nekünk, de itt Marosvásárhelyen ezt nem tették meg azok, akik a mi adólejeinkből is kapják a fizetésüket (...) Ma nem egymással kell versenyeznünk, hanem azokkal a sötét erőkkel, amelyek elvitatják jogainkat. Külön-külön gyengék vagyunk, de együtt győzhetünk.
17.35 Az EMNT elnöke, Tőkés László EP-képviselő nem lehet itt, Sándor Krisztina ügyvezető elnök tolmácsolja levelét. Harcos üdvözletét küldi Tőkés a jelenlévőknek. A EP-képviselő ugyanis jelenleg épp az Európai Parlament plenáris ülésén szólal fel Székelyföld területi autonómiája mellett – tudjuk meg a levélből. „Hogy ha a területében meggyarapodott románság, meg fogja becsülni embertársait, szövetségesre fog lelni bennünk, amennyiben nem, határozott ellenállásra késztet minket. Önrendelkezésünk jogának tudatában a diktatórikus jogfosztást nem tűrhetjük” – hangzik a levélből.
17.35 Iker Merillo, a Baszk Nemzeti Párt üzenetét tolmácsolta, valamint Székelyföld jövőjével kapcsolatos optimizmusát osztotta meg. A királyságok, birodalmak és még az államok is a nap végére eltűnnek. Azok a nemzeti gyökerekkel rendelkező kultúrák, amelyek ellenállnak a nagy államok és a globalizáció dominanciájának, végül is győztesen kerülnek ki. Különböző politikai struktúrák alatt, itt éltek, s ezek a struktúrák elhalványultak, maguk itt maradtak, őseik földjén. Folytassák ezt a békés megmozdulást, Székelyföld autonómiáért. „Autonómiát, autonómiát” – hangzott a tömeg. Következő március 10-én együtt fogjuk ünnepelni a közös lépéseket. A Baszk Nemzeti Párt nevében kívánom, hogy járjanak sikerrel – fejtette ki.
17.32 Kilyén László műsorvezető köszönti a romániai magyar nemzeti közösség valamennyi politikai egyesületét, az EMNT-t, az EMNP-t, az MPP-t, az RMDSZ-t (kifütyülte a tömeg), „barátainkat Baszkföldről, Katalóniából, Lengyelországból, Törökországból, és magyarországi barátainkat, támogatóinkat, valamint azokat a román nemzetiségűeket is, akiknek jó része marosvásárhelyiként velünk ünnepel itt a Postaréten”.
17.28 Izsák Balázs: az autonómia ügye akkor lesz győztes, ha Romániát is meggyőzzük, hogy legyen velünk. – Eközben többször is közbekiabáltak, megszakítva Izsák Balázst – Aki részesévé akar lenni az autonómiának, száműzze a gyűlöletet, a kishitűséget, a közömbösséget. Autonómiát Székelyföldnek, szabadságot a székely népnek! „Autonómiát, autonómiát” – zengett a tömeg.
17.26 Izsák: „Az autonómia követelés békés, jogkövető útját járjuk immár tíz éve. Ebbe beletartozik a menetelés, a székely szabadság napja, meg az a pereskedés, amelyet az európai polgári kezdeményezés bejegyezésének elutasításáért indítottuk. Pénteken kaptuk meg az értesítést, hogy Magyarország beavatkozik a perbe a mi oldalunkon.”
17.24 Izsák: bármilyen kemény is volt a megtorlás, nem tudta kiölni a székelyekből a szabadságvágyat. Jövője csak annak a népnek van, amelyik ismeri a múltját, és helyét a világban ennek az ismerésnek a függvényében határozza meg. Ma a Székelyföld területi autonómiájának intézményrendszerét jelentheti a szabadság.
17.20 Izsák Balázs, az SZNT elnöke megtartja ünnepi beszédét. „Ez az a nap, amikor a székelyek kinyilvánítják a szabadság iránti elszántságukat, és azt, hogy amit őseink kivívtak nem fogják feladni soha. Székelyföld területi autonómiájának követélését jelenti ez a nap” – mondja.
17.18 A marosvásárhelyi Kistemplom Evangélium Kórusa énekel.
17.17 Együtt mondják a jelenlévők a Miatyánkot.
17.16 Nagy László: „Azért vagyunk itt, mert itthon érezzük magunkat, és ezt az érzést szeretnénk, hogy gyermekeink, unokáink, ükunokáink és érezzék. Itt. Mert a szabadság tükréből nem sugárzott vissza más, mint hogy cselekedni kell.”
17.11 Nagy László: „Napok, hetek, hónapok óta gondolkodom azon, és a templomban hangot is adok ennek: tulajdonképpen hol vagyunk otthon, hol van a mi otthonunk, mit jelent otthon lenni, elmenni otthonról, idegenben lenni, és mit jelent hazamenni? (...) Ott van az a nagyon sokszor emlegetett, Tamási Áron által leírt kérdés: mi célból is vagyunk a világon? Egyéni magyarázatként is, engedjétek meg, hogy itt a Székely Szabadság Napján, amikor azért gyűltünk össze, hogy nyomatékosítsuk: itthon vagyunk, számunkra ez az otthon, nézzük is meg azt, hogy Tamási mire figyelmeztet, és mit mond számunkra”.
17.08 Nagy tisztelettel állok meg előttetek, akik nem csak három, nem csak több székely vártanú emléke előtt tisztelegtek, hanem azért is, mert szívetekben hordoztok valami – mondja Nagy László. „Százhatvan évvel ezelőtt itt állt egyik elődöm, aki a firtosmartonosi Gálfi Mihályt kísérte el talán ide, a vesztőhelyre, az ő református kollégájával együtt, és azokkal, akik fel merték vállalni, hogy elkísérjék, és fejet hajtsanak a három áldozat előtt” – emlékszik vissza a történtekre Nagy László.
17.06 Az SZNT elnöke, Izsák Balázs köszöntötte az egybegyűlteket: „Tüntessünk a gyülekezési szabadságért, és a közigazgatási átszervezés ellen is” – hívja fel a figyelmet. Nagy László unitárius főjegyző megáldotta a találkozót. Jakab apostol levele: az igének megtartói legyetek, és ne csak meghallgatói.
17.01 A Székely vértanúk kivégzésének 160. évfordulójára gyűltek össze az emberek a Székely Szabadság Napján – hangzik a bemondótól.
17.00 Fehérvári-induló hangzik fel, majd a Marosvásárhelyi Vártemplom harangja jelzi, hogy 17 óra.
16.52 Most húzzák ki a több tíz méteres kék-arany zászlót. Lassan kék-arany az egész Postarét.
16.48 10 lej a kicsi székely, illetve magyar zászló, 20 lej a nagy székely zászló a helyszínen.
16.45 Vrei să știi unde sunt banii tăi, sau vrei măruntiș de la București? Alege autonomia – hirdeti egy másik felirat.
16.43 A kórusok, zenekarok közben egyre másra cserélődnek a színpadon. Jelenleg Gyimesfelsőlokról Antal Tibor és zenekara muzsikál, énekel.
16.41 Promisiunile se respecta! Vrem autonomia Ținutului Secuiesc promisă in 1918; Vrei ca banii tăi să rămână în orașul tău? Alege autonomia! Vrei autostrăzi? Alege autonomia! – hirdeti egy másik felirat, és ehhez hasonlóan több esetben hirdeti a tömeg óhaját a magyar mellett román és angol nyelven is.
16.35 Szabad Erdély Autonóm Székelyföld – 2014 – áll fekete alapon fehérrel az egyik banneren. A lányokból és fiúkból, apákból és anyákból, nagyszülőkből és néhány éves kisgyerekekből, helyi, környékbeli és már a délelőtt útra kelt székelyföldi magyarokból álló tömeg lassan betölti a régi szerpentint.
16.30 Kettes-hármas sorban érkeznek a csoportok a székely vértanúk postaréti emlékművéhez, az orvosi egyetem irányából. Önrendelkezést a székely népnek! Velünk az Isten! Székely Nemzetgyűlést – hirdetik többek között a feliratok.
16.25 Tudósítónk jelzi, hogy a Sportcsarnokhoz folyamatosan érkeznek a buszok. Kisebb dugó is kialakult ott. Amúgy szinte az egész város területén rendőrök irányítják a forgalmat, nincs hiány csendőrökből sem, szinte minden utcasarkon kettesével állnak, hogy fellépjenek az esetleges rendbontások esetén.
16.20 17 órára hirdették meg a Székely Szabadság Napja rendezvény kezdetét, de már 15 órától környékbeli kórusok énekelnek, hogy a megemlékezés alaphangulatát megadják. Gyülekeznek már az emberek is, akik székely zászlókkal, székely kokárdákkal „felfegyverkezve” érkeznek. Itt van például Parajd, Alsófófalva, Gyergyócsomfalva.
Székelyhon.ro,

Nyomatékosítottuk: itthon vagyunk
Verőfényes délutánnal indult a postaréti Székely Szabadság Napja, ám sajnálatos módon az estére beharangozott polgári séta a forgatókönyvtől eltérően alakult. Míg a kék-aranyba öltözött délutánt az autonómiatörekvések közös, békés és törvénykövető céljai kovácsolták össze, addig az estét a petárdák hangja verte fel.
A találkozásokról és új ismeretségek kötéséről szólt a hétfő délutáni, öt óráig tartó postaréti várakozás. A kórusok előadása és a szavalatok mellett bőven volt ideje mindenkinek a kedélyes beszélgetésekre, egymás üdvözlésére. „Hiszünk abban, hogy lemegyünk a főtérre” – mosolyog ránk egy erdőszentgyörgyi személy, majd felkiált, hogy jé, a mellette lévő emberrel a Székelyek Nagy Menetelésén is találkozott, aki akkor épp egy óriási katalán zászlót lengetett.
„Azért jöttem ki, mert székely szabadságot és autonómiát szeretnék. Én már átéltem egy autonómiát a kommunizmusban” – utalt az egykori magyar autonóm tartományra az elektromos kerekesszékében ülő Papp Melinda. „Nem tartok attól, hogy bármi bántódásom esne azért, mert mozgásomban korlátozott vagyok” – fogalmazott, majd hozzátette: „mi nem akarunk senkit bántani”. A székelykakasdi csoport egyik tagjával is beszédbe elegyedtünk, aki elmondta, hogy közösségük régóta áll az autonómiatörekvésekben a Székely Nemzeti Tanács mellett, és narancssárga pólóikban idén is ők vigyáznak a színpad körüli rendre.
Beszédek
A harangszóval kezdődő rendezvény résztvevőit Izsák Balázs köszöntötte, majd Nagy László unitárius főjegyző Jakab apostol szavaival üdvözölte az egybegyűlteket. Kifejtette, hogy nagy alázattal és tisztelettel áll az emlékmű és az összegyűlt tömeg előtt, mert „valamit szívetekben hordoztok, amiért élni, tenni, cselekedni akartok”. A beszéd Tamási Áron híres idézetére épült, és az otthon kérdését járta körbe.
„Mi azért gyűltünk össze, mert nyomatékosítani szeretnénk, itthon vagyunk, és belenéztünk a szabadság ama tükrébe, amelyből nem sugárzik vissza más, mint az, hogy cselekedni kell. Az lehet boldog, aki mindennapjait ebben a cselekvésben tudja élni” – zárult az egyházi méltóság gondolatsora, és a közös imádság alatt még a kifeszített székely zászlóval játszó gyerekek is összefogták kezüket.
A következő felszólaló Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke volt, aki beszédében kifejtette, a székely szabadság eszméje mindig a történelmi viszonyoknak megfelelően alakult, de sosem változott: az intézményi rendszer szabadsága 1596 véres farsangján és Madéfalván át vezet a kökösi hídig és a Postarétig. A bejelentésre, hogy Magyarország is beavatkozik abba a perbe, amelyet a szervezet az Európai Bizottság döntése ellen indított az Európai Unió Törvényszékénél, a tömeg örömujjongásban tört ki, ám rögtön ezután kifütyülte azt a gondolatot, miszerint az autonómia ügye akkor lesz győztes, ha Romániát is sikerül az ügy mellé állítani.
„A Victoria palotába az út Kökösön és Berecken át vezet” – hangsúlyozta Izsák, aki ezt a gondolatát kétszer is kénytelen volt elismételni. A baszk párt üzenetét Iker Merodio közvetítette, aki a székelyek jövőjével kapcsolatos optimizmusát osztotta meg, majd azzal biztatta az egybegyűlteket, hogy őseik földjén magasra emelt zászlóval folytassák a békés küzdelmüket, és ki fogják vívni Székelyföld autonómiáját és az ezzel járó prosperitást is.
A rendezvényen nem lehetett jelen Tőkés László Európai Parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, akinek üzenetében ez állt: „Nem hagyjuk a román kormány csapdájába csalatni magunkat. Szabadságunkért rendületlenül kiállunk”. Beszéde a Hajrá, Erdély! Hajrá, Székelyföld! Hajrá, Partium! üdvözléssel zárult.
Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke beszédét azzal a gondolattal indította, hogy 25 éve nem oldódott meg a székelység ügye. Állítását azzal igazolta, hogy míg Törökországban a vasárnapi szimpátiatüntetés miatt a rendőrség lezárta Isztambul legnagyobb utcáját, Vásárhelyen ez nem lehetséges. „Kijátszanak minket egymás ellen, a pártoskodás pedig felülírja a nemzeti érdeket. Ha felül tudnánk kerekedni a közösséget fogva tartó kishitűségen és közönyön, nem lenne az az erő, amely meg tudna állítani” – fogalmazott Biró, aki beszédét azzal fejezte be, hogy március 15-én is a Postaréten lesz, a magyar szabadság napján.
A belgiumi Günther Dauwen, az Európai Szabad Szövetség Párt (EFA) igazgatója beszédében többek között kitért arra is, hogy nem szolgálja az autonómiát, ha minden döntést Brüsszelben és Bukarestben hoznak meg, és szerinte az sem normális, hogy Erdélynek, a székelységnek nincs beleszólása a román ügyekbe. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke felszólalásában kitért arra, hogy „tudjuk, mit akarunk, nem igaz, hogy nem tudjuk. Bukarestben is tudják ezt. Azért próbálkoznak lebeszélni róla: néha a könnyű élet ígéretével, titkos paktumokkal vagy nyíltan, a nevünkben fellépőknek bársonyszéket és előjogokat biztosítva”.
Marc Gafarot Monjo a Katalán Demokratikus Konvergencia Párt külügyi kabinetvezetője szerint az autonómia szótól nemcsak Bukarestben, hanem világszerte félnek. „Bukarest azt próbálja megelőzni, hogy a székelyek kezükbe vegyék sorsukat” – fogalmazott a tavaly is szónokoló politikus, aki szerint le kell szokunk arról, hogy magunkat kisebbségnek nevezzük, mert „önök és mi, katalánok is, nemzeti közösség vagyunk”.
A vértanúk emlékművének megkoszorúzása és a himnuszok eléneklése előtt Izsák Balázs felolvasta a székely nagygyűlés kiáltványát, amelyet a tömeg igen felkiáltásokkal fogadott.
Zűrös polgári séta
A Székely Szabadság Napja alkalmából szervezett megemlékezés végén Izsák Balázs polgári sétára hívta a résztvevőket, amelynek kapcsán szigorúan hangsúlyozta, hogy a forgalom nincs lezárva, ezért arra kér mindenkit, hogy – ahogy Kökös és Bereck között – itt is a járdán haladva, békésen kísérje a tömeg őket a prefektúráig, majd ott ne álljanak meg, hanem menjenek békésen haza.
A tömegből azonban nem mindenki gondolta így, többen is szándékosan az úttestre mentek, provokálva ezzel a rendezvény szervezőit, illetve a csendőrséget. Ebben főként a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom fiataljai voltak az „úttörők”, akik eltakart arccal, de jellegzetes viseletükkel provokálták a rendőröket, többször is konfliktusba keveredve velük. A Szent György tér közelében rendőrautóval terelték vissza a fiatalokat a járdára, a szemközti buszmegállóban is egy busznyi csendőr tartózkodott, bevetésre készen, de beavatkozásukra végül nem került sor.
A tüntetők a város főterére érve megint levonultak az útra, ezzel ismét akadályozva a forgalmat. A szervezők hangosbemondó segítségével folyamatosan arra kérték a tömeget, hogy maradjanak a járdán, a rendőrök és csendőrök pedig visszaszorították a rendbontókat. A prefektúra előtt rögtönzött tüntetést alakult ki, amelyet a csendőrök próbáltak feloszlatni, végül Izsák Balázs hangosbemondón kérte a tömeget, hogy menjen mindenki haza, majd ő maga állt a tömeg élére, hogy hazavezesse őket.
A HVIM-esek azonban maradtak, hosszú perceken keresztül farkasszemet néztek a teljes harci felszerelésben kivezényelt csendőrökkel. Amikor kísérletet tettek arra, hogy elfoglalják az úttestet a Kultúrpalota előtt, a csendőrök zárták soraikat, és visszaszorították a HVIM-eseket a járdára, majd szétzavarták a fiatalokat. Mindeközben Vesszen Trianon, és Autonómiát, Autonómiát jelszavakat skandálták.
A néhány tucat rendbontó fiatalról a többezres tömeg jó része nem is tudott. A polgári séta alatt több vélemény is elhangzott az út másik oldalán levő járdáról. Voltak olyan magyarok, akik arról beszéltek, hogy az ilyen megmozdulások egy újabb fekete márciust szülhetnek. Egy-egy román nemzetiségű is átkiabált, olyan mondatok hangzottak el, hogy Romániában vagyunk, mások pedig az „Itthon vagyunk!” jelmondatot próbálták románra fordítani. Az autonómiát követelő kiáltások még egy ideig visszhangzottak a központban, végül elcsendesedett a tömeg.
Daniel l. Manea alezredes, a csendőrség szóvivője azt nyilatkozta, jelentős incidensek nélkül fejeződött be a demonstráció. „Kisebb összetűzések abból alakultak ki, hogy a főtérre vonuló tömeg helyenként megpróbált az úttesten haladni, ezt pedig a rendfenntartók megakadályozták. Egy résztvevő egy petárdát is felrobbantott a tömegben, de ez elszigetelt eset volt” – tette hozzá a szóvivő. Az alezredes azt is elmondta, senkit nem állítottak elő a rendezvény kapcsán.
A Gábor Áron-díj kitüntetettje
A szervezők este nyolc órára hirdették meg a Gábor Áron-díj átadásának ünnepi rendezvényét, amelyre meghívtak minden marosszéki küldöttet, küldött-helyettest. Az időpont az események miatt huszonöt percet késett. A díj átadására a Kultúrpalota kistermében került sor.
Idén a Gábor Áron-díjat a Csíki Székely Múzeum munkaközössége kapta azért az áldozatos munkáért, amelyet a magyarságtudat, népünk kultúrkincseinek megőrzése, népszerűsítése terén kifejtettek, az itt dolgozók kutatásaik eredményeivel gazdagították a Székelységben élő népek kulturális örökségét, hozzájárultak a kultúrkincseinknek következő nemzedékek általi megismeréséhez, átörökítéséhez.
Szekeres Attila István laudációját Gazda Zoltán színművész olvasta fel. A díjat Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke adta át Gyarmati Zsoltnak, a Csíki Székely Múzeum igazgatójának.
Bakó Zoltán, Becze Dalma, Vass Gyopár
Székelyhon.ro,

A székelyek pártját fogták a marosvásárhelyi román újságírók
Míg szerdai sajtótájékoztatóján Marosvásárhely polgármestere elítélte a hétfői autonómiatüntetést, a román újságírók többsége úgy vélekedett, Dorin Floreának jóvá kellett volna hagynia a székelyek felvonulását.
„Mi vagyunk a többség, tőlünk függ, hogy teljesülnek-e a követeléseik vagy sem. Kérniük pedig szabad a magyaroknak” – mondta az egyik újságíró a polgármesteri sajtótájékoztatót megelőző beszélgetésen. A román sajtósok többsége egyetértett abban, hogy „Marosvásárhelyen mindjárt hamarosan már megmozdulni sem szabad”.
Egyikük, Adrian Giurgea szerint ha Florea jóváhagyja a menetelést, egy óra alatt véget ért volna az egész, és nem történtek volna incidensek. A tavaly sokkal több résztvevő volt, megengedték, nem volt semmi gond – magyarázta. „Marosvásárhelyen nem lehet felvonulni, nem lehet jelszavakat kiabálni, de még a piacokon sem lehet kétnyelvű cédulákat osztogatni, mert az is bűncselekménynek minősül” – fejtegette az újságíró.
A román sajtó képviselői szerint nem tiltható meg az, hogy egy rendezvényről az emberek a főtérre menjenek, vagy egyáltalán a városban járkáljanak, alkotmányos joga mindenkinek ott sétálni, vagy közlekedni, ahol kedve tartja.
Jövőre sem engedélyezi
Dorin Florea azonban kijelentette: jövőre sem engedélyezi a felvonulást, mert szerinte a hétfői tüntetés újból csatatérré változtatta Marosvásárhelyt. A polgármester javaslatára egy felirat került a városháza homlokzatára, amelyen román és magyar nyelven az olvasható, hogy „Marosvásárhely - Harmónia, nem konfliktus!”.
Ezután valamennyi hivatalos okiratra is felkerül ez a szlogen, akkor is, ha az belföldre, akkor is, ha külföldre készül – mondta az előljáró, aki szerint kampány előtt, alatt és után szerveznek hasonló megmozdulásokat a politikusok. Florea szerint néhány személyt letartóztattak hétfő este, amit újságírói kérdésre a rendőrség és a csendőrség is cáfolt.
Sikerként értékeli a hétfői rendezvényt Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt eljnöke. „Székelyföldnek van hivatalos zászalaja, himnusza, most már ünnepnapja is” – fogalmazott szerdai sajtótájékoztatóján a politikus, aki szerint a székely jelképeket, vagy érzelmeket senki nem tudja kiirtani, ezért a március 10-t minden évben megünnepelik, és követelik az autonómiát. Közölte: a szélsőséges megnyilvánulásoktól az MPP vezetősége elhatárolódik, a jövőre vonatkozóan pedig javasolja, a szervezők vonják le a következtetéseket, hogy zökkenőmentesebben szervezhessék meg.
Antal Erika
maszol.ro,

Az RMDSZ betiltására célozgatott az PDL szóvivője?
A Demokrata Liberális Párt (PDL) szóvivője azt sugallta, hogy nem csak a Jobbikot, hanem az RMDSZ-t és a többi romániai magyar politikai szervezetet is be kellene tiltani Romániában, mert tevékenységük megszegi a párttörvényt – írta csütörtökön a HotNews.
Adriana Săftoiu csütörtökön a RFI-nek nyilatkozva beszélt annak kapcsán, hogy az államfő kedden felszólította a parlamentet: tiltsák be a magyarországi szélsőséges párt tevékenységét Romániában. A PDL szóvivője szerinte akadnak olyan hazai politikai szervezetek is, amelyek megszegik a párttörvényt.
Săftoiu idézte a jogszabály harmadik cikkelyét, amely szerint betiltás vár mindazokra a pártokra, amelyek programja, üzenete, tevékenysége a román alkotmányos rend – az ország szuverenitása, területi egysége és integritása – ellen irányul.
„Ne tekintsünk a határon túlra, nézzünk körül egy kicsit az országban. Attól tartok, hogy több olyan politikai szervezet is van Romániában, amely megszegi a párttörvény harmadik cikkelyét” – mondta Adriana Săftoiu, aki a HotNews szerint az RMDSZ-re és az MPP-re utalhatott, mindkettő ugyanis programjába foglalta az autonómiát.
maszol/HotNews,

Ki a szélsőséges?
Ha a székely szabadság napja utáni hisztérikus román reakciókat nézzük – amelyek javarészt elsiklanak a lényeg mellett, és kizárólag a súlyos incidensekként tálalt, a megmozdulás egészére egyáltalán nem jellemző mozzanatokra összpontosítva afféle szélsőségesek randalírozásaként próbálják beállítani az eseményt –, akkor bizony be kell látnunk: ezt a csatát elvesztettük.
Tavaly március 10-én és október 27-én, a székelyek nagy menetelésén is sikeresen semlegesítettük a román államhatalom fegyverét, az agyonhallgatást. Azzal ugyanis, hogy a rendezvények nemzetközi dimenziót kaptak, a világ több fővárosában zajlottak szimpátiatüntetések, és az autonómiaküzdelemről a külföldi sajtó is beszámolt, a bagatellizálás, a tudomást sem veszünk róla magatartás már-már nevetségessé vált. Nem véletlen hát, hogy taktikát váltottak Bukarestben, ezúttal zavarkeltéssel próbálkoztak, megosztásunkra játszottak – bennünket pedig teljesen felkészületlenül ért ez. A tavaly két alkalommal is tanúsított összefogás és egységes, fegyelmezett fellépés ezúttal szertefoszlott – alighanem a hatósági tiltás hatására, melynek éppen ez lehetett a célja. És lám, azóta is zűrzavar uralkodik a magyar közéletben, magunk sem tudjuk, mi a következő lépés, egymásra mutogatunk, némelyek árulónak kiáltják ki a szervezőket, Izsák Balázst, mások az RMDSZ-t szapulják, majd mindenki elhatárolódik a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomtól. Mert ezeket a legkönnyebb megtenni – ami nehezebb, hogy levonjuk a következtetéseket, megbeszéljük közös dolgainkat, elosszuk a munkát. Nem kell mindenben egyetérteni az RMDSZ-szel – de el kell ismerni, hatékony eszköze lehet a jogérvényesítésnek a kormányzati és parlamenti munka. Nem gőggel, lekicsinylően kell viszonyulni a két kisebb párthoz, az EMNP-hez és az MPP-hez: megvan a maguk szerepe az egypártrendszer felszámolásában, de még az RMDSZ autonómiához fűződő viszonyának alakításában is. Nem Izsák Balázs az egyetlen felkent vezetője a magyarságnak, de tény: SZNT-elnöki mandátuma alatt új lendületet kapott az autonómiamozgalom. És nem kizárólag a vármegyések felelőssége a rendfenntartókkal történt dulakodás. Mert felmerül a kérdés: ha mindent oly tökéletesen végzünk mi, mérsékeltek, a fiatalok egy része miért vonzódik mégis hozzájuk, és egyáltalán: próbált bárki is tárgyalni velük, elmagyarázni, miért ártalmas az, amit kiáltanak, amit tesznek, miként tudnák esetleg más módon hasznossá tenni magukat? Mert az autonómiaküzdelem egyik próbaköve az is, hogyan szervezi meg önmagát a közösség, tud-e viszonyulni saját kisebbségeihez, esetenként szélsőségeseihez? Mely minősítéssel amúgy nem árt vigyázni: számos román politikus szerint például magunk is ebbe a kategóriába tartozunk csak azért, mert autonómiát akarunk.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Szabadságról több megközelítésben
A központi ünnepségüket nem Háromszéken szervező erdélyi magyar politikai szervezetek vezetői, illetve Tőkés László EP-képviselő is a szabadság motívumát emelte ki ünnepi beszédében: Kelemen Hunor RMDSZ-elnök azt, hogy az erdélyi magyarságnak mindennap meg kell küzdenie a szabadságáért, Bíró Zsolt MPP-elnök azt, hogy ma is érvényes a Szabadság, egyenlőség, testvériség! jelszó, Tőkés László pedig arra figyelmeztetett: mostani szabadságharcunk az autonómiaharc.
Kolozsváron az Új Jobboldal ellentüntetést szervezett, de országszerte incidensek nélkül zajlottak le a március 15-i ünnepségek – ezt Victor Ponta miniszterelnök a hatóságok professzionalizmusának tulajdonította. Kelemen Hunor Szacsvay Imre 1848-as országgyűlési jegyző nagyváradi szobránál mondott ünnepi beszédében kijelentette, az erdélyi magyarság kétségkívül szabadabb most, mint húsz évvel ezelőtt, de szabadsága nem stabil, és az elmúlt időszakban felerősödtek, elszaporodtak a közösség elleni támadások. Úgy vélte azonban, félreismerik a magyar közösséget azok, akik azt hiszik, hogy az szó nélkül hagyja a jogsértések sorozatát. „Ha baj van, mi, erdélyi magyarok nem bújunk el, mi emelt fővel vállaljuk identitásunkat. (...) Nem fordulunk egymás ellen, összezárunk, és egy emberként állunk ki jogainkért” – fogalmazott Kelemen Hunor, aki szerint a mai nemzedék szabadságharca a közösségi jogokért vívott mindennapos küzdelem. Az RMDSZ nagyváradi rendezvényét heves szélvihar és az eleredő eső zavarta meg.
Bíró Zsolt szerint az erdélyi magyarságnak ma is a Szabadság, egyenlőség, testvériség! hármas jelszavával kell utcára vonulnia jogaiért. A Magyar Polgári Párt elnöke Tusnádfürdőn elmondta, Bukarestnek és a nagyvilágnak is méltányolnia kellene az erdélyi magyarok „nyakkendős autonómiaharcát”, azt, hogy a közösség nem erőszakos úton próbálja elérni céljait. Felemlítette, két évtized alatt 600 ezer magyar tűnt el Erdélyből. „Ha a folyamatot nem tudjuk megállítani, az erdélyi szászok sorsára jutunk. Ha nem az ő sorsukat szánjuk gyerekeinknek, unokáinknak, új úton kell elindulnunk” – fogalmazott Bíró Zsolt. Hozzátette, az erdélyi magyarságnak és a székelységnek azon az úton kell tovább haladnia, amelyen tavaly októberben a Székelyek nagy menetelésén elindult. Tőkés László szerint az erdélyi magyarság mostani szabadságharca az autonómiaharc. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke ugyancsak Nagyváradon, Szacsvay Imre szobránál mondott beszédet a nemzeti ünnepen. Megemlítette, a 2014-es évet a partiumi autonómia évévé nyilvánította az EMNT, de nem szabad megelégedni csak a Székelyföld vagy csak a Partium autonómiájával, Erdély autonómiájáért is síkra kell szállni. Arra utalván, hogy Románia jelenlegi himnusza is Petőfi Nemzeti dalából ihletődött, kijelentette: a szabadság egy és oszthatatlan, és egy elnyomó nép soha nem lehet szabad. „Ha minket elnyomnak Romániában, ez a románok korlátozott szabadságát is jelenti” – fogalmazott Tőkés László. Úgy vélte, ma is érvényes az Unió Erdéllyel! jelszó, és kijelentette, a jelenkori szabadság kivívásához a szabadságharc mellett igazságharcra is szükség van. Victor Ponta megköszönte az állami hatóságoknak, hogy nem történtek incidensek a március 15-i rendezvényeken. „Feltűnt, hogy az illetékes állami intézmények milyen professzionalizmussal viszonyultak a magyar nemzetiségű román állampolgárok számára fontos momentumhoz. Az a tény, hogy nem történtek incidensek, a helyzetet feleslegesen kiélező provokációk, azt bizonyítja, hogy a hatóságok jól végezték munkájukat” – áll a kormány sajtóirodájának közleményében, mely szerint Ponta üdvözölte, hogy az állami hatóságok „példát mutattak” civilizált és demokratikus viselkedésből, annak ellenére, hogy időnként „izgató és veszélyes” szónoklatokkal szembesültek, amelyeket megítélése szerint provokációként is lehet értelmezni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Külső forrásokból építkezik az iskolaváros
Három tanintézet felújítására vonatkozó gazdasági-műszaki mutatókat fogadott el hétfői rendkívüli ülésén Székelyudvarhely önkormányzati képviselő-testülete, hogy a beruházások értékére uniós és kormánypénzeket hívhassanak le.
A Kós Károly Szakközépiskola, a Bethlen Gábor Általános Iskola és a Kipi-Kopi Napközi Otthon épületén korábban elkezdett felújítási munkálatok befejezésére pályáznának, az európai uniós kiírás leadási határideje április 16-a. A Kós Károly-iskolánál még 2008-ban kezdték el a munkálatokat, a beruházás azonban abbamaradt – a tavalyi felértékelés szerint további 2,07 millió lejre lenne szükség azok befejezésére, a különböző szakhatósági engedélyekkel együtt pedig mintegy 2,4 millió lej lenne teljes a fejlesztés összértéke. Mint az előterjesztő képviseletében Tikosi László, a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal műszaki igazgatója elmondta, a pályázati önrész a megpályázott összeg két százaléka, a fennmaradó rész európai uniós és állami forrásokból érkezik majd. „A beruházás révén például tankonyhát lehet majd kialakítani a régi műhelyben, így megfelelő körülményeket teremtve a szakoktatásnak” – magyarázta Gidó Csaba önkormányzati képviselő.
A Bethlen Gábor Általános Iskolában is történtek felújítások a korábbi években, a nyílászárók cseréje és a mellékhelyiségek modernizálása mellett további összesen 1,9 millió lej (a járulékos költségekkel összesen 2,2 millió lej) értékben maradtak el munkálatok. Hasonló a helyzet a Kipi-Kopi Napközi Otthonnál is, ahol a meglévő óvodaépület tetőterét építenék be, illetve újabb termeket építenének. A munkálatok értéke 5,8 millió lej, a beruházás összértéke 6,5 millió lej lenne. Az előterjesztett műszaki-gazdasági tanulmányokat, illetve a tanintézetek és a polgármesteri hivatal közötti partnerségi szerződés megkötésére vonatkozó határozattervezeteket egyöntetűen elfogadták a városatyák.
A különfélék között felmerült az városi hulladékgyűjtőpontok mellé hordott épülethulladék problémája, a patakmedrek kitakarításának időszerűsége, illetve az egykori Stúdió mozi előtti tér rendezésére kiírt pályázat eredményhirdetése. Megtudtuk, ez utóbbi ügyben döntést hozott a pályamunkákat elbíráló bizottság: a három legjobb pályázati anyagra szavazást írnak ki, így az udvarhelyiek választhatják ki a számukra legmegfelelőbb látványtervet.
Ki ünnepelt „méltóbban” március 15-én?
Az ülésen egyébként felmerült a március 15-ei kettős udvarhelyi megemlékezés ügye is, az MPP-frakció nevében Gálfi Árpád ismételten hangsúlyozta: a polgáriak nem tartják helyénvalónak, hogy a polgármesteri hivatal előzetes egyeztetés nélkül módosította az ünnepség időpontját. „Tisztelni kellene a negyedévszázados hagyományokat” – mondta el ismételten a frakcióvezető.
Kulcsár-Székely Attila, RMDSZ-es önkormányzati képviselő hevesen bírálta az ellenzék viszonyulását az ügyhöz, mint elmondta: a hivatal kulturális bizottságának ülésén ő maga vetette fel az időpont-változtatás ötletét, arra hivatkozva, hogy ezúton remélhetőleg több fiatalt vonz majd az ünnepség. „Felfújt történet a bekiabálások dolga, hisz mind tudjuk, ki volt az a két-három illető, aki zavarta az ünnepséget, és hogy miért tették ezt” – hangoztatta a városatya. Hozzátette: elismeri, a megemlékezés gyenge pontja volt, hogy túlságosan „politikaira sikerült”, de ez nem a szervezők hibája, „hisz Magyarországon választási kampány van, és ez átszivárog az országhatárokon is”. „Jövőre én magam fogok kiállni amellett, hogy teljesen apolitizáljuk a rendezvényt” – ígérte Kulcsár-Székely.
Az ülés lezárása előtt szólalt fel Jakab Attila néppárti önkormányzati képviselő, aki a helybéli civil szervezetek kérését tolmácsolta. Az önkormányzati kiírásokra pályázó szervezetek öt pontban foglalták össze a hivatali ügyintézés egyszerűsítésére vonatkozó javaslataikat, észrevételeiket, ezen felvetéseiket a polgármesteri hivatalhoz is benyújtják majd.
Kovács Eszter
Székelyhon.ro,

Emlékállítás és évforduló
Alkonyatba nyúló, csendes és méltóságteljes rendezvényen Eimann Károly (1828–1902) 1848–49-beli honvéd főhadnagy jeltelen sírhalmára állítottak kopjafát a Magyar Polgári Párt sepsiszentgyörgyi ifjúsági szervezete, a Magyar Erdélyért Egyesület (MERT) fiataljai pénteken este a vártemplomi temetőben, ugyanis az egykori díszes síremlék az eltelt évtizedek áldozata lett.
S mert március 14-e a Magyar Polgári Párt születésnapja is, az emlékjelavatón személyesen is tiszteletét tette a párt elnöke, Bíró Zsolt, Kulcsár-Terza József, a szervezet megyei elnöke, Bálint József sepsiszentgyörgyi elnök, valamint az MPP felsőháromszéki, orbaiszéki, erdővidéki és csíki képviselete is. Nagy Gábor, a MERT helyi elnöke nyitotta meg a népes hallgatóság előtt zajló megemlékezést. A német nemzetiségű, de református vallású magyar szabadságharcos tiszt életéről Takó Imre nyugalmazott tanár beszélt. Elmondta: Eimann a bácskai szabadságharc résztvevője volt, s Háromszékre letelepedése után a Rikán Belüli Honvédegylet tagjaként élt. 73 évesen hunyt el Sepsiszentgyörgyön. A kopjás megemlékezés jó alkalmat nyújtott arra, hogy szóljon március idusának mai üzenetéről Bíró Zolt országos elnök, aki örömét fejezte ki, mert a soron következő magyarországi választásokon való részvételünkkel megtörtént a magyar nemzet jelképes és mégis valós egyesítése. Czimbalmos-Kozma Csaba városgondnok – a rendezvényt támogató helyi önkormányzat képviseletében – kiemelte, hogy a néhai Kónya Ádám síremlékeink védelmében indított mentőmunkája szükségességére most éppen a MERT fiataljai feleltek határozott igennel és lelkes munkájukkal. Szavalt Kilyén László és Molnár Helénke, a Mikes Kelemen Főgimnázium hatodikos, illetve tizedikes tanulója. Hajdú Loránd, a Vártemplomi Református Egyházközség fiatal és tehetséges kántorának énekével zárult a jubiláló megemlékezés. A feledésből visszaidézett főhadnagy kopjájánál (Gazda Zoltán és Ferencz Botond alkotása) az ünnepséget kezdeményező MERT, a Magyar Polgári Párt, az RMDSZ, a Székely Nemzeti Tanács, Sepsiszentgyörgy város önkormányzata, a Hatvannégy Vármegye szervezete és a Hagyományos Vitézi Rend helyezte el az emlékezés virágkoszorúit. Áldást mondott tiszteletes Bucsi Zsolt vártemplomi segédlelkész. Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

RMDSZ–MPP-együttműködés polgári EP-jelölt nélkül
Hosszútávú stratégiai megállapodást írt alá pénteken Kolozsváron az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP). Kelemen Hunor szövetségi elnök és Biró Zsolt, a polgári párt elnöke közös sajtótájékoztatón jelentette be, a partnerségi megállapodás túlmutat a május 25-ei európai parlamenti választásokon, és önkormányzati szintre is kiterjesztenék.
Bár a megállapodást megelőző több mint négy hónapos időszakban felmerült, hogy az MPP jelöltje foglalja el az RMDSZ EP-jelöltlistájának a harmadik helyét, a polgári párt (amelynek felkérését többek között Böjte Csaba is visszautasította) erről lemondott, de a szervezet támogatni fogja a szövetséget a voksolást megelőző kampányban – hangsúlyozta Biró Zsolt pártelnök, aki a rendszerváltás utáni erdélyi magyar politikai élet kontextusában történelminek nevezte az RMDSZ-szel kötött együttműködést.
„Gyakran vitáztunk a polgári párttal, de számunkra mindig világos volt, hogy a céljaink közösek, csak az eszközeink különböznek” – fogalmazott Kelemen Hunor szövetségi elnök.
Mint mondta, a megállapodásba belefoglalták, hogy a két szervezet közös munkacsoportot hoz létre a szövetség által korábban beharangozott autonómia-törvénytervezet kidolgozására.
Biró Zsolt újságírói kérdésre elmondta, a munkacsoport létrehozása után döntenek arról, hogy a tervezetet mikor bocsájtják közvitára. „Abban állapodtunk meg, hogy a határidőt szorosra szabjuk" – tette hozzá.
Gyergyai Csaba
Székelyhon.ro,

Fegyverletétel
Az RMDSZ-nek sikerült teljesen lefegyvereznie egyik politikai riválisát. Ez a következtetés szűrhető le abból, hogy a szövetség olyan együttműködési megállapodást írt alá a Magyar Polgári Párttal (MPP), amely révén az MPP gyakorlatilag elismerte másodrendű szerepét az RMDSZ-szel szemben.
Az MPP immár arról is letett, hogy a párt jelöltje egyáltalán felkerüljön az RMDSZ európai parlamenti listájára. Cserében elvi ígéretet kapott arra, hogy majd talán figyelembe veszik álláspontját az RMDSZ választási programjának kidolgozásakor, közösen képviselik az autonómia ügyét, és az RMDSZ majd támogatja a párt felvételét a nemzetközi szervezetekbe.
A meglehetősen bizonytalannak tűnő ígéretek fejében a polgári párt lemondott arról, hogy megpróbálja maga képviselni a saját politikáját, ehelyett az RMDSZ hivatalos támogatójává avanzsálva gyakorlatilag feladta saját identitását. Az RMDSZ ezáltal kisebb diadalt könyvelhet el, hiszen egyik ellenfele leszerelésével, és a vele megkötött megállapodás révén már csak egy riválisra, az Erdélyi Magyar Néppártra (EMNP) kell koncentrálnia.
Az egyezmény egyik célja minden bizonnyal az, hogy úgy tűnjön: a belátóbb és az összefogásra hajlandóbb polgáriak jelentik a „jó példát”, miközben az EMNP a széthúzást képviseli. Ezáltal megkísérlik elszigetelni a néppártot. Ebben segítheti őket az, hogy a néppárt ezúttal inkább nem indul az EP-választáson, ehelyett azt javasolta Tőkés Lászlónak, hogy a Fidesz listáján induljon.
Az EMNP így nem sok szereplési lehetőséget kap, és úgy tűnik, hogy ugyancsak félreállt az RMDSZ útjából, miközben korábban épp a néppártiak voltak azok, akik koalíciós listát ajánlottak az RMDSZ-nek, amelyet azonban az nem fogadott el. A szövetség ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy csakis RMDSZ-lista legyen, amelyen esetleg helyet kaphatnak a többiek jelöltjei is. Ez viszont jelen helyzetben egyenértékű lett volna az önfeladással.
Az EMNP tehát inkább félreállt, de a jelöltje elvileg a Fidesz-listán ott lehet az EP-ben, és képviselheti politikáját. Az MPP viszont lemondott erről, és elfogadta, hogy az RMDSZ legyen a „szószólója”. A kérdés most az, mindezt mennyire tartják jó ötletnek a polgáriak eddigi szavazói.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

Fontosabb a közösségi érdek (RMDSZ–MPP megállapodás)
Nemzetpolitikai kérdésekben nem lehet külön utakat járni, a közös cselekvés szükségességét igazolta a tavalyi március 10-i székely szabadság napja és az október végi nagy menetelés, ezért ült le tárgyalni az RMDSZ-szel a Magyar Polgári Párt, és ezért kötött a két szervezet együttműködési megállapodást múlt héten – magyarázta Kulcsár-Terza József, az MPP háromszéki elnöke. Meglátása szerint ez is bizonyítja, hogy pártja fontosabbnak tartja a közösségi érdeket a pártérdeknél. Kételkedtek ugyan eleinte a tárgyalások sikerében, de bebizonyosodott, hogy amit nem lehetett Markó Bélával, azt lehet Kelemen Hunorral – mondotta. Leszögezte: az MPP nem változtat arculatán, célkitűzésein, azt mondják ezután is, amit eddig, és nagy eredménynek tartják, hogy immár az RMDSZ is azt hirdeti, amit néhány évvel ezelőtt a polgáriak kezdtek el. Kulcsár-Terza József kiemelte, a megállapodásban szerepel, hogy a 2016-os önkormányzati választásokon tömbmagyar vidékeken versenyeznek, ahol erre nincs lehetőség, ott közösen indul az RMDSZ és az MPP. Kulcsár-Terza hangsúlyozta, pénteken az MPP-küldöttség megkapta az RMDSZ által kidolgozott autonómiatörvény-tervezetet, és közös munkacsoport megalakításáról is döntöttek, amely jövő héten ül össze első alkalommal, az MPP addig a Székely Nemzeti Tanáccsal közösen tanulmányozza a dokumentumot, és megfogalmazza javaslatait. Egy-két alapgondolathoz mindenképpen ragaszkodnak, ezek közül megemlítette az adók helyben maradását és az anyanyelv használatát az igazságszolgáltatásban. Részleteket egyelőre nem tudott mondani, első olvasat után túl hosszúnak találta a 18 oldalas tervezetet, és vannak hiányosságai is, ezek kijavítására tesznek javaslatot a következő munkaülésen. Az MPP háromszéki elnöke azt is elmondta, hogy a várhatóan az egyeztetések után kialakult változatot bocsátja majd közvitára az RMDSZ. Az RMDSZ közelmúltbeli kormányzati szerepvállalása segítség is lehet az autonómiaharcban, a tavalyi két nagy autonómiatüntetés után a magyar közösség képviselői hiába kérték a román kormánytól, hogy üljön le és tárgyaljon velük, válaszra sem méltatták őket, most az RMDSZ közvetítő szerepet vállalhat, megnyithatja az utat a párbeszéd előtt – vélekedett az MPP-s politikus.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Összehangoltan
Két évtizedénél is hosszabb ideje az erdélyi magyarság autonómiát akar, nemcsak azért, mert a gazdasági, társadalmi jelenségek jó ideje rossz irányba mutatnak, azaz folyamatosan romlanak, hanem azért is, mert az itt élők zöme pontosan tudja, Bukaresttől jószerével semmit sem várhat, jelenleg a decentralizáció helyett is folyamatos központosítás zajlik, ráadásul a protekcionista forráselosztások hátráltatják e régió fejlődését.
Ezen sajnos az RMDSZ részvétele a kormányban keveset segít, csurrantanak-cseppentenek, ha épp alkalmuk adódik, de lényegében a dolgok keveset változnak. Kelemenék szerencsére most felvállalják a magyar közösségek autonómiaigényét, de hogy sikerül-e legalább a kisebbségi törvény javított változatát – mely szavatolná a kulturális autonómiát – elfogadtatniuk a Ponta-kormánnyal és a kormányzó szocdemekkel, később válik el. Tény: az erdélyi magyarság, a székely közösség vagy az Ér-mellékiek saját útjukat szeretnék járni, s ezt Kolumbán Gábor egyetemi tanár ránk vonatkoztatva pontosan meg is fogalmazta: „Székelyföldön a természetközeli, a természeti erőforrásokkal gazdálkodó önálló gazdasági modellben, az együttműködő közösségekben gondolkodunk, mert ennek vannak hagyományai, ehhez a székely embernek megvan a tudása. Teljesen más életmodellt és jövőképet modellezünk, olyan autonómiát, amelyben az emberek boldogan élnek.” Mikor a Székelyföld alulfejlettségét hangsúlyozzák a román politikusok, valójában e térség lakosságának önbizalmát kívánják megtörni, s elfojtani minden olyan vágyat bennünk, mely az autonóm léttel kapcsolatos. Hogy mind Kovászna, mind Hargita megye nettó befizető az államkasszába, azaz többet ad, mint kap a román államtól, rég tisztázták a helyi vezetők. A baj csak az, hogy mindeddig a két és fél székely megye közös fejlesztési stratégiájával adósok maradtak, s az együttműködés lehetőségei, az autonómia felé vezető út kitaposásáért igen keveset tettek. Halljuk, az RMDSZ új szövetségese, az MPP megkapta az RMDSZ 18 oldalas autonómiatervezetét, s munkacsoportot készülnek létrehozni a konszenzusos autonómiatervezet kidolgozására. S hogy ne legyen zsákbamacska, ígérik, közvitára is bocsátják.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Az önfeladás lépcsőfokai
A Magyar Polgári Párt (MPP) 2008-as bejegyzése után az RMDSZ-sajtó és a magát szövetségként meghatározó párthoz tartozó politikusok előszeretettel nevezték az új politikai erőt kívülről vezérelt szervezetnek. Megítélésük szerint ugyanis Traian Băsescu elnöknek köze volt ahhoz, hogy a pártot egyáltalán életre hívhatták, s nem bukott el a román demokrácia útvesztőiben, mint négy évvel korábban a Magyar Polgári Szövetség. Cinikus és arcátlan retorika volt ez azok részéről, akiknek kottáját 1996-tól mindmáig Bukarestben írják.
A lejtő kezdete
De a politikában egyáltalán nem szokatlanok az ordas hazugságok, az alaptalan rágalmak, a kérdés csak az, akad-e elég ember a saját táborban, aki beveszi azokat. Bizonyára akadt, hiszen az új párt a bejegyzése után néhány hónappal megrendezett választásokon a magyar szavazatoknak kevesebb, mint egyötödét nyerte el. Örök vita lehet, hogy ez kevés-e a körülményekhez, a kedvezőtlen peremfeltételekhez képest, tény viszont, hogy a politikailag aktív erdélyi magyar többség megmaradt a tulipán bűvöletében. Az MPP nem indult a 2008-as parlamenti választásokon, annak dacára, hogy a középgárda ezt egyértelműen elvárta volna. S ezt diktálta volna az a jelszó is, amelynek jegyében a párt megalakult – a választás szabadsága –, amely az alapító elnök, Szász Jenő szerint az autonómiánál is fontosabb célkitűzése volt a pártnak. Végül ezt diktálta volna a párt létérdeke is, hiszen a román törvénykezés szerint megszüntethető az a párt, amely kétszer egymás után nem indul a parlamenti választásokon.
Az MPP volt 2008-ban a nemzeti autonomista oldal zászlóshajója, amelyet azonban elnöke zátonyra futtatott. A tisztségválasztó közgyűlés halogatása, zagyva nyilatkozatok a bejegyzés adta legitimitásról, a kisgyermekről, akinek nem engedjük el a kezét, az autonómiapolitika végét jelentő kormányzati szerepvállalás pozitív színbe helyezése, az MPP által támogatott független jelöltek elvérzése a 2008-as választásokon mind hozzájárultak ahhoz, hogy Tőkés László leszögezze: az MPP nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ez a nyilatkozat, valamint az EMNT elvszerű, célorientált megegyezése az RMDSZ-szel a 2009-es európai parlamenti választások előtt volt az MPP-n belüli 2010-es politikai tisztogatás fő hivatkozási alapja. Nem számított, hogy a bíróság nem sokkal korábban a kizártaknak adott igazat. A küldöttek bedőltek a féktelen demagógiának, miszerint az EMNT maga alá akarta gyűrni az MPP-t, hogy az EMNT-hez húzó küldöttek fullasztották botrányba a 2009 márciusában megtartott gyergyószentmiklósi küldöttgyűlést és nem Szász Jenő, aki elfogadtatta, hogy a meghívottainak is szavazati joga legyen, hogy a jogvita valójában politikai vita lett volna.
Elvszerűtlenség és bosszú
Adós maradt volna viszont Szász Jenő azzal a válasszal: miben állt volna ez a politikai vita eszmei síkon, mi a különbség az EMNT és az MPP programja között. Merőben taktikai kérdésben elfoglalt pozíció, az EMNT–RMDSZ koalíció megkötése volt az exelnök válasza erre a kérdésre. Nem sokkal azután, hogy 2008-ban azon siránkozott, hogy az RMDSZ nem kötött egyezséget pártjával, s így magyar képviselet nem vált elég erőssé ahhoz, hogy megkerülhetetlen tényező legyen a kormányalakításkor, Szász az RMDSZ-szel szembeni rendíthetetlen ellenállás képviselőjeként akarta beállítani magát. Az sem számított, hogy 2008 nyarán kész volt megkötni a belső koalíciót az RMDSZ-szel és az RMDSZ-listáján indulni, csak az akadályozta meg a megegyezést, hogy az RMDSZ az utolsó pillanatban olyan megalázó és az előzetes egyezséggel szemben álló feltételeket támasztott, amelyek már elfogadhatatlanok voltak.
Ehhez képest sajátos fordulatot vettek az események, amikor a 2012-es parlamenti választásokon mind Szász Jenő, mind pedig utóda, Biró Zsolt az RMDSZ támogatására szólította fel híveit. Azóta egyre közelebb került az MPP az RMDSZ-hez, a közeledés a minap megkötött hosszú távú együttműködési megállapodásban, egyfajta stratégiai egyezségben csúcsosodott.
Vajon mi motiválhat egy pártvezetőt, jelen esetben Biró Zsoltot, hogy szembeforduljon meghirdetett elveivel, szólamaival, kikezdje pártja szavahihetőségét, megrendítse szavazótáborának bizalmát. Az egyik magyarázóelv az lehet, hogy egyszerűen borsot akartak törni az EMNP vezetői és védnöke orra alá. A 2009-es szakítástól Szász Jenő és emberei egyik fő törekvése, hogy keresztbe tegyenek Tőkés Lászlónak. Szász ebben a bosszúvezérelt hadjáratban attól sem riadt vissza, hogy célpontjának magánéletét is bevigye a politikai küzdelembe. Ez azonban elég vérszegény magyarázat lenne.
Van egy másik kézenfekvő hipotézis is. Az MPP nem indult két ízben a parlamenti választásokon, a román jog szerint így bármikor törvényen kívül helyezhető. Puszta léte a román hatalom jóindulatán múlik. No, ez már komoly tét. 2008-ban az MPP aligha lehetett kívülről vezérelt szervezet. Még akkor sem, ha Băsescu azzal kívánt törleszteni az RMDSZ ismételt támadásaiért, hogy netán odahatott a jogérvényesítés terén az új magyar párt bejegyzésére. Az MPP-t akkor még kötötte a nemzeti oldal kohéziója, időközben azonban Szász Jenő vezényletével a párt túlment minden határon. Most pedig, midőn egzisztenciája a román hatalom kezében van, könnyen elképzelhető, hogy kénytelen engedni a színfalak mögötti politikai zsarolásnak.
Mert politikailag ez a pillanat a legkevésbé sem alkalmas az RMDSZ-szel való szövetségkötésre. A szervezet ismét a kormányon van, ismét úgy legitimálja a román hatalmat, hogy a legfontosabb kérdésben, s a mindmáig érvényes RMDSZ program lényegében, az autonómiakérdésben ígéret szintjén sincs előrelépés.
Sic transit gloria mundi.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

Biró Zsolt: most ennyit tudtunk elérni
Azon túl, hogy az RMDSZ-szel aláírt együttműködési szerződés fontos lépésnek és kitörési lehetőségnek számít a Magyar Polgári Párt életében, az erdélyi magyar politikai pluralizmust legitimálja – vélekedik a Krónikának adott interjúban Biró Zsolt, az MPP országos elnöke.
– Hosszútávú stratégiai megállapodást írt alá a múlt héten az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt. A polgári párt szemszögéből miért volt fontos ezt a lépést megtenni?
– A Magyar Polgári Párt szempontjából mindenképpen előrelépésnek és kitörésnek számít, hiszen a protokollum olyan tételeket tartalmaz, melyek eszközöket biztosítanak céljaink megvalósításához. Láthatóvá teszi az MPP-t és bevonja a közös munkába; itt elsősorban az autonómia-törvénytervezet, valamint az európai parlamenti választási program kidolgozására gondolok.
– A választások előtt az MPP rendszerint egy „nemzeti válogatott felállítását” szokta szorgalmazni. Nem érzi kissé úgy, hogy ehhez képest a polgári fiúk most egy klubcsapat labdaszedőivé szegültek?
– Azért én visszautasítanám ezt a megfogalmazást, hisz a nemzeti válogatott gondolatáról nem mondtunk le, csakhogy adott körülmények között most ennyit tudtunk elérni. Sajnáljuk, hogy az RMDSZ nem tartotta fontosnak egy olyan koalíció létrejöttét, amely véleményünk szerint sokkal nagyobb mozgósító erővel bírt volna, mint a jelenlegi lista. A mostani megállapodás – és ebben minden politikai szervezet egyetért, még az is, amely nem részese az együttműködésnek – a közösség szempontjából is értékelhető, hiszen magyar–magyar egyezségre szükség van.
A szerződés aláírása ugyanakkor nagyon fontos lépés az erdélyi magyar pluralista rendszer hitelesítésében. Az RMDSZ – vagy nevezzem én is klubcsapatnak –, amely eddig egyedül szerette volna uralni a mezőnyt, most azáltal, hogy egy másik magyar alakulattal protokollumot kötött, egyértelműen elismerte, hogy nem egyedüli szereplője az erdélyi magyar közéletnek. Ezzel meg jelentős áttörést értünk el, és egy lépést tettünk egy majdani válogatott felállítása felé.
– Mégis, nem mondtak le túl könnyen az EP-jelöltlista esetleg befutónak számító, oly sokáig áhított harmadik helyéről?
– Mindig is amondója voltam: maradjunk a realitásoknál. Az MPP nem egy elvtelen alkut szorgalmazott, amiben csak a saját csoport- vagy pártérdekeit tartotta volna szem előtt. Ennél sokkal fontosabbnak tartjuk a közösségi érdeket. Úgy, ahogy nem magunknak kötöttük az egyezséget, nem magunknak kértük azt a helyet sem. Böjte Csaba ferences atya személyében mi egy olyan civil közéleti szereplőt javasoltunk a listára, aki a teljes erdélyi magyar közösség bizalmát élvezi. Örültünk annak, hogy a szövetség is pozitívan viszonyult a kérdéshez, ám tudomásul kellett vennünk, hogy Csaba testvér – aki egyébként a megállapodást is, a listát is támogatásáról biztosította – nem szándékozik politikai pályára lépni.
– Nemrég még arról beszélt, hogy az erdélyi magyar politikai szerveknek közös autonómiastatútumot kellene kidolgozniuk. Ehhez képest az RMDSZ egy olyan kész tervezetet tett a polgáriak elé, ami nem nyerte el maradéktalanul az ön tetszését.
– Pontosítanom kell: egyrészt mi ezt egy munkaváltozatnak tekintjük, másrészt a Magyar Polgári Pártnak megvan az autonómiatervezete és megvan az autonómiakoncepciója – mind a Székelyföld, mind Erdély tekintetében. Mindez nem újdonság, hisz ezeket az MPP programja is tartalmazza. Mindig is világosan fogalmaztunk: mi a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott autonómiastatútumot tartjuk zsinórmértéknek. Az, hogy az RMDSZ hajlandónak mutatkozik sajátos jogállásról, autonómiáról beszélni, üdvözlendő. Azáltal, hogy a két párt létrehoz egy közös munkacsoportot, szakembereink betekintési lehetőséget kapnak az itt folyó műhelymunkába.
– A betekintési lehetőségeken kívül, a bizottság polgári párti tagjainak lesz-e esélyük arra, hogy észrevételeikkel befolyásolják a statútum alakulását?
– Természetesen, hisz ez a közös munkacsoport felállításának a lényege. Az a célunk, hogy beleszólásunk által az RMDSZ változatát minél közelebb hozzuk az SZNT tervezetéhez.
– A felsoroltakon túl mitől jó a magát jobboldali pártnak tartó MPP-nek az RMDSZ-hez való közeledés és az Erdélyi Magyar Néppárttól való fokozatos eltávolodás? Nem tartanak attól, hogy megmaradt választóik egy részét elveszítik?
– Mi a saját utunkat járjuk. Nem szeretnék mások dolgaival foglalkozni. Az MPP-nek van egy jó programja, vannak komoly célkitűzései, nekünk, a vezetőknek pedig az a feladatunk, hogy ezeket elérjük, megvalósítsuk, és errefelé húzzuk a közösség szekerét. Ehhez próbálunk társakat keresni, és örülünk annak, ha szövetségeseket találunk.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár),

Elismert monopólium
Politikai megállapodást kötött egy héttel ezelőtt az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP). A dokumentum értelmében a felek vállalták, hogy együttműködnek a közelgő európai parlamenti választásokon, valamint az autonómiatörekvéseknek a román parlamentben, a nemzetközi közvélemény előtt és a székelyföldi magyar többségű önkormányzatokban való képviseletében.
Azt is vállalták, hogy együttműködnek minden olyan szervezettel, amely felvállalja az erdélyi autonómiatörekvések képviseletét. A Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és Biró Zsolt MPP-elnök által a sajtó nyilvánossága előtt aláírt dokumentum kitér arra, hogy az MPP-t is bevonják az RMDSZ EP-választási programja kidolgozásába, és az MPP támogatja az RMDSZ választási kampányát.
A megállapodás látszólag mindkét félnek egyformán kedvező, azonban az RMDSZ többet nyert, mint az MPP. Igaz ugyan, hogy a kispárt elvileg saját javaslatokkal állhat elő az RMDSZ választási programjának kidolgozásakor, és bizonyára jól jön a nemzetközi szervezeteknél is a szövetség által nyújtott támogatás, a legfontosabbról, a választási szereplésről – akár az RMDSZ-szel szövetségben – azonban lemondott.
És éppen ez az RMDSZ nagy nyeresége: az MPP-nek tett engedményekkel sikerült a polgáriakat pacifikálnia, így nem kellett „feláldoznia" saját jelöltjei közül egyet sem. Az RMDSZ által felkínált támogatás fejében az MPP lemondott arról, hogy saját politikussal vegyen részt az Európai Parlamenti megmérettetésen, így az RMDSZ-lista a mostani együttműködési megállapodás ellenére is egypártinak tekinthető, az MPP-nek vélhetően kevés befolyása lesz az RMDSZ színeiben megválasztott honatyák tevékenységére.
Bár a megállapodás leszögezi a felek identitáshoz való jogát, mindezek nyomán az MPP tulajdonképpen elismerte az RMDSZ elsőbbségét, és besorolt a szövetség uszályába. A mostani megállapodással az RMDSZ kikapcsolta gyengébbnek tűnő politikai riválisát, amely amúgy eddig is sokkal szívélyesebb ellenzéke volt, mint a porondon most az RMDSZ-szel egyedül szemben maradt Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP).
Az MPP már korábban jelezte: nem okoz gondot, hogy az EP-lista nem koalíciós lista lesz, hanem kizárólag az RMDSZ-é, most pedig már arra sem tart igényt, hogy saját jelöltjét indíthassa rajta. Az EMNP ezzel szemben az RMDSZ-szel való együttműködés feltételévé azt tette, hogy koalíciós listát indítsanak, amelyen minden bizonnyal befutó helyet kértek volna annak a Tőkés Lászlónak, aki a 2009-es közös lista első helyezettjeként, húzónévként képes volt az RMDSZ-szel kevésbé szimpatizáló polgárok voksait is begyűjteni, így maradhatott meg a három erdélyi magyar EP-képviselő.
Az RMDSZ ehelyett inkább ragaszkodott a saját listához, és az „oszd meg és uralkodj" elv mentén megkísérelte kevesebb vizet zavaró riválisát, az MPP-t lekenyerezni. Igyekezete sikerrel járt, az MPP pedig azáltal, hogy nem csupán a koalíciós listáról, de a befutónak remélt helyre kerülő saját jelölt állításáról is lemondott, betagozódott az RMDSZ által képviselt irányvonalba, és elismerte annak monopóliumát a romániai magyar közösség képviseletére.
Mensura Transylvanica Politikaelemző Csoport
Krónika (Kolozsvár),

Az ukrán-helyzet jó hatással lehet a román-magyar párbeszédre
A Duna Tv Közbeszéd című műsorában Száva Enikő ezúttal Antal Árpáddal, Sepsiszentgyörgy polgármesterével beszélgetett az autonómiatervezetről, arról, hogy az ukrajnai fejlemények jó hatással lehetnek az erdélyi magyarok és a románok közti párbeszédre, illetve arról a kampányról, amely Székelyföld gazdasági helyzetét siralmasnak állítja be.
Antal Árpád, aki maga is tagja az autonómiatervezetet kidolgozó bizottságnak, elmondta, hogy az általuk elkészített statútumot átadták az MPP-nek, és ezt a következő hetekben az SZNT-vel közösen megvitatják, ezután következik majd a közvita, illetve a tervezetnek a parlamentbe való benyújtása. Sepsiszentgyörgy polgármester szerint az ukrajnai helyzet egy új fejezet elé állíthatja a román kormányt, illetve elindulhat a román-magyar párbeszéd az autonómiáról. A román állam érdeke az, hogy ne legyen egyetlen potenciális konfliktusforrás sem Románia területén, amit mások, mint például az oroszok ki tudnának használni – érvelt Antal Árpád. Kovászna és Hargita megye ortodox püspöke, Ioan Selejan nyitását a párbeszédre a polgármester ígéretesnek tartja.
Antal Árpád határozottan megkérdőjelezte annak a tanulmánynak a hitelességét, amely megállapította Székelyföld siralmas gazdasági helyzetét. Szerinte a tanulmány messze jár a valóságtól, hamis lábakon áll, nem a valós gazdasági helyzetet tükrözi. A polgármester kijelentette: a székelyföldi megyék a romániai átlag fölött teljesítenek, de ha Bukarest számára ekkora nyűg Székelyföldet eltartani, akkor azt „bízzák ránk”. Antal bízik abban, hogy öt év alatt Székelyföld GDP-je a mostani szinthez viszonyítva legalább 50 százalékkal növelhető.
Duna Tv. Erdély.ma

Választások után: ezt mondták a külhoni politikusok
A külhoni politikusok történelmi jelentőségűnek nevezték, hogy a világ magyarsága részt vehetett a magyarországi országgyűlési választáson. Az erdélyi magyar politikusok szerint a Fidesz-KDNP választási sikere biztos hátországot ad az autonómiatörekvéseknek.
Tőkés László korszakváltónak nevezte, hogy a külhoni magyarok hosszú idő után ismét részt vehettek a magyarországi választáson.
„Huszonöt évvel a rendszerváltozás kezdete után testet ölteni látszik, az akkor lelkiekben megfogalmazott tétel, valósággá válik, közjogi valósággá válik az akkor kifejezett eszmény” – vélte az európai parlamenti képviselő.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke elismerően szólt a várakozáson felüli külhoni szavazók számáról.
„Megnyugtató kimondani, hogy azok közül, akik regisztráltak, rengetegen éltek a szavazás jogával. Péntek délután a szabadkai főkonzulátuson mintegy 15 ezer levélszavazat volt már, ez azt gondolom, hogy a legvérmesebb várakozásoknak megfelel” – állapította meg a VMSZ elnöke.
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke azt mondta: Kárpátalján rendben zajlott a szavazás.
„Kárpátalján is részt vettek a magyar állampolgárok a választásokon. A választások mind a két konzulátuson nyugodtan zajlottak” – emelte ki a KMKSZ elnöke.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke reményét fejezte ki, hogy a régi-új Magyar kormány ezen túl is folytatja a párbeszédet a Kárpát-medence magyarságának kérdéseiről a külhoni magyar pártok vezetőivel.
„(A kormány) tudja képviselni azokat az érdekeket, amelyek az unióban és más nemzetközi intézményekben szükségesek! Azt várjuk, hogy támogassa, ahogy eddig is tette, az erdélyi magyarságnak az RMDSZ által megfogalmazott érdekeit” – hangsúlyozta Kelemen Hunor.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke szerint a Fidesz-KDNP választási sikere biztos garanciája az erdélyi magyarok autonómiatörekvéseinek.
„Örülünk a sikernek és annak is, hogy részesei lehettünk mi is, erdélyi magyarok, az a több száz önkéntes, akik az elmúlt években a honosításban, a regisztrációban és most a levélszavazatok összegyűjtésében segítettek. Jó, hogy egy biztos hátországunk van az erdélyi magyar autonómiatörekvések támogatására” – húzta alá az EMNP elnöke.
Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke azt mondta, a harmadik Orbán-kormány egyértelmű garanciát jelent arra, hogy kiteljesedik a nemzetegyesítési folyamat, amely az elmúlt négy esztendőben elkezdődött.
A Magyar Közösség Pártjának (MKP) elnöke szerint az elért eredmény a felvidéki magyarságnak is segíthet. „Bízom benne, hogy az elkövetkezendő időszakban – már csak azért is, mert nagyon komoly mandátumot szerzett a Fidesz-KDNP és annak miniszterelnök jelöltje Orbán Viktor – megindulnak kétoldalú tárgyalások azokban a témákban, amelyek bennünket nagyon érintenek. Többek között a már említett kettős állampolgárság is” – állapította meg Berényi József.
Gratulált a Fidesz-KDNP győzelméhez Bugár Béla is. A Most-Híd szlovák-magyar vegyes párt elnöke szerint az új magyar kormánynak – a felvidéki magyarok érdekében –tárgyalóasztalhoz kell ülnie a Fico-kabinettel.
hirado.hu / Duna Tv, Híradó. Erdély.ma

Kell az erős Magyarország (Gratuláltak az erdélyi politikusok)
Mindhárom erdélyi magyar politikai alakulat vezetője, illetve Tőkés László európai parlamenti képviselő is gratulált a Fidesz–KDNP szövetség választási győzelméhez: Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke azt emelte ki, Magyarország a mi érdekeink szószólója is lehet, Biró Zsolt, az MPP elnöke a nemzeti integráció elmélyítését reméli az újabb Orbán-kormánytól, Toró T. Tibor szerint Magyarország biztos hátországa lesz autonómiatörekvéseinknek, Tőkés László pedig annak a véleményének adott hangot, hogy a külhoni szavazatoknak döntő szerepük volt a kormánypártok győzelmében.
Kelemen Hunor szerint a vasárnapi választások nyomán létrejövő legitim, erős Magyar kormány az erdélyi magyarságnak is a szószólója lehet a régióban és Brüsszelben. Az RMDSZ elnöke – aki vasárnap este az RMDSZ több képviselőjével közösen Budapesten, a FIDESZ–KDNP központjában várta az országgyűlési választások eredményeit – személyesen is gratulált Orbán Viktornak és Semjén Zsoltnak a választási eredményért, amely szerinte annyira egyértelmű, hogy nem is kell magyarázni. Kelemen hozzátette, a nemzetpolitikában többéves összehangolt munkára van szükség, ezért kölcsönös érdek, hogy a magyar kormány folytasson párbeszédet a Kárpát-medencei magyarság kérdéseiről a demokratikus magyar pártok vezetőivel, és törekedjék konszenzusra. „A határon túli magyarság kérdése nem lehet a megosztás tárgya Magyarországon” – jelentette ki Kelemen Hunor, aki szerint a következő esztendők legjelentősebb kihívása, hogy el kell érni az őshonos kisebbségek védelmének az Európai Unión belüli szabályozását. Kelemen azt is kiemelte, a kormányon lévő RMDSZ segítségével a magyar–román államközi kapcsolatok javítására is sor kerülhet a közeljövőben.
Biró Zsolt MPP-elnök szerint az április 6-i történelmi pillanattal újabb bizonyságot nyert, hogy képesek vagyunk tizenötmillió magyarban gondolkodni, és immár valóság az a tény, hogy nincsen határon inneni és határon túli magyar ügy, csupán egyetlen közös magyar ügy. „Az MPP számára a harmadik Orbán-kormány egyértelmű garanciát jelent arra, hogy kiteljesedik a nemzetegyesítési folyamat, amelynek az elmúlt négy esztendőben tanúi voltunk. Összefüggő Kárpát-medencei hálózatokat kell létrehozni a gazdaság, a szociálpolitika, az oktatás és a kultúra terén egyaránt” – taglalta az új kormányra háruló nemzetpolitikai feladatokat Biró Zsolt. Az MPP elnöke szerint az Orbán-kormány erős felhatalmazása azt is jelenti, hogy ma már az anyaországban nem lehet kijátszani a „határon túli” kártyát, és hogy a választópolgárok döntő többsége elutasította a gyűlöletbeszédre és ellenségképre épülő kampányt. Jelenti továbbá, hogy egy erős anyaország támogatását magunk mögött tudva folytathatjuk küzdelmünket az önrendelkezés iránt – tette hozzá az MPP elnöke.
Toró T. Tibor azért tartotta fontosnak az autonómiatörekvéseket támogató magyarországi politikai erők győzelmét, mert a magyar kormány „nemzetközi színtéren képviselheti, felerősítheti” az erdélyi magyar közösség törekvéseit. Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke szerint a nemzetpolitikában már az elmúlt négy évben megszülettek a fontos stratégiai döntések, úgy véli, a következő négy évben a nemzetegyesítés konkrét szintjeire, például a gazdasági integrációra kell koncentrálni. „Ebben a folyamatban az Orbán-kormány számíthat támogatásunkra” – mondta Toró T. Tibor. A politikus nagy örömnek nyilvánította, hogy a határon túli magyarok is részesei lehetnek a Fidesz választási sikerének, és kiemelte, a választói névjegyzékbe felvett erdélyi magyarok közel kétharmada az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az EMNP segítségével regisztrált, és a levélszavazatok több mint kétharmadát e két szervezet gyűjtötte össze és juttatta el a külképviseletekhez. Tőkés László bravúrosnak nevezte Orbán Viktor és a Fidesz–KDNP győzelmét. Hozzátette, a többi volt kommunista országban „menet közben kihullottak a rendszerváltozás elindítói”, Magyarországon pedig „a balliberális oldal inkább ellenforradalmi erőként jelenült meg”. Az EMNT elnöke örömmel nyugtázta: a külhoni szavazatoknak döntő szerep jutott abban, hogy a Fidesz–KDNP szövetségnek sikerült döntő többséget szereznie. A politikus szerint a rendszerváltozásnak szerves részét képezi a nemzetpolitikai rendszerváltozás is. „Az elmúlt négy évben sikerült három alapvető fontosságú törvényben megalapozni az újfajta nemzetpolitikát. A következőkben ezeket a törvényeket kell élettel, tartalommal megtölteni” – jelentette ki Tőkés László.
Traian Băsescu gratulált Orbán Viktornak
Traian Băsescu államfő gratulált Orbán Viktor miniszterelnöknek az országgyűlési választáson aratott győzelméhez, és sikert kívánt számára újabb mandátuma célkitűzéseinek megvalósításához. „Kihasználom ezt az alkalmat, hogy őszintén gratuláljak a magyar népnek. Kifejezem mély meggyőződésemet, hogy a népeink közötti hagyományos barátságra alapuló kétoldalú kapcsolataink minden szinten megerősödnek, a román és a magyar polgárok javát szolgálva” – írta Băsescu az Orbán Viktorhoz intézett üzenetében. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Háromszéki polgármesterek Brüsszelben
Sógor Csaba és Winkler Gyula, az RMDSZ két EP-képviselője meghívására tegnap kora reggel Bukarestből Brüsszelbe utazott harminchat megyénkbeli RMDSZ-es polgármester, valamint Gelence MPP-s és Nagyborosnyó EMNP-s községvezetője.
Kétnapos látogatásuk során megtekintik az Európai Unió intézményeit és az EU fővárosának nevezetességeit. A háromszéki elöljárókat a két EP-képviselő a februári zabolai kézdi-orbaiszéki polgármester-találkozó alkalmával személyesen hívta meg. Az utazási költségeket Winkler Gyula és Sógor Csaba költségvetési keretéből állják. A háromszéki polgármesterek holnap utaznak haza. (Iochom) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Új alelnök a megyei önkormányzatnál
Incze Csongor Hargita megyei önkormányzati képviselő követi Birtalan Józsefet Hargita Megye Tanácsának alelnöki székében. A székelyudvarhelyi fiatalembert szerdán választotta meg rendkívüli ülésén a képviselő-testület.
Két napirendi pont szólt arról, hogy megszüntetik az államtitkárrá kinevezett Birtalan József önkormányzati képviselő mandátumát, illetve alelnöki tisztségét. Ezt követően Incze Csongort javasolták a tisztség betöltésére, végül 21 érvényes szavazattal el is fogadták az új alelnököt. Az MPP frakciója elhatárolódott a szavazástól, Sebestyén Csaba-István, a párt képviselője ezt azzal indokolta, hogy szerintük nem jogszerű rendkívüli ülésen megválasztani az alelnököt. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke válaszában kifejtette, hogy legközelebb csupán április 30-án lesz rendes ülése a testületnek, az új alelnököt pedig rengeteg határidőhöz köthető munka várja, ezért egyre sürgősebb, hogy betöltsék ezt a tisztséget.
Incze nyitott a megkeresésekre
Borboly Csaba az ülésen elmondta, Birtalan hatáskörét elnöki rendelettel átadja Incze Csongornak, így a vagyongazdálkodási igazgatóság és a főépítészi hivatal tevékenységéért felel majd. „Például műemlékek, urbanisztika, úttáblák, gödrök és egy sor más probléma kapcsán lehet majd őt keresni” – fogalmazott Borboly. Az újdonsült alelnök elmondta, elérhetősége megtalálható az RMDSZ és a megyei önkormányzat honlapján, és áll mindenki rendelkezésére, akinek a megyei önkormányzatnál megoldható problémája van. A mindössze 31 éves Incze Csongor informatikai mérnök végzettségű, többek között volt önkormányzati képviselő Székelyudvarhelyen, illetve az utóbbi időben Hargita megye önkormányzati képviselőjeként dolgozott. „Csapatban gondolkodom, ha bármi ötletem van, azt együtt, a frakcióval közösen megbeszéljük. (…) Önálló döntéseket ilyen szempontból, akár politikai vagy bármilyen fejlesztési kérdésekről nem fogok egyedül meghozni, csakis a csapattal közösen konzultálok” – mondta Incze.
Támogatás a településeknek
Az alelnökválasztás mellett a rendkívüli ülésen költségvetés-kiigazítás is történt, így többek között kiutaltak a felcsíki derítőállomás megvalósításához 386 ezer lejt Csíkdánfalvának és 250 ezer lejt Csíkszentdomokosnak.
Barabás Hajnal. Székelyhon.ro

Variációk autonómiastatútumra
Az RMDSZ autonómiastatútuma számos pozitív elemet tartalmaz, bár nem éppen ugyanaz, amit a Magyar Polgári Párt (MPP) elképzelt” – fejtette ki csütörtöki sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatón Biró Zsolt, a polgári párt elnöke.
Mint rámutatott, a lényeges különbség az, hogy az RMDSZ a meglevő törvényeket kihasználva a Hargita, Kovászna és Maros megyei önkormányzatok társulásával hozná létre a Székelyföldet, míg az MPP a történelmi Székelyföldhöz tartozó 153 önkormányzat társulását szorgalmazza. A kettő közötti különbség az, hogy az RMDSZ változatában a magyar lakosság aránya 54 százalékos lenne, míg az MPP által javasoltban 75 százalék, tudtuk meg.
„A statútum különben tartalmaz minden olyan fejezetet, amit az autonómia feltételez, többek között gazdasági, pénzügyi, adópolitikai, nyersanyagok helyben való felhasználására vonatkozó előírásokat is” – ecsetelte a polgári párti politikus.
Biró Zsolt ugyanakkor elmondta, a Fidesz eredményváróján, Budapesten találkozott Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel, aki azt mondta neki, hogy jelenleg az EP-kampányra való felkészülés a prioritás. „A magyar közösség 25 éve vár az autonómiára, néhány hét késés már nem jelent gondot” – véli Biró.
Az MPP különben három személyt nevesített az autonómiastatútumot véglegesítő közös munkacsoportba: Mezei János gyergyószentmiklósi polgármester, Márton Zoltán makfalvi elöljáró és Kulcsár Terza József háromszéki pártelnök munkáját SZNT-tagokkal kiegészülő szakértői testület támogatja.
Az RMDSZ–MPP-együttműködés révén két munkacsoport dolgozik, az egyik az autonómiastatútumot, a másik az RMDSZ EP-választási programját dolgozza ki. „Egyelőre még egyik sem ült össze, de a kampány kezdetéig összefésülik a javaslatokat. Az MPP kampányban való részvétele annál hangsúlyosabb lesz, minél inkább vállalható a program” – szögezte Bíró Zsolt.
Mint elhangzott, a program valamennyi fejezetéhez fogalmaztak meg javaslatokat. A csütörtöki sajtótájékoztatón Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere a turizmusra vonatkozókat ismertette.
Hangsúlyozta, be kell azonosítani a turisztikai potenciállal rendelkező településeket, ezek fejlesztésére kell pénzt szerezni, mert ebből a környező falvak is profitálhatnak, fontos továbbá a brassói repülőtér, ugyanakkor a bukaresti és brüsszeli képviselőknek hangsúlyosabban kell népszerűsíteniük a térséget.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Tőkés harmadik a Fidesz EP-listáján
ÖSSZEFOGLALÓ – Tőkés László a magyar nemzetegyesítés folyamata újabb fontos állomásának nevezte, hogy a Fidesz színeiben indulhat a májusi EP-választáson. Az Orbán Viktor vezette kormánypárt csütörtökön jelentette be, hogy listája 3. helyét az EMNT elnöke foglalja el.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke foglalja el a Fidesz európai parlamenti jelöltlistája harmadik helyét – jelentette be csütörtökön az Orbán Viktor vezette kormánypárt.
A vasárnapi országgyűlési választáson kétharmad-közeli eredményt elért alakulat listavezetője Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz alelnöke, második Szájer József, harmadik Tőkés László, negyedik Deutsch Tamás, ötödik pedig Gyürk András.
Vajdaság és Kárpátalja képviselője is befutó helyen
A listát az alakulat országos választmánya hagyta jóvá, amelynek ülése után Kövér László, az Országgyűlés elnöke elmondta, azért került Pelczné Gáll Ildikó a lista élére, mert a Fideszben hagyomány, hogy mindig az egyik alelnök vezeti a listát. Hozzátette, az első 10–12 – fideszes becslések szerint biztos befutónak számító – helyen a határon túli területek képviselői is helyet kapnak.
Szájer József EP-képviselő – aki csütörtökön nemzeti listának nevezte a Fidesz-névsort – továbbá bejelentette, az első öt jelöltet Gál Kinga, Schöpflin György – a nyugati magyarság képviselője – és Erdős Norbert követi. Utánuk Vajdaság és Kárpátalja képviselője következik – akiket később neveznek meg –, majd a 11. helyen Kósa Ádám, a 12-en pedig Hölvényi György szerepel. A lista 21. helyét egy felvidéki jelöltnek tartják fenn, akit szintén később nevesítenek. Szájer szerint Tőkés jelöltségéről egyeztettek az RMDSZ-szel is.
Tőkés: a nemzetegyesítési folyamat új állomása
Tőkés László a magyar nemzetegyesítés folyamata újabb fontos állomásának nevezte, hogy a Fidesz színeiben indulhat a májusi EP-választáson. A budapesti bejelentést követően kibocsátott nyilatkozatában az erdélyi EP-képviselő úgy értékelte, hogy a Fidesz–KDNP – folytatva a 2010-ben megalapozott nemzetpolitikai fordulatot – valódi „nemzeti csapattal” készül az Európai Parlamentbe, helyet biztosítva az elszakított nemzetrészeknek.
Az EMNT elnöke emlékeztet, hogy 2007-ben, Románia EU-csatlakozásakor az „Unió, Erdéllyel!” kampányjelszóval vágott neki az európai útnak. „2009-től az EP-ben három EU-tagország magyar néppárti képviselői alkottak egy erős magyar küldöttséget, számszerűségükben is példázva, hogy a magyar nemzet Európa középnemzetei között foglalja el a méltó helyét.
A nemzeti érdekérvényesítés az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tizenkét pontját megidéző jelmondatunkon is módosított: európai politizálásunk a „magyar unió az Európai Unióban” jelmondat értelmében valósult meg. Ez a folyamat teljesedik ki a Fidesz–KDNP ma bejelentett nemzeti listájával” – állapította meg Tőkés.
Örvendetesnek nevezte, hogy a Kárpát-medencei magyar nemzeti közösségek önrendelkezési törekvéseit – amelyeknek eddig az idén tízéves Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) adott keretet – immár nem csupán erdélyi (romániai) és felvidéki (szlovákiai) magyar EP-képviselőkkel, hanem a szintén befutóhelyeken szereplő kárpátaljai (Ukrajna) és vajdasági (Szerbia) politikusokkal tudják együtt képviselni.
Tőkés szerint a nemzeti önrendelkezés azt jelenti, hogy egy erős Európában egy erős Magyarországra, erős magyar nemzetre van szükség. Hozzátette: nemzetünk viszont akkor válik erőssé, hogyha elszakított részei is dönteni tudnak saját sorsukról, vagyis ha sikerül kivívni az erdélyi és a székelyföldi magyarság, valamint Vajdaság, Felvidék, Kárpátalja magyar közösségeinek különböző formájú autonómiáit. „Az autonómia élő és sikeres európai gyakorlat. Ez a célunk” – szögezte le Tőkés László.
Toró: biztosított az erdélyi magyarság képviselete
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke a Krónikának úgy nyilatkozott, bebizonyosodott, hogy a Fidesz és Orbán Viktor pártelnök nem csak választási jelmondatnak használta a nemzetegyesítést, és ezt a csütörtökön közzétett jelöltlistával is bizonyítja, melyen Tőkés mellett Vajdaság és Kárpátalja képviselője is helyet kapott.
„Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Tőkés László amellett, hogy 2007 óta képviseli az erdélyi magyarságot az Európai Parlamentben, ő tölti be a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) elnöki tisztségét is, így továbbra is képviselni tudja az önrendelkezési törekvéseinket. Úgy gondolom, az erdélyi magyarok képviselete már biztosított az Európai Parlamentben, és ez örömmel tölt el” – mondta lapunknak a néppárt elnöke.
Biró Zsolt: érdemes lett volna elgondolkodni
Az április 6-án kiteljesedett nemzetegyesítési folyamat részeként értékeli Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke is Tőkés László Fidesz-listán való indulását. Szerinte azonban az illetékeseknek érdemes lett volna elgondolkodniuk azon, hogy amennyiben a volt püspök az erdélyi magyarok közös listájára kerül fel, akkor Románia esetleg eggyel több magyar és eggyel kevesebb román képviselőt jutathatott volna Brüsszelbe.
Biró sok sikert kívánt Tőkés Lászlónak, és abbéli reményének adott hangot, hogy a komoly brüsszeli tapasztalattal rendelkező politikus a továbbiakban is szívén viseli az erdélyi magyarság ügyét. Kérdésünkre, hogy az MPP kizárja-e annak a lehetőségét, hogy az általa támogatott RMDSZ-listáról hárman kerüljenek be az Európai Parlamentbe, Biró nemmel válaszolt. A pártelnök azonban elismerte, a jelenlegi közvélemény-kutatások szerint az RMDSZ-lista harmadik helye nem számít befutónak.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a téma kapcsán korábban úgy nyilatkozott, Tőkés László Fidesz-listán való indulása a hatályos választási törvények szerint semmiképp sem tudja befolyásolni az RMDSZ szereplését a május 25-én zajló EP-választáson.
„Nem zavar Tőkés indulása, és ezt a lépést nem is kívánom kommentálni. A mi dolgunk az, hogy megfelelőképpen mozgósítsunk. Számításaink szerint amennyiben elérjük a 6 százalékot, az RMDSZ két képviselőt küldhet Brüsszelbe, 6,3 százalék körül már a harmadik jelöltünk is esélyes lehet” – nyilatkozta az Agerpres hírügynökségnek a szövetségi elnök.
Mint ismeretes, az erdélyi magyar pártok összefogására tett eredménytelen felhívásai nyomán az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) február végén úgy döntött: nem indít saját jelöltlistát a május 25-ei megmérettetésen, hogy a kialakult helyzetben ne kockáztassa az erdélyi magyarság EP-képviseletét. Ugyanakkor azt javasolta Tőkés Lászlónak, fogadja el a Fidesz felkérését, és induljon a Fidesz-listán újabb brüsszeli mandátumért.
Tőkés 2007-ben függetlenként szerzett brüsszeli mandátumot. Két évvel később, 2009-ben Magyar Összefogás néven az RMDSZ együttműködési megállapodást írt alá az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT), és az RMDSZ jele alatt indított akkori közös EP-listát az EMNT elnöke vezette. Mivel Tőkés rendszeresen bírálta a szövetséget, és védnökségével színre lépett az EMNP, az RMDSZ idén már nem volt hajlandó tárgyalni a közös EP-lista lehetőségéről.
Az állandó lakcím az irányadó
Az európai parlamenti választásokon a szavazati jogot nem az állampolgársághoz, hanem az állandó lakcímhez kötik a jelenleg érvényben lévő szabályozások. Így akik állandó magyarországi lakcímmel rendelkeznek, akkor is szavazhatnak a magyar EP-listákra május 25-én, ha nem magyar állampolgárok. Ugyanakkor a frissen honosult kettős állampolgárok közül csak azok tehetik ezt meg, akik rendelkeznek állandó lakcímmel az anyaországban.
Bár az uniós tagállamok választási törvényei tiltásokat tartalmaznak erre nézve, a gyakorlatban nincs kizárva, hogy kettős állampolgárok mindkét ország EP-listáira szavazzanak. Ezt azok tehetik meg – ahogy megtehették korábban is –, akik bejelentett módon Magyarországon élnek, ugyanakkor romániai személyi igazolvánnyal is rendelkeznek: ők például a magyarországi EP-választásokon leadott voks előtt vagy után ellátogathatnak a román külképviseletekre, vagy akár átléphetik a határt, és Romániában is szavazhatnak. Krónika (Kolozsvár)

ROMÁNOK-RMDSZ-FIDESZ Az erdélyi magyar politikum és a magyar nemzetpolitika közti ütközési pontok Az RMDSZ és a Fidesz viszonyáról értelmetlen önmagában beszélni. A feltételrendszert, amiben az erdélyi magyarok a mindennapjaikat élik, nagymértékben a román állam határozza meg.
Azzal kell kezdenem, hogy kimondottan örültem Kelemen Attila Transindexen megjelent írásának. A szerző az RMDSZ és a Fidesz viszonyát tematizálja, illetve az a kérdést teszi fel, hogy a 2010 után új nemzetpolitika hogyan „szabja át az erdélyi magyar társadalmat”. Kelemen írását azért tartom fontosnak, mert megtöri a nyilvánosságon belüli csendet ezzel a – véleményem szerint kulcsfontosságú – témával kapcsolatban*.
Magam egy terjedelmes tanulmányban próbáltam rávilágítani a magyar állampolgárság- és nemzet-politika lehetséges értelmezési kereteire, illetve hatásaira. Most ennek a tanulmánynak egy részét próbálom újrafogalmazni egy „olvasóbarát verzióban”**. A szövegben reagálok Kelemen Attila legfontosabb állításaira, és bizonyos értelemben megpróbálom keretbe helyezni azokat.
Megfogalmazásaim talán túlságosan nyersnek hangzanak majd. Ez annak köszönhető, hogy hanyagolom a normatív szempontokat, és a szereplők stratégiáinak reális megítélésére teszek kísérletet. Ez alól reményeim szerint senki nem képez kivételt.
A román politikai törekvések a nemzetépítés és a kontroll-kooptálás között
Az első fontos körülmény, hogy az RMDSZ és a Fidesz viszonyáról teljesen értelmetlen önmagában beszélni. Rogers Brubaker szerint egy kisebbség politikai törekvéseit egyszerre határozza meg a többségi állam és az anyaország. E kettő közül ráadásul – esetünkben – a többségi állam (illetve a román politikai mező) szerepe összehasonlíthatatlanul nagyobb. Azt a feltételrendszert, amiben az erdélyi magyarok a mindennapjaikat élik nagymértékben a román állam határozza meg. Ez a magyar politikai osztály stratégiáira, a magyar politikai osztályon belüli törésvonalakra is igaz. A magyar nemzetpolitikának ehhez képest igen szűk és marginális szerepe van. Ezt az RMDSZ vezetői pontosan realizálják, amikor Bukarestben jelölik meg a maguk számára a legfontosabb téteket. Ezért lehet igaz az, amit Kelemen Attila is megfogalmaz, hogy „az RMDSZ kommunikációjában a Fidesszel való kapcsolat nem más, mint külpolitikai kérdés”. Az RMDSZ vezetői koránt sincsenek a Fideszhez olyan közel, mint azt Kelemen Attila állítja. Inkább arról van szó, hogy a Fidesszel való viszonyban egy pragmatikus álláspont kerekedett felül, mégpedig elsősorban azért, mert ez a kérdés az RMDSZ vezetők többsége számára marginális kérdésnek tűnik. Miután a román politikai mező elsőbbségét hangsúlyozzuk, érdemes vázolni, hogy a román politikai szereplők a magyar közösség, illetve politikai osztály számára milyen fajta integrációs modellt kínálnak fel. Ennek alapvető jellemvonása egyfajta kettősség, amit úgy fogalmazhatunk meg, hogy a román politikai elit egyszerre tartja fenn – az államot az etnikai értelemben vett román nép államaként értelmező – nemzetiesítő projektet és támogatja az RMDSZ – Bakk Miklós megfogalmazásával élve – rejtett konszociációra vonatkozó törekvéseit.
Egyrészt konszenzus van tehát a román politikai eliten belül a nemzetállami projekt fenntartásában. Ez egy olyan intézményrendszer működtetését jelenti, amely a különböző etnikumok között hierarchikus viszonyt határoz meg, és aminek következménye a kisebbségi és többségi kategória közötti aszimmetria. Most nem tárgyaljuk részletesen az aszimmetrikus viszonyrendszer kérdését. Egy szemléletes példaként az hozható fel, hogy például a fele-fele részben magyar és román Marosvásárhelyen (vagy akár a 80 százalékban magyar Csíkszeredában) a többségiek a nemzetállami intézményrendszer működése következtében gondolják úgy, hogy a nyilvános kommunikáció nyelve per definitionem a román, és nekik nem szükséges ismerniük a magyar nyelvet. Miután az intézményesen definiált etnikai hierarchiában felül vannak, teljesen természetes számukra, hogy a társadalmi integráció minden kulturális terhét a kisebbségi közösségnek kell viselnie. Ennek az intézményes berendezkedésnek az egyik hosszú távú következménye az erdélyi etnikai rétegződési rendszer átalakulása volt, ami a magyarok egyre fokozódó marginalizációjához vezetett. Az aszimmetria másik hosszú távú következménye az asszimiláció, amely Erdélyben
elsősorban (de nem csak) a vegyes házasságokon belüli kiegyenlítetlen etnikai szocializációs modellek következménye.
Másrészt azonban a román politikai osztály magyarokhoz, illetve az RMDSZ-hez való viszonya nem érthető meg egyoldalúan a nemzetiesítő törekvések felől. Az 1989 után kialakult román kisebbségpolitikai rezsimnek – a nemzetállami jelleg, illetve a kisebbség és a többség közötti hierarchia megtartása ellenére – megvannak a maga pluralista (vagyis a kisebbségi közösségek elismerésére alapuló) jellemvonásai:
(1) A román kisebbségpolitikai rezsim első hangsúlyosan pluralista (és a magyar etno-kulturális reprodukció szempontjából kulcsfontosságú) eleme, hogy az államilag finanszírozott magyar nyelvű oktatás széles spektrumát tartja fenn.
(2) A másik elem, hogy a román politikai elit valójában elfogadja, hogy a kisebbségi közösségek saját etnikai pártjaikon keresztül vesznek részt a közéletben. A magyar közösség szempontjából a kisebbségek számára kedvezményes parlamenti helyeket juttató választási törvénynek nincs túlzottan nagy jelentősége. Annak már sokkal inkább, hogy 1989 után a választási törvény végig megőrizte az arányos kimenetet, ami lehetővé tette, hogy a lakosság 6-7 százalékát kitevő magyar közösség nagyjából arányosan legyen képviselve a parlamentben. (Azt, hogy ez nem magától értetődő, jól mutatja a magyar választási törvény, ami a győztes párt számára kedvez. De akár egy klasszikus kétfordulós, kompenzáció nélküli egyéni választókerületes rendszer is elképzelhető lenne.) (3) A harmadik (a másodikkal szorosan összefüggő elem), hogy 1996-tól az RMDSZ és a román politikai elit között kialakult egy többé-kevésbé rendszeresített politikai alkufolyamat, amelynek keretén belül az RMDSZ kisebb kihagyásokkal részesült a kormányzati hatalomból. Azt is érdemes hozzátenni, hogy a „kisebb kihagyások” szintén nem jelentettek a Szövetség számára tényleges ellenzéki szerepet. Az RMDSZ minden ilyen alkalommal „speciális viszonyt” ápolt az épp aktuálisan legerősebb politikai szereplővel, mintegy kívülről támogatva azt formális koalíciós partnerével szemben.
Lényeges ugyanakkor, hogy az etnikai hatalommegosztásnak, illetve az RMDSZ (vagy tágabban a magyar elit) végrehajtó hatalomban való részvételének nem alakultak ki az intézményes, törvényileg kodifikált keretei. Az RMDSZ praktikusan folyamatosan részese a végrehajtó hatalomnak, azonban ez mindig az aktuális politikai alkuk függvénye. A kérdés másik oldala, hogy praktikusan az RMDSZ gyakran sikeresen lobbizik a magyar intézményeknek, vagy magyarlakta területeknek juttatott erőforrásokért, valójában azonban (a közjogi autonómia, vagy az intézményes hatalommegosztás egyéb változatai híján) ezekre sincs semmiféle intézményes-jogi garancia. Éppen ezért az ezzel foglalkozó elemzők, például Narcisa Medianu, vagy Horváth István, már az ezredfordulón az RMDSZ és a román politikai szereplők közötti alku aszimmetrikus jellegét hangsúlyozták, és arra utaltak, hogy ez a viszony a kontroll-kooptálás modelljén keresztül érthető meg. Ez pontosan arra utal, hogy a magyar politikai osztállyal folytatott alkufolyamaton keresztül a román politikai szereplők úgy érik el a magyar követelések mérséklődését (vagy pl. azt, hogy a kilencvenes években az erdélyi magyar kérdés lekerült a nemzetközi napirendről), hogy közben nem kell intézményesíteniük az etnikai hatalommegosztást, és nem kell módosítaniuk az államberendezkedést. Érdemes megjegyezni, hogy az RMDSZ kormányba való bevonása kapcsán Victor Ponta kormányfő talán most utalt először explicit módon a kontroll-funkcióra (vagyis, hogy azért szükséges az RMDSZ bevonása, hogy a magyar közösség ne radikalizálódjon).
Az erdélyi magyar elit a párhuzamos társadalom építése és az aszimmetrikus alku között
Az erdélyi magyar politikai osztály magatartásában szintén van egy eredendő kettősség, amit akár a Szövetség a kilencvenes években kialakított (részben implicit) programelemei és a román politikai térbe történő tényleges integrációs folyamatok között feszül. Ez a kettő valójában a mai napig nincs egymással köszönő viszonyban.
Az erdélyi magyar elit saját társadalmáról való víziójában a párhuzamos társadalom elképzelése játszik kulcsszerepet, és ennek az RMDSZ programjában is meghatározó szerepe van. Az elképzelés lényege, hogy a magyar közösség etno-kulturális újratermelése (megmaradása) akkor képzelhető el, ha felépíthető egy olyan intézményes szerkezet, ahol a lehető legtöbb társadalmi szükséglet a közösségen belül elégíthető ki. Ez az elképzelés még a két világháború között alakult ki, és (miközben a múlt rendszerben is volt egyfajta kontinuitása) 1989 után fogalmazódott újra. A kilencvenes évek első felében ez a program kulcsszerepet töltött be, és egyrészt az autonómia-törekvésekben, másrészt a magyar elit egy intenzív intézményépítő és közösségszervező stratégiájában nyilvánult meg. Ez volt az az elem, amit egyesek „társadalomépítésnek”, mások „mozgalom RMDSZ-nek” hívtak, és amely jó ideig a közösségi aktivisták és az erdélyi magyar értelmiségiek egy széles rétegét integrálni volt képes.
Miközben a programelemek szintjén a párhuzamos társadalom víziója (beleértve az autonómiát) megmaradt, a román politikai térbe való integráció (elsősorban a kormányzati szerepvállalást biztosító aszimmetrikus alku) átírta a tényleges prioritásokat, és megváltoztatta a Szövetségen belüli viszonyokat. Soroljuk fel röviden a román politikai szereplőkkel folytatott aszimmetrikus alku legfontosabb következményeit. Ezeknek azért is jelentőségük lesz, mert a Fidesz és az RMDSZ közötti töréspontok is ezekhez kapcsolódóan érthetők meg (már amennyire ezek megérthetők strukturális értelemben, a személyközi viszonyok figyelembe vétele nélkül):
(1) Ahogy már érintettük, az aszimmetrikus alku, illetve a kontroll-kooptálás lényege a magyar elit követeléseinek mérséklődése (ami a közjogi szerkezet átalakítása nélkül következik be). Ez azt jelenti, hogy a stratégiák szintjén a román politikai partnerek számára elfogadhatatlan programelemek (elsősorban az autonómia) háttérbe szorulnak. Ezt a helyzetet az RMDSZ az elmúlt évtizedben többféle stratégiával próbálta kezelni. Egyrészt (leginkább az ezredforduló környékén) az volt megfigyelhető, hogy a programot a „realitásokhoz” alakították. Így a 2000-es választási programból hiányzott például az autonómiára való utalás. Másrészt (és ma ez a domináns) a programelemek és a tényleges cselekvési stratégiák elválnak, és az RMDSZ másfajta diskurzust forgalmaz a választói és másfajta diskurzust a román partnerei fele. Ez azt jelenti, hogy miközben az autonómia akár központi programelem, addig a román partnerekkel folytatott tárgyalások napirendjére fel sem kerül.
(2) Átalakul a politikai folyamat természete. A román politikai szereplőkkel folytatott (általában nem nyilvános) tárgyalások jobb esetben néhány tucat politikus részvételével zajlanak. Így miközben a bukaresti politikai aréna szerepe megnövekszik, a közösségi aktivisták korábban jobban integrált rétege a politikai folyamatokon kívül találja magát. A „mozgalom RMDSZ” megszűnésével ugyanakkor a kialakuló politikai osztály (az RMDSZ felső-vezetés) számára óriási kérdéssé válik, hogy miként biztosítsa a maga (illetve a kialakuló integrációs modell számára) a társadalmi támogatást. Ezt elsősorban a magyar közösségnek juttatott erőforrások feletti monopólium megszerzésén keresztül tudja megtenni. Mind az aktivista réteg, mind a szélesebb társadalom szempontjából ezen állami erőforrások becsatornázásának van központi szerepe.
(3) Ez egyben azt is jelenti, hogy átalakul a politikai legitimáció, illetve a szervezeten belüli politikai habitusok. Míg korábban a legitimáció forrása a közösségépítés, a magyar intézmények működtetése volt, mára ennek szerepét a forrásszerzésben való sikeresség vette át.
(4) Végül a magyar politikai osztályon belüli törésvonalak is az aszimmetrikus alkuhoz való viszonyban gyökereznek. Az úgynevezett „mérsékeltek” és „radikálisok” közötti viszonyt pontosan az 1996 és 2000 közötti első kormányzati ciklus élezte ki. A kormányzati munkában résztvevő „mérsékeltek” ekkor stabilizálták többségüket, a politikai folyamatokból kiszoruló „radikálisok” pedig 2003-ban hagyták el a pártot.
A magyar nemzetpolitika hatásai
A Fidesz-RMDSZ viszony (strukturális és nem személyközi) értelemben ebben a keretben érthető meg. A Fidesz törekvései az elmúlt két évtizedben két irányból keresztezték az RMDSZ-elit érdekeit. Egyrészt a Fidesztől folyamatos és közvetlen segítséget kaptak a többségi szereplőkkel folytatott aszimmetrikus alku ellenzői (a „radikálisok”). Másrészt a Fidesz saját erdélyi klientúraépítésre vonatkozó kísérletei veszélyeztetik az RMDSZ erőforráselosztásban élvezett monopóliumát. Mindkét szempont megmutatkozott már az 1998 és 2002 közötti első Fidesz-ciklus alatt. Ekkor a Fidesz az RMDSZ vezetése ellenében nyíltan az aszimmetrikus alku ellenzőit (Tőkés Lászlót, illetve a Reform Tömörülést) támogatta. Az RMDSZ vezetők ezt külső beavatkozási kísérletként élték meg, amely a párton belüli hatalomátvételt, illetve az identitáspolitikai diskurzus fölötti ellenőrzést célozta, és azzal fenyegetett, hogy a legnagyobb Kárpát-medencei kisebbségi magyar politikai alakulat a Fidesz klienteláris hálózatába kerül. Szintén már ekkor megmutatkozott a második probléma, hogy a Fidesz a magyar intézmények fenntartására szánt erőforrások tekintetében az RMDSZ-t megkerülő politikát folytatott, és (legalábbis az RMDSZ-elit szemében) egy saját kliensi hálózat kialakítására törekedett. Lényeges azonban, hogy 1998 és 2002 között az RMDSZ-elit politikai ellenfelei még az RMDSZ-en belül voltak. Talán ennek is köszönhető, hogy a státustörvény alkalmazását tekintve 2001-ben a Magyar kormány és az RMDSZ között megegyezés született, és a törvény végrehajtását segítő úgynevezett státusirodákat a Szövetség keretében hozták létre. Mielőtt a 2010 utáni történéseket bemutatnám, röviden érintenem kell azt is, hogy mi történt 2002 és 2010 között, hisz az ekkor regnáló MSZP-SZDSZ kormány a Fideszhez képest radikálisan más politikát folytatott (és nem csupán az állampolgárság-politikában). A baloldali kormány legfőbb törekvése a Fidesz határon túli informális (klienteláris) hálózatainak felszámolása volt. Ennek azért volt jelentősége, mert a Fideszhez kötődő politikai szereplők (elsősorban Tőkés László és Duray Miklós) rendre igen markánsan nyilvánultak meg magyar belpolitikai kérdésekben.
Az egyik eszköz a támogatáspolitika nagyfokú centralizációja volt, ami részben egy a baloldalhoz kötődő klienshálózat kialakításában öltött testet. Ez azonban egybeesett azzal (és ennek volt meghatározó szerepe, nem a saját klienshálózat erőltetésének), hogy a baloldal elfogadta a status quo-t, és a támogatáspolitikai döntéseket az RMDSZ-re bízta. Az RMDSZ ezzel a forráselosztás vonatkozásában igen kedvező helyzetbe került, hisz az erdélyi magyar közösségnek juttatott romániai erőforrások mellett immár a magyarországiak fölött is monopóliumra tett szert. A státusiroda-hálózat fenntartása mellett az oktatási-nevelési támogatásnak volt kiemelt szerepe, amit az RMDSZ által létrehozott Iskola Alapítvány adminisztrált.
2010-ben az újra hatalomra kerülő Fidesz az erdélyi politikai mezővel kapcsolatos korábbi törekvéseit jóval radikálisabb formában próbálta érvényesíteni. A támogatáspolitikai intézményrendszer radikális átalakításra került, aminek nyomán az RMDSZ gyakorlatilag teljes mértékben kiszorult ebből. A Szövetség számára komoly veszteséget jelentett, hogy a magyar kormány 2011 májusában megszüntette a státusiroda-hálózatot, illetve a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségére bízta az oktatási-nevelési támogatás adminisztrálását. Ezekkel az intézkedésekkel egyidőben alakították meg a 150 személyt foglalkoztató információs irodákat, amelyek a könnyített honosítással kapcsolatos törvénymódosítás végrehajtását segítik. Az irodahálózatot a civil szervezetként működő, de valójában az RMDSZ politikai ellenfelének számító Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsra bízták. Az RMDSZ (illetve azok a civil szerveztek, értelmiségiek, akiket Budapesten az RMDSZ holdudvarába soroltak) nem csupán a fent említett, hanem majd minden magyarországi támogatástól elestek, miközben – ahogy Sipos Zoltán Hol a guriga című cikkében ezt dokumentálta – a magyar állami vállalatok közel 1 millió eurót juttattak a 2012-es kampányidőszakban az RMDSZ ellenzékéhez tartozó politikusok által bejegyzett civil szervezeteknek. Nagyon fontos látnunk azonban, hogy a magyar kormányzatok befolyásoló ereje igen korlátozott maradt. Az RMDSZ (2003-tól párton kívüli) ellenzéke paradox módon az MSZP-SZDSZ kormány alatt volt a legsikeresebb. Ekkorra esik Tőkés 2007-es EP-választási eredménye és a MPP viszonylag jó önkormányzati szereplése. Ugyancsak ekkor (2008-ban) kényszerült az RMDSZ felső vezetése a székelyföldi önkormányzati jelöltek esetében „korrekcióra”, aminek nyomán a Fidesz-hez közelálló (Kelemen Attila által is említett) politikusok kerültek kulcspozícióba. Ide kapcsolódik, hogy a 2004. december 5.-i népszavazási kampányt követően az RMDSZ a Fidesszel egyébként szemben álló vezetői számára vállalhatatlanná vált a magyar baloldallal fenntartott nyilvános kapcsolat.
Azt nem kell különösebben részletezni, hogy a Fidesz erdélyi politikai mezővel kapcsolatos eléképzelései milyen látványos kudarcot vallottak a 2012-es önkormányzati, majd parlamenti választáson. Ennek oka a magyar választók és a RMDSZ közötti megváltozott kapcsolatban keresendők, amiben mára az állami erőforrás-allokációnak van döntő szerepe. Ebben a tekintetben pedig az RMDSZ egyértelműen lekörözi a (kizárólag magyar forrásokra utalt) belső ellenfeleit.
Az RMDSZ viszonya a magyarországi választásokhoz
Az erdélyi magyar politikai mezőn belüli mozgásokat tehát a magyarországi események csak kis mértékben befolyásolták. Ennek oka, hogy a tétek elsősorban Románián belül fogalmazódtak meg. Az állampolgárság-politika és a szavazati jog kiterjesztése elviekben megkérdőjelezte ezt a helyzetet. Két ezzel kapcsolatos alapproblémát érdemes kiemelni.
(1) Az első, hogy a magyar politikai közösség kiterjesztése (az úgynevezett határok fölötti nemzetegyesítés) úgy történt meg, hogy a kialakuló szerkezetben az erdélyi magyar eliteknek nincs semmilyen szerepük, intézményes játékterük. A 2012 novemberében elfogadott választási törvény kiterjesztette a választójogot a kisebbségi magyar közösségekre, anélkül azonban, hogy választhatóságuk intézményes-jogi feltételeit megteremtette volna. A magyar állampolgársággal és szavazati joggal rendelkező erdélyi magyarok így nem tehetnek egyebet, minthogy egy mainstream magyarországi pártra szavazhatnak. Többségük a Fidesz-t támogatta, miután az a magyar nemzet irányukba való kiterjesztését támogatta. Ezzel együtt azonban az erdélyi magyarok vonatkozásában semmilyen programmal nem rendelkezik Az erdélyi magyar politikai osztály azzal a helyzettel, hogy egy olyan politikai aréna nyílt meg, amelyben ő (a jelen körülmények között) nem lehet szereplő, láthatóan nem tud mit kezdeni.
(2) Egy másik kérdés, hogy milyen viszony áll fenn a magyar állampolgárság és a politikai elit Románián belüli integrációs stratégiái között. Mint láthattuk, ez utóbbinak két egymással versengő modellje alakult ki. A formális programok szintjén (illetve normatív értelemben) a kisebbségi társadalom elképzelése és az autonómia-törekvések határozták meg a magyar politikai elit diskurzusait. Empirikus értelemben azonban inkább a kontroll-kooptálás, illetve a többségi szereplőkkel folytatott aszimmetrikus alku vált meghatározóvá. A normatív politikatudományi irodalomban többségi álláspontnak számít, hogy a kettős állampolgárság, illetve a közjogi autonómia egymást kizáró megoldások. Erdélyben ez a probléma Salat Leventénél jelenik meg.
A magyar politikai osztály azonban nem fogalmazott meg semmilyen nyílt álláspontot a kérdésben. Arról, hogy az egyes politikai szereplők, csoportosulások hogyan ítélik meg a kedvezményes honosítást, illetve a szavazati jog kiterjesztését, nehéz direkt módon információt szerezni. Az erdélyi magyar közbeszédben nem alakult ki az állampolgársággal kapcsolatos vita. Az ellentéteket jelezte, hogy miközben a székelyföldi vezetők demonstratíve elsőként vették fel az állampolgárságot, addig Markó Béla a fenntartásait hangsúlyozta. Szintén Markó Béla az, aki nyilvánosan kiállt a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
2014 januárjában az RMDSZ-en belül az állampolgársággal, illetve a szavazati joggal kapcsolatosan (a létező fenntartások ellenére) egy „pragmatikus” (az erdélyi magyar közvélemény megoszlásait figyelembe vevő) álláspont kerekedett felül. Ennek keretében Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, illetve Borbély László, a Szövetség „második embere”, a román partnerek vonatkozásában is meghatározó politikusa is regisztrációra, illetve a választáson való részvételre biztatta az erdélyi magyarokat. Ezt követően az RMDSZ több helyi szervezete bejelentette, hogy segíteni fogja a választási regisztráció folyamatát.
A magyarországi választások után megkezdődött az erdélyi politikai szereplők magyarországi politikai piacon való pozícionálódása, ami nyilvánvalóan érintheti a pozíciók belső rendszerét is. Kelemen Attila (és Parászka Boróka) ebben a kontextusban érdekes. Azonban érdemes újra leszögezni, az RMDSZ mainstream szempontjából a Magyarországon való pozícionálódás meglehetősen marginális, miközben egy sikeres (Fidesz irányába történő) újrapozicionálódás megszüntetné a belső ellenzék minden létalapját.
Kiss Tamás
* A témával kapcsolatban tudtommal egyedüliként Salat Levente fejtett ki koherens álláspontot, ami azonban (sajnálatosan) csak egy szűk szakértelmiségi (mondhatni baráti) körön belül került megvitatásra. ** Ez azt jelenti, hogy például nem használok szabályos szakirodalmi hivatkozásokat. Nem akarom ugyanakkor azt a látszatot kelteni, hogy minden itt megfogalmazott gondolat saját kútfőből származna. Így ahol ezt szükségesnek találtam a szövegben hivatkozom a felhasznált szerzőre. Transindex.ro

Erdélyi államférfi magyarországi pártlistán
Már a magyarországi parlamenti választások előtt tudni lehetett, hogy Tőkés László nagy eséllyel a Fidesz–KDNP listáján indul a májusi európai parlamenti választásokon. Ma már azt is tudni, hogy az ismét kétharmados többséget szerző pártszövetség az előkelő harmadik helyet ajánlotta fel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének.
Sikerreceptek
Tény és való, hogy nemzetpolitikai szempontból ez volt az egyik legjobb variáns. A 2009-es forgatókönyv, amely szerint egy politikai alku keretében Tőkés László RMDSZ-listán indulhatott volna, kútba esett az RMDSZ kemény ellenállása miatt. Pedig a székelyek nagy menetelése idején tanúsított RMDSZ-es autonómiapártiság jó elvi alapot adhatott volna az együttműködésnek. Más kérdés, hogy e fellángolás konjunkturális volt, s az RMDSZ az első adódó alkalommal – felejtve az autonómiakérdést – kormányra lépett az autonómia ügyében igen keményen és elutasítóan nyilatkozó Victor Ponta pártjával.
Kevés a valószínűsége annak, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt annyira megerősödött volna a 2012-es választások óta, hogy elérje az 5 százalékos küszöböt. Arra viszont a hipotetikus eredmény nagy eséllyel elég lenne, hogy az RMDSZ-t elüsse a bejutástól. Ha az RMDSZ a neptuni tárgyalások jegyében politizáló embereit indította volna listáján (például Frunda Györgyöt), akik több ízben is bebizonyították, hogy kül- és belpolitikai fronton többet ártanak a magyar ügynek, mint amennyit használnak, az RMDSZ kibuktatása kifejezetten cél lett volna. Winkler Gyulától sok jót nem várhatunk, de kaliber híján sok rosszat sem, Sógor Csabának több korrekt kiállása is volt. S ha befut a listáról a harmadik jelölt Vincze Loránt is, akkor is van esélye a Fidesz-listán biztosan bejutó Tőkés László és az RMDSZ-listán bejutók nemzetelvű együttműködésének.
Másik lényeges szempont – amit a nemzeti oldalon sem vesznek mindig tekintetbe – a nemkívánatos közösségi kudarcélmény. Jómagam több ízben is leszögeztem: nem biztos, hogy használ annyit a bukaresti képviselet, mint amennyit árt az RMDSZ-politikusok tájba simulása, tudati idomulása. Ez esetben könnyen lehet, hogy még a kudarcélmény sem nagy ár ahhoz, hogy vége legyen annak a visszataszító játéknak, amelynek keretében apró-cseprő engedmények, s persze hatalmi pozíciók fejében az RMDSZ hitelesíti a magyarellenes román hatalmat. Az EP esetében biztosan nagyobb lenne a kár, mint a haszon. Elvben szóba jöhetett volna még Tőkés László függetlenként való indulása, ami ismét csak elég lehetett volna arra, hogy kiüsse az RMDSZ-t, de kevés lett volna az esélye annak, hogy a nemzeti oldal szétesése után, az MPP-nek az RMDSZ-hez való lecsatlakozását követően meg lehessen ismételni a 2007-es sikert.
Erőkihasználás
A nemzeti erőoptimizálással, a számunkra adott lehetőségek lehető legjobb kihasználásának elvével ütközne, ha Tőkés László visszavonulna. Kevés olyan politikusunk van, mint ő, aki számtalan esetben bizonyította nemzeti elkötelezettségét, elhivatottságát, következetességét, elvi szilárdságát, megvásárolhatatlanságát és bátorságát. Ha hozzávesszük ismertségét és nemzetközi presztízsét is, leszögezhetjük: nemzeti érdek, hogy folytassa munkáját az Európai Parlamentben.
Az egyetlen érv e lépés ellen a trianoni szétszakítottság belső elfogadásából fakadhatna. A másik – mellette – a Szabó Dezső-i ihletettségű, minden magyarnak minden magyar iránti felelősségéből kiinduló „egy közös magyar ügy” szemlélete, amelyet a trianoni tudatbilincset levető, organikus nemzetben gondolkodók vallanak. Erdélyben az MPP és az EMNP – értelemszerűen az EMNT-, illetve az SZNT –, az anyaországban pedig a Fidesz és a Jobbik. Ez utóbbi csonkítatlan nemzeti gondolkodás nemhogy problémát látna abban, hogy a Fidesz határon kívüli jelölteket indít listáján, hanem kifejezetten kívánatosnak tartja. Szimbolikus síkon ezzel is meg lehet jeleníteni a Kárpát-medencei magyarság egységét, ugyanakkor e lépés hozzásegít a lehető legjobb nemzeti erőkihasználáshoz.
Borbély Zsolt Attila. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Választói „munkanélküliség” Erdélyben
A Fidesz–KNDP listájának harmadik helyén várhatja Tőkés László az európai parlamenti választásokat. A 2007 óta erdélyi EP-képviselő, volt református püspök rendszerváltó eredménynek tartja a magyar kormánypártok győzelmét, ugyanakkor a Kárpát-medencei nemzetpolitikai változások befejezése még hátravan.
– Számított a magyarországi kormánypártok döntésére, amely a Fidesz–KNDP-lista harmadik helyére sorolta önt? Az sem kis újdonság, hogy az elszakított nemzetrészek – Kárpátaljáról, Délvidékről és a Felvidékről – is állíthatnak EP-képviselőjelöltet.
– A Fidesz által 2010-ben elkezdett nemzetpolitikai rendszerváltás újabb állomásához érkeztünk. Az új magyar nemzetpolitika egyik fényes eredménye a visszahonosítás és az ezzel járó szavazati jog megadása. Országgyűlés helyett így jöhetett létre Budapesten az első nemzetgyűlés. A mostani európai parlamenti listaállítás ennek a folyamatnak a része. Miután Budapesten nemzeti képviseletünk van, Brüsszelben is össznemzeti képviseletünk lesz a külhoni magyar közösségek jelöltjeinek megválasztásával. E nemzetpolitikai változás mélységeit leginkább a 2004. december 5-ei népszavazás összefüggésében tudom kifejezni. Akkor az ellenforradalmi, utódkommunista hatalom megtagadta és ellökte magától a külhoni magyarokat. Egy nemzeti kormánynak kellett 2010 után lemosnia ezt a gyalázatot, és visszakapcsolni a nemzet vérkeringésébe külhoni magyar közösségeinket. Idén lesz tíz esztendeje ennek a rossz emlékű referendumnak. Örülök, hogy a tízéves évfordulón megérhettük ennek az ellenkezőjét.
– Az erdélyi magyarságot nem kényezteti el az Európai Unió: a választópolgár azt látja, hogy közösségi jogköveteléseinket kivétel nélkül lesöprik az asztalról. Miben reménykedhetünk?
– Csak a Kárpát-medencei egység kialakításában! Példásnak nevezem Orbán Viktor nemzetpolitikai irányvonalát, hiszen amit mi nem tudtunk az EP-lista kapcsán Erdélyben megvalósítani, azt ő tető alá hozta az egész Kárpát-medence viszonylatában. Ha valamit el akarunk érni Brüsszelben, mindenekelőtt idehaza kell véghezvinnünk a politikai rendszerváltoztatást. Az európai polgári kezdeményezések kudarca abban keresendő, hogy a felek nem voltak hajlandóak megállapodni egy közösen vállalt beadványban. Érdekérvényesítési esélyeink még összefogás esetén sem túl nagyok, anélkül viszont képtelenek vagyunk előbbre lépni.
– Hogyan értékeli a Fidesz–KNDP kétharmados győzelmét a magyarországi országgyűlési választásokon?
– Párját ritkító módon Magyarországon nem sikerült kiiktatni, perifériára szorítani a rendszerváltókat: a 2014-es választások eredményeinek tükrében az 1989-es rendszerváltás kiteljesedését látom. Magyarország újra az élen jár Kelet-Közép-Európa országai között, ahol az elmúlt huszonöt évben politikai váltógazdálkodás folyt: az utódkommunista pártok váltogatták egymást a többé-kevésbé demokratikus pártokkal. Romániában ma is a Medgyessy–Gyurcsány– Bajnai-féle posztkommunista tömörülés pártja van hatalmon. Ezzel szemben Magyarországon ugyanazzal a rendszerváltó csapattal az élvonalban sikerült – remélhetőleg visszafordíthatatlanul – véghezvinni és kiteljesíteni a negyedszázaddal ezelőtt elkezdett rendszerváltást. Ennél szebben nem is lehetne megünnepelni a huszonötödik évfordulót.
– Az 1989 utáni választások történetében Erdélyben rekordot döntöttek a szavazók: a magyar kormánypártok támogatottsága 95 százalékos. Számított erre az eredményre?
– Az erdélyi magyarok még inkább megtapasztalták a negyedszázados politikai váltógazdálkodás árnyoldalait. Nem elég, hogy az erdélyi magyar közösség immár huszonöt éve Bukaresttől való függőségben vergődik, ráadásul hosszú periódusokra egyszerre kellett elszenvednie Bukarest és Budapest elnyomatását. Ebből lett elege az erdélyi magyarságnak. Ez az eredmény annak is tulajdonítható, hogy mindvégig volt egy magyar politikai vonulat Erdélyben, amely következetesen kitartott a rendszerváltoztatás mellett: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Szövetség vagy a jobb sorsra érdemes Magyar Polgári Párt. Az erdélyi magyar választók szavazatainak tükrében igazolva látom kitartásunk értelmét: mindannyiunk számára bebizonyosodott, hogy nem volt hiábavaló ez az út. Arany János szavaival szólva a fősodorban haladunk: az erdélyi 95 százalék ennek ragyogó bizonyítéka. A munka neheze azonban még hátravan Erdélyben: mi, magyarok, akik az 1989-es rendszerváltás élére álltunk, az utóbbi huszonöt évben a posztkommunista restauráció foglyai lettünk.
Országgyűlési választások: kétharmados Fidesz-többség
Kétharmados többséget szerzett a Fidesz–KDNP az április 6-ai magyarországi országgyűlési képviselő-választáson. A Nemzeti Választási Iroda (NVI) az elmúlt hétvégén tette közzé a szavazatok 99,99 százalékos feldolgozottsága alapján az immár véglegesnek tekinthető eredményeket. A Fidesz–KNDP-nek 133, az MSZP–Együtt-PM–DK–MLP-nek 38, a Jobbiknak 23, az LMP-nek pedig 5 mandátuma lesz az új Országgyűlésben. A Fidesz–KDNP országos listájára 2 264 730, az MSZP–Együtt-PM–DK–MLP-re 1 290 804, a Jobbikéra 1 020 476 szavazat, az LMP-re pedig 269 413-an szavaztak.
A magyarországi nemzetiségi listáknál a kedvezményes mandátumhoz szükséges 22 058 szavazatot egyetlen nemzetiség sem szerezte meg, a legtöbben a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának listájára szavaztak, 11 415-en. Az országos listát állított 13 nemzetiség szószólót küldhet a parlamentbe. Az idei áprilisi országgyűlési választás újdonsága volt, hogy a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok is szavazhattak az országos pártlistára. A Nemzeti Választási Iroda nyilvántartása szerint összesen 193 793-an szerepeltek az előzetesen regisztrált, levélben szavazók névjegyzékén. Az NVI-hez levélben érkezett szavazólapok feldolgozása csütörtökön fejeződött be, összesen 128 378 érvényes szavazólapot összesítettek. Az érvényes szavazatok 95,49 százalékát a Fidesz–KDNP-pártszövetség kapta, összesen 122 588 voksot. A Jobbikra a levélben szavazók 2,28 százaléka adta voksát (2926), az MSZP–Együtt-PM–DK–MLP-listára 1,16 százalék (1495 voks). Az LMP 0,45 százalék szavazatot kapott
– Elégedett a Fidesz eddigi nemzetpolitikai megvalósításaival, vagy lenne, amit másképp tenne? Milyen rendszeresen találkozik Orbán Viktorral?
– A Fidesz-kormány bámulatos lendülettel és elkötelezettséggel látott hozzá 2010-től a nemzetpolitikai változások véghezviteléhez: olyan alapvető fontosságú törvények születtek, mint a trianoni emléktörvény, a honosítási törvény és az alaptörvény. Az európai össztűz és Magyarország gazdasági problémái azonban a ciklus hátralévő részében mintha elszívták volna a kormány erejét a nagyszerű nemzetpolitikai kezdés folytatásától. A nemzeti tábor április 6-ai választási győzelme azonban arról szól, hogy a Fidesz–KNDP-koalíció újból erős felhatalmazást kapott a folytatásra. Az ellenszélben véghezvitt kormányzás során olyan mértékben sikerült stabilizálni Magyarország helyzetét, hogy reményeim szerint teljes gőzzel lehet folytatni a 2010-ben elkezdett nemzetpolitikai változásokat, amelyek a Kárpát-medencei magyarság életét is érintik. Ezekről minden évben volt alkalmam Orbán Viktor miniszterelnökkel beszélni. Találkozásaink nem protokollárisak, hanem érdemi jellegű beszélgetések. Úgy ítélem meg, a nemzetpolitikai változások útján haladunk tovább.
– Május 25-én Romániában a szavazó már nem találja az ön nevét az RMDSZ EP-listáján. Mit üzen annak az erdélyi szavazótábornak, amely önt eddig két alkalommal is bejuttatta az Európai Parlamentbe?
– Nem rajtunk múlott, hogy választóinkat, szavazóinkat 2014-ben munka nélkül hagyjuk. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt mindent megpróbált, hogy létrejöhessen az erdélyi magyar közös lista, az RMDSZ azonban valamennyi ajánlatunkat elutasította. A 2009-ben kialakult példás összefogás, amely 9 százalékos hozadéka révén három erdélyi magyar képviselőt juttatott ki Brüsszelbe, az RMDSZ számára többé nem kívánatos, mindent megtörtek és lenulláztak. Ezzel a lépésével az RMDSZ 2014-ben legalább egy erdélyi magyar EP-képviselő helyet ad át a románoknak. Számomra nem volt más választás: ha továbbra is Erdélyt akarom képviselni az Európai Parlamentben, el kellett fogadnom az Orbán Viktor által felkínált lehetőséget. Függetlenül attól, hogy milyen úton-módon jutok ki Isten segedelmével Brüsszelbe, célom ugyanaz: megalkuvás nélkül képviselni erdélyi magyarságunkat. Ez kiegészül a magyarországi és a többi külhoni magyar közösségek képviseletének a feladatával és felelősségével.
Kelemen Hunor: nem érdekel Tőkés karrierje
Az RMDSZ-t nem érdekli Tőkés László karrierje és politikai sorsa – jelentette ki újságírói kérdésre válaszolva Kolozsváron tartott sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. Az újságírók arra voltak kíváncsiak, hogy a szövetség vezetői miként vélekednek arról, hogy Tőkés László a Fidesz-lista harmadik helyéről pályázik újabb európai parlamenti mandátumra. Kelemen szerint Tőkés indulása a saját döntése volt. „Tőkés László nem Romániában méretkezik meg, így nem zavar minket. Az EP-választások esetében tiszta a kép: Erdélyben nem lehet a magyarországi pártok listáira szavazni, így sem a Fidesz-listára, sem Tőkésre.” Az RMDSZ elnöke a szövetség legfontosabb feladatának az EP-választásokon való részvételre történő mozgósítást nevezte, hogy átléphessék az ötszázalékos küszöböt. Az elmúlt időszakban Verestóy Attila udvarhelyszéki szenátor úgy nyilatkozott: a szövetség jövője szempontjából kiemelt szerepe van annak, hogy az RMDSZ képviselőt küldjön az Európai Parlamentbe.
Makkay József. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

"A méltányosság döntsön Köröstárkányban"
Idén is megtartották a Pro Tharkan Egyesület szervezte megemlékezést nagypénteken a köröstárkányi emlékműnél, melyet újabb viszály övez. Jelen volt mások mellett Bíró Zsolt MPP-elnök, illetve Patrubány Miklós, a MVSZ elnöke is.
Ahogyan már szinte hozzátartozik a Köröstárkányban tartott nagypénteki megemlékezésekhez, a délelőtti istentiszteletről távozók jórésze megállás nélkül ballagott el az első és második világháború, illetve az 1919 húsvéti mészárlás áldozatainak emlékét őrző, 1999-ben avatott emlékmű előtt. Az eddig is megvolt feszültséget (a falu egyik része a vérengzés dátum szerinti évfordulóján, a másik része a mindenkori nagypénteken tart megemlékezést) tovább szítja, hogy az emlékművet egy turulmadárral kívánják kiegészíteni, amit elvileg mindenki támogat, ám a kivitelezés módjában vannak nézetkülönbségek (lásd. BN, március 31.). A mintegy 70 megjelentet (köztük kéttucatnyi cserkészt), kiknek nagyobb része meghívott és vendég volt, Gábor Ferenc, a Pro Tharkan Egyesület elnöke köszöntötte, az emlékmű kerítésén fáklyák lobogtak, illetve a román, magyar, EU-s, a tárkányi és a Magyarok Világszövetségének zászlaját lengette a szél (a publikum soraiban még egy Jobbik Magyarországért Mozgalom-zászlót is lobogtatott a kellemes tavaszi szellő).
Döntsön a méltányosság
A felszólalók sorában először dr. Csapó József volt szenátor, az emlékmű védnöke méltatta Gábor Ferenc érdemeit az emlékműállításban, szerinte kötelességünk emlékezni a nemzetet próbára tevő nagy eseményekre. Bíró Zsolt, az MPP országos elnöke, mint a már említett turul adományozója, egyebek mellett arról beszélt, hogy nagypéntek nélkül nincs feltámadás, az emlékmű kiegészítésének szánt madár pedig már a jövőbe vetett reményt jelképezné. Bottyán Zoltán, a Magyarok Világszövetségének alelnöke Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus-át mondta el, majd Patrubány Miklós MVSZ-elnök állt a mikrofon elé. "Személyes kudarcként élem meg, hogy a köröstárkányiak összefogása ma távolabbinak tűnik, mint valaha", fogalmazott a "turul ügyre", illetve a két időpontban tartott megemlékezésekre utalva, hozzátéve: mindkét fél tud cáfolhatatlan észérveket felsorakoztatni, melyekkel nem lehet igazságot tenni. Meglátása szerint egy megoldás van: "a méltányosság kell döntsön", mégpedig azok javára, akik annak idején kiharcolták az emlékművet.
Szorosabb együttműködés
Patrubány Miklós külön méltatta a Pinka-völgyi települések több mint 500 kilométert utazott küldöttségeinek jelenlétét. (Tíz magyarok, horvátok és németek lakta nyugat-magyarországi település - Alsócsatár, Felsőcsatár, Horvátlövő, Kisnarda, Magyarkeresztes, Nagynarda, Németkeresztes, Ólmod, Pornóapáti, Szentpéterfa - ellenszegülve a trianoni döntésnek kiharcolta 1923-ban megtörtént visszacsatolását az anyaországhoz Ausztriától - szerz.megj.). Mint mondta, az MVSZ közreműködésével szorosabb kapcsolat kiépítésére törekszenek a Fekete Körös-völgyi magyar falvak és a Pinka-völgyi települések között. A beszédek közt szavalatokkal közreműködtek a cserkészek, illetve Lajter Márkó érsemjéni/debreceni diák, utánuk pedig harangszó kísérte az egy perces néma főhajtást, majd koszorúzás következett, és a himnuszok eléneklésével ért véget az ünnepség, mely után a szervezők a kultúrházba várták nagypénteki böjtös ebédre a vendégeket.
Rencz Csaba. erdon.ro