Minden magyarra szükség van
Autonómiáról, polgári kezdeményezésről, Marosvásárhely visszaszerzéséről, az RMDSZ neptuni politizálásáról, a magyar pártok közötti együttműködés lehetőségeiről esett szó tegnap este Sepsiszentgyörgyön a könyvtár Gábor Áron Termében az Erdélyi Magyar Néppárt által szervezett találkozón, melynek meghívottja Tőkés László EP-képviselő, az EMNP védnöke volt.
Igazi fórumhangulat uralkodott a találkozón, a mintegy 80 résztvevő közül sokan intéztek kérdéseket Tőkéshez, fejtették ki elvárásaikat az új párttal szemben. Több helyi MPP-s politikus is részt vett, jelen voltak az SZNT képviselői is.
Tőkés László felvezetőjében többször is kitért az RMDSZ és az MPP politikájára, a két magyar párttal való viszonyra is – mely téma egyébként a kérdésekben, hozzászólásokban is felmerült. Toró T. Tibor múlt heti, Sepsiszentgyörgyön elhangzott, egyes sajtóorgánumokban torz módon visszaadott nyilatkozatára – melyben az EMNP megbízott elnöke az RMDSZ-szel való esetleges együttműködés lehetőségéről beszélt azon településeken, ahol erre szükség van – és azt követő vehemens MPP-s reakcióra utalva leszögezte: senki sem vádolhatja őt az RMDSZ-szel való összeborulással. Azt hittük, hogy még itt a legjobb az RMDSZ, ennek ellenére megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy Tamás Sándor és Antal Árpád, akik az autonómia elkötelezett híveinek mondják magukat, felvonultatják az RMDSZ-es nómenklatúrát Sepsiszentgyörgyön – fogalmazott. Emlékeztetett, korábban is arra kérte őket, ne ússzanak az árral, majd színvallásra szólította fel az RMDSZ politikusait: döntsék el, a néppel vagy a párttal tartanak-e. A helyi MPP-t arra kérte, ne keressék a konfrontálódást a néppárttal, inkább az együttműködés, az egyesülés lehetőségeit kutassák, hiszen mindkét alakulat egy tőről fakad, közel állnak egymáshoz. Visszatérő téma volt a marosvásárhelyi polgármester-állítás. Tőkés elég borúlátóan fogalmazott, mint mondta, bár lát még halvány esélyt arra, hogy az RMDSZ a magyarság közös jelöltjeként indítsa Vass Leventét, az összefogást hovatovább a tulipán uralja. Az RMDSZ országos vezetésének együttműködésről szóló nyilatkozatait hazugnak nevezte, ők úgy képzelik el, hogy az összefogás a szövetségbe való belépést jelenti, valójában nem akarnak lemondani a pénz és hatalom monopóliumáról. Sokan szóltak az uniós polgári kezdeményezésről is, Tőkés ez ügyben a SZNT, az RMDSZ és a többi Kárpát-medencei magyar szervezet közös fellépésének szükségességét emelte ki. Biztatónak nevezte, hogy az SZNT-vel egyetértésre jutottak, de hangsúlyozta: az RMDSZ-t sem lehet megkerülni
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

K Ö Z L E M É N Y – 2012. február 23.
Tőkés László Háromszéken
2012. február 21-én Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Néppárt védnöke Háromszéken tett látogatást: Illyefalván, Kovásznán és Sepsiszentgyörgyön az új erdélyi magyar párt létrehozásának okát és céljait ismertette.
Illyefalván Nemes Előd, az Erdélyi Magyar Néppárt háromszéki elnöke és dr. Biró Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt helyi elnöke üdvözölték. “Végre nemcsak a kampányban, hanem a választások között is találkozom önökkel” – mondotta Tőkés László Illyefalván, ahol a Néppártot új járműként mutatta be, mellyel le kell cserélni a régit, a kopottat, amely rossz irányba tart. A párt egy új lehetőség, egy új eszköz az erdélyi magyarság céljainak a megvalósítására. Elsősorban új arcokra, fiatalokra alapoznak, akik nem zsarolhatóak.
Sok szó esett az európai polgári kezdeményezésről és az autonómia fontosságáról, mint a székelység megmaradásának kulcskérdéséről. “Olvad, pusztul a magyar, kezünkbe kell vennünk a sorsunkat” – mondta Tőkés László, aki fontosnak tartja az SZNT, az MPP, az RMDSZ és a Néppárt összefogását. Meglátása szerint a helyzet kedvező, mert nemzeti kormánya van ismét Magyarországnak, a Kárpát Medencei Magyar Autonómiatanács pedig egyre több eredményt ér el az egyeztetés terén. A Székely Nemzeti Tanáccsal már sikerült közös nevezőre jutni, de az RMDSZ-re is szükség van.
Marosvásárhelyért aggódik a székelység: mindhárom településen tettek fel kérdéseket a helyzet tisztán látása érdekében. Tőkés László szerint Marosvásárhelyen egy közös jelöltre lenne szükség, de a történések nem mutatnak jó irányba, mert az RMDSZ nem közös jelöltben gondolkodik. Az összefogást az RMDSZ-be való belépésként nevezi meg, nem akarnak lemondani a pénz és hatalom birtoklásáról. A jelenlevők közül többen méltatták Smaranda Enache asszony munkásságát.
„Egy nagyon nehéz esztendő áll előttünk, nagyon fel kellene készülnünk reá, ha vannak még tartalékaitok testvéreim, akkor szedjétek össze az erőtöket. Már belefásultunk, belefáradtunk, de talán még van annyi tartalékunk, hogy ne hagyjuk elveszni Erdélyt. Az isteni erő és az emberi cselekedet egy irányba kell hasson ahhoz, hogy megálljunk, megéljünk és boldoguljunk és én ehhez kérem Istennek a segedelmét” – ezekkel a szavakkal zárta a sepsiszentgyörgyi fórumot Tőkés László.
Sepsiszentgyörgy, 2012. február 23.
Tőkés László
EP-képviselő Sajtóirodája

Az erdélyi magyar összefogás esélyei
Több mint tíz évig úgy tűnt, hogy – ellentétben a felvidéki és a délvidéki nemzettestvérekkel – a legszámosabb elszakított nemzetrész, az erdélyi magyarság egységben tudja tartani politikai érdekképviseletét. Nem kétséges, azok számára, akik látták, hogy az immár két népszámlálás által is visszaigazolt drámai fogyás csak politikai áttöréssel állítható meg, a magyar nemzetpolitikai célokat pedig nem a vélelmezett román tűrőképességhez, hanem a magyar létérdekekhez kell igazítani, egyre szűkebb volt az RMDSZ-es zubbony az 1996-os kormányzati szerepvállalás után. A szakítás mégis egyre halasztódott, az autonomisták inkább lenyelték a Petőfi–Schiller Multikulturális Egyetem címszó alatt jegyzett kommunikációs cselt és az ultimátumok visszavonását, a belső törvénytelenségeket, a 2000-es választás előtti machinációkat mindaddig, amíg esély volt arra, hogy rászorítsák a csúcsvezetést a brassói program kiteljesítésére.
Amikor 2003-ban kongresszusi határozattal fordított hátat az RMDSZ a nemzeti önkormányzat modelljének egyrészt az alapszabályzat pártosításával, másrészt pedig azzal, hogy az általános magyar belső választásokat részleges tisztújítással „helyettesítette”, akkor a Kolozsvári Nyilatkozat szellemét s a brassói kongresszus határozatainak lényegét komolyan vevő autonomista erők külön szervezetek alapításába kezdtek. Mára az RMDSZ mellett működik két civil szervezet, a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, valamint két politikai párt, a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt.
A nagy kérdés, amire egyelőre nem tudjuk a választ, az, hogy az erdélyi magyar pártaréna három politikai szereplője képes lesz-e megegyezni a közösként tételezett nemzeti érdekek mentén olyan helyzetekben, amikor ez nélkülözhetetlennek látszik. Magyar többségű székelyföldi városokban a verseny nemzetpolitikai szempontból nemcsak megengedhető, hanem kívánatos is. A „pártokrata” oligarchia, az egypártrendszer által kialakított nómenklatúraszerű, bebetonozott helyi vezetés kialakulása bármely társadalomban, bármely kisközösségben veszélyes és nemkívánatos jelenség. Különösen ott, ahol a helyi vezetés ki van téve a központi idegen elit korrumpáló szándékának. Vannak viszont olyan léthelyzetek, amikor a megegyezés szolgálná a közös érdekeket. A probléma az egyes pártok közötti összeférhetethetlenséghez hasonló ellentét. Mert azért spóroljunk a végső és kategorikus ítélet kimondásával, láttunk már a politikában olyan kiegyezéseket, melyeknek sok esélyt nem adtunk volna korábban. (Hogy messzebb ne menjek, 1867-ben a szabadságharcos gróf Andrássy Gyula lett a 13 aradi vértanú haláláért felelős véreskezű császár, Ferencz József első magyar miniszterelnöke.)
Az RMDSZ vezetésével szemben hatalmas és megalapozott bizalmatlanság van az autonomista szervezetekben, hiszen hozzá kötődik a „modellértékű román kisebbségpolitika” hamis mítoszának kialakítása és életben tartása, az önálló külpolitika feladása, az autonómiaprogram félretétele, a helyzetteremtő nemzeti irányzat és azon belül a kommunista rendszerrel szembeni ellenállók kiszorítása az egykori egységes szervezetből. Most pedig hallhattuk, hogy Tőkés László szervezetének nemzetstratégiai célú anyaországi támogatását a ciánszennyezéshez hasonlították, miközben ők maguk egy környezeti katasztrófával felérő ciánszennyezéshez készülnek zöld utat adni. A másik oldalon viszont az EMNP nem szívesen egyezkedik az MPP-vel, hiszen épp az MPP elnökének törvénytelenségei tették szükségessé egy saját szervezet megalakítását. S ez nem elég, de azzal, hogy Szász Jenő Tőkés László magánéleti ügyeit próbálta felhasználni politikai lejáratásra, egyértelműen szalonképtelenné tette magát.
Ellentétben a megválasztott politikusokkal, akiknek többsége helyettesíthető, Tőkés László legitimitását, hitelét, közéleti státuszát a saját helytállásának és a történelemnek köszönheti, ő minden funkció nélkül is a magyar szabadságvágy, a magyar helytállás szimbóluma marad. S aki ellene nemtelen eszközökkel támad, hitelét roncsolni akarja, legyen az a román titkosszolgálat, Nagy Benedek, Szatmári Tibor, Bárányi Ferenc, vagy Szász Jenő, az egyben a közösség ellen is cselekszik. Félreértés ne essen: nem politikai bírálatról beszélek. Tőkés László éppen úgy bírálható politikai alapon, mint bármely más közéleti szereplő. Hogy Kovács Péter pártfőtitkár nem fogadja el, hogy Tőkés László azért nem vállalt még egy alelnöki mandátumot az Európai Parlamentben, mert energiáját az erdélyi magyar önépítkezésre kívánja fordítani és a magyar, illetőleg német néppártiak támogatását azok hivatalos nyilatkozatainak dacára is kétségbe vonja, az belefér a politikai diskurzusba, még ha nevetséges is, hogy az RMDSZ főtitkára jobban tudja, hogy mit gondol, mondjuk, Szájer József Tőkés Lászlóról, mint Szájer maga. Az viszont, hogy a privát szférát idecibáljuk csak azért, hogy ártsunk a másiknak, az nem fér bele. Elgondolkodtató az is, hogy Markó Béla válásából a belső ellenzék nem próbált politikai tőkét kovácsolni, s ezt nagyon jól tette. Erdély nem Amerika, a bulvársajtó szellemét ne hozzuk be a politikába, ezzel tartozunk saját méltóságunknak. Mindazonáltal azt mondom: a három szervezet együttműködésének egyetlen mércéje lehet: a nemzeti érdek. Marosvásárhely visszanyerésére esély mutatkozna össznemzeti összefogás keretében, különösen akkor, ha a jelölt függetlenként indul. Pártjelöltekkel az RMDSZ több ízben próbálkozott, s azok rendre kudarcot vallottak. Marosvásárhely mellett vannak még kisebb települések, ahol esély lenne a változtatásra magyar összefogás esetén. Ami pedig a parlamenti választásokat illeti, egy ésszerű és méltányos kompromisszum esetében félre kell tenni mind a jogos eszmei fenntartásokat az RMDSZ-szel szemben, mind az erkölcsieket az MPP-vel szemben. Ez esetben is csak az lehet a mérce, hogy sikerül-e a parlamenti választások ürügyén rendet tenni az erdélyi magyar közéletben, a közösséget illető anyagi támogatások igazságos szétosztásával és egy közösen létrehozott, illetve közösen működtetett szervezeti keret létrehozásával.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Toró T. Tibor ideiglenes elnök az EMNP-ről, a verseny és az együttműködés kettősségéről
Az Erdélyi Magyar Néppárt az egészséges verseny és az ésszerű együttműködés kettősségét vallja, és ennek a helyes arányát akarja megtalálni – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Toró T. Tibor abból az alkalomból, hogy a hétvégén rendezi első országos küldöttgyűlését Csíkszeredában a szeptemberben bejegyzett alakulat. Az ideiglenes elnök elmondta, az EMNP versenyre törekszik a tömbmagyar régiókban, a szórványvidéken azonban nyitott minden együttműködésre az MPP-vel és az RMDSZ-szel.
Hol tart jelenleg a pártépítés, hány helyi, megyei szervezetet hoztak létre az Erdélyi Magyar Néppárt a bejegyzése óta eltelt közel fél év alatt?
– Naponta alakul új szervezetünk, a községi és városi szervezeteket illetően már túlléptük a százat, ugyanakkor az elmúlt két hét során tizenkét megyei szervezetet sikerült megalakítani. A megyei küldöttgyűlések szervezése azért is volt fontos, mert ezek a testületek adtak mandátumot annak a mintegy 350 küldöttnek, akik részt vesznek a csíkszeredai országos küldöttgyűlésen.
– Nemrég azt nyilatkozta, hogy több mint ezer tagja van az EMNP-nek. Elégedett ezzel a létszámmal? Tekintve, hogy az RMDSZ még ma is megkérdőjelezi az új alakulat létjogosultságát, Ön szerint az EMNP mivel képes igazolni leginkább, hogy szükség van rá a politikai porondon?
– Pártok esetében leginkább nem a nyilatkozatok, és nem is a többé-kevésbé pontos tagsági létszám számít, hanem a választásokon való részvétel, illetve a megmérettetésen születő eredmény. Hiszen közvetlenül ott sikerül olyan kapcsolatba kerülni a választópolgárral, hogy elmondhatja a véleményét. Ezért az önkormányzati választás lesz az a pont, amikor eldől, hogy az EMNP életképes-e, hozzá tud-e tenni valamilyen értéket az erdélyi magyar politizáláshoz, a politikai érdekvédelmi tevékenységhez. Természetesen én hiszem azt, hogy igen.
Ezért is hoztuk létre a néppártot, mint eszközt a közéleti szerepet szívesen vállaló, magyarságát büszkén viselő fiatalok számára. Hogy olyan keret teremtsünk, amelyben megvalósíthatják önmagukat azok, akik a politikában aktívan részt akarnak venni és mondanivalójuk is van. Az ezres taglétszámon egyébként már rég túl vagyunk, de igazából a számháború nem itt fontos, hanem az előttünk álló önkormányzati választásokon.
– Az alakulat hétvégi országos küldöttgyűlésén a szervezeti és működési szabályzat, a párt programja mellett leszögezik a választási esztendő prioritásait is. Milyen stratégiát alkalmaz az EMNP a júniusi helyhatósági választásokon, milyen számítások alapján indít önálló önkormányzati és polgármesterjelölteket bizonyos településeken?
– Nyilvánvalóan nem tudhatjuk még, hány településen indítunk majd jelölteket, hiszen az országos küldöttgyűlésen zárjuk le a szervezetépítés első szakaszát, ezen túlmenően viszont folyamatosan szeretnénk bővülni és épülni. Máris világos azonban – és ezt minimál választási stratégiaként meg lehet fogalmazni –, hogy az EMNP az egészséges verseny és az ésszerű együttműködés kettősségét vallja, és ennek a helyes arányát akarja megtalálni. Ennek megfelelően a fő szabály az, hogy egyértelműen versenyre törekszünk azokban a régiókban, ahol többségben vagyunk, tömbben élünk, mint például a Székelyföld vagy az Érmellék. Itt a leghitelesebb embereket próbáljuk megtalálni, és az emberekhez legközelebb álló helyi programokat kínálni a választásokon. Ahogy távolodunk a tömbtől, és haladunk a nemzethatár felé, vagyis ami az interetnikus környezetet, továbbá a szórványt illeti, ott egyre inkább az együttműködés kerül előtérbe.
– Apropó, együttműködés: milyen feltételek mellett hajlandó közös jelölteket indítani az EMNP a nyári megmérettetésen más alakulatokkal, jelesül az RMDSZ-szel és az MPP-vel?
– Meggyőződésem, hogy olyan települések is lesznek, ahol jó szívvel tudjuk például az RMDSZ vagy akár az MPP jelöltjét támogatni, ha egyértelműen ő a rátermettebb, és ő jelenthet megoldást a közösség számára. De alapvetően mindenhol a saját embereinket keressük, ezért hozzuk létre szervezeteinket a Partiumban, Közép-Erdélyben és a szórványban is, hogy lehetőséget adjunk hiteles embereknek. Ott, ahol alacsony számarányunk miatt a verseny veszélyeztetné a magyar képviseletet, nyitottak vagyunk minden együttműködésre.
Ennek több formája elképzelhető: akár egymás jelöltjének támogatása, elképzelhető koalíciós lista, belső koalíciós lista, de akár szorosabb típusú együttműködések is. Az országos küldöttgyűlés elvi koncepciót kell hogy jóváhagyjon, amelynek lényege a verseny és az együttműködés helyes aránya, és innentől kezdődően a megválasztott országos vezetőség koordinációja segítségével a megyei és helyi csapataink felelőssége lesz kiválasztani a legrátermettebb jelöltet, kidolgozni a leghitelesebb programot és megtalálni az együttműködés formáit ott, ahol ez nemzetpolitikailag fontos. A kulcsszó a közösségi érdek és a rátermettség, a jelölt ne legyen korrupt, és lehetőleg ne a saját érdekeit helyezze a közösségiek fölé.
Ezek az alapvető kritériumok. Fontos, hogy a versenyhelyzet által a magyar közösségi érdek ne kerüljön veszélybe. Persze a verseny sohasem ördögtől való. A következő hetek azzal fognak telni, hogy ezeket a tárgyalásokat lebonyolítsuk azokon a településeken és régiókban, ahol ezekre szükség van, és a többi politikai szereplővel közösen megtaláljuk a megoldást. Nemhiába fogalmaztuk meg a keretprogramunkban is, hogy stabilitási paktumra van szükség – ehhez remélhetőleg a küldöttgyűlés is jóváhagyását adja –, amelynek fontos eleme, hogy interetnikus környezetben, szórványvidéken miképpen viszonyulnak egymáshoz a különböző magyar politikai erők a választásokon.
– A három magyar párt viszonyáról jelenleg az látszik, hogy az RMDSZ-szel kemény nyilatkozatháború dúl, másrészt Szász Jenő MPP-elnökkel ugyancsak hűvös a viszonya az EMNP-nek, a polgári párt „második vonalával”, számos vezetőjével és önkormányzati tisztségviselőjével azonban létezik párbeszéd, ami Tőkés László székelyföldi körútján is kiderült. Milyen irányba változhat ez a viszony a jövőben?
– Valóban jól látszik, hogy az elmúlt egy évben megszakadt az intézményes párbeszéd a politikai alakulatok között. Ezt őszintén sajnálom, mert az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumnak éppen az lett volna a hivatása, hogy intézményes keretben folytatódjék a párbeszéd. Igazából nem rajtunk múlt, hogy az EMEF teljes egészében kiürült, de remélem, sikerül életet lehelni bele. A választások esetében természetes, hogy elsődlegesen a helyi együttműködések, rokonszenvek, kompatibilitások kerülnek előtérbe. Ezekkel a tárgyalásokkal szükségből erényt próbálunk kovácsolni, hiszen országos szinten az RMDSZ-szel egyelőre semmilyen párbeszédet nem tudtunk kialakítani, az MPP vezetőivel pedig országos szinten nem is akartunk ilyet elindítani. Nem tartottuk megfelelőnek ugyanis Szász Jenő néhány, számunkra fontos nemzetpolitikai kérdésben tanúsított hozzáállását. Tulajdonképpen ezért maradtak el ezek a tárgyalások, de valószínű, hogy a következő hetekben kicsivel élénkebb aktivitás mutatkozik a különböző kontaktusok és kétoldalú tárgyalások szintjén.
Azt szeretném, ha az MPP-vel sikerülne jó együttműködést kialakítani megyei és helyi szinteken, már csak azért is, mert az értékrendi különbség itt jóval kisebb, mint az RMDSZ esetében. Semmiképp nem zárom ki az RMDSZ-szel sem a helyi párbeszédet, sőt remélem, hogy olyan településeken, régiókban, ahol nemzetpolitikai imperatívusz az együttműködés, ott sikerül kialakítani ezt, de országos szinten valószínűleg majd az önkormányzati választásokon jön el az egyeztetések ideje.
Most szerintem azért lenne érdemes valamilyen egyezségre jutni, közös játékszabályt kialakítani, hogy a választási kampányban ne süllyedjünk le az erkölcsi és a politikai hasznosság szempontjából megengedett mérce alá. Vagyis próbáljuk meg az amúgy a szenvedélyektől soha nem mentes korteshadjárat során is megtartani annak a lehetőségét, hogy a választások utáni békeidőkben közösen dolgozzunk azokkal, akikkel a kampány során szembekerültünk.
– Tisztújítást is tartanak a csíkszeredai kongresszuson. Önön kívül megpályázza-e még valaki az elnöki tisztséget? A nyilvánosság számára ez is lényeges kérdés pártkongreszszusok előtt.
– Ez így van. Mivel mindeddig az alapszabályon kívül szervezeti-működési szabályzatunk nem volt, ezt most kell elfogadnia a küldöttgyűlésnek, az elnökség által hozott határozatok szerint működött a szervezet. Az elnökség pedig azt ajánlotta, hogy a megyei küldöttgyűléseken lehet a jelöléseket megtenni, ezen előzmények ismeretében azt mondhatom, hogy nagy meglepetésre nem kell számítani. A jelenlegi megbízott elnökség mind az öt tagja (Szilágyi Zsolt, Zatykó Gyula, Papp Előd, Gergely Balázs és Toró T. Tibor – szerk. megj.) bizalmat és jelöléseket kapott ugyanis a megyei küldöttgyűlésektől. Így ha az országos küldöttgyűlés is megszavazza a bizalmat, akkor ez az ötösfogat fogja ebben az évben a néppárt nevében meghozni a sikeres szerepléshez szükséges döntéseket, és levezényli a két választási kampányt is.
Tekintve, hogy az elmúlt hónapokban ez az ötösfogat volt, amely gyakorlatilag zöldmezős beruházásként létrehozta a helyi és megyei szervezeteket, természetes, hogy a felelősséget vállalja akkor is, amikor élesben megy a megmérettetés. Hacsak nem lesz szükség korrekcióra, a választások lejártával megvonandó mérleg alapján kell eldönteni, hogy ki folytatja a következő esztendőben, ki következik sorra a néppárt vezetésében.
– Kiket hívtak meg az első küldöttgyűlésre az anyaországból és a hazai politikai szervezetek közül?
– A magyar kormány képviseletében Németh Zsolt külügyi államtitkár a legmagasabb rangú vendég, de itt lesz Répás Zsuzsanna, a nemzetpolitikai államtitkárság helyettes államtitkára is. Eljönnek az általunk meghívott magyarországi országgyűlési pártok képviselői is, akik közül csak a Magyar Szocialista Pártot nem hívtuk meg, úgy gondolom ugyanis, hogy velük értékrendileg összeférhetetlenek vagyunk. A határon túli magyar testvérszervezetek képviselői fizikai valóságban vagy pedig virtuálisan, videoüzenetek formájában lesznek Csíkszeredában, ugyanakkor reményeink szerint Orbán Viktor miniszterelnök ugyancsak videoüzenetben lesz együtt a néppárt közösségével a küldöttgyűlésen.
A hazai pártok közül meghívtuk a többi magyar politikai szervezetet is, közülük az RMDSZ elnöke egyéb elfoglaltságaira hivatkozva kimentette magát, az MPP pedig alelnöki szinten lesz jelen. A román pártok tudatáig még nem jutott el, hogy új politikai szereplő készül a színre lépni, ingerküszöbüket még nem érintettük meg, de nincs ezzel semmi gond. A következő hetekben valószínűleg ez az áttörés is megtörténik, és sikeres párbeszédeket fogunk kialakítani a román politika demokratikus főszereplőivel is.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Polgári koalíció köttetett
A koalíció polgármester-jelöltje dr. Benedek Imre
Tegnap sajtótájékoztatón jelentették be, hogy “polgári koalíció köttetett” Marosvásárhelyen, amely Benedek Imre professzort tekinti jelöltjének a marosvásárhelyi polgármester-választáson.
A koalíció tagjai: a Magyar Polgári Párt, a Kereszténydemokrata Egyesület, a Marosszéki Székely Tanács, a Székelyvásárhely Egyesület, a Fiatal Kis- és Középvállalkozók Szövetsége, illetve további civil szervezetek.
László György, az MPP megyei elnöke szerint azért gyűltek össze, hogy bemutassák az általuk képviselt keresztény értékrendet, és azt, hogy ha nem jött létre Marosvásárhelyen a teljes magyar összefogás, létrejött a polgári koalíció, amely a polgári eszmeiséget kívánja Marosvásárhelyen bevezetni, ezzel akarván megtörni “egy politikai szervezet sebezhetetlen monopóliumát”.
”Összmagyar előválasztást” szorgalmaznak
Szász Jenő, az MPP elnöke “összmagyar előválasztásra hívta az RMDSZ jelöltjét”, kijelentve, hogy az előválasztások eredményét kötelező módon tiszteletben kell tartani, s utána létrejöhet egy nagykoalíció, amely az egyetlen közös jelölt mögé fog felsorakozni. Ha az RMDSZ miatt meghiúsul a magyar nagykoalíció, akkor a polgári oldal saját jelöltjével végigviszi a választási kampányt, és megméretkezik a vásárhelyiek előtt.
Dr. Benedek Imre kereszténydemokratának nevezte magát, aki elfogadja a pluralizmust, s örömmel fogadta a koalíció létrejöttét és felkérését, mert ezáltal “valami mást”, azaz jobb életet, harmóniát tudnak Vásárhelynek ajánlani. A koalíció jelöltje szerint kötelező módon előválasztásokat kell tartani, mert “a megmérettetés szükséges a közösség számára”.
Szász Jenő elmondta, hogy egy nappal korábban találkoztak Smaranda Enachéval is, aki kijelentette, hogy ha meg tudnak egyezni egy közös jelöltben, hajlandó részt venni az előválasztásokon, amelyre egyébként az MPP elnöke minden marosvásárhelyit meghívott.
Szász szerint a Néppártnak is mellettük lenne a helye, mert a polgári oldal alternatíva a “posztkommunista” RMDSZ-szel szemben.
A Népújság felvetésére, hogy ellentmondás van a nyilatkozatban, mert egyrészt alternatívaként indulnak az általuk posztkommunistának nevezett RMDSZ ellenében, viszont, ha az előválasztás eredménye esetleg úgy alakulna, hogy Vass Levente kerül ki győztesen, akkor a “posztkommunista” jelöltet támogatnák? Szász Jenő azt válaszolta, hogy esélyesebbet kell támogatni, viszont szerinte a 2008-as választás eredménye alapján, amikor “Borbély László csúfosan megbukott”, Vass Leventének még kevesebb az esélye, hiszen csak “tanársegéd”, viszont Benedek Imre professzor. Az MPP elnöke szerint a polgári oldal 60-40% arányban győzi le az RMDSZ-t, ami azt jelenti, hogy a tanácsban is 10 tanácsosi helyből 6 a polgáriaké lesz, 4 az RMDSZ-é.
Viszont az “összmagyar” jelölt azt is jelentené, hogy “megszűnt egy szervezet monopóliuma”. Az MPP együttműködést szeretne, hogy “ne egy pártdiktátum döntse el, ki a jelölt”. Ezért a legdemokratikusabb megoldás az előválasztás.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Nem foglalkoznak ellenpártokkal (Az RMDSZ elnöke Sepsiszentgyörgyön)
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke Sepsiszentgyörgyön leszögezte: a szövetség a jövőben nem kíván az ellenpártok kampányfogásaival és vádaskodásaival foglalkozni, ám ezt megelőzően több ízben gúnyosan fogalmazott Tőkés László két nappal korábbi háromszéki útjával, kijelentéseivel kapcsolatosan.
Politikai beszámolóját az önkormányzati választásokra való felkészüléssel, az SZKT szombaton esedékes várható döntéseivel kezdte: a kampányfőnök Kovács Péter főtitkár lesz, meghatározzák a jelölési feltételeket, kritériumokat, mindazt, ami ahhoz szükséges, hogy megismételjék a 2008-as eredményeket. Néhány mondatban ismertette a már sokat ismételt kormányzati prioritásokat: ha a gazdasági helyzet lehetővé teszi, első negyedév végén emelnék a nyugdíjakat, fizetéseket, olyan intézkedéseket hoznának, amelyek támogatást nyújtanak a fiatal, gyermeket vállaló családoknak, napirenden marad a kisebbségi törvény, nem mondanak le róla, bár látszik, pillanatnyilag nincs nagy esély az előrelépésre, van remény azonban a Sapientia-egyetem akkreditációjának jóváhagyására, megszületett a megállapodás, a tavaszi ülésszakban végre megszavazza a képviselőház, és mindent megtesznek azért, hogy az oktatási törvény előírásait alkalmazzák. Tőkés László nyilatkozatait nem volt hajlandó kommentálni, “ha megteszem, cinikus leszek, és nem szeretnék, hiszen Tőkés urat az RMDSZ-listán választották EP-képviselőnek” – mondotta, majd hosszasan ecsetelgette, mennyi pénzért tejesíti képviselői szolgálatait Tőkés. Semmi gondot nem jelentene az RMDSZ-nek, ha ellenzékbe kerül, “hiszen ott könnyebb az élet” – fogalmazott Kelemen Hunor, majd újságírói kérdésre válaszolva azt mondta: az elmúlt néhány évben Tőkés Lászlónak sikerült vérbeli politikussá válnia, már a második pártot alapítja, és célkitűzése az RMDSZ monopóliumának megtörése. Utalt arra, hogy 2008-ban több településen megtörte az MPP az RMDSZ addigi hatalmát, ám semmilyen eredményt nem tudott felmutatni, példaként Kézdivásárhelyt és annak korrupciógyanúval letartóztatott polgármesterét említette. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere azt kifogásolta, hogy azok, akik az RMDSZ monopóliumának megtörését célozzák meg, egyetlen szót sem ejtenek arról, mit tesznek majd másképp, hogyan képviselik jobban a magyar közösséget. Kelemen Hunor elismételte: “az RMDSZ kitárta az együttműködés kapuját az EMNP felé, eldobta a kulcsot és a lakatot, lenyelte a kaput”, ám a párt “de facto főnöke”, Tőkés László állítólag már kijelentette, hogy nem akar semmiféle megállapodást. Gúnyosan fűzte hozzá: “Nem tudom, Toró Tibor egyetért-e ezzel, mert úgy értettem korábban, hogy szeretné az együttműködést, ám a nagyfőnök mást mond”.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nyilatkozat | Az Erdélyi Magyar Néppárt első Országos Küldöttgyűlése elé
Három esztendőnek kellett eltelni, amíg az 1918-as román megszállás, majd a trianoni békediktátum által sokkolt erdélyi magyarság felébredt bénultságából és Kós Károly “kiáltó szavának” szellemében nekilátott önmaga politikai megszervezéséhez a közösségi autonómia jegyében. 1989 decemberében a Tőkés László nevéhez köthető temesvári népfelkelés, majd a bukaresti, alkotmányjogi rendszerváltást hozó puccs után megpezsdült az erdélyi magyar közélet. Az akkor még egységes politikai érdekképviselet soraiba százezrével jelentkeztek a nemzetükért tenni akaró polgártársaink. Mégis, a visszahúzó erők miatt, három esztendőbe telt, míg a Kolozsvári Nyilatkozattal eljutott az RMDSZ Kós Károly programjának felvállalásához. Újabb három év elteltével viszont 1996 elején a csúcsvezetés már a kormányzati szerepvállalást készítette elő, mely egyenértékű volt problémáink nemzetköziesítésének feladásával, a külpolitikai nyomásgyakorlás nélkülözhetetlen politikai eszközének félretételével, az autonómiaprogram de facto feladásával és a lassan épülgető magyar nemzeti önkormányzat román versenypártként való működtetésével. A magyar önrendelkezés és a közösen megalkotott autonómiaprogram híveinek felelősségtudata miatt állt még fenn további hat esztendeig az erdélyi magyar érdekképviselet formális egysége. Az önálló magyar politika hívei akkor léptek csak a saját szervezet létrehozásának útjára, amikor 2003-ban bebizonyosodott: az RMDSZ végleg feladta a brassói autonómiaprogramot, s a közvetlen és általános, az egész közösséget megmozgató belső választást, melynek eredményeképpen a kétségbevonhatatlan legitimitású erdélyi magyar parlament jött volna létre, “kiváltotta” a helyi elitek önátmentésével egyenértékű, elektoros játékokat megengedő részleges tisztújítással, melynek eredményeképpen egy meggyengített kompetenciájú pártszerv jött létre.
A 2008-ban bejegyzett Magyar Polgári Párt reményteli szerveződésként indult, de fokozatosan bebizonyította, hogy alkalmatlan a következetes, autonomista, belső demokráciára épülő erdélyi néppárt szerepére. A választás szabadságának jelszavával startoló szervezet nem indult a 2008-as parlamenti választásokon, elnöke viszont nem késlekedett szárnysegédjeivel Cotroceni-ben megjelenni december 1-én, hogy Nagyromániát együtt ünnepelje a román elittel. Legalább ennyire súlyos intő jel volt az is, hogy miután az elnök akaratának megfelelően a román bíróság döntött az elnök mesterkedései miatt botrányba fulladt gyergyói kongresszus ügyében és az elnököt marasztalta el, az igazság és törvényesség híveit zárták ki a “polgári” pártból.
A demokrácia és a magyar önépítkezés híveinek nem volt más választása, mint az, hogy saját politikai szervezetet alakítsanak. A saját párt megalakítását indokolta az is, hogy nem volt Erdélyben egy következetes, tisztázott belső viszonyokkal bíró, demokratikus erő a politikai arénában, mely őszinte és megbízható stratégiai partner lehetett volna a magyar kormány nemzetegyesítő politikájának megvalósításában. Végül, de nem utolsósorban nemzetpolitikai létparancs a csalódott, bizonytalan, valamint a következetes magyar politikai érdekérvényesítés feltámadásában reménykedő szavazóknak hiteles alternatívát kínálni.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ennek megfelelően 2010 decemberében küldöttgyűlési határozattal kezdeményezte az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését. Az aláírások rekordidő alatt összegyűltek, s ha nem is zökkenőmentesen, de a bejegyzés is megtörtént. A tavaly decemberi, Marosvásárhelyen megtartott munkatanácskozás már megmutatta az új szervezet erejét. Az utóbbi hónapokban egyre-másra alakultak a párt szervezetei kis falvakban, községekben, városokban és megyei szinten, mára pedig megérett a helyzet arra, hogy a párt megtartsa első, program- és alapszabályzat-alkotó, tisztségválasztó országos küldöttgyűlését.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöksége bízik az új pártban, melynek erősödéséhez, sikeréhez minden – a közös céljaink eléréséért munkálkodó – erdélyi magyar ember támogatását kéri.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Elnöksége
Mediatica.ro

Székelyföldön legyen verseny! – Toró szívesen látna egy teljes EMNP-választási listát
A fő szabály az, hogy a Székelyföldön verseny legyen a közelgő választásokon, az interetnikus környezetben pedig esetről-esetre kell eldönteni, mi a teendő. Tehát nemcsak a számarány, hanem a környezet, a politikai konjunktúra, a többi magyar politikai szervezettel való viszony mind-mind befolyásolhatják az illető településen, régióban vagy megyében választott stratégiát – mondta a Székely Hírmondónak Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt megválasztott elnöke pártja választási stratégiáját firtató kérdésünkre.
Szombaton Csíkszeredában közel száz helyi szervezet küldöttei, valamint nyolcvan hazai és anyaországi meghívott részvételével tartották az Erdélyi Magyar Néppárt első Országos Küldöttgyűlését, és a 315 küldött 309 szavazattal országos elnökként Toró T. Tibort tüntette ki bizalmával. A vezetőség tagjává választották továbbá Szilágyi Zsolt elnökhelyettest, Gergely Balázs közép-erdélyi régióért felelős alelnököt, Papp Előd Székelyföld régióért felelős alelnököt és Zatykó Gyula Partium régióért felelős alelnököt.
A küldöttgyűlésről Toró T. Tibor elnök úgy fogalmazott: lezárult a pártépítés első szakasza. Megválasztása után köszönetét és örömét fejezte ki, hogy „identitásukat vállaló és a közösségért tenni akaró fiataloktól” kapta mandátumát. A választási stratégiájukról szólva kifejtette:
– A helyi vagy megyei szervezetek javaslatára közösen döntjük el az országos elnökséggel, amelynek feladata az egész jelöltállítási procedúrát és a választási kampányt koordinálni. Azokban a régiókban, ahol a magyarság aránya 10% alatt van, a szórványmegyékben, a szórványtelepüléseken kötelező módon valamilyen együttműködési formát kell találni.
Az MPP-vel való esetleges háromszéki együttműködést firtató kérdésünkre diplomatikus választ adott: – Az EMNP helyi, illetve széki szervezetei kell, hogy javaslatot tegyenek, majd közösen eldöntjük, melyik javaslat felel meg legjobban a támogatóinknak, és erre még van egy-két hét. Amit általában mondani tudok, az az, hogy Székelyföldön mindenhol versenyre törekszünk. De Székelyföldön is vannak olyan helyek, ahol nincs magyar többség. Ezeken a településeken vetődik fel természetszerűen a magyar-magyar együttműködés, mint prioritás, és mind az RMDSZ-szel, mint az MPP-vel tárgyalni fogunk, hogy olyan megoldást találjunk, amiből a helyi magyar közösség nyer. Azt látnám szívesen, hogy a Néppárt saját listájával mérettesse meg magát a választásokon.
Toró annak is tudatában van, hogy az elkövetkező 100 nap nagyon rövid idő a választások előkészítésére. – Szervezeteink és tagságunk, támogatóink nagy része fiatal, a politikában tapasztalatlan, de ami a gyengeségünk, egyúttal erényünk is, hiszen olyan emberek indítják útjára az EMNP-t, akik – legalábbis a többség – nem vett részt az elmúlt két évtized elvtelen kompromisszumaiban – vázolta a kilátásokat az Erdélyi Magyar Néppárt megválasztott elnöke.
A küldöttgyűlés elfogadta A megtalált út – esélyt és szabadságot Erdélynek című politikai keretprogramot is, amelyik rögzíti a Néppárt választási stratégiájának alapelvét.
Willmann Walter
Székely Hírmondó
Erdély.ma

SZKT Marosvásárhelyen: elfogadták a választások előkészítéséről szóló határozatot
Elfogadta a 2012-es önkormányzati választások előkészítéséről szóló határozatot az RMDSZ döntéshozó testülete szombaton, Marosvásárhelyen. A dokumentum a szövetség jelöltállítási módozatait, eljárási rendjét és ütemtervét, illetve a jelölési feltételeket rögzíti. A Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) ugyanakkor megszavazta Kovács Péter főtitikár kampányfőnökké való kinevezését is.
Kelemen: nem mi akadékoskodunk
Kelemen Hunor elnöki beszédében úgy értékelte, az elmúlt 22 év legnehezebb önkormányzati választása elé néz idén az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség, az önkormányzati választások eredményeitől függ az őszi parlamenti választás kimenetele is. „Először fordul elő 22 esztendő után, hogy olyan megméretkezés lesz a Székelyföldön, a Partiumban és a szórványban is, amelyen három magyar szervezet versenyzik majd a szavazatokért. A Magyar Polgári Párt (MPP) indult 2008-ban is, idén indul Tőkés László pártja, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is. Utóbbi élvezi a magyar kormány teljes támogatását, ennek láthattuk már az első jeleit az RMDSZ-ellenes matricák megjelenésében. Tehát egy ilyen versenyből kell nekünk győztesként kikerülnünk. Mi mindig is a párbeszéd, az együttműködés hívei voltunk, ezért mondtuk már hónapokkal ezelőtt, hogy az RMDSZ ajtaja nyitva áll, a kulcsot eldobtuk. Ez volt a mi üzenetünk. Tőkés László pedig ezelőtt néhány nappal leszögezte, nem akarnak együttműködni az RMDSZ-szel. Tehát nagyon határozottan el kell mondani: az összefogást, az együttműködés lehetőségét nem az RMDSZ utasította el” – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
Kovács: Tőkés lépjen ki az RMDSZ-ből
Kovács Péter főtitkár felszólalásában arra utalt, hogy korábban Tőkés László az RMDSZ-t egy rozoga autóval hasonlította össze, amely letért az útról. Ha ennyire rozoga ez az autó, és ha valóban rossz irányba halad, miért nem száll ki belőle? – vetette fel a kérdést Kovács Péter az SZKT ülésén. A főtitkár emlékeztetett arra, hogy a szövetség színeiben európai parlamenti képviselői mandátumot nyert Tőkés hetente kiadott sajtóközleményeiben kizárólag posztkommunistáknak, neptunistáknak, korruptoknak, tájba simulóknak, bársonyszékhez ragaszkodóknak, az autonómia eszményét feladóknak címkézi az RMDSZ képviselőit.
„Hogy bírja Tőkés László egy ilyen társaságban, miért nem veszi a kalapját, adja vissza az RMDSZ-listán nyert európai parlamenti mandátumát, és megy a megújulást hirdető társaságba?” – fogalmazott Kovács. Véleménye szerint a távozásnak semmilyen akadálya nincs, hiszen, mint mondta, már elküldték a vadonatúj versenyautót. A polgári pártra utalva megjegyezte: igaz ugyan, hogy ez az új autó már a második küldemény, az első hamar bedöglött, de függetlenül ettől Tőkés Lászlónak minden feltétel adott ahhoz, hogy megváljon az általa tehernek elkönyvelt RMDSZ-től, beüljön az igen tetszetős importverdába, és elinduljon azon az úton, amit ő jónak, igaznak és egyenesnek tart. A főtitkár úgy gondolja, becsületes lenne az, ha véget érne a pártok fölötti lebegés, és 22 év után először Tőkés László a kormánykerékhez ülne, nemcsak az anyósülésről osztogatná az utasításokat. Oda viszont nem ülhet, vélte Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke, mert nincs is jogosítványa.
Az SZKT-tagok vita nélkül fogadták el a júniusi önkormányzati választások előkészítéséről szóló határozatot. Ennek értelmében a polgármester- és helyi tanácsosjelöltek kiválasztásának módozatairól és az annak megfelelő teljes eljárási rendről minden egyes esetben, a helyi szervezet javaslata alapján, a megyei vagy a területi állandó tanács hoz döntést, erről pedig legkésőbb március 5-éig írásban értesíti az országos kampánystábot.
A jelölteket előválasztások alapján vagy küldöttgyűlések keretében fogják megnevezni. Az SZKT arról is döntött, hogy a szövetség azokon a településeken, ahol a magyarság aránya meghaladja a 15 százalékot, kötelező módon indítson saját polgármesterjelöltet. A határozat azt sem zárja ki, hogy azokon a településeken, ahol az arány ennél kedvezőtlenebb, az RMDSZ-nek ne legyen saját jelöltje. „Mindezt a helyi szervezetekre bízzuk. A más pártokkal való egyezségkötésekre viszont csakis a szövetségi elnökség előzetes jóváhagyásával kerülhet sor” – nyomatékosította Kelemen Hunor.
Vass Levente magyar koalíciót akar
Prioritásként kezeli a „különleges helyzetben lévő Marosvásárhely” visszaszerzését az RMDSZ – derült ki Kelemen Hunor szavaiból, aki azonban a vereség változatát sem zárta ki. Belátta, az is előfordulhat, hogy a szövetség nemcsak a polgármesteri széket nem szerzi vissza, de megtörténhet, hogy kevesebb tanácsost juttat be a 23-as testületbe. Az elnök szerint egy esetleges kudarc esetén Marosvásárhely elvesztése nem a 2012-es, hanem a 2000-es évhez kötődik. Kelemen károsnak tartotta a két kisebb magyar párt konok álláspontját, miszerint a vásárhelyi magyarság érdekében sem hajlandók felsorakozni az RMDSZ jelöltje mögé.
„Sok minden lehetséges, de az nem, hogy Vass Levente ne az RMDSZ színeiben induljon” – üzente a szövetségi elnök azok számára, akik csak függetlenként vagy egy magyar–magyar koalíció jelöltjeként tudnák támogatni a fiatal orvos-politikust. Kelemen Hunor kitért az újabb ellenjelöltre is, az MPP-támogatta Benedek Imrére, a Maros megyei RMDSZ egyik volt alapemberére, akit egy sértődött embernek nevezett.
Mintegy ellentmondva a szövetségi elnöknek, Vass Levente arra próbálta ösztönözni a szövetség vezetőit, hogy kössenek választási szövetséget a másik két magyar alakulattal. Hangsúlyozta, a magyar–magyar koalíciót nemcsak Marosvásárhely visszaszerzéséért, hanem a Maros megyei önkormányzat megőrzéséért is létre kell hozni. Utalva a néppártra, Vass kijelentette: neki kötelessége egyeztetni azzal a párttal, amely az utóbbi nyolc hónapban kiállt mellette. Az egészségügyi miniszter tanácsosa az esetleges előválasztásokon való részvételét sem tartotta kizártnak. „Nem tartom túl jó ötletnek, de állok a kihívás elé. Nem engem, hanem az RMDSZ vezetőit kell meggyőzni” – nyilatkozta lapunknak Vass Levente.
MOGYE mint kormányzási sarokkő
Sem Kelemen Hunor, sem elődje, Markó Béla nem hagyta szó nélkül a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) áldatlan helyzetét. Mindketten az új oktatási törvény maradéktalan betartását kérték, arra figyelmeztetve a nagyobbik kormánypártot, hogy a rendelkezés nem születhetett volna meg az RMDSZ hathatós támogatása nélkül.
„Minket az erdélyi magyarság nem azzal bízott meg, hogy az egyetem rektorától vagy szenátusától kérjünk számon bármit, mi a parlamentben, a kormányban, a törvény révén kell hogy érvényesítsük jogainkat” – reagált azon román álláspontra Kelemen, mely szerint káros az egyetem ügyének túlpolitizálása. Markó Béla a kormányzati szerepvállalás sarokkövének nevezte a MOGYE-t. „Ha nem sikerül érvényesíteni a törvényt és létrehozni az önálló magyar intézeteket az egyetemen, akkor nagyon komoly kérdés, hogy tudunk-e továbbmenni ezzel a kormánnyal és ezzel a koalícióval. Szerintem nem” – szögezte le. Markó szerint elfogadhatatlan, hogy Romániában az oktatási törvényt szelektíven alkalmazzák.
„Ha elfogadjuk ezt, és nehéz reformkérdéseket átgyúrunk ezen az egyébként is nehéz helyzetben lévő társadalmon, és azért, mert egyesek román nemzeti, etnikai elképzeléseit, nacionalizmusát sérti, akkor ez azt jelenti: elfogadtuk, hogy Romániában nincsen törvény, nincsen alkotmány. Megkérdőjeleződik az is, hogy van-e parlamenti demokrácia és vannak-e politikai eszközök számunkra” – szögezte le az RMDSZ volt vezetője.
(Zöld tiltakozók Verespatak megmentéséért: Akárcsak novemberben, szombaton is tüntetők várták a marosvásárhelyi Kultúrpalotában ülésező RMDSZ-politikusokat. A csendőrök ezúttal nem a szakszervezeti aktivistáktól, hanem a verespataki bányaberuházást ellenző, egyébként békés és csendes zöldektől óvták a kormánypárt képviselőit. Borbély László környezetvédelmi miniszter nem kívánt az „RMDSZ – ne áruld el Verespatakot, elveszíted a sok szavazót” vagy „Az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó” feliratokkal ellátott transzparenseket emelgető tüntetők követeléseire reagálni. „Nincs mit tárgyalnom, ezt már megtettem akkor, amikor egy hónappal korábban behatoltak a minisztériumba, és valóságos nyílt kapuk napját tartottam számukra. Én nem adtam áldásom a beruházásra, hisz jelenleg a technikai részletek megtárgyalásánál tartunk. A tanácskozáson szakemberekből álló bizottság vesz részt, én személyesen nem. A döntést sem én hozom meg, hanem a kormány” – szögezte le Borbély László. A ciánalapú bányaberuházás ellenzői magyar nyelvű levelet nyújtottak át a miniszternek. A magyar feliratokat lobogtató, de egymás között románul beszélő aktivisták kifejtették: nem tiltakozni jöttek Marosvásárhelyre, mindössze tudatni szeretnék az RMDSZ politikusaival, hogy a verespataki ügyben milyen felelősség terheli Borbély László környezetvédelmi és Kelemen Hunor művelődési minisztert.)
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Az elmúlt 22 év legnehezebb választása elé néz az RMDSZ
Ülésezett a Szövetségi Képviselők Tanácsa
Az elmúlt 22 év választásai sem voltak könnyűek, viszont az idei választás azért lesz a legnehezebb, mert először fordul elő, hogy olyan megméretkezés lesz Székelyföldön, a Partiumban és a szórványban is, amelyen három magyar szervezet versenyez majd a szavazatokért. A Magyar Polgári Párt indult 2008-ban is, idén indul Tőkés László pártja is. Az RMDSZ ezekkel a politikai erőkkel készül megméretkezni – nyilatkozta Kelemen Hunor szövetségi elnök az SZKT szombati marosvásárhelyi ülésén.
A területi szervezetek teljes körű autonómiát élveznek
Kelemen Hunor úgy értékelte, az elmúlt 22 év legnehezebb önkormányzati választása elé néz idén a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és az erdélyi magyar közösség, az önkormányzati választások eredményeitől függ az őszi parlamenti választás kimenetele is. Figyelmeztetett, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt élvezi a magyar kormány teljes támogatását, ennek az első jelei az RMDSZ-ellenes matricák megjelenésében mutatkoztak meg. Mint mondta, az RMDSZ mindig is a párbeszéd, az együttműködés híve volt, “ezért mondtuk már hónapokkal ezelőtt, hogy az RMDSZ ajtaja nyitva áll, a kulcsot eldobtuk. Ez volt a mi üzenetünk. Tőkés László pedig ezelőtt néhány nappal leszögezte, nem akarnak együttműködni az RMDSZ-szel. Tehát nagyon határozottan el kell mondani: az összefogást, az együttműködés lehetőségét nem az RMDSZ utasította el”. Kelemen arra kérte a testületet, hogy a választási kampányban ne a politikai ellenfelek rágalmaival, hamis állításaival foglalkozzanak, hanem az elért eredményekre, az elvégzett munkára fektessék a hangsúlyt. Az RMDSZ elnöke szerint “az RMDSZ-nek nem a zsebpártok kampányolásával kell foglalkoznia, hanem a magyar közösség gondjaira, az elvégzendő feladatokra kell koncentrálnia”. Ami a jelöltállítást illeti, a szövetségi elnök elmondta, a területi szervezetek teljes körű autonómiát élveznek ilyen téren. A különböző választási szövetségek megkötését azonban az országos vezetés hatáskörébe rendelik.
A folytonosság és az építkezés éve volt
Az elnök szerint egy évvel ezelőtt az RMDSZ-kongresszuson arra kapott felhatalmazást, hogy a szövetséget továbbvigye és “tovább végezzük azt a munkát, amit az erdélyi magyarok ránk bíztak. A folytonosság és az építkezés éve volt ez, önkormányzati, parlamenti és kormányzati téren is számos eredményt értünk el” – jelentette ki. “A Romániai Magyar Demokrata Szövetség az elmúlt egy évben célul tűzte ki, hogy megkérdezi az erdélyi magyarokat, mit várnak el a szövetségtől, milyen igényeik, milyen kéréseik vannak. Az Erdélyi konzultáció során megkérdeztünk 100.000 embert Erdély minden szegletéből, így a válaszok alapján tudjuk meghatározni a szövetség politikai cselekvését. Nagy kihívás volt számunkra az elmúlt ősz folyamán a népszámlálási kampányunk, amelynek szlogenje, a Minden magyar számít által arra biztattuk az embereket, hogy bátran vállalják identitásukat. És mivel nem csak szlogenek szintjén cselekszünk, elkezdtük a beiskolázási kampányunkat, hiszen minden magyar gyerek számít” – hangsúlyozta Kelemen Hunor.Ugyanakkor emlékeztetett a választások összevonásának, majd előrehozásának terveiről. “2011-ben az az elképzelés körvonalazódott a kormánykoalícióban, hogy az önkormányzati és parlamenti választásokat vonjuk össze. Az RMDSZ hosszas és széles körű konzultáció után úgy döntött, támogatja ezt a tervet. Az Alkotmánybíróság döntése és indoklása után kiderült, ez a terv nem megvalósítható, ekkor merült fel az előrehozott választások megtartása, ami a parlament feloszlatását jelentette volna. A PDL először támogatta ezt, aztán meggondolták magukat. A koalíciós tárgyalásokon végül leszögeztük, hogy az önkormányzati választások június 10-én lesznek” – összegzett.
Az RMDSZ miniszterei nem ragaszkodtak tárcáikhoz
A kormányátalakításról szólva kijelentette: “nem titok, hogy az RMDSZ miniszterei nem ragaszkodtak tárcáikhoz, sőt, vissza kívántak lépni. A Szövetségi Állandó Tanács ülésén lezajlott egyeztetés során viszont a kollégáink azon az állásponton voltak, hogy az RMDSZ őrizze meg a tárcáit, ne legyenek személycserék sem. Mi ezt elfogadtuk. Viszont az új kormányprogramot már úgy állítottuk össze, hogy az RMDSZ feltételei ebben szerepelnek. Így az első negyedév gazdasági mutatóinak függvényében kerüljön sor a bérek és a nyugdíjak emelésére, folytatódjanak a kisebb és nagyobb infrastrukturális beruházások, a kisebbségi és közösségi jogok területén pedig történjenek újabb előrelépések. Határozottan kérjük az oktatási törvény betartását, hiszen éppen itt, Marosvásárhelyen az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem esetében dúl a legnagyobb harc. Minket az erdélyi magyarság nem azzal bízott meg, hogy az egyetem rektorától vagy szenátusától kérjünk számon bármit, mi a parlamentben, a kormányban a törvény által kell érvényesítsük jogainkat. Ezen feltételeknek egy része bekerült az új kormányprogramba, más része pedig a koalíciós megállapodásban kap helyet” – mondta az RMDSZ elnöke.
Az SZKT az elnök politikai tájékoztatójának megvitatását követően elfogadta a 2012-es önkormányzati választások előkészítéséről szóló határozatot. A dokumentum a jelöltállítás módozatait, eljárási rendjét és ütemtervét, illetve a jelölés feltételeit rögzíti. A testület megszavazta Kovács Péter főtitkár kampányfőnökké való kinevezését, illetve szavazott a Kereszténydemokrata Platform megerősítéséről.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Az új párt
Romániában új magyar párt van kialakulóban. Ez a Romániai Magyar Nemszavazók Polgári Pártja, vagyis az RMNPP. Mint nevéből is látszik, ez egy pártszövetség, amelyet a régi három magyar párt (RMDSZ, EMNP, MPP) egyesült erőkkel hoz létre.
Az ehhez a párthoz húzók óriási előnye a más pártokat szimpatizálókhoz képest, hogy ők úgy szavaznak majd, hogy nem szavaznak. A közelgő helyhatósági választásokon szerzett tapasztalatokat felhasználva aztán tovább növekedhet az RMNPP-kedvelők száma, és így a parlamenti választásokon az új párt még nagyobb sikerrel vehet részt, és még több támogatója lesz, akik nem mennek el választani. A párt megalakítása érdekében egyelőre a létező pártok teljes erővel és széthúzással munkálkodnak. Most éppen a piszkos anyagiakat tisztálják, és ha ez nem sikerül, akkor úgy teregetik ki a szennyest, ahogy van. Az RMDSZ és az EMNP egymás szemére hányja a különféle forrásokból érkezett támogatásokat, és egymást szeretné elszámoltatni a Bukarestből vagy Budapestről kapott pénzekről. Sajnos, a pénzosztásból az MPP kimaradt, és így ők úgy szereztek pénzt, ahogy tudtak, mint például Kézdivásárhelyen. Ezek után az útirányok kijelölésén vitatkoznak, azon, hogy kivel, mivel és merre is kell indulniuk és haladniuk a pártoknak. Az RMDSZ leginkább Bukarest felé irányult, viszont a Tőkés László-féle EMNP az ellenkező irányt, a Sepsiszentgyörgy–Nagyvárad útvonalon Budapestet célozná meg, miután lemondott a távolabbi úti célról: Brüsszelről. Még járműgondok is vannak, mert Tőkés szerint az RMDSZ régi, rozoga, irányt vesztett autóját le kellene cserélni egy újabbra. Ezt könnyedén leszorítja az útról az EMNP vadonatúj járműve, amelyhez az üzemanyagot Budapestről pótolják, és simán megelőzi az MPP döcögő szekerét is. Az új autóra felvehetnék – esetleg – a polgári pártosokat is, és akkor a kormányos Toró és a navigátor Tőkés mellett lenne egy fékező is Szász Jenő személyében. Megvalósulna a munkamegosztás. Nálunk megosztás és megosztottság, az van!
A széthúzás szép példáját látjuk például Marosvásárhelyen is, ahol a magyarok az istennek sem tudnak megegyezni a polgármesterjelölt személyét illetően. Pedig a megegyezés tulajdonképpen már megszületett. Itt úgy néz ki, hogy közös nem megegyezéssel Dorin Florea régi polgármestert jelölik újra polgármesternek. Most csak el kell menni hozzá, és azt mondani, hogy ha támogatja a magyarok néhány javaslatát, ők továbbra sem hajlandók egyezséget kötni egymással, és így teljes mellszélességgel támogatják Dorin Floreát. Olyan apróságokat kellene kérni tőle, mint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar fakultás létrehozása és néhány magyar személyiségről elnevezett utca visszakeresztelése. Saját biztos sikere érdekében bizonyosan teljesítené ezeket a kéréseket. Egyetlen baj az, hogy a meg (nem) egyezési csatározások mindenki szeme láttára történnek, és így, ha a jelenlegi polgármester tudomást szerez ezekről, semmit nem fog ígérni, mert úgyis simán megnyeri a választásokat.
Kuti János
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Feltuningolt” RMDSZ
„Ne a politikai ellenfelek rágalmaival foglalkozzunk!” – intette Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) szombati, marosvásárhelyi ülésének küldötteit. A felszólalások jelentős része mégis az Erdélyi Magyar Néppártnak az „RMDSZ-miniparlament” ülésével egyidőben, Csíkszeredában zajló rendezvényére „üzent” – oda, ahol Toró T. Tibort választották az EMNP elnökévé.
Kelemen kerek egy éve megválasztott szövetségi elnökként a tavaly februári nagyváradi kongresszus óta eltelt időszakot „a folytonosság és az építkezés évének” nevezte, mely idő alatt „önkormányzati, parlamenti és kormányzati téren is számos eredményt értünk el”. Mint emlékeztetett: 2011-ben az RMDSZ Erdélyi Konzultációja során megkérdeztek „százezer embert Erdély minden szegletéből”. Ugyanakkor tavaly ősszel zajlott le a szövetség „Minden magyar számít!” szlogenű népszámlálási kampánya, illetve „Minden magyar gyermek számít!” elnevezésű beiskolázási kampánya.
A szövetségi elnök úgy értékelte: az elmúlt 22 év legnehezebb önkormányzati választása elé néz idén az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség, éspedig azért, mert „először fordul elő 22 esztendő után, hogy olyan megméretkezés lesz, amelyen három magyar szervezet versenyez a szavazatokért”: az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt (MPP), illetve idéntől Tőkés László Erdélyi Magyar Néppártja (EMNP) is. „Az EMNP élvezi a magyar kormány teljes támogatását, ennek láthattuk már az első jeleit az RMDSZ-ellenes matricák megjelenésében. Mi mindig a párbeszéd hívei voltunk, Tőkés László azonban leszögezte: nem akarnak együttműködni az RMDSZ-szel” – mondta el az RMDSZ elnöke, aki szerint „az RMDSZ-nek nem a zsebpártok kampányolásával kell foglalkoznia, hanem az elvégzendő feladatokra kell koncentrálnia”.
A szövetségi elnöki intés ellenére az SZKT-ülésen elhangzott felszólalások jelentős része utalt az egyik ellenpártnak az „RMDSZ-miniparlament” ülésével egy időben, Csíkszeredában zajló rendezvényére. A legélesebben Kovács Péter főtitkár fogalmazott, aki Tőkés László EMNP-„védnök” egyik, nemrégiben tett kijelentésére reagált. „Tőkés László az RMDSZ-t egy rozoga autóval hasonlította össze, amely letért az útról. Ha ennyire rozoga ez az autó, és ha valóban rossz irányba halad, miért nem száll ki belőle? – vetette fel a kérdést Kovács. A főtitkár emlékeztetett arra, hogy a szövetség színeiben európai parlamenti képviselői mandátumot nyert Tőkés sajtóközleményeiben posztkommunistáknak, neptunistáknak, korruptaknak, tájba simulóknak, bársonyszékhez ragaszkodóknak, az autonómia eszményét feladóknak címkézi az RMDSZ képviselőit. „Hogy bírja Tőkés László egy ilyen társaságban, miért nem veszi a kalapját, adja vissza az RMDSZ-listán nyert európai parlamenti mandátumát, és megy a megújulást hirdető társaságba? – fogalmazott Kovács, aki „évről évre tuningolt, megbízható, kiszámítható gépkocsinak” nevezte az RMDSZ-t, amely „reggeltől estig rója a köröket, hónapokon, éveken keresztül, nem vállal be őrült előzéseket, nem kockáztat egy végzetes balesetet”.
Markó Béla miniszterelnök-helyettes az összefogás lehetőségéről és értelméről beszélt. „Összefogni csak azokkal lehet, akiknek az a fontos, hogy ott leszünk-e a parlamentben, a kormányban, hogy lesznek-e erős önkormányzataink. Akiknek viszont arról szól minden, hogy ki tetszik a magyar kormánynak, ki fog ebből a hiúság vásárából nyertesként kikerülni, akik gyengíteni akarják a romániai politikai jelenlétünket és akik egy magyarországi politikai jelenlétet akarnak felerősíteni, azokkal nem hiszem, hogy össze lehetne fogni” – szögezte le Markó. A miniszterelnök-helyettes egyértelművé tette: a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kérdése sarokköve az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának, és ha nem sikerül rövid időn belül létrehozni az önálló magyar intézeteket, akkor “nagyon komoly kérdés, hogy tudunk-e továbbmenni” ezzel a koalícióval. „Szerintem nem” – adott választ saját kérdésére a miniszterelnök-helyettes.
Borbély László politikai alelnök hangsúlyozta, az RMDSZ felkészült a választásokra. Kitért arra is, hogy az újonnan alakult párt védnöke, Tőkés László jelenleg a szövetség színeiben európai parlamenti képviselő. „Furcsának találom, hogy Tőkés László úgy akar új autót vezetni, hogy közben nincs is jogosítványa” – folytatta az előtte szólók gondolatmenetét a politikai alelnök.
Kampányfőnökké „kenték fel” Kovács Pétert
Az SZKT-n elfogadták a 2012-es önkormányzati választások előkészítéséről szóló határozatot is, amely az RMDSZ jelöltállítási módozatait, eljárási rendjét és ütemtervét, illetve a jelölési feltételeket rögzíti. A dokumentum leszögezi: a polgármester- és helyi tanácsos-jelöltek kiválasztásának módozatairól és az annak megfelelő teljes eljárási rendről a helyi szervezet javaslata alapján a Megyei/Területi Állandó Tanács hoz döntést. Az RMDSZ helyi és megyei szervezetei tanácsos-jelölteket indítanak minden olyan közigazgatási egységben, ahol esély van a magyar képviselet biztosítására. Ahol a magyar lakosság számaránya meghaladja a 15 százalékot kötelező, illetve azokban a közigazgatási egységekben, ahol a magyarság számaránya nem éri el a 15 százalékot, javallott a polgármester-, illetve megyei tanácselnökjelölt indítása. Az önkormányzati jelöltlisták véglegesítésének határideje 2012. április 15. Az SZKT ugyanakkor megszavazta Kovács Péter főtitikár kampányfőnökké való kinevezését is.
Antal Erika
Új Magyar Szó (Bukarest)

Tőkés, az álguru
Tőkés László személyiségének egyik alapvető ellentmondása az, hogy miközben vegytiszta pártpolitikus, folyamatosan menekülni igyekszik a politikusi bélyegtől. Minden eszközzel azt sugallja híveinek, hogy ő amolyan erkölcsi ítélőszék, nemzeti orákulum és Isten ostora. Nála a bölcsek köve, mindig megmondja a tutit, és aki ebben kételkedik, az legalábbis hülye, ha nem egyenesen nemzetáruló.
Az EP-képviselő önértékeléséről egyebek mellett nyelvhasználata is árulkodik. A tőkési kommunikáció a volt püspököt mindig kenetteljesen, olykor tudatosan archaizáló stílusban írja le. Ő nem eszik, hanem „elkölti ebédjét”, nem természetes módon van jelen választókerületében, hanem „háromnapos székelyföldi körútra indul” (nem minden ok és él nélkül jegyezte meg erről Szőcs Levente kollégám az egyik közösségi oldalon, hogy mindez úgy szól, mintha csak az angol királynő vizitelne a Hargita alján). Tőkés nem képvisel, vagy dolgozik. Ő a „helyszínen tájékozódik”, „első kézből kap információkat” és a végén „képet alkot”. Mintha a szférák magasságából ereszkedne alá alattvalóihoz, akiknek kötelezően kiváló szerencséjüknek kell tartaniuk, hogy ezúttal feléjük veti tekintetét és glóriájának fényéből így rájuk is visszahull egy kevés. Ebben az esetben azonban nemcsak az ex-püspöknek a személyi kultusz iránti vonzalma mutatkozik meg. Tőkés egy olcsó kommunikációs trükkel szószéket, erkölcsi piedesztált igyekszik emelni politikai tézisei mögé, így próbálván kivonni azokat a racionális politikai vita mezejéről és a megfellebbezhetetlen nemzeti posztulátumok közé emelni.
Erre szüksége is van, mert érvekkel nehezen tudná alátámasztani zavaros és gyakran ellentmondásos kijelentéseit. Itt van például néhány gyöngyszem a már hivatkozott székelyföldi körútról. Illyefalván egy lakossági fórumon Tőkés kijelentette, hogy nem lesz EMNP-RMDSZ közös lista, mert az RMDSZ Bukarest és nem Budapest irányába indult, eltérítette utasait, járműve pedig erkölcsi kopást szenvedett, ezért le kell cserélni egy újra, vagyis az EMNP-re.
Kérdésre válaszolva a politikus tételesen is azt mondta, hogy „...többet nem indulnak közös listán a szövetséggel.” Egy nappal később Marosvásárhelyen már meggondolta magát, azt állítva: „a tavalyi népszámlálás után egyértelmű, hogy a magyarok nem tudják érvényesíteni az alapjogaikat egység nélkül.” Ezért Tőkés szerint az EMNP-nek párbeszédet kell folytatnia az RMDSZ-el és az MPP-vel. További egy nap múltán Tőkés ki akarta magyarázni ellentmondásos nyilatkozatait és elmondta, hogy miképpen kell azokat érteni. A helyhatósági választásokon, ott, ahol a magyarság képviselete veszélybe kerülne, ha a magyar szervezetek egymás vetélytársaiként indulnának, össze kell fogni. Az országos választásokon viszont külön listákon kell indulni. Nos, egyrészt a hivatkozott nyilatkozatokból nem ez derül ki, másrészt pedig a logika erősen sántít, hiszen, ha valahol, akkor épp az országos választásokon kerül veszélybe a magyarság képviselete, ha nincs egységes magyar jelöltlista. Másrészt az EMNP-nek – feltételezem – vannak saját politikai döntéshozó testületei (a kongresszus például). Miként kötelezhet el egy – vélelmezhetően – demokratikus pártot valaki, aki még csak nem is tagja a fent említett szervezetnek?
Van azonban egy mindezeknél fontosabb észrevételem is, ami lerántja a leplet a bevezetőben említett moralizáló politizálásról. Egy politikusnak úgymond benne van szolgálati kötelezettségei leírásában az, hogy esküdt ellenségével is szövetségre lépjen, ha érdekei azt kívánják. No de egy erkölcsi nagyság, hogy tehet ilyet? Ha az RMDSZ elárulta a magyarságot, mert Bukarestbe és nem Budapestre indult, ráadásul az erkölcsi kopás megette rozoga járművét, akkor egy magára valamit is adó nemzeti guru akkor sem lép vele szövetségre, ha emiatt elveszít néhány rongyos polgármesteri vagy tanácsosi széket. Vagy pedig nem is annyira büdös az RMDSZ, csak a szövetkezés árát akarja feljebb srófolni az EMNP Kongresszusa előtt levizitelő EP-képviselő?
Székely Ervin
Új Magyar Szó (Bukarest)

Sík mezőben hármas út…
Lehetetlen szemet hunyva vagy szemlesütve elmenni amellett, ami az Erdélyi Magyar Néppárt csíkszeredai küldöttgyűlése és az RMDSZ szövetségi küldötteinek marosvásárhelyi tanácsa után egyre inkább láthatóvá válik...
Nemcsak a hazai magyarság képviselete lett háromutassá a helyhatósági választásokon, hanem súlyosan sérül és megbomolhat a romániai magyar és a magyarországi pártok, ezek képviselőinek személyi viszonya is. A Fidesz és az RMDSZ kapcsolata létezésük egyetlen időszakában sem volt felhőtlen. A folyamatosan romló kapcsolatok ágyát az RMDSZ–MSZP viszony alakulása vetette meg, amelyet a magyarhoni balliberális áramlatokkal való kapcsolat párnázott magasra. Miközben az erdélyi magyarság tömegei törvényszerűen a magyar nemzeti oldallal szimpatizáltak, az RMDSZ csúcsvezetésének tagjai még azokban a kritikus pillanatokban sem foglaltak egyértelműen állást például a magyar nemzetrészek határokon kívül szakadt részeinek kitagadása, a nemzetről való leválasztása ügyében, amikor ez 2004 decemberében tetőzött. Az MSZP bukása után a kettős állampolgárság jogi megalapozása is fintorgást váltott ki, ismeretesek és emlékezetesek Markó Béla vonatkozó nyilatkozatai is ebben a témakörben. A bálványosi folyamatban való hezitáló RMDSZ-es részvétel is beszédes történet. A további példálózást abbahagyom, mert anélkül is világos, hogy a személyi kapcsolatokban, a nyilatkozatháborúkban is nyomon követhetők a kölcsönös ellenszenv alakulásának markáns vonalai. A Fidesz kétharmados győzelme után ennek Erdély-politikája verte ki – nem is egyszer – a biztosítékot. Legelőbb a Demokrácia Központok létrehozása és működtetése jelezte, hogy a magyar kormányzat meg akarja törni az RMDSZ egyeduralmát. Az RMDSZ-nek hiábavaló volt minden erőlködése, hogy a Demokrácia Központok működtetését maga vállalja. A magyarországi támogatások sorsa mindig is vitatéma volt. Frissiben egyik mostani ügyet, a moldvai magyar oktatás támogatását említem, amely újfent vitatémává vált. A Fidesz romániai magyar pártpreferenciáit sem nézte jó szemmel az RMDSZ. Az MPP nyüzsgését sem, ami – főleg az utóbbi időben – a magyar nemzeti jellegű rendezvények széksorainak és páholyainak látványos elfoglalásában nyilvánult meg. Summa summarum: itt van ezekről az állapotokról a nyugta: a csíkszeredai küldöttgyűlésre az MSZP képviselőit meg sem hívták, Toró T. Tibor EMNP-elnök kerek perec ki is jelentette, hogy a Magyar Szocialista Párttal nem látják az együttműködés lehetőségét. Nem képviseltette magát az RMDSZ sem – ugyanabban az időszakban ülésezett Marosvásárhelyen az SZKT –, és nem volt jelen az MPP csúcsvezetéséből sem senki. (Alsóbb szinteken szerencsére létezik kommunikáció az említett politikai alakulatok között. Sőt, sokáig úgy tűnt, hogy a közös marosvásárhelyi polgármesterjelölt állításával is egyetértenek, ami még mindig nem késő.) Nemcsak durvák, egyenesen sértőek voltak azok a pengeváltások is az RMDSZ és a Fidesz között – például a magyarországi támogatások új rendjével kapcsolatosan –, amelyeket elsősorban Kovács Péter főtitkár képviselt. Mindezek ellenére Csíkszeredában az új pártelnök kijelentései között az is elhangzott, hogy az EMNP-től az erdélyi magyar politika megújulása várható, amely az erdélyi magyar politikai erők összefogását eredményezheti. Az RMDSZ – ismerte el – továbbra is pályán marad, ezért nem lehet egymás ellenében menni, hanem össze kell fogni vele. Fordítva is igaz: az EMNP nélkül sincs összefogás. Az is tény, hogy Tőkés László harcias kijelentései, ha van is a kiegyezésre hajlam, ennek keresztbe tesznek. Amíg Németh Zsolt, a Fidesz egyik főembere Kelemen Hunorban a kapcsolatteremtésre alkalmas személyt véli felfedezni, addig az EP-képviselő továbbragozza, hogy nincs “jó” és “rossz” RMDSZ – ergo: rossz az egész csúcsvezetés. Közben az is elhangzik, hogy az erdélyi magyarság demokratikus alapon való együttműködésének, illetve Székelyföldön a szabad versenynek az elkötelezett híve. Adja Isten, hogy így legyen. Másképp nemcsak Marosvásárhelyt veszítjük el. Pillanatnyilag – Vörösmartyval szólva – a “Sík mezőben hármas út / Jobbra, balra szertefut, / A középső célra jut” állapotában vagyunk. Összefogás nélkül nem mi és nem a mieink jutnak célra. És ebben az anyaországi normális állami, párt- és civil kapcsolatoknak rendkívüli szerepük van és lesz.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Eltulipánosodott függetlenek (RMDSZ-polgármesterjelöltek)
Tulipánossá vált az összes háromszéki magyar községvezető, besoroltak az RMDSZ-be azok is, akik 2008-ban függetlenként, illetve az MPP támogatásával szereztek mandátumot – jelentette be büszkén Tamás Sándor, az RMDSZ megyei elnöke, aki azt is elmondta, ezek a polgármesterek a szövetség jelöltjeiként indulnak az idei önkormányzati választásokon.
Háromszéken két városban maradt nem RMDSZ-es magyar polgármester, Baróton Nagy István, Kézdivásárhelyen pedig Rácz Károly. Az elmúlt négy évben hatásosnak bizonyult az RMDSZ-es megyevezetés “támogatáspolitikája”, és sorba váltak a szövetség tagjává a korábbi függetlenek, így ma már nem meglepő, hogy az RMDSZ színeiben mérettetik meg magukat idén. RMDSZ-es jelölt lesz Illyefalva, Bölön, Bükszád, Ozsdola és Kézdiszentlélek jelenlegi vezetője, mindannyiukat függetlenként választották meg, és nem tesz másképpen Gidófalva elöljárója, aki a zöld párt színeiben nyert mandátumot. Tamás Sándor nem ejtett szót az MPP-s támogatással függetlenként mandátumot nyert nagyajtai polgármesterről, Bihari Edömérről, értesüléseink szerint azonban ő is követi kollégái példáját. Arra a kérdésre, hogy mivel győzték meg az említett urakat az RMDSZ-hez csatlakozásról, Tamás Sándor szűkszavúan válaszolt: “Az eddig elvégzett munkánkkal.” Az RMDSZ polgármesterjelöltjeiről már mindenütt döntöttek, többnyire a helyi választmány határozott, és ezt hagyta jóvá a megyei Állandó Tanács. Árkoson is megvan az induló neve, ám egyelőre nem hozták nyilvánosságra, Kőröspatakon Kisgyörgy Sándor a jelöltjük, a többi sepsiszéki községben a tisztségben levő polgármesterek vállalják újra a megmérettetést – mondta el Fodor István sepsiszéki elnök.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Játszmák határokon belül, határokon kívül
Kevés olyan nép él Európában, amelyiknek saját parlamentjén kívül még öt ország parlamentjében van képviselete. Mi magyarok Budapesten kívül Bukarestben, Pozsonyban, Belgrádban, Zágrábban, Ljubljanában vagyunk jelen. Az elmúlt 20 év során volt a magyaroknak parlamenti képviselője Kijevben is.
A két világháborút követő békék után, a 40 éven keresztül szigorú határokkal elválasztott, határok közé bezárt térségekben, autarchiákban, lájtos és kevésbé lájtos diktatúrákban éltek a kisebb, nagyobb magyar közösségek. A '80-as évek második felétől egyre keményedő feltételek között élők nem csak az adott politikai berendezkedés elnyomorító hatásaival küzdöttek akár Csehszlovákiában, akár a volt Jugoszláviában, Romániában, ill. a Szovjetunióban, hanem a kisebbségi léttel is. Magyarországra, a gulyáskommunizmus világára vágyó tekintettel pillantottak a szomszédos országokban élő magyarok és nem magyarok.
1990 után új helyzet állt elő. Legelőször az RMDSZ szerveződött meg hihetetlen gyorsasággal Romániában, de hamarost létrejött Csehszlovákiában a MPP, majd az Együttélés, a Vajdaságban a VMDK, majd a VMDSZ, Ukrajnában a KMKSZ, majd az UMDSZ. Megköttettek az un. Alapszerződések sorra a szomszédos országokkal. Nem ment simán semmi, de a délszláv háború sújtotta térségeken kívül békés körülmények között kialakultak minden országban a választott, legitim politikai képviseletei a magyaroknak. Elindult egy folyamat, melynek során egyre több, – természetesen nem elégséges – eredményt értek el az intézmények, az ingatlanok visszaszerzése, az identitás, az oktatás/ kultúra megőrzésének területein. A határon túli magyarok többségében az adott ország állapotának függvényében, egyre inkább tudatosult, hogy nekik két fővárosuk van. Az adott országé, és a magyar főváros, Budapest. A magyar közösségek tagjainak többségében tudatosult az is, hogy egzisztenciális létük attól az országtól függ első sorban, melyben a többség bizonyára mindenkor 2/3-t alkotott. A kérdés tehát mára úgy merül fel egy kisebbségi létben élő magyar esetében: élhető az adott ország, v. kevésbé élhető, mint máshol a környéken. Egy kis létszámú klientúra persze függött és függ Budapesttől minden térségben. Nemcsak politikai szerepét tekintve, de gazdasági/szociális tekintetben is. Térségektől függően ebben nagy eltérés van. Kárpátalján ez a politikai klientúra esetében 100%-os, míg más térségekben inkább a legitim parlamenti képviselettel rendelkező párt alternatívájaként, Budapestről támogatott, vagy gründolt párt klientúra számára létkérdés.
Ugyanakkor a realitás érzék, mely tudomásul veszi, hogy nem a budapesti kakaskukorékolásra kél fel a nap a szomszédos országokban, nem jellemezi a magyarországi politikát. Különösen a jobboldali kormányok vélték és vélik úgy, hogy Budapesten kell megmondani, mi a jó a határon túli magyaroknak, hogy ők is a “centrális erőtér” sugarába tartozzanak.
Ennek eszköze részben a sérelmi politika folyamatos gerjesztése, amit először státustörvénnyel, majd 2010-ben kettős állampolgársággal kívánnak “kezelni” illetve a támogatáspolitika. Az egyre szűkülő források zavaros intézményi átalakításokkal, átláthatatlan döntési folyamatokkal párosulva, a központ meleg tenyeréből etetett klientúra által vezényelve, mára a határon túli magyarság többsége számára érdektelen és enyhén szégyenletes hellyé teszik az “anyaországot” Már a legrosszabb helyzetben lévő kárpátaljai magyarság sem föltétlen akar felkerekedni, hogy áttelepüljön Magyarországra.
Az átlagember számára tehát érthetetlen, hogy miért folytat komoly küzdelmet a magyar kormány és diplomácia, hogy mára veszélybe kerüljön az elmúlt 20 év diktatúráktól megszabadult magyar kisebbségek teremtette legfontosabb vívmány – a politikai érdekérvényesítő szerep az adott országok parlamentjeiben. A statisztikai adatok fényében ugyanis világos, hogy a magyar közösségek nem olyan nagy létszámúak, hogy a Fidesz által gründolt, vagy “stratégiai partnernek” kinevezett pártok megjelenésével, a választásokon megoszló szavazatok elégségesek legyenek akár egy párt bejuttatásához is. Így, amit a 20. század nem végzett el a határon túlra került magyarság életében, azt a 21. század elején a Fidesz megosztó politikája befejezi. Hiszen, ha nem lesznek magyar képviselők az adott országok parlamentjeiben, az eddig kínnal-keservvel elért, ám mégis fontos eredmények sem lesznek védhetők. Ugyan is, ha nincs is törvénybe foglalt kulturális autonómia, de annak szinte minden eleme megtalálható mind Romániában, mind Szlovákiában. Szerbiában, a Vajdaságban a Nemzeti Tanács intézménye az egész térség számára példaérték modellt hozott létre, mely tulajdonképpen a kulturális autonómia intézménye.
A nacionalizmusok ugyan minden országban rendelkezésére állnak a politikának, de jelenleg alacsony hőfokon vannak tartva. Választások idején persze felizzíthatók, de jelenleg az a nagyobb veszély pl. a szlovákiai magyar kisebbségre, hogy “Minél jobban prezentálódik az MKP a Fidesz saját akarat nélküli fiókpártjaként, annál inkább közelít szlovákiai koalíciós potenciálja a nullához. És annál kevésbé lesz az itteni magyarok számára érdekes, hogy a parlamentben izolálódik-e, avagy a parlamenten kívül. Ugyanis egyik esetben sem lesz képes tenni értük semmit, ami hasznukra válhatna” (Morvai Péter).
Az etnikai alapú magyar pártok mindenek fölött való forszírozása Budapestről végzetes tévedés. Kontraproduktív!
Több, mint árulkodó Semjén Zsolt mondata: “A magyarság megmaradása függ attól, “milyen erős pozícióink vannak ezekben az országokban”. Ez a fajta gondolkodás, nem tudja elképzelni, hogy a Fideszen kívül, sőt a Fidesz ellenében, és után is van és lesz élet a szomszédos országok magyar társadalmai számára.
Ugyanakkor azzal, hogy Magyarország az elmúlt másfél évben feladta legnagyobb értékét: a társadalmi, gazdasági, politikai stabilitást, nemcsak a hazai társadalomnak, de a határon túli magyaroknak is árt. A kormány elszigetelte Magyarországot Európában. A magyar diplomácia mozgástere beszűkült. A kormányzati politika kockáztatja a kisebbségben élő magyarság politikai érdekképviseleteit a szomszédos országokban. S Magyarország mára már nem egy vágyott hely, ahol sokkal jobb lenne élni, mint az euróval fizető Szlovákiában, vagy az Európai Unióban és a NATO-ban felértékelődő Romániában. Horvátország uniós tagállammá válásával, tengerpartjával, Szlovénia jólétével nem vetélkedhet az egyre zsugorodó gazdasággal rendelkező Magyarország, mely hova tovább egy jól fejlett autokrácia, egypárti berendezkedéssel, leépülő jogállammal.
A 2011-es népszámlálási adatok drámai fogyást mutatnak Romániában és Szlovákiában. Az asszimilációt pedig gyorsítja, hogy a magyar identitástudatnak nem támasza Magyarország. A kettős állampolgárság törvénybe iktatásának módja és időpontja a választójog mellérendelésével – mindennél árulkodóbban bizonyítja, hogy ez elsősorban belpolitikai játszma része, és nem a magyar kisebbségekről szóló, mindent megoldó gyógyír. S hogy ez, – mint Ruprecht Polenz a német Bundestag külügyi bizottságának kereszténydemokrata elnöke mondja: “a külhoni magyaroknál lojalitási konfliktust okoz” – nem érdekli a Fidesz gőzhengerét.
Ugyanakkor, ahogy a felzárkózás és a szociális pillér mellett nem áll ki a magyar kormány Magyarországon, sőt, nap, mint nap táplálja az EU-ellenességet a társadalomban, úgy nem használja ki az európai integráció adta lehetőségeket a határon túli magyar közösségek érdekében sem . Nem számol azzal, hogy a 2012 – választások Romániában és Szlovákiában új helyzetet teremtehenet, s mi lesz a kisebbségben élő magyarokkal, ha ezekben az országokban is a “centrális erőteret” és a nemzeti burzsoázia megerősítését hirdeti meg a kétharmados többség?
Törzsök Erika
Népszava

Szórvány és egyház: szórványtanácskozás Köröstárkányban
A Belényesben megszervezett őszi szórványtalálkozó folytatásaképpen 2011. március 10-én, szombaton szórványtanácskozásra került sor a Bihar megyei Köröstárkányban. A Magyar Polgári Egyesület (MPE) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által közösen meghirdetett szakmai megbeszélés-sorozat második találkozóján Nagy József Barna, az MPE elnöke, a rendezvény főszervezője köszöntötte a református egyházközség gyülekezeti termében egybegyűlteket, majd Szakács Zoltán köröstárkányi református lelkipásztor mutatta be a települést, illetve az itt élő reformátusok életét. Köröstárkány az egyedüli magyar település a Belényesi-medencében, lakói messze földön ismertek a fóliasátras zöldségtermesztésükről, hangzott el a bevezetőben. Sajnos a szórványélet hátrányai – vegyes házasságok, több elhalálozás, kevesebb születés – egyre jobban megmutatkoznak a településen. Dukrét Géza a Partiumi Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke a Belényesi-medence történelmének viszontagságos évszázadait ismertette, külön hangsúlyt fektetve a magyar vonatkozású történelmi adatokra. A helytörténész két témába vágó kötetet is bemutatott: Györffy István, A Fekete-Körös völgyi magyarság című munkáját, valamint A Belényesi-medence turistakalauzát. A szórványtalálkozás szervezői ezzel a két kötettel ajándékozták meg az érdeklődőket, ugyanakkor a vidék magyar gyülekezeteinek, iskoláinak és könyvtárainak is több kötetet ajándékoztak.
Burian Sándor ágyai (Arad megye) háziorvos, az EMNT szórványtanácsának tagja az Arad megyei magyar térvesztésről tartott előadást. Arad a második védvonal című, statisztikákkal, ábrákkal is alátámasztott előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy Arad megye magyarsága, mintegy második „védvonal”, napjainkban a végleges megsemmisülés útjára lépett. Ezt a „védvonalat” mégsem szabad veszni hagyni, mert akkor a belső erdélyi, ma még tömbmagyarságnak számított vidékek válnak jobban sebezhetővé.
Bartha Mária Zsuzsanna nagykárolyi (Szatmár megye) unitárius lelkész – aki szintén tagja az EMNT szórványtanácsának – az egyház, főleg az unitarizmus és a szórvány kapcsolatáról tartott előadást. A tanácskozás további részében a résztvevők meglátogatták a magyarremetei Árpád-kori templomot, ahol szent királyaink (Szent István, Szent Imre, Szent László) egyedülálló ábrázolásait, illetve a bibliai témájú freskókat tekintették meg. A Bethlen Gábor Alap támogatásával megvalósuló szórványkonferencia a várasfenesi tájház megtekintésével zárult.
Harangszó (Nagyvárad)

Székelyudvarhelyen temetik újra Nyirő Józsefet
A csíksomlyói zarándokvonat hozza Székelyföldre, huszárkísérettel érkezik Székelyudvarhelyre és május 27-én, a katolikus temetőben újratemetik Nyirő József hamvait – jelentették be tegnap sajtótájékoztatón. A hamvak hazahozatalával az író, Nyirő József végakaratának tesznek eleget az újratemetés szervezője, a Székelyudvarhelyért Alapítvány.
Mivel a madridi Almudena temetőbeli sírhely Magyarország tulajdona, ezért az exhumálást is a magyar állam végzi, a sírhelyet is a magyar Országgyűlés váltja meg. Az író földi maradványai a csíksomlyói zarándokvonattal érkeznek Székelyföldre. A gyergyószentmiklósi és csíkszeredai megálló után a hamvakat huszárok szállítják Székelyudvarhelyre.
Nyirő József hamvainak hazahozatalát Balázs Árpád, az MPP önkormányzati képviselője Pál Gyula néhai ügyész kezdeményezésének nyomán, 1995 óta folyamatosan, ma már többekkel együtt szorgalmazza – mondta, hozzáfűzve, „vártuk, hogy jobbra forduljon a kormány Magyarországon.” Az ötletgazdák most egy emlékbizottság létrehozását is kezdeményezték, melynek több feladata is lenne, többek közt részt vennének az újratemetés megszervezésében. Május 27-én, a Nyirő-villa előtti tiszteletadást követően, a koporsót a város központjában, a Márton Áron téren ravatalozzák fel, majd a Szent Miklós-hegyi temetőben római katolikus szertartás szerint helyezik sírba.
Egyszerű embereket várnak a bizottságba, olyanokat akik közel érzik Nyirő szellemiségét.
Elképzelhetőnek tartják, hogy a Városi Könyvtár felvegye a Nyirő József nevet, de a tervek közt szerepel tudományos konferenciák szervezése és a Nyirő-hagyaték összegyűjtése is.
Az író konyhabútora például Ivóban még megtalálható, és ezt is szeretnék Székelyudvarhelyre hozni, majd kiállítani az akkori fényképeket, melyeket idős Kováts István, az író barátja készített.
További tervek közt szerepel a Nyirő-villa átalakítása, persze az ottlakók kárpótlása mellett.
Az uh.ro nyomán
Erdély.ma

Erdély-szerte külön emlékeznek március 15-én a magyar pártok
Külön emlékeznek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésére az erdélyi városok többségében a magyar politikai alakulatok. Marosvásárhelyen az RMDSZ nem osztja meg a március 15-i ünnepet egyik vetélytársával sem. „A szövetség külön ünnepel, erről központi döntés van” – közölte szűkszavúan Kelemen Atilla, a Maros megyei szervezet elnöke.
Mint 1990 tavasza óta minden évben, az RMDSZ a postaréti vesztőhelyre hívja a város magyarságát. A Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt az ellenzék immár hagyományos helyszínén, a Kossuth utcai Petőfi-szobornál ünnepel – külön-külön. Portik Vilmos, az EMNP megyei és városi elnöke lapunknak elmondta: beszélgetéseket folytattak mind az RMDSZ-szel, mind az MPP-vel az esetleges közös ünneplésről, azonban a tárgyalásokra „nem sikerült pontot tenni”.
László György, a polgári alakulat megyei vezetője azonban megkérdőjelezte a néppártiak igyekezetét. „Nem igaz, hogy együtt akartak ünnepelni, mert amikor hívtuk őket, azt mondták: azokkal, akiknek Szász Jenő az országos elnökük és Benedek Imre a polgármesterjelöltjük, nem közösködnek. Ráadásul a helyszín kérdéséhez is erkölcstelenül viszonyultak, mihelyt déli 12-től este 8-ig próbálták lefoglalni a Petőfi-szobor előtti terecskét” – fejtette ki a Krónikának László.
Nyárádszeredában ugyan együtt ünnepel az RMDSZ és az MPP, utóbbiak mégis kirekesztve érzik magukat. A polgáriak fölháborítónak és szégyenletesnek tartják azt a tényt, hogy a helyi RMDSZ-vezetők és Tóth Sándor alpolgármester éppen a sajtószabadság napján megtiltotta nekik, hogy emlékbeszédet mondjanak Deák Farkas szobrának avatóján. Az MPP-sek különösen azért nehezményezik ezt, mert a szoborállítást ők is támogatták, sőt az alakulat elnöke, Biró József Attila az, aki családjával együtt a forradalmár sírját gondozza. Ennek ellenére úgy döntöttek, a nemzeti ünnep üzenetére való tekintettel és Deák Farkas emlékének kegyeletteljes megőrzése érdekében részt vesznek a rendezvényeken és elhelyezik virágaikat.
Szatmárnémetiben sem közös az ünnep, az RMDSZ civil szervezetekkel közösen a Petőfi-szobornál tart ünnepséget március 15-én, majd a színházban kerül sor előadásokra és díjkiosztásra. Az EMNT–EMNP eközben már a hétvégén megkoszorúzta a Kossuth-emléksírt és a Petőfi-szobrot. Nagykárolyban a Kaffka Margit Társaság tart megemlékezést a Petőfi-szobornál, majd az RMDSZ szervez kulturális műsort. A néppárt nem készül külön rendezvénnyel.
Nagyváradon hetek óta zajlik a vita a magyar alakulatok között a március 15-i megemlékezések kapcsán, miután az RMDSZ korábban egész napra lefoglalta a hagyományos helyszíneket. Az EMNT–EMNP végül Ilie Bolojan polgármester közbenjárásának köszönhetően mégis a Szacsvay-szobornál ünnepelheti március 15-ét. A két szervezet korábban úgy nyilatkozott, többször is megpróbálták rávenni a megyei RMDSZ-t, hogy legalább valamelyik helyszínen szervezzék közösen az ünnepséget, ám nem sikerült megegyezniük. Így az ellenzéki alakulatok végül a szövetség rendezvénye előtt foglalhatják el a szobor előtti parkot, a rendezvényen valószínűleg Tőkés László EMNT-elnök is jelen lesz.
Zilahon az EMNP szerezte meg a Wesselényi-szobornál való emlékezés jogát, és felajánlotta az RMDSZ-nek, hogy ünnepeljenek közösen, a szövetség azonban elutasította a felkérést. A néppárt szerint hasonlóan járt el a helyi RMDSZ-vezetés Nagyszalontán és Temesváron is.
Kolozsváron sem szervez közös ünnepséget az RMDSZ és az EMNP – tudtuk meg Máté Andrástól, a szövetség Kolozs megyei elnökétől. Mint mondta, az RMDSZ szervezte rendezvényen az EMNP részéről Gergely Balázs, a néppárt alelnöke szólal majd fel a Biassini-szálloda előtt.
Nem lesz közös megemlékezés a Székelyföldön sem – mondta lapunknak Papp Előd, a néppárt alelnöke, aki szerint nem is tettek javaslatot a szövetségnek a közös ünneplésre, mivel nem akartak lehetőséget adni a visszautasításra. Csíkszeredában a helyi önkormányzat szervezi a március 15-i programot, melyen az MPP képviselői is részt vesznek – mondta Antal Attila alpolgármester.
Politikamentes március idusát ígérnek Háromszéken is, ahol szintén az önkormányzatok szervezik az ünnepségeket. Sepsiszentgyörgyön a városi művelődési ház koordinálja a szervezést, a munkából az RMDSZ, az MPP, az SZNT és az EMI is kiveszi a részét. Gazda Zoltán szervező lapunknak elmondta, politikamentes lesz a rendezvény, de a beszédek tartalmáért „nem vállalnak felelősséget”.
Baróton a pártok a város határában levő véceri emlékműnél egymást váltva koszorúznak és mondanak beszédet, mondta a Krónikának Nagy István polgármester, aki szerint a városközpontban szervezett ünnepségnek nem lesz politikai színezete. Kézdivásárhelyen és Kovásznán is csak az elöljárók mondanak beszédet, és a kulturális műsorra fektetik a hangsúlyt.
Krónika (Kolozsvár)

Nem szabad március 15.
Nem lehet hivatalos munkaszüneti nap március 15. a brassói táblabíróság jogerős döntése szerint. A bíróság visszautasította a Magyar Polgári Párt (MPP) fellebbezését, és érvénytelenítette a Kovászna megyei önkormányzat arra vonatkozó határozatát, hogy március idusa legyen a régió ünnepe és munkaszüneti nap – közölte tegnapi sajtótájékoztatóján Kulcsár Terza József, az MPP háromszéki elnöke.
A bíróság még nem indokolta meg a döntést, Kulcsár Terza szerint valószínűleg formai kifogást találtak.
Mint arról beszámoltunk, az MPP tanácsosai valamennyi helyi önkormányzatnál benyújtották a határozattervezeteket, hogy március 15. legyen munkaszüneti nap. A Kovászna megyei prefektúra minden esetben a határozat visszavonására szólította fel az önkormányzatokat, és ha ez nem történt meg, a döntést megtámadta a közigazgatási bíróságon, arra hivatkozva, hogy a hivatalos ünnepekről csak a parlament határozhat. Időközben Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy önkormányzata belefoglalták a kollektív munkaszerződésbe, hogy alkalmazottaik március 15-én és november 1-jén szabadnapot kapnak.
„Ha nem ment másként, hát kitaláltunk egy olyan jogi lehetőséget, amelyet sem prefektus, sem az ellendrukkerek nem tudnak megtámadni. Ha sorsunkat saját kezünkbe vesszük, akkor az életünket előbb-utóbb a saját szájunk íze szerint tudjuk alakítani” – mondta Tamás Sándor megyei tanácselnök. A polgári párt politikusai úgy vélik, a választások után a parlamentben kell folytatni a küzdelmet.
Kulcsár Terza József elmondta, tapasztalatuk szerint a román igazságszolgáltatásban nem lehet a prefektúra ellenében győzedelmeskedni, ezért beadványban kérik Tamás Sándor tanácselnököt, tűzze napirendre a Székelyföld önállóságáról szóló népszavazás kiírására vonatkozó határozatuk visszavonását, majd a prefektúra kifogásait figyelembe véve szavazzák meg újra azt.
A kormánybiztosi hivatal ugyanis formai hiányosságok miatt támadta meg a határozatot, többek között azért, hogy a tervezetet nem bocsátották közvitára. Előtte felszólította a megyei tanácsot, hogy vonja vissza a székelyföldi népszavazásra vonatkozó határozatát, a testület azonban úgy döntött, hogy a bíróságon védi meg igazát. Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Március 15. – ünnep a kampány jegyében
Többnyire külön emlékeztek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésére csütörtökön az erdélyi magyar politikai alakulatok, a legtöbb városban két-három rendezvény is volt, egyedül Sepsiszentgyörgyön mellőzték a politikát az önkormányzat által szervezett ünnepségről. Kolozsváron kampányízűre sikeredett az amúgy közös ünnep, az ifjúsági szervezetek képviselőinek az ünnepi beszédét cenzúrázták. Csíkszeredában felvonták a székely zászlót, Marosvásárhelyen három ünnepi rendezvényt is tartottak.
Kolozsvári hagyomány. A kincses város magyarsága idén is felvonulással emlékezett meg az 1848–49-es szabadságharc kirobbanásáról
Kampányízű ünnep Kolozsváron
Kampányízűre sikeredett Kolozsváron a csütörtöki ünnepi megemlékezés, annak ellenére, hogy a romániai magyar pártok elöljárói látszólag nagy egyetértésben vettek részt a közös ünneplésen a különböző civil szervezetek képviselőivel és az egyszerűen ünnepelni akaró kolozsvári magyarokkal együtt. Míg az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) aktivistái kokárdákat osztogattak egy névjegykártya méretű papírlapra tűzve, amelyen az EMNP neve és jelképe szerepelt, addig az RMDSZ szimpatizánsai „tulipános” szórólapokat adtak át a résztvevőknek. Az egykori Biasini Szálloda előtt felállított színpadra a román és a magyar nemzeti lobogó mellé az RMDSZ zászlóját tűzték ki.
Noha a megemlékezést ezúttal semmi nem zavarta meg, az ünnepséget követően a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) szervezete, valamint a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) képviselői a helyszínen rögtönzött sajtótájékoztató keretében közölték: az RMDSZ a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (Kifor) révén cenzúrázta az eseményt szervező ifjúsági szervezetek közös ünnepi beszédének szövegét. Bozsó Imre Lehel, a MIT elnöke elmondta: a Kifor az utolsó pillanatban vétózta meg a többi ifjúsági szervezet által elfogadott szövegtervezetet, mivel egyes részleteit vállalhatatlannak tartották. Az eredeti szövegben szereplő két kifogásolt bekezdésben többek közt az „elegünk van a diktatúrában szocializálódott és kitanult politikusok korrupt magatartásából: rendet és tisztességes érdekképviseletet akarunk a közélet minden területén” mondat olvasható.
A KMDSZ a rendezvényt követően közleményt juttatott el a sajtóhoz, melyben a szervezet sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyesek továbbra is a politikai kommunikációra használják a nemzeti ünnepet. Közleményt adott ki később a cenzúrázással vádolt Kifor is, melyben a szervezet közli: szerdán az országos ifjúsági szervezetek képviselői együtt ültek tárgyalóasztalhoz, és egy közös szöveggel, az együtt ünneplés forgatókönyvével álltak fel onnan, az elképzelés azonban meghiúsult. „Mindannyian egyetértettünk az ünnep tiszteletben tartásában és politikamentesítésében, azonban ma délben, két órával a megemlékezés kezdete előtt arról értesítettek minket, hogy a megbeszéltek egy éjszaka alatt érvényüket veszítették. Az ünnepségen pedig a békés, közös gondolkodás helyett már vádakkal találtuk szemben magunkat. Minderre csak egy kérdés maradt megválaszolatlanul bennünk, melyet a meghiúsított közös tervek margójára fel kell tennünk az egyeztetéseken jelen levő ifjúsági vezetőkhöz: kinek az utasítására gondoltátok meg magatokat?” – teszi fel a kérdést a közleményében a Kifor.
Az ünnepi megemlékezés menete egyébként a korábbi években megszokott forgatókönyv szerint zajlott, az ünnepre készülő magyarok a Protestáns Teológiai Intézet előterében gyülekeztek, majd 1848-as forradalmi nótákat énekelve a Főtérre vonultak, hogy részt vegyenek a Szent Mihály- templomban az ökumenikus ünnepi istentiszteleten. A kezdetben néhány száz főt számláló, majd mintegy ezer főre duzzadt tömeg a volt Biasini Szállóhoz vonult, ahol a hivatalos ünnepi beszédeket követően megkoszorúzták Petőfi Sándor emléktábláját. Számos magyar és román elöljáró és hivatalosság szólalt fel.
Máté András, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke az egység és az összefogás fontosságára hívta fel a figyelmet. „Egységesnek, okosnak és kitartónak kell lennie Gábor Áron népének” – fogalmazott.
Gergely Balázs, az EMNP alelnöke arról beszélt: ma csendes, nyugodt forradalmat élünk meg a sokkal kifinomultabb zsarnokság ellenében, ugyanakkor felszólította Radu Moisin ideiglenes polgármestert: mandátuma végéig helyezze ki a magyar helységnévtáblákat.
Kelemen Hunor: a válság nem kezdheti ki a hitünket
Jólétet, biztonságot, szabadságot, a törvények előtti egyenlőséget akar 2012-ben a magyar nemzet – mondta március 15-i ünnepi beszédében Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke Szatmárnémetiben, a Petőfi-szobornál. „Meg kell őriznünk eddig elért eredményeinket, a jövőnkért viszont csakis mi magunk vagyunk felelősek” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a gazdasági válság nem szabad kikezdje a hitünket. „A változás szelei elé vitorlákat kell húznunk” – jelentette ki Kelemen, aki szerint van magyar jövő Erdélyben annak ellenére, hogy létszámunkban fogytunk, mivel arányaiban nem csökkent a romániai magyarság.
Szűcs Zoltán, a kolozsvári magyar külképviselet konzulja felolvasta Orbán Viktor magyar miniszterelnök ünnepi üzenetét.
Kereskényi Gábor, a szövetség szatmárnémeti szervezetének elnöke kifejtette: a széthúzás a reformkor óta jelen van társadalmunkban, mely hol a kuruc-labanc, hol a konzervatív-liberális ellentét formájában jelentkezett, és csak kivételes alkalmakkor volt egységes a nemzet, például az 1848-as szabadságharc idején. Megelőlegezte, hogy a Magyarországról támogatott ellenzék a kampányban uszítani fog a megosztásra törekedve, a szlovákiai választások eredményeit nem emlegeti majd, megoldási javaslatokkal azonban nem áll majd elő a magyarság problémáit illetően. A Magyar Polgári Párt megyei szervezete szintén az RMDSZ rendezvényén koszorúzott, míg az Erdélyi Magyar Néppárt Szatmár megyei, illetve szatmárnémeti szervezete a megyeszékhely szomszédságában lévő Lázári község ünnepségén vett részt.
Felvonták a székely zászlót Csíkszeredában
A székely zászló felvonásával kezdődött a március 15-i rendezvény Csíkszeredában, a megyeháza előtti téren, a kék-arany lobogót harmadik alkalommal vonták fel. „A közösségi akarat érvényesítésének jelképe ez a zászló” – hangsúlyozta beszédében Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök.
Székelykeresztúron székely kaput avattak a Gyárfás-kúriánál, ahol Petőfi Sándor utolsó estéjét töltötte, majd megkoszorúzták a költő szobrát. Szászfalvi László egyházi, nemzetiségi és civil ügyekért felelős államtitkár elmondta: el kell érni, hogy minden magyarlakta településen érezhető legyen: Magyarország felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért. „Nagyon fontos a történelmi egyházaink kiállása, és az a nemzetmegtartó tevékenység, ami az erdélyi magyarság megmaradásának záloga: e szolgálatukról soha nem mondhatunk le” – mondta Szászfalvi László.
Három ünnepi rendezvényt is tartottak Vásárhelyen
Csalódottan távozhatott Marosvásárhelyről a bukaresti „sajtóhad”, amely a botrány reményében már napokkal ezelőtt ellepte a várost. A központi hírcsatornák tudósítói arra számítottak, hogy Vásárhely magyarsága válaszolni készül az orvosi egyetem „kettészakítása” ellen tüntető román diákoknak. Ehhez képest az ünneplő tömeg – függetlenül attól, hogy melyik emlékműnél és melyik párt rendezvényén rótta le kegyeletét – ezúttal is példamutatóan viselkedett. „Vásárhelyen nem kell etnikai zavargásoktól tartani, ezek csak egyesek fejében léteznek” – nyilatkozta lapunknak Valentin Bretfelean helyi rendőrfőnök, aki végigkísérte az eseményeket.
A legtöbben, mintegy háromezren, idén is az RMDSZ postaréti rendezvényén gyűltek össze, ahol többek között Markó Béla szólt az ünneplőkhöz. Beszédében nemcsak 1848-as szabadságharcot, hanem az orvosi egyetemért való küzdelmet is érintette. „Nem lehet minket elhallgattatni. Nem lehet belénk fojtani a szót. Nem lehet minket albérlőnek tekinteni saját városunkban, Marosvásárhelyen, saját szülőföldünkön, Erdélyben. Nem vagyunk albérlők, hanem teljes jogú társtulajdonosai vagyunk ma is ennek a földnek, együtt a románokkal, együtt mindazokkal, akik itt élnek. Kiharcoltuk, hogy a törvény a mi oldalunkon álljon, bármilyen nehezen is ment, de sikerült. Már az is nagy dolog lenne, ha minden ártó szándék dacára megmaradtunk volna, de ez nem elég, és nem is csak ennyi történt” – hangsúlyozta Markó. Emlékeztetett arra az időszakra, amikor a román társadalom a történelem és a földrajz anyanyelven való oktatása ellen hőbörgött, majd a Bolyai Farkas Gimnázium visszamagyarosítása ellen tiltakozott.
Míg a továbbiakban Markó a megosztottság és a többi magyar párt ellen emelt szót, a Székely vértanúk emlékoszlopánál megjelent magyar polgári pártiak egy hatalmas, „Előválasztást!” feliratú molinót függesztettek ki.
Ezt hangoztatta a Petőfi-szobor előtt Benedek Imre, a polgári alakulat polgármesterjelöltje is, illetve a szórólapokat osztogató önkéntesek. Ugyanitt ünnepelt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, valamint a néppárt is – egy későbbi időpontban.
Beszédében Balog Zoltán, Magyarország társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára Batthyány Lajos 1848-as, máig érvényes üzenetét olvasta fel, majd Papp Előd, az EMNP alelnökének javaslatára az RMDSZ csúcsvezetőinek is üzent. „Papp Előd szerint minden egyes magyar politikusnak részt kellene vennie legalább egy állampolgársági eskütételen. Ez így is van, de én azt mondom, hogy minden egyes erdélyi magyar politikusnak is részt kellene vennie a honosítási ünnepélyen. Akinek ilyenkor nem dobban meg a szíve, az nem alkalmas a magyarság hiteles érdekképviseletére” – mondta Balog Zoltán.
Március 15. idén nem csak a politikusokról szólt. Az EMNT a várban megnyitotta a Pilvax Kávéházat, ahol kokárdakészítésre, a 12 pontnak régi nyomdagépen történő kinyomtatására nyílt alkalom. Gyerekeknek rajzversenyt szerveztek, majd ’48-as dalokat oktattak, és magyaros ruhákat mutattak be. Sebestyén Aba színművész és barátai alkalomhoz illő előadással készültek. Este az Erdélyi Magyar Ifjak szerveztek fáklyás felvonulást Petőfi szobrától a Székely vértanúk emlékoszlopáig. Nyárádszeredában felavatták a helybéli ’48-as szabadságharcos Deák Farkas mellszobrát.
Toró T. Tibor kiállt az autonómiáért
A nemzeti ünnepen önvizsgálatot kell tartani: ment-e elébb az autonómia, a magyar szabadság ügye – jelentette ki Zilahon Toró T. Tibor, az EMNP elnöke. A Wesselényi-szobor előtti ünnepségen Toró kijelentette, ma is érvényesek a 164 évvel ezelőtti jelszavak. Az „Esélyt és szabadságot Erdélynek!” jelszó kapcsán arra figyelmeztetett, ma Erdély esélye a régiók és a nemzeti közösségek Európájában van. „Erdély és népeinek szabadsága annak a függvénye, sikerül-e a tudatokban lebontani a homogén román nemzetállami szemléletet” – vélekedett.
Az „Esélyt és szabadságot az erdélyi magyaroknak!” jelszó kapcsán arra figyelmeztetett, a magyar szabadság ma Erdélyben a különböző autonómiaformákat jelenti. „Nem ülhetünk nyugton, amíg ennek közjogi kereteit nem teremtettük meg, nem fogadtattuk el a többséggel, nem építettük ki intézményeit, és nem választottuk meg közülünk elöljáróit” – mondta. Toró szerint a nemzeti ünnepen emlékeztetni kell az elöljárókat, hogy a mandátumot az autonómia kivívására „és nem saját kis ügyeik intézésére” kapták. „Ha nincs hitük és erejük a további csatákhoz, legalább ne állják el az utat a fiatalok, korunk márciusi ifjai előtt” – szögezte le.
Egymást hibáztatják Váradon
Az egység, az együtt ünneplés hiánya miatt emelte fel szavát a két különböző időpontban megtartott megemlékezésen Tőkés László, az EMNT elnöke, illetve Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke Nagyváradon, az 1848-as forradalom mártír jegyzőjének, Szacsvay Imrének a szobra előtt. Mindketten a politikai ellenfelet látták felelősnek a megosztottságért.
„Azokra az időkre emlékezteti a mai helyzet, amikor még nem volt szabad március 15-ét ünnepelni” – jelentette ki Tőkés László, arra utalva, hogy az országnak csak néhány városában ünnepel együtt az RMDSZ az EMNT-vel és az EMNP-vel. Az EMNT elnöke azt mondta, örül, hogy például Kolozsváron és a Székelyföldön nem jellemző a megosztottság a nemzeti ünnepen, ám azt érthetőnek tartja, hogy Magyarországon nem emlékezik közösen Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc – hiszen, mint mondja, egyikük forradalmár, a másik pedig ellenforradalmár. A Krónika cikkére hivatkozva megdöbbenését fejezte ki amiatt, hogy „a hivatalos érdekképviselet részéről hivatalos döntés született, hogy nem ünnepelnek együtt senkivel”.
Szabó Ödön az RMDSZ rendezvényén kijelentette: Nagyváradon nem az egység ünnepe március 15. „Miért akarják egyesek szétszakítani ezt az ünnepet? Ugyanaz az ember, aki 1989-ben egységet teremtett, később püspökként belehajszolta először egyházát, majd most politikai barátait a külön útba, a külön ünnepségbe” – fogalmazott az ügyvezető, nyilvánvalóan Tőkés Lászlóra célozva. Felháborodással kommentálta azt a tényt is, hogy a nemzeti ünnep előtti napon valakik a bihari RMDSZ-szervezet vezetőit ábrázoló, karikatúraszerű képeket szórtak szét a városban, a cetlik hátára pedig az érintettek vagyonáról szóló adatokat írtak. „Vajon azok a fiatalok, akik karikatúrás mocsokkal szórják tele a várost, ők méltók a márciusi ifjakhoz?” – tette fel a kérdést. Ironikusan megjegyezte: „biztos benne, hogy Tőkés László nem is tudott” a lejárató szórólapokról.
Felháborodott a szórólapokon Raed Arafat egészségügyi államtitkár is, akinek a neve a Cseke Attila bihari szenátorról, korábbi egészségügyi miniszterről szóló lap hátoldalán jelenik meg egy mondat erejéig. A szórólap szerint Cseke felelős egyebek közt a vizitdíjért, s „januárban ennek eredményeképpen rúgták ki Raed Arafatot, a romániai sürgősségi szolgálat megteremtőjét”. Arafat közleményben határolódott el mindenféle politikai játszmától.
Politikamentes ünnep Sepsiszentgyörgyön
Pozitív kicsengésű, politikamentes rendezvényen vett részt az a közel hatezer sepsiszentgyörgyi, aki a város főterén ünnepelte a magyar forradalom és szabadságharc 164. évfordulóját. Az ünnepség a rétyi Kováts András Fúvószenekar, a Kovács Sándor Cserkészcsapat zászlósai és a 11-es Székely Huszárezred hagyományőrzőinek felvonulásával kezdődött.
Antal Árpád polgármester Martin Luther King I have a dream – Van egy álmom című híres beszédére utalt ünnepi szónoklatában. „Nekem is van egy álmom: legyen egy erős, virágzó, gazdag Székelyföld, amely meg tud állni a lábán, mert megtartjuk mi, a lakói. Én egy olyan Székelyföldet álmodom, mely biztonságos otthon az itt élőknek, ahol őrizni tudjuk hagyományainkat, értékeinket, kultúránkat, mindent, ami minket magyarokat székelyekké tesz” – hangsúlyozta. Eljön az a nap, amikor a szétszabdalt Székelyföld egyesül, és beteljesül az évszázados álom, hogy újra együtt legyünk mindannyian, és ebben nem engedünk a ’48-ból, fogalmazott ünnepi beszédében az elöljáró. A polgármesteren kívül beszédet csak Albert-Nagy Ákos egyetemi hallgató, az ifjúsági szónokverseny győztese mondott, majd Füzes Oszkárné Bajtai Erzsébet, Magyarország bukaresti nagykövetének a felesége olvasta fel Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét.
Valamennyi magyar párt képviselője felszólalt Kézdivásárhelyen
Kézdivásárhelyen közel négyezer fős tömeg volt kíváncsi a Gábor Áron téri színpompás, hagyományos felvonulásra, az ünnepi szónoklatok alatt azonban megcsappant az érdeklődök száma, szinte kiürült a tér. A céhek városának főterén mindenik magyar párt és szervezet képviselője felszólalt, az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt képviselői külön csoportokban álltak.
Az ünnepséget Rácz Károly polgármester nyitotta meg, aki az autonómia kiharcolását sürgette. Johann Taierling, az Erdély Magyar Néppárt kézdivásárhelyi alelnöke arról beszélt, az érdek mentén kötött szövetségek újabb érdeket szülnek, ezért inkább a közös értékeink mentén kellene összefogni.
Bokor Tibor kézdi-orbaiszéki RMDSZ-es szenátor arra hívta fel a figyelmet, hogy az ünneplés után álmodni és cselekedni kell.
Bíró Levente, a Székely Nemzeti Tanács helyi elnöke az erdélyi összefogás szükségességéről szólt.
Az ünnepségen a díszvendég, Szász Jenő MPP-elnök szólalt fel utolsónak, bemutatta a forradalmi idők árulóit, majd párhuzamot vont közöttük és a „bukaresti árulók, árulások” között.
Szucher Ervin, Nagy Orsolya, Kiss Előd-Gergely, Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Egy volt RMDSZ-tag
Sokak számára feltehetően csak azért meglepő a hír, hogy Tőkés László kilép az RMDSZ-ből, mivel a legtöbben nem is feltételezték, hogy az egykori tiszteletbeli elnök 2012 márciusában egyáltalán tagja még a Szövetségnek. E tagság már néhány évvel korábban sem zavarta abban, hogy szerepet játsszon egy versenypárt alapításában, majd miután az MPP-projekt nem jött be neki, a játékszert eldobva létrehozta a harmadik romániai magyar politikai tömörülést, s ugyan az EMNP-ben sem tölt be vezető tisztséget, aligha fájlalja, hogy sokan egyszerűen Tőkés-pártként emlegetik politikai életünk legújabb szereplőjét.
Mindeközben igyekezett megragadni minden alkalmat, hogy az RMDSZ-ről a lehető legsötétebb képet fesse, ám egy olyan szerepben, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökeként, amellyel a közvélemény előtt egyféle pártok felett lebegő konszenzuskeresőként próbált mutatkozni. Ám arról nem esett szó, hogy a Temes megyei szervezet kebelében mindvégig az RMDSZ tagjaként cselekedett. S ne felejtsük, hiszen nem mellékes, hogy az RMDSZ színeiben lett az Európai Parlament tagjává, egy ideig alelnökévé, e minőségében feltehetően a legjobban kereső hazai magyar politikussá. A brüsszeli mandátumról is leköszön vajon a tagsággal egy időben?
Mindezek fényében meglehetősen álságos, hogy az RMDSZ-ből történő kilépését elsősorban azzal magyarázza, hogy a verespataki beruházás ügyében elfogadhatatlan számára az RMDSZ álláspontja, a brüsszeli parlament folyosóin számára egyre kínosabb választ adni az aggódó kollégák kérdéseire. Tehát az belefér, hogy az általam is képviselt szervezet ellenében két pártot is alapítsak, de egy lezártatlan szakpolitikai kérdés miatt azonnal leadom a tagsági könyvecskét? Vicces a második érv is, miszerint az RMDSZ a felelős a schengeni csatlakozás halogatása miatt, miközben egy politikai félanalfabéta is tudja, hogy a holland jóváhagyás kifejezetten holland belpolitikai okok miatt késlekedik. A harmadik érv, a kormányzati szerepvállalás is sántít, különösen ha arra gondolunk, jelenleg annak a Băsescu államfőnek a kormányában vállal szerepet az RMDSZ, akivel nem oly rég éppen Tőkés László barátkozott az RMDSZ ellenében. Mennyivel lennénk előrébb, ha 2009 óta az RMDSZ mindvégig ellenzékben politizálna? A kilépést indokló negyedik érv szerint az RMDSZ az erdélyi magyarságot érintő megosztó politikát folytat. Azt hiszem, ez a más szemében a szálkát keresés tipikus esete.
A legszomorúbb, hogy hasonló kottából játszott konfliktusok juttatták oda a felvidéki magyarságot, hogy megosztott politikai képviselete egy nagy esélyt szalasszon el, ma szinte megkerülhetetlen, legerősebb ellenzéki frakcióval kezdhetnék az új parlamenti ciklust, ehelyett elveszett vagy százezer magyar szavazat, s egy tucatnyi képviselői hely a Felvidéken. A felelőst még sokáig keresik majd, de ez az eredményen aligha változtat. Hasonló helyzetekre nekünk sem kell soká várnunk, júniusban ki-ki magyarázhatja, miért, hol, hány mandátum veszett oda. Abban viszont szemernyi kétségem sincs, hogy a volt RMDSZ-tag semmit sem vállal majd a közös felelősségből.
Szűcs László
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Bíró Zsolt: erős nyomást gyakorol az RMDSZ az erdélyi magyar sajtóra
El a kezekkel a sajtóról! – jelmondattal tartott sajtótájékoztatót az RMDSZ Maros megyei székháza előtt Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt tanácselnök-jelöltje. A Marosvásárhelyi Rádió fél éve fizetés nélküli szabadságon lévő munkatársa arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy a szövetség pénzzel próbálja befolyásolni, esetenként sarokba szorítani az anyanyelvű sajtót. Bíró ugyanakkor azokra a családi összefonódásokról is szólt, melyek a hazai magyar médiát jellemzik.
„Nem tisztességes, hogy Markó Bélával a felesége készít úgymond pártatlan interjút a közszolgálati televízióban. Nem jó, hogy ugyanezt teszi Borbély László felesége is, aki a Marosvásárhelyi Rádió aligazgatója volt, de nyugdíjazása után is pozícióban maradt, továbbra is ő felel a romániai kisebbségek műsoraiért. Nem kevésbé szembetűnő, hogy Borbély Melinda helyébe a kormány jelöli az utódot Szász Attila személyében, aki még nem is versenyvizsgázott, de már szétkürtölte mindenütt, hogy azért mondott le az Országos Audióvizuális Tanácsban betöltött tisztségről, mert a vásárhelyi rádióhoz kerül főnöknek. Szintén nem helyes, hogy politikai okok miatt menesztik a Kolozsvári Televízió magyar adása éléről Bardócz Sándort, és helyébe odateszik az RMDSZ-hez kötődő Sebesi Karen Attila feleségét” – sorolta észrevételeit Bíró.
A politikai pályára készülő rádiós újságíró megállapítását osztja a Mircea Toma vezette Országos Sajtófigyelő Ügynökség is, melynek felmérése szerint a hazai magyar nyelvű sajtó, beleértve az írott és elektronikus médiát egyaránt, több mint 80 százalékban tulajdonosi, finanszírozási, személyi és családi kötődésű, avagy hivatali alárendeltségi viszonyban van az RMDSZ-szel.
„Ez sajnos legtöbb sajtóorgánum irányultságán meg is látszik, tisztelet a kivételnek” – fejtette ki Bíró Zsolt. Elmondta, a magyar közösségnek a szólás és sajtó szabadsága érdekében kell szót emelnie ez ellen, és arra kérte a médiafogyasztókat, hogy „monitorizálják” a sajtótermékeket, így biztosítva a civil kontrollt.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Erdélyi Magyar Közszolgálati Szabadegyetemet indít EMNP és az EMNT
Erdélyi Magyar Közszolgálati Szabadegyetem keretében készíti fel az önkormányzati választásokra jelöltjeit az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT).
A hétvégeken tartandó képzéseken húsz helyszínen összesen mintegy ezer önkormányzati képviselőjelölt, polgármesterjelölt számára tartanak előadásokat a néppárti politikáról, az önkormányzati munkáról, a politikai kommunikációról. A pénteken kezdődő képzésről – mely a Bálványosi Intézet ernyője alatt folyik majd – Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke és Toró T. Tibor, az EMNP elnöke számolt be egy kolozsvári sajtótájékoztatón.
Toró T. Tibor elmondta, első lépésben a választásokra készítik fel az EMNP jelöltjeit, második szakaszban pedig az önkormányzati mandátumot szerzett képviselőknek és polgármestereknek szeretnének hasznos tudást nyújtani. Hosszabb távon azonban azt tervezik, hogy a közszolgálati szabadegyetem képzéseit valamennyi erdélyi magyar ember számára megnyitják, aki közszolgálati szerepet vállal, függetlenül attól, hogy az EMNP, a Magyar Polgári Párt (MPP) vagy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) keretében tevékenykedik.
Sándor Krisztina elmondta, a hétvégeken zajló képzések résztvevőit úgy próbálják összeválogatni, hogy valamennyi településről legyenek a hallgatók között, ahol az EMNP jelöltet állít. Így tudják biztosítani, hogy a képzés résztvevői hazatérvén azoknak is átadják a megszerzett tudást, akik esetleg nem vehettek részt az előadásokon. Az EMNT ügyvezető elnöke szerint a hétvégeken tartandó előadások kiegészítéseként a program résztvevői elektronikus anyagot is kapnak majd, amellyel otthon bővíthetik tudásukat. A képzésért nem kell fizetniük a résztvevőknek.
Az MTI kérdésére Toró T. Tibor elmondta, az oktatók elsősorban az EMNP vezető politikusai, szakértői lesznek, de magyarországi előadókat is várnak. “A Fidesz a legsikeresebb európai néppárt, tanulni szeretnénk tőle” – jelentette ki Toró.
Az EMNP elnöke arról is tájékoztatott, hogy a párt helyi szervezetei április elejéig nevezik meg jelöltjeiket a június 10-én tartandó önkormányzati választásokra. Hozzátette, a párt megyei, országos fórumai csak akkor kívánnak beleavatkozni a folyamatba, ha helyi szinten nézeteltérés támad. A választási törvény értelmében április 16. és 30. között lehet választási szövetségeket kötni. Toró megjegyezte, továbbra is verseny és az együttműködés helyes arányára törekszenek a többi magyar párttal, tömbmagyar vidékeken versenyeznek, máshol közösen állítanának jelölteket a többi magyar politikai szervezettel.
Gazda Árpád
MTI

Összefogás Erdélyben magyar módra
Hangolódnak a magyar pártok is az idei román helyhatósági és parlamenti választásokra. Bár mindenki az összefogást hangsúlyozza, egyelőre csak a széthúzás látszódik.
Bár méltó keretek között ünnepelték meg március 15-ét a határon túl is, Erdélyben kicsit kampányízűre sikeredtek a megemlékezések – figyelmeztetett a Krónika. Ahol sikerült is a három magyar politikai szervezetnek egy táborba gyűlni, ott sem maradtak el az egymást kritizáló kijelentések. Azóta pedig a helyzet egyre fokozódik: a médián keresztül üzengetnek egymásnak a pártok vezetői, sőt, a korrupt, hazug kifejezések sem maradnak el – pedig hol vannak még a júniusi, illetve novemberi választások...
Román összefogás...
Mint arról korábban beszámoltunk, a román pártok a biztos győzelem érdekében választási szövetségeket alkotnak. Sőt, Székelyföldön, ahol a románok „kisebbségben” vannak, a PSD az USL keretében a pártok lehető legszélesebb palettáját kívánja összefogni a biztos képviselet érdekben.
...magyar széthúzás
Mindeközben a magyar pártok körében is jellemző az együttműködés lebegtetése, noha a konkrét példák még nem túl meggyőzőek. Pedig tanulságok sora áll rendelkezésre: a legfrissebb „élmény” a szlovákiai voksolás eredménye, ahol a magyar etnikai párt, az MKP-nek immár másodszor sem sikerült átlépni a parlamentbe jutáshoz előírt 5 százalékos küszöböt. A Híd-Most relatív sikere ellenére Markó Béla nyilatkozatában leszögezte, hogy a jövő nem a vegyes pártoké. Erdélyben ugyanakkor az önálló és eredményes politizálással kerülhető el az MKP-éhez hasonló kudarc.
A matricák egyelőre még az asztalon (rmdsz.ro)Az elért eredményeket az RMDSZ – az önreklám jegyében – a Krónika beszámolója szerint nem is rejti véka alá: hamarosan elárasztják Erdélyt azok a matricák, amelyek a magyar kormánypárt eddigi sikereit hirdetik. Igaz, hogy köztéri plakátolás engedélyhez kötött, amit mindeddig nem szereztek be a párt szervezetei, már csak idő kérdése, hogy a megyei szervezetek hozzálássanak szétszórásukhoz.
Emellett az MPP szerint az RMDSZ nyomást gyakorol az erdélyi magyar sajtóra is. Bíró Zsolt a párt tanácselnök-jelöltje kijelentése alapján egyes esetekben pénzzel, másokban pedig családi összefonódások révén szerez befolyást az erdélyi sajtóorgánumokban, amiért az erdélyi magyarokat kiállásra buzdította szólás és sajtószabadságukért a Marosvásárhelyi Rádió fél éves fizetés nélküli szabadságán lévő munkatársa.
Beszáll a ringbe az Erdélyi Magyar Párt is
Az új magyar párt, az EMNP egyelőre saját szervezetei építgetésével van elfoglalva, de nem zárkózik el a néha már-már provokatívnak számító nyilatkozatoktól sem. Az együttműködés fontosságát Toró T. Tibor is kiemelte, noha kikötötte, hogy ez nem mehet mindenáron.
A Tőkés Lászlóval tartott közös sajtótájékoztatón a verseny mellett tették le voksukat – legalábbis azokon a területeken, ahol a magyarság többséget alkot. Ahol a románok vannak többségben, ott hajlandóak a közösen indított jelöltek támogatására, bár nem feltétel nélkül: a közös jelölt a marosvásárhelyi polgármester-állítás körüli vitából kiindulóan nem indulhat kizárólagosan egy párt színeiben, és nem lehet korrupt sem, ami nem ritka az RMDSZ soraiban.
A kölcsönös vádaskodások sem maradnak el: az EMNP szerint elsősorban az RMDSZ-t hibáztatja az együttműködés akadályozása végett, miközben Markó szerint pártja csak magára számíthat – szemben a Magyarországról „mesterségesen létrehozott párttal”.
Valószínűleg erre válaszolt Martonyi János a minap Bukarestben, Kelemen Hunorral történt egyeztetése után. A sajtótájékoztatón ugyanis felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarország nem szól bele a versenyben. Ugyanakkor közös érdekként nevezte meg a megegyezés szükségességét, hiszen a romániai magyarság közös érdeke, hogy a lehető legtöbb képviseleti helyet szerezze majd meg.
Viharos szakítás
Végül, de nem utolsó sorban érdemes megemlíteni Tőkés László kilépését az RMDSZ-ből, ami tovább szította az indulatokat. Az európai parlamenti képviselő március 12-én jelentette be ezirányú szándékát, majd nem sokkal később közölte, hogy az RMDSZ levélben kérte a képviselő kizárását az Európai Néppárt soraiból. Kelemen Hunor viszont bejelentette, hogy a református püspök hazudott, mikor ezt a nyilatkozatot tette, ő mindössze arról tájékoztatta párt elnökét, hogy ezentúl Tőkés kijelentései nem tudhatóak be az RMDSZ álláspontjának.
Bár még hónapok vannak hátra a mindkét helyi, megyei és országos szintű választásokig, az összefogás reális esélye még távolibbnak tűnik. Míg minden megfigyelő arra figyelmeztet, hogy a magyar képviselők számát maximalizálni kell és nem ismétlődhet meg az MKP kudarca Erdélyben, a szereplők láthatóan nemcsak ezt a szempontot veszik figyelembe. Toró szerint ugyanis a 2008-ban elfogadott „alternatív küszöb szabálya” szerint elég, ha egy párt 6 képviselőt és 3 szenátort szerez, amivel automatikusan bejut a törvényhozásba. Na de elég ez a romániai magyaroknak?
Zsár Virág
kitekinto.hu
Erdély.ma

Toró: csakis választási koalíció képzelhető el Marosvásárhelyen
Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Toró T. Tibor pénteken Marosvásárhelyen kijelentette: a Néppárt számára kizárólag a választási koalíció megkötése, és dr. Vass Levente koalíciós jelöltként való indulása az elképzelhető a marosvásárhelyi helyhatósági választások esetében. A mai tárgyalásokon az RMDSZ ugyanakkor újból megerősítette, hogy saját színeiben akarja indítani az urológus főorvost.
Toró T. Tibor először vett részt a Néppárt és az Erdélyi Magyar Néppárt, illetve az RMDSZ helyi vezetőinek egyeztető tárgyalásán, majd ezután sajtótájékoztatón közölte: az RMDSZ vezetői határozottan kijelentették, hogy a választási koalíció számukra nem elfogadható, dr. Vass Leventét RMDSZ-színekben akarják indítani, és azt szeretnék, hogy a Néppárt támogassa őt. Az elmúlt három választáson az RMDSZ-es jelölt elbukott – emlékeztetett Toró. „Csakis magyar összefogással van esély a polgármesteri szék visszaszerzésére Marosvásárhelyen. A választási koalíció nem politikai koalíció. Jogilag lehetséges, és nem is bonyolult, mert csak a helyi választási irodánál kell bejelenteni, április 16-30. között. Mi továbbra is azt szorgalmazzuk, hogy ezt a lehetőséget használjuk ki, dr. Vass Levente legyen közös magyar jelölt, mert egyetlen magyar párt színeiben sem lehet itt nyerni. A pártérdekeket félre kell tenni, a magyar közösség érdekeit kell szem előtt tartani” – fogalmazott a Néppárt elnöke.
December másodikán a felek még azzal álltak ki a sajtó elé, hogy megszületett a megállapodás, melynek értelmében választási koalíciót köt az RMDSZ és a Néppárt, illetve erőfeszítéseket tesznek arra, hogy a Magyar Polgári Pártot is bevonják a politikai összefogásba.
Erdély.ma

Az RMDSZ nem akar választási koalíciót kötni
Toró: Tegyék félre a pártérdekeket!
Tegnap délelőtt Marosvásárhelyen tanácskoztak az RMDSZ és az EMNP vezetői. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Jakab István, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei elnöke és Kali István, az EMNP marosvásárhelyi elnöke tájékoztatott a tárgyalások részleteiről.
Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke szerint Marosvásárhely polgármesteri székét csak úgy lehet visszaszerezni, ha a magyar politikai szervezetek között egy szélesebb körű együttműködést sikerül kialakítani, szoros együttműködésben az egyházakkal és a magyar közösséggel.
– Úgy jöttem, hogy ezzel talán pont kerül az ügy végére, hiszen december másodikán a tárgyaló felek azzal álltak fel az asztaltól, amelyen az EMNT és az Néppárt képviselői mellett Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke és Kelemen Atilla megyei elnök vett részt, hogy megszületett a megállapodás: választási koalíció lesz az RMDSZ és az EMNP között, amelybe be szeretnék vonni a Magyar Polgári Pártot is. Ezzel szemben a mai találkozón azzal kellett szembesülnünk, hogy az RMDSZ megyei vezetői, országos vezetőségi döntésre hivatkozva azt mondták, nem tartják lehetségesnek egy választási koalíció létrehozását, és úgy gondolják, hogy a megtalált közös jelölt, dr. Vass Levente az RMDSZ színeiben kell induljon, és elvárják a Néppárttól, hogy álljon mögé és tulajdonképpen feltétel nélkül támogassa.
Az EMNP úgy látja, hogy a választási koalíció lenne a jogi keret, amelynek az lenne a feladata, hogy közösen növeljék a jelölt ismertségét és az elfogadottságát.
– Ennek az együttműködésnek a döntő eleme szerintünk az, hogy a jelölt ne RMDSZ-színekben induljon. És ha valaki azzal vádolna minket, hogy ellenérzéseink vannak a tulipánnal kapcsolatban, azt kell mondanunk, hogy a viszonyítási alap a magyar közösség viszonyulása ehhez a jelhez. Abból indulunk ki, hogy az utóbbi három választáson Marosvásárhelyen a tulipán színeiben a jelölt nem tudott nyerni. 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban az RMDSZ a lehető legerősebb jelöltjeit indította, és sorra elbuktak. Ebből az adatsorból világosan levonható a következtetés, hogy most valami olyant kéne kitalálni, hogy a magyar jelölt tudjon nyerni. Az EMNP azt várja a többi szervezettől, hogy használja ezt a keretet a közös jelölt támogatására. Most azonban ott tartunk, hogy megtaláltuk a közös jelöltet, aki RMDSZ- tisztségeket visel, de a három politikai szereplő közül az egyik ki akarja sajátítani és a saját színeiben indítani, az MPP pedig saját jelöltet kíván indítani. Az EMNP csak áll és csodálkozik, hogy mit lehet tenni ebben a helyzetben, jelentette ki Toró.
Véleménye szerint az RMDSZ-nek és az MPP-nek is át kellene gondolnia az álláspontját:
– Tegyék félre a pártérdekeket. Mi úgy látjuk, egyik párt színeiben sem lehet igazából választást nyerni, csak egy ilyen választási koalícióban. És e köré a koalíció köré lehetne építeni azt a civil összefogást, amelyre komoly hajlandóság van a marosvásárhelyi civil társadalomban. Aki más alternatív megoldásban gondolkodik, az vagy a párt érdekeit tartja elsődlegesnek, vagy pedig olyan egyezségek, paktumok vannak mögötte, amelyeket nem akarnak kimondani.
A fentiekre reagálva dr. Kelemen Atilla megyei elnök kijelentette:
– Mi Vass Leventét közös jelöltnek tartjuk, de az természetes, hogy nem akarunk választási koalíciót kötni, mert akkor a listák is közösek kellene legyenek. Ezt elmagyaráztuk a tárgyalófeleknek is minden másfajta hátsó gondolat nélkül. Mi elfogadjuk, hogy a párt logója rajta legyen a plakátokon, de a választási cédulán természetesen az RMDSZ jele alatt lesz a neve, hiszen egy RMDSZ SZKT-tagról van szó.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

„Marosvásárhely elveszett!” – Nem lesz magyar koalíció, újrázhat Dorin Florea
Kérdésessé válhat Vass Levente marosvásárhelyi polgármester-jelölt néppárti támogatása. Az EMNP ugyanis a hét végén ismételten nyomatékosítani kívánta, hogy csakis abban az esetben állnak az egyébként általuk javasolt orvos-politikus mellé, ha az RMDSZ választási koalíciót köt velük, és közös jelöltként tünteti fel Vasst. A pénteken tartott kétoldalú tárgyalások során azonban az RMDSZ képviselői ismét elutasították a néppárti javaslatot. Székely István, a szövetség főtitkárhelyettese egyébként a felmérések tükrében azt mondja: „Marosvásárhely elveszett!”.
Florea marad az úr? A felmérések szerint nincs esélye magyar polgármesterjelöltnek Marosvásárhelyen „December másodikán az EMNT és az EMNP, valamint az RMDSZ képviselői bejelentették, hogy megszületett a megállapodás, amelynek értelmében választási koalíciót köt az RMDSZ és az EMNP, és megpróbálják bevonni az MPP-t is. Ehhez képest ma az RMDSZ Maros megyei vezetői határozottan közölték: ezt nem tartják járható útnak, Vass Leventét RMDSZ-színekben akarják indítani, és azt várják, hogy a néppárt támogassa. Márpedig az elmúlt három választáson az RMDSZ-színekben induló jelölt elbukott. Tehát olyasmit kell kitalálni, hogy nyerjen, vagyis kizárólag magyar összefogással van esély a polgármesteri szék visszaszerzésére. A választási koalíció nem politikai koalíció, jogilag lehetséges és csak a helyi választási irodánál kell bejelenteni, április 16. és 30. között” – fejtette ki pénteki marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor, az EMNP országos elnöke, aki szerint felelőtlenség lenne Marosvásárhelyt nem kiemelt, erdélyi vagy akár Kárpát-medencei magyar ügyként kezelni.
Kierőszakolná az előválasztást az MPP
Toró hangsúlyozta: a néppárt ragaszkodik ahhoz, hogy az RMDSZ ne sajátítsa ki Vass Leventét, az MPP-t pedig arra kéri, jól gondolja végig, hogy indít-e saját jelöltet. Amint arról korábban lapunkban beszámoltunk, a polgáriak az RMDSZ-ből három évvel ezelőtt kizárt Benedek Imrét készülnek versenybe küldeni. Az egykori megyei önkormányzati képviselő csak abban az esetben lenne hajlandó visszalépni, ha egy esetleges előválasztás során alulmarad vetélytársával szemben. Az MPP továbbra is ragaszkodik az előmegmérettetéshez, ám ezt az RMDSZ határozottan visszautasítja.
„Az RMDSZ megyei vezetői nem akarják az előválasztást. Egyébként egy rádiós interjúban Frunda György szenátor azt nyilatkozta, hogy csak az előválasztás a jó út, tehát az RMDSZ-ben sincs összhang. Reméljük, végül beleegyeznek, de ha nem, akkor dr. Benedek Imre személyében saját jelölttel indulunk a választásokon a polgármesteri székért” – jelentette ki a hét végén László György, az alakulat megyei elnöke. Az előválasztások kierőszakolása érdekében az MPP szombattól egy héten keresztül utcai figyelemfelkeltő akciókat szervez. Az MPP-sek mától péntekig, naponta 12 és 14 óra között az RMDSZ székháza, a Dózsa György utcai Hangya-épület előtt tiltakoznak
Újrázhat Florea?
Székely István, az RMDSZ főtitkárhelyettese szerint három, a szövetség által tavaly megrendelt felmérés is arra utal, hogy Marosvásárhelyen sem összefogással, sem együttműködés nélkül nem nyerhet magyar polgármesterjelölt a júniusi helyhatósági választáson. Egyrészt a választókorú lakosság 44 százalékát kitevő magyarság szavazókedve tíz százalékkal alacsonyabb a román választópolgárokénál, másrészt a magyar fiatalok 15–17 százaléka a közvélemény-kutatások szerint átszavaz Dorin Florea jelenlegi elöljáróra. „Aki ráadásul egyik üzlettársát, Benedek Imrét indítja magyar polgármesterjelöltként a Magyar Polgári Párt által létrehozott Polgári Koalíciója keretében” – fogalmazott a hét végi kolozsvári Tájoló közéleti konferencián Székely István. A főtitkárhelyettes végül a felmérések tükrében leszögezte: „Marosvásárhely elveszett!”
Rostás Szabolcs, Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Székely István: nem mondtam, hogy „Vásárhely elveszett!”
Nem maradt visszhangtalan a Krónika hétfői lapszámában a marosvásárhelyi magyar polgármesterjelölt-állításról, annak esélyeiről közölt, Vásárhely elveszett! című írásunk. Mint ismeretes, ebben megírtuk, hogy az EMNP és az RMDSZ között újabb nézeteltérések támadtak dr. Vass Levente választási koalíció formájában történő indítása kapcsán. Másrészt ismertettük Székely Istvánnak, az RMDSZ főtitkárhelyettesének egy kolozsvári konferencián elhangzott helyzetértékelését, miszerint magyar szempontból nem jók a kilátások a marosvásárhelyi polgármester-választáson.
Ennek kapcsán hétfőn a szövetség társadalomszervezési főtitkárhelyettese pontosítást juttatott el szerkesztőségünkhöz, amelyben cáfolja, hogy a március 24-én Kolozsváron megtartott Tájoló című erdélyi közéleti konferencián kijelentette volna a címünkben kiemelt megállapítást, miszerint „Vásárhely elveszett!”
„Kijelentem, hogy ezt a megfogalmazást előadásomban nem használtam, ugyanis nem gondolom, hogy egy város magyar mivolta az önkormányzati választásokon megszerezhető tisztségektől függ, hanem az ott élő polgárok hitétől, tenni akarásától. Ha pedig választásokon megszerezhető mandátumokban gondolkodnánk, Marosvásárhelyen sajnos már 12 éve, 2000-óta nem magyar a polgármester” – szögezte le állásfoglalásában Székely István.
„Marosvásárhelyen nem lehet nyerni”
A lapunkban a főtitkárhelyettesnek tulajdonított kijelentés helyreigazításra szorul, hiszen Székely István valóban nem mondta ki, hogy „Vásárhely elveszett!”
Az elhangzottak tisztázása végett az alábbiakban közöljük a Reconstructio Egyesület, valamint az Integratio Alapítvány által a kincses városban rendezett konferencia panelbeszélgetésén Székely István előadásának idevágó, hangfelvétel alapján leírt szövegét.
„Marosvásárhelyen született három felmérés az elmúlt fél évben. A helyzet a következő: a szavazóknak 44 százaléka magyar, a választásokon való részvételi hajlandóságuk több mint 10 százalékkal elmarad a románokétól, a fiatalok 15-17 százaléka átszavaz a jelenlegi polgármesterre. A jelenlegi polgármester – ugye, egy román személyről van szó – az egyik magyar üzletfelét indítja a választásokon magyar jelöltként. Az hab a tortán, hogy ezt a Magyar Polgári Párt jelöltjeként teszi. Ugyanakkor az összlakosság 3 százalékát kitevő magyar nyelvű romákat kiszervezték, magyarul megvásárolta a polgármester. Tehát összefoglalva: Marosvásárhelyen nem lehet nyerni, sem összefogással, sem anélkül. Ennek mindenki tudatában van. Annak is tudatában van, hogy a lakosságnak körülbelül 82 százaléka megegyezés párti. Marosvásárhelyen 90 százalék feletti a megegyezéspártiak aránya, innentől kezdve teljesen természetes, hogy mindenki akarja a megegyezést. Ami most Marosvásárhelyen folyik, az már az őszi parlamenti jelölésekre való hangolás, annak tudatában, hogy Marosvásárhelyt sajnos visszaszerezni nem lehet.”
A hangfelvétel elérhető itt.
Kovács Péter: „a végsőkig küzdünk Vásárhelyért”
Cikkünk kapcsán tegnap közleményt bocsátott ki Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára is, leszögezve: „az RMDSZ a végsőkig küzd annak érdekében, hogy Marosvásárhelynek magyar polgármestere legyen. „Különböző közvélemény-kutatások eredményei valóban nem biztatóak, azonban az utolsó szavazatig fogunk harcolni annak érdekében, hogy dr. Vass Levente irányíthassa a várost. Meggyőződésünk: a marosvásárhelyi magyar és román közösség érdeke, hogy váltás legyen a városvezetésben. Háztól házig, embertől emberig megyünk annak érdekében, hogy hangsúlyozzuk: dr. Vass Levente fiatal, tapasztalt, jó menedzseri kvalitásokkal rendelkezik, szakmájában többszörösen bizonyított, irányításával Marosvásárhely elindulhat egy valós fejlődés útján” – mondta Kovács. A jelölt mögötti politikai összefogással kapcsolatosan a főtitkár leszögezte: az RMDSZ továbbra is fenntartja, hogy „az ajtót kivette a helyéből, a zárat leszerelte, a kulcsot eldobta, és vár mindenkit, aki hajlandó ezen bejönni”. „Dr. Vass Levente személyével kapcsolatosan senki nem fogalmazott meg kifogásokat, ezért bízunk abban, hogy támogatását illetően az EMNP és az MPP jobb belátásra bírható, ugyanakkor a 2009-es európai parlamenti választásokhoz hasonlóan Tőkés László is rávehető arra, hogy az összefogás útját válassza” – zárta nyilatkozatát Kovács Péter.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Helyzetünk tükre: Marosvásárhely
Minden jel szerint a magyarság – az RMDSZ mindenképpen – feladta Marosvásárhelyt. Semmiféle megegyezésre, összefogásra nem hajlandóak, Székely István, a szövetség főtitkárhelyettese meg is fogalmazta, a közvélemény-kutatások mutatják, magyar jelöltnek nincs esélye győzni, akkor sem, ha az összes magyar szervezet felsorakozik mögé.
Beigazolódni látszik a szóbeszéd: az RMDSZ megkötötte paktumát a Demokrata-Liberális Párttal, nem indít esélyes konkurenst Dorin Floreával szemben, cserében Lokodi Emőke maradhat a megyei tanácselnök, s pottyantanak még néhány zsíros tisztséget a magyar érdekvédelemnek.
Az EMNP azt szeretné elérni, hogy Vass Levente ne a tulipános jelkép alatt induljon, igazi közös jelölt legyen, az MPP előválasztásokon keresné a megfelelő jelöltet. Az RMDSZ egyik ajánlatra sem vevő, magabiztosan hirdeti, nem mondanak le a tulipánról, nem engedik mindenféle megállapodások martalékául a húsz éve megszokott jelképet. A hét végi újabb egyeztetések, a polgáriak által meghirdetett tüntetéssorozat mind-mind haszontalannak tetszik: az RMDSZ marosvásárhelyi illetőségű vezérkara lemondott Székelyföld egykori fővárosáról, meg sem kíséreli visszahódítani azt az oly sokat szidott Dorin Floreától.
A marosvásárhelyi helyzet azonban több a magyarság egyik védőbástyájának feladásánál, az erdélyi jövőt tükrözi, az RMDSZ kompromisszumkész, kicsi biztossal megelégedő politizálását, az ellenzéki pártok tehetetlen kapkodását, ahogy megkésve állnak elő, szajkóznak jól csengő ötleteket, melyekről maguk is pontosan tudják, nincs esély magvalósulásukra. Nem sikerül megegyezésre jutni egy igen kiélezett helyzetben, nem elég alapos indok Marosvásárhely visszaszerzése, hogyan sikerülne majd a parlamenti választásokon? Főként hogy az alternatív küszöb még a kényszert is csökkenti, a parlamenti bejutás, tehát a bársonyszékek nem kerülnek veszélybe. Legfennebb kevesebb lesz, de akinek kell, annak úgyis jut majd.
Lehangoló tükre a marosvásárhelyi helyzet annak, amivé az erdélyi magyar politikum vált, az önfeladást hirdeti járható útként, s ez bizony nagyon veszélyes, hisz talán az erőteljes küzdelem sem elegendő, hogy megállítsa fogyásunkat. A harsány megalkuvás és a harcos tehetetlenség között szépen, lassan felmorzsolódhatunk.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)